Dominic O’BrienNyolcszoros memória-világbajnok

A sikeres vizsgázás titkai

TRIVIUM KIADÓ

Fordította: Ambrus Orsolya

ISBN szám 978-963-9711-87-7

Copyrigt © Duncan Baird Publishers 2003,2007 Text Copyright © Domine O’ Brien 2003,2007

Forword Copyright © TonyBuzan 2003 Illustration copyright © Duncan Baird Publishers 2003

All rights reserved.

© Ambrus Orsolya Hungárián translation 2012 ©Trivium Kiadó, 2012

www.triviumkiado.hu

Előszó

Dominic O’Brien világszerte ismert rendkívüli szellemi ké­pességeiről. Engem az 1980-as évek végén ért a megtisztelte­tés, hogy találkozhattam vele a memória világbajnokság egyik szervezőjeként. Ekkor mesélte el nekem, hogy gyerekkorában őt is, mint sok más diákot, az iskolában számos kritika érte figyelmetlensége, álmodozása illetve a tantervi órák iránt mu­tatott érdektelensége miatt. Dominic figyelmét sokkal inkább lekötötte képzeletvilága, a zene és szellemi képességeinek fej­lesztése. Ennek eredményeképp otthagyta az iskolát és elkezd­te a memória művészetét tanulmányozni.

Öt éven belül emlékezőtehetségét hihetetlen kapacitásúra fejlesztette és készen állt, hogy megmérkőzzön kihívóival az 1991-es Memória Világbajnokságon, ahol olyan nagy nevek­kel kellett megküzdenie, mint Creighton Carvello, aki például a pi 20 013 számjegyének memorizálásával állított fel világre­kordot. Dominic gyakorlatilag a győzelemig menetelt, meg­szerezvén a világbajnoki címet, mindeközben megdöntve régi és beállítva új világrekordokat.

Azóta többször sikeresen védte meg címeit, és folytatta a különböző szellemi rekordok beállítását, beleértve a kártya­pakli lapjainak memorizálását 45 másodperc alatt. Az 1994- ben kiadott Géniuszok Könyve első helyre rangsorolta Do- minic-t, mint a világ egyik legkiválóbb szellemi atlétáját. Látva, hogy 1993-ban és 1994-ben milyen könnyedén dönt meg világrekordokat, Raymond Keene sport és sakk szak- tekintély, a Times és a Spectator magazinok sakkszakértője úgy nyilatkozott, hogy még soha életében nem látott ilyen ki­váló szellemi teljesítményt.

Amit a diákoknak fontos tudni, hogy Dominic ezeket a hi­hetetlen eredményeket a szakterület alapos tanulmányozásá­nak, a célok tudatos meghatározásának, és a mindannyiunk számára adott képességek kihasználásának köszönheti.

Ebben a kiváló könyvben, amit a kedves olvasó a kezében tart, Dominic felfedi azokat a titkokat és módszereket, amelyekkel ezeket az irigylésre méltó sikereket elérte. Örömmel ajánlom ezt a könyvet. Hiszem, hogy a világos, könnyen érthető útmu­tatások minden tanuló hasznára válnak majd, és várom, hogy találkozzunk a következő - memória világbajnokságon - talán éppen Dominic kihívójaként!

Tony Buzan

Tar talomj egyzék

1. Bevezetés 92. Gyorstanulás 133. Jegyzetelés és a gondolattérkép 234. Memória 425. Képzelőerő és asszociáció 496. A kapcsolat módszer 557. Vizualizáció 618. Az utazás módszer 669. A számok nyelve 76

10. Hogy az idézeteket el ne felejtsük 9711. A nyelvtanuláshoz vezető könnyű út 11312. A matematika leegyszerűsítése 13013. A tudományok absztrakt világa 13714. Hogyan jegyezzük meg a történelmi dátumokat? 15715. Földrajzi tippek 17016. Az üzleti agy 17717. Figyelj a médiára! 18218. Az informatikus képzelőereje 18619. A gördülékeny előadás 19120. A tanulás megtervezése 205

Utószó 213

Bevezetés

Tanuljunk meg tanulni

Néhány évvel ezelőtt egy olyan esetnek voltam tanúja, mely örökre megváltoztatta életemet. Egy middlesborough-i pszi­chiátriai ápolónak, Creighton Carvellonak kevesebb, mint három perc alatt sikerült egy kártyapakli lapjainak sorrendjét memorizálni. Ezzel új memória világrekord született. Fellel­kesülve ezen a hihetetlen szellemi teljesítményen, elkezdtem saját memóriámat vizsgálni.

A nagy kérdés számomra az volt, hogy Creighton az emlé­kezés természetfölötti képességével rendelkezik-e, vagy tuda­tában van olyan speciális technikáknak, melyeket bárki hasz­nálhat hasonlóan lenyűgöző eredmények eléréséhez.

A memória tréningezésének több évnyi intenzív tanulmá­nyozása után, teljes mértékben meg vagyok győződve, hogy a többségünk képes lenne megjegyezni nem csak egy pakli 52 lapjának sorrendjét, hanem akár enciklopédia mennyiségű in­formációt is. Az egyetlen dolog, ami ebben meggátol bennün­ket, hogy hajlamosak vagyunk a különböző, a koponyánkban kihasználatlan agykapacitásunk növelését célzó technikákat visszautasítani vagy figyelmen kívül hagyni.

A memóriafejlesztés, a felgyorsított tanulás, és a sikeres vizs­gázás kulcsa a képzelőerőnkben rejlik. Ez a könyv megmutat­ja, miként mozgósítsuk képzeletünket. Az izmok erősítéséhez hasonlóan hogyan tréningezzük azáltal, hogy az ismerős he­lyeket, élményeket kalandos séták helyszínévé alakítjuk. Meg

fogjuk látni, hogy az unalmas, értelmetlennek tűnő adatok mily módon változtathatóak át jelentéssel bíró, megjegyezhe­tő képekké, a számok színes nyelvének köszönhetően. Meg fogom mutatni, hogy a történelmi dátumok, a kémiai vegyje- lek, az idegen szavak vagy éppen a különböző verssorok ho­gyan tárolhatók egy háromdimenziós agyi dosszié rendszeré­ben. Szemléltetni fogom, hogy a különféle tudományágakban, mint például a matematika, vagy a médiaismeret, hogyan lehet sikereket elérni azáltal, hogy agyunk teljesítőképességét természetes módon maximálisan kihasználjuk. Memóriánk kapacitásának teljes kihasználását különböző hatékony ol­vasási, gyakorlási technikákkal kombinálva képesek leszünk sikeresen vizsgázni. Nem számít, hogy mit tanulunk, vagy mi­re készülünk - legyen az nyelvvizsga, vagy érettségi - a siker­hez vezető út itt kezdődik.

Milyen kár, hogy iskolai küszködéseim során ezeket a mód­szereket még nem ismertem...

Hit és magabiztosság

Iskolai problémáim egy általános tévhitben gyökereztek: Ez nem más, mint az a nézet, miszerint az emberek két nagy csoportra oszthatók: azokra, akik kiváló adottságokkal szü­letnek - és azokra, akik anélkül. Már az első pillanatban eldől: vagy jó képességű, tehetséges gyerekként jövünk világ­ra, vagy nem.

Ezen nézet szerint, ha pechünkre az utóbbiak közé tarto­zunk, akkor előre megírt sorsunk a küszködés, majd a bu­kás. Az iskolában sajnos tudtam jól, hogy melyik csoportba tartozom. Elfogadtam a bélyegeimet, és elképzelhetik, hogy ez mennyire megtépázta az önbizalmamat. Amit az iskolá­ban koncentráció-hiánynak tudtak be, az valójában álmodo­zás volt - az egyetlen dolog, amiben jó voltam. Milyen kár,

hogy ez nem korábban jött elő! Ugyanis, amint majd azt önök is látni fogják, a képzelőerő döntő fontosságú a memóriafej­lesztésben.

Tanuljunk tanulni

Remélem, hogy az önök tanulási élményei nem olyan szörnyűek, mint az enyémek. Utáltam az iskolát. Vonakodva ugyan, de elfogadtam, hogy ez a dolgok menete, de nem ér­tettem miért kell lekorlátozódni egy szürke, mesterséges osz­tályteremre, mikor kint a természet a maga háromdimenziós dicsőségével hívogat. „O’Brien! Miért bámulsz állandóan az ablakon kifelé? Hagyd már abba az ábrándozást, és koncent­rálj!” A trükköm az volt, hogy szemeimet a tanáromra sze­geztem, s folytattam a képzelgést. „O’Brien! Miről is volt szó? Nem emlékszel semmire? Semmi nem maradt meg a fe­jedben?” Akkoriban kevés hasznos információ maradt meg bennem, mert senki nem magyarázta el nekem a felfogás és elmélyítés folyamatait. Ha új mosógépet veszünk, természe­tesen jár hozzá használati útmutató. A számítógépekhez ha­talmas terjedelmű tájékoztató füzetet adnak. Agyunk minden számítógép felett álló, hihetetlenül bonyolult szerkezet. Szüle­tésünkkor miért nem kapunk hozzá útmutatót? Egy kompu­terhez hasonlóan, hogyan várják el tőlem a kimeneti informá­ciókat, ha előtte nem mondják meg, hogy a bevitelt hogyan kell kezelnem?

Erős meggyőződésem, hogy legyen szó bármilyen tan­tárgyról, minden diáknak tudnia kell, hogyan kell tanulni. Ez a könyv ezeket a folyamatokat fedi fel, tehát kezeljük úgy, mint egy agyunkhoz szóló használati útmutatót!

Gyorstanulás

„Az olvasás művészete az, ha megtanulunk bizonyos dolgokat megfontoltan átugrani ”

P.G. Hamerton (1834-1894)

Mi gátolja olvasási sebességünket?

Tudjuk, hogy az emberi szem a másodperc ötszázad része alatt tud fókuszt váltani. Egy hétköznapi betűtípussal nyomtatott szöveg szélessége, melyre szemünk fókuszálni képes, átlagosan 18 karakter. Ez átlagosan három szót jelent. Ebből adódóan az emberi szem 1500 szót képes egy másodpercen, 90 000-et pedig egy percen belül elolvasni. Ennek ellenére az olvasási át­lagsebességünk 200 szó per perc.

Mi történik tehát a maradék 89 800 szóval? Talán elvesztek amikor a hangosolvasást az agyunk és szemünk helyett nyel­vünkkel tanultuk.

Az olvasási átlagsebesség - mint azt a már említettem - 200-250 szó per perc a szöveg megértésének mindössze 50-70 százalékával. Mielőtt megvizsgálnák a olvasás gyorsításának módjait, teszteljük az olvasási rátánkat.

A következő történet - címe: Hiszem, ha látom - 500 szót tartalmaz. Olvasás közben mérjük az időt, és jegyezzük fel hány másodpercig tartott a szöveget elolvasni. Ezután osszuk el a szavak számát a másodpercek számával, és szorozzuk be hatvannal: 500/mp x 60 = szó / perc. Például, ha az olvasás

136 másodpercig tartott, az olvasási rátánk 220 szó per perc. Ne siessünk azonban a szöveg olvasásával, ugyanis a végén ellenőrző kérdések várnak ránk!

Hiszem, ha látom________________________________

Amint azt az imént olvashattuk, az emberi szem olvasási ké­pessége elméletileg meghaladhatja még a 90 000 szó per perc mennyiséget is. Többségünk ezt fantasztikusnak, hihetetlen­nek vagy éppen elképzelhetetlennek tartja. Minden bizonnyal akadnak olyanok, akik megdöbbennek ezeken a számokon, de úgy tűnik, hogy az orosz csodagyerek, Eugénia Alexeyenko számára az olvasás terén egyáltalán nincs lehetetlen.

Ha a következő beszámoló igaz (márpedig miért ne lehetne az?), akkor személyében a következő memória világbajnoksá­gon komoly kihívóm akadhat. A beszámolók szerint a mind­össze tizennyolc éves Eugénia olyan elképesztő sebességgel ol­vas, hogy Lev Tolsztoj 1200 oldalas Háború és Békéjével, vagy a hasonlóan vaskos terjedelmű, Vikram Seth tollából szárma­zó Megfelelő fiú című regénnyel úgy tíz perc alatt végzett.

„Ez a lenyűgöző képességekkel rendelkező leány gyorsab­ban olvas, mint ahogy ujjai a könyvet lapozni tudnák. És ha emiatt nem kellene lassítania, illetve szüneteket tartania, ak­kor képes lenne 416 250 szót mindössze egyetlen perc alatt elolvasni.” - nyilatkozta a Moszkvai Tudományos Akadémia egyik idősebb kutatója.

A Kijevi Agykutató Központ egy speciális tesztet szervezett a csodagyerek számára, melyet tudósok egy csoportja előtt kellett végrehajtania. A testületnek biztosra kellett mennie, hogy Eugénia teljesen ismeretlen szövegeket kapjon, ezért az aznap megjelenő politikai és irodalmi lapokból válogattak, kizárólag azután, hogy a leányt teljesen elkülönítették a teszt­

központban. A tudósok az újságok mellett ismeretlen, régi és frissen kiadott, németről oroszra (a leány által egyetlen ismert nyelvre) fordított könyveket is készenlétbe helyeztek.

Mialatt Eugénia egy külön helységben tartózkodott, a ku­tatók többször is elolvasták a tesztanyagot, és tartalmából jegyzeteket, valamint arra vonatkozó szövegértési, ellenőrző feladatokat készítettek. Ez után a lány elé tették a szöveg két oldalát, hogy olvasási sebességét ki tudják számítani.

Az eredmény még a sokat látott szakembereket is megdöb­bentette: Eugénia az 1390 szóból álló szöveget a másodperc ötöd része alatt olvasta el - ami gyakorlatilag egy pislogásnyi időnek felel meg. Ezután számos regényt, magazint, tanul­mányt adtak neki, melyeket minden erőfeszítés nélkül, pilla­natok alatt sikerült elolvasnia.

„Amit az elképesztő olvasási sebesség mellett szinte hihetet­lennek találok, az a tartalom bizonyítható megértése. Részlete­sen kikérdeztük, ráadásul olyan kérdéseket is feltettünk neki, melyeket a tinédzserek nagy része gyakorlatilag fel sem fogott volna. Ennek ellenére válaszai azt bizonyítják, hogy mindent tökéletesen megértett.” - mondta az egyik kutató.

Meglepő módon, Eugénia ezen csodálatos képességéről 15 éves koráig senki sem tudott. Rendkívüli tehetségére ak­kor derült fény, amikor édesapja, Nyikolaj Alekszejenko egy aznapi, hosszú újságcikket mutatott neki. Amikor lánya két másodperc múlva visszaadta neki, hozzáfűzvén, hogy a cikket nagyon érdekesnek találta, azt hitte csak viccel. Azonban apja szövegre vonatkozó kérdéseire tökéletesen tudott felelni.

Amennyiben ez a beszámoló igaz, akkor azt jelenti-e, hogy Eugénia természetfeletti eidetikus és fotografikus memóriával rendelkezik? Nem feltétlenül, legalábbis a leány beszámolója szerint nem. „Nem tudom mi lehet a titkom. Az oldalak csak úgy bemennek az agyamba, én pedig magára a felfogás pil­lanatára emlékszem, nem konkrétan a szövegre. Valamiféle

elemzés megy végbe az agyamban, amit nem igazán tudok sem megmagyarázni sem pedig megérteni. De néha úgy ér­zem, mintha egy egész könyvtár lenne a fejemben.”

S mit gondolnak önök? Elhiszik-e, hogy Eugénia rendkívüli képességeire van magyarázat, vagy esetleg az egész történetet a képzelet szüleményének tartják?

Jegyezzük fel, hogy mennyi idő alatt sikerült a szöveget elol­vasni, majd jelöljük a helyes válaszokat az alábbi kérdéseknél!

1. Mi Eugénia vezetékneve?

□ Zverevszkij I Alekszejenko

2. Hány éves?

□ 16 □ 18

3. A kutató szerint hány szót képes Eugénia megjegyezni egy perc alatt?

□ 41625 Cl 416 250

4. Hol zajlott a teszt?

□ Moszkvában □ Kijevben

5. A tesztszövegek egy része eredetileg milyen nyelven íródott?

□ Német Q Holland

6. Az oroszt leszámítva, hány nyelven beszél Eugénia?

□ Egy nyelven sem d kilenc

7. Mi az édesapja neve?

□ Mikanov □ Nyikolaj

8. Hány éves korában fedezték fel rendkívüli képességeit?

□ 15 □ 11

9. Honnan származott a szöveg, amit az apja mutatott neki?

□ Egy magazinból □ Egy újságból

10. Mit mondott Eugénia, mire emlékszik, miután a szöveg bemegy a fejébe?

□ A felfogás pillanatára □ A szövegre

Most pedi^ számoljuk ki olvasási sebességünket, és a szöveg alapján ellenőrizzük válaszainkat, hogy megértési rátánkat megtudhassuk.

Szó / perc Helyes válaszok száma Eredmény

0-150 1-4 Gyenge150-250 5-7 Átlagos250-400 6-8 Átlagosnál jobb400-750 7-10 Jó

750-1000 8-10 Kiváló1000-néltöbb 8-10 Géniusz

A belső hang

Számomra sokszor úgy tűnik, hogy jónéhány, klasszikus ta­nítási módszer az olvasni tanuló diákokat nemhogy nem se­gíti, hanem legtöbbször hátráltatja. Az egyik tényező, mely meggátol minket az olvasás felgyorsításában az, hogy hozzá­szoktunk minden egyes olvasott szó hangos kimondásához - még ha tesszük is ezt magunkban. A fonetikus és a „ránézek- és-mondom” módszer eleinte hasznos lehet, hiszen így két készségünket - az olvasást és a beszédet - egyszerre tanuljuk és fejlesztjük. De miért lenne szükséges, hogy magunkban, halkan kimondjunk olyan szavakat, mint például a televízió, holott kiejteni, már tökéletesen ki tudjuk. Csak azért mert lát­juk leírva?

Most próbáljuk meg elolvasni ezt a mondatot anélkül, hogy bármilyen szót kiejtenénk magunkban, vagy bármilyen belső hangot hallanánk. Elsőre lehetetlen feladatnak tűnhet, hiszen a két művelet már gyerekkorunkban összeolvadt bennünk. De egy kis törekvéssel, gyakorlással a belső hangerőt alacso­nyabbra tudjuk venni. Ne engedjük, neki, hogy irányítsa, vagy egy bizonyos sebességre lekorlátozza az olvasási ütemünket. Gyorsabban kell tudnunk olvasni, mint amilyen gyorsan be­szélünk. A közszereplők körében az egykori elnök, J.F. Ken­nedy még posztumusz is tartja a beszédbeli sebességrekordot, de még neki is csak 300 szót sikerült kimondania egyetlen perc alatt. Megfelelő technikával és gyakorlással elvárható, hogy ol­vasás esetén ez a szám legalább megduplázódjon.

Csak egyszer olvasom

Amikor a memóriáról tartok előadást, a szemléletesség kedvé­ért meg szoktam kérni a hallgatóságot, hogy véletlenszerűen diktáljanak szavakat. Amíg én memorizálom azokat, egy ön­

kéntes felírja a sorrendjüket egészen addig, amíg száz szóig el nem jutunk. Ha minden jól megy, képes vagyok a sorozatot felmondani oda- és visszafele is egyaránt. Ilyen memorizációs gyakorlatoknál azonban, számolnom kell egy elég erős befo­lyásoló tényezővel. Mivel egy szót csak egyszer hallok, ezért meg kell bizonyosodjak, hogy a kép melyet alkotok illetve hozzárendelek, elég erős ahhoz, hogy később előhívjam. Ez időt vesz igénybe. Elméletileg igaz az, hogy minél több időm van a bevéséshez, a társított kép annál világosabb lesz, de rá­jöttem, hogy ha túl sok idő telik el két szó megjegyzése között, az megzavarhatja a koncentrációmat. Ezért a szavak áram­lásának egyenletes ritmusra való felgyorsítása könnyebbé te­szi a megtanulásukat. És a tudat, hogy minden szót csak egy­szer fogok hallani, az agyamat erőteljesebb koncentrációra készteti.

Az olvasást is hasonlóképpen kell megközelíteni. Elő­ször is nem lehet teoretikusan kijelenteni, hogy minél több időt töltünk az egyes szavak megemésztésével, annál job­ban megértjük a szöveg teljes egészét. A felgyorsítás segíthet egyfajta ritmus kialakításában, ami hozzájárulhat a kon­centráció és ezzel egyidejűleg a megértési készség fokozásá­hoz. Másodsorban, kerüljük el a visszapillantgatást, azzal a módszerrel, hogy folyamatosan azt mondjuk magunknak, hogy mindent csak egyszer olvashatunk el. Ha úgy közelítünk meg egy mondatot, hogy „Lehet, hogy majd még egyszer át kell futnom”, akkor az agyunknak azt sugalljuk, hogy fölösleges olyan erősen koncentrálnia, hiszen mindig van egy második, harmadik lehetőség az olvasásra. Ezért ha alkal­manként kihagyjuk egy-egy mondat, vagy kifejezés jelen­tésének gyors értelmezését, ugorjunk tovább. Nem érde­mes megszakítanunk a ritmust egy ismeretlen szó kedvéért- tartsuk az egyenletes szemmozgást, és a megértésünk ja­vulni fog.

Ujjhasználat? Igen!

Emlékszem, általános iskolás koromban a tanáraim mindig azt mondták, hogy nem túl bölcs dolog a mutatóujjammal folyama­tosan az olvasott sort követni. Ügy vélték lehet, hogy így bizton­ságosabban olvasok, de hosszútávon visszavetheti fejlődésemet. És egyébként is - kérdezték - láttál már valaha felnőtteket az ujjuk segítségével olvasni? Feltételezem, az e mögött húzódó lo­gika az alábbi volt: Hogyan tudná egy ujjformát öltött nehézkes hús- és csontdarab valaha is felvenni a versenyt a szem és az agy gyorsaságával?! Vagy szimplán ügyetlenségnek tűnhetett az ujjal való olvasás. Bárhogy is történt, tanáraim meglátása téves volt.

Gondoljunk csupán a szemmozgásunkra, mialatt ezen sorokat olvassuk. Lehet, hogy azt hisszük, tekintetünk finoman, egyen­letesen halad, de valójában minduntalan megáll, majd döcögve újra elindul. (Ezt a legkönnyebben úgy állapíthatjuk meg, ha megfigyeljük valakinek a szemmozgását olvasás közben.) A nyu­galmi pontok azok, ahol a szemünk megáll, az ahol agyunk ma­gába szívja az információt. Olvasási sebességünket tehát számos megálló határozza meg, akár egy-egy mondaton belül, illetve az az idő, amelyet egy ilyen megállásnál eltöltünk.

Ebből következik, hogy azok tekinthetők rutinosabb olva­sóknak, akik képesek nagyobb szókészletet bevinni egy ilyen időintervallum alatt. A megállások és indulások jelentősen meg­terhelik a szemet - nem véletlen, hogy az olvasást sokan egyfajta altató módszernek tartják. Egyik módja, hogy szemizmaink túl­terhelését elkerüljük, ha úgynevezett szemvezetőt használunk.

A szemvezető

Miközben fejünket mozdulatlanul egy helyben tartjuk, pró­báljuk meg a szobát végigpásztázni balról jobb irányba anél­kül, hogy tekintetünkkel bármelyik ponton megállnánk.

A feladatot gyakorlatilag lehetetlennek fogjuk találni, hiszen a szemünk automatikusan meg akar állni, hogy különböző tárgyakra fókuszálhasson. Ismételjük meg az előző felada­tot, de ezúttal úgy, hogy mutatóujjunkat a szemünk előtt ki­tartva egyfajta „vezetőként” használjuk. Ha az ujjhegyünk­re fókuszálunk, mialatt azt lassan balról jobbra mozgatjuk, észre fogjuk venni, hogy a szemünk egyhuzamban végig tudja pásztázni a szobát. Sőt, látószerveink ezáltal nemcsak pihentebbnek fogják magukat érezni, hanem a háttérben lévő, fókuszból kieső tárgyakat is könnyebben észreveszik majd.

Használjuk ugyanezt a megoldást olvasáskor is. Tegyük uj­júnkat az olvasni kívánt sor alá, és kezdjük el balról jobbra mozgatni, egészen addig, amíg szemünk nem képes a szöveget megállás nélkül követni. Fokozatosan gyorsítsuk a tempónkat, egészen addig, amíg a szavak össze nem folynak előttünk - mindeközben ne aggódjunk azon, hogy a szöveget nem sikerül pontosan értelmezni. Érdemes megjegyezni, hogy az a pont, amikor a szavakat már nem tudjuk szétválasztani, elkülöníteni egymástól, jóval 1000 szó per perc fölött van, azaz gyakorla­tilag nincs, mi akadályozhatná fejlődésünket. Hacsak nem az, hogy ilyen sebesség mellett már valóban nem tudjuk a szöve­get értelmezni.

Ha már egyszer elértük a felső határt, lassítsunk le egy olyan ütemre, melyet még kényelmesnek találunk, de ügyel­jünk arra, hogy tempónk ne essen az előzőekben elért sebesség fele alá. Kísérletezzünk különböző, úgynevezett pointerekkel. Én személy szerint a leghatékonyabb szemvezetőnek a vékony golyóstollat illetve ceruzát találtam. A kézmozgásunk számára is fejlesszünk ki egy egyenletes ritmust. Agyunk hamar el fog­ja fogadni az információ-bevitel ezen zavartalan módját, ami azt jelenti, hogy többé nem lesz szükség megállásokra, és visz- szaugrásra.

Képzeljük el, hogy egy festői helyen autózunk. Ha minél többet látni szeretnénk a tájból magunk körül, akkor ennek egyik módja az, hogy rövid, gyors pillantásokat vetünk a vezetőülésről, mialatt biztonsági okokból lelassítunk. A másik megoldás az, hogy minden egyes kilométer után megállunk, kiszállunk az autóból, hogy gyönyörködhessünk a látványban. A baj csak az, hogy ez a megoldás túl lassú, és elmulasztjuk a látnivalókat két megálló között. A legjobb módszer termé­szetesen az, ha megkérünk valakit, hogy helyettünk vezes­sen, és mi az anyósülésről gyönyörködünk. Lehet, hogy így elveszítjük az autó irányításának lehetőségét, és nem tudunk majd mindenhol megállni, ahol mi szeretnénk, de legalább zavartalanul gyönyörködhetünk a tájban és még a vezetés terhétől is megszabadulunk. Tehát kezeljük a kezünket egyfaj­ta személyi sofőrként. Hagy irányítsa a sebességet, míg mi csak hátradőlünk és élvezzük az elhaladó információk áradatát.

Gyakorlatilag két-három sor egyszerre történő olvasása is lehetséges. Miközben az első sort olvassuk, már rápillantunk a következő sor szavaira.

Az elkövetkezendő napokban és hetekben gyakoroljuk az új olvasási módszerünket, és rendszeresen kísérjük figyelemmel fejlődésünket. Találjuk meg a leghatékonyabb pointert, és ha van metronómunk, használjuk gyakorlásunk során az egyen­letes ritmus fenntartásához. Kísérjük figyelemmel olvasási sebességünket. Tempónk szédületes magasságokba való fel- tornászása után eredeti olvasási sebességünk kifejezetten las­súnak fog tűnni mihelyt lelassítunk egy kényelmesebb ütemre.* Ki tudja, talán belőlünk is lehetne gyorsolvasó világbajnok!

Jegyzetelés és a gondolattérkép

„A festmény az valami a gondolat és egy tárgy között ”

Sámuel Palmer (1805-81)

Jegyzeteljünk!

Akár előadáson ülünk, akár vizsgára, prezentációra készülünk, egy jó jegyzet mindig elengedhetetlen fontosságú. De lehe­tünk-e hatékonyabbak jegyzetelés nélkül? Állnak-e rendelke­zésünkre olyan módszerek, melyek segítik jegyzeteinket hasz­nálhatóbbá, átláthatóbbá, könnyebben megérthetőbbé tenni? Vannak-e olyan megoldások, technikák, melyek segítenek agyunknak az összes releváns információt egy egész képként bevésni? A válasz természetesen igen.

Mire valók a jegyzetek?

Először lássuk a jegyzeteléssel kapcsolatos alapvető informáci­ókat. Számos jó okunk akadhat a vázlatkészítésre:

1. A jegyzetek képesek egyfajta hatékony szűrőként működni, hiszen nem csak segítenek az adott témára koncentrálni, hanem elválasztják a kulcsfontosságú információkat a fö­lösleges tartalomtól.

2. Rövid, tömör vázlatot biztosítanak a vizsgára való készülés­kor.

3. Mivel a jegyzetek saját, egyedi értelmezései az olvasott infor­mációnak, így azok sokkal könnyebben memorizálhatóak.

4. Segítik a megértést.5. Megkönnyítik egy téma átismétlését, és alkalmazkodnak

a saját elképzeléseinkhez és logikánkhoz.

A figyelemküszöb

Ültünk már úgy végig órát vagy előadást, hogy a végén gya­korlatilag semmire sem emlékeztünk abból, amit ott hallot­tunk? Buta kérdésnek tűnhet, de tudjuk-e ennek valódi okát? Feltehetőleg az alábbi megállapítások valamelyike lehet a ma­gyarázat:

1. Az előadás monoton, egyhangú stílusban zajlott.2. Teljes érdektelenséget mutattunk a téma iránt.3. Az előadó személyisége nem volt magával ragadó.4. Az előadó személye túlfűtött volt.5. Alváshiányban szenvedtünk.6. A központi téma túl bonyolult volt ahhoz, hogy megértsük,

vagy szimplán túl sok információt kellett volna befogad­nunk.

7. Tanuláskényszer, megélhetési vagy családi problémák miatti stressz állt fenn, ami a legtöbb esetben az emlékezőtehetség romlásának legfőbb kiváltó tényezője. Ráadásul, ha a stressz okai teljesítménykényszerre vezethetőek vissza (például vizsgától, bukástól való félelem, vagy szülői nyomás), akkor az a későbbiekben újra és újra meg fog jelenni.

Hatékonyság

Bármi is legyen koncentrációkészségünk hiányának oka, a jegyzetkészítés enyhítheti ezen problémánkat. Ahogy az íté­

letnap (azaz a vizsgánk időpontja) egyre közeledik, elkezdünk pánikszerűen, egyre gyorsabban, össze-vissza jegyzetelni.

• A nagykanál

Vegyünk egy diákot, aki valamiféle leküzdhetetlen belső kész­tetést érez, hogy az újságírókéhoz hasonló módon, az előadó minden egyes szavát lejegyzetelje, nehogy a tudás gyöngy­szemeinek akár a legapróbbját is veszni hagyja. Az eredmény így nem lesz más, mint a gyorsírás megkocsonyásodott le­vese: nehéz megemészteni, a központi téma elveszik, ráadá­sul rengeteg időt pazarolunk a szükségtelen információk összegyűjtésére.

• Veszély! Hibás jelzések

Vannak a megszállott jegyzetelő-művészek, akik szeretnek be­lemerülni a különböző szövegdobozok és az azokra mutató vonalak útvesztőinek kreálásába úgy, hogy nyilaik mindenho­va mutatnak, de mégsem vezetnek semmire. Ők azok a fajta emberek, akikből nem szeretném, hogy légiforgalmi irányítók legyenek, amikor repülőgépem éppen landol. Az ő szokásuk az, hogy a különálló adatokat, gondolatokat, nézeteket egy egésszé gyúrják, hogy egy egységes jegyzetet kaphassanak. Ez természetesen merész, ám egyben logikus cél is, de a vezérfo­nál valahol eltűnik a spagetti-szerű rendezetlenégben.

• A precíz mérnökök

Vannak a tudatos műszaki rajzolók. Ök az előző csoporthoz hasonlóan nagy műgonddal rajzolják nyilaikat, szövegdobo­zaikat, ügyelvén, hogy azok minden oldala, illetve szimmet­rikus ábráik minden szöge egyenlő nagyságú legyen. A kap­

csolódó információkat és a fontos adatokat azonban csak a geometriai szépség kedvéért nézik át.

• Nem fogom elfelejteni.......becsszóra......

Sokan úgy érzik, hogy azok közé tartoznak, akik keveset jegyzetelnek egy előadás során, megbízván memóriájuk ké­pességében. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy a kapott infor­mációkat képesek vagyunk rövidtávon megjegyezni, de mi a helyzet a hosszú távú memóriánkkal? Milyen forrásokra tudunk majd a későbbiekben hagyatkozni, ha most nem jegy­zetelünk?

Mi a helyzet tehát a hétköznapi jegyzetekkel? Igazából annyira nem is rosszak, igaz? Viszonylag jól elvagyunk velük, ráadásul emellett széles körben elterjedtek, elfogadottak. Ez az, ami mi­att a dolgok soha sem fognak megváltozni.

Nos, a dolgok mégiscsak változhatnak, és szerencsére a jó irányba. És itt jött el az a pont, ahol hasznosnak bizonyulhat, ha egy kicsit belepillantunk a koponyánkba.

A gondolat építőkövei

Az emberi lény elképesztő képességgel rendelkezik az infor­mációk feldolgozása terén. Ebben a folyamatban kulcsfontos­ságú szerepet játszanak az agyi idegsejtek, azaz a neuronok. Meglehetősen csábító dolog ezeket a neuronokat a számí­tógépek belső egységeivel összehasonlítani, azonban ezek a sejtek a különleges elektromos és kémiai jellegük tekintve is páratlanok. Minden neuron rendelkezik egy fő nyúlvánnyal, melyet axonnak nevezünk, valamint számtalan kisebb nyúl­vánnyal, a dendritekkel. Működése során az idegsejt axonja

ingert továbbít, melyet egy másik neuron dendritjei fogadnak. A mindössze néhány nanométer nagyságú pontot, ahol ezek az információk átadásra illetve fogadásra kerülnek, szinaptikus résnek nevezzük, ahol olyan elektrokémiai folyamtok mennek végbe, melyek elengedhetetlen fontosságúak a gondolkodás szempontjából. Szinte lehetetlen felfogni az agy kapacitását, ha figyelembe vesszük az alábbiakat:

• Egy neuron több mint 1000 további neuronhoz kapcsolódhat.• Az agy körül-belül 10 milliárd neuront tartalmaz.• Mindez azt jelenti, hogy az agy teljesítőképessége gyakorla­

tilag határtalan.

Két agy az egyben?

Agyunk legnagyobb része a nagyagy mely jobb, illetve bal agyféltekéből áll. Mindkét részt bonyolult szürkeállomány, az agykéreg fedi, mely a döntések meghozataláért, a beszédért, a memóriáért és egyéb komplex folyamatokért felel. A bal agyfélteke irányítja testünk jobb oldalát, míg a jobb a balért felelős. Ezt a két féltekét vastag idegrostköteg, az úgynevezett kéregtest köti össze.

A Kaliforniai Technológiai Intézet egyik pszichológia professzora, Roger Sperry az 1960-as években agyhasításos műtéteket hajtott végre. (Ennek a műtéti beavatkozásnak a lé­nyege, hogy a két agyféltekét összekötő kéregtestet átvágják, elsősorban az epilepsziás betegségek gyógyítása érdekében.) Sperry a kísérletei során az agyféltekék speciális funkcióira vonatkozó, megkérdőjelezhetetlen bizonyítékokat fedezett fel.

Egyik ilyen kísérlet alkalmával pacienseinek különböző tár­gyakat kellett megtapogatniuk egyik kezükkel, hogy azután azokat különböző képekkel összepárosítsák. Sperry az alábbi­akat állapította meg:

1. A bal kéz sokkal könnyebben megoldotta ezeket a feladato­kat, mint a jobb.

2. A bal és a jobb kéz egymástól különböző technikát fejlesz­tett ki a feladat végrehajtására.

Azonban, amikor a paciensek szóbeli utasításokat kaptak a tárgyakra vonatkozóan, a jobb kéz jobban teljesített. A bal kéz (és így a jobb agyfélteke) viszont sokkal jobban segítette a kezében tartott tárgy képhez való hozzárendelését.

Sperry felfedezése annyira átütő volt, hogy 1981-ben orvos- tudományi Nobel-díjjal tüntették ki. Ezen a területen számos kiváló tudós folytatta a megkezdett munkát, mint például a Chicagói Egyetem kutatója, Jerre Levy. Meghatározhatóvá vált, hogy melyek azok a különböző műveletek és funkciók, melyekért az egyes agyféltekék felelősek.

Bal agyfélteke

Analitika Logika

Sorozatok Lineáris gondolkodás

Beszéd Listák

Számokkal való műveletek

Jobb agyfélteke

VizualitásKépzeletTérbeliségÉrzékelésRitmikaTérlátásSzínfelismerés

Megfigyelvén a tulajdonságok ezen listáját, könnyen rájöhe­tünk miért vagyunk sokan hajlamosak másokat - jobb vagy bal agyúként - logikai vagy kreatív beállítottságúnak titulál­ni. Ám ez egy leegyszerűsített, félrevezető értelmezése agyunk működési területeinek. Teljesen logikus azonban, ha például azt állítjuk, hogy egy könyvelő a bal agyféltekéjét használja ki leginkább, míg egy művész a jobbét, de nem szabad elfelejteni,

hogy a két agyfélteke egymástól elkülönítve nem működik. Ha így lenne, akkor életünk hatalmas káoszba fulladna.

Például, ha azt mondanám valakinek, aki csak a bal agy­féltekéjét használja, hogy „ne viccelj”, akkor könnyen el­képzelhető, hogy ezt a szólást úgy értelmezi, hogy innentől kezdve mindig halálosan komolyan kell viselkednie és soha többé nem humorizálhat. Azonban a jobb oldali agyfélteke bevonásával a két fél együtt tudja, hogy mondatommal szimp­lán meglepődöttségemet próbáltam kifejezni.

A történelem legnagyobb gondolkodóira (például Darwin­ra vagy Einsteinre) volt jellemző, hogy agyuk mindkét felét egyformán kihasználták.

Milyen esetekben működik a két agyféltekénk egymással harmóniában?

1. vizuális elemzés2. fantáziadús beszéd3. térbeli logika4. választékos fogalmazási mód

A korábbiakban megvizsgáltuk a jegyzetelés kevésbé hatékony módjait. Most ismerkedjünk meg egy olyan módszerrel, mely segít jobban kihasználni az agyunk kínálta lehetőségeket.

Gondolattérkép

Jó barátom és kollégám, Tony Buzan szinte egész életét ennek a témának szentelte. Tony már számos bestsellert írt az agyról és a tanulási folyamatokról, emellett ő a kitalálója a jegyzetkészítés forradalmasított módjának, amit gondolattérképnek nevezett el.

Talán alulértékelem a munkáját azáltal, hogy jegyzetkészí- tési-módszernek nevezem, hiszen ez a technika jóval több an-

nál. Ez sokkal inkább egy tanulási módszer, számos előnyös tulajdonsággal

Az alábbiakban a gondolattérkép rövid, vázlatos leírását ol­vashatjuk:

1. A fő téma egy központi kép formájában jelenik meg.2. A főbb témakörök ebből a központi képből kinövő ágakat

formálnak.3. Minden egyes ágat a saját címkéje, színe és alakja különböz­

tet meg.4. Az ágak kisebb gallyakká ágazódnak, melyet egy kulcskép

és/vagy egy kulcsszó jellemez.5. Az ágak és a kisebb gallyak összeérhetnek, közösek lehetnek

a köztük lévő kapcsolat erősségétől függően.

A fentiekben a gondolattérkép öt fontosabb jellemzőjét ismer­tettem. Megpróbáltam jellemzésem során a lehető legponto­sabb és legtömörebb lenni, és remélem sikerült jó munkát végeztem. De amint látható, én is lekorlátozódtam a jegyze­telés klasszikus módjára, és azáltal, hogy a jellemző jegyeket szavakba öntöttem, a leírás egyrészt technikai jellegűvé vált, másrészt túlzottan megterhelem az olvasó képzelőerejét. A túl sokszor használt ág, gally és ágazódás kifejezésekkel könnyen kikapcsolhattam volna az olvasó érdeklődését.

Nem volna minden sokkal egyszerűbb, ha a mondanivalón­kat egy csapásra, néhány pillanat alatt tudnánk prezentálni? Melyik nyújt pontosabb, megbízhatóbb információt: egy fény­kép, vagy egy ezer szavas leírás egy emberi arcról?

A kép mindent elmond - csakúgy, mint a gondolattérkép. Vessünk egy pillantást a következő oldalon látható képre. Ha még soha nem láttunk gondolattérképet, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ábra nem más, mint valami díszes firkálmány. De ez a firkálmány történetesen gondolattérkép.

Brunswick megbízások Hercegnő

walesi hercegnő

1768Királyi Akadémia

Végzett művész

Itáliában-*?'' Sikeréiszegény Pénzügyek y S * ^

Termékeny

. . . . Istenek

Istennők

Apja Johann Joseph

Katolikus

\ 1741

RÓma > * ^ 1 1807

Mik a gondolattérkép előnyei a hagyományos jegyzetelési módszerrel szemben?

A gondolattérkép előnyeinek száma határtalan, főleg azért, mert agyunk minden kívánságát kielégíti. A kortikális kész­ségek legnagyobb részét alkalmazza, úgymint a képzelőerőt, a térbeliséget, a szóbeliséget vagy éppen a logikát.

Lehetővé teszi a kreativitás kibontakozását. A hagyományos jegyzetelés során egyszerre csak egy gondolatmenetre tudunk koncentrálni. Ha elkezdünk egy mondatot leírni, addig nem tudunk elszakadni tőié, míg be nem fejezzük azt. Azonban agyunk - multidimenziós jellege lévén - nem így működik. A gondolattérkép lehetővé teszi gondolataink szerteáram- lását, kiszabadítva az egyirányú, egyszintű síkról. Lehetővé teszi a váltakozó gondolatok folyamatos, akadálymentes áramlását, emellett biztosítja a tudásanyag különböző rend­szerekbe és szerkezetekként való felépítését és saját személyi szervezőnkként rendezi gondolatainkat.

Egypályájú agy

Ha pillantást vetünk egy hagyományos jegyzetelési módon, számunkra ismeretlen témakörben teleírt papírra, nemhogy a lényeget nem fogjuk elsőre átlátni, de még képet sem tu­dunk kialakítani magunkban az adott témakörről. Ezért végig kell olvasnunk az egész jegyzetet. A kulcsszavak és a központi témák azonban még így is elhomályosulhatnak a különböző nyelvi funkciók (nyelvtan, szemantika, írásjelek) sokaságá­ban.

Használhatjuk egy hosszú vasúti utazás hasonlatát. Egy új vidéket szeretnénk felfedezni, ezért úgy döntünk, hogy vo­natra szállunk, és így ismerkedünk a tájjal, a kultúrával. Ez az új vidék az újonnan tanulni kívánt tudásanyagot jelöli, míg

a vasúti sínek a téma folyamatos jegyzetelését szimbolizálják. Úti célunk a téma teljes megjegyzése, míg az útközben érintett különböző megállók és állomások a kulcsszavak és a főbb té­mák metaforái. A vasúti sínek talpfái pedig jegyzetünk szavait szimbolizálják.

Ha úgy döntünk, hogy ennek az új vidéknek a kultúráját, tájegységeit még jobban föl szeretnénk fedezni, akkor minél több megállónál kell leszállnunk, hiszen a falvakat és város­okat csak így ismerhetjük meg igazán. A probléma az, hogy időnk nagy részét még így is utazással töltjük: zötykölődve ücsörgünk a vonaton, szép lassan haladunk előre, és egy örök­kévalóságnak tűnik, mire az egyik állomásról a másikra ju­tunk. Más szóval túl sok időt töltünk az irreleváns szavakat jelentő vasúti síneken, ahelyett, hogy olyan ismeretanyagra tudnánk fókuszálni, melyek egy vizsgán fontos pontokat, je­gyeket j elentenének.

Biztosan szeretnénk sokkal mélyrehatóbban megismerni a tájat. Fogalmunk sincs, hogy hol vagyunk - hiszen nem hoz­tunk térképet. Amikor végül elérjük úti célunkat úgy érezzük, hogy még sok mindent nem láttunk. Hogyan kapnánk teljes képet egy országról, vagy akár csak egy tájegységről, ha vé­gig csak egy irányba utazunk? Nem lenne talán célszerűbb helikopterre szállnunk egy térképpel a kezünkben?! így keve­sebb idő alatt több mindent láthatunk, és bárhol, bármikor leszállhatunk, hogy részletesen megnézhessük és bejárhassuk a fentről érdekesnek talált helyeket.

Irányelvek a gondolattérképhez

Ahelyett, hogy agyzsibbasztó vasúti utazást tennénk a témán­kon keresztül, szálljunk be egy helikopterbe és használjunk térképet. Azáltal, hogy néhány nagyon egyszerű irányelvet be­tartunk, könnyen megalkothatjuk a saját gondolattérképün­

két, mely lehetővé teszi számunkra a téma teljes megértését a kulcsszavaknak, a főbb témaköröknek és a köztük lévő kap­csolat felvázolásának köszönhetően.

• Mindig egy központi képpel kezdjük

Ez a figyelem felkeltésének gyújtópontja. Használjunk egy da­rab papírt, ami elég nagy ahhoz, hogy elférjen rajta a központi kép és az ebből kinövő kisebb témakörök.

• Egy vonalra csak egy kulcsszót írjunk

Csábító lehet egyszerre több szót lejegyzetelni, mert jegyze­teléseink során mindig így szoktuk csinálni. Most ne tegyük. Önmagunk fegyelmező eszköze is lehet, ha nem kalandozunk el, hanem mindig a főbb pontokra koncentrálunk.

• Használjunk képi jeleket, amilyen gyakran csak lehet

Ne higgyük azt, hogy ez egy bonyolult folyamat. Nem kell Michelangelónak lennünk ahhoz, hogy használható ábrákat rajzoljunk. Még a legegyszerűbb képi elemek is képesek bizo­nyos vizuális hatást elérni amellett, hogy memorizációs képes­ségeinket is fejlesztik.

• Használjunk különböző' színeket a különböző' témákhoz

A hétköznapi jegyzetek többsége egy színnel - általában fe­ketével vagy kékkel - íródik, ami unalmassá, monotonná és könnyen felejthetővé teszi azt. A színek nemcsak hangsú­lyosak és karakteresebbek, hanem figyelemfelkeltőbbek és ennek köszönhetően könnyebben megjegyezhetőek is.

• Használjuk a kreatív képzelőerőnket és asszociációs kész­ségünket

Az gondolattérkép szépsége, hogy még a legvadabb képzelőerő esetén is kiválóan alkalmazható. Sőt, minél inkább szabadjára engedjük a fantáziánkat, annál jobb. A brainstorming-szerűen kitörő ötleteknek nem kell szépen sorban állniuk arra várva, hogy mikor kerülhetnek a felszínre, hiszen azonnal kienged­hetjük őket, amíg még frissek. Csak rajzoljunk egy ágat, és rendeljük hozzá az ötleteinket. Ne álljunk meg itt! Ha kell, raj­zoljunk kisebb gallyakat, és ha egy újabb, kapcsolódó gondolat tör elő belőlünk akár egy kötéllel az ágakhoz is rögzíthetjük, ahelyett, hogy félreraknánk és később foglalkoznánk vele.

Ne engedjük, hogy ötleteink egy mederbe terelődjenek, hi­szen így csak akadályoznánk.a kreativitás természetes áramlá­sát. Egy kicsit olyan ez, mintha szortírozó munkát végeznénk egy irodában. Gondolataink zsákszámra érkeznek különböző méretű csomagokban, dobozokban és levelekben. Olyan sok van belőlük, hogy folyamatosan azon csodálkozunk, hogy va­jon honnan jöhet ennyi. Szerencsére a szortírozó-iroda telje­sen automatizált, így nekünk mindössze csak annyit kell ten­nünk a papírokkal, hogy a futószalagra tesszük őket.

Tehát nyissuk meg a kapukat és ürítsük gondolatainkat a teljesen automatizált, önrendező gondolattérképre. Nem kell azon aggódnunk, hogy hogyan fogjuk agyunkat újra feltölteni. Nincs telítettségi pont, hiszen elménk kapacitása végtelen. Egy korlátlan helyen kell korlátlan gondolatainkat kihasználni.

Mikor használjuk a gondolattérképet?

A gondolattérkép rendkívül sokoldalú, ezért ne csak tanulásra használjuk, hanem mindenféle helyzetben.

A hallott információ befogadása

Akár előadáson, akár kiscsoportos beszélgetésen veszünk részt, a gondolattérkép kiváló lehetőséget nyújt az adatok feljegyzéséhez és a témák rendezéséhez. A hallott előadást leegyszerűsíti a leglényegesebb tényekre, és kiemeli a kapcso­latot a legfontosabb információelemek között. Az eredmény néha még meghökkentő és leleplező is lehet.

Jegyzeteink ráadásul még a tanárunk gyenge pontjaira is rávilágíthatnak. Például, lehet, hogy előadása elején közli ve­lünk, hogy az egész óra a vérsejtek funkciójáról fog szólni. Azonban végül a vérsejtek három fő csoportjáról (a vörös- és fehérvérsejtekről illetve vérlemezkékről) szóló ábra helyett gondolattérképünk 70%-a sarlósejtes vérszegénységre utal - azaz olyan témára, mely lehet, hogy tanárunk számára érde­kesnek, de a tanulmányainkhoz nem szükségesek.

Kétlem, hogy plusz pontot szerezhetnénk azzal, ha felfed­nénk tanárunk számára ezen meglátásainkat, de talán segít arra ösztönözni, hogy jobban igazodjon a tantervhez.

A vizuális információ befogadása

A bemutató, videofilm, animációk vagy éppen képek formá­jában bennünket érő vizuális információknak nagyobb hatása van ránk, hiszen a mozgásoknak, színeknek, illetve a tér- és hangzásbeli élményeknek nagyobb kortikális vonzerejük van. Könnyebben emlékszünk vissza bármilyen dolgokra, melyhez a korábbiakban képeket kapcsoltunk. A lakmuszpapír piros­ra változik sav hatására - ezt a kísérletet sokkal könnyebben meg tudjuk jegyezni ha látjuk ahelyett, hogy a folyamat kémiai reakcióját olvasnánk, vagy hallanánk.

A gondolattérkép ilyen esetekben egyfajta naplóként működik, hiszen a módszernek köszönhetően szikraként ugor­

hatnak be képek például múltbéli tudományos kísérletekről, vagy adatok, évszámok különböző varázslatos történelmi eseményekről. Akármilyen rosszul is rajzolunk, a szimbólu­mok, képek fontos szerepet játszanak az előhívás során.

Az írott információ feldolgozása

A szövegkönyvekből, leírásokból, regényekből való tanulás előnye az, hogy a saját ütemünkben haladhatunk a témával, ugyanis teljes irányítással rendelkezünk a tanulandó anyag fölött. Mi döntjük el, hogy milyen mennyiségű és jellegű anyagot olvasunk el.

Viszont hátránya az, hogy elveszítjük valaki más előadásának az élményét - azaz a szemléltetést, a hangsúlyozást, a vizu­ális stimulálást és az interakciót. Ez így a tanulási folyama­tot kicsit erőltetetté teszi, mert gyakorlatilag a saját szellemi képességeinkre kell hagyatkoznunk. Ha fenn akarjuk tartani magunkban az imént említett külső hatások látszatát, akkor a képzeletünkhöz fordulhatunk segítségért abban bízva, hogy a mozgást, a hangsúlyozást és a különböző stimulációkat he­lyettesíteni tudja. Higgyük el, ez egyáltalán nem könnyű, főleg abban az esetben, ha egy bonyolultabb témakört, például a kvantummechanikát akarjuk megérteni.

Ám mielőtt lekötnénk a képzelőerőnket, értékes időt spó­rolhatunk meg úgy, hogy az alábbi módon dolgozunk:

1. Tervezzük meg az olvasási folyamatunkat. Fussuk át a tarta­lomjegyzéket, és nézzük meg, hogy mely fejezetekben talál­hatunk a tanulmányaink szempontjából releváns informá­ciókat. Átböngészhetjük a szószedetet is, és leírhatjuk egy papírra a bizonyos oldalszámokat. Elsőként koncentráljunk ezekre. Ne érezzünk kötelességtudatot, hogy az egész köny­vet szóról szóra el kell olvasnunk. Ha a lényegtelen infor­

mációknak túl nagy jelentőséget szentelünk, az általában valamitől való félelmünket jelzi. Ennek a belemélyedésnek a veszélye az, hogy könnyen elkerüljük a leglényegesebb dolgot, ami miatt olvasunk, a központi témát.

2. Keressük meg a szöveg központi témáját, fő üzenetét, és amikor úgy érezzük megtaláltuk, akkor megvan az gon­dolattérképünk kiinduló pontja is. Nyitott szemmel, érdeklődve olvassunk, és próbáljuk meg a szöveget életre kelteni a képzelőerőnk segítségével.

3. Próbáljuk meg a passzív olvasást elkerülni. Gondoljuk át a dolgokat, és vizsgáljuk meg az egyes állítások mögötti lo­gikát. Ha az olvasásban aktívan veszünk részt, az nagyban fokozni fogja a téma megértésének, illetve megjegyzésének képességét, hiszen így agyunk számára lehetővé tesszük, hogy összekapcsoljon bizonyos információkat, és asszo­ciációkat végezzen el. Ez utóbbi ráadásul az egyik olyan mechanizmus, mely a memóriát működteti.

4. Gondolattérképünket folyamatosan bővítsük: ahogy a kü­lönböző témákba egyre belemélyedünk, jegyzeteljük le az új kulcsszavakat és ötleteket. Az összes fontos információ (mint például a nevek, fogalmak, évszámok, képletek) fel­dolgozható - azáltal, hogy az ágakhoz kapcsolódó vonalak­ra felírjuk azokat. Győződjünk meg róla, hogy ezek a ki­fejezések, adatok első ránézésre megjegyezhetőek-e. Abban az esetben, ha fontos a sorrendiség, az ágakat meg is szá­mozhatjuk.

Az olvasási folyamat után még akár az is kiderülhet, hogy amiről azt hittük, a központi téma, valójában csak egy főbb ágnak a hajtása. Ilyen esetben egy újabb gondolattér­képet kell készíteni, de ezúttal a valós központi téma köré építve azt.

Felkészülés az esszéírásra

Egy esszé bevezetésből, tárgyalásból és befejezésből áll - és amennyiben fogalmazást szeretnénk készíteni, azt ebben a sorrendben kell tennünk. De hogyan írhatnánk bevezetőt valamihez, amiről még soha nem is olvastunk?

Kicsit hasonlít ez az újévi fogadalmak listájához. Minden ígéretesnek és nagyszerűen hangzik, de az újév eljövetele­kor elképzeléseink sokszor könnyen megváltoznak, és akkor azt kívánjuk, hogy szilveszter estéjén bárcsak ne tettünk volna olyan könnyelmű kijelentést. Szóval a be nem tar­tott fogadalmakhoz hasonlóan, ne a bevezetéssel kezd­jük. Először esszénk tárgyalás részét tervezzük meg - ez ga­rantálni fogja, illetve magával hózza a pontos és kiváló bevezetést.

Egy alapos tervezés az egyetlen hatékony módja az esszé­írás elkezdésének. Nekünk is könnyebb, ráadásul így szöve­günk könnyebben érthető, olvashatóbb és logikusabb felépí­tésű lesz. Esszénk struktúrájának megtervezése lehetővé teszi a különböző témák terjedelmének összhangban tartását, és segíti a bekezdések közötti finom átmenetet.

Vakon elkószálni az ösvényről könnyen a szöveg egyen­súlyának felborulásához, ismétléshez, vagy összefüggéstelen elbeszéléshez vezethet. Ráadásul a menet közben való változ­tatásokkal rengeteg időt pazarolhatunk el, hiszen szövegünk már szinte elkészült, amikor észrevesszük, hogy témáink sor­rendje nem megfelelő, és ennek tetejébe ilyenkor kezd a pon­tok közötti kapcsolat csak teljesen világossá válni. Ráadásul azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a vizsgáztató tanárok nem adnak extra pontokat azért, ha valamit kétszer írunk le. Ha önmagunkat ismételjük, szimplán értékes időt és szavakat po­csékolunk, amit használhatnánk arra is, hogy témánk egyéb részleteit jobban kifejtsük.

Ha hibázunk, még a tervezési stádium alatt kiszűrhetjük azokat. Ne várjunk a javítgatásokkal addig, amíg majdnem kész vagyunk a munkánkkal. Egy esszé megtervezése bonyo­lultnak tűnhet az alábbiak miatt:

1. Attól félünk, nem vagyunk kellően járatosak a témában annak eldöntéséhez, hogyan kezdjünk bele.

2. Olyan sok ötletünk van, hogy nem tudjuk, hol kezdjük el.

És itt jön a képbe a gondolattérkép. Általában hajlamosak va­gyunk tudásunk valódi mértékét alábecsülni. A gondolattér­képnek meg van az ereje, hogy a tudásunkat maximálisan ki­facsarja. Ahogy Tony Buzan írta egyszer: „Mint egy magányos kis bányász, aki az agyunk bányáiban keresi és kutatja az infor­mációkat, melyek máskülönben örökre be lennének zárva.”

Másfelől, túl csábítónak tűnhet, hogy minél több mindent elmondjunk esszénkkel, de ilyen esetben csak esszénk szerke­zetét, felépítését rontjuk el. Hogy elkerüljük ezt a „nem látja a fától az erdőt” - szindrómát, gondolataink összegzéséhez használjuk a gondolattérképet. Kezdjük újra a központi kép­pel. Jegyzeteljük le a belőlünk előtörő ötleteket. Ne törődjünk a sorrendiséggel ezen a szinten, csak hagyjuk az agyunkat kiürülni, és figyeljük meg, hogy a különböző témák hogyan áramlanak ki rezgéshullámok módjára a középpontból. Azáltal, hogy a gondolatok első hullámát hagyjuk kiürülni magunkból, már összeraktuk a munkánk csontvázát. Ha már ez a csontváz ott fekszik előttünk, a többi ötlet összegyűjtése és hozzárendelése már sokkal könnyebb feladat lesz.

Az esszéírás folyamatát akár egyfajta szerelőszalagként is felfoghatjuk. Az gondolattérkép a csontváz szint; a folyamat következő részei a nyelvtani hús ráépítése, amit végül a sze­mantikai formázás és finomítások követnek - ez utóbbi már maga az írás folyamata.

Készülj ünk a prezentációra

A tizenkilencedik fejezetben elmagyarázom, hogyan tartsunk beszédet vagy előadást szimplán a memóriánkra hagyatkozva. Azonban először meg kell győződnünk arról, hogy prezentáci­ónknak van akkora ereje, hogy érdemes rá emlékezni.

Prezentációra készülni hasonló, mint esszét írni - termé­szetesen apróbb különbségekkel. Alakítsuk ki a struktúrát a gondolattérkép használatának segítségével, a fentiekben is­mertetett esszére való készülés módszereivel. Ezúttal azonban - a prezentációnkra szánt idő figyelembevételével - beszédünket le kell korlátoznunk három-négy főbb témakörre. Képzeljük el hallgatóságunkat és képzeljük bele magunkat a helyükbe. Jobb megbizonyosodni afelől, hogy üzenetünk valóban mind­össze néhány témára koncentrálódik, minthogy előadásunk során túl sok pontot érintsünk, közben pedig nem hagyván elég időt magunknak a témák megfelelő magyarázatára.

Lehet, hogy két gondolattérképet kell rajzolnunk. Az első valószínűleg a lehetséges információk, variációk özönét fogja tartalmazni, és erős ágsűrűség mellett tünteti fel a legfonto­sabb témákat.

A második térkép az első velősebb, sokkal jobban szerkesz­tett változata legyen, meghagyván azokat a témákat, melyekről a legmagabiztosabban tudunk beszélni.

Ha már végre elégedettek vagyunk vázlatunkkal, a gon­dolattérkép segít minket végigkalauzolni az előadásunkon. Rendkívül hatékony memória támogatás lehet, hiszen haszná­latával elkerülhetjük, hogy papírhalmok, és jegyzetek között kelljen keresgélni az előadásunk során, megkockáztatva, hogy elakadunk beszédünkben. Prezentációnk során csakúgy, mint tanulmányi életünk más területein, a gondolattérkép a siker megbízható és rugalmas eszköze lehet. Csodálkozni fogunk, hogy eddig hogy tudtunk meglenni nélküle.

Memória

„Az emlékezet minden bölcsesség anyja”

Aiszkhülosz (Kr.e. 525-456)

Hétköznapi vagy rendkívüli?

1987 előtt azt hittem, hogy azok az emberek, akik memóriá­juk segítségével zseniális trükköket hajtanak végre, bizonyára valamilyen különleges képességgel születtek. Úgy gondoltam, hogy agyuk felépítése teljesen különbözik a többségétől, és azon kevés kiválasztottak közé tartoznak, akiknek valami ter­mészetfelettinek köszönhetően megadatott ez a fajta képesség- másnak pedig nem.

1924 májusában a burmai Ragoonból származó Bhanddanta Vicittabi Vumsa lenyűgöző memória rekordot állított be az­által, hogy felmondott egy 16 000 oldalas buddhista kánoni szöveget. Egy hasonlóan hihetetlen rekord fűződik a huszon­hat éves kínai Gon Yangling nevéhez, aki 15 000 telefonszámot memorizált. A memóriafejlesztés több évnyi tanulmányozása után már egyáltalán nem lepődöm meg, amikor ehhez ha­sonló beszámolókat hallok, ugyanis már tudom, hogy miként lehetséges a memóriánkat úgy edzeni, hogy segítségével ilyen nagyszerű eredményeket érjünk el. Ahelyett, hogy azt feltéte­lezném, hogy ezek az emberek pszichológiailag különbözné­nek a többségtől (kivéve természetesen azokat a ritka eseteket,

amikor az emberek fotografikus memóriával rendelkeznek), úgy látom, hogy az átlagos memóriát két dolog különbözteti meg azokétól, akik képesek egy egész telefonkönyvet megta­nulni: a vágy és a technika.

Vágy és technika

Csakúgy, mint az élet több területére, erre is igaz: bármiben is szeretnénk jeleskedni, eredményeink a siker iránti vágy­tól függenek. A legkiválóbb sportolóknak és sportolónőknek egy közös tulajdonságuk van: a siker elérése iránt érzett óri­ási akaraterő, amit a sportjuk iránt érzett erős szenvedélyük kelt. Ha az akarat, az eltökéltség és a szeretet megvan, akkor a megfelelő technika megtanulása és alkalmazása élvezetté vá­lik - és nem feladattá.

Ugyanez igaz a tanulásra is. Lehet, hogy a fizika iránt érzett szeretetünk nem túl erős, de há a tantárgy egyes területei iránt érdeklődést mutatunk, az tovább fokozhatja lelkesedésünket. De hogyan alakul ki bennünk a vágy valami iránt?

A sport iránti lelkesedést általában az inspiráció motiválja. Az álom, hogy első osztályú futballisták legyünk talán onnan ered, hogy láttuk Wayne Rooney hálószaggató lövését. Tenisz iránti lelkesedésünk kiváltó oka lehet például Venus Williams egy emlékezetes fonákja.

Akár inspirál, lenyűgöz, versenyre késztet, vagy felkelti érdeklődésünket, valahol történik egy olyan kezdeti hatás, ami végig elkísér minket, ami motivál bennünket, és akaraterőnket a siker felé irányítja.

E könyv megírásában engem például az a televízió program inspirált, melyben Creighton egy pakli kártyát memorizált. Az nyűgözött le, hogy láttam, hogy valaki olyasvalamit ér el, amit addig gyakorlatilag lehetetlennek tartottam - Carvallo

ötvenkét látszólag összefüggéstelen információdarabot me­morizált kevesebb, mint három perc alatt, kizárólag szellemi képességeit használva. Ez felkeltette kíváncsiságomat, és meg­próbáltam rájönni, hogyan csinálhatta.

Az inspiráció megtette a hatását, és én egy életre rabja let­tem.

Agyunk edzése

így utólag visszaemlékezve a kezdeti ambícióim meglehetősen korlátozottak voltak. Mindössze Creighton rekordját szeret­tem volna megdönteni úgy, hogy egyben a rekordok könyvébe is bekerülök. Nem vettem észre, hogy az, amibe belevágok, és ami az előttem álló hetekben, hónapokban rám vár, egy gyors- tanulási lecke lesz. Úgy gondoltam, hogy memória-trénin- gem végére az agyam egy kis része valami teljesen új készséget fog elsajátítani: csak és kizárólag a kártyapakli memorizálását.

Senki nem mondta nekem, hogy memóriafejlesztés olyan területeket is pozitívan fog érinteni, mint:

1. erősebb koncentráció2. hosszútávú memorizálás3. letisztultabb gondolkodás4. nagy magabiztosság5. jobb megfigyelőkészség

Röviden fogalmazva, tudtomon kívül úgy kezdtem el agya­mat edzeni, ahogy egy atléta tréningezik. Ez olyan mintha el­határoznánk, hogy fogyni szeretnénk, mert nem férünk bele a ruhánkba. De hat hétnyi rendszeres edzés után nem csak a ruhánk fog rajtunk jól állni, hanem mi magunk nézünk majd ki jobban.

Nem is beszélve a többi jótékony dologról. Jobb lesz a vér­keringésünk, jobb színben leszünk, lelkiismeret furdalás nél­kül ehetünk, és a fittebbnek fogjuk érezni magunkat.

Az elmúlt néhány évtizedben csak és kizárólag a testi szép­ségre koncentráltunk. A konditerembe járás, a rendszeres edzés sokunk életében elsődleges szerepet tölt be. De miért elégednénk meg egy fitt testtel, mikor az agyunkat ugyanúgy formában tudnánk tartani?

Annak ellenére, hogy agyunk egy szerv, ugyanúgy tudjuk edzeni, mint izmainkat. Minél többet tréningezzük, annál erősebb lesz. Ebből adódóan a „használd, vagy hagyd” mon­dás egy intő jel lehet a lusta agy számára.

Testünk edzésének egyik legjobb módja, ha elkezdünk sportolni. A versenyszemlélet eltereli figyelmünket az edzés fáradságos, hétköznapi oldaláról, és segít a győzelemre fóku­szálni. Vajon ugyanilyen hatékonysággal és módon működhet ez a szellemi tréningezés esetében is?

A szellemi sportok, mint például a sakk, bridzs vagy a Scrable, illetve bizonyos csoportos játékok problémamegol­dó, laterális, vagy stratégiai gondolkodási módot igényelnek, melyek mindegyike kiváló a gondolkozási folyamatok stimu- lálására és edzésben tartására. A sakk különösen kiváló szel­lemi sport, ugyanis számos kortikális készségünket fejleszti: a logikus tervezést (ha A-t lépek, akkor B, C, D vagy E tör­ténhet), a sorozatokra való rálátást, a memóriát, képzelőerőt, a térbeli, vagy a folyamatok átlátásának készségét. Manapság már kifogásunk sem lehet: ha nem találunk ellenfelet, és nincs időnk sakk-klubba járni, akkor vehetünk akár számítógépes sakkprogramot, vagy játszhatunk online. Így bármikor gyako­rolhatunk, de hacsak nem vagyunk sakknagymesterek, nehéz lesz nyernünk.

Ha szeretjük a csapatmunkát és ötleteket gyűjteni, mi­ért nem alakítunk, vagy miért nem lépünk be egy „Use your

head” klubba? A klubok, ahol előadásokat szoktam tartani, bárkit sok szeretettel látnak, aki meg szeretné tanulni, hogyan hozza ki agyából a legtöbbet - és egyre több van belőlük az iskolákban és az egyetemeken is. (A „Use your head” klubok Angliában nagy népszerűségnek örvendő csoportok, melyek elsődleges célja természetesen a szellemi tréningezés.)

A „szellemi atléták” népszerűsége

Az 1991-ben, a híres londoni Athenaeum klubban rendezett első memória világbajnokság óta a memóriafejlesztő játékok népszerűsége egyre nőtt. Azóta évente, mindig más országban rendezik meg ezt a jeles eseményt. A világsajtó érdeklődése a verseny népszerűségével arányosan nő, a rendezvény pedig egyre több szponzort vonz. A nyeremények értékének nö­vekedésével pedig a mezőny is egyre erősödik. Több és több memória-sztár, vagyis szellemi atléta érkezik a földgolyó különböző pontjairól, hogy hírnevet szerezzenek maguknak ezen a megmérettetésen.

Ezek az események a Memória Sportok Világtanácsának zászlóshajói, melynek nyolc országban van képviselete Kíná­tól Kanadáig, vagy az Egyesült Királyságtól az Egyesült Álla­mokig. Ha a memória hatalma felkeltette érdeklődésünket- ahogy történt az velem néhány évvel ezelőtt, és még tart ma is - nézzük meg a Memória Sportok Világtanácsának webol- dalát (www.worldmemorychampionship.com). A bizottság egyesült királyságbéli szervezetét 2005-ben alapították, és ez szabályozza az Egyesült Királyságban a szellemi sportokat. Miért ne lépnénk be és vívnánk ki hivatalos elismerést szelle­mi atlétaként? A tanács segít felvenni a kapcsolatot a helyi és a regionális memória klubokkal.

És a nemzetközi szellemi sportok nem állnak meg itt. A Szellemi Sportok Olimpiája a szellemi atlétáknak egy új faj­

ta platformot kínál. A versenyzők sakkoznak, backgammon-t, Scrable-t illetve más játékokat játszanak egymással és a spor­tokhoz hasonlóan arany, ezüst, és bronzérmet szerezhetnek. Az esemény weboldala (www.msoworld.com) lehetőséget kí­nál készségeink tesztelésére, és megismerkedhetünk a helyi, illetve regionális szellemi sportklubokkal is.

Tehát memóriánk előtt számos lehetőség áll. Ez művészi tevékenység és sport egyben, a szellemi tréningezés egyik leg­fontosabb módszere, az agykéreg irányította készségek hango­ló villája. Ráadásul a rendszeres gyakorlással könnyen elsajá­títhatjuk, hogyan tanuljunk és vizsgázzunk hatékonyan.

Milyen jó a memóriánk?

Próbáljuk meg két perc alatt az alábbi lista elemeit sorrendben memorizálni!

1. Gyémánt2. Agy3. Fésű4. Tűz5. Ló6. Ablak7. Gondola8. Baba9. Kincs

10. Doktor11. Szakács12. íróasztal13. Halvány14. Szőnyeg15. Bolygó

16. Sárkány17. Könyv18. Hegedű19. Fűnyíró20. Árnyék

Most írjunk le minél több szót emlékezetből olyan sorrend­ben, ahogy a listán szerepeltek! Ezután számoljuk ki pontja­inkat.

20 Tökéletes16-19 Kiváló11-15 Nagyon jó7-10 Jó

3-6 Átlagos0-2 Gyenge

Amennyiben csak átlagos pontot értünk el, ne aggódjunk. A könyv végére nem leszünk messze a tökéletes eredménytől. Az ok, ami miatt nem tudunk egy véletlenszerűen összeállított listát memorizálni az, hogy az elemek között nincs egyértelmű kapcsolat. Vagy megpróbálunk memóriánk erejére támasz­kodni, vagy abban a reményben kezdjük megjegyezni a szava­kat, hogy a szóbeli, ritmikus ismétlésnek köszönhetően köny- nyebben tudjuk majd felidézni: gyémánt... gyémánt, agy... gyémánt, agy, fésű... és így tovább. Sajnos mivel ezek a szavak nem rímelnek, és nem is ritmusosak, a szóbeli memorizálás hegynek felfelé való küszködéssé fog válni. A leghatékonyabb módszer az, amely a képzelőerőt és az asszociációt használja.

Képzelőerő és asszociáció

„Nem az számít, amit nézünk, hanem az, amit látunk

Henry Dávid Thoreau (1817-62)

Képzelőerő - a kulcs

A kiváló görög filozófus, Arisztotelész úgy vélte, hogy az em­beri lélek nem működik, anélkül, hogy először ne alkotna egy szellemi képet. Nézetei szerint minden tudás és információ az öt érzékelési-észlelési forma (látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés) valamelyikén keresztül lép be a lélekbe (valójában az agyba). Ezután az üzenet dekódolásával, illetve az informá­ció képpé alakításával a képzelőerő lép életbe. Az intellektus csak ezt követően tud elkezdeni az információn dolgozni.

Más szóval, ahhoz, hogy a körülöttünk lévő dolgoknak ér­telmet adhassunk, a fejünkben úgynevezett képi modelleket kell készítenünk mindenről.

Többségünk már gyerekkorban elkezd efféle képeket alkot­ni, és elég hamar elkezdjük ezt a készséget kiválóan alkalmazni. Képesek vagyunk valakit, pusztán lépteinek jellegzetes hangjá­ról felismerni. Szinte bárkinek meg tudjuk ítélni a hangulatát, akár a legkisebb mozdulatából is. De amit most látni fogunk, az sokkal látványosabb, érdekesebb példa lesz. A szemünk gya­korlatilag játszi könnyedséggel vándorol egy sereg betű hosszú folyamán, agyunk pedig szavakként ismeri fel azokat, és az ol­

vasás gyorsaságával képeket formál. A leglátványosabb dolgok egyike, amit képzelőerőnk alkotni képes, az álmunk. Egy kí­sérlet során önkénteseket teszteltek olyan gépekkel, melyekhez szenzorokkal ellátott szemüvegek voltak csatlakoztatva, hogy azok a gyors szemmozgást (RÉM - rapid eye movement) vizs­gálják. Ez az alvási folyamat azon ismétlődő periódusa, amikor álmaink a legaktívabbak. Amint a szemüvegen található szen­zorok a REM-et érzékelték, apróbb fénycsóvákat bocsátottak ki. Ennek a célja az volt, hogy a kísérlet alanyai fokozatosan rájöjjenek, hogy alszanak, anélkül hogy közben fölébredné­nek. Ez a félig tudatos állapot lehetővé teszi, hogy a résztvevő személyek az álom virtuális valóságának minden apró moz­zanatát, részletét, színeit az „első sorból” lássák. Például az álomban felbukkant rég nem látott barátok és rokonok arcát hihetetlen pontossággal írták le, a megélt érzékeket, érzéseket pedig hátborzongatóan valósnak vélték.

A fenti példát mindössze azért hoztam fel, hogy lássuk, azok­nak a gyakran hallott kifogásoknak, miszerint „Én soha nem tudnám az ön módszereit alkalmazni, mert nincs hozzá elég képzelőerőm.” semmi valóságalapjuk nincs. Ezek egyszerűen a rossz hozzáállást tükrözik. Ahogy az álmos példa mutatja, mindannyian gazdag képzeletvilággal rendelkezünk, azonban sajnos sok ember esetén csak az alvás az az időszak, amikor fantáziájukat szabadon tudják engedni.

A kreativitás taníthatóságáról való vitatkozás gyakorlatilag teljesen fölösleges. Gyermekkorunkban mindannyian bebizo­nyítottuk, hogy természetes módon kreatívak vagyunk, hiszen képzeletünk színes világában éltünk. A kérdés inkább az, ho­gyan tudjuk ennek a kreativitásnak a felnőtt életünkbe való visszatérését segíteni.

Talán túl korán mondták nekünk, hogy „nőj már fel végre”, vagy „viselkedj már felnőtt módjára”, ezzel pedig

megerősödött bennünk az az érzés, miszerint az aktív kép­zelőerő a gyerekesség egyik jele, és azok, akik nem növik ki ezt minél előbb, művészek és komédiások bizonytalan sorsára jutnak majd. Úgy vélem, nem az a kérdés, hogy mit kell ten­nünk ahhoz, hogy kreatívok legyünk, hanem mi az, amit el kell kerülnünk. Ahhoz, hogy kreatívabb személyek lehessünk, az alábbiakká kell válnunk:

nyitottszabadkiszámíthatatlanvégtelenakadálytalan

korlátlan elfogulatlan kimeríthetetlen fékezhetetlen gátaktól mentes

gáttalankötetlenhatártalanzabolátlancenzúrázatlan

Érdekes, hogyha a fentiekben felsorolt szavak ellentétjét ké­pezzük, olyan jelzőket kapunk, melyek a kreatív szabadságot azokban az országokban jellemzik, ahol elnyomó hatalom van uralmon: például cenzúrázott, kötött, gátolt, stb.

Tehát kreatív elménk virágzása, gondolataink szabad és el­lenőrizetlen áramlása érdekében le kell vennünk a szem­ellenzőt, és le kell rombolnunk azokat a falakat, melyeket lehet, hogy teljesen véletlenül húztunk magunk köré. Amint felszabadult, képzeletvilágunkat hagyhatjuk bármely irányba szabadon kószálni, felfedezőútra indulni - lehetőleg a leg­szebb útvonalon.

A következő feladat a képzelőerő hasznos tesztelési mód­szere, ráadásul agyunkat segít felkészíteni a következő fejeze­tekben található gyakorlatokra. Ha már ismerünk különböző brainstorming és kreatív gondolkozást fejlesztő feladatokat, akkor az alábbit könnyűnek fogjuk találni. Csak engedjük sza­badjára a fantáziánkat....

Tegyük fel, hogy hozzánk került Leonardo Mona Lisa-jának eredetije. Két perc alatt próbáljunk meg minél több ötletet ki­találni, hogy mire használnánk, mit csinálnánk vele. Értékelés­kor az alábbi pontokat használjuk:

20, vagy több Rendkívül kreatív 16-19 Kiváló11-15 Nagyon jó7-10 Jó

3-6 Átlagos0-2 Gyenge

A legáltalánosabb válasz ez:

„Eladnám és milliomos lennék ”

A társadalomért felelősséget érzők válasza:

„Odaajándékoznám egy múzeumnak ”

A fantáziátlan megoldás:

„Kiakasztanám a nappaliban”

A gátlástalanok ezt mondják:

„Betömködném vele az ablak réseit ”

Az ilyen feladatokban való sikeresség titka az, hogy gondola­tainknak szinte káoszba kell fulladniuk, ahelyett, hogy időt pazarolnánk arra, hogy a gyakorlatiasság, a logika és az eti­ka mezsgyéjén tervezgessünk. Kövessük agyunk „szemeit”, és jegyzeteljük le, amit látunk. Egy idő után már az fogja lekötni

figyelmünket, hogyan tudunk lépést tartani az ötletek féktelen áradatával.

Amikor 38 másodperc alatt memorizáltam egy kártyapakli lapjainak sorrendjét (ez a világrekord), nem volt időm semmit sem előre megtervezni. Olyan voltam, mint egy fotós, aki seb­tében akar fényképet készíteni ötvenkét maratoni futóról. Ha például egy számítógépes játéknál mindössze negyvenhárom másodpercünk van hátra, akkor lövéseinket nincs időnk gon­dosan megtervezni: kattintunk mindenre, amit csak látunk.

Hasonlóképp, ahhoz hogy képzelőerőnk kivirágozhasson, fel kell adnunk annak irányítását, és csak figyelnünk szabad. Amikor azt mondják, használjuk a képzelőerőnket, akkor úgy érezzük, ehhez valamiféle törekvés, erőlködés szükséges. De hiszen az emberek folyamatosan és automatikusan ötleteket, elképzeléseket gyártanak. A dolog nehézsége nem legyárta­ni, hanem észrevenni azokat. Tehát érdemes minél nagyobb figyelmet fordítanunk képzelőerőnk fejlesztésére. Én személy szerint a memóriám tréningezési idejének 95%-át erre a rend­kívül fontos dologra, azaz a vizualizációra fordítom.

Asszociáció

A tárgyakat nem az alapján határozzuk meg, hogy mik is va­lójában, hanem, hogy mihez tudjuk társítani őket. Amikor egy pipát látok, nem mondom egyből magamnak, hogy „Ez egy cső, az egyik végén egy nagyobb fejjel, amit dohánnyal szokás megtölteni.” Ilyenkor én Sherlock Holmes-ra, egy kis dohányboltra, vagy René Magritte „Ez nem egy pipa” című festményén látható pipába tömött Balkan Sobranies illatára gondolok.

Amikor egy pár gumicsizmát látok, nem az jut eszembe egyből, hogy „Ezek a műanyag lábbelik a vádlit és a lábfejet

borítják, megvédvén lábainkat az elázástól.” Ilyenkor egy sá­ros ösvényre, egy horgászkirándulásra, lovaglásra, erdei sétára asszociálok, vagy gyakorlatilag bármire - persze a szótárbeli definíciót leszámítva. És ugyanez a magyarázata annak is, hogy amikor osztrigát látok, összecsordul a nyál a számban.

A tárgyakat tehát (például egy macskát, vagy egy telefont) nem a funkciójuk, vagy a kémiai összetevőik, hanem a korábbi asszociációink alapján érzékeljük. Minél többször szembesü­lünk, találkozunk valamivel, akkor az a tárgy annál több úgy­nevezett szellemi horogra akad rá. Az évek alatt pedig olyan sok horgot gyűjtünk, hogy ezek az élmények, események, asszociációk egyfajta aurát képeznek a tárgy köré, megadva annak saját karakterét. Mi jut eszünkbe például egy telefon esetén? A külvilággal való kapcsolat, érdekes és rossz hírek, vagy akár a számlafizetés. Ha sokat, és elég kitartóan gondol­koznánk, talán még egy könyvet is megtölthetnénk ezekkel. Milyen érzéseket kelt bennük a telefon csengőhangja? Öröm, pánik, kíváncsiság, megkönnyebbülés vagy idegesség. Ezeken az asszociációkon való töprengés finom átmenetet jelenthet a következő fejezethez.

A kapcsolat módszer

„A képeken lévő tárgyakat úgy kell elhelyezni, hogy már önmaguk­ban is elmeséljék történetüket”

Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832)

Hadd jöjjön!

Ha a negyedik fejezetben található lista memorizálását nehéz­nek találtuk, akkor az azért volt, mert nem volt egyértelmű kapcsolat az elemek között. A megoldás tehát, hogy mi ma­gunk hozzunk létre mesterséges kapcsolatot képzelőerőnk se­gítségével.

Ezt nevezik kapcsolat módszernek. Különösen hasznos le­het bizonyos tantárgyak, mint például a történelem esetén, ahol események hosszú sorozatát kell megjegyeznünk. Még ha a tanult tantárgy nem is igényli, hogy kiterjedt listákat tanul­junk meg, a kapcsolat módszer mindenféleképp hasznunkra válhat memóriánk tréningezésében, hiszen nem csak a krea­tív képzelőerőnket, hanem az asszociációs készségünket is re­mekül kihasználja. Ráadásul soha nem kell azon aggódnunk, hogy olyan szavak is előfordulhatnak, melyeket semmihez sem tudunk kapcsolni. Meg fogjuk látni, hogy a furcsa ám megjegyezhető képek milyen könnyen fognak áramlani.

Nézzük meg újra a negyedik fejezetben látott listát, de most úgy, hogy minden egyes elemet beépítjük egy különös tör­ténetbe. Kezdésként képzeljük el, hogy egy hatalmas, hegyes

gyémántot használunk, mellyel felbontjuk az agyat. Ahogy el­kezdjük fölvágni, találunk benne egy színpompás fésűt, amit kivesszük onnan, és észrevesszük, hogy sortéi megpörkölődtek, talán a tűznek köszönhetően... És a történet folytatódik.

Az alábbi listát használva próbáljuk meg a saját történetün­ket kitalálni. Hogy minél emlékezetesebb legyen, nyugodtan eltúlozhatjuk a jeleneteket, és vonjuk be mindegyik érzékün­ket - a tapintást, az érintést, az ízlelést, a szaglást és a látást. De mindenekfelett vizuálisan koncentráljunk a történetre - amennyire csak a képzelőerőnk engedi. Ne sajnáljuk az időt, és ha elolvastunk egy szót, nyugodtan csukjuk be a szemünket, hiszen így a képet könnyebben el tudjuk képzelni.

1. Gyémánt2. Agy3. Fésű4. Tűz5. Ló6. Ablak7. Gondola8. Baba9. Kincs

10. Doktor11. Szakács12. íróasztal13. Halvány14. Szőnyeg15. Bolygó16. Sárkány17. Könyv18. Hegedű19. Fűnyíró20. Árnyék

Hasonlítsuk össze az újonnan szerzett pontjainkat a korábbi­akkal. Ezúttal bizonyosan sokkal jobban szerepeltünk. Ha egy- egy szót még most is kihagytunk, az az alábbiak miatt lehetett:

• A kép túl unalmas volt

Tegyük képeinket kiemelkedővé azáltal, hogy felnagyítjuk és mozgásba, lendületbe hozzuk őket. Emlékezzünk vissza, hogy a fésűt milyen színessé, a gyémántot pedig milyen nagy- gyá tettem a saját történetemnél. 7

• Azt gondoltuk, hogy úgyis emlékezni fogunk a tárgyra

Ez egy általános hiba, főleg az olyan szavak esetén, mint példá­ul a „sárkány”, ugyanis az ilyen szavakról hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy önmagukban elég erősek ahhoz, hogy emlékezzünk rájuk, nem kell hozzájuk plusz részleteket ren­delnünk. Hogyan várjuk el a memóriánktól, hogy emlékezzen valamire, ha még a fáradtságot sem vettük, hogy azt az elemet megjegyezzük?

• A kép túl homályos volt

A „hegedű” szó helyett lehet, hogy a „hangszer” jutott eszünk­be. Amennyire csak lehetséges, fontos a részleteket is memo­rizálnunk. Jegyezzük meg a hegedű alakját és húrjainak hang­ját.

• Nem tudtuk a szót képpé alakítani

Számos olyan szó létezik, melyet nem könnyű képpé alakítani, hiszen ilyen esetekben rendkívül ötletesnek kell lennünk, és magas fokú leleményességet kell alkalmaznunk. Ha semmi­

lyen kép nem jut eszünkbe például a „halvány” szóra, akkor képzeljük el, hogy egy falra egy hatalmas H betűt festünk egy állványról. Mivel az „állvány” szó rímel a „halvány”-ra, így helyettesítő szóként segíthet az eredeti fogalom megjegyzésé­ben. Végtére is az asszociáció az, ami segít a kifejezéseket be­vésni a memóriába.

• Nem volt meghatározott háttér

A kapcsolat módszer egyik problémája az, hogy sokszor úgy érezzük, hogy a környezet, ahol a tárgyakat elhelyezzük, már meg van szabva. Amikor megpróbáltuk elképzelni az agy fel­bontásának szörnyű esetét, egy orvosi rendelőben voltunk-e? Talán egy műtő, vagy laboratórium homályos képét láttuk-e a háttérben? Hol volt a gondola? Hirtelen el kellett hozzá re­pülnünk Velencébe? Úgy vélem, hajlamosak vagyunk olyan erősen magára a tárgyra fókuszálni, hogy a háttár részlete­it - melyek segítségével az asszociációt fenntarthatnánk - figyelmen kívül hagyjuk, a tárgyak pedig valamiféle fehér, misztikus ködben lebegnek. A veszély az, hogy képeink így egyfajta vákuumban lebegő rajzfilmként fognak kinézni. Ha a történetnek nincsen meg a maga közege, az egyedi háttere, akkor hogyan fogjuk tudni megkülönböztetni a többi memo­rizálandó elemtől?

A háttér meghatározása

Ahhoz, hogy a képek erősen megmaradjanak agyunkban, annyira valósághű hatást kell elérnünk, amennyire csak lehetséges. Ennek a titka az, hogy ismerős hátteret bizto­sítunk képeinknek. Példaként próbáljuk meg memori­zálni Nagy-Britannia királyi családjait uralkodási sorrend­jükben.

1. Normann2. Plantagenet3. Lancaster4. York5. Tudor6. Stuart7. Hannover8. Windsor

Ez nem egy olyan fajta lista, amit valaha is szerettünk meg­tanulni, de példának kiváló, hiszen csak kevesen tudjuk ezt a nyolc dinasztiát megnevezni, főleg nem időrendi sorrend­ben. Ha a kapcsolat módszert egy különleges helyen játszódó, képzeletbeli történettel kombináljuk, akkor az információt se­gíthet kiemelni az unalmas, kétdimenziós valóságából, és éle­tet lehelve bele sokkal megjegyezhetőbbé tehetjük.

Lássuk, én hogyan emlékszem a sorrendre. Ahogy olvassuk a következő sorokat, koncentráljunk erősen, és próbáljuk meg a jeleneteket, eseményeket elképzelni, hiszen képesek lesznek képzelőerőnket kibontakoztatni.

Mivel királyi családokkal fogunk foglalkozni, történetünk helyszínéül a Buckingham-palotát választottam. Képzel­jük el Norman Bates-t (Alfréd Hitchcock híres, Psycho című filmjének főszereplője), amint a főkapun keresztül elhagyja a palotát. Épp most teázott a királynővel. Hogy a Plantagenet- házat megjegyezzük, képzeljük el, ahogy Norman felszáll a reá várakozó repülőgépre. (Angolul a pláne szó repülőgépet jelent, innen a Plantagenet asszociáció.) A gép történetesen egy Lancaster bombázó, azaz az Angol Királyi Légierő egy, a II. Világháborúban bevetett harcigépe. Amint London felett szállnak, Norman elhatározza, hogy lebombázza a várost. De robbanó töltetek helyett csokoládét, Yorkié Bar-t (angol cso­koládéfajta) zúdít alá a repülőről. Az egyik csokoládé egy ti­

pikus, fa homlokzatú Tudor-stílusú házba csapódik, ahonnan egy Stuart nevű skót úriember siet elő a nagy ribillióra. Úgy néz ki, nagyon megijedt, mert zavart tekintettel, fejét csóvál­va ténfereg föl s alá. Az üres üveg, amit kezében tart azt jelzi, hogy erősen másnapos. (A másnapos szó angol megfelelője a hangover, ami a Hannover-re jelent asszociációt.) Elhatároz­za, hogy sajgó fejét kitisztítja, és szörfözni indul a Trafalgar tér szökőkútjában. (A szörfözés angolul windsurf-ot jelent, amiből a Windsor családra gondolhatunk.)

A történet önmagában nevetséges, bizarr, teljes képtelen­ség, de ez az, ami miatt meg tudom jegyezni, ráadásul annak ellenére, hogy én találtam ki, mások is könnyebben fognak emlékezni rá. És még csak nem is tartott sokáig kigondolni. Szimplán képpé alakítottam az első ötleteket és asszociációkat, melyek eszembe jutottak a szavak első olvasásakor. Fontos, hogy tartsuk magunkat az első ötleteinkhez, ugyanis nagyobb a valószínűsége, hogy az eredeti elképzeléseink később köny- nyebben eszünkbe jutnak.

Fontos megjegyezni, hogy az események sorozata igazodik a listán szereplő nevekhez, ami lehetővé teszi, hogy az eleme­ket oda- és visszafele is gyorsan felmondjuk. Melyik dinasztia követi a York-ot? Ha visszagondolunk a London feletti jelenet­re, eszünkbe fog jutni, hogy a jó válasz a Tudor, hiszen Yorkié Bar csokoládék hullottak az öreg Tudor házra. Hasonlóképp, egy pillanat alatt meg kell tudni mondanunk, hogy a Lancaster a York előtt volt a sorban. Nézzük meg, hogy a történet felidé­zésével a listát visszafele is fel tudjuk-e mondani.

A kilencedik fejezetben bemutatom, hogyan lehet évszámo­kat a számok nyelvének bevonásával memorizálni. Egyelőre azonban érjük be a módszer ismeretével, miszerint ha a memo­rizálás során egy szimpla történetet használunk, az egyébként felejthető információk sokkal könnyebben megjegyezhetők lesznek.

Vizualizáció

„A felejtésre kiválóan tudok emlékezni

Róbert Louis Stevenson (1850-94)

A tökéletes memóriánk

Ha a mai napnak mindent apró részletét - például, hogy mit ettünk reggelire, beszélgetéseket, konfrontációkat, látottakat, hallottakat, gondolatokat, érzéseket - le kellene írnunk, talán egy napba is beletelne. Ha sokáig gondolkoznánk, gyakorlati­lag több ezer eseményt tudnánk felidézni.

Úgy tűnik, itt egyfajta ellentmondás van. Ha a memóriánk annyira tökéletes, hogy vissza tudunk emlékezni, cipőfűzőn­ket délután egy óra negyven perckor fűztük be, illetve, hogy a lekváros kenyerünk tetejéről egy darab szöszt szedtünk le, akkor miért nem emlékszünk arra, hogy a hidrogén atomtö­mege 1,00797?

Az egyszerű válasz arra, hogy miért tudunk a mai napból annyi információt megjegyezni az, hogy ott voltunk, átéltük. A napunk egy gazdagon díszített gobelin, melyen a képeket az asszociációk fonalaiból összeszőtt élmények és tapasztalatok teszik emléke­zetessé. Emlékszünk, hogy l:40-kor kötöttük be a cipőnket, hiszen ekkor éppen a Jerry Springer Show-t néztük a tévében ahelyett, hogy az egyetemi előadásunkon lettünk volna.

A nap eseményeinek sorrendjére szintén könnyű visszaem­lékezni. Mindössze végig kell gondolnunk, hogy hol voltunk és

mit csináltunk. Kétlem, hogy megkérdeznénk magunktól, hogy azután vagy néhány órával az előtt részesültem-e orvosi ellá­tásban, miután átestem egy uszkáron és szétnyílt a koponyám- hacsak nem sokkot szenvedtünk a baleset következtében. Azért emlékszünk annyira jól, hogy vonattal utaztunk a fő­iskolára, mert láttuk az utasokat, és az elszaladó mezőket, be­széltünk a kalauzzal, éreztük a zötyögést és a vonat jellegzetes szagát. És ha ez még nem volna elég bizonyíték memóriánk számára, a megfigyeléseinket keményen bebetonozhatjuk úgy, hogyha még a saját gondolatainkat, érzéseinket is hozzátesz- szük ezekhez az élményekhez.

Hány érzékünket kell lezárni, blokkolni ahhoz, hogy ne emlékezzünk egy átélt esetre? Egy napot bekötött szemmel eltölteni az iskolában nem volna elég. Kétségtelen, ha példá­ul füldugót viselnénk, az meggátolna minket a tanulásban, de nem tudná megakadályozni, hogy az egész napunkat felidézzük. Valójában nem számít, hogy mennyire érzék- telenítettük el magunkat, hiszen memóriánk számára még mindig megmarad valami, amit nem tudunk kiiktatni: a kép­zelőerőnk.

Hogy ezt alátámasszuk, íme egy teljes egészében megtör­tént, laterális gondolkodást igénylő eset.

Laterális leképzés

Egy kísérlet alkalmával (melynek számos tanúja volt) egész nap egy szobában ültem csukott szemmel, bedugott füllel. El­képzeltem, hogy megszabott sorrendben 2808 emberrel talál­kozom. A szemem csak akkor nyitottam ki, amikor egy meg­határozott karaktert mutattak nekem.

Kérdés: Mit csináltam?

Válasz: Megpróbáltam memorizálni ötvennégy, véletlensze­rűen összekevert kártyapakli 2808 lapjának a sorrendjét.

Az egyesével osztott lapokat csak egyszer nézhettem meg, majd egymásra tették őket. Tizenkét órányi memorizálás után készen álltam a kártyalapok sorrendjének felmondására, ami a szünetekkel együtt három további órába telt.

Ez a rekord-kísérlet 2002 májusában, Londonban zajlott. A kártyalapok sorrendjét sikerült mindössze nyolc hibával si­került felmondanom. Ezt az alábbi módon értem el:

1.A rekordkísérlet előtt ötvennégy különböző útvonalat készí­tettem elő a fejemben.

2. Mindegyik útvonal egy ismerős helyszínen vezetett keresz­tül, mint például park, város, vagy golfpálya.

3. Megbizonyosodtam, hogy mindegyik útvonalnak van öt­venkét különböző megállóhelye.

4. Minden kártyalapot egy-egy személyhez rendeltem hozzá. A treff király például Szaddam Husszein, míg a káró négyes a banki ügyintézőm volt.

5. A kártyalapok memorizálásához mindössze el kellett kép­zelnem, hogy ezekkel az emberekkel bizonyos megállókban találkozom utazásom során.

6. Természetesen az utazások és találkozók sorrendje meg­egyezett a kártyalapok felütésének sorrendjével. Ha az első pakli első lapja káró négyes volt, akkor elképzeltem banki ügyintézőmet amint a Wentworth Golf Klub egyes elütési helyénél ácsorog, mert ez volt az első utazásom első hely­színe.

Biztosak lehetünk benne, hogy nem sokkal nagyobb az esé­lyünk 8-9 kártyalap sorrendjének sikeres memorizálására, ha­csak nem ezt a módszert használjuk. Lehet, hogy 2808 darab

információ megjegyzése borzalmas nagy kihívást jelent, de ilyen mennyiségű adat szinte eltörpül az egy napon bennün­ket ért információkhoz képest.

Amit én hatékonyan csináltam az az, hogy félig elhitettem az agyammal, hogy valós események sorozatának volt „szem­tanúja”. Ennek a hitnek a mélysége képzelőerőm azon képes­ségén múlott, miszerint fel tud idézni mesterségesen képzett élményeket. Azért mondom, hogy félig elhitetni, mert azon a napon, amikor kezdtem elhinni, hogy Szaddam Husszeinnel golfozok, a családom és a barátaim elkezdtek aggódni.

A Brad Pitt tényező

Amikor ezt a módszert diákoknak magyarázom, néhányan azt szokták mondani, hogy annak ellenére, hogy nagyra ér­tékelik a mögötte álló elméletet, képtelenek lennének hasonló kísérlet végrehajtására, mert nem tudnak reális képet formál­ni magukban a helyszínekről vagy a tárgyakról. Ez egy fontos meglátás, és fontos hangsúlyozni, hogy jómagam is képtelen vagyok tökéletes képeket alkotni magamban, ráadásul a képek látása mindössze egy apróbb része a teljes szellemi képalko­tásnak. Nem a tökéletes felbontású, mesterien kivitelezett kép tud erős benyomást kelteni, hanem az, melynél több érzetet használunk egyszerre.

Például ha azt mondanám: „Nem fordulhatsz meg, de Brad Pitt ott áll a hátad mögött”, akkor valószínűleg nem tudnánk a színészről tökéletes képet alkotni, de biztosan éreznénk, vala­milyen módon elképzelnénk a jelenlétét. Olyan sok vegyes re­akciót váltana ki belőlünk, hogy hosszú ideig tartó hatást gya­korolna a memóriánkra. Mit keres például a hálószobámban?

Ez a fő oka annak, hogy emberek személyében jelenítek meg kártyalapokat. Amikor a memória-rendszerekkel kísér-

64www, !:r i VI. ii/iiik I a do»!i u

letezni kezdtem, a lapok szimbólumaként eleinte különböző háztartási eszközöket választottam, mint például könyv, szék vagy asztal, de mindegyikükből hiányzott a Brad Pitt tényező. Nem meglepő, de Brad Pittre könnyebben emlékszünk, mint a konyhaasztalra. Az embereknek megvan a maguk jellegzetes­sége: élnek, sokoldalúak, a különböző szituációkra különböző módon reagálnak, és rengeteg féle képpen kapcsolatba kerül­hetünk velük. A konyhaasztal legyen bárhol, akkor is csak egy konyhaasztal marad.

Az emberek azok, akik a kulcsfontosságú memorizálandó in­formációkat hordozni tudják - legyen az kártyák véletlenszerű sorozata, egy Shakespeare dráma bonyolult beszéde, egy ké­miai képlet, történelmi dátumok, vagy akármilyen tény, adat, amit egy vizsgán így akár kisujjunkból is kirázhatunk.

Az utazás módszer

„Minden táj egy lelkiállapot”

Henri Frédéric Amiéi (1821-81)

Festői útvonalon a tökéletes memória felé

Az előző fejezetben leírt technika - mellyel ismert hely­színeken keresztül utazunk, hogy a tárgyakat és azok sor­rendjét megjegyezzük - egyáltalán nem igényel különleges képességeket. Bárki el tudja sajátítani, meg is mutatom ho­gyan.

A következő feladat sokkal inkább a képzelőerőt, semmint a memóriát teszi próbára. Miután átnéztük a lejjebb található listát, képesnek kell lennünk azt teljes egészében megjegyez­ni. Ezt az utazás módszerrel, vagyis a görögök által 2000 éve memóriafejlesztésre használt Locus-módszerrel kell elérnünk.

Előkészület

1- Fel kell készülnünk egy szellemi utazásra, mely tizenkét ál­lomásból áll. Az útvonal lehet teljesen hétköznapi, vezethet például az otthonunktól az iskoláig, egyetemig, vagy bará­tunk lakásáig.

2. Az út haladj on keresztül hangsúlyos, könnyen megj egyezhető megállókon, mint például templom, posta, vagy buszmeg­álló.

3. Győződjünk meg, hogy utazásunk megállói logikus sor­rendet követnek-e, és ezt a sorrendet tartsuk meg a ké­sőbbiekben is.

4. Ha már összeállítottuk az útvonalat, tanuljuk meg a meg­állókat, mielőtt a listára néznénk. Valami hasonlót kaphat­tunk:

1. megálló: bejárati ajtó2. megálló: kapu3. megálló: sarki bolt4. megálló: közlekedési lámpa5. megálló: gyalogoshíd6. megálló: a pályaudvar bejárata7. megálló: 4-es vágány8. megálló: vonat9. megálló: templom

10. megálló: a főiskola bejárata11. megálló: könyvtár12. megálló: asztal

Az ehhez kapcsolódó feladat, hogy a következő lista egyes ele­meit valami módon rendeljük hozzá az útvonal megállóihoz. Például, ha útvonalunk első megállója a bejárati ajtó, akkor képzeljünk el egy hatalmas harangot a küszöbünkön, amitől se ki, se be nem tudunk menni. Ha elérünk a második meg­állóhoz, akkor a kapura akasztva rengeteg bacon-szeletet lát­hatunk, és érezhetjük jellegzetes illatát a levegőben terjengeni. A sarki üzlet előtt az Eiffel-torony másolatát látjuk, de fogal­munk sincs, hogyan kerülhetett oda. És így tovább.

Képzeljük el egy teljesen hétköznapi utunkat a főiskoláig, de úgy, hogy ezúttal meghökkentő dolgokat tapasztalunk út­közben. Emellett próbáljuk meg a helyszínek környezetét is meghatározni. Használjuk az összes érzékünket: hallgassuk az

autókat, s figyeljük meg, hogy az időjárás hideg vagy enyhe-e?! Az ízlelés, szaglás és az érintés is szerepet kaphat. Jegyzeteljünk le mindent, amit az egyes állomásoknál láttunk.

Egy ötlet: A szavakat ne memorizáljuk, hanem keltsük életre őket. Ne felejtsük el, ez egy képzelőerő-teszt. Nincs határidő, tehát nem kell sietnünk, csak élvezzük az utazást.

1. harang2. bacon3. Eiffel-torny4. Michael Schumacher5. gríz6. Bob Geldof7. fagylalt8. Lux szappan9. halászháló

10. egy pohár portói11. bika12. korona

A korábbiakban említettem, hogy ez egy képzelőerő-teszt. Azonban, mivel úgy vélem a fantázia kulcsfontosságú a me­mória fejlesztéséhez, teljes mértékben elvárható, hogy mind a tizenkét elemet megjegyezzük.

A teljes felidézés

Ahhoz, hogy a listát felidézzük, mindössze annyit kell ten­nünk, hogy visszatekintünk az utazásra. Játsszuk vissza a mo­zi-filmünket és emlékezzünk vissza a szokatlan részletekre.

Ha bármelyik állomásnál kérdőjelbe ütközünk, az nem azt jelenti, hogy a memóriánk nem jól működik, hanem, hogy az információt rosszul programoztuk az elején. Ne a pro-

jektort okoljuk olyan valami miatt, ami a felvevőkészülék hi­bája. Ha egy jelenetet véletlenül átugrottunk, akkor az azért van, mert a kép, amit alkottunk, nem tett elég erős benyo­mást a memóriánkra, és nem stimulálta kellő hatékonyság­gal. Ilyenkor térjünk vissza erre a helyszínre és forgassuk újra a jelenetet. Lehet, hogy a két személyt, Bob Geldofot és Michael Schumachert könnyebben meg tudtuk jegyezni, mint a képpé nehezebben alakítható kifejezéseket - a koráb­biakban már említett okok miatt. Fontos tehát bizonyos je­leneteket eltúlozni, hiszen a kevésbé érdekes részleteket így tudják kompenzálni.

Ennek a módszernek a szépsége az, hogy jól szervezhető- feltéve, ha valóban olyan útvonalat használunk, melyen már korábban jártunk. Ez egy rendkívül hatásos szellemi aktarendező módszer, mely lehetővé teszi a gyors, és könnyű hozzáférést bármilyen adathoz, amire szükségünk van. Példá­ul, ha tudni szeretnénk, melyik elem következik a bacon után, hajszálpontosan megmondhatjuk, hogy a válasz az Eiffel- torony, szimplán azáltal, hogy végigjárjuk az útvonalunkat. Hasonlóképp az egész listát felmondhatjuk visszafelé úgy, hogyha a főiskoláról hazamegyünk.

Észrevettünk-e valami jelentőséget a tárgyakkal kapcsolat­ban? íme egy fontos mellékinformáció:

Kérdés: Mi tehát a kapcsolat a lista elemei között?

Válasz: A tárgyak és személyek az Európai Unióba elsőként belépő tizenkét országot szimbolizálják, melyek sorrendjét kétségkívül nehéz lenne hibátlanuk megtanulni.

Ezek az én szimbólumaim. Ha ezt a módszert használjuk, mindig érdemes a saját szimbólum-rendszerünket megalkot­nunk. így, a tárgyak listáját összevetve az alábbi országokkal, már láthatjuk a kapcsolatot:

1. Belgium(a harang angolul beli, ami utalás Belgiumra)

2. Dánia3. Franciaország4. Németország5. Görögország

(angolul Greece - innen a grízre való asszociáció)6. Írország7. Olaszország8. Luxemburg9. Hollandia

10. Portugália11. Spanyolország12. Egyesült Királyság

Amennyiben ezt a feladatot könnyűnek találtuk, nincs okunk, hogy az utazás módszer nyújtotta lehetőségeket ne aknázzuk ki még hatékonyabban. Ezt használván ugyanis, a tárolt infor­máció mennyisége a tárolóhely kapacitásának köszönhetően gyakorlatilag korlátlan lehet. Az elmúlt néhány évben tett utazásaimat lajstromba véve, megmértem tárolóhelyem be­fogadó képességét. A fejemben körül-belül száz ilyen utazást raktároztam el, mely mindegyike ötvenkét megállót tartal­maz.

Ebből adódóan elméletileg 5200 (azazlOO paklinyi) kár­tyalapot lehetséges memorizálni, de ez lehet akár 5200 név, arc, szám, vagy gyakorlatilag bármi. Ez persze csak egy fi­nom becslés, hiszen az egyes megállókhoz akár több kép is hozzárendelhető. Gondoljunk az előbbi utunkra. Ha az utazás során a főiskolai asztalunkat egy megállóként hasz­náltuk, akkor képzeljük el hány egyéb képet tudtunk volna tárolni a főiskola egyéb berendezéseinek, tárgyainak segítsé­gével.

Tehát az eredetileg kalkulált 5200 elem lehet akár 50 000 is, feltéve, ha információ darabokban gondolkozunk; de ameny- nyiben vizsgára készülnék, ezt a tárhelyet nem számok vagy versenyeredmények raktározására használnám. Agyi térké­pemre történelmi eseményeket, Shakespeare idézeteket, idegen szavakat, kémiai vegyületeket, matematikai egyenlőségeket, fizikai törvényeket, közgazdasági statisztikákat rajzolnék.

Az elkövetkező fejezetekben azokra a technikákra fogunk koncentrálni, melyek segítenek ezeket a célokat megvalósítani.

Mesterlemezek és üres lemezek

Az utazásaimat gyakran videoszalagokhoz, vagy újraírható DVD lemezekhez szoktam hasonlítani, mert ezeknek az adat­hordozóknak hasonló tulajdonságaik vannak. Ha veszünk egy üres videokazettát, vagy lemezt, akkor használhatjuk azt dokumentumfilmek, sportesemények, vígjátékok, egyéb fil­mek tárolására oly módon, hogy ugyanarra a lemezre vagy kazettára újra, meg újra a végtelenségig rögzítünk valamit. Ez azért lehetséges, mert akárhányszor új felvételt készítünk, a régi automatikusan felülíródik, és hacsak nem sajnáljuk az elveszett anyagot, ez egy rendkívül praktikus megoldásnak bi­zonyulhat. Azonban, hogy a kedvenc filmjeinket megőrizzük, mesterlemezt is készíthetünk, úgy, hogy a kazettán lévő kis fe­kete műanyag pöcköt kitörjük, vagy DVD írásakor lezárjuk a lemezt.

Én így szoktam a szellemi lemezeimet használni. Hozzávető­leg száz utazásnyi lemezem van, melyeknek nagyjából a fele üres. Ezeket általában rekordkísérletek, bemutatók, memó­ria bajnokságok és a mindennapjaim során szoktam hasz­nálni. Mivel az általam memorizált információ egy részét (mint például az ezer bináris számjegy) jellegüknél fogva nem érdemes hosszútávon észben tartani, ezeket az újraírható le­

mezekre rögzítem. Egy új esemény szimplán letörli, felülírja az előzőt.

A maradék ötven mesterlemezt slágerlisták, focibajnokságok győzteseinek, és a későbbiekben referenciaként felidézhető adatok tárolására használom.

Néha - többnyire bemutatók előtt - lejátszom, végigfut­tatom ezeket a lemezeket, hogy felfrissítsem memóriámat. Előfordul, hogy az információk változásával frissítenem kell lemezeim tartalmát: ezt vagy úgy teszem, hogy meghosz- szabbítom az utazást, vagy pedig további képeket adok a már meglévő állomásokhoz. Ebben az esetben a legjobb hasonlat talán egy számítógépes fájl analógiája lenne, ami könnyen hozzáférhető, frissíthető, majd pedig menthető.

Az ókori görögök és a virtuális utazások

A korábbiakban ismertetett memória technikák a saját, több éven át tartó kísérleteim eredményei. Talán azt is mondhat­nám, hogy kísérleteim eredménytelenségei, ugyanis korai módszereim nem mindegyike volt sikeres. Mivel ezeket a mód­szereket a kezdetüktől fogva én fejlesztettem teljesen egyedül, meg voltam győződve, hogy teljesen eredetiek.

Azóta munkáimat számos más, memóriáról szóló könyvvel összehasonlítottam, és azt tapasztaltam, hogy ezek között sok olyan van, mely az asszociációk használatára, a számok képpé való átalakítására ösztönöz, de alig akad olyan, mely hangsúlyt fektetne helyszínek használatára.

Mindig is úgy véltem, hogy az ismerős helyszínek haszná­lata igen fontos a memóriaerősítőként generált képek lehor- gonyzásához, hiszen ezek háromdimenziós akta-rendszerként biztosítják a tárgyak, események, adatok sorrendjét. Helyszí­

nek nélkül a képeknek nem lenne helyük, és így veszett lelkek- ként lógnának a levegőben. Ha a képeket hagynánk egyfajta ködben lebegni, nehéz lenne őket megközelíteni, a memóri­ában hamar elhomályosodnának, és más képekkel könnyen összekeverhetővé válhatnának, ami ily módon értelmetlenné teheti a memóriafejlesztő technikák használatát.

Az idővel honorált technika

Reményeim, hogy egy forradalmian új memóriafejlesztő tech­nikát találok ki, hamar szertefoszlottak, mihelyt megtudtam, hogy ezeket a módszereket az ókori görögök már kétezer évvel ezelőtt kifejlesztették. A görögök számára a memória, melynek kiváló mesterei voltak, egyfajta művészeti formát jelentett. Ez persze nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy egy könyv­mentes korban éltek. Annak ellenére, hogy a papír elődje, a papirusz ekkor már létezett, illetve viaszos táblákat használ­tak a fontosabb szövegek lejegyzéséhez, az ókori görög tradíci­ók szájhagyomány útján terjedtek. A kiváló memória alapvető fontosságú volt. Tudjuk például, hogy az athéni diákoknak Homérosz két eposzát, az Iliászt és az Odüsszeiát fejből kellett megtanulniuk. (Ez mai viszonylatban egy nyolcszáz oldalas könyvnek felelne meg.) Ha valakinek nem volt jó emlékező­képessége, annak mesterséges módon kellett memóriáját fej­lesztenie.

Ezt a készséget nevezték mnemotechnikának. Egy ismeret­len római retorikatanár gyűjtötte össze az erről a ritka témáról szóló szövegeket Ad Herennium címen. Ez egy, a memória tré- ningezésének pontos szabályairól szóló tanulmány, mely en­nek az ókori görögöknél megjelenő tudományágnak részleteit őrizte meg az utókor számára.

A memória művészetének gyakorlása a huszonegyedik szá­zadban meglehetősen magányos elfoglaltságnak tűnhet, de

azért valamelyest megnyugtató tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki hatalmas túrákat tesz egy belső, képzeletbeli világban.

Ahogy az ismeretlen római tanár írja:

„Ha sok dologra szeretnénk emlékezni, számos hellyel kel fel­fegyverezni magunkat. Fontos, hogy a helyek (a lokusz) össze­függjenek egymással, és sorrendben tanuljuk meg őket azért, hogy utunkat bárhol kezdhessük, s előre- és hátrafele is ha­ladhassunk”

Tehát a szerző világosan megerősíti a nemrégiben tanult uta­zás módszer használatának fontosságát, majd folytatja:

„A lokusz olyan, a memória számára könnyedén megragad­ható hely, mint például egy ház, oszlopok közti tér, diadalív, sarok, vagy hasonló. Ha például egy lóra, oroszlánra vagy egy sasra szeretnénk emlékezni, akkor a képüket egy konkrét hely­hez kell rendelnünk.”

Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy az iskolai tantárgyak eseté­ben nem ismerünk annyi helyet, ahol az összes megjegyzendő információt tárolni tudjuk. De biztosak lehetünk benne, hogy a képzeletünk sosem merül ki, hiszen, ahogy a római szerző mondja:

„Még az az ember is enyhíteni tudja ezt a problémát, aki azt gondolja, hogy nincs tudatában elégséges számú, hatékony helyszínnek. A gondolat képes bármilyen területet átfogni, és ott bármilyen helynek a környezetét megteremteni ”

Más szóval, ha belegondolunk, korlátlan számú olyan kép­zeletbeli hely létezik, melyet agyunkban létre tudunk hozni

a mnemonikus képek befogadására. A görögök memóriájuk felturbózására fiktív és valós helyeket egyaránt használtak. Ha házunkban nincs elég szoba egy viszonylag hosszabb útvonal elkészítéséhez, akkor bármikor hozzáépíthetünk egy plusz emeletet, vagy áshatunk egy alagsort. Bármi lehetséges.

Virtuális utazások

Itt jött el az ideje, hogy beismerjem a számítógépes játékok iránt érzett szenvedélyemet. A probléma-megoldás lehető­ségének élvezete mellett a játékok egyfajta menekülési élményt is jelenthetnek, hiszen a grafika kínálta illúzió sokak számá­ra olyan, mintha valóban a játék részesei lennének. A játékok nem minden esetben jelentenek haszontalan időtöltést. Néhá- nyuk virtuális világát a saját szellemi útjaim alapjainak szok­tam használni.

Meglepően hangozhat, de információk tárolása esetén nem kevésbé hatékonyak, mint a valós helyszínek. Szóval, ha legkö­zelebb szüléink rajtakapnak, hogy a tanulás helyett játszunk, akkor már is van egy remek kifogásunk. Nyugodtan mondjuk, hogy a Hamletet magoljuk - és ha nem hisznek nekünk, akkor olvastassuk el velük ezt!

A számok nyelve

„Ha már uraljuk a számokat, többé nem számokként fogunk tekinteni rájuk, sokkal inkább

szavakként, mint amikor könyvet olvasunk.Értelmet fogunk látni bennük”

-W.E.B. Du Bois (1868-1963)

Mnemonika

Az ok, aminek köszönhetően hosszú, véletlenszerűen válasz­tott számok sorozatait, bináris számjegyeket és kártyalapo­kat tudok memorizálni az, hogy az elmúlt néhány évemet a mnemonika technikájának tökéletesítésével töltöttem. Mi is a mnemonika valójában?

A mnemonika olyan módszer, mely segíti memóriánk tré- ningezését. A szó a görög emlékezés anyjának, Mnémoszüné nevéből származik, aki állítólag kilenc Zeusszal töltött éjszaka után világra hozta a kilenc múzsát. A mnemonika a látszólag értelmetlen adatok érthetőbbé, agyunk számára könnyebben befogadhatóbb formává való alakításának rendkívül hasznos módszere.

Ebben a fejezetben ennek a folyamatnak a pontos mecha­nikáját igyekszem felfedni. Remélem, hogy ezt az új techni­kát - miután kellő hatékonysággal elsajátítottuk - vizsgáink sikeres letételéhez, nem pedig kaszinók fosztogatására fogjuk használni.

Azok a bonyolult számok

Akármilyen tantárgyat is tanulunk, a számokkal valamilyen formában mindig találkozunk, sőt, ezeket - sajnos az esetek többségében - meg is kell jegyeznünk. Nem lenne a tanulás sokkal inkább kedvünkre való, ha nem kellene egyenletek, képletek, évszámok, összegek vagy éppen statisztikák miatt aggódnunk? Olyan mintha a számokat azért találták volna ki, hogy időnként szándékosan lassítsanak minket, vagy meg­akasszanak tanulási folyamatainkban. De számok nélkül éle­tünk káoszba fulladna. Bakkártyák, telefonszámok, gázszám­lák, időpontok, menetrendek, vizsgaeredmények... Mindent számokká alakítunk, mindent át-, ki-, meg-, és összeszámo­lunk, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a számok életünk fontos részét képzik.

A számokkal mindössze egyetlen probléma van: önmaguk­ban véve nagyon kis jelentéssel bírnak. A 13, 10, 79, 82 soro­zat aligha megjegyezhető, de ha megtudjuk róluk, hogy ezek milliókban megadott összegek, melyet az elkövetkezendő négy évbe örökölni fogunk, a négy számjegy azonnal fontos jelen­téssel ruházódik fel. A számok nehezen maradnak meg ben­nünk, hiszen megfoghatatlan, arctalan teremtmények önálló személyiségjegyek nélkül. Nem csoda tehát, hogy amikor me­móriánkat teszteljük, bármilyen sorozat nyolc-kilenc számje­gyénél többet nem tudunk megjegyezni, pontosan a számok elvont természete miatt.

Számokban beszélve

A memória világbajnokság egyik legfárasztóbb és legideg­tépőbb száma a hallott számok tesztje. A versenyzőknek hosz- szú, véletlenszerűen választott számokat kell megjegyezniük, melyeket egy számjegy per másodperc ütemben hallanak.

Ezután fel kell mondaniuk a sorozatot, melyet lejegyzetelnek. Minden versenyző annyi pontot kap, ahány számjegyet hibát­lanul felmond.

Néhány évvel ezelőtt a pontszámom minden valószínűség szerint körül-belül hét lett volna, ami egy ilyen teszt esetén teljesen átlagosnak mondható. Azonban egy bizonyos mód­szert használva ezt a számot egészen 128-ra tudtam feltornáz­ni. Az, hogy ilyen magas pontot sikerült elérnem, annak kö­szönhető, hogy a számok értelmetlen világát megfoghatóvá tettem. A módszerem nem más, minthogy a számoknak olyas­valamit adtam, aminek eddig híján voltak: egyéniséget.

Számomra a 00-tól 99-ig terjedő számpárok mindegyike egy jellegzetes tulajdonságokkal felruházott személyt testesít meg. Például látva a 15-ös számot, azonnal Einsteinre gon­dolok, míg a 48-as szám a brit autóversenyzőt, Damon Hill-t jelképezi. Lelki szemeim előtt az előbbi állandóan egy táblára ír, míg a második természetesen egy forma 1-es autót vezet.

Kérdés: Miért a 15-ös szám jeleníti meg Einsteint?

Válasz: Mert az ábécé első és tizenötödik betűje A és E, azaz Albert Einstein monogramja.

• Ezt a rendszert, miszerint a számokat betűkké a betűket pe­dig személyekké alakítom, DOMINIC módszernek keresz­teltem el, ami az alábbiak rövidítése lehet:

• The Deciphering Of Mnemonically Interpreted Numbers Intő Charachters. (Azaz „a mnemonikailag karakterekké alakított számok megfejtése”.)

vagy:

• The Decoding Of Mundane Incoherent Numbers Intő Clarity! („Az összefüggéstelen számok érthetővé való dekó­dolása.”)

Olyan ez a módszer, mintha egy új nyelv tanulása esetén a szó­kincs mindössze száz szóból állna - amit persze nem volna nagy művészet megtanulni. Ha elsajátítottuk ezt a technikát, hamar meg fogjuk látni, milyen kiválóan használható a gyakorlatban.

Mielőtt ennek az új nyelvnek felfedném az apróbb részleteit, szeretnék néhány könnyen elsajátítható módszert bemutatni, melyek kiválóan alkalmazhatók például tárgyak pozíciójának, mennyiségének, illetve listák memorizálásához.

Rímelő számok

A szám-rím egy, a bűvészek körében is rendkívül népszerű módszer, melyet számsorozatok megjegyzésére használha­tunk. Ez egy nagyon egyszerű, alapvető technika, melyet rend­kívül sokféleképpen alkalmazhatunk.

Először gondoljunk egy szóra, ami rímel egy számra. Pél­dául választhatjuk a légy - négy párosítást. Innentől kezdve mindig a légy szó lesz az, amit bármilyen megjegyzendő lista negyedik elemének szimbólumaként használhatunk.

Időről időre megfigyelhettük, hogy az ilyen technikák tökéletes és hatékony működéséhez elengedhetetlen, hogy a szimbólumokat mi magunk gyártsuk. Természetesen el­magyarázhatom egy rendszernek a főbb elveit, és azt, hogy hogyan érdemes egy új technikával hatékonyan dolgozni, de a képzelőerő világa teljesen személyre szabott, ezért érdemes mindig a saját ötleteinkre támaszkodni.

Azonban ha nem érezzük magunkat kellően kreatívnak, az aláb­biakban néhány, szám-rímekre vonatkozó javaslatot olvashatunk:

Egy - meggyKettő - tetőHárom - a párom (például a legjobb barátom)Négy - légyÖt - tökHat - padHét - rétNyolc - polcKilenc - perecTíz - víz

Ha már meghatároztuk a saját, személyes szám-rímeinket, és készen állunk alkalmazni is azokat, íme egy nagyon egyszerű feladat. Próbáljuk meg Nagy-Britannia legutóbbi tíz minisz­terelnökét sorrendben memorizálni. Nem lesz nehéz, hiszen mindössze annyit kell tennünk, hogy mindegyik minisztert a sorszámához hozzárendelt képpel képzeljük el, és a megfele­lő sorrendet agyunkban elraktározzuk. Nem számít, ha az alábbi nevek valamelyikét még sohasem hallottuk, vagy nem tudjuk, hogy maguk a miniszterek hogyan néznek ki. A lényeg az, hogy még a legvalószínűtlenebb információ esetén is ké­pet hozhatunk létre, hogy egy számhoz kapcsolhassuk.

Például John Major-t elképzelhetjük, amint katonai egyen­ruhában a tetőn ücsörög. (Az angol major szó magyarul őrnagyot jelent.) Hasonló módon játszhatunk a lista többi tagjának nevével, vagy akár név-részleteivel is, a helyettesítő képeink kitalálása, asszociációk beindítása érdekében. Példá­ul Macmillan esetén használhatunk esőkabátot (mackintosh = esőkabát), míg Margaret Thatcher lehet egy nádfedeles ház (thatch = nádtető). Alec Douglas-Home-ot jelképezheti egy ajtó, melyen AD betűk állnak (home = otthon). Amint azt láthatjuk, Harold Wilson kétszer elnökösködött, de sze­mélye hozzárendelése az ötös és hetes számokhoz sem kell,

80WWW'* i f i . VI lll lt l.l íl ÍI Cl ö * 11II

hogy megijesszen minket. Ne felejtsük el az összes érzékünket használni, a képekhez túlzásokat és mozgásokat hozzáadni, és hagyjuk képzeletünket elkalandozni. Három percet adjunk magunknak.

1. TonyBlair2. John Major3. Margaret Thatcher4. James Callaghan5. Harold Wilson6. Edward Heath7. Harold Wilson8. Alec Douglas-Home9. Harold Macmillan

10. Anthony Edén

Most pedig, anélkül, hogy a listára ránéznénk, írjuk le a mi­niszterelnökök neveit a számok sorrendjében.

7........................................................6 .................... 3........................................................2.......................................................... 8........................................................ 9........................................................1............................................................

1 0.....................................................5.......................................................... 4........................................................

(Természetesen a magyar olvasóknak érdemesebb a fent is­mertetett feladatot magyar miniszterelnökökkel megcsinálni!- a szerk)

Az ilyen rendszerek képzelőerőnkre gyakorolt pozitív hatá­suk mellett kiválóan alkalmasak az úgynevezett „memória- izmaink” fejlesztésére is. Meg fogjuk látni, hogy minél töb­bet gyakorlunk, annál könnyebb lesz a használatuk, csak úgy, mint izmaink esetében: ha sokat eddzük azokat, erősebbek leszünk.

Szám-alakok

Ha hozzám hasonlóan jobban tudunk szavak helyett képek­ben gondolkozni, akkor ezt a módszert testreszabottabbnak fogjuk találni.

A szám-alak egy, a szám-rímekhez hasonló módszer azzal a különbséggel, hogy ezúttal a számok alakjából alkotunk ké­pet magunknak. Például mire emlékeztet bennünket a 7-es szám alakja? Egy sziklára, járdaszegélyre, vagy esetleg egy bu­merángra? A 4-es szám formájáról nekem mindig egy vitorla jut eszembe, míg a 2-ről egy hattyú. Állítsunk össze egy saját listát különböző alakokból, melyek külsőleg illenek az egytől tízig terjedő számokhoz. Ha kevés ötletünk van, az alábbi fel­sorolás segítségünkre lehet:

1. gyertya, piszkavas2. hattyú, kígyó3. bilincs, ajak4. vitorla, zászló5. függönycsipesz, tengeri csikóhal6. ormány, ütő7. bumeráng, szörfdeszka8. homokóra, modell9. léggömb és madzag, monokli10. karika és pálca, Stan és Pan ,

A szám-alak módszer kiválóan alkalmazható a szám-rím tech­nika alternatívájaként, de a kettőt akár kombinálhatjuk is, ha különböző adatmennyiségek tárolásáról van szó. A szám-rím módszert a brit miniszterelnökök sorrendjének magtanulásá­hoz használtuk, de mindkettő alkalmazható mennyiségek me­morizálása esetén is.

Például, hogy könnyebben eszünkbe jusson, hogy naprend­szerünkben kilenc bolygó található, képzeljünk el egy hatal­mas léggömböt és annak köteleit, melyeken az egész naprend­szer függ. A Mars körül méltóságteljesen repkedő gyönyörű fehér hattyú szürreális képe könnyen emlékeztethet minket a bolygó két holdjára. Ez a módszer rendkívül hatékony módja a nagy mennyiségű információ befogadásának, attól függet­lenül, hogy a részletek mennyire homályosak vagy hétközna­piak. Amennyiben a magunknak alkotott képek keekően bi- zarrok és túlzóak, agyunkra sokáig tartó benyomást tudnak gyakorolni. így, egy remek technika birtokában vagyunk, mely nagy segítség lehet vizsgákra való készülés esetén. Nekem ezzel a módszerrel sikerült a 7500 választ megjegyeznem egy Trivial Pursuit verseny során. (Egy műveltségi társasjáték.)

Ezúttal használjuk a saját szám-alakjainkat, és kapcsoljuk össze az alábbi kérdéseket a hozzájuk tartozó válaszokkal:

Kérdés Válasz

Hány oldala van egy hópehelynek? 6Hány része van egy tehén gyomrának? 4Hány szín található a spektrumon? 7Hány kéménye volt a süllyedő Titanic-nak? 4Hány szíve van egy polipnak? 3Hány szárnya van egy méhnek? 4Hány egyforma szöge van egy egyenlőszárú

háromszögnek? 2

Ha létrehoztuk a saját képeinket, egészítsük ki számokkal az alábbi állításokat:

Egyméhnek ....... szárnya van.Ahópehelynek ....... oldala van.A spektrumon ....... szín található.Egy egyenlőszárú háromszögnek ....... egyenlő szöge van.ATitanic-nak ....... kéménye volt.Egy polipnak ....... szíve van.A tehén gyomrának ....... része van.A naprendszerben ....... bolygó található.

Teszteljük magunkat holnap is, majd gyakoroljunk egy teljen héten keresztül. Ha ezek a képek kellően stimulálóak voltak, azt fogjuk észrevenni, hogy a fenti triviális feladatoknál sokkal többre vagyunk képesek.

A DOMINIC módszer

A DOMINIC módszert eredetileg versenyekre fejlesztettem ki. Egy olyan technikára volt szükségem, mely lehetővé teszi, hogy a számokat az észlelés pillanatában képként raktároz­zam el. Ügy gondoltam, hogy ha számcsoportokhoz szokta­tom magamat, akkor gyakorlatilag akár száz számjegyből álló számokat is képes leszek olyan könnyen átolvasni és memo­rizálni, mint amilyen egyszerűen egy száz betűt tartalmazó mondatot megjegyzek.

Eljátszottam a gondolattal, hogy egy asztalnál ülve min­den négyjegyű számnak egy-egy képet rajzolok. A 8047- et például egy állólámpa jelképezi, míg az 5564 nem más, mint egy kecske. De a négyjegyű számoknak 10 000 kom­binációja létezik, ami azt jelentette volna, hogy soha nem

lesz időm ekkora mennyiségű adatot megjegyezni. Még a háromjegyűek esetén is túl nagy kép-készletet kellett volna alkalmaznom, de a kétjegyű számok könnyen kezelhetőnek bizonyultak.

A kártyalapok memorizálása esetén megtanultam, hogy ilyen esetben a leghasznosabb, ha a képeinken nem tárgya­kat, hanem személyeket jelenítünk meg. Az emberek ru­galmasak, mozognak, és vannak reakcióik. Egy személlyel ellentétben a bókolás vagy épp a szitkozódás egy állólámpá­ból soha, semmilyen érzést nem váltana ki. Ezért számom­ra minden számpárt egy-egy személy reprezentál. Vannak olyan számok, melyeket könnyű emberré alakítani. A 07 lehet például James Bond, míg a 99 egy fagylaltárus. A 39-es szá­mot Alfréd Hitchkock Harminckilenc Lépcsőfok című film­jének egyik szereplőjéhez kapcsolom; az 57-es pedig a ke­resztapám, ugyanis 1957-ben születtem. Ha elkezdünk rajta gondolkozni, biztosak lehetünk benne, hogy a legtöbb szám esetén találni fogunk valamiféle kapcsolatot (még ha nagyon gyengét is).

Azonban akadhatnak olyan számok is, melyeket nem tud­juk azonnal valakihez hozzákötni, Ilyen esetben használjunk szellemi ugródeszkát, hogy segítsen a képzeletünket bein­dítani. Ennek egy bevált és könnyű módja, hogy minden egyes számjegyet az ábécé egyes betűihez kötünk. Ezt kö­vetően a betűket tetszés szerint párosíthatjuk úgy, hogy sze­mélynevek kezdőbetűit kapjuk meg. (Ezt a későbbiekben láthatjuk.)

A DOMINIC módszer betűi

Egy olyan rendszert kell tehát megalkotni, mely összhangban van saját személyiségünkkel, és könnyen leköti a memórián­kat. Én az alábbi betűket használom.

1 =A2 = B3 = C4 = D5 = E6 = S (Az angolban six, melynek első betűje S)7 = G8 = H9 = N (Az angolban nine, melynek első betűje N)0 = O (A hasonló alakjuk miatt)

A fenti lista csak egy útmutató a számok képekké való átala­kításához, de nyugodtan alkossuk meg a saját betűkészle­tünket.

Amint ezzel készen állunk, elkezdhetjük a betűket összepá­rosítani úgy, hogy különböző emberek neveinek kezdőbetűit kaphassuk meg, legyenek azok barátok, ellenségek, rokonok, színészek, énekesek, humoristák, hírességek, rajzfilmfigurák, vagy akár történelmi személyiségek. Nem szükséges, hogy mindegyik személy képét élénken lássuk magunk előtt, de bár­milyen jellegzetes tulajdonság nagy segítség lehet a későbbiek során. Továbbá azt is megfigyeltem, hogy nem annyira a külső megjelenése az, ami erős emléket hagy a memóriában, hanem sokkal inkább a személyiségének a kisugárzása.

Szereposztás

Ha nem tudunk a 48-as számra közvetlenül asszociálni, ak­kor használjuk a korábbiakban a számjegyekhez hozzárendelt D és H betűket a nevek meghatározására. A DH kezdőbetű utalhat Damon Hill-re, Debbie Harry-ra vagy akár Daryl Hannah-ra. Hasonló módon a 16-os lehet például Arnold Schwarzenegger.

Természetesen a betűknek nem kell mindig a nevek kez­dőbetűinek megfelelni. Például ha az NO (90) édesapánkra emlékeztet, akitől gyakran halljuk ezt a szót (No = nem), vagy a CD-ről (34) nővérünk jut eszünkbe, mert mindig CD leme­zeket hallgat, akkor nyugodtan használjuk az ő személyüket e számok esetén.

íme egy útmutató, mely segíthet összeállítani memória munkásaink egész hadseregét:

1. Egy papírra írjuk fel a számokat nullától egészen 99- ig, majd kezdjük el az azonnali asszociációinkat hozzá­adni.

2. Ha már kimerült a fantáziánk, alakítsuk a számokat be­tűkké, és nézzük meg, hogy milyen monogramokat ka­punk.

3. Próbáljunk meg minél színesebb társaságot összehozni. A karaktereket a későbbiekben meg kell tudnunk külön­böztetni egymástól, ezért csak egy focistát, egy zenészt vagy golfozót használjunk.

4. Minden személyt ruházzuk fel az őrá jellemző tulajdon­sággal, vagy tettekkel. Az én listámon Eric Clapton (EC = 53) szüntelen gitározik, míg Bob Dylan (BD = 24) szájhar- monikázik. Ezek nem csak könnyebben megjegyezhet övé teszik személyüket, hanem a karakterek és tulajdonságaik a későbbiek során felcserélhetőek lesznek, amikor már hosszabb számjegyeket kell memorizálni.

5. Ha kitűzzük magunknak azt a célt, hogy minden nap húsz személyt kell megtanulnunk, akkor a hét végére gyakorlati­lag egy új nyelvet fogunk beszélni.

6. Gyakoroljuk a listánkat. Teszteljük magunkat minden egyes unalmas pillanatunkban - a buszon, a kádban, vagy elalvás előtt. Hasznos alternatívája lehet ez a módszer például a bá­rányok számlálásának.

Ahogy azt már a korábbiakban többször hangsúlyoztam, a saját asszociációink a legmegjegyezhetőbbek, de az aláb­bi „szereposztás” a hozzájuk rendelt cselekvésekkel segíthet azon számok esetén, ahol nem találtunk megfelelő személyt. A könyv további részében az alábbi példákat fogom használni:

00 OO Olive Oyl Spenótot eszik01 OA Ossie Ardiles Focizik02 OB Orlando Bloom Nyilat lő03 OC Olivér Cromwell Muskétát tölt04 OD Ottó Dix Fest05 OE Etoni öregdiák

(Old Etonian)Zsirardi kalapot visel

06 OS Omar Sharif Backgammon-t játszik07 OG Verklis

(Organ Grinder)Majmot fog

08 OH Olivér Hardy Cilindert visel09 ON Old Nick

(angol ördögfigura)A pokolban van

10 AO Annié Oakley Puskával lő11 AA Andre Agassi Teniszezik12 AB Boleyn Anna Éppen lefejezik13 AC A1 Capone Szivarozik14 AD The Artful Dodger

(Charles Dickens egyik karaktere)

Pénztárcát lop

15 AE Albert Einstein Táblára ír16 AS Arnold Schwarzenegger Edz17 AG Alec Guinness Guinness sört iszik18 AH Adolf Hitler Masírozik19 AN Alfréd Nobel Díjat oszt20 BO Bili Oddie Távcsövet tart kezében

21 BA Ben Affleck Megcsókolja Jennifer Lopez-t

22 BB Tapsi Hapsi (Bugs Bunny)

Répát eszik

23 BC Bili Clinton USA zászlót lenget24 BD Bob Dylan Szájharmonikázik25 BE Brian Epstein Lemezt hallgat26 BS Britney Spears Kígyóval birkózik27 BG Bob Geldof Lovaggá ütik28 BH Benny Hill Tejeskocsit vezet29 BN Barry Norman Filmet néz30 CO Chris O’Donnell Batman-nak segít31 CA Charlie Angyalai Hajukba túrnak32 CB Chuck Berry Táncol33 CC Charlie Chaplin Sétapálcát lóbál34 CD Charles Darwin Lepkét fog35 CE Clint Eastwood Lasszózik36 CS Claudia Schiffer Kifutón vonul37 CG Che Guevara Géppuskát tart38 CH Charlton Heston Harci szekeret hajt39 CN Chuck Norris Karatézik40 DO Dominic O’Brien Számokat mond fel41 DA Dávid Attenborough Bozótban mászik42 DB Dávid Bovie Sminkeli magát43 DC Dániel Craig Pókerezik44 DD Donald Kacsa

(Donald Duck)Hápog

45 DE Duke Ellington Zongorázik46 DS Delia Smith Tortát süt47 DG Dávid Gower Krikettezik48 DH Damon Hill Autóversenyez49 DN Dávid Niven Szmokingot visel

50 EO Füles a Micimackóból (Eyeore)

Bogáncsot rág

51 EA Augustus Cézár (Emperor Augustus)

Tógát visel

52 EB Enid Blyton Könyvet ír53 EC Eric Clapton Gitározik54 ED Eliza Doolittle Virágot árul55 EE Edna Everage Kardvirágot lenget56 ES Ebenzer Scrooge Pénzt számol57 EG Edvard Grieg Vezényel58 EH Edmund Hillary Az Everest tetején áll59 EN Nero császár

(Emperor Nero)Hegedül

60 SO Scarlett O’Hara Elájul61 SA Salvador Allende Chilit eszik62 SB Csipkerózsika

(Sleeping Beauty)Alszik

63 SC Sean Connery Fegyvert tart kezében64 SD Salvador Dali Nagy bajusza van65 SE Sue Ellen Vodkát iszik66 SS Steven Spielberg ET-vel összeérintik

ujjukat67 SG Spice Girls Curry-t esznek

(spice = fűszer)68 SH Szaddam Husszein Égő olajkutak69 SN Sam Neill Dinoszaurusz elől

menekül70 GO George Orwell Patkányokkal

hadakozik71 GA Georgio Armani Ruhát készít72 GB George Bush Bozótot éget

(bush = bozót)

73747576777879808182

83848586878889

909192939495

GC George ClooneyGD Gérard DepardieuGE George EliotGS Gilbert és SullivanGG Germaine GreerGH George HarrisonGN Greg NormanHO Haze O’ConnorHA Harold AbramsHB Humphrey Bogart

HC Henry CooperHD Hampti-DamptiHE Harry EnfieldHS Homer SimpsonHG Hugh GrantHH Hulk HoganHN Nelson Admirális

(Horation Nelson)NO Nick OwenNA Neil ArmstrongNB Norman BatesNC Naomi CampbellND Neil DiamondNE Noel EdmondsNS Nancy Sinatra

NG Noel GallagherNH Nasser HusseinNN Nick Nolte

Sztetoszkópot visel Kardot forgat Regényt ír Operát adnak elő Melltartót éget Meditál Golfozik Üveget tör FutEsőkabátot és kalapotviselBokszolLeesik egy falról Telefonál Fánkot eszik Megházasodik BirkózikHajót kormányoz

Kanapén ül Szkafandert visel Zuhanyzik Megbotlik Sziklákon ücsörög Kinyit egy dobozt Duettet énekel Frank Sinatra-val Mikrofonba énekel Krikettlabdát üt Csavargónak öltözött

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a fenti módszer esetén saját ötleteink sokkal jobban fognak működni, továbbá azt sem, hogy a betűk szimplán közvetítő szerepet játszanak: a meg­foghatatlan számok és a megfogható képek közötti szakadékot hivatottak áthidalni. Az átalakítási folyamat eleinte lassúnak tűnhet majd, hiszen agyunk egy új készséget sajátít el, tehát bizonyos szinteket lépésről lépésre kell megtennie.

• Kezdeti tanulási lépések:

Számok - betűk - kezdőbetűk - név - személyiség- kép

Természetesen kellő gyakorlással ezeket a lépéseket egy idő után kihagyhatjuk. Ilyenkor egy számot már automatikusan személyként fogunk látni.

• Visszaható-szint

Amikor egy profi zongorista kottát olvas, nem kell a hang­jegyeket magában zenei hanggá alakítania, majd a hangokat a billentyűzeten egyenként megkeresnie. A kellő gyakorlás biztosítja, hogy ujja a megfelelő billentyűket üsse le. Ugyan ez fog velünk is történni, amint a DOMINIC módszert kellőkép­pen elsajátítottuk.

Hogyan használjuk az új nyelvet?

Már tudjuk, hogyan használható a szám-rím és a szám-alak technika egy- illetve két számjegyű adatok megjegyzéséhez. Ha ezeket mindennek tetejében még a DOMINIC módszerrel is kombináljuk, sokoldalú eszköz áll rendelkezésünkre, hogy bármilyen hosszú számmal, sorozattal meg tudjunk birkózni.

Háromjegyű számok

Ahhoz, hogy háromjegyű számokat jegyezzünk meg, nem kell mást tennünk, minthogy azt egy két- illetve egyjegyű számra bontjuk. Például a 236-ot 23-ra és 6-ra tagoljuk. A DOMINIC módszert a szám-alak technikával ötvözve azt a képet fogjuk kapni, hogy Bili Clinton (BC = 23) egy elefánton lovagol, hi­szen a 6-os számalakja az elefánt ormánya. A 433 43-ra és 3-ra osztható, ami azt eredményezi, hogy Dániel Craiget bilincs­be verték. Két kép ilyenfajta kombinációját a továbbiakban komplex képnek fogom nevezni.

Négyjegyű számok

A korábbiakban említettem, hogy mennyire fontos, hogy min­den személynek legyen valamilyen jellegzetes jegye vagy csele­kedete, hiszen ezek felcserélhetővé teszik őket.

Az 1846-at 18-ra és 46-ra oszthatjuk. A listánkat tekint­ve két embert látunk magunk előtt: Adolf Hitlert (AH =18) és a szakácsguru Delia Smith-t (DS = 46). Ezúttal elvesszük Delia Smith jellegzetes cselekvését, majd Adolf Hitlernek ad­juk azt. Más szóval ahhoz, hogy az 1846-ot megjegyezzük, egy igencsak valószínűtlen, komplex képet alkotunk a Führer-ről, amint éppen tortát süt.

Mi történik, ha 4618-ra váltunk? Ebben az esetben a szemé­lyek természetesen fölcserélődnek. Képzeljük el Delia Smith-t masírozni! Hitler személyére többé nincs is szükségünk, kivé­ve persze a menetelését.

18Adolf Hitler (személy)

46Tortát süt (cselekedet)

46Dalia Smith (személy)

18Masírozik(cselekedet)

őt- és többjegyű számok

Amint azt láthatjuk, a számpárok egymásba fonódva egyfaj­ta szellemi kapocsként működnek. Ahhoz, hogy hosszabb sorozatot memorizáljunk, további kapcsokat kell hozzájuk adnunk, hogy egy egész láncot alkossanak.

Általános szabály, hogy mindig balról jobbra haladjunk, azaz a számokat az ember - cselekedet / cselekedet - ember elv alapján osszuk fel. Ha a végén egyetlen számjegy marad, akkor ez esetben használhatjuk a szám-alak technikát. Ve­gyük például a 35 774-et. Először daraboljuk fel 35-ös, 77-es és 4-es számokká, majd alakítsuk személyekké, cselekedetté és szám-alakká. Az én listámat használva azt az abszurd képet kapjuk, miszerint Clint Eastwood éppen melltartót éget egy vitorláshajón.

Habár a 77-es szám karaktere a híres feminista írónő Germaine Greer, az ő esetében csak a hozzá kapcsolódó eseményt, azaz a melltartó-égetést használjuk. És azt sem szabad elfelejte­nünk, hogy az esemény mindig vagy magában a szám-alak­ban, vagy a közelében kell, hogy történjen, azaz ebben az eset­ben egy vitorláshajón.

A hatjegyű számokkal való művelet talán még érdekesebb, ugyanis ez esetben egy cselekvést végző személyt kell elkép­zelnünk egy másik személy társaságában. A 724 268-as szám

35Clint Eastwood (személy)

77Melltartót éget (cselekedet)

4Vitorla (Szám alak)

komplex képet ad George Bushról amint éppen Szaddam Husszeint sminkeli. Mi a helyzet mondjuk a 159 267-tel? Ese­tünkben ez azt jelenti, hogy Albert Einstein együtt zuhanyzik a Spice Girls-ös lányokkal. De a kedvencem kétség kívül a 408 836, amikor Dominic O’Brien Claudia Schifferrel bir­kózik.

40 88 36Dominic O'Brien Birkózik Claudia Schiffer(személy) (cselekedet) (személy)

Szinte teljesen biztos vagyok, hogy ha elkezdünk ezzel a rend­szerrel dolgozni, mindannyian találunk saját, kedvenc számo­kat.

összegzés

• A számok megjegyzésének legjobb módja az, hogy életet le­helünk beléjük azáltal, hogy mesterséges jelentéssel, szemé­lyiséggel és tulajdonságokkal ruházzuk fel őket.

• A DOMINIC módszer egyfajta szótárként működik, mely az idegenül hangzó, megfoghatatlan számokat jelentéssel bíró, megjegyezhető képekké alakítja.

• Válogassuk össze a saját szereplőinket, és állítsunk össze belőlük egy listát 00-tól 99-ig. A személyeket fokozato­san rendeljük hozzá a számokhoz, és győződjünk meg ar­ról, hogy mindegyikőjük valamilyen rá jellemző cselekvést hajt végre.

• Ezt a nyelvet könnyű, gyors és élvezetes lesz megtanulni. Ráadásul elsajátításához nem is kell külföldre utaznunk,

hiszen számokat mindenütt találhatunk, és mivel napi kap­csolatban vagyunk velük, remek lehetőségünk lesz a gya­korlásra.

• Ha már egyszer ez az új módszer folyékonyan megy (amit nem lesz nehéz elérni), könnyen és gyorsan fogjuk magun­kat hatalmas számmennyiségeken átrágni. Egy franciául tanuló diákhoz hasonlóan, aki egy párizsi kávézóban alig várja, hogy megszólalhasson, mi is nagy étvággyal fogjuk fogyasztani az olyan történelmi évszámokat, statisztiká­kat és számadatokat, melyek egykoron még csak arra vol­tak jók, hogy ásítozzunk felettük, és lelassítsanak bennün­ket a tanulásban.

Hogy az idézeteket el ne felejtsük...

„A legjobb könyvek azok, melyekről az olvasó azt hiszi, ő maga is megírhatta volna ”

Blaise Pascal (1623-62)

Ha irodalmat tanulunk, vagy éppen színészi pályára készü­lünk, akkor ez a fejezet nekünk szól. Egy irodalom vizsgán akár többféle feladat is előfordulhat: úgynevezett nyitott és csukott könyvű, vagy ismeretlen szöveg értése. A nyitott köny­ves vizsgára a diákok bevihetik saját szöveggyűjteményüket, és hivatkozhatnak az általuk kézzel beleírt jegyzetekre. Ehhez a fajta vizsgához azonban rendkívül jól kell ismernünk a szö­vegünket és annak tartalmát, hiszen ilyen esetben a megérté­sünket, véleményünket, és elemzési készségünket tesztelik. Ha az irodalomvizsga teljesen ismeretlen szövegeket tartalmaz, akkor elemzésünk során csak saját irodalmi megérzéseinkre hagyatkozhatunk - de legalább a szöveg előttünk van, így nem jelent olyan nagy problémát, ha elfelejtjük például a szerep­lők neveit vagy a fontosabb eseményeket.

A csukott könyves vizsgákon azonban nincs akkora luxus­ban részünk, hogy bármilyen szöveget segítségül hívjunk, így ilyen feltételek mellett természetesen a részleteket fejből kell felidéznünk, valamint bizonyítanunk kell, hogy teljes rálátá­

sunk van a műre. Ennél a vizsgafajtánál persze nem kell hosszú mondatokat idéznünk, de a versek, prózák, vagy akár drámai beszédek részleteinek alapos ismerete lehetővé teszi, hogy az álláspontunkat határozottan, lényegre törően alátámasszuk, és nem utolsósorban a vizsgáztatóinkat is lenyűgözzük.

Ebben a fejezetben egy, már a görögök és rómaiak, vala­mint a kortárs színészek által is használt, idézetek megtanu­lására is kiválóan alkalmas módszert fogok bemutatni. Ez a technika drámaian lecsökkenti a fáradságos tanulásra szánt időt, és több időt hagy a szöveg jelentésének értelmezésére. Ha színészi tanulmányokat folytatunk, vagy művészetekkel foglalkozunk, akkor ezt a módszert rendkívül értékesnek fog­juk találni mind a sorok tanulásakor, mind pedig a vizsgáink során.

A versek, prózák, színdarabok sorainak tanulási folyama­ta élvezet, nem pedig teher kell, hogy legyen. Ezzel szemben, a folyamatos ismétlés esetén nem csak a tanulás élvezete tűnik el örökre; a szavak jelentősége és jelentése szintén elveszhet, hiszen szertefoszlanak egy kedves, ám unalmas, ritmikailag teljesen kiszámítható monoton kántálásban. Ez az, ami miatt a kedvenc lemezeimet nem hallgatom túl gyakran, hiszen így könnyen elvesztenék a varázsukat.

Ha a szavakra képekként emlékeznénk, ahelyett, hogy egyszerűen a szánk által kiadott hangokra hagyatkozunk, akkor a tanult irodalmat sokkal nagyobbra becsülnénk, job­ban megértenénk, a megtanult tartalmakra pedig jóval köny- nyebben emlékeznénk.

A kilencedik fejezetben bemutattam, hogyan lehet egy idegen nyelvű alapszókincset könnyen megtanulni úgy, hogy a képeket egy ismerős faluban vagy városban helyezzük el. Talán meg sem lepődünk, amikor azt halljuk, hogy idéze­tek megtanulásához ugyanezt a módszert is használhatjuk. Mint mindig, ennek a technikának is három, egymástól el­

választhatatlan része van: a képzelőerő, az asszociáció és az elhelyezés.

Rövid idézetek

A különálló idézetek, verssorok vizsgára való megtanulásának természetesen több módja van. Ezek közül talán a legjobb meg­oldás, ha ezeket a memorizálandó sorokat egy bizonyos épü­leten belül helyezzük el. Pontosan úgy, ahogy idegen szavakat szórunk szét egy városban (vagy akár a periódusos rendszer elemeit az iskolánk falain belül) a későbbi fejezetek során.

Mivel írott szavakkal dolgozunk, akár a helyi könyvtárban, vagy könyvesboltban is tárolhatjuk azokat. Bizonyos esetek­ben, egyszerű tárgyakat (például bútordarabokat) is rendel­hetünk a megjegyzendő sorokhoz, hiszen így segíthetik az előhívás hatékonyabb beindítását.

Milyen emlékeztető képet rendelnénk hozzá Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című művének kezdősorához?

• „Ha a zene szerelmünk tápja, fel!”

Az enyém egy szív alakú csokoládé gitár, melyet a helyi köny­vesbolt bejáratánál helyeztek el. A hangszerből halk zene szól, így csalogatja a járókelőket az üzletbe.

• „Meghalni - elszunnyadni - és alunni!Talán álmodni: ez a bökkenő.

Hogyan emlékeznénk Hamlet 3. felvonás 1. színének ezen soraira? Én színpadként egy pénztárgép körüli területet képzelem el. A függöny felmegy, majd Charlie Angyalait (CA = 31) látom, amint könnyes szemüket dörzsölik, miközben egy halott em­ber látványán rémüldöznek. Amint az látható, a 3-as és 1-es

számokat kombinálva 31-et kapunk. Azonban mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan alkalmazza ezt, a kilencedik fejezetben ismertetett módszert, melynek segítségével szá­mokat képpé alakíthatunk; ezt követően pedig képeinket kell a megjegyzendő információval kombinálni.

Most pedig próbáljuk meg a következő idézeteket, kivona­tokat memorizálni úgy, hogy a számunkra legközvetlenebb képanyaggá alakítjuk őket. Továbbra sem szabad elfelejtenünk, hogy a képeinket annál gazdagabbá tehetjük, minél több érzé­kelési módot (tapintás, ízlelés, szaglás, hallás, látás), mozgást, érzelmet, szexualitást, színt, asszociációt, helyettesítést, túl­zást, humort, szimbólumot - és mindenek előtt - képzelőerőt viszünk beléjük. A képeket mindenféleképpen olyan közegben helyezzük el, ahol van valamiféle hátterük. Egy vizsgára való készülés esetén a különböző szerzőktől származó idézeteket más-más környezetbe is tehetjük.

„Egy árny egy sóhaj libben a sűrűségen át, a félelem, kicsiny vadász, a félelem!”Rudyard Kipling (1865-1936), Dal a kis vadászról

„A tanítás gyökere keserű, de gyümölcse édes ”Arisztotelész (Kr.e. 384-322)

„Tigris, tigris, csóvafény éjszakáknak erdején, mily kéz adta teneked szörnyű és szép termeted?”William Blake (1757-1827), Az ártatlanság és a tapasztalás dalai

„Egyedül voltunk a csendes napvilággal,és az ő kis szíve, megszabadított kis szíve már nem dobogott ”Henry James (1843-1916), A csavar fordul egyet

„Itt mégis érzik a vérszag. Arábiának minden illatszere sem édesíti meg e kis kezet! Oh! oh! oh/”William Shakespeare (1564-1616), Macbeth V.l

A hosszú szövegek

Vannak olyan drámai beszédek, melyeket teljes egészében érde­mes megtanulni, hogy a témákat, karaktereket és a cselekményt minél jobban megértsük, átlássuk. A következő példa Shakes­peare Hamletjéből való, melyre egy diák hívta fel a figyelme­met, akinek nagy nehézségei akadtak a szöveg megtanulásával.

1.felvonás, 2. jelenet

Ó, hogy nem olvad, nem higul s enyész Harmattá e nagyon, nagyon merő hús!Vagy mért szegezte az Örökkévaló Az öngyilkosság ellen kánonát?Ó, Isten, Isten! mily unott, üres,Nyomasztó nékem e világi üzlet!Phí! rút világ! gyomos kert, mely tenyész,Hogy magva hulljon; dudva és üszög Kövér tanyája. Ó, megérni ezt!Kéthónapos halott! - nem, annyi sincs még,S egy oly király, kihez e mostani:Hyperion mellett szatír; ki úgy Élt-halt anyámér, hogy kímélte még a Fúvó szelektül is. Ég és pokol!Eszembe kelle jutni? Szenvedéllyel Csüggött anyám is férjén, mintha vágyát Növelte volna tápja: s ímhol egy Hó múlva már - de jobb feledni ezt.Gyarlóság, asszony a neved! Csak egy

Rövid hó: még cipője sem szakadt el,Melyben atyám testét kisérte ki,Niobe módra könnyé válva: - s ím (Ó, Isten! egy barom, egy oktalan Tovább gyászolna), ím, ő, éppen ő,Atyám öccsével egybekél, ki úgy Sem húz atyámra, mint én Herculesre.Egy hó alatt - még tettetett könyének Kisírt szeméből el se tűnt sava,S ő újra házas. Ó, gonosz hamarság,Vérnászi ágyba így sietnie!Ez jóra nem visz, nem vihet soha;De törj meg, szívem, mert nem szólhat a száj.

(Arany János fordítása)

A fenti monológ harminckét sort tartalmaz. Tehát ha egy vizs­gára való készülés során memorizálni szeretnénk ezt a szöve­get, akkor a legjobb módszer az, ha egy harminckét állomá­sos szellemi utazásra indulunk. Ha idegen szavakat tanulunk, a képeinket egy város különböző pontjain helyezhetjük el, s akár véletlenszerűen is előhívhatjuk azokat. De ebben az esetben a szavak kötött szórendben következnek, így utazá­sunk állomásainak logikus sorrendet kell követniük, hogy a szávak eredeti rendjét megőrizhessük.

Amikor verset memorizálok, azt vettem észre, hogy a leg­jobb helyszínek mindig a szabadban találhatóak. Mivel mind­egyik sor több szóból áll, viszonylag nagy térre van szüksé­günk, ahol az utazásunk képeit elhelyezhetjük. Egy város, vagy bármilyen beépített terület túl zsúfolt lehet, ráadásul számos olyan elemet tartalmazhat, mely képes figyelmünket elterelni, vagy képeinket összezavarni. Ahogy az ismeretlen római szerző (akiről a nyolcadik fejezetben már szóltunk) Ad Herenium művében írja:

„Jobb, ha a memória-lokuszunkat egy elhagyatott, vagy magányos helyre tesszük, hiszen az emberek sokasága képes a hatásokat gyengíteni ”

Ha hozzám hasonlóan a golf a szenvedélyünk, akkor a helyi golfpálya a gyakorlatunk kiváló helyszínéül szolgálhat. A lyu­kak sora utunknak egyfajta természetes útvonalat biztosít, míg az elütési helyeket tökéletes megállókként használhat­juk. De választhatjuk akár a kedvenc vidéki sétaútvonalunkat is, melyet gyerekkorukban rendszeresen bejártunk. Miköz­ben agyunkban végigkövetjük az útvonalat, jegyezzük meg a jelentősebb és fontosabb pontokat, sőt, miközben sétálunk, számoljuk is meg ezeket a megállókat. Amint összejön a har­minckét állomásunk, és oda-vissza tudjuk is őket, készen ál­lunk a teljes monológ megjegyzésére.

Tételezzük fel, hogy már ismerjük az egész színdarabot, olyannyira, hogy bizonyos sorait már önmagában is képesek vagyunk felidézni. A probléma az, hogy ezeket a sorokat nem tudjuk összekötni, ezáltal a gondolatok nem tudnak kedvük­re áramlani, hiszen folyamatosan elfelejtjük a sorrendjüket. Vagy ami még rosszabb, hogy mentálisan leblokkolunk - ami bármely színészjelöltnek krónikus problémája lehet. Ilyen helyzetben egy-egy sor esetén mindössze egy kis szimbolikus, képi segítségre van szükségünk.

Amint azt tudjuk, Hamlet apja elvesztését követően, látva gonosz nagybátyja és anyja házasságát, olyannyira megtébo- lyodik, hogy öngyilkosságot követ el. Ezt egy pillanatra félre­téve koncentráljunk az első sorok szimbólumainak megtalá­lására:

(A megállók során, hogy a szerző gondolatmenetét pontosan tudjuk követni, az eredeti angol szöveget vesszük figyelembe, így előfordulhat, hogy soraink a magyar fordítástól eltérnek!)

• Első megálló

,,0, hogy nem olvad e nagyon, nagyon merő hús!”

Első feladatunk, hogy minden egyes sor első szavát egy szim­bolikus képpé alakítsuk, majd utunk során a megállóknál elhelyezzük azokat. Képzeljük el magunkat a sétánk elején, amint egy hatalmas gyűrű, vagy karika mellett állunk. Ez a későbbiekben mindig az „Ó” sóhaj / felkiáltás jele lehet - je­len esetben pedig az első sor első szaváé. Ahhoz, hogy magára a sorra emlékezzünk, válasszunk egy olyan képet, amelyről azt feltételezzük, hogy a legjobban megjeleníti azt - itt például egy darab olvadó húst.

Az én kiindulópontom az East Herts golfklub első elütési pontja, ahol elképzelem magam, amint egy tüzes karikán sétá­lok keresztül, mialatt jobb lábam a melegtől megolvadt húsba süllyed. Legyen bármilyen morbid is, ez a jelenet engem min­dig a kezdő sorra emlékeztet.

• Második megálló

fynem higul s enyész Harmattá”

Sétánk második megállójánál használjunk bármit, amire a „hígul” szóról asszociálni tudunk, hogy ennek a sornak a fő eleme legyen - például bor-t, vagy festéket. Én Thor-t, a skan­dináv mitológia mennydörgés-istenét képzelem el, amint egy kupát tart a kezében, orrán pedig egy hatalmas harmatcsepp látható.

• Harmadik megálló

„ Vagy mért szegezte az Örökkévaló”

Tovább indulván, a legfontosabb feladatunk, hogy a „vagy” szóhoz rendeljünk egy erős szimbólumot. Én egy varangyot látok a fűben ücsörögni, akire a mögötte álló török (= örök­kévaló) egy lándzsát szegez.

• Negyedik megálló

„Az öngyilkosság ellen kánonát? Ó, Isten, Isten!”

Habár a kánon szó itt természetesen szabályt, előírást jelent, nekünk mégis könnyebb elképzelni, amint két isten kánonban énekel egy dalt az öngyilkosságról.

Csak saját magunk tudjuk megszabni, hogy a megállók so­rán hány képet kell kigondolnunk ahhoz, hogy az egyes soro­kat teljes egészében meg tudjuk jegyezni. Ha még csak most kezdjük elsajátítani ezt a módszert, lehet, hogy célszerűbb minden egyes szóhoz egy-egy képet rendelni.

• Ötödik megálló

„mily unott, üres, nyomasztó nékem”

Egy kis gyakorlással bármelyik szóhoz hozzárendelhetünk va­lamit. Az alábbiakban az én asszociációimat láthatjuk - lehet, hogy a miénk teljesen más lesz:

MilyUnott

ÜresNyomasztó

Nékem

Vegy szobor csokoládésdoboz fekete felhők az égen néger

A korábbiakban említettem, hogy gondolataink szabad áram­lásának segítése érdekében érdemes nyílt terepet választanunk, és most már láthatjuk miért. Amint a szavakat megfogható képekké alakítottuk, a kapcsolat módszerrel könnyen össze­köthetjük őket a bizonyos megállóknál.

De valóban működik ez a módszer? Igen, több okból is. Észre fogjuk venni, hogy mivel a képeink kellően erősek, így könnyen megjegyezhetőek, ezért képesek leszünk:

1. anélkül haladni a szöveggel, hogy újra és újra át kellene ol­vasnunk az előző sorokat - ahogy azt a klasszikus tanulási módszereket használva tennénk

2. sokkal hosszabb ideig megőrizni a képeket, mintha csak a szavak ritmikusságára emlékeznénk

Az utazás lehetővé teszi, hogy végig az útvonalon maradjunk, hiszen a megállóknak köszönhetően lehetetlen egy-egy sort ki­hagyni, vagy összezavarodni a mondatok sorrendjét illetően.

A kulcsszavak vezérfonálként, vagy ugródeszkaként segítik munkánkat, hiszen minden egyes szó közrejátszik gondolata­ink irányításában. Ahogy a római szónok, Cicero mondja:

„A szavak megjegyzése esetén (mely számunkra rendkívül fon­tos) a különböző képek használata segítséget jelenthet. Számos olyan szó van ugyanis, mely kapocsként köti össze a mondat részeit. (...) Ezekben az esetekben - folyamatos használat cél­jából - képeket kell alkotnunk. A mondanivaló memorizálása a szónok különleges tulajdonsága. A szavakat az őket szimbo­lizáló képek ügyes sorrendjével könnyen bevéshetjük agyunkba, így a gondolatokat a képek segítségével, azok sorrendjét pedig az elhelyezkedésük felidézésével könnyen előhívhatjuk.”

Cicero: A szónok

Ha már jól ismerjük a szöveget, a mnemonikus szimbólu­mok mindig kéznél lesznek, hogy megvédjenek bennünket a leblokkolástól, ugyanis képeink megragadnak agyunkban, így lehetetlen, hogy megrekedjünk a sorok felidézése közben.

Egy idő után a tanultakat természetes módon, tökéletes rit­mussal, hanglejtéssel és intonációkkal tudjuk majd felidézni. A soronként való tanulás a legkönnyebb módszer, annak el­lenére, hogy így a szöveget mesterségesen darabokra kell ta­golnunk.

Rövid időn belül a mondatok annyira természetesen áram­lanak belőlünk, hogy a mnemonikus utunkat szinte észre sem fogjuk venni. Automata üzemmódba fogunk kapcsolni, és összefüggéstelen szavak helyett maga a szöveg fog felszín­re emelkedni. Azonban, ha a „robotpilótánk” esetleg cserben hagy, látva a szavakat, bármikor átvehetjük az irányítást és újra teljes sebességgel szárnyalhatunk.

Mikor következem?

A fentiekben ismertetett módszer akkor is rendkívül hasznos lehet, ha színészek vagyunk. Mivel a forgatókönyvben agyunk­kal látjuk a saját szereposztásunk minden egyes sorát, pontosan tudni fogjuk, mennyi idő múlva következik a mi szerepünk; így van időnk felkészülni a saját sorunkra, és tökéletes össz­hangba kerülni a szereplő társainkkal. Olyan mintha a forgató- könyvet az egész előadás alatt a kezünkben tartanánk.

Egy kis kalkulációval a sorok helyét akár pontosan meg is határozhatjuk. Ha utunk minden ötödik vagy tizedik megál­lóját fejben megszámozzuk, akkor gyakorlatilag bármelyik sor számát meg tudjuk határozni. Én ezt általában úgy szoktam csinálni, hogy a tizenegyedik megállónál egy ajtót, míg a hu­szonegyediknél egy meredek lépcsőt képzelek el. Ahhoz, hogy

rájöjjek, mi a huszonkettedik sor, először felidézem a huszadi­kat, majd kettőt lépek előre. A huszonkilencedikre pedig úgy emlékszem vissza, hogy a harmincadik megállóból egyet visz- szalépek.

Az imént vizsgált Hamlet monológ az eredeti mű szerint a 129. sorral kezdődik. Hogy ezt megjegyezzük, használjuk a DOMINIC módszert egyfajta szövegkiemelőként. Ha a sor számát 12-re és 9-re bontjuk, Boleyn Anna képét láthatjuk (AB = 1 2 ), amint egy léggömböt tart kezében (a 9-es szám alak). Ha ezt a képet hozzákötjük útvonalunk első állomásá­hoz, akkor bármelyik számú sort azonnal fel tudjuk idézni, feltéve persze, ha akár ötösével, akár tízesével, további megál­lókat is megszámoztunk.

• Mi a Hamlet 1. felvonás, 2. jelenetének 131. sora?

Egy gyors kalkulációval könnyen kiszámítható, hogy a válasz utunk harmadik megállójánál keresendő, ahol máris szembe találkozunk a ronda varanggyal és a török katonával, és már idézzük is, „Vagy mért szegezte az Örökkévaló”.

• Mi a 159. sor?

Könnyen levezethetjük, hogy ez utunk harmincegyedik állo­mása, azaz az utolsó előtti sor, „Ez jóra nem visz, nem vihet soha;”.

Ez az a módszer, aminek segítségével sikerült a kártyalapok sorrendjét felmondanom. Azáltal, hogy mindegyik kártya­laphoz egy szimbólumot rendeltem, majd egy képzeletbeli út előre meghatározott megállóinál helyeztem el őket, pontosan tudtam, hogy melyik kártyalap hol található. Az embereket félrevezeti a látszólagos könnyedség, mellyel a lapok számbe­

li pozícióját meg tudom adni: tizennegyedik, huszonhatodik. De most már tudjuk mi a titkom!

Shakespeare nyelve

Ahogy az élő nyelvek folyamatosan változnak, úgy módosul­nak bizonyos szavak jelentései is. Az angol „silly” szó például, ami ma annyit tesz, idióta, vagy hülye, egykoron a „szent” je­lentéssel bírt. Hasonló változáson ment keresztül a „doubt” (kételkedni) szó is, ami valaha annyit jelentett: hinni. Ahhoz, hogy Shakespeare műveit teljesen értelmezni tudjuk, bizonyos kifejezéseknek, szavaknak meg kell tanulnunk a jelentését. Bármilyen szintű vizsgát is készülünk tenni, ma már számos olyan könyv kapható, mely ebben a segítségünkre lehet.

Ha bizonyos sorokhoz magyarázatot szeretnénk fűzni, csak adjunk újabb képeket a már meglévőkhöz. Például a monológ első két sorában Hamlet öngyilkossági vágyát fejezi ki:

• „Ó, hogy nem olvad, nem higul s enyész Harmattá e nagyon, nagyon merő hús!”

Utunk első sorának képét módosítsuk úgy, hogy amikor az olvadó hús képét látjuk, akkor az olyan visszataszító hatást vált ki belőlünk, hogy egyből elkapjuk tekintetünket - és pont észreveszünk egy embert az épület teraszán, amint épp ugrani készül, természetesen azért, hogy öngyilkos legyen. Mivel az eredeti Shakespeare sorban nincs konkrét utalás az öngyilkos­ságra, az ugró ember képe segít, hogy megjegyezzük, hogy ez a sor valójában mit is akar kifejezni.

Most, hogy már elég jól ismerjük Hamlet monológját, kép­zelőerőnk „izmait” edzenünk kell, hogy képesek legyenek az alábbi kifejezéseket, szavakat is megjegyezni:

• Az öngyilkosság ellen kánonátIsten törvénye tiltja az öngyilkosságok

• Hyperion Napisten

m SzatirFélig ember, félig kecske

• Hyperion mellett szatírA két ember közti nagy különbséget hivatott szemléltetni

m Üszög és dudvagabonabetegség, illetve gazfajta

• NiobeGyermekeit sirató, kővé váló hősnő

Tanulási tippek

A vizsgánk során a saját megértésünket, értelmezésünket és véleményünket értékelik, tehát a mi érdekünk, hogy egy szín­darab tanulásában minél aktívabban részt vegyünk.

Képzeljük magunkat a karakterek helyébe. Gondoljuk el, milyen lehetett Hamletnek. Hogyan reagálnánk, ha édes­anyánkat az a nagybátyánk venné feleségül, aki két hónappal ezelőtt vette el édesapánk életét? Próbáljuk meg Hamlet össze­roppanása okozta fájdalmát átélni és megérteni.

Érdemes a monológot többször átolvasni, de mindegyik al­kalommal úgy, hogy más-más szereplő helyzetébe képzeljük magunkat. így nagyobb rálátásunk lesz a különböző karakte­rekre, és jobban fel tudunk készülni az esetleges vizsgakérdé­sekre. Ha a saját értelmezésünkkel végeztünk, vessük össze azt

másokéval akár a csoportos megbeszélések során, akár úgy, hogy irodalmi elemzéseket olvasunk a műről.

Ha vizuális típusok vagyunk, akkor képzeljük el a jelenete­ket előadva is. Kire osztanánk Hamlet szerepét? Melyik színész tudná leginkább Hamlet személyiségét megtestesíteni?

Mindig gondoljunk az íróra is - ebben az esetben William Shakespeare-re. Vajon mit próbált meg az egyes jelenetekkel elérni? Miért pont azt a szereplőt választotta egy bizonyos sor elmondására? Miért pont azokat a szavakat mondat­ta szereplőivel? Bizonyos kifejezések előidéztek-e bennünk bárminemű asszociációt? Ezek a társított gondolatok, mellék­ötletek mivel járultak hozzá a karakterek, vagy jelenetek köny- nyebb megértéséhez?

Összegzés

• Mielőtt memorizálást segítő irodalmi segédanyagot gyár­tanánk magunknak, a szöveget ilyen szempontok alapján olvassuk:

1. aktívan vegyünk részt az olvasásban2. éljük bele magunkat egy vagy több szereplő helyzetébe3. tanulmányozzuk az egyes szereplők közötti kapcsolatokat

• Ahhoz, hogy a főbb témát és a cselekményt meghatározzuk, képzeljük el, hogy az egész mű egy ismerős helyszínen zaj­lik, és használjunk általunk ismert személyeket a szereplők megtestesítésére.

• Vegyük igénybe lexikonok, a műről szóló útmutatók és kritikák segítségét, és a kiscsoportos beszélgetések kínálta lehetőségeket.

• Tudjunk meg háttérinformációkat a szerzőről, és a mű szü­letésének körülményeiről.

• Amennyiben színdarabok, versek, vagy prózák részleteit kell megtanulnunk, válasszunk egy ismerős útvonalat, ahol a tanulandó mű sorait elhelyezhetjük.

• Használjuk a képzelőerőnket, hogy a kulcsszavakat és témá­kat mnemonikus szimbólumokká alakíthassuk.

• Ezeket a képeket használjuk utunk megállói során.• Használjuk asszociációs készségünket és a kapcsolat mód­

szert, hogy az elavult, és megváltozott jelentésű kifejezése­ket könnyebben megjegyezhessük.

• Az önmagukban álló idézeteket komplex képekké alakíthat­juk, melyeket ismerős helyeken, például a könyvesboltban, vagy könyvtárban tárolhatunk.

• Legfontosabb azonban, hogy használjuk az asszociációs készségünk, az elhelyezés módszerének, valamint a gaz­dag képzelőerőnk kombinációját, hogy a szöveget ki tud­juk szakítani a maga kétdimenziós valóságából, és hogy a szavakat életre keltsük, a rájuk aggatott személyiségjegyek segítségével.

112wwwtríviiimMadoJm

A nyelvtanuláshoz vezető könnyű út

„Mondtam héberül - Mondtam hollandul Mondtam németül és görögül;

De teljesen elfelejtettem, (és ez bosszant is nagyon)Hogy te angolul beszélsz”

Lewis Carroll (1832-98)

Majd' elsüllyedek...

Amikor nyelvet tanultam az iskolában, azt mondták, hogy a padló franciául plancher, és ez egy hímnemű főnév. Amikor megkérdeztem a tanáromat, hogy mégis, ezt hogyan kellene megjegyeznem, azt felelte, hogy ismételgessem a szót addig, amíg belém nem ivódik. Mivel a padló és a plancher szavak között nem volt kézzelfogható kapcsolat, és arra sem volt ér­telmes magyarázat, hogy a padló miért hímnemű, míg az ab­lak nőnemű, számomra úgy tűnt, ez volt az egyetlen lehetsé­ges magyarázat, mellyel a tanárom szolgálhatott. Más szóval a nyelvtanulás nem volt több lassú, unalmas erőlködésnél.

Egyáltalán nem tetszett, hogy fáradságosan ismételgessem ugyanazt a szót, csak azért, hogy a szódolgozatok során elszen­vedjem a szavak elfelejtésének frusztráló és megalázó érzését. Nem csoda tehát, hogy gyűlöltem a nyelveket. így utólag visz- szatekintve fejlődésemet egy olyasvalakihez hasonlítanám, aki

erős ködben vezet - hátrafelé és bekötött szemmel! Tudtam hová kellene eljutnom, de elképzelésem sem volt, hogyan.

Ha ismertem volna azt a módszert, amelyet most be fogok mutatni, biztos vagyok benne, hogy kiváló érdemjegyeket sze­reztem volna spanyolból, franciából és latinból, ráadásul még tehetséges nyelvész is válhatott volna belőlem. Ehelyett abba kellett hagynom a latint, és a belefektetett energiák ellenére a másik két tantárgyból is épphogy csak át tudtam menni. Kár, hogy ennek így kellett történnie, és mind a mai napig össze­rezzenek, amikor visszagondolok erre a rengeteg elpazarolt időre.

A szavak tanulására fordított idő nagymértékben lecsök­kenthető, aminek következtében a felszabaduló időnket a nyelvtani szerkezetek elmélyítésére, a kultúra tanulmányozá­sára és az akcentus finomítására is használhatjuk. Ha követjük azokat a lépéseket, melyeket ismertetni fogok, akkor tíz óra alatt képesek leszünk akár ezer szót is megtanulni, beleértve a főnevek megfelelő nemét is.

Ha léteznek olyan tantárgyak, melyek tanulására a mód­szereim tökéletesen rászabhatóak, akkor azok a nyelvek, ugyanis ez esetben a három, már a korábbiakban ismert memóriafejlesztő eszköz (az asszociáció, a képzelőerő és az elhelyezés) teljes mértékben kihasználható.

A francia plancher, azaz padló szó megjegyzésének két módja van:

• Ha nincs egyértelműen megjegyezhető kapcsolat a két szó (a magyar és a francia) között, akkor egy mesterséges asz- szociációt kell létrehoznunk. Tehát képzeljünk el egy palán- kokból összetákolt padlót, melyet hozzárendelünk a megfog­hatatlan, kódolt idegen megfelelőjéhez. Amikor a jövőben a plancher szót fogjuk látni, egyből az alábbi lánc fog eszünk­be jutni: plancher- palánk - padló, és fordítva.

• Monotonon ismételjük el a padló /.plancher szavakat két-százszor, és reménykedjünk a legjobbakban.

Mivel az első módszer esetén az ugródeszka felállításának köszönhetően minimális időt fektetünk a szó megtanulásába, elkerültük a második módszer által megkövetelt lélekromboló ismételgetést.

Ahhoz, hogy megjegyezzük, hogy németül az eső Regen-1 je­lent, képzeljük el, amint több száz Ronald Reagen hullik az égből. Természetesen nem állítom magamról, hogy kitaláltam volna egy olyan módszert, amely segít megtalálni a kapcsolatot egy szó és annak idegen nyelvű megfelelője között; sőt, valójában rengeteg ilyen könyv kapható, melyek mindegyike több száz hasonló, előre elkészített mnemonikai példát tartalmaz. A memória szakértő Dr Michael Gruneberg által összeállított könyvek például bárki számára hathatós segítségnek bizonyulhatnak, aki gyors áttörést szeretne elérni a nyelvtanulása során.

Azonban, amit az én nevem fémjelez, az nem más, mint egy rendkívül hatékony módszer több száz vagy akár több ezer kép tárolására, és a főnevek nemeinek azonnali meghatározására. Ez különösen fontos lehet, ha egyszerre több nyelvet tanulunk, hiszen egy jól működő szellemi rendszerező módszer nélkül totális káosz léphet fel. A nadrág például nőnemű a németben (dieHosen)y míg a franciában hímnemű (lepantalon). Hogyan tudjuk tehát a szavak megjegyzése mellett elkerülni a nemek összekeverését?

Várostervezés

Egyszerű. Bevonjuk a memória tréningezésének hármas szá­mú, legfontosabb eszközét, az ismerős helyek használatát. Természetesen ez ismét a bizarr, gyakran felháborító képek

bevonásával jár, melyeket elengedhetetlenül fontos valahova elhelyeznünk, hogy egy későbbi időpontban könnyebben hoz­zájuk férhessünk. Olyan ez, mintha úgy nyitnánk ki az eskü­vői ajándékokat, hogy meg sem nézzük, kitől kaptuk azokat. Ha nem tudjuk kitől vannak, akkor hogyan fogjuk megkö­szönni őket?

Bármilyen nyelvet is tanulunk, válasszunk egy ismerős vá­rost vagy falut, ahol az agyunkban generált képeket tárolni tudjuk. Ezek a képek fogják az alapszókincsünket jelenteni. Gondoljunk azokra a szavakra, melyeket meg kell tanulnunk: könyvtár, eladó, zöldségek, posta, közlekedési lámpa, fal, stb. Csak maga a fizikális értelemben vett falu / város képes több ezer szónak helyt adni. Válasszunk egy jól ismert helyet, hiszen ez lesz a helyszín, ahol szupermarketekbe, kávézókba, házakba fogunk bemenni és kijönni, ahol autónkkal parkolunk, vagy éppen fára mászunk. Ezután osszuk fel városunkat különbö­ző részekre. A helyi kertek, a park vagy a szépségszalon tar­talmazhatják az összes elképzelhető melléknevet: nedves, ma­gas, furcsa, zöld, természetes, míg a mozgást kifejező igék, (mint például fut, emel, úszik, üt, lemerül) helyi sportközpont körüli részen helyezhetők el. Ami azonban az igazi szépsége ennek a módszernek az az, hogy a szavakat még akár nemük alapján is elkülöníthetjük úgy, hogy különböző „nemi zóná­kat” alakítunk ki.

Csak nőknek!

Vegyük például a francia nyelvet. Ha a képzeletbeli városunkat, vagy falunkat középen egy főút segítségével kettéosztjuk, akkor a hímnemű főneveket az úttól keletre, míg a nőneműeket nyu­gatra csoportosíthatjuk. Az út hatékony, de egy kicsit kirekesztő határvonal szerepét játszhatja, ami meggátolja a két nem kép­viselőit abban, hogy egymás útjait keresztezzék.

Ha képzeletben egy telefonfülkét helyezünk el a keleti zónában, akkor mindig eszünkbe fog jutni, hogy a telefon hímnemű: le téléphone. A főútvonaltól nyugatra elhelyezkedő bank pozíciója egyértelműen jelzi annak nőnemű voltát: la banque. Nincs felfordulás, és ráadásul még extra mne- monikus kép bevonására sem volt szükségünk. A szavak ilyen jellegű elhelyezése leveszi vállunkról a főnevek nemeinek megtanulásának terhét, hiszen a pozíciójuk egyértelműen jel­zi, hogy mely csoportba tartoznak. Ezt akár még csalásnak is hívhatjuk, hiszen a város bennünk élő képe egyfajta puska is lehet például tesztírás során. Sőt, egészen odáig megyek, hogy azt állítom, többé nem is fogjuk a főnevek nemeit me­morizálni, hiszen a képzelőerőnk és a nemi zóna fog helyet­tünk dolgozni.

Ha könnyebb, akár kettő, vagy több várost is használha­tunk a nemek elkülönítésére; a német nyelvben a főneveknek például három csoportját különböztetjük meg: hímnem, nőnem, és semlegesnem. Mivel Bradford és Leeds városai meglehetősen közel vannak egymáshoz, ideális helyszínnek bizonyulhatnak. Tételezzük föl, hogy ismerjük ezt a két vá­ros. Töltsük meg Bradfordot nőnemű főnevekkel, míg a tőle keletre fekvő Leedset alakítsuk férfi-zónává. A köztük lévő terület pedig legyen a semlegesnemű szavak gyűjtőhelye, az eunuch-zóna.

Nemrégiben megtanítottam ezt a módszert Dave-nek, aki már egy jó ideje küszködik a német nyelvvel. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy még csak azt sem tudja megkülönböztet­ni, hogy a dér, die és das névelők közül melyik a hímnemű, nőnemű és a semlegesnemű. Figyelembe véve, hogy már két éve tanulja a nyelvet, sok következtetést levonhatunk a mód­szereit illetően. Azonban egy kis képzelőerőt segítségül hívva, és félretéve a pontos kiejtés kényszerét, ő így jegyezte meg pillanatok alatt a három névelőt:

1. Dér: erről mindig egy kába, fiú osztálytársa jutott eszébe2. Die: ez mindig a halál szóra, és a nagynénje temetésére asz-

szociált (Az angol die szó magyarul azt jelenti, meghalni.)3. Das: egy jól ismert mosópor márkára gondolt, ami semle­

gesíti a ruhák rossz illatát

Dave-nek azt tanácsolták, hogy adja le a német nyelvet és a többi tantárgyára koncentráljon, ugyanis tanárai teljesen biztosak voltak benne, hogy az év végi vizsgán meg fog bukni. Végül sikerült C osztályzatot szereznie (Angliában a hatfoko­zatú értékelési skálán a C jegy a harmadik legjobbnak számít), ami szülei szerint dicsőségnek, tanárai szerint pedig rejtély­nek bizonyult.

Városunk benépesítése

Ahhoz, hogy elkezdhessük a francia szókészletünket fel­építeni, képzeljük el városunkat, és osszuk két különálló részre. Miközben végigvesszük a következő példát, használ­juk a képzelőerőnket és asszociációs készségünket a megfelelő helyek kijelölésére, melyekhez a képeinket is hozzárendel­hetjük.

• La route - az út

1. Ahol csak lehetséges, a szavakat megfelelő kiejtéssel hasz­náljuk, hiszen így könnyen megtalálhatjuk a kapcsolatot az idegen szó és magyar nyelvű megfelelője között. Ez eset­ben összekötő szavunk a „rút”, asszociációs képünk pedig egy rút banya lehet.

2. Mivel a la route nőnemű, ezért a városunk női részén kell elhelyeznünk a szót. Képzeljünk el egy ismerős utat, mely­nek közepén egy rút banya ácsorog.

Amennyiben nem tudjuk a különbséget a le és a. la névelők között, akkor is meg kell próbálnunk. Ha másként nem megy, gondoljunk a Levente és Laura nevekre.

• Le chou - a káposzta

1. Mivel a chou szót „sú”-nak ejtik, szimbólumnak egy súlyt használhatunk.

2. A le chou esetében ezúttal egy hímnemű szóval állunk szem­ben, ezért válasszunk a férfi-zónában egy olyan helyet, ahol valószínűleg kaphatunk káposztát. Legyen például a piac. Képzeljük el azt a furcsa képet, hogy az egyik standon a ká­poszták között súlyok találhatók.

• Le marché - a piac

1. A marché szót „marsé”-nak ejtik, így egyből a papírmaséra gondolok.

2. Mivel a szó hímnemű, egy hatalmas papírmasé szobrot képze­lek el az előző példa során említett piacon. Sőt ez a szobor egy súlyemelő is lehet, aki káposzta-súlyokat tart a magasba.

Ahogy elkezdjük városunkat benépesíteni, az egynemű képek összekapcsolása segít megerősíteni, és megtartani a képet azon a helyszínen, ahová elhelyeztük őket.

• Le o r-az arany

1. Az or szót történetesen „or”-nak ejtjük.2. Mivel szintén hímnemű, időzzünk el egy kicsit még a pi­

acunkon. Képzeljük el, hogy a papírmasé szobrunkkal szembe egy szobrászművész egy hatalmas, aranyból ké­szült orrot formált.

Természetesen olyan esetben, ha a magyar szó és annak idegen nyelvű változata megegyeznek, nem szükséges egy másik képet használnunk. Viszont a főnév nemét ebben az esetben is meg kell jegyeznünk, ezért egy szimbolikus képet, például a francia zászlót, vagy egy üveg pezsgőt képzeljünk a memorizálandó szavunkhoz:

• Le garage - a garázs

A két szó természetesen mindkét nyelven ugyanúgy hangzik, ezért nincs más dolgunk, minthogy például egy zászlót kép­zeljünk a férfi-szektorban található garázs tetejére, csupán a könnyebb megjegyzés kedvéért.

Mit tegyünk a melléknevekkel?

A mellékneveket szintén elhelyezhetjük a már kialakított ne­mi-zónáinkban, de kitartok amellett, hogy a szófajok terüle­teinek határvonalait egyértelműen ki kell jelölni. Ugyanis, ha egyetlen helyen tároljuk őket, akkor az egy csoportba tartozó szavakat nem kell egyesével, a városunk más-más területein keresgélnünk. A következő mellékneveket úgy ahogy vannak, mindenestül helyezzük el egy parkban.

A korábbiakhoz hasonlóan a fő elv itt is az, hogy megtalál­juk azt a kapcsot, ami a két szót összeköti. Ezúttal használjuk a saját képzelőerőnket az összekötő szavak kitalálásához:

magyar kapcsoló szó francia

ronda ............................. Iáidrövid ............................ courtgyors ............................ rapidémérges ........ ................... fáchérózsaszín ............................ rosevékony ............................ mince

A parkunkat megtölthetjük például rózsaszín rózsákkal, gyor­san beszélő rapperekkel, vagy akár mérges fasisztákkal.

Hol találhatók az igék?

Az igéket tárolhatjuk a sportközpontban, vagy a helyi egész­ségházban. Ha sikerül őket egy fedél alá bezsúfolni, akkor megkímélhetjük magunkat attól, hogy összekeverjük őket. Ez esetben is keressünk olyan képeket, melyek segítenek a francia szavakat a magyarokkal összekötni:

• Courir-futni

Képzeljünk el egy kurírt, amint éppen kirohan a sportklub­ból, hogy valamit sürgősen kézbesítsen.

• Lever-emelni

Képzeljünk el egy izompacsirtát, aki a súlyzók emelgetése köz­ben leveri a vizespalackját.

• Lutter - küszködni, birkózni

Luther Márton érkezik a sportklubba, aki a sportolók meg­térítésével küszködik, majd birkózni kezd az előbb említett izompacsirtával.

• Manger-enni

A sportklub étkezdéjében egy nemrégiben érkezett mene­dzser éppen mangót kezd enni. (Franciául a menedzser szó le directeur. Ebben az esetben elképzelhetjük, hogy az igazgató a levesét direkt ráönti a menedzserre, mert gyűlölik egymást.)

• Cacher - elbújni

Az öltözőben egy gyilkos bujkál egy hatalmas késsel. Várja, hogy a menedzser öltözni kezdjen, s lecsaphasson rá!

• Gérer - intézni, rendezni ,

A sportklub biztonsági emberének, akit Gerinek becéznek, sikerül elintéznie, hogy a gyilkos ne sújtson le késével a me­nedzserre.

Iskolás éveim alatt mindig is könnyebbnek találtam, ha franci­áról kellett angolra fordítanom, de a hasonló képek használata lehetővé teszi a mindkét irányba való fordítást, hiszen gyakor­latilag kapocsként működik a két oldal között. Tételezzük fel, hogy fantáziánkat használva, a fejezet összes példáját meg­próbáltuk elképzelni, ahelyett, hogy szimplán csak passzívan olvastuk volna a szavakat. Ez esetben nem okozhat problémát az alábbi magyar szavakat a megfelelő névelők használatával franciára fordítanunk:

magyar francia

arany ...................................?mérges ...................................?garázs .................................. ?

piac ...................................?elbújni ...................................?

út .................................. ?futni ...................................?

vékony ...................................?káposzta ...................................?

francia magyar

rapidé ................................... ?manger ................................... ?

court ................................... ?lever ................................... ?gérer ................................... ?rose ................................... ?

lutter ................................... ?Iáid ................................... ?

la directeur ...................................?

Minden egyes sikeres fordításért és helyes névelőért egy-egy pont jár. így összesen huszonhárom pontot lehetett szerezni.

Ha teljesítményünk száz százaléknál kisebb volt, akkor az azt jelenti, hogy nem kellő odafigyeléssel végeztük a képek szavakhoz való hozzárendelését. A feladat minden egyes sza­vát (legyen az magyar, vagy francia) először is gondolatban el kellett volna vinnünk a városunk azon helyére, ahol a fordítást végezzük. A rose szót a parkba, hiszen ott láttunk rózsaszín rózsákat. És ki szalad ki a sportklubból? Természetesen a ku­rír. Hová is helyeztük az aranyból készült orrszobrot? A férfi­zónába. Ha az elején elmulasztjuk a szükséges kapcsok kiala­kítását a szavak és képek között, akkor nem várhatjuk el, hogy fel is tudjuk idézni azokat.

Néhány hasznos szó a városépítéshez

Nőnemű

la librairie könyvesboltla pátisseire cukrászda

la boulangerie pékség

la poste la gare routiére

la cathédrale une église la mairie

la pharmacie la boucherie

la station service la bibliothéque

la banlieue

postabuszállomáskatedrálistemplomvárosházapatikahentesbenzinkútkönyvtárkülváros

Himnemű

le parking le supermarché

le stade un hopital

le musée le centre commercial

le commissariat le centre-ville

le terrain de sport le cinéma

un hotel le camping le quqrtier

parkolószupermarketstadionkórházmúzeumbevásárlóközpontrendőrségvárosközpontsportpályamoziszállodakempingnegyed

A hét napjai

Városunk befogadóképességének gyakorlatilag nincsen ha­tára. Ha bármilyen nyelven problémát jelent például a hét napjainak a megtanulása, használjuk a hatodik fejezetben is­mertetett kapcsolat módszert, olyan formában, hogy egy rövid

történetet alkotunk, melyben az egyik napot hozzákapcsoljuk a következőhöz. Használjunk egy megfelelő helyszínt, ahol a jelenetet lejátszhatjuk magunkban - például egy buszmegál­lót, az úgyis mindig tele van menetrendekkel. Emellett pedig próbáljunk meg a lehető legkreatívabbak lenni. A hét napjai franciául:

VasárnapHétfőKedd

SzerdaCsütörtök

PéntekSzombat

dimanchelundimardimercredijeudivendredisamedi

A kiejtés miatt ne aggódjunk! A képek egyelőre csak a szavak előhívásában fognak segíteni.

Kitalálhatjuk a saját történetünket, de itt egy lehetséges forgatókönyv is: képzeljük el, hogy a buszmegállóban állunk, amikor meglátjuk, hogy egy démon éppen az egyik pádon aludni készül, de még mielőtt elszenderedne, egy Mars cso­kit vág egy éppen arra haladó Mercédeszhez. A sofőr, Judit, vendégségbe hívja a démonunkat, ahol pimaszságáért konyak helyett sampont tölt poharába.

Számok

Ha a kilencedik fejezetben ismertetett DOMINIC módszert már tökéletesen elsajátítottuk, akkor nem fog nehezünkre esni a már meglévő személyeinkhez a francia számokat hozzáren­delni. Például a korábbi listánk 15. eleme Albert Einstein volt; a franciául a tizenöt quinze, amit nagyjából úgy ejtünk „kenz”. Képzeljük el például, hogy Einstein Kansasban tart előadást

Dorothynak, a Bádogembernek és Totónak. Nézzük meg, hogy hasonló módon, a DOMINIC módszer segítségével ösz- sze tudjuk-e kapcsolni a francia számokat a listánkon szerep-lő személyekkel.

1 un(e) seize2 deux dix-sept3 trois dix-huit4 quatre dix-neuf5 cinq vingt6 six trente7 sept quarante8 hűit cinquante9 neuf soixante

10 dix soixante-dix11 onze quatre-vingts12 douze quatre-vingt-dix13 treize cent14 quatroze miile15 quinze

„Nem fog a fejem felrobbanni?”

Azok, akik a nyelvtanulásnak ezt a módját választják, sok­szor azon aggódnak, hogy fejükben túl sok képet kell rak­tározni, azaz a gondolataik furcsa, bizarr jelentekkel fognak túltelítődni. Ezeket a félelmeket - nem meglepő módon - csak tovább fokozzák azok, akik életükben még soha nem próbál­tak ki ehhez hasonló módszert. Azonban biztos vagyok benne, hogy ha megpróbálnának ily módon tanulni, akkor hamar rá­jönnének, hogy félelmük alaptalan, és ez a módszer nem túl­telíti agyunkat, hanem épp ellenkezőleg: az adatok rendezett­ségének köszönhetően a rengeteg információ le fog tisztulni.

Érdemes megjegyezni, hogy a kiváló római szónok és ál­lamférfi, Cicero hasonlóképpen vélekedik erről a témáról:

„A hozzá nem értő emberek azon állítása sem igaz, miszerint az emlékezőtehetségünk könnyen összeroppanhat a képek súlyának terhe alatt, és még a természetes módon megtanultak is összeka- varodnak bennünk Én magam is találkoztam olyan kiváló embe­rekkel, akik szinte természetfeletti memóriával rendelkeztek Mind az athéni Charmadas, mind pedig Metrodorus az ázsiai Chius-ból (akiről azt mondják, még ma is él) azt állította, hogy amire emlé­kezni kívántak, azt képek formájában agyuk bizonyos helyein fel­írták, pontosan úgy, mintha betűket vésnének viaszba. Ebből kö­vetkezik, hogy ez a gyakorlat nem használható az emlékezetünk kiterjesztésére, amennyiben a természet nem áldott meg minket elegendő emlékezőtehetséggel, de kétségkívül segíthet az előhívásban”

Cicero: A szónok

A memóriánk nem fog összeroppanni a temérdek kép súlya alatt, hiszen ez a módszer egyfajta iratrendező rendszerként is felfogható. Azáltal, hogy egy információt kódolt képpé ala­kítunk, majd egy konkrét szellemi helyen tároljuk azt, egy hatékony raktározási módot alkalmazunk. Ez azt is jelenti, hogy többé nem kell aggódnunk, hiszen a tudat, hogy minden a maga helyén van, és memóriánkból bármikor előhívható, megnyugtatóan fog hatni ránk. Röviden, ha egy információt már megjegyeztünk, megfeledkezhetünk a félelmeinkről.

Ezzel szemben, ha az információ nincsen kellőképpen fel­dolgozva, és megfelelően eltárolva, akkor értelmetlenül, figyel­münket elterelve fog fel-felbukkanni szemünk előtt, pontosan úgy, mint egy rendetlen, befejezetlen munkákkal teli íróasz­tal. Ha agyunkat fölöslegesen szeretnénk túlterhelni, akkor a vizsgánk előtt zsúfoljuk csak tele egy vagon új szóval. Amire

például egy szódolgozat esetén a legkevésbé sincs szükség, az a lefárasztott agy, és a szavak kétségbeesett ismételgetése.

Amennyiben az ebben a fejezetben megismert szellemi iratrendező rendszert telepítjük, az egyetlen gondolat, ami vizs­gánk előtt foglalkoztatni fog minket, hogy mekkora sikerünk lesz.

Ne felejtsük...

Minél többet gyakorlunk, képeink annál inkább letisztultak lesznek. Minél letisztultabbak a képeink, annál könnyebben tudunk további képeket létrehozni.

Paradox módon, minél több képet gyártunk, annál nagyobb kapacitással fogunk rendelkezni ezek tárolására, ugyanis me­móriánk gyorsabban lesz képes erősödni. Ráadásul egyre na­gyobb tudásra fogunk szomjazni, ugyanis e módszer segítségével agyműködésünk fokozódik, ami gyorsabb tanulást eredményez.

Nem szabad tehát az első próbálkozás után feladnunk. Ha nem vagyunk hozzászokva, hogy képzelőerőnket ily módon használjuk, agyunk eleinte egy kicsit lomhának fog tűnni, pontosan úgy, ahogy testünk viselkedik, amint sportolni kez­dünk. De tartsunk ki és kísérletezzünk, hiszen a jutalmunkat kár lenne veszni hagyni.

Összegzés

• Minden nyelv esetén válasszunk egy ismerős várost vagy fa­lut, ahol az alapszókincsünket tárolhatjuk.

• Tervezzük meg városunkat úgy, hogy a különböző típu­sú szavakat külön kerületekbe zárhassuk. A hímnemű, nőnemű és semlegesnemű szavak részére különítsünk el úgynevezett nemi zónákat. Az igék helyszínének választ-

128www, i riYiit in .t0.ii.ci.ciu un

hatjuk a sportközpontot, míg a park lehet a melléknevek helye.

• A képzelőerő és asszociáció használatával teremtsünk kap­csolatot a magyar és az idegen szavak között, és alakítsuk szellemi képpé azokat.

• Ha egy képet alkotunk, akkor helyezzük azt a város megfelelő részére. Innentől kezdve képi útmutatóként lesz segítségünkre a szavak idegen nyelvű megfelelőjének, vala­mint nemének felidézésében.

• Űjabb képek hozzáadásával színesítsük városunkat, s foly­tassuk a szellemi iratrendező rendszerünk kiterjesztését.

• Ennek a módszernek az egyik legnagyobb előnye, hogy újra és újra ismételtet velünk. Ahogy a képek száma egyre sza­porodik, úgy nő a memóriánk kapacitása is. Minden egyes alkalommal, mikor visszatérünk a városunkba, újra és újra eszünkbe fognak jutni a múltbéli szereplők és jelenetek. A szavak átismétlése innentől kezdve nemcsak élvezetes lesz, hanem a mnemonikus világunkban való kalandozás nosztalgikus érzéseket fog kelteni bennünk.

• Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom mon­dani, de ezekkel a technikákkal fölfegyverkezve ma már szívesen visszaülnék az iskolapadba!

A matematika leegyszerűsítése

„A szorzás bosszantó,Az osztás hasonlóképp;

Az egyenletrendezés összezavar,A gyakorlás pedig megőrjít”

Ismeretlen szerző, Erzsébet-kori kézirat (1570)

Szellemi számtan

Jól emlékszem az alsó tagozatban eltöltött éveimre. Akkoriban úgy vélték, a félelem a legjobb módszer, ami segít egy diákot a szorzótábla megtanulására rávenni. Mivel a 9 x 7-et egyszer nem jól tudtam, büntetésként az osztály előtt kellett a kilences szorzótáblát felmondanom. Hogy megaláztatásom még na­gyobb legyen, minden egyes kiejtett számot egy, lábam hátsó részére mért vonalzóütés kísért, csakhogy otthon is eszembe jusson az óra tanulsága. „Kilencszer... csatt, egy... csatt, az ki­lenc. . .csatt” és így tovább.

Azóta a matematikatanítás természetesen jelentős vál­tozásokon ment keresztül, nagy hangsúlyt fektetve például a kalkulációs és problémamegoldó készség fejlesztésére, vagy éppen a gyakorlatias vizsgálódásra. Fontos, hogy le­bontsuk azt az előítéletet, miszerint a matematika teljesen absztrakt tantárgy, azáltal, hogy élvezetesebbé, érdekesebbé tesszük.

Matematikai definíciók

Mint bármely más tantárgynak, a matematikának is meg­van a maga speciális szókészlete, szakzsargonja. Könnyű olyan kifejezéseket kitalálni, melyek segítenek a fogalmakat és azok definícióját megjegyezhetőbbé tenni. íme néhány példa:

• Szabályos háromszög

Ez olyan háromszög, melynek minden szöge és oldala egyenlő nagyságú. Szabjunk bájos törvényeket, hogy a világ minden szegletében egyenlőség legyen.

• Szabálytalan háromszög

Minden oldalának hossza és szöge egymástól eltérő. Ha életünk szabályozatlan, a világ különböző szegleteiben a különböző oldalon álló emberek haragban lesznek.

• Hegyesszögű háromszög

Szögei kisebbek kilencven foknál. Megjegyezhetjük akár egy kicsi, hegyes, csípős szögedi paprikáról, de ha jók vagyunk barkácsolásban akár egy apró, hegyes szögről is.

• Szinusz, koszinusz, tangens

Egy régi kedvenc módszerem a szögfüggvények megjegy­zésére:

(A háromszög „alap”-ként nevezett oldalát a könnyebb megkülönböztethetőség érdekében szándékosan nem befogó­ként jelöltük!)

Alap

Sin x = Befogó ^ Átfogó Cosx = Alap -*■ Átfogó Tgx = Befogó -s- Alap

Sok Barátom Ábrándozott Cecíliáról, Aki Állandóan Távcsővel Bámulta Andrást.

• Módusz

A módusz egy sorozat leggyakrabban előforduló elemét je­lenti. Az alábbi sorozatban, amint azt láthatjuk, a 3-as szám fordul elő a legtöbbször: 6 ,2 ,7 ,3 ,7 ,3 ,3 ,2 ,5 . Tehát ez esetben a sorozat módusza a 3. Ilyenkor akár egy rövid versikét is kre­álhatunk:

„A sorozatban a legtöbb számot, annak móduszában látod!”

• Műveleti sorrend

Egy komplex matematikai egyenlet esetén a műveleti sorrend az alábbi:

1. Zárójel2. Szorzás / Osztás3. összeadás / Kivonás

Mindössze csak ennyit kell megjegyeznünk:

Zoltán Számtalanszor Okoskodik Öltözködés Közben

• Racionális és irracionális számok

Racionális számoknak azokat a számokat nevezzük, melyek felírhatók két egész szám hányadosaként, például: V6,3A, 0.8. Az irracionális számok, pedig az olyan valós számok, melyek nem racionálisak, azaz nem írhatók fel két egész szám hánya­dosaként. Az ilyen számok mindig végtelen, nem szakaszos tizedes törtek, mint például a pí = 3,1415926. A pí-ről úgy tudjuk, hogy több millió tizedesjegyig fölírható, anélkül, hogy a végére érnénk. Jegyezzük ezt meg Philip Bond nevű memória­szakértőről, aki a pí első 10 000 számjegyét tudta memorizálni. Ez egy meglehetősen irracionális teljesítmény, nemde?

Egy matematikus társasági trükkje

Az egyik televíziós bemutatóm során bekötött szemmel sike­rült tíz darab, négyjegyű számot összeadnom. Hogy csinál­tam? Pillanatokon belül kiderül, és amennyiben ismerjük a DOMINIC módszert, mi is meg tudjuk majd ezt a feladatot oldani.

Az első lépés, hogy készítsünk elő egy helyszínt négy meg­állóval, ugyanis négyszámjegyű számokkal fogunk dolgozni. Négy számpárt a DOMINIC módszer egy-egy személye fog megtestesíteni.

Képzeljük el a házunkat kívülről úgy, hogy szemben állunk vele. Az első megállónk a tető bal felső sarkában van. Átlósan innen húzzunk egy egyenes vonalat, jobbra, lefelé. Megállóink ezt a vonalat fogják követni. A második állomásunk, egy ab­lakon kihajoló személy, a harmadik pedig, egy jobbra, lejjebb létrán ácsorgó ember. A negyedik pontunk pedig már a há­zunk jobb alsó sarka.

Készen állunk az összeadásra. Miután bekötöttük szemün­ket, valakit kérjük meg, hogy írjon le tíz darab négyszámjegyű számot egymás alá, majd olvassa fel oszloponként helyiértékek szerint: azaz először az ezreseket, százasokat, tízeseket, végül pedig az egyeseket. Mindeközben adjuk össze a hallott számo­kat (a különböző helyiértékeken szereplőket külön-külön), majd a kapott négy számot egyből alakítsuk személlyé.

Például:

7 3 6 4 4201 387167 28 2 6 0 9 8735 1312 5 2 3 6 9 0 4 3

+ 7 4 9 2

Az első oszlop összege: 52 = EB Enid BlytonA második oszlop összege: 42 = DB Dávid BowieA harmadik oszlop összege: 35 = CE Clint Eastwood A negyedik oszlop összege: 41 = DA Dávid Attenborough

E példa szerint az első oszlop összege 52. A számok betűvé való alakítása után megkapjuk Enid Blyton monogramját (EB = 52). Most pedig képzeljük el Enid Blytont a házunk te­tejének jobb sarkában. Ez a bizzar kép jól fog minket az 52-es számra emlékeztetni. Ezután mehetünk a következő oszlopra.

Az oszlopokkal balról jobbra haladva ismételjük meg az előző folyamatot, aminek végén a 42 áll, aki nem más, mint a házunk ablakából kinéző Dávid Bowie. Ez szintén meglehetősen érdekes kép, így memóriánk könnyen el tudja raktározni azt.

A két következő oszlop összege 35 és 41, azaz a létrán álló Clint Eastwood (CE = 35) és Dávid Attenborough (DA = 41), aki pedig a földön, jobb oldalon ácsorog. A művelet végére a négy összeget négy személyre redukáltuk, ami játszi köny- nyedséggel tárolható a memóriánkban.

A négy kulcsemberünket erősen agyunkba vésve kijelent­hetjük közönségünknek, hogy fejben mindjárt összeadjuk a tíz számjegyet. Míg felidézzük magunkban a négy személyt a házunk különböző pontjain, közölhetjük velük, - izgatott­ságukat fokozandó - hogy gyorsan átfuttatjuk agyunkban a számjegyeket.

524235

41+

56591

A négy személy segítségével, lassan, balról jobbra elkezd­jük összeadni a fejünkben lévő négy számjegyet: először a tízezreseket, ezreseket, százasukat, tízeseket, végül pedig az

egyeseket. Bárki aki figyel minket, azt fogja hinni, hogy foto- grafikus memóriával rendelkezünk, vagy, hogy két lábon járó számítógép vagyunk!

Akár egy összejövetelen csillogtatjuk meg tudásunkat, akár nem, a részösszegek használata biztonságos és hatékony mód­szere az összeadásnak, hiszen csökkenti a rontás esélyét, ami­kor számtani maradékokkal dolgozunk.

Szoktassuk magunkat a kerekítésekhez, mielőtt számokat ad­nánk össze. Például vegyük az alábbi összeadást:

59+85 = 144

Sokkal egyszerűbb az összeget kiszámolnunk, ha az 59-et 60- ra kerekítjük mielőtt az összeadást elvégeznénk:

60+85= 145-1 = 144

Gyakoroljuk a kerekítést az alábbi összeadásoknál, egyszer s mindenkorra búcsút intve a matematika okozta fejfájásnak:

99 + 76 = ?68 + 52 = ?81 + 55 = ?

198 + 66 = ?151 + 75 = ?

A tudományok absztrakt világa

„A tudomány nem más, mint megedzett és megszervezett józan ész... ”

Thomas Huxley (1825-95)

Fenntartás és megértés

Mit gondolunk, az iskolában tanult anyag mekkora részét je­gyezzük meg? És mit gondolhatnak a tanáraink, mennyit ér­tünk meg egyáltalán?

Egyre több a bizonyíték, hogy sajnos nemcsak, hogy na­gyon kevés dologra emlékszünk, de még annál is kevesebbet értünk meg. A londoni King’s College kutatóinak egy nagy el­ismerést kivívó tanulmánya szerint „az elfogadható vizsgatel­jesítmény látszólag elvész egy bosszantóan nagy és kártékony zűrzavarban”.

A Tudományos Média Csoport az Egyesült Államokban videó interjúkat készített, mely arra világított rá, hogy a tanárok ta­nítás közben közvetített üzenetét (különösen a reál tantárgyak esetén) a diákok félreértelmezik, részben a világegyetemről al­kotott hiányos képük miatt.

A massechusetts-i Saugus Középiskolában az elektro­mosságról való tanulás előtt a diákoknak az alábbi kérdést tették föl: Meg lehet-e gyújtani egy égőt egy elem és egy

drót segítségével? A tanulók nem csupán megmondták a he­lyes választ (igen), hanem néhányan még az áramkört is le tudták rajzolni. A tanóra után azonban a diákok rálátása a témára nemhogy csökkent, hanem teljesen össze is zava­rodtak.

A kísérletben résztvevő Jennifer esete teljesen tipikus: sikerült egy - tökéletes dolgozat esetén - maximális pontszá­mot érő ábrát rajzolnia, azonban az óra után már el sem hitte, hogy egy szimpla drót és egy elem elegendő az izzó meggyúj­tásához. Miért nem? Az óra alatt az égő végig egy foglalat­ban volt. Tanáruk, a huszonhét évnyi tanítási tapasztalattal rendelkező Jim meg volt róla győződve, hogy a gyerekek szá­mára világos, hogy a foglalat csak praktikai okokból volt ott. De Jennifer félreértelmezte az órán látottakat: azt gondolta, hogy foglalat nélkül nem lehet a kísérletet eredményesen vég­rehajtani.

Ez a megnyilvánulás mind Jimet, mind pedig a kísérlet­ben résztvevő többi tanárt mélyen megdöbbentette. Az eset után Jim ezt mondta: „Azt hittem, a dolgokat sikerült annyira leegyszerűsítenem, hogy bármelyik diák képes lesz megérteni, mit csinálok... Ügy tűnt, hogy a gyerekek értették ami az órán történik, hiszen csak ültek, és egyetértően bólogattak, mintha valóban elkapták volna a fonalat. De most már látható, hogy nem igazán sikerült felfogniuk azt, amiről én tanárként úgy véltem, hogy teljesen egyértelmű.”

A tudományos tantárgyak megértésekor ösztönösen a jó­zan eszünkre hagyatkozunk, hiszen szeretnénk a körülöt­tünk lévő világ jelenségeiről jól érthető, világos, személyre szabott magyarázatot kapni. A dolog iróniája az, hogy a józan eszünk gyakran félrevezethet minket. Vegyünk egy példát: egy ember áll egy sík mezőn két golyóval. Az egyiket egye­nesen előre kilövi a pisztolyából, a másikat ezzel egyidejűleg elejti.

• Kérdés: Melyik töltény esik hamarabb a földre?

Válasz: Mindkettő golyó egyszerre ér földet. Lehet, hogy ez abszolút ellentétes a megérzéseinkkel, de ez esetben a meg­érzéseink sajnos rosszak, hiszen lefelé haladó mozgásuk se­bessége azonos, mivel a rájuk ható gravitációs erő ugyanak­kora.

Mi tehát a megoldás?

Hogyan tudnánk a csökönyös félreértelmezéseinket kordában tartani, és befogadni a tudományos alapismereteket?

• A megközelítés

Természetesen a józan eszünket mindig használnunk kell, de ezzel egyidejűleg el kell fogadnunk azt, hogy a dolgok nem mindig úgy vannak, ahogy mi azt gondolni véljük. A tudo­mány szerint a világ nem minden esetben fogható fel hétköz­napi megközelítéssel, ezért meg kell próbálnunk agyunkat megnyitni, és megtölteni a megértett tudományos elvekkel- azonban tartsuk észben, hogy ahogy a tudományos ismere­teink egyre mélyülnek, annál többször előfordulhat, hogy az alapelvek felborulnak.

• Megkérdőjelezés

Ahelyett, hogy a válaszokat egyből elfogadnánk, a problémák­ról alkotott saját véleményünket mindig vitassuk meg mások­kal. Mi történik, ha a vízbe sót teszünk? Elolvad, vagy szimp­lán eltűnik? Gondolkozva, elemezve, ötleteket megvitatva automatikusan kapcsolatba lépünk a problémával, melynek

következtében az összes tévhit a felszínre kerül, így komoly szakmai vita tárgyát képezheti ahelyett, hogy kétkedő, gyanak­vó elmékben fekélyesedjen.

A tudomány azon a ponton kezdődik, amikor megértjük, hogy a só nem olvad el a vízben. A só ugyanis feloldódik - a sókristályokat összetartó kötések felbomlanak, és a só ionjai egyenletesen eloszlanak a vízben.

• Kérdezd a tanárod!

Ha valami nem egyértelmű, kérdezzünk rá! „Hol a logika?”, „Legyen kedves elmagyarázni még egyszer, mert nem értet­tem.” Nem csak a többi diák lesz hálás, hanem a tanárok is, hiszen nekik visszajelzésekre van szükségük. Emlékezzünk vissza, mit mondott Jim: „Csak ültek, és egyetértően bólogat­tak, mintha valóban elkapták volna a fonalat.” Tehát akkor ki is van valójában becsapva?

• Válogassunk

A tantervben kétségkívül mindig sokkal több tananyag van, mint amennyit optimális esetben meg lehet tanulni, ami azt jelenti, vannak olyan témakörök, melyeket sietve kell átven­ni. Ez természetesen azt eredményezi, hogy egy-egy témát nem tanulmányozunk eléggé mélyrehatóan. Ennek a veszé­lye, hogy ha túl sok mindent próbálunk megtanulni, akkor a megértésünk fog csorbát szenvedni. Bármekkora is a nyo­más, próbáljunk meg bizonyos területekre specializálódni. A mindössze néhány témakörben való jártasság növelni fog­ja magabiztosságunkat, és felkelti érdeklődésünket a többi terület iránt - ennek kétségtelenül a jobb vizsgateljesítmény lesz az eredménye.

• Tágítsuk látókörünket

Próbáljuk meg a tudományok tágabb világát is felfedezni. A történetek, anekdoták, véletlenszerű felfedezések, valamint a nagy tudósok különcsége mind-mind megszínesítik tanul­mányainkat; biztosítják számunkra a háttér-információkat, melyek segítségével az olyan tényeket és adatokat könnyeb­ben meg tudjuk érteni, melyek egyébként absztraktnak, meg- foghatatlannak tűnhetnek.

Hogyan jegyezzünk meg tudományos fogalmakat?

Ha olyan tantárgyakból kell vizsgát tennünk, mint fizika, biológia vagy kémia, akkor a felkészülés során érdemes meg­bizonyosodnunk, hogy a szakszavakat megfelelően tudjuk-e használni. A probléma az, hogy ezek a kifejezések sok esetben nehezen megjegyezhetőek. Azonban egy kis találékonyság­gal könnyen megérthetjük a kémia, fizika és biológia bonyo­lult nyelvezetét, ugyanis mindig fogunk a megjegyezhetőséget elősegítő asszociációkat találni - persze, csak ha keressük azokat.

Ha kellően rátermettek vagyunk, nem lesz nehéz olyan ké­peket találnunk, melyek a különböző fogalmakkal összekap- csolhatóak. Szánjunk rá egy kis időt, és állítsunk össze egy olyan listát, mely azon szavakat tartalmazza, melyek a közelgő vizsgánkon könnyen előfordulhatnak. Kedvcsinálónak íme néhány példa:

• Kémiai elemek

A kémiai elemek mindössze egyetlen atomot tartalmaznak, és további összetevőkre nem bonthatóak. Gondoljunk ez eset­

ben például egy mp3 lejátszóra, melynek működtetéséhez mindössze egyetlen elemre van szükségünk, melyet ha kive­szünk belőle, tovább már nem hallgatható.

• Vegyületek

Vegyületeknek nevezzük azokat az anyagokat, melyek két, vagy több atomot vagy iont tartalmaznak. Ezek az alkotóele­mek kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz, és tovább bontha­tóak. A képünk legyen egy kém, amint elvegyül a tömegben, amit - értelemszerűen - több ember alkot.

• Savak

A savak azok az anyagok, melyek:

1. A kék lakmuszpapírt pirossá változtatják: képzeljünk el egy kékruhás rendőrt, és egy bűnözőt, akinek miután lelepleződik bűnössége, elpirul.

2. Vizes oldatuk íze általában savanyú: ilyenkor jusson eszünk­be az ecet (ecetsav).

3. Fémmel való reakciójuk esetén sósav képződik: gondoljunk egy heavy-metál zenekarra, akik a koncertjük előtt savanyú bort isznak, és már teljesen be vannak sózva.

4. Semlegesítik a bázisokat: Egy katonai helikopterről az ellen­séges bázist savval öntik le, hogy így iktassák ki (semlege­sítsék) a szemben álló katonákat.

Ötvözetek

Ötvözetnek nevezzük az olyan legalább két kémiai elem­ből álló fémes anyagokat, melyek közül legalább az egyik fém, mely lehetővé teszi az anyag megszilárdulását. A sár­

garéz például réz és cink ötvözete. Képzeljük el a vasbe­tont, ahol a vas fontos szerepet játszik a beton megkötésé­ben, s a két elem kombinációja egy igazán szilárd anyagot hoz létre.

• Oldódás

Amikor egy anyag vizet vesz föl, a reakció hatására oldattá alakul. Pontosan úgy, mint a pezsgőtabletta. Vizet öntünk hozzá, melynek következtében finom itallá, egyfajta oldattá alakul.

• Alkoholok

Az alkohol komponensei a szén, hidrogén és az oxigén ato­mok. Ha sokat iszunk belőle, először okoskodunk, majd szédülünk esetleg hányunk. Az etanol (C2H50H) az italok­ban található alkohol, melyet az élesztő állít elő cukorból az erjedés során.

• Ionok

Az ionok elektromos töltéssel rendelkező atomok, melyek negatívok és pozitívok is lehetnek. Gondoljunk egy rázós ( = elektromos) úton közlekedő kamionra.

• Anionok

Anionoknak nevezzük a negatív töltéssel rendelkező iono­kat. Ezt jegyezzük meg úgy, hogy az előző példánál emlí­tett teherautó történetesen a mindig szomorkodó Anna kamionja.

• Kationok

Az anionokkal ellentétben a kationok olyan ionok, melyek po­zitív töltéssel rendelkeznek. Ez a kamion nem Annáé, hanem testvéréé, a vidám természetű Katié.

• Exoterm reakció

Az olyan reakciók, melyek során hő szabadul fel. Képzeljük el, amint egy hatalmas, forró termosz az „exit” feliratú ajtón, azaz a kijáraton távozik a szaunából.

• Endoterm reakció

Ez esetben a kémiai reakció hőfelvétellel jár. Termoszunk a havas utcáról kér engedélyt, hogy beléphessen a szaunába egy kicsit melegedni.

• Allotrop

Az allotrop nem más, mint egy elem módosulatainak egyi­ke. A szénnek például több különböző allotrop formája van. Ilyen lehet a grafit, vagy a gyémánt. Gondoljunk arra, hogy a trópusi övnek milyen sok különböző része van: szavanna, trópusi esőerdő, vagy akár a sivatag.

• Ammónia

Az ammónia 3:1 arányban hidrogént és nitrogént tartalmazó gáz halmazállapotú anyag. A DOMINIC módszert használva képzeljük el, amint Charlie Angyalai ( CA = 31) két gázne­mű anyagot préselnek eggyé. A mesterségesen, úgynevezett Haber-folyamat során is előállítható ammóniát többek között

fertőtlenítők, tisztító-, és robbanószerek valamint műtrágya- gyártás során használják. Képzeljünk el egy házaspárt: Mónit és Móricot. Móni éppen a padlót súrolja, míg Móric a növé­nyeket trágyázza, mindezt augusztus 20-án, amikor hatalmas tűzijáték-rakéták robbannak fel a fejük felett.

Az efféle, sokszor humoros képekkel definícióinkat megje- gyezhetőbbé tehetjük, így a vizsgára való készülés során nem kell azon aggódnunk, hogy hogyan fogjuk az önmagukban bonyolult fogalmakat megjegyezni és felidézni. Ugyanezt a technikát könnyen használhatjuk a biológiai szakszavak megjegyzéséhez is. Vegyük például a fenotípus és a genotípus kifejezéseket. A fenotípust könnyű megjegyezni, hiszen a ge­notípus, azaz a genetikai összetételünk fizikai megjelenése. A fizika tantárgy, a maga bonyolult képleteivel szintén vizuá­lissá, majd ezen keresztül megjegyezhetővé tehető.

Hogyan jegyezzük meg a fizikai képleteket?

Példának vegyük a gáz állapotegyenletét, ami PV = nRT. Ez az egyenlet a gázok ideális állapotára vonatkozik, ahol P = nyo­más, V = térfogat, n = anyagmennyiség, R = egyetemes gázál­landó, T = hőmérséklet. Először is képzeljük el az alábbi képet: Pucérra vetkőző nénikék réten táncolnak.

Az egyenletet az alábbiak szerint rendezhetjük:

PV állandó ~ T

(nyomás x térfogat -*■ hőmérséklet)

Gondoljunk piperkőc városiakra, akik állandóan tollász­kodnak.

Ne felejtsük el, hogy a fizikai egyenletek valós dolgokat írnak le, ezért a legtöbb esetben (de nem mindig) leellenőrzésükhöz a józan eszünket is használhatjuk. Képzeljünk el, hogy egy tel­jesen felfújt futball labdát összenyomunk. Ilyenkor a térfoga­ta csökken, míg a benne lévő nyomás nő. Vagy vegyünk egy kemény anyagból készült edényt (ilyen esetben a V állandó), melyben gőzt képzünk. A nyomás egészen addig nő, míg az edény szét nem robban.

Amint sikerült a

PV állandó T

egyenletet megjegyeznünk, az ideális gázok törvényének máris két, további összefüggését láthatjuk át:

• Boyle-Mariotte törvény: A PV szorzat egy adott hőmérsékleten állandó.

Gondoljunk a vízre, mely állandó hőmérsékleten forr.

• Charles törvény: Adott nyomáson a V/T állandó

Gondoljunk Charles hercegre, aki a sajtó állandó nyomása alatt áll.

Természetesen ezek a memória-gyakorlatok tovább fokozha- tók. Visszatérve a kémia világához, ha szeretnénk, a DOMINIC és a kapcsolat módszert használva akár az egész periódusos

rendszert is megtanulhatjuk fejből - nem feltétlenül azért, hogy egy vizsgán használhassuk, hanem, hogy barátaink előtt felvághassunk tudásunkkal...

Hogyan memorizáljuk a periódusos rendszert?

Néhány évvel ezelőtt telefonhívást kaptam egy tévés szer­kesztőtől, aki felkért, hogy vegyek részt egy beszélgetős mű­sorban, ahová vizsgáik miatt aggódó diákok telefonálhatnak be. Megkértek, hogy adjak tippeket, és - ha nincs ellenem­re - a műsor kezdéséig tanuljam meg a periódusos rendszert a saját módszereim segítségével.

Amikor arra kérnek, hogy valamit ilyen gyorsan tanuljak meg, mindig arra gondolok, hogy az emberek azt feltételezik, hogy fotografikus memóriám van - azaz rápillantok a papírra és már meg is jegyeztem amit azon látok. Sajnos nincs ilyen képességem, de ha lenne, valószínűleg már az összes memória versenytől eltiltottak volna, szabálytalan versenyzés miatt.

Az én agyam alapvetően ugyanolyan, mint bárki másé. Az egyetlen ok, ami miatt a memóriám jobban működik, az az, hogy megtanultam az információkat úgy bevésni, hogy egy későbbi időpontban bármikor előhívhassam azokat. Kár, hogy az iskolában, amikor kémiai elemekkel kellett birkóz­nom, még nem ismertem ezt a technikát.

Magamhoz véve a periódusos rendszer egy fénymásolatát, a Heathrow repülőtéren gépre szálltam, s mire Liverpoolban (ahol a tévé stúdió volt) landoltunk, már az egész táblázatot fejből tudtam.

Amikor tudásomról élőben kellett számot adnom, akkor mind a 110 elemet, azok jelét, csoportját és atomtömegét is hibátlanul tudtam. Természetesen mindenki azt feltételez­

te, hogy a fejemben van a periódusos rendszer egy másolata, ahonnan az adatokat előhívom.

A könyvemben bemutatott technikákat viszonylag egyszerű elsajátítani, azonban mechanizmusukat egy tévés műsoron keresztül néhány szóban ismertetni meglehetősen merész vál­lalkozás. Ha minden magyarázat nélkül azt mondom, „kép­zeljük el Nelson Admirálist, aki épp telefonon hívja Brian Epsteint egy elefánt hátán”, akkor megkockáztattam volna, hogy a nézők teljesen elidegenedjenek a látottaktól, és, hogy komplett idiótának nézzenek.

Szerencsére, legalább könyvem olvasói tudják, hogy miről beszélek!

Kémiai elemek és jeleik

Kémiatanulás esetén elengedhetetlen az elemek és azok vegy- jeleinek pontos ismerete, az atomszámokkal és a csoportokkal együtt pedig az egész tudományág alapjait képzik. Általában eze­ket az elemeket és a hozzájuk tartozó vegyjeleket monoton ismé­telgetéssel tanuljuk meg, mint ahogy tesszük azt az idegen sza­vak esetén is. A tizenegyedik fejezetben megtudhattuk, hogyan bővítsük például francia szókincsünket azáltal, hogy a szavakat képek segítségével a magyar megfelelőikhez kapcsoltuk. A ké­miai elemek megtanulásának szintén ez a legkönnyebb módja.

Például, hogy az ón vegyjelét (Sn) könnyen megjegyezzük, íme egy frappáns mondat: Nem szeretném, hogy ónos eső es­sen. Az ólmot a plomba képének segítségével kapcsolhatjuk jeléhez (Pb), hiszen a plomba ólomból készül, ráadásul szóta­golása esetén a két szótag első betűje „p” és „b”.

Hogyan kötnénk össze az aranyat az Au-val? Képzeljünk el egy angyalt aranyló aurával. Hasonlóképp tehetünk az ezüst esetén: itt agyunkban egy ezüst agancsú szarvas képét kell megformálnunk.

Ha a legközelebbi alkalommal problémánk akad a vegy- jelek memorizálásával, nyugodtan használjuk ezt a módszert a gyorsabb és sikeresebb tanulás érdekében.

Egy emlékezetes összejövetel

Ha a fejezet végén megnézzük a periódusos rendszer első húsz elemét, az már önmagában elég lesz, hogy elmenjen a kedvünk a kémiatanulástól. Képzeljük el, milyen bor­zasztó lenne mind a 117 darabot megtanulni! Mivel a táb­lázat gyakorlatilag lista-jellegű, a benne foglalt információ unalmas, egysíkú, a csoportok pedig szinte eltűnnek benne. Olyan, mintha a meghívott vacsoravendégek húszas listá­ját nézegetnénk. Egy-két név valószínűleg kiemelkedik, de mind a húszat megjegyezni meglehetősen nehéz volna. Azonban ha már a vendégségben vagyunk, és beszélget­tünk mindenkivel, láttuk a különböző társaságokat vagy klikkeket, hallottuk az egymásról szóló pletykákat, akkor a résztvevőket sokkal jobban meg tudjuk jegyezni, mint­ha csak magát a listát látnánk. Ha a vendégek távozásakor még elég józanak vagyunk, akkor mindenkire emlékez­hetünk, hiszen csak vissza kell játszani a szellemi videón­kat, és mindegyik résztvevőt elhelyezhetjük a maga környe­zetében.

Tehát ha az első húsz elemet meg szeretnénk jegyezni, kép­zeljük el őket egy különös bulin. És ha ez megy, miért ne men­ne mind a száztízzel?

Csoporttervezés

A nyolcadik fejezetben az Európai Unió első tizenkét tagálla­mát úgy memorizáltuk, hogy egy tizenkét állomásos utazást tettünk.

Ahhoz, hogy a periódusos rendszer első részét megjegyez­zük, meg kell terveznünk egy speciális helyet, ami nyolc terü­letre, például szobára, vagy teremre osztható. Erre azért van szükség, mert az első húsz elemet nyolc főcsoportra lehet osz­tani:

Csoport száma Csoport neve

0 Nemesgázok1 Alkálifémek2 Alkáliföldfémek3 Földfémek4 Szén csoport5 Nitrogén csoport6 Oxigén csoport7 Halogén csoport

A nullától hétig terjedő számokhoz rendeltem a nyolc fő­csoportot olyan sorrendben, ahogy a hagyományos periódu­sos rendszerben találhatóak. (Az egy csoportba tartozó elemek elektronjainak száma és elrendeződése azonos.)

A hidrogént kihagytam ebből a feladatból, hiszen elég egyszerű megjegyezni: ez a legkönnyebb elem, atomtömege 1.

Az iskolánk vagy egyetemünk megfelelő helyszínt fog biz­tosítani az elemek elhelyezéséhez, hiszen a különböző tan­termeket, laborokat, menzát, vagy éppen az aulát is egyaránt használhatjuk. Az elemek összekeverését könnyen elkerülhet­jük, ha mindegyik csoportnak saját helyszínt jelölünk ki, és kerítünk el. Emellett a vegyjelek megjegyzése sokkal köny- nyebb lesz, hiszen a periódusos rendszer háromdimenziós változatának megalkotásával életre kelthetjük a különböző elemeket. Mindegyik teremnek adjunk egy színkódot, és egy mnemonikus háttérképet.

Az egyes elemek atomszámainak megjegyzéséhez a DO- MINIC módszer karaktereit fogjuk kombinálni az elemek nevéből asszociált tárgyakkal. Ily módon komplex képeket ka­punk, ezért a kapcsolat a képek és az elemek között érdekes és könnyen megjegyezhető lesz!

Kezdjük a nulladik csoporttal, a nemesgázokkal:

Első állomásként használjuk iskolánk kémia laborját, ahol a fent említett gázokat tárolhatjuk. Hogy az elemek csoportjá­nak számát (0) megjegyezzük, képzeljünk el egy hatalmas kék labdát az ajtóban. A labda a 0 szám alakja, a kék pedig ennek a csoportnak a színkódja lesz.

Ahogy belépünk a terembe, az első dolog amit meglátunk, hogy Orlando Bloom egy héliumos lufin ül. így könnyen meg­jegyezhetjük, hogy hélium rendszáma 2. Orlando Bloom-ot (OB = 02) A DOMINIC módszer karaktereként használtuk, a hélium pedig a 2-es számhoz tartozó elem.

Fontos, hogy a komplex képünket összekössük a környezeté­vel. Például a léggömb nagy rendetlenséget okozhat a labor­ban, amint repkedve leveri a kémcsöveket az asztalokról. Ez segít a képeket sokkal erősebben beágyazni, ezáltal könnyeb­ben megjegyezhetőek lesznek.

HéliumNeonArgon

02Orlando Bloom (személy)

HéliumLufin ücsörög (cselekedet)

A következő karakterünk a western hős Annié Oakley (AO = 10), aki éppen a plafonra szerelt neoncsöveket próbálja meg kék fényűre kicserélni. így megjegyezhető, hogy a neon rendszáma 10.

Ha az óramutató járásával megegyezően haladunk a terem- ben, akkor megőrizhetjük a rendszámok növekvő sorrendjét. A fejezet végén található periódusos rendszer segítségével könnyedén követhetjük és ellenőrizhetjük az elemek és azok atomszámait, ahogy a feladatunkkal egyre előrébb haladunk.

Ezután Adolf Hitler következik (AH = 18) aki éppen argon védőgázas eljárással hegeszt, s mindenfele kék szikrák pat­tognak.

A fent említett példák összefoglalója:

Nemesgázok

Helyszín: kémia labor Csoport: 0 (labda alak)Színkód: kék

elem Személy (rendszám)

Hélium Orlando Bloom (02)Neon Annié Oakley (10)Argon Adolf Hitler (18)

Segítő tárgy

Héliumos lufi NeoncsőArgonos hegesztés

Miután kialakítottuk a nemesgázcsoport képét, egy újabb kört járva a laborban ismételjük át a tanulandó adatokat, de ne ijedjünk meg a módszer látszólagos hosszúságától. Annak el­lenére, hogy a technika ismertetése a részemről több monda­ton keresztül zajlott, az elképzelésükhöz a másodperc töredéke

is elég volt, ráadásul ha felidézzük a laborban zajló jeleneteket, észre fogjuk venni, hogy már most elég jól sikerült az adatokat elraktározni.

Most, hogy a nemesgázokat már elhelyeztük a laborban, ke­ressünk egy jó helyet, ahol az alkálifémeket összegyűjthetjük- mondjuk a menzán.

Alkálifémek

Helyszín: menza Csoport: 1 (gyertya alak)Színkód: sárga

Elem Személy (rendszám) Segítőtárgy

Lítium Olivér Cromwell (03) ?Nátrium Andre Agassi (11) ?kálium Alfréd Nobel (19) ?

Most pedig mi következünk. Helyszínnek képzeljük el isko­lánk menzáját, a három alkálifémnek keressünk úgynevezett segítőtárgyakat, rendszámukat rendeljük hozzá a DOMINIC módszer listáján található személyekhez. Ezúttal egy nagy sárga gyertyát látunk égni az ajtó előtt, élénksárga lánggal. A gyertya az egy szám alakja, míg a sárga a jelenlegi színkód, mely áthatja az ebédlőt minden egyes jelenet során.

Amikor az elemekhez szeretnénk eseményeket rendelni, próbáljuk meg kihasználni azok jellegzetes jegyeit vagy fel­használási módjait. A lítiumot az orvostudomány például a mániákus depresszióban szenvedő betegek kezelésére hasz­nálja, ezért elképzelhetjük a megtébolyodott Olivér Cromwellt polgárháborús egyenruhában szónokolni, miközben élénksár-

ga muskétával hadonászik. A nátriumról tudjuk, hogy legkö­zönségesebb vegyülete a konyhasó, tehát ehhez az elemhez azt a jelenetet rendelhetjük hozzá, amint Andre Agassi sárga pólóban táncol körbe-körbe a szobában, miközben sót szór a padlóra.

Amint befejeztük az alkálifémekhez kapcsolható jelenetek kitalálását, tovább haladhatunk a következő csoportok felé.

Alkáliföldfémek Helyszín: öltözőCsoport: 2 (szám alak: hattyú)

Földfémek Helyszín: fizika szertár Csoport: 3 (szám alak: bilincs)

Szén csoport Helyszín: rajzterem Csoport: 4 (szám alak: vitorla)

Nitrogén csoport Helyszín: biológia laborCsoport: 5 (szám alak: függönycsipesz)

Oxigén csoport Helyszín: tornaterem Csoport: 6 (szám alak: ütő)

Halogén csoport Helyszín: aulaCsoport: 7 (szám alak: bumeráng)

Folytassunk munkánkat az iskoláink falain belül, s amerre csak járunk, próbáljunk meg meghökkentő jeleneteket kre­álni. Megfigyelhetjük, hogy a fenti felosztásnál, még ha nem is túl erős, bizonyos kapcsolat van a termek fajtái és az ele­mek csoportja között. Szenet a rajzteremben találhatunk, míg a tornateremben sok oxigénre van szükségünk.

Látjuk, hogy a különböző elemek szinte kirakóhoz hason­lóan kapcsolódnak egymáshoz? Természetesen senki és sem­

mi nem gátol meg minket abban, hogy tudásunkat az egyes elemeket illetően tovább mélyítsük. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a jeleneteket további részletek hozzáadásával kibővítjük. Például, ha szükségét érezzük, akár az atomtöme­get is bevonhatjuk: Az őrült Bili Oddie (BO = 20) masírozik (ami Hitler cselekedete; AH = 18) az éppen fénycsövet cserélő Annié Oakley körül, aki ráadásul bilincset is visel (a 3 szám alakja). Ezek után biztosan nem fogjuk elfelejteni, hogy a neon atomtömege 20,183.

Ha az elemeket zseniális módon sikerült erősen bevésni az agyunkba a mnemonikus hálózatunk kiépítését követően, ak­kor sokkal nagyobb rálátásunk lesz a periódusos rendszer első felére, és jobban át fogjuk látni az elemek közötti kapcsolatot. Semmi kétségem afelől, hogy ez a módszer a későbbiek során nagyban megkönnyítheti a molekulaszerkezetek és a kémiai reakciók megértését.

Ha a periódusos rendszer első húsz elemét (lejjebb) már megtanultuk, és szeretnénk tovább fejlődni, akkor szerezzük be az egész táblázatot - mind a 117 elemmel - és hagyjuk a fantáziánkat elszabadulni.

Rendszám Elem Vegyjel Atomtömeg Csoport

1 Hidrogén H 1,00797 Hidrogén

2 Hélium He 4,0026 Nemesgáz

3 Lítium Li 6,939 Alkálifém

4 Berillium Be 9,0122 Alkáliföldfém

5 Bór B 10,811 Földfémek

6 Szén C 12,01115 Szén

7 Nitrogén N 14,0067 Nitrogén

8 Oxigén O 15,9994 Oxigén

Rendszám Elem vegyjel Atomtömeg Csoport

9 Fluor F 18,9984 Halogén10 Neon Ne 20,183 Nemesgáz11 Nátrium Na 22,9898 Alkálifémek12 Magnézium Mg 24,312 Alkáliföldfémek13 Alumínium A1 26,9815 Földfémek14 Szilícium Si 28,086 Szén15 Foszfor P 30,9738 Nitrogén16 Kén S 32,064 Oxigén17 Klór Cl 35,453 Halogén18 Argon Ar 39,948 Nemesgáz19 Kálium K 39,102 Alkálifémek20 Kalcium Ca 40,08 Alkáliföldfémek

Hogyan jegyezzük meg a történelmi dátumokat?

„A történelem egy vers, melyet az idő ír az ember emlékezetéből

Percy Bysshe Shelley (1792-1822)

Kerekedjünk felül

A történelmet a diákok mindig is kemény diónak tartották. Azonban ha a megfelelő tanulási stratégiákat használjuk, nem csak jegyeink lehetnek jobbak kevesebb munkával, ha­nem még magát a tanulást is élvezetesnek fogjuk találni. Hogy a történelem nehézségeit le tudjuk küzdeni, három fontos do­logra van szükségünk:

1. Sok olvasás2. Elemzés3. Képzelőerő

A vizsgákon általában történelmi eseményekről, továbbá azok előzményeiről és következményeiről kell számot ad­nunk. A tények ismerete mellett az értékelés során tanáraink azt is figyelembe veszik, hogy mennyire értjük a megtanul- takat, és hogy milyen rálátásunk van az egyes témakörökre.

A múlt eseményeit úgy érdemes újrajátszanunk magunkban, hogy beleképzeljük magunkat a fő- és mellékszereplők he­lyébe, hiszen így könnyebben megérthetjük gondolataikat, hitüket, elképzeléseiket, kultúrájukat, valamint azt, hogy ezek a vonások hogyan befolyásolták cselekedeteiket. A korabeli forrásanyag feldolgozása meglehetősen gazdag képzelőerőt, kimeríthetetlen érdeklődést, és az összefüggésekre való jó rá­látást igényel.

A történelem tanulást hasonlíthatjuk egy nagy kirakós já­tékhoz is. Néhány elem összekapcsolásával ugyan kirakhatunk képrészleteket, de teljes képet csak akkor kapunk, ha már az összes darab a helyén van.

A történelmi kirakónk elemeit számos forrásból gyűjthetjük, úgymint cikkek, naplók, levelek, könyvek, vagy éppen vég­rendeletek. Ha szeretünk olvasni, az nagyban megkönnyíti a helyzetünket, de ha nem vagyunk könyvmolyok, akkor a mú­zeumok és történelmi színhelyek látogatása, a releváns filmek és színdarabok megtekintése nagy mértékben fokozhatják érdeklődésünket. A legjobb eredményeket akkor fogjuk elér­ni, ha a tények ismereteit sikerül megfelelő egyensúlyba hoz­ni a kutatási hajlandóságunkkal, készségeinkkel. Ráadásul ez utóbbinak tökéletesítése tanulmányainkat még érdekesebbé is tudja tenni.

Egy történelmi esemény megtanulásának ideális módja, ha időutazást teszünk, és az eseményeket személyesen éljük át. Mivel ezt szó szerint természetesen nem tehetjük meg, ennek alternatívájaként a folyamatot megfordíthatjuk, azaz az eseményeket és azok kulcsszereplőit keltjük életre. Ah­hoz, hogy a tényeket rekonstruálhassuk, és megérthessük a történelmi személyiségek közötti kapcsolatokat, egy isme­rős helyszínt kell használnunk olyan emberekkel, akiknek jellemvonásaival, tulajdonságaival szintén tisztában va­gyunk.

A történelem felidézése

A történelmi jeleneteket rendkívül egyszerű lesz megjegyez­nünk azáltal, hogy képzelőerőnket használva a kulcsfontos­ságú eseményeket, helyszíneket és évszámokat különböző, környezetünkből vett képekhez, személyekhez kapcsoljuk.

Ezt a módszert használva biztosak lehetünk benne, hogy kisujjunkból fogjuk kirázni a pontosan, időrendi sorrendbe állított eseményeket, melyekkel - például egy vizsga esetén - esszénk állításait könnyen megerősíthetjük.

Példaként a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat fogjuk használni. Az események sorozatát egy közeli faluban fogjuk elképzelni. Nem számít hol lakunk, a környezetünkben min­dig találhatunk olyan helyet, mely összekapcsolható a múlttal. A helyi benzinkút például használható Petrográd városaként, ahol a munkások zavargásokban törtek ki. A Téli Palota lehet egy vidéki kúria vagy akár egy hotel; Jack Nicholson játszhat- ja II. Miklós cár szerepét (a cár neve angolul Nicholas), John Lennon lehet Lenin; Sztálin helyébe elképzelhetjük a brutális tettek kivitelezőjét, a helyi hentesünket.

Az alábbiakban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legfontosabb eseményeit olvashatjuk:

1917

Március 10: A petrográdi munkásokkörében zavargások törnek ki. Elfogy a liszt, a szén és a fa.A fagypont alatti hőmérséklet csak tovább rontja a helyzetet.A bürokrácia cselekvésképtelen. Az emberek megelégelik a németek elleni költséges háborút.

Március 12:

Március 16:

Március 21:

Április 16:

Április 17:

Június 10:

Július 16:

A Téli Palota elesik, miután 1500 katona megadja magát.

II. Miklós cár egy vonaton aláírja lemondási nyilatkozatát. Georgij Lvov herceg vezetésével ideiglenes kormány alakul.

Az egykori cárt és cárnét letartóztatják.

Lenin visszatér Oroszországba svájci száműzetéséből. Lepecsételt vonaton utazik a németek támogatásával, akik azt remélik tőle, hogy tovább gyengíti majd Oroszországot.

Lenin kiadja az Áprilisi tézisek címet viselő írását, melyben követeli, hogy a hatalmat a munkás- és katonatanácsok (azaz a szovjetek) vegyék át.

Megrendezésre kerül az első szovjetkongresszus, melyen Lenint kinevetik amikor azt állítja, hogy a bolsevikok egyedül kívánják Oroszországot uralni.

Bolsevik felkelés Petrográdban. Félmillió ember vonul az utcákra. Az ideiglenes kormány leveri

Július 22:

Augusztus 13:

Szeptember 15:

Szeptember 17:

Szeptember 30:

Október 20:

Október 23:

November 7:

a felkelést. Lenin tűzoltónak öltözve menekül Finnországba.

Kerenszkij-t választják Oroszország miniszterelnökévé.

Kerenszkij megüzeni V. György brit királynak, hogy országa továbbra is folytatja a németek elleni háborút.

Kerenszkij Oroszországot köztársasággá nyilvánítja.

A német hadsereg visszafoglalja az orosz kézen lévő, Petrográdtól körülbelül hatszáz kilométerre fekvő Riga városát.

A cárt és családját Szibériába költöztetik, hogy megvédjék őket a bolsevikoktól.

Lenin visszatér Petrográdba.

A bolsevikok úgy határoznak, hogy fegyveres lázadást szítanak Kerenszkij Ideiglenes Kormánya ellen. Megkezdődik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom.

A bolsevikoknak sikerül az ideigle­nes kormányt puccsal megdönteni.

1918

Március 3:

Bolsevik fegyveres erők veszik át az irányítást a pályaudvarok, posták, telefonközpontok és bankok fölött.

A bolsevikok elfoglalják az Auróra cirkálót, melyre kitűzik a vörös zászlót. A hajó a Néván, a Téli palotával szemben horgonyoz.

Az Auróra jelzőlövést ad le, mire a Vörös Gárda elfoglalja a Téli Palotát, az ott tartózkodókat pedig letartóztatják.

Lenin a bolsevik rezsim élére áll, valamint Lev Trockij-t jelöli ki külügyminiszternek.

Petrográdban az élet szemmel láthatóan zavartalan.A tömegközlekedés működik, az üzletek nyitva tartanak.

A bolsevikok megalázó békeszerződést írnak alá a németekkel, mely Breszt-Litovki béke néven vonul be a történelembe.

Július 16: A Vörös Gárda tagjailemészárolják II. Miklós cárt és családját egy pincében.

1919

Március 4. A bolsevikok megalakítjáka Komiternt, más néven a Kommunista Internacionálét, mely célja a forradalom világméretű kiterjesztése.

1924

Január 21: Meghal Lenin.

1940

Augusztus 20: Trockijt Mexikóvárosban egyjégcsákánnyal megölik.

Egy kis képzelőerő használatával könnyen rekonstruálhatjuk a fent említett események sokaságát. A dátumok megjegyzésé­hez a jeleneteket a DOMINIC módszer számaival kombinál­juk. Az események nagy része 1917-ben zajlott. Képzeljük el Alec Guinness-t a helyi benzinkút igazgatójaként, a vele szem­be kerülő, zavargó munkásokkal, akik markolókkal torlaszol­ják el a töltőállomáshoz vezető utat.

Alec Guinness (AG = 17) az 1917-es évre, emlékeztet minket.Benzinkút = Petrográd.

A markolók használatáról könnyen eszünkbe juthat a hónap (március). Ha a pontos napot is meg szeretnénk jegyezni, használjuk Annié Oakley (AO = 10) karakterét, amint éppen a markolót vezeti.

A fagypont alatti hőmérsékletet úgy jegyezhetjük meg, hogy a zavargások közben esik a hó. A benzinkút boltja, ahol általában rengeteg fát, szenet és kenyeret lehet kapni, most tel­jesen üres.

Ez á módszer nagy segítség lehet memóriánk számára, hiszen azzal, hogy a hideget és a száraz tényeket színes, élet­tel teli, háromdimenziós jelenetekké alakítottuk, egy sokkal könnyebben értelmezhető, gyorsabban megjegyezhető képet bocsátunk agyunk rendelkezésre.

Folytathatjuk a jelenetet II. Miklós cár lemondásával: el­képzelhetjük, hogy mi is ugyanazon a vonaton utazunk egy ismerős tájon keresztül. Gondoljunk egy Miklós nevű ismerősünkre, aki éppen egy lemondási nyilatkozatot ír alá vonakodva. Próbáljunk meg minél több részletet megjeleníte­ni. Melyik állomás felé közelítünk? Éljük át a feszült pillanatot, és jegyezzük meg Miklós arckifejezését. Ha a napot itt is meg szeretnénk jegyezni, akkor legyen maga Arnold Schwar- zenegger (AS = 16) a jegyvizsgáló, amint éppen le-föl mász­kál a vagonban.

Amikor tények, adatok, évszámok és furcsa nevek meg­jegyzéséről van szó, a mnemonikus képek bevonása fontos szerepet játszhat. Vegyük például a Kerenszkij nevet. Helyet­tesítsük egy kereskedő ismerősünkkel, aki éppen szíjakat árul. Amíg a módszer megfelelően működik, addig teljesen mind­egy, hogyan képezzük a neveket.

Egy céges vacsora során mintegy százötven vezeték- és ke­resztnevet, a résztvevők személyes történeteit, a cégnél betöl­tött pozíciójukat és a születési dátumukat is meg kellett je­gyeznem. Mivel számos olyan résztvevő is akadt, akivel még

soha életemben nem találkoztam, a legvadabb asszociációkat kellett használnom, hogy minden adat bevésődjön. Olyan merész képeket kellett alkotnom magamnak, amelyek nem engedik, hogy bármilyen részletet is elfelejtsek, és amelyeket meglehetősen kellemetlen lett volna ezeknek az alkalmazot­taknak elmesélnem. Tehát indítsuk be a képzelőerőnket, de az ötleteket tartsuk meg magunknak!

A szakszavak megjegyzése

Csakúgy, mint más tantárgyak esetén, a történelemnél is szá­mos bonyolult fogalommal találkozhatunk. Ha nem értjük va­lamelyik szót, ne ugorjuk át; vegyük elő inkább lexikonunkat. Amint egy kifejezésnek megtudjuk a jelentését, használjunk egy kapcsot vagy egy szellemi ugródeszkát, mely segíti a me­morizálást. íme néhány példa:

• Oligarchia

Emberek egy kis csoportja, kiknek kezében az államhatalom összpontosul - más szóval olyan kormány, melyet mindössze néhány ember irányít.

Az „ólig” szórészből asszociált „alig” szó segíthet a köny- nyebb megjegyzésben, hiszen alig néhány ember irányít egy országot.

• Anarchia

Az anarchisták elképzelései szerint az ideális társadalom mindennemű kormány, hatalom nélkül működik.

A szó a görögöktől eredeztethető, ahol „ana” annyit tesz, hogy valami nélkül. Az „arkhé” jelentése uralom. Ha eze­

két megjegyeztük, akkor számos más fogalom értelmezése is könnyebb lesz, mint például matriarchális (nőuralom), vagy patriarchális (férfiuralom).

• Totalitarizmus

Korlátlan hatalmon alapuló kormányzási rendszer, mely nem engedi az ellenzékiséget. Ezt a „totál” szóból könnyen megje­gyezhetjük.

• Autokrácia

Az önkényuralmihoz hasonló rendszer, ahol az abszolút hatal­mat egyetlen személy gyakorolja.

Az „autó” szó szintén a görögből származik, és azt jelenti „saját maga”. Gondoljunk az olyan kifejezésekre, mint auto­gram, vagy autobiográfia, melyek mind saját magunkra utalnak.

• Reakciós

Olyan személy, aki korábbi politikai állapotokat kíván vissza­állítani. Gondoljunk valakire, aki nem szereti a változásokat, és mindig negatívan reagál azokra - például a nagypapánk!

A szókincsfejlesztés rendkívül fontos, ugyanis a megfele­lő kifejezések megválasztása segíthet érveinket alátámasz­tani, amely nemcsak, hogy lenyűgözi majd a vizsgáztató­inkat, hanem segítik az egyes anyagokra való nagyobb rálá­tást.

Néhány emlékezetes dátum

A véletlenszerűen választott évszámok megjegyzése bonyolult és fárasztó lehet. Azonban ha a számokat személyekké és azok cselekedeteivé alakítjuk, majd az eseményekhez kötjük őket, biztosak lehetünk benne, hogy sokkal könnyebb dolgunk lesz. Vegyük az alábbi listát, mely fontos világtörténelmi eseménye­ket tartalmaz:

1170 Thomas Becket meggyilkolása1215 A Magna Charta aláírása1415 Az agincourt-i csata1455 A rózsák háborúja1492 Kolombusz felfedezi Amerikát1642 Az angol polgári forradalom kezdete1666 A nagy londoni tűzvész1773 A bostoni teadélután1776 Függetlenségi Nyilatkozat (USA)1789 A Bastille ostroma1805 A trafalgári csata1914 Az I. világháború kezdete1939 AII. világháború kezdete1945 Az ENSZ megalakulása1949 A NATO megalakulása1956 A szuezi válság1963 John Fitzgerald Kennedy-t meggyilk<

1969 Az első ember a Holdon

íme néhány példa, hogyan kelthetjük életre az évszámokat:

• 1170

Thomas Becketet II. Henrikkel való hosszas vitája után meg­gyilkolják a Canterbury Székesegyházban. Hogy az évszá­mot meg tudjam jegyezni, elképzeltem Andre Agassit, amint a szegény, oltárnál imádkozó Becketet egy golfütővel agyon­veri. Az első két számhoz egy személyt (Andre Agassi, AA =11), míg a második kettőhöz egy eseményt, a golfozást kötöm (GO = 70).

• 1455

A rózsák háborúja Angliában a Yorkok és Lancasterek kö­zött zajlott a trónért és hatalomért. Ez esetben egy kom­plex képet használok, miszerint Artful Dodger (AD = 1 4 ) csatába indul egy kardvirággal és rózsával a szájában. A kard­virág Edna Everage-hez (EE = 55) köthető jellegzetes tárgy. Természetesen az utolsó két számjegy esetén csak a csele­kedetet használjuk fel, Ednával személy szerint nem találko­zunk.

• 1773

A bostoni teadélután során a tiltakozók mintegy 342 láda teát hajítottak a tengerbe a bostoni kikötőben, így fejezve ki az újonnan bevezetésre kerülő teaadó iránti nemtetszésüket.

Alec Guinness-t (AG = 17 ) képzelem el, amint sztetosz­kóppal vizsgálja a nagy dobálódzás során szívbajt kapott tüntetőket. A sztetoszkóp George Clooney-hoz tartozik. (GC = 73).

A további évszámok megjegyzéséhez kísérletezzünk a sa­ját komplex képeinkkel. Például hogyan kötnénk össze az 1642-es angol polgári forradalmat Arnold Schwarzenegger- rel (AS = 16) és a sminkeléssel (Dávid Bowie cselekedete, DB = 42)?

Egyszerű asszociációkat és a DOMINIC módszert hasz­nálva az évszámokat személyekké alakíthatjuk, sőt egy egész stáblista bevonásával az egész történelmet életre kelthetjük. Ki mondta, hogy történelmet tanulni unalmas dolog?

Földrajzi tippek

„Minden országa többitől különböző; más a föld, és mások a kövek, csakúgy, mint a bor, a kenyér, a hús, és minden,

ami egy adott vidéken terem és gyarapszik ”

Paracelsus (1493-1541)

A memória világa

A földrajz a kortikális, azaz agykérgi készségeket igénylő tantárgyak kiváló példája, hiszen a térképek, diagrammok, grafikonok rajzolása és értelmezése során nagy hangsúlyt kap például a térlátási- vagy elemzési készségünk. Emellett a memóriánk is kulcsszerephez jut a tanulás során, hiszen a té­nyek, adatok pontos ismerete szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy egy földrajzvizsgán jól teljesítsünk. Meg kell értenünk a folyórendszereket, a vulkánokat, az eróziót, az időjárási rendszert, a földrengéseket, a talaj szerkezetet, csakúgy, mint a népesedési folyamatokat elemző társadalomföldrajzi kérdé­seket, vagy éppen a gazdaságföldrajzot.

Ilyen nagy mennyiségű anyag esetén érdemes olyan tech­nikát elsajátítanunk, mely segíti az adatok gyors és hatékony tanulását, hiszen a tantárgy megértéséhez és visszaadásához elengedhetetlen a számok és tények pontos ismerete.

Tanulmányunk során előfordulhat, hogy átfogó elemzést kell készíteni egy adott országról. Ilyen esetben a legjobb mód­

szer az, ha az adatok tárolására megfelelő helyet alakítunk ki egy ismerős helyszín felhasználásával. Az összes Németor­szágra vonatkozó adatot például egy barátunk házában, míg a Hollandiával kapcsolatos információkat egy bevásárlóutcán tárolhatjuk képek formájában. Ha pedig már jártunk a szóban forgó országban, és ismerünk ottani jellegzetes helyeket, akkor adatainkat akár ott is elhelyezhetjük.

Amint mindegyik ország számára kijelöltünk egy-egy he­lyet, elkezdhetjük a statisztikákat és adatokat elraktározni úgy, hogy a DOMINIC módszer segítségével az adatokat és statisz­tikákat képekké alakítjuk. A különféle információk helyettesí­tésére használjunk különböző képi formában megjelenő tár­gyakat: például a népességet jelöljük popcornnal.

Ahhoz, hogy Hollandia lakosságát megjegyezzük (16 mil­lió fő), képzeljük el, amint egy bevásárlóközpontban Arnold Schwarzenegger (AS = 16) éppen pattogatott kukoricát oszto­gat rajongóinak.

Nagy-Britannia egyik legismertebb épülete a Big Ben, tehát miért ne képzelhetnénk el az Elfújta a szél hősnőjét, Scarlett O’Harát (SO = 60), amint éppen a toronyóra tetején ücsö­rögve egy nagy adag popcornt majszol, ezzel tudatván velünk, hogy a szigetország lakossága kábé 60 millió fő?

Amint minden országhoz rendeltünk egy-egy helyszínt, a következő népességi listát szinte gyerekjáték lesz megta­nulni:

Ország Népesség Személy

Németország Egyesült Királyság Franciaország Ausztrália

82 millió HB Humphrey Bogart60 millió SO Scarlett O’Hara61 millió SA Salvador Allende21 millió BA BenAffleck

Ország

HollandiaAusztriaDél-Afrika

Népesség Személy

16 millió AS Arnold Schwarzenegger8 millió OH Olivér Hardy44 millió DD Donald kacsa

Használjuk a saját személyeinket releváns számok megteste­sítésére, és az erősebb bevésődés miatt ne felejtsünk el minél meghökkentőbb képeket kreálni.

Fővárosok

Előfordulhat, hogy különböző országokat kell vidéki és vá­rosi viszonylatban összehasonlítanunk, vagy az országok fővárosához kell bizonyos adatokat hozzárendelnünk. Ilyen esetben alapvető fontosságú az országok fővárosainak nevét megtanulnunk, melynek a legjobb módja a már korábbiak­ban megismert, idegen szavak tanulásának technikája. A titok nyitja az, hogy egy jellegzetes kép formájában megtaláljuk a kapcsolatot a főváros és ország között.

Ukrajna fővárosa Kijev. Ha ennek a városnak a nevét hal­lom, mindig az ínycsiklandó kijevi csirkemell jut az eszembe. Helyszínünk egy konyha, ahol a fent említett ételt szeretnénk elkészíteni: a csirkét már megfogtuk, azonban az, - sorsát előre látva - legszívesebben kiugrana kezünkből. Ez eset­ben a csirke - ugrana párosítás segíthet a két földrajzi nevet megjegyezni. Nézzük meg az alábbi listát és alkossuk meg a saját őrült, ám könnyen megjegyezhető képeinket. Nyu­godtan használjunk humort, túlzásokat, mozgást, szexuali­tást, és színeket.

Ország Főváros

Svájc BernBelgium BrüsszelAfganisztán KabulNepál KatmanduRománia BukarestFülöp-szigetek ManilaÉszak-Korea PhenjanDél-Korea SzöulÜj-Zéland WellingtonGrenada St George’sKuba HavannaDominikai Köztársaság Santo DomingoTörökország AnkaraUruguay MontevideoChile Santiago de ChileIndonézia JakartaSzingapúr SzingapúrEgyesült Államok Washington DCBulgária Szófia

íme néhány javaslat, de természetesen a saját ötleteinket fog­juk a legkönnyebben megjegyezni:

• Svájc-Bern

Képzeljük el, amint a hegyekben síelve balesetet szenvedünk. Egy bernáthegyi kutya siet segítségünkre, nyakában kicsi ru­moshordóval.

• Afganisztán - Kabul

Afganisztánban járva rendkívüli meleget tapasztalunk. Gon­doljunk néhány afgán agárra, akik a nagy hőségtől teljesen bekábulnak.

• Észak-Korea és Dél-Korea - Phenjan/Szöul

Én itt egy étterem konyhájának képét hívnám segítségül: A szakács (észak) éppen a kését feni (Phenjan), miközben a lábasban már a finom déli ebéd készül (Szöul).

• Grenada - St George’s

St George’s természetesen Sárkányölő Szent Györgyöt jelöli. Kép­zeljük el, amint éppen sárkányokkal hadakozik, de ezúttal nem dárdával, hanem egy gránáttal próbálja legyőzni a fenevadat.

• Fülöp-szigetek-Manila

Képek alkotásakor érdemes az országokat egyfajta háttérként használnunk, azonban ha nincs semmilyen képi fogalmunk az adott országról, akkor könnyen asszociálhatunk tárgyakra a térképük formája alakján. Képzeljük el, hogy vanília fagylaltot eszünk, mikor hirtelen valaki meglök bennünket. A fagylal­tunk tölcsérestől a kék ruhánkra borul, és mint a Fülöp-szige­tek ezernyi szigete teríti be tengerkék felsőnket.

Listák memorizálása

Az utazás- vagy a kapcsolat módszerrel könnyen tanulhatunk meg olyan információs listákat, mint például a legnagyobb

tengerek vagy sivatagok, a leghosszabb folyó, vagy éppen a leg­magasabb hegycsúcsok. íme a világ legnagyobb óceánjainak és tengereinek listája:

1. Csendes-óceán2. Atlanti-óceán3. India-óceán4. Jeges-tenger5. Arab-tenger6. Dél-kínai-tenger7. Karib-tenger8. Földközi-tenger9. Bering-tenger

10. Bengáli-öböl

Ahhoz, hogy a lista elemeit a megfelelő sorrendben tudjuk megtanulni, egy tízállomásos part menti útvonalon indulunk egy rövid utazásra, mely során mindegyik óceán és tenger nevét egy-egy képpé alakítjuk. A Csendes-óceán legyen egy csengő, egy atlasz az Atlanti-óceán, míg az Indiai lehet egy ele­fánt. A Jeges-tengert pedig egy hatalmas jéghegyként képzel­hetjük el. A képeket az útvonalunk bizonyos megállóihoz ren­delhetjük, megbizonyosodván afelől, hogy a sorrend a nagy kalandozás során még véletlenül sem borul fel. Kísérletezzünk a lista többi elemével is.

Még több kép hozzáadása a releváns információkhoz segít­heti az olyan további statisztikai adatok megjegyzését, melyek az óceánok mélységére, szélességére, hosszúságára vonatkoz­nak. A hatalmas adatmennyiség bevésése többet jelent szimp­la földrajzi adatok memorizálásánál: képesek leszünk bármely kulcsfontosságú információt a tanult témakörrel összekap­

csolni, legyenek azok a tektonikus lemezek nevei, migrá­ciós mutatók, vagy gazdasági adatok, mint például az ország GDP-je, energiafelhasználási mutatói, vagy éppen a születés­kor várható élettartam.

Az üzleti agy

„íme a jó üzlet titka: amit csak tudsz, végeztess el másokkal Ez a jó üzleti érzék ”

Charles Dickens (1812-1870) Martin Chuzzlewit című művéből

Az üzlet nyelve

Ha a modern kornak van olyan területe, mely akkora meny- nyiségű szakzsargont használ, mitől agyunk könnyen szét­durranhat, akkor az kétségkívül az üzlet világa. Ezt a zsargont- azaz az üzleti életben használt, a rendszerek és folyamatok leírására szolgáló speciális nyelvet és fogalomtárat - lehetet­len elkerülnünk, ha például gazdasági pályára készülünk. Nem tehetünk mást, egyszerűen meg kell tanulnunk a releváns ki­fejezéseket.

A probléma csupán az, hogy az új trendek és folyamatok jellemzésére a média új és új kifejezéseket talál ki, melynek kö­vetkeztében a gazdasági szaknyelv folyamatosan változik. Ilyen fogalom például a „fehér lovag”, amit olyan cégek esetben használunk, akik megpróbálnak más, problémákkal küszködő vállalkozásoknak segíteni. Ha jól emlékszem ezt a fogalmat ak­kor kezdték el használni, amikor a híres brit porcelángyártót, a Wedgewood-t egy másik, „fénylő páncélban érkező” cég meg­mentette a felvásárlástól, akinek köszönhetően ma több százezer brit hölgy továbbra is nyugodtan szürcsölgetheti délutáni teáját.

Előfordulhat, hogy különböző cégek egyes, széles kör­ben elterjedt üzleti kifejezéseket a maguk módján hasz­nálnak, és ugyanarra a folyamatra gyakran más-más ter­minológiát alkalmaznak. Például a gazdasági felzárkózás helyett sokszor hallhatjuk a gazdasági konvergencia ki­fejezést. A két fogalom jelentése természetesen egy és ugyanaz.

Mit jelent?

Természetesen a gazdasági kifejezéseket nincs értelme úgy megtanulnunk, hogy a szakszavakhoz ne rendelnénk meg­bízható definíciókat. A vizsgalapot bárki teleírhatja szakkife­jezések tömkelegével, de a siker kulcsát az jelenti, ha ezeket a fogalmakat környezetükben megfelelően használva adunk számot tudásunkról.

Szerencsénkre a gazdasági kifejezések sok esetben könnyen megjegyezhető formában, képek vagy asszociációk felhaszná­lásával jelölik a már kifejlett vagy kialakulófélben lévő folya­matokat. Könnyű memorizálni például a bika piac fogalmát, ami természetesen növekvő piacot jelöl, ahol az árfolyamok egyre erősödnek, a befektetők pedig a nagy profit reményében megvadult bika módjára szeretnének jobb és jobb részvények­hez jutni. A medve piac ennek éppen az ellenkezője: a tőzsdei pesszimizmus időszaka, amikor mindenki szabadulni próbál a részvényeitől. Ilyenkor mindig egy orrát lógató medvére gondolok.

Természetesen nem mindegyik üzleti kifejezés ennyire könnyen elképzelhető, de egy logikus kapcsolat a legtöbb esetben felfedezhető a fogalom és annak definíciója között. Ugorjunk vissza a gazdasági felzárkóztatás / konvergen­cia kifejezésekhez. A konvergencia eredetileg egy, a latinból

származó matematikai kifejezés, melyet azonban a gazda­sági életben is előszeretettel használnak, felruházva azt a „felzárkóztatás, közeledés” jelentéssel. A konvergencia szót könnyebben megjegyezhetjük, ha a belőle képzett, „ver” szó segítségével elképzeljük, amint egy régió vagy ország a jobb életszínvonal reményében verekszi magát előre. Amikor ilyen magyarázatokat gyártva információkat vésünk agyunkba, akkor szintén asszociációs készségünket használjuk, azzal a különbséggel, hogy ez esetben nem képi, hanem verbális képzettársításról van szó.

Beszéljünk a fogalmakról

íme néhány javaslat, hogyan tudunk a gazdasági szaknyelv egy adott területéhez, a marketinghez kapcsolódó fogalmakat könnyedén megjegyezni. Az alábbiakhoz hasonló asszociáci­ók segítségével a vizsgánk anyagát képző szavak bármelyiké­hez könnyen gyárthatunk saját, személyre szabott magyará­zatot.

• Boston mátrix

A marketing egy olyan módszere, mely egy vagy több termék, illetve termékcsalád elemzésére szolgál, azok piaci pozíciója, illetve növekedése alapján. A mátrix-ban használt négy kate­gória az alábbi:

• Kutyák

Olyan termékek, melyeknek piaci részesedése és növekedési lehetősége meglehetősen alacsony. Gondoljunk egy kiörege­dett, életének végén járó kutyára.

• Fejőstehenek

Ezen termékek piaci részesedése igen magas, azonban piaca- túltelítettség miatt - gyengül. A Boston mátrix megmu­tatja, hogy az intenzívebb növekedés érdekében egy vállal­kozás hogyan tudja a sikertermékeiből származó bevételeit más, jól jövedelmező ágazataiba átcsoportosítani. Gondol­junk egy lesoványodott, piszkos tehénre, mely bankjegyeken tapos.

• Kérdőjelek

Azon termékek csoportja, melyek piaci részesedése még egyelőre alacsony, viszont esetükben gyors piaci növekedés lehetősége áll fenn. Képzeljünk el egy apró kérdőjelet, amint két keréken az autópályán száguld, maga mögött hagyva a leg­gyorsabb sportautókat.

• Sztárok

Egy növekvő piacon magas részesedéssel jelenlévő termékek. Gondoljunk a filmipar nagyjaira: egy jól jövedelmező ágazat legnagyobb bevételeket hozó hírességeiről van szó.

Ahhoz, hogy az egész mátrix-ot megjegyezzük, képzeljük el együtt a négy elemet. Kinézünk az ablakunkon, és azt látjuk, hogy az öreg kutya odébb sántikál, amint az éppen bankje­gyeket rágó tehenet meglátja. Közben elszáguld mellettük a picike kérdőjel, aki egyből lassít, amikor kedvenc filmsztárját meglátja.

Most próbáljunk meg hasonló technikával mi magunk asszo­ciációkat gyártani az alábbi fogalmakhoz.

• Behatoló árstratégia

Az az árképzési gyakorlat, amikor egy vállalkozás új terméke­inek bevezetésekor alacsonyabb árakat szab meg piacszerzés céljából.

• Tartós fogyasztási cikk

Olyan háztartási termék, melynek életciklusa legalább há­rom év.

• ATL (Ahove the Line Promotion, azaz vonal feletti promóció)

A hagyományos tömegkommunikációs csatornákon keresztül való reklámozás.

• BTL (Below the Line Promotion, azaz vonal alatti promóció)

Többek között promóciókkal, szponzorációval, telemarketing eszközökkel, azaz nem klasszikus csatornákon történő reklá­mozás.

Figyelj a médiára!

„Ha szabad a sajtó, és minden ember tud olvasni, akkor biztonságban vagyunk

Thomas Jefferson (1743-1826)

Kritikai készségünk fejlesztése

A nyomtatott és elektronikus média teljesen átitatja hétköz­napjainkat. Az olyan kommunikációs eszközök, mint a te­levízió, a rádió, a sajtó, a reklámok, vagy éppen az Internet, mind egyirányú információáramlást biztosítanak. Azaz csak ülünk, és befogadjunk a feltálalt információkat. Kikapcsolván kritizáló hajlamunkat, szinte mindent képesek vagyunk befo­gadni, amit a különböző csatornák elénk ömlesztenek. Nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy ez az életmód nem tesz túl jót szellemi készségeink fejlődésének.

Valójában ez az „életstílus” az, ami a média világának ta­nulmányozását annyira érdekessé teszi, hiszen kritikai kész­ségünket így tudjuk a leginkább fejleszteni. Ehhez persze számos területre kell, hogy rálássunk: tisztában kell lennünk különböző elméletekkel, érvekkel és ellenérvekkel, kutatá­sok eredményeivel, illetve a médiáról alkotott vélemények­kel. Amennyiben ezt a tudásunkat nem tudjuk sikeresen ki­bontakoztatni, vizsgánkon nem fogunk sikeresen teljesíteni. De vajon melyik az a hatékony eszköz, ami mindig rendel­kezésünkre áll, és ami biztosítja számunkra, hogy mindig

a megfelelő fogalmakat, elméleteket használjuk? Természete­sen a memóriánk.

Felismerés vagy elfogadás

A médiával kapcsolatban az első és legfontosabb dolgunk észrevenni, hogy az a valóságot nem minden esetben hűen tükrözi. Az információ átadás mindig sajátságos formában, egyedi nyelv használatával történik. Ahhoz, hogy ezt a nyelvet elsajátítsuk, és kritikusan foglalhassunk állást médiakérdé­sekben, egy külön szakzsargont kell megtanulnunk.

A fogalmak megjegyzése

Ahhoz, hogy elvont fogalmakat könnyedén megjegyezhessünk, mindössze egyetlen dologra van szükségünk: képzelőerőre. Vegyük például az alábbi, médiaelemzés során alapvető fon­tosságú kifejezéseket:

• Szemiotika

A szemiotika a jeleket, jelrendszereket tanulmányozó tudo­mányág. Osszuk ezt a szót két részre, a „szem”-re, és a „tik”-ra. A szem természetesen a látást, a „tik” pedig az óra ketyegését jelentheti. Azaz a szemiotika szimbolizál.

• Denotatív / Konnotatív jelentés

A denotatív egy jelhordozó elsődleges, míg a konnotatív má­sodlagos vagy harmadlagos jelentése. Egy kapott jel esetén el­sődleges feladatunk mindig annak értelmezése, azaz dekódo­

lása. A dekódolás első szótagja (de) utalhat az elsődleges, míg a második szótag (kó) a konnotatív jelentésre.

Egy vizsga során előfordulhat, hogy kritikai meglátásainkat a média egy adott területe köré kell csoportosítanunk. Ilyenkor meg kell bizonyosodnunk, hogy elemzésünkből nem hagyunk ki semmilyen kritikus fontosságú információt. Ez esetben a fogal­mak kezdőbetűiből, szótagjaiból alkotott képek használata nem indokolt. Azonban ha elképzeléseink, ötleteink prezentálása ese­tén fontos a sorrendiség, akkor a mnemonikus kifejezések hasz­nálata kiváló ötletnek bizonyulhat. Más esetben pedig kedvünk szerint játszhatunk a megtanulandó szavak sorrendjével egé-szen addig, amíg azok könnyen megjegyezhető képek folyamává nem ala-kulnak. Tartsuk észben, hogy a memorizálás elősegítésének leghatékonyabb módszere az, ha minél lehetetlenebb, meghök- kentőbb képekkel rukkolunk elő. Rímek vagy más nyelvi, ritmi­kai elemek használata szintén célravezetőnek bizonyulhat, csak­úgy, mint az ütős és rövid mnemonikus kifejezések alkalmazása.

Célközönség

Amikor ez egyes médiumok célközönségeit vizsgáljuk, számos tényezőt kell figyelembe vennünk, úgymint a célközönség ko­rát, nagyságát, preferenciáit, nemét, értékrendjét, iskolázottsá­gát. íme egy egyszerű mondat, amely ez esetben inkább a ver­bális, semmint a képi asszociációra épül: „A nagykorú diákok nem preferálják iskolánk értékrendjét.” Hangzik el például egy szigorú iskolaigazgató szájából.

Dokumentumfilmek

Dokumentumfilm elemzések kapcsán azok számos össze­tevőjét kell megvizsgálnunk, úgymint témaválasztás, szer­

kesztés, szereplők és a narrátor személye, a beállítások és a vágás. Gondoljuk el az alábbi morbid, nem túl vidám ké­pet: Egy narkós a temérdek szertől beállva megvágta sze­relmét. A mondat szavainak első szótagjai a dokumentum- film-készítés különböző szempontjaira utalnak, így téve megjegyezhetőbbé azokat.

A fentiek mellett egy dokumentumfilm funkciója és hatása szerint lehet oktató jellegű, szórakoztató, politikai, informa­tív, szociális, sokkoló, vagy együttérzést keltő. Ezeket az is­mertető jegyeket megjegyezhetjük az alábbi mondatról: Az informatika oktató és a szocialista politikusok együtt szórakoztak egy sokkoló koncerten.

Újságok,

Amennyiben a nyomtatott sajtóról, azaz újságokról kell kri­tikát írnunk, nem szabad elfelejtenünk annak negatív ol­dalait sem, úgymint a magánélet megsértése, pontatlanság, szenzációhajhászás, koholmányok és a gyakori szubjektivitás. Ezekből a pontokból az alábbi mondatot állíthatjuk össze: A szubtrópusi vidék kohászainak magánéletét a pontatlanul tájékoztató, szenzációhajhász újságírók sértették meg.

Láthatjuk, milyen könnyű nevetséges, ám ezzel együtt meg­jegyezhető szavakat, kifejezéseket, mondatokat gyártanunk. Ezekre azért lehet szükségünk, mert a feltett kérdésekre a rele­váns mondatok előhívásával azonnal és magabiztosan tudunk válaszolni. És természetesen ezek az ismeretek nem csak vizs­gáinkon lehetnek hasznosak. Információs társadalmunkban a média működésének ismerete, és a kritikus gondolkodás készsége a későbbiekben is hasznunkra válhat.

Az informatikus képzelőereje

„A nyelv szervezetünk része, és nem kevésbé komplikált annál ”

Ludwig Wittgenstein (1889-1951)

A virtuális nyelv

Számomra ami az informatikát leginkább megkülönbözteti más tantárgyaktól, az a furcsa és gyakran összezavaró rövi­dítések és akronímák használata. Ha egy informatikust hal­lok előadást tartani számítógépes problémákról, akkor az számomra olyan, mint amikor egy memória versenyen kell véletlenszerűen választott betűkből összeállított listát megje­gyeznem. Lehet, hogy többségünk tudja mit jelent a RAM és a ROM (Random Access Memory és Read-Only Memory, azaz véletlen elérésű memória, illetve csak olvasható memó­ria), és előfordulhat, hogy sokan tudjuk, hogy az ISP rövidí­tés mit jelöl (Internet Service Provider - Internetszolgáltató). Amikor azonban olyan kifejezésekről van szó, mint LAN, WAN, URL, WIMP, akkor gyakorlatilag elveszettnek érzem magam. Ahhoz, hogy egy ilyen tantárgyban sikereket érjünk el, folyékonyan kell „beszélnünk” azt a különleges nyelvet, mely egy virtuális világ eszköze.

Bővítsük a szereplőlistánkat

Ahhoz, hogy ezt az úgymond virtuális nyelvet megtanuljuk, a korábbiakban tanult, asszociációkra és képzelőerőre épülő memória-technikákat kell bevonnunk, úgymint a szám alako­kat, a DOMINC módszert, és a helyszínek személyekhez való hozzárendelését.

Ha az informatikai rövidítésekben a DOMINIC módszer esetén használt tíz betű valamelyike önmagában áll, használ­juk helyettük a már korábbiakban kialakított szám alakokat. Betűpárok esetén alkalmazzuk a DOMINIC módszer szemé­lyeit, hiszen így rengeteg előre kigondolt karakter áll rendel­kezésünkre, hogy a száz darab kétbetűs kombináció valame­lyikét képviselve segítse memorizációs munkánkat. így tehát meg van az a lehetőségünk, hogy ezer darab hárombetűs kombinációt hozzunk létre, majd alkalmazzunk tanulásunk során.

Ha az informatikában használt akronímák olyan betűt tartalmaznak, melyeket a DOMINIC módszer tíz betűje kö­zött nem találhatunk meg, akkor a NATO 1950-es években katonai távközlési szabványként kifejlesztett fonetikus ábé­céjét használom. Ezek mindegyike közismert, széles körben használt szavak, melyekből kiválóan megegyezhető képek alkothatok.

Az alábbiakban a NATO ábécéjét láthatjuk, melyben a DOMINIC módszerben már szereplő betűket (és ahhoz tar­tozó szavakat) dőlt betűvel jelölöm.

A Alpha N NovemberB Bravó O OscarC Charlie P PapaD Delta Q Quebec

E Echo R RomeoF Foxtrot S SierraG Golf T TangoH Hotel U UniformI India V VictorJ Juliét w WhiskyK Kilo X X-ray (röntgen)L Lima Y Yankee (jenki)M Mike Z Zulu

Természetesen a DOMINIC módszerben még nem használt betűkhöz rendelhetünk saját képeket, ötleteket is, például barátok, rokonok neveit, országok nemzetközi jelöléseit, vagy akár zenekarokat is. Mindig érdemes olyan szavakat használnunk, melyeket könnyen meg tudunk jegyezni, hiszen így egy olyan listát kapunk, mely hosszú távon rendelkezé­sünkre áll.

Ezeknek a módszereknek a kombinációját alkalmazva meg fogjuk látni, hogy az informatikával kapcsolatos akronímák bármelyikét olyan, könnyen megjegyezhető képpé tudjuk alakítani, melyet mind a kifejezések jelentéséhez, mind pedig a gyakorlati funkciójához hozzá tudunk rendelni.

Lássuk a betűket

íme néhány informatikai rövidítés, melyet a fentiekben ma­gyarázott technikák kombinációjával pillanatok alatt könnyen megjegyezhetővé tehetünk - az akronímák pedig még soha sem voltak ennyire látványosak.

• ADC (Analogue-to-Digital Converter - analóg-digitális át­alakító)

Képzeljük el, amint Artful Dodger (AD) bilincsben (a 3 szám alakja, 3 = C) az óra mutatóiból digitális számjegyeket akar létrehozni. A bilincs természetesen akadályozza a munkában, így nem biztos, hogy ő a legjobb analóg-digitális átalakító.

• DAC (Digital-to-Analogue Converter - digitális-analóg át­alakító)

A természettudós Dávid Attenborough (DA) hasonlóképpen megbilincselve küszködik, hogy a digitális számokat visszaala­kítsa a maguk természetes formájába, egyfajta átalakítóként.

• CAD (Computer Aided Design -számítógép támogatta tervezés)

Charlie Angyalai (CA) egy számítógép köré gyűlnek, mely segítségével saját zászlót terveznek (4 szám alakja a zászló, 4 = D).

• URL (UniversalResource Locator- webcím; egységes erőforrás azonosító)

Rómeó (R) uniformisban (U) idegenvezetőként dolgozik a perui fővárosban, Limában (L), miközben éppen a csoport­jába tartozó külföldieket azonosítja.

• LAN (Local Area Network - helyi hálózat)

Még mindig a perui fővárosban, Limában (L) járunk, ahol a tudós Alfréd Nobel (AN) a helyi lakosokkal közösen hálót készít.

• WAN (Wide Area NetWork - nagy kiterjedésű hálózat)

Alfréd Nobel (AN) egy pohár whisky-től (W) meginspirálód- va nekigyürkőzik, és a korábbiakban elkészített hálóját tovább fonja, hogy abból egy nagyobb halak kifogására is alkalmas halász eszköz legyen.

Az informatika világában számos további, a fentiekhez ha­sonló akroníma van használatban. Az a közös bennük, hogy mindegyikük alkalmas megjegyezhető képekké való átalakí­tásra, melyekbe nem csak magukat a rövidítések szavait, ha­nem személyeket és szám alakokat is be tudunk építeni, köny- nyebbé téve ezáltal a definíciók megjegyzését.

A gördülékeny előadás

„Olyan, hogy unalmas tantárgy nem létezik.

Csak érdektelen emberek vannak ”

G.K. Chesterton (1874-1936)

Adjuk elő magunkat

A tanulóknak manapság egyre többször kell rövid prezentáci­ókat tartaniuk, legyen szó bármilyen tantárgyról. Alkalman­ként az is előfordulhat, hogy csoportosan kell feldolgozniuk egy-egy témakört, majd feldarabolva azt külön-külön adják elő diáktársaiknak, tanáraiknak.

Sokunk számára a nyilvános beszéd ijesztő, sokszor fruszt­ráló élményt jelenthet. Félelmünk általában az alábbi tényezők valamelyikének köszönhető:

• Sebezhetőség

Sok diák utál a figyelem központjába kerülni, ugyanis attól tartanak, hogy nyílt kritikának teszik ki magukat, és ha va­lamit rosszul mondanak, vagy elhibáznak könnyen nevetség tárgyává válhatnak.

• Kihagy az agy

A közönség kíváncsi, fürkésző tekintete bárkit könnyen be­lezavarhat mondanivalójába, ami az előadást rémálomszerű, hosszú kínos csenddé változtathatja.

• A bukástól való félelem

Az előadás előtt érzett, leszerepléstől való félelem a prezentá­ció során tovább fokozhatja a stressz-érzetet és az idegességet, ami könnyen alááshatja az előadó magabiztosságát.

Ha mással nem, legalább azzal próbáljuk meg magunkat meg­nyugtatni, hogy pályájuk során még a legjobb szónokok is átélték ezt a félelmet. A multimilliomos filmrendező, Steven Spielberg többször is azt nyilatkozta, hogy a rovarok mellett a legnagyobb félelemmel az tölti el, ha nyilvánosan kell be­szélnie. Egyszer, mikor egy konferencián diákoknak tartott előadást az amerikai törvénykezésről, olyannyira leblokkolt, hogy még angolul, azaz a saját anyanyelvén is elfelejtett be­szélni, ezért megpróbált franciául gondolkozni. Az élmény - utólagos elmondása szerint - borzalmas volt, még ha csak egy­két percig is tartott. A pánik, ami úrrá lett rajta, gyakorlatilag beszédképtelenné tette.

Született szónokok nem léteznek. Akiket mégis így neve­zünk, azok kitartóan fejlesztették készségeiket, és időről időre elkövetett hibáikból levonták a következtetéseket. Ha nem va­gyunk gyakorlott előadók, jusson eszünkbe, hogy a hallgató­ság a mi oldalunkon áll, hiszen feltehetőleg a későbbiek során még nekik is kell prezentációt tartaniuk, azaz osztoznak félel­münkben, és nagyra fogják értékelni, ahogy a nehézségekkel szembeszállunk. Hogy Franklin D. Roosvelt szavaival éljünk: „Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem.”

Ennek a fejezetnek nem csupán az a célja, hogy segítsen egy előadás anyagát a memóriánkból teljes egészében előhívni, ha­nem, hogy eloszlassa az ismeretlentől való félelmünket, s ehe­lyett az önbizalom érzésével töltsön el minket. Akár hisszük, akár nem, előadást tartani élvezetes, könnyen végrehajtható feladat.

A prezentáció megtervezése

A prezentációra való készülés egyik legjobb módja, ha a min­den ötletünket papírra vetjük a harmadik fejezetben részle­tezett gondolattérkép segítségével. Engedjük gondolatainkat kiáramlani, és mindent jegyzeteljünk le. Ezt követően határoz­zuk meg beszédünk fő kiindulási pontját, majd képpé alakítva rajzoljuk le egy papírlap közepére. Például, ha nekem kellene egy beszédet megterveznem a memóriáról, a központi képem egy elefánt lenne. Ezután engedném a hozzá kapcsolódó gon­dolatokat, ötleteket kiáramlani, anélkül, hogy a fontossági sor­renden, vagy a mondatok szerkezetén aggódnék. A központi elefánt képéből növő ágakat pedig csak ezután kezdeném el megnevezni: mnemonika, számrendszerek, a memória törté­nete, szemléltetése. Beszédünk ily módon elkészített vázlata segít a témát és az egyes vázlatpontokat könnyen átlátni.

Saját ötleteink és ismereteink mellett gondolattérképünk­höz további, külső forrásból (könyvek, újságcikkek, interjúk, filmek) származó információkat is hozzárendelhetünk. Fon­tos, hogy minden ötletet még a vázlatpontok sorrendjének meghatározása előtt gyűjtsünk össze. Ha elkövetjük azt a hi­bát, hogy még a felkészülés elején ki akarjuk találni, hogy az egyes részek milyen sorrendben következzenek, akkor saját magunkat hátráltatjuk, hiszen így elnyújtjuk a tervezési időt, ráadásul felborulhat az egyes témák közötti egyensúly is.

Tételezzük fel, hogy diáktársainkkal azt a feladatot kaptuk, hogy tartsunk előadást a női művészek sikereiről. Beszédünk témájául válasszuk Angelica Kauffmann-t, akiről természete­sen a lehető legérdekesebb és leghatásosabb prezentációt sze­retnénk tartani.

Az alábbiakban a művésznő rövid élettörténetét olvashat­juk. A gyakorlás hasznos módja lehet, ha a saját gondolattér­képünk elkészítésével megpróbálunk egy fiktív előadást fel­építeni. Emeljük ki a szövegből a legfontosabb információkat, és azokat kulcsszavakként rendeljük hozzá a központi képből kinövő ágakhoz.

Angelica Kauffmann

Angelica Kauffmann 1741-ben, egy svájci katolikus családban született. Termékeny festőként fáradhatatlanul kereste port­réfestményei újabb és újabb modelljeit a világ minden tájá­ról. A szintén festészettel foglalkozó édesapja, Johann Joseph Kauffmann, nem csupán támogatta lánya törekvéseit, hanem az alapvető rajzolási és festési technikákat ő maga tanította meg neki. Tizenhárom éves korára műveit tekintve már érett festőnőnek számított, aki zenei tehetségéről is többször tanú- bizonyságot tett.

Édesanyja halála után, tizenhat évesen már hívatásos fes­tőként dolgozott, édesapjával pedig a festészeti és szobrásza­ti iskoláiról híres Firenzébe utaztak. Számos sikere közül az egyik legnagyobb húszéves korában érte, amikor a firenzei Szépművészeti Akadémia tagjává választották, ami akkoriban egy nő részéről rendkívüli teljesítmény volt.

1763-ban Itáliába költözött, ahol az ókori Róma épülete­inek romjai kiváló ihlet-anyagot biztosítottak művészetéhez. Annak ellenére, hogy Itáliában nagy hírnévre tett szert, nem sikerül magának jól fizető megrendelőket találnia. A Rómá­

ba látogató britek körében nagy népszerűségnek örvendett, ami közrejátszott azon döntésétben, hogy 1766-ban London­ba költözzön. Mivel folyékonyan beszélt angolul, sikerült jó kapcsolatokat kiépítenie számos arisztokrata családdal. Ő volt a két évvel később megalakított Királyi Művészeti Akadémia egyik alapító tagja, emellett pedig segítette egy történelmi fes­tészettel foglalkozó iskola létrehozását.

Kauffmann sikereit felgyorsította és bebiztosította a kedvező fogadtatású, Brunswick grófnőjéről készült portréja. Édesap­jának megírta, milyen izgatott volt a walesi herceg látogatását illetően, amilyen mértékű megtiszteltetésben művésznek még nem volt része.

Személyes barátságot kötött Sir Joshua Reynoldsal, aki segí­tett a festőnő hírnevét megalapozni.

A tizennyolcadik században a nőknek általában a csend- élet-festészetre kellett korlátozódniuk, és tilos volt a Királyi Akadémia meztelen modelleket is felvonultató előadásaira járniuk. Azonban Itáliai tartózkodása során Kauffmann nem csak a római szobrászatból, hanem az emberi anatómiából is gazdagította tudását. Ez nagyban befolyásolta képeit, melyek egyik fő témái a mitológiai istenek és istennők voltak. Stílu­sát klasszicistaként jellemezhetjük, legkiválóbb munkái pedig többnyire női portrék.

Kauffmann a művészettörténet egyik legsikeresebb női művésze lett, mind anyagilag mind pedig művészetileg, ami rendkívül figyelemreméltó teljesítmény egy tizennyolcadik századi nőtől.

Az 1780-as években Rómába vonult vissza férjével, Antonio Tucchi-val, és ott is halt meg 1807-ben.

Ha elkészítettük gondolattérképünket, hasonlítsuk össze enyémmel (lásd 3. fejezet). Habár a művésznő életrajza több mint háromszáz szót tartalmaz, a gondolattérképen feltün­

tetett információk egy pillanat alatt, könnyen átláthatóak és megérthetőek. A fentiekben olvasott klasszikus életrajz nem túl étvágygerjesztő, sőt egy kicsit még ijesztő is lehet, hiszen nem emelkednek ki belőle Kauffmann életének legfontosabb eseményei, mozzanatai. Ezzel szemben gondolattérképünk - biztosítva a kényelmes és gyors áttekinthetőséget - sokkal fo­gyaszthat óbb megoldást kínál, ráadásul rájövünk, hogy nem is olyan nehéz elkészíteni és megtanulni sem. Továbbá azt is észrevehetjük, hogy az összes információ logikusan van cso­portosítva és szétosztva négy főág köré, lehetővé téve az ada­tok gyors és könnyű előhívását anélkül, hogy a hosszú életrajzi szövegben kellene keresgélnünk.

Sorba rendezés

Mihelyt az összes információt összehasonlítottuk és látjuk elő­adásunk várható terjedelmét, következő lépésünk, hogy valami alapján sorrendbe rakjuk vázlatpontjainkat. Mindössze any- nyit kell tennünk, hogy megszámozzuk a kulcsszavakat, mi­közben az előadásunkat fejben végigfuttatjuk. Javaslom, hogy a számozáshoz először ceruzát használjunk, ugyanis egyrészt előfordulhat, hogy megváltoztatjuk a sorrendet, másrészt pedig a későbbiek során további információkat adhatunk vázlatunkhoz.

Prezentációnkat valószínűleg a következő sorokkal kezde­nénk: „Angelica Kauffmann a művészetek történetének egyiklegsikeresebb festőnője. A legfigyelemre méltóbb sikerei.....1741-ben született Svájcban....” Ezeket a nyitógondolatokat úgy jegyezhetjük meg a legkönnyebben, ha a „sikerei” szó­val jelölt ág mellé egy 1-est, míg a „született” ághoz egy 2-est írunk. Gondolattérképünket előadásunk során egyfajta forga­tókönyvként tudjuk majd használni. A kulcsszavak segítenek az egyes témák kijelölésében, míg a számok végigvezetnek minket az egyes pontokon.

Ne felejtsük el, hogy egy jó előadásnak van eleje, közepe és vége is. A gondolattérkép biztosítja számunkra a prezentá­ciónk gerincét, de érdemes egy kis időt szánnunk egy színes, érdekes bevezetés és befejezés kigondolására is. Az előadások legvégén pedig szokás megkérdezni a hallgatóságot, hogy van-e bármilyen kérdésük.

Próbáljuk meg beszédünket úgy gyakorolni, hogy magunk elé elképzeljük közönségünket, sőt, ha elég bátrak vagyunk, akkor akár hangfelvételt is készíthetünk, hogy megállapíthas­suk, mennyire jól fejeztük ki magunkat. Minél jobban hoz­zászokunk a saját hangunkhoz ezalatt a néhány próbálkozás alatt, előadásunk annál könnyebben, gördülékenyebben fog menni a megmérettetés napján.

Ne próbáljuk meg előadásunk anyagát szóról szóra bema­golni, ugyanis így könnyen előfordulhat, hogy monotonná válik, ami elidegenítheti közönségünket, sőt, lehet, hogy még el is alszanak. Az emberek a gondolatok spontán módon való kifejezését szeretik hallani, és biztosak lehetünk benne, hogy a kulcsszavaink segítenek nekünk az úton maradni.

Ne is jegyzeteljünk!

Memória szakértőként beszédeim során elvárható tőlem, hogy előadásaimat fejből tartsam meg, még egy szimpla gondolattérképet se használjak. Ez sokkal könnyebb feladat, mint ahogy az emberek hinnék. Amint arra a szintre eljutot­tunk, hogy a főbb gondolatokat számmal jelöljük gondolat­térképünkön, onnan már csak egy aprócska lépés mindent kívülről megjegyezni, és előadásunkat kívülről megtartani. Mindössze annyit kell tennünk, hogy az előadásunk kulcs­pontjait asszociációs képekké alakítjuk, majd az utazás mód­szert használva elhelyezzük őket egy útvonal különböző állo­másaiként.

A tizedik fejezetben bemutattam, hogyan lehet egy Shakes­peare monológot megjegyezni úgy, hogy az egyes sorokat egy vagy több képpé alakítjuk, majd azokat elhelyezzük sétaútvo­nalunk, vagy golfpályánk különböző állomásain. Egy prezen­táció memorizálásának elve nagyban hasonlít ehhez a mód­szerhez, ám ezúttal nincs meg bennünk az a nyomás, hogy minden egyes sort szóról szóra kell tudnunk felidézni, így sokkal könnyebb dolgunk van, mint például egy Shakespeare idézet memorizálása esetén. Ráadásul itt saját gondolatain­kat kell szavakba öltenünk, nem valaki másét.

Ha az előadás ténye frusztrálóan, ijesztően hat ránk, nyug­tassuk meg magunkat egy olyan ismerős helyszín kiválasztásá­val, melyhez csupa kellemes emlék fűz minket: háttérképünk lehet például egy kedvenc nyaralóhelyünk. Amint kiválasztot­tuk a megfelelő helyszínt, kezdjük meg szellemi útvonalunk megtervezését a házak, éttermek, a tengerparti sziklák és bü­fék között úgy, hogy az egyes állomásokat megszámozzuk. Útvonalunk megállóinak száma természetesen az előadásunk pontjainak számától függ. Ez persze a témakör, illetve is­meretanyagunk nagysága, valamint a rendelkezésünkre álló idő függvényében előadásonként teljesen eltérő lehet. Én egy egyórás beszéd tervezése esetén nagyjából ötven megállót szoktam elképzelni.

Nézzük át Angelica Kauffmann életrajzának első sorait úgy, hogy közben a népszerű cornwall-i üdülőfaluban, Rock-ban vagyunk. Ismét nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az én asz- szociációim és képeim, melyek megalkotása rendkívül gyorsan történt - a gyors asszociációkra természetesen mi is képesek vagyunk. Ha belegondolunk, nekem gyakorlatilag hosszabb időbe telik a képeket leírni, elmagyarázni, és megkérni az ol­vasót, hogy képzelje el azokat, mintha saját képeket gyárta­nánk. Tehát nem szabad megijednünk attól, hogy egy vészesen

hosszú folyamattal állunk szemben. Sőt, valójában rendkívül gyorsan kitalálhatjuk saját képeinket.

Miután előadásom során gyorsan bemutatom magamat és a témát, így képzelem el a beszédem felépítését:

• Első állomás:

Angelica Kauffmann 1741 -ben, egy svájci katolikus családban született.

Az útvonalam első megállója az angol költő, Sir John Betjeman sírja. A korábbiakban említettem, hogy olyan helyeket válasz- szunk, melyekhez kedves emlékek fűznek minket. Bármilyen meglepő, de számomra ez egy ilyen hely. Innen gyönyörű a kilátás az Atlanti-óceánra, és a sír egy öreg, csúcsos tornyú templom tövében helyezkedik el.

A komplex képem szerint Dávid Attenborough éppen egy kisbabát visz karjában, akinek nyakában rózsafüzér látható. A háttérben magas, hófödte hegycsúcsokat látok.

A baba Kauffmann születését jelképezi. Dávid Attenborough személye az 1741-es évre utal (DA = 41). A rózsafüzér pedig természetesen a katolikus vallást, míg a hegyek Svájcot szim­bolizálják.

• Második állomás:

Termékeny festőként fáradhatatlanul kereste portréfestményei újabb és újabb modelljeit a világ minden tájáról.

Útvonalam második megállója Rock városának sziklás part­vidéke. Itt a világ minden pontjáról idesereglett embereket képzelek el, akik sorban állnak, hogy modellt ülhessenek a festőnőnek, aki egy halom üres festővászon mellett dolgozik.

A komplex kép önmagáért beszél. A sok festővászon a mű­vésznő produktivitását, fáradhatatlanságát jelzi.

• Harmadik állomás:

A szintén festészettel foglalkozó édesapja, Johann Joseph Kauffmann, nem csak hogy támogatta lánya törekvéseit, hanem az alapvető rajzolási és festési technikákat ő maga tanította meg neki.

A harmadik állomásunk a tengerpart, ahol egy jó barátomat, Jojo-t látom, amint éppen egy táblára ír: egyik kezében ceruza, a másikban pedig ecset. Jojoról eszembe jut Kauffmann édes­apjának a neve, míg a tábla a tanítás szimbóluma.

• Negyedik állomás:

Tizenhárom éves korára műveit tekintve már érett festőnő­nek számított, aki zenei tehetségéről is többször tanúbizony­ságot tett.

A következő megállóm a Last Resort nevű tengerparti bár. Itt az amerikai gengesztert, A1 Capone-t képzelem el, amint egy zongoránál virtuózkodik, egy hatalmas festékesdobozon ülve. A1 Capone (AC =13) adja meg Kauffmann korát. A zongora a muzikális képességekre, míg a festékesdoboz természetesen a kivételes festői tehetségre utal.

Ha a témát már elég jó ismerjük, természetesen nincs szük­ségünk túl sok kép használatára. Ha Kauffmann korai évei­nek eseményeivel teljesen tisztában vagyunk, akkor elég egy baba képe, hogy gyerekkora legfontosabb mozzanataira em­lékeztessen minket. Amint a legfontosabb képeket elhelyez-

tűk képzeletbeli útvonalunkon, elkezdhetjük előadásunkat a jegyzeteink használata nélkül gyakorolni. Néhány próbál­kozás után a prezentációnkat már oda-vissza, fejből fogjuk tudni.

Előnyök

Prezentációnk memorizálása nem fog sok időt igénybe ven­ni. A módszernek köszönhetően az anyagot nemcsak, hogy hosszú távra bevéssük az agyunkba, de ráadásul előadásunk is sokkal gördülékenyebb lesz, az alábbi okok miatt:

• Szemkontaktus

Észrevettük, hogy amikor a politikusok manapság a televízi­óban beszélnek, képesek megszakítás nélkül a nézők szemébe nézni? Sőt mi több, teszik ezt hosszú, hosszú percekig anélkül, hogy egy pillanatra is beletekintenének jegyzeteikbe.

Ez természetesen nem azért van, mert a politikusoknak rendkívüli memóriájuk lenne, hanem mert egy, a nézők szá­mára láthatatlan segítség áll a rendelkezésükre. Ez nem más, mint a beszélővel szemben lévő két lap, melyre a mondandó szöveget, illetve annak vázlatát kivetítik. Ennek köszönhetően olvasás közben a beszélő feje nem mozog balról jobbra, így a szemkontaktusnak köszönhetően a nézők figyelme fo­lyamatosan fenntartható. Amikor a memóriáról tartok elő­adást, számomra a szellemi utazás nyújt hasonló, mások által nem észrevehető segítséget. Egyenesen a közönség szemébe tudok nézni, miközben folyamatosan hívom elő az agyamban lévő képeket.

A szemkontaktus rendkívül fontos, ugyanis:

1. közelebbi kapcsolatba tudunk lépni a közönséggel2. kihangsúlyozza a mondanivalónkat3. a közönség bevonva érzi magát4. az események tejesen az irányításunk alatt állnak, hiszen

mindent látunk, ami körülöttünk zajlik5. hitelesebbé teszi előadásunkat6. a közönség megmarad abban a hitben, hogy jól értünk

a témához (még ha valójában úgy érezzük, hogy ez nem így van)

• Gördülékenység

A szellemi utazás előadásunkat sokkal gördülékenyebbé teszi, hiszen könnyebben fel tudunk készülni a következő pontra, ugyanis azt kép formájában már előre látjuk.

Itt a bevált módszer az, hogy amikor egy adott témakör vége felé közeledünk, akkor már gondolatban a következő megálló felé indulunk, és gyorsan megvizsgáljuk, hogy az az állomás melyik pontot tartalmazza. Ebből kifolyólag gondolatainkban egy lépéssel mindig előrébb kell járnunk, ám ügyelnünk kell arra, hogy témaváltáskor az átmenet zökkenőmentes legyen.

Abban a valószínűtlen esetben, ha egy állomásnál elfelejt­jük kulcsképünket, két megoldás létezik. Először is, ha vala­mire nem emlékszünk, azt jelenti, hogy az a pont beszédünk nem életbevágóan fontos eleme. Ebben az esetben nem kell aggódnunk, nyugodtan tovább ugorhatunk. Emellett min­dig megnyugtató érzés, ha kéznél van valamilyen segítség, ezért tartsunk magunknál egy, a kulcspontokat tartalmazó lis­tát - reméljük az előadásunk során még véletlenül sem lesz rá szükség!

• Magabiztosság

Nagyban növeli magabiztosságunkat, ha tudjuk, hogy képesek vagyunk az emberek elé kiállva egy előadást teljesen kívülről megtartani. Ha jól ismerjük az útvonalat, és a megállóihoz tartozó képeket könnyen elő tudjuk hívni, akkor nem kell at­tól tartanunk, hogy elveszítjük a fonalat, vagy megakadunk. A felejtéstől való félelem nyomása megszűnik, így pedig sok­kal könnyebb dolgunk lesz mind a felkészülés, mind pedig az előadás során.

• Hol is tartottam?

Ennek a módszernek egyik nagy előnye, hogyha bármikor megszakítanak, nem kell attól félnünk, hogy nem tudjuk hol jártunk, hiszen az útvonalaink állomásai egyértelműen jelzik a következő pontokat. Előadásaim során gyakran tesznek fel kérdéseket, melyek következtében meg kell szakítanom pre­zentációmat, de az is többször előfordult már, hogy egy új ötlet jutott az eszembe. Amikor már szinte elvesznék ezekben a gondolati kitérőkben, könnyen vissza tudok térni az erede­ti útvonalamra, hiszen csak a legutolsó állomást kell felidéz­nem magamban.

Ez különösen akkor lehet hasznos, ha az enyémhez hason­lóan a képzeletünk gyakran el tud kalandozni, vagy könnyű minket mondanivalónkból kizökkenteni. Olyan ez, mintha autózás közben hirtelen meglátnánk valami érdekeset, ami miatt vissza kell fordulnunk. Miután kíváncsiságunkat ki­elégítettük, könnyű lesz a főútra visszavezető utat meg­találni. Prezentációnk egy utazás kiindulóponttal, útközbeni megállókkal és végcéllal. Ez az, ami miatt ez a módszer jól működik.

Vizuális segédeszközök

Előadásunkat sokkal színesebbé, érdekesebbé tehetjük vizu­ális segédeszközök (flipchart, fényképek, diák) használatával, ugyanis ilyen esetben a hang élménye mellé egy újabb dimen­zió, a látás is társul. Nem véletlen tehát, hogy a megfelelő vi­zuális segédeszköz bevonása a prezentáció során megjegyzett anyagmennyiséget kilencven százalékkal növelheti. Kortikális készségeinket jobban kihasználjuk, hiszen agyunk jobb és bal agyféltekéje így egyformán le van kötve, emellett pedig a be­fogadott információ a grafikus és illusztratív támaszoknak köszönhetően hosszabb távon elkísér bennünket.

Ráadásul, ha a rengeteg reánk szegeződő szempárt nyo­masztónak találjuk, a vizuális segédeszközök figyelemelterelő jellegüknél fogva kicsit enyhíthetnek szorongásunkon. Ily mó­don színesítve előadásunkat, hallgatóságunk figyelmét sokkal könnyebben fenn tudjuk tartani, időt spórolhatunk meg, sőt, sok esetben egy kép sokkal több mindent elárul, mint a szavak sokasága.

Gyakorlatilag nincs oka, hogy - a hallgatóságunk memó­riáját segítendő - ne használjunk vizuális segédanyagokat. Például ha Angelica Kauffmannról tartunk előadást, érdemes műveinek másolatát beszereznünk. A festményein használt tárgyakat akár inspirációként használhatjuk a kiscsoportos beszélgetések során.

Ha legközelebb előadást kell tartanunk, mondanivalónk megjegyzésére használjuk az utazási módszert. Ha emellé a DOMINIC módszert is alkalmazzuk, akkor prezentációnkba még statisztikai adatokat, évszámokat is be tudunk vonni, ami bizonyosan lenyűgözi majd nemcsak a hallgatóságunkat, ha­nem tanárainkat is.

A tanulás megtervezése

„Agyunk nem egy edény; melyet meg kell tölteni, hanem tűz,

amft lángra kell lobbantam ”

Plutarkhosz (46-127)

Idő és szándék

Amikor tanulásra kerül sor, a legelső teendőnk, hogy tervet készítsünk. Rendkívül fontos, hogy a tanulnivalót beosszuk, hiszen minden egyes tantárgynak megfelelő időmennyiséget kell szentelni.

Mennyi időre van szükségem?

Határozzuk meg, hogy az egyes tantárgyak tanulására meny­nyi időt kell szánnunk. Ezt az időtartamot ezután könnyen feloszthatjuk, hiszen ha ismerjük a feladott anyagmennyi­séget, bizonyára könnyen ki tudjuk számolni, hogy melyik tantárgyra mennyi időt érdemes fordítanunk. Tanulmá­nyozzuk a tanterveket, hogy pontos rálátásunk legyen a tan­anyag által lefedett témákról. Szerezzünk be korábbi vizs­gapapírokat, feladatsorokat is gyakorlás céljából. De ami a legfontosabb: ha kell, kérjünk segítséget. Ha valaki jól tud­ja, hogy egy vizsgán mi kerül számonkérésre, akkor az a ta­nárunk.

Mennyi időm van?

Ha megbecsültük, illetve órákban kifejeztük a vizsga sikeres teljesítéséhez szükséges időmennyiséget, akkor számoljuk ki, hogy mi mennyi időt tudunk a felkészülésre szánni, beleért­ve például a szüneteket is. Ha szerencsénk van, akkor még szabadidőnk is marad.

Ezután készen állunk a „menetrendünk” összeállításá­ra, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy szüneteket is be kell iktatni. A legideálisabb az, ha húsz perc intenzív tanulás után öt perc pihenőt tartunk, vagy valamilyen teljesen más tevékenységet végzünk. Azaz minden egyes végigtanult óra után harmincpercnyi szünetet engedélyezzünk magunknak. A rövid blokkokban való tanulás több okból is hatékonyabb lehet:

• Frissek maradunk

Amennyiben nem tartunk rendszeres szüneteket, agyunk fokozatosan kezd túltelítődni, vagy unott, szinte letargikus állapotba kerülni. Olyan ez, mintha egy pontok és vesszők nélküli esszét olvasnánk. Agyunknak is szüksége van a válto­zatosságra; frissességét, érdeklődését csak így tudjuk fenn­tartani.

• Raktározunk

Meglepő, de hogyha figyelmünket a szünetben a kávéfőzés vagy a macskaetetés felé irányítjuk, agyunk akkor is folytat­ja a korábbiakban bevitt információk raktározását. Habár nem vagyunk tudatában, de az adatok feldolgozása, szortí­rozása, és memóriánkba való elmentése még akkor is zajlik, mikor mi már hátradőlünk, vagy éppen süteményt készítünk.

Ezért ne legyen lelkiismeret-furdalásunk amiatt, hogy a szü­netekkel értékes időt pazarlunk el; engedjük agyunkat néha lélegzetet is venni - de ne túl sokáig!

Milyen gyakran ismételjek át egy témát?

Amennyiben épp most kezdtünk bele egy új téma megtanulá­sába, akkor az előbbiekben feltett kérdésre a jó válasz az, hogy azonnal; majd egy nap múlva, egy hét múlva, egy hónap múl­va, három hónap múlva, és így tovább.

Tételezzük fel, hogy a tantárgyunk a biológia, és most ta­nuljuk az ember keringési rendszerét. Ma január 1-je van. Rö­vid szünet után ismételjük át a leglényegesebb pontokat.

A következő ismétlési napon (ez esetben január 2-án) gondolattérkép formájában készítsünk jegyzetet. A követke­ző napunk január 9-e, amikor nincs más teendőnk, mint­hogy a főbb pontokat újra átfutjuk. Ezután térjünk át továb­bi tantárgyakra, és azokat is hasonló módon, mindig új és új napokat beiktatva tanuljuk/ismételjük. A jegyzetünk sar­kába érdemes felírnunk az előre meghatározott ismétlési napokat.

Fontos, hogy a tantárgyakat váltogassuk, például úgy, hogy először a biológiát, a földrajzot, majd a matekot ismételjük át. Ily módon, a kontrasztok bevonásával érdeklődésünket köny- nyebben fenn tudjuk tartani, s nem kell egyetlen tantárgyra való koncentrálással lelkesedésünket veszni hagyni.

Tartsuk a tempót!

Miután készítettünk magunknak egy menetrendet, tartsuk is magunkat ahhoz. Mindannyian emberek vagyunk, így köny- nyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy valami nyomós in­dokot találva teendőinket mindig csak halogatjuk.

Egy menetrend lehet akár a fogadalmunk is: ha egyszer fo­gadalmat tettünk, azt nem szeghetjük meg. Ily módon elkerül­hetjük a halogatást, hiszen nem mondhatjuk magunknak azt, hogy „semmi baj, majd holnap bepótolom”.

Szokások

A halogatás negatív tulajdonságát könnyen a magunk haszná­ra fordíthatjuk úgy, hogy kialakítunk magunknak egy tanu­lási rítust. Ha megtervezzük például, hogy 7.30-tól 10 óráig fogunk tanulni, akkor előtte, mondjuk hét órától végezzünk valamilyen felvezető, ráhangoló tevékenységet. Ez lehet ke- resztrejtvény-fejtés, számítógépes játék, vagy bármilyen tor­nagyakorlat. Teljesen mindegy, hogy mit, a lényeg hogy a ta­nulásra való ráhangolódás okán tegyük.

Mindezt tapasztalatból mondom. Mivel meglehetősen aktív képzelőerővel rendelkezem, gyakran kapom magamat azon, hogy gondolataim elkalandoztak, s nem vagyok képes fegyel­mezetten a feladatra koncentrálni. De találtam egy hatékony, kiválóan alkalmazható megoldást erre a problémára.

Képzelőerő és stressz-kezelés

Az egyik ok, ami miatt csak nagyon nehezen tudjuk rászánni magunkat a tanulásra az, hogy a tanulás számos kellemet­len érzést tud kiváltani bennünk. Ezek a negatívumok a másodperc törtrésze alatt, nagyjából ilyen sorrendben ala­kulnak ki:

Tanulás -► bonyolultság -► küszködés vizsga -► bukás “► pánik stressz -► kínszenvedés

Röviden, a tanulás nem több, mint kínszenvedés, ami alig­ha buzdít minket a menetrendszerinti ütem betartására. Azonban nincs okunk megijedni, hiszen a stressz funkciója az, hogy figyelmeztessen minket egy közelítő veszélyre, ezért gyakorlatilag megvéd minket attól, hogy munkánkat elha­nyagoljuk. Amennyiben ez a veszélyérzet szüntelenül fennáll, és egyre erősödik, egy idő után blokkoló tényezőként nehe­zedhet ránk.

Rendben, felismertük tehát, hogy a tanulást hamarabb kel­lett volna elkezdenünk; most aztán valamit sürgősen tennünk kell. A baj az, hogy a stressz-szintünk ilyenkor már rendkívül magas, a vizsgaterem és a rokonok csalódott arca pedig csak tovább növelik kétségbeesettségünket olyannyira, hogy már koncentrálni sem tudunk. Ez így nem fair; gyakorlatilag be­láttuk, hogy sürgősen cselekednünk kell, de a felismerést követő, stressz okozta érzelmi és fizikális hatások mégis visz- szavetnek minket a hatékony tanulástól.

A következőkben ismertetett módszert sokan a meditáci­óhoz, önhipnózishoz vagy neurolingvisztikus programozás­hoz hasonlítanák. Én ezt inkább úgy hívom, hogy „agyunk megfelelő mederbe terelése”.

Ezt a módszert magam fejlesztettem ki, és nem csak, hogy megszünteti a stressz érzetet, hanem lehetővé teszi a tanulás azonnali megkezdését.

Feküdjünk a hátunkra, vagy helyezkedjünk el kényelmesen egy karosszékben.

Csukott szemmel, a lábfejünknél kezdve koncentráljunk testünk izmaira. Ahogy egyre haladunk felfelé, a feszültséget adjuk át izmainknak, egészen addig, amíg testünket egy ne­héz súlyként nem érzékeljük. Hagyjuk, hogy a feszültség ál­kapcsunkba áramoljon, és engedjük, hogy „leessen”, mintha a gravitáció húzná le.

Ezután elkezdhetünk testünk többi részével foglalkoz­ni: koncentráljunk légzésünkre, szívverésünkre, és minden, stressz okozta negatív érzetünkre.

Annak ellenére, hogy szívünk őrülten kalapál, próbáljunk meg lassan, mélyeket lélegezni.

Ezután, képzeletünket használva mindennemű negatív ér­zésünket alakítsuk kézzelfogható képpé. Például a torkomban lévő gombócot kicsi, szürke, potyogó golyókként képzelem el. Ezek lejjebb, a mellkasomban egy piszkos, olajos golyóscsap­ággyá alakulnak. Bármire is asszociálunk, képzeljük el, hogy egy kéz óvatosan belenyúl testünkbe, és a zavaró tárgyakat lassan megragadja, majd kihajigálja onnan. Folytassuk ezt a folyamatot, egészen addig, amíg a stressz nagy része el nem távozik belőlünk.

Amint testünk nyugodt állapotba kerül, légzésünk lelassul, és stressz érzetünk csökken, hívjuk elő egy olyan hely vagy sze­mély képét, ami vagy aki békés, nyugodt, esetleg vidám érzést kelt bennünk. Ez lehet egy gyerekkori emlék, egy nyaralóhely, vagy akár a szerelmünk. Fogadjuk magunkba ezt a képet, és adjuk át magunkat ennek a kellemes érzésnek.

Ezután kössük össze ezt a nyugtató képet félelmünk ké­pével. Elképzelhetjük például, hogy bemegyünk a vizsgate­rembe, ahol szerelmünk fogad minket. Én ilyenkor egy csen­des kaszinót használok, ahol egy krupié áll egy üres black- jack asztalnál (ez mindig kellemes érzéssel tölt el engem). A másik képemen azonban nem kártyázok, hanem szöveget szerkesztek, határidőket tartok be, ami természetesen a mun­kavégzést szimbolizálja. Azáltal, hogy a pozitív és negatív képeket összevegyítjük, félelmünk tárgyát hatékonyan sem­legesíthetjük.

Szembenézve a legerősebb félelmeimmel és eltávolítva a hozzájuk kapcsolódó rossz érzéseket, a tanulást így már egy teljesen nyugodt, pozitív állapotban tudom megközelíteni.

210www.í liviiiü j kiadó Jiu

Próbáljuk ki ezt a módszert mi magunk is! Nálam tökéle­tesen bevált, és bizonyára mindannyiunk számára nagy segít­ség lesz.

Utószó

A sikerhez vezető út előttünk áll. Ez természetesen nem a ki­váltságosok útja, melyen csak azok járhatnak, akiknek speciá­lis tanulási készség adatott. Ez az út mindenki számára járható. Már sikerült felfegyvereznünk magunkat a tanulást elősegítő képességekkel, technikákkal. Hagyjuk, hogy a tanulás és me­móriafejlesztés szempontjából kulcsfontosságú képzelőerőnk felszabadítsa agyunk rejtett tartalékait, és hihetetlen sebesség­gel irányítson minket.

A könyvemben ismertetett technikák, módszerek és rend­szerek mindegyike a gyakorlatban is bevált. Olyan, évekig tartó kutatási, fejlesztési folyamat eredményei, melyet körültekintő válogatás követett, hogy az olvasó a legsikeresebb és leghaté­konyabb módszerekkel ismerkedhessen meg. Használjuk őket bátran! Ezeket alkalmazva nem csak sikeres vizsgázókká vá­lunk, hanem csillapíthatatlan éhséget is érzünk a tanulás iránt. Jó étvágyat!

DOMINIC O’BRIEN

MEMÓRIAFEJLESZTÉSA nyolcszoros memória világbajnok módszerével

„Elménk akár a csomagtartó: hajói pakoljuk, szinte minden belefér, ha rosszul szinte semmi!”

Dominic O’Brien félelmetes emlékezetéről híres. A Las Vegas-i kaszinók kártyaasztalától eltanácsolták, mert bankot robban­tott.

Nyolcszor nyert memória-világbajnokságot. 1994-ben az Év Agyának választották Angliában, majd 1995-ben a Memória nagymesterének.

Számos alkalommal szerepelt a tévében és a rádióban, vi­lágrekordok sora fűződik nevéhez. Például harminc perc alatt megjegyzett 2385 találomra megjelenő bináris számjegyet. 2005-ben életműdíjat kapott az Emlékezet világbajnokságok szervezetétől. 2010-ben a Memória sportvilágtanács igazgatója lett.

Dominic O’Brien nem csodagyerek, nem ezzel a tudással szü­letett. Iskolában szétszórnak, álmodozónak tartották. Har­mincéves koráig kellett várnia az áttörésre. Módszere segítsé­gével bárki bámulatos memóriát fejleszthet, amelyet az élet minden területén kamatoztathat. Memóriafejlesztő gyakorlatai javítják a gondolkodást, a kreativitást.

Ez a könyv mindazok számára alapmű, akik fejleszteni szeret­nék memóriájukat, és megvan bennük a kellő kíváncsiság, szor­galom, kitartás.

www.triviumkiado.hu

Kedves Olvasónk!

A 21 éves Trivium Kiadó teljes kínálata megtekinthető honlapunkon:

www.triviumkiado.hu

Legyen törzsvásárlónk, iratkozzon fel hírlevelünkre, így rendszeresen tudjuk Önt tájékoztatni megjelenő

újdonságainkról, akcióinkról, rendezvényeinkről és irodalmi estjeinkről.

További információért forduljon hozzánk bizalommal!

konyvek@triviumkiado.hu