A Római Jog Világa. Európa Antológia

8/15/2019 A Római Jog Világa. Európa Antológia

1/131

EURÓPAI ANTOLÓGIA

R Ó M

Ez akiadvány a 1 év s Franklin Nyomdábankésziilt

RÓM I JOGVILÁG

0 7 1 3 4 0 1 0 7 9 5 4 0

u n ~ú v~ r n s ö n v v t~ r

GONDOLAT 1973


2/131

Összeállította a fejezetek bevezetéséta magyarázatokat é a jegyzeteket írta

D I Ó S D I GYÖRGY

A kötet fordítóiBORZSÁK ISTVÁNDEVECSERI GÁBORD I Ó S D I GYÖRGYH M Z GÁBOR

KÁLL Y ISTVÁNT E R É N Y I ISTVÁNVISKY KÁROLYZLINSZKY JÁNOS

LektoráltaBRÓSZ RÓBERT

E V E Z E T É S

l s ő ízben történik meg ha zán kban hogy a tómai jog aszakemberek k ö r é b ő la nagy nyilvánosság elé lép. Reánkhárul a m e g t i s z t e l őfeladat hogy bemutassuk elmondjuk fényes - hol hódolattal hol gánccsal kísért - pályafutásánaktitkát.

Szinte minden nép amely az emberiség történelmében egyi d ő r ef ő s z e r e p h e zjutott maradandót hagyott örökül a kultúra valamelyik területén. A filozófusok manapság is lapozgatják Platón és Arisztotelész munkáit a e s t ő kszorgalmasan tanulmányozzák a középkori s a reneszánsz olasz mestereket a muzsikusok a nagy német z e n e s z e r z ő k ö :BachonMozarton Beethovenen nevelkednek. A jogász kultúrájánakkiapadhatatlan forrása a római jog. A rómaiak a szellemi életlegtöbb ágában más népek tanítványai voltak: m ű v é s z e t e tésfilozófiát a g ö r ö g ö k t ő lkaptak vallásokat k e l e t r ő limportáltak. Legnagyobb és legered etibb alkotásuk a joguk volt; a zókorban a rómaiak voltak a jog mesterei.

Ez ő k é p pazzal magyarázható hogy itt érvényesültek lege l ő n y ö s e b b e na rómaiakra e l l e m z ővonások: a józan fantáziátlan k e r e s k e d ő iszellem és a paraszti ravaszsággal párosultszívósság. Ugyanezek a tulajdonságok például a római államvallást száraz és formális szabályok rendszerév é tették amelynem illapította az emberek érzelmi szo mját s még láts zó-


3/131

tag se111adott 111eg11y11gtatú választ az élet v ég s ő kérd éseire.A római vallás ne111is tudottelle11állnia k e l e t r ő lé r ke ző miszticizmusban és érzelmekb en gazdag áramlatoknak. Könnyenterjedt a perzsa Mithras ku l tusz ésa kereszténység. A rómaiak

.1 &41-viszont éppen ez a tárgy ilagos józanság_Jette el/enállóképessé az idegen hatásokkal szemben, amely 1allás11kgyen

gesége volt.A római jo g nemcsak értékében múlta felül a többi ókorinép jo gát. Ahogy a f ilozó fi át a görögök teremt ették megő n á l ló tudományként, e/választván a bölcseletet a rétorikátólés a teológiától, úgy a ró111aiak a jo g tudományát hoztáklétre. A jog önálló, tudományos 111iírelése Ró111ába11kezdödöt t .A joi;tudó ·ok nemcsa/..ké ::ctl, müvelt, de egyútt al e / b k e l őemberek i · roltak ezért Ro///úban a jogtudo111ány igen nagybec ·be11állt. V i11tliogy ennyire megbec iilt mesterség volt , alegtehetségc ·ehbcket vo11zolla. A római jog nagys ága te/;61nem csupán a rómaiak j e l le m é b ő l fa k adt, hanem abból i.rhogy a jogtudósok tekintélye e l ő se g í te t te a ki választást.

A z önállósult és megbecsült jogtudomány gyümölcseaprólékosan kimunkált, fi"nomra csiszoltjo g lett . Maguk a rómaiakké t részre osztották o g l J _~ · 11/a mjogra.·jgg]ia.so l ÉJ5_azokat a szabályokat, amelye k kö zvetlenül az~ z o lg á l tá k l(renek voltak az állam él erének, al özigazf{atásnak a szabúlya i rn,;y w; e5yesbííncselekményekmegtorlását e l re n de ő 1örvények. ;J_magfJ J.i.a& a polgárokegymás kö zörti vagyoni és szemétv· ~ fs.apc.sakúniJöl eltefe l: a csalódjogot, 'flíulajdo11jogot, az öröklfsi jo got , a sz erz ő é s e k

jogát. A római jog111c )sok kiváltképp a magánjog1erii/e1é11jeleskedte/..


4/131

a mindennapi életben isoly nagyszerepetjátszott- mitsemtudnak. Arómaiakgondolatvilágábaannyira beleépült a jog,hogy a k ö l t ő kés a történetírókm ű v e i b e nlépten-nyomon jogifogalmakra, intézményekre utalócélzásokkal találkozunk.Plautus, a rómaiak n é p s z e r űvígjátékírója például nemegyszer olyan humoros szövegetadott s z e r e p l ő iszájába,amelynek poénjét csak a jog elemeiben járatosn é z őérthette meg.

Ez a kis válogatástehát mind a jogászoknak, mindaz ókorbarátainak szól. Megpróbáltuk úgy összeállítani aszemelvényeketés a hozzájuk ű z ö t tmegjegyzéseket, hogy a jogi ismereteketn é l k ü l ö z őolvasót neriasszákel. zt szeretnénkérzékeltetni, hogy ajog a színesmindennapok, s nem a szürkeel-mélet tudománya.Arra is tö rekedtünk, hogyl e h e t ő l e gkerekképet adjunka rómaijogról. Ígyr e m é l h e t ő l e ga jogász istalála könyvben- az egyetemen szerzettismeretekhez képest-újat.

Magátólé r t e t ő d i khogy a könyv magvátés gerincétmagaa rómaijogtudományadja. A jogtudósokat mutatják be lege l s őszemelvényeink,de egyebütt is arra törekedtünk, hogya jogi és a történeti érdekességmellett,s ő tazon keresztüUsérzékeltessüka római jogtudósok páratlan jogászie l e m z ő -készségétés hivatástudatát. ő k é p pa principátus koránakjogi életét iparkodtunk bemutatni, amelyegyben a rómaijogvirágkora - ez azonban csak részben sikerülhetett.A szépirodalommal vagy a történeti prózávalellentétben,a principátus korából alig maradt fenn közvetlen jogi forrásunk. Forrásaink az i sz. III. századtól fogva kezdenekb ő s é g e s e b b e ncsörgedezni,és a leggazdagabbl e l ő h e l y e tIustinianus törvénykönyvei kínálják, amelyek természetesen régebbi joganyagotis tartalmaznak. Így a principátus koránálk é s ő b b ideesetenként korábbi forrásokat is felhasználtunk, és nemkizárólag a korai császárság jogi életével ismerkedikmeg az olvasó.

Hiánynak volna t e k i n t h e t őhogy a rabszolgasággal csakközvetveés más témákré szeként foglalkozunk. zt hisszük,

8

fölösleges lett volnaennekaz egyébkéntis eléggé ismert kérdésnek önálló fejezetet szentelnünk,minthogy ebben asorozatban külön kötetjelent meg a római rabszolgaságról.

A rabsz olgaság- bár jogi e l e n t ő s é g enem volt csekély-valójában nemis tartozika rómaijog lényegéhez. Életerejének titka éppenaz volt, hogy szabályainak, jogelveinekzömemás társadalom talajába átültetveis termett egészséges gyümölcsöt.

• Maróti Egon ; b szolgák a z ókori R ómába n. Bp . 1969. )


5/131

J

RÓM I J O G T U D Ó S O K


6/131

A mai jogtudós f ő k é p paz e lm élet embere. Jogszabályokat ésszakirodalmat tanulmányoz a mindennapi élettel ritká n többnyire csak egy-egy szakvélemény elkészítése alkalmával kerülkapcsolatba. Egészen másképp kell elképzelnünk a római jogtudóst. Igaz ő is tanulmányozta l ő de i és kollégái írásait deideje java részét nem könyvtárszobájában hanem a fórumon töltötte. I h l e t ő ipedig rendszerint nem könyvek hanem emberekvo ltak : azok a polgárok bírák vagy akár magas rangú tisztvis el ő k akik vitás jogi kérdésükre választ: „respons um -ot kértek t ő l e .A principátus sem fosztotta meg a jogtudósokat tekint é l y ü k t ő ls ő t egyre inkább szokássá vált hogy a császári udvarban egy-egy magas állást jogtudós töltött be. Jogi kérdésekbensokszor ő nyilatkozott vagy döntött a császár nevében. Túlzásnélkül mondhatjuk Rómában minden fontosabb jogi döntésintézkedés j e l e n t ő sítélet nyíltan vagy be nem vallottan a jogtudósok m ű v evo lt

Ez nem csupán a jogtudomány nagy m e g e c s ü l é s é ő lfakadt.

Mint mindenütt itt is figyelembe kell vennünk egy jóval prózaibb körülményt nevezetesen hogy a köztársaság és a principátus idejében nem folyt még Rómában rendszeres és szervezettjogi oktatás . fgy a jogászi szakismereteket i g é n y l őtisztségeketsem lehetett m e g f e l e l őképzettséghez kötni. AzJgazságszolgál:tatás vez ő i : a praetorok többn ire oltak akiknek hivatali évük csup n arrier jük egyik fontos állomásátjelentette ám a perekben í t é l k e z őbírák is laikusok. A bíróságokon a feleket k é p v i s e l őJigyvédek szintén nem voltak jogászok.

13


7/131

Tanulmányaiksorán a minél hatásosabb szónoklás mesterségbelifogásait sajátították el, jogi ismereteik viszont- korabeli szerz ő kszerint - igen fogyatékosak. Sokan egyenesen úgy vélekedtek, hogya jog alapos tudása megbéklyózná a szárnyaló szavakat, s e l e g e n d ő n e ktartották, ha egy-egy pöre l ő t tegy jogásztólnémi tájékoztatást kérnek. Ilyenformán Rómában mindenkirászorult a jogtudós tanácsaira, mondhatniminden bonyolultjogi kérdéssel hozzá fordultak.

A rómaiésa modern·o ományazonban nemcsupán abbanküTö-; bözikhogy a római jogtuósok kevesebbet t ö r ő t e kai ..._' Jffiereirel mai utódaiknál, éserejük nagy részét gyakorlati ese

e megoldására fordították. K u l c s h e l y z e t ü k b ő legy másik,talán még lényegesebb különbségfakadt. Ha ma megjelenikegyjogtudományi munka,akkor azt - elolvassák a téma iránt érdekl ő d őjogászok, és megeshet, hogy a s z e r z őegyik-másikjavaslatát figyelembevesziJ:.a soron k ö v e t k e z őtörvényalkotáskor. Amai jogtudós tehát legföljebbazt r e m é l m ~közvetve --=aíÖrvényhozó-jóvoltából...._ j ~ g áv á l h a ~ k .

Rómában viszont a ·o tudósok írásai nemcsa közvetveváltalékoterezo r v é n y ű v é Szok s vo t, hogy a bíróságokona pe s ~k e d ő kvagy a bírák jogtudományi munkákra, a jogtudósokszakvéleményére:.„responsum"-ára hivatkoztak. Ezta gyakorlatotszentesítette Augustus császár, amikor egyes kedvelt jogtudósainak megadta azt a kiváltságot, hogyaz „tekintélye"alapján,mintegy a császár nevében adhassanak jogi véleményt. Nem tudjuk bizonyosan, vajon formailagis k ö t e l e z ő e kvoltak-e ezek a„responsum"-ok a bíróra, de ez nem is fontos. V a l ó s z í n ű l e gegy bíró sem kockáztatta megazt, hogy figyelmen kívül hagyjaegy császári tekintéllyel támogatott jogtudósvéleményét.

A principátussal együttelmúlott a római jog virágkora:klasszikus korszaka. A harmadik század állandósulttrónviszá

lyai, gazdaságiés társadalmi bajai drasztikusanvégetv e t e t t e ~

ajogtudomány szép napjainak. Hasztalanulszilárdítottameg ÚJraa birodalmat Diocletianus császár, a jogtudomány sorvadásátnem tudta megállítani. Nagy egyéniségek többé nemakadtak ,a klasszikus mesterek szerényk é p e s s é g űutódai pedig a császári hivatalokban szorgoskodtak. Arégiek írásai - talán éppena jogtudomány hanyatlása folytán- egyre nagyobb tekintélyüvé váltak, és változatlanulezekrehivatkoztak a bíróságokon.Ennek k ö s z ö n h e t őhogy Iustinianus császár a rómaijog kodi-

4

fikálása alkalmával a jogtudósok irásaibólterjedelmes g y ű j t e -ményt készilletell, amely iges ta (görögül: Pandektai * névena mai napig e g ő r i z t ea klasszikus római jogtudomány termésének javát.

1. A JOGTUDOMÁNY TÖRTÉNETE

A római jogtudósok zömeidegenkedett a j o g t ö r t é n e t t ő l .Azi.sz. 11. századának két érdekes egyénisége:.Gaius, az egyetlenránk maradtrómai jogi tankönyv s z e r z ő j eés Pom onius azonban másképp vélekedtek. Mindketten úgy gondolták, ogy.ajog alapos megismeréséhez az e l ő z m é n y e ktanulmányozása 1sszükséges.

Ennek k ö s z ö n h e t őhogy Pomponius megírta a római jogtudomány rövid történetét, és ebben mindenegyes fontos jogtudósról megemlékezik. A igesta s z e r k e s z t ő iszerencsére arraérdemesítették Pomponius írását, hogy szerepeljen a jogtudományi m ű v e knagy g y ű j t e m é n y é b e n .Kevésbé örvendetes, hogy

az eredeti szöveget v a l ó s z í n ű l e galaposan átdolgozták. Ennekellenére, a igestában fennmaradt változat - ha nem is hitelesminden részletében- nagyjábanelfogadhatóés ö s s z e f ü g g őképetrajzol a jogtudományt ö r t é n e t é r ő l- Pomponius koráig.

Több jogtudósról- nem annyira tudományos munkásságuk,mint inkább politikaiszerepük miatt - a történetírókis megemlékeztek. Pomponius beszámolóját ezért kiegészítettük két,történeti munkából való szemelvénnyel. ~ gerinces ésnagytudású jogtudósról, Labeóról,valamintaz Augustus császárhoz t ö r l e s z k e d őellenlábasáról,Capitóról ír. A másik szövegbenaz egyik legnagyobbrómai jogfüdós, Papinianus meggyilkolásáról olvashatunk.Végül idéztünk Iustinianuscsaszárnakabbóla r e n d e l e t é b ő lamelyben a jogtudományi m ű v kö s s z e g y ű j t é -sét: a igesta 'összeálHtásáthatározt a el. Jólleheta császár stílusa mai ízlésünknekszinte barokkosan túl ékesített és helyenként dagályos, mégis ő s z i n t eés megkapó tanúbizonyságaannak

• görög szó „pandekta " formában hono so dott meg a jogászi nyelvben.A XVJJl XIX. század római jogi alapokból kiinduló magánjoatudomfoy:lt

s tini an u s törvénykönyvére utalva nevezték pandekt ajog -nak.

15


8/131

a megbecsülésnek, amelyet a klasszikus jogtudósok több évszázaddal haláluk utánélveztek.

Sajnos, több neves jogtudósnem szerepel a lefordított szövegekben. Pomponius beszámolójából természetesen hiányzanakk o ~ t á r s a iés az utánaélt kiválójogtudósok. Hadd pótoljuk ezta hiánytazzal,hogy a máremlftettGaiuson kívül emlékeztetünkhárom jelesjogászra, akikneknevével s ű r ű ntalálkozunk ekönyv szemelvényei közötttallózva. Pomponius kortársára,az elegáns és éles e s z űSalvius Julianusra (akinekcsak nevétemllti), valamint az i.sZ.m század é t ermékeny és nagytudású jogtudósára: Paulusra és Ulpianusra gondolunk.

A jogtudománnyal igensok és nagyon kiváló férfiú foglalkozott h i v a t á s s z e r ű e n Meg kell itt emlékeznünkközülükazokról,akik a római nép e l ő t ta legnagyobb tekintélynekörvendettek,hadd t ű n j é kki, kik és milyenkiváló férfiakáltalkeletkezett,alakult és maradt fenn jogunk.Az l s ő akihagyományaink szerint a nyilvánosságe l ő t tjogtudósként

fellépett,Jiberius C,Qnmcanius '(Olt. A többiekvagy a ius~ i v i l eszabályai mÖgött névtelenülhúzódtak meg, vagyinkább a tanácsot R é r ő k n e kmintsema tanulni vágyóknakálltak rendelkezésére.

A legkorábbitudósok közé tartozik_Publius Papirius,akirendsz.erbe foglalta a királyi törvényeket. Következik Appius


9/131

Tubero- maga is onsul ésa sztoikusPansa tanítv{mya.Sextus Pompeius, Gnaeius Pompeius nagybátyjais ez i d ő ben élt, va lam int Coelius Antipater, a történetíró, bár őinkább ékesszólásával,mint jogtudományával emelkedettki. Lucius Crassus,Publius Mucius testvére, Cicero szerint ajogtudósokközött a legjobb szónok.

Az egészciviljogot egységes rendszerbeő utánuk Publius

fia, Quintus Muciusf ő p pfoglalta, tizennyolcf e j e z e t b ő lálló munkájában.*Sok t n í t ~ á n yvolt, a legtekintélyesebbek Aquilius Gal-

1 s , Balbus Lucilius,Sextus Papirius és Gaius Iuventius:Servius szerint közülük Gallus örvendett a legnagyobbtekintélynek. Mindezeket Servius Sulpicius révén ismerjük,mert nincsenek sajátfennmaradt írásaik, ilyenek nem forogtak közkézen,hanem Serviusg y ű j t ö t t eössze munkáikat, ésaz ő írásábanmaradt fenn emlékük.

ServiusSulpicius a szónoki beszédben aze l s ő de legalábbisMarcusTullius után aze l s őhelyen áll. Azt mondjákróla, hogyegy barátja ügyében tanácsot kért Quintus Muciustól. Quintus Mucius válaszát azonban alig értette meg, ésismét hozzá kellett fordulnia, ezért aztán Quintus Muciusmegrótta ő t és szemére vetette, hogy nemes, patrícius,ügyekben képviseletet vállalóe m b e r t ő lszégyenletes dolognem érteni a joghoz, hiszen perekkel foglalkozik. Serviusmegszívlelte a szemrehányást. A fent említettek legtöbbjéthallgatta, hogy a civiljogot megtanulja. Tanítványa lett Balbus Luciliusnak,de még inkább Aquilius Gallusnak,akiCercinában élt. Ezérta legtöbb könyvétis Cercinában írta.

Mikor ka tonai parancsnokként elesett, a törvényszékenemeltneki szobrot a rómainép, amely mostis ott áll Augustus emelvényénél. Nagyon sokm ű v maradt fenn, ezekmintegy száznyolcvanfejezetet tesznek ki.

• z eredeti szöveg ben liber , szó szerint könyv áll. Minthogy az antikUber terjedelmét tekintv; a mai feje zethez á k öze l, ezt az értelem szer(i fo r-

dítást választot tuk .

8

Azon sokak közül, akiket említhetnénk, ak ö v e t k e z ő kírtak még könyveket: Alfenus Varus Gaius, Aulus Ofilius,Titus Caesius, Aufidius Tucca, Aufidius Namusa, FlaviusPriscus, Gaius Ateius, Pacuvius Labeo Antistius AntistiusLabeo apja), Cinna, Publicius Gellius. Et í z b ő lnyolcan írtakkülön könyveket,és összes m ű v e i k e tAufidius Namusag y ű j t ö t t eössze száznegyven fejezetben. A felsoroltak közüla legtekintélyesebbek Alfenus Varus és Aulus Ofilius. Varusconsulis volt, Ofilius lovag lett, Caesar családi barátja, akia ius civile legtöbb részébena l a p v e t őj e l e n t ő s é g űmunkákathagyott hátra. Egyes törvényekete l s ő n e kmagyarázott,e l ő -ször y ű j t ö t t eössze a praetor i edictum anyagát*, mertl ő t t ecsak Serviushagyoithatra két igen rövid munkát, az edictummal kapcsolatban, Brutusnak szólt ajánlással.

Kortársuk még Trebatius, Cornelius Maximustanítványa és Aulus Cascellius Quintus, Mucius Volusius tanítványa. Aző tiszteletére végrendeletben örökösévé tette uno

káját, Publius Muciust.6 quaestorságot viselt, és nem isakart ennél magasabbra kerülni,bár Augustus a consulitisztet is felajánlotta neki. Úgy mondják, hogy közülükTrebatius volt a tudósabb, Cascellius az ékesszólóbb, Ofiliusm i n d k e t t ő j ü k e tfelülmúlta. Cascelliusnak nem maradt fennírása, csak egy könyve, nevezetes mondásaival, Trebatiustóltöbb is, de kevéssé olvasottak.

Tubero következik, aki Ofiliusnak ajánlotta munkáját.ő patrícius volt, ésü g y v é d b ő llett jogtudóssá, kivált mivelQuintus Ligarius ellen vádat emelt, és Gaius Caesare l ő t tnem volt sikere. Ez az a Quintus Ligarius, aki, Afrikábanpartra szállva, a beteg Tuberónak nem engedte meg, hogy·csatlakozzék hozzá, vagy vizet merítsen magának.z be isvádolta, és Cicero láttael a véd.elmet: ismerjükis igen szépszónoklatát,amelyet Quintus Ligariusért mondot t. Tuberotudósa volt mind a köz-, mind a magánjognak, és mindkétt á r g y k ö r b ő lszámos könyvet hagyott hátra, azonban mes-

• Lel. sk. olda lon.

19

2


10/131

terkélt régies stílusban írtés ezért nemigen kedveltékm ű -veit.

Utánuk a legnagyobb tekintélyüek voltak Ateius CapitoOfilius k ö v e t ő j eés Antistius Labeo akiaz összes e l ő b bemlítetteket hallgatta de Trebatiust követte. Ateiusconsulvolt Labeo azonban nem fogadtael az Augustus általneki felajánlot t consuli tisztet mert büszke volt tisztséget

elfogadni. Idejét inkább a tudományos munkának szentelte.Úgy osztotta be az évet hogyhat hónapotRómában töltött tanítványaivalhat hónapot pedig vidéken ezalatt írtakönyveit. Négyszáz kötetet hagyottígy hátra melyek legtöbbje ma is közkézen forog. Ezek ketten mintegy különb ö z őiskolákat alapítottak: Capito megmaradt abban atudományban amelyetátvett Labeo hatalmas tehetséggelés a tanítások teljes elsajátításával tudományos munkáibansok mindent megújított.

Capitó t Massurius Sabinus követte Labeót Nerva akikmég növelték a két iskola ellentétét. Nerva a császárkebelbarátja volt Massurius Sabinus pedig lovagrendbeli.Ő adott e l ő s z ö rjogi tanácsokats ezutánkezdtékezt mintjogot kedvezményként adni.

Tudnunk kell ugyanis hogy Augustus uralkodásae l ő t ta jogi véleményadás jogát nemadományozták acsászárok.Akik tudományuk miatt bizalmat élveztek válaszoltak atanácsot k é r ő k n e kNem adták ki azonban véleményüketaláírással- mintegy pecséttelellátva-, hanem vagy magának a bírónak írták meg vagye g y s z e r űformábana tanácsot k é r ő n e k. Hogya jogászok tekintélye nagyobb legyen

Augustuscsászárrendelteel e l ő s z ö r hogyegyesek aző felhatalmazásaalapján adhassanak véleményeketés ez i d ő t ő lkezdtékezt ajogot kiváltságként kérni. Hadrianusa kiválócsászár m i d ő npraetori tisztet viseltférfiak kértékt ő l eahivatalosvéleményadásjogát azt írta nekik hogyaz ilyetnem kérni hanemadni kell. Ezért akinekközülükehhezk e l l őönbizalma vankészüljönfel arra hogy a népet tanácsaival megörvendeztesse.

20

Sabinusnak tehát Tiberius császár megengedte hogyanépnek jogi tanácsokatadjon és a lovagrendbeis felvetteötvenéveskorában. Nem kis képességei voltak nekisem éshallgatói nagyon méltányolták.

Az ő k ö v e t ő j eGaius CassiusLonginus Tubero leányának fia Servius Sulpicius unokahugáéazért ő ServiusSulpiciust dédapjának nevezte. Tiberius idejében Quarti

nusszal consulságot viselt ésegyébként is nagy tekintélyevolt a városban míg azután a császárs z á m ű z t eSzardíniai z á m k i v e t é s é b ő lVespasianus hívta vissza és az uralmaalatt halt meg. Nervautóda Proculus az ő kortársa azifjabb Nerva és az a másik Longinus akiszintén lovagk é s ő b bpraetorságig vitte. Proculus tekintélye azonban nagyobb volt nagyobbaka képességei is és e t t ő lfogva aCapitoés Labeo általalapítottkét iskolát Cassianusok ésProculianusok névenemlegették.

Cassiusutóda Caelius Sabinus Vespasianuskorának legnagyobbjaProculusé Pegasusaki Vespasianus alattRómapraefectusa volt. Sabinusutóda Priscus Iavolenus PegasuséCelsus az övéaz ifjabb Celsusés Priscus Neratius mindketten consulok Celsus két ízbenis IavolenusutódaiAburnius Valens és Tuscianus majd Salvius Iulianus.ZJ Pomponius D.1 2 2.35-53·

Híres férfiak hunytakel ebbenaz évben: Asinius Saloninusaki két olyan nagyapával büszkélkedhet mint MarcusAgrippa és Pollio Asinius valamint olyan fivérrel mintDrusus és akita Caesar unokavejének szántak. Továbbá

Capito Ateius k i r ő lmár megemlékeztem: jogi tudásávale l s ővolta polgárok között; nagyapja Sullacenturiójavoltapja a praetorságigvitte. Augustusazért siettetteconsulságát hogy Capito az ugyancsak kiváló jogász Labeo Antistiust e hivatal méltóságávale g e l ő z z eMert az akor a békéséletnek kétkiválóságáttermelte ki egyszerre csakhogy~ e omegvesztegethetetlenül ragaszkodot ta szabadsághoz es ezért nagyobb hírnévövezte Capito hajlékonyságát

2


11/131

viszont az uralkodók kedveltékjobban amazt, amiért megrekedt a praetorságnál, ajánlotta sérelme; ez ellen, amiérta consulságot megkapta,g y ű l ö l e t e tszított az irigykedés.BI Tacitus, Ann. 3.75.

Tudom, hogy. Papinianus meggyilkolásáról sokan írtakmár, de igazi okát nem ismerve,k ü l ö n b ö z ővariációkban

mondták el. Én a magamr é s z é r ő linkább elmondom a változatokat, mint hogy egyáltalán semmit se szóljak e kiválóférfiú m e g ö l e t é s é r ő l .Köztudomású, hogy Papinianus igenmeghitt viszonyban volt Severus császárral (némelyek szerint második felesége, IuliaDomna révén rokonságban isállt vele),annak idején jogi tanácsokkal lát tael Severust,amikor az Scaevolaf ő n ö k s é g ealatt a császári magánkincstár ügyeit intézte,s ő t k é s ő b bis, amikor Papinianus lettSeverus hivatali utóda. Arrólis említést tesznek a feljegyzések, hogy Severuse l s ő s o r b a nPapinianus gondjaira bíztamindkét fiát. Papinianus ezért mindig azon fáradozott,hogy egyetértést teremtsen az Antoninus-testvérek között.Amikor Bassianus összeesküvéssel vádolta öccsét, Papinianus mindent elkövetett, hogy lebeszéljeGeta meggyilkolásáról. Ezért aztánGeta híveivel együttő t is megölték akatonák, amit Antoninus nemcsak megengedett, hanemegyenesen bíztatta erre a katonákat. Máss z e r z ő kszerinttestvére megöletéseután Bassianus felszólította Papinianust, hogy mossaő t tisztára a senatus és a népe l ő t tamirePapinianus azt felelte neki: testvérgyilkosságot nem olyank ö n n y űmentegetni, mint elkövetni. Azt is mesélik, hogy

Papinianus nemvolt hajlandó olyanvádbeszédetszerkeszteniGeta elJen, amely a gyilkos mellett szólt volna, egy meggyilkolt ártatlan embert vádolni- mondta - felér egymásodik gyilkossággal. Ez a verzió azonban nem egyezteth e t őössze a körülményekkel, hiszen egy praefectus nemszokott beszédeket szerkeszteni, és különben is közismerttény, hogy Papinianust mintGeta hívét ölték meg. Más feljegyzéseink szerint, amikor Papinianust a katonák meg-

rohanták, ésa palota felé hurcolták, hogyott végezzenekve le, mintegy aj ö v ő b elátva kijelentette bárki legyenis azutóda,a legesztelenebb bolond lesz, ha nem bosszulja mega praefectusi tisztségén esett gyalázatot.És valóban- mintmár elbeszéltem- Macrinus megölteAntoninust, mire akatonák imperatornak kiáltottákki a fiávalegyütt. A fiátDiadumenianusnak hívták, deakkor apja az Antoninusnevet adta neki, minthogy a praetorianusok mindenáronegy Antoninust akartak.TI Aelius Spartianus, AntoninusCaracalla 8.

Isten akaratából a nekünk aző hatalmábólátadott birodalmat kormányozva szerencsésekvoltunk a háborúban,d i c s ő kbékében, s az állam állapotátm e g ő r i z t ü kígy mostIsten segedelmévelarra törekszünk, hogy már se fegyverben és hadvezérekben vagy hadsere.gckben, se a magunktehetségébenne bízzunk, hanem mindenbiza lmunkat a legmagasabb Szentháromságba vessük.E b b ő lszármazik avilágonminden, és mindenakarata szerint létesül.

A világ dolgaiban semmi sem olyanfigyelenu·eméltó,mint a törvények tekintélye. Ezek rendezikhelyesen azisteni és az emberi dolgokat,s z á m ű z i ka méltánytalanságot.Megállapítottuk azonban, hogy a Róma városának ésRomulusnaki d e j é t ő lhozott törvények tömegeolyannyiraösszevan keveredve, hogy szinte végtelenés emberiésszelmár át nem fogható. Ezérte l ő s z ö rarra törekedtünk, hogyszent császárie l ő d e i n krendelkezéseitö s s z e g y ű j t s ü kés vi lágosan rendezve adjuk át. Egy kódexbeg y ű j t ö t t ü kazokat,

minden felesleges átfedéstés ellentmondástkiküszöböltünkb e l ő l ü khogy így minden embernek biztos támaszul ésiránymutatásul szolgáljanak.

Elvégezve ezt a munkát, és saját nevünk alatt kiadva ezta kötetet, a kisebb és könnyebb munkától anagyobb ésteljesebb jogfeldolgozásra törekedtünk. A rómaijo g egészétannyi s z e r z őszétszórtk ö t e t e i b ő l ö s s z e g y ű j t e n iés egy kódexbe foglalni még vágyni és remélnisem merte enki.


12/131

Olyan hatalmas munkának látszott ez, amely a lehete tlen-nel határos. Mi azonban az ég felé emelt kézzel és az r ö k k é ~való segítségét kérve, Istenben bízva nekiláttunk e nn ek afeladatnak, hiszen ő saját erejének nagy ságábó l a reménytelen feladatok te ljesítésére is e l e g e n d őe r ő ta dhat

Megparan csoljuk ezért Nektek hogy azoknak a régi tudósoknak a könyv ei t, akiknek a császárok megadták a törvé

nyek magyarázásának és értelmezésének jogát olvassátokel, válogassátok át , hogy m i n d e z e k b ő lö s s z e g y ű l j é kaz _anyag , átfedések és ellentmondások nélkül (amennyire ezlehet séges), és ö s s z e g y ű j t ö t ttartalmuk a lapj án egy könyvkészüljön, ami valamennyit helyettesíti . Minthogy másokis írtak jogi könyveket, akiknek ez a tekintélyük nem voltmegadva , ezeknek felhasználásától sem zárkózunk el.

M i d ő nazután ez az anyag l e g f e l s ő b bsegítséggel összeg y ű l tazt szépen rendezni kell, hogy mintegy a jog legsze ntebb temploma alaku ljon ki b e l ő l e .A mi kódexünk vagy azedictum perpetuum mintájára ötven könyvbe és eze kenbelül fejezetekre kell beosztani az egész jogot úgy, hogye b b ő lsem mi ki ne m aradjon hanem ez az ötven könyv az1400 éven keresztül ö s s z e g y ű l tteljes joganyagot tart a l-mazza általunk megtis zt ítva, úgy, mint ahogy a fallal körü l-vett városon kívül nem maradhat semmi. z összes s z e r z ő kmunkáin ak egyforma tekintélye legyen benne, ne létezzékegyiknek sem e l ő j o g ahiszen egyiket sem teljes egészében,hanem bizonyos meghat ározott részben vesszük fel, válogatvajobbak és rosszabbak között.ZJ Deo auctore pr.-2; 4-5.

2. A J O G Á S Z I HIVATÁSTUDAT

E cím alatt néhány o lya n szemelvé nyt olvashatunk, ame lyeka római jogtudó so k hivatástudatáró l tanúskodnak , és megismer-tetnek a római jog egy-két alapfogalmával is. Az persze túlzás,amikor Celsus „a jó és a méltányos ű és z e t én e knevezi azta római jogot, amely a rabszolgát vagyontárgyként kezelte. Ben-

24

nünket azonban itt n em az érdekel, vajon megfeleltek-e a rómaijog sza bályai a nn ak az ideálnak, amelyet a jog mesterei követnivé ltek, hanem a jogtudó sok nak az a szub jektív m e g g y ő z ő d és ehogy munkájukkal az igazságo t zolgá lják. Külön figyelmet érdeme l a Pomponiu s idéze t. Ez nem csupán egy jogtudós, hanemminden tudó s örök é r v é n y űhitva ását, csi llapíthatatlan tudásszomját fejezi ki néhány mesterkélet len, római módon pátoszmentes szóva l.

Ha a joggal akarunk fogla lkozni, e l ő s z ö rmeg kelJ tudnunkhonnét származik a neve. Az igazságosságból* származik,mert amint C e lsus elegánsan meghatározza, a jog a jónakés a méltányosnak a m ű v é s z e t eAkár papoknak is méltánnevezhet bennünket bárki, hiszen az igazságot szolgáljuk,a jóra és a méltányosra törekszünk, elválasztván a méltányost a méltánytalantól , megkülönböztetjük a megengedettet a tiltottól, és a he lyesre nemcsak a b ü n t e t é s t ő lvaló félelemmel, h a nem k ü l ö n b ö z őe l ő n y ö k k e is buzdítani törekszünk. Az igazi , nem holmi hamis bölcseletre törekszünk ,ha nem tévedek .

Két rés ze van ennek a tudománynak a köz- és a magánjog. A közjog a római á am ügyeit tartja szem e l ő t t amagán pedig az egyesek hasznát, his zen vannak közhasznúés magánhas znú dolgok . A közjoghoz tartoznak a vallásiszabá lyok, a papi rendek, a közhivatalok. A magánjogh á r o m ré t ű :szabályai ugyanis vagy a t e r m é s z e t t ő lvagy anépek általános jogából , vagy t ö r v é n y e i n k b ő lszármaznak.

A termé sze tjogra a természet minden é l ő l é n y tmegtanít:nem sajátja ez az ember i nemnek, hanem közkincse minden

földi és vízi á llatnak és a madaraknak is. E b b ő lv e z e t h e t őle a férfi és a n ő közössége , amit házasságnak nevezünk,e b b ő laz utódokró l való gondoskodás a nevelés. Hiszenlátjuk , hogy ezeket a jogoka t az állatok, még a vadak isgyakoro lják.ZJ Ulpi a nus D J 1 1 pr.-3.

A la tinb a n a ius je lent i a go t a iu s titi nz igaz got.

25


13/131

A törvény és a szokások kormányozta valamennyinép részben saját jogával részbenaz összesemberek közös jogávalél Az a jog ugyanis,amelyet valamelynép saját maga kialakít, az ő államának sajátja, és ezértazt ius civile névennevezzük, hiszenannak az államnak saját joga , amit pedigaz összes emberekné lkialakított a természetesészjárás,aztmindenütt betartják , és ezért ius gentium a neve, mert

ezzel a joggal mintegyaz összesnépek élnek .ZJ Gaius D.1.1.9.

Az igazságállandó és következetes törekvésarra , hogy mindenkinek megadjuk azt amihez joga van. A jog parancsaiezek: becsülettel élni, mást nem sérteni,kinek-kinek megadni a magáét.

A jogtudomány az isteni ésaz emberidolgok ismerete, ajogos és a jogtalan megkülönböztetése.ZJ Ulpianus D.1.1.10.

Én bár hetvennyolcadik évét taposom életemnek, ma iségek a tanulás vágyától, és ezttartom az élet egyetlen értelmének. A görög közmondásra emlékezem:„bár fél lábbalmár a sírban vagyok, mégistanulni vágyom. Z Pomponius D. 40. 5. 20.

3 A JOGÁSZI G O N D O L K O D Á S M Ó D

Már szó esett a római jogtudósok gyakorlatiasságáról.Deóvakodnunkkell két veszélyesáltalánosítástól. Nem szabad azthinnünk, hogya rómaijogtudósokatkizárólag gyakorlatiesetekfoglalkoztatták,s irtóztak az elméleti általánosításoktól, ameg-határozásoktól. Éppen ennyirehelytelen lenneegyoldalúan

• A ius civile kifejezéslefordíthatatlan. A Ill . fejezet b ev ez e tő részébenesikszó r r ő a fogalomról.

•• A ius gentium fogalma - mint azoknak a jogelveknek a g y ű j t ő n e v e~ m e l y e krómai felfogásszerintmindennépnél megtalálhatóak - nem adhatóvissza magyar szJva kkal.

26

megítélnünkő k e t és nem észlelnünk az egyesjogtudósokmunkamódszere,felfogása közötti különbségeket.Ha a római jogtudomány valóban annyira egységesés mereven gyakorlatias lettvolna, mint ahogyan azt régebbenfeltételezték,akkor aligha tudottvolnaaz utókor annyit meríteni alkotásaiból. A római jog mesterei mind egyéniségükben,mind stílusukban és nézeteikbenkülönböztekegymástól, némelyikükf ő k é p pgyakorlatiesetekkelfoglalkozott, mások az elméletet kedvelték jobban. Ak ö v e t k e z ő

szemelvényekkel a római jogtudománys o k r é t ű s é g é t

színességétszeretnénk érzékeltetni.A felsorakoztatott„regulák - magyarul talán az„arany

szabály szó adja vissza leghívebben a latin kifejezés hangulatát- és meghatározások mindarról tanúskodnak: a római jogtudósok nem haboztak Ieszürniés tömör megállapításokba foglalni az e l ő d e i kés a maguk gyakorlati tapasztalatait. Egyikmásik római regulaannyira találó, hogy még mais szívesenidézika jogászok.

Két idézet a jogtudósokgyakorlatitevékenységétszemlélteti..M i n d k e t t őegy szakvéleményt: „responsum -ottartalmaz.Nyomban szembeszökik akét szövegk ü l ö n b ö z ő s é g e .Az e l s ő b e nszokványostanácsadással találkozunk,a második az eredetiengondolkodó, közismertengoromba és szangvinikus Celsusegyéniségét érzékelteti.

Egy paródiávalis találkozunka szemelvényekközött. Cicerokét levelét olvashatjuk, amelyben a neves szónokés politikuskedélyesen gúnyolódika jogtudósok tekintélytiszteletén. A csúfondáros hang nemalaptalan. A római jogtudósok valóbangyakran érveltek azzal: valamelyik jelese l ő d j ü kis ezt a nézetetvallotta.

Végezetülkét ellentétes,s ő t szinte végletes felfogássalismerkedünkmeg. Aulus Gellius s z ö v e g é b ő la jogtörténetmélységesmegvetésesugá rzik; Gaius a történelemfontosságáért állki.

regula tömören fejezi ki a tényállást.Nem a regulábólmerítjük a jogot hanem az é l őjogból s z ű r ő d i kle a regula.A regula tehát tömören fejez ki valamit és, amint Sabinusmondja mintegy az okfejtés összefoglalása, mely,amintvalamely részében hibás, elveszti érvényét.ZJ Paulus D. 50 17 1

27


14/131

A ius civile-ben minden meghatározás veszélyes. Ritkaeset ugyanis, hogy ne lehetne az e l l e n k e z ő j é r efordítani.ZJ Iavolenus D .50 17.202.

Senki sem adhat át másnak több jogot mint amennyivelmaga rendelkezik.ZJ Ulpianus D.50.17.54.

Aki hallgat , nem mindig ért egyet , de az biztos, hogy nemmond ellent.ZJ Paulus D . 50 17. 142.

Kétséges ügyben a k e d v e z ő b bmegoldást kell e l ő n y b e nrészesíteni.ZJ Gaius D. 50 . 17 56

Homályos esetben azt kell nézni , hogy mi a v a l ó s z í n ű b bvagy mi fordul e l őgyakrabban.ZJ Paulus D. 50 17 . 114.

Mindenben törekedni kell ugyan a méltányossá gra, de leginkább a jogban .ZJ Paulus D 50. l 7 90.

A természetjog szerint méltányos , hogy senki se gazdagodjék más kárára és sérelmére. DGy Pomponius D. 50. 17. 206.

Arról kérted a véleményemet, hogy érvényes lehet-e egy, afivér és a n ő v é rközt vagyonközösség megszüntetése tárgyában létrej ött egyezség : úgy mondod ugyanis, hogy az asszonye s z e r z ő d é s tférje p arancsára f é l e l e m b ő lírta alá, anélkül,hogy tudta volna , milyen feltételek vannak a s z e r z ő d é s b e nírva és felsorolva.

• z a szabá ly vá lt az ún. jo g lap nélküli gazdagodás a lapelvévé.

28

Ha így van, amint kérdésedben elmondod, a jog feloldjann ek a megállapodásnak érvényét, és az semmissé válik ,í ze n a törvényes kedvezményekkel mindenképpen ellen

kez ik.Z Consultatio 1 1-2.

Domitius Labeo üdvözletét küldi Celsusnak . Kérdem

T ő l e dvajon beszámítható-e a végrendelet tanúi közé az,akit felkértek a végrendelet szövegének leír ására, és a táblákmegírása után azt alá is írta.

Iuventius Celsus üdvözletét küldi Labeónak . Vagy nemértem, hogy mit kérdezel t ő l e mvagy nagyon ostoba a kérdésed: Mert több mint nevetséges kételkedni abban, vajonjoggal t e k i n t h e t ő - evégrendeleti tanúnak az, aki még a végrendelet szövegét is maga írta.ZJ Celsus D 28 1 27

M. CICERO ÜDVÖZLETÉT KÜLDITREBATIUSNAK

Olvastam l eve led, a m e l y b ő lmegtudtam, hogy CaesarunkTéged nagy jogtudósnak tart, van tehát okod az örömre ,mert olyan helyre kerültél , ahol azt hiszik rólad, hogy érteszvalamihez. Ha még Britanniába is elutaztál volna, mindenbizonnyal azon a nagy szigeten nem lett volna nálad jobbszakember . Nevetek ugyan, de Te késztetsz erre - egy kisséirigykedem, hogy Téged az keresett és hívott meg, akihezbejutni bár nem g ő g ö s s é g ehanem elfoglaltsága miatt másnak álmodoznia sem szabad. Hanem fent említett leveled- .

' A k é r d e z ő- D o mitiu s Labeo - termé sze te se n nem azonos a ne ves jogtu d óssa l: Anti s tiu s L abeóva l.

•• Ennek és a k ö ve tk e z őlevélnek a cim ze ttje korának ne ves jogtudó sa vo lt .l . a sz emélynevek mutat óját . A gúnyo s o ld a lvágá sok na k ez a magyar:i z ta.

Cice ro ir ó ni ája persze Caesart sem kím éli.

29


15/131

ben mltsemírsz a magad dolgairól, pedig Herkulesre, ezeknem kevésbé érdekelnek, mint a saját ügyeim. Nagyon félek,nehogym e g h ű l ja téli szálláson, ezért javaslom, hogy alkalmatos kályhád legyen.Így vélekedik Quintus Mucius Scaevolaés Marcus Manilius is kiváltképpen azért, mert katonaköpenyekben nemb ő v e l k e d e l .Bár amint hallom,ott most jólb e f ű t ö t t e knektek, mely hir miatt, eskiiszöm, nagyon aggódom érted. No , de hiszen Te az ilyen katonás dolgokbansokkal óvatosabb vagy, mint az ügyvédkedésben. Hiszenaz Óceánt sem akartad átúszni, igen buzgó sportúszó létedre, sem a harci szekérenk ü z d őbritanniaikatonákatnemakartad megtekinteni, bárannak l ő t t ebekötött szemmel vívó gladiátorokm é r k ő z é s é r ő lsem tudtunk volna elvonszolni.No de már elég a tréfából? Hogy a te érdekedbenmily szorgosan írtam Caesarnak, azt te magad is tudod.Hogy milyen gyakran írtam, aztjó magam, de szavamra,már abbahagytam, nehogy az legyen a benyomás rólam,hogy ennek a nagyvonalú és engem igazánk e d v e l őembernek az irántam érzett érzelmeiben kétkedem,noha legutóbbihozzá írott levelemben mégisjónak láttam emlékeztetni.Emlékeztettem is, de hogy milyen eredménnyel, kérlekarról értesíts, azonfelülk ö r i . i l m é n y e i d r ő lés összes terveidr ő l is. Szeretném tudni, hogy és mint vagy, mit forgatsz afejedben, mennyii d ő r etervezed mégt ő l ü n kvaló távollétedet, mert arró I biztosíthatlak, hogy k ö r ü n k b ő lvaló távolléted elviselését csakaz könnyíti meg, hogyaz neked e l ő -meneteledre szolgál. Mert ha nem így lenne,akkor nincs aföldönk e t t ő n k n é lostobább.Nálam azért, mert nem csábí

talak Rómába, és Náladazért,mert nem repülsz ide. Esküszöm azégiekre, hogy akár csak egyetlené l c e l ő d ővagykomolybeszélgetésünkis többetér minden ellenségünknél,nem is beszélve Aeduust e s t v é r e i n k r ő l .gy tehát légy azon,hogy e l ő b btudjakö szesdolgaidról: vagyvigasszal vagytanáccsal vagy tettel majd segítelek.KI Cicero, ad familiares 7. 10 .

30

M C ICERO ÜDVÖZLETET KÜLDJ TREBATJUSNAK

Leveledalapjánköszönetetmondtam Quintus öcsémnekis és végtére Téged is megdicsérhetlek, hiszen úgy látszik,hogy már valamilyen elhatározás mellett kikötöttél. Ugyancsak f e l b ő s z í t e t t é la korábbi hónapokban kelt leveleiddel,hiszen- már megengedj- az volt a benyomásom, hogy

hol a városi kifinomult léhaságok után sóvárogsz, hol lustálkodsz, közben úgy viselkedsz, mint egy anyámasszonykatonája,s ő t mi több, igazi mivoltodtól teljesene l ü t ő e nhogy úgy mondjam kissé szemtelen vagy. Mintha nem isajánlósorokat, hanem kötelezvényt vittél volna a föparancsnokhoz, úgy siettél a behajtott pénzzel hazakeveredni, éseszedbese jutott az, hogy akik valóban kötelezvényekkelérkeztekAlexandriába,azoknak sem sikerült eddigakáregy fillért is hazahozni. Ami a saját érdekemet illeti, leginkább azt szeretném,ha közelemben lennél, hiszen nemcsekélyg y ö n y ö r ű s é g e tmerítettem társalgásunkból és hasznot tanácsodból, valamint fáradozásodból. Téged, akitkorai ifjúságodtólkezdveő s z i n t ebarátsággal támogattalak- úgy vélem- nemcsak oltalmaznom, hanem anyagilagéserkölcsileg gyarapítanom és ékesítenemis i l l e n d ő .Remélem, hogy még nem felejtetted el,mi mindent ajánlottamfelNeked önként, amikor mégarra gondoltam, hogy vidékreköltözöm. Azután pedig, hogy eredeti tervemet feladtam,mivel nyilvánvalóvá vált, hogy Caesar engem igen nagyrabecsülés különösen kedvel, és egyszersmindm e g g y ő z ő d t e marról, hogy milyen példátlanulg y l e l k űés milyen egyedül

állóan s z i n t eés becsületes,akkor Téged neki mindent ő l e mt e l h e t őigyekezettel beajánlottalak és körébe juttattalak.Hogy ez az eljárásom milyen hatékony volt, és mindeztmiként fogadta,arra nekemírott leveleiben gyakran utalt.Neked viszont szóvalés tettel egyaránt bizonyította, hogyajánlásom mennyire megindította.Ha elhiszed, hogyakárcsak egy kicsit is értek ügyedhez, avagy jószándékkal oldaladon állok, kérlek, nehogy eljátszd azt al e h e t ő s é g e thogy

3


16/131

egy ilyen emberikapcsolatra tettél szert. Hanem ha valamilyen lépésenetalán tán Tégedsértene,illetve elfoglaltságai vagyaz ügy nehézségemiatt úgy látszanék,hogy késedelmeskedik,t ű r jés várd ki a végét, s hogyaz számodrak e d v e z őés örvendetes lesz,arról kezeskedem.Többre nemkell intselek:de arra figyelmeztetlek, hogysem a legnagys z e r ű b bés legnagyvonalúbbember barátságának megnye

résére, sem a leggazdagabbtar tományhoz , sem életkorod-hoz k e d v e z ő b balkalmat, ha ezt elmulasztod,soha nemtalálsz az életben.Erre nézvecsak azt mondhatom, amit tiszoktatok könyveitekben írni- „ez a véleménye QuintusCorne/iusnak is . Örülök, hogy nem utaztál Britanniába,mert egyrészt megkímélted magad a fáradtságtól, másrésztnekem nem kelle z e k r ő la dolgokrólt ő l e dhallanom. Örülnék,ha megírnádnekem, hogyhol telelsz, hogy megysorod.KI Cicero,ad familiares 7.17

ik a proletárok, kik tartoznak a capite c ensiközé, mit jelent a tize k éttáblás tör vé nyb enaz adsiduus, és mi e szó értelme?

Rómában ünnepnap volt, amikor a város piacán nem aboldogulásáértt ö r t e t őtömeg tolong, ésvalahogy mindenpompás és d e r ű s ;történetesen egynagyobb gyülekezetbenEnnius Évkönyvei ő i olvastunk

Ekkor felmerült a kérdés: mit jelenta „proletariusszó. Erre én megpillantvánkörünkben egy i s m e r ő s ö m e tolyasvalakit,ki a jogban járatos, megkértemarra , fejtsemegnekünk e szó értelmét. Mivelazt válaszolta, hogyő csupána jogban és nem a nyelvtudományban járatos , eztmondtam neki: - Annál inkább meg kell tudnod magyarázni, hiszen állításod szerint a joghoz é r t ő vagy.Quintus Ennius ezt a szót a tizenkéttáblást ö r vé n y b ő lvetteát, amelyben, ha emlékezetem nemcsal, a k ö v e t k e z ő kállnak: „ A d ó f i z e t őpolgárnak a d ó f i z e t őJegyen a v é d ő j ePolgárjogú proletárnak , bárki lehet v é d ő j e aki ak ar.

32

Kérünk hát, ne arra gondolj,hogyEnnius Évkönyvét olvassuk, hanem a izenkétt áblás törvényt, tehát azt magyará zdmeg, hogy e törvény szerint mit jelent a proletár polgár ?

- Ne k em persze csakakkor kellenetudnom megmagyarázni és értelmezni e szavakat , ha tanulmányo ztam volnaa fa unok és az ő s l a k ó kjogát. Az Aebutiusról elnevezetttörvény alapján mindezmár a múlté - hacsak nem a száz

személyesbíróság l ő t t iperes eljárás kivételez alól- és ígya „proletarius , az „adsiduus , „sanates , „vades' ', „subvades , a „25 garas'', a „talio ,* a lopás áldozati tállalés á g y é k k ö t ő v e lvaló nyomozása mind-mindelavultak, ésezzel a régi-régitizenkéttáblástörvényis. Csak a hatályosjogszabályokat, törvényeket ésszavakat kell tanulmányoznom és tudnom.KI Gellius, Noctes Atticae 16.10.

Elhatározván reg1 törvényeink magyarázatát , szükségs z e r ű e na város k e z d e t e i t ő lakarok kiindulni. Nem azért ,hogy szószaporító magyarázatokat alkoth assak, hanemmivelmindendolgot akkor tartok tökéletesnek,ha az összesszükséges részletekettartalmazza.Az pedigbizonyos, hogybármelydolognak leglényegesebbrésze a kezdet.Ha a tör-vényszéken perbeszédetmondók szinte tilosnak tartják abíró e l ő t ta tényállásminden bevezetés nélküli taglalását,mennyivel helytelenebb lennea magyarázatot i g é r ő t ő lakezdet elhagyásával, a források fel nem tárásával, szinteúgy mondhatnám, mosatlan kézzel, tárgyalni kezdeniazany agot. Ha nem csalódom, a magyarázat könnyebbenjut

hozzánk a bevezetésáltal és ezmegkönnyíti, készségesebbéteszi a megértést.ZJ Gaius D. 1 2 1

• A „ t a o régi büntet és i elv: z el sz envede tt r o ssz nak h a so nl ó va l ö r é nőm eg torl á sa.

3


17/131

li

A RÓM I T Ö RV É N Y E K

3 •


18/131

óma a jogászok nem a törvényhozók hazája volt. Bármenynyire különösnek is tetszik ómában a törvényhozás - maimércével mérve - roppant gyér rendszertelen és ö t l e t s z e r űvolt. Ennek az oka nem csupán az hogy régen a jogalkotók nemontották olyan pazar b ő s é g g e la jogszabályokat mint manapság. Azzal is magyarázható hogy a rómaiak a jog fejlesztésétl e h e t ő l e ga jogtudósokra és a magistratusokra e l s ő s o r b a napraetorra bízták. Törvényekkel jogszabályokkal olyanko ravatkoztak be a jog életébe amiko r kifejezett reformokra olyanfontos változtatások ra volt szükség amelyeket csak f e l ü l r ő lhatalmi szóval lehetett keresztülvinni. Mindez csupán a köztársaság és a principatus korára áll. A dominatus i d ő s z a k á n a kszinte korlátlan hatalmú császárai már arra törekedtek hogy ajog legapróbb kérdéseiben is az ő akaratuk döntsön ezért s ű r ű nbocsátottak k rendeleteket.

Paradox módon Róma jogának az életútja mégis egy-egy nagytörvényhozással k e z d ő d i kés f e j e z ő d i kbe. E két pillér között

ív l a római joge z e r e s z t e n d ő s

töretlen története.l d ő s z á m i t á s u n ke l ő t tmintegy négyszázötven évvel a plebejusok a kicsiny városállam elnyomott szabad lakosai kiharcolt.1 k az addig íratlan jog rögzítését és közzétételét. Tíztagú bizottsá g alakult és két e s z t e n d őmúltán tizenkét táblára írva a városfórumán díszelgett a törvényhozók ű v e a tizenkéttáblás törvény.Amikor a gallok feldúlták Rómát a táblák is elpusztultak.Haszt ala n vésték utóbb érctáblára a szöveget az év századok•Onín - eléggé érthet e tlen módon - a tábl ák n yomtal anul el-

7


19/131


20/131

Törvényellenesen cselekszik, aki megteszi, amit a törvénytilt. Kijátssza a törvényt, aki megtartja ugyan szavait , dekibúvót keres tartalma alól.ZJ Paulus D. 1 3 29

Ha a törvé nyt értelmezni kívánjuk, e l ő s z ö razt kell vizsgálnunk mi volt a jogs zokás e z e l ő t thasonló esetekben az

államban: a törvény legjobb é r t e l m e z ő j eugyanis a szokás.ZJ Paulus D. 1 3. 37

2 A TIZENKÉTTÁBLÁS T Ö R V É N Y Ő L

A kirá lyok e l ű z é s eután az összes addigi törvények elavultak, és a római nép ismét bizonytalanságban, inkább szokása lapj án, mint törvények szerint élt. Ez az állapot mint egyhúsz évig tartott. Ezután, hogy ez tovább ne így maradjon,közakarattal tíz férfiút neveztek ki, akiknek feladata lett agörög városok törvényei alapján az államot írott törvényekre alapozni. Azután elefántcsont táblákra vésve kiállították a bírói em elvényeken, hogy mindenki nyilváno santanulmányozhassa azokat . A tíz férfi megkapta erre az évrea teljes államhatalom gyakorlásának jogát, hogy ha szükséges, kijavíthassák vagy magyarázhassák is a törvényeket.Döntései kkel szemben fellebbezésnek - más hatóságoktóle l t é r ő e n- nem volt helye. k maguk úgy találták, hogy aze l s őévben hozott törvényeik még hiányosak voltak, és ak ö v e t k e z őévben még két táblát írtak azokhoz, így kapta at ö r v é n y m űa tizenkéttáblás törvény nevet. Egyesek szerintaz epheszoszi Hermodorosz, aki ekkor számkivetetten éltItáliában , a törvények s z e r z ő s é g é e na decemvirek s e gí t ő j evolt.ZJ Pomponius D. 1 2. 2 3-4.

Ha perbe hív, menni kell. Ha nem megy , [a felperes] hívjontanúkat , aztán ragadja meg ő t

40

fi a vona kodik, vagy elfut, kezet kell vetni rá.Ha betegség, vagy öregség akadályoz za, [a perbehívónak]

fogato t ke ll adnia. Ha n em akarja, a szekeret nem kell kip:í rnázn ia .

Ha a dologban megegyeztek, hirdessék ki.Ha nem egyeznek meg, vitassák meg az ügyet d é l e l ő t ta

1 iaco n vagy a g y ű l é s b e nMindketten legyenek jelen mikor

hc zélnek .Dé l eltelte után a j e l e n l e v őjavára kell eldönteni a pert.Ha mindketten jelen vannak, a v é g s őh a t á r i d ő[a tárgya

lás befejezésére ] napnyugta legyen.Tab. I 1-3; 6-9.

/\k i ta rtozását elismerte, vagy akinek az ügyében ítélteklegye n jogos harminc napja [a teljesítésre].

Ez után vessenek rá kezet. Vezessék törvény elé.Ha nem t esz eleget az ítéletnek, vagy ha senki nem kezes

kedik érte a törvényben, vigye magával [a pernyertes] .Kö tözze meg szíjjal vagy tizenöt font súlyú lábbilinccsel,ne nagy obbal, de ha akarja, könnyebbel [is megkötözheti ].

Sajá t kosztján élhet, ha akarja. Ha sajátjából nem él, napiegy m é r őliszte t adjon neki, aki fogva tartja. Ha akarja,a djon többet.

E közben még joga volt kiegyezni, és hatvan ·napig tartották bilincsben, ha nem történt megegyezés. Ez i d ő alatthárom egymást k ö v e t ővásárnapon a praetor elé vezették ag y ű l é sterére, és ott kikiáltották, milyen tartozást ítéltekmeg ellene . A harmadik vásárnap után f ő e n j á r óbüntetéstka pott vagy a Tiberisen túlra, idegenbe eladták.ZJ Tab. m 1-6 .

Ha az apa a fiát háro mszor e ladja , a fiú szabaduljon apjahatalmából.ZJ . Tab. lV. 2 b

41


21/131

Ha s z e r z ő d é s tköt, vagy adásvételt, amint szólott a nyelve,úgy legyen j o g s z e r ű .ZJ Tab. VJ.1.

Ha másnak tagját töri, ba nem egyezik ki vele , hasonlótalio) legyen a büntetése.

Ha éjjel követi el a lopást , és ő t megöli [a meglopott] ,joggal ölte meg.ZJ Tab vm. 2 ; 12- 13 .

Halott embert a városban sem e ltemetni , sem elégetni nemszabad.

Az asszonyok ne karmolják össze arcukat , és ne jajve székeljenek a temetés en .

Tilos a megholt ember csontjait összeszedni , hogy t1tólagos temetést rendezzenek neki.

Kivételt tesz a törvény az idegenb en vagy a háborúban

megholt esetében.Aranyat nem szabad [a halottal] adni. De ba valakinek a

fogai arannyal vannak kapcsolva , az nem j o g s é r t ő ha veleeltemetik.ZJ Tab. X 1 ; 4- 5 ; 8.

3 N É P Y Ű L É S ITÖRVÉNYEK

Törvény az, amit az egész nép hoz létre és parancsol meg.Néphatározat , amit a plebs hoz létre és parancsol megA plebs az egész n é p t ő lannyiban különbözik, hogy a népfogalmán az összes polgárok é r t e n d ő kide számítják apatríci usok at is A plebs megjelölésen a patríciusokonkívül az összes többi polgárokat értjük. Hajdan ugyan apatríciusok azt tartották, hogy ő k e ta plebs határozatai nemkötelezik , minthogy azokat h z z áj á r u l ~ s u knéll


22/131

megrongáltat, megront, hogy ezáltal kevesebb víz menjenjusson, folyjék, érkezzék,v e z e t ő d j é kRóma városába,vala-mintRóma város épületeibeés a városhoztartozó részekbe,vagy k é s ő b bhozzá k e r ü l őrészekre,kertekbe, földekre ésazon helyekre, amely kertek,földek, helyek tulajdonosai-nak birtokosainak,h a s z o n é l v e z ő i n e ka víz adva,juttatvavan, vagylesz, z ö k ő k ú t b akerül,elosztják, nyilvánosvíztar-

tóba vagy tóba vezetik,az ilyen a római népnekszázezretlegyenköteleskártérítésként fizetni;és akir o s s z h i s z e m ű e nbármit ezek közül megtett,az megtéríteni, megjavítani,helyreállítani, helyrehozni, újjáépíteni, helyre tenni, akadályokat lerontani legyen köteles minden csalárdság nélkül.Mindezt úgy tegye, hogy helyesen történjék. Aki a vizekgondnoka vagyha ilyen nincsen, akkor az a praetor aki apolgárokés azidegenek pereibenjogot szolgáltat, e g f e l e l őzálogolássalfegyelmezve gondoskodjéke r r ő l .A gondnok-nak vagy ha nincs gondnok akkor a praetornak aki agondnok nevébeneljár,fegyelmezési, bírságolási, zálogolásijoga és hatáskörelegyen. Ha bármitezek közül rabszolgakövetneel, az ő ura helyette arómai népnek kártéritésülszázezret kötelesfizetni.ZJ FIRA I p. 152-153.

4. A SENATUS HATÁROZATAI

A senatushatározata az, amita senaluslétrehozés elren-del. Ennek t ö r v é n y e r ő ttulajdonítunk, noha ez sokáig vita-tott volt.ZJ Gai. Inst.1 4.

A senatushatározata augusztushónapról

Caesar AugustuscsászárSextilis* hónapban kezdte meg el-s ő conzulságát,három diadalmenetetis vezetett avárosban,

• Szó 7 r : h ~ t od i k , mivel a r ó ~ év mürciushónappal k ~ zd ó d ö t t .

44

;1laoiculusról a lé giókkövettékő t k e d ve z őe l ő j e l e kalapján,F yiptomot is ebbena hónapban szerezte meg a rómainép-n k, és ebben ahónapba n fejezte bea polgárháborút. Így ez:1 hónap uralkodásának legszerencsésebb hónapjavolt,7.ért úgy tetszik a senatusnak, hogy e hónapot ezentúl

·1u gusztusnaknevezzék.ZJ FIRA J. p. 280-28 l

A senatushatározata az építményekmegóvásáról

n. HosidiusGeta és 1 Vagellius consulsága idején. Jósá-gos uralkodónk* városunkat és egészItáliátaz örökkéva1ó-ság számára szolgáló építményekkeldíszítette, és nemcsaklegfelségesebbszándékával,hanem példájával is gondozzaazokat azok megóvása érdekében e boldog századbanközfáradozáson felül amagánosoknak is igyekezettel kelllenniök. Tartózkodnia kell mindenkinekazon kegyetlenü g y l e t e k t ő lés a békés f e j l ő d é sellenérel e v őt e v é ke n y s é g t ő lamely a házak és a majorságok lerómbolására törekszik.Ha valaki olyan céllal vásárol építményt,hogy lebontásá-val a vételárhozképest többletnyereségre tegyenszert, azezzel elért nyereség kétszereséttartozik a kincstárba befi-zetni,és e r r ő la senatusnakis be kell számolnia. Minthogypedig ugyanolyanrossz példát szolgáltat azilyen célbólt ö r t é n őeladás,minta vétel,tehát az eladókat,akik tudatosan, r o s s z h i s z e m ű e n, a senatus kifejtett akarata ellenéreadnak el, azzal kellbüntetni, hogyaz ilyen eladások érvény-telenek legyenek.Tanú sítja azonban a senatus,hogy nemazokkal a tulajdonosokkal szembenhatározott akik épít-ményeikbirtokában azok egyesrészeitátépítik, és ezt nemiizérkedéscéljábólteszik.

Számlálás szerint ahatározat hozatalakor jelenvolt 383senator.ZJ FIRA 1 p. 288-289.

• Claudius császár.

45


23/131

5 CSÁSZÁRI LE IRATOK

Az uralkodó akarata ö r v é n y e r e j űmivel az uralmáról szólótörvénnyel, amit a néphozott a nép nekiadta és reá ruháztateljes hatalmát.

Amit tehát a császár leiratában és aláírása által elrendel,vagy kérésre eldöntö tt, vagya m i r ő lnyilatkozott, vagy amir ő ledictumotadott ki, törvénynektartandó. Ezeket a jogszabályokatközönségesen constitutióknak(császárirendeleteknek) nevezzük.ZJ UlpianusD. 1 4 1 pr-J.

Domitianu s Jeírata az orvosok és a tanítómesterek megrendszabá lyozásá ról

Caesar Domitianus császár tribunusi hatalmának XIII.,császárságának XXII. évében, mint örökös censor. A. Licinius Mucianus ésGaius Priscus consulságaévében. Úgyítélem, hogy szigorúanmeg kell rendszabályozniaz orvosok és az ifjúságotm ű v é s z e t r etanító mesterek kapzsiságát,mertsokan a tudományt aljasmódonkiárusítjákrabszolgájuk által, nem az emberségnek, hanem az árak felhajtásának kedvéért. Akitehát rabszolgájánaka tudományáértpénzt fogadel, azt meg kellfosztani agyakorlás jogátÓJ,melyet atyám engedélyezett,ugyanúgy, mintha mesterségétmás városbangyakorolná, mint ahol arra jogosult.ZJ FIRA 1 p. 427-428

Vespasianus a Sabora-beliekhez

Ccasar Ve spasianusAugustus császár, f ő p a ptribunusi hatalmának IX., császárságánakXVIII. évében nyolcadszorconsul, a haza atyja üdvözliSabora elöljáróit és várositanácsnokait.

46

Mivel azt mondjátok, hogysok nehézség nyomjagyeng - ••etcket, megengedem, hogyszándékotok szerintrólam el-

vczett várostépítsetek a síkságon. Vámszedésijogaitokat ,y ek r ő lazt állítjátok, hogy Augustus császár engedé-

1 czte a számotokra , m e g ő r z ö m .Ha újakat akartok szerezni,· :ért a helytartóhoz kellfordulnotok én ugyanis a vele valótúrgyalás nélkül semmit semhatározhatok . Felterjesztésete

kct augusztus elsejee l ő t t i

nyolcadiknapon vettem,követei„ t ki küldöttema negyedik napon , ugyanazonelsejee l ő t t .jdvözöllek Benneteket.

ő á r ó i t o kC. CorneliusSeverusés M . SeptimiusSever u az adót befizették akincstárba./.1 FTRA J . p 422 23.

6 IUSTI N I A N U S R E N D ELE TEJBÖL

s zí n é s z n ő k t ő lsem esküt,sem kezest nem szabad követelni arról, hogynem hagyjákott a foglalkozásukat

1ustinianus császár Iohannésznek, aki másodízben ake leti rész t es t ő r p a r a n c s n o k a patrícius ésvolt consul.

e v e z e t őr ész Tudjuk , hogy a minaptörvénythoztunkamely megtiltja, hogy bárki kezeseket merészeljen követelnia színi pályán m ű k ö őn ő k t ő lazért , hogyott maradjanak ,6. becstelen mesterségükettovább ű z z é kmegfosztvánő k e tat tól a l e he t ő s é g t ő l hogyjó útra térhessenek. Egybensúlyosbüntetésekkel fenyegettükazokat akik ilyesfajtakezessége

ket követelnek,és efrendeltükezenfeli.il, hogy a kezesekmente ek mindenk ö t e l e z e t t s é g t ő l .Ígynem é n y s z e r í t h e t ő k.arra, hogy ezeketa személyekete l ő á l l í t s á k .

Azt tapasztaljukazonban most , hogy súlyos\111 és t ű r h e -tetlen módon sértik megazt az erkölcsösséget, amelynekmegvalósítására törekszünk.Miután megtiltottuk nekik,hogykezeseket szerezzenek,más utat eszeltekki, amely méglilyosabb istentelenségeketeredményez Megesketikugyanis

47


24/131

ezeket an ő k e tarra, hogysohasemhagyjákabba istentelenés erkölcstelen mesterségüket. Aszerencsétlenek pedig.rútul félrevezetve,azt hiszik, hogy nem istenteleniil, hanemistenesen cselekszenek,és csupán esküjüket tartják megazzal, hogy szemérmüketáruba bocsátják, holott tudbat-nák, hogy kedvesebb az istene l ő t taz ilyesféleeskü megszegése, mint betartása. Ha ugyanis valakiarra esküszik meg,

hogy például gyilkosságot, házasságtörést vagy valami másesztelenséget fog elkövetni,akkor nem kötelesaz ennyireistentelen, esztelen ésveszélybe sodró esküt betartani.Éppen ezért szabad an ő n e kis, mégha ilyen esküt tett is,megszegnie az esküszigorát,és bántatlanultisztességes életet kezdenie.Az esküszegés büntetésepedig (amennyibenegyáltalábane r r ő lszó lehet)azokat sújtsa, akik t ő l e azesküt követelték.

1 fejezet Ezért nyomban el is rendeljük, hogy tízaranybüntetést fizessen az,aki ilyen fajtaesküt merészel követelni. Elrendeljüktovábbá, hogy eztaz összegetma ga aszerencsétlenn ő kapja meg, hogy életeh á t r a l é v őrészébentisztességben élhessen. A büntetéspénzta tartomány elöljárója hajtsa be,ésadjaát a n ő n e kA hivatalnokok pedig vegyéktudomásul, hogyha ezt elmulasztják, akkor hivataluklejárta után is f e l e l ő s e kmaradnak, s ő tfelelnek örököseik,utódaik is, és felelnek vagyonukkalazért, minthogy istenescselekedetetmulasztottak el. Ha pedigmaga a tartományielöljáró követelné az esküt,akkor ő n e k iis meg kell fizetnieaz említett tíz aranybünt etést,amit a tartomány katon aiparancsnoka hajt berajta, és ad át a n ő n e k Amennyiben

nincsen a tartománynak katonai parancsnoka,akkor ametropolita püspök* vegye kezébeaz ügyet.Miután pedigintézkedett, számoljonbe e r r ő lnekünk, valamint a szomszédos tartomány legmagasabb rangú hivatalnokának.Tehát akár hivatalnok,akár magánember legyenaz, aki eztelköveti, mindenképpensújtsa az említett büntetés. A be-

• Mai kifejezéssel: ér sek (a tartomán y ran gb a n e l s ő pü spök e .

48

hajlott pénzt pedig a n ő n e kkell adni- aki ennek híjánnem tudna a ö v őb e nerkölcsösen é l n i - hogy ne látsszékc s k ü sz e g ő n e k

Zá radék Amit tehát eldöntöttünk, és a jelen szent törvényünkben kinyilvánítottunk, méltóságodtegye saját hirdetményeivel köz ismertté, hogy az emberektudomást szerezzenek azerkölcsösség érdekében kifejtettcsászári törekvés i n k rő l

OGy Nov. 5 .

A f e g y v e r e k r ő l

ustinianus császár Baszilidésznek, a császárikancelláriav e ze t ő j é n e k

e ve z e t ő rész A magasságosIsten és Ü d v ö z í t ő n k n e kJézus Krisztusnak segítségét kérvénszüntelenülarra törek-zünk, ho gy alattvalóinkat, akiknek kormányzását Isten

reánk bízta, minden s é r e l e m t ő lés károsodástólmegoltalmazzuk. Így tiltjuk a háborúskodásokat, amelyek meggondolatlanságból keletkezvén kölcsönösöldöklést eredményeznek, és ennélfogva kétszeresbüntetéstvonnak magukután : mi nd azt, amit a hadakozók mémek egymásra,mindpedig azt, am ellyel törvényünk sújtja aző esztelenségüket.

l f ej eze t Minthogyaz efféleö l d ö k J é s e k t ő laz embereketmeg akaiju k szab adítani, úgy határoztunk, hogy egyetlenmagánember sem készíthet fegyvereket, éscsak azok állíthassanak e ő fegyvert, akik az állami f e g y v e r k é s z í t őm ű h e -

lyekben dolgoznak, a fegyvereket pedigk é s z í t ő i knem ad -hatják el magánszemélyeknek. S ő tazoknak sem engedjükmeg, hogy fegyvert készítsenek vagybárkinekeladjanak,akik fegyverkovácsokk ént a katonai egységekhezvannakbeosztva, akiket „küldötteknek is neveznek, és akik acsászári kincstárb ól húznak fizetést. Csupán azoknak akatonáknak a fegyvereit tarthatják karban , akikkel egycsap atban szolgálnak, ha pedigúj fegyvert állítanánake l ő

494


25/131

akkorazt el kell kobozniL ő l ü kés császári Íegyvertarunkbakell bevinniaz ott elhelyezett állami fegyverek közé.

II fej eze t: Mindezeket a rendelkezéseket pedig azokraisalkalmazni akarjuk, akik a hajítógépekk e z e l ő i n e kcsapataihoz tartoznak, amelyeket a különféle városokban helyeztünk el, és ezekben a csapatokban olyanokis szolgálnak,akik a fegyverek gyártásához is értenek. Ezek kizárólagaz állami fegyvertárakban elhelyezett állami fegyvereketjavíthatják és tarthatják karban. Ha pedig valamiféleúj fegyvert készítenének, akkor azt is adják át az állami fegyvertárba, és semmiképpen se adjákel senki másnak.

IV fejez et: Annak érdekében pedig, hogy nyilvánvalóváváljék az: mely fegyverek gyártását tiltjuk a magánszemélyeknek és bárkinek, kivéve azokat, akik a mi császárif e g y v e r m ű h e l y e i n k b e ndolgoznak, illetve mely fegyverek eladását tiltjuk magánosok részére, helyesnek tartjuk ezeket ajelen törvényben felsorolni. Tilos tehát magánszemélyek

neke l ő á l l í t a n i u k

és vásárolniuk íjakat és nyilakat,k é t é l ű

kardokat és kardokat (amelyeket rövid kardoknakis neveznek), mellvérteket, amelyeket páncélnak is neveznek, továbbá pikákat és bármilyen fajtájú és formájú lándzsákat,az izauriaiaknál „monocontia -nak nevezett lándzsákat,hajítódárdákat, amelyeket hajítófegyvereknek is neveznek,ezenkívül pajzsokat, sisakokat; ugyanis ezek gyártását semengedélyezzük azokon kívül, amelyeket a mi császáriű h e -lyeinkben állítanakl ő .Magánosok számára csupán a rövidt ő r ö kgyártását és eladását engedélyezzük, mert ezeket acsatában nemigen lehet használni. Jelen általános érvényütörvényünket pedig méltóságod ebben a királyi városban,valamint birodalmunk többi városaiban is tegye közzé, hogyvalamennyien ismerjék és betartsák azt, amit elrendeltünk.

V f e ze t : Értesítsed továbbá az ilyenfegyvertárak élénálló chartulariusokat és az említettű h e l y e kélén álló scriniariusokata mondottakról, mert mulasztásuk esetén nemcsupán pénzbeli, hanem testi büntetésbenis részesülnek, éselveszítik hivatalnoki m i n ő s é g ü ke azonfelül, hogy ő k

50

maguk többé nem lehetnek scriniariusok, hanema m ű h e -lyek vezetését másokra bízzuk.

Záradék: Amit pedig elrendeltünk,és a jelen törvénnyelkinyilvánítottunk, méltóságod, és azok, akik aj ö v ő b e nfogják ezt a hivatalt betölteni, megvalósítani törekedjenek,mert haragunkat vonják magukra, ha az állam számáraennyire fontos ilgyet nem kezelnekk e l l ő e nDGy Nov . 85 pr.-1-2-4-5.

Azokról a colonusokról, akik más földjén lakókkal kötnekházasságot

Iustinianus császár Ladzarosznak, a keleti tartomány helytartójának.

e v e z e t ő rész : A különféle utakon nekünk tett jelentésekb ő l tudomást szereztünk arról, hogy Mezopotámiában,valamintOsroenatartományban a mi korunkhoz méltatlanb ű n ö k e tkövetnek el.Ott ugyanis szokásos, hogy ü l ö n b ö z őföldbirtokokról származók házasodnak össze. Most azonban a földesurak már megkísérlik a korábban megkötöttházasságokatfelbontani, és az e z e k b ő lszármazott gyermekeket a s z ü l e i k t ő lelvenni, és ilyenformán valamennyiüketa saját földbirtokuk colonusainak a nyomorúságos sorsárajuttatni e r ő s z a k k a lválasztvánel egymástól a férjeket és afeleségeket, sarjaikat pedig, akiket azok a világra hoztakelragadvánt ő l ü kÉs egyedül mit ö r ő d ü n kezzel az üggyel .

] . fe jez t : Elrendeljük tehát, hogy aj ö v ő b e na földbirto

kosok úgyő r i z z é kazokat a colonusokat, akik törvényesenő h o z z á j u ktartoznak, ahogyan akarják, hogy ne léphessenek házasságra más földbirtokról származókkal. Amármegkötött házasságok azonban érvényesek legyenek, éssenki sem választhatja el azokat, akik akor ábban uralkodószokásnakm e g f e l e l ő e nmár együtt élnek, és senki sem kényszerítheti ő k e tarra, hogy aző földjét m ű v e l j é kTilos továbbá elvenni a gyermekekets z ü l e i k t ő lazon a címen, hogy

51

4*


26/131

colonusi jogá llásúak. Ha pedig kitudódna hogy ilyesmiesetleg már bekövetkezett akkor tetesd azt jóv á és gondos-kodj arról hogy visszaa dják akár a gyermekeket akár azasszonyokat vették l a s z ü l e i k t ő li l l e t ő l e ga f é r j ü k t ő l .Akipedig ezután merészel ilyet tenni az magát a földet is ve-szítse el. A házaspárok pedig szabaduljanak meg attól ar e t t e g é s t ő lamely eddig beárnyékolta ő k e t és a s z ü ő k

tartsák meg gyermekeiket ennek a rendelkezésünknek azértelmében. A földbirtokosok nem firtathatják ezeket azügyeket továbbá nem ragadhatják l a gyermeket vagy azélettársat. Az pedig aki ilyet merészel tenni veszítse l azta földet amelynek coJonusaiként perelni próbálj a ő k e t .

Záradék Amit tehát eldöntöttünk és a jelen ünnepélyestörvényünkkel kinyilvánítottunk azt méltóságod és beosz-tottjai valamint azok akik a j ö v ő b e nugyanezt a tisztségetbe fogják tölteni valósítsák meg és gondoskodj anak be-tartásáról minthogy három font arany büntetés fenyegetimindazokat akik ezt a törvényt megszegni próbálják.DGy Nov. 157.

Ill.

VlVA VOX lURIS ClVILIS.A PRAETOR JOGALKOTÁSA


27/131

Elnézéstkérünk az olvasótól a la tin címért, de nem tudunkellenállni a kísértésnek, hogyMarcianu s jogtudós szinte k ö ő izépségü meghatározását: „A ius civiJe é lő szavá -t válasszuk a

praetori jogalkotásról szóló fejezet jelmondatául.* Marcianusdefiníciója pedig nemcsak szép, hane m találó i .

Magyarázattal tarto zunk azért is hogy visszariadtunk a„ius civile kifejezés magyarraá t ü l t e t é s é t ő l .Ennek e g y s z e r ű enaz az ok a , hogy olyansajátos rómaifogalomról vanszó, amelynek m e g fe e ő kifejezést nye lvünk nem ismer. Így bármilyenfordítássalkí sé rleteznénk is menthetetlenül torzíLanánk.A „iuscivile -n arómaiak l s ő s o r b na saját jogukatértették. Jdesorolták azokat a szabályokat, amelyekcsak rómaipolgárokra vonatkoztak , azokat a jogosítványokat, amelyek csak ő k e tiUettékmeg. Így példáulcsak római polgárnak volt ap a i hatalma gyermekei fölött. A birodalom területén é ő i d e g e n e k t ő la rómaiakmegtagadták ezta jogot. Néha más értelembenis találkozunk a„ius civile kifejezéssel. l ő f o r d u lhogy a források a törvényekés jogtudósok írásainakg y j t ő n e v e k é n tha sználják ezt a megjelölést. Ilyenkor nemaz idegenekjogávalállitják szembe,hanemazzala joggal, amelyeta magistratusok, s ő s o rb na praetorok alkottak. A„iuscivile tehát a praetorijog ellentétekéntis r t he t ő .

A praetorijog olyan különlegesség,amelykizárólaga rómaiaksajátos államrendjébenk é p z e l h e tő el. A praetorijog valójában

z idézett szöv egben ugyan nem szó szer int „i us praetorium , h anem

0 ius bonorarium·1 sz erepe l


28/131

a legvadabb paradoxon. Római felfogá szerint ugyani a praetor nem alkothat jogot, de ennek ellenére prat tori jogról be~ z él ne k Hogyan lehetséges ez?

A praetor az igazságszolgáltatás v e z et ő j evolt, akit egy évrevála ztottak meg erre tb.llségrc. Nem szcmélye-;cn bíráskodott,de a p e r e sk ed ő fe l kn'k e l ő s z ö ra praetorhoz kelle,t fordulniuk,és a praetor döntötte el, hogy engedélyezi-e a pört, ad-e jogsegélyt a panaszosnak . Ha pedig engedélyezte, azt is meghatá

rozta, mi ként ítélkezzéka bíró. Ebben a körbena praetorhatalma - modern kifejezéssel élve - ·szuverén volt. E b b ő fakadtaz, hogy hiába volt valakinek joga, mitsemért ve le, haa praetormegtagadta a perlési l e h e t ő s é g e tS ő az is e l ő a dó d ot t hogyvalaki olyan panasszal fordult a praetorhoz, amely aius civileszerint nem volt megalapozott, de az igaz ágszolgáltatás uramégis e h e t ő v ételte a perindítást.

Az ember azt gondo lná, hogy mindez a legféktelenebb önkénya teljes jogbizonytalanság forrásává vá lhatott. Ko rá nt em. Apraetor hivatalba lépésekor hirdetményt,„edictum -ot bocsátott ki, amelyben közzétette, milyen elvek szerint szolgá ltatigazságot, és a k ül ö nb ö z ősérelmekre milyen jogsegítséget ad.Saját edictumát pedig többé nem vá ltoztathatta meg. Legföljebbazt tehette, hogy olyan panaszrais adott jogsegélyt, amelyteljesen új és különleges lévén, nemszerepeltaz edictumban; vagyissaját edictumát csupán kiegészíthette.

A k ö v et ke z őévre megválasztot t praetor természetesen n mdobta sutba e l ő d je edictumá t, hogy m e rő b e núja t kelljen e inálnia. Lényegében átvette az e l ő z ő évi hirdetményt, és azt szükségszerint itt-ott megváltoztatta. Ha úgy találta, hogy e l ő d j én e kvalamelyik újítása csakbajt és zavart ok ozott a gyakorlatban,akko r ezt törölte, és kiegészítetteaz edictumot olyan intézkedésekkel, amelyekre megítélése szerint szükség volt. Így a praetor

edictuma valóban a ius civi le„ él ő

szavává vált,mert ezáltalaz

igazságszolgáltatás a l e h e t ő legrugalmasabban - elkerülve atörvényhozás nehézkességétés lassúságát - alkalmazkodhatottaz élet változó igényeihez. Egy-egy elhibázott intézkedés, rosszötlet nem támasztott évekre zavarokat- mint egy félresikerültjogszabály esetében - , mert a k ö v e t k e z őévben az új praetorminden teketória és formaság nélkül elhagyhatta. Emellett azedictum az állandóságot, a folyamatosságot is bizto ította, hiszen a gyakorlatban bevált hasznos része i áUandósultak.

56

Múr említettük, hogy a practori jogalkotás is vég ő soron a•• tudó ok ű v evolt. Maguk a praetorok ugyani rendszerint

11 v ltak a jog zakemberci.Éppen ezért, bár erre senki seml ·lczte ő k et jogtudóokból álló tanácsadó testülettel vették1111 •ukat körül. Márc ak azért i , hogy ne valljanak zégyent,1 higgadt, t pa ztalt , a jogban is járato politikus színében111111cnek fö l.

1 év zázadoksorán a praetori ediclum anyagaegyre inkábbl lnndó ult. A hivatalba l é pő új praetorok a császárkorban már11ltg vá ltoztattakrajta, é egy z c r ű e nkihirdették az átörökített -

mo t már „örök é r v é n y ű- edictwnot. A császárkor poli-11 ..ai klímája em kedvezett túlzottan az önálló és határozotti..c1ueményezéseknek. A praetorok alighanem bölcs opportu -1111mu ból is óvakodtak attól, hogy egyénie kedésükkel kiváltsák1 · ~ á zár rosszallását.

második század derekán Hadrianus császár megbízta al.1vá ló jogtudóst: Salvius Iulianustazzal, hogy a gyakorlatilag111,\regyébként is áltozatlanná váltedictum ot rögzítsevéglegeslormába. E t t ől fogva a praetorokjogalk otása hivatalosan is111cg z ű nt a Hadrianus-féle örök edictumo t voltak kötelesekv,\ ltozatlanul kihirdetni.

Maga az edictum nem maradt ránk. A jogtudósokazonban•I szeretettel ké zítettek ré zletes kommentáro kat, magyará-1utokat a praetori edictumhoz. E z e k b ő a kommentárokbó l a

i{fes l s z e rk e s z t ő is b ő ége en merítettek, így tetemes ré zükete g őr iz t é a számunkra. A kommentárok s z e r z ő a magyarázat

11lkalmával gyak ran szószerint is idézték az edictum szövegét.l Lek segítségével tájékozódni tudunk az edictum tartalmáról,'okszor szavait és nemesen e g y s z e r űstílusá t is ismerjük, s ő t averkezetét is sikerült nagyjában rekonstruálni. Az í z e l í t ő ülkiválogatott edictum-idézetekés a magyarázatok e z e k b ől a

ig es láb n

m e g ő r z ö t t

kommentárokból származnak.

1. JO G,TU D ÓSOK A PRAETORI J OGRÓL

ius civile pedig az , ami a t ö r v é n y e k b ő l ,a plebs határozata ibó l, a senat us határozataibó l, a császár i e nd e le t e kb ő l ésa jogtudósok válaszai ból szár mazik.

57


29/131

A practorijogot a praetorok vezették bek ö z é r d e k b ő l aius civile kisegítésére, kiegészítésére vagy helyesbítésére.A t is z t s é g v i s e l ő kjogának is mondjuk, mert a praetortiszts é g é r ő lnyeri nevé t.ZJ Papinianus D 1 1. 7.

A t i s z t sé g v is e l ők joga maga is a ius-civile é l őszava.ZJ MarcianusD 1. 1. 8.

Az edictumokazoknak a rendeletei, akiknek edictum-alkotási joguk van. Ilyen edictum-alkotásijoga a római népt i s z t s é g v i s e l ő i n e k(magistratus) van. A legteljesebbjogot akét praetor - a városi és az idegenek feletti - edictumaitartalmazzák, akiknekjogköre a tartományokban a helytartókat illeti. Következnek az aedilisek edictumai, akiknekjogköre a római nép alá tartozó tartományokban a quaestorokat illeti. Ma a császárok a tartományokba általábannem küldenek quaestoro kat , így ott nem tesznek közzéedictumot.ZJ Gai. Jnst. 1. 6.

2. A P E R BE H ÍV ÁS

A praetor nem változtatott a ius civile i szabályán, és a felperesre bizta , hogy a perben biztosítsa ellenfele megjelenését .Hatóságiidézést az edictum nem isme rt - ennek megvalósltásához nem is volt a praetornak g f e l e lő hivatali szervezete.Igen kérdéses hogy a „magánidézés rendszere nem vált-e azigazságszolgáltatás kárára. Nehezen e l ké p z e l h e tő hogy alacsonyabb rangú ember kényszeríteni tudott volnaegy tekintélyes polgárt, hogy megjelenjék a praetor e lő t t .

Perbehívniannyit jelent, mint perindítás céljából idézni.ZJ Paulus D. 2. 4. 1.

58

Így szól a praetor : „ S z ü l ő j é tpatronusát, patronáját,patronusa szüleit vagy gyermekeit engedélyem nélkül senkise hívja perbe. S z ü l ő nitt mindkét nembelis z ü l ő k e tértsdde hogy af e l m e n ő k e tvég nélkül kell-e érteni, az kérdéses'.Egyesek úgy vélik, hogy as z ü l ő ta negyedik fokig, a széps z ü l ő k i gkell érteni, éső s ö k n e knevezik a f e l m e n ő k e tPomponius arról tájékoztat, hogy ez volt a régi jogtudósokálláspontja. Gaius Cassiuss z ü l ő naz összesf e l m e n ő k e tértikorlátozás nélkül, amit tisztességtudóbbnak tarthatunk , ésez a helyesebb nézet.

Labeo úgy véli, hogyazokat is s z ü l ő k n e kkell tartanunk,akik rabszolgákként szülték gyermeküket, és nemcsak ajogilag elismert gyermekekre vonatkozik ez, mint ahogySeverus vélte, hanem a házasságon kívülszületettfiú se hívhassa anyját perbe.ZJ Ulpianus D. 2. 4. 4. 1-3.

Úgymond:„patronusát, patronáját . Patronusoknak azokat nevezzük, akik rabszolgát felszabadítottak, vagy váltságdíját kifizették, vagy szabadnak nyilvánították,noha nemvolt az, vagy eskü alatt vallottákő t felszabadítottnak. Ezzelszemben nem lehetpatronusnak tartaniazt, akivel szembena szabadságot ítélettel kellett megállapítani, vagy aki esküalatt vallotta, hogy a másik nemaz ő felszabadítottja.ZJ Ulpianus D. 2. 4. 8. 1

3. A MEG ÁLLAPODÁSOK

A praetor azegyik legnevezetesebb edictumában• kimondotta,hogy tiszteletben tartja mindazokat a megáIJapodásokat, szerz ő d é s ikikötéseket, amelyeknem sértik a jogszabályokat, a társadalom erkölcsi rendjét.é s ő b b ikorok erreaz elvre építették as z e r z ő d é s e kszentségének tanát.

A z „edi c tum zó nemc sak a a ctori h irdetm ény m int e ~ é s ze t jelenti ,h a n m a nn k gyes ö n ü ll ó rész e i t a rn g hir tctt j og elveker is.

59


30/131

Így szól a praeto r : „azo kat a megállapodásoka t, amelyekcsalárdság nélklil, tová bbá nem törvény, a plebshatározata,a senatus határozata , császárirendelet vagy határoza t ellenjöttek létre, és egyikfél sem volt azokban r o s s z h i s z e m űbe fogom ta r tani. 'ZJ UlpianusD. 2. 14. 7. 7.

Ez a rendelkezés a természetes méltányosságon alapul.H iszen mi egyezikmeg jobban az emberek általános nézetével, mint az, hogy egymás köz ti megállapodásu kat megkell tartaniuk?

A pactum (megegyezés)neve az e g y e z s é gb ő l származik(ahonn ét a béke neve [pax] is leszármazta tható - a latinnyelvben- ), és jelenti két vagy több személy ugyanazondologban létrejöttt g y e t ér t őés tetszéssel találkozó megállapod ását.

z egyezségáltalános fogalmába vo nható mindaz , am i-ben az egymással tárgyalófelek s z e r z ő d é k ö t é svagy alku

dozás során e g y e t é r t ő e nmegállapodtak : mint ahogy aztmondjuk, hogy „összejöttek , azok, aki k k ü lö nb ö z őhelyekr ő legyhelyre tartva megérkeznek , úgy, akik kUlön ö ző b e l s őindítékok álta lmo zgatva egy é e m é n y r e ju t n a k e g ye t é t ő enmegállapodnak. Ezért az egyezség általános fogalom, ésszellemesenhatározza meg Ped ius, hogy nem létezik olyans z e r z ő d é s sem köte lezettség-vállalás,ame lyben akár szavak,akár tettek révénnincs megegyezés: így a stipulatio is semmis e g y e z őakarat hiányába n.ZJ UlpianusD. 2. 14. 1. pr-2.

4. A MEGBÍZÁS NÉLKÜLI ÜGYVITEL

A praetor ismerte fel azt, hogy ha valaki felkérés nélkülugyan, de indokoltan avatkozik bele egy v o l l e v ői s m e r ő s é n e kaz ügyébe- azért, hogy va lamilyenkártól megvédje{pl. eloltjaa lakásban támadttüz e t - , ezzel jogokat és kötelezettségeketszerez.Követelheti költségeinekés káránaka meg térítésé t, de ö

60

i köteleshelytállni a rnr· legesen okozott károkért. Ez a praetori újí tás a modern jogok általánosan elfogadottelvévé vá lt.

Így szól a praetor: ,.Ha valaki má s ügyében jár el, vagyolyan ügyben, amelyolyasvalakié, aki meghalt,annak ezena címentámadt követe lését megítélem.ZJ Ulpianus D. 3. 5. 3. pr.

Szükségesez az edictum.Érd eke a t á v o l le v ő k n e kbogyké pviselet és védelem hiányában ne lehessen aholmijukat birtokba venni, vagyonukat eladni, zálogolni, ő k e tb ü n t e t őhatározattal sújtani, hogy jogtalan ság révén ügyüket el neveszítsék.ZJ Ulpianus D. 3. 5. J.

Ha valaki a t á v o l l e v őügyeit akár annak tudtán kívül isellátja, igényelhetit ő l emindazt, amit annak ügyeibenhasznosan befektetett, vagy amire önmagát a t á v o l l e v őüg yében annak helyében lekötelezte. e t t ő j ü kközött kölcsönösen keletkezik perlési l e h e t ő s é g mégped ig az úgynevezettmegbízás nélküliü gy vi t e l b ő l .Mert egy r és zr ő l méltányosaz, hogy az ü g y v i v ő tkötelezzük számadásra és marasztal-juk el, ha valamit nem m e g f e l e l ő e ncselekedett,vagy ha azü g y v i t e l b ő lhasznot húzott - má srészt viszontaz is méltányos, hogy ha m e g f e l e l ő e njárt el, segítségetadjunk nekimindabban , amit ezen a címen vesztett,vagy veszteni fog.ZJ Gaius D. 3. 5. 2.

Serviusvéleménye(amint ezt .ismertetiAlfenus digestáinak

39. fejezetében): hárman estek a lusitánok fogságába.Egyiküket azza l a céllal küldték haza, ho gy a váltság díjátmind a hár o mnak hozza el ha pedig nem kerülne vissza,ketten ő érte is fi zetni fognak. Ez nem akart visszatérni, ésazért ketten a harmadikért is kénytelenek vo ltak váltságdíjat fizetni. Servius véleménye szerint méltányos, hogy aprae tor vele szemben jogi segítségetadjon.ZJ Paulus D. 3. 5. 20. pr.

61


31/131

5 A MEGFÉLEMLÍTÉS

A ius civile azona mereválláspontonvolt, hogy a kényszervagy a fenyegetés hatására megkötötts z e r z ő d é sis kötelez.Ezen a praetor változtatott; megengedte; akit zsarolással,kényszerrel vettek rá valamire, megtámadhatja as z e r z ő d é s ts ő ta k é n y s z e r í t őbüntetés fizetéséreis kötelezte.

Így szól apraetor : „Ami félelem miatttörtént,nem fogomérvényesnektartani.ZJ UlpianusD. 4. 2. 1.

Ez a clausula magában foglalja mind aze r ő s z a k o tmind amegfélemlítést,és így, ha valaki r ő s z a khatása alatt cselekszik, ezen edictum alapjánkap jogsegélyt.

E r ő s z a k n a kazonban csak azt tartjuk, ami egyrészt kegyetlen, másrészt ajó erkölcsökkel szembenálló,nem pedigazt, amita hatóság joggalalkalmaz,tehát jogszabály alapján és ). viselt tisztségerejénélfogva. Tudnunk kell azonba n,hogy ha jogtalanulcselekszik a rómainép t i s z t s é g v i s e l ő j evagy a tartományi elöljáró, Pomponius véleménye szerintalkalmazni lehetezt a rendelkezést: így például, úgymond,ha valaki halállal vagy testi fenyítékkel fenyegetve pénztcsikarki mástól.ZJ UlpianusD. 4. 2. 3.

Én úgy vélem, hogy a rabszolgasággalvaló fenyegetéstvagyhasonlótis megfélemlítésnek kell tartani.ZJ PaulusD. 4. 2. 4.

Labeo véleményeszerint nem lehet bármilyenfélelmet amegfélemlítés fogalmába vonni, csak ha gonoszságanagyfokú.ZJ UlpianusD. 4. 2. 5.

62

Ez t azedictumot nem vonatkoztathatjuk a gyáva emberfé-lelmére,hanem csak arra, amelybeméltánesikaz igen állhatatos ember is.ZJ Gaius D. 4. 2. 6.

A fenyegetésnekténylegesnekkell lennie,nem elégannak agyanúja,hogy be fog következni.Ezt írja Pomponius ism ű v ehuszonnyolcadikfejezetében. ugyanjs úgy fejezikimagát, hogya bekövetkezett félelem azelfogadható,tehá

A Római Jog Világa. Európa Antológia

Documents

Transcript of A Római Jog Világa. Európa Antológia