A régiók szolgálatában - ec.europa.eu · Inner London Yuzhen Tsentralen Yugozapaden...

hu

A régiók szolgálatában

2004

Európai UnióRegionális politika

Tartalomjegyzék

3 Előszó

4 A fő rövidítések jegyzéke

5 Néhány fontos dátum

6 Miért?

8 Ki számára?

12 Hogyan?

18 Milyen lépéseken keresztül?

20 Mit ér el?

24 Milyen eredményekkel?

26 És holnap?

30 A regionális és helyi bizottságok hangja: a Régiók Bizottsága

31 Információ és átláthatóság

32 Regionális politika és más európai politikák

33 Kiadványok

34 A strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot érintő rendeletek

Az Európai Unióval kapcsolatban nagy mennyiségű további információ áll rendelkezésre az Interneten. Ez az „Europa” szerveren érhető el (http://europa.eu.int).

Katalogizáló adatok a kiadvány végén olvashatók.

Luxembourg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2004

ISBN 92-894-7342-8

© Európai Közösségek, 2003A sokszorosítás a forrás megnevezése mellett engedélyezett.

Készült Belgiumban

KLÓRMENTES PAPÍRRA NYOMTATVA

A „Europe Direct” szolgálat célja, hogy választ adjonaz Európai Unióval kapcsolatos kérdésekre.

Új, díjmentes telefonszám:

00 800 6 7 8 9 10 11

Fényképek: az e kiadványban bemutatott legtöbb fénykép a strukturális alapok és eszközök támogatásával fi nanszírozott projekteket illusztrálja.

Előszó

Az európai regionális politika célja a szolidaritás előmozdítása. Az Európai Unió költségvetésének több mint egyharmadát fordítja arra, hogy csökkentse a régiók fejlettségében és az állampolgárok jólétében fennálló különbségeket. Az Unió e politika révén arra törekszik, hogy segítsen felzárkózni az elmaradott régióknak, átalakítani a hanyatlóban lévő ipari régiók szerkezetét, diverzifi kálni a hanyatló mezőgazdaságú vidéki területek gazdaságát és újjáéleszteni a pusztuló városrészeket. Eközben elsősorban a munkahelyteremtésre összpontosít. Más szóval az Unió gazdasági, szociális és területi „kohéziójára” törekszik.

A szolidaritás e politikája több mint üres beszéd. A gyakorlatban a regionális politika segít az embereknek munkát és jobb megélhetést találni az országukon, régiójukon, városrészükön vagy falujukon belül. Lehetővé teszi, hogy az autópályák, a nagysebességűvasút-vonalak és a repülőterek közelebb hozzák a periférián elhelyezkedő régiókat a gazdasági fejlődés nagyobb központjaihoz. Kis- és közepes vállalkozások jönnek létre az elmaradott térségekben. Javul a régi ipari hulladéklerakók környezete. Az információs társadalom meggyökerezik a vidéki területeken. A külvárosokban oktatási és szabadidős szolgáltatások válnak hozzáférhetővé.

2000 óta a regionális politika hathatós segítséget nyújtott az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok gazdasági fejlődéséhez. 2004. május 1-jén tíz tagállam az európai család részévé vált. E jelentős esemény történelmi lehetőség Európa és kihívás a regionális politika számára: egy csapásra megnőttek az Unión belüli különbségek. Egyszerre kell megfelelni az új tagállamok hatalmas igényeinek és az Unió többi részében fennmaradó nehézségeknek.

Mindebből fakad, hogy az európai regionális politikára most még jobban szükség van, mint valaha. Nincs szó arról, hogy régies vagy elavult volna. Nem jótékonysági politika, nem pusztán az erőforrások újraelosztásából áll. Ehelyett elsősorban újak létrehozására törekszik. Nem „felülről irányított”, hanem decentralizált politika, amelynek alapját képezik azok a partnerkapcsolatok, amelyekben a felelősségeket megosztják, és a konkrét projekteket helyben igazgatják. Ezek révén kicserélődik az ismeret, a technológia és a „jó gyakorlat”, valamint hatására egész Európában együttműködő hálózatok alakulnak ki. E koordinált politika helyet hagy a kezdeményezéseknek, sőt bátorítja és erősíti azokat. Nem helyettesíthető az európai szintű pályázati felhívások egyszerű politikájával. Ez kristályosodott ki a jövőjéről Unió-szerte 2000 során elindított vitából.

Az eredmények magukért beszélnek: a tizenöt éves múltra visszatekintő regionális politika bebizonyította létjogosultságát. A jövőben akkor tud megfelelni a kihívásoknak, ha a bővítésből és a gazdasági globalizációból eredő megnövekedett feladatokhoz igazítja a célkitűzéseit, erőforrásait és módszereit. Ez a célja annak a – 2007. január 1-jével kezdődő tervezési időszakra vonatkozó – reformjavaslatnak, amelyet az Európai Bizottság a közelmúltban nyújtott be, háromévi vita után.

Ez a kiadvány mindenki számára lehetővé teszi, hogy felfedezze egy olyan politika lehetőségeit, amely minden másnál jobban szolgálja a régiókat és azok állampolgárait.

A régiók szolgálatában 3

A fő rövidítések jegyzéke

EBB: Európai Beruházási Bank

EMOGA: Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap

ERFA: Európai Regionális Fejlesztési Alap

ESZA: Európai Szociális Alap

EU: Európai Unió

EUSZA: Az Európai Unió Szolidaritási Alapja

GDP: Bruttó belföldi termék

GNP: Bruttó nemzeti termék

HOPE: Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz

ISPA: Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze

KAP: Közös Agrárpolitika

K + F: Kutatás és fejlesztés

KKEO: Közép- és kelet-európai országok

KKV-k: Kis- és középvállalkozások

PHARE: Az előcsatlakozási stratégia „általános” pénzügyi eszköze

RB: Régiók Bizottsága

SAPARD: Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program

A régiók szolgálatában4

Néhány fontos dátum

1957 A Római Szerződés preambulumában a szerződő országok kifejezik törekvésüket, hogy „népeik gazdaságait egyesítik, és azok harmonikus fejlődését előmozdítják, az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik”.

1958 Létrejön két ágazati alap: az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA).

1975 Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a tagállamok által befi zetett költségvetés egy részének a legszegényebb régiók közötti újrafelosztására.

1986 Az Egységes Európai Okmány lefekteti a valódi kohéziós politika alapját, amelynek célja, hogy ellensúlyozza az egységes piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzetű régiókra nehezedő terheket.

1989–1993 1988 februárjában Brüsszelben az Európai Tanács felülvizsgálja a (ma már strukturális alapokként ismert) szolidaritási alapok működését, és (1997-es árakon) 68 milliárd ECU-t különít el számukra.

1992 A Maastrichtban elfogadott és 1993-ban életbe lépett Szerződés az Európai Unióról a kohéziót jelöli meg az Unió egyik alapvető céljaként a gazdasági és monetáris unió, valamint az egységes piac mellett. A Szerződés létrehozza a Kohéziós Alapot a szegényebb tagállamok környezetvédelmi és közlekedési projektjeinek támogatására.

1994–1999 Az Európai Tanács 1992 decemberében Edinburgh-ban megtartott ülésén úgy dönt, hogy a Közösség költségvetésének harmadát, (1999-es árakon) közel 177 milliárd ECU-t, a kohéziós politikára fordítja. A strukturális alapok mellett egy új támogatási formát, a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt (HOPE) hoznak létre.

A berlini Európai Tanács (1999 márciusában) dönt a strukturális alapok reformjáról, és módosítja a Kohéziós Alap működését. Ezekre az alapokra 2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd eurót fordítanak, azaz hét év alatt összesen 213 milliárd eurót. A már hét éve működő PHARE-programot kiegészítő Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) és a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) elősegíti a közép- és kelet-európai tagjelölt országok gazdasági és társadalmi fejlődését és környezetvédelmét.

2000–2001 A lisszaboni Európai Tanács (2000. március) elfogadja a foglalkoztatottságra összpontosító és arra irányuló stratégiát, hogy az Unió „2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb ismeretalapú gazdaságává váljon”. A göteborgi Tanács (2001. június) kiegészíti ezt a stratégiát, összekapcsolva azt a fenntartható fejlődéssel.

2002 A koppenhágai Európai Tanács (2002. december) eredményeként megállapodnak tíz új tagállamnak az Unióhoz való csatlakozására vonatkozó feltételekben.

2004 Február 18-án az Európai Bizottság benyújtja javaslatát a 2007 és 2013 közötti kohéziós politika reformjára vonatkozóan: „Új partnerség a kohézió: konvergencia, versenyképesség, együttműködés érdekében”. Május 1-jén Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozik az Európai Unióhoz.


6 A régiók szolgálatában

Az Európai Unió a világ egyik legsikeresebb gazdasági térsége. 2004. május 1-je, a tíz új tagállam csatlakozása óta a belső piac erejével és 450 millió állampolgár emberi potenciáljával rendelkezik. Ezzel szemben a tagállamok és a régióik közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek általában véve csökkentik annak dinamizmusát. Ezek a különbségek kétszer nagyobbak a 254 régióval rendelkező, huszonöt tagot számláló Unióban, mint amilyenek a tizenöt tagú Európai Unióban voltak.

Egyenlőtlenségek

Az elmúlt tíz évben, különösen az 1990-es évek közepétől kezdve, csökkentek a jövedelem és foglalkoztatottság terén fennálló egyenlőtlenségek az Európai Unión belül. 1994 és 2001 között a „kohéziós országokban” (lásd 8. oldal)– még Írország fi gyelmen kívül hagyásával is, amely kivételes fejlődést megélt – az egy főre jutó GDP növekedése 1%-kal meghaladta az Unió átlagát, és minden ilyen országban – Görögország kivételével – a munkaképes dolgozó népesség aránya az átlagnál jelentősen gyorsabban növekedett.

Az egyenlőtlenségek azonban fokozódtak a tíz új tagállam csatlakozásával. Míg a Huszonötök GDP-je csak 5%-kal nőtt a Tizenötökéhez képest, az Unióhoz csatlakozó új országokban az egy főre jutó átlagos GDP kevesebb, mint a fele az Unió jelenlegi átlagának, és csak a munkaképes népesség 56%-ának van állása, szemben a Tizenötök Uniójában feljegyzett 64%-kal.

A strukturális alapok 1. célkitűzése (a leghátrányosabb helyzetű régiók gazdaságának fejlesztése) kiterjed az új tagállamok teljes területére és népességük majdnem 98%-ára, amelynek kétharmada olyan régiókban él, ahol az egy

főre jutó GDP kevesebb, mint a Huszonötök GDP-jének fele. A foglalkoztatottság terén a munkanélküliségi ráta nagymértékben eltérő a huszonöt tagú Unión belül (2002. évi adatok): 2% Tirolban (Ausztria) és 3,3% Cipruson, ezzel szemben 29% Réunion szigetén (Franciaország) és 26,3% Lubuskie régióban (Lengyelország). A leghátrányosabb helyzetű térségeken kívül sok régió és város köztes helyzetben van, olyan területekkel, amelyeken felhalmozódtak a súlyos gazdasági és társadalmi nehézségek.

Röviden összefoglalva, nem mindannyian rendelkeznek ugyanazokkal az előnyökkel a globalizáció kihívásaival szemben, attól függően, hogy hol élnek: virágzó vagy fejlettségben elmaradott régióban, dinamikus vagy stagnáló térségben, városban vagy vidéken, periferikus vagy elszigetelt területen, illetve az Unió legfontosabb gazdasági központjainak egyikében.

Miért?

0

20

40

60

80

100

120

140

LU IE DK NL AT UK BE FR SE FI DE IT ES CY EL PT MT SI CZ HU SK PL EE LT LV RO BG0

20

40

60

80

100

120

140Indice UE25=100

PIB par habitant, 2002

206,7

Source: Eurostat, Comptes régionaux

Moyenne UE25

Egy főre jutó GDP, 2002

Index, EU 25 = 100

EU 25-átlag

Forrás: Eurostat, nemzeti beszámolók


Szolidaritás

Foglalkoztatottság, képzés, a cégek versenyképessége, infrastrukturális befektetés, információs társadalom, kutatás és a környezet minősége egyaránt az egyes tagállamokban és régiókban működő hatóságok és gazdasági szereplők felelőssége. De ennél többről van szó…

Az európai szolidaritást valójában már az Európai Unióról szóló szerződés preambuluma is megemlíti. A Szerződés meghatározza, hogy a Közösség fellép a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése, különösen a különféle régiók fejlettségi szintjei közötti eltérések csökkentése érdekében. A tagállamok ezért vesznek részt a közösség szolidaritását megtestesítő európai alapok – a strukturális alapok és a Kohéziós Alap – által társfi nanszírozott európai regionális politikában.

E politikának azonban a pénzügyinél nagyobb szerepe van. Célja nem egyszerűen az erőforrások újraelosztása, hanem hogy újakat hozzon létre a régiókban, illetve az egyes településekben rejlő lehetőségek támogatásával. Arra is törekszik, hogy „hozzáadott értékkel” növelje a fejlesztési tevékenységeket, konkrétabban az európai dimenziót. Más szavakkal: támogassa az együttes megfontolást és fellépést, és előmozdítsa a regionális fejlesztés európai modelljét, ahol az európai régiók lehetőséget kapnak az egyre globalizálódó világban.

0

50

100

150

200

250

300

BE DK DE EL ES FR IE IT LU NL AT PT FI SE UK BG CY CZ EE HU LT LV MT PL RO SI SK0

50

100

150

200

250

300Indice UE25 = 100

PIB par habitant par pays et extrêmes régionaux, 2001

Hainaut

Antwerpen

BruxellesBrussels

Dessau

Oberbayern

Hamburg

DytikiEllada

StereaEllada

Extremadura

Madrid

Guyane

Île de France

Border,Midland

andWestern

Southernand

Eastern

Calabria

BolzanoBozen

Flevoland

Utrecht

Burgenland

Salzburg

Wien

Açores

Lisboa eVale do

Tejo

Itä-Suomi

Åland

NorraMellansverige

Stockholm

Cornwall & Islesof Scilly

Berkshire, Bucks &Oxfordshire

Inner London

Yuzhen Tsentralen

YugozapadenSeverozápad

Jihozápad

Praha

Észak-Magyarország

Közép-Magyarország

Lubelskie

Mazowieckie

Nord-Est

Bucuresti

VychodnéSlovensko

ZápadnéSlovensko

Bratislavsky

Source: Eurostat, Comptes régionaux

´

´

´

Egyenlő esélyek mindenki számára

Miért?

Egy főre jutó GDP országonként, regionális szélsőségek, 2001

Index, EU 25 = 100

Forrás: Eurostat, regionális beszámolók


A tapasztalatok szerint a regionális politika csak akkor lehet hatékony, ha a fellépései korlátozott számú, kellően nagy területre összpontosítanak. Emiatt a strukturális alapok 1999-ben elfogadott szabályozása válaszolt arra az igényre, hogy csökkenteni kell a segítségnyújtási programok számát, és tisztázni kell a közcélú fejlesztési támogatásokra leginkább igényt tartó régiók kiválasztási kritériumait. Továbbá a strukturális alapok egy részét elkülönítik hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára az Unió egész területére kiterjedően, konkrét földrajzi kritériumok nélkül.

Az alábbiakban olvashatók a regionális és kohéziós politikák kedvezményezettjeinek különféle kategóriái.

A hátrányos helyzetű régiók

Mindent összevetve a hátrányos helyzetű régiók (1. és 2. célkitűzés) mintegy 225 millió lakost érintenek, azaz a Huszonötök Uniója népességének majdnem 50%-át.

Az elmaradottabb régiók (1. célkitűzés)

Az 1. célkitűzés olyan régiókat érint, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az Unió átlagának 75%-át. Az e célkitűzés alá tartozó régiók a korábbi Tizenötök Európai Uniójában – a bővítés statisztikai hatása miatt – ma már meghaladják a Huszonötök átlagos GDP-jének 75%-át. Ennek ellenére kedvezményezettjei maradnak a 2000 és 2006 közötti tervezési időszakban előirányzott támogatásnak. E régiók mellett az 1. célkitűzés kiterjed az új tagállamok egész területére Pozsony, Prága és Ciprus kivételével, amelyek a 2. és 3. célkitűzés alatt kapnak támogatást. Idetartoznak még a nagyon kis népsűrűségű (négyzet-kilométerenként kevesebb mint 8 lakosú) régiók Finnországban és Svédországban és a legtávolabbi vidékeken (Franciaország tengerentúli megyéiben, a Kanári-szigeteken, az Azori-szigeteken és Madeirán).

Egyes svédországi területek, ahol konkrét programok valósulnak meg, szintén az 1. célkitűzés alá tartoznak.

Észak-Írország és az Ír Köztársaság határ menti megyéi 2003-ig támogatást kaptak a békét és a kiegyezést támogató különleges program alapján.

Az 1. célkitűzés régióiban az alábbi akadályok állnak a fejlődés útjában:

az általános befektetés alacsony szintje; az átlagnál gyakran magasabb munkanélküliség; a vállalkozásoknak és közösségeknek nyújtott szolgáltatások hiánya;

a gazdasági tevékenységekhez szükséges alapvető infrastruktúra hiánya.

A gazdasági és társadalmi szerkezetátalakulás alatt álló régiók (2. célkitűzés)

A 2. célkitűzés alá tartozó négy területtípus az alábbi nehézségekkel néz szembe:

változások a kulcsfontosságú ágazatokban és a foglalkoztatottság csökkentése az iparban és a szolgáltatásokban;

gazdasági és társadalmi válság és a városi lakónegyedek állagának romlása;

a hagyományos tevékenységek hanyatlása és a vidéki területek elnéptelenedése;

a foglalkoztatottság és a halászat hanyatlása a gazdaságilag a halászattól függő területeken.

A Kohéziós Alap országai

Ezek a legkevésbé virágzó országok, amelyek bruttó nemzeti terméke (GNP-je) kevesebb, mint az Unió átlagának 90%-a, és ahol a környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra jelentős befektetést tesz szükségessé. Görögország, Portugália és Spanyolország mellett ma a Kohéziós Alap kiterjed az összes olyan új tagállamra, amelyek szükségletei e két területen különösen nagyok.

Ideiglenes támogatás: sima földet érés

1999-ben egyes régiók gazdasági és szociális helyzete miatt már nem volt indokolt folytatni a 2000 és 2006 közötti közösségi regionális támogatást. Megszüntetési intézkedéseket dolgoztak ki, hogy elkerüljék e régiók támogatásának durva leállítását:

Az 1. célkitűzés alatt 1994 és 1999 között támogatható régiók 2005 végéig továbbra is kapnak támogatást. Az e régiókban lévő és az új 2. célkitűzés kritériumainak megfelelő területek 2006 végéig továbbra is kapnak

támogatást a négy strukturális alapból. Addig az időpontig más területek is kapnak támogatást az ESZA-ból (3. célkitűzés) és esetlegesen az EMOGA Orientációs Részlegéből (vidékfejlesztés) és a HOPE-ből (halászat), de az ERFA-ból nem.

A 2. célkitűzés (ipari átalakítás) és az 5. b) (vidékfejlesztés) alatt 1994 és 1999 között támogatható területek 2005 végéig továbbra is kapnak átmeneti támogatást az ERFA-ból. 2000 és 2006 között a 3. célkitűzés alapján is kapnak támogatást az esetleges vidékfejlesztési és halászati támogatással együtt.

Ki számára?


Ki számára?

A kibővített Európai Unió2004 és 2006 közötti strukturális alapok: 1. és 2. célkitűzés

1. célkitűzés

Fokozatos leépítés(2005.12.31-ig)


Különleges program

1. célkitűzés

2. célkitűzés

2. célkitűzés (részben)


Fokozatos leépítés (részben)(2005.12.31-ig)

2. célkitűzés

Nemzeti határok

NUTS 2.-határok

Határok


A munkaerőpiacon nehézségekkel küzdő személyek (3. célkitűzés)

A foglalkoztatottsággal és a humán erőforrással kapcsolatos európai támogatás a munkanélküli fi atalokat, az alulképzett munkásokat, a tartós munkanélkülieket célozza meg, illetve mindenkit, aki egyenlőtlenségekkel kerül szembe a munkához és szakképzéshez való hozzájutás terén. Figyelembe vesznek minden olyan társadalmi kategóriát, amely nemi, faji vagy származási, vallási, fi zikai vagy szellemi fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság miatt diszkrimináció áldozata, és ettől hátránnyal indul a munkaerőpiacon. A támogatásban részesülő személyek egyaránt élhetnek elmaradott és virágzó régióban.

Az együttműködés kiterjedése és kapcsolatrendszere

Számos területi közösség vesz részt az Interreg III nevű közösségi kezdeményezés által társfi nanszírozott, határon átnyúló régióközi együttműködési tevékenységekben.

A határon átnyúló együttműködés a szárazföldi vagy tengeri határok mindkét oldalán lévő régiókra kiterjed. Ezek helyzete eltérő: némelyek virágzanak, mások pedig a legszegényebb és legkevesebb infrastruktúrával rendelkezők közé tartoznak. Közös bennük az, hogy

hosszú ideig egyes szomszédos régiók nem szoktak hozzá az együttműködéshez. Ez erőforrás-veszteséghez vezetett például a kettős infrastruktúra, illetve a szállítás, az energetika és a társadalmi mobilitás terén fennálló következetlenségek miatt. A határon átnyúló együttműködés fokozott jelentőséggel bír az európai integráció gyakorlatában. Az Unió külső határai esetében is kulcsfontosságú szerepet játszik.

A nemzetek közötti együttműködés nagyobb, közös területi érdekeltségekkel bíró régiócsoportokra terjed ki, az Unión kívüli régiókat is ideértve. A csoportok átfedhetik egymást. Ilyen módon tizenhárom régiócsoportot állapítottak meg, mint például a nyugat-mediterrán, az alpesi, a CADSES (közép-európai, adriai, dunai, délkelet-európai) és a karib-tengeri területet. Minden európai régió részt vesz az ilyenfajta együttműködésben.

A régióközi együttműködés különféle kritériumok szerint kapcsolja össze a területi közösségeket az Unió regionális beosztására való tekintet nélkül, és a régióknak nem kell egymás mellett elhelyezkedniük.

Együttműködési hálózatokat létrehozó egyéb közösségi kezdeményezések: URBAN II (válsággal küszködő városok és kerületek) 70 részt vevő várossal; EQUAL (munkaerő-piaci egyenlőség) körülbelül 1360 fejlesztési partnerkapcsolattal; Leader + (vidékfejlesztés) körülbelül 700 helyi akciócsoporttal. Vagy ismételten, körülbelül 130 regionális innovatív akcióprogrammal.

Interreg III. B. Balti-tenger

Ki számára?


A jelenlegi tagjelölt országok

Az Unióhoz 2004-ben csatlakozott nyolc közép- és kelet-európai országhoz (KKEO) (Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) hasonlóan Bulgária és Románia is messze elmarad gazdasági fejlettségben az „EU-tizenötök” tagállamaitól. Jelentős szükséget szenvednek minden területen: infrastruktúrában, iparban, szolgáltatásokban, a KKV-knál, mezőgazdaságban és környezetvédelemben. A jogszabályaikat is az Unióéhoz kell igazítaniuk, és olyan regionális politikai közigazgatási struktúrát kell kialakítaniuk, amely megújítja a meglévő közigazgatásukat.

Az 1990-es éveket tekintve ez a két ország – az összes többi kelet- és közép-európai tagjelölttel együtt – mélyreható politikai és gazdasági reformokat indított el, amelyek példa nélkül állnak Európában. E reformokat úgy alakították ki, hogy olyan piacgazdaságba integrálják őket, amelyet elnyomott a központi tervezés, és eközben

megnyitják azt a nemzetközi kereskedelem felé. Gyökeresen átalakították gazdaságaik szerkezetét, ami a foglalkoztatottság csökkentésével és a munkanélküliség riasztó emelkedésével járt. A gazdasági növekedés kicsiny számú régióra összpontosult. Másrészről nagymértékben növekedett a világ többi részével való kereskedelmi kapcsolat és a külföldi befektetés. Ezzel egyidejűleg a népességnek az átlagosnál nagyobb aránya szerzett felsőfokú képesítést.

A 2007-ben tervezett csatlakozásig Bulgária és Románia továbbra is részesül a PHARE, az ISPA és a SAPARD által társfi nanszírozott előcsatlakozási támogatásban (lásd: Előcsatlakozási támogatás, 16. oldal). Törökország meghatározott támogatást kap, amíg várnak a csatlakozási tárgyalások megnyitásával kapcsolatos döntésre.

Ki számára?


Az Unió költségvetésének több mint egyharmadát szánják regionális fejlesztésre és gazdasági és társadalmi kohézióra egy sor európai alapon keresztül.

A rendelkezésre álló összegek

A 2000 és 2006 közötti időszakra 213 milliárd eurót különítettek el strukturális eszközökre a tizenöt tagállam esetében. Emellett 2004 és 2006 között 22 milliárd euró előcsatlakozási támogatást és további 22 milliárd eurónyi strukturális támogatást költenek az új tagállamokra az Unió módosított pénzügyi perspektíváinak keretében. A mintegy 257 milliárd euró az EU 2006-ig tartó időszakra vonatkozó költségvetésének 37%-át teszi ki. A fi nanszírozás legnagyobb

részét többéves fejlesztési programokon keresztül, egymással együttműködve költik el a Bizottság illetékes szervezetei, valamint a tagállamok és a regionális hatóságok. Az európai támogatások nem váltják fel, hanem inkább kiegészítik a nemzeti támogatásokat.

A strukturális alapok

Mind a négy meglévő strukturális alap saját tematikus területtel rendelkezik. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) fi nanszírozza az infrastruktúrát, a munkahelyteremtést, a befektetéseket, a helyi fejlesztési projekteket és a kisvállalkozások támogatását. Az Európai Szociális Alap (ESZA) elősegíti a munkanélküliek és a hátrányos helyzetű csoportok visszatérését a foglalkoztatásba, főleg képzési intézkedések és toborzási segítségnyújtási rendszerek révén. A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) segít a halászati ipar alkalmazkodásában és modernizálásában. Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege (EMOGA-Orientáció) fi nanszírozza a vidékfejlesztési intézkedéseket, és segítséget nyújt a gazdálkodóknak, főleg a fejlődésben elmaradt régióknak.

E strukturális alapok mellett más pénzügyi eszközök is léteznek, különösen ideértve a Kohéziós Alapot (lásd 15. oldal).

A strukturális alapok1. célk. 2. célk. 3. célk. Interreg Leader EQUAL URBAN

ERFAERFA

ESZAESZA

HOPEHOPE

EMOGA- GEMOGA- G

Decentralizált igazgatás és megerősített ellenőrzések

A Bizottság csak akkor utalja át a közösségi pénzeszközöket a tagállamoknak, amikor az általa elfogadott fejlesztési programokat ténylegesen megvalósítják (lásd: Milyen lépéseken keresztül?, 18. oldal). Az új programok indításának bátorítása érdekében 7%-os kifi zetést teljesít a program hivatalos elfogadásakor. A tagállamoknak a továbbiakban a Bizottságnál kell kérelmezniük a kifi zetést, amely csak igazolt kiadásokat térít meg.

Valamennyi program esetében a tagállam jelöli ki a projekt kiválasztásáért felelős igazgatási hatóságot. A „kifi zető hatóság” felel a kiadások igazolásáért és a kifi zetés kérelmezéséért a Bizottságnál. A kifi zető hatóságoknak szavatolniuk kell, hogy a közösségi alapok felé bevallott minden kiadást olyan cselekvésekre használtak fel, amelyek megfelelnek a közösségi kritériumoknak, a támogathatósági szabályoknak és, például, a környezetvédelemre, esélyegyenlőségre és az állami támogatásokra vonatkozó közösségi politikáknak. Ha

a Bizottság úgy találja, hogy a nemzeti ellenőrzések nem megfelelők, vagy ha szabálytalanságokat fedez fel, felfüggesztheti a kifi zetést, sőt a már kifi zetett összegek visszatérítésére is kötelezhet.

A teljesítménytartalék

1999-ben új eszközt vezettek be a strukturális alapok eredményes felhasználásának biztosítása érdekében: a teljesítménytartalékot. Az elv egyszerű: az egyes tagállamok részére elkülönített összegek egy része (4%-a) tartalékba került 2003-ig, azzal, hogy az összeget a továbbiakban — az eredményességet, az igazgatást és a pénzügyi megvalósítást tükröző fi gyelemmelkísérési mutatók alapján kiválasztott legsikeresebb programok között – kiosztják majd. A Bizottság 2004. március 31-én hozta létre a szükséges tartalékot a tagállamok javaslatai alapján, miután kiértékelt több mint 200 programot. Összege 8 milliárd euró, azaz a teljes erőforrás 4%-a. Fontos szerepet játszott abban, hogy ösztönözte a programok igazgatóit, hogy a lehető legjobban használják fel a rendelkezésükre álló közcélú pénzeszközöket.

Hogyan?


A strukturális alapok költségvetése, 2000–2006 (milliárd EUR, 1999. évi árakon)

1. célkitűzés 2. célkitűzés 3. célkitűzés Interreg URBAN EQUAL Leader Halászati alap Kohéziós alap Összesen

EU 15 137,800 22,040 24,050 4,875 0,700 2,850 2,020 1,106 18,000 213,441

EU + 10 13,230 0,120 0,110 0,420 0,000 0,220 0,000 0,003 7,590 21,693

EU 25 151,030 22,160 24,160 5,295 0,700 3,070 2,020 1,109 25,590 235,134

(1) Az EU 15 és a tíz új tagállam tervezési időszakainak eltérő hossza miatt (hét, illetve három év) nem célszerű összeadni a pénzösszegeket e két országcsoport esetében.

Hogyan?

Strukturális alapok és eszközök az EU 15 esetében, 2000–2006 (1) (millió EUR, 2004. évi árakon)

Az 1. és 2. célk.

Tagállam 1. célkitűzés (*) 2. célkitűzés 3. célkitűzés HOPE (**) Kohéziós Közösségi

Összesen területeinek A népesség

Alap kezdeményezés népessége %-a (millió)

Ausztria 288 740 585 0 0 395 2 008 2,270 28,20

Belgium 690 486 817 33 0 231 2 257 1,269 12,50

Dánia 0 199 397 221 0 92 909 0,538 10,20

Finnország 1 008 541 442 33 0 280 2 304 2,650 51,70

Franciaország 4 201 6 569 5 013 254 0 1 155 17 192 20,412 34,00

Németország 22 035 3 776 5 057 121 0 1 775 32 765 24,447 29,80

Görögország 23 143 0 0 0 3 388 952 27 483 10,476 100,00

Írország 3 409 0 0 0 584 183 4 177 0,965 26,60

Olaszország 24 424 2 749 4 129 110 0 1 294 32 707 26,704 46,50

Luxemburg 0 44 44 0 0 14 103 0,117 28,20

Hollandia 136 861 1 866 33 0 719 3 615 2,324 15,00

Portugália 21 010 0 0 0 3 388 741 25 139 6,616 66,60

Spanyolország 42 061 2 904 2 363 221 12 357 2 162 62 067 32,027 80,70

Svédország 797 431 795 66 0 307 2 396 1,674 18,90

Egyesült Királyság 6 902 5 068 5 046 132 0 1 061 18 209 18,909 32,20

EU 15 150 104 24 367 26 553 1 226 19 717 11 361 233 328 151,40 40,30*(*) A fokozatos leépítést is beleértve.(**) Az 1. célkitűzésen kívüli témakör.

Új tagállamok, strukturális alapok és eszközök, 2004–2006 (1) (millió EUR, aktuális árakon)

Az 1. és 2. célk.

Tagállam 1. célkitűzés 2. célkitűzés 3. célkitűzés Interreg EQUAL Kohéziós

Összesen területeinek A népesség

Alap (*) népessége %-a (millió)

Ciprus (**) 0,00 28,02 21,95 4,30 1,81 53,94 113,44 0,212 30,90

Cseh Köztársaság 1 454,27 71,30 58,79 68,68 32,10 936,05 2 621,19 9,460 92,00

Észtország 371,36 0,00 0,00 10,60 4,07 309,03 695,06 1,379 100,00

Magyarország 1 995,72 0,00 0,00 68,68 30,29 1 112,67 3 207,36 10,238 100,00

Lettország 625,57 0,00 0,00 15,26 8,03 515,43 1 164,29 2,391 100,00

Litvánia 895,17 0,00 0,00 22,49 11,87 608,17 1 537,70 3,531 100,00

Málta 63,19 0,00 0,00 2,37 1,24 21,94 88,74 0,387 100,00

Lengyelország 8 275,81 0,00 0,00 221,36 133,93 4 178,60 12 809,70 38,654 100,00

Szlovákia 1 041,04 37,17 44,94 41,47 22,27 570,50 1 757,39 4,957 91,90

Szlovénia 237,51 0,00 0,00 23,65 6,44 188,71 456,31 1,986 100,00

Összesen 14 959,64 136,49 125,68 478,86 252,05 8 495,04 24 451,18 73,195 97,70*(*) Átlag.(**) A halászati alappal együtt.


Az elsőbbséget élvező célkitűzések

A hatás növelése és a lehető legjobb eredmények biztosítása érdekében a 2000 és 2006 közötti időszak strukturális fi nanszírozása az alábbi három célkitűzés köré összpontosul.

1. célkitűzés: Segítségnyújtás az elmaradott régióknak a felzárkózásban.

2. célkitűzés: A gazdasági és szociális konverzió támogatása a strukturális nehézségekkel küzdő ipari, vidéki és halászattól függő területeken.

3. célkitűzés: A képzési rendszer modernizálása és a foglalkoztatottság előmozdítása. A 3. célkitűzés alatt fi nanszírozott intézkedések kiterjednek az egész Unióra, az 1. célkitűzés régióinak kivételével, ahol a felzárkóztatási programok már tartalmazzák a képzési és foglalkoztatottsági intézkedéseket.

Közösségi kezdeményezések és újító jellegű fellépések

A következő négy közösségi kezdeményezés célja, hogy megoldást találjon sok vagy az összes tagállam és régió közös problémáira: Interreg III a határon átnyúló, régióközi és nemzetek közötti együttműködés fejlesztésére; URBAN II az újító jellegű stratégiák támogatására a városokban és a városnegyedekben; Leader + a vidékfejlesztési kezdeményezések előmozdítására; EQUAL a munkaerő-piaci diszkrimináció elleni küzdelemre. A közösségi

kezdeményezések a strukturális alapok költségvetésének 5,35%-át emésztik fel. Emellett az újító jellegű fellépéseket célzó programok fi nanszírozást kapnak, hogy ötletlaboratóriumként működjenek a hátrányos helyzetű régiók számára.

Az EU 15 közösségi kezdeményezései 2000-2006(millió EUR, 2004. évi árakon)

Tagállam Interreg URBAN EQUAL Leader Összesen

Ausztria 202,05 8,53 105,99 78,39 394,96

Belgium 114,82 21,52 77,29 16,56 230,19

Dánia 37,54 5,38 30,91 17,67 91,50

Franciaország 438,32 103,54 332,33 278,23 1 152,42

Finnország 142,43 5,38 75,08 57,41 280,30

Németország 813,71 150,95 534,38 272,71 1 771,74

Görögország 627,12 25,89 108,20 189,90 951,11

Írország 92,74 5,38 35,33 49,68 183,14

Olaszország 470,34 116,54 409,61 294,79 1 291,28

Luxemburg 7,73 0,00 4,42 2,21 14,35

Hollandia 385,32 30,25 216,40 86,12 718,09

Portugália 435,01 19,49 118,14 167,82 740,45

Spanyolország 993,67 114,30 535,48 515,61 2 159,06

Svédország 170,03 5,38 89,43 41,96 306,79

Egyesült Királyság 399,68 126,18 415,13 117,03 1 058,02

Hálózatok 51,89 18,03 55,20 44,16 169,29

EUR 15 5 382,39 756,74 3 143,32 2 230,24 11 512,70

Hogyan?


A Kohéziós Alap

Egy különleges alap, a Kohéziós Alap célja, hogy segítséget nyújtson a legszegényebb tagállamoknak: a tíz új tagállamnak, illetve Írországnak (2003 végéig), Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak. Kezdetben az a feltétel, hogy az ország bruttó nemzeti terméke (GNP) ne haladja meg az Unió átlagának 90%-át. A Kohéziós Alap az egész nemzeti területet lefedi, annak érdekében, hogy társfi nanszírozója legyen a környezetvédelmet és a transzeurópai közlekedési hálózatokat érintő nagyberuházásoknak. Teszi mindezt azért, hogy e kiadások ne hiúsítsák meg az EU gazdasági és monetáris elvárásainak történő megfelelést célzó erőfeszítéseket. Segítséget nyújt továbbá ezen országoknak azért is, hogy e területeken megfeleljenek az európai normáknak. 2004 és 2006 között a Kohéziós Alap fi nanszírozásának egyharmadát az új tagállamok számára tartják fenn.

Az Európai Beruházási Bank

Az Európai Beruházási Bank (EBB) fő küldetése, hogy hozzájáruljon az Unió belső piacának kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Ennek érdekében különösen a strukturális alapokkal kapcsolatos beruházási programok fi nanszírozását könnyíti meg. Mivel nem korlátozza a profi torientáltság, az EBB alacsony kamatozású kölcsönök formájában avatkozik közbe, amelyek célja, hogy például javítsa a közlekedési, energetikai és távközlési infrastruktúrát, támogassa a KKV-k befektetéseit, védje a környezetet, és fejlessze az emberi erőforrásokat és a kutatást.

Az Európai Unió Szolidaritási Alapja

Az Európai Unió 2002-ben létrehozott szolidaritási alapja (EUSZA) nem strukturális eszköz, hanem pénzügyi elsősegélyszerű támogatást nyújt nagyobb katasztrófa esetén, például ideiglenes elszállásoláskor, a nélkülözhetetlen infrastruktúra helyreállításakor. Az EUSZA nem fi nanszíroz hosszú távú fellépéseket; ezek más eszközökből, különösen a strukturális alapokból kaphatnak támogatást. Ezen a területen a szolidaritás, sőt a megelőzés a legfontosabb, mert egy nagyobb katasztrófa semmivé teheti a fejlesztési programok eredményeit.

Hogyan?


Előcsatlakozási támogatás

A fokozatos bővítések történetében először fordult elő, hogy az Európai Unió előcsatlakozási támogatást nyújtott a tíz kelet- és közép-európai ország (KKEO) számára, amelyből nyolc (Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, a Szlovák Köztársaság és Szlovénia) 2004-ben tagállam lett. A támogatást továbbra is alkalmazzák Bulgária és Románia esetében.

Az előcsatlakozási támogatást főleg három közösségi eszköz fi nanszírozza:

Ezek közül a legrégebbi az 1989-ben létrehozott PHARE-program. Azért hozták létre, hogy megerősítsék az intézményeket, igazgatási és állami szerveket a közösségi jog alkalmazásának biztosítása érdekében, valamint hogy támogassák a befektetéseket a legszükségesebb területeken (infrastruktúra, cégek, szociális intézkedések). A PHARE CBC (határokon átnyúló együttműködés) kiegészíti az Interreg fellépését azáltal, hogy a tagjelölt országok területén fi nanszírozza a határokon átnyúló fellépéseket.

Az 1999-ben létrehozott Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) támogatja a tagjelölt országokat az Unió közös agrárpolitikája terén. A mezőgazdasági struktúrát és vidékfejlesztést, a fogyasztóvédelmet és környezetvédelmet, valamint a műszaki segítségnyújtást érintő intézkedések széles skálájára terjed ki.

A szintén 1999-ben létrehozott Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) a Kohéziós Alap mintájára működik, és fontos projekteket fi nanszíroz a környezetvédelmet célzó infrastruktúra és a transzeurópai közlekedési hálózatok kiterjesztése esetében, hogy előmozdítsa az európai környezetvédelmi normák alkalmazását és a műszaki segítségnyújtást.

Az előcsatlakozási támogatás emellett arra törekszik, hogy felkészítse a strukturális alapok és a Kohéziós Alap igazgatásáért felelős nemzeti testületeket. A csatlakozást követően az ERFA és az ESZA veszi át a PHARE-beavatkozásokat, míg a Kohéziós Alap az ISPA-t és az EMOGA-Orientáció a SAPARD-ot.

Előcsatlakozási támogatás keretében nyújtott fi nanszírozás Bulgáriának és Romániának(millió EUR, 2004. évi árakon)

2004 2005 2006 Összesen

Bulgária PHARE 203 220 237 660 ISPA 135 147 158 440 SAPARD 68 73 79 220 Összesen 406 440 474 1 319

Románia PHARE 474 513 552 1 539 ISPA 316 342 368 1 026 SAPARD 158 171 184 513 Összesen 948 1 026 1 104 3 078

Összesen PHARE 677 733 789 2 198 ISPA 451 489 526 1 466 SAPARD 226 244 263 733 Összesen 1 353 1 466 1 578 4 397

Forrás: A Bulgária és Románia számára megállapított „Útitervhez” mellékelt pénzügyi beszámolóAz eszközök feltételezett megoszlása: 3/6 PHARE, 2/6 ISPA és 1/6 SAPARD.A Bulgária és Románia elkülönítései közötti megoszlás aránya 30:70.Az ISPA számadatai az alábbi tartományokban mozognak: 26–34% Bulgária, 64–76% Románia (a Tanács döntésétől függ).

Szennyvízkezelési ISPA-beruházás Romániában

Hogyan?

BULGÁRIA

Terület: 110 910 km2

Népesség: 7 846 000 lakosEgy főre jutó GDP (2002):

26 (EU 15 = 100)

ROMÁNIA

Terület: 237 500 km2

Népesség: 21 773 000 lakosEgy főre jutó GDP (2002):

27 (EU 15 = 100)


Hogyan?

A strukturális alapok és eszközök megoszlása ágazati ráfordításonként, 2000–2006 (*)

137,8

23,1

25,0

8,0

18,0

7,3 21,7

50 %

50 %

50 %

50 %

46,8 %

10,7 %

16,6 %

10,1 %

11,3 %4,4 %

97,5 %

2,5 %

33,5 %

8,0 %8,2 %1,4 %

38,8 %

10,0 %

28,1 %

24,4 %

16,5 %5,9 %

23,2 %

1,9 %

Termelés (vállalati segítségnyújtás, vidékfejlesztés, idegenforgalom)

Infrastruktúra (közlekedés, távközlés, energetika)

Környezetvédelem (infrastruktúra, tervezés/rehabilitáció)

Kutatás, műszaki fejlesztés és innováció

Képzés, munkahelyteremtés, társadalmiintegráció

Egyéb

1. célkitűzés (EU 15)



Közösségi kezdeményezések (EU 15)

Kohéziós Alapok (EU 15)

Előcsatlakozási eszköz (ISPA)

Strukturális beavatkozások, új tagállamok (2004–2006) (**)

Forrás: Regionális Politikai Főigazgatóság, 2003

(*) Milliárd euró, 1999. évi árak, tervezett ráfordítás.(**) Az összeg egyharmadát a Kohéziós Alap számára tartják fenn; a maradék nagyjából megfelel az 1. célkitűzés elkülönítéseinek (EU 15).


Kohéziós Alap és ISPA-projektek

A strukturális alapoktól eltérően a Kohéziós Alap és az ISPA nem vesz részt a programok társfi nanszírozásában, hanem megtervezi és megvalósítja azokat a projekteket, amelyek kezdettől fogva egyértelműen azonosítva vannak. Ezeket a projekteket a tagállamok nyújtják be a Bizottságnak, a nemzeti hatóságok kezelik, és a támogatásfelügyeleti bizottság felügyelete alatt állnak.

A strukturális támogatást nem az Európai Bizottság által közvetlenül kiválasztott projektekre különítik el. A Bizottság megtárgyalja a fejlesztési programok főbb prioritásait a tagállamokkal a 2000 és 2006 közötti tematikus orientáció alapján (lásd a 20. oldalt), és terveket és programokat fogad el. A projektek kiválasztása és azok igazgatása azonban a nemzeti és regionális hatóságok felelőssége. A decentralizáció kiterjesztése 2000-től kezdve történik, és a mostani tervezési időszak egyik fő jellegzetessége. A strukturális alapokról szóló szabályozás egyszerűsítésén kívül zajlik, amelyet 2003-ban ismét tovább fokoztak.

A projektek kiválasztása után ezek vegyes fi nanszírozásban részesülnek mind a nemzeti, mind a közösségi forrásokból. A programok költségvetései

Milyen lépéseken keresztül?

A támogatásokon túl: az európai támo

1 Az Európai Tanács határozza meg a strukturális alapok költségvetését és azok felhasználását, azaz az Unió minden

tagja az Európai Bizottság és az Európai Parlament által egyeztetett javaslat alapján hoz döntést. A strukturális alapokat országonként és elsőbbséget élvező célkitűzésenként különítik el. A Bizottság az államokkal egyeztetve határozza meg, hogy milyen területek élveznek előnyt. A Bizottság meghatározott tematikus irányvonalakat javasol.

7 Az egyes programok igazgatásáért felelős hatóságok kiválasztják a célnak leginkább

megfelelő projekteket, és tájékoztatják a jelölteket a kiválasztásról.

8 A kiválasztott testületek ekkor végrehajthatják a projektjeiket. Ezeket a programban

megállapított határidő előtt kell befejezni, mivel az európai támogatások ütemezését az elején állapítják meg.

9 A felelős igazgatási hatóságok rendszeresen felügyelik a programok előrehaladását a támogatásfelügyeleti

bizottságok segítségével, amelyekben a különböző partnerek (gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szereplők) képviseltetik magukat. Ezek tájékoztatják az Európai Bizottságot az előrehaladásról, és igazolják, hogy a pénz felhasználása a lehető legjobb módon történt (ráfordítási igazolás). A Bizottság megvizsgálja a létrehozott ellenőrzési rendszereket, és ennek megfelelően folyósítja a támogatás hátralévő részét. Elemzi a megfi gyelési mutatók alakulását és az értékelési tanulmányokat, és cseréket szervez konkrét témákkal kapcsolatban. Tájékoztatja a programokért felelős hatóságokat minden olyan új közösségi prioritásról, amely hatással lehet a regionális fejlesztésre.


2 E határozatok alapján az egyes államok vagy régiók megfogalmazzák a javaslataikat, és tervet állítanak

össze belőlük, hogy támogassák a nehézséggel küzdő területeket és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat, fi gyelembe véve a Bizottság tematikus útmutatásait. A terv összeállításában részt vesznek gazdasági és társadalmi partnerek és más hivatalos testületek.

(*) Másik neve közösségi támogatási keretterv (KTK) vagy egységes programozási dokumentum (EPD), amely alapján esetleg további döntést kérnek a Bizottságtól a programok végrehajtásához.

azonban részben európai, részben nemzeti (állami vagy magán-) pénzeszközökből tevődnek össze. A társfi nanszírozás lehetővé teszi az uniós pénzek állami pénzekkel való kiegészítését, hogy szükség esetén meg lehessen haladni az államok pénzügyi képességei által felállított korlátokat.

Másrészről a közösségi pénzeszközök nem teszik lehetővé a költségek csökkentését a nemzeti költségvetésben. Továbbra is az államok felelősek elsősorban a nehézséggel küszködő területeik fejlesztéséért. Az európai érdekeket — és a más országokban és régiókban felgyülemlett tapasztalatot — fi gyelembe vevő programok támogatásával az Unió segít nekik, hogy többet és jobbat érjenek el, mint amire egyedül képesek lennének. Ez a beavatkozás által hozzáadott érték.

Milyen lépéseken keresztül?

ogatás által hozzáadott érték 3 Az összeállítást követően a terveket benyújtják az Európai Bizottságnak.

4 Valamennyi állam egyezteti a Bizottsággal e dokumentumok

tartalmát és az azok végrehajtásához felhasználandó nemzeti és közösségi pénzeszközöket.

5 Amikor a két fél e kérdések mindegyikében egyetértésre jut, a Bizottság elfogadja az

összeállított terveket (*) és programokat. Előleget ad az államoknak, hogy lehetőségük legyen elkezdeni a végrehajtást.

6 A nemzeti és regionális hatóságok autonóm módon döntenek a programok részleteiről, azaz a tervezés

kiegészítéseiről. E dokumentumokat nem egyeztetik a Bizottsággal, hanem tájékoztatásul küldik meg neki. Így a hatóságok a saját maguk módján indíthatják el a programokat (például az infrastruktúra létrehozására vonatkozó projektfelhívásokat és ajánlati kiírásokat). A programok ezzel az operatív szakaszba lépnek.


Konkrétan mit lehet elérni azokkal az erőforrásokkal,

amelyeket az Európai Unió és a tagállamok a regionális

fejlesztésre különítenek el? A rövid áttekintéshez

megvizsgálhatjuk azt a dokumentumot, amelyben a

Bizottság bemutatja a 2000 és 2006 közötti időszakra

vonatkozó (*) közös tematikus útmutatásokat. Figyelembe

véve ezeket, a nemzeti és regionális hatóságok a Bizottsággal

együtt megállapítják a saját prioritásaikat, és konkrét

projekteket választanak ki. Az utóbbi nagyon nagy

változatosságot mutat az egyes régiókban meglévő

gazdasági, szociális és területi feltételek miatt, amelyek

meghatározzák, hogy milyen formát öltsön a strukturális

alapok hasznosulása. A Bizottság útmutatásait az alább

bemutatásra kerülő három tengely mentén csoportosítják.

A regionális versenyképesség javítása

A strukturális alapok felhasználásával javulnia kell a régiók

versenyképességének azáltal, hogy segítséget nyújtanak

a cégeknek a tevékenységük kiterjesztésében, a

munkahelyteremtésben és a termelékenység fokozásában.

Ennek érdekében alapvetően fontos modern és gyors

szállítási infrastruktúra kiépítése, amely hatékony

csatlakozásokkal rendelkezik, biztosítja a cégek és a

személyek számára elérhető különböző áru- és utasszállítási

módok összehangolt kombinációját.

Energia nélkül nincs termelés. Ha azonban túlzottan egyetlen energiaforrásra vagy szolgáltatóra támaszkodnak, az jelentősen csökkenti a cégek manőverezési képességét. Az államoknak és a régióiknak érdekükben áll a szállítási erőforrások diverzifi kálása, és így az elosztási hálózatok valódi összekapcsolása. Fontos a kevés energiát fogyasztó

(*) Elérhető az Inforegio oldalán: http://www.europa.eu.int/comm/regional_policy/index_en.htm.

Az 1. célkitűzés konkrét jellemzői

A fejlődésben elmaradott régiókban a cél az azokat az Unió más régióitól elválasztó különbségek megszüntetése. Ez mindenekfelett kiterjed az alapvető infrastruktúra (például szállítás, vízellátás, hulladékgazdálkodás, távközlés, egészségügy és oktatás) jelentős hiányának orvoslására. A rendelkezésre álló pénzösszegek legnagyobb részét ezen infrastruktúra létrehozására fordítják anélkül, hogy valaha is fi gyelmen kívül hagynák azokat a szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik a gyakran nagyon törékeny termelési kapcsolatok megszilárdítását. Kizárólag ilyen régiók számára biztosítanak európai társfi nanszírozást az egészségügyi és oktatási infrastruktúra terén.

A 2. célkitűzés konkrét jellemzői

A szerkezetátalakításon áteső régiókban a fő probléma nem az infrastruktúra hiánya, hanem a hagyományos gazdasági tevékenység hanyatlása. Ezért szükséges az alternatív tevékenységek fejlesztésére is fi gyelni. A kiválasztott további infrastruktúrák ennek ellenére támogathatók a strukturális alapok társfi nanszírozásával ezekben a régiókban a vonzerő és a foglalkoztatottság szintjének javítása érdekében.

Mit ér el?


technológiákba és a megújuló energiaforrásokba – szél-, hidroelektromos és napenergiába – való befektetés ösztönzése is.

Az információs társadalom internentalapú technológiái lehetővé teszik a hátrányos helyzetű és különösen az elszigetelt és marginális területek számára, hogy gazdasági tevékenységet vonzzanak és tartsanak meg. A „digitális megosztottság” csökkentése érdekében a régióknak ösztönözniük kell a cégeket és a közösségeket, hogy kihasználják ezeket a technológiákat az elektromos kereskedelem, az adatcsere, a távmunka és az állampolgárok tájékoztatása érdekében. Általában a távközlési szolgáltatók vállalják fel a távközlési hálózatokba való befektetést, de az európai alapok beavatkozhatnak például az egyetemes szolgáltatás elvének biztosítása érdekében, azaz hogy garantálják az e hálózatokhoz való hozzáférést olyan helyeken, ahol a kereslet nem elég nagy ahhoz, hogy vonzó legyen a piac számára.

Az igazgatás és a marketing termelési folyamatainak javítása is kulcsfontosságú szerepet játszik. A régiók és cégeik ösztönzést kapnak, hogy legyenek nyitottak az e téren megvalósuló befektetés felé, és hozzanak létre regionális stratégiákat az innováció előmozdítása érdekében. Idetartozik a kutatási tevékenység, a technológia és a szaktudás átadásának, valamint a továbbképzésnek a támogatása. Ennek elérése érdekében támogatják az állami és privát testületek – például egyetemek, kutatóközpontok és fejlesztési ügynökségek – együttműködését. A mindenkori célkitűzés, hogy a kutatásnak és az innovációnak valódi hatása legyen a regionális gazdasági fejlődésre.

Cégek – különösen a KKV-k – létrehozásához és fejlesztéséhez a vállalkozóknak hozzá kell tudniuk férni a fi nanszírozó testületekhez. A strukturális alapok segíthetnek nekik ebben azzal a feltétellel, hogy a klasszikus

fi nanszírozást tőke szempontjából korlátozzák a pénzügyi tervezés más formulái javára. A különösen a magántőke által biztosított pénzügyi szolgáltatásoknak a KKV-k konkrét igényeit kell tükrözniük, és lehetővé kell tenniük számukra a magas szintű szakosodást és a kereskedelmi előnyök elérését. A regionális és helyi fejlesztés és foglalkoztatottság szempontjából a legígéretesebb ágazatok az idegenforgalom, a kulturális örökség, a környezetvédelem és a szociális gazdaság.

A minőségi környezetvédelem a régiók imázsának és gazdasági vonzerejének fontos összetevője, de létfontosságú szerepet játszik az ökológiai kockázatok kezelésében is. A strukturális alapok támogatják a környezetvédelmi infrastruktúra kiépítését, ahol arra szükség van; ilyenek például a víztisztító és szennyvíztisztító telepek és a minőségi vizet a hálózatokban veszteség nélkül továbbító rendszerek. Ilyen még a hulladékgyűjtési és -újrafeldolgozási tevékenység, a hulladék szennyezőanyag-szintjének csökkentése és a „tiszta” technológiák kiválasztása a környezetvédelmi munkahelyek létrehozásának elfelejtése nélkül.

Mit ér el?


A foglalkoztatottság növelése és javítása

Napjaink első számú társadalmi problémája a foglalkoztatás. Az Unió ezért hozta létre az európai foglalkoztatási stratégiát, amely az egész európai területre kiterjedően előmozdítja az összehangolt fellépést ezen a területen.

Az emberi erőforrásokat fejleszteni kell a munkanélküliség orvoslása és megelőzése érdekében. Mivel az oktatás továbbra is a foglalkoztatottság legfontosabb kulcsa, fontos javítani az oktatási politikákat és rendszereket. Ezen túlmenően ez azt is jelenti, hogy a munkaerőpiac peremén lévő fi atalok nem maradnak magukra, és a munkanélküliek – különösen a tartós munkanélküliek – segítséget kapnak a foglalkoztatottságba való visszataláláshoz. Az Unió támogatja a munkára felkészítő rendszerek fejlesztését és különösen a munkahelykeresőknek nyújtott, személyre szabott támogatást, a fi zetetlen tevékenységek elérését megkönnyítő intézkedéseket, az alapvető és folyamatos képzés diverzifi kálását és a továbbtanulás előmozdítását.

A társadalom peremére szorulás elleni küzdelem érdekében az Unió különös fi gyelmet fordít az állami és magánpartnerek

vagy -társulások által – például a képzési intézmények és cégek közötti partnerkapcsolat formájában – előmozdított társadalmi és szakmai integráció új módszereire. Az információs társadalom természetesen alapvető szerepet játszik a foglalkoztatottságban és a képzésben, és mindenhol kiemelt fontossággal bír. A foglalkoztatottság esetében nagy potenciállal rendelkező, más tevékenységi területek közé tartoznak a helyi fejlesztési és szociális gazdasági projektek.

A nők és a férfi ak esélyegyenlőségének alapelve ugyanannyira kiemelkedő szerepet játszik a foglalkoztatottságot előmozdító tevékenységekben, mint mindenhol máshol a strukturális alapok programjaiban. Ez olyan különféle tevékenységek formáját ölti, amelyek célja többek között a diszkrimináció kiküszöbölése, segítségnyújtás a nőknek a karrierépítésben és a magasabb pozíciók elérésében, a számarányuk kiegyensúlyozása egyes hivatásokban, valamint a szakmai és a családi élet összeegyeztetése. A diszkrimináció más formái szükségessé teszik a munkaerőpiacon – például a nemzetiségük, fogyatékosságuk vagy életkoruk miatt – hátrányban lévő személyekre kiterjedő fellépéseket. Az ESZA fi nanszíroz minden ilyen intézkedést és másokat is az Unió egészében, illetve az EQUAL közösségi kezdeményezés keretében.

A 3. célkitűzés konkrét jellemzői

A 3. célkitűzés inkább tematikus, mint területi. Valójában minden személyre kiterjed, régiótól függetlenül. Hivatkozási keretként szolgál a humán erőforrásokat és a foglalkoztatottságot az Unióban előmozdító intézkedések számára, és a tagállamokat felkérik, hogy vegyék fi gyelembe azokat a foglalkoztatottságot érintő saját nemzeti terveikben. Ezen intézkedések automatikusan beletartoznak az 1. célkitűzés régiói számára kidolgozott programokba, hogy jobban integrálódjanak az adott térségekben folyó fejlesztési tevékenységbe.

Mit ér el?


A városi és vidéki területek kiegyensúlyozott fejlesztése

Európa területi kohéziójának egyik legfőbb feltétele a városi és vidéki területek közötti kiegészítő jelleg és egyensúly. Ennek érdekében fi gyelembe kell venni az ilyen területekkel kapcsolatos problémákat.

A városok előnye, hogy a kommunikáció, a kereskedelem, az innováció és a kultúra központjai. Másfelől nagy energiafogyasztók, és jelentős mennyiségű hulladékot és szennyezést termelnek. Gyakran vannak súlyos problémáik amiatt, hogy az útjaik bedugulnak, és rendezetlenül fejlődnek. Több hátrányos helyzetű és leromlott állagú negyedben is súlyosbodnak a városi erőszakot szülő szociális problémák. A strukturális alapok több területen olyan tevékenységeket mozdítanak elő, mint a megfelelő energia-

és hulladékgazdálkodás, a tömegközlekedés és a „tiszta” közlekedési rendszerek fejlesztése, az építészeti örökség fokozottabb tiszteletben tartása, a válságban lévő negyedek gazdasági és szociális újjáélesztése, valamint a lakosoknak nyújtott szolgáltatások annak érdekében, hogy javítsák a városoknak mint a kiegyensúlyozott regionális növekedés pólusainak szerepét.

Sok vidéki térség az Unió legdinamikusabb területei közé tartozik. Viszont sok másik szenved az alacsony népsűrűségtől (különösen a hegyi területeken), az alapvető szolgáltatások hiányától és az inadekvát munkaerőpiactól. E nehézségek leginkább a mezőgazdaság hanyatlásával vannak kapcsolatban, amely még mindig a legtöbb vidéki terület fő tevékenysége, és gyakran alapvető gazdasági ágazatot képez. A vidék életben tartása érdekében fontos segíteni a gazdálkodóknak, hogy modernizálják a gazdaságaikat, új termelési és marketingtechnikákat fejlesszenek ki, és szavatolják termékeik minőségét. A vidéki területek versenyképessége a kreatív foglalkoztatási formák diverzifi kálásától is függ, hogy küzdeni lehessen az elvándorlás ellen. Végül fontos fejleszteni a vidéket mint a kikapcsolódás és a falusi turizmus helyét, támogatni a falvak megújulását, ösztönözni, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás őrizze meg a tájat, illetve tartsa tiszteletben a környezetet és a természeti erőforrásokat.

A városok és a vidék közötti egyensúly kiterjed például a vidéki lakosoknak nyújtott segítségre, hogy hozzáférjenek a városi központok szakszolgáltatásaihoz, és hogy a városlakók hozzáférjenek a vidéki területek erőforrásaihoz. A közepes méretű városok kulcsfontosságú szerepet játszanak a vidéki gazdaság élénkítésében, de kiegyensúlyozott növekedésre kell törekednünk a környező természet leromlásának elkerülése érdekében.

A halászat ezzel szemben számos partvidéki terület számára biztosít megélhetést annak ellenére, hogy nehézségekkel néz szembe. Át kell alakítani a szerkezetét a megőrzés és a halászati erőforrások felhasználása közötti egyensúly biztosítása érdekében. A halászattól függő városok és falvak élénkítését lehetővé tevő intézkedések kiterjednek a racionálisabb és szelektívebb technikákra, a fl otta és a kikötők modernizálására, a vízi gazdálkodás támogatására és a minőségi termékek népszerűsítésére.

Böngésszen ezen a területen

Ha még tájékozottabb szeretne lenni a strukturális alapokban, tanulmányozza át a 2000 és 2006 közötti regionális fejlesztési programok összefoglalóit országok és régiók, programkategória vagy témakör szerinti bontásban, illetve az Európai Unió által társfi nanszírozott projektek számos példáját az Inforegio oldalán:http://www.europa.eu.int/comm/regional_policy/index_en.htm.

Mit ér el?


A Tizenötök Európáján belüli gazdasági és szociális kohézióról szóló harmadik helyzetjelentés és a különféle tanulmányok (*) fi gyelemre méltó csökkenésről számoltak be a régiók – és még inkább a tagállamok – közötti egyenlőtlenségek esetében. Azt is kimutatták, hogy egyrészről az európai gazdasági integráció folyamata, másrészről a strukturális alapok és a Kohéziós Alap cselekvései nagymértékben támogatják ezt a fejlődést.

A legszegényebb országokban és régiókban

A strukturális alapok és a Kohéziós Alap – amelyek az Európai Unió költségvetésének csak 0,4%-át teszik ki – arra összpontosulnak, hogy segítsék az Unió legszegényebb régióit. A 2000 és 2006 közötti időszakban az 1. célkitűzés régióinak átutalt összegek Spanyolország GDP-jének 0,8%-át, Görögország és Portugália esetében a GDP 2,5%-át teszik ki. Ami ennél is fontosabb, véleményünk szerint ezek az átutalások Spanyolország esetében mintegy 3%-kal, Görögország és Portugália esetében 8–9%-kal, az olasz Mezzogiorno esetében 7%-kal és az új német tartományok esetében 4%-kal növelik a befektetéseket.

Az 1994 és 1999 közötti tervezési időszakban és az 1. célkitűzés régióiban a strukturális alapok hozzájárultak 4100 kilométernyi autópálya és 32 000 kilométernyi közút megépítéséhez vagy felújításához, 3800 hektárnyi ipari terület reorganizációjához, 214 ezer cég támogatásához,

8,15 millió ember képzéséhez és mintegy 800 ezer munkahely létrehozásához. Az oktatásban megvalósított befektetések lehetővé tették az oktatás és a képzés minőségének javítását, különösen Portugáliában. A környezetvédelmi infrastrukturális projektek eredményeként jelentős előrelépést fi gyeltek meg ezen a területen Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban. Itt is számottevő szerepet játszott az Unió által ezekre a 210 milliárd eurós összköltségű programokra elkülönített 114 milliárd euró.

A 2. célkitűzés szerkezetátalakításon áteső területein

A 2. célkitűzés területein a munkanélküliség általános aránya 4%-kal csökkent 1995 és 2001 között, szemben a Tizenötök Európájának 3%-os csökkenésével. A városi szemétlerakók kezelésének intenzív politikája lehetővé tette 115 millió négyzetméter talaj visszaalakítását a környezet javítása és új termőterületek létrehozása érdekében. A strukturális alapok több mint 300 ezer KKV-nak nyújtottak segítséget, és 300 ezer munkahely létrehozásához járultak hozzá. Jelentős lendületet adtak a kutatásnak és a fejlesztésnek is, valamint az információs társadalom előmozdításának.

Infrastruktúra…

…és emberi potenciál

Milyen eredményekkel?

(*) Az Inforegio oldalán elérhető dokumentumok: http://www.europa.eu.int/comm/regional_policy/index_en.htm.


Pozitív következmények más régiókban

A strukturális intézkedések ösztönözték a „kohéziós országok” és az Unió többi része közötti kereskedelmi cserét és a szorosabb integrációt is; az előbbi több mint duplájára növekedett az elmúlt évtizedben. A tapasztalati adatok azt sugallják, hogy a strukturális ráfordításoknak általában egynegyede visszatér az Unióba, különösen a gépek és berendezések megnövekedett importjának formájában. Ez az „elrugaszkodás” különösen Görögország (a ráfordítások 42%-a) és Portugália (35%) esetében nagymértékű.

A foglalkoztatottság a fi gyelem középpontjában

E bátorító eredmények ellenére számos területen továbbra is súlyos nehézségek tapasztalhatók. A kutatásban például nagyon nagy különbségek vannak a tagállamok és a régiók között, mind a kutatóintézetek elérhetőségét, mind a benyújtott szabadalmak számát tekintve. Különös fi gyelmet kell fordítani a szociális kohézióra: míg a munkanélküliség mértéke továbbra is aggodalomra ad okot egyes régiókban (lásd a 9. oldalon lévő táblázatot), a régi és az új tagállamok népességének jelentős része él az átlagos nemzeti jövedelem 60%-ában megállapított szegénységi küszöb alatt. Ez Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban már a háztartások 20%-át és Szlovénia kivételével az új tagállamok esetében 14–18%-át érinti. Mindez már önmagában fontosabbá teszi a foglalkoztatottságot és annak minőségét.

Eredményes lendület

A hátrányos helyzetű régiók által elért haladás valódi, de lassú, és még sok évet vesz igénybe. Ez különösen igaz a Huszonötök Európája esetében. De a számok mögé tekintve a regionális politika előnyei tükröződnek a dolgozók esetében tapasztalható lendületben is, amelynek oka az általuk az európai együttműködéstől, a partnerkapcsolatoktól és a hálózatoktól, az új utak feltárásától, a helyi potenciál fejlesztésétől vagy az olyan alapvető erőfeszítésektől kapott ösztönzés, mint a környezetvédelem vagy az esélyegyenlőség. Időnként az európai regionális politika létezése már önmagában a helyi szereplők együttműködését eredményezi.

Idegenforgalom, a nagy foglalkoztatottsági sűrűséggel rendelkező ágazat

Milyen eredményekkel?


Az Európai Unió regionális és kohéziós politikájának négy kihívással kell szembenéznie a 2007 és 2013 közötti programozási időszakban:

1. A kohézió erősítése a kibővült Unióban

Az Unió 25, majd később 27 tagállamra való kibővítése soha nem tapasztalt kihívás elé állítja a versenyképességet és az Unió kohézióját. Amint e jelentésben már bemutattuk, a bővítés a gazdasági-fejlettségi különbségek növekedéséhez, az egyenlőtlenségek problémájának keleti irányba történő eltolódásához és nehezebb foglalkoztatottsági helyzethez vezet: a szocioökonómiai egyenlőtlenségek megduplázódnak, és az Unió átlagos GDP-je 12,5%-kal csökken.

Ezzel egyidejűleg az Unió egésze egy sor kihívással kerül szembe a gazdasági szerkezetváltásnak a – globalizáció miatt valószínűsíthető – felgyorsulása, a nagyobb kereskedelmi nyitottság, a technológiai forradalom, a tudásalapú gazdaság és társadalom kialakulása, a népesség öregedése és a növekvő bevándorlás következtében. Az Uniónak a jövő ugródeszkájaként teljesen ki kell használnia a jelenlegi trend nyújtotta, fellendülés irányába mutató lehetőséget.

2. Az Unió prioritásainak megerősítése

Az EU gazdasági teljesítményének javítására irányuló erőfeszítés jegyében az Unió állam- és kormányfői 2000 márciusában Lisszabonban gyűltek össze, és kidolgoztak egy stratégiát, amelynek célja, hogy 2010-re Európa a világ legsikeresebb és leginkább versenyképes tudásalapú gazdaságává váljon. A 2000. decemberi nizzai Tanács a szegénység csökkentésével kapcsolatos lisszaboni célkitűzéseket a társadalmi beilleszkedés koordinált EU-stratégiájává fordította le. A 2001. júniusi göteborgi Tanácson kiszélesítették a lisszaboni stratégiát, hogy a környezetvédelem új hangsúlyt kapjon, és fenntarthatóbb fejlesztési minta legyen elérhető.

A kohéziós politika olyan helyzetekben is szükséges, amikor más közösségi politikák fontos előnyökkel és korlátozott költségekkel járnak, helyi igényekre szabott módon. A kohéziós politika az előnyök terjesztésében is segít. A változás megelőlegezése és az alkalmazkodás megkönnyítése révén a kohéziós politikának magában kell foglalnia a lisszaboni és göteborgi célkitűzéseket, és azok fejlesztésének legfontosabb eszközévé kell válnia a nemzeti és regionális fejlesztési programok révén.

3. A minőség javítása a fenntartható és kiegyensúlyozottabb fejlődés érdekében

A regionális versenyképességnek az egész Unióra kiterjedő, jól célzott és olyan befektetések általi megerősítése, amelyek a gazdasági lehetőségek biztosításával segítenek az embereknek képességeik kiteljesítésében, mindenki közös előnyére támogatja

És holnap?


az egész EU gazdaságának növekedési potenciálját. A regionális politika – a gazdasági tevékenység egész Unióra kiterjedő, kiegyensúlyozottabb eloszlásának biztosításával – enyhíti a túlkoncentrálódás, a zsúfoltság és a szűk keresztmetszet miatti nyomást.

4. Új kohéziós partnerkapcsolat létrehozása

A kohéziós politika reformjának egyúttal elő kell segítenie a hatékonyság, az átláthatóság és a politikai elszámoltathatóság erősítését. Ez elsősorban a politika stratégiai szemléletének defi niálását teszi szükségessé, amely biztosítja a gazdasági és társadalmi kormányzás összehangoltságát, és lehetővé teszi az elért előrehaladás rendszeres, nyitott áttekintését. A fentiekből következik, hogy az Unió egész területén, minden szinten erősíteni kell az intézményi kapacitást, hogy élni tudjanak a kohéziós politika fő erősségével.

A lisszaboni…

A lisszaboni stratégia, amelyet az Európai Tanács fogadott el 2000 márciusában, megállapít egy „új stratégiai célt az Unió számára a foglalkoztatottság, a gazdasági reform és a szociális kohézió mint a tudásalapú társadalom részének megerősítése érdekében”. A stratégia gyakran idézett kulcsfontosságú célkitűzését, amely szerint az EU-nak „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval rendelkezik ”, egy évvel később egészítette ki a fenntartható fejlődésről szóló göteborgi Európai Tanács. A stratégia három pillérre épül: a gazdasági és társadalmi megújulásra, illetve a környezetvédelemre.

…és a göteborgi stratégia

A fenntartható fejlődés olyan fejlődésként határozható meg, amely megfelel a jelen igényeinek anélkül, hogy csökkentené a jövőbeni generációk arra irányuló képességét, hogy eleget tegyenek a saját igényeiknek. A környezetvédelemnek más európai politikákba való integrálása 1993-ban vált követelménnyé, és az Amszterdami Szerződés 1997. évi elfogadását követően „a gazdasági tevékenységek összehangolt, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődése” felkerült az Unió célkitűzéseinek listájára. 2001 májusában az Európai Bizottság által a fenntartható fejlődési stratégiáról kiadott közlemény tárgya volt. 2001 júniusában a göteborgi Európai Tanács egyetértett abban, hogy a lisszaboni folyamatot környezetvédelmi dimenzióval kell kiegészíteni.

És holnap?


A jövő prioritásai: konvergencia, versenyképesség, együttműködés

2004. február 18-án az Európai Bizottság elfogadta a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló harmadik jelentést „Új partnerkapcsolat a kibővült Unió kohéziója érdekében: konvergencia, versenyképesség, együttműködés” címmel, amelyben ismerteti a kohéziós politikával kapcsolatos, 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó elképzeléseit. A Bizottság 2004. február 10-én benyújtott költségvetési javaslata szerint valamivel több mint 336 milliárd euró összeget különítenek el az új időszak kohéziós politikájára az alábbi prioritásokkal:

Konvergencia: a foglalkoztatottság növelésének támogatása és munkahelyteremtés a tagállamokban és a legszegényebb régiókban

Ez a célkitűzés elsősorban azokra a régiókra vonatkozik, amelyekben az egy lakosra jutó GDP kisebb, mint a közösségi átlag 75%-a. Ezzel egyidejűleg a bővítéssel együtt járó „statisztikai hatás” ellensúlyozása érdekében ideiglenes támogatást javasolnak azon régiók számára, amelyekben az egy lakosra jutó GDP kevesebb lenne, mint a tizenöt tagú Európai Unió esetében számított közösségi átlag 75%-a. A nemzeti és regionális programok társfi nanszírozásának fő témája a gazdaság szerkezetének modernizálása és diverzifi kálása, az alapvető infrastruktúra fejlesztése és modernizálása, a közigazgatási kapacitás megerősítése, a munkaerő-piaci intézmények, illetve az

oktatási és képzési rendszerek minőségének javítása,

valamint az emberi erőforrások fejlesztése.

Azon tagállamok, ahol a bruttó nemzeti termék nem éri el

a közösségi átlag 90%-át, a Kohéziós Alapból is

támogathatók: ez utóbbi a közlekedési és a

környezetvédelemi programokat fi nanszírozza.

Regionális versenyképesség és

foglalkoztatottság: a változás előmozdítása

és ösztönzése

A legkevésbé fejlett tagállamokon és régiókon kívül a

kohéziós politikának két alapvető célkitűzése van. Az első,

hogy a kohéziós politika a regionális programok révén

nyújtson segítséget a régióknak és a regionális

hatóságoknak az ipari, városi és vidéki területek gazdasági

változásainak előmozdítására, és erősítse azok

versenyképességét és vonzerejét, fi gyelembe véve a

gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket.

A második, hogy a kohéziós politika a nemzeti programok

segítségével támogassa az embereket a gazdasági fejlődés

előkészítésében és alkalmazásában, összhangban az

európai foglalkoztatottsági stratégia által megállapított

prioritásokkal azáltal, hogy elősegíti a teljes

foglalkoztatottságot, a minőségi és termelékeny munkát

és a társadalmi integrációt célzó politikákat.

És holnap?


Strukturális alapok: eszközök és célkitűzések

2000–2006 2007–2013

Célkitűzések Pénzügyi eszközök Célkitűzések Pénzügyi eszközök Kohéziós Alap Kohéziós Alap Konvergencia és versenyképesség Kohéziós Alap 1. célkitűzés ERFA ERFA ESZA ESZA EMOGA-Orientáció HOPE 2. célkitűzés ERFA Regionális versenyképesség és ESZA foglalkoztatottság 3. célkitűzés ESZA – regionális szint ERFA – nemzeti szint: európai

foglalkoztatottsági stratégia ESZA Interreg ERFA Európai területi együttműködés ERFA URBAN ERFA EQUAL ESZA Leader + EMOGA-Orientáció Vidékfejlesztés és az 1. célkitűzésen EMOGA-Garancia kívüli halászati ágazat HOPE szerkezetének átalakítása 9 célkitűzés 6 eszköz 3 célkitűzés 3 eszköz

Európai területi együttműködés: összehangolt és kiegyensúlyozott fejlődés az egész Unióban

Az Interreg kezdeményezés során szerzett tapasztalat alapján a jelentés felhív a harmonikus és kiegyensúlyozott integrációt előmozdító politika folytatására az Unió egész területén, a határon átnyúló és a nemzetek közötti szinten megvalósuló együttműködés támogatásával. Utóbbi elvben kiterjed a belső vagy külső, illetve szárazföldi vagy tengeri határok mentén fekvő minden régióra. Ez alapvetően a közös problémák közös megoldásainak keresését célozza a felelős hatóságok közötti együttműködés révén, fejlesztve a városi, vidéki és partvidéki területeket, erősítve a gazdasági kapcsolatokat, és hálózatba rendezve a kis- és közepes méretű vállalkozásokat.

A meg nem kérdőjelezhető alapelvek – különösen a stratégiai tervezés, a decentralizált közigazgatás és a folyamatos felügyelet és értékelés – alátámasztják a kohéziós politika megvalósítását. A jelentés azonban jelentős változtatásokat javasol, mindenekelőtt a Tanáccsal szorgalmazva új párbeszéd nyitását annak érdekében, hogy elősegítsék a kohéziós politikának a lisszaboni és göteborgi prioritásokhoz való hozzáigazítását. Hasonlóképpen, a Bizottság – nemzeti jelentéseken alapuló – szintézise fényében az európai intézmények évente megvizsgálják a stratégiai prioritások terén elért előrehaladást.

Összefoglalásként: a regionális és kohéziós politika a közeljövőben nagyobb szerepet kap, mint valaha. Az Unió

minden állampolgárát és minden régiójának területét érinteni fogja. Alapja a leghátrányosabb helyzetben lévőkre összpontosító, de a konkrét helyzethez igazított hatékony szolidaritás.

És holnap?

1994 óta a helyi és regionális hatóságokat az Európai Unióban a Régiók Bizottsága (RB) képviseli, amely hozzájárul a közösségi politikák zökkenőmentes működéséhez, illetve az Unió és az állampolgárok közötti kommunikációhoz. Az RB saját kezdeményezésére rendszeresen kinyilvánítja a véleményét a regionális politika végrehajtásáról és minden olyan kérdésről, amelyet az Unióban folyó vita napirendjén szeretne látni. A Tanács és a Bizottság számára is kötelező, hogy konzultáljon vele az alábbi területeken:

– gazdasági és társadalmi kohézió,– transzeurópai infrastrukturális hálózatok,– közegészségügy,– oktatás,– kultúra,– foglalkoztatási politika,– szociálpolitika,– környezetvédelem,– szakmai továbbképzés,– szállítás.

Az Unió Tanácsa a tagállamok ajánlásai alapján jelöli ki az RB tagjait. Nekik regionális vagy helyi választási mandátummal kell rendelkezniük, vagy egy választott gyűlésnek kell felelőseknek lenniük. A 2004. évi bővítés előestéjén az RB 222 tagot számlált. A Nizzai Szerződés legfeljebb 350-ben határozta meg a tagjai számát a huszonöt tagú Unióban.

Bővebb tájékoztatáshoz lépjen kapcsolatba:

Régiók BizottságaRue Belliard 101B-1040 BrusselsTel.: (32-2) 282 22 11Fax: (32-2) 282 23 25E-mail: [email protected]: http://www.cor.eu.int

A regionális és helyi bizottságok hangja: a Régiók Bizottsága


A strukturális alapok és a Kohéziós Alap 257 milliárd eurója az európai adófi zetők pénzéből származik. Más közpénzekhez hasonlóan az európai pénzeszközökre is vonatkozik a hatékony és átlátható kezelés követelménye, amely nem szolgál egyetlen konkrét érdeket sem.

A költségvetés fontossága miatt az Európai Bizottság nem kívánta a véletlenre bízni a „tudás jogát”. A tagállamokkal együttműködve egy sor kötelezettséget állapított meg, hogy átláthatóvá tegye a pénzeszközök elosztási mechanizmusait, és lehetővé tegye az állampolgároknak, hogy tudják, mire, milyen módon és eredménnyel használják fel ezt a fi nanszírozást. Ez annak is hasznos módja, hogy tájékoztatást nyújtsanak a potenciális kedvezményezetteknek a rendelkezésre álló pénzalapokról és a kérelmezésük mikéntjéről.

Egy, az egész Unióban érvényben lévő rendelet ezért meghatározta a támogatásért felelős közhatóságok és a projektszponzorok kötelezettségeit. Az Európai Bizottság felügyeli e jogszabály végrehajtását.

A kommunikációs tevékenységeket alaposan meg kell tervezni, és ezeknek végig kell kísérniük a strukturális fi nanszírozásban részesülő programok minden szakaszát. A Bizottság ezért kérte fel a tagállamokat, hogy az egyszeri intézkedések helyett többéves kommunikációs terveket készítsenek elő és valósítsanak meg.

A következetes kommunikációs fellépéshez szükséges formalitások mellett tájékoztatni kell az állampolgárokat arról, hogy az európai regionális politika realitás, amely eredményes, az állampolgárok részt vehetnek benne, és hogy kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió gazdasági, szociális és területi kohéziójában.

Információ és átláthatóság


Az Unió más politikái hozzájárulnak a regionális politika sikeréhez, és a strukturális fellépéseknél fi gyelembe kell venni azokat. Néhány példa:

Az Unió költségvetésének majdnem a felét kezelő Közös Agrárpolitika (KAP) alá tartozik a mezőgazdasági piac közös szervezése, és beavatkozik egy olyan területen – a vidékfejlesztésben – is, amely a strukturális alapoknak is az egyik fő célkitűzése, és amelyet a KAP főleg az 1. célkitűzés régióin kívül fi nanszíroz. A strukturális alapok segítségével folytatott vidékfejlesztésnek összeegyeztethetőnek kell lennie a KAP-pal olyan kérdésekben, mint a talajgazdálkodás és a gazdaságok támogatása.

A közlekedési, távközlési és energetikai politikák alá tartozik a transzeurópai hálózatok létrehozása. Ezek a hálózatok egyértelmű hatással vannak a régiókra és különösen az Unió perifériáján lévő területekre, amelyek legtöbbje hátrányos helyzetű régió. A nagy befektetési költség miatt elengedhetetlen, hogy ezeken a területeken az európai politikák irányítsák a tagállamoktól érkező javaslatokat. Fontos még a különböző közlekedési eszközök kiegyensúlyozott kombinációja.

A kutatási és fejlesztési (K+F) politika az új alapokra helyezett területeken hozzájárul a leghátrányosabb helyzetű régiók gazdasági elrugaszkodásának ösztönzéséhez és a vállalkozások újraindításához azáltal, hogy K+F befektetéseket irányítanak azokhoz a régiókhoz, amelyek nagyon gyakran hiányt szenvednek ilyenekben. A K+F politika és a regionális politika így egyesíti fellépéseit, hogy az Unió egészében növelje a technológiai fejlettség szintjét, s ezen keresztül a világszintű versenyképességet.

A környezetvédelmi politika minden bizonnyal kulcsfontosságú szerepet játszik a fenntartható fejlődés előmozdításában, és ez közvetlen hatással van a regionális politikára: a strukturális fellépések programozása nem kerülheti el a környezetvédelmet, és ez utóbbi nem értékelhető kizárólag az azonnali költségek szempontjából. A környezetvédelmi aggodalmak tiszteletben tartásának pozitív gazdasági és társadalmi következményei vannak a természeti egyensúly és erőforrások, az életminőség és a közegészség megőrzése, illetve meghatározott munkahelyek létrehozása szempontjából.

Az információs társadalom politikája kihangsúlyozza az informatika kulcsfontosságú szerepét a cégek versenyképességének, a szolgáltatások hatékonyságának, valamint a foglalkoztatottság és a társadalmi kohézió előmozdításának terén. Az európai „e-Europe” kezdeményezés arra törekszik, hogy az információs társadalom előnyeit ilyen módon is elérhetővé tegye az összes tagállam és régió számára. A strukturális alapok ott játszanak szerepet ebben, ahol csökkenteni kell a berendezések hiányát és az új technológiák elérésében és használatában mutatkozó egyenlőtlenségeket.

A versenypolitika szabályozza és korlátozza a cégeknek nyújtott köztámogatást függetlenül attól, hogy ez a támogatás az államtól vagy a strukturális alapoktól érkezik-e. A strukturális alapok által társfi nanszírozott minden fellépésnek ezért összeegyeztethetőnek kell lennie a közösségi versenyszabályokkal. A regionális és versenypolitikák célja, hogy az Unió leghátrányosabb térségeire koncentrálja a köztámogatást.

Regionális politika és más európaipolitikák


Kiadványok


Az „Inforegio News” című havi hírlevél

Az Inforegio-weboldal:http://europa.eu.int/comm/regional_policy/index_en.htm

Az „Inforegio Panorama” című negyedéves folyóirat

A gazdasági és társadalmi kohézióról szóló harmadik jelentés

Határok nélküli együttműködés

Versenyképesség, fenntartható fejlődés és kohézió Európában

Partnerkapcsolat a városokkal Néhány, Görögországban megvalósított sikeres projekt

Az európai regionális politikáról teljes áttekintés kapható az Inforegio weboldalán.Tekintse meg a legfrissebb információkat a „Newsroom” oldalon: http://europa.eu.int/comm/regional_policy/newsroom/index_en.htm

A strukturális alapokról szóló rendeletek

A Tanács 1999. június 21-i 1260/1999/EK rendelete a strukturális alapok általános feltételeiről; módosította az 1447/2001/EK és az 1105/2003/EK rendelet.

Az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1783/1999/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (ERFA).

Az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1784/1999/EK rendelete az Európai Szociális Alapról (ESZA).

A Tanács 1999. május 17-i 1257/1999/EK rendelete az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról; módosította a Tanács 2004. március 22-i 567/2004/EK rendelete.

A Tanács 1999. június 21-i 1263/1999/EK rendelete a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközről (HOPE).

A Bizottság 2000. május 30-i 1159/2000/EK rendelete a strukturális alapok beavatkozásairól a tagállamok által elvégzendő tájékoztatási és információszolgáltatási intézkedésekről.

A Bizottság 2000. július 28-i 1685/2000/EK rendelete a strukturális alapokból közösen fi nanszírozott műveletek kiadásainak elfogadhatóságára vonatkozóan az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról; módosította a 448/2004/EK rendelet.

A Bizottság 2001. március 2-i 438/2001/EK rendelete a strukturális alapok nevében kiírt versenyek igazgatási és ellenőrzési rendszerére vonatkozóan az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról; módosította a 2355/2002/EK rendelet.

A Bizottság 2001. március 2-i 448/2001/EK rendelete a strukturális alapok nevében kiírt versenyekre vonatkozó pénzügyi kiigazítások tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról.

A Kohéziós Alapról szóló rendeletek

A Tanács 1994. május 16-i 1164/1994/EK rendelete a Kohéziós Alap létrehozásáról; módosította az 1264/1999/EK és az 1265/1999/EK rendelet.

A Bizottság 2002. július 29-i 1386/2002/EK rendelete a Kohéziós Alapból nyújtott támogatások irányítási és ellenőrzési rendszere, valamint a pénzügyi korrekciós eljárás tekintetében az 1164/94/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról.

A Bizottság 2003. január 6-i 16/2003/EK rendelete a Kohéziós Alapból közösen fi nanszírozott fellépések kiadásainak elfogadhatóságára vonatkozóan az 1164/94/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról.

Pénzügyi rendeletek

A Tanács 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általános költségvetésére vonatkozó pénzügyi szabályozás megállapításáról.

A Bizottság 2342/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általános költségvetésére vonatkozó pénzügyi szabályozás megállapításáról szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtási módjainak megállapításáról.


Európai Bizottság

Regionális Politikai Főigazgatóság

http://europa.eu.int/comm/regional_policy/index_en.htm

A régiók szolgálatában

Luxembourg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala

2004 – 36 oldal – 21 x 29,7 cm

ISBN 92-894-7342-8

Az Európai Unióval kapcsolatban nagy mennyiségű további információ érhető el az „Európa” szerveren keresztül:http://www.europa.eu.int/

Az Európai Unió szerepéről és főbb politikáiról általános tájékoztatást nyújtó, a nyilvánosság számára szánt más kiadványokra is történhet utalás ugyanazon az oldalon, az alábbi címen:http://europa.eu.int/comm/dg10/publications/brochures/index_en.html.Az alábbiakhoz fordulva bővebb tájékoztatás kapható és más kiadványok szerezhetők be magyar nyelven az Európai Unióról:

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG KÉPVISELETEI

Európai Bizottság Magyarországi Delegációja

1016 Budapest, Bérc u. 23.Tel.: (36) 1 209 9700, 1 209 9710Fax: (36) 1 466 4221E-mail: [email protected]: www.eudelegation.hu

AZ EURÓPAI PARLAMENT IRODÁI

Budapesti iroda

OrszágházKossuth Lajos tér 1–3.1357 BudapestTel.: (36) 1 441 6602Fax: (36) 1 441 6603E-mail: [email protected]

ISBN 92-894-7342-8

KN-59-04-427-H

U-C

A régiók szolgálatában - ec.europa.eu · Inner London Yuzhen Tsentralen Yugozapaden...

Documents

Transcript of A régiók szolgálatában - ec.europa.eu · Inner London Yuzhen Tsentralen Yugozapaden...