A REFORMÁCIÓ Hírnöke · angyal üzenetével. Azt válaszoltam: igen, az valóban a harmadik...

Imaheti felolvasás ― 2017. December 1-10.

A RefoRmáció SzükSégeSSége mA

A R EFOR M ÁCIÓHírnöke58. évfolyam 6. szám

Egy újabb év végéhez közeledünk, és mindany-nyian meggyőződéssel jelenthetjük ki: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1 Sámuel 7:12.)

Miért tartott meg minket Isten még egy éven át? „Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; … mert az ő nemzetsége is vagyunk” (Apcs 17:28). Valóban, oka van annak, hogy még itt vagyunk eb-ben az életben és ezen a földön: egy nagyon fon-tos feladatunk van. A reformáció üzenete van ránk bízva, és az a feladatunk, hogy együttműködjünk Teremtőnkkel abban a munkában, hogy átformál-ja és hely-reállítsa tökéletlen, hiányos jellemün-ket, hogy visszatükrözzük tökéletes képmását. Re-ménységünket Jézus Krisztusban, a világ Megváltó-jában találhatjuk meg, aki a bőséges, mindenható kegyelem egyetlen forrása.

Amint összegyűlünk, hogy imádsággal tanulmá-nyozzuk ezeket az imaheti felolvasásokat, imádkoz-zunk mindannyian egy új megtérési tapasztalatért. Míg az itt található információk nagy része törté-nelmi, mindazonáltal a bemutatott alapelvek élők és rendkívül fontosak a lelki életünkhöz.

Imádságos szívvel vizsgáljuk meg, hogyan vo-natkozik mindannyiunkra a nagy reformáció, és osz-szuk meg mindazokkal ezeket az olvasmányo-kat, akik idősek vagy magányosak. Ne felejtkez-zünk el a következő dátumokról:

Ima- és böjtnap: december 9. szombatAdakozások a misszióra: december 10. vasárnapAdjon az Úr minden olvasónak gazdag lelki ál-

dásokat, amelyekre mindannyiunknak hatalmas szükségünk van! Valósítsuk meg a reformá-

ció alapelveit Isten ereje által, és igyekez-zünk megerősíteni hitünket és re-

ménységünket irgalmas Meg-váltónk, Jézus Krisztus

közeli visszajöve-telében!

A kiadvány eredeti címe:THE REFORMATION HERALD®

(ISSN 0482-0843) A kiadvány írásai a Biblia tanításain keresztül gyarapítja azok lelki életét, akik szeretnék jobban megismerni Istent.

Angol nyelven kiadja: Seventh Day Adventist Reform Movement General Conference, P. O. Box 7240, Roanoke, VA 24019-0240, U.S.A.

Nyomtatta és terjeszti: Hetednap Adventista Reformmozgalom

Magyarországi Területe.

6760 Kistelek, Pf.: 3.

web: www.hnarm.hu,

e-mail: [email protected]

Tel: 30/697-2610

Nyomtatás készült: Editura Păzitorul Adevărului Str. Morii, Nr. 27. 505200, Făgăras - Jud. Brasov Tel. 0268 213714, Fax 0268 214111, web:www.azsmr.ro e-mail: [email protected] 1222-8532 Copyright © 2016

A REFORMÁCIÓHírnöke58. évfolyam 6. szám

TartalomjegyzékVezércikkTegnap, ma és örökké 31. felolvasás: 2017. december 1. péntekA reformáció szükségessége ma 42. felolvasás: 2017. december 2. szombatWittenberg hangja 83. felolvasás: 2017. december 3. vasárnapSola Gratia – Kizárólag kegyelem által 124. felolvasás: 2017. december 6. szerdaSola Fide – Egyedül hit által 165. felolvasás: 2017. december 8. péntekSola Scriptura – Egyedül csak a Szentírás 206. felolvasás: 2017. december 9. szombatSolus Christus – Egyedül Krisztus által 247. felolvasás: 2017. december 10. vasárnapSolo Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség 28Vers: A Kulcs 32

A Hetednap Adventista Reformmozgalom

Hivatalos Gyülekezeti Kiadványa

„A kor amelyben élünk megújító tevékenységre szólít.”

— Bizonyságtételek, 4. kötet, 488.

Szerkesztő: D. P. SilvaSzerkesztői munkatárs: B. MontroseTervezők: H. Melnychuk D. Lee

Web: http://www.sdarm.org

e-mail: [email protected]

Illusztrációk: Google Images on the front cover; Adobe Stock on pp. 3, 4, 12, 19, 20, 22, 24, 28, 32; Good Salt on 14, 16, 30; art by Carl Lessing on p. 6; art by Karl Aspelin on p. 8; art by Anton von Werner on p. 10.

A reformáció 500. évfordulója

Borító: Luther Márton szobra a németországi Hannoverben; Wartburg vára, ahol Luther Márton lefordította az Újszövetséget német nyelvre számkivetettsége idején; 1517-ben Nürnbergben kinyomtatták a 95 pontból álló tételt, amely most a Berlini Állami Könyvtárban van (a háttér).

3

VEZÉRCIKK

A 16. században a protestáns re-formáció egy isteni ihletettségű

mozgalom volt, hogy helyreállítsa az evangélium alapelveit, amelyeket az Ó- és Újtestamentum mutat be. Né-hány bibliai alapelvet fogunk tanul-mányozni, amelyet a reformátorok fel-ismertek.

Sola Gratia (Kizárólag kegyelem által) – Pálnak az efézusi kereszté-nyekhez írt üzenete értelmében csak-is kegyelem által vagyunk megmentve (Efézus 2:8-9). „Ma ezreknek van rá szükségük, hogy megtanulják ugyan-azt az igazságot, amelyet Nikodémus a felemelt kígyó segítségével tanult meg. A törvény iránti engedelmessé-gükben bíznak, abban, hogy az majd beajánlja őket Isten kegyébe. Az em-berek, ha kérik őket, hogy nézzenek Jézusra, és higgyék el, hogy Ő egyedül kegyelme által menti meg őket, így ki-áltanak fel: ’Hogyan lehetséges ez?’ ” – Jézus Élete, 137.

Sola Fide (Egyedül hit által) – Róma 3:28-ban Isten Igéje világossá teszi, hogy a bűnbánó bűnösök csak hit által igazulhatnak meg: „’Azt tart-juk tehát, hogy az ember hit által iga-zul meg, a törvény cselekedetei nélkül.’ A hit általi megigazulás vitán felül áll. Minden ilyen vita megszűnik, amint megértjük, hogy az elbukott ember jó cselekedetekből származó érde-mei soha nem tudnak örök életet adni neki.” – Faith and Works, 20.

Sola Scriptura (Egyedül csak a Szentírás) – Sátánnal való küzdel-mében Krisztus csak a Szentírást használta. „Meg van írva” – ez volt hatalmas fegyvere. Hasonlóan a nagy advent mozgalom felemelkedésére vonatkozóan Ellen White kijelenti: „Mi… azt az álláspontot foglaltuk el, hogy a Biblia, és csakis a Biblia a ve-zetőnk; és soha nem térünk el ettől az állásponttól.” – Counsels to Writers and Editors, 145.

„De Istennek lesz egy népe a föl-

dön, amely minden tanítás normájá-nak és minden reform alapjának a Bib-liát és csakis a Bibliát tartja. A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai – amelyek-ből oly sok és sokféle van, mint az álta-luk képviselt egyházakból – külön-kü-lön és együttvéve sem tekinthetők bi-zonyítéknak egyetlen hitpont mellett, sem ellen. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy mit szól hozzá az Úr!” – A Nagy Küzdelem, 529-530.

Solus Christus (Egyedül Krisztus által) – „Mert egy az Isten, egy a köz-benjáró is Isten és emberek között, az em-ber Krisztus Jézus” (1 Timótheus 2:5). „Krisztus a Megváltód, alázatos bűn-vallomásaidat egyedül neki mondd el. Ő nem él vissza bizalmaddal. Ha tit-kos bűnt követtél el, valld meg Krisz-tusnak, aki az egyedüli közbenjáró Is-ten és az emberek között.” – The Faith I Live By, 205.

Solo Deo Gloria (Egyedül Istené a dicsőség) – „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, min-dent az Isten dicsőségére míveljetek” (1 Korinthus 10:31). „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16).

„’Mert minden ti érettetek van’ – mondotta [Pál] –, ’hogy a kegyelem sokasodva, sokak által a hálaadást bő-ségessé tegye az Isten dicsőségére.’ Az apostolok nem öndicsőítésükre prédi-kálták az evangéliumot.” – Az aposto-lok története, 226. Az egész megváltá-si terv végső célja, hogy helyreállítsa az emberiséget a bűnbeesés előtti ere-deti állapotba Isten tiszteletére és di-csőségére.

A nagy reformációs alapelvekkel összhangban Zsidók 11. fejezetében azt találjuk, hogy minden hithős ke-gyelem által volt megmentve és hit ál-

Tegnap, ma és örökké

tal igazult meg. Például: „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz” (Zsidók 11:4). „Hit által tisztelte Istent Noé, mikor meg-intetvén a még nem látott dolgok fe-lől, házanépe megtartására bárkát ké-szített, amely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett” (Zsidók 11:7).

Körülbelül Krisztus előtt 600 év-vel Habakuk ezt írta: „Ímé, felfuval-kodott, nem igaz őbenne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él” (Habakuk 2:4), és Pál is megerősítette ezt Róma 1:17-ben.

Luther Márton komolyan tanul-mányozta különösen Pál Rómabeli-ekhez és Galátziabeliekhez írt levelét, hogy megértse a kegyelem általi üd-vösség és a hit általi megigazulás nagy-szerű, fenséges tárgyát.

Később, az 1888-as minneapolisi Generál Konferencián ez a „legdrá-gább üzenet” adatott Isten népének, hogy előkészítse őket a világ iga-zi evangélizálására. Ellen White ezt írta: „Többen írtak nekem arról tuda-kozódván, hogy a hit általi megigazu-lás üzenete megegyezik-e a harmadik angyal üzenetével. Azt válaszoltam: igen, az valóban a harmadik angyal üzenetének igazsága.” – The Review and Herald, 1890. április 1.

Ezen a különös imahéten Isten népe az egész világon ezeket a tárgya-kat fogja tanulmányozni, amelyek na-gyon lényegesek üdvösségünkhöz és ahhoz, hogy betöltsük az evangéliu-mi megbízatás célját. „Ez azon üzenet, melyet Isten parancsára a világ részé-re hirdetni kell. Ez a harmadik angyali üzenet, melyet hangosan kell hirdetni és amely a Szentlélek nagymértékben való kiárasztásától lesz kísérve.” – Bi-zonyságtétel a lelkészeknek, 84.

Segítsen minket az Úr, hogy meg-fontoljuk és szívünkbe zárjuk ezeket a csodálatos igazságokat!

4

igazságot babonák tömkelege és ha-zug álokoskodás alá temessék. Isten szavát kezükbe vették, és felemel-ték az igazság zászlóját az emberek előtt, bátran hirdetve azt, amit Is-ten kinyilatkoztatott nekik a Biblia szorgalmas tanulmányozása által. A legkegyetlenebb halállal haltak meg Istenhez való hűségükért, de vérük által, amelyet kiontottak, szabadsá-got és kiváltságokat szereztek utó-daik számára, hogy sokan, akik pro-testánsnak vallják magukat, köny-nyen ellenállhassanak az ördög ha-talmának…

Luther hangja, amely hegyeken és völgyeken át visszhangzott, és mint egy földrengés, megrázta egész Európát, összegyűjtött egy sereget, amely Jézus nemes apostolaiból állt. Az igazságot, amelyet védelmeztek, nem tudták elnémítani kínzások, börtön vagy halál által. Még most is hangzik a nemes mártír sereg hang-ja, akik hirdették, hogy a római ha-talom által történik meg az utolsó napok megjövendölt hitehagyása, a törvényszegés titkos bűne, amelyet Pál már az ő napjaiban látott mű-ködni… A protestánsok elvesztik a jeleket, amelyek megkülönböztetik

őket a világtól, és csökkentik a tá-volságot maguk és a római hatalom között. Elfordítják fülüket az igazság meghallásától, vonakodnak elfogad-ni a világosságot, amit Isten áraszt ösvényükre, és így a sötétség felé ha-ladnak. Megvetéssel beszélnek arról az eszméről, hogy a múlt kegyetlen üldözései meg fognak ismétlődni a rómaiak és azok által, akik vele egye-sülnek…

A pápaság az emberi kitaláció vallása és az emberiség nagy része szereti azt a tanítást, ami megen-gedi nekik, hogy bűnt kövessenek el, és még fel is menti őket a követ-kezmények alól. Az embereknek kell, hogy legyen valamilyen vallá-suk, és ez a vallás, amelyet emberi eszközök formáltak meg és ehhez mégis isteni tekintélyt igényelnek, ez felel meg az érzéki szívnek. Em-berek, akik önmagukat bölcseknek és intelligenseknek tartják, büsz-kén elfordulnak az igazság zászló-jától, a Tízparancsolattól, és méltó-ságon alulinak tartják, hogy Isten útjai felől érdeklődjenek. Így ha-mis utakon járnak, tiltott ösvénye-ken, és önelégültekké, elbizako-dottakká válnak a pápa mintájára,

Álljunk ellen annak a kísér-tésnek, hogy felhígítsuk az igazságot

„Könnyebb rombolni, mint épí-teni. Sokkal könnyebb lefékezni a reform kerekeit, mint felhúzni a harci szekeret a meredek lejtőn.” – The Signs of the Times, 1883. októ-ber 25.

„Luther Márton idejében vol-tak, akik ilyen szavakkal men-tek hozzá: „’Nem kérjük Bibliádat, a Lelket kérjük.’ Luther így vála-szolt: ’Lelketeket orron fogom vág-ni.’ Bármennyire is tettetik magu-kat, ilyenek nem az Isten gyerme-kei.” – Igehirdetések és Beszédek, 1. kötet, 15.

„A korai időkben az igazak úgy érezték, hogy lehetetlen Rómával egyesülni. Fenntartották ellenséges érzületüket ezen téves szervezet-tel szemben, és ezzel életüket és ja-vaikat kockáztatták. Azonban meg-volt a bátorságuk, hogy felvállalják ezt az elkülönülést és bátran küz-döttek az igazságért. A Biblia igaz-sága drágább volt nekik, mint a jó-lét, megbecsülés, vagy maga az élet. Nem tudták volna elviselni, hogy az

1. felolvasás − A reformáció szükségessége ma

1. fe

lolv

asás

2017

. dec

embe

r 1. p

énte

k

Összeállítás E. G. White írásaiból

A reformáció szükségessége

ma

Martin Luther szobor Drezdában, Németországban

52017. december 1. péntek

és nem Jézus Krisztus mintájára…Bemutattuk, hogy a nagy szelle-

mi sötétség napja előnyös volt a ró-mai hatalomnak, most pedig azt is bemutatjuk, hogy a nagy szellemi világosság napja szintén kedvező volt hatalmának; mert az emberek a saját felsőbbrendűségükre koncent-ráltak, és nem akartak Istenre emlé-kezni. Róma csalhatatlannak állítot-ta magát, és a protestánsok ugyan-így tettek. Nem kívánták az igazsá-got keresni és egyre nagyobb vilá-gosságra jutni. Befalazták magukat előítéletekkel, és úgy tűnt, hogy tet-szett nekik, hogy meg vannak té-vesztve és másokat is meg akartak téveszteni.

Bár az egyházak viselkedése el-szomorító, mégsem kell elcsügged-ni, mert Istennek van egy népe, akik megőrzik az igazság iránt való hűsé-güket, akik a Bibliát és csakis a Bib-liát teszik hitük és alapelveik zsinór-mértékéül, akik felemelik a zászlót és fenntartják a magasban, melyen ez a felirat olvasható: ’az Isten pa-rancsolatai és a Jézus hite’ (Jelenések 14:12). Ők a tiszta igazságot képvi-selik, és a Bibliát teszik hitük és tan-tételeik alapjává.

Dávid imája egy olyan időre al-kalmazható, mint a mostani, amikor az emberek félredobják a seregek Urának törvényét: ’Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet’ (Zsoltárok 119:126). Egy olyan idő felé közeledünk, ami-kor majdnem egyetemes gúny és megvetés éri Isten törvényét, és Is-ten parancsolattartó népe súlyosan meg lesz próbálva. De vajon elve-szítik-e majd Jehova törvénye irán-ti tiszteletüket azért, mert mások nem látják és nem fogják fel kötele-ző igényeit? Isten parancsolattartó népe Dávidhoz hasonlóan, tisztel-je Isten törvényét olyan mértékben, mint amilyen mértékben az embe-rek félreteszik azt, és amilyen tiszte-letlenséget és megvetést mások ta-núsítanak iránta.” – The Signs of the Times, 1894. február 19.

Az 500 évvel ezelőtti hang„Luther elutasította, hogy Krisz-

tus igáját a pápaság igájára cserélje. Ez volt az egyetlen vétke, de ez ele-gendő volt ahhoz, hogy veszélyez-

tesse életét. Az egész birodalom fi-gyelme erre az egy emberre irá-nyult, de minden fenyegetésük és könyörgésük kudarcba fulladt, hogy megingassák Istenhez és szavához való hűségében. Luther nem egye-dül, segítség nélkül őrizte meg áll-hatatosságát. Egy nála nagyobb va-laki volt vele, irányította gondola-tait, helyes ítélőképességet és a ve-szély minden órájában bölcsességet adott neki.

Ha a reformátor csak egyetlen kérdésben is engedett volna, Sá-tán és serege győzelmet aratott vol-na. De rendíthetetlen állhatatossá-ga az egyház felszabadításához, egy új, egy jobb korszak hajnalához ve-zetett. Ennek az egyetlen embernek a befolyása, aki vallási dolgokban önállóan mert gondolkozni és cse-lekedni, nemcsak a korabeli egyhá-zat és világot érintette, hanem min-den későbbi nemzedék egyházát és világát is. E határozottságból és ki-tartásból az idők végéig minden ha-sonló sorsú ember erőt meríthet. Ez az Úr munkája volt. Luther védőbe-széde a wormsi országgyűlés előtt a történelem egyik legnemesebb és legnagyszerűbb jelenete volt. Is-ten hatalma és uralma meghiúsítja az emberek tanácsát, és Sátán befo-lyását erőtlenné teszi.” – The Signs of the Times, 1883. szeptember 20.Hol állunk mi most?

„Sátán munkamódszere, amely-lyel Isten és Igéje ellen dolgozik, nem változott. Ma is éppoly ellen-sége a Szentírásnak, az élet útmu-tatójának, mint amilyen a XVI. szá-zadban volt. A Szentírás tanításaitól és elveitől ma is sokan messze elka-nyarodnak. Vissza kell térni a nagy protestáns alapelvhez: a Biblia, és csakis a Biblia a hit és a kötelesség szabálya. Sátán ma is minden ha-talmában álló eszközzel igyekszik a lelkiismereti szabadságot megsem-misíteni. A speieri protestálók által elutasított antikrisztusi hatalom ma újult erővel törekszik arra, hogy el-vesztett felsőbbségét visszaszerezze. Az a rendíthetetlen hűség, amely a reformáció e válságos helyzetében Isten Igéje iránt mutatkozott, ma is a reform egyedüli lehetősége.” – A Nagy Küzdelem, 186.

„De a sokaság elfordítja fülét az

igazság hallásától, és a mesékre fi-gyel. Pál apostol a végső idő felé te-kintve kijelentette: ’Lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik’ (2 Timótheus 4:3). Ez az idő már itt van. A tömegeknek nem kell a Biblia igazsága, mert kereszte-zi bűnös, világot szerető szívük vá-gyait, Sátán pedig gondoskodik a nekik tetsző tévedésekről.

De Istennek lesz egy népe a föl-dön, amely minden tanítás normá-jának és minden reform alapjának a Bibliát és csakis a Bibliát tartja. A tudósok nézetei, a tudomány követ-keztetései, a többség hangja, az egy-házi zsinatok hitvallásai és határo-zatai – amelyekből oly sok és sokfé-le van, mint az általuk képviselt egy-házakból – külön-külön és együtt-véve sem tekinthetők bizonyíték-nak egyetlen hitpont mellett, sem ellen. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdez-zük meg, hogy mit szól hozzá az Úr!

Sátán az emberek figyelmét Isten helyett folyvást emberek-re igyekszik terelni. Ráveszi őket, hogy a Szentírás kutatása helyett püspököktől, lelkészektől, teológi-ai professzoroktól kérdezzék meg, mi a kötelességük. E vezetők befo-lyásolásával pedig úgy irányítja a tö-megeket, ahogy neki tetszik.” – A Nagy Küzdelem, 529-530.

A tantételek próbája„A próféta egy olyan igazságot

jelent ki, ami minden tantételt pró-bára tesz. Így szól: ’A tanításra [tör-vényre] és a bizonyságtételre hall-gassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk [vilá-gosságuk]’ (Ésaiás 8:20). Bár a vi-lág a hibákban, tévedésekben bővel-kedik, nincs magyarázat arra, hogy az embereknek miért van szüksé-gük arra, hogy tévedésben marad-janak. Az igazság egyszerű, világos, és amikor a tévedéssel szembeállít-juk, kitűnik a jellege. Mindenki, aki Isten kegyelmében részesül, meg fogja érteni, hogy mit várnak tőle. Hit által alakítjuk hasonlóvá életün-ket az igazságosság színvonalához, mert magunkra alkalmazzuk Krisz-tus igazságosságát.” – Faith and Works, 97.

„Mindenfajta hitet, minden tan-

6

tételt és hitvallást, bármennyire szent is, el kell utasítani, ha ellent-mond Isten világos kijelentéseinek. Ha a Biblia alátámasztja a tantételt, amit megtartottunk a múltban, ak-kor igazolva vagyunk abban, hogy megtartsuk, mert Isten szava meg-adja hitünk alapját.

A szent jövendöléseket alázatos szívvel és komoly imával kell tanul-mányozni azért, hogy a gyakorlat-ba és a mindennapi életünkbe tud-juk vinni az igazságokat, amelyeket egyszerűnek és világosnak látunk. Így nyilvánvalóvá tesszük, hogy Is-ten szavának tanításaihoz szabjuk életünket. Jézus két osztályt mu-tat be nekünk, akik elnyerték azt az áldást, hogy megértették az iste-ni igazságot. Az egyik osztály nem-csak hallotta az Ő beszédeit, de meg is cselekedte, azonban a másik osz-tály hallotta, de nem cselekedte…

Vannak, akik látják az igazság bizonyítékait, de elutasítják, hogy annak fényében járjanak, mert lát-ják, hogy ha így tesznek, kötelez-ve vannak arra, hogy feláldozzák véleményüket, munkájukat vagy

más földi nyereséget. Ők félrete-szik meggyőződésüket, és elutasít-ják a világos ’így szól az Úr’ kijelen-téseit, és az igazságtól a mesékhez fordulnak, hibásan alkalmazva és értelmezve a Szentírást úgy, hogy fenntartják tévedéseiket – ezek az emberek az alá a fájdalmas íté-let alá tartoznak, ami Korazin és Bethsaida fölött hangzott el. Krisz-tus napjaiban ez volt az az osz-tály, amelynek szemrehányást tett a következő szavakkal: ’Jaj né-ked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban tör-ténnek vala azok a csodák, ame-lyek bennetek lőnek, rég megtér-tek volna gyászruhában és hamu-ban. De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. Te is Kapernaum, aki az égig felma-gasztaltattál, a pokolig fogsz meg-aláztatni; mert ha Sodomában tör-ténnek vala azok a csodák, amelyek te benned lőnek, mind e mai na-pig megmaradt volna. De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet nap-ján, hogynem néked’ (Máté 11:21-

24).” – The Review and Herald, 1902. március 25.

A tapasztalatokat az Ige ál-tal kell megpróbálni

„Sokan állítják, hogy Istennek szentelték életüket, de amikor a szentség nagy zsinórmértékét elé-jük tárják, izgatottá válnak, és lelkü-letükkel azt tanúsítják, hogy sem-mit sem tudnak az odaszentelődés mibenlétéről. Nem gondolkodnak Krisztushoz hasonlóan. Az igazán megszentelt emberek tisztelik Is-ten Igéjét, és szorosan engedelmes-kednek mindannak, amit Isten szá-mukra feltár, és fokozott vágyako-zás él bennük az igazság megisme-résére minden területen. Az ujjon-gás kitörő érzése nem bizonyíték a megszentelődésre. Azzal, hogy azt mondogatjuk: ’Krisztus megváltott, Krisztus megváltott’, még nem iga-zoljuk, hogy lelkünk valóban meg-szabadult és megszentelődött.

Sok fellelkesült egyénről mond-ják, hogy megszentelődtek, miköz-ben nincs értelmes elképzelésük a fogalom jelentéséről, mert nem is-merik a Szentírást és Isten hatalmát.

1.felolvasás−Areformációszükségességema

Martin Luther, a lipcsei hitvitája, 1519.

6


Azzal áltatják magukat, hogy össz-hangban vannak Isten akaratával, és ezért boldogok. De amikor pró-ba éri őket és az Ige szavai hangoz-nak el velük kapcsolatban, ők elfor-dítják fülüket az igazság hallásától, és megszentelt voltukra hivatkozva lezárják a vitát. Nem akarják kutat-ni a Bibliát az igazság megismeré-se és félelmetes önáltatásuk leleple-zése céljából. A megszentelődés jó-val többet jelent fellángoló érzések-nél. A felajzottság nem megszente-lődés. Egyedül a mennyei Atya aka-ratával való teljes azonosulás jelent megszentelődést, ez az akarat pe-dig a törvényben kerül kifejezésre. A megszentelődés Isten minden pa-rancsolatának megtartása. Ha en-gedelmes gyermekek vagyunk Is-ten Igéje iránt – az is megszentelő-dés. Isten Igéje vezéreljen bennün-ket, és nem az emberek elgondo-lásai. Azok, akik igazán meg akar-nak szentelődni, kutassák Isten sza-vát türelemmel, imával és aláza-tos, töredelmes szívvel. Emlékezze-nek arra, hogyan imádkozott Jézus: ’Szenteld meg őket a te igazságod-dal: a te igéd igazság’ (János 17:17).

A kereszténység egyszerűen azt jelenti, hogy minden igével élünk, ami Isten szájából származik. Ne-künk Krisztusban kell hinnünk és él-nünk, Aki az út, az igazság és az élet. Akkor van hitünk Istenben, ha hi-szünk Igéjében, bízunk Benne, en-gedelmeskedünk neki és megtart-juk parancsolatait. Akkor szeretjük Istent, ha szeretjük a törvényét. Ha hazugságban hiszünk, az nem fog egyikünket sem a megszentelődés útjára vezetni. A világon lévő ösz-szes lelkész azt mondhatja nekünk, hogy biztonságban vagyunk, de ha az igazságosság szent színvonalának csak egyetlen elvéhez is engedetle-nek vagyunk, ez nem fogja csökken-teni kötelességünket, nem kisebbíti a bűnünket, ha visszautasítjuk a vi-lágos ’tedd’ vagy ’ne tedd’ parancsot. Nem kell azt gondolnunk, hogy mi-vel atyáink egy bizonyos úton jár-tak és boldogan haltak meg, mi is el leszünk fogadva, ha követjük láb-nyomaikat, ha ugyanazt a szolgála-tot nyújtjuk és ugyanazt a munkát végezzük, mint amit ők tettek. Ne-künk nagyobb világosságunk van,

mint amivel ők rendelkeztek. Ha azt akarjuk, hogy minket is elfogadjon Isten, akkor nekünk is olyan hűsé-geseknek kell lennünk, hogy az ös-vényünkre hulló világosságnak en-gedelmeskedjünk és abban járjunk, amint ők elfogadták a világosságot, amit Isten nekik küldött, és abban jártak. Nekünk el kell fogadnunk a világosságot, ami az ő generációjuk ösvényére hullt, és tökéletesednünk kell benne. Mi azon világosság ál-tal leszünk megítélve, ami a lelkünk templomába világít, és ha ezt követ-jük, szabad férfiak és nők leszünk Krisztus Jézusban.” – The Review and Herald, 1902. március 25.

Reformációra való felhívás„Eljön a nap, és már nincs mesz-

sze, amikor beszámoló készül az el-szalasztott lehetőségekről, elpaza-rolt órákról, elhanyagolt köteles-ségekről. Az eddigi életünk termé-szete és hatásai fel vannak jegyez-ve a menny könyveiben. Nem tud-juk megváltoztatni ezt a jelentést, nem tudjuk visszacsinálni a múltat, nem tudjuk kitörölni a jó vagy rossz cselekedetekről készült feljegyzést. Nap mint nap a bűnök, amelyeket e testben cselekedtünk, felírásra ke-rülnek a mennyben, és az ítéletkor a könyvek felfedik gonosz útjain-kat, hacsak őszinte bűnbánat és ala-pos, teljes reformáció által a bűne-ink ki nem töröltetnek a Jézus vére által. Minden ember a cselekedetei szerint lesz megítélve. Mindannyi-an gondolkozzunk el munkánk jel-legén, és bánjuk meg, és változzunk át Krisztus ereje által.

Ezekben a veszélyes időkben, amikor a vallásosság népszerű az egész világon, és a kereszténység megvallása divatos, csak egy pá-ran fogják észrevenni az önmegta-gadás és kereszthordozás élő útját. ’Vigyázzatok és imádkozzatok’ – ez az Ő parancsa, aki ellenállt a kísér-téseknek értünk. Krisztus ismeri a ránk leselkedő veszélyeket, mert harcolt a hatalmas ellenségünkkel. Tudja, hogy ellenségünk azok nyo-mában van, akik igyekeznek, hogy jót cselekedjenek…

Nap mint nap meg kell mos-nunk jellemünk ruháit, hogy végül folt, szeplő vagy sömörgözés nélkül

találtassunk, feddhetetlenül Őelőt-te, akinek a segítségével ezt végre kell hajtanunk. Ennek a munkának egyénileg kell megtörténnie, hogy olyan tiszták legyünk, mint Ő. Meg kell vizsgálnunk indítékainkat, cse-lekedeteinket Isten szent törvényé-nek fényénél. Meg kell kérdeznünk: ’Ez-e az Úr útja?’ … Isten angyalai várják, hogy lássák a fejlődést jelle-münkben; ők az erkölcsi értéket né-zik; és Isten nagy napja nyilatkoz-tassa ki azt a tényt, hogy nem talál-tatunk könnyűnek, amikor a mérle-gen megmérnek.” – The Signs of the Times, 1891. május 25.

„Ha a gyülekezet eltűri, hogy a vétkei erjesszék, ha bűnbánatot nem tart és meg nem tér, enni fog tettei-nek gyümölcséből, míg csak meg nem utálja magát. Mikor ellenáll a gonosznak és a jót választja, mikor majd Istent keresi teljes alázattal és eléri Krisztusban magas hivatását – az örök igazság alapjára áll és hit által megragadja a számára elkészített tu-dást –, akkor majd meggyógyul. Ak-kor majd Isten adta őszinteségében és tisztalelkűségében jelenik meg, elkülönül a világi bonyodalmaktól és megmutatja, hogy az igazság va-lóban szabaddá tette. Akkor majd a gyülekezet tagjai valóban Isten vá-lasztottai és képviselői lesznek.

Eljött az alapos újjáalakulás ide-je. Majd ha megindul ez az újjáala-kulás, az imádság lelkülete tettek-re sarkall minden hívőt, és eltűnik a gyülekezetből a viszály és küzdelem lelkülete. Közelebb húzódnak egy-máshoz azok, akik eddig nem éltek keresztényi közösségben. A helyes utakon tevékenykedő gyülekezeti tag másokat is rávezet, hogy együtt esedezzenek: a Szentlélek fedje fel a jelenlétét. Nem lesz zűrzavar, mert minden a Szentlélek elgondolásá-val összhangban történik majd. El-tűnnek a hívőt hívőtől elválasz-tó korlátok, és Isten szolgái ugyan-azokról a dolgokról beszélnek majd. Az Úr fog szolgáival együttműköd-ni. Mindnyájan értve imádkozzák, amit az Úr tanított szolgáinak: ’Jöj-jön el a te országod, legyen meg a te akaratod’ (Máté 6:10).” – Bizony-ságtételek, 8. kötet, 250-251.

8

ságot megsemmisítsék vagy telje-sen elfelejtsék. Még abban az idő-ben is, amikor a legnagyobb mérték-ben mellőzték Isten akaratát, hűsé-ges hírnököket támasztott, hogy be-mutassák az embereknek a megvál-tás üzenetét. Így volt ez a sötét kö-zépkorban is, amikor Isten Igéjének igazsága ismeretlen volt azok több-sége számára, akik keresztényeknek nevezték magukat.

A 16. században, a sötét közép-kor ideje alatt Isten hűséges bizony-ságtevőket választott, hogy eloszlas-sák az uralkodó sötétséget és tudat-lanságot. Az egyik kiemelkedő bi-zonyságtevő Luther Márton volt.

„Luther Márton a legkiemelke-dőbb azok között, akik által Isten a

katolicizmus sötétségéből a tisztul-tabb hit világosságára vezette az egy-házat. A buzgó, lánglelkű, mélyen val-lásos Lutherre, aki az istenfélelmen kívül nem ismert más félelmet, és aki a vallásos hit alapjaként csak a Szent-írást ismerte el, korának nagy szüksé-ge volt.” – A Nagy Küzdelem, 111.

Luther Mártont 1508-ban szen-telték pappá. 1512-ben meglátogatta Rómát. Amikor észrevette a hét hal-mon épült várost, felkiáltott: „Szent Róma, köszöntelek!” De nagy csaló-dás érte, amikor odaért.

„[Luther] belépett a városba. Meglátogatta a templomokat, hall-gatta a papok és szerzetesek csodá-latos elbeszéléseit, és elvégzett min-den megkövetelt szertartást. Min-

Isten igaz tanúi„Ti vagytok az én tanúim, így szól

az Úr; és szolgám, akit elválasztot-tam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem és megértsétek, hogy én va-gyok az, előttem Isten nem alkotta-tott, és utánam nem lesz!” (Ésaiás 43:10.)

Minden korban voltak Istennek hűséges hírnökei, tanúi, hogy kép-viseljék isteni jellemét. Nekik kel-lett hirdetni az igazságot, ami az Ő szavában, a Szentírásban van bemu-tatva. Felemelték hangjukat az ural-kodó romlottság ellen, felszólítot-ták a bűnösöket, hogy forduljanak Istenhez. A megváltás tervét min-den embernek be kell mutatni. Az Úr soha nem engedte, hogy az igaz-

2. felolvasás − Wittenberg hangja

Wittenberg hangja2.

felo

lvas

ás20

17. d

ecem

ber 2

. szo

mba

t

Írta: Alfredo Carlos SasLuther elégeti a pápai bullát Wittenberg főterén 1520-ban.

92017. december 2. szombat

denütt olyan látvány tárult elé, ami csodálkozással és iszonyattal töltöt-te el. A papság minden osztályában romlottságot látott. Főpapok ajkáról illetlen vicceket hallott, és elborzadt rettenetes szentségtörésükön, ami még a mise alkalmával sem maradt el. A szerzetesek és a polgárok közé vegyülve tékozlással és kicsapongás-sal találkozott. Amikor a szent he-lyek felé fordult, szentségtörést lá-tott.” – A Nagy Küzdelem, 115.

„A pápa egyik újabb rendele-te bűnbocsánatot ígért mindazok-nak, akik térdelve megmásszák ’Pi-látus lépcsőjét’… Luther egy napon [1512-ben] áhítatosan kapaszko-dott fel ezen a lépcsőn, amikor hir-telen mennydörgésszerű hangon ezt hallotta: ’Az igaz ember… hitből él’ (Róma 1:17). Luther talpra ugrott, és szégyenkezéssel vegyes rémülettel sietett el onnan. Ez az ige soha nem csökkenő súllyal élt ezután lelkében. Ettől kezdve tisztábban látta, mint valaha, milyen nagy tévedés az em-beri cselekedetek üdvözítő erejében bízni, és milyen nagy szükség van a Krisztus érdemeibe vetett állhatatos hitre.” – A Nagy Küzdelem, 115.

Luther tanítása Wittenberg-ben

Miután Luther 1512-ben vissza-tért Rómából, megkapta a Witten-bergi Egyetemen a teológia dokto-ra címet, és azt a feladatot, hogy ta-nítson az egyetemen. Ekkor kezdte megkérdőjelezni a római egyház né-hány tantételét. Megváltoztatta né-zeteit a bűnbánattal, igazságosság-gal, megigazulással és üdvösséggel kapcsolatban.

Mialatt Wittenbergben volt, „[Luther] eredeti nyelven szorgal-masan tanulmányozta, majd pedig tanította a Bibliát. A zsoltárokat, az evangéliumokat és az apostoli levele-ket tömegek hallgatták nagy elragad-tatással. Staupitz, Luther barátja és felettese, a szószéki szolgálatra, Isten szavának prédikálására buzdította. Luther vonakodott, érdemtelennek érezve magát arra, hogy Krisztus ne-vében szóljon az emberekhez. Csak hosszú küzdelem után engedett bará-tai kérlelésének. A Szentírásban már

jártas volt, és Isten kegyelme nyu-godott rajta. Ékesszólása lebilincsel-te hallgatóit; buzgalma érintette szí-vüket, az igazság világos és energikus feltárása pedig meggyőzte őket.” – A Nagy Küzdelem, 114.

„Luther látta, hogy veszélyes do-log az emberi elméleteket Isten Igéje fölé emelni. Bátran támadta az okos-kodó teológusok hitetlenségét, és el-lenezte azt a filozófiát és teológiát, amely oly sokáig irányította és befo-lyásolta az embereket. Nem csupán értéktelennek bélyegezte ezeket a ta-nításokat, hanem ártalmasnak is tar-totta őket, és igyekezett hallgatói fi-gyelmét a filozófusok és teológusok álokoskodásairól a próféták és apos-tolok által ismertetett igazságra irá-nyítani.

Drága volt az az üzenet, ame-lyet tolmácsolt a szavain csüggő lel-kes tömegeknek. Soha nem hallot-tak ilyen tanítást. A Megváltó szere-tetének örvendetes híre, a Jézus en-gesztelő vére által ígért bocsánat és béke megörvendeztette szívüket, és az örökkévalóság reménységét ébresztette bennük. Wittenbergben fény gyúlt. Sugarainak el kellett jut-niuk a föld legtávolabbi részeibe is, hogy az idők végéig egyre fényeseb-ben ragyogjanak.” – A Nagy Küzde-lem, 116.

A bűnbocsánati búcsú tanaAz egyik legnagyobb küzdelem,

amivel szembetalálta magát, a bűn-bocsánati búcsú tana volt – ami ál-tal az egyház felajánlotta, hogy eltör-li a büntetést és teljes megbocsátást biztosít a múltban és a jelenben el-követett bűnökre, sőt még azokra is, amelyeket a jövőben fognak elkövet-ni. 1517-ben Luther felháborodott, amikor látta, hogy a saját gyüleke-zete elkezdett bűnbocsátó cédulá-kat ajándékozni, amit egy szomszé-dos városban Johann Tetzeltől, egy dominikai szerzetestől vásároltak. Tetzel a bűnbocsánat tantételét tar-talmazó cédulákat árult azon célból, hogy a Szent Péter Bazilika felépíté-sére egy alapot hozzanak létre. Mi volt a dokumentum tartalma? Ezt ol-vashatjuk róla:

„Amikor Tetzel belépett egy vá-

rosba, futár ment előtte, és közhír-ré tette: ’Isten és a szentatya kegyel-me van kapuitoknál.’ … A becste-len üzérkedés a templomban folyt, és Tetzel a szószékre lépve Isten leg-drágább ajándékaként dicsőítette a búcsút. Kijelentette, hogy akik bűn-bocsátó cédulát vásárolnak, minden bűnükre, amelyet a jövőben elkö-vetnek, bocsánatot kapnak, és ’még bűnbánatra sincs szükség’. Sőt arról is biztosította hallgatóit, hogy a bűn-bocsátó cédulák nemcsak az élőket, hanem a halottakat is megmentik; hogy abban a pillanatban, amikor a pénz megcsörren pénzesládája fene-kén, annak a lelke, akiért kifizették, megmenekül a purgatóriumtól, és elindul a menny felé.” – A Nagy Küz-delem, 117-118.

„Amikor Tetzel folytatta a kufár-kodást és hamis állításait, Luther el-határozta, hogy hatékonyabban fog tiltakozni az égbekiáltó visszaélések ellen. Nemsokára alkalom kínálko-zott erre. A wittenbergi vártemplom-nak számos ereklyéje volt, amelye-ket bizonyos ünnepeken közszem-lére tettek ki, és teljes bűnbocsána-tot ígértek azoknak, akik ekkor el-mennek a templomba és meggyón-nak. Ezért ezeken a napokon nagyon sokan keresték fel a templomot. Kö-zeledett a mindenszentek ünnepe [1517. november 1.], az egyik leg-fontosabb ilyen alkalom. Egy nappal előbb Luther a templom felé igyek-vő tömeghez csatlakozott, és a temp-lom kapujára egy papírlapot tűzött, amelyen a búcsú tana elleni kilenc-venöt tétele állt. Luther kijelentet-te, hogy hajlandó e tételeket másnap az egyetemen megvédeni mindazok-kal szemben, akik ezzel nem értenek egyet.” – A Nagy Küzdelem, 119.

Idézünk néhány pontot Luther 95 tételéből.

„6. A pápa nem bocsáthat meg egy vétket sem, legfeljebb kihirdeti és megerősíti az Isten bocsánatát…

7. Isten is csak úgy bocsátja meg az embernek az ő vétkét, ha őt meg-alázva mindenben alárendeli a pap-nak, az Ő helytartójának.

8. A bűnbánati törvények csakis az élőkre vonatkoznak, és ezek alap-

10

ján nem szabad a holtakat semmiféle büntetéssel sújtani.

10. Gonosz esztelenséggel járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól még a tisztítótűzben is megkövetelik az egyház által kirótt vezeklést.

21. Ennélfogva tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt tanítják, hogy a pápa búcsúja az embert álta-lában minden büntetés alól feloldja és üdvözíti.

32. Aki bűnbocsátó cédulák-kal akarja elnyerni az üdvbizonyos-ságot, az tanítómestereivel együtt örökre elkárhozik.

33. Óva őrizkedjünk azoktól, akik azt tanítják, hogy a pápa búcsú-ja Istennek ama legdrágább ajándé-ka, amely helyreállítja a jó viszonyt Isten és ember között.

36. Minden igaz bűnbánó keresz-tény elnyeri a büntetéstől és a bűntől való teljes feloldozást, és ez őt a bűn-bocsátó cédulák nélkül is megilleti.

52. Hiú önámítás a bűnbocsátó levelek által való üdvösségben biza-kodni, még akkor is, ha a búcsú biz-tos, sőt ha maga a pápa a lelkével ke-zeskednék is érte.

77. Ellenkezőleg, azt állítjuk, hogy a pápa bűnbocsánata még a legcsekélyebb bűnt sem törölheti el.

79. Aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátott magasztos kereszt felér Krisztus keresztjével – károm-lást szól.

80. S ezért felelősséggel tartoz-nak azok a püspökök, lelkipásztor-ok és teológusok, akik eltűrik, hogy a nép előtt ilyeneket beszéljenek.

86. Továbbá: Miért nem építi fel a pápa – akinek vagyona ma felül-múlja a dúsgazdag Crassusok kincsét is – Szent Péternek legalább azt az egy székesegyházát inkább a maga, mint a szegény hívek pénzéből?

92. Tűnjenek hát el azok a prófé-ták, akik azt mondják Krisztus nép-ének: Béke, béke és nincs béke.” – Luther 95 tétele

További igazságok közzétételeA 95 tétel megírása mellett Lu-

ther Márton írt a megigazulásról, a bűnbocsánatról Jézus Krisztus által, és az evangélium más fontos pontjai-ról is. Ezek a tételek és a publikációja erőteljes befolyást gyakorolt a nép-re. Ezt olvassuk róla:

„Luther tételei nagy érdeklődést keltettek. Az emberek újra meg újra elolvasták, és mindenütt mondogat-ták. Felbolydult az egyetem és az egész város. Ezek a tételek feltárták, hogy soha senki – sem a pápa, sem más – nem kapott hatalmat a bűn-

bocsánat adására, sem a büntetés el-engedésére. Az egész rendszer értel-metlenség, Sátán fortélya, ügyes fo-gás, amelynek az a célja, hogy pénzt csikarjanak ki az emberektől babo-naságuk kihasználásával, és amely tönkreteszi mindazok lelkét, akik el-hiszik e hazugságokat. Luther azt is világosan kimutatta, hogy az egyház legértékesebb kincse Krisztus evan-géliuma, és hogy a benne kinyilat-koztatott isteni kegyelemben ingyen részesül mindenki, aki bűnbánattal és hittel igényli.” – A Nagy Küzde-lem, 119-120.

Luther a birodalmi gyűlés előtt

Wittenbergi szavainak eredmé-nyeképpen a reformációnak egy ha-talmas munkája indult el. A pápa és a főpapok megpróbálták lerombol-ni az igazságot, amit Luther bemuta-tott. A wormsi tanácsgyűlés elé kel-lett állnia, ahol kérdéseket tettek fel neki, de ő felkészült a válasszal:

„Lelkével Istenre támaszkod-va készült Luther a reá váró küz-delemre. Elgondolta, mit fog vála-szolni. Átnézte írásainak egyes ré-szeit, és a Szentírásból bizonyítéko-kat keresett állításai alátámasztásá-ra. Majd bal kezét a Szent Könyvre téve, amely nyitva volt előtte, jobb kezét az égre emelte, és megeskü-

2.felolvasás−Wittenberghangja


dött, hogy ’hű marad az evangéli-umhoz, és nyíltan megvallja hitét, még ha bizonyságtevését vérével kell is megpecsételnie’.

Amikor Luthert ismét az ország-gyűlés elé vezették, arcán nyoma sem volt félelemnek vagy zavarnak. Békés szívvel, lenyűgöző bátorság-gal és emelkedettséggel állt Isten ta-núja a föld nagyjai között. A császári tisztviselő most megkérdezte, hogy vissza akarja-e vonni tanait. Luther szelíd hangon, alázatosan válaszolt. Nem volt heves és szenvedélyes. Sze-rényen és tisztelettudóan viselke-dett, de olyan hitről és örömről tett bizonyságot, ami meglepte az össze-gyűlteket.” – A Nagy Küzdelem, 144.

Amikor sürgették, hogy adjon egy rövid és világos választ arra a kér-désre, amit feltettek neki, hogy visz-szavonja-e tanait, ez volt a válasza:

„’Hitemet nem rendelhetem alá sem a pápának, sem a tanácsoknak, mivel a napnál is világosabb, hogy a pápa és a zsinatok sokszor téved-nek, és egymásnak ellentmonda-nak. Ezért hacsak a Szentírásból vett bizonyítékokkal, vagy a leg-világosabb érvekkel, és az általam idézett szakaszok alkalmazásával meg nem győznek, és hacsak így fel nem szabadítják Isten szavának el-kötelezett lelkiismeretemet, nem tudom és nem is akarom visszavon-ni tanaimat, mert a keresztény em-ber számára veszélyes dolog a lelki-ismeretével ellentétesen szólni. Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen.’ ” – A Nagy Küzdelem, 146.

A tiltakozókLuther Márton nem volt egye-

dül abban, hogy kárhoztassa a bűn-bocsánati búcsút és megvédje az igazságot. Németország fejedelmei és sok más tiltakozó egyesült vele a bűnbocsánati búcsú ellen. Ők nyil-vánosan bizonyságot tettek az igaz-ság mellett, amit Luther bemutatott, és bizonyságtételük más országokat és korokat is elért.

„Ezt az ünnepélyes nyilatkoza-tot fogalmazták meg, és nyújtot-ták be az országgyűlésnek: ’E nyi-

latkozat útján Isten, a mi egyetlen Teremtőnk, Megtartónk, Megvál-tónk és Üdvözítőnk előtt, aki egy napon Bíránk lesz, valamint min-den ember és minden teremtmény előtt kijelentjük, hogy semmit nem hagyunk jóvá és nem fogadunk el – sem mi, sem népünk – semmilyen vonatkozásban, ami a javasolt ren-delkezésben Istennel, szent Szavá-val, igaz lelkiismeretünkkel és lel-künk üdvével ellentétes.’ ” – A Nagy Küzdelem, 184.

„A német keresztény fejedelmek tiltakozása az 1529-es speieri or-szággyűlésen az egyik legszebb bi-zonyságtevés volt a reformáció mel-lett. Ezeknek az embereknek – Isten embereinek – a bátorsága, hite és áll-hatatossága kivívta a gondolkozási és lelkiismereti szabadságot a követ-kező századok számára. Protestálá-suk adta meg a megreformált egyház protestáns nevét; elveik pedig a ’pro-testantizmus tulajdonképpeni lénye-gét’.” – A Nagy Küzdelem, 179.

Ezt a fogadalmat tették a tiltako-zók:

„Isten kegyelméből elhatároz-tuk, hogy kitartunk Isten egyetlen Igéjének tiszta és kizárólagos prédi-kálása mellett, ahogyan azt a Biblia ó- és újtestamentumi könyvei tar-talmazzák. Nem teszünk hozzá sem-mit, ami ellentétben áll vele. Ez az Ige az egyedüli igazság, minden tan és az egész élet biztos szabálya. So-hasem csal vagy téveszt meg ben-nünket. Aki erre az alapra épít, az a pokol minden hatalmával szemben is megáll, míg minden emberi hiá-bavalóság, amely ellene támad, Isten színe előtt kudarcot vall.’ ” – A Nagy Küzdelem, 184-185.

Előrehaladás a reformációbanA mai protestantizmus nem

ugyanaz, mint ami a 16. században volt. A legtöbb mai protestáns egy-ház elfordult a Biblia tanításaitól. Sokan nem fogadják el az Ótesta-mentumot ma is érvényesnek, kü-lönösen a Tízparancsolatot, és ehe-lyett azt hangoztatják, hogy ez az er-kölcsi törvény csak a zsidóknak ada-tott. Nem engedelmeskednek Isten szavának, mint az igazság egyetlen

forrásának. Elfogadták és alkalmaz-zák a hagyományokat és újításokat, amik befurakodtak a keresztény egy-házakba. Ezeket a pogányságból örö-költék. A lelki Babilon, a zűrzavar anyja minden lányát megrészegítette a tévedés borával. A két fő tantétel, ami a legnagyobb zűrzavart okozza, a vasárnap szentségének és a lélek halhatatlanságának tana.

Bár Luther Márton nem értet-te meg a teljes igazságot a Bibliából – mert ő továbbra is hitt néhány ha-gyományban (például a tisztítótűz létezésében, amint kitűnik a 95 téte-léből) –, azt mégis helyesen értette, hogy a bűnbocsánat egyedül Jézus Krisztustól származik, amit az Úr mindazoknak felajánl, akik elfogad-ják Őt személyes Megváltójuknak.

Annak a hangnak, amely Witten-bergben volt hallható, és védelmez-te a reformáció munkáját, hangoznia kell az idők végezetéig. A Prófétaság Lelke világosan elmagyarázza ezt a következő szavakban:

„A reformáció nem ért véget Lu-therrel, ahogy azt sokan gondolják. A reformáció e világ történelmének végéig tart. Luther nagy feladatot ka-pott. Másokra is tükröznie kellett azt a világosságot, amelyet Isten reá su-gárzott. De Luther nem kapta meg a világnak szánt teljes világosságot. Luther korától kezdve napjainkig ál-landóan új fény sugárzik a Szentírás-ra, új és új igazságok tárulnak fel.” – A Nagy Küzdelem, 136.

Nagyon hálásaknak kell lennünk Istennek azért, hogy a ragyogó vi-lágosság folyamatosan árad ösvé-nyünkre. Ma olyan igazságokkal is rendelkezünk, amelyek nem voltak ismertek a múltban. A mi időnkben ezek a tantételek együtt alkotják a je-lenvaló igazságot. Legyünk hűsége-sek az igazságnak ahhoz a részéhez, amit már ismerünk, és az Úr több és több világosságot fog adni, míg tö-kéletesek nem leszünk az igazságnak való engedelmességben.

„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely mi-nél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Példabeszédek 4:18).

12

Amikor az idők kedvezőekA legtöbb ember életében egy-

aránt vannak boldog és szomorú időszakok. A boldog időszakok jel-lemzően akkor jönnek, amikor si-keresen élvezzük munkánk gyümöl-csét – mert „még az is, hogy az em-ber eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka” (Prédikátor 3:13). Az Úr megenge-di nekünk, hogy élvezzük a nehéz munkánk eredményét. A legtöbben egyetértünk abban, hogy ez minden bizonnyal megéri a fáradságot. Ek-kor boldogok vagyunk.

Az ilyen időkben gyakran hajla-mosak vagyunk arra, hogy magabiz-tosnak érezzük magunkat. Megta-nultunk bizonyos dolgokat, amelye-ket eddig nem tudtunk. Elértünk cé-lokat, amik azelőtt csak álmok vol-tak. Erősnek érezzük magunkat és a jövő ragyogónak tűnik.

De ilyenkor mindig van egy rej-tett probléma. Pontosan akkor, ami-kor a legbiztosabbnak érezzük ma-gunkat, hajlamosak vagyunk nagyon

könnyen elfelejteni valami lényeges dolgot: „Ezt mondja az Úr: Ne di-csekedjék a bölcs az ő bölcsességé-vel, az erős se dicsekedjék az erejé-vel, a gazdag se dicsekedjék gazdag-ságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és is-mer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Je-remiás 9:23-24). (Hasonlítsd össze: 5 Mózes 8:11-18.)

Amikor az idők rosszakAmikor jól megy sorunk, köny-

nyen elfelejtjük, hogy Isten az egyet-len, akit megillet a dicsőség. De ami-kor az idők nehezek és tanácstalan-ság árnyékolja be ösvényünket, pró-bára kell tennünk szívünket és emlé-keznünk kell valamire: óriási szüksé-günk van kegyelmére.

Mi a kegyelem? Ez Isten jóindu-lata, amit nem érdemeltünk meg. Mi egyáltalán nem vagyunk jogosultak kegyére, mert átjárt minket a bűn.

„Mert az elébb megmutat-tuk nyilván, hogy zsidók és görö-gök mindnyájan bűn alatt vannak; Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, aki megért-se, nincs, aki keresse az Istent. Mind-nyájan elhajlottak, egyetemben ha-szontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is” (Róma 3:9-12).

Luther Márton és a kegyelemEzen imahét alatt emlékezünk a

nagy reformáció 500. évfordulójára, amelynek élén Luther Márton állt. Nézzük meg, mit értett meg ez a ne-vezetes reformátor Istennek a bűnö-sök iránti csodálatos kegyelméről és arról, hogy Megváltóra van szüksé-günk!

„Luther az igazság bajnokaként most bátran munkához látott. A szó-székről komolyan és ünnepélye-sen figyelmeztette hallgatóit. Feltár-ta előttük a bűn visszataszító voltát, és azt, hogy az ember képtelen sa-ját cselekedeteivel kisebbíteni vét-

3. felolvasás − Sola Gratia - Kizárólag kegyelem által

Kizárólag kegyelem által

3. fe

lolv

asás

2017

. dec

embe

r 3. v

asár

nap

Összeállítás a Bibliából és a Prófétaság Lelkének írásaiból a Reformáció Hírnöke szerkesztőinek megjegyzéseivel.

Sola Gratia

132017. december 3. vasárnap

kességét, vagy elkerülni a megérde-melt büntetést. A bűnös ember csak akkor juthat üdvösséghez, ha Isten előtt megbánja bűneit, és hisz Krisz-tusban. Krisztus kegyelmét nem le-het megvásárolni. Krisztus kegyel-me ingyen van, ajándék. Azt taná-csolta az embereknek, hogy ne bűn-bocsátó cédulákat vásároljanak, ha-nem tekintsenek hittel a keresztre feszített Megváltóra. Elmondta hall-gatóinak saját fájó élményét, hogy megalázkodással és vezekléssel hiá-ba igyekezett üdvösséget szerezni; hogy akkor lelt békére és örömre, amikor önmagáról levéve tekintetét, hitét Krisztusba vetette.” – A Nagy Küzdelem, 119.

Jézus Krisztus valóban Megvál-tó volt Luther Márton számára – és egy olyan Barát, amilyet nem talál-hatunk a halandók között.

„A titkos imából fakadt az az erő, amely a nagy reformáció által megrázta a világot. Az Úr szolgái az imádkozás helyén szent nyugalom-mal vetették meg lábukat Isten ígé-reteinek szikláján. Az augsburgi küz-delem idején ’nem múlt el egy nap sem anélkül, hogy Luther ne szen-telt volna legalább három órát imá-ra. Mégpedig az elmélyülésre leg-alkalmasabb órákat választotta ki.’ Hallani lehetett, hogy cellájának ma-gányában kiönti lelkét Isten előtt, ’mint amikor az ember a barátjá-val beszél. Szavai tele voltak hála-adással, aggódással és reménység-gel.’ ’Tudom, hogy Atyánk és Iste-nünk vagy – mondta –, és hogy szét-szórod gyermekeid üldözőit, hiszen Te is veszélyben vagy velünk. Ez a Te ügyed, és csak a Te késztetésed-re vettük mi is a kezünkbe. Védj meg hát bennünket, ó Atyánk!’

Az aggodalomtól és félelemtől roskadozó Melanchtonnak ezt írta: ’Kegyelem és békesség Krisztus-ban, mondom Krisztusban, és nem a világban. Ámen. Gyűlölöm, szer-felett gyűlölöm a téged emésztő ha-tártalan gondokat. Ha az ügy igazta-lan, hagyj fel vele; ha pedig igaz, mi-ért hazudtolnánk meg annak ígére-tét, aki azt parancsolja, hogy félelem nélkül hajtsuk fejünket álomra?! … Krisztus nem fog hiányozni a jogos és igaz ügy mellől. Ő él, Ő uralko-dik; akkor mitől féljünk?’

Isten hallotta szolgái kiáltását. Fejedelmeknek és lelkészeknek erőt

és bátorságot adott, hogy őrizzék az igazságot az élet sötétségének világ-bírói ellen.” – A Nagy Küzdelem, 191.

Luther új felfedezése Isten cso-dálatos kegyelmének bibliai kijelen-téséről egy felfrissítő ellentét volt az-zal az elnyomó emberi alapokra he-lyezett tanítással szemben, ami a sö-tét középkorban uralkodott.

„Az Úr látta bukott helyzetünket. Látta, hogy kegyelemre van szüksé-günk, és mivel szeretett minket, ke-gyelmet és békét adott számunk-ra. A kegyelem kedvezést jelent an-nak irányában, aki azt nem érdemli meg, aki elveszett. Bűnösségünk té-nye nem zárja el előlünk Isten irgal-mát és szeretetét, hanem szükséges-sé teszi azt irányunkba – megváltá-sunk érdekében.” – Szemelvények, 1. kötet, 320.

„Krisztus nem azért szeretett ben-nünket, mivel mi előbb szerettük Őt, hanem ’mikor még bűnösök voltunk’ (Róma 5:8), meghalt érettünk. Nem érdemünk szerint járt el velünk. Ha-bár bűneink kárhozatot érdemeltek volna, mégsem ítélt el bennünket. Év-ről évre csodálatosan hordozza gyen-geségeinket, tudatlanságainkat és há-ládatlanságainkat. Annak dacára, hogy mi mellékutakra tértünk, szíve-inket megkeményítettük és szent ígé-reteit elhanyagoltuk, mégis kinyújtva tartja felettünk kezét.

A kegyelem, melyet Isten érdem-telenül az emberi faj iránt tanúsít, az Ő jellemvonását mutatja be. Mi nem kerestük, de hozzánk küldetett és megkeresett bennünket. Isten öröm-mel árasztja kegyelmét reánk, nem azért, mintha arra méltók lennénk, hanem annak ellenére, hogy teljesen méltatlanok vagyunk rá. A mi nagy szükségünk kegyelmét igényli.

Mennyei Atyánk minden időben hívja a bűnösöket és elesetteket és kinyújtja feléjük megmentő kezét Jé-zus Krisztusban. Mindnyájunkat szí-vesen meghív és fel akar emelni. Di-csőségére válik, hogy a legnagyobb bűnösnek megbocsásson. Az erőst zsákmányul akarja nyerni, hogy a foglyot megszabadítsa és kiragadja, mint egy üszköt a tűzből. Kegyelmé-nek aranyláncát az emberi gyarlóság legmélyéig lebocsátja, hogy a bűntől beszennyezett és megromlott lelket ismét igazi méltóságára emelje fel.

Minden emberi lény szeretettel-jes érdeklődésének tárgyát képezi.

Életét áldozta, hogy ezáltal az em-bert Istenhez visszavezesse. Aggó-dik a tehetetlen bűnös lelkekért, kik a Sátán ravaszul felállított csapdái-ban veszélyben állnak, és a pusztu-lásnak vannak kitéve. Mint egy pász-tor vigyáz a nyájára.” – A Nagy Orvos Lábnyomán, 116-117.

A farizeusi szindróma„Két ember méne fel a temp-

lomba imádkozni; az egyik farize-us, és a másik vámszedő. A farize-us megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! Hálákat adok né-ked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hami-sak, paráznák, vagy mint ím e vám-szedő is. Böjtölök kétszer egy hé-ten, dézsmát adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol áll-ván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas né-kem, bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házá-hoz, inkább hogynem amaz” (Luk-ács 18:10-14).

A hívő farizeushoz hasonló-an, könnyen megfeledkezünk arról, hogy kegyelem által vagyunk meg-mentve, különösen akkor, ha már sok éve az igazságban vagyunk. A legtöbbünknek ismerősek Jézus sza-vai: „mert sokan vannak a hivatalo-sok, de kevesen a választottak” (Máté 20:16), és természetből adódóan mi szeretjük magunkra venni, hogy a kiválasztottak között vagyunk. Bár nem mindig vizsgáljuk meg ezt az egész bibliai szakaszt a szövegkör-nyezetében. Az egyik utalás Krisz-tus ezen kijelentésére abban a példá-zatban van, amit Máté 20:1-16. ver-sekben olvashatunk a munkások-ról, akiket a szőlőbe hívtak dolgozni. Azoknak, akik kora reggel mentek dolgozni, tíz pénzt ígért a gazda – és a különböző időpontokban érke-zetteknek is, sőt még a tizenegy órai munkásoknak is az volt megígérve, ami igazságos. De amikor mindenki megkapta a pénzt, azok, akik a leg-hosszabb ideig és legkeményebben dolgoztak, megharagudtak azokra, akik csak az utolsó pillanatban jöt-tek. De Jézus megfeddte őket ezért a lelkületükért!

Mi is ilyenek vagyunk? Meg-tanultuk az igazság néhány pont-ját, szívünk lángolt az Úrért, meg-keresztelkedtünk, sok éve járunk a

14

gyülekezetbe, fejlesztjük a jellemün-ket, jó dolgokat cselekszünk, szol-gálunk a gyülekezetben, és sok ba-rátságot ápolunk. Nem vagyunk-e többre jogosultak, mint az újon-nan jövők, akik még éppen csak el-fogadták az igazságot? Jogosultab-bak, de mire? Ez az a lelkület, amit a kora reggel jött munkások tanúsí-tottak. De tényleg jobb bánásmódot érdemlünk annál, mint ami meg lett ígérve nekünk? Nem, valójában ha-lálbüntetést érdemelnénk. Csak Is-ten kegyelme által lehetséges, hogy mégis üdvözülhetünk.

Amikor a Szentlélek nagyobb mértékben árad ránk, „megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekinte-tében” (János 16:8).

A Szentlélek meggyőz minket a bűnről. Bűnösnek fogjuk érezni ma-gunkat olyan dolgok miatt, amikről azelőtt úgy gondoltuk, hogy tökéle-tesen jól vannak.

A Szentlélek meggyőz az igazsá-gossággal kapcsolatban. Amint el-kezdjük elítélni a bűnt, kezdünk helyesebben cselekedni. Azután a Szentlélek bátorítani fog minket arra, hogy a jó irányba haladjunk.

A Szentlélek meggyőz az ítélet-ről. Minden, amit gondolunk és te-szünk, az a mindentudó Szent Vi-gyázó ítéletével kapcsolatban lesz.

A Szentlélek jelenlétével a bűn-bánat gyümölcseit fogjuk terem-ni Isten kegyelmének ösztönzése és ereje által, és ez az egyetlen út, amin keresztül megmenekülhetünk az örökkévalóságra. „És az ő teljességé-ből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért” (János 1:16).

A kegyelem áldásainak le-aratása

„Az Ő isteni létéből következő-en, és anélkül, hogy megérdemel-nénk kegyét, az Úr elrendelte, hogy

a jó munkát meg kell jutalmazni. Bennünket egyedül Krisztus érde-me által fogadott el, és amikor mi ke-gyelmet gyakorolunk, vagy kedvező dolgot cselekszünk, ezek mind a hit gyümölcsei, és ezek az áldásunkra válnak, mert az ember cselekedetei szerint lesz megjutalmazva. Krisz-tus kegyelmének jó illata az, ami ál-tal Isten elfogadja a mi jó munkán-kat, és a kegyelem az, ami lehetősé-get ad nekünk a munka elvégzésé-re, amit majd Isten megjutalmaz. A mi munkánknak önmagában nincs semmi érdeme. Még ha minden tő-lünk telhetőt megteszünk is, haszon-talan szolgáknak kell tekintenünk magunkat. Nem érdemlünk köszö-netet Istentől. Csak kötelességün-ket teljesítettük, és ezeket a tetteket nem vihettük volna véghez saját bű-nös természetünk erejével.

Az Úr arra kér bennünket, hogy közeledjünk hozzá, és Ő is közeled-ni fog hozzánk. Így részesülünk ab-ban a kegyelemben, amely jutalmat eredményező cselekedetekre képesít minket. A jutalom, melyben a győ-zők részesülnek, arányban fog állni azzal a mértékkel, mellyel Krisztus jellemét képviselték a világon.” – The Review and Herald, 1895. január 29.

Komoly szükségünk a ke-gyelemre

„Ha nem buktunk volna el, soha nem kellett volna megismernünk a ’kegyelem’ szó jelentését. Isten sze-reti az Őt szolgáló és parancsolatai-nak engedelmeskedő, bűntelen an-gyalokat, kegyelmét azonban soha nem irányítja feléjük. Ezek a meny-nyei lények mit sem tudnak a kegye-lemről. Soha nem volt rá szükségük, mert soha nem vétkeztek. A kegye-lem Istennek az a jellemvonása, ame-lyet az érdemtelen ember számá-ra nyilatkoztat ki. Nem nekünk kell megkeresni, mert az keresett meg bennünket. Isten örvendezik, ami-kor kegyelmét kiáraszthatja azokra, akik vágyakoznak utána. Mindany-nyiunk számára felkínálja irgalmát, de nem azért, mert méltók vagyunk arra, hanem éppen azért, mert oly-annyira méltatlanok vagyunk rá. Szükséges bizonyságra jutnunk afe-lől, hogy ezt az ajándékot számunk-ra is kirendeli az Úr.

Isten nem azért adja kegyelmét, hogy ezáltal érvénytelenné tegye vagy helyettesítse törvényét. ’Az Úr igaz-

3.felolvasás−SolaGratia-Kizárólag kegyelem által


ságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé’ (Ésaiás 42:21). Az Ő törvénye igazság…

Isten kegyelme és országának törvénye tökéletes összhangban van egymással, és mintegy kéz a kézben halad egymás mellett. Isten kegyel-me lehetővé teszi számunkra, hogy hit által közelebb jussunk hozzá. Az-által, hogy befogadjuk azt, és áten-gedjük magunkat a munkájának, a törvény érvényességét bizonyítjuk. Naggyá és dicsőségessé tesszük azt, mert Krisztus kegyelmének ereje ál-tal eleget teszünk előírásainak. Ami-kor engedelmeskedünk Isten törvé-nyének, a megváltás hatalmáról ta-núskodunk a menny és a törvényta-posó világ előtt, amely érvényteleníti Isten törvényét és a megváltás erejét.

’Nem az igazságnak cselekede-teiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek für-dője és a Szent Lélek megújítása ál-tal, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk ál-tal’ (Titus 3:5-6). Senki se próbálja hordozni a saját bűneit, mert ezeket már elhordozta a nagy bűnhordo-zó. Isten egyszülött Fia önként fizet-te le Isten megsértett törvényének követeléseit. Isten lesújtotta Őt he-lyettünk. Aki egy volt az Atyával, Ő volt tökéletesen képes arra, hogy el-hordozza engedetlenségünk bünte-tését. Összekötve istenségét az em-beriséggel, Krisztus felemelte az em-beri családot. Istensége megragadja a Végtelen trónját az ember érdeké-ben. Mint a mi helyettesünk, felvette bűneinket magára, és most közben-jár értünk az Atya előtt…

Lehetetlen számunkra, hogy megmentsük önmagunkat. Csak-is Jézus Krisztus vérének ereje által lehetünk megmentve. Ő meghalt a Kálvária keresztjén értünk, és mi tö-kéletesek lehetünk Benne, mert ál-dozata mindenre elegendő.” – The Review and Herald, 1896. szeptem-ber 15.Egy új lehetőség

„Igazi boldogságot nem a saját vágyaink kielégítésében és önma-gunk kényeztetésében találhatunk, hanem abban, hogy Krisztustól ta-nulunk, felvesszük igáját, és hordoz-zuk terheit. Azok, akik a saját böl-csességükben bíznak és saját útja-ikat követik, minden lépésnél pa-

hogy bűnös vagy. Mégse hagyd meg-kísérteni magad a gondolattal, hogy Isten elvetett. Felelj neki, hogy igen, bűnös vagyok, ezért van szükségem a Megváltóra. Bűnbocsátóra és ke-gyelemre van szükségem, és Krisz-tus mondja, hogy ha hozzá térek, nem veszek el. Hozzám írt leveléből olvasom: ’Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűne-inket és megtisztítson minket min-den hamisságtól’ (1 János 1:9). Mi-kor Sátán azt mondja, hogy elvesz-tél, feleld, hogy igen, de Krisztus el-jött, hogy megkeresse és megment-se, ami elveszett. Minél súlyosabb a bűnöm, annál nagyobb szükségem van Megváltóra.” – Értelem, Jellem, Egyéniség , 1. kötet, 24.

„Abban a pillanatban, amikor megragadod Isten ígéreteit hit által, mondva: ’Én vagyok az elveszett bá-rány, akiért Jézus eljött, hogy meg-mentse’, egy új élet vesz birtokba, és erőt fogsz kapni, hogy ellenállj a kí-sértőnek. De a hit, hogy megragadd az ígéreteket, nem érzések által jön. ’Azért a hit hallásból van, a hallás pe-dig Isten Igéje által’ (Róma 10:17). Nem kell valami hatalmas nagy vál-tozásra várnod; nem kell azt vár-nod, hogy valami csodálatos érzése-ket fogsz érezni. Isten Lelke tud csak egyedül tartós benyomást tenni az elmére.

Krisztus vágyakozva várja, hogy láthassa népét ellenállni a lelkek el-lenségének; de csak úgy tehetjük meg ezt, ha önmagunkról Jézusra fordítjuk tekintetünket. Szűnjetek meg siratni gyámoltalan helyzetete-ket, mert Megváltótokat megérintik erőtlenségeitek, és ma ezt mondja nektek: ’Ne csüggedjetek el, hanem vessétek terheiteket rám. Én mind elveszem azokat, és azt adom helyet-te, ami jó a lelketeknek.’ Jézusra, a hi-tünk szerzőjére és bevégzőjére néz-ve reménnyel telünk meg és meglát-juk Isten szabadítását, mert ő képes arra, hogy megőrizzen minket az el-eséstől…

Az a lélek, aki Jézusban bízik, soha nem veszhet el… Válaszolj Is-ten szeretetének hívására, és mondd: ’Az Úrban fogok bízni, és megvigasz-talódom, mert Ő szeretett engem. Dicsőíteni fogom az Urat, mert el-fordította haragját.’ ” – The Review and Herald, 1896. szeptember 15. Ámen!

naszkodnak, mert a teher, amit az önzés rájuk tesz, nagyon nehéz és az igája megsebez. Az önzés nem lé-tezhet abban a szívben, ahol Krisz-tus lakozik, ha azonban dédelgetik, kiszorít minden mást. Ez ahhoz ve-zeti az embereket, hogy a hajlamai-kat kövessék, ne a kötelességüket, és hogy magukévá tegyék azt a gondo-latot, hogy megjutalmazzák és elké-nyeztessék magukat, ahelyett, hogy arra törekednének, hogy mások szá-mára áldássá váljanak. Kívánságaik, kedvteléseik minden más előtt áll-nak. Mindezek által Sátán lelkületét szemléltetik. Szavaik és tetteik által az ő jellemét képviselik Krisztus jel-leme helyett.

Mindezeket meg lehet változtat-ni, mert Krisztus kegyelme elegen-dő, ha hozzá jönnek. Ha az önként vállalt terheiket leteszik, megtagad-ják Sátán szolgálatát és felveszik a terhet, amit Jézus ad nekik, és enge-dik, hogy az Ő igája kösse őket Hoz-zá szívesen végzett szolgálatban, re-mény és öröm ébred szívükben.

Jézus szereti a vérén megvásárol-takat, és azt szeretné látni, hogy az-zal a békességgel rendelkezzenek, amit csak Ő adhat egyedül. Felszó-lítja őket, hogy tanulják meg szelíd-ségét és alázatosságát. Ez a drága ke-gyelem ritkán látható manapság…

Ha Krisztus tanítványaivá vá-lunk, tőle fogunk tanulni – minden-nap megtanuljuk, hogyan győzzük le jellemünk ellenszenves vonása-it, mindennap követjük példáját, és mindig egy kicsit közelebb kerülünk a példaképhez.” – The Signs of the Ti-mes, 1886. augusztus 19.

Isten kegyelme számomra„Nehéz élő hitet gyakorolni,

amikor sötétség és csalódás vesz kö-rül bennünket. Azonban éppen ezen időkben kell megmutatni hitünket. De mondhatja valaki: ’Én nem ér-zem ilyenkor, hogy hittel imádko-zom.’ Akkor inkább megengeded Sá-tánnak, hogy legyőzzön, mert nem érzed, hogy ellenállsz neki? Amikor Sátán látja, hogy a legnagyobb szük-séged van Isten segítségére, a legna-gyobb erőfeszítést teszi, hogy vissza-tartson téged Istentől.” – Historical Sketches of the Foreign Missions of the Seventh-day Adventists, 132. (Az Én Életem Ma, január 10.)

„Sátán hozzád jön és azt mondja,

16

Németország, Wittenberg, 1517. október 31. Ezen a napon

egy Ágoston-rendi szerzetes, Lu-ther Márton kiszögezte 95 tételét a templom ajtajára – dacolva a pápa-ság fennhatóságával, amely azt taní-totta, hogy a bűnbocsánatot meg le-het vásárolni bűnbocsátó cédula ál-tal (pénzügyi alap gyűjtése az egy-házi intézményekre). Luther meg-tanulta Pál Rómabeliekhez írt leve-léből, hogy a megigazulás (békesség Istennel, Róma 5:1. szerint) egyedül hit által lehetséges, és nem cseleke-detek, vezeklés vagy bűnbocsátó cé-dula által. Így, ezzel a régóta elfelej-tett, újrafelfedezett bibliai igazsággal a 16. század nagy reformációja meg-

született. Ez a kifejezés: „az igaz em-ber pedig hitből él” (Róma 1:17), mély benyomást tett a német refor-mátor gondolataira.

Az első ember úgy volt megte-remtve, hogy fizikai és szellemi ter-mészete tökéletes harmóniában állt Istennel. Vágyai és szenvedélyei a Szentlélek irányítása alatt voltak, és örömet talált abban, hogy bensősé-gesen társaloghatott Istennel min-denféle akadály nélkül. Az örök élet feltétele a tökéletes és állandó enge-delmesség volt Isten szent törvénye iránt – a Tízparancsolat erkölcsi tör-vénye iránt. Ezen törvény alapelvei első szüleink szívébe voltak vésve.

Ádám engedetlensége által bű-nös lett és így megszakította kapcso-latát Teremtőjével. Az egész lénye romlott lett, amint eljátszotta erejét, hogy engedelmeskedjen Isten törvé-nyeinek. Így elveszített minden ál-dást, ami abból az édes harmóniá-ból származott, amit előzőleg élve-zett az Alkotójával való társalgás ál-tal. Ádám elveszítette a Paradicso-mot és örök halálra volt ítélve. De ez nemcsak rá és a feleségére volt hatás-sal: az egész emberiség arra volt ítél-ve, hogy elvesszen. „Mert mindnyá-jan vétkeztek, és szűkölködnek az Is-ten dicsősége nélkül” (Róma 3:23). Az egész emberi faj alá lett vetve a bűnnek és az örök halálnak. „Mert a

4. felolvasás − Sola Fide - Egyedül hit által

4. fe

lolv

asás

2017

. dec

embe

r 6. s

zerd

a

Írta: Davi Paes Silva

Egyedül hit általSola Fide

A wittenbergi vártemplom, ahol Luther felszögezte 95 tételét.

172017. december 6. szerda

a napon, amelyen először vétkezett? Azért, mert Isten Báránya megöle-tett a világ alapítása óta (Jelenések 13:8), és Ő ott volt, hogy elszenved-je a bűnük büntetését. Ugyanazon a napon, amelyen az első emberpár fellázadt Isten ellen és engedett Sá-tán kísértésének, Krisztus felaján-lotta magát, mint az Egyetlen, aki el fogja szenvedni a törvényszegésük büntetését, és „bűnné” lett helyettük (1 Mózes 3:21).

Pál apostol az evangélium alap-elveit a következő szavakkal foglal-ta össze: „Mert azt [Krisztust], aki bűnt nem ismert, bűnné tette ér-tünk [Isten], hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne [Krisztusban]” (2 Korinthus 5:21).

Hasonlóképpen, „Pál a Rómabe-liekhez intézett levelében leszögezte az evangélium nagy alapelveit… Az-óta, az összes korszakokon át, mint hatalmas tűzoszlop jelezte az élethez vezető utat a megtérő bűnös számá-ra a hit általi megigazulás magasztos igazsága. Ez a világosság oszlatta el azt a sötétséget, amely Luther lelkét nyomta, és kinyilatkoztatta előtte Krisztus vérének erejét, mely meg-tisztít minden bűntől. Hozzá hason-lóan ez a világosság a bűnnel terhelt lelkek ezreinek világította meg a bo-csánat és békesség útját, forrását. Minden keresztény hálát adhat Is-tennek a római gyülekezethez inté-zett ezen levélért.” – Sketches From the Life of Paul, 187-188. (Az Apos-tolok Története, 254-255.)

A Rómabeliekhez írt 1. fejezet-ben Pál apostol bemutatja a pogá-nyok gonoszságát, akik elutasítot-ták az isteni világosságot, és viselke-désük megromlott, és teljes ellentét-ben álltak Isten törvényével. A 2. fe-jezetben írja, hogy az ősi zsidó nem-zet annak ellenére, hogy isteni ki-nyilatkoztatásokkal rendelkezett és ismerte a törvényt, szintén romlot-tá vált. A 3. fejezetben bemutatja, hogy az egész emberiség isteni kár-hoztatás alatt van. Azután elmagya-rázza annak módját, hogyan lehe-tünk igazak Isten előtt.

Először kijelenti, hogy erőfe-szítéseink, hogy engedelmesked-

jünk Isten törvényének, nem tud-nak megigazítani minket Isten előtt. „Annakokáért a törvénynek cseleke-deteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon” (Róma 3:20). Azután megmutatja az egyetlen utat, amely által igazaknak lehetünk tekintve és igazakká válhatunk – egyedül Krisz-tusba vetett hit által, aki „igaz… és megigazítja azt, aki a Jézus hitéből való” (Róma 3:26). Miután Krisztus emberi természetében tökéletes jel-lemet fejlesztett ki és meghalt a Kál-vária keresztjén helyettünk, csak az Ő életén, halálán és feltámadásán keresztül tulajdoníthatja tökéletes igazságosságát azoknak, akik hisz-nek Benne.

Életének 33 éve alatt Krisztus mindig igaz jellemű volt. Keresztha-lála tökéletessé tette azt a jogát, hogy megigazítsa a bűnösöket, mivel lefi-zette az árat az egész emberiségért – hogyha bárki is elfogadja és hajlandó értékelni ingyen kegyelmi ajándékát. Azután Pál közli ihletett következte-tését: „Azt tartjuk tehát, hogy az em-ber hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül” (Róma 3:28).

A 4. fejezetben az apostol be-mutatja Ábrahám és Dávid tapasz-talatát, kinyilatkoztatva a hit erejét. (Lásd Róma 4:2-8.)

Ábrahám hit által igazult meg Is-ten előtt. Dávidról Pál apostol azt mondja, hogy Isten „igazságot tulaj-donít cselekedetek nélkül” és „bűnt nem tulajdonít”. Miért? Azért, mert Krisztus tökéletes igazságossága tu-lajdoníttatik a bűnbánó bűnösnek, aki hisz Benne. Amikor hiszünk Krisztusban, bűneink Krisztusnak tulajdoníttatnak, és az Ő igazságos-sága nekünk.

Minneapolis, 1888 – Hit ál-tali megigazulás az adventi nép között

„Az Úr nagy irgalmából leg-drágább üzenetet küldött népének Waggoner és Jones vének által. Ezen üzenetnek a felemeltetett Megváltót, mint az emberiség bűneiért hozott áldozatot az egész világ előtt a legvi-lágosabban kell bemutatnia. Ez a hit általi megigazulás bizonyságát nyújt-

bűn zsoldja halál” (Róma 6:23).„Az ember bukása gyászba borí-

totta a mennyet. A világot, Isten al-kotását beszennyezte a bűn átka, és olyan lények lakták, akiknek sorsa nyomorúság és halál.” – Pátriárkák és Próféták, 45.

„Bűnözésük után Ádám és Éva… fogadkoztak, hogy a jövőben szigorúan engedelmeskednek Isten-nek. Azonban megmondották ne-kik, hogy természetük megromlott, erejük csökkent, hogy a gonosznak ellenálljanak, így Sátánnak ajtót nyi-tottak, hogy könnyebben megköze-líthesse őket. Ártatlanságukban is engedtek a kísértésnek, most pedig tudatosan bűnös állapotukban ke-vesebb az erejük, hogy tisztaságukat megőrizzék.” – Pátriárkák és Prófé-ták, 42-43.

Kezdetben az emberiség Isten ké-pére lett teremtve. De a bűn után Is-ten képe helyett a saját képükre hoz-ták létre leszármazottaikat. „Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hason-latosságára” (1 Mózes 5:3). Amikor Ádám és Éva vétkezett, bűnösökké váltak. Most ők bűnös természet és bűnös hajlamok birtokában voltak. Így a leszármazottaik szintén ugyan-azzal a bűnös természettel és bűnös hajlamokkal születtek.

Mégis Isten az Ő mindentudá-sában és szeretetében biztosította az örökkévaló kegyelem szövetségét, ami által az emberiség megszaba-dulhat ebből az elveszett állapotból. Az erkölcsi bukás után az Úr végre-hajtotta a megváltás tervét. Eljött, hogy megmentse az emberi fajt sze-rencsétlen állapotából. De Ő nem változtatta meg az örök élet feltétel-ét – ami továbbra is tökéletes és ál-landó engedelmesség az Ő törvénye iránt. Mivel az emberi faj elbukott, romlott állapotában most már erőt-len ahhoz, hogy megtartsa ezt a tör-vényt. Az emberi lények most már Sátán alattvalói és rabul ejtette őket elbűvölő ereje.

Isten azt mondta, hogy „amely napon” az első ember engedetlen lesz hozzá, „bizonnyal meghal”. Mi-ért nem halt meg Ádám és Éva azon

18

ja, és felszólítja a világ népeit, hogy fogadják el Krisztus igazságát, mely Isten minden parancsolatának meg-tartásában nyilvánul meg. Sokan el-vesztették szem elől Jézust. Szüksé-ges, hogy tekintetüket isteni szemé-lyére, érdemeire és az emberi csa-lád iránti változhatatlan szeretetére fordítsák. Minden hatalom kezébe adatott, hogy az embereket gazdag adományokkal megajándékozza és a gyámoltalan emberi eszközöknek igazságának felbecsülhetetlen kin-cseit osztogassa. Ez azon üzenet, me-lyet Isten parancsára a világ részére hirdetni kell. Ez a harmadik angyali üzenet, melyet hangosan kell hirdet-ni és amely a Szentlélek nagymérték-ben való kiárasztásától lesz kísérve.” – Bizonyságtétel a Lelkészeknek, 84.

Amint fent látjuk, Ellen G. White a hit általi megigazulás üzenetét „a legdrágább üzenetnek” tartotta. En-nek az üzenetnek fő célja, hogy fel-magasztalja Krisztust, mint a bűnö-sök egyetlen reménységét. Krisztus igazságosságának elfogadása hit által képessé teszi a hívőt, hogy engedel-meskedjen Isten minden parancso-latának.

Azoknak, akik nem láttak össze-függést a hit általi megigazulás és a harmadik angyali üzenet között, ezt írta: „Többen írtak nekem arról tu-dakozódván, hogy a hit általi meg-igazulás üzenete megegyezik-e a harmadik angyal üzenetével. Azt vá-

laszoltam: igen, az valóban a harma-dik angyal üzenetének igazsága.” – Szemelvények, 1. kötet, 342.

Tisztázott néhány dolgot az üze-netről. Itt van egy nagyon egyszerű és világos meghatározás: „Mit jelent a hit általi megigazulás? Isten műve, mely porba dönti az ember dicsősé-gét, majd pedig elvégzi az emberért azt, amit önmagáért nem képes meg-tenni, mert nem áll hatalmában.” – Bizonyságtétel a Lelkészeknek, 451.

„Amikor megtérés és hit által személyes Megváltónkként fogad-juk el Krisztust, az Úr megbocsát-ja bűneinket, és elengedi a törvény-szegésért járó büntetést. Ekkor a bű-nös igaz személyként áll Isten előtt, elnyeri a menny támogatását, és a Szentlelken keresztül közösségbe kerül a Fiúval és az Atyával. Ezen a ponton egy újabb, fokozatos jelle-gű munka veszi kezdetét. A léleknek meg kell szentelődnie az igazság ál-tal. Ez szintén hit által érhető el. A jellem egyedül Krisztus kegyelme ál-tal alakulhat át, melyet hit által nyer-hetünk el.” – The Signs of the Times, 1890. november 3. (Szemelvények, 3. kötet, 172.)

Meglepő módon ez a csodála-tos üzenet a minneapolisi Generál Konferencia ideje alatt válságot idé-zett elő, különösen a jelenlévő veze-tők között. Néhányan közülük öröm-mel elfogadták az üzenetet, és újbó-

li megtérést tapasztaltak. Mások erő-sen elutasították az üzenetet. Azok között, akik elutasították, volt a Ge-nerál Konferencia elnöke, titkára, az Európai Divízió elnöke és még sok más kiemelkedő vezető. Ellen G. White panaszkodott: „Sajnálom, hogy olyan sokan kételkednek a hit általi megigazulással kapcsolatban, és hogy néhányan szembehelyez-kednek azzal a világossággal, amit Is-ten adott ezzel kapcsolatban… Sem-mi más, csak Krisztus kegyelme ele-gendő, hogy megszabadítsa a bű-nöst a szolgaságból. Kegyelme ál-tal azok, akik engedelmeskednek Is-ten parancsolatainak, szabadok lesz-nek. Ha a bűnösök megbánják bűne-iket, bocsánatukat Krisztus érdeme-in keresztül kaphatják meg.” – The Workers’ Bulletin, 1902. szeptember 9.

Egyedül hit által„Az üdvösség egyedül a Jézus

Krisztusba vetett hit által lehetsé-ges.” – Faith and Works, 18.

„Mikor a bűnbánó, megtört szí-vű bűnös felismeri Krisztus érte ho-zott engesztelését, mint az erre és az eljövendő életre szóló egyedüli re-ménységét, bűnei bocsánatot nyer-nek. Ez a hit általi megigazulás.” – The Faith I Live By, 116. (A Te Igéd Igazság , 169.)

„Nagy szükség van arra, hogy Krisztust prédikáljuk, mint a re-ménység és megváltás egyedüli for-rását. Amikor a hit általi megigazu-lás tana elhangzott a rome-i összejö-vetelen [New York állam központ-jában lévő város], az sokak számára olyan volt, mint a víz a szomjas uta-zónak. Értékes gondolatnak tűnt, hogy Krisztus igazsága nekünk tu-lajdoníttatik, nem azért, mert érde-münk van rá, hanem mert Isten adja azt nekünk ingyen ajándékként.” – Szemelvények, 1. kötet, 331.

„A Szentírás kiváltképpen nagy-szerű és értékes üzenetei nagymér-tékben feledésbe merültek, éppen úgy, ahogyan azt a minden igazságok ellensége eltervezte. Sötét árnyékát Isten és közénk vetette, hogy ne lát-hassuk meg Isten valóságos jellemét. Az Úr kijelentette magáról, hogy Ő ’…irgalmas és kegyelmes Isten, kése-

4.felolvasás−SolaFide - Egyedül hit által

192017. december 6. szerda

delmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú’ (2 Mózes 34:6).” – Sze-melvények, 1. kötet, 342.

Az üzenet eredménye„A jelenlegi üzenet – a hit általi

megigazulás – Istentől jövő üzenet. Isteni jelleget hordoz, mivel gyü-mölcse szentségre vezet.” – Szemel-vények, 1. kötet, 330.

„A Krisztusba vetett hit általi megigazulás a jellem átalakulásával válik nyilvánvalóvá. Ez a világ szá-mára a jel az általunk vallott tanítá-sok igaz voltáról. Az ige naponkénti gyakorlása annak bizonyítéka, hogy élő gyülekezet vagyunk. A világ szá-mára a következetes keresztény vi-selkedés az élő bizonyságtétel.” – A Te Igéd Igazság , 170.

Kerüljük el a szélsőséges nézeteket

„Senki sem hihet szívből az igaz-ságra és igazulhat meg hit által, mi-közben az Isten Igéje által tiltott dol-gokat cselekszi, vagy elhanyagol-ja valamilyen ismert kötelességét.” – Szemelvények, 1. kötet, 363.

„Mindkét oldalról veszélyek fe-nyegetnek, és ezeket ki kell védeni. Lesznek kevésbé tapasztaltak hitünk elfogadói között, akiknek erősödés-re és tökéletes példára van szüksé-gük. Némelyek helytelenül alkal-mazzák majd a hit általi megigazulás tanítását, és egyoldalúan fogják azt bemutatni.

Mások, kihasználva a helytelenül hirdetett elgondolásokat, egyértel-műen túllőve a célon, mindenestől fogva elvetik majd a cselekedeteket.

Nos, az őszinte hit mindig sze-retetből táplálkozik. A Kálváriá-ra tekintve nem az a cél, hogy az el-altasson titeket vagy lecsendesítse bennetek a lelkiismeretet, elhanya-golt kötelességeitek miatt, hanem hogy hitet adjon nektek, olyan hitet, mely megtisztítja lelketeket az önzés szennyétől. A munkának csak a kez-dete az, amikor hit által Krisztusba kapaszkodunk. Minden embernek vannak romlott és bűnös szokásai, melyek ellen erőteljes csatát kell vív-nia. Minden léleknek meg kell har-colnia a hit harcát. Krisztus követői

nem lehetnek kíméletlenek kapcso-lataikban, nem lehetnek keményszí-vűek, együttérzés nélkül valók. Be-szédük nem lehet nyers. Nem le-hetnek eltelve önbecsüléssel és fel-fuvalkodottsággal. Nem lehetnek lekezelőek, nem használhatnak dur-va szavakat, nem korholhatnak és nem ítélhetnek el.

A szeretet tettei a hit munkájából származnak. A Biblia vallása szün-telen munkálkodást jelent. ’Úgy fényljék a ti világosságtok az embe-rek előtt, hogy lássák a ti jó cseleke-deteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat’ (Máté 5:16). Félelem-mel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt, jókedvéből. Le-gyünk buzgók a jócselekedetekre és vigyázva maradjunk meg azokban! A hű Tanúbizonyság ezt mondja: ’Tu-dom a te dolgaidat’ (Jelenések 2:2).

Miközben igaz, hogy buzgó te-vékenykedésünk önmagában nem biztosítja üdvösségünket, az is igaz, hogy a minket Krisztussal egybekö-tő hit tevékenységre serkent bennün-ket.” – Szemelvények, 2. kötet, 19-20.

A mennyei diagnózis és gyógyszer

A Hű Tanúbizonyság üzenete a laodíceabeliekhez sürgetően szüksé-ges ebben az időben. (Lásd Jelené-sek 3:18-21.) Miért?

„Gyülekezeteink tagjainak nagy része ma vétkeiben és bűneiben ha-lott. Úgy járnak, mint az ajtó a sarkán. Évek óta önelégülten hallgatják a legkomolyabb, leglélekbemarkolóbb igazságokat, mégsem ültetik át a gyakorlatba. Ezért egyre érzéketle-nebbek az igazság iránt. Nem kel-tik őket bűnbánatra az intés és a fi-gyelmeztetés megrázó bizonyságté-telei. Az Istentől származó, embe-ri ajakról elhangzó legédesebb dal-lamok – a hit általi megigazulás és Krisztus igazságossága – nem válta-nak ki belőlük sem szeretetet, sem hálát. Bár a mennyei intéző a hit és szeretet legdrágább kincseit rakja eléjük, bár meghívja őket, hogy ve-gyenek tűzben megpróbált aranyat; fehér ruhát, hogy ne legyenek mezí-

telenek; szemkenőcsöt, hogy ne le-gyenek vakok, mégis megkeményí-tik ellene szívüket és nem váltják be langyos magatartásukat szeretet-re és buzgalomra. Bár hitvallást tesz-nek, mégis megtagadják a kegyesség erejét. Ha továbbra is így folytatják, Isten majd elveti őket. Alkalmatlan-ná teszik magukat arra, hogy Isten családjának tagjai lehessenek.” – Bi-zonyságtételek, 6. kötet, 426-427.

Üzenetünk a világhoz – a hangos kiáltás kezdete

„És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől” (Jelenések 18:1).

Az üzenetről, amit Minneapo-lisban mutattak be 1888-ban, E. G. White ezt írta:

„A próba ideje közel van, mert a harmadik angyal hangos kiáltása máris megkezdődött Krisztus, a bűn-bocsátó Megváltó igazságának kinyi-latkoztatásával. Ez a kezdeti fénye an-nak az angyalnak, melynek dicsősége betölti majd az egész földet. …

Ahhoz, hogy megállhassatok a nyomorúság idején, meg kell ismer-netek Krisztust és élnetek kell az Ő igazságával, melyet a bűnbánó bű-nösnek tulajdonít.” – Szemelvények, 1. kötet, 333.

„A hit általi megigazulás és Krisz-tus igazságossága legyen a pusztuló világnak hirdetett két tárgykör.” – A Te Igéd Igazság , 239.

Befejezés„Ne dobjátok el hát bizodalmato-

kat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vaj-mi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyör-ködik a lelkem. De mi nem vagyunk meg-hátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet n y e r j ü n k ” ( Z s i d ó k 10:35-39).

20

cseit.” – A Nagy Küzdelem, 113.„Amikor Luther Rómából visz-

szatért, a wittenbergi egyetemen megkapta a hittudományok dokto-ra címet. Most szabadabban szen-telhette magát a szeretett Szentírás kutatásának, mint bármikor azelőtt. Ünnepélyesen megfogadta, hogy egész életében figyelmesen fogja Is-ten Igéjét tanulmányozni és becsü-letesen prédikálni, nem pedig a pá-pák mondásait és tanait. Most már nemcsak szerzetes és egyetemi tanár volt, hanem a Biblia hivatalos hirde-tője is. Isten elhívta, hogy pásztorol-ja nyáját, amely éhezett és szomja-zott az igazságra. Luther határozot-tan kimondta, hogy a keresztények-nek csak a Szentírás tekintélyével alátámasztott tanítást szabad elfo-gadniuk. Ezek a szavak a pápai fenn-hatóság alapját ingatták meg, és a re-formáció létfontosságú elvét hang-súlyozták.” – A Nagy Küzdelem, 116.

Mivel a Biblia tanításaiban hitt –

„Jézus pedig felelvén, monda né-kik [a sadduceusoknak]: Tévelyeg-tek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatal-mát” (Máté 22:29).

„Lutherre…, aki a vallásos hit alapjaként csak a Szentírást ismerte el, korának nagy szüksége volt. Álta-la Isten csodálatos munkát végzett, hogy az egyházat megreformálja és a világot felvilágosítsa.” – A Nagy Küz-delem, 111.

Ebben a felolvasásban, amint megemlékezünk a 16. század nagy reformációjának 500. évforduló-járól, amit Luther vezetett, erre az alapelvre fogunk összpontosítani: „csak a Szentírás”, ami a nagy refor-mációban egy alapvető fogalom volt.

Luther a Szent Írások szorgalmas kutatója

1503-ban történt, amikor Luther 20 éves volt, hogy életében először látott Bibliát. A következő 20 éven át

nemcsak jól megismerte a Biblia tar-talmát, hanem le is fordította az Új-testamentumot görög nyelvről né-metre és elkezdte az Ótestamentu-mot is fordítani.

„Egy napon az egyetem könyv-tárában böngészgetve Luther felfe-dezett egy latin Bibliát. Soha azelőtt nem látta ezt a könyvet. Azt sem tud-ta, hogy létezik. Hallott ugyan rész-leteket az evangéliumokból és az apostoli levelekből a nyilvános is-tentiszteleten, de azt gondolta, hogy az az egész Biblia. Életében most lát-ta először a teljes Szentírást. Áhítat-tal vegyes csodálkozással lapozgat-ta a szent iratot. Érverése meggyor-sult, és szíve hevesebben dobogott, amikor saját szemével olvasta az élet igéit. Néha megállt és felkiáltott: ’Ó, bárcsak Isten adna nekem egy ilyen könyvet!’

Mennyei angyalok álltak mellet-te, és az Isten trónjától áradó fénysu-garak felfedték előtte az igazság kin-

5. felolvasás − Sola Scriptura - Egyedül csak a Szentírás

5. fe

lolv

asás

2017

. dec

embe

r 8. p

énte

k

Írta: J. Moreno

Egyedül csak a Szentírás

Sola Scriptura


és már nem a pápaság hiedelmeiben –, Luthert kiközösítették és eretnek-nek bélyegezték. Többször beidéz-ték az országgyűlés elé (a német ál-lamok nemzeti tanácsa elé, amit V. Károly császár vezetett), hogy meg-próbálják meggyőzni őt, hogy fel-adja a Szentírásba vetett hitét. A wormsi országgyűléshez intézett ün-nepélyes beszédében 1521-ben Lu-ther így válaszolt:

„’Mivel császári felséged és ti, ke-gyelmes urak világos, egyszerű és pontos választ kívántok, megadom. Ez a válaszom: hitemet nem rendel-hetem alá sem a pápának, sem a ta-nácsoknak, mivel a napnál is világo-sabb, hogy a pápa és a zsinatok sok-szor tévednek, és egymásnak ellent-mondanak. Ezért hacsak a Szent-írásból vett bizonyítékokkal, vagy a legvilágosabb érvekkel, és az álta-lam idézett szakaszok alkalmazásá-val meg nem győznek, és hacsak így fel nem szabadítják Isten szavának elkötelezett lelkiismeretemet, nem tudom és nem is akarom visszavonni tanaimat, mert a keresztény ember számára veszélyes dolog a lelkiisme-retével ellentétesen szólni. Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen.’

Ez az igaz ember tehát Isten Igé-jének biztos alapján állt. A menny fénye ragyogott arcán. … Nemes és tiszta jelleme, szívének békessége és öröme nem maradt rejtve senki előtt.” – A Nagy Küzdelem, 146-147.

Így történt tehát, hogy az erköl-csi és lelki reform munkája Isten írott Igéjén alapult.

A Szentírás igazságaA Szentírás természetét és igaz

voltát tekintve néhány fontos szem-pontot fogunk megvizsgálni.

1. Isteni ihletettség„Tudván először azt, hogy az

írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a pró-fétai szó; hanem a Szent Lélektől in-díttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2 Péter 1:20-21).

„A teljes írás Istentől ihletett és

hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó csele-kedetre felkészített” (2 Timótheus 3:16-17).

„Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy híjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája pa-rancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!” (Ésaiás 34:16.)

„Igéjében Isten rábízta az em-berekre az üdvösség elnyeréséhez szükséges ismereteket. A Szentírást úgy kell fogadnunk, mint az Ő aka-ratának hiteles, tévedhetetlen kinyi-latkoztatásait.” – Az Én Életem Ma, február 6.

2. Isten és emberek közötti kommunikáció eszköze

A Szentírás Isten hangja, amely hozzánk beszél, olyan biztosan, amennyire „élőnek” halljuk azt. Itt találjuk a világ igaz történetét és kü-lönösen az emberi faj eredetét, a ké-telkedés mindenféle árnya nélkül. Itt van a Jézus Krisztusról, Megváltónk-ról és apostolairól szóló feljegyzés, ugyanúgy az egyházáról és a hitnek alapelveiről való írások.

Több mint 1600 évet átfogó idő-szak alatt 40 szerző írta, akiket Is-ten ihletett. A Bibliát minden más könyvnél több nyelvre fordították le és adták ki. Különböző részei 2400 nyelvre lettek lefordítva, az Újtes-tamentum 1115, a teljes Biblia 426 nyelvre. (Ma a tudósok 6900 nyelv létezéséről tudnak világszerte, úgy-hogy még mindig sokat kellene dol-gozni azért, hogy mindenkihez el-jusson.)

3. A Szentírás méltó arra, hogy bízzunk benne

„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsoltárok 119:105).

„A te igédnek summája igaz-ság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló” (Zsoltárok 119:160). A Szentírás isteni eredetű, tehát nem lehet egyenlővé tenni a hagyomá-nyokkal, nem is szólva a magisztrá-

tusról vagy a pápa kijelentéseiről. A Szentírás tökéletesen tartalmazza Is-ten akaratát és jól megtanít mindent, amit egy embernek tudnia kell ah-hoz, hogy üdvözüljön. Részletesen és teljesen le van írva benne a szol-gálatnak az a módja, amit Isten el-vár tőlünk. Ezért senki sem jogosult arra, még a lelkészek vagy prédiká-torok sem, hogy olyan dolgokat ta-nítsanak, ami különbözik attól, amit a Szentírás tanít nekünk. Pál apostol figyelmeztette a hívőket Galatában: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek vala-mit azon kívül, amit néktek hirdet-tünk, legyen átok” (Galata 1:8). Az Úr szigorúan tiltja, hogy hozzáad-junk valamit Isten Igéjéhez vagy el-vegyünk belőle (5 Mózes 12:32. és Jelenések 22:19). Kétségtelen, hogy azok a tantételek, amelyeket a Szent-írás tartalmaz, minden értelemben tökéletesek és teljesek. Nem szabad úgy tekintenünk semmilyen em-ber írását, bármilyen szent vagy tö-kéletes ember is volt, mint a Szent-írással egyenlő értékűt. Nem sza-bad azt gondolnunk, hogy a szoká-sok, többség, hagyományok, sikeres idők és emberek, tanácskozások, ha-tározatok vagy rendeletek valamikor is ugyanolyan értékkel rendelkez-nek, mint Isten igazsága, mert az Ő örökkévaló igazsága minden más fö-lött áll.

4. Isten Igéje a legfőbb

Az Úr felszólít minket: „Tuda-kozzátok az írásokat, mert azt hiszi-tek, hogy azokban van a ti örök éle-tetek; és ezek azok, amelyek bizony-ságot tesznek rólam” (János 5:39).

Isten népének el kell ismernie az emberi kormányzatot, mint isteni eredetű intézményt. Az Ige engedel-mességre tanít a hatóságokkal szem-ben, mint szent kötelességre. Azon-ban amikor kívánalmaik összeüt-közésbe kerülnek Isten kívánalmai-val, Isten Igéjét kell elismerni, hogy minden emberi törvény fölött áll. Az „így szól az Úr” kijelentést nem lehet félretenni vagy felcserélni arra, hogy „így szól az egyház vagy az állam”. Krisztus koronáját magasan a földi

22

zással kutatjuk. Így Isten Szavát éle-tünk vezetőjévé téve Krisztus imája értünk valóban választ nyer: „Szen-teld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság” (János 17:17). Az igaz-ság szavakban és tettekben való be-mutatása a mi hitvallásunk. Csak így ismerhetik meg mások a Bibliába ve-tett hitünket.

A reformátorok, akik a tévedé-sek ellen tiltakoztak, adták nekünk ezt a nevet: „protestáns”. Érezték, hogy Isten elhívta őket, hogy bemu-tassák az evangéliumot a világnak, és így készek voltak arra, hogy feláldoz-zák javaikat, szabadságukat, sőt még életüket is azért az ügyért, amit kép-viseltek. Vajon mi olyan hűségesek vagyunk-e örökségünkhöz ebben a nagy küzdelem utolsó összecsapásá-ban, mint a reformátorok voltak az övékhez?

Még akkor is, amikor üldözés-sel és halállal néztek szembe, ezek a bátor úttörők mindenhol elterjesz-tették az akkori időre szóló jelenva-ló igazságot. Isten Igéjét az embe-reknek adták; minden osztály, ala-csony és magas, gazdag és szegény, tudós és tudatlan buzgón tanulmá-nyozta, és azok, akik elfogadták a világosságot, szintén hírnökök let-tek. Azokban a napokban az igaz-ságot gyakran nyomtatott lapok ál-tal vitték az emberek otthonaiba. Luther tolla egy erő volt, és írásai, amelyeket széles körben elterjesz-tettek, megrázták a világot. Ugyan-azok az eszközök állnak rendelkezé-sünkre, százszor nagyobb források-kal. Bibliák és kiadványok sok nyel-ven bemutatják az erre az időre szó-ló igazságot, és hozzáférhetőek szá-munkra és gyorsan elvihetők a vi-lág minden tájára. Szorgalmasaknak kell lennünk a Biblia tanulmányozá-sában és buzgóknak a világosság ter-jesztésében!

Kereszténység és reform ma

„A reformáció nem fejeződött be Lutherrel, amint azt sokan gondol-ják. Folytatni kell a világ történel-mének lezárulásáig. Luthernek nagy munkát kellett elvégeznie, hogy má-sokra is ráárassza azon fényt, ame-

hatalmak koronája fölé kell emelni.Az alapelv, amit védelmeznünk

kell ebben az időben, ugyanaz, mint amit a nagy reformációban lévő evangélium követői képviseltek. Amikor a fejedelmek találkoztak a speieri országgyűlésen 1529-ben, úgy tűnt, hogy a világ reménye kiha-lóban van. Azon a gyűlésen a császár rendeletét adták elő, ami korlátozta a vallásszabadságot és megtiltotta a reformált tantételek minden további terjesztését. Vajon elfogadják a né-met fejedelmek a határozatot?

El legyen-e rejtve az evangélium világossága a tömegek elől, akik még mindig sötétségben vannak? A világ-ra vonatkozó létfontosságú kérdése-

ket vitatták meg. Azok, akik elfogad-ták a megreformált hitet, találkoztak és egyhangúlag elhatározták: „Eluta-sítjuk a határozatot. Lelkiismereti kérdésekben nem szabad a többség erejének érvényesülni.”

Azok a reformátorok a vallás-szabadság igazságának zászlóját na-gyon magasra emelték, és ezt ránk bízták ebben az utolsó küzdelemben is. El kell fogadnunk azt. A felelősség ezért a nagyszerű ajándékért azokon nyugszik, akiket Isten megáldott Igéjének ismeretével. Az Igét és azt az ihletett igazságot, ami benne ta-lálható, legfelsőbb hatalomként kell elfogadnunk. Csak úgy tudjuk meg-becsülni, ha személyes tanulmányo-

5. felolvasás − Sola Scriptura - Egyedül csak a Szentírás


lyet Istentől nyert. De Luther nem nyerte el a teljes világosságot, ame-lyet a világnak át kellett adnia. Azon naptól mostanáig új világosság ra-gyogott rá a Szentírásra, és állandó-an új igazságok tárulnak fel.

Luther és munkatársai nemes munkát végeztek Istenért, mivel azonban a római egyházból kerül-tek ki, maguk is hitték és védelmez-ték tanait, és így nem lehetett tőlük elvárni, hogy felismerjék ennek min-den tévedését. Munkájuk az volt, hogy letörjék Róma bilincseit, és a világ népének kezébe adják a Bibli-át. Mégis bizonyos fontos igazságo-kat nem tudtak felismerni, és egyes súlyos tévelygéseket nem tudtak fel-adni. Közülük többen továbbra is a vasárnapot ünnepelték a többi pápai eredetű ünneppel együtt. Nem te-kintették úgy, hogy isteni tekintély-lyel bír, de hitték, hogy meg kell tar-taniuk mint általánosan elfogadott istentiszteleti napot. Néhányan kö-zülük azonban a negyedik parancso-lat szombatját tisztelték. Az egyház reformátorai között tiszteletreméltó helyre kell tenni azokat, akik még a protestánsok előtt is ismeretlen igaz-ságokat védelmeztek, akik fenntar-tották a negyedik parancsolat érvé-nyességét és a bibliai szombat kö-telező voltát. Amikor a reformáció visszaszorította a sötétséget, amely elárasztotta az egész kereszténysé-get, a szombat ünneplőit sok ország-ban fellelhették.

Azok, akik elnyerték a reformá-ció nagy áldásait, nem haladtak elő-re azon az ösvényen, amelyre Lu-ther oly nemeslelkűen lépett rá. Idő-ről időre felkelt néhány hűséges fér-fiú, hogy új igazságokat hirdessen, és feltárja a régen ápolt tévelygése-ket, de a többség a Krisztus napjai-ban élő zsidókhoz vagy a Luther ide-jében élő római katolikusokhoz ha-sonlóan megelégedett azzal, hogy azt higgye, amit atyái hittek, és úgy éljen, mint atyái éltek. Ezen okból a vallás újra formasággá vált, és a té-velygéseket és babonákat, amelye-ket eltávolíthattak volna, ha a gyü-lekezet tovább is Isten világosságá-nak fényében járt volna, megtartot-ták és tovább ápolták. Így a reformá-

ció szelleme fokozatosan kihalt, míg végül majdnem ugyanolyan nagy szükség volt a reformálásra a protes-táns egyházakban, mint a római egy-házban Luther idejében. Ugyanazon lelki kábultság, az emberek vélemé-nyének ugyanolyan tiszteletben tar-tása, ugyanolyan világias szellem uralkodott, és Isten igéjének tanítá-sait ugyanúgy emberi rendeletekkel helyettesítették. A büszkeséget és a nagyvilági pazarlást a vallás palástja alatt ápolták. Az egyházak megrom-lottak a világgal való szövetkezés ál-tal. Így lealacsonyodtak azon ne-mes alapelvek, amelyekért Luther és munkatársai oly sokat tettek és szen-vedtek.

Amikor Sátán látta, hogy az igaz-ságot nem tudta legyőzni üldözé-sek által, újra a megalkuvásnak azt a fegyverét választotta, amely a nagy hitehagyásra és a római egyház meg-reformálására vezetett. Rábírta a ke-resztényeket, hogy szövetkezzenek, de most nem a pogányokkal, hanem azokkal, akik e világ Istenének imá-dásával szintén bálványimádóknak bizonyultak.

Sátán nem tudta tovább vissza-tartani a Bibliát a néptől. Mindenki számára elérhetővé vált. Ezreket bírt arra azonban, hogy hamis magyará-zatokat és téves elméleteket fogadja-nak el, anélkül, hogy tanulmányoz-ták volna a Szentírást, hogy megis-merjék az igazságot. Megrontotta a Biblia tanításait, hogy mély gyöke-ret verjenek a hagyományok, ame-lyek milliókat tettek tönkre. Az egy-ház fenntartotta és védelmezte a ha-gyományokat, ahelyett, hogy küz-dött volna a hitért, amely egyszer a szenteknek osztályrészül jutott.” – A Megváltás Története, 220-221.

Isten Igéje győzedelmes lesz

„A hitetlen Voltaire egyszer kér-kedve ezt mondta: ’Meguntam min-dig azt hallgatni, hogy tizenkét em-ber alapította meg a keresztény val-lást. Be fogom bizonyítani, hogy egyetlen ember elég lesz, hogy le-győzze azt.’ Generációk tűntek le ha-lála óta. Emberek milliói fogtak ösz-sze a Biblia elleni harcban, de annyi-

ra eredménytelenül, hogy ahol ko-rábban száz volt, most tízezer, sőt százezer példány van Isten könyvé-ből. Az egyik korai reformátornak a keresztény egyházról mondott sza-vai szerint ’a Biblia olyan üllő, amely már sok kalapácsot elkoptatott’. Így szól az Úr: ’Egy ellened készült fegy-ver sem lesz jó szerencsés, és min-den nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz’ (Ésaiás 54:17).

’Istenünk beszéde mindörökre megmarad!’ ’Minden Ő végzése tö-kéletes. Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenes-ségből származottak’ (Ésaiás 40:8; Zsoltárok 111:7-8). Ami emberi te-kintélyen alapszik, meghiúsul; de ami Isten változhatatlan szavának sziklájára épül, örökké megáll.” – A Nagy Küzdelem, 257.

„Minden megfertőződött és megromlott e kor álnokságával és csalásával. Most szilárd igazságot akarunk lefektetni alapunknak. Fér-fiak és nők alszanak. A fiatalokat el-bűvölte, elvakította a hamisság. Szé-nára, fára és pozdorjára fektetik alapjukat, amit az utolsó nap tüze megemészt majd. Az értelem ugyan-olyan természetű lesz, mint amivel táplálják. Csak egyetlenegy gyógy-szer van; és ez az, hogy járatosak le-gyünk a Szentírásban. Nem tudjuk túlzásba vinni a Biblia tanulmányo-zását. Krisztus mondta: ’Tudakoz-zátok az Írásokat’, de a természe-tes szív bármi mást tanulmányozna, csak a Szentírást nem.” – Manuscript Releases, 6. kötet, 260.

„Valamennyien az örökkévalóság-ra építünk. Hadd nyerje hát el jelle-münk az isteni hasonlóságot tiszta, nemes szavak és igaz tettek által. Ak-kor az egész menny látni fogja, és így szól: ’Jól vagyon, jó és hű szolga.’ … A hatalmas, nagyszerű építmény fenn fog állni az egész örökkévalóságban. Ezért ennek az épületnek ki kell áll-nia a végső próbát. Biztos-e az alap? Isten Igéjének cselekvésére épült? A Biblia mindenkit figyelmeztet: ügyel-jünk rá, hogyan építünk. Bizonyo-sodjunk meg róla, hogy az alap a kő-sziklára van helyezve.” – Manuscript Releases, 19. kötet, 197.

24

Vegyük szemügyre a közel 2000 évvel ezelőtti utazást a damasz-

kuszi úton. Saulus egy nagyon buz-gó ember volt, aki égett a vágytól, hogy megkeresse a feltételezett lá-zadókat az egyetlen igaz vallás el-len. Úgy gondolta, hogy megvé-di azt a hitet az ő befolyásuktól. Minden erejével azon volt, hogy pontot tegyen ennek az új keletű vallásnak a végére. Buzgón terve-ket szőtt, hogy miként hajtsa végre kegyetlen szándékát. Amint a farize-usok közeledtek célállomásukhoz, útközben Saulus, az üldöző találko-zott Jézussal az Ő dicsőségében. Vá-ratlan felszólítást hallott tőle, aki vá-dolta őt mindezekért a negatív ér-zelmekért, amik szertesugároztak egész lényéből. „Saul, Saul, mit ker-getsz engem?” (Apcs 9:4). Micsoda új kezdet! Felismerve a beszélő di-csőségét és végtelen felsőbbrendű-ségét, a reszkető Saulus megkérdez-te: „Kicsoda vagy, Uram?” A válasz épp olyan meglepő volt, mint ami-lyen rövid: „Én vagyok Jézus, akit te kergetsz” (Apcs 9:5). Micsoda éle-tet megváltoztató tapasztalat! Mi-lyen meglepetés! Az igazi hit kez-dete! Ezek a keresztények nem láza-dók – a kereszténység valójában az igaz vallás!A megmentő szövetség

„[Saul] remegve és ámulva mon-da: Uram, mit akarsz, hogy csele-kedjem? Az Úr pedig monda néki:

Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell csele-kedned” (Apcs 9:6). Három hosszú napot töltött magányban és teljes vakságban. Ez idő alatt Saulusnak megvolt a lehetősége, hogy megis-merje Istent, akit szolgál, felismer-je életének célját, és meghozza a legfontosabb döntést, amit a bűnös ember meghozhat – hogy teljesen és fenntartás nélkül Jézus Krisztus-nak, mint személyes Megváltójának és Urának áldozza magát.

Miért volt szüksége Saulusnak három nap vakságra? Mert ízig-vé-rig farizeus volt. „Az én ifjúságom-tól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeru-zsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam elei-től fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint él-tem, mint farizeus” (Apcs 26:4-5). Kérdésében, „Mit akarsz, hogy cse-lekedjem?”, ez a lelkület tükröző-dik vissza: Hűséges akarok lenni. A mennybe akarok jutni. Istennek akarok szolgálni. Engedelmeskedni akarok ezen új vallás minden szabá-lyának. Adj még több utasítást, ho-gyan végezzem munkámat. Mutasd meg, hogyan étkezzem. Adj szabá-lyokat, hogyan öltözködjem. Adj több szabályt és én mindegyiknek engedelmeskedek, és Jézus Krisz-tus legszigorúbb követője leszek. Ez

nagyon hasonlít ahhoz, amit a zsi-dók mondtak, miután meghallgat-ták Isten törvényét a Sínainál. „Azu-tán vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedel-meskedünk” (2 Mózes 24:7). Mi-után meggyőződtünk az igazságról, ezek igazán jó törekvések. De a ter-mészetes szívnek nincs ereje ahhoz, hogy megvalósítsa ezeket.

Ennek az embernek időre volt szüksége, hogy igazán megértse a bűnös természet mélységét, ami az emberi nemzetség minden tagjá-ra kihatással van. Teljes meggyőző-désre kellett jutnia afelől, hogy „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok” (Ésaiás 6:5). Világos képet kellett „látnia” arról, hogy mi a legjobb dolog, amit a bűntelen Is-tennek ajánlhatunk. Látnia kellett, hogy „mint a tisztátalan és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink” (Ésaiás 64:6). Fel kellett ismernie bűnösségét. „Krisz-tus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én” (1 Timótheus 1:15). Amíg nem értette meg tisztán és nem fogadta el ezt a tényt egész lé-nyének romlottságáról, Saulus ma-radt, aki megpróbált szolgálni Is-tennek, de állandóan kudarcot val-lott. Tisztán leírta ezt a régi életét az újonnan megtért hívőknek Ró-

6. felolvasás − SolusChristus–Egyedül Krisztus által

6. fe

lolv

asás

2017

. dec

embe

r 9. s

zom

bat

Írta: Peter D. Lausevic

Egyedül Krisztus által

Solus Christus


ra, valamint hasznos, hűséges életet éljen itt ezen az erkölcstelen boly-gón. „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott embe-rek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartat-nunk” (Apcs 4:12). Nem számít, mi-lyen keményen próbálkozunk. Nem számít, mennyi és milyen határozott döntést hozunk. Csak egyetlenegy módja van az átváltozásnak – és ez az a tudatos cselekedet, hogy telje-sen átadjuk magunkat Jézus Krisz-tusnak, személyes Megváltónknak és Urunknak.

Miről beszélünk, amikor ezt mondjuk: „Jézus”? Kinek kell át-adnunk magunkat? Ez nem vala-mi szép képzeletbeli kifejezés, ami-lyeneket a teológiai magyarázatok-ban találunk. Sem nem egy gyönyö-rű kép, amit a legnagyszerűbb festő festett, mint a legjobb képmást. „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot” (1 Korinthus 1:23). Ez Jézus, aki meghalt a bűneimért. Meghalt helyettem. Ez az evangéli-um lényege. Ez az erő forrása az alá-zatos hívő számára, ami olyan hely-zetbe hozza őt, mintha soha nem vétkezett volna Isten egyszerű ki-jelentései ellen. „Kit az Isten ele-ve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmu-tassa az ő igazságát az előbb el-követett bűnöknek elnézése mi-att, az Isten hosszútűrésénél fog-va” (Róma 3:25). Ez az életet meg-változtató erő ebben az isteni kije-lentésben található. Amikor valakit igaznak jelent ki, az az ember azért igaz, mert Isten azt mondta. (Lásd Zsidók 6:18.)

Ez az evangélium ereje. „Mert nem szégyellem a Krisztus evangé-liumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidó-nak először meg görögnek” (Róma 1:16). Amikor arról a hatalom-ról beszélünk, ami megváltoztat-ja egy ember bűnös útjait, arra is ki kell térnünk, hogy ne csak a szenve-dést lássuk, hanem a kereszt szépsé-gét és erejét is. „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet. … Ámde magoknak a hivatalosok-nak, úgy zsidóknak, mint görögök-nek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét” (1 Korinthus

1:23-24). Ez vallásunk központi té-mája. „A tárgykör bármelyik pont-ját tárod is fel, magasztald Jézust, minden reménységünk középpont-ját.” – Bizonyságtétel a Lelkészeknek, 112. Ha ezt elveszítjük, elveszítjük az egész vallásunkat.

Az általános emberi gondolko-dással ellentétben ez az igazi von-zóerő, ami a bűnöst a világegyetem Örök Istenéhez vezeti. Megpró-bálhatunk nagyon sok módszert, hogy az emberek figyelmét felhív-juk az üzenetre. A társas összejöve-telek jók, a különleges ifjúsági alkal-mak is. Az énekesek csoportja és a koncertek igazán vonzóak. A pró-féciai szemináriumok bemutatják a nemzetek történelmét és megbizo-nyosodunk róla, hogy a Biblia Isten Igéje. De az igazi vonzóerő a Kálvá-ria keresztjének egyszerű történe-tében rejlik. „És én, ha felemelte-tem e földről, mindeneket magam-hoz vonszok” (János 12:32). A ke-resztre feszített és feltámadt Meg-váltó minden lesz számunkra. „Mert nem végeztem, hogy egyébről tud-jak ti köztetek, mint a Jézus Krisz-tusról, még pedig mint megfeszí-tettről” (1 Korinthus 2:2). „A Kálvá-ria keresztje erővel, hatalommal hív, megadja az okot, hogy miért sze-ressük Krisztust, és miért tekintsük Őt az elsőnek, az utolsónak és a leg-jobbnak mindenben.” – That I May Know Him, 65.

Személyes kapcsolat Istennel

De mit értünk az alatt, amikor azt mondjuk, hogy oda kell áldoz-nunk szívünket Jézus Krisztusnak, mint személyes Megváltónknak és Urunknak?

Ez az isteni Megváltó nem más, mint az örök élet. „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek vilá-gossága” (János 1:4). Mi nem a föl-di, halandó életről beszélünk, ha-nem az örök életről. „És ez az a bi-zonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van” (1 János 5:11). Ez egy olyan valami, amivel csak az isten-ség rendelkezik. „Ez nem testi, ha-nem örök életet ígér, ami kizáró-lag Isten tulajdona. Az ige, mely Is-tennel volt és maga Isten volt, ilyen élettel rendelkezett. A testi életet mindenki úgy kapja. Nem örök, és nem halhatatlan élet az, mert Isten,

mában. „Mert tudom, hogy nem la-kik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselek-szem, melyet nem akarok” (Róma 7:18-19).

Amint Saulus felismerte az em-beri természet romlottságának mélységét, végül el tudta fogadni az új szövetség alapelveit és meg-engedte Istennek, hogy megvál-toztassa szívének indítékait. „Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvénye-met az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem” (Zsi-dók 8:10). Mivel ez a törvény a szí-vünkbe van írva, az igazi alapelvek megváltoznak a „ne ölj” vagy „ne gyűlölj”-ről arra, hogy „nem akarok ölni vagy gyűlölni”, és a „ne lopj” is megváltozik arra, hogy „nem akarok lopni”. „A törvény Isten gondolata-inak kifejezése, és ha ezeket Krisz-tusban elfogadjuk, a saját gondo-latainkká válnak. Ez emel a termé-szet hajlamai, vágyai fölé, olyan kí-sértések fölé, melyek bűnhöz ve-zetnének.” – Jézus Élete, 252. Saulus most Pál lett, minden idők legna-gyobb evangélistája.

Egy megváltozott természet a kereszt lábánál

Mire van szükség ahhoz, hogy megváltoztassuk bűnös, romlott természetünket, amelyet szüleink-től örököltünk, és folyamatosan hozzáadtuk saját gonosz döntésein-ket? A Tízparancsolat meghallgatá-sa a Sínai-hegyen önmagában nem változtatta meg az izraelitákat. Igen, megijesztette őket egy rövid időre, de nem okozott tartós változást. Ha szemünk előtt tartjuk a törvényt, ki-csi dobozokba kötve, amelyeket amuletteknek nevezünk, ugyan-úgy nem tudjuk ezt megvalósítani. „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a test-ben” (Róma 8:3). Csak Jézus Krisz-tus megismerése, értékelése és tö-kéletes elfogadása tudja megváltoz-tatni a bűnös jellemét, hogy szent és alkalmas legyen a menny számá-

26

az élet adója visszaveszi. Az ember nem ura életének. De Krisztus nem kölcsön kapta életét, tőle senki sem vehette el.” – A Te Igéd Igazság , 144.

Ismerjük meg Őt személyesen, aki az összekötő kapocs az emberi-ség és az istenség között! Ez az a lét-ra, amit Jákob látott, amikor a biz-tos halál elől menekült, amit saját gonosz tetteivel idézett elő. Ezért olyan fontos ismerni az istenséget Jézus Krisztus által. (János 17:3.) Ha nem kapcsolódunk össze köz-vetlenül az istenséggel, az halált jelent, „mert a mi Istenünk meg-emésztő tűz” (Zsidók 12:29).

Ez az emberi természete Krisz-tusnak, ami közvetlen kapcsolatba lép az emberiséggel. Ezért „jól ten-nénk, ha mindennap elmélkednénk Krisztus életéről. Vegyük át pontról pontra, képzeljünk el minden jele-netet, különösen a végsőket! Ha így időzünk értünk hozott nagy áldoza-tánál, benne való bizalmunk állan-dósul, szeretetünk elmélyül, Lelke mélyebben áthat bennünket. Ha üd-vözülni akarunk, meg kell tanulnunk a bűnbánat és az alázat leckéjét a ke-reszt lábánál.” – Jézus Élete, 61.

Isteni igazságHogyan lehetünk kapcsolatban

egy olyan valakivel, akit nem lá-tunk? Hogyan mondhatjuk, hogy Solus Christus (egyedül Krisztus ál-tal), amikor egy olyan valakivel ál-lunk kapcsolatban, aki láthatatlan?

Jézus világos választ adott erre, mielőtt eltávozott a tanítványoktól. Egy beszélgetésben, melyben fel-tárta nekik azt, hogy milyen elsza-kadást fognak érezni, amikor Ő el-megy, elmondta nekik, hogyan le-het személyes kapcsolatuk vele. „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én ál-talam” (János 14:6). Jézus az igaz-ság megtestesülése. Ő a megváltás tervének kinyilatkoztatása, Isten Igéje, amit mindannyiunknak ol-vasnunk és tanulmányoznunk kell, hogy elnyerhessük az örök életet. „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige” (János 1:1). Ez az az Ige, ami a Bib-lia igazságaiban és tanaiban nyilvá-nul meg, ami szabadságot hoz a lé-leknek. „És megismeritek az igazsá-got, és az igazság szabadokká tesz

titeket” (János 8:32). Ezen Ige ta-nulmányozása által, ami valójában Jézus Krisztus személyes ismeretét és elfogadását jelenti, lesz hatékony a hit, amit Isten minden embernek felkínál (Róma 12:3), aki erre a vi-lágra születik. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17).

Az igazi tanítás, amely abból a vi-lágosságból fakad, hogy Jézust elfo-gadjuk személyes Megváltónknak, olyan, mint az eső a növényeknek: tőle függ életük. „Csepegjen tanítá-som, mint eső, hulljon, mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pá-zsitra!” (5 Mózes 32:2). Szüntessük meg az esőt, és akkor halált és siva-tagot találunk. Távolítsuk el a tiszta tanításokat az egyházból és szemé-lyes életünkből, és az eredmény lel-ki halál és kegyetlen pusztaság lesz. Fogadjuk el a Bibliát úgy, amint Jé-zus mondja nekünk, hogy ez a meg-mentő evangélium, mert gyakorla-ti és személyes módon nyilatkoz-tatja ki Jézust. „Gondot viselj ma-gadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat” (1 Timótheus 4:16). Ezért van az, hogy egy jó lelkipász-tor összekapcsolja Jézus gondosko-dó lényéről való ismereteit a Szent-írásban kinyilatkoztatott tanításai-val. „Ezeket ha eleikbe adod az atya-fiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgá-ja leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél” (1 Timótheus 4:6).

Azt olvassuk, hogy Jézus Isten Igéje. Tehát olvasnunk kell a Szent Iratokat annak érdekében, hogy megtaláljuk bennük Krisztus tanítá-sait, és így az Igében lévő erő meg tudjon változtatni minket. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a ta-nításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészí-tett” (2 Timótheus 3:16-17). Ez csak olyan átalakulással lehetséges, ami lehetővé teszi számunkra, hogy az örökkévalóságot a tiszta és szent Is-tennel töltsük. „Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent va-gyok” (1 Péter 1:16).

Hűséges ősapáink életüket adták azért, hogy megőrizzék a tanítások

tisztaságát, mert a tiszta igazságok elutasítása Megváltójuk elutasításá-val lett volna egyenlő. „Az egyház és a világ javát szolgálná, ha azok az el-vek, amelyek annak idején az állha-tatos lelkeket vezérelték, újraéled-nének azok szívében, akik magu-kat Isten népének vallják. Aggasztó az a közömbösség, amely a tanté-telekkel, a keresztény hit oszlopai-val szemben mutatkozik. Tért hódít az a vélemény, hogy elvégre is ezek nem létfontosságúak. Ez a romlott-ság Sátán eszközeinek a kezét erősí-ti. Most ezrek, akik magukat Krisz-tus követőinek vallják, szívesen fo-gadják azokat a hamis elméleteket és végzetes tévedéseket, amelyeket a hűségesek a múltban életük koc-káztatásával elutasították és lelep-leztek.” – A Nagy Küzdelem, 41-42.

Az evangélium „Istennek hatal-ma az üdvösségre”. Mivel hűséges ősapáink megtartották a tiszta ta-nításokat, volt erejük ahhoz, hogy evangélizációt hajtsanak végre ezen a gonosz világon, annak ellenére, hogy úgy látszott, minden ellenük dolgozik. „Az őskeresztények ta-gadhatatlanul különleges emberek voltak. Feddhetetlen életük és ren-díthetetlen hitük állandó rosszallás-ként hatott, amely megzavarta a bű-nösök ’nyugalmát’. Kevesen voltak, és nem dicsekedhettek vagyonnal, ranggal, sem megtisztelő címmel, de a gonoszok féltek tőlük, amikor tanításaikat hallották, és jellemü-ket megismerték.” – A nagy küzde-lem, 42. Ezért kell nekünk is állhata-tosaknak lennünk az igazságokhoz, amelyeket Krisztus prófétái által nyilatkoztatott ki nekünk. „Szeret-teim, mivelhogy minden igyekezet-tel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen vol-tam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott” (Júdás 3).

Hűséges dorgálásAmikor Pál, a nagy evangélis-

ta érezte, hogy életének végéhez közeledik, és az üldözőből halá-lig üldözött lett, azok felé fordítot-ta figyelmét, akik őt fogják követ-ni. Intése az idők végezetéig hang-zik: „Hirdesd az igét, állj elő vele al-kalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem

6.felolvasás−SolusChristus–Egyedül Krisztus által


szenvedik, hanem a saját kívánsága-ik szerint gyűjtenek magoknak ta-nítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak” (2 Timótheus 4:2-4).

„Miután Pál attól félt, hogy Timótheust szelíd és engedékeny lelkülete visszatartja munkájának egyik lényeges részétől, ezért kü-lön felszólítja, hogy legyen hű a bűn megrovásában is, sőt élesen fedd-je meg azokat, akik durva bűnöket követnek el. Mindazáltal ’teljes bé-ketűréssel és tanítással’ tegye. Krisz-tus türelmét, szeretetét mutassa ki, hogy intelmeit magyarázat és az Ige igazsága által juttassa érvényre.” – Az apostolok története, 345.

Amikor Jézusról beszélünk és csakis Róla, nem tudjuk elválaszta-ni az igaz és élő Jézust az Ő tanítá-saitól, amelyek visszatükrözik jelle-mét. Gyakran felteszik nekünk ezt a kérdést: „Melyik a fontosabb: Jézus vagy a tanításai? Jézus vagy a tör-vény?” A Biblia azt tanítja nekünk, hogy Jézus az igazság (János 14:6). Ugyanez a Biblia azt tanítja nekünk, hogy az igazság a törvény. „A te igaz-ságod igazság örökké, és a te törvé-nyed igaz” (Zsoltárok 119:142). Mi-vel Jézus az igazság, és az igazság a törvény, így Jézus a szabadság tö-kéletes törvényének gyakorlati ki-nyilatkoztatása. A törvény formai tanításai egy élő Megváltó nélkül nem vezethetnek üdvösségre, mert az erő Jézus Krisztus vérében van. Azonban Krisztus megtisztító vére természetszerűen a törvény iránti engedelmességhez vezet, ami egy-szerűen ÖNMAGA kifejezése.

A prófécia azt mondja, hogy a törvény a szívben van. „Hogy tel-jesítsem a te akaratodat; ezt ked-velem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van” (Zsoltárok 40:9). Kinek a szívében? Hasonlít-suk össze ezt a verset Zsidók 10:5-7. versekkel, és meg fogjuk látni, hogy Jézusról beszél. Neki a törvény a szí-vébe volt írva. Ennek következtében ha én feltétel nélkül valóban elfoga-dom Jézust személyes Megváltóm-nak, ugyanaz a törvény lesz beírva az én szívembe is. (Lásd Jeremiás 31:33.) Az eredmény pedig egy tel-jes változás lesz az életemben és jel-lememben. „És adok néktek új szí-vet, és új lelket adok belétek, és el-

veszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lel-kemet adom belétek, és azt cselek-szem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet meg-őrizzétek és betöltsétek” (Ezékiel 36:26-27).

„A szavak: ’új szívet adok nék-tek’ (Ezékiel 36:26), azt jelentik: új értelmet adok néktek. A szív meg-változása mindenkor együtt jár a keresztény kötelességek világos felfogásával, az igazság megérté-sével. Az igazság megértésének vi-lágossága egyenes arányban lesz Isten szavának megértésével. Aki imával, erős figyelemmel olvassa a Szentírást, világos értelmet és meg-bízható ítélőképességet fog nyer-ni, mintha csak Istenhez fordulásá-val magasabb szellemi színvonalra jutott volna.” – Counsels to Parents, Teachers and Students, 452. (Érte-lem, Jellem, Egyéniség , 1. kötet, 62.)

Életed UraSzámos különböző módon be-

szélhetünk Jézusról. Számos név-vel azonosíthatjuk Őt, amelyeket a Bibliában olvashatunk. A kezdettől fennálló küzdelem mindig az Ő en-gedélyével és az Ő felügyelete mel-lett létezett, de az idők végén min-den élő ember el fogja ismerni ezt a hatalmat. „És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Is-ten dicsőségére” (Filippi 2:11). El-ismered-e Őt nemcsak Megváltód-nak, hanem életed Urának minden-ben? Gyakran ismételjük ezt a jel-mondatot: „Mit tenne Jézus?”, és később: „Mit tenne Jézus ebben a helyzetben?” Komolyan vesszük-e ezeket a kérdéseket? Itt nem ar-ról beszélünk, hogy megpróbáljuk megtalálni annak a módját, hogy rákényszerítsük magunkat az enge-delmességre. Arról beszélünk, hogy kezdettől fogva helyesen adjuk át neki magunkat. Arról beszélünk, hogy szívesen teljesítjük Isten aka-ratát és megkérjük Őt, hogy igazi vezetője legyen életünknek – nem másodpilóta, hanem a pilóta. „Ha valaki cselekedni akarja az ő akara-tát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én ma-gamtól szólok?” (János 7:17). „A vi-lágot csak úgy lehet figyelmeztetni, ha látják, hogy az igazság hívei meg-szentelődtek az igazság által; ha ma-gasztos és szent elvek szerint cse-

lekszenek, a lehető legnemesebb értelemben húzva meg az elválasz-tó vonalat Isten parancsolatainak megtartói és a parancsolatok lábbal tiprói között.” – A Te Igéd Igazság , 249. Felkészültél arra, hogy imádd Őt nemcsak mint Istent, hanem mint életed Urát?

BefejezésMi egy háborúban vagyunk.

„Mindazok, akiket Isten a koruknak különösképpen szóló igazságok hir-detésével bíz meg, támadások cél-pontjává lesznek. Luther korában is volt jelenvaló igazság, amely abban az időben különösen fontos volt. Az egyháznak ma is megvan a jelenva-ló igazsága. Istennek, aki mindent szándéka szerint cselekszik, tetszett, hogy embereket különböző körül-mények közé helyezzen, és koruk sajátosságainak megfelelő felada-tokkal bízzon meg. Az igazság na-gyobb távlatai tárulkoznak fel előt-tük, ha értékelik a kapott világossá-got. A többségben azonban ma sincs nagyobb vágy az igazság után, mint annak idején a Lutherrel ellenkező katolikusokban. Az emberi elméle-teknek és hagyományoknak Isten Igéjével szemben ma is épp oly ke-letje van, mint a korábbi századok-ban. Ne számítson a jelenvaló igaz-ság hirdetője arra, hogy kedvezőbb fogadtatásban részesül, mint a ko-rábbi reformátorok! A nagy küzde-lem, amely Krisztus és Sátán – az igazság és tévelygés – között folyik, a világtörténelem végéig egyre he-vesebb lesz.” – A Nagy Küzdelem, 131-132.

„Isten az ő átalakító hatalmát akarja elküldeni erre az alkalomra. Vannak, akik eljönnek összejövete-leinkre – végigülik azokat; olykor néhány szóval bizonyságot is tesz-nek. Majd hazamennek, és ponto-san úgy viselkednek, ha nem rosz-szabbul, mint előzőleg. Miért? Mert nem vettek új szívet. Mi is az új szív? Az új gondolkodás. Mi a gondolko-dás? Az akarat. Hol az akarat? Vagy a Krisztus, vagy a Sátán oldalán. Raj-tatok múlik. A kérdés, hogy Krisz-tus felőli oldalára akarjátok-e állíta-ni akaratotokat? Ez az új szív. Az új akarat, az új értelem. ’Új szívet adok nektek.’ Kezdjük hát el most azon-nal.” – Igehirdetések és Beszédek, 1. kötet, 130.

28

Ugandában, Kampalában egy kisfiú gyorsan tekerte bicikli-

jét lefelé egy utcában. Ahogy bicik-lizett, minden járókelő szeme rá sze-geződött, mert a kerékpárja szokat-lanul nézett ki: tele volt oldaltük-rökkel. Hirtelen beleütközött egy villanyoszlopba és elesett a járdasze-gély mellé. Nagy fájdalmai voltak, megütötte magát és néhány horzso-lást és kisebb vágásokat is szenve-dett. Szerencsére egy amerikai turis-ta gyorsan segített neki és felemelte a földről. Azután megkérdezte tőle: „Miért van olyan sok oldalsó tükör a bicikliden? És miért nem előre néz-tél, amikor bicikliztél?” A fiú ezt vá-laszolta: „Mert látni akartam a di-csőségemet a tükörben, ahogy bi-ciklizek!”

Az emberi hiúság és következményei

Az emberek hajlamosak arra, hogy önmagukat imádják és dicső-ítsék, különösen akkor, ha különbö-ző dolgokkal meg vannak áldva, pél-dául gazdagsággal, kivételes erővel, nagyszerű eredményeket érnek el az iskolában, vagy más területen. Az emberek szinte megszállottak, hogy rekordot döntsenek és kiemelked-

hessenek a többiek közül, mint ami-lyenek a Guiness Rekordok Köny-vébe is bekerülnek minden évben. Ha visszanézzük az emberi történel-met, felfedezzük benne, hogy ez a hiúság az ördögtől származik, amit elődeinktől örököltünk. Péter apos-tol mondja, hogy megváltattatok „a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló éle-tetekből” (1 Péter 1:18), és Dávid király hozzátette: „Ímé én vétek-ben fogantattam, és bűnben melen-getett engem az anyám” (Zsoltárok 51:7). Az öndicsőítés gonosz hajla-mának zsilipje nagyon régen, már az Éden kertjében kinyílt. „A jó és go-nosz tudásának fájáról való evés kö-vetkezményeit minden ember ta-pasztalja. Természetében megvan a rosszra való hajlam, egy olyan kény-szer, amelynek segítség nélkül nem tud ellenállni.” – Előtted az Élet, 26.

Isteni segítség nélkül senki sem tud megszabadulni ettől a problé-mától, akár gazdag vagy szegény, tiszteletre méltó vagy egyszerű, ta-nult vagy tanulatlan, fiatal vagy idős. Ez a hajlam mindig meg fog nyilvánulni viselkedésünkben ki-sebb vagy nagyobb mértékben. A Biblia elmondja nekünk, hogy mi-lyen az ember: „Hamisságot szól

egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak” (Zsoltárok 12:3), és „az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók” (Zsoltárok 94:11).

Fontos megjegyeznünk, hogy „a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint” (Jób 35:13), mert „semmi sem sérti úgy Istent, és semmi sem veszélyezteti annyira az ember lel-ki életét, mint a gőg és az önelé-gültség. A bűnök között ez a legre-ménytelenebb, a leggyógyíthatat-lanabb.” – Krisztus Példázatai, 102. A büszkeség, beképzeltség „minden növekedésnek útjába áll. Ha valaki-nek jellemhibái vannak, és nem jön rá ezekre; ha annyira átitatja az el-bizakodottság, hogy nem látja hibá-ját, hogyan tisztuljon meg? ’Nem az egészségeseknek van szükségük or-vosra, hanem a betegeknek’ (Máté 9:12). Hogyan javulhat meg az, aki azt képzeli, hogy tökéletes?” – Bi-zonyságtételek, 7. kötet, 199.

Belemerülve a büszkeségbe és énközpontúságba nagyon veszélyes-sé válik, amikor elérjük azt a pontot, hogy magunknak tulajdonítjuk a di-csőséget, ami kizárólag Istent illeti. Nabukodonozor király, Babilon ki-

7. felolvasás − Solo Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség

7. fe

lolv

asás

2017

. dec

embe

r 10.

vas

árna

p

Írta: Rolly Dumaguit

Egyedül Istené a dicsőség

Solo Deo Gloria


rálya is ilyen hiú volt. Emlékezzünk vissza arra a történetre, hogyan me-rült bele ebbe, hogyan szenvedett keserű következményeitől és ho-gyan tanulta meg végül elismerni, hogy a dicsőség egyedül Istent ille-ti. (Lásd Dániel 4:29-37.)

A dicsőség egyedül csak Istent illeti meg

1847-ben Skóciában, Edin-burghban egy orvos, James Simpson rájött, hogy a kloroformot érzéstele-nítésre lehet használni, hogy az em-berek ne érezzék a fájdalmat a mű-tét közben. Első tapasztalataiból ki-indulva Dr. Simpson lehetővé tet-te az embereknek, hogy a legveszé-lyesebb műtéteket a fájdalomtól és szenvedéstől való félelem nélkül vé-szeljék át. Néhányan azt mondták, hogy ez volt az egyik legjelentő-sebb felfedezés a modern orvostu-dományban.

Néhány évvel később, amikor előadást tartott az Edinburghi Egye-temen, megkérdezte az egyik hall-gató, hogy mit tart a legnagyobb felfedezésének életében. Tanítvá-nyai meglepetésére, akik azt várták, hogy a kloroformot fogja említe-ni, Dr. Simpson így válaszolt: „Éle-tem legértékesebb felfedezése az volt, amikor felismertem, hogy bű-nös vagyok és Jézus Krisztus a Meg-váltóm.”

Hasonlóképpen Pál apostol, amikor találkozott Krisztussal és át-tekintette lenyűgöző élettörténetét, arra a következtetésre jutott, hogy minden elért eredménye olyan ér-téktelen volt, mint a szemét. „Jólle-het énnékem van bizakodásom test szerint is. Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább. Körül-metéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzsé-ből való vagyok, zsidókból való zsi-dó, törvény tekintetében farize-us, Buzgóság tekintetében az egy-házat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam” (Filippi 3:4-6).

„Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szó-lok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakor-ta való halálos veszedelem által. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet

egy híján. Háromszor megostoroz-tak, egyszer megköveztek, három-szor hajótörést szenvedtem, éjt-na-pot a mélységben töltöttem; Gya-korta való utazásban, veszedelem-ben folyóvizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben né-pem között, veszedelemben pogá-nyok között, veszedelemben város-ban, veszedelemben pusztában, ve-szedelemben tengeren, veszede-lemben hamis atyafiak között” (2 Korinthus 11:22-26).

„De amelyek nékem egykor nye-reségek valának, azokat a Krisztu-sért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemét-nek ítélek, hogy a Krisztust meg-nyerjem” (Filippi 3:7-8).

„Amíg a világi emberek törek-vésének tárgya a mulandó tisztelet, gazdagság és hatalom, az Úr rámutat valamire, ami ezeknél méltóbb az el-szánt igyekezetre:

’Ezt mondja az Úr: Ne dicse-kedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságá-val; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gya-korlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr’ (Jeremi-ás 9:23-24).” – Szemelvények, 2. kö-tet, 130.

Mert Ő a TeremtőnkA bűn kezdete óta az emberi

faj mindig különböző dolgokat ta-lált, amiket imádott és dicsőített. Néhányan a holdat imádták, má-sok a csillagokat, napot, folyót, fá-kat és sok más dolgot a természet-ben. Bizonyos kultúrákban és val-lásokban magát az embert magasz-talták fel istenként, és adtak neki tiszteletet és dicsőséget, ugyanúgy, mint ahogy az igaz Istennek kelle-ne. Az ősi időkben, de még a mo-dern időkben is sokan faragott fa-darabokat, köveket vagy értékes fé-meket tartanak otthonaikban, tisz-teletreméltó helyre teszik, leborul-nak előtte, dicsőítik és imádják. De az Úr nem hagyott bennünket sö-tétségben afelől, hogy ezek milyen

értéktelenek és bűnös eljárások. (Lásd Ésaiás 44:8-21.)

Azon tény ismeretében, hogy Is-ten a Teremtőnk és mi a teremtmé-nyei vagyunk, kötelességünk, hogy adjuk „az Úrnak neve tiszteletét”, sen-ki és semmi másnak. Nekünk imád-nunk kell „az Urat szent ékességben” (Zsoltárok 29:2). Készeknek kell len-nünk, hogy ezt mondjuk: „Nem né-künk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te ke-gyelmedért és hívségedért!” (Zsoltá-rok 115:1). Végül erre kell tanítanunk az embereket: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jele-nések 14:7).

Mert Ő a MegváltónkA dicsőséget Istennek kell adni.

Ez összhangban van az Ő nagy ter-vével, hogy megmentse az elveszett emberiséget. Amikor Ádám elbu-kott, az egész emberiség elbukott. Pál apostol így magyarázza: „Mikép-pen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat” (Róma 5:18). „Az ember, mint Ádám le-származottja, semmi mást nem örö-költ, csak bűnösséget és halálos íté-letet.” – Gyermeknevelés, 332.

Amint a bűn megjelent, a meg-váltás terve azonnal megvalósult. „Istent megindította az emberi-ség iránt érzett szánalom, és en-nek következtében az Atya, a Fiú és a Szentlélek odaszánta magát a megváltás tervének kivitelezésé-re. Azért, hogy teljesen kivitelez-hessék a tervet, eldöntötték, hogy Krisztus, Isten egyszülött Fia fogja feláldozni magát bűnért való áldo-zatként.” – The Review and Herald, 1912. május 2.

„Testté létele által Krisztus bizto-sította az embernek, hogy odahelye-zi, ahonnan többé nem lesz száműz-ve.” – The Signs of the Times, 1897. június 17. Amint Krisztus emberi formát öltött, „az emberiség képvi-selője” lett. – Confrontation, 51.

„Senkinek sem szabad, hogy a csüggedésnek és a kétségbeesésnek adja át magát. Lehetséges, hogy a Sátán súgni fogja, mondván: ’A te eseted reménytelen, te nem lehetsz

30

megmentve!’ Azonban van még re-ménység számodra Krisztusban. Is-ten nem parancsolja, hogy saját erőnk által győzzünk. Ő kér, hogy hozzá közeledjünk. Bármilyen ne-hézségek között kellene is dolgoz-nunk, ha azok ránk nehezednének és nyomnák lelkünket, Ő arra vár, hogy megszabadítson bennünket.

Miután emberi természetet vett magára, képes szenvedésein-ket érezni. Krisztus nemcsak a szük-ségben és különböző megpróbálta-tásokban szenvedő lelkeket ismeri, hanem mindazokat a különös pró-bákat is, melyek felizgatják és meg-zavarják a lelket. Karját részvéttel és irgalommal telve nyújtja min-den egyes szenvedő gyermeke felé. Azok, akik többet szenvednek, job-ban örvendhetnek részvétteljes ir-galmának. Ő meg tud indulni a mi tökéletlenségünk következményei miatt és azt akarja, hogy zavaros és összekuszált ügyeink terheit lábai-

hoz rakjuk le és hagyjuk ott.Értelmetlen dolog saját magunk-

ra tekinteni és természetünk érzüle-teit figyelni. Ha ezt cselekesszük, az ellenség oly nehézségeket és meg-próbáltatásokat fog hozni, mely hi-tünket tönkreteszi és bátorságunkat szétrombolja. Érzelmeink indítása-it figyelni, azoknak engedni egyenlő azzal, hogy a kételkedésnek helyet adunk és magunkat nehézségekbe sodorjuk. El kell terelnünk figyel-münket önmagunkról Krisztusra.” – A Nagy Orvos Lábnyomán, 192-193.

Legnagyobb problémánk az, hogy mindannyian bűnben szület-tünk és szűkölködünk Isten dicső-sége nélkül. Hogyan találtathatunk mégis bűnteleneknek, amikor Isten Igéje elítél minket, mint bűnösö-ket? Egyedüli biztosítékunk az üd-vösségre „a Krisztus Jézusban” ta-lálható, „ki bölcsességül lőn né-künk Istentől, és igazságul, szentsé-

gül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Korinthus 1:30-31).

Mert Ő szentel meg minketAz emberek a saját véges ere-

jükkel nem tudnak tökéletesen en-gedelmeskedni Isten törvényének, ami „szent és igaz és jó” (Róma 7:12). Ebből következik, hogy egyik ember sem igaz (Róma 3:10), mert „mint a tisztátalan és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink” (Ésaiás 64:6). De azt, amit mi nem tudunk megvalósíta-ni, Krisztus megtette értünk. Azál-tal, hogy felvette az emberi termé-szetet és emberi testet öltött, tökéle-tes jellemet fejlesztett ki az Isten pa-rancsolatainak való engedelmesség által. Pál apostol így magyarázza: „És mikor olyan állapotban találta-tott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pe-dig a keresztfának haláláig” (Filippi 2:8). „Krisztus azonban, aki ember-ként jött el a földre, szent életet élt, és tökéletes jellemet fejlesztett ki, ingyen, ajándékként felajánlja eze-ket mindazoknak, akik meg akarják kapni.” – Jézus Élete, 670.

Érdekes dolog felismerni, hogy „a vallásos szolgálatok, az imák, a hálaadás és a bűnvallomás tömjén-ként szállnak fel a mennyei szen-télybe az igaz hívőtől. Azonban az emberiség romlott csatornáin átha-ladva oly szennyesek, hogy hacsak vér által meg nem tisztulnak, Isten szemében soha nem lehet értékük. Nem folt nélküli tisztaságban száll-nak fel, és ha az Isten jobbján álló Közbenjáró nem ajánlja fel és tisz-títja meg mindet igazságossága által, akkor azokat Isten nem fogadja el. A földi szentélyek minden jóillatának össze kell elegyednie a Krisztus vé-rének megtisztító cseppjeivel. Jé-zus saját érdemeinek tömjénezőjét tartja az Atya előtt, melyben a föl-di romlásnak nyoma sincs. Ebbe a tömjénezőbe gyűjti népének imá-it, háláit és bűnvallomásait, és ezek mellé teszi saját folt nélküli igazsá-gosságát. Ezután, Krisztus engesz-telésének érdemeivel illatosítva, a tömjénfüst teljesen elfogadható ál-lapotban kerül Isten elé, akitől ke-gyelmes válaszok kerülnek vissza az emberekhez.

Bárcsak mindenki megérte-

7. felolvasás −SoloDeoGloria-Egyedül Istené a dicsőség


né, hogy minden engedelmessé-get, bűnbánatot, hálát és dicséretet Krisztus igazságosságának izzó tü-zébe kell helyeznie! Ennek az igaz-ságosságnak a jó illata felhőként ve-szi körül a kegyelem trónját.” – Sze-melvények, 1. kötet, 316-317.

„Krisztus eljött, hogy bennün-ket ’az isteni természet részeseivé tegyen’, és élete bizonyította, hogy az emberiség Istennel összeköt-ve nem vétkezhet.” – A Nagy Or-vos Lábnyomán, 132. „Ha minden emberi közreműködést úgy lát-nánk, mint ahogy Isten, akkor meg-látnánk, hogy csak az a munka fog-ja kiállni az ítélet próbáját, amit sok imával visznek végbe, és amit Krisz-tus érdemei szentelnek meg.” – Christian Service, 263. „Emberi igye-kezet Krisztus érdeme nélkül érték-telen.” – Evangélizálás, 164. „Krisz-tus kegyelmének jó illata az, ami által Isten elfogadja a mi jó mun-kánkat… A mi munkánknak önma-gában nincs semmi érdeme.” – Isten Csodálatos Kegyelme, 244.

„Gondoljuk meg, hogy Isten tiszteletünk gyanánt csak a legjob-bat fogadhatja el. Akik teljes szívből szeretik Őt, az az óhajuk, hogy éle-tük és szolgálatuk legjavát nyújtsák Istennek; állandóan arra töreksze-nek, hogy egész valójukat összhang-ba hozzák a törvénnyel, ami képes-ségeiket fejleszti, hogy akaratát tel-jesíthessék.” – Pátriárkák és Prófé-ták, 360. „Mert Isten az, aki munkál-ja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Filippi 2:13). És így cselekedve „a bűnbo-csánatot nyert lélek tovább jut ke-gyelemből kegyelembe és világos-ságról nagyobb világosságra. Ör-vendezve mondhatja: ’Nem az igaz-ságnak cselekedeteiből, amelye-ket mi cselekedtünk, hanem az ő ir-galmasságából tartott meg minket’ (Titus 3:5).” – Faith and Works, 101. (Szemelvények, 1. kötet, 337.)

Mert Ő lát el bennünket mindennel

Krisztus kijelenti: „Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem ta-karnak; és a ti mennyei Atyátok el-tartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?” (Máté 6:26). „Krisztus halálának köszönhetjük

még ezt a földi életünket is. Az a ke-nyér, amelyet megeszünk, az ő meg-tört testének hozama. Azt a vizet, amit megiszunk, kiontott vérével vá-sároltuk meg. Egyetlen ember: sem szent, sem bűnös, nem eszi úgy meg mindennapi ételét, hogy ne Krisz-tus testével és vérével táplálkozna. A Golgota keresztjét minden falat ke-nyérre, amit megeszünk, rányom-ták. Ez a kereszt tükröződik visz-sza minden csepp vízben, amelyet megiszunk. Mindezt Krisztus az Ő nagy áldozata jelképeiben tanította meg nékünk. Az a világosság, amely a felház helyiségében megtartott úr-vacsorai istentiszteletből ragyog ki, szenteli meg a mindennapi életünk fenntartásához szükséges élelmisze-reket. Családi ebédlőasztalunk az Úr asztalává válik, és minden étkezé-sünk szentséggé.” – Jézus Élete, 567.

„Az Úr alkalmazkodik szükség-leteinkhez. Ő az árnyék jobbun-kon. Szorosan mellettünk jár, kész gondoskodni minden szükségle-tünkről. Nagyon közel jön azok-hoz, akik készségesen végzik szol-gálatát. Mindegyikünket név sze-rint ismer. Csodálatos biztosítékok-kal rendelkezünk Krisztus gyengéd szeretetéről!” – Sons and Daughters of God, 16. (A Te Igéd Igazság , 72.) Pál apostol hangsúlyozza, hogy „az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdag-sága szerint dicsőségesen a Krisz-tus Jézusban” (Filippi 4:19). „Ami-kor az Úr ránk bíz valamit, ne áll-junk meg, ne kezdjünk kérdezős-ködni a parancs vagy engedelmes-ségünk valószínű következményei-nek ésszerűsége felől. Nagyon is ki-csiny lehet a kezünkben levő ösz-szeg a szükségletek kielégítésére, az Úr kezében mégis több lesz az elég-nél.” – Bizonyságtételek, 6. kötet, 466. „Minden próbánkat, nehézségünket Istenhez vihetjük. A végtelen szere-tetének keze megadja szükséglete-inket. Nagyon hálás vagyok, hogy mindig csak egyetlen napnyi életet kapunk! Egyetlen nap kell lelkünket ébren tartani, egyetlen nap vigyáz-ni, egyetlen nap fejlődni a lelki élet-ben, és így lesznek napjaink gyü-mölcsözőek, drága napok ezek szá-munkra!” – This Day With God, 27.

BefejezésAhhoz, hogy képesek legyünk

igazán minden dicsőséget Isten-nek adni, mint bűnbánó bűnösök, el kell fordítanunk szemünket ma-gunkról és rá kell tekintenünk, aki „az Istennek ama báránya, aki elve-szi a világ bűneit!” (János 1:29) – és Őt szemlélve átalakulunk. A fé-lelem örömmé változik, a kétség re-ménnyé. Hála ébred szívünkben. A kőszív összetörik. A szeretet ár-jai ömlenek a szívbe. Krisztus lesz a megújult szívben, az örök élet víz-forrása buzog fel benne.

„Ha Jézust nézzük, a fájdalmak Férfiát, betegség ismerőjét, akit megvetnek, gúnyolnak, semmibe vesznek, úgy munkálkodik az elve-szettek megmentéséért, űzik város-ról városra, míg küldetését bevég-zi; ha nézzük Őt a Gecsemánéban, amint nagy cseppekben hull róla a véres veríték, majd a kereszten, amint halált szenved – ha ezt szem-léljük, az én többé nem követe-li, hogy rá hallgassunk. Ha Jézus-ra nézünk, elszégyelljük magun-kat hidegségünk, levertségünk, ön-zésünk miatt. Hajlandóak vagyunk bármivé, semmivé válni, hogy szívből szolgálhassuk a Mestert. Örömmel visszük a keresztet Jézus nyomában, elviselünk próbát, szé-gyent, üldöztetést drága ügyéért.” – Jézus Élete, 372.

„Mikor a megváltottak Isten je-lenlétében lesznek, rájönnek, mily rövidlátó volt elgondolásuk arról, hogy mit tekint sikernek a menny. Mikor végignézik a siker elérésére tett erőfeszítéseiket, látni fogják ter-veik balgaságát, képzeletbeli meg-próbáltatásaik jelentéktelenségét, a kétségek indokolatlanságát. Meglát-ják, mily sokszor hoztak sikertelen-séget munkájukra, mert nem fogták szaván Istent. Az egyik igazság vilá-gosan kidomborodik majd: az ember állása nem készíti őt elő a mennyei udvarokba. Azt is látni fogják, hogy az embernek adott tisztesség egye-dül Istent illeti meg, és minden di-csőség az Övé. Az angyalok karának és a megváltottak sokaságának ajká-ról hangzik majd az ének: ’Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenha-tó Úr Isten; igazságosak és igazak a te utaid, óh szentek Királya! Ki ne fél-ne Téged, Uram? És ki ne dicsőítené a te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent!’ (Jelenések 15:3-4).” – Bizony-ságtételek, 7. kötet, 20.

Nyomtatta és terjeszti: Hetednap Adventista Reformmozgalom Magyarországi Területe. 6760 Kistelek, Pf.:3. www.hnarm.hu; e-mail: [email protected]: 30/697-2610

Nyomtatás készült: Editura Păzitorul Adevărului

Str. Morii, Nr. 27. 505200, Făgăras - Jud. Brasov Tel. 0268 213714, Fax 0268 214111,

www.azsmr.ro, e-mail: [email protected] 1222-8532

A KulcsA Mennyország kapujának van egy zárja,És a kulcs, amit Isten adott hozzá, ez a Biblia.

Ez a zár soha meg nem másul, vagy változik,S bele csak az igazságot tartalmazó kulcs illik.

Ha ezen a szent kulcson változtatsz valamit,Bizony a drága város kapujának zárjába nem illik!

Mert, ha autódhoz, vagy házadhoz készíttetsz kulcsot,Viszed az eredetit, és arról csináltatsz másolatot.

Ha csak egy kicsit is eltér majd a fogazata,Akkor ajtódat, semmiképpen ki nem nyitja.

Ha ilyen apró dolgokra ügyelsz, nem változtatsz,Akkor a mennyország kulcsán, miért módosítasz?

Hogy akarod a Szent város kapuját majdan kinyitni?Ha módosítasz rajta, hogy fog a zárba beilleni?

Nyisd fel hát az eredeti lapokat, a Szent Bibliát,És kövesd, ami bele van írva, minden parancsolatát!

Mert nem csak a zár nyitója a szent Biblia,Hanem pontos térkép is, hogy merre van Isten országa.

Menj e térkép szerint, mindig csak előre,Figyeld az útjelzéseket, és támaszkodj isteni erőre.

Ne lépj le erről az útról, se jobbra, se balra,Mert különben nem tárul fel előtted Istennek országa.

Viszont, ha az utasításokat követed, pontról-pontra,Hamarosan a te hazád lesz, Atyánknak csodálatos hona.

Mikor odaérsz, ahol van a Mennyország kapuja,Biztos lehetsz benne, hogy beleillik a zárba;Isten országának kulcsa, a SZENT BIBLIA.

Szőke Pál

A REFORMÁCIÓ Hírnöke · angyal üzenetével. Azt válaszoltam: igen, az valóban a harmadik...

Documents

Transcript of A REFORMÁCIÓ Hírnöke · angyal üzenetével. Azt válaszoltam: igen, az valóban a harmadik...