A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapjahonlap.parokia.hu › data › downloads...
Transcript of A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapjahonlap.parokia.hu › data › downloads...
-
A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja
IV. évfolyam 4. szám 2015. július – augusztus
„Ezért tehát vessetek elmagatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fo
gadjátok a belétek oltottigét, amely meg tudja tartani lelketeket.Legyetek az igének cselekvői, ne csupánhallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”(Jakab 1,2122) Sokan elmondják, mennyire megdöb
benti őket az ajtónk fölötti Ige: „Barátom, miért jöttél?”Mai Igénk egy szóvalelmondja: vizsgálatra! Mégpedig Istennagy rendelőjébe. Kivizsgálásnál ke
zünkbe nyomnak egy adag papírt – azember csak néz: hogyan jutok ennek avégére?
Istennél a vizsgálat csak akkor történikmeg, ha te is akarod. Senki nem beszél rá,hogy menj be a rendelőjébe.
Amikor azt kérted: „Vizsgálj meg engem!” – már a kivizsgálás mellett döntöttél.Az Úr a legjobb orvos! Odateszi kezét, ahol alegnagyobb baj van.
Életünk célja, hogy Istent dicsérje. Ehheztiszta szív kell. Minden kórházban első azEKG. „Ismerd meg szívemet”,mondja Igénk.Sokan mondják: sok bűnöm van, de a szívemaz jó. Óriási tévedés! Itt az alapbaj! A vizsgálatot a szívritmussal kezdjük. Lehet, hogynagyon gyors és szabálytalan. Fellobban a szereteted valaki iránt, aztán meg is szűnik. A szeretet szabálya: „Szeresd a te Uradat… és a tefelebarátodat, mint magadat.” Nálunkfordítva van. Magamat szeretem a legjobban.Aztán következnek a szeretteim, olyan sorrendben, ahogy engem szeretnek. A többiember közül is az a kedves, aki valamit em
leget rólam. Tedd oda kezedet a lelki pulzusodra, és lásd meg, hogy fordított sorrendbendobog a szíved.
Ha most kezedbe kapod az EKGlapodat,jól nézd meg, hasonlíte Jézuséhoz! Az a szeretet vane benned, ami Benne volt? Nem csakegy pacemakert ajánlok neked, hogy mindigdobogjon, hanem komoly, teljes szívcserét.Fogadd el, hogy javíthatatlanul rosszulműködik a szíved. Kövesd Jézust, hogy minden rendben legyen a szíveddel.
PRÓBÁLJ MEG!
„Próbálj meg engem, és ismerd meggondolataimat!” (Zsoltár 139,23b)
Az orvosi vizsgálat a testi életért folyik. Anagy Orvos vizsgálata a lelki életedért.
A lelki életünknek kettős gyökere van. Azérzelemvilágunkon keresztül érnek bennünkethatások. A másik gyökér az értelemvilág. Tegnap azt kértük: „Vizsgálj meg!” Ma pedig:„Próbálj meg!”A vizsgálat a szem dolga. Egyjó orvos már a szemével sok mindent észlel.A sokkal mélyebben látó szemet úgy hívják,hogy röntgen. Belül látja a veszélyes dolgokat.
A mi Urunknak röntgenszeme van. Nemcsak akkor vizsgál, amikor igehirdetésen
VIZSGÁLJ MEG!TRAUSCH LIZA
Tartalom1 Trausch Liza: Vizsgálj meg!3 Ungár Aladár: Gondolatok a római levélhez4 SZÓL AZ IGE – Sodomától a GolgotáigNyilas Zoltán esp. igehirdetése
6 Dr. P. Tóth Béla: Jövevénynek lenni8 Bíró Krisztina: Évadzáró9 Pap Lászlóné: „Quo vadis” – Hova mégy?Túrmezei Erzsébet: Váltság vers
10 Máthé Zoltán: A kút mellett12Miért kellett Jézusnak meghalnia?13 NÁLUNK KERESZTELTÉK15 Füle Lajos: Az Atyáról – Jézus Krisztusról vers16 PORTRÉ – Hardi Péter: Mindene a zene
Látogatóban Demeter Miklósnál18 Máthé Zoltán: Egy kudarc, egy elhívás – egy naponSebestényJáger Orsolya: Versek
20 Soós László: Nyáresti beszélgetésekSoós László: Zengjen ajkunkon szent neve! vers
22 Orbán László: Az alagút végén versOsváth Zsolt: Kicsoda Nikodémus?
24 Puskás: Egy boldog ember naplója26Hardi Péter: Búcsú Könczöl Dánieltől28 Puskás: Velem van az ÚrPápai Tamás fogvatartott bizonyságtétele
30 Túrmezei Erzsébet: A harmadik vers31 Óváryné Herpai Dóra: Ki az Úr azéletünkben – Megalakult a pomázi KEF
32 Kerekes Balázs: Lelki fegyverkezésGyermektábor – Kisoroszi, 2015
34 GYERMEKEKNEKSebestényné Jáger Orsolya: A Jó Pásztor
36 KÖNYVAJÁNLÓA szív vezetése – avagy merj szeretni!Hamar Jánosné: Gyógyír és üllő
38 Hardi Judit: Husz János39 NAPLÓ – ANNO – Templomfelújítás40 „És lesznek ketten egy testté”
Képek Legeza Luca és Weiner Zoltánesküvőjéről
„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet!” (Zsoltár 139,23a)
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
2
ülsz, hanem amikor otthon jösszmész.Isten azt is tudja, amiket gondolsz. Az irigy,féltékeny gondolataidat. Vajon belerémültéle már ebbe?
A terheléses vizsgálatnál azt próbálják,mit szól hozzá a szív. Isten Ábrahámnak aszeretetét próbálta, amikor azt kérte: „Vedda te fiadat, ama te egyetlenedet, akitszeretsz” (1Móz 22,2). Ábrahám nem vetteészre, hogy szíve már nem egészen az Úré.Jób próbájánál először az anyagiakról voltszó, aztán a családjáról, egészségéről.
Isten ma a gondolataidat próbálja, vizsgálja. Múlt, jelen, jövő, mindott forog gondolataidban. Vannak szép, élvezetes, de vannakrettenetes gondolatok is.
Az Úr azt szeretné, haboldog, derűs, szabad, Istentdicsérő életed lenne. Ennekkét gyökere van, az érzéseidés gondolataid. Az a kérdés,milyen földben gyökerezik.A láthatatlan világban kéttalaj van: Isten országa és apokol. A hívő ember fordítottfa, gyümölcsét itt termi, degyökere a mennyben van. Ittmár nem szív, hanem gyökér, talajcseréről van szó.Ültesd át az életedet!
LÁSD MEG!
„És lásd meg, ha vane nálam agonoszságnak valamilyen útja?”
(Zsoltár 139,24a)
Sok ember fél orvoshoz menni, mert kiderül, hogy rákos. Nem az a baj, ha kiderül,hanem ha titokban marad, és belehalsz azörök halálba. Mondd ki bátran: „Vizsgáljmeg!… Próbál meg!” Ne fuss el az elől,Aki a legjobban szeret a világon. Rajta kívül senki nem szeret igazán.
Istennél mind a kettő együtt van, a kérlelhetetlen ítélet és a mérhetetlen szeretet.Ismerd meg az Orvosodat, akkor nemakarsz előle elfutni. Mondd most, hogy tégyvelem, amit akarsz, ami látásod szerint azüdvösségemre való.
Ha van nálad a gonoszságnak valamilyen útja, kérjed az Urat, hogy vezessen avilágosság útjára. Egyszer így olvastam: Nekritizálj, és nem leszel fáradt! Ez a mondatakkor nagyon helyreigazított. Fárasztó a hibakereső, másokat bántó, lekritizáló élet.Ne engedd, hogy a rendezetlen múltadtönkretegyen. Amit megbocsátottál, sohatöbbé ne emlegesd fel a szívedben. Nehogya gonoszság útja a kegyelemből visszavigyen az ítélet útjára.
A dicsekedéssel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a Dániel 7,8 versebeszél a nagyokat szóló szájról. Vajon nemmondasze mindig többet, mint ami igaz?Amíg az agyamtól a számig ér valami, mármást mondok, mint ami igaz. Az ember különösen szeret magáról beszélni. Erre nagyon kell vigyázni. Úgy megszoktad, hogymár észre sem veszed, hogy magadat di
cséred, emeled fel. Vagy a családodat. Dicsekedsz a gyermekeiddel. Gyermekeid Istennek szentelt edények? Ő adta, vajon azÖvéi? Ne merj belőlük dicsőséget inni, mintBelsazár ivott a szent edényekből. Jézuspéldát adott, hogyan kövessük lábnyomait.Ő az Orvosod, a Pásztorod. Nyomdokainjársze?
ISMERD MEG GONDOLATAIMAT!
„És lásd meg, ha vane nálam a gonoszságnak valamilyen útja?” (Zsoltár 139,24a)
Eddig csupa felkiáltójel volt az Igeután. „Vizsgálj meg!... Próbálj meg!” Ésmost kérdőjel van. „Lásd meg, vane nálama gonoszságnak valamilyen útja?”
Mostanáig a vizsgálati helyeket jártuk.Kezünkben vannak a leletek. Gondolatainkkal, lelkivilágunkkal vissza kell mennünk azOrvoshoz – Jézushoz. Kérjük, hogy végre miis meglássuk, hol van a baj az életünkben.Lelki Orvosunknak van türelme, szeretete számunkra, hogy végignézze dolgainkat.
Mondottuk, hogy két fő gyökérbőlindul ki minden, az érzelmi és értelmi világunkból. Mi lett a testi szeretetedből? Talánelkényeztetett gyerekek. De sokszor elkényeztetett férj. Aztán haragszol rá, pedigmelletted, veled kapcsolatban lett olyan,amilyen.
Életveszélyes a testi szeretet! Hullámzó! Egyszer a nyakába borulok a gyereknekés csókolgatom, utána pedig megverem.Hogy lehet ezt kibírni? Ha jókedvem van,akkor drágám, szívecském, aztán pedig jönnek a goromba szavak. Ne csodáld, hogyolyan lett, amilyen lett, mert a testi gyökerekből, a majomszeretetből mindig olyanvalami származik, ami romlásba visz.
A melletted élőnek mindig a legfontosabb egy nyugodt, csendes, következetesélet. Hogy mindig tudja, mit várjon. Sohane csináld, hogy egyszer megvered, egyszermegdicséred a gyereked ugyanazért. Nekinapfény kell!
Hány éve éltek a férjeddel? Ne okold azanyját meg a gyerekkorát. Melletted formálódott olyanná, amilyen. Rég megváltozhatott volna, ha belőled Isten szeretetesugárzott volna rá állandóan és következetesen.
GONDOLATVILÁGOM GYÖKERE
„Ismerd meg gondolataimat!”(Zsoltár 139,23b)
A másik fő gyökér: a gondolatvilágom.Ebből lesznek a cselekedetek. A gondolatvilágodban mondogatod, aztán jönnek asértő, goromba szavaid, amik – ha odavágod – már tettek.
Ma még kérheted: Uram, segíts meglátnom, hogy a bálványozó szeretetemből, aszámító gondolataimból milyen gyümöl
csök lettek. Mindig azokra haragszol, akik nem azt termik,amiket vártál volna tőlük.
Istennel szemben milyenkapcsolatban vagy? Akkor engedelmeskedsz, ha eszeddelérted, hogy ezt érdemes megtenni? Valaki egyszer ígymondta: nem értem az Istendolgait. Azt mondtam: ha értenéd, Ő nem volna Isten. Azemberi gondolatokat értheted,az Övét soha. Bizalomból kellene engedelmeskedned! Szeretetből, látatlanból. Ne engedd, hogy az eszed kezdjen elokoskodni és vezetni. Akit azesze vezet, az eszeveszett. Haútjaidat magad választod meg,
azok nem Isten útjai.„Minden féltett dolognál jobban őrizd
meg szívedet, mert abból indul ki mindenélet” (Péld 4,23). Minden életút! A hiú,önző, magadat szerető, szeszélyes szívedbőllesz az életutad, az elromlott házasságok, agyerekek, akikkel nem tudsz együtt élni. Ezaz út a gyökérből indul ki, az érzelem ésértelemvilágodból, a szívedből. Ezértmondta ki a jobb lator csendesen: „Miugyan méltán.”Ami velem történik, méltánvan. Nyisd ki a szemed, ne bújj el, lásd meg,mi lett abból, ami a szívedben van!
Az egész életeddel kerülj most oda azegyetlen, drága, szerető Orvos szemei elé.Egyedül Ő látja át életed bajait. Az Ő ígérete így szól: „Útait láttam, és meggyógyítom őt. Vezetem őt, és vígasztalást nyújtoknéki” (Ézs 57,18).
VEZÉRELJ ENGEM!
„És vezérelj engem az örökkévalóságútján!” (Zsoltár 139,24b)
A vizsgálat véget ért, most kezdődik apróba. Isten csak a hitünkhöz mért próbákatad. Most jön a legjobb időszak életünkben,amikor az aranyat próbálják. Az az aranyértékes, amelyiken ott van a próba jele.
Ha Isten akaratát akarod cselekedni,mindig mutatja a következő lépést. Ne felejts el minden reggel belenézni az Orvosszemébe – ha ítél, akkor is. Ítéleténél mindig nagyobb a szeretete. Ha már eljutottál akeresztig, akkor számodra nagyobb valóságítéleténél a szeretete.
Isten azon az úton akar továbbvezetni,ami az örökkévalóságba visz.
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
3
Az örökkévalóság útján járni a legnagyobböröm. Az út vége, hogy „…mindenkor azÚrral leszünk” (1Thessz 4,17b). Isten szeretete mindennél előbb volt, és örökkévaló.Ami itt van, az mind ideigvalóság. Holnapmár nem lesz. De van valami, és vanValaki, Aki örökké valóság! Ha Neki adodaz életedet, a tiéd is örökkévalóvá válik.
A kereszt nagy győzelme után mindenbukás, minden elesés, minden nehézséggyőzelemmé lesz. A kereszt azzá változtatja. Ne félj a szenvedéstől, mert ezen vana legnagyobb áldás, és a legnagyobb dicsőség! Jó volna ilyen életben élni, hogyminden, ami történik veled, mások felé igehirdetéssé lenne.
A jövőben járj a kereszt alatt, és ne akereszt mellett! Hadd maradjon meg emlékezetedben az a halálos szeretet, amellyelgyógyító Orvosod életét áldozta érted!Menj bátran, egyenesen Vele a keskenyúton, ha múltadra nézve megkaptad a gyógyulást, a bocsánatot! Jövőddel kapcsolatban szeretne erőt, örömöt, győzelmet, áldást adni.Részlet Trausch Liza: „…beszéded megelevenít…” c. napi áhítatos könyvéből (július 4től 9ig terjedő részek) ■
UNGÁR ALADÁRGONDOLATOK A RÓMAI LEVÉLHEZ
1. fejezet
Nemrég Rómában jártam. Egy konferencián vettem részt. És mertéppen Rómában, aktuális volt Pálapostolra gondolni. A rómabeliekhezírt levelének egyegy mondatát vet
tük naponta szemügyre. Ott, abban avárosban valahogy elevenebben szóltminden, amit a nagy apostol írt.
Az első fejezet 16. versében például ígynyilatkozott:
„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az mindenhívőnek üdvösségére, zsidónak először,azután görögnek.”
Miért tartotta szükségesnek ezt Pál arómaiaknak írni, hogy ő nem szégyelli aKrisztus evangéliumát? Megvádolták talánezzel őt? Tény az, hogy már többször szeretett volna eljutni Rómába, de mindig közbejött valami akadály. Sokszor velünk isúgy van, hogy nagyon szeretnénk valahováelmenni, erősen fel is tesszük magunkban,talán az idejét is kitűzzük, aztán közbejönvalami, és nem mehetünk el. Az apostoladósnak tudja magát minden emberrelszemben. A tanult emberrel szemben éppúgy, mint a tanulatlannal. Nem vonakodik,kész hirdetni az evangéliumot a rómabelieknek is.
A fenti mondatban négy állítás van.„Nem szégyellem a Krisztus evangéli
umát” – ez volt az első. Elmondhatod eztte is? Kétségtelen, az evangélium nem szavakból, nem üres beszédből áll. Isten hatalma az! Jó lenne, ha megkérdeznéd magad: az én életemben megnyilatkozott máraz evangélium, mint Isten hatalma? Eznagyon fontos kérdés! Itt nem érzelmekrőlvan szó. Nem szubjektív, esetleg csalókaélményekről, hanem a legnagyobb valóságról. Istennek ez a hatalma betör az emberéletébe, mindent felforgat és megváltoztat.Ahol az evangélium, mint Istennek hatalma, megjelenik, ott nem maradhat meg arégi élet. Ott minden megváltozik. Az önzőember önzetlen lesz, a kényelmes, lustaságra hajló elkezd másokért élni. A félénkember megváltozik. A fecsegő vagy dicsekedő ember elhallgat. Aki eddig a látszatotkereste, az inkább befelé fordul, és inkábblenni akar valami, és nem látszani csupán.Óriási változások mennek itt végbe, de nememberi erőlködéssel, hanem az Isten hatalmaáltal. Csak az Isten hatalma alatt megváltozóélet teszi hihetővé az evangéliumot. Az ígymegváltozott élet teszi hihetővé az evangéliumot. Az így megváltozott élet hangosabbanbeszél minden prédikációnál.
Bizonyára ismeritek az egyszeri halászesetét. Valaki megkérdezte tőle, hogyan tértmeg. „Ó, egészen rendkívüli módon –felelte. Egy prédikáció által.” „Abban nincs
semmi különös, ha valaki egy prédikációáltal tér meg, az mindennapos” – feleltékneki. „Nem, nem, ez egy ritka eset volt,mert én a halott feleségem prédikációjáratértem meg.” „Ne beszélj badarságokat!Egy halott nem tud prédikálni.” „Márpedigez így van. Amikor a feleségem megtért, énállandóan szekíroztam, ő meg felmérgesedett, és én nevettem őt. Beszélhetettnekem! Rá se hederítettem. Hiszen amikorcsak akartam, mindjárt kijött a sodrából.Nem volt a beszédének semmi ereje. Deegyszer hazajött a bibliaóráról, rögtön láttam, hogy történt vele valami. Elkezdtemgúnyolni – nem felelt rá semmit. Kezdtemsértegetni – nagyot nyelt, de nem felelt.Erre nyugtalan lettem. Mi van veled, kérdeztem. Elmondta, hogy az ő Krisztus követése nem volt igazi. Most letette az életétegészen az Úr Jézus keresztje alá, és készmeghalni a bűnnek, a régi életnek. Mostantólfogva halott a maga számára, és csak Krisztusnak él. Valóban: az élete attól kezdveprédikált. Ennek a prédikálásnak nem tudtamellene állni. Nekem is meg kellett térni.”
Kedves olvasóm, kérdezd meg magadtól, mennyire változott meg az életed? Méghangoskodó vagy? Akkor te vagy az okaannak, hogy azok, akiknek bizonyságotteszel, s akikért imádkozol, még mindignem akarnak megtérni. Ne bennük keresdaz okot, hanem magadban!
A harmadik állítás az említett igénkbenez: „minden hívőnek üdvösségére”. Ez ishatalmas szó. Tudod, mit jelent az üdvösség? Sokat, nagyon sokat! Jelent: szabadulást, megmenekülést, de jelent megtartást is. Aki kiszabadított téged a bűnszövevényéből, nem hagy magadra, hanemmegőriz mindvégig. Éppen ezért az üdvösség célbajutást is jelent. Eljutok az örökéletre, mert senki és semmi ki nem ragadhataz én Uram kezéből.
A negyedik állítás ez: „zsidónak először, aztán görögnek”. Ez pedig azt jelenti,hogy Isten az üdvösséget először a zsidónépnek kínálta fel. Csak amikor a zsidó népelpártolt a szabadító Jézus Krisztustól, fordult Isten a pogányokhoz, a különféle népekhez. Így érkezett el Isten szabadításánaküzenete, az evangélium hozzánk, magyarokhoz is. Ma az üdvrend szempontjábólnincs különbség Isten előtt zsidó és nemzsidó között. Isten számára semmi olyankülönbség nem érvényes, amelyet mi emberek állítunk fel. Előtte egyformán kedvesminden ember, akármilyen a bőrének színe.Az Isten színvak – mondotta egy evangélista. Ő nem látja az embereket faj szerint, és nem osztályoz színek szerint. Tégedis szeret és vár. Legyen számodra is azevangélium Isten hatalma és üdvössége!
FÜLE LAJOSKI VAGY TE?
Galaxisokkifáradt porszeme,e m b e r: te, én
s több mint ötmilliárd!Ki vagy te, hogyérted a vére hulltVALAKINEK,
KI ISTEN, s végtelentteremtett, és
MAGA IS VÉGTELEN?!Gondolj bele,
mily mérhetetlen ac s o d a, amely
velünk esik, mikornéven nevez,
utánunk nyúl, szeret,a porszemet,
az ember porszemet!
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
4
Kedves testvérek, néhány évtizeddelezelőtt, mikor káplánként Őrbottyánbanszolgáltam, az ifjak minden szilveszterkoregy ifjúsági alkalmat szerveztek. Egyilyen szilveszteri alkalmon kvízjátékot ját
szottunk, és azt a bibliai kérdést tették felnekem, hogy ki volt Jannész és Jambrész? Aztmondták, hogy ószövetségi a kérdés, de azújszövetségben is megtalálható. Nagyon gondolkodtam, de nem tudtam rá válaszolni, viszont egy életre megjegyeztem, hogy ki voltJannész és Jambrész: Pál apostol emlékezikmeg az egyiptomi tízcsapás történetéből arróla hagyományról, amikor a fáraó mágusokat hivatott magához, és azok a maguk titkos mesterségével ugyanúgy kígyóvá változtatták abotjaikat, mint Áron, de Áron botja elnyelte azövékét. Egyiptom vezető mágusait hívták így:Jannész és Jambrész, de a nevük nincs megemlítve az Ószövetségben, hanem Pál apostolemlíti őket név szerint a második timóteusilevelében (2Móz 7,11; 2Tim 3,8).
Biztosan tudjátok, hogy a Szentírásbanolyan könyvekre is találhatunk utalásokat,amelyeket nem ismerünk, vagy ha ismerünkis, de az üdvösség tekintetében nem tartjukazokat befolyásoló erővel bírónak. Nem taníthatunk ezekről a könyvekről. Meglévők, denem lényegesek. Tizenhárom ilyen könyvetemlít a Biblia. Például Mózes negyedik könyvében, a 21. részben azt olvassuk, hogy van azÚr harcainak is egy könyve. Károli úgymondja, hogy meg van írva „az Úr hadainakkönyvében” (IV. Móz. 21:14.). Nem ismerősez a könyv számunkra. Vagy egy másik leírása Szentírásban, ahol Dávid király megszámláltatja Izráelt, de „emiatt Istennek haragja támadt Izráel ellen”, és azt olvassuk, hogy „Ezokból a szám nem vétetett fel a Dávid királykrónikájának száma közé” (I. Krón. 27:24.).Ezt a könyvet sem ismerjük.
Van továbbá két olyan megjegyzése aSzentírásnak, melyek elgondolkodtatják a maiÓszövetséggel foglalkozó teológus nemzedéket. Az egyik Józsué könyvében van leírva,amikor megáll a nap és a hold, és ezt olvassuka 10. részben: „És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt anép. Meg van ez írva a Jásár könyvében.”(Józs 10,13) Egy másik megjegyzése pedig aSzentírásnak a második sámueli könyvbenolvasható, amikor Dávid gyászéneket mond.Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault ésfiát, Jónátánt, és meghagyta, hogy tanítsákmeg Júda fiait is erre az „íjdalra”, „amely megvan írva a Jásár könyvében”. (2Sám 1,1718)Jásár könyvét ismerjük, és bár ez nem bibliaiihletettségű könyv, mégis figyelmünkre érde
mes, mert kortörténeti adalékok találhatók benne.Talán úgy gondoljátok, hogy nagyon
messziről indultunk, és az idővel is jól kellbánnunk ilyen forróságban, de azért említettemmeg mind Jannészt és Jambrészt, és azért említettem meg a Szentíráson kívüli könyveket,például Jásár könyvét, hogy jobban megértsünk egyegy szentírásbeli leírást, egyegytörténetet. Ugyanis ez a bizonyos Jásár könyvebeszél Sodomáról is. Beszél erről a vidékről,mely leírás alapján jobban fogjuk érteni, vagytalán még borzasztóbbnak fogjuk látni azt,amiről a mai igénk beszél.
Az egyik, amit olvasunk Jásár könyvében,hogy az a vidék, amelyet Lót magának választott, egy gyönyörűséges föld volt. A Szentírásis így beszél Sodoma vidékéről Mózes elsőkönyvében, a 13. részben: „Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környékebővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚRSodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyanvolt az, mint az ÚR kertje” (1Móz 13,10).Termő vidék. Gyönyörűséges vidék. Nemvéletlenül választja Lót. Akik láttátok gyermekeitek másodikos hittankönyvét, abban vanegy olyan színező, hogy Ábrahám és Lót elválnak egymástól. Van egy kiszikkadt, sárga föld,meg van egy tejjel és mézzel folyó föld.Válaszd ki, hogy melyiket választotta Lót –szól a feladat. Hát ezt a gyönyörűt, ezt a folyóval telit. Olyan volt, mint az Úr kertje. Aztmondja a Szentírás Sodomáról, Gomoráról.
Jásár könyvében pedig a következőt olvassuk: „Földjükön egy széles völgy feküdt,vízforrásokkal és gyógyító növényekkel a vízkörül. Sodoma és Gomora lakói évente négyszer kivonultak gyermekeikkel és feleségeikkel, hogy ott örvendezzenek dobszóval éstáncokkal. És amint örvendeztek, felkeltek ésmegragadták szomszédjaik feleségeit, másokpedig szomszédjaik szűz leányait, és élveztékőket. Minden férfi látta, amint felesége ésleányai ott vannak mások kezében, és senkisem szólt egy szót sem. Amikor felkelt a napminden férfi és minden nő visszatért a sajátházába és sátrába.”
Döbbenetes. De így talán érthető a züllöttségnek az a tetőfoka, amikor bekopogtatnak a dühöngő sodomaiak Lóthoz, és kérik avendégeket. És akkor mit válaszol ez a megátalkodott lelkű Lót? Hallottátok. Azt mondta,hogy inkább kiadom az én lányaimat, „akiknek még nem volt dolguk férfival”, „tegyetekvelük, amit jónak láttok.” Ifjúságunknak egyikdöbbenetes élménye volt, amikor a közösségünkből kiszakadt egy lány. Ahogy kiszakadta lány, mindenfélét beszéltek róla. Én életemben tőle hallottam először arról a ma Ma
gyarországon is létező szexuális perverzióról,amit szvinger kluboknak hívnak. Amikor férjek és feleségek összejönnek, és elcserélikegymást egy klubhelyiségben. Sodoma és Gomora. A bűn tetőfoka. És persze – hadd mondjam – nemcsak mi vagyunk ilyen szemérmesek, hogy az ilyen erőszakos, durva témákrólnem beszélünk, hiszen féltjük magunkat, atemplom falait, e szentséges teret, hogy ilyenszavakat vegyünk a szánkra, de a Szentírás isezt mondja, hogy amikor megjelennek a dühöngők Lót ajtajánál, akkor azt ordítják be:Add ki ezeket a férfiakat nekünk, „hadd ismerjük őket.”Nos, kedves testvérek, nem szeretnék senkit elkeseríteni, ez az „ismerjük őket”,ez a legkeményebb szexuális perverziónak akifejezése itt az Ószövetségben. A fordítók semmerik visszaadni, hogy mit jelent ez a szó.
És hogyha még egy pillanatig a kortörténeti műre, Jásár könyvére tekintünk, akkorabban ezt olvassuk: „Ha egy férfi belépettezekbe a városokba, megragadták, és az egyikágyra fektették, és erőszakkal arra kényszerítették őket, hogy velük háljanak. Íme, testvérek, a bűn mélysége, csúcsa, tragédiája, azember hova juthat! Feladja azt, amire teremtette őt az Isten. Vajon mi meghalljuke amegkínzottaknak a jajkiáltását? Vajon mi meghalljuke azoknak az embereknek a panaszátés jaját, akik ma is ettől szenvednek? Akikvagy testi, vagy verbális erőszaknak az áldozataivá lesznek? Vajon vane bennünk annyiérzés, mint amennyi ebben a megátalkodottLótban volt? Ha van, az is gyalázat.
De azt mondja a Szentírás, hogy Istenazonban meghallotta ezt a jajszót. Isten meghallotta az erőszakot szenvedőknek a szavát,és angyalokat küldött, mielőtt elpusztítottavolna a várost. Az angyalok megjelennek Lótnál és családjánál, és azt mondják: Kelj föl,fogd a feleségedet, az itt lévő két lányodat,hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! Indulj!Szaladj! És mikor az tétovázott, megragadtáka férfiak a kezét, meg a feleségének, a kétlányának a kezét, mert az Úr megszánta őt.Kivitték és otthagyták a városon kívül. Amikorkifelé vitték őket, ezt mondták: Mentsd az életedet, ne nézz hátra, ne állj meg sehol akörnyéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! Íme, Istennek ez a válasza a bűnre.A szabadítás. A megmentés. Hívlak téged –mondja az Isten –, ne tétovázz! Siess! Indulj!Menekülj! Sokan azt mondják, hogy a Szentírás szava túlzó. Nincs itt erről szó! Nincs ilyennagy baj! Hiszen mi nem Sodomában élünk,hanem Pomázon, Csobánkán, Budakalászon,itt a környéken. Mi nem tudunk ilyenekről!
Tudjátok, mi a szomorú?
SODOMÁTÓL A GOLGOTÁIGSZÓL AZ IGE
„Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot:Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat,hogy el ne pusztulj a város bűne miatt!” (1Móz 19,15) Textus: 1Mózes 19
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
5
Az a szomorú, hogy lehet, hogy Lót és az őfelesége nem voltak aktívan részesei enneka megátalkodottságnak, de hozzászoktattáka lelküket. Kibékültek vele.
Tudjátok, hogy néhány napja, néhányhete megkezdődött a parókia felújítása, ésNagy Sándor testvérünkék kivették az ablakokat. A következő héten megkezdődik majda szobáknak is a rendbetétele. Volt egy olyanablak, hogy amikor aláfeszítettek, egyszerűen széthullott. Nem darabokban kellett kivinni az ablakot, hanem össze kellett söpörnivödörbe. Mert a szú úgy berágta magát afába. Kívülről épnek, egészségesnek tűnt, decsak a máz tartotta. Olyan szépen le voltfestve, testvérek, azt kellett mondani, örömvolt takarítani. Összetartotta a festék. Ésamikor megfeszítették, akkor porba hullottaz egész. Ilyen a bűn. Mint a szú, mint aféreg. Belülről megemészti az embert. Észresem veszed, hogy már csak a külső máz tart,belülről pedig semmi emberi tartás nincsenmár. Üres vagy! Egy bogárnak – rossz szóthasználok – ciripelését néha lehet hallani, eztmegszokja a lelkiismeret, ettől lehet aludni.De az Isten nem akarja, hogy ez legyen a sorsod, hanem azt mondja: Menekülj! Indulj!Megmentelek, szabadítód vagyok!
És ebben a történetben azt is látjuk, hogytulajdonképpen az Isten népe, az ószövetséginép és az újszövetségi nép is – jövevény nép.Azt mondja a Szentírás, az apostoli irat:„mert nincsen itt maradandó városunk”(Zsid 13,14). Péter apostol pedig azt mondja,hogy mi pedig „jövevények” vagyunk ezena földön. Azt szoktuk mondani, hogy parókusok vagyunk ezen a földön. Ezt jelenti aparókia: ideiglenes lakhely. Az a sátorház,amiben vagyunk. Mi jövevények vagyunk.És az ember mégis hozzászokik ehhez avilághoz, a világnak minden bűnéhez. Nemtud elengedni belőle semmit.
Jézus, amikor hivatkozik Lót történetére,azt mondja: „úgy lesz, ahogy Lót napjaibantörtént: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek,építettek” – és egyszer csak eljön az Isten. És„az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik”.Azt mondja, hogy aki otthon hagyott
valamit, ne menjen vissza érte, mert nem fogmegmenekülni. És azt mondja Jézus: „Emlékezzetek Lót feleségére!”. És utána hozzáteszi: „Aki meg akarja tartani az életét,elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.”(Lk 17,2834) Jézus azt mondja: „Emlékezzetek Lót feleségére!”, aki nem tudta elengedni mindazt, amije volt a városban. Nemtudta elengedni azt a fajta gazdagságot,amit Sodoma jelentett, ahol kétségtelen,hogy sokkal biztonságosabb, sokkalszebb volt az élet, mint jövevényként sátorban élni, mint nomád embernek lenni.Mózes negyedik könyvében is így kiáltfel sírva a nép: „Milyen jó dolgunk voltEgyiptomban!” (4Móz 11,18b) De jó voltott, amikor vertek bennünket, amikor akiszámítható rossznak a részesei voltunk!Most pedig itt vagyunk a pusztában, ésállandóan ezt a fránya mannát esszük,ami ízetlen, megbüdösödik, megkukacosodik. Jobb lett volna ott maradni!
A Szentírás figyelmeztet téged: jövevény vagy, a bűn pedig beleragaszt a hétköznapokba. Ne fordulj vissza! Ó, hányember életében keserű megtapasztalás ez,hogy elindul, hogy szenvedély van benne. Hívott az Isten! Várt az Isten! Megszólított az Isten! És az úton, ahogymenekül a hegyre, lelassul. Látja még magaelőtt talán a gyermekeit, vagy a férjét, a feleségét, akik ott rohannak, mert még értikIsten szavát, de a szívében már kétfajtakíváncsiság van: az egyik, hogy mit lát agyermekei hátán. Tényleg hullik a kénköveseső? Visszatükröződik valami rajtuk? Megaz, hogy mi az, amit ott kell hagyni. Ami ottfog menni veszendőbe. Az ember nagyon nehezen tudja elengedni a bűnt. És akkor IstenJézuson keresztül újra figyelmeztet: Emlékezz Lót feleségére! Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, azmegmenti. Mire is van szüksége az embernek?
Engedjétek meg, hogy az igehirdetésvégén még egy fontos gondolatot mondjakarról, hogy mi az, amit itt hagyunk. Tolsztojnak van egy kis novellája (910 oldal, akárvasárnap délutáni olvasmánynak is ajánlom),
ez a címe: „Mennyi föld kell egy embernek?” A történet természetesen Oroszországba visz el bennünket, ahol él egyparasztember, és végzi a mindennaposmunkáját. Ahogy felkel a nap, ő maga isfelkel, ahogy lenyugszik, ő maga is pihenőre tér. Nagyon jól él a maga módján.Aztán megérkezik a kereskedő rokon acsaládba, és azt mondja: Ti így éltek?Beleragadva a sárnak, a mocsoknak atengerébe? Ti a trágyából akartok megélni? És ez a gondolat belefészkeli magáta parasztember szívébe. Neki több kellene. A következő hetekben, hónapokbana környéken eladóvá válik egy földbirtokosnak a földje, összeszedik a megtakarított pénzüket, megvesznek belőleegy darabot. Aztán utána egy nagyobbszelet földet vesznek, még nagyobbat.Gazdagodik az életük, sikeres lesz.
És ekkor meghallja a mi emberünkazt, hogy a baskírok földjén földet osztanak, méghozzá úgy, hogy ki kell fizetni
egy bizonyos összeget, de nem a földterületnagyságáért, hanem amennyi földet az emberegy nap alatt körbe tud járni, az lesz az övé.Ennél jobb üzlet nincsen – mondanánk ma.Elmegy oda ez az ember, megfizeti a vezérnek a napi járóföldet, és megkérdezi,hogyan jelölje ki ennek a földnek a határait.Azt mondja: Vigyél magaddal egy ásót! Ahol
azt gondolod, hogy határ lesz ott, jelöld meg,vegyél ki belőle egy darabot. Elindul azember, járja a határt, kiszögezi az egyik pontot, majd a másikat. Meglát egy dombot,utána egy völgyet, vizet. Azt mondja: Ez jólesz majd a lennek. Aztán utána az erdőt:Ennek fájából majd micsoda házat fogoképíteni! Ám egyszer csak észreveszi, hogymár lefelé jár a nap. Megsokasítja a lépéseit,szinte már rohan, enni sincs ideje, és látja,hogy a nap lebukik a domb felett. Aztmondja: Itt a vég! Nem értem vissza. Elveszett, amit befektettem. Aztán látja, hogya baskírok még ott szurkolnak neki, mertazon a vidéken, ahol ők állnak, nem a dombviszi le a napot. Látja, hogy lehet még menni.Összeszedi minden erejét és rohan, de amikor megérkezik a baskír vezér elé, a szívéhezkap, összerogy és ott hal meg. És ekkor abaskír vezér csak ennyit mond: Ássatok nekiegy akkora gödröt, ahová elfér. Ennyi földkell egy embernek.
A bűn ezt okozza, testvérek, a mai igénkevvel szembesít bennünket. De azzal isszembesít, amit egy lelki ének így fogalmazmeg: „Siessetek, hamar lejár, / Kegyelmemár régóta vár, / Ma még lehet, ma még szabad, / Borulj le a kereszt alatt!” (Füle Lajos).Testvérek, Isten hozzánk nem angyalokatküld, hanem elküldi az Ő egyszülött Fiát,Jézus Krisztust. Aki megfogja a te kezedet is,Aki nemcsak unszol, hanem bátorít: Siess!Megmentelek! Nekünk is van egy hegyünk– ez a Golgota. Ott van a mi szabadulásunknak a záloga. Jézus Isten kinyújtott karjafeléd, azért, hogy megmentsen téged. Hogymegmentsen abból az állapotból, amely állapot Lóté, vagy amely állapot a belülről rágószúé. Hogy épületed legyen, nem kézzelcsinált, hanem örökkévaló mennyei házad.Ámen.
Nyilas Zoltán esperes ■
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
6
Sokan ismerik Thomas Mann novelláját,amely a Tonio Kröger címet viseli, és aszerző egyik korai, huszonöt éves korában publikált műve. Két fiúról szól,akik később felnőtt férfiak lesznek, de a
novella kezdetén még csak tizennégy évesekés jó barátok. A szerző azzal fogalmazza megbarátságuk lényegét, hogy „én és enyémérzéseik” közel voltak egymáséhoz, így nemcsoda, hogy rokonszenvesek voltak egymásnak. Később aztán eltávolodnak, és sok évmúlva találkozva már egészen más a világuk,de fiatal fiúként ez köti őket össze, hogy „énés enyém érzéseik” szinte azonosak. Érdekesés szép megfogalmazás, ami kifejezi sokbarátság lényegét, hiszen a hasonló gondolkodásban támogatást kapunk, megerősítivilágunkat és jó érzéssel tölt el.
Mondhatjuk azt is, hogy éppen az „én”és „enyém” érzések adják életünk állandóságát, biztos tartását: férfi vagy nő vagyok,mi az érdeklődésem, milyen lélek, milyenértékek jellemezték a családot, ahol felnőttem, ott mit tartottak jónak és mit tartottakrossznak, és aztán milyen tapasztalatokatszereztem a világról. Nagyjából ezek teszikaz ember „én érzéseit”. De az „enyém érzések” is igen fontosak, hiszen az én ízlésem,
az én kedvenc színem, szeretett vagy nemszeretett ételeim, a kiválasztott társak, akikkel szívesen vagyok együtt, kivált a kamaszoknál, de aztán az egész élet során mindenkor fontosak. Hozzátehetjük az én felekezetemet, az én pártomat, a nekem kedveshelyeket ebben a világban. Ha pedig az„enyém” világa már olyasmire vonatkozik,ami a földhivatalban is be van jegyezve, minttulajdonunk, akkor sokszor vérre megy adolog, ha ahhoz hozzá akarnak nyúlni vagyvalamelyik részét elvitatják tőlünk. Igen, az„enyém” vagyis a tulajdonlás dolgát a világtörvényei is védik, amit ma a magántulajdonszentsége címszóval szokás emlegetni, ésszinte a legfontosabb alapelvnek számít.
Milyen különös, hogy Isten igéje túlmutat ezen, és alapjaiban kikezdi és megkérdőjelezi a tulajdonlást, mint emberi egzisztenciánk legfőbb alapját. Nem bíztat ugyanarra, hogy sértsük meg mások tulajdonjogátbármilyen tekintetben is, ahogy születtekilyen ideológiák és társadalmi programok azigazság bajnokai részéről: vegyük el a gazdagoktól, adjuk a szegényeknek és mindenrendben lesz – de mint alapelvet kijelenti,hogy hiába örökölt valaki a szüleitől, nagyszüleitől, dédszüleitől bármit is, az igazi tu
lajdonos mégsem ő. „Az Úré a föld, és annakteljessége”, mondja a 24. Zsoltár, és ez teljesen új szemléletet ad minden lehetséges tulajdonlásnak. Egyszerűen relativizálja, megfosztja szentségi jellegétől, amikor kiveszi azelső helyről, és azt mondja, bármilyen fontosis valamelyik „enyém érzés” az életünkben,akkor is az Úré a föld és annak teljessége, aföld kereksége és annak lakosai.
Ez a bibliai igazság egy végtelen nagyszabadságra nyit ajtót, mert azt mondja, nelegyen az ember semminek a rabjává, mégha a legfontosabb tulajdonainkról lenne isszó. És itt már messze ne csak az anyagiakraés az ingatlanokra gondoljunk, hanem vélekedéseinkre, nagy igazságainkra és hangoztatott alapelveinkre is, főleg abban az esetben, ha azokat mások ellenében, harci eszközként használjuk – tehát minden megrögzöttségünkről. Miért evangélium ez? Azért,mert szabaddá és megszólíthatóvá tesz embereket, akik kizárólag csak a saját igazságaikat akarják hallani, egymásét már nem.Felszabadít attól az illúziótól is, hogy a világban bármi is állandó lenne, és rövid útonvisszavezet minket ahhoz az igazsághoz,hogy az élő Isten az egyetlen valóban biztospont a létezésben. Aki őt megtalálja, ésbálványait képes elengedni, az lesz szabadember. Így kell érteni azt, hogy „az Úr pedigLélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság”. (2 Kor 3,17)
Aki járt már Shakespeare szülővárosában, Angliában, az láthatta a nagy drámaírószobrát, aminek talapzatára négy idézet vanvésve a költő különböző műveiből. Mindegyik csodálatosan szép mondat. Ezek egyikea Macbeth drámájából való, az a pár szó,amit a szörnyű hős a veresége pillanatábanmond: „…life is but a walking shadow…” –Az élet olyan, mint a futó árnyék…” (V. szín)Kevesen tudják, hogy Shakespear műveibenmintegy ezerkétszáz bibliai idézetet és utalástalálható, és ez is egy azok közül. A szerzőéppen mai igénkből idéz: „Mi jövevények észsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk.Napjaink olyanok, mint az árnyék, amelybenállandóság nincsen.” (1 Krón 29,15) Mindenki csalódni szokott, aki állandónak véli avilág dolgait, és nincs tisztában annak
Több mint 32 évi hűséges szentendrei szolgálat után augusztus 1jével nyugalomba vonulta Szentendrei Református Egyházközség lelkipásztora, DR. P. TÓTH BÉLA. Pályafutása szentendrei
lelkészként a sikerek esztendei voltak a gyülekezet életében, elég, ha a református gimnáziumra, vagy a református óvodára gondolunk, de Isten gazdagon megáldotta a gyülekezetet lelkiekben is, és számos megújult élet
született Isten Szentlelke által.Egyik igehirdetésében a lelkipásztor arról beszélt, hogy az ember ugyanaz a nyugdíj előtt, mint a nyugdíjba
vonulása után, ezért bízhatunk abban, hogy szolgálata sem ért véget, és fogunk még találkozni Dr. P. Tóth Bélaigehirdetéseivel. Ebből a célból egy önálló honlap is létrejött, melynek címe: www.ptothbela.com, itt továbbra iselérhetők lesznek az Igéről vallott gondolatai az érdeklődők számára. Isten gazdag áldását kérjük további életére,szolgálatára, szeretteire, és hogy nyugdíjas lelkészként is segítsen legeltetni az Isten közöttünk levő nyáját, mintaki példaképe a nyájnak.
A pomázicsobánkai gyülekezet nevében is szeretettel köszöntjük őt nyugalomba vonulása alkalmából, ésegy olyan igehirdetésével szeretnénk megemlékezni eddigi szolgálatára, amely mindannyiunk számára bizonyságtétel arról, hogy egyedül Krisztusban lehet úton járásunk és hazaérkezésünk, Ő vezetbennünket az Atyához.
JÖVEVÉNYNEKLENNI
Textus: 3 Móz 25,23 és 1 Krón29,15„A földet senki ne adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csakjövevények és zsellérek vagytoknálam.”„Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint mindenősünk. Napjaink olyanok, mintaz árnyék, amelyben állandóságnincsen.”
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
7
átmenetiségével. Emlékezzünk az igeiszó nagyszerű költészetére: mint a futóárny a mezőn, olyan az élet legdrágábbkincse is. Aki lenéz mondjuk a Kőhegymagasából, Szentendre és Pomáz között,és látja a felhők árnyékát, amint haladnaka tájon, az megérti, miről is szól ez az ige.Egyetlen olyan van ebben a világban,„akiben nincsen változás vagy változásnak árnyéka” (Jak 1,17) – és ez a valakiaz Örökkévaló, aki viszont számot tartránk, emberekre, egyenegyenként.
Miránk, akik jövevények vagyunk észsellérek, mint minden ősünk is az volt,akárhogy berendezkedtek volna is a maguk világába. Jól példázza ezt a lelki berendezkedettséget az átlagember, a polgárviszonya a művészetekhez. Ha egyáltalánszüksége van rá, legfeljebb a táncdaligjut, és még a templomban is legszívesebben azt hallgatná. Értékesebb muzsikának csak a hiányt látó, szenvedő emberteszi ki magát, mert az olyan zene nemkiszolgálja, hanem továbbviszi az embertabból az állapotból, amiben van.
A kényelmes berendezkedettséggel aBiblia szembeállítja az úton járás, a jövevénység fogalmát. Ez a motívum végigvonulaz egész Szentíráson, és Jézus keresztre feszítői is pontosan a nagyon berendezkedettéletű emberek voltak, akik elfelejtkeztek arról, hogy ők csak jövevények és zsellérek.Nekik nagyon igazuk volt. Jézus maga pedigmég elvileg sem mondott igent arra, hogyszámára hajlékot építsenek, ha mindjárt Illésés Mózes társaságában is, hanem azt mondta,kövessük őt, menjünk az úton, ahol ő járelőttünk. És aki ő utána akar menni, aztagadja meg magát, vegye fel a sátorfáját, éskövesse őt. (Mt 16,24, Mk 8,34, Lk 9,23) Eza vándor élet egyetlen fontos imádságotismer: „Áldj meg s kegyelmedet reám istöltsd ki bőven, hogy Jézust nézzem és ővélegyőzzek én.” (445. dics. 5.v.) Ha ez márnincs ott a mindennapjainkban, hogy miJézust nézzük, rá figyelünk, akkor ezt újra elkell kezdeni, mert egyedül ettől keresztyén akeresztyén. Nézzük mi a valóságshowkat,nézzük mi az internetet, és nézzük mi elegetmás emberek életét, olyanokét is, akiket irigylünk, meg olyanokét is, akikre haragszunk,mikor hibáznak már végre – de kezdjük csakel újra nézni Megváltó Jézusunkat! Merremegy ő előttünk, tényleg őt követjüke?Fontose, ha megáll, és olykor egy hétig egyhelyben marad, amint a pusztában vándorlóktűzoszlopa tette? (4 Móz 9,1523) Vanekellő türelmünk maradni ilyenkor a helyünkön és nem tenni semmi, csak várni ésvárni? S készek vagyunke indulni vele, haaz éjszaka közepén felkerekedik, s előttünkmegy a nagy sötétben, amit mi magunknélküle egyáltalán át sem látunk?
Megtanít majd minket a megválás tudományára is. Manapság sok szó esik azelengedés képességéről, ami valóban hiánycikk. Nem csoda, hiszen az un. fogóreflexvelünk születik: az egy napos kisbaba úgymeg tud markolni egy ceruzát, ha odateszika marka elé, hogy a saját súlyát elbírja a kapaszkodásával. Ez a megkapaszkodás aztán
elkísér bennünket egész életünkben, éspediglelkiszellemi értelemben is, és néha valóbannagyon nehéz valamit vagy valakit elengedni. De el ne feledjük a bennszülöttektrükkjét, akik úgy fogják meg a majmot,hogy szűk nyakú üvegbe rizst tesznek. Amajom éhes, belenyúl, megmarkolja az eleséget, aztán nem tudja kihúzni a kezét azüvegből, mert az ételt nem akarja elengedni,és így könnyű szerrel elejtik. Vajon nekünkmit kellene kiengedni a kezünkből, hogy újraszabadok legyünk? Ne feledjük, ha megfogtunk valamit, az is megfogott minket. Amígelengedni nem tudjuk, vagy nem is akarjuk,addig fogva tartja az embert. Pedig el lehetneengedni egy sérelmet, ami régóta bánt, vagyel lehetne engedni az anyagiak halmozásábavetett hitet is – és még sok mindent, amit túlságosan megmarkoltunk.
Evangéliumként hadd szólaljon meg ittaz is, hogy akár bűnöket is lehet ámelengedni. Vannak rossz tulajdonságainkbőven, és ha nem ragaszkodnánk hozzájukolyan nagyon, már régen elhagytak volna.Hát gyakoroljuk magunkat ezek elengedésében is. Valaki elmondta, hogy egyszer azigehirdetés nagyon a szívéhez szólt, még ifjúkorában. Huszonkét éves volt, de már hat éveerős dohányos. És ahogy ott állt a templomután Budapesten a villamosmegállóban,hogy induljon haza, a megszokás ereje szerint rágyújtott, de az első mozdulatután nézni kezdte a kezében lévőcigarettát, mit is keres tulajdonképpen az ott. És ahogy néztenézte,rájött, hogy egyáltalán nincs is rászüksége, s eldobta anélkül, hogyszívott volna belőle. Amikor eztelmesélte, már nyolcvanhároméves volt, vagyis hatvanegy évigelvolt a dohányfüst nélkül, amitpedig valamikor hat éven át olyanfontosnak talált. Kapott Istentőltízszer annyi időt szabadságbantőle. Hát ezért fontos, hogy maradjunk jövevények és zsellérek, akiknem rendezkednek be olyan na
gyon az életükben, hogy már senki éssemmi nem tud segíteni rajtuk.
Vándor mivoltunknak van azonbanegy olyan magaslata, ahova valóban csaka Jézus követői jutnak. Még ez a folytonos úton járás is véget érhet egyszer,éspedig lelki értelemben, a megérkezésörömével. Így olvassuk: „Nem vagytokimmár jövevények és zsellérek, hanempolgártársai a szenteknek és cselédei azIstennek. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén,lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,Akiben az egész épület szép renddelrakattatván, növekedik szent templommá az Úrban, Akiben ti is együttépíttettek Isten hajlékává a Lélek által.”(Ef 2,1922)
Testvérek, ma országunkban a lakosság 68 %a mondja magát hívőnek amaga vagy felekezet módján, de ebbőlmindössze 16 % becsüli meg a hívőkközösségét azzal, hogy évente legalábbegyetlen egyszer templomba is elmegy,
gyakorolja a közösséget a vele egy hitenlévőkkel, 52 % teljesen nemet mond a közösségre. Elvileg igent mond ugyan Istenre,de gyakorlatban nemet mond az egyházra, ahívek közösségére. Hát ahol valóban Jézus aszegletkő, ott „az egész épület szép renddelrakatván, növekedik szent templommá azÚrban”. Nem szabad olyan önhittnek, gőgösnek vagy sértettnek lenni a hívő embernek, hogy valaha is nemet mondjon aközösségre, és lelkileg elmagánosodjék. Ahitbeli individualizmus, a közösség megtagadása igenis bűn: annak a jele, hogy valakifölébe helyezi magát a szentek egyességének. Nem hiszi, hanem tagadja, hogy aSzentlélek létre kívánja hozni az egyetemesanyaszentegyházat. Hány magános, beteglélek gyógyulna pedig, mennyi depresszió,képzelgés és fóbiázás, meg önsajnálkozásérne véget, mennyi szenvedélybetegség tisztulhatna szép, büszke és tiszta életté – mihelyt emberek elmondhatják magukról, hogy„nem vagyunk immár jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek éscselédei Istennek”.
Ennek a nagyszerű igének két oldalárólhallottunk ma. Az egyik az volt, amíg valakimég el sem jutott ide, és azt hiszi, övé alakása, övé a telke, övé a magántulajdona,övé a nagy igazsága és övé a megváltoztathatatlan természete is.
Dr. P. Tóth Béla lelkipásztor
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
8
Az év elszállt, kórusunk életébenimmár a tizenhetedik. Isten megtartókegyelme minden évben megerősítbennünket, ezért állhattuk körbejúnius 7én ismét az úrasztalát a
pomázi református templomban, hogylezárjuk az évadot.
Ez az évad rendhagyó módon már tavaly augusztus 20án elkezdődött azzal,hogy a városi ünnepségen átadták kórusunknak a Pomáz Város Önkormányzataáltal adományozott Közművelődési Díjat.Ekkor kértek fel minket az október 23i ünnepi szolgálatra, ahol először énekelhettüka „Tartsd meg hazánkat, Isten” kezdetűkánont. Az évadzáró alkalmon is ez az énekhangzott fel először, utána pedig GárdonyiZoltán „Magyar ének”e, amit tizenöt évvel ezelőtt Gödöllőn, a Református Világtalálkozó Kórushangversenyének közösművévé választottak, és akkor kezdődött atestvérkapcsolatunk a marosszentgyörgyiReménység Kórussal.
Az idén április 19én Teremtőjéhez tértFüle Lajos„Szeretnék énekelni Néked” címűversét Holtságné Csípán Ágnesmondta el.
Vannak énekek, melyek nagyon hamarbelopják a szívünkbe magukat. Ilyen a„Jöjj el az élet vizéhez” kezdetű is. Egypróba erejéig erdélyi látogatásunk alkalmával is felcsendült, a Szovátán találhatóMedvetónál. Amikor az ember ráeszmél,hogy igenis naponként meg kell újulnia,felcsendülhet szájából a „Bár bűn és kíngyötör” kezdetű dicséret. A két kórusmű
előadása után Orbán János énekelt, gitárralkísérve magát.
Az évek folyamán többször előkerült a„Már én utaztam” címet viselő mű, amelyet csak Golgotaként emleget kórusunk.Golgota. Hogy is néz ki valójában? Jeruzsálem városán kívül, egy koponya formájú„hegy”, melyen három kereszt áll. Középsőn maga az Isten Fia. De a golgotai kereszt alatt megpihenhet a fáradt földi vándor is. Viszont ezzel még nincs vége az Úrváltságművének, hiszen akkor nem szólalhatna meg húsvét reggelén a „Felvirradtáldott szép napunk” kezdetű énekünk.Nem a gyász, a szomorúság győzött, hanem a feltámadás és az ÉLET.
A két énekre szépen „felelt” TúrmezeiErzsébet „A harmadik” című verse, melyet Novákné Szarka Zsuzsa mondott el.
Évadunknak voltak „lazább” hónapjai,de sűrű hetei is. Énekeltünk a Dunapartikórházban, egyházmegyénk tisztségviselőinek beiktatásán, Pomázon, Leányfalun, azöregotthonban, a pomázi r. katolikustemplomban, Erdély szép tájain, Bián, azegyházmegyei kórustalálkozón, Pomázon a városi kórustalálkozón és perszegyülekezeteinkben. Legutóbb Csobánkán szolgáltunk, ahol elhangzott a „Jövel,Szentlélek Isten” kezdetű énekünk is, amitaz évadzárón is előadtunk. Czák Nóra ésCseri Anna fuvolán, Csékó András harsonán közreműködött. Ezt követően pedig„A mennyben fenn a trónusnál” kezdetűéneket hallhatta a gyülekezet.
Szolgálatunk végén záró énekként a„Mindörökké hű az Úr” kezdetű énekszólalt meg gitárkísérettel, melynek éneklésébe a padokon elhelyezett kotta segítségével mindenki bekapcsolódhatott.
„Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék,nagysága felfoghatatlan.” – valljuk együtta zsoltárossal. Évadzáró alkalmunkon az Ődicséretét zengtük, és így készülünk az újévadra is. Ha valaki kedvet kapott arra,hogy csatlakozzon kórusunkhoz, sok szeretettel várjuk szeptemberben.
Bíró Krisztina ■
A PSALMUS KÓRUS ÉVADZÁRÓJA2015. június 7.
Az ilyen állapotban lévőknek azt mondja azÚr: jó lenne egy kis alázat és csönd, elismernivégre, kié a föld és annak teljessége – ti pedigjövevények vagytok és zsellérek, semmimás. Az Ószövetség emberei idáig, ennekfelismeréséig íme, eljutottak.
Az ige másik, még továbbhaladó részeazonban, ami az Újszövetségből szólongatminket, azt mondja, ha ide elérkezett valaki,azért van még tovább. Nem csak vándorlás,nem csak zsellérsors, nem csak örök útonjárás lehet a hívek élete, hanem otthon éshazaérkezés is. Még az élet fájáról is ennikap, aki győz, olvassuk a Jelenések könyvében (Jel 2,7), pedig milyen véglegesneklátszóan elveszett az a Paradicsomban. És azsem véletlen, hogy már az Ószövetség istöbbször említi az idill nagyszerű látomását:Azokban a napokban kiki meghívja felebarátját a szőlő és a füge alá. (1Kir 4,25, 2Kir 18,31, Mik 4,4, Zak 3,10) Mert Krisztusban tényleg eljön hozzánk az üdvösség, ésakik őt követik, ezt a csodát élik át: „Nemvagytok immár jövevények és zsellérek,hanem polgártársai a szenteknek és cselédeiaz Istennek. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén aszegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben azegész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban, Akibenti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélekáltal.”
Erre a két lépésre kaptunk hát tanítástezen a mai napon: kigyógyulni a „saját tulajdon” betegségemből, valójában a berendezkedett élet bálványából, ahol minden azenyém és minden rendben van – elfogadni azUrat igazi tulajdonosnak és magamat jövevénynek és zsellérnek. „Nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőtkeressük”. (Zsid 13,14) Ha pedig már erreeljutottam, tudok úton járó vándor lenni,semmi más, akkor lássam meg a még magasabb szintet: én, a jövevény és zsellér, Krisztusban lehetek Isten hajléka, szent templom,és mi együtt épülhetünk a közösségben, azanyaszentegyházban az ő hajlékává a Lélekáltal. Így legyen! Ámen.(Az igehirdetés elhangzott 2015. június 7én, aszentendrei református templomban.) ■
Orbán János
Psalmus Kórus 2015
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
9
Az elmúlt napok hírei – miközben hordozó imádságra sarkalltak – hosszúgondolatsort indítottak el bennem.Egyre több körülöttem az idős és betegember, akik készülnek elhagyni e földi
létet. A vigasztaló számomra – nem családom tagjairól, hanem lelki testvéreimrőlbeszélek –, ők mind az Úr gyermekei, akiknek elkészített helye van az Isten országában. Ők mind szabadok, akiknek köteleit Jézus oldotta meg, s akik értették éshirdették életükkel és szavukkal: „...mindent jól cselekedett.” (37.vers)
Ugyanakkor látom és hallom azt a sokzúgolódót, akik keserűen mondják: fiatal, még élhetettvolna – miért a jóembereknek kellmeghalniok, a roszszak meg vígan élnek!?
Van a Máté18:8. versében Jézusnak egy nagyonfontos kijelentése:„Jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagykét lábbal vettetnedaz örök tűzre.”
Testvérek! Hiába él valaki száz évig, hiába makkegészséges, ha az örök tűz, a kárhozat leszaz osztályrésze! Ahogy a mai fiatal nemtudja elképzelni, hogy milyen volt a II.világháború és az utána következő évtizedek – hiába beszélsz róla. Ugyanúgy ama embere sem tudja felfogni, hogy milyena kárhozat, mely rá vár, mit jelent ott tölteniaz öröklétet. Csupán ennyi a hasonlóság! Akülönbség pedig az, hogy míg a fiatal nemélt abban a korban, addig a ma embere –amíg Jézussal nem találkozik – benne él azIstentől távoli világban. Ahol – ahogyigénk írja – süketnéma, valami gátoljaabban, hogy meghallja az Isten beszédét, sRóla, mint Úrról, igazán tudjon szólni.Filmek, könyvek, bölcsnek mondott előadások szólnak Isten személyéről, az ŐEgyszülött Fiáról, s persze az emberről.Okoskodnak, elméleteket gyártanak, sazok, akik készpénznek veszik állításaikat,hamar rájönnek arra, hogy ezek csak ötletelések, vakvágány, ahova vezetnek.
A világ azonban nincs magára hagyva.Isten gyermekeinek imádsága száll fel érte,hogy bárcsak találkoznának Jézussal, mert Általa megváltozhatna az életük. „Hoztak nekiegy nehezen szóló siketet és kérték őt, hogyvesse rá kezét.” – Aki olvassa ezt az írást ésszemélyesen még nem találkozott Jézussal,hallja meg: imádságok szállnak érte Isten elé!
A változás nem automatikus! Elégolvasni az Igét, elég elmenni egy csendeshétre – Jézus érintésére van szükség! Eztöbb annál, hogy megláttam Őt munkálkodni mások életében, hallottam csodáiról, szimpatikussá vált, mi több, nemkeresek más megoldást, a változást Tőlevárom! Vegye el a poharat, vegye el a drogot, parázna gondolataimat, s mindent,amiért már én is szégyellem magam,tegyen szabaddá! – Ha így gondolkodsz,akkor neked, testvérem, csak a haszon kellJézusból, Ő maga nem! Ez nem elég! Ígymég nem mentél közel hozzá, így még nem
vagy érinthető távolságra! Amikorcsak arra vagy képes, hogy elfogadod: mindnyájanbűnösök vagyunk –az még ez a távolság. Amikor már aztmondod: a bűnösökközt első vagyok én,akkor Jézus már kivitt a sokaság közül,s akkor már csak Ővan és te, s akkorjött el a szabaduláspillanata! S az ember, aki elméletbenoly sokat tudott, ekkor megnyílt érte
lemmel már valóban tud. Saját, átélt tapasztalata támasztja alá: az Isten EgyszülöttFia valóban Szabadító!
Effata! – Nyílj meg! Ami eddig zárvavolt, legyen nyitva. S a menny kapuja kitárul, mert „...utat szerze mennyországra,örök boldogságra.” – ahogy egyik énekünkben mondjuk.
Akit Jézushoz vittek, nagyon boldogember lett. Nem lehet elhallgattatni. Szabadulásáról beszélnie kell, hírelnie örömét.Valóssággá lett az ige: „Azért, ha valakiKrisztusban van, új teremtés az, a régiekelmúltak, ímé újjá lett minden.” (II.Kor.5:17.) Már nem gyötrik félelmek, hogytalále olyanokra, akikkel megérteti magát,lesze, aki segít neki. Hiszen a mindenbenezek is benne vannak. A mi Urunk Jézusnem vesz ki bennünket e világból, hanemott akar megáldani, ahova helyezett bennünket. S az áldás az, hogy személyesenjelen van az övéi életében, s megad mindent, ami a földi élethez és a kegyességhezszükséges!
Bárcsak mindenki érintésközelben lenne, hogy Jézus szabaddá tegye a bűnköteléktől! Az imádságok szállnak felfelé,Ő Igéje és Szentlelke által munkálkodik –áldott legyen az Ő neve!
Pap Lászlóné lelkipásztor ■
TÚRMEZEI ERZSÉBETVÁLTSÁG
Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva
hegedjenek.Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól
mentek,bűnt, e világnak szennyét, hogy mi
tiszták és szentek,kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.És gyűlöletből ácsolt kemény keresztet
hordott,hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor
is szeressünk.Váltság.
S ha nekünk mégis vannak sebeink, mélységes mélyek, be nem gyógyulók,
behegedők, megint kiújulók, véres, halálos, szörnyű sebeink …
és, ha másoknak, nem áldás vagyunk, ha nem úgy élünk, járunk idelenn,
hogy aki lát, azt mondja: kegyelem …Ha mi hordjuk a bűnünk nyomorát és esünk, bukunk, botlunk végtelen,
akarva, akaratlanul…s olyan halálosholt az életünk, mintha temető volna a szívünk,halál fuvalma a leheletünk…
ha gyűlölködünk és nem szeretünk: ítélet.
Nem volna váltság, nem lenne ítélet. Akkor élnénk, ahogy lehet.
Sebekkel, kínzó fekélyekkel telten, bűnünk hordozva, rabul, leteperten, s nem lenne, aki ítéletre vonná a mi halálos, átok vert utunk,
ha egyszer másképp nem tudunk. Élnénk, ahogy lehet.
Tisztaság, szentség, áldás szeretetörök elérhetetlenül
tündökölnének a létünk felett.De most olyan elérhető közel,Olyan hívogatóan tündökölnek.Miénk lehet a tisztaság, a szent,halálon, poklon diadalmas élet.
Van váltság! S van, ha nem fogadjuk el, ítélet.
„QUO VADIS” – HOVA MÉGY?Márk 7:31-37.
„QUO VADIS” – HOVA MÉGY?Márk 7:31-37.
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
10
Kedves testvérek, amikor a gyülekezetösszegyűlik, a lelkipásztorban az a reménység van meg, hogy az Igén keresztül maga Jézus szólal meg, sőtmegszólít és megragad. Nem Jézus
szellemiségére gondolok. Nem az oly közkedvelt és sokszor hangoztatott „keresztyénértékrendről” beszélek, hanem arról, hogyugyanaz történik lelki, spirituális értelembenegy istentiszteleten, mint annál a kútnál,ahol Jézus a samáriai asszonnyal találkozott.
Az Úr beszédbe elegyedik velünk.Nemcsak szól, hanem megszólít. Nagy különbség! Ha Jézus megszólal, akkor egyszersmind történik is valami. Ha megszólít,akkor meg velem történik valami. Ha beszédbe elegyedek vele, akkor meg köztünktörténik valami. Ha meghallgatom, beszélekvele, és netán még meg is teszem, amit Őkér tőlem, akkor meg elindul valami olyasmi, amit úgy nevezünk, hogy tanítványozás.Amit úgy nevezünk: hitre való megtérés.Amit úgy nevezünk: misszió.
Igen, testvérek, ha ez nincs meg, lehetbármilyen igehirdetés, lehet bárkitől az igehirdetés, és lehet bármi az igehirdetés, akkornem tölti be a célját az istentisztelet. Akkorvan egy szép prédikáció, van egy emberekáltal leírt, kreált liturgia, énekekkel, imádságokkal, amely szép és vallásos, de nem történik semmi. Hazamegyünk és kész. Deamikor Jézus megszólít, és jelen van a Lelkeáltal, és valamit a szívedre akar helyezni,akkor ott történni fog valami. És ez nem akeresztyén értékrend, ez nem Jézus szellemisége, nem az Ő tanítása, hanem ez az ŐJELENLÉTE.
Nézzük csak, mi is történik ebben a történetben? Az asszony számára aznap minden ugyanúgy kezdődik, ahogyan addigminden egyes nap. Házimunka, főzés, kikell menni a vízért. A vízhordáskülönösen nehéz munka volt, hiszen a nagy üres edényekkelleballagni a kúthoz, ez még akönnyebbik része, a nehezebb avízzel teli edényekkel visszafáradni. El tudjuk képzelni, milyennehéz fizikai munka, mégis azasszonyok kötelessége volt a vízhordás. Nem is ez a furcsaságbenne, hanem az, hogy ez az aszszony délidőben megy a kútra.Tudni kell, hogy ezt a feladatot általában korán reggel végezték,még a nagy meleg előtt. Nemnehéz ezt elképzelnünk az elmúltforró nyári napok tapasztalataialapján. Korán reggel. Hiszen ahőség miatt a déli óra a KözelKeleten ugyancsak a forróság ideje. Történetünk szereplője mégis délben megyvizet meríteni – ahogy akkoriban nevezték– Jákób kútjához, egy hatalmas korsóval.Hogy miért? Jézus fellebbenti a leplet azasszony életéről: eddig öt férje volt, és akivel most él, az sem a férje. Két dologróllehet szó: vagy nagyon szerencsétlen sorsúez az asszony, vagy egy kicsapongó aszszonnyal van dolgunk. Melyik lehet az igaz?
Sejthetjük, hogy azért megy délben, hogy netalálkozzon senkivel, ha lehet, egyedül végezze el a dolgát. Ne hallja a megvető szavakat, mondatokat, ne lássa a megbélyegzőtekinteteket. Kerülni szeretné az embereket.Mikor a legjobb vízért menni? Délben.Ilyenkor mindenki otthon van, senki semmegy Jákób kútjához. Ez az én időm, amikor menni tudok – gondolja az asszony –,amikor nem kell szégyenkeznem másokelőtt. Ez a legvalószínűbb magyarázat.
Mégsem éri el a célját, nem jön be aszámítása, mert mégis csak találkozik valakivel. Ott ül az út szélén a kút mellett egyfurcsa zsidó férfi – Jézus. És nagyon különös: ez a zsidó férfi szóba áll vele. Hogylehet ez? A zsidók messze elkerülik a samáriaiakat. Nem akarnak velük találkozni,velük érintkezni, velük egy sorsközösségetvállalni. De Jézus megteszi, mert Ő megte
heti. Ebből már érzi ez az asszony, hogyvalami nagyszerű dolog fog itt történni.Valaki, aki szóba áll vele, és különös dolgokról beszél neki. Élő vízről. Ez se olyanhétköznapi. Élő? Mitől élő az? Erre kíváncsiaz asszony.
Amikor azonban ez a zsidó férfi egyrekomolyabb és mélyebb dolgokról kezd beszélni, az asszony megijed. Megijed a sajátmélységétől. Megijed bűnös lelkének a
mélységétől és a zsidó férfi lelkének a magasságától. Mélység és magasság találkozásipontja egy helyen, egy időben. Egy kútnál,melynek vize nem mást jelent, mint életet,és Aki ott ül, nem mást jelent, mint élő vizet.Azaz örökéletet. Ettől ijed meg az asszony.Megrémül, és megpróbál védekezni. Értetlenkedik egy kicsit, majd amikor kiderül,hogy mi mindent tud róla ez a zsidó férfi,akkor meg átcsap teologizálásba. Hogy idejártak már az őseink is, itt mondtak és adtakhálát az Istennek…, próbálja valahogy elterelni a szót. De Jézus nem hagyja magáteltéríteni. Látszólag belemegy, hogy az aszszony által felhozott témáról beszéljenek, ésígy kíséri, terelgeti őt tovább abba azirányba, ahová Jézus szeretné elvinni – aRóla való bizonyságtételig. És amikor azasszony megsemmisül a maga lelkében, ésdobogó szívvel kimondja: „Tudom, hogyeljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek”(Jn 4,25), Jézus nemcsak az asszonyt leplezile a bűneiben, hanem saját magát is, és felfedi azt, amit addig még a sokaság előtt, sőtmég a tanítványok előtt sem tett meg, elmondja magáról, hogy Ő a Messiás: „Énvagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4,26)
Na, ne! Egy ilyen bűnös életűnek, egyilyen kitagadott, megvetett asszonynakmondja el Jézus azt, hogy Ő a Messiás?Előtte fedi fel ezt a csodálatos titkot, ezt amisztériumot? Igen, előtte! Mert Isten JézusKrisztusban valahogy mindig „ilyeneket”választ. Akiket nem szeretnek, akiket kitagadnak, akiket megbélyegeznek, megpecsételnek bármi miatt. Akiket mi lenéznénk,kivetnénk és megvetnénk, Ő azokat teszielőtérbe. Ez az asszony lehet, hogy bűnösvolt, lehet, hogy öt férje volt, meg akivelmost él, az se a férje, de Jézus tovább látezen. Jézus számára az asszony lelkülete,
akarása a fontos, amit megérzettbenne, hogy én akarom a Messiást,akarom a változást! Nem mondjaki, de Jézus érzi, tudja ezt.
Messze van ez a párbeszéd tőlünk mind időben, mind térben, ámvelünk is valahogy ugyanez játszódik le, testvérek. Maga Jézusszólít meg a kútnál. Beszédbe elegyedik velünk. Amikor egy ige különösen szívhez ér és megszólíttéged, akkor nem tesz mást, mintleleplez. Leleplezi a múltadat, felfedi a jelenedet és megmutatja ajövődet. Múlt, jelen, jövő – Istenmindezeket egy kézben tartja, azazuralja. Amikor az úrvacsorábanmegérzel valamit, ami téren ésidőn át hozzád szól, amikor az éle
tedre tekintve azt látod, hogy „valami” hatalom rendezi azt, nem tudod, hogy mi, pontakkor, pont abban az időben, pont azt hallod,ami megszólít, megérint, és megváltoztatvalamit az életedben – felkiáltasz: Hogylehet ez? Ez a hatalom, amit nem mernek kimondani az emberek: Isten! Bárhogyan isnézzük, bárhogyan is gondoljuk, Isten valahogy, valamiképpen akkor és ott megszólít,és beszédbe elegyedik veled. Ma is szeretne
AKÚT MELLETT
Textus: János 4,28-30.39-42
„Az asszony pedig otthagytakorsóját, elment a városba, és
szólt az embereknek” (Jn 4,28).
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
11
veled beszélgetni! Maga az Úr, a Megváltó,az élő Isten szólít meg téged!
Mindannyiunknak van egy Jákób kútja,ahova vízért megyünk, ahol találkozunkValakivel, Aki mellé letelepedhetünk. És bizony hasonlóan türelmes, hozzánk alkalmazkodó az Isten, Aki pereléseinket, hibás elgondolásainkat is beleveszi az Ő tervébe, denem engedi, hogy elcsaljuk Őt más irányokba, hogy kibújjunk az Ő hívása alól.Belemegy egy ideig, de aztán megfog, megragad és megtart. És ez a megtartás, ez olyan,hogyha el is múlik az életünk, de az folytatódik. Kinek nem kell az ilyen megtartás?Kinek nem kell egy ilyen beszélgetés? Azthiszem, a legjobb párbeszéd, a legjobb beszélgetés az, ha te ma kicsit elcsendesedsz éselbeszélgetsz az Istennel. Tedd meg! Még ma!
De itt még nincs vége! Jönnek még érdekes dolgok! Az asszony otthagyja a vízhordó edényt, és visszafut a városba. Valamitörtént az asszony szívében, de ezt nem lehetorvosilag, hanem csak lelkileg leírni. Otthagyja a korsót, mert számára már nem létezik az a korsó. A kút vize helyett ő valaminagyobbat, valami fontosabbat talált: megtalálta az élő vizet – Krisztust! És ezt el kellmondania! Ezért kell elmennie.
Legyen számunkra ma egy nagyon fontos jelkép a korsó! Aki Jézussal találkozik,akinek az életébe a Megváltó beleszól, belenyúl, abban teljes átrendeződés megyvégbe. Megváltozik a fontossági sorrend. Akorsó a fontossági sorrend jelképe. Megnyílik egy újabb szintje az életnek. Ami eddigcsupán csak sejthető volt, hogy létezik egyjobb élet is, egy boldogabb, biztosabb, kicsitnyugalmasabb élet is – de hogyan lehet azenyém? Az enyém, amikor öt férjem volt, ésakivel most élek, az se az? Hogy tudok ígyaz emberek elé állni? Hogy tudok úgy az emberek elé állni, hogy nincs munkám? Leépítések voltak, elküldtek. Hogy tudok odaállni a családom elé? Hogy tudok odaállni agyülekezet elé? Romokban van az életem, ésakkor jön Valaki, Aki beszélgetni akar velem… Jaj, hagyjon már engem, annyi bajomvan! De ha ezt a beszélgetést elmulasztja, azörökéletet mulasztja el, és nemcsak erre a földiéletre nézve van szenvedése, hanem azután is.Nem szabad elmulasztani, testvérek!
Jézus valóban nem rajongókat, hanemkövetőket akar. Jézus ebben az asszonybannem egy távoli rajongót fedez fel, aki beletörődve, tétlenül reménykedik abban, hogymajd csak megváltozik az élete, hanem egykövetőt, aki mindent hátrahagy érte, és azéletében teljesen megváltozik a fontosságisorrend – Jézus kerül az első helyre. Hogylehet ez? A korsó otthagyása a fellobbanószenvedélyt is mutatja. A tenni akarást, hogyelmegyek és elmondom. A belső átrendeződést, a változást, ami megítél és megszégyenít, de fel is emel egyben. Az asszonykerülte az embereket, de – gondoljunk csakbele – mindent hátratéve rohan, hogy szóljonugyanazoknak az embereknek, akiket elkerülni igyekezett. Mi történt ezzel az aszszonnyal? Hol van ez a szenvedély a maigyülekezetekből, egyházból, a többi embernek a féltése? Hol van az a szent vágy, hogy
amit én megtapasztaltam, bizonyságkéntadjam tovább az emberek felé? Hol van amissziónak a gyökere? Hogy én személyesentalálkoztam Jézussal, és ezért megyek el Őthirdetni, ezért megyek el misszionálni. Nemazért, mert akkor jó lesz nekem, nem azért,mert elismerést kapok, nem azért, mert nagytiszteletűnek fognak hívni, nem azért, mertlesz parókia, nem azért, mert lesz gyülekezet,hanem azért megyek, mert Krisztussal találkoztam. Azért megyek, mert Ő az én életemnek a megmentője. A Messiás ezt várja, eztkéri az asszonytól és tőlünk.
És még egy dolgot látni kell: a vízhordóedény ott marad. Az asszony maga válikedénnyé. Ő maga lesz az élő vizet hordó,mert benne már örök életre buzgó víz forrásafakadt, benne már ott van Krisztus. Vegyükészre, hogy egy kis tanácstalanság még vanaz asszony hangjában. De ez a mindnyájunktanácstalansága. Minden szolgálónak vanegy kis tanácstalanság, félelem a hangjában.De az Úr megerősít Lelke által. Edénnyéválni, eszközzé válni, mert „Megtaláltuk aMessiást”!Mert megtalált a Messiás! Ő szólít meg a saját kutunknál. Hát mi a te kutad?Mi a te halászcsónakod? Mi a te vámszedőasztalod? Mi a te köved és porod, amivel
éppen meg akarnak kövezni, vagy benne fetrengsz? Mi az?
Igaz, testvérek, hogy vannak szervezetek. Ez jó. Igaz, hogy van adomány, hogyvan pénz. Nagyon jó. Kell is az eszközökre.De mindez csak következmény! Misszió ottvan, ahol az Istenre találás örömét megosztóemberek vannak. Az előfeltétele a missziónak nem az, hogy legyen ez, meg legyen az,hanem egy: hogy legyen Krisztus! És ha Ővan, akkor minden van! Akkor ezek is mindkövetkezményként, ráadásként adatnak nekünk: „keressétek először az ő országát ésigazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33) Ráadásként! Haa Krisztust megtaláltuk, minden meg fogadatni. Nézzétek csak meg, kinézünk azablakon, ott vannak az állványok. Megkezdődött a templomfelújítás. Nem ezt kerestük, nem ezt kértük, hanem Krisztust! Ő adta
ezt. Nem úgy megy, hogy előbb keresem azt,aztán majd jön Krisztus, és Ő majd ad többet.Előbb Ő jön! Aztán minden csak utána következik. Minden! Hiszed ezt, hogy így van? Én igen.
Az asszony elfut, de nem az történik,amit várunk. Hiszen mit várnánk az emberilelket ismerve? Elfut az asszony, elmondja,de csak legyintenek rá és nevetnek az emberek: Ugyan már, majd pont neked fog aMessiás megjelenni!? Ne viccelj! Vannak ittalkalmasabb személyek, mint te! És elküldikőt. De nem ez történik. Hanem elindulnak avárosból, és kimennek Őhozzá. Miért? A legfontosabb, hogy az asszony nem volt egyedül. Isten Lelke segítette! Ezért sikerült neki!Nem azért, mert olyan ékesen szóló volt,nem azért, mert olyan bájos, meg szép volt,nem azért, mert annyira jó hatással volt azemberekre, hanem azért, mert Isten Lelkevolt vele. Amikor nem önjelölt misszionáriusok vagyunk, mindig segít nekünk a Szentlélek! Megerősíti a mondanivalót, készíti amásik ember szívét és lelkét, hogy fogadásrataláljon mindaz, amit el akarunk neki mondani, hogy felfogja és megcselekedje. A Lélek teszi ezt, nem mi!
Ehhez azonban még valami szükséges,amit az asszony tette szépen megmutat: hogyJézushoz küldi őket. Nem magáról beszél.Most nem ő a fontos. Nem azt mondja, hogygyertek körém, elmondom, hogy milyen aMegváltó! Hanem elküldi őket a kúthoz. Voltitt a gyülekezetben egy lelkipásztor, aki azembereket megtérésre hívta, szólította, megelküldte őket egy helyre: BGY. A biatorbágyiBelmisszióba. Ez is egy eszköz. Sok eszközvan, Biatorbágy is az, de sok van még: családlátogatás, lelkigondozás, nyári táboroztatás, evangélizálás, hiteles istentiszteletek,prédikációk, hiteles szolgálók. MindezeketJézus Krisztus munkálja. Nem ránk vanszüksége az embereknek – bár ezt nehézelfogadni –, hanem Jézusra! Nem magunkhoz kell vinni az embereket, hanem Jézushoz! Ismerek olyan embereket, akik úgygondolják, Istent csak úgy lehet megtalálni,ahogyan ők, ezért mástól is ugyanazt az utatkívánják, várják, és ellenőrzik, mintegy vizsgáztatják, hogy rendben vane. Ezt soha netegyétek, testvérek! Viszont elküldeni Jézushoz mindenkit, azt igen! Testvérek, a hangsúlylekerül az asszonyról, és Jézusra irányul a figyelem. Mert „…valóban ő a világ üdvözítője” – vallják meg a sikári férfiak. Ezzel az aszszony nem lesz kevesebb, így teszi a legtöbbet.
Sokat szoktunk beszélni a marketingről.Többször szó volt már egyházi körökben isarról, hogy kellene valami kampány, valami,ami jól beemeli a közbeszédbe az egyházat.Testvérek, nem létezik jobb kampány, mintegy név, „amely minden névnél nagyobb”,hogy nevére „minden térd meghajoljon” –Jézus! És az, hogy hű tanúi legyetek Jézusnak, akik nem akarnak többek lenni, mintamik, nem akarnak kevesebbek lenni, mintamik, viszont készek megosztani másokkalmindazt az örömöt, amit Krisztusban átéltek.Ez a mi felelősségünk! Krisztus így munkálkodik bennünk, közöttünk és rajtunk keresztül is másokban. Így legyen! Ámen!
Máthé Zoltán b. lelkipásztor ■
Máthé Zoltán lelkipásztor
-
Áldás, békesség! 2015. július – augusztus
12
Egyszer egy népszerű jamaicai talkshowműsorvezetője arról beszélt, milyen „vérszomjas” alak az Isten. Állítását a következő gondolatmenettel indokolta: Érthetetlen, hogy Isten miért követeli a
bűnös halálát a legkisebb törvényszegésért is,és hogy e követelésében miért olyan rugalmatlan, hogy csak akkor hajlandó megbocsátani nekünk, ha a tulajdon Fia hal meg helyettünk. A műsorvezető magyarázata szerintugyanis a bűnös halálát Isten bosszúszomjateszi szükségessé, s ha a bűnös mégis élniakar, akkor Isten csak tulajdon Fiát fogadhatjael helyette áldozatként.
Bár ez az ember nyilvánvalóan nagy sötétségben volt Isten jellemét illetően, mégisrávilágított egy olyan kérdésre, amely engemis évek óta foglalkoztatott. Életem során sokmagyarázatot hallottam már ezzel kapcsolatban, de egyik sem tűnt kielégítőnek, és nemvolt összeegyeztethető egy végtelenül kegyelmes Isten képével.
Hallottam például, hogy azt mondták: „Atörvény követeli meg a bűnös halálát.” Azigazságszolgáltatás viszont azt követeli, hogy
az ember megmenekülése érdekében valakimásnak kell meghalnia helyette – de ez csakisegy isteni lény lehet, maga a Törvényadó, akiegyenlő a törvénnyel.
Ez azon