75A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG LAPJA 75. szám 2012. szeptember

MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG 1052 Budapest, Piarista köz 1.KÉSZPÉNZZEL

BÉRMENTESÍTVEBP. 72. 1426.

A Piarista Diák elérkezett jubileumi 75. számához…

Magyar piaristák a 2012/13 tanévbenA RENDHÁZAK ALAPÍTÁSI ÉVE, A RENDTAGOK FOGADALOMTÉTELÉNEK SORRENDJE SZERINT

Húsz esztendeje, 1992 áprilisában tartott elnökségiülésen vetette fel Szûcs Ervin örökös tiszteletbeli el-nökünk egy diákszövetségi lap indításának ötletét,hogy a korábban stenciles sokszorosítással készült„körlevelek” helyébe lépve egy nyomdai úton elõállí-tott lapban sokkal tetszetõsebb kivitelben, rendsze-resen megjelentetve, lehessen hosszabb cikkeket isközölni, amivel – az idõszerû hírek és közérdekû tá-jékoztatások mellett – tartalmasabb olvasnivalót islehet adni tagságunk kezébe.

Öt évvel korábban (2007. júniusi 61. szám)Posztoczky Iván társunk írta a fentieket is tartalma-zó visszaemlékezésében a Piarista Diákról, amelyben

mérnöki pontossággal összegezte a folyóiratunkkalkapcsolatos szerkesztési és megjelentetési körülmé-nyeket, tudnivalókat. Õ a lap lelkes, alapos, hozzáér-tõ szerkesztõbizottsági tagja volt – éppen két éve,szeptember 11-én távozott az élõk sorából.

Rá is emlékezve ismételjük egykori szavait: min-denkinek köszönetet mondunk a jubileum alkalmá-ból, aki írásával gazdagította, színesebbé tette lapun-kat, és hozzájárult ahhoz, hogy az olvasók számáravárt és kedvelt olvasnivalójuk legyen. Igyekszünkmunkánkat a „pietas et literae” szellemében továbbfolytatni…

Szerkesztõség

A Váci Rendház tagjai (2600 Vác, Konstantin tér 4.)Lobmayer Imre – házfõnök, novíciusmester, tanárFarkas István – Mosonmagyaróváron iskolaigazga-

tó, egyetemi lelkészVarga Zoltán – Mosonmagyaróváron lelkipásztori

kisegítõBocsa József – házfõnök-helyettes, gondnok, temp-

lomigazgatóNemes György dr. – tanárFutó Béla – iskolaigazgatóAdamát Lajos – Mosonmagyaróváron tanárBalogh Tamás – tanárNádudvari Miklós – promagiszter, lelkigyakorlat-

vezetõ

A Kecskeméti Rendház tagjai (6000 Kecskemét,Jókai u. 1.)

Szabó István – házfõnök, a tartományi gazdasági bi-zottság tagja

Fórián-Szabó Zoltán – a piarista templom plébánosaDiószegi Lajos – a piarista templom káplánjaHolczer József – könyvtáros, a kadafalvi kápolna

lelkésze

Balázs Gergely – a piarista templom káplánjaSárközi Sándor – a csíkszeredai piarista misszió ve-

zetõjeNagy Attila – iskolaigazgató, tartományi asszisztensKovács András – házfõnök-helyettes, tanárAcél Zsolt – tanár, elõadó az ELTE Bölcsészettu-

dományi KaránGalaczi Tibor – tanár

A Budapesti Kalazanci Szent József Rendháztagjai (1052 Budapest, Piarista u. 1.)

Perendy László dr. – házfõnök, egyetemi tanár aSapientia Szerzetesi Fõiskolán és a Pázmány PéterKatolikus Egyetem Hittudományi Karán

Etele György – a sátoraljaújhelyi piarista templomigazgatója

Kerényi Lajos dr. – a budapesti Szent Kereszt temp-lom plébánosa

Zárday Tamás – ny. tanárJelenits István dr. – volt tartományfõnök, óraadó a

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészeti KaránSóczó Ferenc dr. – ny. tanárRuppert József – volt generálisi asszisztens, tarto-

2

mányfõnöki delegátus a Romániai (Erdélyi) PiaristaProvincia számára

Görbe László – a budai Szent Margit Gimnáziumigazgatója

Szegheõ József – lelkipásztori kisegítõ, a tartomá-nyi médiatár felelõse

Havas István – brüsszeli magyar lelkész, a MagyarKatolikus Misszió elnöke

Földes Ferenc – tanárDragon Faragó Lajos – házfõnök-helyettes, gondnok

A Szegedi Rendház tagjai (6724 Szeged, BálintSándor u. 1.)

Szabó László – tanár, házfõnökCzeglédi Zsolt – generálisi intézkedésre külföldön,

tanárTõzsér Pál – tanárKeserû György – a kollégium vezetõje, tanárBöszörményi Géza – templomigazgató, tanár

A Nagykanizsai Rendház tagjai (8800 Nagykani-zsa, Sugár út 11– 13.)

Dósai Attila – házfõnök, tanárVereb Zsolt – tanulmányi évenNyeste Pál – iskolaigazgató, tanár és a KIDS elnökeNémeth Gábor – tanár

A Kalazantinumi (Növendék) Rendház tagjai(1052 Budapest, Piarista u. 1.)

Szakál Ádám – házfõnök, kápolnaigazgató, igazga-tóhelyettes, tanár

Kállay Emil dr. – a csíkszeredai piarista missziótagja, volt tartományfõnök

Guba András – a növendékek prefektusa, a Pedagó-giai Szolgáltató Iroda vezetõje

Tõzsér Endre – a Sapientia Szerzetesteológiai Inté-zetének vezetõje, a generálisi Kalazancius-titkárságtagja, a tartományfõnökség fordításainak és publiká-cióinak koordinátora

Molnár Lehel – fõiskolai hallgató, óraadó tanárZsódi Viktor – egyetemi hallgató, óraadó tanárHorváth Richárd – fõiskolai és egyetemi hallgató,

óraadó tanárSerényi Tamás dr. – fõiskolai hallgató, óraadó tanárVass Bálint dr. – fõiskolai hallgató, óraadó tanárSzabó Gábor – fõiskolai hallgatóBalla János – fõiskolai hallgató

A Gödi Rendház tagjai (2131 Göd, Jávorka Sándoru. 18.)

Rubovszky György – házfõnök, iskolaigazgatóBozók Ferenc – óraadó tanárValaczka János – egyetemi hallgató, gondnok, óra-

adó tanárRadnics Zoltán – tanár, kápolnaigazgató

A Budapesti „Isten Anyja” Rendház tagjai(1052 Budapest, Piarista u. 1.)

Labancz Zsolt – tartományfõnök, óraadó tanár, agenerálisi titkárság tagja, a Férfi SzerzeteselöljárókKonferenciájának elnöke

Szilvásy László – házfõnök, tartományfõnöki asz-szisztens, tartományi ökonómus és titkár, óraadó ta-nár, a generálisi titkárság tagja

Borián Tibor – ny. igazgató, kapcsolattartó a Ma-gyar Piarista Diákszövetség és a tartomány között

Lukács László dr. – a Sapientia Hittudományi Fõ-iskola óraadó tanára, a Vigilia folyóirat fõszerkesztõje

Urbanek Rudolf – ny. tanár, lelkipásztori kisegítõ aszegedi iskolában, kisegítõ nevelõ a diákotthonban

Wettstein József – házfõnök-helyettes, tanár, aKPSZTI videós továbbképzéseinek munkatársa

Urbán József – volt tartományfõnök, iskolai igazga-tó, tartományfõnöki asszisztens, a generálisi titkárságtagja

Vízhányó Zsolt – továbbképzési éven

70 éves érettségi találkozó a budapesti Piarista Gimnáziumban

Ez év júniusában az 1942-ben érettségizett két osztály együttes találkozója volt, amikor is az egyik osz-tályból ketten, a másikból négyen vettek részt. A b) osztály tanulója volt Etele György is, aki jelenleg alegidõsebb piarista hazánkban.

A jelenlévõk átvették a Rubin Matura lapot. Nagyon sokan már nem élnek az osztálytársak közül, illet-ve valamilyen oknál fogva már nem tudtak részt venni ezen a szép találkozón.

A szentmisét Etele atya mondta Labancz Zsolt tartományfõnök úr szíves közremûködésével.

Csepely Péter

3

A szeretet misztériumát adta át

Leírhatatlan jelenség volt, valóban a testet öltöttlélek formáját viselte fehér hajával, vékony, átszel-lemült arcával-alakjával. Hihetetlen finomság voltbenne... – így ír egy helyütt dr. Elõd István piaristaatyáról Beney Zsuzsa költõ, író, esszéista.

A sokak által tisztelt Elõd IstvánNagykanizsán született 1912. április17-én – éppen idén ünnepeltük vi-lágra jöttének 100. évfordulóját. Márha ünnepeltük – szülõvárosa sajnosnem sok figyelmet fordít erre a nagytudású, példaadó papra, aki pedigakár még kortársnak is tekinthetõ,ugyanis a rendszerváltás éveiben,1990. augusztus 16-án hunyt el Bu-dapesten. Sírja a rákoskeresztúri pia-rista parcellában van. Lehet, hogyéppen ez, közeli halála az oka annak,hogy emléke jobbára csak egykori ta-nítványaiban él – dr. Márkus Ferenctanár úr például korábban már me-sélt lapunk hasábjain Elõd atyáról.És persze rokonai is aktívan õrzikemlékét. Egyikük, a dél-zalai város-ban élõ unokaöccse, Horváth Lászlószeretné, ha szélesebb körben ismegismernék a kanizsaiak nagybátyja munkásságát.

– Nagyon szigorú, mégis igazságos ember volt – raj-zolta meg az atya sziluettjét. A Veszprémi PiaristaGimnáziumban és a budapesti Kalazantinumban (eza Piarista Hittudományi és Tanárképzõ Fõiskola,melynek teológiatanára, spirituálisa és 1986-ig igaz-gatója is volt) több, ma már jelesnek mondható sze-mélyiséget is tanított. Azt gondolom, például elégcsak Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes-tanárt említenem. De nekem is mentorom volt, min-dig segített a tanulásban. A mások segítését egyéb-ként is kötelességének tekintette, ezt bárki, aki kap-csolatba került vele, igazolni tudja. Nagyformátumúember volt, aki óriási mûveltséggel rendelkezett, gö-rögül, latinul, németül és franciául írt és olvasott.

Elõd tanár úr neve elsõsorban fundamentális teoló-giai és dogmatikai jegyzetei, illetve a belõlük készültKatolikus dogmatika címû tankönyve révén vált is-mertté széles körben.

Barátai és tisztelõi sorában tudhatta többek köztNemeskürty István írót, egyetemi tanárt (eskette is alányát), valamint Sík Sándor piarista költõ-tanárt is.A fentebb már idézett Beney Zsuzsa a Vigilia címûfolyóiratban így vallott lelki vezetõjérõl, merthogysokak számára elsõsorban ebbéli szerepében maradtmeg emléke: Szeretném, ha a mostani fiatalok is hal-lanák a nevét. Elõd István piarista atyáról van szó,aki hittant tanított a Budapesti Piarista Gimnázium-ban, a piaristák novíciátusában, dogmatikakönyve

jelent meg, és minden bizonnyal szakterülete megbe-csült ismerõje volt. Emellett azonban tudós szintenértett a pszichológiához, ennek segédtudományai-hoz, és amikor ez a leghatározottabban tiltott volt,pszichológiai gyógyítással foglalkozott. Nemcsak

szeretete, hanem tudása erejével, ésnemcsak tudása, hanem szeretete se-gítségével. Gondolkozásmódjának ésterápiájának alapja Jung felfogásavolt, s ezzel nemcsak bennünket ve-zetett be Jung gondolkodásmódjába,hanem arra is megtanított, hogy eze-ket a gondolatokat hogyan építsükbe életünkbe, hogyan használjuk ne-hézségeink leküzdésére, és nem utol-sósorban önmagunk megismerésére.A hatvanas évek második felébenjártam hozzá, amikor ez – a mai fia-talok számára talán érthetetlenül –szigorúan tiltott témának számí-tott... A legnagyobb segítséget adta,amit embertõl kaphatunk. Ez a segít-ség az elõlegezett, várakozó szeretet,ez alakította ki (legalábbis bennem)elõször azt az érzést, hogy mindengyarlóságával szerethetik az embert,s ha bennünket így elfogadnak, mi is

elfogadhatjuk gyarlóságainkat.

Dr. Elõd István a szeretet misztériumát adta átmindenkinek, aki hozzá fordult, akár teológiai, hit-béli vagy pszichológiai témákban kért is segítséget.Ha õ nem tudott megoldást kínálni a problémára,csak annyit mondott: fohászkodni kell. Sõt, ameny-nyiben úgy látta szükségesnek, õ maga imádkozott arászorulókért – akkor is, ha nem kérték rá. Csak mertezt diktálta kereszténysége.

Horváth-Balogh Attila(ZALAI HÍRLAP: 2012. MÁJUS. 5.)

4

Kolozsvári Piarista Öregdiákok Baráti Köre BESZÁMOLÓ A BARÁTI KÖR 2011. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRÕL

Az új év kezdetén egy rövid beszámoló keretébenszeretnénk ismertetni az elmúlt idõszakban kifej-tett tevékenységünket, a baráti kör életével és mû-ködésével kapcsolatos történéseket. Ilyen vonat-kozásban megemlítjük, hogy az elõzõ évek gyakor-latától eltérõen az évi közgyûlést nem az év elsõnegyedében tudtuk megtartani, hanem csak júliuselsõ napjaiban. Az évi beszámoló is elmaradt, illet-ve a közgyûlés elhalasztódott.

A közgyûlésre az elnök május 29-én bejelentett le-köszönése után egy hónappal, július 2-án került sor.

A közgyûlésen a beszámolók felolvasása és elfoga-dása után a megjelentek az új vezetõségbe hat piaris-ta öregdiákot és három volt marianumista diáklánytválasztottak. Az elnöki teendõk elvégzésére, vállalásá-ra a megválasztott új vezetõség dr. Grünwald Ernõtkérte fel.

A szervezeti kérdések keretében megemlítjük,hogy székhelyünk, otthonunk, a „Szent Jóska” to-vábbra is minden kedden délután, illetve a vasárnapdélelõtti szentmise után nyitva volt, ahol tagjainkbensõséges baráti környezetben találkozhattak, kávétés hûsítõket fogyaszthattak. Minden hónap utolsóvasárnapján felköszöntöttük az abban a hónapbanszületett helybeli barátainkat, illetve megemlítettükazokat az ország más városaiban, illetve külföldönélõ barátinkat, akiket a hónap során levélben köszön-tünk fel születésnapjuk alkalmából.

Ezeken a hónapvégi hagyományos összejövetele-ken a résztvevõk az aláírásukkal rögzítették jelenlé-tüket az immár tizennyolc éve megnyitott„Emlékköny”-be, melynek mûvészien illusztrált lap-jai Bokor Ernõ barátunk munkájának köszönhetõk.

Az összetartozás érzésének fenntartása és megõrzésérdekében az elmúlt évben is húsvétkor, illetve kará-csonykor-újévkor a vezetõség a helybeli, a más váro-sokban és a külföldön élõ barátainknak üdvözletetküldött, melyekhez igen szép kivitelezésû zsebnaptá-rakat is mellékelhettünk néhai Rácz Béla tagtársunkfiának sok év óta ismétlõdõ adományából. Illesse kö-szönet nemes gesztusáért.

A baráti kör megalakulásakor, illetve az azt követõkét évben a taglétszám meghaladta a háromszázat. Eza szám 2001-re 161-re csökkent, míg napjainkbanmár csak 109 tagból tevõdik össze, melybõl tizennyol-can marianumisták, akik teljes jogú tagjai a barátikörnek. Pontosítva az elõbb említetteket: Kolozsvá-ron 44 volt piarista és 18 volt marianumista tagunkvan, az ország más városaiban 9, illetve külföldön 31a tagok száma. A felsoroltakon kívül a létszámot nö-veli az a hét özvegy is, akik elhunyt férjük után az évitagdíjat befizetik, vagy annak többszörösével járulnakhozzá a barátai kör kiadásaihoz. Körünkhöz való kö-tõdésükért a vezetõség ezúton is köszönetét fejezi ki.

Az említett helyzet ismeretében a taglétszám növe-lése az elmúlt évben is a vezetõség egyik megoldásraváró feladata volt. A kérdés elemzése viszont kevéspozitívumot mutatott, miszerint a taglétszám növelé-se újabb egykori piarista-marianumista diákok bevo-násával a baráti körbe napjainkban már csaknem le-hetetlen, mivel jelenleg már kevesen vannak olya-nok, akik a jogtalan államosítás elõtt bár egy évet is aRómai Katolikus Piarista Fõgimnázium, illetve aMarianum tanulói voltak. Utódiskolánknak, a jelen-legi Báthory István Líceumnak napjainkban mártöbb évtizeddel ezelõtti végzettjei részérõl egyelõrekevés érdeklõdés mutatkozik arra, hogy bekapcso-lódjanak a baráti körbe. A kezdõ lépések azonban,hogy új tagokat szerezzünk be, már megtörténtek, fo-lyamatban vannak, és eredményként megemlítjük,hogy tavaly hat új taggal bõvült létszámunk.

Az elmúlt évben is több alkalommal kerestük felutódiskolánk vezetõségét – személy szerint TímárÁgnes igazgatónõt –, és a Báthory-napok keretébenrészt vettünk több rendezvényen. Ezek közül elsõnekemlítjük meg a rajzkiállítást, mely alkalommal OrbánIstván rajztanár-képzõmûvész javaslata alapján há-rom tanulót jutalmaztunk, 150 lej értékben. Ezt köve-tõen az egykori Líceum-könyvtár egyik magas követel-ményeknek megfelelõen felújított termében a „Clubgalériát” tekintettük meg az avatási ünnepélyen.

Az iskolai igazgatósága megtisztelõ meghívásánakeleget téve részt vettünk a végzõs tanulók ballagásán,és pénzjutalmakat adtunk át 1000 lej értékben a kivá-ló tanulmányi eredményeket elért tanulóknak.

A meglehetõsen nehéz életkörülményekre tekin-tettel 2011-ben is, karácsony elõtt 800 lejt juttattunka nehezebb anyagi körülmények között élõ tanulóktámogatására. Minden jutalmat és anyagi támogatástaz iskola igazgatóságának javaslata alapján adtunk,így utolsóként 150 lejjel jutalmaztunk három tanu-lót, akik külföldön értek el szép eredményt, és kap-tak oklevelet, bizonyítva az iskolájukban folyó magasszintû képzést.

A meglévõ kapcsolatainkat más öregdiák társasá-gokkal 2011-ben fenntartottuk. Ezek sorában meg-említjük a Magyar Piarista Diákszövetséget, a Veszp-rémi Piarista Öregdiákok és a Máramarosszigeti Pia-rista Öregdiákok Körét, valamint a Nagyváradi Pre-montrei Öregdiákok Egyesületét. Habár a kapcsolataz említett öregdiák-társaságokkal fõként az évi be-számolók és tájékoztatók kölcsönös megküldésérekorlátozódott, mégis betekintést nyújtottak az emlí-tett baráti körök életébe, programjaiba és megvalósí-tásaikba. A veszprémi piarista öregdiákokkal valókapcsolatunkban pozitívumként említhetjük meg,hogy az elmúlt õsz folyamán sor kerülhetett a két tár-saság elnökének személyes találkozójára. Nem mu-laszthatjuk el, hogy köszönetet mondjunk a Magyar

5

Piarista Diákszövetségnek az évente kétszer megjele-nõ Piarista Diák folyóirat elküldéséért, a veszprémiöregdiákoknak az évi „tájékoztatóért”, illetve a nagy-váradi premontrei öregdiákoknak az igen részletesprogramjuk, valamint az általuk támogatott iskolák-kal való kapcsolataik ismertetéséért.

A szervezeti kérdések keretében megemlítjük,hogy a két évtizednyire visszanyúló baráti kapcsola-tok megõrzése végett, valamint a két társaság mûkö-dését érintõ tennivalók megbeszélése érdekében ve-zetõségi szinten minden hónapban találkoztunk azApáczai Csere János református öregdiák társaságképviselõivel.

A vezetõség az elmúlt évben is kötelességének tar-totta paptanáraink sírkertjének gondozását. Tavasz-szal kitakaríttattuk a sírkertet, de a szélsõséges idõjá-rási viszonyok miatt csak az évelõ virágok gondo-zását biztosítottuk a nyár folyamán. Ennek eredmé-nyeként Kalazanci Szent József piarista rendalapítóünnepén tiszta és gondozott sírkert fogadta az ünne-pi szentmise után a temetõbe látogatókat. Minden-szentek ünnepe elõtt ismét elvégeztük a sírkert taka-rítását, a sírhelyeket feldíszítettük fenyõágakkal, vi-rágokkal, és november 1-jén a megemlékezõ szent-misét bemutató Ft. Sárközi Sándor piarista papta-nárral együtt kimentünk a temetõbe, és sok mécses-sel világítottunk és imádkoztunk elhunyt paptanára-ink és diáktársaink lelki üdvéért.

Nagyon szomorúan, de Isten akaratában megnyu-godva vettünk örök búcsút négy öregdiák barátunk-tól: Kovács Ferenctõl, Gál Antaltól, Janky Lászlótól,illetve a mindig segítõkész, felejthetetlen Hossu Ká-

rolytól. Barátaink elhalálozásáról megemlékeztünkhelyi sajtóban is, kifejezve együttérzésünket gyászo-ló szeretteikkel. A Kolozsváron elhunytak emléké-nek a temetésükön való részvételükkel tisztelegtünk.

A baráti kör tevékenységének anyagi hátterét a tag-díjbefizetések biztosították. Kolozsvári diáktársainkkevés kivétellel idõben befizették, illetve sokan túlfi-zették a 2011-es évre az ismert kiadások függvényé-ben megállapított 30 lejes tagdíjat. Az összetartozás,illetve a baráti körhöz való kötõdés bizonyítéka,hogy azok a tagok, akik az ország más városaiban, il-letve külföldön laknak, postán vagy banki átutalássaljuttatták el az évi tagdíjat messze meghaladó összege-ket. Külön köszönet illeti több elhunyt öregdiák ba-rátunk özvegyét, akik évente befizetik, illetve túlfize-tik elhalálozott férjük után a tagdíjat.

A baráti kör keretében és rendezésében kulturálisrendezvényekre, mûsorokra nem került sor, de tagja-ink részt vettek a Kolozs-Dobokai Fõesperesi Hiva-tal, személy szerint Ft. Kovács Sándor fõesperes-plé-bános úr, valamint a helybeli Római Katolikus Nõ-szövetség – Fábián Mária elnökasszony – és FodorGyörgy piarista confrater szervezésében megtartott,több igen magas színvonalú rendezvényen:

– január 24-én a Bajor Andor emlékesten, az író ha-lálának 20. évfordulóján;

– március 30-án dr. Hirschler József pápai prelátus,kolozsvári fõesperes-plébánosról dr. Sas Péter buda-pesti mûvelõdéstörténész tartott elõadást, amelynekkeretében bemutatta a „Marianum atyjáról” a Ver-bum kiadónál, a Gloria nyomdában napvilágott lá-tott gyönyörû kötetét;

6

– április 18-án vetítéssel egybekötött érdekes elõ-adáson vehettek részt tagjaink, ahol Tánczos Vilmosnéprajzkutató, egyetemi tanár „A passióepika az er-délyi folklórban és egyházmûvészetben” témával ér-tekezett;

– május 10-én Albert Júlia színmûvésznõ kimagas-ló elõadó estjére került sor;

– június 20-án ott voltunk dr. Bura László szatmá-ri egyháztörténész „Scheffler János életútja és áldo-zata” címû elõadásán, amit a vértanú megyéspüspök-rõl írt könyvének ismertetõje követett;

– augusztus 20-án a Szent István király tiszteletéreemelt Donát-úti új templom felszentelésének örven-dezhettünk – Kolozsvár magyarságával együtt – ,amelyet Ft. dr. Jakubinyi György érsek úr celebráltnagyszámú papi segédlettel;

– Másnap együtt imádkoztunk a Szent Mihálytemplomban bemutatott szentmisén Schmitt PálMagyar Köztársasági elnökkel és kíséretével;

– október 8-án, Magyarok Nagyasszonya napján,több tagtársuk részt vett a Marianum alapításának100. jubileumi ünnepségén;

– október 19-én „Mindenen túl és mindenen felül”címmel Reményik Sándor válogatott verseibõl hall-hattunk összeállítást Albert Júlia színmûvésznõ tol-mácsolásában;

– december 7-én dr. Farmati Anna, a SzociálisTestvérek kerületi elöljárója, a Vasárnap hetilapszerkesztõje „Hûség a megújulásban” cím alatt be-mutatta a szerzetesnõi karizmákat a mai Erdélyben;

– december 14-én, a Szent Mihály Római Katoli-kus Nõszövetség dísztermében megnyílt LaczkóVass Róbert a gyulafehérvári érseki székesegyházról

készített fényképeinek kiállítása: „… A kövek fog-nak megszólalni…”

Hangsúlyozzuk és nagyra értékeljük mind Ft. Rup-pert József, a Piaristák Romániai Rendtartománya ró-mai felelõsének, mind Ft. dr. Kállay Emil és Ft. Sár-közi Sándor atyák, a csíkszeredai Piarista Misszió tag-jainak lelkünket, hitünket megerõsítõ látogatásait.

Beszámolónk végén a vezetõség köszönetet mondminden helybeli tagtársunknak azért, hogy magaskoruk vagy meggyengült egészségi állapotuk ellenéreis igyekeztek segítséget nyújtani az alapszabálybóleredõ feladatok megvalósításában.

A baráti kör vezetõségének feladatai a 2012-es év-ben is, az elõzõ évekhez hasonlóan:

– állandó kapcsolatunk az utódiskolával, a „Bátho-ry István” Elméleti Líceum igazgatóságával;

– bekapcsolódunk a „Báthory Napok” ünnepségso-rozatába, s az igazgatósággal való egyeztetés alapjánbiztosítani fogjuk a rendezvényeken nyertes diákokdíjazását;

– fokozott figyelmet kell fordítanunk a gyengélke-dõ öregdiák társaink megsegítésére;

– fenntartani és erõsíteni a kapcsolatot a helybeli,az ország más városaiban, illetve a külföldön élõ pia-rista öregdiák barátainkkal.

A baráti kör vezetõsége a fentebb említettek meg-valósításához számít a tagság aktív hozzáállására.

Kolozsvár, 2012. március

Dr. Grünwald Ernõ, elnökBalázs Kornél, titkár

Az idei biciklitúra elõkészületei jó hamar elkez-dõdtek: néhány diák részvételére már 8–9 hónap-pal korábban lehetett számítani. Egy évvel ezelõttis volt egy hasonló típusú túra, most ugyanazt az út-vonalat terveztük megtenni a sok új ember miatt.

Augusztus 9-én mindenkinek be kellett vinnie acuccait (no meg persze a bringáját) az iskola épületé-be a másnap reggeli indulás megkönnyítésére. Né-hány embernek ez sem ment zökkenõmentesen (de-fektet kapott, miközben tekert a gimnáziumba), deekkor szerencsére még több idõ volt szerelni. 10-énreggel a 13 fõs csapat végül útnak indult egy személy-autó, egy kisbusz és egy utánfutó társaságában. Acuccok cipelésében könnyebbséget jelentett, hogy akisbusz végig velünk mozgott a túra folyamán, ígysok táskát lehetett a buszban utaztatni.

Nagyjából 10 órás út után végül megérkeztünk elsõállomásunkra, Görgényszentimrére. Itt még mókavolt és kacagás (nem mintha a túra hátralévõ részé-

ben más lett volna), mert ekkor még egy percet semtekertünk; a társaságnak nem volt ideje elfáradni.

A helyi református vendégházban való kényelmes al-vás után 11-én reggel (szombaton) valójában is elkez-dõdött a biciklizés. Kb. 120 km volt az aznapi szakasz,ezt végül teljesítettük is. Az út nagyobbik része a Ma-ros völgyében haladt, sok városon haladtunk át. Érde-kes volt látni, hogy míg az út elején a városnevek gya-korlatilag csak románul voltak kiírva, addig a célállo-másunkhoz, Gyergyószentmiklóshoz közeledve elsza-porodtak a kétnyelvû, magyar-román településtáblák.Útközben megálltunk Gyergyóditróban misére: „pe-chünkre” pont esküvõt tartottak. Nézett is a násznép,ahogy pár olajos kezû túrázó besomfordált a hátsó pa-dokba, közel sem esküvõs öltözetben. Még annyi sze-rencsénk is volt, hogy az elõzõ esküvõ elhúzódott egynegyed órát, így az utolsó kerekezõ is odaért még abûnbánatra, az olvasmányok elõtt. Gyergyószent-miklósra már sötétben érkeztünk meg; a mise, illetve akezdeti „be nem melegedés” sokat elvett az idõnkbõl.

A Budapesti Piarista Gimnázium erdélyi biciklitúrája1012. augusztus 10–19.

7

A vacsora éjfélre lett kész, és hajnali egy is elmúlt, mi-re el tudtuk tenni magunkat holnapra egy ismerõs hét-végi házában. Az este fõzött paprikás krumplit gondo-san letakartuk, és betoltuk a busz alá, nehogy valamikóbor állatnak megjöjjön rá az étvágya. Na, ez nem jöttbe. Másnap reggelre a lábos a busz alól kihúzva, a tete-je félretolva, és a fele hiányzott. Valahogy senkineknem volt kedve a másik feléhez.

Egy kicsit késõn is keltünk, a többség eléggé elfáradtaz elõzõ napon. Ebben segített, hogy ráadásul az esõ iseleredt, úgysem lehetett semmi mást csinálni, mintaludni. Az útvonalat is módosítani kellett: a Pong-rácz-tetõ, Gyilkos-tó, Békás-szoros és Gyimes szakasztkihagytuk, helyett toronyiránt indultunk el Csíksze-reda felé. Sok csík elõtagú falun/városon haladtunk át,érintettük Madéfalvát, találkoztunk egy biciklis kör-verseny résztvevõivel (kollégáknak azért nem hívnámõket). Este Csíkszeredában szálltunk meg, SamarjaiÁkos családja látott minket vendégül. Személy szerinte beszámoló íróját meglepte, mennyire közvetlenek éskedvesek voltak vendéglátóink annak ellenére, hogyegy csapat biciklis lepte el a kertet. Kellemes élményvolt.

Következõ reggel (hétfõ) egyértelmûen megtapasz-talhattuk, hogy az erdélyi reggelek bizony hidegek.Reggelire egy székely specialitást, micset kaptunkvendéglátóinktól. Elõzõ este sütötte a fél család, a 81éves nagymamával az élen.

A programba beiktattunk egy kis kitérõt Csíksomlyófelé. Meglátogattuk a kegytemplomot, ahogy a csík-somlyói Szûz Máriát õrzik, majd elmentünk egy bor-víz-forráshoz. Itt néhányan frissítõ lábáztatásban ve-hettünk részt a „langyoskás”, kb. 5 fokos vízben…

Az esti végcél a Szent-Anna-tó, pontosabban a mel-lette lévõ kemping. Mivel egy krátertóról van szó, azodavezetõ út igen meredek volt, de szerencsére mégsötétedés elõtt mindenki megérkezett. A „jó” idõjárásis segíthetett benne, de teljesen egyedül voltunk amáskor népes kemping területén. Felvertük a sátrakat,és megettük a különösen jól sikerült vacsorát, ami ez-úttal bolognai spagetti volt. Még elhangzott pár poéna várható medvelátogatásokról (tudniillik sok medve

tanyázik a tó környékén), de szerencsére (sajnos?)nem találkoztunk eggyel sem, csak pár kutya kísértminket. Egyébiránt már a bejáratnál azzal fogadtak arend éber õrei, hogy tudjunk róla: „jár a medve”.

Reggel a szokásos csípõs hideg fogadott; ez kifejezet-ten hátrányos körülmény egy tervezett fürdéshez. Há-rom vállalkozó szellemû egyén azonban még így ismegmártózott (a levegõnél melegebb hõfokkal rendel-kezõ) tóban. Elsõ étkezésként igen finom kürtös kalá-csot evett a társaság (persze nem egyet, hanem egy fe-let), majd egy laza, nagyjából 17 km-es gurulás követ-kezett le a hegyrõl vissza egészen Sepsibükszádig. Ameséhez hozzátartozik, hogy rögtön indulás után,még a hegytetõn, egy idõs magyar néni is árult kürtöskalácsot az út szélén. A kalács kicsi volt, apró, de ma-gyar. A helyi ipar támogatásának jegyében vettünk isvagy 12 darabot tõle, amit természetesen engedmé-nyes áron adott.

A következõ nagyobb állomás a prázsmári erõd-templom volt, a terv szerint pedig ott kerestünk volnarögtönzött szállást is. Igen ám, csakhogy több problé-ma is felmerült. Egyrészt a templom 40 perccel az ér-kezésünk elõtt bezárt. Másrészt pedig a környékencsak románok éltek (eredetileg szász városok voltak; aszászokat a II. világháború után kitelepítették, he-lyükre pedig – igen meglepõ módon – románok kerül-tek). Szerencsére a következõ településen meg tud-tunk szállni egy panzióban, bár a nagy szembeszél mi-att elég lassan haladtunk. A panzióban egy túrához ké-pest szokatlan kényelem fogadott minket: meleg szo-bák, zuhanyzók, több ágy is volt. Három szobát kap-tunk hat ággyal 13 személyre. Valószínûleg mindenkijól aludt éjjel. A szigorú táborvezetõség sajnos (?) nemengedte a tévézést, pedig mi megpróbáltuk.

A következõ napon, szerdán gyorsan összepakol-tunk, és elmentünk egy másik erõdtemplomhoz, amitörténetesen azért volt szerencsésebb, mert ugyanab-ban a városban volt, mint a szállás: Szászhermányban.

Az aznapi útról most csak felsorolásszerûen beszél-nék: sok kis falun mentünk át, találkoztunk néhányirritáló cigánygyerekkel, illetve az is kiderült, hogy aháztartási keksz igen finom mazsolával (fõleg ha az

A túra csapata a Madarasi Hargita csúcsán

8

egész társaság farkaséhes). Este 5-kor pedig újfent mi-sére mentünk, ezúttal Miklósváron, elvégre Nagybol-dogasszony ünnepe volt. Már csak 10 km-t kellett te-kerni, és máris Baróton termettünk, ahol a helyi kán-tor csûrében aludtunk. Akit érdekelt, egy nyúl meg-nyúzását is végignézhette, mert szegény pont akkorsérült le eléggé fájdalmasan, és a kántor nem akarta,hogy szenvedjen. Vicces dolog volt szénában aludni, aszerzõ személy szerint addig még nem próbálta…Másnap egy döcögõs készülõdés (bicikliszerelés) utánútnak indultunk. A terep – a vezetõk szóhasználatával– „dimbi-dombi” volt; tehát hol felszenvedtük ma-gunkat az emelkedõkön, hol pedig suhantunk lefelémint az õrült. Az egyik faluban mindenki megízlel-hette a legendás 60 banis jégkrémet, az Ice-popot. Dél-után megálltunk egy idõre Székelyudvarhelyen, aholmég szembetûnõbb volt, mennyi magyar él ott. Azember bemehetett egy bankba vagy egy kisboltba,mindig talált 2-3 munkatársat, aki magyar volt; gya-korlatilag minden hirdetés magyarul (is) ki volt írva.

Nemsokára tekertünk tovább Zetelaka felé, mertkezdett késõre járni. Persze annyira azért nem szorí-tott az idõ, hogy ne álljunk meg a Dino fagyi-gyármintaboltjánál fagyizni (a következõ napokban több-ször is visszatértünk ide). Végül megérkeztünkZetelakára, ahol a plébánián szállásoltak el minket.Béni atya ugyan sajnos nem volt otthon, de a káplánúrral is jól el lehetett beszélgetni vacsora közben..

Végre ismét ágyban alhattunk, sõt ezúttal minden-ki. Péntek reggel rekordsebességgel, másfél óra alattkészült el a társaság. Erre az útvonal-változtatás miattvolt szükség: a Szovátára tekerés elõtt még fel akar-tunk (akartUNK?) biciklizni a Madarasi Hargitára(pusztán csak 1825 m magas). Sajnos hamar kiderült,hogy az út murvás, köves és igen meredek, emiatt pe-dig lehet, hogy lassabban fogunk majd haladni. Párórával késõbb felértünk a csúcsra az utolsó pár méte-ren kénytelenek voltunk tolni, mert nagyon meredekés sziklás volt…), és megláttuk a rengeteg piros-fe-hér-zöld kopjafát. Felemelõ érzés volt nézni azokat,ahogy azt is, hogy a hegyre vezetõ úton csak magya-rokkal találkoztunk.

Miután lezötyögtünk a hegyrõl egy másik murvásúton, amit élelmes vezetõnk a helyi menedékház csa-posával egyeztetve talált, nyilvánvalóvá vált, hogyazon a napon már nem tudunk elmenni Szovátáig – avégsõ döfést az adta meg, hogy egyikünk biciklijénekeltört a hátsó tengelye, és szerelõhöz kellett vinni. Ígyaztán visszamentünk Zetelakára, és ott még egy éjsza-kát tudtunk aludni, így a szálláskereséssel nem kellettbajlódni. A második este hentestokány volt a vacsora.Ez kissé bonyolultabb, mint a keksz és a mazsola, ígymár éjjel egy óra volt, mire elkészültünk és megettük.Mindet. Vezetõink nagy örömére, akik jámboran azthitték, ekkora adag elég lesz a holnapi reggelire is.Reggel egyvalaki még kinyalhatta a lábost…

Másnap, augusztus 18-án reggel frissen és vidámanébredt mindenki; egyre többen gondoltuk úgy, hogyegy nagy erõbedobással, estig takaró tekeréssel akármár aznap elérhetjük a túra vég- és kezdõállomását,Görgényszentimrét. Ehhez azonban sietni kellett,

úgyhogy indultunk. Két helyen azonban hosszabbidõre is megálltunk: Farkaslakán és Korondon.Elõbbi településen erdélyi magyar árusok árultákportékáikat (nem utolsó sorban pedig enni is lehe-tett); utóbbiban pedig Páll Magdi néni virágozó-asz-szony és fazekas férje mûhelyét tekinthettük meg,ahol szintén lehetett vásárolni is. Közben végignéz-hettük, hogyan készül egy tányér és egy váza a faze-kaskorongon, hogyan rajzol tele Magdi néni egy márkiégetett vázát, és közben hallgattuk jókedvû elbe-széléseiket. Érdekes adalék, hogy a Zetelaka ésKorond közötti szakaszon jóval több székelykapuvolt használatban, mint útvonalunk többi részén.

Délután 4 órakor érkeztünk meg Szovátára, majdegy óra ebéd után indultunk tovább. A térképen ta-láltunk egy rövidebb utat Görgényszentimre felé,ami természetesen ismét a jó öreg murvából készült.Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, kisvártatvarátértünk a rövidebb út rövidítésére is; ez már vala-mi fû-murva hibrid lehetett, amit csak jó szívvel le-hetett útnak nevezni, mivel magunk alatt szinténnem is láttuk, csak szemben a dombon volt halvá-nyan valami kitaposott ösvényféleség. Értelemszerû-en a kisbusz ide már nem tudott minket követni, aza hosszabb úton ment, késõbb újra találkoztunk. Eza hosszabb út sem volt azonban igazi út, csak egytraktorok és Daciák által használhatónak minõsítettföldút. Még átmentünk pár falun, elfogyasztottuk akései uzsonnánkat (kiderült, hogy a keksz plusz lek-vár kombó sem rossz), majd végre rátértünk agörgényszentimrei aszfaltra. Háromnegyed kilenc-kor pedig hivatalosan is befejeztük a nagy kört:meg/visszaérkeztünk a református vendégházba. Es-te a társaság egy része rájött, hogy a túrós csuszaigenis ehetõ (amennyiben juhtúróból készül, ugyan-is véletlenül ezt vettünk hozzá). Vacsora után mégaludtunk valamennyit (nem mellesleg végre teljesennyugodt szívvel tudtunk mosakodni), másnap reggela hat órai ébresztõ után pedig elindultunk a felpakoltutánfutóval haza, Magyarországra. Bár mondjuk ma-gyar emberektõl is búcsúztunk el, szerintünk leszmég folytatása ennek az erdélyi biciklitúrának…

Oberfrank Balázs, ifj. Hunyady László

Lábáztatás a csíksomlyói borvízforrásnál

9

„HÛ VOLT A HAZÁJÁHOZ, S HÍVÕ KERESZTÉNY – ÉLETÉBEN KRISZTUST KÖVETTE…”

Dr. Enzt Béla halálára

ÍRTA: FARKAS ZSOLT

A piaristákhoz generációk során kötõdõ Entz-családneves, tudós személyiségeket adott a hazának. A ko-rábbi korosztályokban – az 1945-öt megelõzõ hat évti-zedben – nevük ott található a Tiszt(viselõ)i Cím- ésNévtár köteteiben. A budapesti, kolozsvári, pécsiegyetemeken professzorként szerepelnek: orvosdok-torként, természettudósként, a kórbonctan, a törvény-széki orvostan, az állattan, a hidrobiológia, a halte-nyésztés, az egysejtûek tudománya terén. Tagok a leg-rangosabb szinteken (Magyar Tudományos Akadémiaés Szent István Akadémia); a tudományos intézetek-ben és társulatokban (kórbonctani-szövettani, tör-vényszéki orvostani, állattani, biológiai, természettu-dományi, tanárképzõ, filozófiai); országos tanácsok,bizottságok, kamara (orvostudományi, szigorlati,szakorvos-képesítõ, közegészségügyi, felsõoktatási, ta-nárvizsgáló, természettudományi). Az uralkodó is ér-tékelte munkásságukat udvari tanácsosi kinevezéssel,a Vaskorona Rend kitüntetéssel.

A tudósok sorában a piarista Diák-kalauz is fel-sorol közülük. Az õ nyomdokukban foglalt el megér-demelt és megbecsült helyet Entz Béla is, aki pestigimnáziumi tanulmányait 1930-ban kezdte. Az elsõhárom évben – édesapja külföldi szolgálata idején –magántanuló, majd ezt követõen már nyilvános ta-nulóként is színjeles.

Személyével éppen tavaly foglalkozott a PiaristaDiák (2011. márciusi, 72. szám), abból a nagyszerûalkalomból, hogy a nemzeti ünnepen megkapta aMagyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje(polgári tagozat) kitüntetést, nemzetközileg is nagy-ra becsült hidrobiológiai kutatásaiért, oktatói és tu-dományos ismeretterjesztõi tevékenységéért, példa-értékû életpályája elismeréseként. A haláláról értesítõ gyászjelentés hidrológusként éslimnológusként – vagyis az élõvizek alakjával, fizikai-vegyi tulajdonságaival, életnyilvánulásaival, flórájával-faunájával foglalkozó tudósként – említi. A Balaton vi-dékén nagy ismertségnek örvendõ és a helybeliek általis tisztelt, elfogadott „Tihany Béla bácsija” életének 93.évében hunyt el. Hosszú évtizedeken át kötõdött Ti-hanyhoz – elsõ látogatásától 1929-tõl, munkahelyként1945-tõl –, így hát természetes, hogy május 18-án itttartották gyászmiséjét a bencés apátsági templomban,amelyet rendszeresen s oly szívesen keresett fel, s te-mették a helyi temetõben felesége mellé.

Az elhangzó beszédek a mély hitet megélõ, jóságosemberrõl, az eredményes és hosszú életútról, ezenbelül kimagasló szakmai tevékenységérõl szóltak.

Korzenszky Richárd tihanyi perjel – aki már évti-zedek óta szinte atyai jóbarátjaként tisztelte õt –évekkel korábbi közös szentföldi zarándokútjukkalvont párhuzamot.

„Életünk zarándokútján rá kell döbbennünk arra, amiBéla bácsi számára természetes valóság volt, hogy mind-annyian ennek az Isten teremtette világnak vagyunk ré-szei. Rá tudott csodálkozni jégre, hullámra vagy tükörsi-ma vízre, felhõkre, hegyekre (…).

Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés olyan embervan, aki jobban szerette ezt az éltetõ vizet, a Balatont,amit az Isten nekünk teremtett és ránk bízott, miként ránkbízta az egész földet. (…) Kultúrember volt, s hívõ keresz-tény, aki számára léteztek értékek – nem ideig tartók, ha-nem maradandók. (…) Egy olyan embertõl veszünk bú-csút, aki hû volt hazájához, aki hû volt szûkebb pátriájá-hoz. (…) Egy örök fiatalembertõl, egy örök gyermektõl,egy örök és idõtlen testvértõl búcsúzunk, aki mindig tudottmosolyogni, még akkor is, hogyha nehéz volt az út – és akimindig tudott újrakezdeni. (…)

S most tekintsünk magunkba: tudjuk-e értékelni ezt azéletpéldát. És nem elég értékelni – akarjuk-e, próbáljuk-ekövetni életünk zarándokútján õt, aki arra törekedett,hogy életében Krisztust kövesse.”

A világi búcsúztatásokból kirajzolódott Entz Bélaéletútja és emberi habitusa, a Tihanyi LimnológiaiKutató Intézet fõmunkatársának, meg a MagyarHidrológiai Társaság vezetõségi tagjának õt méltatóbeszédeiben.

Dr. Prézing Mátyás jóval fiatalabb intézeti munka-társként a szakmai-tudományos életérõl beszélt, a„pontos, részletekre is figyelõ, de a lényeget szem elõl nemtévesztõ, széles érdeklõdésû, nyitott természettudósról”.Ezirányú érdeklõdése a családi háttérbõl adódott –édesapja a kutatóintézetben nyert vezetõi kinevezést–, „megalapozottságát pedig a Piarista Gimnázium és aPázmány Péter Tudományegyetem adta”. 1942-ben dok-torált állattanból, kémiából, ásványtanból. 1945 au-gusztusában saját elhatározásából került újra Ti-hanyba, a biológiai kutató intézetbe, hogy hidrobio-lógiával és a Balatonnal foglalkozzon: a gerinctelenszervezetekkel, a balatoni halrajokkal, a tó meg a be-ömlõ vizek fizikai és kémiai tulajdonságaival, hõfor-rásaival s jégviszonyaival. Az évek hosszú során a fi-

10

atal gyakornokból tudományos munkatárs és fõmun-katárs lett, majd három éven át a tihanyi intézet igaz-gatóhelyettese és igazgatója.

Szakmai munkássága alapján lett a biológiai tudo-mányok kandidátusa, majd a Tudományos Szent Ist-ván Akadémia tagja. Szakfolyóiratokban mintegyszáz tanulmánya jelent meg. „Olyan klasszikus termé-szettudós volt, aki nemcsak értette az élõ és élettelen termé-szetet, és aprólékosan ismerte kutatásának tárgyát, hanemszenvedélyesen szerette is azt.”

Jó elõadóként, kiváló beszélgetõtársként ismerték,aki „ugyanazon hozzáértéssel és lelkesedéssel beszélt azegyiptomi piramisokról, mint a balatoni viharról vagynapkeltérõl, a cinegékrõl vagy az íriszek virágzásáról.(…) Ismeretterjesztõ elõadásaiban és könyvében igyeke-zett átadni a tóról szerzett ismereteit s annak szeretetét aszélesebb közvéleménynek is.”

Nyelvtudásának és szakmája elismertségének kö-szönhetõen kutatóként elõször különbözõ kongresz-szusok révén utazhatott. Gyakorlatilag egész Európátbejárta, megfordult az USÁ-ban és Kanadában. Ké-sõbb éveket dolgozott Afrikában, fõleg Ghanában ésEgyiptomban, de Kenyában, Leshotóban, Szomáliá-ban is. (Ennek a körülménynek volt betudható az af-rikai diplomata-jelenlét a temetésen).

Hazatérte után is itt a Limnológiai Intézetben foly-tatta a kutatómunkát. „– Számtalanszor volt segítségünk-re szakmai és gyakorlati kérdésekben, idegen nyelvû szak-cikkek olvasásában és különösen írásában. Sohasem láttuktürelmetlennek, udvariatlannak, elutasítónak senkivelszemben. Köszönjük a segítséget, a példát, az emberséget” –fejezte be búcsúztató beszédét az egykori munkatárs.

Dr. Berczik Árpád életkorban közelebb állóként,barátként és szívesen elfogadott fiatalabb kartárskéntis emlékezett Entz Béláról. Sokat lehetett tanulni tõ-le, a szaktudóstól és az embertõl. „– A világ dolgainakmegítélésében sok mindenben hasonlóan vélekedtünk” –mondta. Az Entz-család tagjaira csak egy rövid pil-lantást kell vetni ahhoz, hogy érzékelhetõ legyen, mitette Bélát olyanná, ahogy õt megismerték és megsze-rették. Megtalálhatók már 1848-ban a szabadság-harcban, majd azt követõen a kiváló emberek sorá-ban a legkülönbözõbb tudományágakban: mint or-vos, mezõgazdász, zoológus, mûvészettörténész, lim-nológus, halbiológus tudósok. „– Õk mindnyájan elis-mert, kiváló szakemberek voltak, akik hivatásukat nagyfelkészültséggel, példásan a hazájukért fejtették ki. Alig-hanem valamennyien jártak külföldön, de egyikük semhagyta el hazáját, népét. Ezt a nagyszerû családi hagyo-mányt követte Béla is. (…) Az országunkat megnyomorí-tó negyvenéves balsors õt is – mint olyan sokakat – másod-rangú besorolásban tartotta. Mégis nagy szerencséjére ki-engedték FAO szakértõnek Ghanába, majd Egyiptomba,alighanem azért, mert tudták: sem szakemberként, sememberként nem fog szégyent hozni Magyarországra. Közelegy évtizedes szakértõség után hazajött, vissza Tihanyba.És gyermekei közül egy sem távozott külföldre”. (…)

„Széleskörû olvasottsága, általános mûveltsége, ízes, szépbeszéde felejthetetlen. Nyelvismerete, magatartása, beszéd-kultúrája, kapcsolatteremtõ készsége a magyar tudomá-nyosságnak kiváló szolgálatot tett külföldön is. Emberi

kapcsolataiban mindenkor udvarias, szívélyes volt, segítõ-készsége is a fiatal kollégákkal szemben különösen ismert.”

Jó ideje ritkultak személyes találkozásaik, s márcsak hosszabb-rövidebb telefonbeszélgetésekben cse-rélték ki gondolataikat.

„Nyilvánvalóvá lett, hogy Béla mélységes hitével felké-szült arra, hogy elhagyja földi világunkat” – emlékezettvissza. Az emberekhez viszonyulásában a boldoggáavatott pápa intelmében megfogalmazódott elv való-sult meg: „(…) mindenkor azt keressük a másikban, amiösszeköt bennünket, és ne azt, ami szétválaszt…!”Egykor – még 1945 májusában, szovjetorosz hadifogsá-ga idején – a komáromi Ó-Vár hadifogolytáborában, avolt várkápolna falára nagy betûkkel ezt írta föl:„STAT CRUX, DUM VOLVITUR URBIS” (a ke-reszt áll, még ha fel is fordul a világ) – igen tömören ezaz õ egész életére szóló keresztény hitvallása…! A ma-gyarság iránti elkötelezettségét pedig így fejezte ki –amit egykor az egyiptomi munka befejeztével mondottgyermekeinek is (s ugyanezt hallotta még ifjúkorábanaz édesapjától Hollandiában) –: „Hazamegyünk, hogymagyar ember legyen belõletek!”. Ezen a hazán szûkebbértelemben Tihanyt is értette, hiszen – ahogy egyszerleírta – „a hadifogság és a külföldi utak alatt, ha Magya-rországra gondoltam, Tihany jutott az eszembe: a tavaszi vi-rágok, az aszófõi völgyben nyíló hóvirág”; s még a hegyenmegszólaló harang is: „Elült a zaj a hegytetõn. Harangszaván Tihany mereng, az Úrra felmutatva áll…” S ahogyEntz Béla Tihanyt tekintette hazájának, a tihanyiak isúgy fogadták el õt földijüknek… (Egy alkalmi útitár-sam is, a temetésre menet, a legnagyobb tisztelettel a„legjobb emberként” emlegette…).

E sorok írójának megadatott, hogy személyesen is-merhette Entz Bélát. Azaz éppenséggel Béla bácsi „is-mert” engem sok-sok évtized távlatából – mégpedigamikor még meg sem születtem. Történt ugyanis,hogy legidõsebb fivérem osztálytársaként gyakran lá-togatott otthonunkba, s így születésem elõtt (!) pár hó-nappal tényleg észlelhette, hogy hamarosan érkezikmár a család negyedik gyermeke. Aztán további évek-évtizedek következtek, de Entz Béla személye mégsemtörlõdött emlékezetembõl. Késõbb, amikor érettségitalálkozóikra került sor, a kerek jubileumokra – ked-ves gesztusként – engem is meghívtak, hogy fiatalonelhunyt bátyámat „képviseljem”. Ilyenkor rendszere-sen Béla bácsi volt az „ünnepi szónok”, aki mosolygó-san, kedvesen adta elõ tartalmas mondandóját, vettrészt az egyre fogyatkozó létszámú társaság beszélgeté-seiben. A 70 esztendõs rubin-fokozatú évfordulón,2008-ban életerõsen, jókedvûen ott volt (lásd a képen),de a 75 évesrõl, 2013-ban már hiányozni fog…

11

A címadó idézet Kalovszky Györgyitõl kiváló tö-mörséggel adja az 1902. január 13-án született MathiaKároly jellemzését, akire 10 esztendeje a Piarista Diák(2002. júniusi, 41. szám) fényképekkel ellátott, hosz-szabb életrajzi írással emlékezett, egy esztendeje pedigaz Új Ember (2011. augusztus 21.) cikkében BarczánéAbay Gerda írt nagybátyjáról a félévszázados halálév-fordulón. Most emlékeinkben menjünk vissza a vesz-tett háború idejéig, amihez felhasználjuk a kiváló pe-dagógusra – úgy is mint a Ludovika Akadémia 1938-tól volt nevelõ tanárára – igen jellemzõ kis epizódothadifogsága idejébõl v. Káplán György egykori páncé-los fõhadnagy visszaemlékezése alapján.

A doni ütközetet szerencsésen túlélt páncélos tisz-tet a jutasi Kinizsi Pál csapataltiszt-képzõiskolára ve-zényelték kiképzõnek, s ekkor került kapcsolatba aveszprémi piaristákkal – hisz parancsnoka fia is idejárt –, akiknek cserkészcsapatát minden szükségesfelszereléssel, élelemmel is segítette. A dunántúliMargit-vonal védelmi ütközetei után az iskola de-cember közepén áttelepült Németországba, ahol1945 áprilisában fogságba estek, hasonlóan az Aka-démiával együtt szintén kikerült tanárához.

S itt kezdõdik a – ma már 90. életévét meghaladott,szellemi és fizikai erõnlétét máig megõrzõ – egykori3807634. számú hadifogoly írása Mathia Károlyról.

A franciaországi, de USA-õrizetû, elõbb szabadégalatti, majd sátortáborba sorra érkeznek a különfélemagyar csoportok. Az egyik nap a U.S. Army feliratúhatalmas teherautóról 50-60 volt katonaiskolai tanártlökdösnek le, végül egy nagyon sovány alakot, akibenMathia Károlyt ismerik fel. Óriási ováció fogadja, ittraboskodó volt hallgatói pillanatok alatt körülveszik,és lelkesen köszöntik. Szorongatják kezét, segítik ke-véske csomagja vitelében – e jelenet leírhatatlan…

Az igen sanyarú állapotokat produkáló táborbanazonban gyakran tartanak afféle „szabadegyetemi”elõadásokat, mégpedig igen változatos témákról. Jú-lius vége felé nagy napnak ígérkezik, amikor MathiaKárolyra kerül a sor, mert úgy érzik: újra a Ludovi-kában vannak…

Elõadása szövegét sikerült lemásolni, értékes tar-talmát az utókornak máig megõrizni. Idézetek bõsé-ges alkalmazása már csak azért is csodálandó, mertanyagának összeállításához semmiféle irodalom nemállt rendelkezésére, hiszen a sûrûn megismétlõdõmotozások a könyvekre is kiterjedtek; minden hivat-kozás tehát emlékezetbõl jött elõ! Az adott külsõ kör-nyezeti körülmények viszont merõ ellentétben vol-tak az elõadás nagyszerû gondolataival, ragyogó stí-lusával. Az elõadó maga aközben talán nem is figyelarra, hogy rágógumizó „amikkal” megtöltött õrtor-

nyok és szögesdrót kerítés zárja körül az egyformakatonai sátrakat, ahol magyarok ezrei-tízezrei síny-lõdnek: korgó gyomrú, kiéhezett emberek, avítt zub-bonyuk hátán a nagy PW betûkkel.

Bevezetésként Mathia Károly elõadása célját indo-kolja: nem fölényeskedõ „jótanácsokat” akar oszto-gatni, hanem megvilágítani a jövõben járható utat,amely majd eredõje lehet egy késõbbi jobb magyarélet kiformálódásának. „A közvélemény irányítását ne-künk, magyaroknak kell elkezdenünk és folytatnunk. Kikell rekesztenünk innen azokat, akik emberismeret, ítélõké-pesség, felelõsségérzet és politikai iskolázottság terén elma-radtak. (…) Jaj nekünk, ha az igazságok féligazságoknakbizonyulnak, és könnyelmû költõk katasztrófába sodorhat-ják a nemzetet” pedig „nagy fordulatok, válságok idején aközösség tõlük várja a megmentõ eszmék mûvészi megfo-galmazását” (lásd Vörösmarty, Széchenyi, Tompa Mi-hály, akár Ravasz László is). „Az igazi irodalom önma-gát irányítja, s meghal, ha irányítottá akarják lesüllyeszte-ni. (…) Íróink, mûvészeink sekélyes témákkal, a jó er-kölcsbe ütközõ megjelenési formákkal elõkészítõi lehetneka nemzet mélységbe süllyesztésének. A történelem nem fogfelmentõ ítéletet hozni azoknak az íróknak, mûvészeknekbûnügyében, akik eléggé lelkiismeretlenek voltak abban,hogy anyagi boldogulásuk érdekében a nemzet szolgálatahelyett a tömegízlés lealacsonyító kiszolgálását tették megéletük fõ problémájává.”

Rengeteg példa adódik az irodalmi, zenei, mûvésziponyva romboló hatásáról a közízlés tekintetében. Azirodalom, színház és a film világában „elkövetett vissza-élések nagy része a morális követelmények figyelmen kívülhagyásából, a nyelvtisztaság elleni merényletekbõl s a nem-zetfenntartó eszmék mellõzésébõl állnak. Az írók és a szín-mûírók egy részének sekélyes erkölcsi világa, kényelemszere-tete, felületessége, s legfõképpen anyagiassága az okok szülõ-je. (…) Íróink nagy részének úgyszólván egyetlen becsvágyavolt a közönségsiker (…), a fizikai és nem az erkölcsi súlyraalapozva a sikert. (…) Építõ szellemû és a közízlést helyesirányba terelõ mûvekre van szükség. Súlyos, anyagi termé-szetû szankciók alkalmazásával kellene kényszeríteni ki-adóvállalataink lektorait és színházaink dramaturgjait ahelyes szemléletre és darabkiválasztásra.”

„A zenei közízlés ellen elkövetett sorozatos bûnök a legsú-lyosabbak. Fájó és elgondolkodtató, hogy míg más népek va-lósággal rávetették magukat a népzenére, akkor nálunkszinte érdektelenséget jelentettek be a magyar népdal terüle-tén. Valóságos «közönyesõ», megmagyarázhatatlan ellenér-zés sugárzott azok felé, akik szinte egész életüket szenteltéka magyar népdalkincs gyûjtésének. (…) Az ellenszenv for-rása csupán az volt, hogy a gyûjtést elindító két mûvész amodern zene alkotómûvészei is voltak, és kortársaikat leg-alább egy évszázaddal megelõzték. (…) A zenei közvéle-

„A Széchenyi-féle típusokhoz tartozott – tudása mély volt és alapos”

110 ÉVE SZÜLETETT DR. MATHIA KÁROLY, A PESTI GIMNÁZIUM VOLT VILÁGI TANÁRA

12

mény egyoldalú irányítói azonban nem gondoltak arra, hogyakiket «sárral dobáltak és epével itattak», azok a mûvelt vi-lág elõtt több propagandát fejtettek ki õsi kultúránk érdeké-ben, mint politikusaink, tudósaink együttvéve. (…) EgészEurópa lelkesen fogadja a legértékesebb és leggazdagabbnépdalkincset, s a belõle felépített, minden ízében magyarmûzenét. (…) E téren javulást csak a most felnövekvõ nem-zedéktõl várhatunk.”

Mathia Károly hangsúlyosan szólt a sajtóról. „(…)Igen fontos és nagyjelentõségû lenne egy olyan szerv felállí-tása, amely megakadályozná, hogy e téren bármilyen elfo-gultsági szempontok érvényesülhessenek. Nem vagyunk hí-vei az irányított sajtónak, de bizonyos szelepek szüksége-sek!” Beszélt nemzeti jellemvonásaink várható szere-pérõl a szellemi élet s a közízlés tekintetében. „A reánkvárakozó új helyzet (…) világnézeti revíziót követel tõlünk,ezen kívül minõségi termelést igényel a szellemi élet vona-lán. Minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell tisztíta-nunk a nemzeti jellemet az évszázadokon át ránk rakódottsalaktól. (…) A megtisztulás követelmény, mert tiszta nem-zedék lesz képes az ország sorsát kezébe venni.”

Az önbizalmuktól megfosztottakhoz, a sorsvállaláselõl menekülõkhöz, az irigyekhez és gyûlölködõk-höz, a kényelemszeretõkhöz, maradiakhoz, az öncé-lúság áldozataihoz és a történelem-adta kötelességekalól kibúvókhoz szól sorra Prohászka, Tompa Mi-hály, Vörösmarty, Reviczky, Eötvös József és Adyversben megfogalmazott egy-egy gondolatával. S amai helyzetre döbbent rá Reményik Sándor ’Ahogylehet’ c. verse részletével, ami mind-mind „erõsíti abeteg lelkeket a tiszta irodalom »füves-kertecskéjével«, shivatástudatánál fogva ösztönösen formálja a nemzet jel-lemét. (…) A törvényhozás biztosítsa, hogy csak olyanokkerülhessenek vezetõ állásba, akiknek egyéniségében a ki-hirdetett elv s a konkrét valóság abszolút módon fedik egy-mást, a kiküszöbölõdött bennük a farizeizmusnak még alátszata is.”

Beszéde vége felé Mathia Károly visszazökken a fo-golytábor valóságába. „A jelen válságos idõk viharzóná-jában, amikor nagy és szent elhatározások melege fûti acsodálatosan kék burgundiai ég alatt sínylõdõ rab magya-rokat, jó vissza-visszanézni a múltra. Idegen hatásoktólmentes talán csak a mohácsi vész évszázadaiban volt amagyar.”

Miután súlyos kritikával illette saját XX. századitársadalmát – aminél hamarosan sokkalta rettenete-sebb idõk fognak elkövetkezni! –, befejezõ összegzésé-ben, utat is mutatva a jövõre, így szólt: „Mai helyze-tünkben egyelõre nincs más teendõnk, mint alázatos és bûn-bánó lélekkel fejet hajtani nagy szellemeink világos meglá-tásai elõtt, és az ismét ránk zúdult nagy történelmi tragédiakatarzisában acéllá keményedve várni az új felvonás kez-detét jelentõ intést, s áldozatos szívvel felkészülni a magyarszellem és közízlés megújhodásának ünnepére…” Gondo-latait végül Tompa Mihály irányt mutató, megnyugta-tó és biztos megoldásokra késztetõ szavával így zárta:„…a titkos ösztön, az érzelem (…) annyi szívet lángra lob-bant, és arra int, hogy menni kell…!”

Fogoly hallgatóságát a délben megszólaló hangszó-rók utasítása hozza vissza a tragikus jelenbe: „Étel-szállítók, kilépni…!” Mathia Károly is elteszi jegyze-

teit, fogja bádog konzervdobozát, és sorba áll a híg,kozmás daralevesért és négy szem kekszért…

A franciaországi táborból – további méltánytalansá-gokat elviselve – 1946 novemberében hazajött, nyilvánkétséges kérdésekkel aziránt: mi vár rá odahaza az újrezsim alatt? S egyáltalán: nem irányítják-e vasúti sze-relvényüket egyenesen valamelyik orosz hadifogoly-tá-borba? Abban bizonyos lehetett, hogy szépen ívelõ ka-tonai pályája véget ér. Valóban… – elbocsájtották a ka-tonaságtól, de egyelõre még nem üldözték. Tanári ál-lást is talált a pesti bencéseknél, ahonnét 1947 elejénátjött a piaristákhoz, mindössze 1948 karácsonyáig; az-tán már „csak” peremkerületi ipariskolákban! Közbenegykori tanára, atyai jóakarója, Kodály Zoltán biztosí-tott munkahelyet Népzenekutató Csoportjában.

Életének ebben a háború utáni szakaszában elgon-dolkodhatott azon: semmi sem valósult meg a háborúvégére kiérlelõdött s a fogságban elõadott elképzelése-ibõl. Viszont tartotta a kapcsolatot továbbra is volt is-kolai tanítványaival és egykori akadémikus hallgatói-val – így Káplán Györggyel is. Õ felkérte házasságkö-tési tanújának, templomi esküvõjén pedig – amit ElõdIstván piarista atya (távoli rokona) tartott – orgonánközremûködve ugyanazokat a darabokat szólaltattameg, mint egykor az Akadémia kápolnájában. A kato-naságnál pár évig még szolgáló katonatiszt kéziratoklektorálásával is megbízta, hogy így jusson jövedelem-hez. Egy ünnepi alkalommal egykori tanára rendezettvacsorát Fehérvári úti lakásán – amelyen több piaris-ta atya is jelen volt –, s kinyitott egy (még 1943-ból,Athénban teljesített katonai attaséi korszakából szár-mazó) borospalackot, amelyet ugyan arra tartogatott,hogyha kimennek az oroszok…

1960 táján már fáradtnak látszott; a hatalom meg-kezdte zaklatását. 1961 februárjában a politikai rend-õrség házkutatást tartott lakásán – cserkészetre vo-natkozó háború elõtti kiadványokat koboztak el –,ami nagyon megviselte, akár elõ is segíthette július19-én, 59 évesen bekövetkezett korai halálát.

Mathia Károly civil életében – közben katonai be-osztásában is – kiváló teljesítményt nyújtott. Az a vé-lemény alakult ki, hogy a kõszegi katonai fõreáliskolá-ból 1938-ban a tisztképzõ akadémiára áthelyezése isabból a kívánságból adódott, hogy elõsegítse a korsze-rû katonaeszmény megteremtését, valamint az új, mû-velt katonatiszt típusának kialakulását – aminek telje-sítésére ott eltöltött hét esztendeje vajmi kevésnek bi-zonyult.

Nemcsak Káplán György az, aki évtizedek múltánis így emlékezhetik egykori tanárára: kevés olyanembert ismertünk, mint õt; nagy hatással volt ránk,sohasem fegyelmezett, de foglalkozásaink, óráinmindig példás rend uralkodott…

A fogolytáborban 1945-ben, vagyis a „régi” Ma-gyarország összeomlásával egyidejûleg kifejtett gon-dolatai, óvó szavai – figyelmezve a múltra, s intõleg ajövõre – sok-sok évtized elteltével még mindig idõsze-rûek…!

Farkas Zsolt, egykori diákja

13

Budai Ferencné Kõszegi Mártavolt tatai piarista diák temetésére

(1922. június 22. – 2012. május 15.)

„Dicsõítsük a Háromság egy Istent,Köszönve oltalmat, létet, halált, mindent!”

Imádkozva emlékezünk, veszünk búcsút hálás lélek-kel Szentháromság ünnepe elõtt a számunkra oly ked-ves Márta testvérünktõl: az édesanyától, a nagyanyá-tól és dédanyától, az egykori tatai piarista öregdiáktól,Isten kedves gyermekétõl. Próbáljuk szavakba önteniemlékeinket és szeretetünket, amelyet iránta érzünk –de figyelembe kell vennünk piarista diáktársunk, Pi-linszky János versének intelmét is: „Az ember itt kevésa szeretetre. / Elég, ha hálás legbelül / ezért-azért; egyszóvalmindenért.”

Hálánkat fejezzük ki a Teremtõ Atyának, aki 90 év-vel ezelõtt az emberi létbe szólította, és feladatokkalbízta meg. Hálásak vagyunk a Megváltó Fiúistennek,aki halálával és feltámadásával biztosította számáraaz örök életet. Hálát adunk a Szentlélek Istennek, azéltetõnek, a megszentelõnek, aki elhalmozta hétsze-res ajándékával; megõrizte szép emberségét, és be-avatta Isten népének közösségébe. – Egyszóval min-denért, amit kapott felülrõl, hiszen azt valljuk, hogyamink csak van, azt mind kaptuk: családot, társakat,tudást, áldozatkészséget, kedélyt, szolgálatra való al-kalmasságot.

Kapott bensõséges szeretetet szüleitõl, színvonalastudást a tatai Piarista Gimnáziumban; családi otthonttudott teremteni férjével 40 éves harmonikus házas-ságban; kapott keresztet, megpróbáltatást is elsõ fiahalálával; kapott Márta lánya családjában unokákat,dédunokákat, Lívia lányában kivételes tehetségû, vi-lágszerte ismert énekmûvészt. Rajtuk kívül sok-sokbarátot, társat, közösséget. Fõként közösségteremtõ,pozitív életszemléletet, nagyfokú munkakedvet, pon-tos szolgálatra készséget, szilárd meggyõzõdéses vallá-sos hitet sugárzott maga körül mindenkire.

Váratlanul hagyott itt bennünket, a piarista családotés szeretteit. Két évtizedes ismeretség, közös diákszö-vetségi szolgálat kötött össze vele, aki hûségesen õriz-te diákéveinek emlékeit, értékeit. Õ volt az öregdiá-kok között a „piarista lányok” képviselõje. Részt vettközösségi rendezvényeken, zarándoklatokon, túrá-kon. Gondosan gyûjtötte össze 8 kötetnyi naplóban adiákszövetségi eseményeket, sajtó- és fotóemlékeket:1991 nyarától 2011 karácsonyáig. Ez a forrásgyûjte-mény pótolhatatlan jelentõségû a Diákszövetség törté-nete szempontjából. Hálásan köszönjük kedves Már-tánknak.

Ugyancsak szorgosan tartotta számon a tagság lét-számát, vezette az elhunytak névsorát, segítséget ad-va az évenkénti közös megemlékezéshez. Összefogtaegykori tatai diáktársait, bátorította a gyöngélkedõ-ket, tréfáival gyakran mosolyt fakasztott arcukra.Szívesen újságolta mûvész lányának sikereit, világ-

szerte elismert fellépéseinek híreit. Mindig kialakultkörülötte a diákszövetségi szobában egy-egy beszél-getõ társaság, amelyet az õ személye inspirált…

És már két hete üresen maradt asztala, a széke, a ráváró dokumentumok gazdátlanok lettek. Nem hall-juk többé panaszát, hogy bizony egyre nehezebb amozgása az utcán, és nem is számol be többé Líviahazalátogatásáról, szerepeirõl. Igen, hiányzik kedvesalakja, de itt maradt továbbra is közöttünk szellemé-vel, lelkületével, emberszeretõ, közvetlen, tapintatosmodorával, tréfára hajló beszélgetéseivel.

Köszönjük az Úrnak minden értékét, jóságát, és kí-vánjuk, hogy a boldog feltámadás dicsõségében újraegyütt töltsük a szeretet idõtlenségét.

De addig is szól hozzánk, ahogyan Jókai Mór sír-feliratán látjuk:

„Ami bennem lélek, veletek marad.Veletek leszek mindig:megtaláltok virágaitok közt,amikor elhervadnak,a falevelek közt,amikor lehullanak,az esti harangszóban, amikor elenyészik…És valahányszor megemlékeztek rólam,mindig arccal szemközt fogokveletek állani.”

Kedves Márta testvérünk, nyugodj békében! Ve-zessen az Úr az örök hazába, és fogadjon maga közé apiarista diákok égi családja Kalazanci Szent Józsefhûséges tanítványaként!

Elmondta az Új Köztemetõben: Borián Tibor piarista

Budai Márta, Mádl Dalma asszony, dr. Kállay Emilatya és dr. Bakos Miklós piarista konfráter

társaságában (2003. december)

14

Érezzük otthon magunkat a Kárpát-medencében! MEGALAKULT A KÓS KÁROLY KOLLÉGIUM

A piarista diák Barlay Tamás (1983. Budapest) a KósKároly Kollégium elnöke (RTV részletes 2012/38. szám)

Az erdélyi polihisztor, Kós Károly nevével fém-jelezve az MTVA tanácsadó testületet alakított anapokban, melynek célja a külhoni tematikájúmûsorkészítés segítése. Barlay Tamást a Vallási, ki-sebbségi és határon túli mûsorokért felelõs fõszer-kesztõi minõségében kérték fel a kollégium elnökiteendõinek ellátására.

– Milyen célokat tûzött ki maga elé a testület?– A Kós Károly Kollégiumnak feladata a Kárpát-

medence különbözõ országaiban élõ magyarságmédiaéletének teljes körû támogatása, kialakítása, alehetõségek kiaknázása. Ez igen összetett, sokrétûfolyamat: egyrészt meg kell vizsgálni hogy hol,milyen magyar adók foghatóak, másrészt szeretnénkbátorítani, ösztönözni például a kábelszolgáltatókat,hogy vegyék fel a kínálatukba a magyar tévécsa-tornákat, és céljaink között szerepel az elszakítottnemzetrészek integrálása is a magyarországi közszol-gálati csatornák legkülönfélébb mûsoraiba. Ezen túlpedig igen fontos a környezõ országokban élõ tudó-sítói hálózat fejlesztése, tevékenységének összehango-lása, ennek érdekében tervezünk tudósítói találko-zókat, szakmai továbbképzéseket, a határon átívelõújságíró-kapcsolatok kiépítését. A történelmi okokkövetkezményeként a televíziózás a párbeszéd egyiklegfontosabb eszköze lehet a világban szétszóródvaélõ magyarság számára. Az élõ kapcsolathoz az eltérõnézõpontok bemutatása, a kulturális árnyalatok sok-színûségének megismertetése elengedhetetlen.

– Mennyiben hozhat változást a korábbiakhoz ké-pest a kollégium létrejötte? Egyáltalán kik alkotják atestületet?

– A testület kuratóriumát hét, egy-egy határainkontúl élõ magyar közösséget képviselõ, a Médiaszolgál-tatás-támogató és Vagyonkezelõ Alappal már eddig isszerzõdéses kapcsolatban álló partnerünk alkotja, va-lamint a Duna Televízió Zrt. egyik nagy szakmai ta-pasztalattal rendelkezõ munkatársa. Tag továbbá azMTVA külhoni kommunikációért felelõs munka-társa, a külhoni kapcsolatokért felelõs különmegbí-zott, az elnöke pedig a mindenkori Vallási, kisebbsé-gi és határon túli mûsorok fõszerkesztõje. Remélem,a megalakulás sok változást eredményez. Szeretnénkfigyelmen kívül hagyni a politikai államhatárokat, ésegységes egésznek tekinteni a magyar nemzetet. Ez aszemléletváltás minden szempontból óriási perspek-tívát hordoz magában, hiszen ha tovább látunk azegyébként is légiesedõ határokon, új világok tárul-nak fel elõttünk. Jó lenne, ha minél több kollégánkfelfedezné ezeket a mûsorkészítõi szempontból izgal-mas, feldolgozásra váró témákat rejtõ területeket, és

élõ, aktív kapcsolatokat alakítana ki a szomszédosországokban élõ magyarokkal. De igaz ez bárkire, le-gyen akár üzletember, természetjáró, vagy példáulszenvedélyes színházlátogató: megszámlálhatatlanértékkel találkozhat az ember, ha átlép a szûkreszabott országhatárokon.

– Mi, nézõk mikor, mennyiben érzékelhetjük majda Kós Károly Kollégium munkájának eredményeit?

– Remélem, minél hamarabb tapasztalható lesz aváltozás. Ha például a sporthírek között azzal talál-koznának, hogy Csíkszereda jégkorongcsapata mi-lyen eredménnyel szerepelt a bajnokságban, vagy aberegszászi Illyés Gyula Színházban mit és milyenszereposztásban állítottak színpadra, már óriási ered-mény lenne. A nemzet összetartozásához pedig az issokat adna hozzá, ha a közszolgálati média idõjárás-jelentésében mondjuk elhangzana, hogy hány fokvan Kolozsváron vagy Munkácson. Mert most körül-belül ahhoz lehet hasonlítani a helyzetet, mintamikor egy család be sem nyit az egyébként hét-nyolc szobás házának bizonyos szobáiba, hanem va-lamiért csak a középsõ néhányat használja. Én csakbátorítani tudok mindenkit, hogy emeljük magasabb-ra a tekintetünket, és érezzük otthon magunkat aKárpát-medence egészében.

15

Emlékezés egy öregdiákra, dr. Rakonczai Jánosra

„Nunc dimittis servum tuum Domine in pace” –Most bocsátod el szolgádat Uram békében – ezt je-lenti a latin idézet, melyet az agg Simeon mondottel, amikor karjaira vette a kisded Jézust a jeruzsále-mi templomban. Ezt mondhatja el János is, mertmindnyájan odaállunk egyszer a végtelen Isten eléelszámolásra reszketõ lélekkel, hogy miként sáfár-kodtunk azokkal a talentumokkal, amelyeket a ke-resztség szentségében kaptunk: egyenlõ talentumo-kat, tiszta lelkiismeretet.

„Te spectem, suprema mihi, cum venerit hora” –Téged szemléllek, midõn elérkezik az óra. Mind-nyájan talentumaink adományozójára tekintünkéletünk értékét meghatározó órájában, az utolsószámadás idején, midõn minden földi kincs elvesz-tette az értékét, amelyhez oly görcsösen ragaszkod-tunk. János értékes talentumokat tartott lehanyat-ló kezében, midõn evilágból eltávozott, könyvei-bõl áramló tiszta szellemének talentumait.

„Non omnis moriar” – Nem halok meg egészen– mondhatja el Horatiusszal, míg piarista szelle-men nevelkedett diákok valljuk az Alma Matereszméit. Életünk számos kérdésére csak az ÖrökBíró elõtt kaphatunk választ.

„Honeste vivere… suum cuique tribuere” – Tisz-tességesen élni… mindenkinek megadni a magáét– ez a justiniánusi eszme volt János életének meg-határozója.

Az ókori mitológia szerint Charon, a révész a sö-tét alvilágba vitte a lelkeket a Styx-folyón át. A mikeresztény eszméink szerint az Örök Világosságfénye vár ránk a végtelenül Igazságos Bíró elõtt. Ahalál csak a bûn sötétségében élt léleknek az el-lensége. A tiszta lélekhez barátként közelít, és pu-ha kézzel simítja le az élet küzdelmeiben elfáradtszempillánkat.

Kedves János! Te már tudod azt, amit mi mégnem, de tudni vágyunk, látni a Végtelen Istent,ahol már nem a fizika törvényei érvényesülnek,hanem a végtelen jóság, irgalom, igazság és szere-tet. Nem tudjuk az idõt, hogy mikor találkozunkveled, de azt biztosan tudjuk, hogy egyszer mi iseljutunk oda, ahová te már eljutottál. Hetvenhétévvel ezelõtt énekelted a ballagó véndiákok nótá-ját, mikor a jóságos Alma Matertõl elbúcsúztál.

Kilencvenöt testet fárasztó évig ballagtál az életnehéz útjain „megrakodva búval és örömmel.”

Utolsó utadra lélekben elkísérünk. Isten veled!Várj minket ott, ahová te ár megérkeztél. Köve-tünk téged.

Egy fakereszt jelzi földi nyughelyed. A mi emlé-kezetünk õrzi emlékedet, míg közülünk egy is él,és emlékezni képes.

Nyugodj békében!Dr. Rixer Gusztáv

FELHÍVÁS!

Tisztelt Öregdiáktársaim!

Szokásosan õsszel küldjük ki a csekkeket a követ-kezõ, 2013. évi tagdíjak befizetésére.

Tagdíj: aktív keresõknek évi 3000 Ft, nyugdíjasok-nak, tanulóknak és pártoló tagoknak évi 1500 Ft.Külföldiek tagdíja 40 Euró vagy annak megfelelõmás pénznem.

A befizetés megtehetõ:– személyesen a Diákszövetség irodájában (Buda-

pest, Piarista u. 1. I. emelet, Piarista Gimnáziumépülete) minden hétfõn 10-17 óra között,

– átutalással a Diákszövetség bankszámlájára (Ma-gyar Piarista Diákszövetség, számlaszám: OTP Bank11708001–20504685. Külföldi utalás esetén az IBANszám: HU68 1170 8001 2050 4685 0000 0000, SWIFT(BIC) kód: OTPVHUHB.

– az újsággal együtt vagy külön levélben kézbesítettcsekken.

Köszönjük azoknak, akik befizették az elmúlt évre,az elmúlt évekre a tagdíjat! Többen vannak, akik akötelezõ minimumnál többet fizetnek, vagy ado-mányt küldenek, nekik külön köszönet jár, hiszenkiemelkedõen segítik finanszírozni tevékenységein-ket. Kérjük továbbra is, aki teheti, emelt szinten tá-mogassa munkánkat!

A Diákszövetség tagnyilvántartása szerint sajnosmég nagyon sokan vannak, akik nem fizették be a2012-es tagdíjat, pedig ez az egyik legfontosabb forrá-sunk, amit a rendezvényeink megtartására, újságunkés hírlevelünk kiadására, mûködési költségeinkrefordítunk. A Piarista Diák címû újság, illetve a jelenlevél megcímzésére szolgáló címkén feltüntettük, hogynyilvántartásunk szerint a címzett befizette-e a tagdí-jat az elmúlt három évben. Kérjük, hogy akinek ezzelkapcsolatban kérdése merül fel, az irodánkban egyez-tesse személyesen, vagy telefonon a hivatalos órákban.

Tisztelettel és nyomatékkal kérjünk tagjainkat,hogy az esedékes tagdíjat fizessék be, ezzel hozzájá-rulva ahhoz, hogy fenntarthassuk a Diákszövetségmûködését, továbbra is adhassuk, sõt fejleszthessükszolgáltatásainkat! Külön szeretnénk bíztatni azokat,akik tagdíjhátralékot halmoztak fel, hogy rendezzéktartozásukat. Gazdálkodásunk egyensúlya miatt saj-nos fel kell függesztenünk egyes szolgáltatásainkat(például az újság kiküldése) azoknak, akik évek ótatagdíjhátralékot halmoznak fel.

Ha valakinek tudomására jut, hogy valamelyik di-áktársunk nehéz anyagi helyzete miatt nem tud ele-get tenni tagdíjfizetési kötelezettségének, ezt kéremjelezze a Diákszövetség elnökségének, hogy a szüksé-ges és lehetséges méltányossággal tudjunk eljárni.

Budapest, 2012. augusztus 27.

Öregdiák barátsággal:Strommer Pál, fõtitkár,

Magyar Piarista Diákszövetség

16

Mohácson túl, az udvari határállomáson át érkez-tünk Horvátországba, ahol elõször a Kopácsi Rétre, aDuna-Dráva összefolyásánál fekvõ nagyszerû termé-szetvédelmi területre mentünk, s a vízi világ változa-tos tájait csodáltuk meg. Átkelve a Dunán, Eszékenelõbb az újváros fõterén néztünk körül, majd az óvá-ros várfalának maradványait megtekintve, a várostörténelmi hangulatú épületei között sétáltunk.Eszékrõl kelet felé fordulva az 1991-es háborúban so-kat szenvedett Szentlászló községet látogattuk meg,majd az ugyancsak elhíresült Kórógy községbenszálltunk meg. Itt a falusiak hangulatos zenével tar-kított népi estet rendeztek számunkra a faluházban.

Másnap reggel a sokat szenvedett Vukovár város-ban elõbb a város ostroma alatt sokat szenvedett kór-házban lévõ, a harcok alatti állapotokat bemutató mú-zeumot láttuk, majd a Duna-parton a várost jelképe-zõ fehér keresztet és a régi belváros árkádos, oszloposházait. Majd Újlak városába mentünk; a vár romos,hatalmas falai tövében lévõ templomban KapisztránSzent János sírjához zarándokoltunk. Innen a Dunánátkelve Bácspalánkán értünk Szerbia területére, aholcsakhamar Bács várának hatalmas romjait látogattukmeg. Következõ állomásunk Doroszló község zarán-doktemploma volt, a Délvidék legnagyobb zarándok-helye. Innen Zomborba vitt utunk, ahol a fõtéren anagytemplom és a vármegyeház szép épületeit láttuk.Bajmok községben az 1944-es áldozatok emléktáblá-jánál tisztelegtünk, majd megérkeztünk szállásunkra,Tóthfaluba.

Következõ reggel a falu magyar emlékeinek megte-kintése után a faluházban részesültünk zenés ven-déglátásban. Zenta érintésével, Törökbecsénél a Ti-szán átkelve és a város határában traktor vontatta ko-csikra szállva, félórás döcögés után érkeztünk a Dél-vidék legnevezetesebb mûemlékéhez, az AracsiPusztatemlomhoz. Ennek monumentális, megraga-dó maradványai mindenkiben mély benyomást kel-tettek.

Visszafelé megálltunk Törökbecsén, ahol tiszteleg-tünk az egyik aradi vértanú, Leiningen-WesterburgKároly pár éve felállított emlékmûvénél, majd Zentánaz ottani 1697-es gyõzelmes csata Tisza-parti emlék-mûvénél. Tóthfaluba visszatérve, délután a Délvidékleghíresebb gitármûvészének háromnegyed órás elõ-adását hallgattuk meg, melynek során délvidéki köl-tõk megzenésített verseit adta elõ a mûvész.

A negyedik nap reggel Zentán át Nagykikindárautaztunk, ahonnan némi tévelygés után Zsombolyaközelében léptük át a román határt. Temesvárra érvea városban tettünk egy autóbuszos városnézõ kört,majd Aradra mentünk, ahol az utcahosszú fõteretmegkerülve gyönyörködtünk a monarchiakorabeliszép középületekben, s az aradi vértanúk emlékmûveelõtt tisztelegtünk.

Innen kelet felé fordultunk, s az aradi hegyalja tö-vében fekvõ Ópálos községben hangulatos borkósto-ló keretében hallhattunk érdekes tájékoztatót az otta-ni borokról.

Borosjenõn, majd a Fehér-Körös völgyén át tér-tünk rá a Déva-Nagyvárad közti fõútra, ahol az útja-vítások által korlátozott szakaszok legyõzése után éj-félre érkeztünk szállásunkra, a Belényes közelébenfekvõ Köröstárkányba; itt a már megszokott szíves-séggel fogadtak bennünket.

Az utolsó napon visszatérve a fõútra, dél felé halad-va Kiskoh község határában értük el az ún. MedvékBarlangját. A barlangot 1978-ben fedezték fel, és1982-ben nyitották meg a közönség elõtt. Páratlanszépségû cseppkõ-tömeg között tettünk a jól kiépítettbarlangban egyórás sétát, aránylag kényelmes utakon.

A barlanglátogatás után a fõútra visszatérve, Belé-nyes érintésével Nagyszalontára mentünk, ahol aBöjte Csaba által létesített gyermekotthont látogat-tuk meg. Aztán Méhkeréknél átlépve a magyar ha-tárt, Békéscsabán és Kecskeméten át értünk haza,újabb értékekkel gazdagabban.

Dr. Sibalszky Zoltán

Négy ország, egy nemzetA PIARTOUR 2012. SZEPTEMBER 11-15 KÖZÖTTI TANULMÁNYÚTJA A MAGYAR DÉLVIDÉKRE.

Aracsi Puszta-templom

Eszék

17

Ötven évvel ezelõtt ilyenkor már lázasan folytak aII. Vatikáni zsinat elõkészületei. Szeptember 11-énXXIII. János pápa rádióüzenettel fordult a világhoz.Elsõ szava az örömé volt, ahogyan egy hónapra rá azsinatot megnyitó beszédét is így kezdte: „Gaudetmater Ecclesia”, „Örül az Anyaszentgyház”. Örül,mert – reményei szerint – a zsinat az egyházat meg-újító találkozás lesz Krisztussal. Örül, mert felkínál-hatja Krisztus örömhírét a „nyugtalansággal és aggo-dalommal” teli modern világnak.

Beszédében a pápa megfogalmazta, mit vár a zsinat-tól, amely a 21. az egyetemes zsinatok sorában. Össz-hangban a teljes kétezer éves keresztény hittudomány-nyal, „a keresztény tanítást a modern kutatások fényé-ben és a mai gondolkodás nyelvén kell kifejteni ésmegvizsgálni”, hogy Krisztus világossága még telje-sebben felragyogjon az egyházban, és az egész világrakiterjedve hasznára lehessen az egész emberiségnek.Hozzátette, hogy mindezt nem szigorú tanbeli elítélé-sekkel kívánja elérni, hanem az „irgalmasság gyógy-szerével” akarja segíteni az egyház megújulását. Sür-gette továbbá a keresztények egységének elõmozdítá-sát, a kapcsolatfelvételt a nem-keresztény vallásokkal,a vallásszabadság és az emberi méltóság elismerését. Azsinat kettõs célkitûzését végül két szó foglalta össze.Ressourcement, visszatérés a forrásokhoz, vagyis újrafölfedezni a Szentíráshoz és az egyházatyákhoz vissza-nyúló keresztény hagyományt, kilépve így a „neosko-

lasztikus egyházi szubkultúrából”, túllépni az „anti-modernista válságon”, és ezáltal szólítani meg a mo-dern világot az aggiornamento szellemében. A zsinatolykor váratlan fordulatokkal teli, feszültségektõl semmentes történetét, a „konzervatívok” és a „haladók”összecsapásait sokan megírták. A viták fél évszázadután sem ültek el: a zsinat mintha folytatódnék napja-inkban is, utóéletének részesei vagyunk a mai egy-házban. A „frontok” még élesebben rajzolódtak ki azsinat óta. Egyesek éles törést látnak a zsinat elõtti ésutáni egyház között. Különös módon két ellentétesszélsõség húzódik meg e nézet mögött: a makacskonzervatívoké, akik magát a zsinatot és annak pápáitis eretneknek tartják, és a zsinat elõtti állapotokatállítanák vissza az egyházban. A másik oldalon pedigazoké az újítóké, akik a zsinat szellemére hivatkozvaa saját ötleteik alapján építenének fel egy új „igazi”egyházat. A törést hirdetõ mindkét szélsõséget elíté-lik a pápák, kiállva a zsinat által képviselt „folytonos-ság és reform” szintézise mellett. A kinyilatkoztatás-ra épülõ hithagyomány változatlan, mégis elevenfolytonosságát éppen az biztosítja, hogy a történelem-ben élõ egyház az „idõk jeleit” is kutatva képes annakegyre teljesebb megértésére, és így folytonosan meg-újulva ragyogtatja fel Krisztus világosságát.

Lukács László(VIGILIA 2012/9.)

A történelemben élõ egyház a zsinat útján

A Vigília folyóirat pályázatot hirdet a keresztény hit bemutatására. E pályázat A Hit évéhez kapcsolód-va a Kultúra Pápai Tanácsának kezdeményezését követi, amely párbeszédet kezdeményez hívõk és nemhívõk, a kereszténység és a kultúra között. A pályázaton kb. egy órás elõadás szövegével lehet részt venni(max. 30 000 leütés terjedelemben, szóközökkel), amelynek témája:

A KERESZTÉNY HIT SZEREPE EURÓPA MAI ÉS HOLNAPI KULTÚRÁJÁBAN

A virtuális elõadás elképzelt helyszíne a Mindentudás Egyeteme, tehát teljesen nyilvános, hallgatói le-hetnek hívõk és nem hívõk, tudósok és mûvészek, a szellem és tudomány emberei.

A pályázaton bárki részt vehet beküldött írásával, elsõsorban azonban egyetemi oktatók és hallgatók,teológusok, filozófusok és írók mûveit várjuk.

A pályázatok beküldési határideje: 2012. december 15.

A pályázat jeligés, a pályázó anonimitása és az elbírálás pártatlansága érdekében kérjük, hogy az írá-sokat kinyomtatva és adathordozón (CD vagy DVD), jeligével ellátva juttassák el a Vigilia Szerkesztõségcímére (1052 Budapest, Piarista köz 1. IV. em.); a pályázó személyi adatait lezárt borítékban mellékeljék,a borítékra csak a jeligét írják rá.

A bírálóbizottság elnöke: Bábel Balázs kalocsai érsek, a pályázat fõvédnökeTagjai: Hankiss Elemér, Jelenits István, Jókai Anna, Lukács László, Mezei Balázs, Puskás Attila

Ünnepélyes eredményhirdetés: 2013. február elején rendezendõ konferencián

A legjobbnak ítélt három pályázatot a Vigilia folyóirat közölni fogja, ezen kívül pénzjutalombanrészesülnek: I. díj: 300 000 Ft, II. díj: 200 000 Ft, III. díj: 100 000 Ft

18

A keresztény egyházak pátriarchái

Az elsõ századokban a kereszténységnek öt pát-riarchája (püspökök felett álló püspök) volt: a ró-mai, a konstantinápolyi, az antiochiai, a jeruzsále-mi és az alexandriai. Ezek közül a római volt a „pri-mus inter pares”, vagyis az „elsõ az egyenlõk kö-zött” mint Szent Péter utóda.

De ezt a kiváltságot mindegyik pátriarcha irigyelnikezdte, és sorban felmondták a Rómához valóhûséget, és saját fõségük alatt álló, ún. „ortodox” egy-házakat létesítettek. Így lett az antiochiai pátriarchaalatt az örmény ortodox egyház, az alexandriai pátri-archa alatt a kopt ortodox egyház, a jeruzsálemipátriarcha alatt a chaldeus egyház, és utoljára 1055-ben a konstantinápolyi pátriarcha alatt a görög orto-dox – vagy görögkeleti – egyház.

Ezek az egyházak nem eretnekek, hanem sza-kadárok, mert hitbeli eltérés a kiváláskor nem voltköztük és a római egyház között, hanem csak a rómaipápa fõhatalmától szakadtak el, éppen ezért az álta-luk végzett papszentelések érvényesek, és a miséik is– tehát ha nincs a közelben katolikus templom, az or-todox templomban hallgatott mise is érvényes.Persze mivel a római egyházban az elszakadás ótakimondott dogmákat õk már általában nem vették át,most már vannak a hittételek között is eltérések.

Amikor a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, ésa bizánci császárság megszûnt, a moszkvai orosz cárkijelentette, hogy ezentúl Moszkva tölti be a har-madik Róma szerepét, és az orosz cárok a bizánci csá-szári hatalom örökösei. Egyúttal a moszkvai ortodoxmetropolitát nyilvánították a konstantinápolyi pátri-acha utódjának és ezzel a görögkeleti egyház fejének.De a törökök által elfoglalt Bizáncban is új pátriar-chát választottak, és õ meg az utódai a mai napig agörögkeleti egyház fejének tekintik magukat. Ezzelelkezdõdött az egyes államok görögkeleti egy-házainak önállósodása. Ma minden görögkeleti val-lású országban önálló görögkeleti egyház van, az élénegy pátriarchával, aki nem nagyon ismeri el a kons-tantinápolyi vagy az ezzel vetélkedõ moszkvai pátri-archa fõségét. Így van önálló görög, román, bolgáregyház és pátriarcha. Ezeket az egyházakat „autoke-fál”, vagyis „sajátfejû” egyházaknak nevezik.

Idõvel mindegyik szakadár egyház tagjai közülegyesek visszatértek a római pápa fõsége alá. Ezzelmegtarthatták a liturgiai különbségeket és egyéb el-téréseket, például hogy a papok a felszentelés elõttházasodhatnak. (A papi nõtlenség, a cölibátus egyéb-ként nem dogma, amin nem lehet változtatni, csak aXI. században elrendelt jogszabály, melyet akkorazért hoztak, hogy a nõs, családos papok saját család-juk pártolása érdekében tett cselekedeteikkel ne ve-szélyeztessék az egyház mûködését (Simónia, nepo-tizmus).

A pápa hûségére visszatért, de a liturgiai különb-ségeket megtartó volt szakadárokat a „katolikus”, va-gyis „általános” jelzõvel különböztetik meg szakadár-

nak maradt hittestvéreiktõl: örmény katolikus, koptkatolikus, görögkatolikus stb. Utóbbiak általábanMária Terézia alatt tértek meg az Osztrák Birodalomkeleti tartományaiban (Galícia, Bukovina, Erdély,Kárpátalja stb.).

Dr. Sibalszky Zoltán

PILINSZKY JÁNOS:

Mielõtt

A jövõrõl nem sokat tudok, de a végítéletet magam elõtt látom.

Az a nap, az az óra mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.

A sokaságban senki se keresi egymást. Az Atya, mint egy szálkát

visszaveszi a keresztet, s az angyalok, a mennyek állatai

fölütik a világ utolsó lapját. Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:

nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,

mielõtt asztalhoz ülnénk.

19

Kína keresztény korszakai

A történelem során három olyan korszak volt,amikor a kereszténység Kínában erõsen terjeszke-dett, és csaknem az ottani vallásokkal versenyez-hetett.

Elõször a nesztoriánus eretnek keresztény szektaérte el Kínát az V. században, és eléggé felvirágzott akövetkezõ századokban. Xianban, a „Feliratok Temp-lomában”, ahol az elmúlt századok feliratos kõtábláitgyûjtötték össze – pl. Konficius tanait a Kr. e.századokból – láttam néhány, a VII. századból szárma-zó nesztoriánus szöveget tartalmazó kõtáblát.

Másodszor Dzsingiz kán unokája, Kublaj káncsászársága és a következõ 200 év – vallás szempontjá-ból türelmes rezsim –, fõleg a Jüan-dinasztia császáraialatt a ferences misszionáriusok értek el sikereket.majdnem valamennyi nagyobb városban létrehoztakkatolikus templomot, és az egyik kínai császárnõ is ke-resztény lett, és fiát a mártírhalált halt utolsó bizáncicsászár tiszteletére Konstantin névre keresztelte.

Ennek a ferences terjeszkedésnek aztán a Ming-di-nasztia császárai vetettek véget. Õk inkább az õsi kínaivallásokat pártolták.

Harmadszor a jezsuiták értek el szép eredményeketaz 1500-as években, amikor India elérése után a por-tugál kereskedelmi hajók Kínába is eljutottak. A je-zsuiták nemzeti nyelven mondták a misét, és ahol le-het, a régi kínai szokásokat is átvették, úgyhogy ha-

mar népszerûvé tették a keresztény vallást. MatteoRicci jezsuita magas császári hivatalt is betöltött.

De megjelentek nyomukban a domonkos szerzete-sek, és kijelentették, hogy amit a jezsuiták teszneknem latin nyelvû misézés, az õsök tisztelete stb. eret-nekség. Addig vitatkoztak a jezsuitákkal, amíg a csá-szár ezt megunta és azt mondta: „Ha állandóan vitat-koztok, mindkét társaság menjen innen!”

Így lett vége Kína sokat ígérõ harmadik kereszténykorszakának. Érdekes, hogy a II. vatikáni zsinat sokolyan liturgiai újítást hozott be, amit a jezsuiták Kíná-ban sikeresen alkalmaztak.

Dr. Sibalszky Zoltán

KönyvajánlóAranykoszorús piarista öregdiákunknak, szer-

zetesrendünk confraterének, vitéz Tiszaugi-SzabóTamásnak megjelent tizedik könyve a „VITÉ-ZEKRÕL (nemcsak) VITÉZEKNEK” címmel.

A könyv 400 oldalon mutat be vitézeket és vité-zi történeteket. A Vitézi Rend, a vitézek és piaris-ták kapcsolatáról ilyen címeken emlékezik meg aszerzõ: „Piarista diákokból lett hõsök”, „A VitéziRend és a piaristák”, „Vitézek a piaristák iskola-padjaiban”, „Hõsi halott vitéz piarista diákok”,„A piaristák Vitézi Rendi támogatói.”

A könyvet professzor dr. habil. Szakály Sándoregyetemi tanár, hadtörténész ajánlja az olvasóknak.

Megrendelhetõ: 6064 Tiszaug, Rákóczi u. 16/a.szám alatt, rózsaszínû postai pénzes átutalásicsekken befizetett 4000 Ft ellenében, amely ösz-szeg a 930 Ft-os postaköltséget meg a csomagolástis tartalmazza.

• Érezzük a történelmi felelõsséget mi, magyarok,önmagunk elmúlt és jövendõ nemzedékeivel, Euró-pával szemben, amelyet védtünk, amelynek kultúrá-ját a többi nemzettel együtt építettük.

• Európát nem lehet elképzelni sem a múltban,sem a jelenben Magyarország – sem annak tája, semannak népe – nélkül.

• Az Európa kis területén lakó nemzeteknek különsajátos szerepük van ebben a világban és az életterek-ben, és ezt minden nemzetnek saját magának kellfelismernie.

• Csak azoknak az országoknak van létjogosultsá-guk, amelyek európai célokat akarnak szolgálni. Miezer éve szolgálunk európai célokat.

• Ha mi nem tartjuk meg a magunk mivoltát, amagunk lelkiségét, a nemzetnek a maga mivoltárólvallott felfogását, amely itt ezen a helyén a világnak,ebben az idõbeli és térbeli tájban az egyedüli lehetõ,földrajzilag és népileg adott, abban az esetben meg-szûnik a nemzet, Európának egyik nemzete, alkotó-eleme. Akkor emberek leszünk csak, porszemek,széjjelhullunk, és soha többé felismerhetõk nem le-szünk.

• Mi érezzük hivatásunkat a Duna-medencébenúgy is mint magyar hivatást, úgy is mint európai hi-vatást.

• Csak addig maradhatunk fenn a népek tengeré-ben, amíg történelmi hivatásunkat teljesíteni akar-juk. S amíg emellett kitartunk és kiállunk, ne tartsonsenkitõl és semmitõl az ezeréves nemzet.

• A mi feladatunk ezekben a rettenetes idõkben avilággal szemben az, hogy megtartsunk egy nemzeteta világnak.

• Azok, akik külföldre kimennek, ne hozzanak ha-za magukkal egyszerû lemásolás céljából se gazdasá-gi, se társadalmi, se politikai gondolatokat. Az élet-nek más és más területein sokfelé dolgoztam, de min-dig azt tapasztaltam, hogy amit az ember tanul, aztengedje agyában lerakódni, szívja fel magába, de a sa-lakot dobja el.

Teleki Pál örökérvényûmondásaiból…

20

A Piarista Diák következõ, 76. száma 2013. március hónapban jelenik meg.Lapzárta: 2013. február 10.

Piarista Diák • Kiadja a Magyar Piarista Diákszövetség • Nyilvántartási szám: 163/440/1/2008Szerkesztette a Sajtóbizottság: Borián Tibor, Farkas Zsolt • Jelen lapszámunk a Nemzeti Együttmûködési Alaptámogatásával készült. • Tördelés: Logod Bt. • Nyomda: Innova-Print Kft. • Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc

Magyar Piarista Diákszövetség Közhasznú szervezetAdószám: 19013581-1-41 Elnök: Dr. Oberfrank Ferenc +3620552-0189Számlaszám: OTP Bank: 11708001-20504685SWIFT kód: (BIC) OTPVHUHBIBAN szám: HU68 1170 8001 2050 4685 0000 0000

Piarista Alapítvány (Alapító: Magyar Piarista Diákszövetség)Közhasznú szervezet Adószám: 19013598-1-41Kuratórium elnök: Görbe László +36 20 478-8888Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154SWIFT kód: (BIC) GIBAHUHBIBAN szám: HU29 1199 1102 0210 3154 0000 0000

1052 Budapest, Piarista köz 1.Telefon/üzenetrögzítõ: +36 1 486-4432Internet: http://www.diakszov.piar.hu;E-mail cím: diakszov@piar.hu

Nyilvántartási ügyek: Csepely Péter +36 30 318-7199E-mail cím: csepely38@gmail.com Gazdasági ügyek: Pataki Ervin +36 30 397 2037E-mail cím: diakszov@piar.hu

Hivatalos órák: Budapest, Piarista u. 1. (Budapesti Piarista Gimnázi-um) I. emelet alatt minden hétfõn 10-17 óra között

Tagdíj: aktív keresõknek évi 3000 Ft, nyugdíjasoknak, tanulóknak éspártoló tagoknak évi 1500 Ft. Külföldiek tagdíja 40 Euro, vagy annakmegfelelõ más pénznem. Adományokat a fenti számlákon köszönettelfogadunk. Befizetés a házi pénztárban a hivatalos órákban, a kiküldöttcsekkel, vagy banki átutalással a fenti számlákra.

HÍREK, PROGRAMOK

• A piarista tanárok sírjának koszorúzása Buda-pesten október 26-án, pénteken 14 órakor lesz aFiumei úti, illetve az Új Köztemetõben. Találko-zás a fõbejáratnál.

• Egykori tanárainkért a megemlékezõ szentmi-sét november 8-án, csütörtökön délután fél hatkortartjuk a Duna-parti kápolnában. Bejárat a gimná-zium Piarista utcai kapuján.

• Antall József diáktársunk sírját december 7-én, pénteken 14 órakor koszorúzzuk a Fiumei útitemetõben. Ugyanakkor emlékezünk a közelébennyugvó dr. Mádl Ferenc diáktársunk, egykoriköztársasági elnök sírjánál. Találkozás a síroknál.

• Elhunyt diáktársainkért és Antall József, aMagyar Piarista Diákszövetség megalapítójáért ahagyományos szentmise december 16-én, vasár-nap délután fél hatkor lesz a Duna-parti kápolná-ban.

• A szokásos óév-búcsúztatásra december 28-án,pénteken 14 órai kezdettel kerül sor a gimnáziumII. emeletén lévõ diákebédlõben. Bejárat – az isko-lai szünet miatt – a Sapientia Fõiskola portáján.

• A budapesti Piarista kápolna igazgatója SzakálÁdám tanár úr. A kápolna bármilyen igénybevételiszándékát (szentmise, keresztelés, házasságkötés,találkozói rendezvény) vele kell tudatni elõzetesen,hogy elkerüljük a váratlan ütközéseket. Elérhetõ agimnáziumi porta 486-4401, vagy a Sapientia Fõis-kola 486-4400 telefonszámán. A diákkápolna mise-rendje: tanítási idõszakban vasárnap de. 9 óra. Akarácsonyi és húsvéti liturgia idõpontjait a honla-pon jelezzük.

• Olvasóink figyelmébe ajánljuk a diákszövetsé-gi hírlevelet, amely az interneten 2009 novembereóta általában havonta jelenik meg. Igényelhetõk:mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu

A hírlevél sajtóbizottsága várja a megjelente-tésre szánt cikkeket, a közérdekû információkat,véleményeket, ötleteket. Korábbi számok elérhe-tõk: http://hirlevel.mpdsz.piarista.hu/hirlevelek

Kérjük az ismeretlen befizetõt, aki ez év júliu-sában tagdíjra befizetett 9000 Ft-ot a 2010–12évekre, közölje nevét és címét a következõ cí-men: csepely38@gmail.com

A PIARTOUR tanulmányútjai2012 õszén és 2013 tavaszán

• 2012. október 13-án, szombaton egynapos autóbu-szos tanulmányutat vezetünk a Dunakanyarba, Vácbarokk belvárosának és Zebegény nevezetességeinekmegtekintésére (Kós Károly által tervezett templom,Szõnyi múzeum – Szõnyi Zsuzsa személyes vezetésé-vel). Ebéd Vácott a Halászkert étteremben.Részvételi díj 5000 Ft.

• 2013. május 23–27. (csütörtök-hétfõ) között tanul-mányutat vezetünk Szlovákia keleti részére és Kár-pátaljára. Részvételi díj 220 Euró.Az összegben az autóbusz, a félpanziós szállások és aprogramok árai benne foglaltatnak.

Jelentkezés a hétfõi klubnapokon Csapody Gézá-nál 100 Euró egyidejû befizetésével.