A csiráztatás födött helyen történik. A nyírmagot földdel még vékonyabban kell betakarni, mint a platánét, csak épen hogy födve legyen. Nedvesebb talaját is lehet neki adni, úgy­szintén az égernek is . A kellő nedvességű talaját oly médon biztosithatjuk, ha vizes helyen a földet bogárbátra felhányat­juk s abba vetünk. A viz színe fölött megfelelő magasságban álló földréteg alulról szí magának annyi vizet, a mennyire szüksége van, és ha elegendő magasra van felhányva, még sem nedves túlságosan.

Fuchs Emil a fűmagot is hasonló módon csiráztatja, s megegyező módon veti a nyárfa magot i s .

Végül megemlítem, hogy platán csemetéket eladásra ne­velni mai napság hasznosnak Ígérkezik, mert a csemetéket meglehetősen jó áron veszik.

A német tűlevelű erdők fája. Irta : dr. D i e t z Sándor.

Gyakorlati irányú századunk megkívánja minden munká­sától , hogy erejének legjavát a népek megélhetésének, boldo­gulásának mennél inkább való elősegítésére fordítsa. E sza­bálynak hódolva indulnak a tudomány kutatói is mindinkább oly kérdések megoldására, melyek a munka értékének emelé­sére szolgálnak. Igy van ez már mai napság minden, ugy az ipari mint a gazdasági téren. Az erdészeti téren is fokozódva látjuk a munkásságot azon módok kutatásában, melyek a hasz­nált tőkét mennél inkább jövedelmezővé tenni hivatvák.

E kutatók sorában találkozunk legújabban az erdészeti ügy egyik legrégibb s a mostan élők egyik legjelesebb baj­nokával — dr. Hartig Róberttel, a müncheni egyetem kitűnő tanárával, ő ugyanis legutóbb megjelent munkájában „Das

ERDÉSZETI LAPOK. OR

Holz der deutschen Nadelwaldbaume",*) azon tényezők felde­

rítésén fáradozik, melyek a tűlevelüfák fájának minőségére

vannak befolyással. S bár a munka különösen a német v i szo­

nyok alapján készült , azért mi is sokat tanulhatunk belőle s

talán nem lesz érdektelen olvasó közönségünk előtt annak

rövid ismertetése.

A munka részben sok évi tapasztalat, részben pedig ujab­

ban végrehajtott kísérletezések, próbák stb. eredménye. S va­

lóban teljes méltánylattal adózhatunk a neves írónak, hogy a

mai tudományos álláspontnak megfele lő leg minden eszközt meg­

ragadott a tények felderítésére, az igazság kikutatására s állí­

tásainak igazolására. Bámulnunk kell a szorgalmat, melyet

kifejtett az adatok összegyűjtésének fáradságos munkájában,

bámulnunk kell a t ü r e l m e t , mellyel keresztülvitte számos

méréseit, hogy ezekből az eredményt levonhassa, hiszen nem

több, mint 4 5 törzsön végzett 1 4 mérés s vizsgálatot — a

törzseknek különböző magasságából vett próbadarabokkal í

Mennyi idő s mennyi pénzáldozattal — nem is tekintve a

kutató munkaerejét — jár az ily kísérletezés, vizsgálat , csak

az tudja teljes mértékben méltányolni, ki valaha megpróbálko­

zott i lyesmivel . Bo ldog a nép, mely rendelkezik annyi pénz­

zel, hogy i ly kísérletek, vizsgálatok végrehajtását lehetségessé

tudja tenni s bir az ily kísérletezések végrehajtására szük­

séges intézetekkel , állomásokkal. Eszembe jut ez alkalom­

mal is a mi e téren való szegénységünk — hiszen mi i ly

állomások felállítását, ily kísérletezések végrehajtását még

mindig nélkülözni vagyunk kénytelenek, bár érezzük ezek szük­

ségét s rendelkezünk is az azok végrehajtására szükséges

munkaerővel!

Ily körülmények közt kénytelenek vagyunk, hogy legalább

*) Berlin Verlag von Július Springer. 1885.

közelítőleg ítéltessünk saját viszonyaink felől, a külföld által felmutatott eredményekhez folyamodni, — ha azok nem ís illenek egészen a mi viszonyainkra! E szempont lebegett előt­tem midőn e munka rövid ismertetését határozám el.

A munka czélja, mint fentebb említem, azon tényezők kikutatása s felderítése, melyek a tűlevelűek fájának minő­ségére mérvadók, mert tényleg sem a növénytan, sem pedig az erdészet nem nyújt erre nézve teljesen megnyugtató magya­rázatot, felvilágosítást, holott az erdőgazdaságnak mindin­kább feladatává válik lehető értékes fa termelése. A tűlevelű állabok alakítása s nevelésénél ujabb időben követett elvek különösen a letárolás, az áterdőlés stb. oly kevéssé felelnek meg a kívánalmaknak, hogy sürgőssé vált rámutatni ezen erdé­szeti rendszabályok következményeire , — melyek eddig nem, vagy csak alig elfogadható tudományosan megállapított alak­ban lettek feltüntetve. A fa minőségére befolyással bíró ténye­zők oly különböző természetűek, miszerint alig l ehetséges mind­azokat egy munkában összefoglalni s azért Hartig e munkájában nem is vállalkozik mindazon kérdések beható méltatására — s munkája, mint a szerző szerénysége mondja „csak biztatás akar lenni még számos hasonló vizsgálatra."

Ennek daczára e munka az erre vonatkozó kérdések nagy részét okadatolva s bizonyítva oldja m e g ; e mellett azonban a növénytannak számos fontos kérdését, az eddigi fel­fogással egészen ellenkező eredménnyel feleli meg.

Munkájának kiindulásául 2 5 évi tapasztalatait használja fel, melyek Németország különböző vidékeire s különböző fa fajaira vonatkoznak; nem hagyja azonban figyelmen kivül az erre vonatkozó irodalmat sem, igy különösen Baur-nak ugyancsak a tűlevelűek egyik fajára, a j egenye fenyőre, vonat­kozó közléseit sem. — S hogy feladatát mennél biztosabban teljesítse, alapos vizsgálatnak vetet te alá a tárgyát képező

26*

fenyők növényboncz - , szövet - és élettani viszonyait , részint

támaszkodva, rész int támadva az irodalomnak ezen v i szonyokra

vonatkozó adatait . (Igy Duhamel du Monceau, Chevandier és

W er the im, Nördl inger , Sanio , de Vr ies , Sachs, Godlewsky stb.

munkáit . )

A különös vizsgálat s kísérlet tárgyát képező anyagot a

München közelében levő erdők szolgáltatták és pedig különö­

sen a Fre i s ing mellett i Kranzberg pagony és a Kasten erdő,

melyek közül utóbbiban 7 0 — 7 5 éves erdei fenyők és 6 5 — 8 0

éves j e g e n y e fenyők, előbbiben ped ig 7 0 éves veres fenyők,

8 0 — 1 0 0 éves erdei fenyők, 1 1 5 — 1 3 0 éves j e g e n y e fenyők

és 9 0 — 1 1 0 éves luczfenyők vágattat tak l e . E z e n vizsgálat i

anyag szolgált alapul első sorban annak kiderí tésére , hogy

mily befolyással birnak a fa minőségére a különböző famagas­

ság , a szijácsnak gesz t té alakulása, a v igályos és zárt ál lab-

ban való nevelés , az ugyanazon kor és termőhelynél létrejött

különböző gyürüszélesség . — Ezen anyagon állapitattak m e g

a fák e g y e s része inek viz és l evegő tartalma, s az évszakok­

nak e részben e lő idézet t változásai , végre pedig ezen anyag

szo lgál t az aszás törvényeinek kider í tésére a különböző gyü-

rüszé lességek s a különböző fafajoknál.

Ezek mel lett azonban m é g számos v izsgálatot végze t t

Hart ig csak annak kikutatására, vájjon milyen befolyással bir­

nak a fa minőségére a különböző talajnemek, termőhely, ma­

gas ság , k i te t tség v a g y e lnyomatás .

Az ezen v izsgálatokra felhasznált anyagot részletesen

ismerteti szerző, valamint rész letesen ismerteti az általa k ö v e ­

tett módszereket is. Meghaladja feladatomat e különben i g e n

tanulságos módszerek i s m e r t e t é s e , s i g y e he lyet t csak a

vizsgálat e g y e s szakait sorolom fel, annak kimutatására, h o g y

mily körültekintő figyelemmel használta fel anyagát s a készült ­

ségnek mily nagy mérvével fogott hozzá a v izsgá la tokhoz!

A vizsgálandó anyagot az év különböző szakában vágatta

le ( lehetőleg minden évszakra való tekintet te l ) ; számos tör­

zset pedig, hogy az elpárolgásra s a viz felvételére vonatko­

zólag biztos adatokat nyerjen, a levágatást jóval megelőzőleg ,

részint minden ágától megfosztott , részint pedig a tövén a

geszt ig befűrészelt .

Vizsgálatainak ez képezte első szakát, a második szakot

is még az erdőben végezte , a mennyiben itt daraboltatta fel

a törzseket, itt választotta ki a próba darabokat, itt különi-

tette el egyeseknél a kérget , a szijácsot, gesztet , a ke t tő ­

közti átmeneti részt s végre itt mérette meg a próbadarabo­

kat is , nehogy a késedelmezés alatti elpárolgás hibát okozzon.

A vizsgálat harmadik szakaszát képezték a laboratóriumi v i z s ­

gálatok, melyek a következők v o l t a k : a xylometerrel való

mérés, a fris állapotban való térfogat, a légszáraz és a valódi

száraz súly meghatározása, továbbá ezek alapján a kérdések

eldöntésére fontos többi sajátságok kiszámítása s meghatározása.

Az ezen vizsgálatokból nyert számadatok, tapasztalatok

s az ezekből levont következtetések alapján hozta meg a tudós

szerző ítéletét a gyürüképzés s a fa vastagsági növekedésére

vonatkozólag is. Kimutatja minő mérvben függ a fa minősége

a fa tömeg gyarapodásának emelkedése s csökkenésétől . B e h a ­

tóan foglalkozik a fa korának, a talajnak, a magas hegyi t er ­

mőhelynek, a nevelési módnak a fa minőségére való befolyá­

sával. Bebizonyitja az évgyűrű szé lességének befolyását egy

álladék fáinak minőségére s minthogy az ezen szempontok

szerénti eredmények az egyes fafajoknál némileg e l téréseket is

tüntetnek fel — összegezi az egyes fafajoknak ebbeli tulaj­

donságait .

Mindezen kérdéseket külön-külön fejezetekben tárgyalja

s végül a XII . és XIII . fejezetben a tűlevelüfák víztartalmára

s aszására vonatkozó viszonyokat taglalja.

Ily hosszú s fáradságos utat tesz meg, hogy kiderítse az

erdészet i leg ugy mint növénytani lag fontos eredményeket,

melyeket — hogy teljesen hü legyek ismertetésemben a mun­

kához — a szerző által közölt szövegezésnek fordításában

közlök. (Kapitel X I V . Rückblick auf die Hauptresultate.

1 0 3 — 1 0 5 . 1.)

„Ha összefoglaljuk ezen munka főeredményeit , ugy ezeket

leginkább okadatolja az évgyürüképzésnek Sachs és de Vries

által felállított uralkodó e lmélet e l lenében alkotott nézet . Mig

az emiitett búvárok a téli és nyári fa alkata között i különb­

ségeket a tenyészidőszak folyamán emelkedő kéregnyomásnak

tulajdonítják, addig én azt vélem, hogy a kambium táplálko­

zásának változásai hozzák létre az elemi szerveknek a tavaszi

fában a vékonyfalu, a nyári fában vastagabb falu szerkezetét .

Tavasszal április közepétől , május havában és még junius hó

folyamán is keletkezik az u. n. tavaszi fa, mely könnyűsége

és puhasága által üt el a júl ius és augusztushó folyamán k e ­

letkező szilárd nyári fától. Amaz első tenyész időszakban a

napok legalább kezdetben még rövidek, a hőmérsék alacso­

nyabb, az uj hajtások leveleikkel együtt még egészen hiányoz­

nak vagy saját képződésükhöz még a felépítő anyagok száll í­

tását szükségel ik , melyeket a fának kell számukra átadni.

Csak az uj hajtások alakulása után lép fel a legkiadóbb kép­

zőanyag l é t r e h o z á s a : a kambiumgyürü a kedvezőbb világí­

tás és hőmérsék behatása folytán jól tápláltatik és nagy értékű

fát alkot. Ezen elmélet alapján magyarázhatók a fák vasta­

godási növekvésének tüneményei . A fák kambialis működése

az ágakban és a csúcson gyakran már 4 héttel korábban kez­

dődik mint a szár (törzs) alsó részében, mivel ahhoz a kam­

bium köpenynek bizonyos fokig való felmelegedése szükséges ,

mely a vékony kérgü ágakon már áprilisban következik be,

a vastag cserepes kérgü öreg fáknál pedig annál későbben

várható, mennél közelebb esik a kambiumréteg a gyökerekhez

s ez onnan van, hogy a szár belső fájának hőmérséke, l eg ­

alább az alsó részekben, l ényegesen függ azon talaj hőmérsé-

kétől, melyből a gyökerek v ízszükséglete iket fedezik.

A növekedési folyamat az ágakban és a fa csúcsában

már április havában kezdődik és augusztus közepén bevégzett -

nek tekinthető, a záraiban álló kéregcserepes fáknál el lenben

a törzs alsó részében június elején kezdődik és augusztus

közepe és vége közt végződik.

A kambium teljes működésének kezdete a fa alsó része

felé haladó irányban mindinkább későbbre marad a táplálkozás

és a sejtképzés kedvezőbb időszakába. Ezért a faképzés a

törzs alsó részében ugy mennyiség , mint minőség tekintetében

kedvezőbb, mint a felső részében. Csak a gyengén fejlődött

koronánál csökken lefelé a mennyiség s gyakran a minőség

is, mivel a képző anyagok útközben annyira felhasználódnak,

hogy a törzs alsó részének kellő táplálkozása ki lesz zárva.

Minthogy a fa minősége — a mennyiben ez a faj súly

által kifejezhető — a kambium többé kevésbé jó táplálkozá­

sától függ, megmagyarázható , hogy egy fa fejlődési menetében

a fa jósága a t ö m e g - g y a r a p o d á s növekedésével emelkedik,

csökkenésével sülyed. Az évgyűrű egy magában véve nem

e legendő a fa minőségének megíté lésére . E z m é g az emelkedő

növekedésnél is csökken szélességben. Mihelyt a felületi v a g y

tömeggyarapodás kezd csökkenni, kisebbedik a fa jósága i s .

Igen keskeny gyűrűk ezért rosz minőségre mutatnak. Minthogy

pedig rendszerint az uralkodó fák tömeggyarapodása lefelé

emelkedik, ezért a fa minősége is emelkedik lefelé.

Az idősebb korban szabaddá tett fák vigályos gyarapo­

dása kitűnő jóságú , ha a talaj védve van. Az elnyomott fák

tömeggyarapodásának emelkedése az e lnyomatás idejétől kezdve

csekély értékű.

A fák előre haladó korával emelkedik a tömeggyarapo­dás addig, mig záraiban hamarább, uralkodó vagy szabadon álló fáknál később, gyakran 2 — 3 0 0 év multán elkezd csök­kenni. Ennek megfelelőleg emelkedik a létrehozott fa jósága is , mihez még a veres és erdei fenyőnél a gesztésedés által való fokozódás is hozzá járul. Az erdei fenyőt i l letőleg bebi-zonyodott , hogy a fa annál jobb, mennél jobb talajon nőtt. Első minőségű erdei fenyő talaj első minőségű erdei fenyőfát is termel.

A többi tűlevelű fajokat i l letőleg használható vizsgálatok még nem állanak rendelkezésre.

A fönhegységi termőhelyek nagy értékű fát termelnek, mivel a hosszan tartó tél és a rögtön bekövetkező nyár a tavaszi fa képzését megrövidíti és igen hamar a nyári fa kép­zésére ad alkalmat, mely még a magas fekvés hatályos vilá­gítása által lesz kedvezőbbé. Ugyanezen okokra vezethető vissza azon ismeretes tény, hogy szoros záratu állabokban nőtt, természetes felújítás, vagy vetés által és ritka ültető sorokból kelt tűlevelűek jobb fát adnak, mint azok, melyek sürü ültető sorokban nőttek fel. A szabad vagy vigályos állás­ban kevéssé árnyékolt talajnak felmelegedése az egész törzs kambialis működésének korai ébredését hozza létre és ezért gazdag tavaszifa termelését okozza. Sürü zárt állabokban a talaj hosszú ideig annyira hűs marad, hogy a törzs kam­bium köpenyének gyarapító működése 4 — 6 héttel később kezdődik mint a szabad állásban. Ez által a tavaszi fa kép­zése visszaszorittatik. A legjobb fa termeltetik az állandó talaj védelemnél, tehát természetes felújításnál, mérsékletes áterdő-lésnél , a magasabb korban való erősebb gyér í t é sné l , hogy a tömegtermelés e lősegítessék és egyúttal természetes szállam által a talajvédelem helyre állitassék. A legrosszabb fa vár­ható az Alpokban most legszokásosabb gazdaságnál a puszta

letárolásnál és vetés vagy ültetés által való felújításnál melyet a tőkék közelében levő üres terek tesznek szükségessé.

Zárt tűlevelű állabokban a fiatalságuk óta sürü záratban felnőtt, később elnyomott, az áterdölésnél pedig kihasználás alá eső törzsek rendszerint jobb minőségűek, mint az uralkodó fák, mivel növekvési tevékenységük legkésőbb ébred, tehát viszonylag a legtöbb nyári fát hozza l é t re ; csak a valódi elnyomatás idejétől kezdve keletkezik rosz fa. Valamely állab uralkodó törzs osztályainál a tömeg s minőség közti vonat­kozás nem mutatható ki, bár általában azon fák, melyek fiatal korukban a közép osztályokba tartoztak s azután a magasabb korban tekintélyes növekvés által tűnnek ki, értékesebbek azon fáknál, melyek fiatal korukban gyorsan növekedtek s uralkodók lettek, magasabb korukban pedig növekedésükben elmaradtak.

A mi a legfőbb tűlevelű fajok értékük szerinti sorát illeti, ugy egész állabok átlagai a vághatási korban követ­kező eredményt adnak : a specifikus száraz súly a veresfenyő­nél 6 0 — 55 , az erdei fenyőnél 5 1 — 4 5 , a luczfenyőnél 4 8 — 4 3 , a jegenyefenyőnél 4 5 — 4 2 .

Végre a víztartalmat il letőleg legyen röviden felemlítve az, hogy a geszt csak fali vizet, a szijács ezenkívül még minden évszakban folyó vizet is tartalmaz a szervek űréiben, mely nyár közepén legnagyobb mennyiségben, uj év körül majdnem oly mennyiségben van je len, tavasszal és ősszel pedig a legkisebb mennyiségű. A folyó viz mennyisége a szijácsban s még inkább az egész fatestben alólról felfelé szaporodik, mivel ez mennél magasabb, annál több szijács által képeztetik.

Az aszást i l letőleg kiemelendő, hogy az valamivel cse­kélyebb, mint a minőnek a fa fali anyagának vízveszteségéből következtetni lehetne, mivel aszásnál nyilván a sejtürök is megnagyobbodnak valamivel. Mennél nagyobb tehát a faanyag mennyisége, vagyis a specifikus száraz súly, annyival nagyobb

Tölgymakk telelő kunyhó. Irta : T o m c s á n y i Gusztáv, m. kir. erdőmérnök.

A még nemrég hírneves magyar tö lgyesek sajnosán tapasz­

talt pusztulásának sok oka közül bizonyára nem utolsó az,

hogy a kihasznált területek újra erdősítéséhez szükséges makk

eltartása és kitelelése még mindig sok nehézségge l jár .

Ha a makkot őszszel vetjük el, e gondtó l megmeneked­

hetünk ugyan, de mint tudjuk, az őszi vetés sokszor nem

veze t czélhoz, kivált olyan években, a midőn az egerek nagyon

e l szaporodtak, vagy a ve téseket té len át a vaddisznók ellen

az aszás is. Az évgyűrű szé lességnek is van valaminő befolyása,

a mennyiben igen keskeny évgyűrűk csekély fajsúly mel le t t

igen erősen asznak."

Ennyiben foglalja össze a szerző sok évi tapasztalatainak

s fáradságának eredményeit , melyek — nyíltan kimondhatjuk

— nagy eredmények, kivált ha a további vizsgálatok folya­

mán is igazoltatni fognak, mert az ily, sok eddig fennálló

magyarázattal e l lenkező, eredmények csak sok kísérlet s e l len­

őrzés után l épnek a tudomány teljes köz kincsévé, még akkor

is , ha oly je les munkás kezéből kerülnek is ki azok, mint

dr. Hart ig Róbert, kinek különben neve s eddigi munkálko­

dása csak biztató kezességül szolgálhat ez eredmények teljes

elfogadhatására.

S ha ezen eredmények egyik másika ellen lehetne is k i ­

fogást e m e l n i , annyi tagadhatlan t é n y , hogy nagy részük

alapos és kifogástalan s nagy fontossággal bir a gyakorlati

erdőgazdaságra. A gyakorlati erdőgazdaság feladata most az

elért eredményeket alkalmazni s ugy módosítani gazdálkodása

módját, hogy a szerző által is kitűzött czél el l egyen érve s

az erdőbirtokos termelése értékben lehető leg növekedjék.