A neoklasszikus iskola
description
Transcript of A neoklasszikus iskola
A neoklasszikus iskola
Marginalista forradalomA pszichológiai, szubjektív irányzat a
közgazdaságtanban
1870-es évek eleje Menger, Jevons, WalrasÖsszeköti őket:
• az értékelmélet központba állítása a közgazdasági elméleti rendszerben,
• az egyénből kiinduló magyarázat és• precízebb, tudományosabb
kategóriarendszer kialakításának igénye
Miért volt szükség új elméletre?
• A klasszikus iskola válsága• Kikezdték elméletileg = a ricardoi rendszer
ellentmondásai (Mill)• Empirikusan (népesedéselmélet)• ↔ a munkaérték elmélet „kellemetlenné”
vált
Knut Wicksell• „A szocialisták (főleg Rodbertus, de még inkább
Marx) kezében az értékelmélet a fennálló rend elleni rettenetes fegyverré vált … hogy a munka a gazdagság egyedüli forrása, ez éppolyan veszélyes, mint amennyire téves tannak látszik, mivel szerencsétlenül fogódzót nyújt azoknak, akik minden tulajdont úgy ábrázolnának, mint ami a dolgozó osztályokat illeti meg, és a mások által kapott részesedést mint rablást vagy csalást velük szemben. Az új … csereérték-elméletnek ezért nemcsak absztrakt elméleti jelentősége volt, hanem elsőrendű gyakorlati és társadalmi érdekké vált; …”
Marx – vulgáris gazdaságtan
• „a nagyipar … az 1825-ös válsággal megkezdi modern életének periodikus körforgását. … A burzsoázia Franciaországban és Angliában hatalmat hódít. Ettől kezdve az osztályharc, a gyakorlatban és az elméletben egyaránt, mind élesebb és fenyegetőbb formákat öltött. Megkondította a tudományos politikai gazdaságtan lélekharangját. Most már nem arról volt szó, hogy ez vagy az az elméleti megállapítás igaz-e, hanem arról, hogy a tőkének hasznos-e vagy káros, kellemes-e vagy kellemetlen, rendőrileg tilos-e vagy sem. Az önzetlen kutatást bérencek kötelőzködése, az elfogulatlan tudományos bírálatot az apologetika rossz lelkiismerete és gonosz szándéka váltotta fel”
Marx – vulgáris gazdaságtan
• A vulgáris gazdaságtan végső formája „a professzori forma, amely ’történelmileg’ lát munkához és bölcs mérséklettel mindenünnen összekeresi a ’legjobbat’, mikor is nem néz ellentmondásokra, hanem csak a teljességre. Ez minden rendszerek elszellemtelenítése, melyeknek élét mindenütt letöri, és melyek békésen megférnek egymás mellett a kivonat-füzetben. Az apologetika hevét itt mérsékli a tudálékosság, amely jóakaróan néz le a nagy gazdaságtani gondolkodók túlzásaira és őket csak mint kuriózumokat úszkáltatja középszerű kásájában.”
A marginalisták előfutárai
• Thünen – ő fedezi fel a határtermelékenységet, meddig menjen el a cég bérmunkások alkalmazásával
• Cournot – gazdaságtudománynak matematikai eszközöket kell használnia – keresleti függvény + keresleti rugalmasságot ő értelmezi először
• Gossen – korában nem ismert – de ő fogalmazza meg a csökkenő határhasznot, amit róla neveznek el, valamint az optimális jövedelemelköltés kritériumát. (Gossen I-II:)
Gossen
• 1854-ben megjelent könyvében megállapításai közül 2 kiemelkedő, ezeket később elnevezik
• Gossen I. törvényének: a folyamatos fogyasztás során az addicionális egységeknek egyén számára való hasznossága csökken = csökkenő élvezet elve
• és II. törvényének: az egyén akkor maximálja a hasznosságot, ha a különböző felhasználásokban egy egység pénz határhasznahaszna azonos nagyságú
Az 1870-es évek marginalista forradalma • 1871. S. Jevons: A politikai gazdaságtan elmélete –
kísérlet a közgazdaság-tudomány explicit matematikai elméletének megalkotására
• 1871. C. Menger: A közgazdaságtan alapelvei – a határhaszon alapján álló szubjektív értékelmélet
• 1874. L. Walras: A tiszta közgazdaságtan elemei – határhaszon elemzés a formális matematika nyelvén, kereslet-kínálat, egyensúly
• Közös pont a határelemzés és ennek bázisán az új értékelmélet – a keresleti oldalból való kiindulás
Új megközelítés: • nem a gazdagság forrását keresik (Smith), hanem az
alapvető probléma az adott erőforrások allokációjához kapcsolódik (optimalizáció)
• rövid távú elemzés• az egyén álláspontján állnak (szubjektív elemzés)• Új módszertan: határelemzés – ezt van aki matematikai
úton, van aki verbálisan vezeti le• Szakítás a munkaérték-elmélettel – szubjektív
értékelméletet alakít ki, amely során a határhaszon határozza meg az értéket – így ez értékforradalom is! Ennek értelmében a javakat elsősorban a fogyasztó értékeli ( a keresleti oldal előtérbe helyezése).
• Továbbra is fenntartja a láthatatlan kezet• Nem tárgyalják a gazdasági növekedést – felvállalják a Say
dogmát (Walras-törvény)
A marginalista forradalom jelentősége
• A triász munkássága az első jele volt a paradigmaváltásnak
• Határelemzés – „a maximalizálás elméletének részletes kifejtése”
• Versengő erőforrások leghatékonyabb elosztása alternatív célok között → optimumban a határértékek kiegyenlítődnek – széles körben alkalmazható elv
A marginalista forradalom jelentősége
• A tökéletes verseny a kiadások és az erőforrások „ekvimarginális” elosztásához vezet
• Érték = tökéletes versenypiaci ár egy objektív, összeadható mértékegység
• Egyszerű alapfeltevések, vonzó, új analitikus technika → az első világháború előtti fél évszázadban az akadémikus közgazdászok dominanciája
A neoklasszikus áttörés• A vezéralak végül is Marshall lett (1890)• J. N. Keynes: a politikai gazdaságtan fogalmai:
1. pozitív tudomány – „közgazdaság-tudomány”2. normatív tudomány3. művészet
• Válasszuk el a pozitív közgazdaságtant a tudomány többi aspektusától
Az értékprobléma újraformulázása1. Abszolút belső érték nincs• Jevons: érték = viszony;
értékelmélet→csereelmélet →árelmélet az értékelmélet helyett
2. A keresleti oldal a meghatározó • „Az érték teljes mértékben a hasznosságtól
függ” (kopernikuszi fordulat)
Az értékprobléma újraformulázása• Marshall a szintetizáló – ollóhasonlat• Több annál: D és S teljes függősége – a használati
és csereérték teljesen integrált rendszere• Fogyasztói hasznosságmaximalizálás → a kereslet
határhaszon elemzésen alapuló elmélete• Termelői profitmaximalizálás → a termelés
határtermelékenységen alapuló elmélete• Árak és mennyiségek kölcsönönös függősége
(keresleti és kínálati görbe metszéspontja) (Walras)
16
William Stanley Jevons(1835 – 1882)
• Liverpoolban született• Természettudományi tanulmányok (kémia, matematika)• Formális tanulmányai után „az Ember tanulmányozását” is elkezdi• 1862 – A politikai gazdaságtan általános matematikai elméletének
rövid vázlata – kis figyelmet kap• 1865 – Szénkérdés – országos elismertségre tesz szert (Jevons
paradoxon: noha az ipari szénfelhasználás egyre hatékonyabbá vált – ezáltal egységnyi szénmennyiségből több termék előállítása vált lehetővé –, az abszolút szénfelhasználás mégis növekedett. )
• 1876 – londoni egyetem politikai gazdaságtan tanára• 1872 – a Royal Society tagjává választják
17
William Stanley Jevons• Főműve: „A politikai gazdaságtan elmélete” – 1871• Kortársai statisztikusként ismerték, sokoldalú egyéniség,
munkásságát két fő téma köré csoportosíthatjuk:– Tudományos módszertani kérdések:
• Szerinte nem feszülnek ellentétek az induktív és deduktív módszereket, mindkettőnek meg van a saját szerepe, kiegészítő jelentősége (1874 – A tudomány alapelvei)
• Egyaránt alkalmazza az elméleti és statisztikai megközelítést– Benthami utilitarizmus: „az emberi cselekvés indítéka a lehető
legkisebb szenvedéssel megszerezhető legnagyobb élvezet”• A közgazdaságtan tiszta matematikai tudomány• Az érték szubjektív, amely megítélésében szerepet kap a „hasznosság
végső foka”• A csere kapcsán határozza meg az egyensúlyi feltételt: két áru cserearánya
egyenlő kell legyen a hasznossági fokok arányával
18
William Stanley Jevons
• Szembehelyezkedett a korábbi kort meghatározó elődökkel:– „a tehetséges, de hibásan gondolkodó” Ricardóval– „a hasonló tehetséges, de tévesen gondolkodó
csodálójával” J. S. Millel• Gondolatrendszere az értékelmélettől eltekintve
nem mutat radikális változást• Az értékelméletet akarta „megreformálni”
19
Carl Menger (1840 - 1921)
• Galíciában született• Bécsben jogot és politikai gazdaságtant tanult, krakkói
egyetemen doktorált• Egyetem után újságíró, majd 1871-től közszolga• 1871-ben jelenik meg főműve, amelyet a bécsi egyetemre ad
be habilitációra: A közgazdaságtan alapelvei (Grundsatze der Volkwirtschaftslehre)
• 1876-tól Rudolf trónörökös nevelője (útjain is elkíséri)• 1879-től a bécsi egyetemen politikai gazdaságtant tanít• 1903-tól visszavonul, csak kutatással foglalkozik, ill.
depressziós lesz
20
Carl MengerMunkásságának kiemelkedő pontjai:• Szubjektív értékelmélet(é)re alapozott gazdaságelmélet:
– A határhaszon-elemzés egyik létrehozója– Meghatározza a javak különböző osztályait és ezek összekapcsolódásának
láncolatát– Elemzésének kiindulási pontja a fogyasztó (szükségleteit elsőrendű javak
elégítik ki), innen halad fokozatosan a termelő, illetve magasabb rendű javak irányába
– A termelési tényezők értékének magyarázatát is a rendszer részévé tette• Metodológiai nézetei:
– Az elméleti elemzés fontosságát hangsúlyozza– Atomisztikus módszer– Logikai, oksági összefüggések láncolata (Arisztotelész)– Kifejtése nem formalizált
• Az osztrák iskola megalapítója• Munka és föld eredeti termelési tényezők, a tőke nem
Osztrák iskola• A csereértékek, az áralakulást genetikus, kauzális módon igyekszik
meghatározni• Kerülték a matematikai levezetéseket és a grafikus ábrázolásokat• A fogyasztók belső tapasztalataira építették az elméletüket;
szerintük az árakat, az értéket a keresleti oldal határozza meg• Radikális szubjektivizmus: az egyénből vezetjük le deduktív módon a
gazdasági törvényeket ↔ német történelmi iskola (Metodenstreit - G. Schmoller)
• A termelési tényezőknek azért van értékük, mert részt vesznek a fogyasztási cikkek előállításában értéküket a velük előállított fogyasztási cikk szubjektív értéke határozza meg termelési költségek nem ármeghatározók a termelési jószág értékének a levezetése a termék értékéből gazdasági beszámítás (Wieser)
• radikális Marx-kritika (Böhm-Bawerk)• termelési rokonságban lévő javak értéke nem saját határtermékük
szerint alakul
A munkát, tőkét, földet felhasználják egy-egy jószág előállításához, de van-e értékük a határhaszon elmélet szempontjából? Azért van szubjektív értékük, mert hozzájárulnak a szükségletek
kielégítésének azáltal, hogy közvetlenül v. közvetve részt vesznek a termelésben. Értéküket az határozza meg, hogy a velük termelt fogyasztási cikknek a fogyasztók szükséglet-kielégítése szempontjából milyen jelentőséget tulajdonítanak.
A termelési költségek tehát nem ármeghatározók, hanem fordítva, az ár által meghatározottak. A termelési tényezők közreműködésének értéke egyúttal az adott termelési tényező jövedelme.
Minden termelési tényezőnek azért van jövedelme, mert termelékenysége révén hozzájárul a fogyasztói szükségletek kielégítéséhez.
A termelési jószág értékének a termék értékéből való levezetését Wieser gazdasági beszámításnak nevezi.
Az értékképzés sorrendje a határtermék határhaszna határozza meg a termelési jószágok értékét ezek határozzák meg a termelés költségeit ezen költségek azon termékek értékét amelyeket ezen termelési tényezőkkel elő lehet állítani tehát ezen termékek értéke nem a saját határhasznukat fejezi ki hanem azon termékekét amelyeket a termelési tényezők egyéb felhasználása mellett elő lehetett volna állítani.
Módszertani vita• Menger és Schmoller között zajlott.• Schmoller az új német iskolához tartozott. Fontosnak tartotta
a gazdaság társadalomba ágyazottságát, a történetiséget, több tudományág vizsgálatát a gazdasági jelenségek vizsgálatához.
• A vita fő kérdései:– Mennyire lehet értékmentesen, absztrakt módon vizsgálni
a közgazdaságtant? (Menger volt az absztrakció pártján).– Mennyire kell a társadalomba ágyazottan vizsgálni a
közgazdaságtant? Menger szerint el lehet különíteni, Schmoller szerint nem.
– Eredménye: az osztrák iskola ekkor lett ismert német területen.
A régi osztrák iskola: Eugen Böhm-Bawerk
• Értékelmélete: a határpárokVevő Eladó
A1 280 B1 110A2 260 B2 150A3 240 B3 170A4 220 B4 200A5 210 B5 215A6 200 B6 250Az ár 215 és 210 közé esik• Kamatelmélete: termelési kerülőút (technológiai),
időpreferencia (fogyasztói értékítélet)
Kamatelmélete• Technológiai jellegű magyarázat: • Termelési kerülőút elmélettel. A természetben két önálló termelési
tényező létezik, ami természeti adottság: a munka és a természeti erőforrások. Megindokolja, hogy miért kell a munkán és a földön kívül tőkejavakat is alkalmazni.
• A tőke nem eredeti termelési tényező. A fogyasztási javak többségét csak a munkaerő és a természeti erőforrások közé közbenső javak beiktatásával (tőkejavakkal) lehet HATÉKONYAN létrehozni, így egy termelési kerülőút keletkezik.
• Minél inkább fejlődik a technológia, annál inkább hosszabbodik a termelési kerülőút.
• Szubjektív elem:• Ahhoz, hogy a tőkejavak létrejöhessenek, le kell mondani a jelenbeli
fogyasztásról a jövőbeni fogyasztás érdekében és meg kell takarítani.
• => Ezért a fogyasztónak, aki lemond a fogyasztásról ellentételezés jár és ez a kamat (időpreferencia, ami Pigou révén került be ez a fogalom a köztudatba).
Az új osztrák iskola• Az új osztrák iskola az 1930-as években alakult ki, elsősorban az
USA-ban. • Mieses szerint is a fogyasztó a gazdasági élet központi szereplője. A
piacot a fogyasztók vágyai irányítják, a gazdaság az ő uralmuk alatt áll, mivel ők döntenek a termelés nagyságáról, a vállalkozók, pedig a fogyasztók vágyainak végrehajtói.
• A tőkés gazdasági tevékenység a profit érdekében folyik, s ezt csak a fogyasztók igényeinek kielégítése révén kaphatják meg.
• Mises a választáselmélet (praxeológia) szerint hangoztatja, hogy minden emberi cselekvés választás, egyfajta csere. A motiváló erő az elégedetlenség, s ezért az előnytelen helyzetet előnyösebbre akarjuk felcserélni. A célkitűzéseket az egyén határozza meg, az eszközöknek, pedig akkora értéket tulajdonít, mint annak a célnak, amit az eszköz révén el akar érni.
• Mieses ezeket a szabályokat történelmi kortól függetlennek tartja, de a kapitalizmusban a nyereséget és veszteséget pénzben jobban ki lehet fejezni.
Praxeológia
• A cselekvés csak racionálisan, azaz az ésszerűség által determinált módon mehet végbe.
• Mieses szerint a vállalkozó mintegy a tőkés alkalmazottja, mert ha nem rendelkezik tőkejavakkal, akkor a veszteséget a tőkejavak tulajdonosa viseli.
• A szocialista vállalat vezetőjének nincsenek a tulajdonában tőkejavak, azokat nem úgy használja, mintha saját javait kockáztatná, a tőkejavaknak nincs piaca, s így nincs piaci ára sem, ez, pedig lehetetlenné teszi a gazdasági számításokat.
• Ellenzi a kormányzat beavatkozását a gazdasági folyamatokba, azt még a monopóliumok kialakulása sem indokolja. A tőkés rendszer nem szorul védelemre.
Friedrich August von Hayek (1899-1991)
• Munkásságának középpontjában az állami beavatkozástól mentes, szabad piacgazdaság optimális működésének bemutatása áll
• Szocializmus ellenesség• Keynes nagy ellenlábasa• „Mr. Keynes gazdasági következményei”• „Út a szolgasághoz”• „Végzetes önhittség”
Friedrich August von HayekSzerteágazóan foglalkozott a különböző tudományágakkal: jogelmélettel,
filozófiával.• Élete végigkísérte az egész századot, ennek ellenére nézetein nem
változtatott az idők során.• A liberalizmus angolszászok által képviselt változatát fogadta el. • Szerinte a társadalom fejlődése csak egy spontán fejlődés mentén mehet
végbe. Kárhoztatta a francia felvilágosodást, mert általánossá tette az ún. konstruktivista tévedést. Ez abban áll, hogy a társadalmat ki lehet ragadni a szerves fejlődés útjából és valamit meg lehet valósítani, amit az ember a rációval elgondol. „Ami kitalálható, az megcsinálható.” --> Az EU fejlődése is itt bukott meg.
• Ezzel szemben Hayek szerint a racionalista hozzáállás a társadalmi gyakorlatban diktatúrát szül (jakobinusok, bolsevikok).
Az osztrák iskola ma• Vannak, akik történeti fogalomként fogadják el. Hayek után az
osztrák iskola igazából történeti fogalom.• Az állami beavatkozás elutasítása miatt ma a libertariánus
iskolával azonosítják. (Libertariánus: az amerikai terminológiában jellemző, szigorú
liberális gondolkodást jelent; ott a „liberális” az európai terminológia szerinti „szociáldemokratát” jelent.)
• A piac, mint ismeret-feltárási folyamat Misestől és Hayektől származik.
• Matematizálás elutasítása.• A radikális bizonytalanság előtérbe helyezése
32
Léon Walras (1834 – 1910)
• Holland családból származott, apja Antoine-August Walras• Többszöri sikertelen kísérlet az École Politechnique-be (hiányos
matematikai ismeretei miatt nem kerül be)• Bányamérnöknek tanul (innen származnak matematikai
ismeretei), majd újságíróként is tevékenykedik• 1860-tól kezd publikálni• 1870-től 1892-ig a Lausanne-i Akadémia politikai gazdaságtan
tanszékének vezetője• A Laussanne-i matematikai iskola megalapítójának tekintik
33
Léon Walras (1834 – 1910)Magnum opus: Éléments d’économie politique pure; ou théorie de la
rischesse sociale – A tiszta politikai gazdaságtan elemei, avagy a társadalmi gazdagság elmélete 1874 1877, 1899, 1926 (Éléments vagy Economie Pure - rövidebb nevén) “az árak meghatározódásának elmélete a tökéletes szabad verseny hipotetikus feltételei között” Legteljesebb mű, négy kiadást is megért Angol nyelvre 1954-be fordítják le
1. Alkalmazott politikai gazdaságtani tanulmányok – 1896 Az ember mint termelő olyan kapcsolataival foglalkozik, amely az ideális
helyzettől eltér Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet
2. A társadalmi gazdaságtani tanulmányok – 1898 A tulajdon, az elosztás és az igazságosság kérdéseit tárgyalja Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet
34
Léon Walras (1834 – 1910)• Általános egyensúlyelmélet
– „A gazdasági egyensúlyelmélet adja Walras halhatatlanságra való jogát, ez a nagy elmélet, melynek kristálytiszta gondolatmente megvilágította a tisztán gazdasági kapcsolatok struktúráját egyetlen alapvető elv fényénél” Schumpeter (1952)
– Világos, precíz, matematikai megfogalmazás– Két típusú piac elemzését integrálja:
• Végtermékek piacát (m számú)• Termelési tényezők piacát (n számú)
35
Léon Walras (1834 – 1910)A modell segítségével megmagyarázza:
• Az m számú termékmennyiség optimális szintjét (x1, x2, ...xm)• Az m számú termék egyenkénti árait. Az egyik jószág ármérce
szerepet tölt be, így azt egységnyinek tekintve tulajdonképpen a relatív árak meghatározására kerül sor, p1=1 (p2, p3, …pm), ezzel kiküszöböli a pénz használatát
• Az n számú termelési tényezőből felhasznált optimális mennyiségeket (y1, y2, ... yn)
• Az n számú termelési tényező árát (i1, i2, ... in)• A termelésben használt ráfordítási technikai koefficienseket
(együtthatókat), az m termék előállítása során egyenként az n termelési tényezőből milyen mennyiségeket használnak fel a termelők. Az aij együttható megmutatja, hogy az i-dik termelési tényezőből (i értéke 1-től n-ig változik) mennyit használnak fel a j-dik termék egységnyi előállításában (j értéke 1-től m-ig változik)
36
Léon Walras (1834 – 1910)Az egyenletrendszereit öt csoportba foglalja össze:
1. Termékek kereslete: (m-1 egyenlet)x2 = f2(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
x3 = f3(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
x4 = f4(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
…xm = fm(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
37
Léon Walras (1834 – 1910)
2. Ár-költség egyenletek (m egyenlet)1 = a11×i1 + a21×i2 + a31×i3 + ... + an1×in
p2 = a12×i1 + a22×i2 + a32×i3 + ... + an2×in
p3 = a13×i1 + a23×i2 + a33×i3 + ... + an3×in
...pm = a1m×i1 + a2m×i2 + a3m×i3 + ... + anm×in
38
Léon Walras (1834 – 1910)
3. Tényezőpiaci keresleti egyenletek (n egyenlet)y1 = a11×x1 + a12×x2 + a13×x3 + ... + a1m×xm
y2 = a21×x1 + a22×x2 + a23×x3 + ... + a2m×xm
y3 = a31×x1 + a32×x2 + a33×x3 + ... + a3m×xm
...yn = an1×x1 + an2×x2 + an3×x3 + ... + anm×xm
39
Léon Walras (1834 – 1910)
4. Tényezőkínálati egyenletek (n egyenlet)
y1 = f’1(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)y2 = f’2(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)y3 = f’3(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)...yn = f’n(p2, p3, … pm, i1, i2, … in)
40
Léon Walras (1834 – 1910)5. Ráfordítási technikai koefficiensek egyenletei
(m×n egyenlet)a11 = f’’1(i1, i2, … in)
a12 = f’’2(i1, i2, … in)
a13 = f’’3(i1, i2, … in)
...anm = f’’n(i1, i2, … in)
41
Léon Walras (1834 – 1910)• Az 5. egyenletrendszer nélkül 2m+2n-1
ismeretlenünk és ugyanannyi egyenletünk van
• Meglátása szerint az ismeretlenek és egyenletek számának egyezősége elegendő az ismeretlenek meghatározásához
• A fenti feltétel csak akkor igaz, ha egyetlen termék gyártása sem növekvő mérethozadékú, nincsenek kapcsolt termékek és externáliák, jövedelmi hatás (Kenneth Arrow, Gerard Debreu, 1954)
42
Léon Walras (1834 – 1910)• Az általános egyensúly jellemzői:
– Tökéletes verseny esetén valósul meg, tökéletes és ingyenes információáramlás mellett
– A piaci árak egyenlők a termelési költségekkel, nincs gazdasági profit
• Az általános egyensúlyi állapot létre a tapogatózási (tatonnement) folyamat során jön létre.
• Walras-törvény: Bármely árrendszer esetén (akár nem egyensúlyi árak esetén is) a pénzben kifejezett (árakkal súlyozott) összkereslet megegyezik a pénzben kifejezett összkínálattal. Ha tehát m+n-1 piac egyensúlyban van, szükségképpen a m+n számú piac is egyensúlyban lesz.
Walras törvény: a leggyakoribb megfogalmazás szerint azt mondja ki, hogy a nettó többletkeresletek összege bármely árrendszer mellett zérus. Varian modelljének jelölései átvéve: ahol két szereplő van A és B, két termék 1 és 2 és X ill. W jelöli az egyes szereplők teljes
keresletét ill. indulókészletét. Ekkor a törvény matematikai formulával a következőképpen irható fel:
Ez a formula átrendezhető a következőképpen:
222
111
222
111 BABABABA WWPWWPXXPXXP
0222
222
111
111 BBAABBAA WXPWXPWXPWXP
Az egyenlet bal oldalán az egyes szereplők teljes keresletének összege szerepel, tehát az összkereslet, míg a jobb oldalon a szereplők rendelkezésre álló készlete, vagyis a teljes kínálat. Az enyhén misztifikáló többletkeresleti megfogalmazás helyett
most egy sokkal kézzelfoghatóbb de egyben árulkodóbb formához jutunk.
Az ún. Walras-törvény legáltalánosabban azt mondja ki, hogy "az összes kínált áru pénzértéke egyenlő az összes keresett áru teljes pénzértékével" (Baumol [1968] 403. o.)
Baumol szerint Walras azt feltételezte, hogy "mindenki aki keresletet támaszt valamilyen áru iránt, a definíció szerint hajlandó csereképpen azonos értékű pénzmennyiséget (vagy más árumennyiséget) felkínálni. Hasonlóképpen bárki, aki bizonyos mennyiségű jószágot kínál a piacon csereképpen ennek egyenértékét kéri pénzben, vagy más árukban". (Baumol [1968] 403. o.) – „A Say-törvény első unokatestvére”
A legjobban akkor érthetjük meg a Walras-törvény igazi mondanivalóját, ha megvizsgáljuk, hogy miből származik. Varian a bizonyításhoz felírja az egyes szereplők költségvetési korlátját:
Ha a két gazdasági szereplő költségvetési korlátját összeadjuk megkapjuk a Walras-törvényt, mint ahogy azt az első módon meghatároztuk.
"Most már látjuk, - írja Varian - hogy honnan származik Walras törvénye, mivel az egyes szereplők túlkeresletének értéke zéró, ezért a szereplők túlkeresletét összeadva is zérót kapunk." (Varian [1991] 583.o.)
22
11
22
11 AAAA WPWPXPXP
22
11
22
11 BBBB WPWPXPXP
46
Alfred Marshall (1842 – 1924)
• Londonban született• Tanulmányait Cambridge-ben végzi• Kezdetben (apja elképzelései alapján), egyházi pályára
készül, de kiváló tanulmányi eredményei alapján Cambridge-ben akadémiai pályán marad(hatot)t.
• 1868-tól politikai gazdaságtant tanított• 1877-től Bristolban tanított• 1882-ben, Jevons halálát követően a figyelem központja
ráirányul• 1884-től Cambridge-be kerül vissza professzori rangot kap• 1890-ben jelenik meg főműve a Közgazdaságtan Alapelvei
(Principles of Economics) • 1903-tól eléri, hogy a közgazdaságtant a történelem és
erkölcstudományoktól leválva tanítsa• 1908-ban vonul vissza
47
Alfred Marshall • Nyomatékosan hangsúlyozta a folytonosságot az elődök
nézeteivel. Integrálja a „Smith-Ricardo-Mill” iskola tudásanyagát és a marginalisták nézeteit.
• Az értékelmélet kérdésében is hasonló integratív szerepe volt: „A vitát arról, hogy az értéket a hasznosság vagy a termelési költség kormányozza-e, ugyanolyan értelmesnek kell tekintenünk, mintha arról vitatkoznánk, hogy az olló alsó vagy felső szára vágja-e el a közé helyezett papírdarabot”
• Szemléletváltás: a vizsgálat tárgya nem a nemzetgazdaság egésze, hanem annak egyes részei, az egyének gazdálkodási kérdései, problémái
• Megjelenésekor nézetei már tanítványai révén ismertek voltak, ilyen értelemben nem hatottak újdonságként. Sokszori „csiszolgatás” után publikálta művét
48
Alfred Marshall• Széleskörű közönségnek szánta• A matematikai precizitás a kifejtésben a logikai struktúrák
kialakításánál és tárgyalásánál van jelen, a technikai részletesség (matematikai jelölések, számítások) főleg függelékekben jelenik meg.
• A modern mikroökonómia fogalmi keretei származnak innen (pl. rugalmasság, marshall-kereszt stb.) (Keynes bélegzi mikroökonómiának)
• Megjelenéskor az I. kötet jelölés szerepelt rajta (tervei szerint egy második kötet tartalmazta volna a külkereskedelem, a pénz, a konjunktúraciklusok az adózás, kollektivizmus, a jövő kilátásainak kérdéseit)
49
Ár- és értékelmélet• A csereérték és használati érték teljesen integrált koncepcióját adja• Tisztázza a keresleti oldal és a kínálati oldal szerepét az áralakulásban:
– Kereslet: határhaszon elemzés– Kínálat: határtermelékenységre alapozott
• Időtényező bevezetése és az áralakulás– Piaci periódus vagy piaci nap (a kínálat adott, nincs lehetőség
visszavonni az árut a piacról) – kereslet határozza meg az árat– Rövid táv (változtatható a kibocsátás, de nem a technológia vagy a
gépállomány) – kereslet és a határköltség– Hosszú táv (a felszerelés is változtatható), a kínálat alkalmazkodik a
kereslethez, a hozadék függvényében a kínálati görbe határozza meg az árat, (de akár negatív meredekségű is lehet bizonyos szakaszon és akár több egyensúlyi pont is lehetséges)
– Szekuláris periódus – minden változik (technológia, szükségletek)• Elemzési technikája a ceteris paribus elv – parciális egyensúlyelemzés .• Az árelmélet mellett a VI. könyvben az elosztás és növekedés kérdéseivel is
foglalkozik