A nehezen nevelhető szülőkről...

Kz egygyermekes szülőket lünk, hanem a magunkén be- tette hasonlókká őket, ha-szolünk. G is elfárad, mi is nem Rájuk is — mutatott a elfáradtunk! És egyszercsak fényképre —, akiknek a so-olyan messze vagyunk egy- ha el nem halványuló emlé-mástol — Ryermek és felnőtt küket szeretjük Bennük! . . .

ez az egy van . . . hát persze, - . m i n t Makó Jeruzsálem- A k o r a y é n f y e r e k hogy foltjuk, vigvazunk rá, tői!

összegezve: az egyke elvét es gyakorlatát vallók messze felette állnak azoknak, akik

Ott, ahol valóban nem te- a z „egyse" elvét vallják. Az het meg egv gyermek, az „ e gykte" családokra azonban razinteseg utjat Unacsoa va- a k é r d é g társadalmi oldalát lasztani!

„Mi nagyon szerettünk vol-_ ., , . . . . . „ na még egy testvérkét Ne-Egy másik „kategóriába" k e d i d e a n y u ( v a R y a p u ) b e .

tartoznak a nagyon hataro- ( é j u n e m , e h e t ! Vi- K e l l o [ e m m e n e K , e l s o a / zott, megfontolt szülők, akik " n t P i . t i a r „„nkatMtvé- K ™ m T ! " » uu 1 nem is akartak több ever- ^ , ' unokatestve- elkenyeztetettseg. Ez abból akartak tobb gyer r p d ( v a g y 8 jszomszéd gye- k ö v e tkez ik , hogy a szülő a

r e k ) tevédül van. Majd- társadalom esetleges szemre-bemek olyan kevés ideje jut "*n1 ° l y e r V d 6 a : ml

Knt T « . ,S A t hányásait azzal igyekszik el-

2 E T t e g g e 8 y k , C a U h a s o n l l t 18 lensúlyozni, hogy azt mond-

Mtt tegyünk?

„kategorizálva", az első cso-portba azokat sorolhatnánk, akik nemcsak mondják, ha-nem érzik is: „Sajnos, csak

embert akarunk belőle ne-velni!"

Sajnos, csak ez az egy! Igen, mert többnyire az első gyermek után megbetegedett l t j i t ' t a . S e v T az anya vagy az apa, te az- " óta elkerülte a házat a gyer-mekáldás!

meket. — Nézze, kérem,

figyelmen kívül hagyva is jelentős nevelési problémák várnak.

A fő veszélyek közül csak kettőt említenék! Az első, az

Persze ritkán sikerül egy- _ I g a z c s a k „ a z egy arra, hogy rendszeresen és alaposan foglalkozzék a gye-rekkel! Még ezzel az eggyel „ . ^ r e két'távoli"rekon, v7iv v a ~ i ^ n n S ' m i ^ e n T m ' m -

lelőteéeet l "a gondokat * Ott k ü , J B n f e n k é t e y " " « K « S * lelosseget, a gondokat. Ott m e k k ö z d t t testvéri kapcsra n a k a k i k ketten-hárman

két "evernwkük van! £ £ , a t°wk h 0 B 1 ? a s ° n , d t ' V a g y a k á r " v^nnak t c s t v é r e k f ú v ^ etót-Y ékráÁTof három. megközelítőt teremten . b e n természetes következ-Y-ék! Ahol három! Nézze Nyugodtan megelégedhetünk m é n v az elkényeztetettség' meg mindkét helyen az em- . hará tsáraa l is meny a z e lKenyezxeietrseg. her is. meg a z a s s V n y is ki- ^ K t n n " ha örökbe- J ^ S ^ f f V ott"Te-tepoeott kérgü^cipőkben jár. A d n á n k mellé, mondjuk ™ t i ^ egyszem gyerme-

egy kislányt? - kérdezik gya- ket, ahol féltik a vele egv-korta az egykte szülők. Saj- korúak barátságától te el-nos, egyértelműen nem lel- várják, hogy „társadalmi kesedhetünk az ilyen egveb- é l e t e t " w k o t t hon, a felnőt-kent tiszteletre méltó, nemes tek társaságában é l j e n . . . szándékért! Miért? Mert, E b ből következik az úgyne-valljuk be őszintén — es ez v e z e t t „koravénség", amelyet nagyon is emberi dolog —, hogy máséval bizony sokkal-ta igényesebbek vagyunk,

Tízéves télikabátjuk van . . Nem azt mondom, hogy mi „jajjdejól" élünk! De ha ez az egy som lenne, akkor- már tehetne egy kis vikendhi-zunk, vagy valami olcsóbb kocsink! De akkor meg mi-nek? Nem igaz? Mert akár egy víkendház, vagy akár egy Trabant, öröm lenne-e gyermek nélkül? És külön- mintTMjátünk^al . ' éTíöga" ben is mi lenne velünk d o l t R V P r m «. k jd tulajdonsá-oregsegünkre? Jo-jo az a g a i l R v a kran tezre sem vesz-nyugdíj! De ha jön egy hoaz- s z ü k > h a összehasonlítási ala-szabb betegség. Mégis ott az p ^ a u j á t gyermekünk tn-• gyerek! — fejerik be az újdonságai állanak, egyszuszra elmondott — pro Az örökbefogadással kap-ás eontra — érvek sorát!

Hát igen! Ezek a raciona-listák azt vallják, hogy „mindenből egy keveset!" Kiesi kocsi vagy kiesi ház, kevés gyerek! Sokfélék va-gyunk emberek!

M i t szó/ a gyerek?

csolatban azonban elmesél-hetek egy megható igaz tör-ténetet is. Egy idősebb kol-légám meghívott magához. Két gyermeke 8—18 évei lő-hetett.

— A kislány pont otyan szerény, mint a kedves fele-séged — mondtam, amikor

Mert az a tény, hogy nlnes magunkra maradtunk. — De testvére, nagyon mélyen és még a tartása, a tekintete Is •laposan foglalkoztatja ót! a z d v é ! A fiú meg csupa Tc

Miért? Mert sokat unatko- vagy! A beszéde, alkata, zik, egyedül! Hogy nincs mozdulatai... ecvedül? Hogy mindig ve- Barátom szemei könnybe-lünk van, vagy a nagyma- lábadtak s tekintetem egy

sárguló fényképen akadt Bocsánat! Ilyenkor néha meg. Ez a két gyerek... 5—6

Jobban unatkozik, mintha éves korukban! Közelebb »gyedül lenne! Mert, ha az lépve a falhoz láttam: a dá-ö nyelven szólunk, ha J e - tum nem stimmel. A fotós ereszkedünk" hozzá — ez neve alatt 1940 áll! megy egy darabig. De nem — Két gyermekem — ad-lehet örökké hajolgatni! Fel- ta meg a magyarázatot ha-fe legyenesedünk. . . S ami- rátom —. akik 44-ben pasa-kor visszahelyezkedünk ilyen tultak el. Ezek itt ketten úgynevezett „periagogiai-gug- ugyanis nem vérszerinti gyer-golóállésba", nehezen megy mekeim. Örökbefogadtuk a váltás. Észre sem vesszük, őket és sajátunkként szaret-hogy bár „guggolunk", de jük. Ügylátarik, ez az at-már nem az ő nyelvén szó- moszféra nemcsak hozzánk

a tzülő a legritkább esetben vesz csak észre. Csak annyit tud, hogy a gyermek rendkí-vül „okos". De osztálytársai nem okosnak, hanem nagy-képűnek tartják te nem szí-vesen barátkoznak v e l e . . .

A fó veszélyek ismeretében tehát van min gondolkodni-ok az egykés szülőknek. S biztosan meg is találják kér-déseikre a feleletet.

Kolozsvár? Gytila

Rendszámol kap 80 ezer kismotor

A Belügyminisztérium és lönböztető jelzés nélkül ei-a Posta- és Közlekedésügyi k á z ° kismotorok vizsgázta-Minlsztérium együttes ren- tó» nélküli közlekedése, delete alapján a kismotorra Országosan mintegy 60 000 kat 1966. január 1-el rend- kismotorkerékpárt éa tulaj-számmal látják el. Ezt meg- donorét érinti a kőtelező előzően pedig hatósági vizs- vizsgáztatás. A magyar Don-gára kell vinni azokat a Góknak, Berváknak és Pan-segédmotorokat, amelyeknek niknak nem kell vizsgaz-óránkénti sebessége eléri az niuk, mert sebességük nem 50 kilométert. A különböző * * « 5 0 kilométert. Ezek MOPED-ek és robogók sra továbbra is rendszám nél-bességét a motorkerékpár- k ü l vehetnek részt a forga-gyárak 6 5 - 7 0 kilométerre lomban azokkal a külföldi növelték te a kis, 50 köb- gyártmányú kismotorokkal centis motorokat két sze- együtt. amelyeknek a sebes-mély elbírására is konstru- "«m haladta meg az álták. A mindinkább növek- 50 kilométer óránkénti se-vő forgalomban megenged- bességet. hetetlen a minden megkü- Zsolnai Laszlo

A* olvasd U j á

Szolidaritás a vietnami néppel Az AIsóttszavidéki Vízügyi

Igazgatóság gépészeténél dolgozó „November 7." szo-cialista brigád brigádérte-kezleten foglalkozott a viet-nami kérdéssel. A brigád tagjai az értekezleten elhatá-rozták. levélben fejezik ki szolidaritásukat a vietnami nép harca iránt. A levélben egyebek között ezt írják:

„Szolidaritást vállalunk a vietnami néppel és tiltako-zásunkat fejezzük ki az ame-rikai agresszió és a terror-bombázások ellen. Mély együttérzésünket fejezzük ki. Kívánjuk, hogy a vietnami nép dicső harca sikeresen fe-jeződjék be."

A November 7. szocialista brigád

S z u b j e k t í v k a r f á r s n ő Az egyetem folyosóján halk folt könyvek és jegyzetek va- Kabátját az ablakkillnesre

zsongás. A vizsga Izgalmától lamelvikét, és helyesbítenek. akasztja, aztán kezeit dör-reszkető nagv diákok, leve- Diák felfogás szerint az asz- zsölgetve kérdezi: lező hallgatók várják, hogy tály stréberei ők, akik - - Ti jól felkészültetek? mikor kerül rájuk a sor. Né- urambocsá' - még arra ls Jaj, olyan Izgatott vagyok, hányan szorgalmasan róják a képesek, hogy a koníerenci- én csak egyszer tudtam elöl-kövezetet. Ki tudja, hánv ki- ákra felkészüljenek. vásni az egészet, lométert tettek már meg az . - Ezt már ismerjük -első vizsgák óta? Itt-ott, ki- C sak egyszer olvasta jegyzi meg az egyik. - Eel sebb csoportokat alkotva, az A l é t szám szaporodik, a 'JÍ/ÍS2.Ü" eshetőségeket mérlegelik. ^ é k l e k u s o r b a n megérkez- , e t a U a l s z e p e n e g y n é B y e s " Mindig akadnak jól tájékra n p k zottalc, akik tudják eddig k i - | tői mit kérdeztek, ma inge- , / u ' i ^ / ' _ m H.ríiH nat év koruli lány lokl be rült, vagy derült hangulat-ban van-e tanár?

sel. — Igen — helyesel a másik

Most egy ^karcsú,i húszon- _ meséld be akinek tudod, a 9 g y 5_600 oldalas

csapóajtót. Haia magas anvagból egyszeri elolvasás kontyba tupirosva. raamöl- után négj-esre lehet felelni!

Az ablaknál hárman egy- döke és szempillája feketére mást kérdezgetik. Átfésülik festve. Arcát vastag púderré- - Persze - válik elgondol, mégegyszer az egész anyagot, teg borítja, de ez a mester- kozóvá — előfordul, hogy az Ha úgy érzik, hogy a vá- séges sápadtság tagadhatat- ember kifogja- kap egy olyan lasz nem elég pontos, fella- lamil jól áll neki. Egyenesen k é r d x s t a m i t viszonvlaa iól pozzák a táskában összezsú-a tanulgató csoporthoz megy. K e r c l e , t ' a r n l t v l s z o n y l a * J01

ismer. Ha viszont nincs sze-rencséje, történhet fordítva is. Mivel szegény levelező ta-gozatoe hallgató képességeit nem Ismerheti tanára, „be. íródik" az elégtelen, s hull-hatnak a • krokodllkönnyek

A R C O K " " rajzlap (MM X. X L V^é X itiikiitiiiiiiiitititiiitiiiitittiiiitttittiiiiiiitiifiiftiiiiiiiiiiiiiii

Tanterem, asztalsarok. Az statikából, ipari jogból, sz érthető ls, hiszen épp asztalokon rajztáblák, a p»- ács- éis kőművesszerkezetek vizsgák színhelyén, az píron egy jövendő csa'ádi tudományéból. így a 13-1 tőipari technikumban szer-ház körvonalai. Két szoba kezdés után csak 26-án összkomfort, minden nézet- mondhatja magát mesler-

férfiak, akik töprengő n e k - a k i e r e d m é n y e s e n

arccal hajolnak a rajzlap 0 2 akadályokat, fölé, a kőműves mesterlevé- A vizsgázók közül né-lért ktezítik o vizsgamun- gyen sz állami építőipar-kát. A KIOSZ mes tervi Ts- ban dolgoznak, öten építő Sáinek sos-ában különleges ktsz-ekben. de van egy ter-hel ye ven az övéknek: más mel őszövet kereti és egy ön— hász Imre azonban szakmabeliek egy nap alatt állóan dolgozó is. A hátsó , u- 1 -vu végeznek. ők egy hétig tö- sorban zömök, fekete fia- büszkébb arra a esa-kéletesítlk e tervet, s még telem ber .szerkeszt nagv ládi házra, amelyet Üjsze-akkor nem sóhajthatnak fel buzgalommal: Juhást lm e„Hen maga tervezett ée megkönnyebbülten. Azután re. az ÉM Csongrád Megá-ei következik ugj-anis a gya- Építőipari Vállalat műveze-korlat, s a szóbeli fele'e- bője. ö haladt eddig leg-tek számtanból, mértanböl, előbbre a munkával, s ez

a épí-

zer-aett technikusi képesítést 1957-ben. Mosit mellé akar-ja tenni a máslkat, a mes-terlevelet is.

A ra jz lapon takaros há-rikó vetületei látszanak; tiszta, ügj-es munka. Ju-

cim él

Külföldi | VENDEG

Egy ismerősöm mesélte, hogy pári-zsi tartózkodása alatt megismerkedett «gy pipaszurkálógyár igazgatójával, bizonyos Duvallal. A villogó szemű, deresedő bajuszú francia nagyon meg-örült az ismerősömnek, amikor meg-tudta róla, hogy magyar. Kiderült: Duval úr az elmúlt év folyamán há-rom napot töltött Magyarországon, a Bámexbumfért vállalat vendégeként.

— O, szép Magyarország! — kiál-tott fel Duval lehunyt szemmel, szí-vére szorítva kezét. — Felejthetetlen élmény volt. Igazán felejthetetlen!

— Merre járt. Duval rú? — érdek-lődött az ismerősöm büszkén. — Lát-ta a Balatont?

— A Balatont, sajnos, nem láttam, de voltam Agárdon — halkította le a hangját te az arca egészen átszelle-mült a visszaemlékezéstől. — Agár-don, a pogány magyarok szent he-lyén, ahol évente egyszer lóáldozatra kat mutattak be a törzsek. Megillető-dötten, elszorult szívvel jártam be Agárd tölténclmi u tcá i t . . .

— Pardon, minek az utcáit járta be? — kérdezte csodálkozva az isme-rősöm.

— Agárd utcáit — felelte Duval meghökkenve. — Lehetséges, hogy ön nem ismeri ezt a történelmi neveze-tességű helyet?

— Dehogynem . . . Izé . . . többször is jártam ott — hebegte az ismerő-söm. Kínos pillannt volt. Mintha gú-nyos, lenéző mosoly suhant volna vé-gig a francia arcan. — ö , hogyne . . , Persze, persze . . .

— Verpeléti úr vitt. le kocsin ebbe

a kis községbe, ő volt az útimarsal-lom. Verpeléti űr megmutatta azt a helyet is, ahol annak idején azt a vérszerződést kötötték. Mos? egy fá-ból készült vikendházacska áll azon a helyen, s körülötte néhány barack-fa. Festői látvány. Ebéd után leheve-redtem az egyik fa alá te a történe-lem szelét éreztem fújdogálni. Nagy élmény volt. Szerettem volna valami emléket elvinni erről a helyről, hal-lottam ugyanis, hogy gyakran talál-nak ezen a telken régi pénzeket, ser-legeket, kürtöket. Nem voltam rest é« felástam a fél kertet. Verpeléti úr volt oly szíves és nemcsak ásót adott, de meg is mutatta, hogy a kertecske mely részét ássam fel. Sajnos, pe-chem volt: nem találtam s e m m i t . . ,

— S mi a véleménye a Margitszi-getről?

— Micsodáról? A Margitszigetről? Nem láttam. Mondom, csak három napot tölthettem az önök szép hazá-jában. A második napon Zömölki úr vett pártfogásába, ővele utaztam le Kadarkútra. . .

— Pardon, hová? — Kadarkútra. A híres kadarkútt

csata színhelyére, ahol egy maroknyi magyar vitéz legyőzte a félelmetes Ali beg hatalmas seregét. Zömölki urat, kalauzomat, a történelemben jártas, tudós embernek ismertem meg. Pontosan megmutatta, hol állt Alt bég vezéri sátra és merről támadtak a magyarok. Most egy rozzant kút áll a török vezér sátra helyén. Több ol-dalról lefényképeztem ezt a kutat, hattérben lebukó nappal. Zömölki úr olyan élvezetesen adott elő, hogy szinte magam előtt láttam a csatát, ö n is járt már ezen a helyen?

— Jár tam. . . j ár tam. . . hajjaj! — felelte ismerősöm és közben szégyen-kezve arra gondolt: valószínűleg hi-ányzott az iskolából, amikor a kadar-kútt csatáról tanultak. — Na és a . . ;

Halászbástya? — kérdezta remény-kedve, sapadtan.

— Csak messziről láttam, amikor Sümegi úrral Kunpeszérre utaztunk. Ez már a harmadik napon történt.

— S ott, ott mit néztek meg? — A hajdani híres kunpeszéri ki-

rályi vár hűlt helyét. Sümegi úr el-mondta, hogy valaha itt állt- Európa legszebb vára. Építőjének nevét — valami olasz volt — már elfelejtet-tem. Most egy kopár legelő van a vár helyén. Természetesen lefényké-peztem ezt a legelót. Higgye el, uram, kőművesekkel együtt együtt sírtam Sümegi úrral, amikor hallottam, hogyan rombolták le a császáriak ezt a csodálatos várat, az első magyar királyok kedvenc lakhe-lyét, majd az egész hegyet, amelyen a vár á l l t . . . — rebegte Duval szi-pogva és együttérzően kezet szorított az ismerősömmel.

Hazatérése után az volt az első dolga, hogy a történelemkönyvben utananézett Agárd történelmi neveze-tessegeinek, a kadarkút! csatának és a kunpeszéri királyi vár történeté-nek. Egy árva betűt sem talált róluk a könyvekben.

Végül a Bámexbumfért vállalatnál bizalmasan megsúgták ismerősömnek, hogy a történelmi adatokból egy szó sem igaz. Verpeléti kartárs azért vit-te lc a francia vendéget Agárdra a vállalat kocsiján, mert ott nyaralt a családja és velük akart tölteni egy napot. Zömölki kartárs bort hozott Kadarkútról, Sümegi kartárs pedig rég nem látott keresztanyját látogatta meg Kunpeszéren.

Tervezték azt is. hogy a negyedik napon megmutatják a külföldi ven-dégnek Attila sírját, de erre mái-nem jutott idő.

Azóta sem tudja szegény, hol van eltemetve' a hun király.

Mikes György

épített — a Juhász család-nak.

Nehéz araakme az épíié*, nagy szó, komoly rang mes-terének lenni. Tudjak ezt jól a buzgón rajzoló fér-fiak, Juhász Imre te tár-sai, köztük a másik szege-di fiatalember, Illés Lász-ló in. És tisztában van a feladat nagyságával i f j . Re-meczkl István, a muronyl Lenin Tsz kóművesbrigádjá-ní^f vezetője, meg az 52 éven Oldh Vinee bácsi, •

vizs-gázó ácsok veteránja is. aki a tiszafüredi Vegyesipari Ktsz-ből jött Szegedre mes-terlevelet szerezni. Amint-hogy mindenki tudja: sok értő mesterre, pontos mun-kát végző kőművesre, ácsra van szüksége az országnak, s évről évre több kellene belőlük. Ezért fontos a vizsgák eredménye. Nem-csak nekik személy sze-rint, hanem valamennyi mostani te ezutáni építte-tőnek; gazdaságunk egészé-nek is.

S. M.

Mindjárt kiderül Erre már a harmadik l t

közbeszól: — Éppen ezért én nem hi-

szem el, hogy valaki el mer-jen jönni a kollokviumra űgy, hogy egyszer olvasta csak el a kön vvet.

A lány zavartan neveti Felhúzza keskeny vállát, az-tán csak úgv, odaveti:

— Ja kérem, szubjektivitái ia van a világon! Erről én nem tehetek!

összenéznek a többiek. Egyik sem akarja elhinni, hogy tanáruk a teljés tájéko-zatlanságot elnézze, még ha az ilyen csinos külsőbe ls van bújtatva.

— Ezen ne vitatkozzunk! Kiderül úgyis mindjárt, hogy hány zsák telik, hiszen ta-valy ls nála vizsgáztál. Tu-dbd "mit? . Bemehetsz előt-tünk.

Nem siket ült

A következő percben már nem is érdekli őket az egész vita, folytatják a tanulást, ahol abbahagyták.

Egy óra múlva nyílik a tanári szoba ajtaja. „Szub-jektív" kartársnő (mert ma-guk közt így nevezték el) tántorog ki rajta, szeme előtt asebkendővel.

— Mi van? Elhúzott? Arcát, melyet a könnyáz-

tatta festék és púder masza-tosra mázolt, egv pillanatra társai felé fordítja. Aztán csak int egyet és elrohan.

— Szegény kislány! Ügy látszik, csakugyan nem ké-szült.

— És remélem, hogy most egy egész világ omlott össze benne — teszi hozzá hármuk közül a legcsipősebb nyelvű.

Hrabovszki Mihályné

Autogén-hegesztőt vasvasashoz keres a MEH VíllalM. Szeeed, Tábor u. T ib ez. xS. » Ml

Azonnal pénzhez jut, ha faleslages könyvelt el-ad ja . Maqas áron vásáro-lunk régi és újkiadá-sú szépirodalmi, tudomá-nyos és If júsági könyveket. Könyvesbolt Kárász u. és Dugonics tár sarok.

xk. 3539

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombati 196a. december U.