KAGYÜVILÁG

LOPÖN CSECSU RINPOCSE

1996. július, Dhagpo Kagyü Ling, Dél-Franciaország

Az emberi lét értékes-ségénél "Értékes Emberi Test"-ről beszélünk, melyet

AZ "ÉRTÉKES EMBERI TEST"

Minden Dharma-gyakorlatot bizonyos előkészítők előznek meg, melyek a helyes gyakorlás szilárd alapjaként szolgálnak. Az előkészítőknek két fajtáját különböztetjük meg: az általánosat és a különlegeset. A "Négy Gondolat", melyek a tudatot arra késztetik, hogy elfor-duljon a Szamszárától, az általános előkészítőkhöz soroljuk.

Mit jelent az, hogy a tudatot el-fordítani a Szamszárától? Ez azt je-lenti, hogy megszabadulunk a Szam-szára három világának egyikében levő élethez való minden kötődéstől. Az ettől a kötődéstől való megszabadulást úgy fejlesztjük ki magunkban, hogy elgondolkodunk négy pontról; a négy általános előkészítő gyakorlatról.

E négy pont közül az első az, hogy azon emberi életünk értékességét, melyet elérni nehéz, becsüljük meg. A második, hogy tudatosítsuk magunkban a mulandóságot. A harmadik, hogy fejlesszük magunkban a képességet, hogy megértsük, hogyan működik a karma,

az ok és az okozat törvénye. A negyedik, a szamszárikus létezés minden formájában jelen lévő szenvedések a Szamszára hátrányai.

4

Lopön Csecsu Rinpocse

18 távoli területének fejlődéséért, melyek a Himalája elszigetelt területein fekszenek. 1987-ben - első nyugati tanítványai és egyben közeli barátai, Láma Ole Nydahl és felesége, Láma Hannah Nydahl meghívására - első alkalommal látogatott Európába. Azóta sokat utazik szerte a világban - Nyugat- és Kelet-Európában, Észak- és Dél-Amerikában, . Ausztráliában -, hogy magyarázza a Dharma tanításait, és különböző beavatásokat adjon a Láma Ole Nydahl által alapított Karma Kagyü centrumokban. Kínában, Tibetben, Mongóliában, Japánban, Thaiföldön, Srí Lankán, Bhutánban, Indiában és Hongkongban is látogat különböző buddhista centrumokat.

Lopön Csecsu Rinpocse fel- állíttatott egy 13 méter magas Kalacsakra-sztupát Spanyol- országban, további két sztupát Németországban, melyek tevékenységének ki emelkedő mesterművei. Együttérzésének Hatalmas ereje, Mely állandóan a lények javát szolgálja, minden pillanat ban tapasztalható.

A négy gondolat

RINPOCSE 1918-ban született Bhutánban. Hétéves korában szerzetes lett az egyik bhutáni kolostorban, Phunaka Dzongban. Tizenhárom évesen elhagyta Bhutánt, s nagybátyjával - Drukpa Rinpocse Sherab Lámával, aki egyben spirituális tanítója is volt - Nepálba ment. Ott teljes képzést kapott, és nehéz körülmények között meditált Guru Rinpocse szent helyein és Milarepa barlangjaiban. Később Lopön Csecsu Rinpocse visszatért Bhutánba, és ott befejezte tanulmányait. Majd Nepálba utazott lámájával együtt, ahol több elvonuláson vett részt, hogy meditációs gyakorlatait tökéletes szintre fejlessze.

Sok tanítója volt a Kagyü-, a Nyigma-, a Szakja- és a Gelugpa vonalakból. Tibet szent helyeire és kolostoraiba zarándokolt el, ahol 1944-ben, életében először találkozott a 16. Karmapával Bumtangban, Közép-Bhutánban. Karmapa lett Rinpocse legfontosabb mestere, és tőle kapta meg a Karma Kagyü vonal legtöbb tanítását és átadásait. A rá következő években Lopön Csecsu Rinpocse nagyon fontossá vált a nepáli Dharma-gyakorlók számára; különböző kolostorokat alapított szerzetesek, apácák számára, melyek a serpákat, a tamangókat és a cumbákat, a helybéli buddhista népességet szolgálták. Rinpocse szüntelenül támogatja a régi sztúpák és kolostorok felújítását, és sok "OM MANI PEME HUNG" imakereket építtetett.

Több évtizedes széles körű tevékenysége alapján a Rinpocsét kulcsembernek tartják a változatos nepáli buddhista közösségek összefogásában. Sok éven át dolgozott Nepál

különösen nehéz elnyerni. Ez azért értékes, mert bizonyos szabadságokkal és előnyökkel rendelkezik.

Az értékessége három aspektuson keresztül írható le. Először úgy, hogy megértjük a feltételeit; másodszor számbeli összehasonlításokon keresz-tül; harmadszor pedig analógiákon keresztül.

A HÁROM ASPEKTUS

közül az elsőnél az úgynevezett "sza-badságok" kerülnek leírásra, melyek az értékes emberi születést jellemzik. Embernek születnünk azért számít értékesnek, mert sikerült az új-raszületés más fajtáit elkerülnünk. "Szabadok" vagyunk bizonyos más létformáktól, melyekben teljesen más szituációkkal találnánk szemben magunkat, mint az emberi életben. Itt nyolc másik létformáról van szó:

1. paranoiaállapotokba való születés 2. szellemvilágokba való születés 3. állati születés 4. civilizáció nélküli területeken

való születés 5. istenként való születés,

különösen mint hosszú életű isten

6. szellemi fogyatékosként való születés

7. téves nézeteket vallani 8. egy olyan időben való születés,

amikor egy Buddha sem jelent meg.

Miért értékes az emberi születés, ha ettől a nyolc feltételtől mentes? Mert ha e nyolc létforma egyikében va-gyunk, akkor tulajdonképpen csak szenvedést tapasztalunk és semmilyen szabadságot abban az értelemben, hogy a Dharmát gyakorolhassuk. A paranoiavilágokban a lények egyetlen tapasztalása az, hogy vagy a hűségtől, vagy a hidegtől szenved-nek. A szellemvilágokban a lények állandóan éhségtől és szomjúságtól szenvednek. Az állati világokban levő lények azt tapasztalják, hogy va-dásznak rájuk és elnyomják őket; hogy kölcsönösen megeszik egymást; használják és kihasználják őket. Emberként a teljesen civilizálatlan területeken nincs lehetőségünk arra, hogy tanuljunk valamit, ami egy pozitív ösvényre irányíthat bennünket. Mint hosszú életű isten, a korábbi

KAGYÜVILÁG

pozitív tettek következményeként, életünk során sok boldogságot és örömet tapasztalunk. Mégis, ezenkívül nincs semmi, ami ezen túlmutat; a pozitív karma következményeinek tapasztalása pedig elmúlik. Így ezek az istenek hosszú életük után alacsonyabb és nagyon szenvedésteli állapotokban születnek újra. Tehát a hosszú életű istenként való születés eredménye sem más, mint szenvedés. A szellemi fogyatékosok nincsenek abban a helyzetben, hogy felfogják a Dharma jelentését, ezért nem is tudják azt alkalmazni.

A téves nézetekkel rendelkező lények automatikusan hajlanak arra, hogy negatívan cselekedjenek, és ezáltal későbbi szenvedés okait hal-mozzák fel. Ha egy olyan időben születünk, amikor nincsen Buddha,

5

akkor a buddhizmus sem létezik, és semmi segítséget nem kapunk ahhoz, hogy megtaláljuk a Szamszárából kivezető utat.

Tehát egy értékes emberi testtel rendelkezni egyrészt azt jelenti, hogy szabadnak lenni e nyolc kedvezőtlen létformától. Másrészről vannak bizonyos " előnyök" , melyek emberi testünket értékessé teszik. Itt tíz aspektusról van szó, melyből öt közvetlenül velünk, további öt pedig inkább a külső környezettel kapcsolatos, melybe beleszülettünk.

Az első öt kőzűl a legelső az, hogy mi tényleg egy emberi testben születtünk meg. A második, hogy egy úgynevezett "központi országban" jöttünk a világra; ez egy olyan területet jelent, ahol Buddha tanításai hozzáférhetőek. A harmadik aspektus az, hogy ép érzékszervekkel rendelkezünk. N egyedszerre, nem rendelkezünk azzal a problémával, hogy téves nézeteket követünk, és ötödszörre, hogy természetes bizalmunk van a Dharmában.

A további öt aspektus közül, melyek inkább a külső környezettel kap-csolatosak, az első az, hogy egy olyan időben születtünk, amikor megjelent egy Buddha ebben a világban. Ha ugyanis Buddha nélküli időben születünk embernek, akkor nincs sok hasznunk ebből a születésből, mivel nem rendelkezünk azokkal a módszerekkel, melyet egy Buddha tanít.

A második aspektus az, hogy Buddha nemcsak megjelent, hanem tanított is. Ezt nem kellene magától értetődőnek tekintenünk; nem minden Buddha tanít azok közül, akik megjelennek.

A harmadik aspektus, hogy Buddha tanításait nemcsak valamikor a múltban adták meg, majd ezután ismét eltűntek, hanem hogy napjainkig fennmaradtak számunkra a tanítások, és még ma is hozzáférhetőek.

Bár a negyedik aspektust ebbe a második öt aspektusból álló cso-portba sorolják, de ez tulajdonképpen valami nagyon személyes dolog: azok az emberek, akik fenntartják és gyakorolják a buddhista tanításokat. Ha ugyanis a leírt helyzetben vagyunk, tehát egy olyan területen élünk, ahol Buddha tanított és a tanítások a ma napig fennmarad-

tak, mégsem lesz hasznunkra, ha nem gyakoroljuk azokat. Az ötödik aspektus is inkább valami személyes dolog: vannak emberek, akik nemcsak a tanításokat gyakorolják, hanem jószívűek is, s egy természetes szeretetteljes beállítottsággal rendel-keznek más lényekkel szemben.

Ez a leírt nyolc szabadság és tíz előny az a 18 feltétel, melyek, ha mind együtt vannak, akkor megje-lenik az "Értékes Emberi Test". A hangsúly itt az "értékesen" van, mivel egy emberi testet csak akkor nevezünk értékesnek, ha mind a 18 feltétel rendelkezésre áll. Ha ebből egyik vagy másik nincs jelen, akkor azt az emberi létezést nem nevezzük "értékes" -nek.

Mi mindannyian elértünk egy emberi születést, mely "értékes"-nek nevezhető. Ezt nem könnyű elérni, sőt rendkívül nehéz, mivel ehhez egy nagy adag pozitív benyomást kell felhalmozni. Ennek a tudatáramunkban levő nagy, pozitív benyomásnak az ereje által jutunk egy "Értékes Emberi Test" pozitív eredményéhez. Ez egyszerűen annak az eredménye, hogy előző életünkben nagyon sok pozitívumot halmoztunk fel. Csak ez alapján találhat valaki egy értékes születést.

Van egy ok, mely különösen lehetővé teszi, hogy ilyen értékes körülmények közé szülessünk újra: ez a megfelelő viselkedés. Ez az oka az értékes emberi élet elérésének. A megfelelő viselkedés alatt egy-részről az egyéni megszabadulásért tett fogadalmak különböző csoportjait értjük. Egy másik kiindulási pont, a tíz negatív cselekedettől való tartózkodás. Nincs nagy jelentősége annak, hogy ezt az egyik vagy másik formában fogalmazták, mivel egyszerűen a megfelelő viselkedés minősége az, ami a közvetlen oka lehet az értékes emberi test eléré-sének.

Használhatunk példákat és analó-giákat, hogy megérezzük annak az ízét, mit jelent az valójában, hogy emberi életünk ennyire értékes, és hogy nehezen elérhető: képzeljetek el egy üvegházat teljesen sima falakkal. Ha most valaki borsót szórna az üvegfalakra, akkor a legtöbb

KAGYÜVILÁG

borsószem visszapattanna és leesne a földre. Nagyon valószínűtlen, hogy a borsószemek fennakadnának a falakon, még ha ez nem is lehetetlen. Viszont, ha az ember állandóan borsót dobálna, akkor előbb vagy utóbb mégiscsak előfordulhatna, hogy egy fennakad. Egy értékes emberi test elérésének a valószínűsége még sokkal kisebb, mint annak, hogy egy borsószem rajta marad az üvegen.

Ez egyike annak a sok példának, melyekből mindnek az a célja, hogy megmutassák, hogy létezésünk értékes és nehezen elérhető. Egy másik példa: képzeljétek el, hogy egy karikát az óceánon ide-oda dobál a szél és a hullámok. Az óceán alján él egy különleges teknősbéka, aki minden száz évben csak egyszer bukkan fel a víz felszínére egy rövid időre. Annak a valószínűsége, hogy ilyenkor a feje belemegy ebbe a karikába, elég csekély, viszont még ennél is nehezebb egy értékes emberi test elérése.

Az emberi test értéke és ritkasága számokon keresztül is illusztrálható azáltal, hogy összehasonlítjuk a különbözőféle lények szá-mait. Például elég pontos becslések vannak arról, hogy hány ember él ebben az országban; ez egy ismert szám. Ha mégis megpróbálná az ember megszámolni, hogy hány rovar él egy kis darabnyi föld-területen, ez lehetetlen lenne.

6

Ez az egyik módja, hogy megértsük, milyen ritka és értékes embernek lenni.

Mi itt mindannyian olyan körül-mények közé születtünk, melyek emberi életünket rendkívül értékessé teszik. Tudatában kell lennünk, hogy ennek az oka az, hogy rengeteg pozitív benyomást halmoztunk fel, és tudatunkat sok elhomályosulás tól tisztítottuk meg. Jelenleg annak az eredményét élvezzük, hogy az előző életekben ezen a módon cselekedtünk és gyakoroltunk. Most fontos, hogy ezt az eredményt a legjobb és legértel-mesebb módon használjuk, mivel ezt máskülönben egyszerűen elpazarolnánk. Ez olyan lenne, mintha valaki azzal a szándékkal menne el valahova, hogy elérjen egy bizonyos

dolgot, és utána

üres kézzel jönne vissza. Ha egy üres kancsóval indulunk el, hogy vizet hozzunk, és utána az üres kancsóval térünk vissza, akkor az utunk teljesen felesleges volt. Ugyanezen a módon kell törekednünk arra, hogy a kedvező helyzetünkből a legteljesebb hasznot húzzuk és ne csak egyszerűen elpazaroljuk azt.

Saját életünket értelmessé tenni annyit jelent, hogy használjuk a Dharmát és alkalmazzuk a különböző módszereket, melyeket Buddha tanított. Buddha olyan sok módszert adott, hogy nem lehetséges azokat mind egyenként alkalmazni. Ezért kell azokat használnunk, melyeket képesek vagyunk alkalmazni.

A Dharmát gyakorolni legjobb esetben azt jelenti, hogy az ember úgy, mint Milarepa - elfordul minden világi dologtól. Manapság mégis kevés ember van, aki képes a Dharmát ilyen mértékben gyako-rolni. Ha úgy döntünk, hogy mi nem vagyunk képesek erre, akkor el kell határoznunk, hogy mi az a gyakorlási módszer, ami számunkra, saját személyünk számára lehetséges. Olyan sokat kell gyakorolni, amennyit csak tud az ember. Ez vonatkozik minden gyakorlatra, amit csinálunk: a meditációra, pozitív benyomások felhalmozására, a tisztító gyakorlatokra és természetesen az Előkészítő Gyakorlatokra is.

Az egyik lehetőség, amellyel pél-dául állandóan pozitív benyomásokat halmozhatunk fel, az a Buddháknak felajánlást tenni. Legjobb esetben abból ajánlunk fel sokat, amink van; ha ez nem lehetséges, akkor egyszerűen mindig felajánlhatunk tiszta vizet. Ha ez sem lehetséges, akkor felajánlhatunk például sok virágot. Ha ez sem lenne lehetséges, akkor gondolhatunk virágokra odaadással teli tudattal, és felajánlhatjuk azokat a Buddháknak. Azokat a virágokat is, melyeket valahol látunk, felajánlhatjuk a tuda-tunkban a Buddháknak. Ezeken a módszereken keresztül- Buddhának különböző módokon felajánlásokat tenni, ahogyan ez egyénileg lehetséges - lehet pozitív benyomásokat felhalmozni a tudatban.

Egy további lehetőség: a Szangával szemben nagylelkűnek lenni. Itt

KAGYÜVILÁG

ugyanaz érvényes, mint az előzőek-ben: a legjobb teljes mértékben nagy-lelkűnek lenni. Ha ez nem lehetséges, akkor abban a formában, ahogyan ez egyénileg megvalósítható. A Szangát tiszteletteljes tudattal támogassa az ember.

A harmadik lehetőség: minden érző lénnyel szemben nagylelkűnek lenni. Az ember mindig azt teszi, ami mindig lehetséges, hogy a lényeknek segítsen. Ha például egy szomjas állatot talál, akkor vizet ad neki.

Ezek különböző példák, melyek megmutatják, hogy mindig lehetséges különböző szinteken hasznosat tenni és érdemekkel teli gyakorlatokat végezni. Tényleg ezt kell tennünk, amennyire csak lehetőségünk van rá. Ez vonatkozik a már említett

7

Előkészítő Gyakorlatokra és mindenféle más cselekedetre is, me-lyeket saját pozitív benyomásaink erősítésére és a saját tudatunkat terhelő negativitás eloszlatására hasz-nálhatunk.

A káros cselekedeteket illetően nem kellene az embernek azzal a beállítottsággal rendelkezniük, hogy a súlyos, negatív tetteket - melyek annyira nyilvánvalóan negatívak, hogy az ember könnyen felismeri azokat - elkerüli és nem törődik a kis negativitásokkal. Egy negatív tett, legyen az nagy vagy kicsi, mindig negatív, és mindig szenvedéssé és problémákká fog változni. A hatás mindig negatív lesz, mivel ez minden esetben az azt okozó cselekedetnek fog megfelelni. Ezért nem szabad csak a nagy negatív cselekedetek elkerülésére koncentrálni, hanem a kicsiktől is tartózkodni kell, melyeket olyan könnyen követ el az ember.

Ez érvényes a hasznos viselkedésre is: egyrészről természetesen arra kell koncentrálni, hogy olyan hasznosan és pozitívan cselekedjünk, amennyire számunkra ez csak lehetséges. Sosem szabad azonban azt gondolni, hogy a kis pozitív tetteknek nincs értékük és ezért ezeket nem fontos megtenni. Ilyen helyzet nagyon könnyen előfordulhat: az ember azt gondolja, hogy úgysem képes arra, hogy nagymértékű pozitivitást gyakoroljon, és ezért el sem kezdi azt. Egy pozitív cselekedetnek mégis mindig meg lesz a megfelelő

eredménye, és mindig azt kell tenni, ami saját személyünknek módjában áll; és a kis, pozitív cselekedeteket sohasem szabad elhanyagolni. A gyakorlatot érintően sem szabad azt gondolni, hogy nem éri meg elkezdeni sem, mert úgysem sikerül nagymértékben gyakorolni, hanem annyit kell csinálni, amennyi számunkra a legmegfelelőbb.

Ez a példa is illusztrálja, hogy miért olyan fontos még a legkisebb negatív cselekedettől is távolságot tartani: képzeljetek el egy nagy halom száraz füvet, mely halom olyan nagy, mint egy hegy. Ha ezt a halmot egy kis lánggal meggyújtja az ember, az egész fű el fog égni.

Hasonlóképpen, még a legkisebb negatív cselekedetnek is nagy lehet a romboló hatása.

A MULANDÓSÁG

A négy gondolat közül a második a mulandóságra vonatkozik. Sok ember hal meg fiatalon, és csak kevesen halnak meg öregen, végelgyengülésben. A különböző módok, ahogyan ez megtörténik, egy példán keresztül illusztrálható k. Egy mécses egy vajjal teli tartóból és egy kanócból áll. Ha egy ilyen lámpát egészen a mécses széléig megtöltöttek vajjal, és a kanóc még nem ég, akkor ez egy ember születése előtti helyzetének felel meg. Egy vajmécses, amely teljesen leégett, egy olyan embernek felel meg, aki végelgyengülésben halt meg. E két lehetőség között számos variáció létezik. Valójában sokkal több olyan körülmény van, amely a halálunkhoz vezet, mint amelyek az életünket segítik, és úgy tűnik, hogy a halálhoz vezető körülményeknek a múlthoz képest megnőtt a számuk. Régebben például az emberek gyalog jártak, és nem állt fenn annak a veszélye, hogy valaki autóbalesetben vagy repülőgép-szerencsétlenségben haljon meg. Ma rendkívül sok körülményt látunk, melyek az emberi életet veszélyeztetik, és csak keveset, melyek fenntartják azt.

Tudatosítanunk kell magunkban azt a tényt, hogy bár a halál egy biztos dolog, mégsem lehetünk sohasem biztosak abban, hogy mikor következik be. Életünk egy fűszálon levő harmatcsepphez hasonlítható,

KAGYÜVILÁG

mely nagyon törékeny; s amint feljön a nap, eltűnik.

Nagyon értékes életet nagyon nehéz elérni, de nagyon könnyű elveszteni. Az embernek nincs kontrollja a helyzet tartósságát illetően, amelyben van. Az "Értékes Emberi Test" sok lehetőséggel rendelkezik, azonban létezik mulandóság és halál is. Az ember sohasem tudja, hogy mikor jön el a halál; itt semmi sem biztos.

Az élet olyan, mint egy villanás. Bár az ember mindig sok tervet készít a jövőre, de ha ma lefekszik aludni, egyáltalán nem biztos, hogy holnap újra felébred. Minden korban meg lehet halni: közvetlenül a születés után, gyerekként, fiatalon, felnőttként vagy idős emberként. Tulajdonképpen csak kevesen vannak, akik idős emberként halnak meg. Általában az élet már előbb véget ér.

A halál tehát annyiban biztos, hogy kétségkívül eljön. Mégis bizonytalan a pontos időpont, mivel a halál nem követ szabályokat. A gyerekek nem feltétlenül élnek tovább, mint a szüleik, a tanítók nem feltétlenül halnak meg előbb, mint a tanítványaik, és így tovább. Tulaj-donképpen ezt az ember a saját ta-pasztalataiból is tudja, mégis az általános elképzelés az, hogy például azt tekintik normálisnak, ha a gyerekek tovább élnek, mint a szüleik. Ha mégis körbenézünk és visszaemlékszünk

8

a saját tapasztalásainkra, biztosan meg fogjuk állapítani, hogy ezek a dolgok nem rögzítettek: a szülők gyakran tovább élnek, mint a gyerekeik. Bár az embernek szerencséje van, hogy még életben van, egyáltalán nem magától értetődő, hogy ez még sokáig így megy tovább, mivel halálának időpontja bár-mikor bekövetkezhet. Ez a probléma az életünkkel: annyira törékeny, olyan könnyen elveszíthető, olyan könnyen elpusztítható.

A halál pillanatában nagyon egyedül van az ember. Teljesen mindegy, hány közeli és kedves barátja van, mennyire közel áll hozzá a családja, hány nővére, bátyja, barátja és barátnője van: ők a halál pillanatában nem követhetnek benneteket és nem segíthetnek nektek.

Ugyanennyire keveset segíthetnek az anyagi dolgok, melyek olyan fontosnak tűnnek számunkra: teljesen mindegy, mennyi pénzt gyűjtöttünk össze, milyen nagy és szép a házunk, milyen jó az autónk, ebből semmit sem vihetünk magunkkal. Egyszerűen lehetetlen, hogy bármit is magunkkal vigyünk, és így mindent itt kell majd hagynunk. Ez érvényes a testünkre is, mivel ez az, ami az életünkben a hozzánk legközelebb álló és a legkedvesebb a számunkra. Egész életünkön át kísér minket, mondjuk így: a testünk árnyéka. Nem szükséges, hogy magunkkal hordjuk vagy valamilyen módon törődjünk azzal, hogy ott van-e a testünk vagy nincs, mivel az automatikusan mindig jelen van. Mégis még ez sem kísérhet minket tovább a halál után.

Tehát valójában nincs semmi, amit magunkkal vihetnénk. Az egyetlen, ami a halál pillanatában valójában számít, ezek azok a tendenciák, melyeket felhalmoztunk a tudatunkban. A pozitív és a káros benyomások kísérni fognak bennünket, akár akarjuk, akár nem, mivel nem tudjuk csak a pozitívokat elvinni és a negatívakat hátrahagyni.

Ezek a tendenciák fogják meg-határozni a tudatállapotunkat. Tőlük függ, hogy a halálunkat és az azt követő időt hogyan tapasztaljuk meg. Ha sok pozitív benyomást halmoztunk fel a tudatunkban, akkor ennek megfelelő eredményt

kapunk. Sok boldogságot tapaszta-lunk majd, és nem találkozunk a szenvedésekkel, melyek káros ten-denciákkal járnak együtt.

Ha tudatunkban mégis a negatív tendenciák az uralkodóak, akkor ezek fogják tapasztalásainkat meghatározni, és ekkor szenvedést és fájdalmat fogunk tapasztalni. Tényleg tudatában kell lennünk ennek: halálunkkor és ami utána jön, semmi más nem segíthet, mint az a mód, ahogyan életünkben cselekedtünk.

A KARMA - OK ÉS OKOZAT

A karma - a négy gondolat közül a harmadik - az ok és okozati összefüggés témáját tárgyalja. Egy bizonyos cselekedet egy bizonyos eredményhez vezet. Egy pozitív cselekedet egy pozitív természetű eredményhez vezet, tehát boldogság és öröm tapasztalásához. Egy káros cselekedet viszont elkerülhetetlenül egy fájdalmas eredményt hoz, tehát szenvedést okoz.

Ez elkerülhetetlenül történik, mivel az eredmény mindig az ok ter-mészetének felel meg. Ha például elültetünk egy magot, belőle egy bizonyos növény sarjad, egy rizs-magból például egy rizsnövény, és nem valami más. Ezért hangsúlyoztam már az előbb is, hogy ebből a szempontból mennyire fontos na-gyon ébernek lenni és megtenni minden lehetségest, hogy nagy vagy kis mértékben a pozitív viselkedést erősítsük. A tudatunkban uralkodó tendenciák érnek majd először. Ha tehát olyan tendenciák vannak a tudatunkban, melyeket negatív viselkedési módok alakítottak ki, és ezek az uralkodóak, akkor először ezeket tapasztaljuk, és ezek fogják életünket meghatározni. Ekkor szenvedést tapasztalunk és boldogtalanok leszünk. Ez ismét azt fokozza majd, hogy életünkben nehezen fogunk boldogulni és problémáink tovább növekednek.

Ha másrészről viszont a pozitív, a hasznos életvitelünket erősítjük, és gondoskodunk arról, hogy életünkben ezek kerüljenek túlsúlyba, akkor a boldogság és öröm az életünkben növekedni fog és uralkodó lesz. Ez ismét azt a képességünket

KAGYÜVILÁG

segíti elő, hogy tovább erősítsük a pozitív viselkedésformákat.

Sok kis dolog összegyűlik, és ezért egy látszólag kis pozitív cse-lekedetet sem szabad elhanyagolni, s mindig erőnkhöz mérten kell igyekeznünk.

Ezt a négy gondolatot nem "találta ki" senki, sem én, sem egy másik láma. Nem valami kitalált dolog a ti megtévesztésetekre. Ezek hitelesek és teljesen igazak; Sákjamuni Buddha tanította ezeket. Buddha mindenttudó bölcsességéből adta ezeket a tanításokat, szerető jóságából és tudásából. Mindenkinek erős elhomályosulásai vannak a tudatban, holott a fő zavaró érzelmek a kötődés, a harag és a nemtudás. Ezekből számos további zavaró érzelem keletkezik a tudatunkban. Ezek befolyásolják a cselekedeteinket, és így sok negatív tevékenységhez vezetnek. Jelenlegi helyzetünk az, hogy a tudatunkban levő zavaró érzelmek az uralkodóak, és testi, szóbeli és tudati tevékenységhez vezetnek, ami által karmát halmozunk fel. Általánosságban szólva számos negatív cselekedet létezik, de ezeket bizonyos kategóriákba soroljuk: három a testünkkel kapcsolatos, négy a beszé-dünkkel, és további három a tuda-tunkkal. A három negatív cseleke-

9

det, melyet a testünkkel hajtunk végre: az ölés, a lopás és a szexuális visszaélés. Négy a beszédé: a hazug-ság, a rágalmazás, a durva szavak használata és az értelmetlen beszéd.

A tudatnál rosszindulatról, kap-zsiságról és téves nézetekről beszé-lünk. A tíz negatív cselekedetet mindenképpen el kell kerülnünk, és mindig az ellentétét kellene csele-kednünk, mégpedig a tíz pozitív cselekedetet.

Van még egy további fajtája a negatív cselekedeteknek, mely sokkal károsabb, mint az eddig felsoroltak. Ez az "öt rendkívül káros viselkedési mód":

1. a saját apát megölni 2. a saját anyát megölni 3. meggyilkolni egy Arhátot 4. egy Buddhát vagy valakit, aki

Buddhát képviseli, mint a saját tanítónkat, testileg bántalmazni; ez vonatkozik a Buddha-ábrázolások tudatos tönkretételére is;

5. viszályt szítani a Szangában.

Ezen öt cselekedet valamelyikének is a végrehajtása sok negatív karma felhalmozódását eredményezi. Ez sokkal negatívabb, mint a fentebb felsorolt tíz negatív cselekedet. Ezek-nek a cselekedeteknek az eredménye

különösen gyorsan érik meg, mégpedig közvetlenül a halál után, egy köztes periódus nélkül. Az ember e cselekedetek eredményeképpen közvetlenül egy paranoiaállapotban találja magát.

Azért nevezik ezeket a cseleke-deteket így, mivel ez szó szerinti fordításban így hangzik: "az öt cse-lekedet, melyeknél nincsen köztes lét". A "köztes lét" itt az eredmény megéréséig tartó időszakot jelenti.

Van további öt cselekedet, ami na-gyon hasonló ehhez az öthöz:

1. lerombolni egy sztupát 2. egy "hétköznapi" bodhiszattvát -

aki még nem érte el a közvetlen felismerés egyik szintjét sem - megölni

3. az ember saját szellemi tanítóját, lámáját megölni

4. nemi közösülés egy megvalósí-tott Arhattal

5. a Három Drágakövet - Buddhát, Dharmát, Szangát - meglopni, például lopáson keresztül visszavenni egy, a Három Drágakőhöz tett felajánlást.

Sokféle mód van a karma működé-sének e1magyarázására, és különféle cselekedettípusokat lehet megkü-lönböztetni. Mégis ez itt a negatív cselekedetek csoportosításának leg-megszokottabb módja: a tíz negatív, az öt rendkívül negatív, és öt olyan, melyek a legközelebb állnak ezekhez.

KAGYÜVILÁG

Általában véve a negatív cseleke-deteknek egyetlen pozitív tulajdon-ságuk sincs; egyszerűen csak károsak. Buddha egyszer mégis azt mondta, hogy kijelenthetjük: "Van a negatív cselekedeteknek egy jó tulajdonsága, mégpedig az, hogy a belőlük származó negativitás újra megtisztítható." Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy káros tettnek önmagában van egy jó tulajdonsága, hanem ez csak egy mód annak a kifejezésére, hogy a negativitás újra meg lehet tisztítani.

Ez a megtisztítás az úgynevezett "Négy Erő" alkalmazásán keresztül lehetséges. Itt mégis különbséget kell tennünk. Úgy tűnik, az általános nézet az, hogy vannak bizonyos cselekedetek, ahol- a "Négy Erő" alka1mazásának ellenére - rendkívül nehéz bizonyos negatív tettekből származó tendenciákat eltávolítani. Itt az előbb leírt öt rendkívül káros tettről van szó. Egy további kivétel, aminél különösen nehéz a tudatban levő benyomásokkal dolgozni, amikor az embernek semmi bizalma sincs a Három Drágakőben, és téves nézetekhez ragaszkodik.

A SZAMSZÁRA HÁTRÁNYAI

Karmánk szerint, mely külőnböző tapasztalatokká érik be, tovább forog a feltételekhez kötött lét kereke; és ez a Szamszára. A cselekedetek és a karma összegyűlik, és általuk tapasztalások jelennek meg. Ha a pozitív cselekedetek vannak túlsúlyban, akkor egy többé-kevésbé örömteli eredményt fogunk tapasztalni, a negatív cselekedeteknél pedig túlnyomó részben szenvedést. Ilyen módon a Szamszárán belül különbséget teszünk hat különbözőféle tapasztalás, létkarma között: a paranoia állapotai, a szellemek világa, az állati létforma, az emberi létforma, a félisteni és az isteni állapotok. Teljesen mindegy, hogy ezek kőzűl az állapotok közül melyiket figyeljük meg, mert úgysem találunk mást, csak szenvedést. A Szamszára nem más, mint szenvedés, mert ez mindig a felhalmozott cselekedetek eredménye. Rövid pillantást vethetünk a hat állapotra, hogy betekintést kapjunk, hogy mit tapasztal valaki, aki odaszületik újra. A paranoiaállapot

10

nemcsak egy világ neve, hanem egy bizonyos tudatállapot elnevezése, mely különböző alcsoportokra osztható fel: például 18 különböző "pokol" létezik, s ezekből nyolcban a lények főként hőségtől szenvednek, további nyolcban pedig főleg extrém hidegtől. Ennek a világnak a környékén még további két pokol létezik, tehát így összesen 18. Ezen állapotok mindegyikében semmi más nem tapasztalható, csak hőség és hideg, kizárólag rendkívül nagymértékű szenvedés.

Most azt gondolhatná az ember, hogy mivel a paranoiavilágokban nagy a szenvedés, így a többi létvilág nem ennyire rossz. Azonban ekkor meg kell néznünk, hogy például mi tapasztalható a szellemek világában. Az ott élő "éhes szellemek" nagyon erősen éhségtől és szomjúságtól szenvednek. E világ jellemzésének egyikében azt mondják, hogy "egy éhes szellem 100 évig még azt a szót sem hallja, hogy 'étel' vagy 'ivóvíz', és semmilyen lehetősége nincs, hogy hozzájusson". Azt tanítják, hogy az éhes szellemeknek akkora a hasuk, mint egy hegy, és a nyelőcsövük olyan vékony, mint egy hajszál. Lehetetlen számukra, hogy annyi táplálékhoz jus-sanak, amennyi csillapítaná az éhsé-güket és a szomjúságukat. Még akkor is, ha találnak valamennyi élelmet vagy vizet, ez abban a· pillanatban, ahogy magukhoz veszik, valami undorító dologgá, mint például vérré vagy gennyé válik. Ez a fő ta-pasztalásuk, mely valójában nem más, mint szenvedés.

Ezek után azt lehetne gondolni, hogy az állati világban nem ilyen rossz a helyzet. De, ha megfigyeljük az állatok helyzetét, akkor itt sem találunk semmi mást, csak szenvedést. Könnyen látni lehet, hogy mennyi szenvedést tapasztalnak a vízben és a földön élő állatok, mert vadásznak rájuk és kihasználják őket.

Ezeket a világokat a három "al-sóbb" világnak nevezik, mivel a szenvedés bennük nagyon erős és domináns. Mégis az úgynevezett három "felsőbb" világban sem talá-lunk mást, mint szenvedést. Az asurák, a félistenek legfőbb prob-lémája például a féltékenység: látják

az istenek kellemes tapasztalásait és irigyek, mivel saját tapasztalásaik nem felelnek meg ezeknek. Ezért állandóan az istenek ellen harcolnak, mégsem győznek sohasem. Mindig ők a vesztesek és állandóan . féltékenyek, ami szenvedést okoz világukban.

De a valódi istenek is szenvednek: bár életük során sok örömben van részük, haláluk előtt szörnyű sok szenvedést tapasztalnak azáltal, hogy tudatosodik bennük a haláluk. A közeledő halálukat hét nappal előre már tudják, de ez a hét nap az istenek világában hét emberi évnek felel meg. Az istenek tehát hét éven át pontosan látják, hogy haláluk után hova fognak újraszületni, és mivel az összes jó karmájukat elhasználták, alsóbb világokba zuhannak.

Azt, hogy közeleg a haláluk, bi-zonyos jelek alapján veszik észre: például, hogy a testüket díszítő vi-rágok elkezdenek hervadni, és hogy a testük kellemetlen szagot kezd árasztani. Tehát az istenek világa is rendkívül szenvedésteli.

Végül az emberi világban a születés, öregség, betegség és halál szenvedéseit tapasztaljuk.

Tehát bármelyik létformát is néz-zük, azt látjuk, hogy a Szamszára és a szenvedés ugyanazt jelenti. A Szam-szárát ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor az ember egy tűn ül: nem létezik egyetlen pillanat sem szen-vedés nélkül.

A négy gondolat, melyek által el- - fordulunk a Szamszárától, tényleg

nagyon fontos a számunkra. Sokan a régi mesterek közül használtak egy bizonyos idézetet. Azt mondták: "Az előkészítő gyakorlatok mélyrehatóbbak, mint a fő gyakorlat." A Dharma-gyakorlatban való fejlődésünkhöz lényegi fontosságú, hogy ezen alapvető látásmódokat nagyon tisztán megértsük. Ezért kell időt fordítanunk arra, hogy e négy gondolat értelmét alaposan át-gondoljuk. Először, miután az ember az "Értékes Emberi Test"-ről szóló magyarázatokat részletesen átvette és megértette, csak azután tudja azokat valójában értékelni. Utána rátérünk a "mulandóságra", s ha ezt részletesen végiggondoltuk, természetes módon megértjük, hogy

Kagyü világ

hogyan működik a karma, s ezután azt, hogy hogyan működik a Szamszára, és hogy milyen szenvedések vannak a különböző világokban.

Ha kifejlesztettük ezt az alapvető látásmódot, akkor egy szilárd alappal rendelkezünk, melyre felépíthetjük a Dharma-gyakorlatunkat, mégpedig "A Négy Különleges Előkészítő Gyakorlatot", melyek a következők: Leborulás, Gyémánt Tudat, Mandala-felajánlás és Guru Jóga. Ekkor tényleg egy olyan szilárd alappal rendelkezünk, mely által képesek leszünk kibontakoztatni a közvetlen felismerést. Ha nem törődünk ezzel a szilárd alappal, akkor meglehet, hogy nehéz lesz elérni mindezeknek a gyakorlatoknak az eredményét. Ez olyan, mint amikor egy házat épít az ember: egy jó alapra van szükségünk, máskülönben a ház később könnyen összedőlhet - az ember nem hagyatkozhat erre.

Tulajdonképpen ehhez a témához sokkal több magyarázat tartozik, de kérlek benneteket, emlékezzetek az itt elmondottakra.

A Szamszárában lenni szenvedést jelent. Nekünk mégis örülnünk kell, mivel nagyon kedvező helyzetben vagyunk, mert képesek voltunk egy "Értékes Emberi Test"-tel újraszületni. Ez azt jelenti, hogy egy olyan nagyszerű lehetőséggel rendelkezünk, melyet más létformákban nem találunk meg. Rendelkezünk egy bizonyos mértékű szabadsággal, így képesek vagyunk különbséget

11

tenni a jó és a káros cselekedetek között. Képesek vagyunk feladni a negatív cselekedeteket, és a pozi-tívakra koncentrálni. Ha életünkben hasznos cselekedeteket gyakorlunk, ennek az életnek a során elérhetjük a Szamszárától való megszabadulás állapotát. Viszont ha nem törődünk ezzel, és továbbra is negatívan cselekszünk, akkor az ennek megfelelő eredményt kapjuk majd, és ekkor nem tudjuk megszabadítani magunkat a Szamszárától. Ekkor az újraszüle-tések örök körforgásában maradunk, és az egyik vagy a másik létállapotba vándorolunk.

Ezért kell itt és most tudatában lennünk ennek a nagy lehetőségnek, és megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy addig használjuk ezt, amíg a rendelkezésünkre áll.

Tudom, hogy ebben az értelemben mind nagyon igyekeztek. Az emberek manapság nagyon elfoglaltak, sok pénzt kell keresniük stb. Mégis fordítsatok időt arra, hogy elmenjetek a Dharma-tanításokra és gya-koroljátok azokat. Ez nagyon jó és hasznos, és szeretnélek benneteket bátorítani, hogy folytassátok. Soha ne hagyjátok abba a Dharma gyakorlását.