A KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI REGIONÁLIS KÖRNYEZETVÉDELMI...

Környezetvédelmi demokrácia a gyakorlatban


Kézikönyv a közösségi részvételrôl környezetvédelmi és vízügyi hatóságok szakemberei részére

KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAIRegionális Környezetvédelmi Központ

Környezetvédelmi dem

okrácia a gyakorlatban

A KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI REGIONÁLIS KÖRNYEZETVÉDELMI KÖZPONT

egy nem profitorientált, független és pártatlan szervezet, amelynek célja, hogy se-

gítsen megoldani Közép- és Kelet-Európa környezetvédelmi problémáit. A központ

úgy igyekszik elérni céljait, hogy segíti az együttmûködést a nem kormányzati

szervezetek, az üzleti vállakozások, a kormányok és egyéb a környezetvédelem-

ben érdekelt felek között. Továbbá a központ segíti a fent említett felek között az

információk szabad áramlását és környezetvédelmi ügyekben támogatja a közvé-

lemény bevonását a döntéshozatalba.

A REC-t 1990-ben hozta létre az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Bizottság

és Magyarország. A REC jelenlegi jogi alapjait egyfelôl az az egyezmény teremti

meg, amelyet 27 ország kormánya és az Európai Bizottság írt alá, másfelôl pedig

egy nemzetközi megállapodás, amely a REC és a magyar kormány között jött létre.

A REC központja Szentendrén, Magyarországon van, továbbá az intézmény helyi

irodákkal rendelkezik az általa támogatott 15 Közép- és Kelet-Európai országban.

Ezek a következôk: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság,

Észtország, Horvátország, Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelország, Lettország,

Litvánia, Macedónia, Románia, Szlovákia és Szlovénia.

A REC jelenlegi támogatói az Európai Bizottság és Albánia, Belgium, Bosznia és

Hercegovina, Bulgária, Kanada, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finn-

ország, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Lettország, Litvánia,

Hollandia, Lengyelország, Szlovénia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, az

Egyesült Államok és Jugoszlávia illetve más kormányközi és magánfinanszíro-

zású intézmények.



Irta: Fülöp Sándor

Szerkesztette: Tóthné Nagy Magdolna

SzentendreMÁRCIUS 2002


Röviden a REC-rôl

A Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ egy nem profitorientált, független és pár-tatlan szervezet, amelynek célja, hogy segítsen megoldani Közép- és Kelet-Európa környezetvédelmi prob-lémáit. A központ úgy igyekszik elérni céljait, hogy segíti az együttmûködést a nem kormányzati szerveze-tek, az üzleti vállakozások, a kormányok és egyéb a környezetvédelemben érdekelt felek között. Továbbáa központ segíti a fent említett felek között az információk szabad áramlását és környezetvédelmi ügyek-ben támogatja a közvélemény bevonását a döntéshozatalba.A REC-t 1990-ben hozta létre az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Bizottság és Magyarország. A RECjelenlegi jogi alapjait egyfelôl az az egyezmény teremti meg, amelyet 27 ország kormánya és az EurópaiBizottság írt alá, másfelôl pedig egy nemzetközi megállapodás, amely a REC és a magyar kormány közöttjött létre. A REC központja Szentendrén, Magyarországon van, továbbá az intézmény helyi irodákkal ren-delkezik az általa támogatott 15 Közép- és Kelet-Európai országban. Ezek a következôk: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Horvátország, Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelor-szág, Lettország, Litvánia, Macedónia, Románia, Szlovákia és Szlovénia.A REC jelenlegi támogatói az Európai Bizottság és Albánia, Belgium, Bosznia és Hercegovina, Bulgária,Kanada, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország,Japán, Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, azEgyesült Államok és Jugoszlávia illetve más kormányközi és magánfinanszírozású intézmények.

©2002 The Regional Environmental Center for Central and Eastern Europe

A Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ elôzetes és írásos engedélye nélkül tilosa kiadványt részben vagy egészben sokszorosítani vagy bármilyen más módon rögzíteni és hasznosítani.

ISBN: 963 9427 07 2

Kiadja a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi KözpontAdy Endre út 9-11, 2000 Szentendre, Magyarország.

Tel: (36-26) 504 000, Fax: (36-26) 311 294, E-mail: [email protected]. Web-oldal: www.rec.org

A nyomdai munkákat a ProTertia végezte, Magyarországon.

Ez a kiadvány — hasonlóan a REC minden kiadványához — vagy újrahasznosított papírra készült, vagyolyan papírra, amelynek elôállításához nem használtak klórt vagy klór alapú vegyületeket.

Elôszó 13

Bevezetés 15

1. A közösségi részvétel jogintézményének társadalmi környezete 17

1.1 A közösségi részvétel fogalma 17

a közösségi részvétel az ügyféli jogokhoz képest — közérdek — speciális jogosítványok

1.2 A közösségi részvétel kialakulása 17

utólagos tudomásra jutás — tiltakozó akciók — a környezettudatosság növekedése

1.3 A közösségi részvétel jelentôsége 19

a. A közösségi részvétel jelentôsége a környezet védelmének szempontjából 19„a környezet nagy” — a környezetvédelmi államigazgatás forráshiányos — a környezetvédôk sajátos szakmai felkészültsége — a NIMBY-szindróma

b. Az államigazgatási eljárás átláthatósága és elszámoltathatósága 20az adófizetôk pénze — a hivatalnokok társadalmi elfogadottsága — a demokrácia idôigényessége

c. Nemzetközi kötelezettségek, az új igazgatási felfogás terjedése 20Rio — Aarhus — Londoni Egyezmény — Uniós szabályok

2. A közösségi részvétel nemzetközi szabályai 21

2.1. Az Aarhusi Egyezmény 21

a. Az Aarhusi Egyezmény létrejötte, további fejlôdése 21az európai környezetvédelmi miniszterek találkozói — aláírások és ratifikációk— a munkacsoportok

b. Az Aarhusi Egyezmény fôbb rendelkezései 22a közösségi részvétel rendszere — a három pillér, alapelvek és definíciók —részvételre képesítés — ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT

2.2. Az EU közösségi részvételi szabályai, különös tekintettel avízügyi jogszabályokban található szabályokra 22

2.2.1. Általános részi szabályok 25az információs irányelv — a hatásvizsgálati irányelv — az IPPC irányelv — az EPER információs rendszer és a PRTR viszonya

2.2.2. Különös részi szabályok 25

T A R T A L O M

K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I D E M O K R Á C I A A G Y A K O R L A T B A N 3

a. A vízvédelmi keretirányelv közösségi részvételi rendelkezései 25a közösségi részvételt szabályozó 14. § — véleménynyilvánítás és konzultáció — részvételre képesítés — közösségi részvétel az ellenôrzésben és visszacsatolásban

b. A szennyvíz-irányelv közösségi részvételi rendelkezése 26közösségi részvétel mint járulékos jogintézmény — aktív és passzív információszolgáltatási kötelezettségek

c. Titokvédelem a közösségi vízjogban 27az Egyezményen túlmenô régebbi titokfajták a talajvízvédelmi irányelvben —az aggregált kibocsátási és a környezetállapotra vonatkozó információ mintalkivétel

d. Az ivóvízre vonatkozó európai jog és a közösségi részvétel 27közösségi részvétel mint a kivételképzést hátráltató jogintézmény — szuperaktívinformációszolgáltatás az ellenôrzés nélküli egyedi szolgáltatóhelyekrôl — „termékjelzés” — a 98/83/EC Irányelv információs szakasza

2.3. A nemzetközi vízvédelmi jog közösségi részvételi szabályai 29

a. Közösségi részvétel a határokat átlépô vízfolyások és nemzetközi tavak védelmérôl és használatáról szóló nemzetközi szerzôdésben 29önálló szakasz a nyilvánosság tájékoztatásáról — titokvédelem a Helsinki Egyezményben

b. A Londoni Vízegészségügyi Jegyzôkönyv 30a közösségi részvétel mint alapelv — funkcionális közösségi részvételi rendelke-zések — önálló szakasz a részvételre képesítésrôl

c. A Duna védelmérôl és fenntartható használatáról szóló nemzetközi egyezmény 31a vízi környezet állapotára vonatkozó információ korlátozás nélküli kiszolgáltatása

2.4. A közösségi részvétel egyéb nemzetközi szabályai, és az érvényesítésükre irányuló erôfeszítések 31

Amerika-közi stratégia a közösségi részvétel elôsegítésére — a World ResourcesInstitute (WRI) nemzetközi indikátorai a környezeti demokrácia mérésére

3. A közösségi részvételre vonatkozó általános szabályok a magyar jogban 33

3.1. Alkotmányjogi alapok 33

3.1.1. Garanciák az Alkotmányban 33az egészséges környezethez való jog — a testi és lelki egészséghez való jog — a véleménynyilvánítás szabadsága, a közérdekû adatok megismerésének joga ésa sajtószabadság

T A R T A L O M

K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I D E M O K R Á C I A A G Y A K O R L A T B A N4

Kérdés: Mit kell tenni akkor, ha az ügyintézô úgy látja, hogy az általa alkalmazott alacsonyabb szintû jogszabály (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet stb.) ellentétben áll az Alkotmányban biztosított jogosultságokkal?

3.1.2. Az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 34az adatok és gondolatok megismerési szabadságának korlátozási lehetôségei ésfeltételei

Kérdés: Mit kell tenni akkor, ha az ügyintézô úgy látja, hogy az általa alkalmazott alacsonyabb szintû jogszabály (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet stb.) vagy töretlen joggyakorlat ellentétben áll egyes nemzetközi szerzôdésekkel?

3.1.3. A jogalkotásról szóló törvény közösségi részvételi rendelkezései 35a. A jogalkotásról szóló törvény általános rendelkezései 35a jogszabály jelentôsége a közösségi részvétel egész rendszere szempontjából— a közösségi részvétel alanyai

b. A közösségi részvétel idôszerûsége 36részvétel a jogalkotási programokban

c. Jogszabálytervezetek véleményezési eljárása 36a részvétel hatékonyságának feltételei

d. A társadalmi vita „elfeledett” szabályai 37Kérdés: Mi a jogkövetkezménye annak, ha a jogszabály elôkészítéséért felelôsszerv a Jogalkotási Törvényben (Jtv) meghatározott közösségi részvételi szabályokat nem tartja be?

Kérdés: Vonatkoznak-e a leírt közösségi részvételi szabályok az önkormányzatirendeletek, így pld. a település-rendezési tervek elfogadására is?

3.2. A közérdekû bejelentések, javaslatok és panaszok 39

régi jogszabály új társadalmi környezetben

a. A közérdekû bejelentésekben eljáró hatóságok meghatározása 40b. A közérdekû bejelentés és a közérdekû javaslat meghatározása 40a költségekre vonatkozó bírói gyakorlat

c. A közérdekû bejelentés és javaslat elintézése 41a bejelentés megtétele — a szóbeli eljárás megengedettsége — illetékmentesség— az elfogultság szabályozása — intézkedések

d. A közérdekû bejelentést vagy javaslatot tevô védelme 43a bejelentô védelmére és a jóhiszemûség vizsgálatára vonatkozó bírói gyakorlat

e. A panasz 44a panasz szubszidiáris jellege — „vásárlók könyve”

f. A végrehajtás garanciái 44kétévenkénti elemzési kötelezettség — a tömegtájékoztatásnak szánt szerep —a rövid úton történt bejelentések

T A R T A L O M


Kérdés: Vonatkoznak-e a közérdekû bejelentések, javaslatok és panaszok intézésére az Áe. rendelkezései?

Kérdés: Mi a teendô akkor, ha egy beadványt az ügyfél közérdekû bejelentésneknevez, de azt fellebbezésnek is lehetne minôsíteni?

3.3. Az államigazgatási eljárás általános szabályai — az ügyféli jog és a közösségi részvétel 46

3.3.1. A közösségi részvételt alátámasztó alapelvek 46törvényesség, demokratizmus, humanizmus — az együttmûködés elve — ajóhiszemû közremûködés és a tájékoztatás elve

3.3.2. Az ügyfél fogalma 47a szerv, amelynek feladatkörét az ügy érinti — az Országos Vízügyi Igazgatóságegy jogesete — a nem jóhiszemûen eljáró ügyfelekkel kapcsolatos eljárás — aLegfelsôbb Bíróság álláspontja a kereshetôségi jogról

Kérdés: Mit jelent az Áe. 3. § (4) bekezdés II. fordulatában a „szerv” kifejezés?

3.3.3. Az ügyféli jogkör tartalma 48a. Az eljárás megindítása, kezdeményezése, illetôleg a más által indított eljárásról történô értesítés 48a kérelem visszavonása — a kérelem beadásának eljárási könnyítései — az államigazgatási szerv hallgatása/vonakodása

b. Az eljárási cselekmények megfelelô rögzítésének kezdeményezése 51c. Képviselet 51d. Részvétel egyes eljárási cselekményekben 51e. A bizonyítás anyagának szolgáltatása 51az ügyfél nyilatkozata és a tanúvallomás bizonyító erejének összevetése — a valótlan tényállítás szankciója

f. Második szakértô kirendelésének indítványozása 52a költségek kérdése

g. Aktív részvétel a tárgyaláson 52h. Közbensô eljárás megindítása 52i. Iratbetekintés 53ügyfelek és egyéb érdekeltek — a tanácskozásról és szavazásról készültjegyzôkönyvek és egyéb kivételek

j. A határozat indokolási kötelezettsége ellenérdekû ügyfél részvételére tekintettel 53k. A határozat kézbesítése 53l. A határozat kijavításának vagy kiegészítésének kezdeményezése 53 m. Jogorvoslati jog 54

3.3.4. Az ügyféli jog és a részvételi jogkör összevetése 54a közösségi részvétel három pillére — részvételre képesítés

T A R T A L O M


Kérdés: Az ügyféli jog és a közösségi részvétel jogának nagyfokú egybeesése jelenti-e egyben azt is, hogy minden részvételre jogosultnak egyúttal ügyféli joga is van?

3.4. Az Adatvédelmi Törvény 55

a. A személyes adat és a közérdekû adat meghatározásai 55a jogi személyek „személyes” adatai

b. Az aktív és passzív információszolgáltatási kötelezettség az Adatvédelmi Törvényben (Atv.) 56„elektronikus információszabadság” — a Bács-Kiskun megyei modell — a részvételre képesítés jelentôsége

c. A kivételek 57államtitok — szolgálati titok — a belsô kommunikációra készült adat — döntés-elôkészítô adat

d. Az adott hatóságnál nem található adatra vonatkozó, és az ésszerûtlenül vagy homályosan megfogalmazott kérés 60„adat, ami nincs” — a „kezelésében levô” kifejezés értelmezése — a más formában rendelkezésre álló adat — a Legfelsôbb Bíróság egy jogesete

e. Az adatszolgáltatás határideje és költségei 60A Legfelsôbb Bíróság jogesete a nagymennyiségû fénymásolást igénylô kérésrôl— „Kié az információ és mi az ára?“

f. Eljárási garanciák és jogorvoslatok 60az Adatvédelmi Biztos értesítése — az Adatvédelmi Biztos állásfoglalásának kérése — rendkívüli bírósági jogorvoslat

Kérdés: Jogszerû-e, ha a hatóság ragaszkodik ahhoz, hogy az irattanulmányozásideje alatt a hatóság képviselôje jelen legyen?

Kérdés: Megtiltható-e a kérelmezô számára a közérdekû adatokat tartalmazódokumentumok lemásolása?

Kérdés: Érvényesíthet-e kártérítési felelôsséget az államigazgatási szervvel szemben az, akinek üzleti titkot tartalmazó dokumentumát államigazgatásiszerv az Atv. alapján harmadik személynek kiadta?

Kérdés: Fenyegethetik-e az Atv. alapján eljáró tisztviselôt a titoksértésbüntetôjogi következményei?

Kérdés: Mi a teendô akkor, ha az államigazgatási szerv nem rendelkezik a kértinformációval, és nem ismert számára olyan szerv, amely az információ birtokában van?

Kérdés: Szabályozhatja-e egy önkormányzat az adatkéréssel együtt járó költségtérítési kötelezettséget?

3.5. Sajtójog 65

a. A Sajtótörvény alapelvi szintû rendelkezései 66hiteles, pontos és gyors tájékoztatás

b. A tájékoztatáshoz való jog konkrét megjelenése 66a felvilágosítás megtagadásának esetei — a felvilágosítás egyeztetése az érintett szervvel

T A R T A L O M


c. Az újságíró jogállása 66a cikk tervezetének bemutatása az interjúalanynak — az újságíró védelme aközérdekû bejelentést tevôk védelmének szabályai szerint

Kérdés: Van-e szankciója annak, ha az újságíró megtagadja a cikk tervezeténekelôzetes bemutatását, vagy egyéb módon megszegi az Sajtótörvény (Stv.) 11. §-ában meghatározott kötelezettségeit?

3.6. Statisztikai jog 68a Statisztikai Törvény ellentmondásos szabályozása — az egyedi adat fogalma— a KSH feladatai az információszolgáltatás terén

Kérdés: Kiadható-e a Statisztikai Törvény alapján gyûjtött, de a hatóság kezelé-sében levô közérdekû adat, ha az egyedi jogi személyekre vonatkozik?

4. A környezetvédelmi jog közösségi részvételi szabályai 71

4.1. A Környezetvédelmi Kódex közösségi részvételi rendelkezései 71

4.1.1. A közösségi részvétel kitágított fogalma a Környezetvédelmi Törvényben (Kvtv.) 71részvétel egyedi hatósági ügyekben — részvétel az államigazgatás szervezômunkájában — a lakossági csoportok önálló környezetvédô tevékenysége

4.1.2. A közösségi részvétellel kapcsolatos definíciók és alapelvek 72érintett; érintett önkormányzat — tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság

4.1.3. A környezeti információs rendszerrel és a tájékoztatással kapcsolatos szabályok 72a Környezetvédelmi Kódex rendelkezéseinek közvetlen alkalmazhatósága —környezetvédelmi adatok bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba — a bejegyzéstörlése

4.1.4. A Kvtv. külön közösségi részvételi fejezete 73a. Az „állampolgárok” kifejezés értelmezése 73a nem magyar állampolgárok és a hontalanok jogállása a közösségi részvételben

b. A közérdekû bejelentésekkel való összefüggés 74c. A közösségi részvétel alanyai 74magánszemélyek, társadalmi szervezetek és önkormányzatok — a gazdaságiszervezetek közösségi részvételi jogosítványainak kérdése

d. Társadalmi szervezetek részvételi jogosítványai 74a garanciális háttérszabályok jelentôsége

e. A környezetvédô alapítványok jogállása 75az alapítványok önálló tevékenysége — a „társadalmi szervezet” kifejezés töb-bes értelmezése

T A R T A L O M


f. A „környezetvédelmi” államigazgatási eljárások 75környezetvédelmi engedélyezési ügyek — a környezetvédelmi hatóságok szakhatósági részvételével zajló ügyek — a Kvtv. hatályával kapcsolatos rendelkezések jelentôsége

g. Részvétel a stratégiai jellegû döntésekben 76rendezési tervek, jogszabály-elôkészítés — a minisztériumoknak a környezetvédelemmel összefüggô jogalkotási terveik megküldésére irányuló kötelezettsége

h. Kezdeményezési jog 77i. Közösségi részvétel polgári jogi ügyekben 77a társadalmi szervezetek korlátozott jogosultságai — a társadalmi szervezetekáltal indított perek összefüggése a közvetlen károsultak pereivel

Kérdés: Vajon csak az állami költségvetésbôl fedezett vizsgálati adatokközérdekûek a környezet állapotára, igénybevételére és használatára vonatkozóadatok közül?

Kérdés: Kik a közösségi részvétel alanyai?

4.2. Közösségi részvétel környezeti hatásvizsgálati ügyekben 79

egy gyakorlati felmérés tapasztalatai

a. Adatszolgáltatás a beruházónak 79adatszolgáltatás vs. polgári jogviszony

b. A közösségi részvétel alanyai a hatásvizsgálati eljárásban és értesítésük módja 80lakosság, társadalmi szervezetek, önkormányzatok — az önkormányzatok választási lehetôsége

c. Közösségi részvétel az elôkészítô szakban 80az írásbeliség dominanciája — a közzététel új szabályai — az észrevételek figyelembevétele

d. Közösségi részvétel a részletes szakban 81közérthetô összefoglaló — közmeghallgatás

Kérdés: Kezelhetôk-e együtt a hatásvizsgálati eljárásokban az önkormányzatok-tól különbözô jogcímeken érkezô vélemények?

Kérdés: Ki vezeti le a közmeghallgatást?

4.3. Közösségi részvétel a környezetvédelmi jog különös részében 83

4.3.1. A felszín alatti vizekre vonatkozó új szabályozás közösségi részvételi vonatkozásai 83a. Közösségi részvétel rendkívüli helyzetekben 83ingatlan-nyilvántartási bejegyzés

b. A Környezetvédelmi Felszín Alatti Víz és Földtani Közeg Nyilvántartási Rendszer 84Az Atv. alkalmazása — az üzleti titokra vonatkozó speciális szabályok — a statisztikai adatszolgáltatás és a közösségi részvétel keretein belül végzettadatszolgáltatás elvi különbözôsége

T A R T A L O M


4.3.2. Közösségi részvétel a természetvédelmi jogban 84részletesen kidolgozott részvételre képesítési szabályok — a polgáritermészetôrség

4.3.3. Közösségi részvétel a hulladékokra vonatkozó szabályokban 85a. A Kormány és az önkormányzatok aktív tájékoztatási kötelezettsége, valamint a jogalanyok adatszolgáltatási kötelezettsége 85a Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer adatainak nyilvánossága

b. Közmeghallgatás a hulladékgazdálkodási jogban 87c. Részvételre képesítési szabályok a hulladéktörvényben 87d. Közösségi részvételi szabályok a veszélyes hulladékról szóló kormányrendeletben 88a feldolgozott adatokhoz való hozzáférés — a költségtérítés kérdései

Kérdés: Ki a felelôs a különbözô környezetvédelmi jogszabályokban meghatározott közösségi részvételi szabályok megfelelô végrehajtásáért?

4.4. Közösségi részvétel a környezetvédelemmel rokon jogterületeken 89

az Államigazgatási eljárás (Áe). és a Kvtv. szabályainak alkalmazása — az Adatvédelmi Biztos vonatkozó állásfoglalásai

5. A vízgazdálkodási jog közösségi részvételi szabályai 91

5.1. A vízgazdálkodási nyilvántartások használatának kormányrendelet szintû szabályai 91

5.1.1. A vízgazdálkodási hatósági eljárás információs szabályai 91vízikönyv — közhitelesség és alapadat — ügyfélnyilvánosság

5.1.2. Vízgazdálkodási alapadatok 92Vízgazdálkodási Információs Rendszer (VIZIR)

5.2. A vízgazdálkodási nyilvántartások használatának miniszteri rendelet szintû szabályai 93

5.2.1. Vízrajzi tevékenység 93a vízgazdálkodási államigazgatási szervezetrendszer információval kapcsolatosfeladatai — a feldolgozott adatokért járó ráfordítás-arányos térítés — a szolgáltatott adatok továbbadásának garanciális szabályai

5.2.2. Vízgazdálkodási nyilvántartás 95természettudományos, gazdasági és jogi adatok — a Helsinki Egyezmény szabályaival történô összevetés

T A R T A L O M


5.3. A vízgazdálkodási információkra vonatkozó rendelkezések táblázatos bemutatása 96

Kérdés: Ki lehet-e adni az ügyfelektôl származó adatokat?

5.4. Az információszolgáltatáson kívüli részvételi jog lehetôsége a vízgazdálkodási jogban 98

Területi Vízgazdálkodási Tanácsok

6. A titokvédelem államigazgatási és polgári jogi vonatkozásai 101

6.1. Kivételek az Atv.-ben 101

belsô használatra készült és döntés-elôkészítéssel összefüggô adatok — a személyes adatok megítélése

6.2. Az államtitok 102

minôsítési eljárás, minôsítésre jogosultak, államtitokkör — az adatvédelmi biztos állásfoglalása a bôs-nagymarosi üggyel kapcsolatban

6.3. A szolgálati titok 103

minôsítési eljárás, minôsítésre jogosultak

Kérdés: Mik a jogkövetkezményei annak, ha egy arra jogosított szerv nem készítette el a Titokvédelmi Törvény (Ttkv) 27. § (4) bekezdésében megadott három hónapos határidô lejártáig a szolgálati titokköri jegyzékét?

6.4. Az üzleti titok 105

konjunktív elemek a Ptk. szabályában — az új versenyjogi szabályozás a titok-gazda tevékenységére vonatkozóan — az adatvédelmi biztos állásfoglalása a 12felügyelôségtôl kért bírságolási adatokról

6.4.1. Az Adatvédelmi Biztos állásfoglalásai az üzleti titokkal kapcsolatban 108

6.5. Szerzôi jog, szabadalmi jog 111

6.6. A polgári jogi alapú titokvédelemhez és a környezeti adatok hozzáférhetôségéhez fûzôdô érdekek összeegyeztetésére tett kísérletek 111

a környezeti hatásvizsgálati eljárás vonatkozó szabályai — a Legfelsôbb Bíróságés az Adatvédelmi Biztos gyakorlata

7. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási adatok hitelessége 115

7.1. Közhitelesség az ingatlan-nyilvántartásban 115

a bejegyzett jog fennállásának vélelme

7.2. A polgári eljárásjog közokirat-fogalma 116

a közigazgatási szerv ügykörében, meghatározott alakban kiállított okirat

T A R T A L O M


7.3. Hitelesség a mérésügyben 116

7.4. Hitelesség-fogalom a környezetvédelmi és vízgazdálkodási adatszolgáltatás számára 117

7.5. A hitelesség, és az államigazgatási szerv felelôssége az adatszolgáltatásért 117

általános kártérítési felelôsség — szerzôdéses felelôsség

8. A környezetvédelmi és vízvédelmi eljárások költségei az ügyfelek és a közösségi részvétel alanyai számára 119

8.1. Az államigazgatási illeték 119

8.1.1. Általános szabályok 120

8.1.2. A vízügyi hatósági eljárás illetéke 120

8.1.3. A környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági eljárások illetéke 121

8.2. Költségmentesség, illetékmentesség 121

a társadalmi szervek alanyi költségmentességének feltételei — tárgyi költségmentesség alkotmányos jogok érvényesítése esetén

9. Áttekintés 123

A szövegben használt jogszabályrövidítések táblázata 127

Irodalomjegyzék 129

Iratminták 131

Tárgymutató 139

T A R T A L O M


Immár több mint tíz éve, hogymegkezdôdött Magyarországon a demokra-tikus átalakulás, s ennek egyik elsô meg-nyilvánulásaként a környezetvédelmi de-mokrácia is fejlôdésnek indult. Százávalszervezôdtek a környezetvédelmi egyesüle-tek, civil szervezetek, szaporodtak a civilkezdeményezések, s az emberek kezdtékfelismerni, hogy joguk van tudni mi törté-nik velük, körülöttük, nemcsak szûk csa-ládjukban hanem a közösségben ahol él-nek, s szélesebb környezetükben is. Meg-született az Adatvédelmi Törvény, s vele azAdatvédelmi Biztos intézménye, majd aKörnyezetvédelmi Törvény és a különbözôkörnyezetvédelmi szektorális törvények,amelyek ma már számos jogi lehetôségetbiztosítanak a közösségi részvételre.

Az információhoz való szabad hozzáfé-rés joga, a részvétel joga a döntéshozatal-ban és a jogorvoslathoz való jog a kilencve-nes évek eleje óta fokozatosan részévé válta nemzetközi környezetvédelmi jognak is.Számos európai egyezmény és politikai nyi-latkozat foglalja magába ma már ezeket ajogokat és ró egyben kötelezettségeket aközszolgálati hatóságokra, annak érdeké-ben, hogy e jogok maradéktalanul érvénye-süljenek. Ezek közül az 1998 júniusábanaláirt Aarhusi Egyezmény joggal nevezhetôkorszakalkotónak, hiszen minden eddigi-nél teljesebben tartalmazza a közösségirészvétel jogintézményének mindhárompillérét: az információhoz jutás jogát, a rész-vétel jogát a döntéshozatalban és a jogor-voslathoz való jogot a környezetvédelmiügyekben. Az Aarhusi Egyezmény, amelyetMagyarország is aláirt és megerôsitett, hoz-

zájárul majd ahhoz hogy a közösségi rész-vétel három pillérét egységében szemléljükés alkalmazzuk. Részletes rendelkezéseivelott is segít utat mutatni, ahol esetleg mégnincs irányadó vagy egyértelmû jogszabály.A 2001. október 30.-án hatályba lépettegyezmény hatására egyébként az EurópaiUnió is kibôvíti környezetvédelmi irányel-veit, s átveszi az egyezmény rendelkezéseit.

A környezetvédelmi demokrácia az évti-zed eleje óta eltelt idôszak alatt lassan min-dennapjaink részévé válik, megtanulunk él-ni eszközeivel. A demokrácia kapuja mamár nyitva áll elôttünk, s csak rajtunk múlikállampolgárokon, s a velünk együttmüködôhatóságokon, hogy belépünk-e rajta vagy anyitott kapuban toporgunk.

De vajon ismerjük-e jogainkat, s kihasz-nálunk-e minden lehetôséget? Hatóságaink,közszolgálati intézményeink munkatársaivajon ismerik-e a környezetvédelmi ügyek-ben az információhoz való szabad hozzáfé-rés, a részvétel és a jogorvoslathoz való jogkülönbözô törvényekben, rendeletekbenszétaprózott megnyilvánulási formáit, rész-leteteit? Átlátják-e az összefüggéseket és al-kalmazzák-e a részvétel jogának eszközeit amindennapi gyakorlatban? Segítenek-e el-igazodni a civileknek? Hová fordulnak ta-nácsért ôk maguk ha útvesztôbe kerülnek?

E kézikönyv elsôsorban a környezetvé-delmi és vízügyi hatóságoknak, a miniszté-riumok, környezetvédelmi felügyelôségek,vízügyi igazgatóságok munkatársainak ésmindazon más hatóságok szakembereinekkíván segíteni a közösségi részvétellel kap-csolatos eligazodásban, akik nap mint naptalálkoznak az információhoz jutás, közös-

E L Ô S Z Ó


Elôszó

ségi részvétel és a jogorvoslat gyakorlatikérdéseivel, problémáival. Akiknek mun-kájuk folytán feladatuk, hogy segítsenek alakosságnak a környezeti információkhozvaló szabad hozzáférésben és a közösségfennakadás-mentes részvételében a külön-bözô környezetvédelmi és vízügyi dönté-sek elôkészitése során.

A kézikönyv „A civil társadalom szerep-vállalásának erôsitése a Duna-medenceszennyezésének megelôzése és csökkenté-se érdekében” c. két éves projekt keretébenkészült, a Globális Környezetvédelmi Alap(GEF) finanszírozásában. A projekt amelyMagyarországon és Szlovéniában zajlott aKelet- és Közép-európai Regionális Kör-nyezetvédelmi Központ (REC) vezetésével,a Resources for the Future és a New YorkUniversity School of Law, valamint a két or-szág környezetvédelmi és vízügyi miniszté-riumainak és civil szervezeteinek együtt-mûködésében, célul tüzte ki, hogy segítsé-get nyújt a környezetvédelmi és vízügyi in-formációhoz jutás és a döntéshozatalbanvaló részvétel akadályainak, problémáinakés lehetôségeinek feltárásában.

A kézikönyv, amelynek szerzôje FülöpSándor, a Környezetvédelmi Managementés Jogi Egyesület (EMLA) igazgatója, töb-bek között ezen elemzéseken és a projekteredményein alapul. A kötet elkészítésétegy mûhelyvita elôzte meg Dobogókôn,majd a projekt résztvevôinek további al-kalmuk volt arra hogy észrevételeiket aszerzônek eljutassák. Ezúton szeretnénk

köszönetet mondani a szerzônek, adobogókôi mûhelyvita résztvevôinek, va-lamint mindazoknak akik értékes megjegy-zéseikkel, hozzászólásaikkal, írott észrevé-teleikkel segítették a kötet a véglegesíté-sét. Külön szeretnénk megemlíteni többekközött: az Alsó-duna-völgyi Környezetvé-delmi Felügyelôség, az Alsó-Tisza-vidékiKörnyezetvédelmi Fel-ügyelôség, a Bara-nya megyei Fôügyészség, a Dél-DunántuliKörnyezetvédelmi Felü-gyelôség, azÉszak-Dunántuli Vízügyi Igazgatóság, aKözép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság,az Országos Vizügyi Fôigaz-gatóság Ható-sági és Jogi Fôosztálya, valamint MagyarGyárosok Országos Szövetsége (MGYOSZ)munkatársait.

Szeretnénk továbbá köszönetet monda-ni a kézikönyv során nyújott segitségért Je-linek Gabriella tanácsosnak, a Közlekedésiés Vízügyi Minisztérium munkatársának,Tahy Ágnesnek, a Közép-Duna-völgyi Víz-ügyi Igazgatóság munkatársának, TerdikAdrienne fôosztályvezetô asszonynak ésBenkô Gyöngyi fôtanácsosnak, a Környe-zetvédelmi Minisztérium munkatársainak,Vargáné B. Gabriellának, a Tiszaklub, vala-mint Lenkei Péternek a Levegô Munkacso-port szakértôinek.

Köszönet illeti továbbá Hatfaludi Juditota kötet szerkesztéséért, Barna Zoltánt, alayoutért, Szálasi Orsolyát, a kötet tárgymu-tatójának elkészitéséért, Sándor Beát a szö-veg ellenôrzéséért és Falvay Lászlót a cim-lap tervezéséért és a képekért.

E L Ô S Z Ó


Tóthné Nagy MagdolnaREC Programvezetô

Az érintett közösségek, a környezetvé-delmi társadalmi szervezetek részvétele akörnyezetvédelmi problémák megoldásá-ban mára elengedhetetlenné vált. A környe-zetvédelmi és azzal rokon államigazgatásiágazatok mindennapi gyakorlatábanugyanakkor gondot okoz az, hogy jelenlega közösségi részvételre vonatkozó szabá-lyozás rendkívüli módon szétaprózott, ho-lott a közösségi részvétel egységes rend-szert alkot, és hatékonysága csak így érhet-né el a kívánatos szintet. Arra biztatjuk ezérta környezetvédelmi és vízgazdálkodási ál-lamigazgatási szakembereket, hogy az elôt-tük levô olyan ügyekben, amelyekben a la-kosság érintettsége jelentôs, ne csak az ügy-re vonatkozó néhány jogszabályban foglaltegy-két közösségi részvételi részletszabálytalkalmazzák, hanem ismerkedjenek meg ateljes rendszerrel, az alkotmányos alapok-kal, az Adatvédelmi Törvény és az állam-igazgatási eljárási jog alapvetô szabályaival,azután a Környezetvédelmi Kódexszel,illetôleg az olyan keretirányelvekkel, mintaz új Hulladékgazdálkodási Törvény.

A kézikönyv elsô részében összefoglaljuka témára vonatkozó nemzetközi jog alapvetôismereteit, amelyek egyrészt érzékeltetik azt,hogy a világ államigazgatási jogászai milyennagy jelentôséget tulajdonítanak ma már aközösségi részvételnek, és azt is, hogy ez aszabálytömeg milyen gyors ütemben növek-szik. Szerencsére 1998-ban megszületett akörnyezetvédelmi ügyekben a közösségirészvételrôl szóló Aarhusi Egyezmény,amely összefoglalja a közösségi részvétel jo-gának eddigi vívmányait és kiváló alapot ada rendszerszemléletû jogalkalmazáshoz.

A könyv második felében áttekintjük amagyar környezetvédelmi és vízgazdálko-dási jog közösségi részvételi szabályait, azta rendszert követve, amit a magyar jogal-kotó leginkább megszokott: az alkotmá-nyos alapvetésbôl és az olyan alapvetô al-kotmányjogi szabályokból kiindulva, minta jogalkotásról szóló törvény, a közérdekûbejelentésekrôl, javaslatokról és panaszok-ról szóló törvény valamint az AdatvédelmiTörvény, eljutunk az államigazgatási jogáltalános eljárási szabályaiig, majd onnantovább a környezetvédelem és rokon ága-zatainak átfogó általános szabályain vala-mint keretirányelvein keresztül egészen azegyes környezeti elemeket vagy speciálisvízgazdálkodási feladatokat szabályozórészletszabályokig.

A jelenlegi hazai gyakorlatot több olyankérdés is foglalkoztatja, amely folyamatosanvita tárgya és a közigazgatási szakemberekmég nem kaptak róluk igazán autentikus,egyértelmû jogalkotói iránymutatást. A jelenkézikönyvben a rendelkezésünkre álló téte-les joganyag és bírósági gyakorlat alapjánmegkíséreljük a lehetô legkonkrétabb vá-laszt megfogalmazni a közösségi részvételolyan kérdéseire is, mint a titokvédelemmelkapcsolatos döntési konfliktusok, a szolgál-tatott adatokért való felelôsség és a költsé-gek. Természetesen nem kínálhatunk végle-ges és teljes megoldást a hiányos és ellent-mondó közösségi részvételi szabályok ese-tén, a teljes rendszer megismerésénkeresztül azonban a jogalkalmazó képesséválik arra, hogy a jogszabályi hierarchia sza-bályait alkalmazva, a magasabb szintû jog-szabályokban megfogalmazott elvárások-

B E V E Z E T É S


Bevezetés

ból, a jogalkotó szándékából kiindulva azalacsonyabb szintû jogszabályok esetlegeshiányait, ellentmondásait feloldhassa.

Végül a kézikönyvet egy a közösségirészvétel rendszerét áttekintô táblázattal zár-juk, amely reményeink szerint nagy segítsé-get jelenthet majd a hatósági jogalkalmazókszámára a közösségi részvétel egyre bonyo-

lultabb rendszerének áttekintéséhez, azegyes jogintézmények összehangolt, haté-kony alkalmazásához. A táblázat ahhoz ishozzásegítheti majd a kézikönyv használóit,hogy felmerülô problémáikat azonosíthas-sák és a megfelelô jogszabályhelyet, illetôlega kézikönyv megfelelô fejezetében a jogsza-bály értelmezését, magyarázatát megtalálják.

B E V E Z E T É S


1.1. A közösségi részvétel fogalma

A közösségi részvétel a jelen kézikönyvdefiníciója szerint azt az államigazgatásieljárási jogintézményt jelenti, amelyneksegítségével az eljárásban az ügyfelekenkívül egyéb érintettek vagy a közérdekmegvédése érdekében fellépô más szemé-lyek az ügyféli jogok egy meghatározottrészét gyakorolják.

A közösségi részvétel elôsegítése cél-jából a jogalkotás újabb és újabb speciá-lis jogosítványokat fogalmaz meg a la-kosság információhoz juttatása, a döntés-hozatali folyamatokba (ideértve a határo-zatok végrehajtását is) való bevonása,illetôleg jogorvoslati lehetôségek biztosí-tása végett. A közösségi részvétel révénelérhetô társadalmi konszenzus, a korlá-tozott lehetôségekkel rendelkezô állam-igazgatás forrásainak a résztvevôk tudá-sával, aktivitásával történô kiegészítéseolyan értékek, amelyek realizálása érde-kében az államigazgatás egyre inkább át-gondolt, tervezett oktatási, intézményfej-lesztési és más hasonló programokat va-lósít meg, amelyeket összefoglaló névenrészvételre képesítésnek nevezünk. Aközösségi részvétel rendszerei elsôsor-ban a környezetvédelem és a rokon ál-lamigazgatási jogágazatok területénfejlôdtek ki.

1.2. A közösségi részvétel kialakulása

Néhány évtizede még elképzelhetetlenlett volna (nem is csak Magyarországon),hogy egyes államigazgatási ügyek eldönté-sében a hatóságok hivatalnokain és az álta-luk felkért szakértôkön kívül mások is résztvegyenek. Természetesen az ügyfelek(kérelmezôk, engedélyesek vagy akikre ahatározat kötelezést tartalmazott) bizonyoskorlátok között részt vehettek egyes eljárá-si cselekményekben és bizonyos informáci-ókat is kaptak az ügyek menetérôl. A lakos-ság többi tagja ellenben csak akkor értesül-hetett a döntésekrôl, amikor a beruházá-sok, a természetátalakítás ténylegesenmegkezdôdött, vagy másképpen, „amikor abuldózerek elindultak”.

A nyolcvanas-kilencvenes években ez ahelyzet egyre inkább tarthatatlanná vált.Idôközben „jogásztársadalmak” alakultakki, az átlagember is egyre inkább érdeklôd-ni kezdett a közügyek iránt, és egyre kevés-bé maradt közönyös a feje fölött hozottdöntésekkel szemben. Ha nem vonták beôt a döntéshozatali eljárásba, hát kifejezte atiltakozását utólag, és ahogy tudott, akadá-lyokat gördített a végrehajtás elé. Ez perszea beruházók és a hatóságok számára fölöt-tébb kellemetlen szituációkhoz vezetett.

A lakosság környezetvédelmi tudatossá-gának megnövekedése ugyanebben azidôszakban ugyancsak a közösségi részvé-

1 . A K Ö Z Ö S S É G I R É S Z V É T E L J O G I N T É Z M É N Y É N E K T Á R S A D A L M I K Ö R N Y E Z E T E


1. A közösségi részvétel jogintézményének

társadalmi környezete

tel irányába hatott. A hulladékelhelyezési,levegôtisztasági, vízvédelmi kérdésekbenhirtelen sokan érintettnek érezték magukat.Az emberek rájöttek, hogy a levegô, amitbeszívnak, a víz, amit megisznak, az éle-lem, amit magukhoz vesznek, ma már nemmindig és nem mindenhol megfelelôminôségû, sôt néhány esetben már kifeje-zetten fenyegeti önmaguk és gyermekeikegészségét. Olyanok is akadtak, egyre töb-ben, akik az élôvilágért és a természetértkezdtek komolyan aggódni. Cselekedniakartak hát, s a környezetvédelem és a kö-zösségi részvétel politikai üggyé vált: meg-jelentek a megfelelô jogszabályok, és kiala-kult egy új államigazgatási jogágazat és egyúj államigazgatási szemlélet.

Vajon hogyan érvényesülnek az így létre-jött közösségi részvételi szabályok a környe-zetvédelmi jogban és a vele szomszédos jog-területeken? Ezt a kérdést fogjuk elemeznikézikönyvünkben általában, az egész jog-rendszerre nézve és speciálisan a vízvédelmiés a vízgazdálkodási jog vonatkozásában.

1.3. A közösségi részvétel jelentôsége

Aki benne él, akinek hozzátartozik amindennapi munkájához, az többnyire elfo-gadja és helyesli a közösségi részvételt.Azok a hivatalnokok viszont, akiknek ez újfeladatot jelent, meggyôzésre szorulnak. Te-kintsük át tehát röviden a közösségi részvé-tel mellett és ellen szóló szokásos érveket!

a. A közösségi részvételjelentôsége a környezet védelmének szempontjából

A környezet sajátos tárgya az államigaz-gatásnak, a legkézenfekvôbben amiatt,hogy a környezet, mint olyan, megle-hetôsen nagy. Nincs a világon olyan gazdagkormányzat, amely ellenôrizni tudná azösszes vízfolyásának minôségét vagy otttudna lenni minden illegális hulladéklera-kásnál. Ha a lakosság környezettudatossága

(érzékenysége ezen dolgok iránt és némitájékozottság) elég nagy, az bizony komolysegítséget jelenthet. A lakossági bejelenté-sek, egyáltalán a terepen lakók aktív jelen-léte a környezetvédelmi jogszabályok éshatósági határozatok érvényesülésénekalapvetô feltétele.

Persze a kormányzat környezetvédelmiágazata sehol a világon nem gazdag.Ellenkezôleg, inkább úgy látjuk, hogy megkell küzdenie az újonnan érkezettek min-den hátrányával. A hagyományos igazgatá-si ágazatok mellett a környezetvédelemgyakran háttérbe szorul, presztízse alacso-nyabb azokénál. A költségvetési forrásokelosztásakor, a stratégiai döntések megho-zatalánál ez rendre kiderül. Ilyenkor is jóljön a lakosság, a közvélemény támogatása.

Mondják, hogy a lakosság szakmailagnem eléggé felkészült a bonyolult termé-szettudományos kérdésekbôl álló környe-zetvédelmi problémák átlátására vagy meg-oldására. A gyakorlat mégis azt mutatja,hogy a közösségi részvételi jogaikat gya-korló helyi közösségek vagy környe-zetvédô társadalmi szervezetek meg tudjákszerezni és föl tudják dolgozni a megfelelôismereteket. Sôt, sajátos személetük, prob-lémaérzékenységük még elôny is lehet. Ahatóság szakértôi gyakran megrekedneksaját szakmai kereteik között, ezzel szem-ben az érintett lakosság képviselôi a prob-léma egészét látják, szemléletük, mondhat-juk, interdiszciplináris, holisztikus.

Azt is gyakran halljuk, hogy a közösségirészvételt sokszor elfogultság, önzô lokálisérdekek vezérlik. Jól fejezi ki ezt a környe-zetbarátságáról nem túl híres Reagan-admi-nisztráció idején az Egyesült Államokbanfelröppent kifejezés, a „NIMBY-szindróma”(not in my backyard — ne az én hátsó ud-varomba). Kérdés persze, hogy nevezhet-jük-e szûklátókörû, önzô embernek azt, akinem akar szemétlerakót vagy hulladéklera-kót a hátsó udvarába vagy attól néhány mé-ternyire? Kérdés, hogy joga van-e a több-ségnek, hogy vélt érdekei alapján feláldoz-za mások környezetét? Nem kellene-e in-kább a többségnek, illetôleg a többség



szószólóinak megtalálni a környezeti konf-liktus feloldásának humánusabb módját?Ráadásul nagyon gyakran az az érzésünk,hogy a „rövidtávú érdekeikért” küzdô helyiközösségek hosszabb távon az egész társa-dalom érdekeit képviselik.

b. Az államigazgatási eljárásátláthatósága és elszámoltathatósága

A közösségi részvétel a környezetvédel-mi és a rokon ágazatok államigazgatási eljá-rásaiban nem csak a környezet védelme ésaz érintettek környezeti jogainak védelmeszempontjából fontos. A demokratikus tár-sadalmi rendszerekben az egyéneknekettôl függetlenül is jogos igényük az, hogy„az adófizetôk pénzébôl” fenntartott hivata-li szervezet mûködésérôl bármikor kimerítôinformációhoz jussanak, illetôleg, amennyi-ben az államigazgatási feladatokat ellátó hi-vatalnokok hibát követnek el, a megfelelôintézkedések, szükség esetén szankciókegyetlen esetben se maradjanak el1.

Az átláthatóság és elszámoltathatóságmaradéktalan érvényesülése természetesenmagukat a hivatalnokokat is védi, hiszennöveli társadalmi elfogadottságukat éskiszûri közülük azokat, akik erre a pályáraalkalmatlanok.

A demokrácia persze idôigényes dolog.A közösségi részvétellel szemben leggyak-rabban felhozott érv, hogy lelassítja, körül-ményessé teszi a döntéshozatali eljárást. Ezígy van: ahhoz, hogy egy egész érintett kö-zösség felfogja, feldolgozza egy környezetiprobléma jelentôségét, és a megfelelô vála-szokat kitermelje magából, mindenképpenidô kell. Ugyanakkor az elhamarkodott, aszínfalak mögött gyorsan meghozott dönté-sek a végrehajtás során könnyen megbosz-szulhatják magukat. A lakosság és akörnyezetvédô szervezetek ellenállása adöntések tényleges végrehajtását megnehe-zíti, néha teljesen ellehetetleníti. Az esetle-gesen elhúzódó pereskedés, a negatív saj-tóvisszhang ugyancsak nem tesz jót a„sietôs” cég jó hírnevének.

c. Nemzetközi kötelezettségek, azúj igazgatási felfogás terjedése

Végül, ha az „észérvek” valakit nemgyôztek volna meg, tekintélyérveink is van-nak. A közösségi részvétel a demokratikusvilágban mindenütt elterjedt, sikeres jogin-tézmény. Nemzetközi irányelvek és jogsza-bályok egész sora foglalkozik vele, a rióialapelvektôl az Európai Unió jogszabályainkeresztül a speciális nemzetközi vízvédelmiszerzôdésekig.

A közösségi részvétel jogintézményénekaddig szétszórtan meglévô elemeit a páneu-rópai térség számára az ENSZ Európai Gaz-dasági Bizottsága vezetésével megszövege-zett, 1998-ban a dániai Aarhusban aláírtegyezmény — az információhoz jutásról, adöntéshozatalban való társadalmi részvétel-rôl és az igazságszolgáltatáshoz való hoz-záférésrôl a környezeti ügyekben — foglaljaössze. Az Aarhusi Egyezmény (a továbbiak-ban: Egyezmény) nyomán az Amerikai Álla-mok Szövetsége (OAS) már meghozta a sa-ját iránymutatását, egyes nyugat-afrikai or-szágok hasonló jogintézmény kifejlesztésé-ben állapodtak meg, és az Egyezmény ázsiaimeghonosítása érdekében is tettek már lé-péseket az érdekelt országok. Az egyesnemzetközi szakjogszabályok tartalmát, ígypld. a 2000-ben Londonban aláírt vízegész-ségügyi jegyzôkönyvét, ugyancsak nagy-mértékben befolyásolta az Egyezmény.

Az Európai Unió szabályait vizsgálva isazt látjuk, hogy ma már nem nagyon látnapvilágot olyan új uniós környezetvédel-mi jogszabály, amelynek ne lenne kifeje-zetten a közösségi részvételrôl szóló fejeze-te. Mindezek alapján a magyar jogban anemzetközi jogi kötelezettségek miatt is ha-marosan megjelennének a közösségi rész-vételi elemek — ha már nem lennének ré-gen ott. Éppenséggel ezen a jogterületennincs szégyenkezni valónk, a magyar jogal-kotás már a hetvenes-nyolcvanas évekbenis megfogalmazott érdemi közösségi rész-vételi szabályokat, a kilencvenes évekbenpedig e tekintetben is világszínvonalú adat-védelmi törvénnyel és KörnyezetvédelmiKódexszel gazdagodott.



2.1. Az Aarhusi Egyezménya. Az Aarhusi Egyezmény létrejötte,további fejlôdése

Az Aarhusi Egyezmény felépítésének,rendelkezéseinek alapos ismerete nélkü-lözhetetlen a magyar jogalkalmazó számá-ra, minthogy Magyarország aláírta, ratifikál-ta és ki is hirdette ezt a többoldalú nemzet-közi szerzôdést. Ráadásul az Európai Uniómaga is az aláíró felek között szerepel, amiazt jelenti, hogy az rövidesen az európai jogrésze is lesz, természetesen az Unió felfogá-sában, várhatóan még részletesebb és igé-nyesebb változatban.

Az Egyezmény kidolgozását az európaikörnyezetvédelmi miniszterek harmadik,Szófiában megrendezett konferenciáján ha-tározták el 1995-ben. Az ENSZ Európai Gaz-dasági Bizottsága vállalta a megszövegezéslebonyolítását, amely 1996-1998 közöttfolyt. Az európai, észak-amerikai és közép-ázsiai országok szakértô küldöttei mellett atárgyalásokon — elsôként a nemzetközi jogtörténetében — teljes joggal felruházva résztvett az európai környezetvédô civil szerve-zetek négy képviselôje is.

A rendkívül gazdag, koherens rendszertalkotó szöveget 1998. június 25-én fogadtákel, majd 39 ország környezetvédelmi mi-nisztere és az Európai Unió képviselôje írtaalá. A szükséges 16 ratifikációs okmány már

összegyûlt, így az Egyezmény 2001. októ-ber 30. napjával hatályba lépett. Ennekmegfelelôen a Magyar Kormány is intézke-dett afelôl, hogy az Egyezmény törvénnyelvaló kihirdetése ugyanezen dátummal meg-történjen és így szövege elfoglalja helyét amagyar jogrendben.

Ugyancsak egyedülállóan a nemzetkö-zi jogban, az Egyezmény végrehajtásánakmegszervezésére, sôt szövegének tovább-fejlesztésére (még az egyébként, e rend-kívül gyors hatálybalépés elôtt) komolyerôfeszítések történtek. Az aláíró felekeddig kétszer találkoztak: 1999-benKisinyovban, 2000-ben pedig Dubrov-nikban, és több munkacsoport létrehozá-sáról döntöttek. Az egyes munkacsopor-tok a következô területek továbbfejleszté-sén dolgoznak:

• a végrehajtás és alkalmazás garanciái (amunkacsoport vezetôje: az Egyesült Ki-rályság)

• Szennyezés-kibocsátási és -átviteli Nyil-vántartások (PRTR — Csehország)

• genetikailag módosított organizmusok(Ausztria)

• az igazságszolgáltatáshoz való hozzáfé-rés (Észtország)

• elektronikus információtovábbítás(Ausztria és Norvégia).

2. A közösségi részvétel nemzetközi szabályai

2 . A K Ö Z Ö S S É G I R É S Z V É T E L N E M Z E T K Ö Z I S Z A B Á L Y A I


Részben az Egyezményhez kapcsolódó-an, Norvégia vezetésével folyik a stratégiaidöntések környezeti hatásvizsgálatáról szó-ló jegyzôkönyv kidolgozása, e jegyzôkönyvazonban a már 1998 óta hatályban levôEspooi Egyezményt fogja kiegészíteni. Ezutóbbit, valamint az ugyancsak készülôszennyezés-kibocsátási és átviteli nyilván-tartásról szóló jegyzôkönyvet a 2003 máju-sában megrendezendô kijevi európai kör-nyezetvédelmi miniszteri konferencián ter-vezik aláírni.

b. Az Aarhusi Egyezmény fôbbrendelkezései

Az Egyezmény legfôbb érdeme, mint ar-ra már utaltunk, hogy összegyûjtötte ésrendszerbe foglalta a korábban már azegyes nemzeti jogokban és a nemzetközijogban meglévô közösségi részvételi ele-meket. A rendszer mindig több, mint része-inek egyszerû összessége, s ez a jogban ismesszemenôen így van. A közösségi rész-vétel három pillére — az információhoz ju-tás joga, a részvétel joga és az igazságszol-gáltatáshoz való hozzáférés joga — együttjóval hatékonyabb, mint külön-külön. Ma-gától értetôdô, hogy amennyiben a nyilvá-nosság csak puszta befogadója a környeze-ti információknak, de véleményét, esetle-ges tiltakozását figyelmen kívül hagyják, azkevesebb eredménnyel jár, mint ha a kö-zösségek aktivitása, tudása az államigazga-tási eljárásban hasznosulhat is. Az isegyértelmû, hogy a jogorvoslat joga tesziteljessé a rendszert, minthogy a hatóságo-kat a közösségi részvétel tartalmi elemeinekvalós figyelembevételére ösztönzi.

Az Egyezmény a közösségi részvétel há-rom pillérét alapelvekkel és definíciókkalegészítette ki, amelyek fontosságát nem le-het eléggé hangsúlyozni. Az alapelvek irá-nyítják, befolyásolják az egyes nemzeti jog-alkotókat, amikor azok az Egyezmény meg-honosításán dolgoznak, azután a joggya-korlat számára segítséget nyújtanak azegyes rendelkezések értelmezésében,illetôleg magának az Egyezménynek a to-vábbfejlesztéséhez is iránymutatóul szolgál-

nak. A definíciók pontosan körülhatároljákaz Egyezmény tárgyi hatályát, és ezzel ele-jét veszik a késôbbi jogalkalmazási bizony-talanságoknak.

Végül az Egyezmény rendelkezéseit egyigen fontos érdemi rész, a részvételre képe-sítés (capacity building) egészíti ki. A rész-vételre képesítés arra szolgál, hogy a közös-ségi részvétel rendszerének említett hárompillérét a nyilvánosság szereplôi ténylege-sen használni tudják, éspedig a saját és tá-gabb közösségük, valamint az egész kör-nyezet érdekeinek megfelelôen. Maga arészvételre képesítés is csak akkor lehet ha-tékony, ha az Egyezményben szereplô ösz-szes eleme, azaz a teljes alrendszere valami-lyen módon megvalósul egy adott államjogrendszerében és jogalkalmazásában.

Tekintsük most át az Egyezmény leg-fontosabb elemeit táblázatos formában!(lásd 1. táblázat)

Az 1. táblázat messze a legteljesebbrendszere a közösségi részvétel szabályozá-sának, amit ma a világ joggyakorlatában ta-lálni lehet, ezért a továbbiakban ennek atáblázatnak az egyes elemeire utalunk majdvissza az egyes nemzetközi, európai és ha-zai jogszabályok tárgyalásakor2.

2.2. Az Európai Unió közösségi részvételi szabályai, különös tekintettel a vízügyi jogszabályokra

Az Európai Unió környezetvédelmi jogá-ban, csakúgy, mint a nemzeti jogokban ta-lálunk az egyes környezeti elemekre vonat-kozó speciális szabályokat és a környezet-védelmi igazgatás egészére vonatkozó vagylegalábbis egyes elemekhez nem köthetô,ún. általános részi szabályokat.





1. TÁBLÁZAT

Az Aarhusi Egyezmény legfontosabb elemei

1. Alapelvek a. A környezethez való jog és az élethez való jog összefüggésének és elsôdlegességének elve

b. A részvételre képesítés szükségességének elve

c. A hatóságok és a közösségek közös érdekeinek elve

d. A felelôs államigazgatás elve

e. Az integráció elve

f. A kommunikáció új formáinak alkalmazási elve

2. Definíciók a. A hatóságok

b. A környezeti információ

c. A nyilvánosság

d. Az érintett nyilvánosság

3. A környezeti információhoz jutás joga A. A környezeti információ összegyûjtése és feldolgozása

B. Passzív (kérelemre)

a. Az érdekeltség bizonyításának szükségtelensége

b. Az információ formája

c. Az információ szolgáltatásának határideje

d. Az információért megszabható térítés

e. Kivételek

i. formai a. Nem létezô információ

b. Még nem kész információ

c. Túl általános vagy ésszerûtlen kérés

ii. államérdekkel összef. d. Államtitok, szolgálati titok

e. Az igazság-szolgáltatás érdeke

f. Az államigazgatás érdeke

iii. harmadik személy érdekeivel összef. g. Üzleti titok

h. Szellemi tulajdon

i. Önként szolgáltatott információ

j. Környezetvédelmi érdek

A közérdek és a partikuláris érdekek mérlegelése; a kibocsátási információ mindig kiadandó



1. TÁBLÁZAT

Az Aarhusi Egyezmény legfontosabb elemei folytatása

C. Aktív (állami szervek és gazdálkodók kérelem nélkül)

a. Jelentés a környezet állapotáról

b. Nyilvánosan hozzáférhetô listák, regiszterek

c. A környezetvédelmi jogszabályok szövege

d. A nemzetközi környezetvédelmi kötelezettségek

e. Termékjelzés és auditing

f. Szennyezés-kibocsátási és -átviteli Nyilvántartás (PRTR)

D. Szuperaktív (veszélyhelyzet esetén)

4. A részvétel joga A. Egyedi államigazgatási eljárásokban

a. A tevékenységek listája

b. Az érintettek értesítése

c. A vélemények megfelelô figyelembe vétele

B. Normatív döntések meghozatalában

a. A jogalkotás elôkészítésében

b. A tervek, szakmapolitikák, ágazati programok megalkotásában

5. A jogorvoslat joga a. Az információs és részvételi jogosultságok megsértése esetén

b. A környezethez való jogok megsértése esetén

6. Részvételre képesítés A. Általánosan

a. Kkörnyezeti információval

b. Meta-információval

c. Iintézményi segíts.

d. Résztvevôk megkülönböztetésének kizárása

B. Egyedi ügyekben

a. Környezeti információval

b. Meta-információ

c. Eljárási segítséggel

d. Résztvevôk hátrányokkal sújtásának kizárása

2.2.1. ÁLTALÁNOS RÉSZI SZABÁLYOK

Az általános részi szabályok közül a313/90/EEC Direktíva a környezeti informá-cióhoz jutás szabadságáról szól, és mintilyen, az információs pillérrel foglalkozik,de abból csak az 1. táblázatban A.-val jelöltpasszív információs jogokat szabályozza,lényegében az Egyezménnyel azonos kör-ben és jelleggel, a két jogszabály közöttlevô 8 év miatt még kisebb részletességgelés egy-két részletszabályát tekintve kevés-bé hatékonyan. A környezeti információk-hoz való jogról szóló direktíva továbbfej-lesztése már az Egyezmény aláírása elôtt isnapirenden volt. A jelenlegi szövegterveze-tek nagymértékben magukon viselik azEgyezmény hatását, így az aktív informáci-ós jogok (az 1. táblázat 3/B. pontja) szabá-lyozására is sor kerül majd.

Ugyancsak általános részi szabály a337/85/EEC Direktíva a környezeti hatás-vizsgálatról, amelyet néhány éve módosí-tott, modernizált a 11/97/EC Direktíva. Ez aközösségi jogszabály az Egyezménynek azegyedi államigazgatási ügyekben meglévôrészvételi jogot tartalmazó második pilléré-vel azonosítható (1. táblázat 4/A. pont). Ha-sonlóan az Egyezményhez, egy meghatáro-zott listán szereplô, a környezetvédelemszempontjából legfontosabb tevékenysé-gekre vonatkozik csak, ugyanakkor az érin-tett közösségek értesítésével, bevonásávalkapcsolatos szabályai lényegesen szegé-nyesebbek.

Másfelôl viszont a szabályozás az egy-szerû közösségi részvételnél természetesenjóval több is, hiszen a tervezett beruházás-sal kapcsolatos várható környezeti hatásokalapos, interdiszciplináris hatósági feltárá-sát is magában foglalja.

Végül az Integrált Szennyezésmeg-elôzési Eljárásról (IPPC) szóló 61/96/EC Di-rektíva a vállalatoktól származó környezetiinformációs rendszert is szabályozza, ésmint ilyen, az Egyezmény 1. táblázatának3/B.f alpontjával rokonítható. A Direktívá-ban szereplô Európai Szennyezés-kibocsá-

tási Regiszter (EPER) ugyanakkor nem min-den környezeti elemre terjed ki, és nem is ateljes kibocsátást magába foglaló módonkészül, ráadásul hiányoznak belôle a köz-vetlen vállalat-közösség kommunikációtszabályozó elemek, így hatásában messzeelmarad az Egyezmény által felkarolt PRTRrendszerektôl3.

2.2.2. KÜLÖNÖS RÉSZI SZABÁLYOK

Az európai környezetvédelmi jog külö-nös részébôl ehelyütt csak a vízvédelmi di-rektívák egyes közösségi részvételi rendel-kezéseit tekintjük át. Megfigyelhetô, hogy alegmodernebb, legújabb jogszabályok igennagy súlyt helyeznek a közösségi részvételtémakörére, de a terület kiemelt fontosságamiatt már a korábbi jogszabályok közül iscsak azok nem tartalmaztak ilyen szabályo-zást, amelyek lényegében technikai jellegû,határértékeket meghatározó irányelvek vol-tak. A lakosság elsôrendû érdekeltsége mi-att már az 1980-ban meghozott ivóvíz-irányelv is sok, a nyilvánosság részletes éspontos tájékoztatását elôíró szabályt tartal-mazott, amit a helyébe lépô 1998-as szabá-lyozás nagymértékben kibôvített.

a. A vízvédelmi keretirányelv közösségi részvételi rendelkezései

A vízvédelmi keretirányelv, a2000/60/EC Irányelv (a továbbiakban: Ke-retirányelv) „A nyilvánosság tájékoztatásaés a konzultációk” c. 14. cikke elôírja, hogy:

„(1) A Tagállamok bátorítsák az összes félaktív részvételét a jelen irányelv alkalmazá-sában, különösen a vízgyûjtô gazdálkodásitervek elkészítésében, ellenôrzésében ésfelülvizsgálatában. A Tagállamoknak gon-doskodniuk kell arról, hogy nyilvánosságrahozzák az alább felsorolt adatokat:

a) a terv elkészítésének idôrendjét ésmunkaprogramját, ideértve a konzultáci-ós lehetôségeket is, legalább három évvelaz elôtt az idôszak elôtt, amire a terv szól;



b) a vízgyûjtôben azonosított lényegesvízgazdálkodási problémák közbensôáttekintését, legalább két évvel az elôttaz idôszak elôtt, amire a terv szól;

c) a vízgyûjtô gazdálkodási tervek terve-zetét, legalább egy évvel az elôtt azidôszak elôtt, amire a terv szól.

A Tagállamoknak azt is lehetôvé kell tenni-ük, hogy a nyilvánosság szereplôi, beleért-ve a vízhasználókat is, észrevételeket tehes-senek. Kérelemre rendelkezésre kell bocsá-tani azokat a háttéranyagokat és informáci-ókat, amelyek a vízgyûjtô gazdálkodási tervelkészítésénél felhasználtak.

(2) A Tagállamoknak legalább hat hónaposidôt kell biztosítaniuk a fenti dokumentu-mok írásbeli észrevételezésére avégett,hogy az aktív részvétel és a konzultációklehetôvé váljanak.

(3) Az (1) és (2) bekezdések ugyanígy vo-natkoznak a folyómedence vízgazdálkodá-si terveinek megújításaira is.”

Két évvel az Aarhusi Egyezmény után,láthatjuk, a Keretirányelv az Egyezménytöbb elemét kombinálja: az aktív informá-ciószolgáltatást állítja a közösségi részvételközéppontjába (1. táblázat 3/B.), amihezképest a passzív információszolgáltatás (1.táblázat 3/A.) csak kiegészítô szerepet kap.Az információszolgáltatáson kívül a tervekelkészítésében a részvétel, illetve a véle-ménynyilvánítás (1. táblázat 4/B.b.) egyigen elôremutató formáját, a konzultációtírja elô, amely magában foglalja a felektöbbfordulós vagy akár folyamatos véle-ménycseréjét, nem pedig egyszeri formálisvéleménynyilvánítási lehetôséget. Eképpenaz álláspontok fokozatos közelítésére, két-oldalú módosítására is lehetôség nyílik, avégeredmény pedig az információ és az ér-dekek széles körét összegzi.

Rendkívül figyelemreméltó, hogy a Ke-retirányelv közösségi részvételi rendelkezé-seiben kiemelten, a legelsô fordulóban ta-lálkozhatunk a részvételre képesítés jogin-tézményére (1. táblázat 6.) való utalással.

Az európai jogalkotó felismerte a közösségirészvételben rejlô elônyöket és ezért ható-ságainak elôírja, hogy ne nyugodjanak belea közösségek esetleges passzivitásába, tár-ják fel azok okait, és intézkedjenek az okokfelszámolásáról.

Azt is fontos megjegyezni, hogy a tervekelkészítésében való aktív közösségi részvé-tel nem áll meg itt, hanem a tervek végre-hajtásának ellenôrzésében és a visszacsato-lásban, majd a tervek megfelelô megújításá-ban is fontos szerepet kap. Végül felhívjuka figyelmet arra, hogy a Keretirányelv nemcsak a vízgyûjtô gazdálkodási tervekkelkapcsolatosan, hanem az egész Keretirány-elvvel kapcsolatban elôírja a közösségirészvétel biztosítását: „A Tagállamok báto-rítsák az összes fél aktív részvételét a jelenirányelv alkalmazásában (...)”. Lévén pedig,hogy a Keretirányelv az egész közösségivízvédelmi jogot meghatározza, az abbanlefektetett közösségi részvételi elveknekvalamennyi vízvédelmi jogszabály kapcsánérvényesülniük kell.

Mindehhez képest az alábbi speciálisvízjogi rendelkezések csupán járulékos, atémájuknak megfelelôen többé-kevésbéspeciális közösségi részvételi szabályo-kat tartalmaznak.

b. A szennyvíz-irányelvközösségi részvételi rendelkezése

Figyelemre méltó, hogy a városi szeny-nyvízkezelésrôl szóló 91/271/EEC Irányelv16. §-a az ilyen jellegû irányelvekben szoká-sos, a Bizottságnak szóló jelentéstételi köte-lezettséget összekapcsolja a nyilvánosságaktív tájékoztatásával:

„A környezetvédelmi információk sza-bad hozzáférhetôségérôl szóló 90/313/EECIrányelv rendelkezéseinek érintetlenül ha-gyása mellett, a Tagállamok kötelesek gon-doskodni arról, hogy a hatáskörrel bíró ha-tóságaik vagy testületeik minden két évbenállapotjelentést hozzanak nyilvánosságra azilletékességi területükön a városi szennyvízkezelésérôl és a szennyvíziszap elhe-lyezésérôl. Ezeket a jelentéseket továbbíta-



ni kell a Bizottsághoz a nyilvánosságra ho-zatalukkal egyidejûleg.”

Láthatjuk, hogy egy sajátos, aktív infor-mációszolgáltatási kötelezettséget fogalmazmeg az irányelv (az 1. táblázat 3/B.a. pont-jának megfelelôen). Ugyanakkor az általá-nos részben tárgyalt információs irányelvfelszólításával a passzív információszolgál-tatási kötelezettségre (1. táblázat 3/A.) isfelhívja a tagállamok figyelmét. Az pedig,hogy a közösségi részvételi elemeket, anyilvánosság tájékoztatását összeköti a Bi-zottságnak szóló információszolgáltatással,közvetve biztosítja a rendelkezés pontos ésmegfelelô színvonalú végrehajtását.

c. Titokvédelem a közösségi vízjogban

Néhány régebben megalkotott irányelv azadatszolgáltatók feltételezett érdekeinek vé-delme érdekében speciális titokvédelmi ren-delkezéseket tartalmaz. Minthogy azonban aKeretirányelvben külön titokvédelmi rendel-kezések nem szerepelnek, ellenben az infor-mációs irányelv az Aarhusi Egyezménnyelteljesen megegyezô titoklistát tartalmaz,erôsen kérdéses, hogy az ezen túlmenô ré-gebbi rendelkezések a mai joggyakorlat szá-mára mennyire lehetnek irányadóak.

A talajvízvédelemrôl szóló 80/68/EEC Irány-elv 16. §-a a különbözô speciális vizsgálati ada-tokról, a kiadott engedélyekben szereplô adatok-ról, monitoring-adatokról szólva, a (3) bekezdé-sében úgy rendelkezik, hogy „A Bizottság és aTagállamok hatáskörrel rendelkezô hatóságai,illetôleg az ezekben dolgozó hivatalnokok ésmás alkalmazottak az Irányelv alapján tudomá-sukra jutott információt, amely a szakmai titoktar-tás kötelezettsége alá esik, nem fedhetik fel.”

Ezt a meglehetôsen nehezen behatárol-ható tartalmú rendelkezést némileg konkre-tizálja ugyanezen szakasz (4) bekezdése: „A(2) és (3) bekezdések rendelkezései nemakadályozhatják meg a vizsgálatokban szer-zett olyan általános információk nyilvános-ságra hozatalát, amelyek egyes meghatáro-zott vállalkozásokra vagy vállalkozáscso-portokra nézve elkülönült információt nemtartalmaznak.”

Az aggregált kibocsátási és környezetál-lapoti információ tehát ezek szerint minden-képpen a nyilvánosságra tartozik, s mostmár csupán a (3) bekezdésben szereplôszakmai titoktartási kör terjedelme kérdé-ses. A jelen pont bevezetôjében említettújabb és általánosabb hatályú jogszabályokalapján ezt a kört egyre szûkebben lehetcsak meghúzni: lényegében nem lehet szé-lesebb, mint az üzleti titok, amelybôl mégle kell számítanunk az Aarhusi Egyezményértelmében a kibocsátásokra vonatkozóadatokat, az üzleti titokfajtáktól elkülönít-hetô információkat, valamint azokat az in-formációkat is, amelyeknek a kiadásáhoznagyobb közösségi érdek fûzôdik, mint avisszatartásához (Egyezmény 4. cikkely (4)bekezdés d. pont, II. fordulat; (4) bekezdészáró fordulat és (6) bekezdés). A veszélyesanyagokra vonatkozó közegészségügyinormák, illetôleg a környezetvédelmielôírások megszegésének szankcióival fog-lalkozó normák az egyes nemzeti jogokbantovábbi indokolt szûkítéseket jelenthetnek.

d. Az ivóvízre vonatkozó európaijog és a közösségi részvétel

Az ivóvízre vonatkozó rendelkezések aközösségi részvétel tekintetében nagyjelentôségûek, hiszen az ivóvízminôséggelkapcsolatos minden adat, hatósági intézke-dés a lakosság széles körének érdek-lôdésére tarthat számot. Ugyan az új irány-elvnek nem minden rendelkezése lépettmég hatályba, a magyar csatlakozáselképzelhetô legkorábbi idôpontjábanazonban ez már meg fog történni, így cél-szerû számunkra is az emberi fogyasztásraszánt víz minôségérôl szóló 98/83/ECIrányelv rendelkezéseit figyelembe venni.

Az Irányelv 3. cikkely (2) bekezdésemegengedi, hogy a Tagállamok a rendelke-zései alól bizonyos kisebb jelentôségû ügy-csoportokat kivegyenek, így a (2) bekezdésb. pontja szerint nem feltétlenül kell, hogyaz Irányelv rendelkezéseit kövessék azolyan víz vonatkozásában, amelyet:

„emberi fogyasztásra szántak, azonbanolyan egyedi szolgáltató helyrôl származik,



amely átlagosan kevesebb mint napi 10 m3

vizet szolgáltat vagy kevesebb mint 50 sze-mélyt lát el, feltéve, hogy nem kereskedel-mi jellegû vagy közszolgáltatási tevé-kenységrôl van szó”.

A következô, (3) bekezdés szerint ugyan-akkor: „Azok a Tagállamok, amelyek a (2)bek. b. pontjában írt kivételhez folyamodtak,gondoskodni kötelesek arról, hogy az érin-tett lakosságot errôl tájékoztassák, továbbáugyancsak tájékoztassák minden olyan le-hetséges tevékenységrôl, amelyet az esetle-ges szennyezôdésekkel szemben az emberiegészség megvédése érdekében foganatosí-tani lehet. Ezen kívül, amikor a szóban forgóvíz minôsége az emberi az egészségre po-tenciálisan veszélyes, az érintett lakosságotugyancsak haladéktalanul tájékoztatni kell,és el kell látni megfelelô útmutatással.” Eb-ben a rendelkezésben a közösségi részvételszabályai másodlagosan arra szolgálnak,hogy a Tagállamokat arra ösztönözzék, hogya kivételképzés szabályaihoz csak a valóbanindokolt esetekben folyamodjanak. Azelsôdleges cél természetesen a megfelelôszabályozási és adminisztratív védelem nél-kül maradt kisebb jelentôségû ivóvíz-szol-gáltatást igénybevevôk védelme. Ennek ér-dekében az irányelv az ún. szuperaktív in-formációszolgáltatási kötelezettséget is be-vezeti, ami az aktív információszolgáltatásszemélyre szabott, eredményorientált formá-ja (1. táblázat 3/C.).

Az ivóvízrôl szóló irányelv más helyeinis hasonló eljárást követ, amikor valamelyiktagállam akár indokoltan is kivételt kívánmegfogalmazni az irányelv fô szabályaialól. A 6. cikkely az irányelvben meghatáro-zott határértékek érvényesülési helyét hatá-rozza meg, t.i. azt, hogy a paraméterekneka fogyasztóhoz legközelebb esô, mégellenôrizhetô pontokon kell érvényesülni-ük. Egyes esetekben kevésbé szigorú sza-bályok is követhetôk, ekkor azonban, a 6.cikkely (3) bekezdés b. pontja alapján:

„az érintett fogyasztókat megfelelôen tájé-koztatni kell, és el kell látni ôket olyan útmu-tatással, amely alapján bármilyen járulékoselôvigyázatossági lépést meg tudnak tenni”.

Hasonló megoldást alkalmaz az európaijogalkotó az irányelv 9. cikkely (6) bekezdé-sében és a 15. cikkelyben, ahol az egyesminôségi határértékektôl való kivételes elté-réssel kapcsolatosan kell megadni az érintettközösségeknek a megfelelô tájékoztatást.

Mindezek a szabályok a termékjelzés ál-talánosan ismert szabályaihoz közelítenek,amit az Aarhusi Egyezmény is beépített arendszerébe (1. táblázat 3/B.e.).

Az ivóvízrôl szóló irányelv mindezekentúlmenôen még külön információs cikkelytis tartalmaz. Ezen 13. cikkely a követ-kezôkrôl rendelkezik:

„(1) A Tagállamok kötelesek megtenni aszükséges intézkedéseket avégett, hogybiztosítsák a fogyasztók megfelelô és idô-szerû informálását az emberi fogyasztásraszánt víz minôségével kapcsolatosan.

(2) A környezeti információhoz való szabadhozzáférésrôl szóló 90/313/EEC Irányelvrendelkezéseit nem érintve, minden Tagál-lam háromévenként köteles egy jelentéstnyilvánosságra hozni az emberi fogyasztás-ra szolgáló víz minôségérôl avégett, hogy afogyasztókat tájékoztassa. Az elsô jelentés a2002, 2003 és 2004-es évekrôl kell szóljon.Minden jelentésnek tartalmaznia kell leg-alább az összes 1000 m3 napi átlagos telje-sítményt meghaladó, vagy a több mint 5000személyt ellátó vízszolgáltató adatait háromévre szólóan, és a jelentésnek legkésôbb azutolsó elemzett év végétôl számított egyéven belül meg kell jelennie.

(3) A Tagállamoknak a jelentésüket a meg-jelenéstôl számított két hónapon belül megkell küldeniük a Bizottságnak.”

A továbbiakban a 13. cikkely felsorolja ajelentés minimális tartalmi követelményeitis, az irányelv korábbi rendelkezéseire hi-vatkozva. Az ivóvízrôl szóló irányelv tájé-koztatási kötelezettségei tehát a Keretirány-elvhez hasonlóan az aktív tájékoztatásra he-lyezik a fô hangsúlyt, ugyanakkor az infor-mációs irányelvre való hivatkozás, mintláttuk, a passzív információszolgáltatássalegészíti ezt ki.



2.3. A nemzetközi vízvédelmi jog közösségirészvételi szabályai

Azt tapasztalhatjuk a nemzetközi kör-nyezetvédelmi jog fejlôdésében, hogy a kö-zösségi részvételi elemek fokozatosan ésegyre inkább megjelennek az újabb egyez-ményekben vagy a korábbi egyezmények-hez kapcsolt jegyzôkönyvekben. Legelsô-sorban a nyilvánosság tájékoztatása, tehát aközösségi részvétel elsô és bizonyos mér-tékben alapvetô pillére kerül be az egyéb-ként a meghatározott elem védelmére sza-kosodott jogszabályokba. A vízvédelmi,vízgazdálkodást érintô nemzetközi jogbanis ez a helyzet.

Az információszolgáltatás kétféle szabá-lyával találkozunk a nemzetközi vízjogban.Az elsô, ami szinte minden ilyen tárgyú két-vagy többoldalú szerzôdés elengedhetetlenrésze, a felek egymással szemben vállalt tá-jékoztatási kötelezettsége. Az ilyen esetek-ben az egyes felek attól függôen kapnakhamarabb vagy késôbb megfelelô tájékoz-tatást, hogy az adott ország közösségi rész-vételi joga mennyire fejlett. Ugyanakkorjelentôs buktatója az ilyen helyzeteknek,hogy egy kevésbé nyitott ország társadalmiszervezetei és érintett közösségei általábanhamarabb birtokába jutnak a szóban forgóvízügyi adatoknak a másik ország nyilvá-nosságától (egymással kapcsolatban levôtársadalmi szervek, nemzetközi szervezetekvagy egyszerûen a sajtó útján), mintsem asaját hatóságaiktól.

A másik féle szabályozás, amivel a nem-zetközi vízügyi jogszabályokban találkoz-hatunk, a szerzôdô felek azon köte-lezettségeirôl szól, hogy saját nyilvánossá-guknak is megfelelô tájékoztatást nyújtsa-nak. Jó példa a közösségi részvételszabályozására a nemzetközi vízjogban az1992-ben Helsinkiben aláírt (és 1996-banhatályba lépett) nemzetközi egyezmény ahatárokat átlépô vízfolyások és nemzetközitavak védelmérôl és használatáról, és mégjobb az ahhoz 2000. június 17-én, London-

ban fûzött vízegészségügyi jegyzôkönyv(természetesen még nem lépett hatályba),amelyben a közösségi részvétel az egyik ajogalkotó célkitûzéseinek elérésére szolgá-ló legfontosabb eszközzé lép elô. Végül ajelen fejezetben kitérünk egy regionálisnemzetközi jogszabályra, az 1994-ben Szó-fiában elfogadott (és 1998-ban hatályba lé-pett) Egyezményre a Duna Védelmérôl ésFenntartható Használatáról.

a. Közösségi részvétel a határokat átlépô vízfolyások ésnemzetközi tavak védelmérôl éshasználatáról szóló nemzetköziszerzôdésben

A Magyarország által 2000. július 11-énratifikált Helsinki Egyezmény 16. cikkelyeönállóan szabályozza a nyilvánosság tájé-koztatását. Eszerint:

„(1) Az (azonos vízgyûjtô mentén elhe-lyezkedô) eltérô parti Felek biztosítják,hogy a határvizek állapotára vonatkozó in-formációkat, a határon átterjedô hatásokmegelôzésére, ellenôrzésére és csökkenté-sére tett vagy tervezett intézkedéseket vala-mint ezek eredményeit nyilvánosságra hoz-zák. Evégett az eltérô parti Felek biztosítják,hogy a következô információ hozzáférhetôlegyen a nyilvánosság számára:

a. a vízminôségi célkitûzések;

b. a kiadott vízügyi engedélyek és azazokban foglalt feltételek; és

c. a vízminôségi és bebocsátási mintavé-telek eredményei, amelyeket a hatósá-gok monitoring és állapotfelmérési tevé-kenységük során, illetôleg a vízminôség-re vonatkozó jogszabályok és hatóságihatározatok végrehajtásának ellenôrzésesorán nyertek.

(2) A eltérô parti Felek biztosítják, hogy ezaz információ a nyilvánosság számára hoz-záférhetô legyen ésszerû határidôn belül,az ezekbe történô betekintés ingyenes le-gyen, továbbá megfelelô eszközöket bocsá-tanak a nyilvánosság szereplôinek rendel-



kezésére acélból, hogy méltányos térítésmellett ezekrôl másolatot készíthessenek.”

Láthatjuk, hogy a Helsinki Egyezményjogalkotói, lévén, hogy a szövegezés fel-adatait ugyanaz az ENSZ Európai Gazdasá-gi Bizottság irányította, amelyik az AarhusiEgyezmény kidolgozásában is vezetô szere-pet játszott, az Aarhusi Egyezmény nagyonsok rendelkezését mintegy elôvételezte —így a passzív információs jogok részletesfeltételeivel találkozhatunk — (az 1. táblá-zat 3/B. b., c. és d. pontjai).

Ugyanakkor megjelenik a HelsinkiEgyezményben az ellenérdekû felek, akörnyezetszennyezô gazdálkodó szerveze-tek érdekeinek megfelelô szabályozás is, ajogalkotó által kívánatosnak tartott egyen-súly elérése érdekében:

„Az Egyezmény rendelkezései nem érin-tik a Felek azon jogait, melyek a nemzetijogrendszerükkel és a vonatkozó nemzet-közi szabályokkal összhangban védik azipari, kereskedelmi titkot, ideértve a szelle-mi tulajdon védelmét, illetôleg a nemzetbiz-tonsági titkokat.”

Azt kell megállapítanunk mindemellett,hogy a Helsinki Egyezmény aláírása óta el-telt idôben a titokvédelem szabályai is so-kat finomodtak, maguk a titokkörök isbôvültek, ugyanakkor kivételekkel, alki-vételekkel egészültek ki.

b. A Londoni VízegészségügyiJegyzôkönyv

A Helsinki Egyezményhez fûzött elsôjegyzôkönyvet 2000-ben fogadták el ésezen már erôsen érzôdik az Aarhusi Egyez-mény hatása. Definíciói között a nyilvános-ság és a hatóság meghatározása az AarhusiEgyezménnyel egyezô, emellett fontosnaktartotta a jogalkotó a közösségi részvételtmint az egész jogterületet átható alapelvetis megfogalmazni:

„Az információhoz való jog és a közössé-gi részvétel biztosítása szükséges a víz-egészségügyi kérdések eldöntésében,egyebek között avégett, hogy ezáltal az ál-lamok a döntések minôségét és azok végre-

hajtásának színvonalát javítsák, lehetôségetadjanak a nyilvánosság szereplôinek, hogyálláspontjukat kifejthessék és azt a hatósá-gok megfelelôen figyelembe vehessék. Azinformációhoz való hozzáférés és a közös-ségi részvétel ki kell hogy egészüljön adöntések megfelelô bírósági és közigazga-tási felülvizsgálatának lehetôségével.” (5.cikkely i. pontja).

A 8. § (1) bekezdés a. pontjának ii. és iii.alpontjaiban azt látjuk, hogy a vízegészség-ügyi intézkedések rendszerének a közössé-gi részvétel, azon belül az aktív és szuper-aktív információszolgáltatási kötelezettség(1. táblázat 3/B. és 3/C.) lényegi eleme:

„(a Felek kötelesek) i. azonnal ésegyértelmûen értesíteni az érintett kö-zösségeket a vizek elszennyezôdésérôl,a balesetekrôl és veszélyhelyzetekrôl;

ii. vízi balesettel összefüggô közvetlen ve-szélyhelyzetben azok körében, akik érin-tettek lehetnek, minden olyan informáci-ót terjeszteni, amely a hatóságok rendel-kezésére áll, és amely segíthet nekik a ká-rokat megelôzni vagy csökkenteni.”

Ezen túlmenôen a Londoni Jegyzô-könyvben két olyan cikkely is van, amelykifejezetten és kizárólag a közösségi rész-vétellel foglalkozik. A 9. cikkely a nyilvá-nosság tudatosságának növelésével, a víz-egészségügyi neveléssel, illetôleg a szak-ágazatra vonatkozó integrált információsrendszerek kutatásának témaköreivel, azazegyértelmûen részvételre képesítési kérdé-sekkel (táblázat 6. a. és b.) foglalkozik. Már-pedig a részvételre képesítés részletes és ér-demi szabályozása egyértelmû jele annak,hogy a jogalkotó a közösségi részvétel jog-intézményét komolyan az adott közigazga-tási célok szolgálatába kívánja állítani.

A 10. cikkely a nyilvánosság tájékoztatá-sa címet viseli, és a Jegyzôkönyvben eddigszétszórtan megtalálható aktív információskötelezettségeket egy általános jellegûpasszív információszolgáltatási kötelezett-ség-rendszerrel és bizonyos véleménynyil-vánítási, a jogszabály szóhasználatával



„konzultációs” kötelezettségekkel egészítiki. Ezek a kötelezettségek tárgyukat tekint-ve kiterjednek a vízegészségügyi tervek éscélkitûzések, a szükséghelyzetben hozottintézkedések, valamint a 9. cikkelyben leírtrészvételre képesítési intézkedések háttér-anyagainak kiszolgáltatására, és adott eset-ben megvitatására.

Végül a 10. cikkely a passzív információ-szolgáltatási kötelezettség alóli kivételkéntteljes mértékben átveszi az Aarhusi Kon-venció 4. cikkelyében szereplô titokfajtákravonatkozó szabályokat, ideértve az azokalóli alkivételeket is, a vízegészségügyi kér-désekben kevésbé gyakorlatinak tekintettinformációleválasztási rendelkezéstôl elte-kintve (1. táblázat 3/A.e.).

Láthatjuk, hogy a Londoni Jegyzôkönyva nemzetközi vízügyi jog részévé emelte azAarhusi Egyezmény csaknem minden lé-nyeges elemét. A közösségi részvétel rend-szerének mind a hat fô eleme valamilyenformában jelen van a Jegyzôkönyvben. Ta-lálunk benne közösségi részvételi definíció-kat és alapelveket, a közösségi részvétel há-rom pillérére tett határozott utalásokat, vé-gül pedig a részvételre képesítés kulcsfon-tosságú elemét a Jegyzôkönyv nemcsakhogy átvette, de jelentôsen tovább is fej-lesztette, konkretizálta.

c. A Duna védelmérôl és fenntartható használatáról szólónemzetközi egyezmény

Kevés közösségi részvételi szabályt tar-talmaz ez az 1994-ben Szófiában aláírt ésMagyarország által még 1994. június 29-énratifikált, azóta tíz részes féllel rendelkezônemzetközi egyezmény, s azok is elsôsor-ban a fejezet elején említett közvetett infor-mációszolgáltatási, információcsere kategó-riába tartoznak. Ugyanakkor a 14. cikk (1)bekezdése alapján a Szerzôdô Felek kötele-zettséget vállaltak arra, hogy hatáskörrelrendelkezô hatóságaik méltányos díj fizeté-se ellenében a lehetô leggyorsabban bo-csássák bármely természetes vagy jogi sze-mély rendelkezésére a Duna-medence vízikörnyezetének állapotára vonatkozó birto-

kukban levô információkat. Ezzel aszerzôdés a közösségi részvétel rendszeré-ben a passzív információszolgáltatási köte-lezettségnek több témakörét is kielégítômódon szabályozza (1. táblázat 3/B.c., d. ése. pontok). a kiszolgáltatandó információtárgyának korlátozás nélküli meghatározá-sa pedig a jövôben kiindulópontul szolgál-hat a térségben a vízügyi közösségi részvé-teli rendszerek számára.

2.4. A közösségi részvétel egyéb nemzetközi szabályai, ésaz érvényesítésükre irányuló erôfeszítések

A környezeti demokrácia elôzôekbenbemutatott rendszerét gyakran éri az a vád,hogy lényegében csak az európai, legfel-jebb az észak-atlanti térségre korlátozódik.Ez a vád sok tekintetben jogos, még akkoris, ha a teljes amerikai földrészt magábanfoglaló Amerikai Államok Szövetsége 1998-ban elfogadott egy iránymutatást a közössé-gi részvétel elôsegítésérôl a fenntarthatófejlôdéssel összefüggô kérdések eldöntésé-ben Inter-American Strategy for thePromotion of Public Participation inSustainable Development Decision-Making(ISP) néven és, mint arra már utaltunk, a vi-lág más térségeiben is készülôdôben van azAarhusi Egyezményhez hasonló jogintéz-mény kialakítása. Az ISP az Egyezményhezképest nem hoz sok újat, legfeljebb szem-léletében, hangsúlyaiban más, például kife-jezetten a közösségi részvétel alanyainaktekinti az üzleti szféra tagjait. Az afrikai ésázsiai erôfeszítések jelentôs gátja lehetugyanakkor a harmadik világbeli országokeltérô demokrácia-felfogása — a közösségirészvétel kérdését a demokrácia kérdésétôlleválasztani pedig aligha lehet.

Természetesen az egyéb környezetvédel-mi témakörökben, így a természetvédelmi, alevegôtisztaság-védelmi, vagy hulladékokra



vonatkozó jogszabályokban is találhatók kö-zösségi részvételi elemek, elsôsorban az in-formációszolgáltatással kapcsolatban. Ezekazonban témakörünk szempontjából kevés-bé jelentôsek, mert nem tesznek hozzá újelemeket az általános közösségi részvételiszabályok vagy a vízvédelmi szabályok tár-gyalása során megismertekhez.

Nagy jelentôségûnek tartjuk viszont aközösségi részvétellel foglalkozó nemzet-közi jogszabályok végrehajtásának elôse-gítése és ellenôrzése érdekében tett nem-kormányzati erôfeszítéseket is, hiszen logi-kus, hogy a közösségi részvételre vonatko-zó szabályok végrehajtásában ne csak akormányzatok, hanem az érintett közössé-gek képviselôi is szerepet kapjanak. Euró-pában olyan regionális környezetvédelmitársadalmi szövetségek tartják folyamato-san napirenden a közösségi részvételügyét, mint az ECO Forum (az európaikörnyezetvédô civil szervezetek konzultá-ciós hálózata) vagy a Huta Association (aközép- és kelet-európai közérdekû környe-zetvédelmi jogászok egyesülete).

A civil szervezetek által kezdeményezettközösségi részvétellel kapcsolatos progra-mok közül a legjelentôsebb a washingtoniszékhelyû független környezetvédelmiszervezet, a World Resource Institute (WRI)kezdeményezése. A 2000. év folyamánelkezdôdött Access Initiative (azaz a hozzá-féréssel kapcsolatos kezdeményezés) nagynemzetközi összefogással zajlik. Egy dél-amerikai, egy európai, egy ázsiai és egy af-rikai szervezet vett részt a kialakításában.Az Access Initiative lényege az, hogy kidol-goz egy olyan értékelési rendszert, amellyelaz egyes országok környezeti demokráciá-ját mérni lehet. Az Aarhusi Egyezmény kap-csán láthattuk, hogy a közösségi részvételszabályai összefüggô rendszert képeznek, sez szinte kínálja magát a módszeres, folya-matos felmérésre, gyakorlati monitorozás-ra. Általános tapasztalat, hogy a kormány-zatok vezetô politikusok és a szívesen tá-mogatják a közösségi részvétel ügyét —szóban –, míg a gyakorlat ettôl, sôt a vállaltnemzetközi jogi kötelezettségektôl is jelen-tôsen eltérhet. Ezekkel a különbségekkelfogja a kormányzatokat az Access Initiative2002-tôl, a Rio+10 Konferencia évétôl kezd-ve folyamatosan szembesíteni.



3 . A K Ö Z Ö S S É G I R É S Z V É T E L R E V O N A T K O Z Ó Á L T A L Á N O S S Z A B Á L Y O K A M A G Y A R J O G B A N


3.1. Alkotmányjogi alapok3.1.1. GARANCIÁK AZ ALKOTMÁNYBAN

Bár az egyes bírósági ítéletekben is fel-bukkannak, az Alkotmány rendelkezéseirenem a konkrét mindennapos joggyakorlat-ban van szükségünk, hanem a részletes jog-szabályi rendelkezések elhelyezéséhez, ér-telmezéséhez, azaz a jogalkotó átfogó szán-dékainak megértéséhez.

A közösségi részvétel, mint arra abevezetôben utaltunk, nem csupán egy de-mokratikus alapjog érvényesülése, hanem akörnyezetvédelem hatékonyságának isegyik alapvetô biztosítéka, így a környezet-hez és az egészséghez való alapjogaink (Al-kotmány 18. és 70/D §§) is indokolják a létét:

„18. §

A Magyar Köztársaság elismeri és érvénye-síti mindenki jogát az egészséges környe-zethez.” és

„70/D. §

(1) A Magyar Köztársaság területén élôknekjoguk van a lehetô legmagasabb szintû tes-ti és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a mun-kavédelem, az egészségügyi intézmények

és az orvosi ellátás megszervezésével, arendszeres testedzés biztosításával, vala-mint az épített és a természetes környezetvédelmével valósítja meg.”

A közösségi részvétel másik alkotmá-nyos háttérszabálya a szólásszabadság és azazzal szorosan együtt járó jog, a közérdekûadatok megismerésének joga. E kettô szol-gálatában áll egy további alkotmányosalapjogunk, a sajtószabadság is:

„61. §

(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinekjoga van a szabad véleménynyilvánításra,továbbá arra, hogy a közérdekû adatokatmegismerje, illetôleg terjessze.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi asajtó szabadságát.”

Kérdés: Mit kell tenni akkor, ha az ügy-intézô úgy látja, hogy az általa alkalma-zott alacsonyabb szintû jogszabályi (tör-vény, kormányrendelet, miniszteri rendeletstb.) ellentétben áll az Alkotmányban biz-tosított jogosultságokkal?

A Magyar Köztársaság államszervezet-ében több olyan szerv is van, amely azegyes jogszabályoknak az Alkotmánnyal va-ló összhangján ôrködik. Az Alkotmánybíró-

3. A közösségi részvételre vonatkozó általános

szabályok a magyar jogban

ságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b)pontja alapján az Alkotmánybíróság felada-ta egyebek között a jogszabályok, valamintaz állami irányítás egyéb jogi eszközei alkot-mányellenességének utólagos vizsgálata.

A törvény csak a bírósági eljárások spe-cialitásaira tér ki, az ezt esetlegesenmegelôzô államigazgatási eljárásokra nem.A 38. § (1) bekezdés szerint a bíró — a bíró-sági eljárás felfüggesztése mellett — az Al-kotmánybíróság eljárását kezdeményezi, haaz elôtte folyamatban levô ügy elbírálásasorán olyan jogszabályt vagy az állami irá-nyítás egyéb jogi eszközét kell alkalmaznia,amelynek alkotmányellenességét észleli.Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint abírósági eljárást megelôzôen vagy annaktartama alatt kérelemben a bíró (1) bekez-dés szerinti eljárását kezdeményezheti az,aki szerint a folyamatban lévô ügyében al-kalmazandó jogszabály alkotmányellenes.

Álláspontunk szerint az, hogy az Alkot-mánybíróságról szóló törvény az államigaz-gatási ügyekre külön nem tér ki, nem jelentiazt, hogy az államigazgatási ügyintézôknekne kellene hivatalból észlelniük egy adottjogszabály alkotmányellenességét, és ne kel-lene emiatt az Alkotmánybíróság eljárásátkezdeményezni. A különbség mindösszeannyi, hogy a bírósági eljárásra nézve a fel-függesztés ilyen esetekben mindig kötelezô,az államigazgatási eljárások során pedig nyil-vánvalóan mérlegelés kérdése4.

Az államigazgatási ügyintézôk egyébkéntgyorsabb, bár kétségkívül az Alkotmánybí-róságnál e tekintetben kevesebb hatáskörrelrendelkezô szervekhez is fordulhatnak al-kotmányossági kérdésekben iránymutatás-ért. Ezek a szervek az ügyészség és az állam-polgári jogok országgyûlési biztosa.

Mindazonáltal az esetek túlnyomó több-ségében az államigazgatási ügyintézôk nemazzal szembesülnek, hogy az általuk alkal-mazott alacsonyabb szintû jogszabály kifeje-zetten alkotmányellenes, hanem csak azzal,hogy nem egyértelmû, esetleg önmagukbanrendelkezései vagy más jogszabályok ren-delkezéseivel nincsenek teljes összhang-ban. Ez már csak jogértelmezési kérdés,

ahol ugyan az Alkotmány egyes rendelkezé-seit nagy súllyal kell figyelembe venni, demagát a jogértelmezést itt a konkrét ügybenaz ügyintézônek kell elvégeznie.

3.1.2. AZ ENSZ POLGÁRI ÉS POLITIKAI JOGOK NEMZETKÖZIEGYEZSÉGOKMÁNYA

A Magyar Köztársaság ezen szabadság-jogoknak megfelelô nemzetközi kötelezett-ségeket is vállalt, amik, lévén, hogy az 1976.évi 8. törvényerejû rendeletben kihirdettékôket, a magyar jog részét képezik. A Polgáriés Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségok-mányáról van szó, amelyet az EgyesültNemzetek Közgyûlése a XXI. ülésszakán,1966. december 16-án fogadott el. Ennek19. cikkelye a következôképpen szól:

„1. Nézetei miatt senki sem zaklatható.

2. Mindenkinek joga van a szabad véle-ménynyilvánításra; ez a jog magában foglal-ja mindenfajta adat és gondolat határokravaló tekintet nélküli — szóban, írásban,nyomtatásban, mûvészi formában vagy bár-milyen más tetszése szerinti módon történô— keresésének, megismerésének és ter-jesztésének a szabadságát is.

3. Az e cikk 2. bekezdésében meghatározottjogok gyakorlása különleges kötelességek-kel és felelôsséggel jár. Ennélfogva az bizo-nyos korlátozásoknak vethetô alá, ezekazonban csak olyanok lehetnek, amelyeketa törvény kifejezetten megállapít és amelyek

a) mások jogainak vagy jó hírnevénektiszteletben tartása, illetôleg

b) az állambiztonság vagy a közrend, aközegészség vagy a közerkölcs védelmeérdekében szükségesek.”

Láthatjuk, hogy az Egyezségokmánymindenfajta adat megismerésérôl beszél,ám megengedi, hogy mások jogai ezt korlá-tozzák, így Alkotmányunk „közérdekûadat” kifejezése (amely, mint a következôk-ben kiderül, éppen a személyes adatok hal-



mazával csökkenti az Egyezségokmány ál-tal átfogott kört) összhangban van az ENSZnagytekintélyû dokumentumával.

Kérdés: Mit kell tenni akkor, ha az ügy-intézô úgy látja, hogy az általa alkalma-zott alacsonyabb szintû jogszabály (tör-vény, kormányrendelet, miniszteri rendeletstb.) vagy töretlen joggyakorlat ellentétbenáll egyes nemzetközi szerzôdésekkel?

A kérdést indokolhatja az is, hogy példá-ul az Egyezségokmányban foglalt egyesrendelkezések és a magyar joggyakorlatbanaz üzleti titokkal kapcsolatos megszorítójoggyakorlat a közérdekû adatok kiszolgál-tatása során kifejezetten ellentétesek. Emel-lett a kérdésnek nagy aktualitást kölcsönözaz a tény is, hogy a közeljövôben az EU-csatlakozással nemzetközi jogszabályoknagy tömegét lesz kénytelen a magyar jog-alkalmazó a mindennapos gyakorlatban isfigyelembe venni.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. éviXXXII. törvény 1. § c) pontja szerint az Al-kotmánybíróság hatáskörébe tartozik a jog-szabályok, valamint az állami irányításegyéb jogi eszközei nemzetközi szerzôdés-be ütközésének vizsgálata. A 46. § szerint,ha az Alkotmánybíróság jogszabály nem-zetközi szerzôdésbe ütközését állapítjameg, akkor az ellentét feloldására a körül-mények mérlegelése alapján, határidô meg-jelölésével felhívja a nemzetközi szerzôdéstkötô szervet vagy személyt, illetôleg a jog-alkotó szervet.5

A nemzetközi szerzôdésekbe ütközô jog-gyakorlattal kapcsolatban az Alkotmánybí-róságnak nincs hatásköre, e tekintetben arugalmasabb ügyészi általános törvényessé-gi felügyeleti eljárást kell alkalmazni.

Az eljárás felfüggesztésével, illetôleg ajogértelmezési kérdésekkel kapcsolatosanaz elôzô pontban feltett kérdésre válaszol-takra utalunk vissza.

3.1.3. A JOGALKOTÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY KÖZÖSSÉGIRÉSZVÉTELI RENDELKEZÉSEI

Az Aarhusi Egyezmény rendszerében lát-tuk, hogy a közösségi részvétel megvalósul-hat egyedi államigazgatási eljárásokban ésáltalános hatályú döntések (tervek, progra-mok, jogszabályok stb.) kialakításának eljá-rásaiban egyaránt. Nyilvánvaló, hogy a min-dennapos gyakorlatban az elsô fordul elôlényegesen nagyobb számban, ám a norma-tív döntések meghozatalában lehetôvé tettközösségi részvételnek óriási elvi jelen-tôsége van. Az ott kidolgozott megoldások,alapelvek irányadók lehetnek az egész kö-zösségi részvételi rendszerre nézve

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tör-vény (a továbbiakban: Jtv.) sok tekintetbenvalóban példamutatóan szabályozza a kö-zösségi részvétel, vagy a törvény szóhaszná-latában a társadalmi részvétel jogintézmé-nyeit. Mind a résztvevôk körének meghatá-rozásában, mind a részvétel terjedelmébenés módszereiben fontos útmutatót kapunk.A mai magyar közösségi jogi szabályrend-szerben az ilyen nagy tekintélyû, széles kör-ben használt iránymutatásra nagy szükségvan, amíg az Egyezménynek megfelelô ko-herens szabályrendszer meg nem születik. Akiemelkedôen fontos jogalkotási ügyekbenalkalmazott megoldások, az azokban meg-nyilvánuló jogalkotói szándék analógia út-ján nyilvánvalóan alkalmazható lesz azegyedi államigazgatási eljárásokban is a vi-tás, nem egyértelmû kérdések eldöntésénél.

a. A Jtv. általános rendelkezéseiA Jtv. rövid, mindössze négy kijelentést

tartalmazó preambulumában helyet kapotta jogalkotás demokratizmusának követel-ménye is:

„a jogalkotás a társadalmi viszonyok vé-delmét és fejlesztését, a demokrácia kitelje-sedését szolgálja”.

Hasonlóképpen, a II. fejezet elsô címé-ben az általános rendelkezések között a tör-vényszöveg a preambulum egyszavas utalá-sát a közösségi részvétel koherens program-



jává szélesíti. Meghatározza a közösségi rész-vétel alanyait, úgymint: az állampolgárok, atársadalmi szervezetek és az érdekképvise-leti szervek, illetôleg kitér a részvétel idô-szerûségének fontosságára is, azaz arra,hogy a részvételnek már az elôkészítésben,illetôleg a tervezetek elkészítése során érvé-nyesülnie, kell, nem pedig a kész jogalkotá-si mûveket kell a társadalomnak mintegybemutatni, közvetlenül a jogszabály megho-zatalának formális aktusa elôtt:

„19. §

Az állampolgárok — közvetlenül, illetôlegképviseleti szerveik útján — közremûköd-nek az életviszonyaikat érintô jogszabályokelôkészítésében és megalkotásában.

20. §

A jogalkalmazó szerveket, a társadalmiszervezeteket és az érdekképviseleti szer-veket be kell vonni az olyan jogszabályoktervezetének elkészítésébe, amelyek az ál-taluk képviselt és védett érdekeket, illetô-leg társadalmi viszonyokat érintik.”

b. A közösségi részvételidôszerûsége

A közösségi részvétel idôszerûségére aJtv. akkora súlyt helyez, hogy már a jogal-kotási program (a II. fejezet második címe)kialakításában is elôírja azt:

„21. §

(1) A Kormány a törvények és egyes jelen-tôs kormányrendeletek elôkészítése, továb-bá meghatározott körben a jogszabályok át-fogó felülvizsgálata céljából ötéves idôszak-ra szóló programot állapít meg.

(2) A Kormány a jogalkotási programról ésvégrehajtásáról beszámol az Országgyûlésnek.

22. §

(1) A jogalkotási program elôkészítéséért azigazságügyminiszter a felelôs.

(2) A jogalkotási program összeállításáhozki kell kérni a minisztereknek, az országoshatáskörû szervek vezetôinek, a LegfelsôbbBíróság elnökének, a legfôbb ügyésznek, atársadalmi szervezeteknek és érdekképvi-seleti szerveknek, valamint a fôvárosi ésmegyei önkormányzatok javaslatait.”

c. Jogszabálytervezetek véleményezési eljárása

A jogszabálytervezetek véleményezésieljárását a Jtv. csak magasabb szintû jogsza-bályok esetén szabályozza, míg az alsóbbszintû jogszabályok közül az önkormányza-ti rendeletekre, mint látni fogjuk, külön sza-bályok vonatkoznak.

„27. §

A Kormány elé terjesztendô jogszabályter-vezetrôl véleményt nyilvánítanak

a) miniszterek, továbbá

b) az érdekelt társadalmi szervezetek ésérdekképviseleti szervek.(…)

29. §

A miniszteri rendelet tervezetét meg kellküldeni véleményezésre más, a szabályo-zásban érdekelt miniszternek, társadalmiszervezetnek és érdekképviseleti szervnek.”

A Jtv. példát mutat az érdemi vélemé-nyek kialakításának, illetôleg a véleménymegfelelô figyelembevételét biztosító eljá-rási szabályokból is. A rendszert a jogsza-bály kezdeményezésének joga és a jogor-voslati jog teszi teljessé:

„31. §

(1) A véleménynyilvánítás határidejét a ter-vezet elôkészítôjének úgy kell megállapíta-nia, hogy a véleményezô megalapozott vé-leményt adhasson, és azt a tervezet elkészí-tésénél figyelembe lehessen venni.



(2) A határidô megállapításakor a jogszabály-tervezet terjedelmére és a véleményezô szervtestületi jellegére is tekintettel kell lenni.

32. §

A jogszabály tervezetével egyidejûleg megkell küldeni véleményezésre a végrehajtásijogszabály tervezetét is.

(…)

37. §

(2) Ha társadalmi szervezet vagy érdekkép-viseleti szerv a Kormánynak törvény kezde-ményezését javasolja, errôl tájékoztatni kellaz Országgyûlés elnökét és az illetékesországgyûlési bizottságot.

(…)

43. §

Ha a miniszter, a Legfelsôbb Bíróság elnö-ke, a legfôbb ügyész, a társadalmi szerve-zet vagy az érdekképviseleti szerv azt ész-leli, hogy a jogszabály elôkészítésére vagya jogalkotási eljárásra vonatkozó szabálytmegszegték, intézkedés végett a Kor-mányhoz fordulhat.”

d. A társadalmi vita „elfeledett”szabályai

A Jtv. eredeti 33-36. §-ai a társadalmi vitá-ról szóltak, ami a lakosság aktivitásának fel-keltését és felhasználását szabályozta részle-teiben, azaz tulajdonképpen részvételre ké-pesítési szabályokat tartalmazott. A Jtv.-nekaz 1990. évi XXXI. törvénnyel végrehajtottegyik módosítása szükségtelennek ítéltemeg ezeket a meglehetôsen részletes, tech-nikai jellegû szabályokat, és a vonatkozónégy szakaszt hatályon kívül helyezte.Ugyanakkor a Jtv. a társadalmi vita jogintéz-ményét továbbra is ismeri, arra két helyen is(38. § (3) bek. és 42. §) hivatkozik. Ez azt je-lenti, hogy a jogalkotó a társadalmi vita meg-szervezését indokolt esetekben továbbra isszükségesnek tartja, bár a továbbiakban atársadalmi vita megszervezésének részleteit

az adott jogalkotásért felelôs szerv belátásá-ra bízza. Ezzel együtt nagy a valószínûségeannak, hogy az állami szervek a Jtv. II. feje-zet ötödik címének eredeti szövegét nagy-mértékben szem elôtt fogják tartani:

„Társadalmi vita

33. §

A lakosság széles körét érintô törvényjavas-lat elôkészítése során társadalmi vitát kellszervezni. Társadalmi vita más jogszabályelôkészítése során is szervezhetô.

34. §

(1) A társadalmi vita szervezésérôl és módjá-ról az általa kezdeményezett törvény eseténa Minisztertanács, más jogszabály esetén aMinisztertanács vagy az elôkészítô minisz-ter, államtitkár foglal állást, és kéri fel aközremûködésre az érdekelt társadalmiszervezeteket és érdekképviseleti szerveket.

(2) A társadalmi vitát az érdekelt társadalmiszervezet és érdekképviseleti szerv is kez-deményezheti.

35. §

(1) A társadalmi vitát a jogszabályelôkészítéséért felelôs miniszter, országoshatáskörû szerv vezetôje az igazságügy mi-niszterrel, az érdekelt társadalmi szerveze-tekkel és érdekképviseleti szervekkelegyüttesen szervezi meg.

(2) Általában a jogszabály tervezetét kelltársadalmi vitára bocsátani; a jogszabály —eltérô szabályozási lehetôséget felvetô —elveit is meg lehet vitatni.

(3) A társadalmi vitát — a jogszabály terve-zetének a Minisztertanács által elôírt egyez-tetését megelôzôen — olyan idôpontbankell lefolytatni, hogy a vita során elhangzottészrevételeket és javaslatokat a jogszabályelôkészítésénél hasznosítani lehessen.

(4) Az észrevételek és javaslatok értékelésérôla jogszabály elôkészítéséért felelôs minisztéri-um, országos hatáskörû szerv a társadalmi vi-



ta résztvevôit a sajtó útján, a társadalmi vitaszervezésében közremûködô társadalmi szer-vezetet vagy érdekképviseleti szervet pedigközvetlenül tájékoztatja.

36. §

A jogalkotó szervet az elôterjesztônek tájé-koztatnia kell a társadalmi vitában felmerültjelentôs javaslatokról és véleményekrôl, ide-értve a jogszabály tervezetének elkészítésé-nél figyelembe nem vett javaslatokat is.”

Láthatjuk, hogy a társadalmi vita jogin-tézménye a környezetvédelmi és vízgazdál-kodási témájú jogszabálytervezetek szem-pontjából alapvetô jelentôségû, hiszen errea két szakterületre nagyon is ráillik a Jtv.volt 33. §-ának az a kifejezése, hogy „a la-kosság széles körét érinti”. Ami az egyestársadalmi szervezetek és érdekképvisele-tek külön felkérését (34. §) illeti, kissé ide-jétmúltnak tûnik, azonban ha megfontol-juk, hogy a mai körülmények között a felnem kért társadalmi szervezetek részvétel-ének sem lehet semmiféle akadálya, akkora jogszabály-elôkészítô aktív tevékenységéta társadalmi vita tényleges megtartása érde-kében a részvételre képesítés egyik moderneszközének is tekinthetjük. Nagyon lénye-ges üzenete van végül a Jtv. volt 36. §-ának:a kisebbségben maradt javaslatokban is le-het elôremutató, pozitív elem, a jogalkotószervnek ezekrôl is tudnia kell.

Kérdés: Mi a jogkövetkezménye annak,ha a jogszabály elôkészítéséért felelôs szerva Jtv.-ben meghatározott közösségi részvé-teli szabályokat nem tartja be?

Ahogyan láthattuk, a Jtv. 43. §-a alapján atémakör szerint illetékes miniszter, aLegfelsôbb Bíróság elnöke, a legfôbbügyész, sôt bármelyik társadalmi szervezetvagy érdekképviseleti szerv is jogosult ilyenesetekben intézkedés végett a Kormányhozfordulni. Megjegyezzük ugyanakkor, hogya jogalkotás csak részben államigazgatásitevékenység, másik részében politikai, te-hát nem az államigazgatási jog, hanem az

alkotmányjog és a jogon kívüli politikaimozgások területére esik. Ezért minden-képpen felmerül a politikai felelôsség érvé-nyesítésének a lehetôsége is, ami elsôsor-ban az írott vagy elektronikus sajtó nyilvá-nossága elôtt zajlik.

Kérdés: Vonatkoznak-e a leírt közösségirészvételi szabályok az önkormányzatirendeletek, így pld. a település-rendezésitervek elfogadására is?

A Jtv. konkrét közösségi részvételi ren-delkezései közül csak a 19. §-ban leírt, a kö-zösségi részvételt általános szinten elôíróelvi rendelkezés vonatkozik az összes jog-szabályra, tehát az önkormányzati rendele-tekre is, a közösségi részvételnek a Jtv.-benolvasható részletes szabályai csak a törvé-nyekre, kormányrendeletekre és miniszterirendeletekre vonatkoznak. A Jtv. 42. §-a azönkormányzati rendelet elôkészítésének,társadalmi vitájának és megalkotásánakszabályait továbbutalja az önkormányzatitörvényhez (1990. évi LXV. tv. — Ötv.) ésaz egyes önkormányzatok azon saját rende-leteihez, amelyek szervezetüket ésmûködésüket szabályozzák.

Az Ötv. 12. § (3) bekezdése alapján aképviselô-testület ülései nyilvánosak. A 13.§ kimondja, hogy a képviselô-testület éven-te legalább egyszer elôre meghirdetett köz-meghallgatást tart, amelyen az állampolgá-rok és a helyben érdekelt szervezetekképviselôi közérdekû kérdéseket tehetnekfel és javaslatokkal állhatnak elô. Végül a18. (2) bekezdése szerint a képviselô-testület szervezeti és mûködési szabályzatá-ban meghatározza azoknak a fórumoknaka rendjét (község-, várospolitikai fórum, vá-rosrész-tanácskozás, falugyûlés stb.), ame-lyek a lakosság, a társadalmi szervezetekközvetlen tájékoztatását, a fontosabb dön-tések elôkészítésébe való bevonását szol-gálják. Ezek állásfoglalásáról és az ott fel-merült kisebbségi véleményekrôl tájékoz-tatni kell a képviselô-testületet.

Konkrétan a település-rendezési tervek-kel kapcsolatos önkormányzati rendeletek



elôkészítésében a közösségi részvételt azÉpített környezet védelmérôl szóló 1997.évi LXXVIII. törvény (Ét.) 9. §-a szabályoz-za. A szakasz (6) bekezdése szerint példáula véleményezési eljárás befejezése után aszabályzatot, illetôleg a terveket az elfoga-dásuk elôtt — az el nem fogadott vélemé-nyekkel és azok indokolásával együtt — apolgármesternek (fôpolgármesternek) leg-alább egy hónapra a helyben szokásos mó-don közzé kell tennie azzal, hogy az érin-tettek a közzététel ideje alatt azokkal kap-csolatban észrevételt tehetnek. Sajnos azönkormányzatok nem minden esetben tart-ják be az Ét. 9. §-ában leírt részletes eljárást,különösen a konfliktusokkal terhelt ügyek-ben. Sajnos tipikusnak mondható a LevegôMunkacsoport Országos KörnyezetvédelmiEgyesület jogesete (Lásd a 2. táblázatot)

3.2. A közérdekû bejelentések, javaslatokés panaszok

Sajátos, de egyáltalán nem példa nélkülálló jelenség a kelet-európai és így a ma-gyar jogban is, hogy a szocialista jog egyeselképzelései, az általa biztosított jogilehetôségek, amelyek a megfelelô társadal-mi környezet hiánya miatt nem tudtak érvé-nyesülni (sok esetben nem is gondolta ôket

igazán komolyan az akkori jogalkotó, csu-pán egyfajta propagandaeszköznek szán-ta), a megváltozott társadalmi viszonyokközött, az állampolgári kezdeményezések-nek biztosított nagyobb mozgástérben újértelmet nyernek. Tipikusan ilyen aközérdekû bejelentésekrôl, javaslatokról éspanaszokról szóló 1977. évi I. törvény (a to-vábbiakban: Kötv.) és végrehajtási rendele-te, a 11/1977. (III. 30.) MT sz. rendelet (a to-vábbiakban: Kövhr). Pillantsunk csak belea törvény ma már kissé zavarba ejtô pream-bulumába! „Az állampolgárok közérdekûbejelentéseikkel és javaslataikkal elôsegítika társadalmi viszonyok fejlesztését, a szoci-alista törvényesség erôsítését, a társadalmitulajdon védelmét és a közéleti tisztaságbiztosítását. A panaszok törvényes elintézé-se segíti a jogos egyéni érdekek érvényrejuttatását. A közérdekû bejelentések, javas-latok és panaszok elôterjesztése és elintézé-se része a szocialista demokratizmusnak.”

Ha eltekintünk az ideológiai körítéstôl és atörvényesség erôsítése, a közélet tisztaságá-nak biztosítása, valamint a jogos egyéni érde-kek érvényre juttatása célkitûzéseire figye-lünk, azt kell hogy mondjuk, ezek ma is fon-tos célok, ráadásul a törvényben foglalt jogin-tézmények jó része ma is alkalmas ezen célokelôsegítésére. Ez az oka nyilvánvalóan annak,hogy ma is hatályos jogszabályról van szó,amelyre újabb, modernebb jogszabályainktöbb helyen hivatkoznak. Jó volna persze, ha



A t-i. T. bevásárlóközpont építését megelôzô település rendezési tervezési eljárásban a la-kosság és a környezetvédô szervezetek több alkalommal tiltakozásukat fejezték ki amiatt,hogy a bevásárlóközpont egy közmunkával épített park és egy ipari véderdô helyére tele-pülne. A Levegô Munkacsoport az Ét. 9. §-ában írt észrevételezési eljárásra részvételi szán-dékát az önkormányzatnak bejelentette. A polgármester a társadalmi szervezetet és a lakos-ságot nem vonta be az eljárásba, a terveket és az észrevételeket egyáltalán nem függesztet-te ki. A városi fôépítész ezért levelében új véleményezési eljárás megkezdésére hívta föl apolgármestert, erre azonban nem került sor, ellenben a bevásárlóközpont igen rövid idôalatt megkapta az építési engedélyeket, és mielôtt a civil szervezetek további jogorvoslatot(pld. a közigazgatási hivatal vezetôjének vagy az ügyészségnek az eljárását) kezdeményez-hettek volna, az építkezés nagy ütemben meg is kezdôdött6.

2. TÁBLÁZAT

a mai jogalkotó leporolná ezt a 23 éves jog-szabályt, egyszerû hatályon kívül helyezéseviszont határozottan visszalépés lenne.

a. A közérdekû bejelentésekbeneljáró hatóságok meghatározása

A törvény 2. § (1) bekezdése meghatá-rozza a jogszabály alanyi hatályát: az lénye-gében kiterjed minden, az emberek életétbefolyásoló döntést, intézkedést hozó szer-vezetre, tehát nem csak a hatóságokra:

„A közérdekû bejelentéseket, javaslatokatés panaszokat e törvény szerint kötelesekelintézni:

a) az állami szervek, vállalatok, intéze-tek, intézmények,

b) a szövetkezetek és azok érdekképvi-seleti szervei (a továbbiakban: szövetke-zetek),

c) az egyesületek,

d) a kisiparosok és magánkereskedôk ér-dekképviseleti, illetôleg felügyeleti szervei,

e) egyéb, hatóságilag engedélyezett te-vékenységet folytató személyek felügye-leti szervei.”

A (2) és (3) bekezdés a közérdekû beje-lentések, javaslatok, panaszok kivizsgálásá-ra egyaránt jogosult felettes szerv, közvetlenfelettes és felügyeleti szerv definícióit adja:

„Ahol a törvény felettes szervrôl szól, enneka feladatát az alábbi szervek látják el:

a) a magasabb szervezeti egység, ha abejelentés az alacsonyabb szervezetiegységet vagy annak vezetôjét érinti,

b) a polgármester, ha a bejelentés ajegyzôt érinti,

c) az állami törvényességi felügyeletetellátó szerv, ha a bejelentés — vállalatitanács, illetôleg a dolgozók közgyûlése(küldöttgyûlése) általános vezetésévelmûködô állami vállalatnál — a vállalatáltalános vezetését ellátó testületet vagya vezetôséget érinti,

d) az állami törvényességi felügyeletetellátó cégbíróság, ha a bejelentés a szö-vetkezet közgyûlését (küldöttgyûlését)vagy vezetôségét érinti.

(3) A törvény alkalmazásában a közvetlenfelettest a Munka Törvénykönyve alapjánkell meghatározni.

(4) A törvény alkalmazásában a kisiparosokés magánkereskedôk, valamint egyéb ható-ságilag engedélyezett tevékenységet folyta-tó személyek felügyeleti szerve a jegyzô.”

b. A közérdekû bejelentés és aközérdekû javaslat meghatározása

A törvény 4. §-a a közérdekû bejelentésés a közérdekû javaslat definícióját adja, ésmiközben ismét megpróbálunk elvonat-koztatni a jogszabály megalkotásának ide-jén kötelezô sallangoktól, újból egy olyanvonását fedezzük fel, ami a továbbélésétmagyarázza. A jogban járatlan állampolgá-rok számára ugyanis ideális lehet egy olyanjogintézmény, amelyet minden eljárási kö-töttség nélkül alkalmazhatnak, és mégis va-lamilyen intézkedést érhetnek el, ha érdem-ben igazuk van. Lehetséges, hogy az adottügyekben van célirányosabb, konkrétabbjogorvoslati forma, ez azonban számukraesetleg, megengedhetetlenül költséges,hosszadalmas és bonyolult volna.

A környezetvédelmi ügyekben különö-sen kedvelt jogintézmény a közérdekû be-jelentés, hiszen a bejelentônek közvetlenérdekeltségét sem kell igazolnia, ami egyeskörnyezetvédelmi ügyekben a régi szemlé-let mellett meglehetôsen bajos lenne.

„(1) A közérdekû bejelentés olyan körül-ményre, hibára vagy hiányosságra hívja fela figyelmet, amelynek orvoslása, illetôlegmegszüntetése a közösség vagy az egésztársadalom érdekét szolgálja. Felhívhatja afigyelmet olyan magatartásra vagy tényre is,amely jogszabályba ütközik, vagy ellentétesa szocialista erkölccsel, a szocialista gazdál-kodás elveivel, illetôleg más módon sértivagy veszélyezteti a társadalom érdekét.



(2) A közérdekû javaslat társadalmilag hasz-nos cél elérésére irányuló kezdeményezés.

(3) A közérdekû bejelentés javaslatot is tar-talmazhat.” (Lásd a 3. táblázatot)

c. A közérdekû bejelentés és javaslat elintézése

A törvény (Tv.) 5. §-a az a. pontban em-lített három felülvizsgáló szerv közöttegyensúlyoz, sôt kiegészíti egy negyedik-kel, az ügyészséggel. A fôszabály az, hogy abejelentéssel maga az érintett szerv (2. §)foglalkozik. Ez alól két kivétel van: a „na-gyobb jelentôségû” ügyek, mely fogalomkialakítását a jogalkotó a gyakorlatra hagy-ta, illetôleg azok az ügyek, ahol az a sze-mély, akihez az érintett szervnél a bead-vány kerülne, személyes okból elfogult le-het. A rendszer kissé bonyolult, ám nem fel-tétlenül ártalmas egy közérdekû bejelentéselfogulatlan elintézésére, ha több fórum isjogosult foglalkozni vele:

„(1) A közérdekû bejelentést és javaslatotszóban vagy írásban lehet megtenni az elin-tézésre ügykör szerint hivatott szervhez (2. §).

(2) Ez a szerv a nagyobb jelentôségûközérdekû bejelentés elintézésérôl felettesszervét tájékoztatni köteles.

(3) Ha a közérdekû bejelentés személyrevonatkozik, a közvetlen felettes jár el.

(4) A közérdekû bejelentés és javaslat vizs-gálatát és elintézését a felügyeletet ellátószerv, illetôleg az ügyészség — a rájuk vo-natkozó jogszabályok szerint — mindenkormagához vonhatja a vizsgálatot végzôszervtôl.”

Figyeljünk fel a szóbeli eljárás megenge-dettségére! Ez megint csak sok olyan emberszámára teszi lehetôvé a közügyekben valóeljárást, akinek az írásbeli beadványok meg-szerkesztése nehézséget okozhatna. Ugyan-csak sokszor gondot okoz a laikusoknak(sokszor persze nem csak nekik) amegfelelô hatáskörrel és illetékességgel ren-delkezô hatóság megtalálása. Végül ne fe-ledkezzünk meg arról, hogy a jogban járat-lanok számára a beadványuk megnevezése,megcímkézése sem könnyû. A Kövhr. 2-4.§§-a ezeket a problémákat igyekszik kezelni:

„ 2. §

(1) A szóbeli bejelentést — kérelemre — az el-intézésre hivatott szerv köteles írásba foglalni.

(2) A jegyzô a nála szóban elôterjesztettközérdekû bejelentést, illetôleg javaslatotköteles írásba foglalni, akkor is, ha az elin-tézés nem tartozik a hatáskörébe.



A közérdekû bejelentéssel kapcsolatos költségvonatkozásokra hívja fel a figyelmet két ré-gebbi jogeset. Ezek a jogesetek a jogintézmény meghatározásában, a jogrendszer hasonlójogintézményeivel történô összevetésben is jelentôs segítséget nyújtanak.

A BH 1988. 310. számon közölt legfelsôbb bírósági döntvény szerint a közérdekû bejelen-tô alappal követelheti azon költségeinek megtérítését, amelyek abból fakadnak, hogy beje-lentését mint saját ügyében eljáró ügyfél beadványát kezelték. A közérdekû bejelentôugyanis nem a saját, hanem a köz ügyében jár el, így az érdekelt ügyfeleket terhelô anyagikötelezettségek rá értelemszerûen nem vonatkoznak.

Az éremnek van másik oldala is. Egy másik jogeset szerint a közérdekû javaslat felhaszná-lása esetén nem feltétlenül tarthat igényt a javaslattevô díjazásra, hiszen jogszabály nem írelô díjazási kötelezettséget, ellenkezôleg, a javaslat közérdekû volta éppen az önkéntessé-get és ingyenességet sugallja (BH 1983. 439).

3. TÁBLÁZAT

3. §

(1) A felügyeletet ellátó szerv, illetôleg azügyészség maga dönti el, hogy a hozzá köz-vetlenül érkezett közérdekû bejelentést,illetôleg javaslatot saját hatáskörében vizs-gálja-e meg, vagy azt az elintézésre hivatottszervhez továbbítja.

(2) Az ügyészség a hozzá érkezettközérdekû bejelentés, illetôleg javaslatmegvizsgálására felhívhatja akár az elinté-zésre hivatott szervet, akár annak a felettesszervét. A szerv a vizsgálatot köteles lefoly-tatni és annak megállapításairól, valamint amegtett intézkedésrôl tájékoztatni azügyészséget.

4. §

Az elintézésre hivatott szerv vezetôje, illetô-leg az általa megbízott személy dönti el,hogy a bejelentést — tartalmától függôen— közérdekû bejelentésként, javaslatkéntvagy panaszként kell-e elintézni.”

Ehhez a körhöz tartozik még a Kövhr.15. § rendelkezése is, amely szerint a Tv.alapján elôterjesztett közérdekû bejelentés,javaslat és panasz illetékmentes.

A bejelentés kivizsgálásának egyszerûeljárási szabályait a Kötv. 6-8. §§-ai és aKövhr. 5. § tartalmazzák:

„6. §

Ha a közérdekû bejelentést, illetôleg javas-latot nem az elintézésre hivatott szervheztették meg, azt nyolc napon belül oda átkell tenni. Az áttételrôl a bejelentôt, illetvejavaslattevôt egyidejûleg értesíteni kell.

7. §

Az elintézésre hivatott szerv a közérdekûbejelentôt és javaslattevôt meghallgatja, haazt a bejelentés tartalma szükségessé teszi.

8. §

A közérdekû bejelentés, illetôleg javaslat ér-demi elintézésében nem vehet részt az, akitôlaz ügy elfogulatlan elintézése nem várható.”

„Vhr. 5. §

(1) Az ügyintézô a közvetlen felettesénekköteles haladéktalanul bejelenteni, ha azügyben elfogult. A bejelentés elmulasztásá-ért vagy késedelmes teljesítéséért fegyelmiés anyagi felelôsséggel tartozik.

(2) Az eljáró ügyintézôt a közvetlen felettesjelöli ki.”

Hasonlóképpen egyszerûek a bejelentésnyomán hozandó intézkedések szabályai.Nyilvánvaló, hogy ezek a keretrendelkezé-sek fegyelmezetlen, képzetlen hivatali rend-szerben valós, érdemi eredményre nem ve-zetnek. Amennyiben azonban a hatóságoktekintélye és önbecsülése fokozatosanmegerôsödik (és reményeink szerint ez tör-ténik napjainkban), az általános kötelezett-ségeket tartalommal fogják megtölteni:

„Tv. 9. §

(1) A közérdekû bejelentést, illetôleg javas-latot az elintézésre hivatott szerv köteles azügy megvizsgálása és a tényállás megállapí-tása alapján elintézni.

(2) A korábbival azonos tartalmú ismételt,továbbá a névtelen bejelentés vizsgálatamellôzhetô.”

„Vhr. 7. §

Az elintézésre hivatott szerv vezetôje döntiel, hogy a névtelen bejelentésre indít-e vizs-gálatot. Vizsgálat csak akkor rendelhetô el,ha alaposan feltételezhetô, hogy a bejelen-tés tartalma megfelel a valóságnak.”

„Tv. 10. §

(1) A közérdekû bejelentések és javaslatokvizsgálatában és elintézésében eljáró és



közremûködô szervek kötelesek az ügy ér-demi vizsgálása érdekében haladéktalanulmegtenni a szükséges intézkedést.

(2) A közérdekû bejelentéseket, illetôleg ja-vaslatokat általában harminc napon belül elkell bírálni.

(3) Ha a vizsgálat elôreláthatólag hosszabbideig tart, errôl a bejelentôt (javaslattevôt)harminc napon belül tájékoztatni kell, az el-intézés várható idôpontjának közlésével.

Tv. 11. §

(1) Az elintézésre hivatott szerv a vizsgálatbefejezésekor a tett intézkedésrôl vagy an-nak mellôzésérôl köteles a bejelentôt(javaslattevôt) írásban haladéktalanul érte-síteni. Az állásfoglalás indokait is közölnikell.

(2) Az írásbeli értesítés mellôzhetô, ha azelintézésrôl a bejelentôt (javaslattevôt)szóban tájékoztatták és a tájékoztatást tu-domásul vette.”

„Vhr. 8. §

Ha az írásbeli értesítést mellôzték, az elinté-zés módját az ügyiratra fel kell jegyezni.”

„Tv. 12. §

A közérdekû bejelentés alapján — ha ala-posnak bizonyul — gondoskodni kell

a) a közérdeknek megfelelô állapothelyreállításáról vagy az egyébkéntszükséges intézkedések megtételérôl;

b) a feltárt hibák okainak megszün-tetésérôl;

c) az okozott sérelem orvoslásáról, to-vábbá

d) indokolt esetben a felelôsségre vonáskezdeményezésérôl.

Tv. 13. §

(1) Az elintézésre hivatott szervek kötele-sek gondoskodni arról, hogy a hasznos

közérdekû javaslatok megvalósuljanak. En-nek érdekében kötelesek hatáskörükbenintézkedni, illetôleg az arra illetékes szer-veknél intézkedést kezdeményezni.”

d. A közérdekû bejelentést vagyjavaslatot tevô védelme

Az 1977. évi I. törvény talán legnagyobbérdeme az, hogy elôre látta az AarhusiEgyezmény részvételre képesítési intézke-dései közül az egyik legfontosabbat: a rész-vételi jogaikat gyakorlókat, azokat, akik aszabadidejüket, az energiájukat közügyekrefordítják, és eközben gyakran még nem ke-vés személyes kockázatot is vállalnak, véde-ni kell. Ezek azok a rendelkezések, ame-lyekre a késôbb, már a ‘90-es években meg-hozott jogszabályok rendre visszautalnak:

„Tv. 14. §

(1) Ha a bejelentôt (javaslattevôt) munkavi-szonya, szövetkezeti vagy más tagsági vi-szonya körében vagy egyébként hátrány ériamiatt, hogy a közérdekkel ellentétes tevé-kenységre (mulasztásra) hívta fel a figyel-met, a hátrányt okozó szerv köteles a törvé-nyes állapotot azonnal helyreállítani. Gon-doskodni kell arról, hogy a hátrányt szenve-dett személy megfelelô elégtételt kapjon, ésaz ügybôl eredô anyagi kárát is megtérítsék.Szükség esetén errôl a felettes (felügyeleti)szerv gondoskodik.

(2) A felettes (felügyeleti) szerv fegyelmivétség vagy bûncselekmény alapos gyanújaesetében megállapításait haladéktalanulközli az illetékes hatósággal; kezdeményez-heti kártérítési eljárás megindítását is.”(Lásd a 4. táblázat jogeseteit)

A közérdekû bejelentô vagy közérdekûjavaslattal élô személyek védelmében to-vábbmenve a modern tanúvédelmi eszkö-zök ôsét fedezhetjük fel. Nem tarthat szá-mot ezekre viszont az, aki a közérdekû jog-intézményekkel rosszhiszemûen élt:



„Tv. 15. §

(1) A közérdekû bejelentést (javaslatot)tevô kérheti, hogy az eljárás során ne fedjékfel személyét. Ennek a kérelemnek — ha avizsgálat eredményessége mást nem kíván— eleget kell tenni.

(2) Ha a vizsgálat érdeke megkívánja, hogy abejelentést tevô személyét felfedjék, errôl ôtminden esetben elôzetesen tájékoztatni kell.

(3) Ha nyilvánvalóvá vált, hogy a bejelentôrosszhiszemûen járt el — a felettes szervvezetôjének elôzetes hozzájárulásával,illetôleg a további eljárás kezdeményezésé-re jogosult személy kérelmére — fel kellfedni kilétét.

(4) Az elintézésre hivatott szerv vezetôje a(3) bekezdésben foglaltak esetében kötelesa megfelelô (fegyelmi vagy büntetô) eljárástkezdeményezni, vagy az eljárás megindítá-sának lehetôségérôl az érdekeltet tájékoz-tatni.” (Lásd az 5. táblázatot)

e. A panaszA Tv.-ben szabályozott harmadik jogin-

tézmény definícióját a 17. § (1) bekezdésetartalmazza. Különbözik az elôzô két jogin-tézménytôl a panasz egyrészt abban, hogya panasztevô személyes érdekérintettségebenne egyértelmû, ezért a hatóságok különcsak akkor foglalkoznak vele, ha a pana-szosnak más nyilvánvaló jogi út nem áll arendelkezésére. A Tv. 21. § (1) bekezdése

szerint a panasz vizsgálata mellôzhetô a 9. §(2) bekezdésében említett eseteken kívül(ismételt vagy névtelen bejelentés) akkor is,ha a panasztevô a sérelmezett tevékenysé-grôl (mulasztásról) való tudomásszerzéstôlszámított hat hónap után terjesztette elô apanaszát, egy év elteltével pedig a panasztel kell utasítani. A panaszok intézéséreegyébként a közérdekû bejelentésekre ésjavaslatokra vonatkozó ismertetett szabá-lyokat kell alkalmazni.

Jogtörténeti érdekességként megjegyez-zük, hogy a Vhr. 16. § (1) bekezdése vezettebe a lakossággal közvetlen kapcsolatban ál-ló kereskedelmi és szolgáltató szerveknélkötelezô panaszkönyvet (vásárlók köny-vét). Ezt a késôbbi jogszabályok is átvették,a ma hatályos, az üzletek mûködésérôl szó-ló 4/1997. (I. 22.) Korm. sz. rendelet is lé-nyegében változatlan formában tartalmazza.

f. A végrehajtás garanciáiA közérdekû bejelentésekrôl szóló tör-

vénynek és végrehajtási rendeletének kife-jezetten modern vonása az, hogy nagy súlythelyeztek a végrehajtás szervezeti és eljárá-si garanciáira:

„Vhr. 12. §

(1) A miniszterek, az országos hatáskörûszervek vezetôi és a tanácsok végrehajtó bi-zottságai kötelesek a hozzájuk, illetôleg afelügyeletük (állami törvényességi felügye-letük) alá tartozó szervekhez érkezettközérdekû bejelentések, javaslatok, pana-



A védelem legfontosabb területe természetesen a munkajog, a gyakorlati jogesetek is ezt mu-tatják. A BH 1980. 35. sz. alatt közölt legfelsôbb bírósági jogeset szerint az ipari szövetkezetvezetése a szövetkezet tagját — a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén— annak hozzájárulása nélkül is áthelyezheti más munkakörbe; érvénytelen azonban azolyan áthelyezés, amelynek célja a közérdekû bejelentést tevôvel szembeni megtorlás.

BH 1979. 39. szám alatt fellelhetô döntés szerint pedig a megszabott módon közölt vál-lalati felmondást is hatálytalanítani kell a munkaügyi vitát eldöntô szervnek, ha megálla-pítható, hogy annak célja a bírálatot gyakorló, illetve közérdekû bejelentést tevô dolgozóeltávolítása volt.

4. TÁBLÁZAT

szok alakulását és intézését rendszeresen fi-gyelemmel kísérni és ennek tanulságait két-évenként elemezni.

(2) Az (1) bekezdésben említett szervekvezetôi, illetôleg a tanácsok végrehajtó bizott-ságai kötelesek a közérdekû bejelentések, ja-vaslatok és panaszok intézésének rendjét éstartalmát legalább ötévenként, illetôleg a fel-ügyeleti ellenôrzés keretében ellenôrizni és atapasztalatokat átfogóan értékelni.

Vhr. 13. §

A tömegtájékoztatási szervek vezetôi köte-lesek a közérdekû bejelentések, javaslatokés panaszok intézése rendjének és módsze-rének megfelelô nyilvánosságot biztosítani.

Vhr. 14. §

A társadalmi szervezetek, továbbá a szövet-kezetek országos érdekképviseleti szerveisajátos eszközeikkel segítik elô aközérdekû bejelentések, javaslatok és pa-naszok intézésére vonatkozó rendelkezé-sek végrehajtását.”

A fenti rendelkezésekben ugyan többolyan szerv is található, amely ma már ilyenformában nem létezik, valamennyinek vanazonban jogutódja, és egyértelmû, hogyazokat az idézett rendelkezések kötik.

További, a tényleges megvalósulást bizto-sítani kívánó végrehajtási rendelkezés volt atörvény 3/1997. (V. 7.) MTTH rendelkezése,mely az országgyûlési és tanácsi képviselôk

fogadóóráin, falugyûléseken, jelölô-gyûléseken és más hasonló összejövetelekenelhangzott közérdekû bejelentések, javasla-tok és panaszok kivizsgálásának és elintézé-sének módját szabályozta. Ezt a 8/1992. (V.19.) BM rendelet hatályon kívül helyezte,anélkül, hogy bármilyen hasonló, moder-nebb rendelkezést a helyébe állított volna.

Kérdés: Vonatkoznak-e a közérdekû be-jelentések, javaslatok és panaszok intézésé-re az Áe. rendelkezései?

A kérdésre nehéz egyértelmû választ ad-ni, hiszen a Kötv. összetett jogszabály, szá-mos alkotmányjogi, munkajogi, polgári jo-gi, sôt büntetôjogi és szabálysértési elemettartalmaz. Ami az államigazgatási jellegû ré-szeket illeti, azt látjuk, hogy a Kötv. az eljá-rás számos elemét maga szabályozza, rá-adásul több helyen az Áe.-tôl eltérôen. Ígypéldául az áttétel határidejének a Kötv. 8napot jelöl meg, szemben az Áe. 7. §-ábanelôírt haladéktalan áttétellel.

Mindezek ellenére határozottan úgy lát-juk, hogy amennyiben a közérdekû beje-lentés, javaslat vagy panasz olyan jogokravagy kötelezettségekre vonatkozik, ame-lyeket államigazgatási szervek vagy quasiállamigazgatási szervek (Áe. 3. § (2) bekez-dés) állapítanak meg az ügyfelekre nézve,akkor az Áe. szabályait is alkalmazni kell.Ilyen esetekben aligha tagadható, hogy azÁe. 3. § (3) bekezdésében meghatározott ál-lamigazgatásiügy-fogalomnak megfelelô



A jóhiszemûség követelményével mint a bejelentô vagy javaslattevô védelmének feltételé-vel a Legfelsôbb Bíróság is foglalkozott. BH 1981. 123. számon közölt döntése szerint abejelentôt akkor illeti meg az 1977. évi I. törvényben meghatározott védelem, ha bejelen-tése alapos, és esetleges tévedése jóhiszemû volt. A rosszhiszemû bejelentôt felelôsségrekell vonni. A rosszhiszemû, intrikus, az üzem egész légkörére káros hatású, a vezetôket ésa társadalmi szerveket lejárató bejelentést tevôvel szemben akkor is indokolt a legsúlyosabbfegyelmi büntetés kiszabása, ha bejelentése viszonylag csekély súlyú töredékrészében igaz-nak bizonyult.

5. TÁBLÁZAT

ügyekkel állunk szemben, még akkor is, haa jogok és kötelezettségek nem mindig köz-vetlenül a közérdekû bejelentést stb. tevôügyfélre vonatkoznak. A környezetvédelmijellegû ügyek például sokszor ilyenek,mégsem jut eszébe senkinek sem állam-igazgatási ügy jellegüket kétségbe vonni.

Abban az esetben, ha a Kötv. alá tartozóügyek államigazgatási jellegét nem állapíta-nánk meg, a velük foglalkozó hatóságokkomoly bajban lennének az olyan eljárásiszabályok tekintetében, amelyekrôl a Kötv.hallgat. Így pld. a bizonyítási eljárásokban,az ügyfelek idézésében és értesítésébenvagy a határozatok meghozatala során min-denképpen az Áe.-re kell támaszkodniuk.Elvi szinten sem lenne egyébként támogat-ható egyazon jogrendszeren belül többféleállamigazgatási eljárás fenntartása, még ak-kor sem, ha erre egyébként az Áe. 3. § (7)bekezdése két példát is tartalmaz.

Amennyiben tehát a Kötv.-re az Áe. sza-bályai érvényesek, már csak az a kérdés, milegyen az Áe.-tôl eltérô eljárási szabályaival.Ezekre az eltérésekre ugyanis az Áe. 3. § (6)bekezdése, illetôleg az Áe. 3. § (8) bekezdé-se alapján az Áe. egyéb szabályai nem ad-nak külön felhatalmazást. Lévén azonban,hogy másik törvényi szintû jogszabályrólvan szó, a „lex specialis derogat legem ge-neralem“ jogértelmezési elve helyet kaphat.Eszerint tehát a Kötv. által szabályozott eljá-rási rendelkezéseket figyelembe kell venni,minden egyéb esetben pedig az Áe. szabá-lyai az irányadók.

Kérdés: Mi a teendô akkor, ha egy bead-ványt az ügyfél közérdekû bejelentésneknevez, de azt fellebbezésnek is lehetneminôsíteni?

A panaszok esetében a Kötv. 17. § (1)bekezdése egyértelmû választ ad: a panaszabszolút járulékos jogintézmény, bármilyenmás jogilag szabályozott eljárás, jogorvosla-ti mód megelôzi. A közérdekû bejelentésekés javaslatok is tartalmazhatnak viszontolyan elemeket, amelyek lényegüket tekint-ve egy konkrét ügyben a jogosulttól szár-

mazó jogorvoslati kérelemnek minôsülhet-nek. Ilyen esetekben az Áe. 16. § (3) bekez-dése alapján a kérelmet a tartalma szerintkell elbírálni, azaz a fellebbezési vagyegyéb államigazgatási jogorvoslati eljárástle kell folytatni.

Felhívjuk azonban ismét a figyelmet ar-ra, hogy a Kötv. eljárásai összetett eljárások.Lehetnek tehát a fellebbezésként kezeltközérdekû bejelentéseknek vagy javasla-toknak olyan vonatkozásai is, amelyeket azállamigazgatási jogorvoslat nem képes tel-jes mértékben kezelni. Ezért a garanciálisszempontoknak is eleget téve, álláspon-tunk szerint ilyen esetekben a Kötv.-benelôírt eljárási lépéseket is meg kell tenni.

3.3. Az államigazgatásieljárás általános szabályai— az ügyféli jog és a közösségi részvétel3.3.1. A KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTELT ALÁTÁMASZTÓALAPELVEK

Az államigazgatás általános eljárási sza-bályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 2.§-a foglalkozik az államigazgatási eljárásalapelveivel. Három bekezdés releváns ami témakörünk szempontjából:

„2. §

(1) A közigazgatási szervek eljárásukban kö-vetkezetesen érvényre juttatják a törvényes-séget, demokratizmust és humanizmust.

(…)

(4) A közigazgatási szervek feladataikat alakosság tevékeny közremûködésével lát-ják el. Az államigazgatási eljárás a hatóság,az ügyfelek, továbbá az eljárásban résztvevô más szervek és személyek hatékonyegyüttmûködésére épül.

(…)



(6) Az ügyfelet az államigazgatási eljárásbanmegilleti a nyilatkozattétel és a jogorvoslatjoga, köteles viszont legjobb tudomása sze-rint, jóhiszemûen közremûködni. Mindezekérdekében az eljáró szerv az ügyfelet jogai-ról és kötelességeirôl tájékoztatja.”

A 2. § (4) bekezdésben a közösségi rész-vétel elvét fogalmazza meg a jogalkotó,méghozzá annak az interaktív formáját, hi-szen a „tevékeny közremûködés” és méginkább az „együttmûködés” kifejezés atöbbfordulós információcsere, a kölcsönösaktivitás tartalmi elemeit hordozzák. A kö-zösségi részvétel elvét az Aarhusi Egyez-ménnyel összhangban eljárásjogunk a leg-szélesebb körben kívánja érvényesíteni: ezttükrözi a „lakosság” kifejezés.

Figyeljük meg, hogy a (6) bekezdés márcsak az ügyfelek vonatkozásában konkreti-zálja a közremûködési jogosultság tartalmát(nyilatkozattétel és jogorvoslat — ha pedigez a kettô rendelkezésre áll, a harmadik, in-formációs pillér megléte magátólértetôdik), viszont kiegészíti ezt ajóhiszemû közremûködés kötelezettségévelés egy meta-információs részvételre képesí-tési elemmel, a jogokról és kötele-zettségekrôl szóló egyedi és szükség szerin-ti tájékoztatással.

A közösségi részvétel jogköre és az ügy-féli jog elhatárolása fontos a joggyakorlatszámára. Tekintsük át ezért most az ügyfélfogalmát az Áe. szerint, és azután vegyüksorra az ügyféli jogkör tartalmi elemeit,hogy ennek alapján az elhatárolást megala-pozottan megtehessük! Természetesen azügyféli jogok áttekintése nem csupán elmé-leti jelentôségû számunkra, hiszen a min-dennapi gyakorlatban a közösségi részvételjogosítványai és az ügyféli jogok kevered-nek, s gyakran átfedésben vannak.

3.3.2. AZ ÜGYFÉL FOGALMAAz Áe. sokat hivatkozott 3. § (4) bekez-

dése szerint:„Ügyfél az a magánszemély, jogi sze-

mély vagy jogi személyiséggel nem ren-delkezô más szervezet, amelynek jogát

vagy jogos érdekét az ügy érinti. Az ügyféljogai megilletik azt a szervet, amelynekfeladatkörét az ügy érinti.”

A fogalom rendkívül tág, a gyakorlat szá-mára mégis mintegy 40 éve megfelelô. AzÁe. ügyfélfogalma ugyanis csak egy elvilehetôséget jelent, a jogalkotó senkit semakart kirekeszteni az ügyek elintézésébôl,akinek azok bármilyen anyagi vagy szemé-lyiségi jellegû jogosultságát érintik. Ez tá-volról sem jelenti azt, hogy az államigazga-tási ügyekben tömeges részvétellel kell szá-molni. Az ügyek nagy része meglehetôsenszemélyre szabott, más érintettsége fel semmerülhet, az ügyek kisebb részében pedig,jóllehet elvileg sok embert érintenek, tény-legesen az érintetteknek csak töredéke leszképes vagy hajlandó részt venni.

Ezekben az utóbbi, ún. közérdekûügyekben, és a környezetvédelmi vagy azzalrokon ügyek rendre ilyenek, álláspontunkszerint senkit sem lehet törvényesen elzárniaz ügyféli jogtól (Lásd a 6. táblázatot).

Rendkívül liberális ügyfélfogalma elle-nére az Áe. hatályba lépése óta még nemhallottunk olyan ügyrôl, amely a résztvevôknagy száma miatt ellehetetlenült volna. Vantermészetesen számos ügy, amelyben a ha-tóság számára kényelmetlen vagy éppencélszerûtlen egyes ügyfelek részvétele, eztazonban más, elsôsorban az eljárás rendjé-nek fenntartására szolgáló eszközökkel kellkezelni, nem pedig az ügyféli jog megvoná-sával, az Áe. 3. § (4) bekezdés hatályánakvalamilyen contra legem leszûkítésével.

Az ügyféli joggal együtt jár a közigazga-tási bírósági ügyeket elindító keresetindítá-si jog is. Ez önmagában ugyanúgy nem kor-látozható, mint az ügyféli jog. Korlátozza vi-szont a Legfelsôbb Bíróság joggyakorlata akeresetlevél lehetséges tartalmát, a kereset-indítás okait, azaz a kereshetôségi jogot. ABH 1994. 453. szám alatt megjelent esetidöntésben a bíróság a következôképpenfoglalt állást. (Lásd az 7. táblázatot)

Álláspontunk szerint az idézett bíróságiítélet nagy jelentôségû a tekintetben is,hogy újólag aláhúzza a létesítési típusú



ügyekben az általános környezetvédelmiszempontok miatt (zöldterület védelme) ésaz épített környezet védelmében fellépôkrészvételi (ügyféli, keresetindítási stb.) jo-gait. A részvételi jog korlátja, a kereshetôsé-gi jog meghatározása, mint láthatjuk, nemértelmezhetô szûkítôen: a kereshetôségijognak ki kell terjednie minden olyan kér-désre, amely a felek érdekvédelmi körénbelül található.

Kérdés: Mit jelent az Áe. 3. § (4) bekez-dés II. fordulatában a „szerv” kifejezés?

A kérdés másképpen: vajon „szerv” alatta jogalkotó csak hatóságokat értett (aho-gyan azt pld. az Áe. Kommentár sugallja),vagy más, hatósági feladatokkal nem ren-delkezô szervezeteket is? Álláspontunk sze-rint a legkézenfekvôbb értelmezési segéd-let maga az Áe., mégpedig a kérdéses ren-delkezéshez álló legközelebbi helyen. AzÁe. 3. § (2) bekezdése ugyancsak használjaa „szerv” kifejezést, mégpedig éppen olyanértelemben, mint „nem közigazgatási szer-vek”. Ennek megfelelôen az Áe. 3. § (4) be-kezdésében szereplô ugyanezen kifejezésértelme sem szûkíthetô le a hatóságokra.

3.3.3. AZ ÜGYFÉLI JOGKÖRTARTALMA

A közösségi részvétel fogalmának meg-határozásakor az 1.1. pontban az ügyfélijogkörbôl indultunk ki, azt mondván, hogya közösségi részvétel nem más, mint a teljeskörû ügyféli jogkör egyes jogosítványainakönálló használata. Erre olyan esetekben ke-

rül sor, állítottuk, amikor a résztvevô érde-keltsége vagy, ami ugyanannak tekintendô,az általa képviselt közérdek indokolttá te-szi, ugyanakkor a résztvevô az ügyféli jo-gok összességének gyakorlását nem tartjaszükségesnek, arra valamilyen okból (pld.anyagi okokból) nem képes, vagy éppenmaga a jogszabály kívánja a teljes körû ügy-féli jogot korlátozni.

Tekintsük át most az Áe.-ben biztosítottügyféli jogokat, hogy megállapíthassuk, va-jon ténylegesen azonos-e a közösségi rész-vétel nemzetközi jogból megismert jogin-tézménye a nemzeti jogokban már régótameglévô sajátos jogösszességbôl kiválasz-tott egyes jogosultságokkal.

a. Az eljárás megindítása, kezdeményezése, illetôleg a másáltal indított eljárásról történôértesítés

Az Áe. 13. § (1) bekezdése alapján:

„(1) Az államigazgatási eljárás az ügyfél kérel-mére, bejelentésére, nyilatkozatára (a továb-biakban: kérelem) vagy hivatalból indul meg.

(2) A jogszabályban meghatározott esetbenaz eljárás megindításáról az ügyfelet értesí-teni kell, a nagyszámú érdekeltet érintô eljá-rás megindítását pedig közhírré kell tenni.”

Az eljárás megindításának jogávalértelemszerûen együtt jár a kérelem vissza-vonásának joga is: az ügyfél az ilyen típusúügyekben „az ügy ura”, bár ennek a közér-dek és a többi ügyfél érdekei adott esetbenbizonyos korlátokat szabnak:



Az Országos Vízügyi Fôigazgatóság a D-i víztározó OVF 2027/1994. számú ügyében azügyféli jog tekintetében a következôképpen járt el. Amikor a G. Alapítvány a vízjogi enge-délyezési ügyben a létesítmény feltételezett környezeti hatásai miatt jelezte részvételi szán-dékát, a hatóság bekérte a szervezet alapító okiratát. Az okiratban az alapítvány feladataiközött szerepelt a környezeti értékek védelme, aminek alapján a hatóság megállapította azügyféli jogát, mivel az adott ügy érintette a szervezet feladatkörét.

6. TÁBLÁZAT

„14. §

(1) Az ügyfél az eljárás megindítására irá-nyuló kérelmét a határozat jogerôre emelke-déséig visszavonhatja. Ilyenkor a közigazga-tási szerv az eljárást megszünteti, kivéve, haaz eljárás hivatalból is megindítható, és aközigazgatási szerv az eljárást folytatja. Azeljárás megszüntetésérôl a 13. § (2) bekez-dése szerint értesítetteket, az eljárás folytatá-sáról pedig az ügyfelet értesíteni kell.”

A kérelem benyújtásának formai köve-telményeit a jogalkotó úgy határozta meg,hogy lehetôség szerint figyelembe vette ajogban járatlan ügyfelek érdekeit is, akik-nek egy írásbeli beadvány megszerkesztéseadott esetben nehézséget jelent, illetôlegnem tudják minden esetben megtalálni azta hatóságot, amely az adott ügyben hatás-körrel és illetékességgel rendelkezik:

„16. §

(1) A közigazgatási szervhez államigazgatá-si ügyben kérelmet szóban vagy írásban le-het benyújtani. Jogszabály elôírhatja, hogy

az ügyfél a kérelmét az erre a célra rendsze-resített nyomtatványon nyújtsa be.

(...)

(4) A magánszemély az elsôfokú eljárás meg-indítására irányuló kérelmét az eljárásra ha-táskörrel rendelkezô illetékes közigazgatásiszerven kívül a lakóhelye vagy munkahelyeszerint illetékes jegyzônél is elôterjesztheti.”

Az eljárás megindítása az érdemi közös-ségi részvétel egyik legfontosabb eszköze.Sajnos az államigazgatási szervek sokszorvonakodnak megindítani az eljárást olyanügyekben, ahol várhatóan komoly konflik-tusokkal kell szembenézniük. A LevegôMunkacsoport egyik jogesetében például hi-ába kezdeményezte az illetékes környezet-védelmi hatóságnál a veszélyes hulladékravonatkozó jogszabályok szerinti eljárásmegindítását. (Lásd az 8. táblázatot)

Az ilyen és hasonló mulasztásokkalszemben természetesen az ügyfeleknekrendelkezésére áll az a lehetôség, hogy azÁe. 6. §-ban írtak szerint felettes szerv intéz-kedését, az Áe.-ben leírt rendes jogorvosla-



„Az ügyfél, illetôleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedet fél — ha az Áe. 72. §-ának(2) bekezdésében írt feltétel megvalósult — keresetindítási joga nem korlátozott. A többsze-mélyes közigazgatási perben (több felperes, illetôleg beavatkozó perben állása esetén)jelentôsége van az ügybeni legitimációnak, a per tárgya és a fél közötti kapcsolatnak. Akereshetôségi jog nem azonos a perbeli jogképességgel, ugyanis a kereshetôségi jog hiánya,vagy korlátozott terjedelme a kereset érdemi elutasítását eredményezi. Az építési engedé-lyezés során hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben az egyébként ügy-félnek minôsülô szomszéd kereshetôségi joga — a közigazgatási határozattal érintett — jo-gainak és törvényes érdekeinek sérelmére vonatkozhat, és — jogszabálysértésre hivatkozás-sal — e vonatkozásban kérheti a közigazgatási határozat felülvizsgálatát. A bíróságnak te-hát a jogszabálysértés megállapítása során figyelembe kell vennie a jogszabálysértésnek afél törvényes érdekeire gyakorolt hatását, valamint azt is, hogy a jogszabálysértés az eljárássorán a fél érdekeinek sérelme nélkül orvosolható-e. A jelen közigazgatási eljárásban olyanjogszabálysértés, amelyre a felperesek kereshetôségi joga kiterjed, a beépítettség mértéké-nek túllépése. Tévedett az elsôfokú bíróság abban, hogy a jogszabályban meghatározott be-építettség mértékének engedély nélkül történô túllépése a szomszéd jogos érdekét nem sér-ti. Zöldövezeti környezetben a családi ház jellegû épületek használati értékét az ingatlanokbeépítettségi foka jelentôsen befolyásolja.”

7. TÁBLÁZAT

tot vagy ügyészi intézkedés kezdeménye-zését kérje.

b. Az eljárási cselekményekmegfelelô rögzítésének kezdeményezése

Az egyszerû, bürokráciamentes ügyinté-zés követelményeit szem elôtt tartva az ál-lamigazgatási eljárásokban lényegesen ke-vesebb dokumentációs kötelezettség van,mint a klasszikus eljárásjogokban, a bün-tetô vagy polgári eljárásban. Ugyanakkor azügyfél számára a jogalkotó e téren is jelen-tôs jogosítványokat fogalmazott meg:

„17. §

(1) A szóbeli kérelemrôl, az ügyfél, a tanú, aszakértô meghallgatásáról és a szemle lefoly-tatásáról — ha az ügyfél kéri, vagy az eljárásérdekében egyébként szükséges —, továbbáa tárgyalásról egyidejûleg jegyzôkönyvetvagy hangfelvételt (a továbbiakban együtt:jegyzôkönyv) kell készíteni.”

c. KépviseletAz Áe. 18. § szerint:

„(1) Ha nem írja elô jogszabály az ügyfélszemélyes eljárását, helyette törvényesképviselôje vagy meghatalmazottja is el-járhat. (...)

(4) Az olyan ügyfél részére, aki ismeretlenhelyen tartózkodik, vagy nem tud az ügy-ben önállóan eljárni — ha nincs törvényes

képviselôje vagy meghatalmazottja —, agyámhatóság ügygondnokot rendel ki.

(5) Az iratokat az ügyfél részére, ha pedigtörvényes képviselôje, ügygondnoka vagyírásban meghatalmazott képviselôje van,ezek részére kell kézbesíteni; az idézés kéz-besítése azonban a megidézett részére tör-ténik, képviselôje egyidejû értesítésével.”

d. Részvétel az eljárás egyes mozzanataiban

Az Áe. 25. § szerint:

„Ha az ügyfél a 22. § (1) bekezdése alapjánnem idézhetô, vagy a közigazgatási szerv azügyfél megidézését nem tartja szükséges-nek, köteles az ügyfelet a tanú és a szakértômeghallgatásáról, a szemlérôl és a tárgya-lásról azzal a tájékoztatással értesíteni, hogya meghallgatáson (szemlén, tárgyaláson)részt vehet, de megjelenése nem kötelezô.”

e. A bizonyítás anyagának szolgáltatása

Az ügyfél nem csak hogy részt vehet abizonyítási eljárás egyes mozzanatainál, ha-nem maga is a bizonyítási eszközök egyikforrása, akár úgy, hogy közvetlenül nyilat-kozik, akár úgy, hogy okiratot vagy más ira-tot csatol. Ezen bizonyítási eszközök bizo-nyító ereje azonban véleményünk szerintannyival mindenképpen gyengébb, mint atanúké, szakértôké vagy a máshonnan szár-mazó okiratoké, hogy az ügyfél egyrészttermészetszerûleg és elismerten elfogult a



A környezetvédô egyesület bejelentette a Környezetvédelmi Felügyelôségnek, hogy a t-ifennsíkon egy cég illegálisan mûanyag hulladékot éget, mintegy 150-200 kg-ot naponta. Afelügyelôség helyszínbejárást tartott, amire a bejelentôt és a helyi önkormányzat közterület-felügyelôjét is meghívta. A közterület-felügyelô a helyszínen megbírságolta a céget, alehetôségei szerinti viszonylag kis összegû bírsággal. A felügyelôség nem látta lehetséges-nek, hogy „kétszeresen bírságoljon”. A mûanyagégetés folytatódott, a Levegô Munkacsoportújbóli bejelentéseire a felügyelôség újbóli helyszínbejárást tett, de a 102/1996. (VII. 12.)Korm. sz. rendeletben elôírt intézkedésekre ismét nem került sor. A folytatódó égetés miatta társadalmi szervezet által írt újabb bejelentésre a felügyelôség már nem is válaszolt7.

8. TÁBLÁZAT

saját ügyében, másrészt büntetôjogi követ-kezménye csak az elôbbiekkel kapcsolatosvisszaéléseknek van; az ügyfél vagyképviselôje esetleges rosszhiszemû bizo-nyítási tevékenységét a törvény csak rend-bírsággal szankcionálja:

„26. §

(3) Bizonyítási eszközök különösen: azügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás,a szemle és a szakértôi vélemény. (...)

27. §

(1) Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy azeljárás során írásban vagy szóban nyilatko-zatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megta-gadja. Ha az ügyfél nem nyilatkozik, vagy akért adatot nem közli, a közigazgatási szerva rendelkezésére álló adatok alapján dönt,vagy az eljárást megszünteti. Erre az ügyfe-let figyelmeztetni kell.

(2) A köztisztviselô köteles az ügyfelet meg-hallgatása elôtt a szükséges tájékoztatássalellátni, továbbá jogaira és kötelességeire fi-gyelmeztetni. A közigazgatási szerv az eljá-rás során gondoskodik arról, hogy az ügy-felet a jogszabályok ismeretének hiánya mi-att ne érje hátrány. (...)

(4) Az ügyfél vagy képviselôje, akirosszhiszemûen az ügy szempontjábóljelentôs valótlan tényt állít, ötezer forintigterjedô bírsággal sújtható. A bírságot megál-lapító határozat visszavonható, ha az ügyféla tényállításának valótlanságát feltárja.

(...)

28. §

(1) A közigazgatási szerv a tényállás megál-lapítása céljából az ügyfelet okirat vagy másirat bemutatására hívhatja fel, illetôleg en-nek érdekében más szervet megkereshet(10. §).

(2) Ha jogszabály másként nem rendelke-zik, az aránytalanul nehezen beszerezhetô

irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánttényrôl nyilatkozatot tehet.”

f. Második szakértô kirendelésének indítványozása

Az Áe. 32. § (3) bekezdése szerint:

„Az ügyfél kérelmére a közigazgatási szerv akirendelt szakértôn kívül — akár véleményé-nek elôterjesztése elôtt, akár az után — másszakértôt is kirendelhet, feltéve, hogy a sza-kértô költségét az ügyfél elôlegezi és viseli.”

g. Aktív részvétel a tárgyalásonAz ügyfél nem csak hogy jelen lehet az

államigazgatási ügy tárgyalásán, de azona bizonyítás menetét érdemben befolyá-soló indítványokat tehet. Ezen indítvá-nyok elfogadása nem kötelezô a hatóságrészérôl, azonban amennyiben nem fo-gadja el azokat, errôl ügydöntô határoza-tában számot kell adnia.

„36. §

(2) A tárgyaláson a közigazgatási szervmeghallgatja az ügyfelet, a tanút, a sza-kértôt, és megszemléli a szemletárgyat.

(3) Az ügyfél és képviselôje a tárgyalásonelhangzottakra észrevételt tehet, a meghall-gatott személyhez kérdést intézhet, és másszemély meghallgatását vagy más bizonyí-ték beszerzését indítványozhatja.”

h. Közbensô eljárás megindításaAz Áe. 37. § (1) bekezdése szerint:

„Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdéselôzetes elbírálásától függ, amelyben az el-járás más szerv hatáskörébe tartozik, a köz-igazgatási szerv az eljárást felfüggeszti. Ha amás szerv elôtti eljárás megindítására azügyfél jogosult, erre megfelelô határidôkitûzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyféla felhívásnak nem tesz eleget, a közigazga-tási szerv az eljárást megszünteti, vagy arendelkezésre álló adatok alapján dönt.”



i. IratbetekintésAz Áe. 41. § (1) bekezdése szerint:

„Az ügyfél és képviselôje az eljárás soránkeletkezett iratokba betekinthet, és azokrólmásolatot készíthet.”

Ez az egyetlen olyan ügyféli jog, amely-nek kifejezett biztosítását a jogalkotó szük-ségesnek látta az eljárásban egyébként va-lamilyen oknál fogva nem résztvevô érde-keltek számára is:

„(2) A közigazgatási szerv az ügyfélen ésképviselôjén kívül más személynek (szervképviselôjének) is megengedi az iratokbavaló betekintést vagy másolat készítését, haigazolja, hogy az iratok tartalmának ismere-te jogának érvényesítése vagy feladatánakteljesítése céljából szükséges.”

Mindkét fajta iratbetekintési jog korlátja:

„(3) Nem lehet betekinteni a tanácskozásrólés szavazásról készített jegyzôkönyvbe, ahatározatok tervezetébe és azokba az ira-tokba, amelyek államtitkot vagy szolgálatititkot tartalmaznak. Szolgálati titok címénnem lehet kizárni az olyan iratba való bete-kintést vagy arról másolat készítését, ame-lyen az érdemi határozat alapul.”

j. A határozat indokolási kötelezettsége ellenérdekû ügyfélrészvételére tekintettel

Az Áe. 43. § (2) bekezdésébôlkövetkezôen az ellenérdekû ügyfél részvé-tele az eljárásban az indokolást és a jogor-voslati tájékoztatást minden esetbenkötelezôvé teszi:

„Ellenérdekû ügyfél hiányában a kérelem-nek helyt adó elsô fokú határozat, továbbáaz egyezséget tartalmazó vagy jóváhagyóhatározat indokolása és a kérelemnek helytadó elsô fokú határozatban a jogorvoslatrólvaló tájékoztatás is mellôzhetô.”

k. A határozat kézbesítéseAz ügyfélnek joga van a határozatot szó-

ban és írásban egyaránt megismerni:

„45. §

(1) A határozatot kézbesítés útján kell kö-zölni, a jelenlevô ügyféllel azonban — hajogszabály nem zárja ki — kihirdetés útjánis közölni lehet.

(2) Ha jogszabály elrendeli, a közlés köz-szemlére (közhírré) tétel útján történik.

(3) Közveszély, életveszély, jelentôs vagyhelyrehozhatatlan kár veszélye esetében ahatározatot távközlési eszköz útján is kö-zölni lehet. A közlés idôpontját az iratra felkell jegyezni.

(4) A határozatot meg kell küldeni vagy ar-ról tájékoztatást kell adni a jogszabálybanmeghatározott szervnek (személynek), va-lamint az ügyben eljárt szakhatóságnak.

46. §

(1) A határozat kihirdetését jegyzôkönyvbekell foglalni.

(2) A kihirdetett határozatot az ügyfélnek— ha kéri — nyolc napon belül meg kellküldeni.”

Természetszerûleg ugyancsak joga vanaz ügyfélnek a másodfokú határozat kéz-hezvételéhez:

„67. §

A fellebbezési eljárás során hozott határo-zatot a fellebbezôvel és mindazokkal, akik-kel az elsô fokú határozatot közölték, azelsô fokon eljárt közigazgatási szerv útjánírásban kell közölni.”

l. A határozat kijavításának vagykiegészítésének kezdeményezése

Az Áe. 48. § szerint:

„(1) A közigazgatási szerv a határozatotnév-, szám- vagy számítási hiba és más ha-



sonló elírás esetén — a szükséghez képestaz ügyfél meghallgatása után — kijavíthatjavagy kicserélheti.

(2) A közigazgatási szerv hivatalból vagy azügyfél kérelmére a határozatot kiegészíthe-ti, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésbennem határozott. A kiegészítés a határozategyéb rendelkezéseit nem érintheti.

(3) A kijavítást és a kiegészítést az alaphatáro-zat eredeti példányára és lehetôleg kiadmá-nyaira is fel kell jegyezni, és az alaphatározat-ra elôírt módon az ügyféllel közölni kell.“

m. Jogorvoslati jogAz Áe. mind a fellebbezés, mind pedig a

közigazgatási bírósági keresetindítás eseténaz ügyfél mellett külön megemlíti az egyébérdekelteket is:

„62. §

(1) Az ügyfél az ügy érdemében hozott elsôfokú határozat ellen fellebbezhet. A felleb-bezés joga megilleti azt is, akire a határozatrendelkezést tartalmaz.

(...)

72. §

(1) Az ügyfél, illetôleg a törvényes érdeke-iben sérelmet szenvedett fél jogszabály-sértésre hivatkozva — ha törvény ettôleltérôen nem rendelkezik —, az állam-igazgatási ügy érdemében hozott határo-zat felülvizsgálatát a határozat közlésétôlszámított harminc napon belül keresettelkérheti a bíróságtól.”

Ezeken az általános jogorvoslati eszkö-zökön kívül, speciális esetekben az ügyfélrendelkezésére állhatnak olyan jogorvoslatieszközök is, mint például az Áe. 61. § (2)bekezdése alapján a határozat módosításavagy visszavonása, vagy az Áe. 74. § alapjánaz ügyészi intézkedések.

3.3.4. AZ ÜGYFÉLI JOG ÉS ARÉSZVÉTELI JOGKÖR ÖSSZEVETÉSE

Láthattuk az elôzô pontban, hogy azügyfélnek nagyon sok, a hatóság eljárásátés a döntés tartalmát alapvetôen meghatá-rozó jogosultsága van. Ezek gyakorlásajelentôs idôbeli és többnyire anyagi ráfordí-tást kíván, amit nem mindenki tud vagyakar megtenni. Ezért is fejlesztette ki a jog— különösen az olyan jogágakban, ahol azegyes ügyekben általában az emberek szé-les köre érdekelt — a közösségi részvételjogintézményét.

A közösségi részvétel az Aarhusi Egyez-mény összegzô rendszerébôl is jól látható-an három pillérre épül, az információ, arészvétel és a jogorvoslat pilléreire, ami ki-egészül még a részvételre képesítéssel,illetôleg bizonyos definíciók és alapelvekrendszerével. Az Áe. hosszabb idôn keresz-tül, mintegy szerves fejlôdésen át kialakultrendszere feltûnôen nagy hasonlóságotmutat az Egyezmény rendszerével. Éppenaz információhoz jutás és a jogorvoslat te-rén tartotta fontosnak, hogy azok is jogo-sultságokhoz jussanak, akiknek bár az ér-dekeltsége az adott ügy tárgyában megálla-pítható, de valamilyen ok miatt, akár az ér-dekeltség viszonylagos közvetettsége vagyaz erôforrások hiánya miatt nem kívántak ateljes körû ügyféli jogosítvánnyal élni.

Ami a részvételt illeti, az Áe.-ben kifeje-zett utalás harmadik személyek ilyen jogo-sultságára nincs, alighanem azért, mert errenem volt szükség, hiszen az Áe. bizonyításirendszerében az ilyen szóbeli észrevételekvagy írásbeli beadványok könnyen elhe-lyezhetôk mint a tárgyalás anyagai, nyilat-kozatokról felvett jegyzôkönyvek vagy ép-pen okirati bizonyítékok. A gyakorlatbanszámtalanszor találkozhatunk olyan esetek-kel, amikor az államigazgatási hatóság vala-milyen lakossági csoport, társadalmi szer-vezet véleményét a döntésében figyelembeveszi, és erre a határozatának indokolásá-ban is hivatkozik, jóllehet az említettek nemkívántak ügyfélként részt venni az eljárás-



ban. A legújabb jogfejlôdés pld. a telepen-gedélyek vonatkozásában az ilyen külsôvélemények figyelembevételét kifejezettenelô is írja.

Részvételre képesítési elemek, pld. a ha-tóság kioktatási, figyelemfelhívási kötele-zettségei ugyanakkor érthetô módon csakaz ügyfelekre vonatkozóan szerepelnek azÁe-ben. A részvételre képesítésnek, a kö-zösségi részvételre vonatkozó alapelvekkelés pontos definíciókkal együtt, egyelôremég nincs helye az államigazgatási eljárásitörvény szerkezetében.

Kérdés: Az ügyféli jog és a közösségirészvétel jogának nagyfokú egybeesése aztis jelenti-e egyben, hogy minden részvételrejogosultnak egyúttal ügyféli joga is van?

Egyes esetekben igen, más esetekbennem. Például a Kvtv. 98. § (1) bekezdésé-ben, mint látni fogjuk, a jogalkotó kifejezet-ten úgy látta jónak, ha a környezetvédelmitársadalmi szervezeteknek (alapítványok-nak és egyesületeknek) mûködési területü-kön, a környezetvédelmi tárgyú ügyekben,teljes körû ügyféli jogosultságot ad. A kör-nyezetvédelmi szervezetek ugyanis annyifé-leképpen lehetnek érdekeltek a legkülönfé-lébb környezetvédelmi vonatkozású állam-igazgatási ügyekben, ennek megfelelôenannyiféle jogi eszközt kell igénybe venniükcéljaik elérésére, hogy ez másként, mint azügyféli jogok teljességével aligha volnamegoldható. Megjegyezzük, hogy a Környe-zetvédelmi Kódex hatálybalépése óta eltelt6 év alatt a környezetvédô szervezetek neméltek vissza ezzel a jogosultsággal, és min-dig csak a legszükségesebb jogi eszközökigénybevételére szorítkoztak. Ez valójábanígy természetes, hiszen a környezetvédôcsoportok erôforrásai behatároltak, még aszámukra legfontosabb néhány ügyben semengedhetik meg maguknak azt, hogy folya-matosan jelen legyenek, és az ügyféli jogteljességét gyakorolják.

Más jogszabályokban ellenben, példáulaz Adatvédelmi Törvény 19. § (2) bekezdé-sében a nyilvánosság szereplôi csak speciá-

lis részvételi jogosultságot kapnak: a hivat-kozott esetben például a passzív informáci-óhoz jutás jogát. Az már más kérdés, hogyha az így nyert információ a résztvevôk szá-mára nem megnyugtató, megtalálhatjákszemélyes érdekeltségüket az adott ügybenés ügyfelekké válhatnak, vagy más jogi esz-közökkel (közérdekû bejelentés, ügyész-ség, állampolgári jogok országgyûlési bizto-sa) vagy a jogon kívüli eszközökkel (a saj-tónyilvánosság igénybevétele vagy a tilta-kozás különbözô formái) kísérelhetik meg,hogy az ügy eldöntését befolyásolják.

3.4. Az Adatvédelmi Törvénya. A személyes adat és aközérdekû adat meghatározásai

A személyes adatok védelmérôl és aközérdekû adatok nyilvánosságáról szóló1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban:Atv.), ahogyan a címe is jelzi, két részbôláll. A mi témánk szempontjából a másodikrész fontosabb, illetôleg a törvény bevezetôrészébôl egyes definíciók. A személyes ada-tok védelme csupán mint az adatszolgálta-tási kötelezettség alóli számos kivétel egyi-ke játszik szerepet a közösségi részvételiszabályrendszerekben. A közérdekû adatdefinícióját a személyes adatokból kiindul-va adja meg a jogalkotó:

„(1) személyes adat: a meghatározott termé-szetes személlyel (a továbbiakban: érintett)kapcsolatba hozható adat, az adatból le-vonható, az érintettre vonatkozó következ-tetés. A személyes adat az adatkezelés so-rán mindaddig megôrzi e minôségét, amígkapcsolata az érintettel helyreállítható;

(…)

(3) közérdekû adat: az állami vagy helyi ön-kormányzati feladatot, valamint jogszabály-ban meghatározott egyéb közfeladatot ellá-tó szerv vagy személy kezelésében lévô, aszemélyes adat fogalma alá nem esô adat.”



A személyes adat fogalmábanegyértelmûen rögzíti a jogalkotó, hogy a fo-galom csak természetes személlyel kapcso-latban értelmezhetô, jogi személlyel kap-csolatosan nem. A Levegô Munkacsoportegyik jogesetében elôfordult téves jogértel-mezés ennek ellenére sajnos nem egyedi.(Lásd az 9. táblázatot)

b. Az aktív és passzív információ-szolgáltatási kötelezettség az Atv.-ben

A közérdekû adatok nyilvánossága cí-met viselô III. fejezetben a jogalkotóelôször általános részvételre képesítési fel-adatokat határoz meg, majd az aktív éspasszív információszolgáltatási kötelezett-séget definiálja:

„19. §

(1) Az állami vagy helyi önkormányzati fel-adatot, valamint jogszabályban meghatáro-zott egyéb közfeladatot ellátó szerv és sze-mély (a továbbiakban együtt: szerv) a fel-adatkörébe tartozó ügyekben — ideértve agazdálkodásával kapcsolatos ügyeket is —köteles elôsegíteni a közvélemény pontosés gyors tájékoztatását.

(2) Az (1) bekezdésben említett szervekrendszeresen közzé- vagy más módon hoz-záférhetôvé teszik a tevékenységükkel kap-csolatos legfontosabb — így különösen ahatáskörükre, illetékességükre, szervezetifelépítésükre, a birtokukban lévô adatfajták-ra és a mûködésükrôl szóló jogszabályokra

vonatkozó — adatokat. E szervek hatás-körében eljáró személyek neve és beosz-tása — ha törvény másként nem rendelke-zik — bárki számára hozzáférhetô, nyilvá-nos adat.

(3) Az (1) bekezdésben említettekneklehetôvé kell tenniük, hogy a kezelésükbenlévô közérdekû adatot bárki megismerhesse(…)”

Az Adatvédelmi Országgyûlési Biztos1998-ban kiadott éves jelentésében olvas-hatjuk az alábbi, 748/H/1998. számú észre-vételt, amely az Atv.-ben meghatározott kö-telezettségek teljesítésének új lehetôségeitveti fel. (Lásd a 10. táblázatot)

Ugyancsak az Adatvédelmi Biztos hív-ja fel a figyelmünket a hatóságok adat-szolgáltatási kötelezettségével kapcsolat-ban a Bács-Kiskun megyei modellre a2000. évre vonatkozó jelentésében. (Lásda 11. táblázatot)

A Bács-Kiskun megyei modellbôl, bár újkezdeményezés, máris sok értékes tapasz-talatot vonhatunk le. Szembetûnô, hogy akörnyezetvédelmi és azzal rokon területekélen járnak az adatszolgáltatási kötelezett-ség hatékony megszervezésében. Azt isfontos tanulságnak tartjuk, hogy az infor-mációs jogi megbízottak mûködésénekeredményeképpen a hatóságok rendkívülpozitívan kezdtek hozzáállni a közérdekûadatok kiadásához és terjesztéséhez.

Ugyanakkor sajnálatos ellentmondás, éstalán az egész nagyszerû kezdeményezéssikerét is veszélyezteti, hogy a lakosság és a



A környezetvédelmi egyesület az a-i mûgyantaüzem mûködésérôl kért adatokat az önkor-mányzat jegyzôjétôl, nevezetesen azt kérte, hogy az üzem építési vagy használatbavételiengedélyét, telepengedélyezési határozatát, az ezekhez tartozó szakhatósági engedélyeketküldje el számára, vagy engedjen ezekbe betekintést. A jegyzô válasza az volt, hogy a ké-rést nem tudja teljesíteni, mivel a szóban forgó adatok személyes adatok, azokat legfeljebba Kft. ügyvezetôjétôl szerezhetik be. Érdekessége a jogesetnek, hogy az egyesület a rendel-kezésre álló általános (Áe. szerinti) vagy speciális (Atv. szerinti) jogorvoslatok helyett inkábbvalóban a cég vezetôjéhez fordult, akitôl minden további nélkül megkapták a kért adatokat8.

9. TÁBLÁZAT

társadalmi szervezetek nem használják kieléggé az információs jogok megbízottjai-nak szolgáltatásait. Nyilvánvaló, hogy nemelegendô egy ilyen újszerû lakossági szol-gáltatást magas színvonalon megszervezniés mûködtetni: a „fogyasztók” figyelmét isfel kell hívni erre, és rá kell vezetni ôket ar-ra, hogy a közérdekû információknak, így akörnyezetvédelmi és azzal összefüggô in-formációknak is milyen fontos szerepe vanaz életükben. A Bács-Kiskun megyei és ha-sonló kezdeményezéseket tehát még olymódon lehetne kiegészíteni, hogy az infor-mációs jogok megbízottjainak elérhetô-ségérôl, munkájáról rendszeresen rövidismertetôket tesznek közzé a helyi lapok-ban vagy a helyi kábeltévén, illetôleg tájé-

koztató szórólapokat helyeznek el a közhi-vatalokban, a közkönyvtárakban, postákonés más hasonló helyeken.

c. A kivételekAz elôzô pontban ismertetett fôszabály-

hoz számos kivétel csatlakozik, magában azAtv.-ben még ugyanebben a bekezdésbenés a következô kettôben:

„(…) kivéve, ha az adatot törvény alapján azarra jogosult szerv állam- vagy szolgálati ti-tokká nyilvánította, illetve ha az nemzetköziszerzôdésbôl eredô kötelezettség alapjánminôsített adat, továbbá, ha a közérdekûadatok nyilvánosságához való jogot — azadatfajták meghatározásával — törvény



Az Elektronikus információszabadság

A számítógépes hálózatok rohamos bôvülése, miközben új és új veszélyeket jelent a szemé-lyes adatok védelme szempontjából, örvendetes fejleményeket hozhat az információszabad-ság tekintetében. A közigazgatási informatika hazánkban is tapasztalható gyors fejlôdése: aközérdekû adatok digitalizálása és nyilvános számítógépes adatbázisokban való közzétételeúj fejezetet nyithat az információszabadság történetében. A közérdekû adatok közzétételénekezen új módjával egyre több hazai közigazgatási szerv és önkormányzat él.

A közzététel módját egyébként jelenleg az Adatvédelmi Törvény nem határozza meg pon-tosan. Annyit mond csupán, hogy az állami és önkormányzati szervek „rendszeresen köz-zé- vagy más módon hozzáférhetôvé teszik” a közérdekû adatokat.

Az információszabadság terén nagy hagyományokkal rendelkezô Egyesült Államokban1996-ban elfogadták az elektronikus információszabadságról szóló törvényt (ElectronicFreedom of Information Act), mely az adatok meghatározott körére vonatkozóan törvényikötelezettséggé tette az elektronikus formában történô közzétételt. Eszerint mindazon doku-mentumokat, amelyeket korábban hivatalos lapban közzé, vagy a hivatalban bárki számárahozzáférhetôvé kellett tenni, ezentúl elektronikus formában is kötelezô „megjelentetni”. Deebbe a körbe vonta a törvény azokat a dokumentumokat is, amelyeket a hivatal korábbanmár egy kérelmezô rendelkezésére bocsáthatott, hasonló kérelmekre számítani lehet. Ma azInterneten már az olyan hivatalok is, mint a CIA vagy az FBI, sok száz oldalnyi információsanyaggal igyekeznek tevékenységükrôl az érdeklôdôket tájékoztatni

Az Adatvédelmi Biztos álláspontja szerint a közérdekû adatok elektronikus formábantörténô közzétételét Magyarországon is ösztönözni kell, ezért a jövôbeni eredményesegyüttmûködés reményében felvette a kapcsolatot a kormány közigazgatási informatikaistratégiájáért felelôs szervvel a Miniszterelnöki Hivatalban.

10. TÁBLÁZAT



Elôzô évi beszámolónkban szóltunk arról, hogy 1999-tôl mûködik Bács-Kiskun megyében akanadai állami információpolitika magyarországi viszonyokra honosított változata, amelyetma már nyugodtan nevezhetünk Bács-Kiskun megyei modellnek. Ennek lényege az, hogy azállami, önkormányzati és egyéb közfeladatot ellátó szervek erre kinevezett munkatársa mintaz információs jogok helyi megbízottja segít abban, hogy a kért közérdekû adatok minélgyorsabban jussanak el a polgárokhoz, és a polgárok egyszerûbben és könnyebben rendel-kezhessenek személyes adataikkal. A helyi megbízottak tehát nem helyi Adatvédelmi Bizto-sok. Nekik nem feladatuk, hogy adatkezelést érintô panaszokat kivizsgáljanak, szerepük,hogy a bürokrácia útvesztôit nem ismerô polgároknak segítséget nyújtsanak.

1998-ban Bács-Kiskun megyében az Adatvédelmi Biztos Irodájának munkatársai tanfolya-mot és konzultációkat tartottak a leendô helyi adatvédelmi megbízottak képzésére, hogy ez-zel segítsék az adatkezelési, tájékoztatási munka színvonalának javítását. A képzés arésztvevôk visszajelzései, valamint a kísérletet kezdeményezô és annak szervezésében fô-szerepet játszó megyei közigazgatási hivatalvezetô, dr. Metzinger Éva értékelése szerinthasznosnak és sikeresnek bizonyult.

A képzésnek (36 szervezet képviseletében) 40 résztvevôje volt, és 1999 januárjában az újmegbízottak hivatalba álltak. A Bács-Kiskun megyei információs jogi megbízottak tevékeny-ségének elsô éve a következô tapasztalatokat hozta:

A megye 13 városi önkormányzata létesített ilyen funkciót, mellyel vagy az aljegyzôt vagyaz önkormányzat egy osztályvezetôjét bízták meg. A megyei szervek közül a következôknélvan adatvédelmi megbízott: Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és MunkaügyiFelügyelôsége, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Igazgatósága, Földhivatal, Állategész-ségügyi és Élelmiszer Ellenôrzô Állomás, Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, Al-só-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelôség, Állami Népegészségügyi és TisztiorvosiSzolgálat (ÁNTSZ), Adó- és Pénzügyi Ellenôrzési Hivatal (APEH), Munkaügyi Központ, Al-só-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Területi Államháztartási és Közigazgatási InformációsSzolgálat (TÁKISZ), Polgári Védelem Parancsnoksága, Tûzoltóparancsnokság,Hadkiegészítô Parancsnokság, Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, Megyei Agrárkamara,Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Megyei Önkormányzat Kórháza, Megyei PedagógiaiIntézet, Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet. Ez utóbbi szerveknél valamelyik vezetô mun-katársat, vagy a hivatal informatikusát nevezték ki adatvédelmi megbízottnak.

Az érintett szervek 70%-ánál a helyi adatvédelmi megbízotti munkakör bekerült a szerveze-ti és mûködési szabályzatba vagy az ügyrendbe. A szervezetek 10-15%-ánál a módosítás aközeljövôben esedékes, a többi szervezet esetében az új feladatokat a munkaköri leírás tar-talmazza. Fontos volt, hogy az egyes szervezetek munkatársai is megismerjék az új „intéz-mény” feladatkörét. Ez a tájékoztatás mindenütt megtörtént. A polgárok tájékoztatására pe-dig a helyi sajtó útján került sor.

Egyelôre a megbízottakat elsôsorban saját munkatársaik keresik meg, többnyire személyesadatok kezelésével kapcsolatos ügyben. Magánszemélyek eddig ritkán fordultak hozzájuk:esetenként egy-egy történész kutatás céljából vagy hozzátartozók felkutatása, családfakuta-tás kapcsán. Külsô szervek közül leginkább a rendôrség, a bíróság, a Dél-MagyarországiÁramszolgáltató Rt. (Démász), a Dél-alföldi Gázszolgáltató Rt. (Dégáz), az APEH, az illeték-

11. TÁBLÁZAT

a) honvédelmi;

b) nemzetbiztonsági;

c) bûnüldözési vagy bûnmegelôzési;

d) központi pénzügyi vagy devizapoliti-kai érdekbôl;

e) külügyi kapcsolatokra, nemzetköziszervezetekkel való kapcsolatokra;

f) bírósági eljárásra tekintettelkorlátozza.

(4) Az (1) bekezdésben említett szervek ha-táskörében eljáró személynek a feladatköré-vel összefüggô személyes adata a közérdekûadat megismerését nem korlátozza.

(5) Ha törvény másként nem rendelkezik, abelsô használatra készült, valamint a dön-tés-elôkészítéssel összefüggô adat a kelet-kezését követô harminc éven belül nemnyilvános. Kérelemre az adatok megismeré-sét a szerv vezetôje e határidôn belül is en-gedélyezheti.”

A joggyakorlat számára különösen ne-héz problémát jelent az Atv. 19. § (5) bekez-désében említett két kivétel. Értelmezésük-höz célszerû az államigazgatási jog egészétalapul vennünk, s azon belül is az Áe. foga-lomrendszerét. Ennek alapján, leegysze-rûsítve azt mondhatnánk, hogy a belsôhasználatra készült anyag „nem ügy”, adöntés-elôkészítéssel kapcsolatos anyagpedig „még nem ügy”.

A belsô használatra készült anyagok ahivatal belsô szervezeti rendjével, személy-zeti ügyeivel és más hasonló, a hivatalno-kok személyes adataival is szorosan össze-fonódó kérdésekkel foglalkoznak. Ezek azügyek semmiképpen sem érinthetik az ál-lampolgárok jogait és jogos érdekeit, ésnem sérthetik az ügyintézési folyamatok-nak vagy a közpénzek kezelésének átlátha-tóságát, a hivatal elszámoltathatóságát.

A döntés-elôkészítéssel kapcsolatosanyagok az egyes kiadmányok olyan terve-zetei, amelyeket a kiadványozásra jogosulttisztviselôk még nem hagytak jóvá. A dön-tés-elôkészítés adatvédelme tehát kifejezet-ten az ügyintézôk személyiségi jogait védi,hiszen nyilvánvalóan sértené e jogaikat, haa közvetlen felettesük által jóvá nem ha-gyott, adott esetben hibás anyagok napvi-lágra kerülhetnének.

Mind a belsô használatra készült anya-gokra, mind pedig a döntés-elôkészítésselkapcsolatos anyagokra nézve igaz az egy-szerû gyakorlati megállapítás, hogy olyananyagokról van szó, amelyek az adott ál-lamigazgatási szerv által kezelt ügyek aktá-iba egyáltalán nem kerülnek bele. Ugyaneza megállapítás fordítva is igaz: nyilvánvaló,hogy az olyan iratok, amelyek az aktábanbenne vannak, és így adott esetben a má-sodfokú elbírálást vagy a bírósági felügyeletkimenetelét bármilyen módon befolyásol-hatják, nyilvánosak az ügyfelek és az egyébjogosultak számára, közérdekû adatok ese-tén pedig elvileg bárkinek.



hivatal jelentkezett adategyeztetés, illetve bírósági megkereséshez személyes adatok meg-kérése céljából. Adatkérésre vonatkozó kérelem elutasítása csupán néhány esetben fordultelô, mégpedig adathiány miatt.

Az új intézményt kialakító szervezetek véleménye szerint nagyon hasznos volt a képzés,mert felhívta a figyelmet a téma fontosságára, segített a jogszerû adatkezeléssel kapcsolatosgyakorlat kialakításában, a jogszabályok helyes értelmezésében. A tanfolyam, illetve a kon-zultációk esettanulmányaiból leszûrt tapasztalatok megkönnyítették a gyakorlati felkészülésta munkatársak számára. Ugyancsak segítette a helyi megbízottak munkáját egymás tapasz-talatainak megismerése. Általános vélemény volt, hogy jó szakmai hátteret nyújt a munká-hoz az éves Adatvédelmi Biztosi beszámoló.

11. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

A közérdekû adatokhoz való hozzájutásfôszabálya alóli kivételekrôl a magyar jogmég számos egyéb jogszabályban is rendel-kezik, ezért a kivételeket önállóan is tár-gyaljuk majd a 6. fejezetben. Az Adatvédel-mi Biztos titokvédelemmel kapcsolatos ál-lásfoglalásait is ott ismertetjük majd.

d. Az adott hatóságnál nem található adatra vonatkozó, és azésszerûtlenül vagy homályosanmegfogalmazott kérés

Láthatjuk, hogy a magyar jog az AarhusiEgyezmény 4. cikkelyének csaknem teljeskivétellistáját tartalmazza. Nem utal viszontAdatvédelmi Törvényünk a formai elutasí-tási okok közül arra, hogyha a hatóság nemrendelkezik a kért adattal. Ezekben az ese-tekben az Áe. 7. §-a értelmében ugyanis —a felelôs államigazgatás elvével teljes össz-hangban — a hatóságoknak haladéktalanulát kell tenniük az ügyet a hatáskörrel és il-letékességgel rendelkezô illetékes állam-igazgatási szervhez, és ezzel egyidejûlegerrôl az ügyfelet értesíteniük kell. Ugyanak-kor az államigazgatási ügy elintézési határ-ideje az Áe. 15. § (1) bekezdése szerint nema kérelemnek az államigazgatási hatóság-hoz való megérkezésétôl, hanem a kérelemelôterjesztésétôl számít.

Az Adatvédelmi Országgyûlési Biztos1998-as éves jelentésében „Adat, ami nincs”címen foglalja össze álláspontját. Az Adatvé-delmi Biztos a közérdekû adat szolgáltatásá-ra irányuló kötelezettség megfogalmazásá-ból indul ki, amelyben megtalálható a „keze-lésében levô” kifejezés is, amibôl okszerûenkövetkezik, hogy olyan adatokra nézve,amelyek nincsenek az adott államigazgatásiszerv kezelésében, a szolgáltatási kötelezett-ség nem áll fenn. (Lásd a 12. táblázatot)

Ugyancsak hallgat az Adatvédelmi Tör-vény arról az esetrôl, amikor a kérelemésszerûtlen, vagy túl homályosan van meg-fogalmazva. Mivel azonban az ilyen kérel-mek lehetetlen helyzetbe tudják hozni a ha-tóságokat, a joggyakorlat érzékelte az erreirányuló igényt, és kialakította ezt a kivétel-formát. Példa erre a Legfelsôbb Bíróság BH

1996. 581. számon közölt eseti döntése.(Lásd a 13. táblázatot)

e. Az adatszolgáltatás határidejeés költségei

Az Adatvédelmi Törvény 20. §-a együttrendelkezik az adatszolgáltatás határide-jérôl és költségeirôl:

„(1) A közérdekû adat megismerésére irá-nyuló kérelemnek az adatot kezelô szerv akérelem tudomására jutását követô legrövi-debb idô alatt, legfeljebb azonban 15 na-pon belül, közérthetô formában tesz eleget.Az adatokat tartalmazó dokumentumrólvagy dokumentumrészrôl annak tárolásimódjától függetlenül — költségtérítés elle-nében — a kérelmezô másolatot kérhet.

(2) A kérelem megtagadásáról — annak in-dokaival együtt — 8 napon belül írásban ér-tesíteni kell a kérelmezôt.

(3) A közérdekû adat közléséért azadatkezelô szerv vezetôje — legfeljebb aközléssel kapcsolatban felmerült költségmértékéig — költségtérítést állapíthat meg.A kérelmezô kérésére a költség összegételôre közölni kell.” (Lásd a 14. táblázatot)

Az Adatvédelmi Biztos 1999. évi jelenté-se „Kié a közérdekû információ, és mennyiaz ára?” cím alatt ugyancsak foglalkozik ez-zel a kérdéssel. (Lásd a 15. táblázatot)

Hasonlóan a titokfajtákhoz, az adatszol-gáltatás költségeivel kapcsolatosan is figye-lembe kell vennünk más jogszabályok ren-delkezéseit is, ezért erre a témakörre szin-tén külön kitérünk majd a 8. fejezetben.

f. Eljárási garanciák és jogorvoslatok

Az Atv. 20. § (4) bekezdése sajátos eljárásigaranciát tartalmaz a negatív döntésekmegszûrése érdekében: „A 19. § (1) bekezdé-sében említett szervek évente értesítik azAdatvédelmi Biztost az elutasított kérel-mekrôl, valamint az elutasítások indokairól.”

Ezen túlmenôen is:



„27. §

(1) Bárki az Adatvédelmi Biztoshoz for-dulhat, ha véleménye szerint személyesadatainak kezelésével vagy a közérdekûadatok megismeréséhez fûzôdô jogainakgyakorlásával kapcsolatban jogsérelemérte, vagy annak közvetlen veszélye fenn-áll, kivéve ha az adott ügyben bírósági el-járás van folyamatban.

(2) Az Adatvédelmi Biztoshoz tett bejelen-tése miatt senkit sem érhet hátrány. A beje-lentôt a közérdekû bejelentôvel azonos vé-delem illeti meg.”

Ugyancsak a kérelmek elutasítása eseténáll az ügyfelek és a közösségi részvétel ala-nyainak rendelkezésére egy rendkívüli bí-rósági jogorvoslat:

„21. §

(1) Ha a közérdekû adatra vonatkozó kéré-sét nem teljesítik, a kérelmezô a bírósághozfordulhat.

(2) A megtagadás jogszerûségét és megala-pozottságát az adatot kezelô szerv kötelesbizonyítani.

(3) A pert a megtagadás közlésétôl számí-tott 30 napon belül az ellen a szerv ellenkell megindítani, amely a kért felvilágosítástmegtagadta.

(4) A perben fél lehet az is, akinek egyéb-ként nincs perbeli jogképessége.

(5) Az egész országra kiterjedô hatáskörûszerv ellen indult per a megyei (fôvárosi)bíróság hatáskörébe tartozik. A helyi bíró-ság hatáskörébe tartozó ügyekben a me-gyei bíróság székhelyén lévô helyi bíróság,Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíró-ság jár el. A bíróság illetékességét az adat-közlést nem teljesítô szerv székhelye(mûködési helye) alapítja meg.

(6) A bíróság soron kívül jár el.

(7) Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, ha-tározatában az adatkezelô szervet a kértközérdekû adat közlésére kötelezi.”

Kérdés: Jogszerû-e, ha a hatóság ra-gaszkodik ahhoz, hogy az irattanulmá-nyozás ideje alatt a hatóság képviselôjejelen legyen?



Az Atv. meghatározása szerint közérdekû adat az állami, önkormányzati feladatot ellátószervek kezelésében lévô, a személyes adat fogalma alá nem esô adat. Több ügyünkben abenyújtott panasz vagy a felvetett kérdés tisztázásához elôször abban kellett állást foglal-nunk, miként értendô az a feltétel, hogy „kezelésében lévô”.

Egyszerû volt a válasz abban a panaszügyben, melyben egy adófizetô polgár azt sérelmez-te, hogy kérése ellenére nem kapott tájékoztatást, mire költötte az állam az általa befizetettadót. Nyilvánvaló, hogy erre vonatkozóan elkülönített adatok nem léteznek, ezért úgy te-kinthetjük, hogy az egyes polgár által befizetett adó arányosan oszlik meg a költségvetési fe-jezetek között, (473/A/1998).

A Magyar Geológiai Szolgálat fôigazgatója által feltett kérdések egyike az volt, köteles-eolyan adatkéréseket teljesíteni, amelyek abban a — feldolgozott — formában, ahogy kér-ték, nem állnak rendelkezésre. Válaszában a biztos kifejtette, hogy az adatszolgáltatási kö-telezettség elsôsorban az alapadatokra, valamint az adatkezelô alaptevékenységéhez tarto-zó, egyébként is rendelkezésre álló feldolgozott adatokra vonatkozik. Az adatok kivonato-lására, összesítésére, feldolgozására — ha az nem tartozik az adatkezelô alapfeladatához,vagy nem állnak eleve rendelkezésre — az adatkezelô nem kötelezhetô (453/K/1997).

12. TÁBLÁZAT

Igen. Az Alkotmánybíróság 32/1992. (V.29.) AB határozatával egy olyan indítványtbírált el, amelyben az indítványozó egye-bek közt azt is sérelmezte, hogy az önkor-mányzat rendelete csak hivatali dolgozó je-lenlétében teszi lehetôvé a képviselô-testületi ülések dokumentumainak tanul-mányozását. Ezt az elôírást az Alkotmány54. § (1) bekezdése megsértésének és meg-alázó elbánásnak minôsítette. Az indítvá-nyozó álláspontját az Alkotmánybíróságnem osztotta: „az önkormányzat rendelete— azáltal, hogy az önkormányzati ülésjegyzôkönyve megóvásának, illetve tanul-mányozásának módjáról rendelkezett —nem sértette meg az emberi méltóság vé-delmét biztosító alkotmányi és törvényirendelkezéseket”.

Kérdés: Megtiltható-e a kérelmezô szá-mára a közérdekû adatokat tartalmazódokumentumok lemásolása?

Nem. A gyakorlatban általában nemokoz problémát a fénymásolás megenged-hetôsége, az Alkotmánybíróság gyakorlatá-ban azonban a már hivatkozott egyik eset-ben az önkormányzat rendelete aképviselô-testületi ülésrôl készített hangfel-vétel átmásolását nem tette lehetôvé. Az Al-kotmánybíróság álláspontja szerint ez a ren-delkezés is alkotmányellenesen korlátozta a

közérdekû adatok megismeréséhez való jo-got. „Az Atv. már idézett 20. § (1) bekezdésmásodik mondata ugyanis azt állapítja meg,hogy a közérdekû adatokat tartalmazó do-kumentumról vagy dokumentumrészrôl akérelmezô annak tárolási módjától függetle-nül kérhet másolatot. Az Ör. kizárólag azírott dokumentumok fénymásolatának elké-szítését biztosítja, s tiltja a hangfelvétel átmá-solását. Mindezek alapján az Alkotmánybí-róság ezt az elôírást is alkotmányellenesnekminôsítette” (32/1992. (V. 29.) AB).

Kérdés: Érvényesíthet-e kártérítésifelelôsséget az államigazgatási szervvelszemben az, akinek üzleti titkot tartalmazódokumentumát államigazgatási szerv azAtv. alapján harmadik személynek kiadta?

A kártérítési felelôsség megállapításánaknégy feltétele van: a kár bekövetkezése, azalperes magatartása és a kár bekövetkezéseközötti okozati összefüggés, a jogellenesség(ezeket a felperes köteles bizonyítani), illetô-leg a felróhatóság (ennek hiányát az alperesköteles bizonyítani). Az államigazgatási jog-körben okozott kár megállapításának továb-bi feltétele az, hogy a károsult a rendes jog-orvoslatokat igénybe vette, és kárának meg-akadályozása így sem volt lehetséges.

Esetünkben a felperesnek már az isrendkívüli nehézséget okozhat, hogy kárá-



„A polgármester a jegyzôkönyv egyes részeirôl csak akkor köteles — a költségek egyidejûmegtérítése ellenében — másolatot készíttetni és azt kiadni, ha a kérelmezô határozottan éskonkrétan megjelöli az igényét.”

A konkrét ügyben a felperes egy önkormányzati testületi ülés teljes jegyzôkönyvérôl kértmásolatot, miután az abban foglaltakat közérdekûnek tartotta. A felülvizsgálati kérelemmelkapcsolatban a Legfelsôbb Bíróság rámutatott:

„az Atv. 20. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból következôen az alperes aképviselôtestület ülésérôl készült jegyzôkönyv egyes részeirôl csak akkor köteles másolatotkészíteni, ha a kérelmezô határozott és konkrét igényt terjeszt elô. Ez legegyszerûbben álta-lában a napirendi téma megjelölésével történhet. Csak az ilyen formában kifejezésre jutó,közérdekû adat megismerésére irányuló kérelem teljesítésérôl tud az adatot kezelô szerv —jelen esetben az alperes — megalapozottan dönteni.”

13. TÁBLÁZAT



A Legfelsôbb Bíróság BH 1996. 193. sz. alatt közölt eseti döntésének tényállása szerint a fel-peres 1993. október 19-én írásban kérte az alperes önkormányzat jegyzôjét, hogy másolat-ban küldje meg részére a képviselô-testület három ülésének teljes jegyzôkönyvét, N. község1990-1991-1992. évi vagyonleltárát, az N. község közigazgatási területérôl készült térképet,amely a belterületet és a külterületet helyrajzi szám szerint, az 1990. évi és az 1993. évi ál-lapotnak megfelelôen tünteti fel, az N.-en épülô tornaterem eredeti pályázati kiírását, az en-gedélyezett terveket, a kivitelezô költségvetését, az építési napló adatait, valamint az eddigkifizetett számlákat.

Az N-i önkormányzat jegyzôje 1993. november 1-jén írásban tájékoztatta a felperest arról,hogy a képviselô-testület jegyzôkönyveit a Polgármesteri Hivatalban megtekintheti, a dön-tésekhez készített elôterjesztéseket, mellékleteket a községi könyvtárban olvashatja el, azönkormányzat törzsvagyonát az önkormányzat 9/1992. (VI. 30.) számú rendelete tartalmaz-za, a térképeket az ifjúsági klubban tekintheti meg, a tornaterem építéséhez készült pályá-zati kiírást a képviselô-testület jegyzôkönyve tartalmazza, amelyet a hivatalban megtekint-het, az engedélyezett tervekrôl, a kivitelezô költségvetésérôl, az építési naplóról és a szám-lákról pedig nem adhat másolatot a kivitelezô hozzájárulása nélkül. Közölte a felperessel aztis, hogy a tornaterem központi támogatással épül, az összeg felhasználását az ÁllamiSzámvevôszék és az Állami Fejlesztési Intézet fogja ellenôrizni, amelynek eredményérôl alakosságot tájékoztatják. Végezetül jelezte, amennyiben a felpereshez hasonlóan a többi ál-lampolgár is ilyen módon kérne tájékoztatást a közérdekû adatokról, a település költségve-tésének jó részét erre a célra kellene fordítani, új fénymásoló gépek vásárlására, ezenfelül amásolást végzô dolgozók alkalmazása válna szükségessé: mindezek alapján az okiratokatköltségtérítés ellenében tudja lemásoltatni és megküldeni.

Az elsôfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes nem sértette meg a szemé-lyes adatok védelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról rendelkezô 1992. éviLXIII. törvényt (Avt.).

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését megalapozatlannak tartotta, és az elsôfokú íté-letet helybenhagyta. Megállapította, hogy az alperes megfelelôen tájékoztatta a felperest,lehetôvé tette számára a közérdekû adatok megismerését. Miután a költségek megtérítésétmegrendelésével egyidejûleg nem vállalta, az alperes nem volt köteles másolatokat készíte-ni és azokat a felperes részére elküldeni.

Felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítéletek megváltoztatásával az alperesnek a kerese-te szerinti elmarasztalását kérte. Állítása szerint a másodfokú ítélet azért jogsértô, mert nemvette figyelembe azt, hogy az Avt. 20. §-ának (3) bekezdése szerint az alperes legfeljebb aténylegesen felmerült költségeit igényelhette volna. Az oldalankénti 20 forint túlzott, és el-járási illetéknek sem lett volna helye. Az alperes a jogerôs ítéletnek hatályában való fenn-tartását kérte. Elôadta: az önkormányzat 11/1993. (VII. 1.) számú rendelete írja elô, hogy afénymásolás díja oldalanként 20 forint. A felperes perbeli másolási igénye mintegy 70-80000 forintba kerülne, erre egyébként fénymásoló-kapacitásuk sincs.

Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészrôl, annak tárolási módjátólfüggetlenül — költségtérítés ellenében —, a kérelmezô másolatot kérhet. A perben mindenkétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy a felperes költségtérítést nem vállalt, helytálló

14. TÁBLÁZAT

nak (elmaradt hasznának) bekövetkezéseés az alperes államigazgatási szerv magatar-tása között az okozati összefüggést bizo-nyítsa. Nyilvánvaló, hogy pld. egy verseny-társ számos okból dönthet a felperes birto-kában levô információk felhasználásáról, éskönnyen elôfordulhat, hogy abban a ható-ság korábbi adatszolgáltatása semmilyenszerepet nem játszott.

Amennyiben a károkozás és az okozatiösszefüggés mégis bizonyítható, a jogelle-nesség minden bizonnyal kizárható mindenolyan esetben, amelyben az államigazgatásiszerv az Atv. rendelkezéseit követve szol-gáltatott közérdekû adatot. Végül pedig, azAtv. rendelkezéseinek esetleges megszegé-se esetén az alperes hatóság még mindig jóhelyzetben lehet, ha bizonyítja, hogy



ezért a másodfokú bíróságnak az a jogkövetkeztetése, hogy a felperes ez okból másolatokkiadását jogszerûen nem várhatta el. Miután önkormányzati rendelet — tehát jogszabály —határozza meg a fénymásolás díját, ettôl az N-i önkormányzat jegyzôje sem térhetett el. Afelülvizsgálati kérelem hivatkozására figyelemmel rá kell mutatni arra: ellenkérelmében azalperes megalapozottan és indokoltan állította, hogy a fénymásolás nem alapfeladata. Ebbôlkövetkezôen a költségek mértékének megállapításánál ezt is figyelembe kellett vennie.


A korábbi évekhez hasonlóan 1999-ben is felmerült az a kérdés, hogy voltaképpen kié azállami és egyéb közfeladatot ellátó szervek kezelésében lévô közérdekû adat, és az adatotmegismerni akarónak kell-e — és mennyit — fizetnie. Az Atv. 20. § (3) bekezdése kimond-ja, hogy a közérdekû adat közléséért az adatkezelô szerv vezetôje legfeljebb a közlésselkapcsolatban felmerült költség mértékéig állapíthat meg költségtérítést. A törvény szerint azadatok elôállítása esetenként külön költségterhet róhat az adatközlésre kötelezett szervre,aminek megtéríttetése indokolt, hiszen ilyen kérést bárki számára és akárhányszor teljesíte-ni kell. (A költség mértéke általánosan nem állapítható meg, de ismétlôdô, szokásossá válóadatközlésekre a szerv vezetôje azt akár díjszabásszerûen megállapíthatja.) A hiányos jogiszabályozás és az a tény, hogy számos állami szervnek jelentôs költségvetési bevételt kellprodukálnia, arra sarkallhatja e szerveket, hogy olyan magas térítési díjat szabjanak meg,amely egy magánszemély vagy egy civil szervezet számára megfizethetetlen.

A Környezetvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárának felkérése alapján az Adat-védelmi Biztos állást foglalt a költségvetési szervként mûködô Országos Meteorológiai Szol-gálat (OMSZ) kezelésében lévô közérdekû adatok nyilvánossága és a közlésükért felszámol-ható díj ügyében. Eszerint a közérdekû adatok közlése nem tekinthetô igazgatási szolgálta-tásnak, ezért arra nem alkalmazhatók az illetékekrôl szóló 1990. évi XCIII. törvény igazga-tási szolgáltatásokra vonatkozó szabályai. A vizsgálat feltárta azt is, hogy az OrszágosMeteorológiai Szolgálat, valamint elnöke feladat- és hatáskörérôl szóló — és még az Atv. el-fogadása elôtt kiadott — 12/1992. (IV. 23.) Közlekedési és Területfejlesztési Minisztérium(KTM) rendelet számos rendelkezése ellentétes nemcsak a környezet védelmének általánosszabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, a környezeti adatok nyilvánosságát kimondó 12.§-ával, hanem az Atv. számos rendelkezésével. Ezért az Adatvédelmi Biztos javaslatot tett arendelet módosítására. (509/K/1999)

15. TÁBLÁZAT

részérôl e körben gondatlanság vagy szán-dékosság nem állt fenn, a jogszerû eljárásérdekében minden tôle elvárhatót megtett.

A válaszunk tehát a feltett kérdésreegyértelmû nem.

Kérdés: Fenyegethetik-e az Atv. alapjáneljáró tisztviselôt a titoksértés büntetôjogikövetkezményei?

A tényállásszerûség kérdéseit külön feje-zetben vizsgáljuk a késôbbiekben. Annyitviszont már itt leszögezhetünk, hogy a jog-ellenesség hiánya a büntetô jogban is meg-akadályozza a felelôsség megállapítását,mivel a jogellenesség a bûncselekmény fo-galmának alapvetô eleme. A válasz tehát ittis egyértelmû nem.

Kérdés: Mi a teendô akkor, ha az állam-igazgatási szerv nem rendelkezik a kért in-formációval, és nem ismert számára olyanszerv, amely az információ birtokábanvan?

Az Atv. szabályait az államigazgatási eljá-rás általános szabályaival együtt kell alkal-mazni, ezért az olyan kérelmek áttételérevonatkozó kötelezettség, amelyek elintézé-sére az adott hatóságnak nincs, egy másikhatóságnak viszont van hatásköre, akkor isfennáll, ha errôl az Atv. külön nem rendel-kezik. Természetesen abban az esetben, haegyértelmû, hogy a kért információvalegyetlen államigazgatási szerv sem rendel-kezik, az államigazgatási szerv törvényesentagadja meg a kérelem teljesítését. Ugyan-akkor az Áe. alapelveivel összhangban, a„bizonyítási teher” az adott államigazgatásiszervnél van: ha tehát bármiféle kétségfennáll, hogy a kért információ az országhatósági rendszerében fellelhetô, az állam-igazgatási szervnek minden lehetséges mó-don meg kell kísérelnie az információ he-lyének felderítését. Ezt szokás úgy megfo-galmazni, hogy az ügyfél nem egy hatóság-gal, hanem az egész államigazgatásirendszerrel szemben terjeszti elô a kérel-mét, és jogosan várja el, hogy ennek a rend-

szernek az egyes elemei tökéletesen képvi-seljék az egész rendszert.

Kérdés: Szabályozhatja-e egy önkor-mányzat az adatkéréssel együtt járó költ-ségtérítési kötelezettséget?

Az Alkotmány 44/A. §-a (2) bekezdéseszerint: „A helyi képviselô-testület a feladat-körében rendeletet alkothat, amely nem le-het ellentétes a magasabb szintû jogsza-bállyal.” Az Ötv.16. § (1) bekezdése szerintpedig: „A képviselô-testület a törvény általnem szabályozott helyi társadalmi viszo-nyok rendezésére, továbbá törvény felha-talmazása alapján annak végrehajtására ön-kormányzati rendeletet alkot.”

Az Atv. 20. § (3) bekezdése ehhez képestmeglehetôsen pontosan szabályozza a költ-ségtérítés kérdését, azaz a költségtérítés leg-feljebb a közléssel kapcsolatban felmerültköltség mértékéig terjedhet. Ez a szabályo-zás tehát a „legfeljebb” kifejezés alkalmazá-sával csupán azt teszi lehetôvé, hogy a helyijogalkotó a tényleges költségeknél kisebbköltségtérítés feltételeit a helyi viszonyokhozképest szabályozza. Arra viszont már nincsjoga a képviselôtestületnek, hogy a konkré-tan felmerült közlési költségeken túlmenô„díjat” állapítson meg az adatszolgáltatásért.

3.5. SajtójogA közösségi részvétel rendszerében a

nyilvánosság aktív tájékoztatása jórészt asajtón keresztül történik. Erre több környe-zetvédelmi jogszabály, így pld. a hatásvizs-gálati jogszabályok, kifejezetten fel is hívjáka hatóságokat. Az államigazgatás minden-napi munkájában tehát a helyi és országossajtóval való kapcsolattartásnak egyre na-gyobb szerepe van. Az Adatvédelmi Biztos1998. évi jelentésében elvi szinten is leszö-gezi: az információszabadság és a sajtósza-badság több szálon is kapcsolódik egymás-hoz (250/K/1998).



a. A Sajtótörvény alapelvi szintûrendelkezései

A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (a továb-biakban: Stv.) 2. § (1) bekezdése és 3. § (1)bekezdése kibôvítve, a kivételekkel is ki-egészítve, a sajtóra vonatkoztatva megis-métli az Alkotmány 61. § (1) bekezdésénekrendelkezését:

„A Magyar Köztársaságban mindenkinekjoga van arra, hogy tájékoztatást kapjonszûkebb környezetét, hazáját, a világotérintô kérdésekben. A sajtó feladata — ahírközlés más eszközeivel összhangban —a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról va-ló gondoskodás.”

„A sajtószabadság gyakorlása nem valósít-hat meg bûncselekményt vagy bûncselek-mény elkövetésére való felhívást, nem sérthe-ti a közerkölcsöt, valamint nem járhat másokszemélyhez fûzôdô jogainak sérelmével.”

Mint az alapelveket általában, ezeket asajtójogi elveket is a mindennapi joggya-korlatban a részletes rendelkezések esetle-gesen homályosabb részeinek értelmezésé-re használhatjuk. A jogalkotó ezekben azelvekben kiegyensúlyozni törekszik a nyil-vánossággal, tájékoztatással kapcsolatos,adott esetben ellentétes érdekeket, úgy,hogy nyilvánvalóvá teszi: fôszabálynak a tá-jékoztatást tartja, ehhez fûzôdik nagyobbtársadalmi érdek.

b. A tájékoztatáshoz való jogkonkrét megjelenése

Ugyancsak a tájékoztatáshoz való jogotfogalmazza meg a Stv. 4. § (1) bekezdése,most már kifejezetten az állami, államigaz-gatási szervek és egyéb szervezetek szem-pontjából, úgy, hogy a kivételekkel kapcso-latos eljárást is tovább részletezi:

„A hiteles, pontos és gyors tájékoztatástaz állami szervek, a társadalmi szervezetekés az egyesületek a saját kezdeményezése-ikkel, továbbá a szükséges felvilágosítások-nak és adatoknak a sajtó rendelkezésérebocsátásával kötelesek elôsegíteni. Megkell tagadni a felvilágosítást, ha az a 3. § (1)bekezdésében foglalt tilalmakba ütközik,illetôleg ha az állami, szolgálati, üzemi (üz-

leti) vagy magántitkot sért, és a titoktartásikötelezettség alól az arra jogosult szervvagy személy nem adott felmentést.”

Ezt a rendelkezést egészíti ki egy prakti-kus eljárási szabállyal a Sajtótörvény végre-hajtásáról rendelkezô 12/1986. (IV. 22.) MT.sz. rendelet (a továbbiakban: Svhr.) 2. §-a:

„Ha a felvilágosítás vagy adat más szervtevékenységét is érinti, a felvilágosítást adószerv a felvilágosítást az érintett szervvelegyeztetve adja meg.”

Ennek a rendelkezésnek különösen apolgári jogi alapú titokfajtákkal kapcsolat-ban lehet nagy gyakorlati jelentôsége, ezzelugyanis az adatszolgáltató kiküszöbölhetipld. az üzleti titokkal kapcsolatos bizonyta-lanságokat, illetôleg az adatszolgáltatási kö-telezettség teljesítése mellett kielégítheti apolgári jog alapján elvárható körültekintésiés együttmûködési elôírásokat is.

A Stv. 4. § (3) bekezdés visszautal az1977. évi I. törvényre:

„A felvilágosítást adó személyt aközérdekû bejelentést, illetôleg javaslatottevô védelmére vonatkozó jogszabályok-ban meghatározott védelem illeti meg.”

Lényeges még a Tv. 5. §-a is, amely szerint: „A sajtó — az érdekeltek hozzájárulása

nélkül is — tájékoztatást adhat az államiszervek, a gazdálkodó szervezetek, a társa-dalmi szervezetek és az egyesületek, vala-mint ezek bizottságai nyilvános ülésérôl, to-vábbá a bíróságok nyilvános tárgyalásairól.”

c. Az újságíró jogállásaAz Stv. 11. §-a az újságíró kötelezettségeit

sorolja fel, amelyek között több olyan is van,ami a nyilatkozattevôk védelmét, érdekei-nek érvényesítését szolgálja. Ilyen az elké-szült cikk bemutatásának kötelezettsége is,amelyet az újságírók nemigen kedvelnek,holott az ô érdekeiket is szolgálja. Az interjú-alany nem feltétlenül akadékoskodni akar,nem okvetlenül cenzúrázni kívánná a meg-jelenô cikket, hanem csak attól tart, hogy anem szakember újságíró félreértett valamit,valamilyen jogszabályt, szakmai adatot hibá-san írt le. Az újságíró adott esetben nem is tu-lajdonít ezeknek a részleteknek túl nagy



jelentôséget, holott a nyilatkozót és a cikkszínvonalát a szakma ennek alapján ítélimeg, arról nem is beszélve, hogy a hibásadatok félrevezethetik az olvasókat.

„(1) A sajtónál hivatásszerûen tájékoztatásitevékenységet végzô személy (a továbbiak-ban: újságíró) hivatása gyakorlása során:

a) bármely szervezettôl vagy magán-személytôl jogosult felvilágosítást kérni;

b) a felvilágosítást adó személy nevét jo-gosult — annak kérelmére köteles — ti-tokban tartani; bûncselekményre vonat-kozó felvilágosítás esetén a büntetô jog-szabályok rendelkezései az irányadók;

c) a kapott felvilágosítást, valamint meg-állapításait kellô körültekintéssel, ellen-ôrzéssel és a valóságnak megfelelôenköteles közzétételre elôkészíteni, a té-nyeket, eseményeket a maguk teljessé-gében köteles ismertetni;

d) köteles a nyilvános közlésre készítettnyilatkozatot a nyilatkozatot adó sze-mélynek — kérelmére — bemutatni; aztnem közölheti, ha ehhez a nyilatkozatotadó személy azért nem járul hozzá, mertnyilatkozatát az újságíró megváltoztatta;

e) köteles megtagadni az olyan közléstartalmi kialakításában való közre-mûködést, amely ellentétben áll e tör-vény rendelkezéseivel.

(2) Ha a sajtó a nyilatkozathoz [11. § (1) be-kezdés d) pont] vagy a válaszhoz [6. § (2)bekezdés] megjegyzést fûz, köteles az érde-kelt erre vonatkozó észrevételét közölni.

(…)

(4) Az újságírót hivatása gyakorlása során aközérdekû bejelentést, illetôleg javaslatottevô védelmére vonatkozó jogszabályok-ban meghatározott védelem illeti meg.”

Kérdés: Van-e szankciója annak, ha azújságíró megtagadja a cikk tervezeténekelôzetes bemutatását, vagy egyéb módon

megszegi az Stv. 11. §-ában meghatározottkötelezettségeit?

Kétségtelen, hogy az Stv., azon kívül,hogy a nyilatkozatot adó személy hozzájá-rulása nélküli cikk közlését megtiltja, egyébszankciót nem tartalmaz. Ha tehát az újság-író be sem mutatja a cikk tervezetét, vagybemutatja ugyan, de a nyilatkozó javításai-nak nem ad helyt, vagy éppenséggel a tilta-kozása ellenére leközli a cikket, ennek köz-vetlen jogkövetkezménye a sajtótörvénybennincs. Ugyanakkor a jogrendszer egészetöbb megoldási lehetôséget is kínál, asze-rint, hogy maga a leközölt cikk tartalmilag isjogellenes, vagy csak a közlését megelôzôeljárás szabályait szegte meg az újságíró.

A tartalmában sértô vagy valótlan tény-állításokat tartalmazó cikk támadható apolgári jog személyiségvédelmi eszközei-vel (amelyek az esetek többségében nemcsak a természetes személyeknek, de jogiszemélyeknek is rendelkezésére állnak), asoronkívüliséget biztosító sajtó-helyreiga-zítási eljárásban, vagy az általános szemé-lyiségvédelmi perekben, illetôleg becsület-sértés vagy rágalmazás miatt büntetôeljá-rásnak is helye lehet.

A tartalmilag sikerrel nem támadható cik-kek esetén a sajtójogi normaszegés miatt azadott sajtószervnél munkajogi felelôsségrevonást lehet kezdeményezni a vétkes újság-író ellen, sôt az ilyen esetekben az ügyész-ség törvényességi felügyeleti jogkörét is se-gítségül lehet hívni. Végezetül nagy jelen-tôsége lehet az ilyen esetekben egy jogonkívüli eszköznek, a Magyar Újságírók Szö-vetsége által kibocsátott Etikai Kódexnek. Akódex lehetôséget ad fegyelmi eljárás kez-deményezésére, és részletesen szabályozzaaz alapul vehetô tényállásokat, az eljárástmagát és az etikai felelôsségre vonás eszkö-zeit is, amelyek az újságírói etika szabályaitfelrúgó újságíróra nézve súlyos egzisztenci-ális következményekkel járhatnak.



3.6. Statisztikai jogA közösségi részvételi jog rendszeréhez

tulajdonképpen szorosan véve nem tarto-zik hozzá, azonban annak egyik alapvetôfeltétele a megfelelôen összegyûjtött ésfeldolgozott információ rendelkezésre ál-lása. A magyar jog rendszerében az 1993.évi XLVI. törvény a statisztikáról (a továb-biakban: Sttv.), valamint a végrehajtásárólszóló 170/1993. (XII. 3.) Korm. rendelet (atovábbiakban: Stvhr.) a környezetvéde-lemmel és a vízgazdálkodással kapcsola-tos információk összegyûjtésének is a leg-fontosabb eszközei.

A törvény általános rendelkezései között(1. §) kinyilvánítja, hogy a statisztikai szer-vezet feladata, hogy egyebek között a társa-dalom szervezetei és egyénei számára isadatokat szolgáltasson a társadalom és ki-emelten a környezet állapotáról. Ugyanez ajogszabályhely kifejezetten hivatkozik azAdatvédelmi Törvényre és az azzal valóösszhang megteremtésének szükségességé-re. Sajnálatos, hogy ehhez képest az Sttv.részletes szabályai az Atv. rendszerében is-meretlen magántitok és egyedi adat fogal-mainak bevezetésével az Atv.-hez képestténylegesen jóval kevesebb adat kiadásátteszik lehetôvé.

Az Sttv. 6. §-ában, az általános elvek, sôtegyes konkrét szabályok szintjén is fontosinformációszolgáltatási kötelezettségekettalálunk, amelyeket a jogalkotó közvetlenüla Központi Statisztikai Hivatalra rótt. Az (1)bekezdésben több, az adatszolgáltatásravonatkozó általános rendelkezés van: így aKSH feladata egyebek között az adatok ak-tív közzététele (a. pont) és statisztikai ada-tok szolgáltatása többek közt a társadalmiszervezetek, az érdekképviseletek, a helyiönkormányzatok, a köztestületek, a tudo-mányos és gazdasági szervezetek, a lakos-ság és a hírközlô szervek, valamint a nem-zetközi szervezetek részére (i. pont).

A Sttv. 6. § (2) bekezdése meghatározzaaz adatszolgáltatók nyilvántartására szolgá-ló statisztikai regiszter tartalmát:

• jogi személyiségû gazdasági szervezet, agazdasági tevékenységet (vállalkozást)folytató természetes személy és jogi sze-mélyiséggel nem rendelkezô szervezetneve,

• statisztikai azonosítója,

• statisztikai csoportképzô ismérveinekkódja, valamint

• az azok meghatározásához szükségesalapadatok, úgymint

• székhely

• levelezési cím,

• telefon- és telefax-szám,

• telepcím,

• tevékenységi kör,

• nyitvatartási jelleg (állandó vagy idény-jellegû telep).

Ezen adatok közül azonban a 6. § (3) be-kezdése alapján egyedül a név és a statisz-tikai azonosító nyilvános.

Ugyanebben a szellemben rendelkezik ajogalkotó késôbb „a statisztikai adatok nyil-vánossága, védelme, továbbítása” címû fe-jezetben is. A Sttv. 17. § (1) bekezdésébenmegfogalmazott „fôszabály” szerint „a hiva-talos statisztikai szolgálathoz tartozó szer-vek által végrehajtott adatgyûjtések ered-ményei (…) nyilvánosak. A nyilvánosságrahozásról e szervek saját hatáskörükbengondoskodnak.” Ez alól azonban olyan szé-les körben fogalmaz meg az Sttv. kivétele-ket, hogy a fôszabály elnevezés a jogsza-bály szerkesztési módjától függetlenül alig-ha megérdemelt.

Az Sttv. 17. § (2) bekezdése szerint „nemlehet nyilvánosságra hozni az államtitoknakvagy szolgálati titoknak minôsített adatokat,valamint — a 18. §-ban foglaltak kivételével— a statisztikai célt szolgáló, a természetesés a jogi személy, valamint a jogi személyi-



séggel nem rendelkezô adatszolgáltatóvalkapcsolatba hozható adatot (a továbbiak-ban: egyedi adat)”.

Az Sttv.-ben meghatározott egyedi adatfogalma a személyes adat fogalmától dön-tôen eltér, hiszen az utóbbi körébe csak atermészetes személyek adatai tartozhatnak.Az Sttv.-ben az alkivételek alig csökkentik aközérdekû adatokhoz való hozzáférés jogá-nak sérelmét, hiszen a 18. § (1) bekezdéseszerint az egyedi adat mással csak akkorközölhetô, és abban az esetben adható átvalamint hozható nyilvánosságra, ha ehhezaz adatszolgáltató elôzetesen írásban hoz-zájárult. Nyilvánvaló, hogy statisztikai adat-gyûjtési eljárásokban az ilyen hozzájárulásmegszerzése igen nagy nehézségekbe üt-közik — ha nem lehetetlen.

Ha utólagosan volna szükség a hozzájá-rulások megszerzésére, az nyilvánvalóannem megoldható, ha viszont az adatgyûjtésmegszervezésénél már gondolnak erre, ak-kor teljesíteni kell az Stvhr. 16. §-ában meg-határozott meglehetôsen bonyolult eljárásifeltételeket is.

A másik alkivétel a 18. § (2) bekezdésé-ben a közérdekû feladatot ellátó szervre,társadalmi szervezetre, valamint a költség-vetési szervre vonatkozó egyedi adat,amely a környezetvédelmi és vízgazdálko-dási adatszolgáltatás szempontjából, hanem is súlytalan (az egyes környezetvé-delmi, vízvédelmi intézkedéseknek, akci-óknak jelentôs információs értéke lehet),az egyedi adat megszorító jellegén keve-set segít: a környezetre és a vizek állapo-tára vonatkozó legtöbb érdemi adat még-iscsak a gazdálkodó szervezetek birtoká-ban van, illetôleg tôlük jut a hatóságok,szervezetek birtokába.

Kérdés: Kiadható-e a Statisztikai Tör-vény alapján gyûjtött, de a hatóság kezelé-sében lévô közérdekû adat, ha az egyedi jo-gi személyekre vonatkozik?

A kérdés nyilvánvalóan az Sttv. és azAtv. kollíziójára vonatkozik. Mivel mind-két jogszabály törvényi szintû, a Jtv.-benmeghatározott jogszabályi hierarchiábólszármazó kényszerítô erejû értelmezés ekérdésben nem adható9. Ugyanakkor a jog-alkalmazóknak az ilyen kérdéseket is vala-hogyan meg kell oldaniuk, ezért a jogértel-mezés egyéb, leginkább logikai, strukturá-lis eszközeihez kell folyamodniuk. E kör-ben azt látjuk, hogy az Atv. (II. részének)megalkotásával a jogalkotó elsôdleges céljaa közérdekû adatok nyilvánosságának biz-tosítása volt, az Sttv. esetében pedig ez azelsôdleges cél a tömeges, társadalmi szintûfolyamatok nyomonkövetésére alkalmasadatok hatékony összegyûjtése, feldolgozá-sa és felhasználása. A feltárt ellentmondásértelmezési megoldásának mindenképpenbiztosítania kell azt, hogy a hivatkozott jog-szabályok elsôdleges céljai ne sérüljenek.Ennek alapján a hatóságoknál meglévô, azSttv. alapján gyûjtött adatokra is az Atv. sza-bályainak kell érvényeseknek lenniük, te-hát az ilyen adatokat az Atv.-ben szereplôfeltételek fennállása esetén ki kell adni.

Ezt az értelmezést támasztja alá más ol-dalról az Sttv. 20. §-a is, amely szerint „azegyedi adatok más jogszabályok alkalmazá-sa szempontjából magántitoknak minôsül-nek”. A magántitok ugyanis jogrendsze-rünkben a polgári jog jogintézményénektekinthetô, a Ptk. 81. §-a alapján. Ahogyanazt a 6.4. pontban részletesen elemezzükmajd, csak az információ jogosulatlan nyil-vánosságra hozatala (azaz jogszabályi fel-hatalmazás nélküli aktív terjesztése ) és azazzal való visszaélés tilos, az adat egyediszolgáltatása nem.



4 . A K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I J O G K Ö Z Ö S S É G I R É S Z V É T E L I S Z A B Á L Y A I


4.1. A KörnyezetvédelmiKódex közösségi részvételi rendelkezései4.1.1. A KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTELKITÁGÍTOTT FOGALMA AKVTV.-BEN

A környezet védelmének általános sza-bályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a to-vábbiakban: Kvtv.) 1. § (1) f. pontja szerint atörvény célja egyebek közt, hogy biztosítsa

„a lakosság kezdeményezését és részvé-telét a környezet védelmére irányuló tevé-kenységben, így különösen a környezet ál-lapotának feltárásában, megismerésében,az állami szerveknek és az önkormányzat-oknak a környezet védelmével összefüggôfeladatai ellátásában”.

A közösségi részvételt a törvény eszerinttágabban határozza meg, mint egyszerûencsak a hatósági döntéshozatalban való rész-vételt: a közösségi részvételnek az egész ál-lami környezetvédelmi tevékenységben, te-hát a hatósági és szervezô munkában egy-aránt helye van, sôt ezen túlmenôen, aKvtv. sajátosan társadalmasított, az államimunkán kívül megvalósuló lakossági kör-nyezetvédelmi „kezdeményezésekre” isgondol. A közösségi részvétel tehát a Kvtv.1. §-a rendelkezésének kibontásával azalábbiakat jelenti:

• részvételt a környezetvédelmi államigaz-gatási döntések meghozatalában (ideért-ve az államigazgatás hatókörén kívül esôolyan jogterületeket, mint a jogalkotás ésnemzetközi kapcsolatok, legalábbis ab-ban a részben, ahol azokban az állam-igazgatásnak döntés-elôkészítô vagy avégrehajtást kiszolgáló szerepe van);

• az államigazgatás szervezô munkájábanvaló részvételt, különös tekintettel a kör-nyezeti információs rendszerek kialakí-tására és mûködtetésére;

• legtágabb értelemben pedig a lakosságáltal önállóan megvalósított környezet-védelmi programokat, amelyekben arészvétel kifejezés használatát csupán azindokolja, hogy a polgárok a környezet-védelem állami feladatának megoldásá-ban vesznek részt, adott esetben teljesmértékben a saját elhatározásukból, asaját erôforrásaikból és a saját elképzelé-seik alapján10.

A Kvtv. késôbbi rendelkezései igyekez-nek ennek a hármas felosztású közösségirészvételnek az intézményi, eljárásifeltételeirôl is gondoskodni.

4. A környezetvédelmi jog közösségi részvételi szabályai

4.1.2. A KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTELLEL KAPCSOLATOSDEFINÍCIÓK ÉS ALAPELVEK

A 4. §-ban, a definíciók között a Kvtv.meghatározza az érintett személy, szervezetés önkormányzat fogalmait. Jóllehet maga atörvény más helyein nem különíti el az érin-tett és nem érintett személyek körét, ez aközösségi részvétel más jogszabályaibanfontos lehet:

„o) érintett: azon személy, szervezet, akivagy amely a hatásterületen él, tevé-kenykedik;

p) érintett önkormányzat: az a településiönkormányzat, amely az adott környe-zethasználat hatásterületén illetékesség-gel rendelkezik”.

Az alapelvek között a Kvtv.-ben a nem-zetközi környezetvédelmi jogban az alapel-veknél megszokott általános megfogalma-zások helyett lényegesen konkrétabb ren-delkezések találhatók. A törvény 12. §-ábana tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosságcímszó alatt elsôsorban az információhozjutás jogának részletezését találjuk (az (1)és (3) bekezdésben), valamint ezzel össze-függô részvételre képesítési elemeket (a (2)bekezdésben), a környezeti információ ren-delkezésre állásával kapcsolatos kötelezett-ségeket (a (3) bekezdésben) és a közvetlenvállalat-közösség kommunikáció általánosszabályát (a (4) bekezdésben):

„(1) Mindenkinek joga van a környezetrevonatkozó tényeknek, adatoknak, így külö-nösen a környezet állapotának, a környe-zetszennyezettség mértékének, a környe-zetvédelmi tevékenységeknek, valamint akörnyezet emberi egészségre gyakorolt ha-tásainak megismerésére.

(2) A környezet védelmével kapcsolatos ál-lampolgári jogok gyakorlása és kötelezett-ségek teljesítése céljából az állam mindenkiszámára lehetôvé teszi a környezet és azegészség lényeges összefüggéseinek, a kör-

nyezetkárosító tevékenységek és azok fon-tosságának megismerését.

(3) Az állami szervek és az önkormányzat-ok feladatkörükben kötelesek a környezetállapotát és annak az emberi egészségregyakorolt hatását figyelemmel kísérni, azígy szerzett adatokat nyilvántartani, és — aszemélyes adatok védelmérôl és aközérdekû adatok nyilvánosságáról szólótörvény által megállapított kivételekkel —hozzáférhetôvé tenni, és a megfelelô tájé-koztatást megadni.

(4) A környezethasználót — e törvény ren-delkezései szerint — tájékoztatási kötele-zettség terheli az általa okozott környezet-terhelés és -igénybevétel, valamint környe-zetveszélyeztetés tekintetében.”

4.1.3. A KÖRNYEZETI INFORMÁCIÓS RENDSZERRELÉS A TÁJÉKOZTATÁSSAL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK

Az alapelveknél részletesebb szabályo-kat találhatunk a Kvtv. tartalmi rendelkezé-sei között, azonban a törvény keretjellegemiatt ezek általában még mindig nem elég-gé részletesek ahhoz, hogy a gyakorlatbanfelmerülô igényekre konkrét válaszokat ad-janak. A Kvtv. megalkotásának sajátos kö-rülményeire is figyelemmel11 lévén mégis azaz álláspontunk, hogy a törvény rendelke-zéseit, amennyire csak lehetséges, az egyesügyekben is alkalmazni kell.

A törvény részletes rendelkezései közöttaz V. fejezet elsô címének („Környezetvé-delmi információs rendszer és tájékozta-tás”) három szakasza közül egy foglalkozikközvetlen közösségi részvételi témakörök-kel — az aktív és passzív információs jogo-kat említi:

„51. §

(1) A környezet állapotára, igénybevételéreés használatára vonatkozó, állami költ-ségvetésbôl fedezett vizsgálati adatok a



közérdekû adatokra vonatkozó jogszabály-ok szerint kezelendôk.

(…)

(3) A lakóhelyi környezet állapotának ala-kulásáról a települési önkormányzat szük-ség szerint, de legalább évente tájékoztatjaa lakosságot.”

Az általunk most nem idézett (2) bekez-dés a miniszter információszolgáltatási köte-lezettségét tartalmazza az ország környezetiállapotának alakulásáról, ez azonban a Kor-mány felé szóló információszolgáltatás, s a je-lentés nyilvánosságáról nem szól a törvény.

Ugyancsak közösségi részvételi típusúkötelezettséget tartalmaz az V. fejezet má-sodik címe („Környezeti adatok bejegyzéseegyéb nyilvántartásokba”), amely az aktívinformációszolgáltatás egy speciális alesete:

52. §

(1) Jogerôs hatósági vagy bírósági határo-zattal megállapított tartós környezetkároso-dás tényét, mértékét és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni.

(2) A bejegyzést a környezetvédelmi ható-ság köteles kérni, illetve azt — felelôsségbírósági megállapítása esetén — a bírósághivatalból rendeli el.

(3) A bejegyzés alapjául szolgáló környe-zetszennyezettség ténye, mértéke és jellegemegszûnését, illetve megváltozását az in-gatlan tulajdonosa kérelmére a bejegyzéstkérô hatóság, illetve a bejegyzést elrendelôbíróság állapítja meg, majd a bejegyzés tör-lése, illetve módosítása iránt hivatalból in-tézkedik.”

A bevezetôben említett dilemma a Kvtv.részletessége és általános, elvi jellege közöttkülönösen jól látható a Kvtv. 52. §-ával kap-csolatosan. A jogalkotó viszonylag részlete-sen szabályozta azt a helyzetet, amikor egyingatlan tulajdonosának sikerült megtisztíta-nia vagy megtisztíttatnia a területét, és ez-után szeretné, ha a szennyezettség tényét azingatlan-nyilvántartásból törölnék, hiszen

ezzel mindenki számára, a lehetséges vevôkszámára is közhitelesen igazolni tudná,hogy az ingatlan csökkentértékûsége nemáll fönn többé. Igen ám, de hogyan kerülegyáltalán a környezetkárosodásra (a Kvtv.52. §-a nem következetes a fogalomhaszná-latban) utaló bejegyzés az ingatlan-nyilván-tartásba? Ki hoz erre nézve határozatot, ésmilyen jogszabályi kötelezettség alapján? AKvtv. errôl nem szól, és részletes, végrehaj-tó szintû jogszabály sem szabályozza a kér-dést egyelôre. Ezzel együtt nem tartjuk ki-zártnak, hogy konkrét ügyekben a környe-zetvédelmi vagy egyéb hatóságok, ha úgylátják jónak, akár szankciós jelleggel is, köz-vetlenül a Kvtv. 52. § (1) bekezdése alapjánrendelkezzenek a bejegyzésrôl.

4.1.4. A KVTV. KÜLÖN KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTELIFEJEZETE12

a. Az „állampolgárok” kifejezésértelmezése

A Kvtv. legfontosabb közösségi részvé-teli vonatkozású rendelkezései egy különfejezetben találhatók (VIII. fejezet), amely-nek címe „Az állampolgárok részvétele akörnyezetvédelemben”. Itt a jogalkotó aKvtv. bevezetô rendelkezéseivel össz-hangban túlmegy a közösségi részvételelsôdleges körén, vagyis a közigazgatásiegyedi államigazgatási eljárásokban valórészvételen. A fejezet címében és a fejezet-ben használt „állampolgárok” kifejezés el-lenben nem jelenti azt, hogy rendelkezéseicsak a magyar állampolgárokra vonatkoz-nának, sôt még azt sem, hogy az esetlege-sen állampolgárság nélküli (hontalan) sze-mélyekre nem vonatkoznak. Ilyen értel-mezés ugyanis nem férne össze az Alkot-mány ismertetett rendelkezéseivel,amelyekben mind a környezethez, mindpedig a közérdekû információkhoz valójog határozottan az emberi jogok, és nemaz állampolgári jogok körébe tartozik. Ha-sonlóképpen nem lenne összeegyeztet-hetô a csak magyar állampolgárokra alkal-



mazott részvételi jog az Adatvédelmi Tör-vény „bárki” szóhasználatával (19. § (2)bek.), vagy az Áe.-nek a nem magyar ál-lampolgárok eljárási egyenlôségét célzóalapelvével (2. § (5) bekezdés).

b. A közérdekû bejelentésekkelvaló összefüggés

A fejezet általános rendelkezéseit tartal-mazó 97. § (2) voltaképpen az 1977. évi I.törvény szellemében rendelkezik, hiszen,mint már utaltunk rá, a közérdekû bejelen-tésekrôl, javaslatokról és panaszokról szólórégi jogszabályt mintha a környezetvéde-lem és a közösségi részvétel céljaira találtákvolna ki:

„Mindenkinek joga, hogy környezetve-szélyeztetés, környezetkárosítás vagy kör-nyezetszennyezés esetén a környezethasz-náló és a hatóságok figyelmét erre felhívja.Az erre vonatkozóan írásban tett felhívásra ahatáskörrel rendelkezô szerv intézkedésé-nek megtétele mellett a törvényben elôírthatáridôn belül érdemi választ köteles adni.”

c. A közösségi részvétel alanyaiMagától értetôdô dolog, de érdemes

egyetértôleg idézni a 97. § (3) bekezdését is: „Az állampolgári részvétel gyakorolható:

a) személyesen vagy képviselô útján,

b) társadalmi szervezetek révén,

c) települési önkormányzatok útján.”

A Kvtv. jogalkotói szándéka összhang-ban van a közösségi részvétel alapvetôcélkitûzéseivel. Ezek szerint ugyanis éppenennek a három csoportnak, e három félejogi, illetôleg természetes személynek kellfenntartani a közösségi részvétel jogköreit.Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a magyar jog,néhány nemzetközi, fôleg észak-amerikaipróbálkozással szemben, nem biztosítja aközösségi részvétel jogát az üzleti szférá-nak, az egyes érdekképviseleteknek, ka-maráknak, szakszervezeteknek. Nyilvánva-ló, hogy ezek a szervezetek, vállalkozásokszámos más érdekérvényesítési joggal bír-

nak, az üzleti lobbik informális, de rendkí-vül hatékony eszközeitôl kezdve a munka-jog szakszervezeti jogosítványaiig. A kö-zösségi részvétel jogának éppen az a lé-nyege, hogy érdekkiegyenlítô: a döntésifolyamatban eredetileg kisebb súlyú, hát-térbe szorított csoportoknak kívánja a tájé-kozódási, beleszólási esélyeit javítani, nempedig már meglévô befolyásolásilehetôségeket megsokszorozni.

d. Társadalmi szervezetek részvételi jogosítványai

A részvétel alanyai között kiemelt szere-pet kapnak a társadalmi szervezetek. Ez akiemelt szerep mindenképpen indokolt, hafigyelembe vesszük a vonatkozó jogi hely-zetet és a gyakorlat tényeit. A társadalmiszervezetekre vonatkozó jogszabályok, ígyaz Egyesületi Törvény (1989. évi II. törvény)vagy a Ptk. (1959. évi IV. törvény) alapítvá-nyokra vonatkozó rendelkezései a társadal-mi szervezetek létrehozásában, felépítésé-ben és mûködtetésében olyan garanciálisszabályokat tartalmaznak, amelyek jó esély-lyel gondoskodnak e szervezetek demokra-tikus mûködésérôl. A gyakorlatban azt lát-juk, hogy a környezetvédô társadalmi szer-vezetek túlnyomó többsége aktívan és jószakmai színvonalon segíti elô a környezet-védelmi célok megvalósulását. Mindezekmiatt a Kvtv. VIII. fejezete külön cím alattfoglalkozik az „állampolgárok környezetvé-delmi egyesüléseivel”. Ebben található —meglehetôsen homályos megfogalmazásamiatt — a magyar közösségi részvételi sza-bályok talán legtöbbet vitatott rendelkezése:

„98. §

(1) Az állampolgárok által a környezetvé-delmi érdekeik képviseletére létrehozottegyesületeket és más politikai pártnak, ér-dekképviseletnek nem minôsülô — a ha-tásterületen mûködô — társadalmi szerve-zeteket (a továbbiakban: szervezet) a kör-nyezetvédelmi államigazgatási eljárásokbanterületükön az ügyfél jogállása illeti meg.”



Ezzel a rendelkezéssel foglalkozunk azalábbiakban.

e. A környezetvédelmi alapítványok jogállása

Az elsô vitapont a joggyakorlatban az,hogy vajon a környezetvédelmi alapítvá-nyok a Kvtv. idézett rendelkezései alá tar-toznak-e vagy sem. Ugyan az alapítványokfeladata nem elsôsorban az, hogy magukvégezzenek el bizonyos környezetvédelmifeladatokat, hanem hogy finanszírozzákmások ilyen tevékenységét, az utóbbi évti-zedben azt tapasztalhattuk, hogy a magyarkörnyezetvédelmi alapítványok személyze-te szinte kivétel nélkül saját tevékenységbeis kezdett, sôt: vannak olyan már eredetilegis aktív csoportok, amelyek utólag válasz-tották az alapítványi formát. Akár egyetér-tünk ezzel a folyamattal, akár ellenezzük,tény, hogy az alapítványok egyes esetek-ben közvetlenül részt kívánnak venni kör-nyezetvédelmi államigazgatási ügyekben. Avitában egyértelmûen az az álláspontunk,hogy a Kvtv. 98. § (1) bekezdése elvileg rá-juk is vonatkozik. A rendelkezés fölötti cím-ben az „egyesülés” a szervezetek megjelölé-se, magában a rendelkezésben pedig„egyesületek és más, politikai pártnak, ér-dekképviseletnek nem minôsülô (...) társa-dalmi szervezetek”. Ha áttekintjük a magyarpolgári jogban a szóba jöhetô jogi szemé-lyeket, azt találjuk, hogy az alapítványokonkívül nemigen felel meg más e leírásnak.

Nem is merülhetne fel a kérdés magasem, ha a magyar egyesületi jog (az 1989.évi II. törvénnyel kezdve) a társadalmi szer-vezet kifejezést nem csupán az egyesüle-tekre tartaná fenn. A Kvtv. vizsgált rendel-kezésében az „és” kötôszó miatt azonbanez az azonosság nem áll fenn, az egyesüle-teken kívül egyéb társadalmi szervezetek-nek is a rendelkezés alanyává kell válniuk,és ezek — kizárásos alapon — nem lehet-nek mások, mint az alapítványok.

f. A „környezetvédelmi” államigazgatási eljárások

Az igazán nagy kérdés, hogy mit tekin-tünk a Kvtv. 98. § (1) bekezdésében megne-vezett „környezetvédelmi államigazgatásieljárásoknak”. Az egyes közigazgatási ható-ságok gyakran kísérelik meg a környezetihatásvizsgálati eljárásokat lezáró szeren-csétlenül megválasztott nevû „környezetvé-delmi engedély” kifejezésbôl kiindulva rög-zíteni, hogy a magyar jogban csupán a kör-nyezeti hatásvizsgálati eljárás számít kör-nyezetvédelmi államigazgatási eljárásnak. Aszûkítô értelmezés azonban már csak azértsem állhatja meg a helyét, mert a 98. §következô (2) bekezdése a környezetvédel-mi engedélyezési eljárásokat külön említi.Még a legszûkebben értelmezett környezet-védelmi államigazgatási eljárási kör is ter-mészetszerûleg ki kell hogy bôvüljön azegyéb környezetvédelmi ágazati, így a ter-mészetvédelmi, hulladékgazdálkodási stb.államigazgatási eljárásokkal13.

Mi a helyzet viszont azokkal az állam-igazgatási eljárásokkal, amelyekben a kör-nyezetvédelmi felügyelôségek legfeljebbcsak szakhatóságként vesznek részt? Szak-mailag nehéz lenne azt állítani, hogy egyerdôterület vagy mezôgazdasági területmûvelési ágból való kivonásával kapcsola-tos eljárás, vagy egy természetvédelmi terü-letet átszelô autóút engedélyezési eljárása,vagy éppen egy külszíni fejtés engedé-lyezésérôl szóló bányahatósági eljárás nelenne környezetvédelmi. Érvelésünket,szakmai meggyôzôdésünket messze-menôen alátámasztja a Kvtv. hatályával fog-lalkozó I. fejezet 2. címe. Itt a 3. § két bekez-dése szinte kimerítôen felsorolja azokat azágazatokat, amelyek — adott esetben —környezetvédelminek minôsülnek:

„(1) E törvény rendelkezéseivel össz-hangban külön törvények rendelkeznek,különösen:

a) a nukleáris energiáról és a radioaktivi-tás felhasználásáról,

b) a bányászatról,



c) az energiáról,

d) az erdôkrôl,

e) az épített környezet alakításáról ésvédelmérôl,

f) a termôföldrôl,

g) a halászatról,

h) a közlekedésrôl, közlekedési alágaza-tonként,

i) a katasztrófák megelôzésérôl és követ-kezményeik elhárításáról,

j) a területfejlesztésrôl,

k) a vadgazdálkodásról

l) a vízgazdálkodásról,

m) a hulladékokról,

n) a veszélyes anyagokról.

(2) Az élôvilág változatossága, élôhelyeinekmegôrzése, a tudományos, kulturális vagyesztétikai értékekkel bíró területek, képzôd-mények, létesítmények megôrzése és hely-reállítása érdekében — e törvénnyel össz-hangban — külön törvények rendelkeznek:

a) a természet és a táj védelmérôl,

b) az állatvédelemrôl, továbbá azállategészségügyrôl,

c) a növényvédelemrôl, továbbá anövényegészségügyrôl,

d) a mûemlékek védelmérôl.”

Nyilvánvaló, hogy ezekben az ügyfajták-ban csak akkor van a környezetvédelmiszervezeteknek ügyféli joga, ha azok tartal-milag összefüggenek a környezetvédelem-mel, és csak annyiban, amennyiben ezek azügyek környezetvédelmi vonatkozásúak. Eszûkítô feltételek az Áe.-vel foglalkozó feje-zetben tárgyalt kereshetôségi joggal kap-csolatos legfelsôbb bírósági álláspont ana-lógiájára fogalmazhatók meg, amennyibenegyáltalán felmerül az ezekkel kapcsolatosgyakorlati igény.

g. Részvétel a stratégiai jellegû döntésekben

A Kvtv. 98. § (2) bekezdésének rendelke-zései a nem egyedi ügyek eldöntésében va-ló részvételt érintik:

„(2) A szervezet joga, hogy tagsága érdeke-it képviselve

a) közremûködjön a mûködési vagy te-vékenységi területét érintô területfejlesz-tési, területrendezési tervek és környe-zetvédelmi programok kidolgozásában;

(…)

c) véleményezze a környezettel kapcso-latos állami és önkormányzati jogsza-bályok tervezeteit.”

Természetesen a részvétel biztosításá-nak kötelezettsége itt is az elôkészítésértfelelôs államigazgatási szervekre hárul. AKvtv. gondoskodik a megfelelô eljárási sza-bályokról, még szintén a 98. §-ban:

„(3) A szervezet a (2) bekezdés c) pontjá-ban foglalt jogának érvényesítése érdeké-ben a jogszabályt elôkészítô minisztérium-nál, illetve települési önkormányzatnál je-lenti be véleményezési igényét.

(4) A minisztériumok évente — december31-ig — a következô évre tervezett környe-zettel kapcsolatos jogszabályaik cím szerintijegyzékét megküldik a miniszternek, aki aztközzéteszi a tárca hivatalos lapjában. A tele-pülési önkormányzatok az általuk kiadniszándékozott ilyen jogszabályokról a hely-ben szokásos módon adnak tájékoztatást.”

A Kvtv. 100. §-a a részvételre jogosultakkörét a normatív döntések vonatkozásábankiterjeszti az érdekképviseletekre is. Ez ál-láspontunk szerint nem érinti (sôt, erôsíti) aközösségi részvétel jogosultjai körére vo-natkozó, a 97. § (3) bekezdésében foglaltfôszabályt: inkább csak az alkotmányos ala-pok között tárgyalt 1987. évi XI. törvénnyelvaló kapcsolódását jelzi.

„A 98. § (2) bekezdés c) pontja, valamint(3) bekezdése szerinti véleményezési jog a



szakmai érdekképviseletet is megilleti az ál-tala képviselt szakmát érintô ügyben.”

h. Kezdeményezési jogA fejezet elején utaltunk rá, hogy a Kvtv.

a közösségi részvételt tágabb körben fogjafel, mintsem az államigazgatási szervekegyedi eljárásaiban vagy akár általánosérvényû döntések elôkészítésében valórészvételt. Ha egy környezetvédelmi prob-léma kezelése kapcsán nincs ügy, amibenrészt lehetne venni, a nyilvánosság szerep-lôinek jogukban áll kezdeményezni ilyenügy indítását. A Kvtv. 99. § (1) bekezdés a.pontjában a jogalkotó lényegében utal az1977. évi I. törvény már sokszor hivatkozottjogintézményeire:

„(1) Környezetveszélyeztetés, környezet-szennyezés vagy környezetkárosítás eseténa szervezet a környezet védelme érdekébenjogosult fellépni, és

a) állami szervtôl, helyi önkormányzattóla megfelelô, hatáskörébe tartozó intéz-kedés megtételét kérni.”

i. Közösségi részvétel polgári jogi ügyekben

A polgári jogi ügyekben való közösségirészvétel tulajdonképpen az Aarhusi Egyez-mény ismertetett közösségi részvételi rend-szerének harmadik pilléréhez, a jogorvosla-ti joghoz kapcsolódik, mégpedig annak ah-hoz a formájához, amikor a lakosság egyestagjai közvetlenül valamely környezeti jo-guk megsértése miatt fordulnak a bírósá-gokhoz. A Kvtv. 99. §-ának eddig nem tár-gyalt rendelkezései errôl a közösségi rész-vételi formáról szólnak:

„b) (a szervezet jogosult továbbá) a kör-nyezethasználó ellen pert indítani.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti per-ben az ügyfél kérheti a bíróságtól, hogy aveszélyeztetôt

a) tiltsa el a jogsértô magatartástól(mûködéstôl);

b) kötelezze a kár megelôzéséhez szük-séges intézkedések megtételére.”

Szembetûnô, hogy a társadalmi szerve-zetek nem kérhetnek kártérítést, annakmég a közcélokra fordítandó változatátsem. Álláspontunk szerint mód van viszontarra, hogy a szervezetek a károkozás tényé-nek, az okozati összefüggésnek és a felró-hatóságnak a megállapítását kérjék a bíró-ságtól, amelynek alapján azután a ténylegesanyagi jogi károsultak nagyobb biztonság-gal perelhetnek.

Kérdés: Vajon csak az állami költ-ségvetésbôl fedezett vizsgálati adatokközérdekûek a környezet állapotára, igény-bevételére és használatára vonatkozó ada-tok közül?

A Kvtv. 51. § (1) bekezdése kifejezettenutal az Atv. rendelkezéseire, így alighafeltételezhetô, hogy azokkal tartalmilagellentétes rendelkezés volna benne. AzAtv.-ben a közérdekû adatok meghatáro-zásában pedig nem szerepel a költségve-tési forrásokból való finanszírozás ismér-ve, sôt: kifejezetten az szerepel, hogy min-den olyan adat, amely az államigazgatásiszervek kezelésében van és nem szemé-lyes adat, közérdekû, és ki kell szolgáltat-ni, hacsak nem esik valamelyik kivétel-csoport kategóriájába. Olyan kivételcso-portot pedig, amely az adat elôállításánakfinanszírozására vonatkoznék, nem ismera jogrendszerünk.

A Környezetvédelmi Törvény szófordu-lata inkább magyarázó jellegû, mintsem ér-demi rendelkezés. Mint ilyen, természete-sen jogszabály-szerkesztési hiba, ezenazonban már csak egy törvénymódosítássegíthetne. A joggyakorlat számára minden-esetre az Atv.-vel való összevetés útján nyil-vánvalóan adódik a megoldás, hogy a kör-nyezet állapotára, igénybevételére és hasz-nálatra vonatkozó adatok, amennyiben ahatóságok kezelésében vannak, minden-képpen közérdekûek.



Kérdés: Kik a közösségi részvétel alanyai?

A nehézséget az okozza, hogy a Környe-zetvédelmi Törvényen kívül valóban mégtöbb más törvény, így a Közérdekû bejelen-tésekrôl szóló törvény és a Jogalkotásrólszóló törvény is meghatározza a közösségirészvétel alanyait, és ezek a meghatározá-sok nincsenek teljesen összhangban. Aho-gyan arra már utaltunk, elvi megfontolások-ból úgy látjuk, hogy a közösségi részvételmint tipikus esélykiegyenlítô szabályozás,csak az érdekérvényesítési képességeikbenanyagi, információs vagy egyéb okokbólkorlátozott társadalmi csoportokra vonat-kozhat. A Kvtv. rendelkezései ezzel az elvimegfontolással lényegében összhangbanvannak, így a környezetvédelmi döntésho-zatali eljárásokban kizárólag a környezetvé-delemmel foglalkozó társadalmi szerveze-tek, a környezetvédelmi ügyek érdekébenfellépô lakossági csoportok és magánsze-mélyek, valamint önkormányzatok jogosul-tak részt venni. Egyéb érdekképviseletiszervek, gazdasági kamarák, szövetségek,üzleti csoportok érdekeinek képviseletéremás csatornák is léteznek, a közösségi rész-vételi szabályok rájuk vonatkozó alkalma-zása közkeletû amerikai kifejezéssel élve„két harapás lenne ugyanabból az almá-ból”. Természetesen azokban az esetekben,amikor a közösségi részvétel egyes speciá-lis eseteit szabályozó (nem kifejezettencsak környezetvédelmi) jogszabályok a kö-zösségi részvétel alanyait a Kvtv.-tôleltérôen határozzák meg, az adott területenaz alanyi kör másként alakul.

4.2. Közösségi részvételkörnyezeti hatásvizsgálatiügyekben

A környezetvédelmi igazgatás egyik leg-fontosabb jogintézményében14, a környe-zetvédelmi hatásvizsgálatban a közösségirészvételi elemeknek rendkívül fontos sze-repe van. A hatásvizsgálat a jogirodalom

egyik definíciója15 szerint korai tervezési se-gédlet, a környezeti hatások több eljárási lé-pésben történô, az összes érdekelt hatóságiés nem hatósági résztvevô közötti megvita-tása. A közösségi részvétel tehát ez esetbennem csupán egy járulékos jogintéz-ményelem, hanem a jogintézmény fogalmieleme, a környezeti hatásvizsgálat sikereslebonyolításának egyik alapvetô feltétele.

A hatásvizsgálati eljárások gyakorlatitapasztalatai16 azt mutatják, hogy az ügyektöbb mint felében ténylegesen megvalósula közösségi részvétel valamilyen formája,és jelentôs szerepe van a határozatok szak-mai színvonalának fenntartásában, vala-mint a határozatok konfliktusmentes végre-hajthatóságában.

a. Adatszolgáltatás a beruházónak

A környezeti hatásvizsgálatról szóló20/2001. (II. 14.) Korm. sz. rendelet (a to-vábbiakban: Khvr.) 4. § (1) bekezdésénekspeciális szabálya az üzleti világ képviselôitis belefoglalja a közérdekû adatokra jogo-sultak körébe: teheti, hiszen az Atv. általhasznált „bárki” kifejezésbe természetesenôk is beleférnek:

„Az a hatóság, amelyik adatkezelôi fel-adata ellátásából eredôen rendelkezikolyan közérdekû adattal, ami a környezetihatásvizsgálathoz szükséges, és amelyneknyilvánosságra hozatalát jogszabály nemkorlátozza, a kérelmezônek azt kérésérerendelkezésére bocsátja. A hatóság az adatközléséért a személyes adatok védelmérôlés a közérdekû adatok nyilvánosságárólszóló 1992. évi LXIII. törvény 20. § (3) be-kezdésének keretei között költségtérítéstállapíthat meg.”

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy mivel azadatszerzésnek ezekben az esetekben nema közérdekû adatok nyilvánosságával és akörnyezet védelmével kapcsolatos alkot-mányos alapjogok biztosítása a célja, ha-nem az, hogy a beruházó a beruházássalkapcsolatos saját gazdasági érdekeitmegfelelôen érvényesíthesse, az adatszol-gáltatás a gyakorlatban inkább a polgári



jog, mintsem az Atv. szabályait kell majdhogy kövesse. Ez különösen azokban azesetekben nyilvánvaló, amikor a hatósá-goknak a beruházó igényei szerint több-letadatgyûjtési, -feldolgozási tevékenységetkell kifejteniük, mivel ez csak polgári jogiszerzôdés alapján történhet.

b. A közösségi részvétel alanyaia hatásvizsgálati eljárásban, és értesítésük módja

A közösségi részvétel alanyai a Khvr.szerint a lakosság, a társadalmi szervezetekés az önkormányzat:

„7. §

(1) Amennyiben a felügyelôség a kérelmetannak benyújtását követôen az elôzetes ta-nulmány vizsgálata, illetôleg a szakhatóságállásfoglalása alapján nem utasítja el, és atevékenység nem esik katonai titokvéde-lem alá, akkor

a) a felügyelôség a kérelmet, az elôzetestanulmányt, valamint a hirdetmény szö-vegének a (3) bekezdés a) pontja szerin-ti részét megküldi a telepítés helye sze-rinti (a fôvárosban a kerületi) önkor-mányzat jegyzôjének;

b) a telepítési hellyel szomszédos tele-pülési (a fôvárosban a kerületi) önkor-mányzat jegyzôjét a felügyelôség értesítia kérelemrôl, mellékelve a közérthetôösszefoglalót. A jegyzô tíz napon belüljelzi a felügyelôségnek a település eset-leges érintettségét. A felügyelôség azérintettség jelzését követôen haladékta-lanul megküldi az a) pont szerinti irato-kat a jegyzônek.

(2) Az érintett települési (a fôvárosban a ke-rületi) önkormányzatok jegyzôi gondos-kodnak arról, hogy a (3) bekezdés szerintihirdetményt az iratok megérkezését követôöt napon belül harminc napig közszemléretegyék és közterületen való közhírré tétel-lel, illetôleg a helyben szokásos egyéb mó-don is közzétegyék.”

Szemben a Kvtv.-vel, a Khvr. nem ad ki-emelt jogosultságokat a társadalmi szerve-zeteknek, ugyanakkor a Kvtv. 98. § (2) bek.b. pontja külön kitér arra, hogy a társadalmiszervezetek részt vehetnek a környezetvé-delmi engedélyezési ügyekben.

c. Közösségi részvétel azelôkészítô szakban

A Khvr. tényleges közösségi részvételirendelkezései az elôkészítô és a részletesszakban különbözôek: az elôbbiben azírásbeliség a fôszabály (az Áe. 17. § (1) be-kezdésének megfelelô alkalmazásával ter-mészetesen a szóbeliség itt is szerepet kap-hat), amihez a részletes szakban a közmeg-hallgatás során a beruházó, a hatóság, azérintett lakosság és társadalmi szervezetekközötti közvetlen véleménycsere járul.

A 7. § további része az elôkészítô szakaszközösségi részvételének részletes eljárásiszabályait adja:

„(3) A hirdetménynek tartalmaznia kell

a) a telepítés helyét és a tevékenység rö-vid leírását a kérelem szerint;

b) azt, hogy a kérelem és az elôzetes ta-nulmány hol és mikor tekinthetô meg;

c) felhívást arra, hogy az elôzetes tanul-mány tartalmára, a telepítés helyévelkapcsolatos kizáró okokra, a részleteskörnyezeti hatásvizsgálat szükségessé-gére, illetve szempontjaira vonatkozóana (4) bekezdésben meghatározotthatáridôig az önkormányzat jegyzôjénélvagy a felügyelôségnél írásbeli észrevé-telt lehet tenni.

(4) A hirdetmény közszemlére, illetve köz-hírré tételét követô harminc napig a kérel-met és az elôzetes tanulmányt az (1) bekez-désben meghatározott települési (afôvárosban a kerületi) önkormányzatokjegyzôinek hozzáférhetôvé kell tenni azérdeklôdôk számára. Észrevételeket ez idôalatt lehet benyújtani a felügyelôségnélvagy a jegyzônél.



(5) A települési (a fôvárosban a kerületi)önkormányzat jegyzôje az önkormányzatészrevételét, valamint a hozzá érkezett ész-revételeket legkésôbb a hirdetmény levéte-lét követô öt napon belül megküldi a felü-gyelôségnek. A felügyelôség ezeket, továb-bá a közvetlenül nála benyújtott észrevéte-leket eljuttatja a kérelmezônek.”

A lakossági és a közösségi részvételegyéb alanyaitól származó véleményeket(„észrevételek”) a hatóságnak körültekin-tôen kell mérlegelnie, úgy, hogy a tényekre,szakmai és jogi szempontokra külön kitér:

„8. §

(3) A felügyelôség a döntéshozatal elôtt akörnyezetre gyakorolt hatás megítélése, va-lamint a részletes környezeti hatásvizsgálattartalmának szempontjából lényeges — és a7. §, illetve a 24-26. §-ok szerint kapott —észrevételeket a szakhatóságok bevonásá-val érdemben vizsgálja. Az észrevételek ér-tékelését a felügyelôség határozatának in-dokolása tartalmazza. Az értékelés magá-ban foglalja az észrevételek ténybeli meg-ítélését, szakterületi elemzését és a jogikövetkeztetéseket.”

A közösségi részvételi rendszerek egyikkulcsmozzanata a beérkezett véleményekhatósági értékelése. Tartalmilag ebben reali-zálódhatnak a közösségi részvétel társadal-mi szintû elônyei, a lakosság és a társadalmiszervezetek helyismerete, speciális szakmaiszempontjai, formailag pedig ez alapozzameg az eljárás késôbbi szakában a jogorvos-latokat. Nagy jelentôsége van éppen ezért,hogy a magyar jog tételesen elôírja, hogy anyilvánosság szereplôitôl származó vélemé-nyeket milyen szempontok szerint kell a ha-tározatok indokolásában elemezni.

d. Közösségi részvétel a részletesszakban

A közösségi részvételt a részletes hatás-vizsgálati szakban a beruházó-kérelmezôáltal készített hatástanulmány közérthetô

összefoglalója hivatott megkönnyíteni — ezlényegében egy intézményesített részvétel-re képesítési rendelkezés:

„17. §

A részletes tanulmány közérthetô össze-foglalása [Kt. 71. § (1) bekezdés j) pontja]tartalmazza:

a) a tevékenység lényegének ismertetését;

b) a várható környezeti állapotváltozást;

c) a hatásterület bemutatását;

d) a környezeti hatások értékelését;

e) az érintett emberek egészségi állapo-tában, életminôségében és életmódjá-ban várható változásokat;

f) a környezet és az emberi egészség vé-delmére foganatosítandó intézkedéseket.”

A közmeghallgatás az egyetlen olyan kö-zösségi részvételi jogintézmény a hatásvizs-gálati eljárásban, amelynek kétlépcsôs aszabályozása. A Kvtv. 93-94. §§-ai viszony-lag nagy részletességgel szabályoznak, ígya Khvr. 30. §-ára valójában már csak igenkevés részletszabály marad:

„Kvtv. 93. §

(1) A felügyelôség részletes környezeti ha-tástanulmány benyújtása után köteles nyil-vános tárgyalást (a továbbiakban: közmeg-hallgatás) tartani, kivéve, ha a tevékenységkatonai titokvédelem alá esik. A titkos ka-tonai tevékenység környezeti hatásairól afelügyelôség az érintett önkormányzatottájékoztatja.

(2) A közmeghallgatás helye a tevékenységtelepítési helye szerint illetékes, illetve aleginkább érintett település(ek) önkor-mányzata által biztosított helyiség, ahova afelügyelôség meghívja az ügyben érdekeltszakhatóságokat [70. § (1) bek.], az érintet-



teket [4. § o) pont] és az érintett önkormány-zatokat [4. § p) pont], a kérelmezôt, továbbáa környezetvédelmi érdekek képviseletérealakult egyesületet, és más társadalmi szer-vezeteket, ha ezek részvételi szándékukatbejelentették és ügyféli minôségüket [98. §(1) bek.] igazolták.

(3) A közmeghallgatás napjáról, helyérôl ésarról, hogy a részletes környezeti hatástanul-mány hol tekinthetô meg, az érintetttelepülés(ek) lakosságát az érintett önkor-mányzat(ok) — közzététel útján — értesíti(k).

(4) A közzétételnek legalább harminc nap-pal a közmeghallgatás idôpontja elôtt kellmegtörténnie.

(5) Az észrevételeket a közmeghallgatásidôpontjáig a felügyelôséghez vagy a köz-meghallgatás helye szerint illetékes telepü-lési önkormányzathoz lehet benyújtani.

(6) A felügyelôség az ügyben a környezetregyakorolt hatás megítélése szempontjábóllényeges észrevételeket köteles a döntés-hozatal elôtt érdemben vizsgálni.

(7) Több érintett önkormányzat esetén,vagy ha az érintettek számára tekintettel ezindokolt, több helyszínen is tartható köz-meghallgatás.

94. §

(1) A közmeghallgatásról a felügyelôségjegyzôkönyvet készít és arról a közmeghall-gatást követô tizenöt napon belül másolatotküld a kérelmezônek és az eljárásban résztvevô szakhatóságoknak. A jegyzôkönyv-nek tartalmaznia kell az észrevételek érde-mi összefoglalóját is.

(2) A jegyzôkönyvet a felügyelôség meg-küldi az eljárásban részt vevô szervezetnek[98. § (1) bek.], és nyilvánosságát biztosítanikell a felügyelôségnél és minden érintett te-lepülési önkormányzatnál.”

„Khvr. 30. §

(1) Amennyiben a felügyelôség a kérelmeta részletes tanulmány benyújtását közvetle-nül követôen annak vizsgálata, illetôleg aszakhatóság állásfoglalása alapján nem uta-sítja el, és a tevékenység nem esik katonaititokvédelem alá, akkor a felügyelôség aközmeghallgatásra vonatkozó adatokat [Kt.93. § (3)-(5) bekezdések] legalább egy, a ha-tásterület szerinti helyi vagy egy országosnapilapban közzéteszi, valamint közterületihirdetmény formájában való közzétételremegküldi az eljárásban részt vevô települé-si (a fôvárosban a kerületi) önkormányzat-ok jegyzôinek.

(2) Az érintett környezetvédelmi szerveze-tek alapszabályukkal és a bírósági beje-gyzésrôl szóló jogerôs határozattal igazol-hatják ügyféli jogosultságukat. Kétség ese-tén az ilyen igényt bejelentett szervezetekügyféli jogosultságát vélelmezni kell.”

Örvendetes tény, hogy a Khvr. közössé-gi részvételi szabályai az 1993-as elsô sza-bályozás óta 1995-ben és 2000-ben is jelen-tôsen fejlôdtek, ami azt mutatja, hogy a jog-alkotó is fontosnak tartja ezt a jogintéz-ményelemet. A legújabb szabályok — agyakorlati tapasztalatokból kiindulva — atényleges közösségi részvétel elôsegítéseérdekében a nyilvánosság értesítésénekszabályait részletesebben és pontosabbanszabályozzák mind az elôkészítô, mind pe-dig a részletes szakban.

Kérdés: Kezelhetô-e együtt a hatásvizs-gálati eljárásokban az önkormányzatoktólkülönbözô jogcímeken érkezô vélemények?

Nem. Ennek alapjában véve alkotmá-nyos háttere van: az önkormányzat mint ha-tóság, és az önkormányzat mint a helyi nép-képviselet eltérô pozíciókat jelent, a kétfunkció elvileg nem keveredhet. A gyakor-latban néha valóban tapasztalható kevere-dés, ti. az, hogy a jegyzô, mint pld. helyi ter-



mészetvédelmi szakhatóság, állásfoglalásá-ban lényegében az önkormányzat testületé-nek a helyi lakosság érdekeit figyelembevevô eseti véleményét írja le: vagy fordítva:a testület mint a közösségi részvétel véle-ménynyilvánító, a döntést a helyi politikaiviszonyok mentén befolyásolni igyekvôszervezete jogszabályokra hivatkozva tulaj-donképpen szakhatósági állásfoglalást ter-jeszt elô. Ez a helyzet jogbizonytalanságotszül, hiszen a kétféle állásfoglalás, véle-mény egészen más joghatállyal bír. A szak-hatósági állásfoglalás mindenképpen kötiaz ügydöntô hatóságot, feltéve, ha a jogo-sult szervtôl érkezik; az önkormányzat mintérdekképviseleti szerv véleményét pedig akülön erre irányadó szabályok szerint köte-les a hatóság figyelembe venni.

Kérdés: Ki vezeti le a közmeghallgatást?

A környezetvédelmi felügyelôség ügy-intézôje, és csakis ô. A gyakorlatban fel-merült, hogy ha a felügyelôség képviselô-je vezeti a közmeghallgatást, akkor a kí-vülálló résztvevôk számára úgy tûnhet,hogy a beruházás érdekeit képviseli: az el-fogulatlanság érdekében tehát célszerû le-het, hogy a közmeghallgatást a beruházóképviselôje vezesse le.

Ezzel szemben meg kell állapítanunk,hogy a közmeghallgatás eljárásjogi termé-szetét tekintve nem más, mint egy speciálistárgyalás, tehát arra a Kvtv.-ben és a Khvr.-ben meghatározott módosításokkal az Áe.36. §-ának a tárgyalásra vonatkozó szabá-lyait kell alkalmazni. Az Áe. 36. § (1) és (2)bekezdésének szövegébôl pedig teljesennyilvánvaló, hogy az eljáró hatóság ügyin-tézôje vezeti a tárgyalást, ô határozza megaz egyes eljárási cselekmények menetét,tartja fenn a tárgyalás rendjét, illetôleg szük-ség esetén csak ô jogosult a rendzavarókatkiutasítani, bírsággal sújtani stb.

4.3. Közösségi részvétela környezetvédelmi jogkülönös részében4.3.1. A FELSZÍN ALATTI VIZEKRE VONATKOZÓ ÚJ SZABÁLYOZÁS KÖZÖSSÉGIRÉSZVÉTELI VONATKOZÁSAIa. Közösségi részvétel rendkívülihelyzetekben

A Környezetvédelmi Törvény és a hatás-vizsgálati jogszabály igen részletes és érde-mi közösségi részvételi szabályaira tekintet-tel az egyéb környezetvédelmi jogszabály-ok — a viszonylagos önállóságot élvezôtermészetvédelmi jogot kivéve — nagyonkevés közösségi részvételi szabályt tartal-maznak. A felszín alatti vizekrôl szóló33/2000. (III. 17.) Korm. sz. rendelet (a to-vábbiakban: Fvr.) is csupán a tárgykörébôlfakadó speciális szabályokra, így elsôsor-ban a rendkívüli helyzetekben adódó érte-sítési feladatokra tér ki17:

„9. §

A felügyelôség a felszín alatti víz, illetve aföldtani közeg veszélyeztetése, szennyezé-se, károsodása esetén hozott kötelezettsé-get megállapító határozatának az érintettrészére történô megküldésével egyidejûlegtájékoztatja a közegészségügyi, valamint avízügyi hatóságot, védett természeti területvagy természeti érték esetén a természetvé-delmi hatóságot, valamint az eljárásbanrészt vevô 7. § (6) bekezdés szerinti érde-kelt hatóságot, önkormányzatot, továbbá aterület tulajdonosát.”

Ugyancsak a rendkívüli eseményekhezkapcsolódik az ingatlan-nyilvántartásba va-ló bejegyzés szükségessége, illetôleg a köz-vetlenül ezzel összefüggô további értesítésikötelezettség:



„29. §

(1) Tartós környezeti károsodás esetén aKvtv. 52. § (1) és (2) bekezdéseiben foglal-tak szerint kell eljárni.

(…)

(8) A tartósan károsodott területek ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésének kezdemé-nyezésével egyidejûleg a felügyelôségmegküldi határozatát a terület tulajdonosá-nak, használójának, továbbá az érintett ön-kormányzatnak és hatóságoknak. E szerintjár el az (5) bekezdés szerinti módosulásokesetében is.”

b. A Környezetvédelmi FelszínAlatti Víz és Földtani Közeg Nyilvántartási Rendszer

Az információ rendelkezésre állása és arendelkezésre álló információ kezelése ko-rábban tisztán technikai szabályoknak tûn-tek, amit a jogalkotó elegendônek látottszabványok, leiratok és az állami irányításegyéb nem jogi eszközei útján irányítani. Ajelenlegi felfogás, ahogyan ezt a nemzetkö-zi jog fejlôdése és hazai környezetvédelmijogunk legújabb alakulása is mutatja, az,hogy az információ rendelkezésre állása isfontos szabályozási terület — egyes felfogá-sok szerint a közösségi részvételi szabá-lyoknak is ez a legfontosabb része:

„17. §

(1) A rendelet tárgyával összefüggô irányí-tási, hatósági, szabályozási, nyilvántartási,tervezési, ellenôrzési, statisztikai, tájékozta-tási, végrehajtási feladatok ellátása érdeké-ben a miniszter az irányítása alatt álló hiva-tali szervezet és a felügyelôségek útján álla-mi feladatként, a Kvtv. 64. § (1) bekezdés b)pontja szerinti rendszer részeként, a Kt. 66.§ (2) bekezdése szerinti hatósági nyilvántar-tási rendszerrel összehangoltan Környezet-védelmi Felszín Alatti Víz és Földtani KözegNyilvántartási Rendszert (a továbbiakban:FAVI) mûködtet.

(…)

(5) A FAVI adatai nyilvánosak ésközérdekûek vagy az államtitokról és aszolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. tör-vény alapján minôsítettek. Az egyedi azo-nosítókkal nem rendelkezô adatai statiszti-kai célra felhasználhatók a személyes ada-tok védelmérôl és a közérdekû adatok nyil-vánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény19. § (3) bekezdésére is tekintettel.”

Az Fvr. 17. § (5) bekezdésének elsô mon-data egyértelmû, és összhangban van azAtv.-vel: az ott meghatározott nyilvánosságiszabályt lényegében az ott meghatározottkivételekkel együtt veszi át, azzal, hogy abelsô használatra szánt, illetôleg döntés-elôkészítô anyagok a FAVI szempontjábólnem jöhetnek szóba. Az üzleti titok védel-mét az Atv.-hez hasonlóan, nagyon helye-sen, ez a rendelkezés a polgári jogra hagyja.

Az idézett bekezdés második mondataviszont a statisztikai adatszolgáltatásrólszól, ami formailag ugyan hasonló a közös-ségi részvétel tárgyalt eleméhez (adatszol-gáltatás — adatszolgáltatás), ám tartalmát,céljait, részletes szabályait tekintve külön-bözik tôle. A statisztikai adatszolgáltatásnakcsak igen távoli kapcsolata van a közösségirészvétellel, hiszen itt az adatszolgáltatásegy állami hivatal felé történik, amely aztegy sajátos tudományág, a statisztika szabá-lyai szerint feldolgozza, hogy ezáltal átfogóképet nyerjen (és szolgáltasson) bizonyostársadalmi folyamatokról. Fölösleges ismondani, a statisztikai adatokkal vajmi ke-vésre mennének azok, akiknek valamilyenegyedi környezetvédelmi probléma megol-dásához konkrét, területhez vagy egykörnyezetszennyezô vállalathoz kötôdôpontos, részletes adatokra van szükségük.

4.3.2. KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTEL ATERMÉSZETVÉDELMI JOGBAN

A természetvédelmi jog sem törekszik tel-jes közösségi részvételi rendszer kialakításá-ra, hiszen mögöttes joga szintén a Kvtv.,



amelyre hivatkozik is. A jogágazat viszonyla-gos önállóságára, sajátos szemléletére tekin-tettel a jogalkotó számára mégis indokoltnaklátszott részletesebb közösségi részvételiszabályokat alkotni. A természet védelmérôlszóló 1996. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Ttv.)IV. részének önálló ötödik fejezete „Az ál-lampolgárok részvétele a természet védel-mében” címet viseli. A fejezet zömmel rész-vételre képesítési, azon belül is környezetinevelési rendelkezéseket tartalmaz:

„64. §

(1) A Kvtv. 54-55. §-ában foglaltakon túl, atermészet védelmével kapcsolatos ismere-teket valamennyi oktatási intézménybenoktatni kell, azok a Nemzeti Alaptanterv ré-szét képezik. Ezeknek az ismereteknek azoktatásával — az állami, önkormányzati in-tézmények és más szervezetek bevonásával— elô kell segíteni, hogy a társadalom ter-mészetvédelmi kultúrája növekedjen.

(2) Az ismeretterjesztés, oktatás, tudomá-nyos kutatás és az idegenforgalom része-ként a védett természeti területek látogatá-sának lehetôségét a bemutatásra alkalmasterületeken és a védettség érdekeivel össz-hangban biztosítani kell. Ennek érdekébenaz igazgatóságok oktatási bemutató létesít-ményeket tartanak fenn.

(3) Minden év május 10-e a Madarak és FákNapja. E nap megemlékezéseinek, rendez-vényeinek a lakosság — különösen az ifjú-ság — természet védelme iránti elkötele-zettségét kell szolgálnia.”

A jogszabályok, hatósági rendelkezé-sek betartatásában a TermészetvédelmiTörvény közvetlen közösségi részvételtirányoz elô:

„66. §

(1) Az igazgatóságok, önkormányzatok ter-mészetvédelmi tevékenységét polgári ter-mészetôrök segíthetik.

(2) A polgári természetôr az igazolványá-ban meghatározott területen jogosult

a) védett természeti területekre belépni;

b) szolgálati jelvényt és igazolványthasználni;

c) természeti értéket veszélyeztetô vagykárosító cselekményt elkövetô személytfigyelmeztetni a jogellenességre, illetveannak jogkövetkezményeire, valaminttávozásra felszólítani;

d) a védett természeti területekrôl,értékekrôl, ezekkel kapcsolatos enge-délyköteles tevékenységekrôl tájékozta-tást adni.

(3) A polgári természetôrökre vonatkozórészletes szabályokat a miniszter rendelet-ben állapítja meg.”

A polgári természetôrök tevékenysé-gérôl, természetvédelmi hatósági irányítá-sáról, képzésérôl, a velük kötendô megálla-podásról a 33/1997. (XI. 20.) KTM sz. ren-delet szól.

4.3.3. KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTEL AHULLADÉKOKRA VONATKOZÓSZABÁLYOKBANa. A Kormány és az önkormány-zatok aktív tájékoztatási kötele-zettsége, valamint a jogalanyokadatszolgáltatási kötelezettsége

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000.évi XLIII törvény (a továbbiakban: Htv.) IX.fejezete „A hulladékgazdálkodás társadalminyilvánossága és az adatközlési kötelezett-ség” címet viseli. Az elsô cím („Tájékoztatá-si kötelezettség”) a kormány és az önkor-mányzatok aktív információs kötelezettsé-geit szabályozza:

„50. §

(1) A Kormány az Országos Hulladékgaz-dálkodási Tervet hatévente, és ezt követôenannak minden felülvizsgálatakor közzéteszi.

(2) A megyei és a települési önkormányza-tok a hulladékgazdálkodási terveikben



meghatározottak teljesülésérôl szóló beszá-molókban teszik közzé a területükönkeletkezô hulladékok mennyiségét, a hulla-dékgazdálkodás helyzetét, a hulladék-kezelô létesítmények állapotát, üzemelteté-sét és mindezek környezeti hatásait bemu-tató információikat.”

A második cím („Nyilvántartási és adat-szolgáltatási kötelezettség“) a hulladékoktermelôi, birtokosai és kezelôi számára álla-pít meg adatszolgáltatási kötelezettségeket,míg a harmadik („Hulladékgazdálkodási in-formációs rendszer”) egyebek közt a társ-hatóságok és az önkormányzati szervek vo-natkozásában fogalmazza meg ugyanezt. Ajogszabály hallgat arról, hogy az így szolgál-tatott adatok nyilvánossága hogyan alakul,ezért e tekintetben a joggyakorlat csak azAtv. ismertetett általános szabályaira ha-gyatkozhat.

b. Közmeghallgatás a hulladék-gazdálkodási jogban

A Htv. harmadik címe („Állampolgárokrészvétele a hulladékgazdálkodásban”)egyetlen területen fejleszti tovább a Kvtv.rendszerét: a közmeghallgatás vonatkozá-sában. A jogalkotó szeme elôtt nyilvánvaló-an a gazdaságirányítási államigazgatási jog-ágban az erômûvekre vonatkozó közösségirészvételi szabályok lebegtek:

„53. §

(1) Az állampolgároknak a hulladékgazdál-kodási eljárásokban való részvételére aKvtv. 97-100. §-ainak rendelkezéseit kellmegfelelôen alkalmazni.

(2) A hulladékgazdálkodással kapcsolatostelepülési önkormányzati döntés meghoza-tala elôtt a lakosság álláspontjának megisme-rése érdekében közmeghallgatás tartható.

(3) A települési önkormányzat köteles köz-meghallgatást tartani

a) hulladék ártalmatlanítását szolgáló te-lephely létesítését,

b) települési hulladékok egymástól faj-tánként elkülönített gyûjtését

elrendelô döntése meghozatala elôtt.

(4) A közmeghallgatásra a Kvtv. 93-94. §-ában foglaltakat kell megfelelôen alkalmaz-ni azzal, hogy környezetvédelmi felü-gyelôség helyett a települési önkormányzatjegyzôjét kell érteni.”

c. Részvételre képesítési szabályok a hulladéktörvényben

A hulladéktörvény jogalkotója — aligha-nem indokoltan — úgy látta, hogy a Kvtv.amúgy elôremutató rendszerét még a rész-vételre képesítés egyes jogintézményeivelszükséges megerôsíteni. A megalkotott ren-delkezés a Természetvédelmi Törvény ha-sonló szabályából is merített:

„54. §

(1) A Kvtv. 54-55. §-ában foglaltak alapján ahulladékgazdálkodással kapcsolatos isme-reteket valamennyi oktatási intézménybenoktatni kell, azok a Nemzeti Alaptanterv ré-szét képezik. Ezeknek az ismereteknek azoktatásával és terjesztésével — az állami,önkormányzati intézmények és más szerve-zetek bevonásával, valamint közszolgálatihírközlô szervek igénybevételével — elôkell segíteni, hogy a társadalom környezetikultúrája növekedjen.

(2) A hulladékgazdálkodás korszerû mód-szereinek, az egyes hulladékfajták egy-mástól elkülönített gyûjtésének a megis-mertetése és népszerûsítése elsôsorban akörnyezetvédelmi miniszter irányítása alattálló hivatali szervezet, a Környezet- és Ter-mészetvédelmi Fôfelügyelôség és a környe-zetvédelmi felügyelôségek, illetve más ál-lamigazgatási szervek, a települési önkor-mányzatok, valamint a hulladékgazdálko-dásban érdekelt gazdálkodó és társadalmiszervezetek feladata.”



d. Közösségi részvételi szabályoka veszélyes hulladékokról szólókormányrendeletben

A veszélyes hulladékokról szóló102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet (a to-vábbiakban: Vhr.) fôszövegében nem talál-hatunk közösségi részvételi elemeket. Ezeka 4. sz. mellékletének 8. pontjába szorultak,a veszélyes hulladékok adatszolgáltatásirendjérôl és belföldi forgalmának nyomonkövetésérôl szóló szabályok közé. Cseré-ben viszont meglehetôsen részletes, techni-kai szintû szabályozáshoz jutunk:

„ Az adatok hozzáférhetôsége és az adat-szolgáltatásért fizetendô térítés

8.1. A kísérôjegyeken, formanyomtatványo-kon szolgáltatott és a környezet állapotára,a környezet terhelésére, a környezet szeny-nyezésére, valamely környezeti elem igény-bevételére, veszélyes hulladék kibocsátásá-ra, valamint a kiadott, visszavont és módo-sított engedélyekben foglaltak tartalmáravonatkozó feldolgozott adatokhoz a tör-vényben, illetve jogszabályban meghatáro-zottak szerint bárki hozzáférhet.

8.2. A 8.1. pont szerinti adatokba a betekin-tés ingyenes, a külön adatszolgáltatásért ésaz adatok különbözô, meghatározott szem-pontok szerinti lehívásáért, válogatásáért,feldolgozásáért a szolgáltatás mértékénekfüggvényében díjat kell fizetni.”

A szabályozás 8.1. pontja kissé ellent-mondásos, minthogy a Kvtv. 51. §-ához né-miképp hasonlóan a gyakorlatban értel-

mezhetô úgy is, hogy az Atv.-ben meghatá-rozott általános érvényû szabályokat leszû-kíti annyiban, hogy csak a feldolgozott ada-tokhoz enged hozzáférést. Könnyû tettenérni itt is a Statisztikai Törvény hatását, ho-lott, ahogyan arra már korábban rámutat-tunk, a statisztikai jognak valójában igenkevés köze van a közösségi részvételi sza-bályokhoz. A jogszabályhely helyes olvasa-ta csak olyan lehet, amely nincsen ellentét-ben az Atv.-vel, tehát a hatóságnak nincsenarra elégséges jogalapja, hogy a nyers ada-tok kiadását megtagadja, ha annak egyébfeltételei is fennállnak.

Problémát okozhat a gyakorlatban a 8.2.pont értelmezése is, bár itt az Atv.-vel méglátszólag szembenálló szabályok sincsenek,csupán arról van szó, hogy a jogalkotó ki-hagyással fogalmazott: a szöveget mintegyaz Atv.-vel együtt kell olvasni. A meglévôadatok szolgáltatásáért tehát az Atv.-benelôírtak szerint csak az adatok kiadásával,másolásával ténylegesen felmerült költsé-gek megtérítését lehet kérni. Ellenben a fel-dolgozott adatok esetében, ha az adatszol-gáltatásra egyébként az államigazgatásiszerv nem lenne köteles, valóban az adat-szolgáltató és az adatkérô értékarányosmegállapodása az irányadó, lényegében apolgári jog szabályai szerint.

Kérdés: Ki a felelôs a különbözô környe-zetvédelmi jogszabályokban meghatározottközösségi részvételi szabályok megfelelôvégrehajtásáért?



Már az elôzô években is tapasztaltuk, hogy megnôtt az érdeklôdés a környezeti adatok iránt.A környezetszennyezô cégek megbírságolásával kapcsolatos adatok ügyében az Adatvédel-mi Biztos már 1997-ben kiadott egy ajánlást, melynek lényege, hogy az ilyen adatokközérdekûek, és bárki által megismerhetôk.

1998-ban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat által nyilvántartott légszeny-nyezési adatok visszatartása miatt fordult egy panaszos az Adatvédelmi Biztoshoz, akinekközbenjárása nyomán az adatokat kiadták (512/A/1998).

16. TÁBLÁZAT

A Környezetvédelmi Kódextôl kezdve azújabb és újabb környezetvédelmi jogsza-bályok tele vannak jó szándékú, néhol kife-jezetten kreatív közösségi részvételi rendel-kezésekkel. Ugyanakkor az esetek nagytöbbségében valóban nem világos, hogymilyen eljárásban, ki fogja ezeket a szabá-lyokat érvényesíteni. A KörnyezetvédelmiMinisztérium szintjén, részben a közösségirészvétel elômozdítására, létezik a Társa-dalmi Kapcsolatok Fôosztálya, sôt igen jólfelszerelt közönségszolgálati iroda ismûködik, immár évek óta. A felügye-lôségek szintjén az Adatvédelmi Biztos nyo-mán ismertetett Bács-Kiskun megyei kezde-ményezést kivéve még nincs olyan megbí-zott, felelôs tisztviselô, akinek — legalábbrészmunkaidôben — a közösségi részvé-tel szervezése, irányítása lenne a feladata.Pedig a halmozódó jogszabályi kötelezett-ségek arra utalnak, hogy egy ilyen hivatal-noknak igencsak lenne mit csinálnia.Megjegyezzük, hogy az Aarhusi Egyez-mény ratifikálására irányuló kormány-elôterjesztésben a minisztérium már meg-említette egy ilyen felügyelôségi szintû in-tézmény kialakításának szükségességét.

4.4. Közösségi részvétela környezetvédelemmelrokon jogterületeken

A Kvtv. 98. §-a és a kódex hatályávalkapcsolatos 3. § egybevetése alapján, illetô-leg a hatásvizsgálati kormányrendelet 1. sz.melléklete alapján megállapíthatjuk, hogy akörnyezetvédelemmel rokon, több tucatnyiállamigazgatási jogágazatra vonatkozóan akörnyezetvédelem általános része határo-zott közösségi részvételi elemeket tartal-maz. Ugyanakkor megjegyezzük, hogyezek az ágazatok szintén számos esetbentartalmaznak részletes közösségi részvételirendelkezéseket. Így például a föld-mûvelésügy az Erdészeti Törvényben, aközegészségügyi igazgatás a veszélyesanyagokkal kapcsolatos jogszabályaiban,vagy a belügyi igazgatás a katasztrófa-elhá-rítás szabályaiban fontos közösségi részvé-teli szabályokat alkotott.

A joggyakorlatban azt tapasztaljuk, hogya különbözô közegészségügyi, építési stb.hatóságok vonakodnak elismerni, hogy bi-zonyos ügyeik a környezet védelme szem-pontjából jelentôsek, és így meghatározottközösségi részvételi intézkedések megtéte-lére kötelesek. Az Adatvédelmi Biztos ezzelszemben teljesen természetesen kezeli a



Egy civil szervezet azzal a kérdéssel fordult az Adatvédelmi Biztoshoz, hogy üzleti titokrahivatkozva titokban tartható-e az M1/M15-ös autópálya építésére és mûködtetésére kötöttkoncessziós szerzôdés. Jelenleg a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény az állami vagyönkormányzati szervek számára csupán a koncessziós szerzôdésre vonatkozó pályázati ki-írás nyilvános közzétételét írja elô, a megkötött szerzôdések nyilvánosságáról hallgat. Azügyben kiadott ajánlás szerint — melynek teljes szövege a mellékletben olvasható (az aján-lás mellékletében — a szerk.) — ellentétes az Adatvédelmi Törvény rendelkezéseivel az amegállapodás, amelyben az állam vagy egy önkormányzat kötelezettséget vállal arra, hogya koncessziós szerzôdés tartalmát üzleti titokként kezeli. Ezért az Adatvédelmi Biztos felkér-te a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy biztosítsa a panaszos és minden másérdeklôdô számára a szerzôdés tartalmának megismerését. A miniszter fenntartotta korábbiálláspontját, mely szerint az üzleti titok védelme miatt a szerzôdést csak a vele szerzôdô félhozzájárulása esetén hajlandó nyilvánosságra hozni. Az ügy még nem zárult le(499/K/1998).

17. TÁBLÁZAT

környezetvédelmi és a rokon ágazatok ilyenösszetartozását, ahogyan az pld. 1998. évijelentésébôl is kiderül. (Lásd a 16. táblázatot)

Környezetvédô szervezetek kérésére in-tézkedett az biztos egy közlekedési igazga-tási ügyben is. (Lásd a 17. táblázatot)

A következô fejezetben egy a környezet-védelem számára különösen fontos rokonjogterülettel foglalkozunk.



5 . A V Í Z G A Z D Á L K O D Á S I J O G K Ö Z Ö S S É G I R É S Z V É T E L I S Z A B Á L Y A I


A magyar vízgazdálkodási jog részletesszabályai kizárólag a közösségi részvételelsô pillérét, az információhoz jutást szabá-lyozzák — igaz, annak aktív és passzív for-máját egyaránt. A másik két pillér, a részvé-tel és a jogorvoslat, illetôleg az egyes rész-vételre képesítési elemek az alkotmányosalapoknál említett szabályokból, különösenaz Adatvédelmi Törvénybôl, azon kívül azállamigazgatási eljárásjogból meríthetôk.Ugyancsak figyelembe kell venni a Környe-zetvédelmi Kódexnek azokat a rendelkezé-seit, amelyek az amúgy is gyorsuló ütem-ben felbomló jogágazati határokon kifeje-zetten túlmutatnak, így a kódex hatályávalkapcsolatos rendelkezéseket és a közösségirészvételre vonatkozó fejezetet is.

5.1. A vízgazdálkodásinyilvántartások használatának kormány-rendeleti szintû szabályai

A témakör szabályozása kétlépcsôs: azáltalános szabályokat kormányrendeletiszinten találjuk, a nyilvántartások és azazokhoz való hozzáférés szabályait viszontezekkel összhangban miniszteri rendeletekszabályozzák18.

5.1.1. A VÍZGAZDÁLKODÁSIHATÓSÁGI ELJÁRÁS INFORMÁCIÓS SZABÁLYAI

A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakor-lásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. sz. ren-delet (a továbbiakban: Vízh.) 22. §-a szerint:

„(1) A vízügyi hatóság külön jogszabálybanfoglaltak szerint vezetett vízikönyvi nyil-vántartása — mint közhitelû adatokat tartal-mazó okirattár — a valóságos állapotnakmegfelelôen hitelesen tartalmazza és tanú-sítja a vízi munkákra, a vízi létesítményekreés vízhasználatokra vonatkozó mûszakialapadatokat, továbbá az ezek gyakorlásá-hoz kapcsolódó jogokat és jogi szempont-ból jelentôs tényeket19.

(2) A vízikönyvbe adatot, jogot vagy kötele-zettséget csak a vízügyi hatóság jogerôs ha-tározata alapján szabad bejegyezni.

(3) A vízikönyvet az ügyfelek, továbbámindazok, akik érdekeltségüket valószí-nûsítik, megtekinthetik, arról díj fizetése el-lenében másolatot készíthetnek.”

Figyeljünk fel a Vízh. szóhasználatára,amely egy a környezetvédelmi jogszabály-ok megszokott nyelvezetétôl eltérô jogi kul-túrára utal: a közhitelesség és az alapadatkifejezések a jogág rendelkezéseit inkábbaz egyaránt nagy múltú földmérési és ingat-lan-nyilvántartási joghoz közelítik. Az ezzelkapcsolatos jogi okfejtéseinket az adatszol-

5. A vízgazdálkodási jog közösségi részvételi szabályai

gáltatásért való felelôsségrôl szóló 7. feje-zetben írjuk le.

A 22. § (3) bekezdése szemmel láthatólagnem vesz tudomást az Atv. rendelkezéseirôl,viszont az Áe. szabályait árnyaltan képezi le:az ügyfél mellett az Áe. 41. §-ában szabályo-zott érdekeltek jogaira is kitér. Álláspontunkszerint mindazonáltal az Atv. szabályai a víz-jog esetében sem kerülhetôk meg.

1996 óta ugyanakkor a vízjog közösségirészvételi szabályai bizonyos fejlôdést mu-tatnak. A Vízh. még csak a vízikönyvet és azazzal kapcsolatos információs jogokat sza-bályozta, a következô, újabb keletû szabá-lyozás viszont már egy egész vízügyi infor-mációs rendszert vázol fel.

5.1.2. VÍZGAZDÁLKODÁSIALAPADATOK

A vízgazdálkodási feladatokkal össze-függô alapadatokról szóló 178/1998. (XI.6.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban:Vízg.) pontosan körülírja a címében szere-plô fogalmat, illetôleg az Atv.-re történôutalással rendelkezik az alapadatok hoz-záférhetôségérôl is. Az alapadat kifejezéstöbbletjelentése az egyszerû adat kifejezés-sel szemben azonban meglehetôsen homá-lyos. A földmérési és térképészeti jogban ta-lálkozunk még ezzel a minôsítéssel, és aleginkább elfogadható értelmezés szerintaz alapadat fogalmában benne foglaltatikaz, hogy az állam bizonyos kötelezettségetvállal arra nézve, hogy a társadalom szem-pontjából legfontosabb adatokat mindenkörülmények között gyûjti, feldolgozza ésszéles körben hozzáférhetôvé teszi:

„2. § E rendelet alkalmazásában

a) vízgazdálkodási alapadat: a Vízgaz-dálkodási Törvény hatálya alá tartozó vi-zek hasznosításával, hasznosításilehetôségeik megôrzésével, kártételei-nek elhárításával, továbbá vízi létesítmé-nyek megépítésével, üzemeltetésével,vízi munkák megvalósításával, vízhasz-nálatok gyakorlásával összefüggô — avízgazdálkodási közfeladatok ellátásá-

hoz szükséges — adat, ideértve a leíróvagy idôsor jellegû minden olyan adatot,amelyek megismerése a vizek, vízi léte-sítmények állapotának feltárását, vala-mint állapotuk értékelését szolgálja;

(…)

c) vízgazdálkodási információs rendszer:a vízgazdálkodási alapadatok nyilvántar-tásának és feldolgozásának olyan rend-szere, amely a társadalom vízzel kapcso-latos igényeire figyelemmel, az ezzelösszefüggô döntéseket megalapozó ada-tokat tartalmazza és kezeli, valamint ké-pes a rokon információs rendszerekkelkapcsolatos adatcserére.

(…)

4. §

(1) Az állam és a helyi önkormányzatok víz-gazdálkodási közfeladatainak ellátását szol-gáló vízgazdálkodási alapadatok gyûjtése,feldolgozása, szolgáltatása (hasznosítása)érdekében vízgazdálkodási információsrendszert (a továbbiakban: VIZIR) kell lét-rehozni és mûködtetni.

(…)

6. §

(1) A vízgazdálkodási alapadatok a szemé-lyes adatok védelmérôl és a közérdekû ada-tok nyilvánosságáról szóló törvényben meg-határozottak szerint közérdekûek, és az ottmeghatározott kivételekkel nyilvánosak.

(2) Az (1) bekezdés szerinti közérdekû adatokmegismerésére (szolgáltatására) az ott hivat-kozott törvény rendelkezései az irányadók.

(3) A vízgazdálkodási alapadatok közlése(a továbbiakban együttesen: adatszolgálta-tás) — kivéve a közléssel kapcsolatos költ-ségeket — a hivatalos statisztikai szolgálat-hoz tartozó szervek részére térítésmentes.

(4) A (3) bekezdésben nem érintett kör-ben és esetben az adatszolgáltatásért azadatot kezelô szerv vezetôje — az adatla-



pon, táblázatokban vagy gépi adathordo-zón tárolt adatok kigyûjtésére, továbbá akigyûjtött adatok rögzítésére, másolására,illetve az adatok továbbítására — költség-térítést állapíthat meg.

(5) Az adatszolgáltatással kapcsolatos költ-ségtérítés mértékére és a teljesítésre vonat-kozó szabályokat az adatkezelô szervvezetôje külön szabályzatban határozhatjameg. Ennek hiányában a költségtérítés mér-tékére az adatszolgáltatás körét és tartalmátérintô külön megállapodás (szerzôdés) azirányadó. A költségtérítés a külön jogsza-bályban elôírt mértékig terjedhet.”

Az adatszolgáltatás költségei természete-sen az Atv.-ben meghatározott keretek kö-zött határozhatók csak meg az említett kü-lön szabályzatokban. Egészében véve, aVízg. szabályai nagymértékben igazodnakaz Atv. alkotmányos jellegû szabályaihoz,míg láthattuk, hogy a két évvel korábbanszületett Vízh. eltér ezektôl. Egyrészt a sza-bályozás újabb, részletesebb jellege, más-részt a jogterület alkotmányos szabályaivalvaló teljesebb harmonizáció miattegyértelmû, hogy eltérés esetén a Vízg. sza-bályainak van elsôbbsége.

5.2. A vízgazdálkodásinyilvántartások használatának miniszterirendelet szintû szabályai

A két ismertetett kormányrendelet ösz-szefoglaló jellegû alapadat-fogalmát a mi-niszteri rendeleti szintû jogszabályok to-vább részletezik. Meghatározzák egyfelôla vízrajzi adatokat, másfelôl pedig a víz-gazdálkodási adatokat, mely utóbbi adat-fajtának három külön alfaja is van. Ami akülönbözô adatok nyilvánosságát, hoz-záférhe-tôségét illeti, az alsóbb rendû jog-szabályok is tartalmaznak kisebb részleteik-ben eltérô elôírásokat .

A rendelkezések esetleges ütközésénélismét csak azt kell megállapítanunk, hogyaz elôzô alfejezetekben tárgyalt két kor-mányrendelet szabályai az irányadók, lé-vén, hogy magasabb szintû jogszabályok akét KHVM-rendeletnél. A miniszteri rende-letek csupán a magasabb szintû jogszabály-ok által szabadon hagyott speciális kérdé-sekben irányadók.

5.2.1. VÍZRAJZI TEVÉKENYSÉGA 22/1998. (XI. 6.) KHVM sz. rendelet a

vízügyi igazgatási szervezet vízrajzitevékenységérôl (a továbbiakban Vízr.) de-finiálja a vízrajzi tevékenységet, majd meg-határozza a különbözô szintû hatóságok-nak a vízrajzi tevékenységgel kapcsolatosfeladatait. Ezek közül mi most csak a közös-ségi részvétel/információszolgáltatás téma-körében lényegeseket mutatjuk be:

„1. §

(1) A vízrajzi tevékenység a felszíni és fel-szín alatti vizek mennyiségi és minôségijellemzôinek — állapotuk és változásaik —egységes rendszerbe foglalt megismerése,értékelése és elôrejelzése.

(2) A vízrajzi tevékenység a vizekkel, azokmedrével és víztartó képzôdményeivel kap-csolatosan az alábbiakra terjed ki:

a) a megfigyelésre, észlelésre, mérésre,adat- és információszerzésre,

b) országos vízrajzi észlelôhálózatmûködtetésére és fejlesztésére,

c) az adatok feldolgozására, továbbítására,tárolására, értékelésére és szolgáltatására,

d) a vizek jellemzôinek változásaivalkapcsolatos elôrejelzésre, valamint

e) az adatok, értékelések és elôre-jelzések közreadására.

(…)



2. §

A vízrajzi tevékenység körében a KHVMfeladata:

a) a központi és területi vízügyi igazgatá-si szervek vízrajzi tevékenységének or-szágos szintû irányítása, ellenôrzése ésszabályozása;

b) vízrajzzal kapcsolatos fejlesztési prog-ramjaik, közép- és hosszú távú terveikjóváhagyása, beszámolóik elfogadása;

c) más ágazatok és szervezetek vízrajzitípusú feladatainak összehangolásávalkapcsolatos teendôk ellátása;

d) a vízrajzi tevékenységgel összefüggônemzetközi kapcsolatok alakítása;

e) az elôzô pontokban említettekrôl aközvélemény tájékoztatása.

(…)

3. §

(3) A területi vízrajzi tevékenység egységesellátása érdekében az OVF gondoskodik:

(…)

j) a Vízrajzi Évkönyv, valamint egyébvízrajzi kiadványok szerkesztésérôl ésközreadásáról.

(…)

4. §

A VIZIG-ek vízrajzi szakfeladatai:

(…)

g) a vízügyi információs rendszer vízraj-zi alrendszerének mûködtetése, azadatvédelemrôl és az adatbiztonságróltörténô gondoskodás;

h) a közvélemény tájékoztatása a VIZIG-ek vízrajzi tevékenységérôl és az aktuálishidrológiai helyzetrôl;

5. §

(1) A vízügyi igazgatási szervezet vízrajzitevékenységébôl származó hiteles adatokata központi és területi vízrajzi adattárak (atovábbiakban: Adattárak) szolgáltatják.

(2) Az Adattárak igénybevétele a következôszabályok szerint történik:

a) az Adattárak adataiba való betekintéstérítésmentes;

b) másolat önköltségi áron igényelhetô;

c) egyéb adatszolgáltatásért a ráfordítá-sokkal arányos térítés állapítható meg;

d) a szolgáltatott adatok harmadik fél ré-szére csak az Adattár kezelôjének hozzá-járulásával továbbíthatóak;

e) a szolgáltatott adatok további felhasz-nálása során fel kell tüntetni az adatokszármazási helyének megnevezését.”

A Vízr. közösségi részvételi jellegû rendel-kezései teljes mértékben összhangban van-nak az Atv. szabályaival, sôt igen jó szellem-ben továbbfejlesztik azokat. A feldolgozottadatokért (eredetileg nem rendelkezésre állóolyan információ, amelynek elôállítására aszerv egyébként nem lenne köteles) felszá-mítható térítés ráfordítás-arányosságánakkimondása rendkívül korrekt rendelkezés.A Vízr. 5. § (2) bekezdés d) és e) pontja pe-dig egyenesen a polgári jogi alapú titokfaj-ták kezelésének régen várt, a közérdekûadatokhoz való jogot nem sértô, de az ere-deti adattulajdonosok érdekeit is megfe-lelôen szem elôtt tartó szabályozása. Állás-pontunk szerint a Vízr. ezen rendelkezései-nek alkalmazása bátran ajánlható aközérdekû adatokat kezelô más államigaz-gatási ágazatok jogalkotása és joggyakorla-ta számára is.



5.2.2. VÍZGAZDÁLKODÁSINYILVÁNTARTÁS

A vízügyi igazgatási szervezet vízgazdál-kodási nyilvántartásáról szóló 23/1998. (XI.6.) KHVM sz. rendelet (a továbbiakban:Vízny.) részben támaszkodik a vízrajzi ada-tokra, részben pedig kiegészíti ezeket a ter-mészettudományos adatokat különbözôgazdasági, jogi információkkal:

„1. §

(1) A vízgazdálkodás hazai feladatai és anemzetközi egyezményeken alapuló köte-lezettségek teljesítése, a vízkészletek meny-nyiségi és minôségi számbavétele, a vízgaz-dálkodási, valamint a vízkészlet-gazdálko-dási döntések korszerû informatikai alapok-ra helyezése érdekében vízgazdálkodásinyilvántartást kell vezetni.

(2) A nyilvántartás tárgyát képezik a vizek,ezek medrei és egyéb természetes víztartóképzôdményei, az ezekhez kapcsolódó víz-készletek és vízhasználatok mennyiségi ésminôségi adatai, továbbá a vízi létesítmények.

(3) A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a vi-zekkel és a vízi létesítményekkel kapcsola-tos valamennyi vízügyi-mûszaki, gazdaságiés jogi szempontból jelentôs tényt, továbbáa vízkészlet-gazdálkodási döntésekhezszükséges — vízügyi igazgatási szervezetenbelül keletkezett — összes adatot.

(4) A vízgazdálkodási nyilvántartás alapja avízi létesítményekre, vízhasználatokra vagyvízi munkákra vonatkozó vízjogi engedély,illetve az engedély tárgyával összefüggô,külön jogszabály szerint elôírt tervdoku-mentáció, a vízügyi szakfeladatok ellátásátszolgáló és annak keretében végzett — jog-szabályban meghatározott — vízgazdálko-dási adatgyûjtések és feldolgozások adatai,valamint a kötelezôen elôírt statisztikaiadatszolgáltatás.

(…)

14. §

(1) A Nyilvántartásba történô bejegyzésalapját képezô ügyiratokat, különösen ajogerôs határozatot, valamint az engedé-lyezési tervet a vízikönyvi okirattárbankell elhelyezni.

(2) A vízikönyvi okirattárból eredeti ügyirat,terv vagy tervrészlet — a bíróság vagy máshatóság megkeresését kivéve — csak a víz-ügyi igazgatóság szervezeti, mûködési ésügyrendi (ügyirat-kezelési) szabályzatábanmeghatározott módon, belsô ügyintézéscéljára adható ki.”

A Vízny. rendelkezései eltérnek aközhitelû nyilvántartások általános hoz-záférhetôségének szabályától:

„15. §

A Nyilvántartásba és a vízikönyvi okirattár-ba történô betekintésre jogosultak körétmeghatározó külön jogszabály rendelkezé-seire figyelemmel, a nyilvántartást az ügyfe-lek mellett az tekintheti meg — vagy díj el-lenében abból kivonatos másolatot igényel-het —, akinek a bejegyzett jog vagy tény (atovábbiakban együtt: adat) megismerésefeladatkörének ellátásához, tevékenységé-nek gyakorlásához szükséges, vagy a Nyil-vántartás adatainak ismerete egyéb jogvi-szonyból eredôen indokolt.

16. §

Az állam-, illetôleg szolgálati titokkáminôsített, vízi létesítményekkel és vízimunkákkal összefüggô adatokról különvízikönyvet kell vezetni.“

Ahogyan azt már a 2.3. fejezetben leír-tuk, a 130/2000. (VII. 11.) Korm. sz. rende-lettel kihirdetett Helsinki Egyezmény elôír-ja, hogy a nyilvánosság számára ingyenesbetekintéssel, méltányos térítés mellett má-solatkészítési lehetôséggel hozzáférhetôvékell tenni egyebek közt a kiadott vízügyiengedélyeket és az azokban foglalt feltéte-leket, és a vízminôségi és bebocsátási min-tavételek eredményeit. Ezekkel a követel-



ményekkel az Atv. rendelkezései teljes mér-tékben összhangban vannak, a Vízny. 15. §-ában foglalt megszorítások tehát a gyakor-latban nem vehetôk figyelembe.

Másfelôl viszont a Vízny. 16. §-a — többmás hazai jogszabályunkkal ellentétben —kifejezetten összhangban van az Atv.-velannyiban, hogy csak az állam- és szolgálatititkokat jelöli meg kivételként, az üzleti tit-kokat nem. E tekintetben a Vízny. 16. §-ának rendelkezéseit a Vízr. 5. §-ában írt ki-egészítésekkel együtt kell olvasni.

5.3. A vízgazdálkodásiinformációkra vonatkozórendelkezések táblázatosbemutatása

A vízgazdálkodási adatokhoz való hozzá-férésre négy jogszabály vonatkozik, amirendkívül bonyolult, nehezen áttekinthetôhelyzetet eredményez. Az eligazodás meg-könnyítése érdekében megkíséreltük a négyjogszabály információs rendelkezéseinektáblázatba foglalását20 (Lásd a 18. táblázatot).Nem szerepeltettük a táblázatban, mivel azadatokhoz való hozzáférés szempontjábólnézetünk szerint irreleváns, hogy a táblázatelsô és negyedik sorában szereplô jogsza-bályok zömmel az ügyfelektôl beszerzettadatokról szólnak, míg a második és harma-dik sorban ismertetettek a vízügyi hatóságirendszer által közvetlenül beszerzett, mért,észlelt adatokkal kapcsolatos szabályok.

Látható a táblázatból, hogy a négy vizs-gált jogszabály között nagyon sok az átfe-dés, sôt, az utolsó oszlop adatait, azaz az in-formációhoz való hozzáférést tekintve igenjelentôs ellentmondások is akadnak. Az el-lentmondásokkal kapcsolatosan az elôzôfejezetekben kifejtettük azon álláspontun-kat, hogy a gyakorlatban az Atv. rendelke-zéseinek, illetôleg elsôsorban a vele össz-hangban levô, sôt azt nagyon jó iránybantovábbfejlesztô vízgazdálkodási jogi rendel-

kezéseknek kell elsôbbséget adni. Ami azátfedéseket illeti, ez nem pusztán szervezé-si kérdés: a közösségi részvétel szempontjá-ból ugyancsak jelentôsek annyiban, hogyönmagukban is rendkívüli módon megne-hezítik a rendszer útvesztôiben járatlan kí-vülállók számára a vízgazdálkodási adatok-hoz való hozzájutást. A jelenlegi jogi hely-zetben nem tehetünk mást, mint hogymegfelelô tájékoztatással, erre kijelölttisztviselôk segítségével tisztázzuk a hely-zetet a környezetvédelmi vagy vízgazdálko-dási információ iránt érdeklôdôk számára.

Kérdés: Ki lehet-e adni az ügyfelektôlszármazó adatokat?

Említettük, hogy a 18. sz. táblázatban aza két jogszabály (Vízh. és Vízny.), amelyikzömmel ügyfelektôl származó adatokkaldolgozik22 az Áe. korlátozott adatszolgálta-tási szabályait, az a kettô pedig (a Vízr. ésVízg.), amelyik közvetlenül a hatóság általgyûjtött adatokkal operál, az az Atv. szabá-lyait veszi alapul.

Álláspontunk szerint az ágazati jogalkotótévesen tételezett fel kétféle elkülönült kö-zösségi részvételi jogi szabályozást egyazonjogrendszeren belül. Ahogyan ezt korábbana 3.3. és 3.4. fejezetekben már kifejtettük, azAtv. kiegészíti az Áe. szabályait annyiban,hogy az Áe.-ben szabályozott ügyfélnyilvá-nosságon túlmenôen bevezeti a közérdekûadat fogalmát, amely természetszerûlegnincs tekintettel arra, hogy egy adat állam-igazgatási eljárás útján vagy egyéb módonkerült a közigazgatási szervek kezelésébe.Amennyiben tehát közérdekû adatokról vanszó, az Atv. szabályait kell alkalmazni, azÁe. nem kompetens jogszabály, mivel nyit-va hagyja ezt a kérdést.

A joggyakorlatnak tehát, amíg helyesszabályozás nem születik, korrigálnia kell atörvényi szintû szabályozással szemben állórendeleti szintû szabályozás tévedését. En-nek alapján válaszunk az, hogy igen, azügyfelektôl származó adatokat is ki kell ad-ni az Atv. szabályainak megfelelôen.





18. TÁBLÁZAT

A vízgazdálkodási adatokhoz való hozzáférés

jogszabály

72/1996. (V. 22.)Korm. sz.rendelet(Vízh.)

178/1998. (XI. 6.) Korm.sz. rendelet(Vízg.)

22/1998. (XI. 6.)KHVM sz.rendelet(Vizr.)

dokumentum

vízikönyvi nyilvántartás

VízgazdálkodásiInformációsRendszer (VIZIR)

vízrajzi adattár(központi és terü-leti), beleértve avízrajzi és víz-földtani informá-ciós rendszert ésaz országoskútkatasztert

adatok tárgyköre

vízi munkák

vízi létesítmények

vízhasználatok

vízi munkákmegvalósítása

vízi létesítmé-nyek

megépítése,üzemeltetése

vizek hasznosí-tása,

hasznosításilehetôségeikmegôrzése,

vizek kártételei-nek elhárítása

vízhasználatokgyakorlása

a felszíni és fel-szín alatti vizekmennyiségi ésminôségijellemzôi (álla-potuk és válto-zásaik)

adatok jellege

mûszaki alapadatok

jogok és jogiszempontbóljelentôs tények

vízgazdálkodásialapadatok (avízgazdálkodásiközfeladatok el-látásához szük-séges mindenleíró vagy idô-sorszerû adat,amelynek meg-ismerése a vi-zek, vízilétesít-mények állapo-tának feltárását,valamint állapo-tuk értékelésétszolgálja)

megfigyelt, ész-lelt és

mért adatok

hozzáférhe-tôség

ügyfelek

akik érdekelt-ségüketvalószínûsítik

az Atv.közérdekû ada-tokra vonatko-zó rendelkezé-sei szerint

a betekintés té-rítésmentes,

másolat önkölt-ségi áron,

többletadat-szolgáltatás rá-fordítással ará-nyos térítésért,

további fel-használás éstovábbadáscsak megfelelôkorlátok között

5.4. Az információszol-gáltatáson kívüli részvételi jog lehetôségea vízgazdálkodási jogban

Az egyedüli olyan jogszabály a hazai víz-gazdálkodási jogban, amely a vízgazdálko-dás szintjén az információs jogokon túl-menô, beleszólási, véleménynyilvánítási jo-got határoz meg a közösségek bizonyostagjainak, a Területi Vízgazdálkodási Ta-nácsról szóló 5/1998. (III. 11.) KHVM sz.rendelet (a továbbiakban Vtr.). A törvény 2.§ (1) bekezdése szerint a Tanács tagjai le-hetnek a különbözô állami szervekképviselôin kívül

„c) a helyi önkormányzatok, illetve ön-kormányzati érdekképviseleti szervek,

g) a megyei területfejlesztési tanács,

i) az agrár-, az ipari, valamint a mérnök-kamara”.

A 3. § (3) bekezdés szerint:„A Tanács mûködési területén

a) véleményezi:

aa) a regionális vízgazdálkodás-fejleszté-si terveket,

ab) a regionális vízkészlet-megosztásiterveket,

ac) a regionális szennyvíztisztítási ésszennyvízelvezetési programokat,

ad) a térség szempontjából jelentôs helyivízgazdálkodási beruházásokat, fejlesz-téseket és programokat, ideértve a fej-lesztési programok pénzügyi konstruk-ciójára vonatkozó javaslatot,



18. TÁBLÁZAT

A vízgazdálkodási adatokhoz való hozzáférés folytatása

jogszabály

23/1998. (XI. 6.)KHVM sz.rendelet(Vizny.)

dokumentum

vízgazdálkodásinyilvántartás21

adatok tárgyköre

vízkészletekmennyiségi ésminôségi szám-bavétele (vizek,ezek medrei,egyéb természe-tes víztartóképzôdményei,kapcsolódóvízkészletek ésvízhasználatokmennyiségi ésminôségi adatai

vízi létesítmé-nyek

adatok jellege

valamennyi víz-ügyi, mûszaki,gazdasági és

jogi szempont-ból jelentôs tény

a vízkés-zletgazdál-kodási dönté-sekhez szüksé-ges, a vízügyiigazgatási szer-vezeten belülkeletkezett ösz-szes adat

hozzáférhe-tôség

ügyfelek

akiknek a be-jegyzett jogvagy tény meg-ismerése fel-adatkörük ellá-tásához, tevé-kenységük gya-korlásáhozszükséges vagy

akik számára anyilvántartásadatainak is-merete egyébjogviszonybóleredôen indo-kolt

ae) a határvízi együttmûködéssel kap-csolatos feladatokat,

af) a vízügyi célelôirányzatból adható tá-mogatás felhasználására irányuló pályá-zatokat;

b) javaslatot tesz:

ba) jogszabályok elôkészítésére, módo-sítására,

bb) nemzetközi egyezmények tekinteté-ben prioritások megfogalmazására,

bc) a régiót, illetve a régiók közötti kap-csolatot érintô vízgazdálkodási problé-mák kezelésére;

bd) a Tanács — Magyarország településiszennyvízelvezetési és szennyvíztisztítá-si programjának irányelvei alapján — akészülô programok összehangolására;

c) értékeli a mûködési területén végzettárvíz- és belvízvédekezésben avízminôség-kárelhárítási terveket és te-vékenységeket;

d) szakmailag értékeli a címzett és céltá-mogatással támogatott önkormányzatiberuházások megvalósíthatósági tanul-mányait.”



6 . A T I T O K V É D E L E M Á L L A M I G A Z G A T Á S I É S P O L G Á R I J O G I V O N A T K O Z Á S A I


6.1. Kivételek az Adatvédelmi Törvényben

A közérdekû adatok nyilvánosságánakfô szabályát és az az alól való kivételeket amás összefüggésben már tárgyalt Atv. 19. §(3) bekezdése a következôképpen fogal-mazza meg:

„Az (1) bekezdésben említettekneklehetôvé kell tenniük, hogy a kezelésükbenlevô közérdekû adatot bárki megismerhes-se, kivéve, ha az adatot törvény alapján azarra jogosult szerv állam- vagy szolgálati ti-tokká nyilvánította, továbbá ha a közérdekûadatok nyilvánosságához való jogot az adat-fajták meghatározásával törvény

a./honvédelmi,

b./nemzetbiztonsági,

c./ bûnüldözési vagy bûnmegelôzési,

d./központi pénzügyi vagy devizapolitikai,

e./külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szer-vezetekkel való kapcsolatokra, valamint

f./ bírósági eljárásra tekintettel korlátozza.”

A felsorolt pontokban említett titokkörtaz alábbiakban ismertetendô Ttkv. szabá-lyozza, mint látni fogjuk, az itt szereplô ti-tokfajtákkal majdnem teljes összhangban.Mindezek alapján tehát megállapítható,hogy az Atv. tulajdonképpen csak két fô ti-

tokcsoportot ismer, ez az államtitok és aszolgálati titok köre, amelyekkel akövetkezô két alfejezet foglalkozik majd.

Az Atv. 19. § (5) bekezdése szerint titko-sak még a belsô használatra készült, vala-mint a döntés-elôkészítéssel összefüggôadatok. A belsô használatra készült adatokkörét, ahogyan arra már a 3.4. fejezetben isutaltunk, szûkítôen kell értelmezni, és így aszervezet saját ügyeivel foglalkozó, sze-mélyzeti, fejlesztési, stratégiai ügyek tartoz-hatnak csak ide, a közvetlen funkcionálisügyek nem. Szintén megismételjük, hogy adöntés-elôkészítéssel kapcsolatos titokkörcsak idôleges korlátokat állít az információmegismerése elé: az éppen készülô okirat-okra vonatkozik, és lényegében a hivatalno-kok személyes jogait védi, hogy álláspont-juk kifejtése során ne lehessen ôket semmi-lyen módon külsô befolyásnak kitenni.Amint elkészült azonban egy okirat (akár ki-admányozásra kerül, akár belsô körözésre),immár az ügyirat részét képezi, és azonnal aközérdekû adatok nyilvánosságára vonat-kozó törvény, illetôleg az államigazgatási el-járás szabályainak hatálya alá kerül.

A joggyakorlat mindezek ellenéremeglehetôsen bizonytalan e két titokfajtamegítélésében, ezért az Adatvédelmi Biz-tos már az elsô, az 1995/96-os évre ki-adott jelentésében is foglalkozott velük.(Lásd a 19. táblázatot)

Láthatjuk, hogy az Adatvédelmi Biztosmaga sem értelmezi úgy a döntés-elôkészítéssel összefüggô adatokat, mint

6. A titokvédelem államigazgatásiés polgári jogi vonatkozásai

amelyek az ügyiratban szereplô közbensôokiratokat, kiadmányokat, fôleg pedig azegész ügyiratot titkosnak minôsíthetnék. Abelsô használatra készült adatokkal kapcso-latosan pedig az állásfoglalás nem is látottolyan komoly értelmezési problémát,amelyre ki kellett volna térnie a jelentésben.

Végül, az Atv.-ben szereplô egyéb titok-fajtákkal összefüggésben, a félreértések ki-zárása érdekében újból megemlítjük, hogya személyes adatok nem képeznek kivételt,hiszen fel sem merül, hogy közérdekû ada-tok lennének. Felhívjuk ugyanakkor a fi-gyelmet az Atv. 2. § 1. pontjában szereplôdefinícióra, amely egyértelmûvé teszi, hogyszemélyes adat csak a természetes szemé-lyekkel kapcsolatba hozható adat lehet.

6.2. Az államtitokAz államtitokról és szolgálati titokról

szóló 1995. évi LXV. törvény (Ttkv.) 3. § (1)bekezdése szerint:

„államtitok az az adat, amely a törvénymellékletében meghatározott adatfajták kö-rébe tartozik és a minôsítési eljárás alapjána minôsítô megállapította, hogy nyilvános-ságra hozatala sérti vagy veszélyezteti a Ma-gyar Köztársaság

• honvédelmi,

• nemzetbiztonsági,

• bûnüldözési vagy bûnmegelôzési,

• központi pénzügyi vagy devizapolitikai,

• külügyi vagy nemzetközi kapcsolataivalösszefüggô valamint

• igazságszolgáltatási érdekeit, továbbá

• a Kormány és az ügyrendje alapján létre-hozott testület zavartalan mûködéséhezfûzôdô érdekeit.”

Valamely adat államtitokká nyilvánításatehát két lépcsôben történik. Elôször magaa törvény meghatározza a mellékletébenazokat az adatfajtákat, amelyeket államti-tokká lehet minôsíteni (államtitok-kör), eztkövetôen a minôsítésre jogosult, a Ttkv. 6. §(1), (2) és (5) bekezdésében meghatározottvezetô hivatalnok (miniszter, államtitkár,helyettes államtitkár, országos hatáskörûszerv vezetôje vagy annak helyettese, to-vábbá egyes igazságszolgáltatási szervekvezetôi) az államtitok-körbe tartozó konk-rét adatot államtitokká nyilvánítja.

Az államtitok meghatározásának említettkét lépcsôjéhez hozzátehetjük még, hogylegáltalánosabb szinten a Ttkv. 3. §-a hatá-rozza meg azokat az ügyfajtákat, amelyek-ben az adatok államtitok volta egyáltalánfelmerülhet. Ezzel tulajdonképpen az Atv.19. § (3) bekezdésében az elôzô pontban le-írt mindkét fajta kivétel-teremtési lehe-tôséget használja. Egyfelôl meghatározza az



A belsô használatra készült, valamint a döntés-elôkészítéssel összefüggô adat a nem nyilvá-nos közérdekû adatok harmadik típusa. Méltányolható igény, hogy a hivatal szakmailag ki-munkálatlan elsô tervezetei ne legyenek kitéve a nyilvánosság kritikájának. A döntés-elôkészítés fázisában az egymásnak ellentmondó alternatívák azonnali napvilágra kerülésealáásná az adott szerv tekintélyét, kikezdené a közigazgatási szerv egységét. A döntés-elôkészítô iratok kezelésének jelenlegi szabályozása azonban két fontos ponton eltér a hi-vatali titokétól, nevezetesen: nincs szabályozva a minôsítés, és idôhatára 30 év.Mindkettôvel szemben jogos aggály fogalmazható meg, hiszen egyrészt az ilyen esetekbenaz adatkezelô többé-kevésbé szubjektív megítélése a „minôsítés” alapja, másrészt a 30 évesidôhatár — összevetve a szolgálati titokéval — indokolatlanul hosszú.

19. TÁBLÁZAT

államtitok körét, másfelôl pedig majdnempontosan leképezi az egyéb kivételek té-maköreit. Csekély eltérést csupán a kétutolsó titokkört érintôen találhatunk. Külö-nös szinten a Ttkv. melléklete ágazatonkéntleírja az államtitok-köröket, míg az egyediügyekben az említett magas rangú hivatal-nokok döntenek.

Az Adatvédelmi Biztos éves jelentéseibôven tartalmaznak az államtitokkal kap-csolatos fejtegetéseket, szerencsére azon-ban a környezetvédelmi vagy vízgazdálko-dási témakörökben a biztosnak eddig még

csak egyetlen esetben kellett eljárnia. (Lásda 20. táblázatot)

6.3. A szolgálati titokA szolgálati titok meghatározása formáli-

san hasonlít az államtitokéhoz, ami az álta-lános és egyedi rendelkezések viszonyát il-leti. A különbség az, hogy itt magát a titok-kört is a minôsítésre felhatalmazott állapítjameg, és hiányzik a legáltalánosabb szint, te-hát a minôsítésre felhatalmazott meghatá-



Az Adatvédelmi Biztos gyakorlatában precedens jellegû esetnek tekinthetô az az ügy,amelynek tárgya a bôs–nagymarosi vízlépcsôrendszer megvalósításával kapcsolatoskeretmegállapodás nyilvánossága volt. A Népszava címû napilap 1998. március 11-én kö-zölte e dokumentumot, melyet a magyar és a szlovák kormánydelegációk dolgoztak ki ahágai Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtása érdekében. Ezt követôen a Miniszterel-nöki Hivatal ismeretlen tettes ellen büntetôfeljelentést tett, az újság fôszerkesztôje pedigaz Adatvédelmi Biztoshoz fordult, és kérte annak megállapítását, hogy a szóban forgó do-kumentumot jogszerûen minôsítették-e államtitokká.

A vizsgálat eredményeit összegzô ajánlásában az Adatvédelmi Biztos megállapította, hogyaz államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (Ttkv.) az információ-szabadság korlátozhatóságához négy egyenrangú feltételt fûzött. Ezek a következôk:

• a Ttkv.-ben felhatalmazott személy legyen az államtitok minôsítôje;

• a minôsítésre váró adat a Ttkv. mellékletében felsorolt adatfajták valamelyikébe tartozzon;

• a minôsítô kétséget kizáróan megállapítsa, hogy az adatnak az érvényességi idô lejárta elôttinyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása, illetéktelen személytudomására hozása sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság honvédelmi, nemzetbiz-tonsági, bûnüldözési vagy bûnmegelôzési, központi pénzügyi vagy devizapolitikai, külügyivagy nemzetközi kapcsolataival összefüggô, valamint igazságszolgáltatási érdekeit;

• a minôsítô a Ttkv. szerinti eljárásban a törvénynek megfelelô módon minôsítse az adatot.

A vizsgálat megállapította, hogy a dokumentum nem felelt meg a minôsítési eljárás általelôírt formai követelményeknek. Csak utóbb csatoltak hozzá egy — a minôsítési jelölésttartalmazó — fedôlapot, de magán a tervezeten a minôsítési jelölés nem szerepelt. Állam-titokká minôsíteni pedig csak a törvényes minôsítési eljárás keretében lehet, ennek elmu-lasztása esetén egyetlen adat sem tekinthetô államtitoknak. Ez az ügy jó példa volt arra,hogy az információszabadság és a sajtószabadság több szálon is kapcsolódik egymáshoz.A Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára ezt követôen arról értesítette az Adat-védelmi Biztost, hogy megszüntette a keretmegállapodás tervezetének államtitokkáminôsítését (250/K/1998).

20. TÁBLÁZAT

rozhat tulajdonképpen bármilyen titokkört,amelynek nyilvánosságra hozatala, jogosu-latlan megszerzése és felhasználása, illeték-telen személy részére hozzáférhetôvé tételesérti az állami vagy közfeladatot ellátó szervmûködésének rendjét, akadályozza feladat-és hatáskörének illetéktelen befolyástólmentes gyakorlását (Ttkv. 4. § (1) bek.).

A szolgálati titokkört ezeken a megle-hetôsen tág fogalmi kereteken belül bizo-nyos tartalmi megkötések és eljárási jogin-tézmények korlátozzák. A Ttkv. 4. §-ának(2) bekezdése szerint nem lehet az Atv.-benaz aktív információ-szolgáltatás kötelezett-sége alá vont tárgyköröket szolgálati titokkáminôsíteni, illetôleg a (4) bekezdés szerint aszolgálati titokkör megállapítása során kikell kérni az Adatvédelmi Biztos vélemé-nyét. A szolgálati titokkör túlzottan önké-nyes megvonása ellen hathat az is, hogy azta Magyar Közlönyben közzé kell tenni.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Ttkv. 6.§ (1) bekezdésében a./-tól z./-ig felsoroltvezetô tisztségviselôk listáját a törvény kétfé-leképpen is felhasználja, és a szakasz (3)illetôleg (4) bekezdésében írt helyettesítésijogkörök ezek közül csak az egyikre vonat-

koznak. A felsorolt vezetôk ugyanis nemcsak az egyes egyedi ügyek minôsítésére jo-gosultak (e tekintetben természetesenhelyettesíthetôk, hiszen ez túl nagy munka-terhet jelentene egyetlen ember számára),hanem a szolgálati titok vonatkozásábanmagának a titokkörnek a megállapítására is.Ez utóbbi jogkörükben viszont már nemhelyettesíthetôk, a titokkör megállapításánakfelelôsségét személyesen kell viselniük.

Kérdés: Mik a jogkövetkezményei an-nak, ha egy arra jogosított szerv nem készí-tette el a Ttkv. 27. § (4) bekezdésében meg-adott három hónapos határidô lejártáigszolgálati titokköri jegyzékét?

A válaszhoz az Adatvédelmi Biztos1998. évi jelentését vesszük alapul. (Lásda 21. táblázatot)

A jelentésbôl egyértelmûen kiderül,hogy a törvényben meghatározott határidôtermészetesen nem jogvesztô, ilyen alaponlegfeljebb munkajogi felelôsségre vonásrakerülhet sor a mulasztó tisztviselôkkelszemben. Az esetek egy részében azonbanaz életviszonyok változása indokolttá teheti



Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény értelmében az arrajogosult szerveknek 1995. október 1-jéig kellett elkészíteni, és az Adatvédelmi Biztos szá-mára véleményezésre megküldeni szolgálati titokköri jegyzéküket. A szolgálati titokkörökmeghatározása és a Magyar Közlönyben történô közzététele az információszabadság fon-tos garanciális szabálya. Az államtitokká minôsíthetô adatok körét maga a titoktörvény té-telesen meghatározza.

A szolgálati titkok körébe tartozó adatfajták azonban szervtípusonként eltérôek, ezért ezekmeghatározását a titoktörvény az egyes szervek hatáskörébe utalja. Az Adatvédelmi Biztosvéleményezési joga és a hivatalos lapban való közzététel kötelezettsége annak megakadá-lyozását szolgálja, hogy a hivatalok szolgálati titokra hivatkozással bármikor saját belátá-suk szerint korlátozzák a polgárok információszabadságát. 1996-ban 27, 1997-ben 6,1998-ban pedig 1 szolgálati titokköri jegyzéket kapott véleményezésre az AdatvédelmiBiztos, mégpedig a Magyar Szabadalmi Hivataltól.

A titoktörvényben felsorolt szerveknek nem kötelezettsége szolgálati titokköri jegyzék ösz-szeállítása és közzététele. Ennek hiánya azonban azt jelenti, hogy adataikat nem minôsít-hetik szolgálati titokká, azaz a közérdekû adatot kérô érdeklôdôtôl információkat szolgála-ti titok voltukra hivatkozva nem lehet megtagadni.

21. TÁBLÁZAT

a titokkör módosítását. Álláspontunk sze-rint ugyanakkor az ilyen módosításoknaknyomós oka kell hogy legyen: a jogszabályivagy társadalmi környezet megváltozása.Arról nem lehet szó, hogy minden újonnanpozícióba kerülô hivatalnok minden eset-ben mintegy „felülvizsgálja” a szolgálati ti-tokköröket. A titokkörök viszonylagos ál-landósága nélkül ugyanis nem várható el,hogy az alárendelt szervek és az állampol-gárok az erre vonatkozó szabályokat mara-déktalanul be tudják tartani.

6.4. Üzleti titokAz üzleti titok alapjában véve az állam-

polgárok és gazdálkodó szervezetek vagyo-ni érdekeltségeihez, és csak azokhoz tartozófogalom, ezért a polgári jog, és csak a polgá-ri jog szabályai vonatkoznak rá. Nem vélet-len, hogy az üzleti titok kizárólagos polgárijogi védelmének egyébként nyilvánvaló té-nyét ennyire hangsúlyozzuk: a magyar jog-ban és joggyakorlatban az üzleti titok keze-lésével kapcsolatosan felmerült legtöbbprobléma éppen abból származik, hogy ajogalkalmazók, de bizonyos fokig maga ajogalkotó sincs mindig tisztában az üzleti ti-tok jogági hovatartozásával. A jogirodalomsem tulajdonít ennek túl nagy jelentôséget,elsôsorban azért nem, mert hosszú ideig apolgári jogi titokvédelemnek nem volt ko-moly gyakorlati jelentôsége hazánkban.

A Ptk. 81. §-a szerint: „Személyhezfûzôdô jogot sért, aki a levéltitkot megsérti,továbbá aki magántitok, üzemi vagy üzletititok birtokába jut és azt jogosulatlanul nyil-vánosságra hozza vagy azzal egyéb módonvisszaél.” (Kiemelés tôlünk.)

A Ptk. nem tartalmazza magát az üzletititok definícióját . A Ptk. jelenleg használat-ban levô kommentárja (Kjk. 1995) szerint:„Az üzemi vagy üzleti titok a jogszerûenmûködô üzemmel, illetôleg üzlettel és ezekmûködésével kapcsolatos olyan adat,amelynek illetéktelen személy tudomására

jutása az üzem, illetôleg üzlet zavartalan,biztonságos mûködését vagy anyagi érde-keit veszélyezteti.” A titok tehát egy sokol-dalú viszony a titok tulajdonosa és a titkotnem ismerô összes többi ember között. Ez-zel a titok közel kerül a tulajdon fogalmá-hoz, s azon belül is komoly rokonságot mu-tat az intellektuális tulajdonnal.

A Ptk. 81. §-a szerint az üzleti titoksértés-nek és az ezzel járó kártérítési, elégtételadá-si, polgári jogi bírságolási és egyéb, a Ptk.84. §-ában részletezett következmények be-álltának tehát két konjunktív feltétele van.Az üzleti titoksértés megvalósulásáhozegyfelôl szükséges az, hogy a titoksértô azinformáció birtokába jusson, majd az ígymegszerzett információval visszaéljen. Avisszaélés külön nevesített formája a jogo-sulatlan nyilvánosságra hozatal.

A konjunktív elrendezésbôl követ-kezôen nem minôsülhet titoksértésnek azinformáció puszta megszerzése, legyen azjogosult vagy akár jogosulatlan, a másodikkonjunktív feltételben szereplô „jogosulat-lan” jelzô miatt pedig a megszerzett infor-máció jogos nyilvánosságra hozása sem. Azinformáció nyilvánosságra hozatalát jogsz-erûvé teheti egyfelôl konkrét vagy általánosjogszabályi felhatalmazás, vagy akár azegyes ügyekben szereplô jogos érdekekutólagos bírósági mérlegelése is.

Az információhoz való hozzájutás egyébjogi szabályaival, elsôsorban az Atv. foga-lomrendszerével az elmondottakat össze-vetve azt találjuk, hogy a mondott Ptk.-ren-delkezés különbözô hatással van az Atv.-ben leírt passzív, illetôleg aktív információ-szolgáltatásra. Mivel az üzleti titokmegszerzése önmagában nem minôsülhetjogsértésnek, az üzleti titok kiadása egyesügyfeleknek, egyedi ügyekben, kérelemre,a passzív információszolgáltatáshoz való jo-guk érvényesítéseként nem lehet üzleti ti-toksértés. Más a helyzet az aktív információ-szolgáltatással, ami nyilvánosságra hozatal-nak minôsülhet, ezért ahhoz a jogosulatlan-



ságot kizáró valamilyen jogszabályi felhatal-mazás szükséges, vagy esetlegesen olyanszituáció, amikor a nyilvánosságra hozataltmegfelelô jogos érdekek indokolják.

A polgári jogi titokvédelem az üzleti tit-kot csak a személyhez fûzôdô jogok köré-ben szabályozza, általános vagy egyéb kár-térítési szabályokat nem fogalmaz meg.Ugyanakkor a személyhez fûzôdô jogokkörén belül az üzleti titkot jól elkülöníti aszorosabb értelemben vett személyestitokkörtôl, amelyett a levéltitok reprezen-tál. Élesen kettéválik a két titokfajta szabá-lyozása egy szakaszon belül is: a „személy-hez fûzôdô jogot sért, aki a levéltitkot meg-sérti” kifejezés ugyanis arra utal, hogy a le-véltitok esetében már a titok birtokáhozvaló jogosulatlan hozzájutás is jogellenes.

Figyelembe kell még vennünk az üzletititoknak a versenyjogban található szabálya-it is, lévén, hogy az üzleti titokkal kapcsola-tos jogvitákban gyakran hivatkoznak rájuk.Álláspontunk szerint az elôzôekben az üzle-ti titokkal és a közérdekû adatok hozzáfér-hetôségével kapcsolatos jogági külön-bözôséggel kapcsolatban elmondottak vo-natkoznak a gazdasági jog területére tartozóalábbi szabályokra is, ahogyan az már a Ver-senytörvény (1996. évi LVII. tv. — Vt.) hatá-lyának meghatározásából is kiderül:

„1. §

E törvény hatálya kiterjed a természetes és ajogi személynek, valamint a jogi személyi-ség nélküli gazdasági társaságnak — ideért-ve a külföldi székhelyû vállalkozás magyar-országi fióktelepét is a VI. fejezetben szabá-lyozott magatartások kivételével — (a to-vábbiakban az elôzôek együtt: vállalkozás)a Magyar Köztársaság területén tanúsítottpiaci magatartására, kivéve, ha törvényeltérôen rendelkezik. E törvény hatálya alátartozik továbbá — a II-III. fejezetekbenszabályozott magatartások kivételével — avállalkozás külföldön tanúsított piaci maga-

tartása is, ha annak hatása a Magyar Köztár-saság területén érvényesülhet.”

Az üzleti titok és a vele kapcsolatos tila-lom meghatározása a Vt.-ben a Ptk. kom-mentárjában található fogalomnál lényege-sen szûkebb:

„4. §

(1) Tilos üzleti titkot tisztességtelen módonmegszerezni vagy felhasználni, valamint jo-gosulatlanul mással közölni vagy nyilvá-nosságra hozni.

(2) Üzleti titok tisztességtelen módon valómegszerzésének minôsül az is, ha az üzletititkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele— a titok megszerzése idején vagy aztmegelôzôen — bizalmi viszonyban vagyüzleti kapcsolatban álló személyközremûködésével szerezték meg.

(3) E törvény alkalmazásában

a) üzleti titok a gazdasági tevékenység-hez kapcsolódó minden olyan tény, in-formáció, megoldás vagy adat, amelynektitokban maradásához a jogosultnak mél-tányolható érdeke fûzôdik, és amelynektitokban tartása érdekében a jogosult aszükséges intézkedéseket megtette;

b) bizalmi viszony különösen a munka-viszony, a munkavégzésre irányulóegyéb jogviszony és a tagsági viszony;

c) üzleti kapcsolat az üzletkötéstmegelôzô tájékoztatás, tárgyalás, ajánlat-tétel akkor is, ha azt nem követiszerzôdéskötés.”

Egyrészrôl tehát egyes adatok, informá-ciók üzleti titokká minôsítéséhez a titokgaz-da elôidejû tevékenységére is szükség van:mielôtt az adatot, információt bárkinek, ide-értve a hatóságokat is, továbbadná, megkell tennie a szükséges intézkedéseket a ti-tok megôrzése érdekében. Ez lehet pld. atitkos információrészek leválasztása, külön



kezelése a nem titkos részektôl, vagy az üz-leti titok egyértelmû feltüntetése, adott eset-ben annak megadásával, hogy miértfûzôdik a titokban tartáshoz méltányolhatóérdeke, hiszen ez adott esetben a titkotkezelô hatóság mérlegelésének tárgya kellhogy legyen.

Továbbmenve, a versenyjog szerint iscsak az jogellenes, ha az üzleti titkot tisztes-ségtelen módon szerzi meg valaki, vagy jo-gosulatlanul közli mással, illetôleg hozzanyilvánosságra. Álláspontunk szerint a ver-senyjog és a polgári anyagi jog összehan-golt alkalmazása a Vt.-nek azt az értelmezé-sét diktálja, hogy míg a mással történô jogo-sulatlan közlésnek és jogosulatlan nyilvá-nosságra hozatalnak bárki alanya lehet, atisztességtelen megszerzést csak versenyjo-gi jogalanyok követhetik el, összhangban aVt. hatályának meghatározásával.

6.4.1. AZ ADATVÉDELMI BIZ-TOS ÁLLÁSFOGLALÁSAI AZ ÜZLETI TITOKKAL KAPCSOLATBAN

Az Adatvédelmi Biztos számos állásfog-lalása elemzi az üzleti titoknak és a közér-dekû adatokhoz, azon belül is a környezet-védelmi adatokhoz való hozzáférés jogá-nak a kapcsolatát. Az állásfoglalásokban bi-zonyos fejlôdési trend figyelhetô meg: azeseti elhatárolástól egyre inkább az általá-nos elvi elhatárolás kikristályosodása feléhaladnak.

Jól érzékelteti ezt a Országos Munkabiz-tonsági és Munkaügyi Fôfelügyelôségvezetôjének 1996 novemberében írt425/A/96 számú állásfoglalás bekezdése(Lásd a 22. táblázatot)

Az Adatvédelmi Biztos elsô, 1995-96. éviösszevont beszámolója is foglalkozik már akérdéssel „Információszabadság versus üz-leti titok” cím alatt (Lásd a 23. táblázatot).

Megjegyezzük, hogy az 1996-ban publi-kált állásfoglalás természetesen még nemveszi figyelembe az új versenytörvény ár-

nyaltabb megfogalmazását. Ez a korai állás-foglalás arról az elvi alapról indul ki, hogymindkét jogot a lehetôség szerint egyenlôvédelem illeti meg, egyes esetekben azon-ban a közérdek meg kell hogy elôzze az üz-leti titokban megnyilvánuló magánérdeket.Fontos megkülönböztetés ez, mégpedignem a korábbi szocialista jog mechanikusalá-fölérendeltségi viszonyát teremti újra akétféle jog között, hanem a felelôs, minden-ki számára átlátható és ellenôrizhetô üzletiélet kialakítása mellett foglal állást.

Ugyancsak az 1995-96-os éves jelentés-ben rögzít az Adatvédelmi Biztos egy másikigen fontos eseti elhatárolási elvet: ajogsértô gazdasági vállalkozás nem hivat-kozhat sikerrel üzleti titkainak védelméreannak érdekében, hogy jogsértésére tágabbkörben, az üzletfelei, a vevôköre, a lakó-környezete és a közvélemény elôtt ne de-rülhessen fény (Lásd a 24. táblázatot).

1997-ben az Adatvédelmi Biztos egykörnyezetvédelmi felügyelôségen tett el-lenôrzése tanulságaként éppen a környe-zetvédelmi ügyekre nézve foglal úgy ál-lást, hogy az eseti (és egy-egy adott eset-ben eltérô) döntések jogbizonytalanság-hoz vezethetnek, ezért ezekben azügyekben a közérdekû adatokhoz valóhozzáférés minden esetben meg kell hogyelôzze az üzleti titokkal kapcsolatos érde-keket (Lásd a 25. táblázatot)

Ugyancsak a környezetvédelmi ügyek-kel kapcsolatos az a nagy port felvert eset,amelynek során a közérdekû adat és az üz-leti titok ellentmondásának kérdésében ajogsértô vállalatok ügyeiben a 12 felü-gyelôség lényegében 12 különféle állás-pontot fogalmazott meg, holott ebben akérdésben, mint láttuk, az elôzô évben azAdatvédelmi Biztos egyértelmûen állástfoglalt (Lásd a 26. táblázatot).

Lényeges, immár általános elvi szintûmegállapítást találhatunk a jelentésben hi-vatkozott 778/A/1997. számú állásfoglalásszövegében (Lásd a 27. táblázatot).





Az üzleti titok és rokonai (az adótitok, a banktitok, a vámtitok) a személyes adathoz ha-sonlóan a magánszféra jogi védelmét szolgáló intézmények. Ütközésük az információsza-badsággal az Adatvédelmi Biztos másfél éves mûködése során a valóban fogós kérdésekegyike volt. A méltánylandó gazdasági érdekek mellett e titokfajták képlékeny jogi meg-határozása is nehezítette az Adatvédelmi Biztos állásfoglalását az olyan kérdésekben pél-dául, hogy miként kell kezelnie az Állami Vagyonkezelô és Privatizációs Rt.-nek (ÁPV Rt.)a saját gazdálkodásával, valamint a privatizációval kapcsolatos adatokat. A törvény meg-fogalmazása szerint üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyantény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnakméltányolható érdeke fûzôdik.

Ezért is kerestük azt a keskeny, de járható ösvényt, mely e két egyaránt védendô jog közötthúzódik. Állásfoglalásunkban leszögeztük: ahhoz, hogy az állami vagyon értékesítése sorána törvényesség és a gazdaságosság szempontjai valóban érvényesüljenek, az érintetteknekakkor is el kell tûrniük a nyilvánosság vizslatását, ha ez üzleti titkaik egy részének felfedé-sével jár. A privatizációs folyamatok átláthatósága és ellenôrizhetôsége ugyanis mint közér-dek megelôzi az üzleti titok védelmének magánérdekét. (528/A/1996)

23. TÁBLÁZAT

Hasonlóképpen járatlan úton haladtunk, amikor arra kellett válaszolnunk, vajon nem sérti-e a gazdasági vállalkozás üzleti titkait, ha egy közigazgatási szerv törvénysértést megállapí-tó határozatát közzéteszik. Állásfoglalásunk lényege az volt, hogy a gazdálkodó szerveze-tek jogszerû mûködésének ellenôrzésére hivatott hatóságok által lefolytatott vizsgálati ered-mények közérdekû adatok. A törvényt megsértô üzleti vállalkozás azért nem hivatkozhatilyenkor az üzleti titokra, mert az üzleti titok jogintézménye a tulajdonos, a piaci versenyvédelmére szolgáló eszköz, mely nem nyújthat menedéket a piac törvényszegô szereplôiszámára. (425/A/1996)

24. TÁBLÁZAT

„Az üzleti titok és a közérdekû adatok megismerhetôsége közötti konfliktust az teszi nehe-zen feloldhatóvá, hogy nincs minden esetre eleve adott válasz, az Ön kérdése pedig általá-nos szinten fogalmazódott.“

22. TÁBLÁZAT



Két újságíró panasza alapján indult az az eljárás, amelynek tárgya a környezetszennyezésmiatt kiszabott bírságokkal kapcsolatos adatok nyilvánossága volt. A két beadványozó23

elôzôleg megkereste az ország 12 környezetvédelmi felügyelôségét, tájékoztatást kérve az1997-ben beszedett környezetvédelmi bírságok összegérôl, felhasználásáról, a megbírságoltcégekrôl. Kérésüket csupán egy felügyelôség teljesítette maradéktalanul, a többi az érintettcégek jó hírnevére, illetve üzleti titkaira hivatkozva tagadta meg részben vagy egészben atájékoztatást. Az ügy kivizsgálását követô ajánlásban megállapítottuk, hogy a vállalkozásokjogszerû mûködésének ellenôrzésére hivatott hatóságok elmarasztaló határozata közérdekûadat. Különösen igaz ez a környezetvédelem területén. A hatályos jogszabályok elôírásaitmegsértô, a környezetet esetleg súlyosan károsító tevékenységekkel kapcsolatos informáci-ók nemcsak azért „minôsítetten közérdekû” adatok, mert hatásaik országhatárokra tekintetnélkül mindenkit sújthatnak, a még meg sem született generációkat is ideértve, hanem mertaz esetek jelentôs hányadában visszafordíthatatlan károkat idéznek elô. A nyilvánosságvisszatartó erejének tehát itt fokozott jelentôsége van. Az ajánlás kimondja, hogy az ország12 felügyelôsége, valamint a Környezetvédelmi Fôfelügyelôség rendszeresen tegye közzé,illetve tegye hozzáférhetôvé bárki számára a környezetkárosításban, illetve környezetszeny-nyezésben elmarasztalt cégek listáját, a szennyezés fajtáját, a kiszabott bírság mértékét.(778/A/1997)

26. TÁBLÁZAT

Nem ellentétes az Atv. közérdekû adatok nyilvánosságát elôíró rendelkezése valamint a Ptk.83. § (2) bekezdésébe foglalt szabály sem. Ez utóbbi elôírja, hogy „a nyilvántartott adatok-ról tájékoztatást — az érintett személyen kívül — csak az arra jogosult szervnek vagy sze-mélynek lehet adni”. Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabálybanmeghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy kezelésében lévô közérdekû ada-tok megismerésére ugyanis az Atv. 19. § (3) bekezdése ad mindenki számára jogot, amikorkimondja: az említett szerveknek lehetôvé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévôközérdekû adatokat bárki megismerhesse. Amennyiben az Atv.-ben foglalt korlátozásokegyike sem áll fenn, és a közlés nem sérti senkinek (az Atv. értelmében: egyetlen természe-tes személynek sem) a személyes adatok védelméhez fûzôdô jogát, úgy a közigazgatásiszerv kezelésében lévô adatok megismerésére a törvény erejénél fogva bárki jogosult. Ezterôsítik meg a Környezetvédelmi Törvény idézett szabályai is (Kvtv. 12. §).

27. TÁBLÁZAT

„Az adatközlés során további problémát okoz a közérdekû adat és az üzleti titok elhatáro-lása. Ezért az adatszolgáltatás többnyire a hivatal eseti döntéseitôl függ. Álláspontunk sze-rint a környezet megóvásához fûzôdô társadalmi érdek miatt a környezetszennyezésre és akörnyezet állapotára vonatkozó adatokhoz való szabad hozzáférés elsôbbséget élvez az üz-leti titok és a cégek jó hírnevének megôrzésével szemben.“ (761/H/1997)

25. TÁBLÁZAT

6.5. Szerzôi jog, szabadalmi jog

A szerzôi jognak témánk szempontjábólviszonylag kisebb jelentôsége van, mivel aztöbbnyire mûvészeti alkotásokat vonatkozószabályoz. Mûszaki alkotásként csupán azolyan mûszaki létesítmény részesül az épí-tészeti alkotásokhoz hasonló védelemben,amely önálló, eredeti mûszaki eljárás (pld.közúti híd, vízierômû stb.) terve, vagy vala-mely ipari üzem (üzemrész) teljes gépi be-rendezésének eredeti, egységes megoldása.Ha egyszer a szerzô a mûvét nyilvánosság-ra hozta, azaz a felhasználási szerzôdéstmegkötötte, már csupán a felhasználáshozkell a szerzô hozzájárulása.

A témánk szempontjából lényegesebbiparjogvédelmi, azon belül is a szabadalmijogi szabályozás még kevésbé korlátozza azinformációk kiadását, illetôleg megismeré-sét. Ahogy a találmányok szabadalmi oltal-máról szóló 1995. évi XXXIII. törvény(Sztv.) preambuluma is aláhúzza, a szabá-lyozás éppen azt a célt szolgálja, hogy akorszerû technikai megoldások minél job-ban elterjedhessenek — s ezenközben per-sze a feltalálók erkölcsi és anyagi védelmeis megvalósulhasson. A törvény tehát nemzárja ki a szabadalmi oltalom alatt álló infor-mációk megismerését, sôt, a szabadalmi be-jelentést közzé is teszik (Sztv. 70. §), hogyarra vonatakózóan az iratok tanulmányozá-sa után (53. §) bárki észrevételt tehessen(71. §). Természetesen a törvény a szabadal-mi oltalom körén belül (Sztv. 19. §) igyek-szik a lehetô legteljesebben biztosítani aszabadalom jogosultjának kizárólagosságáta találmány hasznosítására. E célt szolgáljáka találmány- és szabadalombitorlás komolypolgári jogi (Sztv. 34-36. §§ és Ptk. 87. §) ésbüntetôjogi (Btk. 329. §) következményei is.

Az iparjogvédelmi szabályozás szerkeze-te a fentiek szerint tehát szoros rokonságotmutat az elôzô pontban ismertetett általá-nosabb polgári jogi védelemmel: az infor-máció megszerzése nem vonhat maga utánszankciót, és egyáltalán nem is jelent jog-sértést, csupán az információnak az olyan

felhasználása, amely az információ tulajdo-nosának vagyoni érdekeit sérti.

6.6. A polgári jogi alapútitokvédelemhez és akörnyezeti adatokhozzáférhetôségéhezfûzôdô érdekek összeegyeztetésére tettkísérletek

Bár a két érdek egymáshoz való viszo-nya a nemzetközi jogi háttér és az alkotmá-nyos alapok ismeretében egyértelmûen alá-fölérendelt, mind a nemzetközi jog, mindújabb hazai jogszabályaink megkísérelnekolyan rendelkezéseket hozni, amelyek azüzleti szféra érdekeit is a lehetô legmessze-menôkig szem elôtt tartják. A vízgazdálko-dási adatok nyilvánosságával foglalkozó fe-jezetben ezzel kapcsolatban kiváló példák-ra tudtunk rámutatni.

A környezeti hatásvizsgálatról szóló20/2001. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 6. § (2)e) pontja szerint, ha az elôzetes tanulmánykötelezô tartalmát képezô valamely adat azállam- vagy szolgálati titkok körébe tarto-zik, annak a felügyelôséggel való megisme-rtetésére az államtitokról és a szolgálati ti-tokról szóló törvény rendelkezéseit kell al-kalmazni. Az ilyennek minôsülô, valamint akérelmezô által üzleti titoknak minôsítettadatokat a kérelmezônek eszerint megjelöl-ve, elkülönítve kell csatolnia, és a nyilvá-nosságra kerülô tanulmányban olyan infor-mációkkal kell ôket helyettesítenie, ame-lyek a tevékenység várható környezeti ha-tásainak megítélését lehetôvé teszik.

A Legfelsôbb Bíróság a BH 1990. 176.szám alatt közölt eseti döntésében az infor-máció nyilvánosságához fûzôdô közérdekés a különbözô szakmai érdekek által diktálttitokvédelem között a következôk szerintkeresett egyensúlyt (Lásd a 28. táblázatot).





Az alperes az MT-nél 1988-ban végzett pénzügyi ellenôrzés teljes anyagának a felperesi fo-lyóirat részére való kiadását megtagadta, és az ennek teljesítése érdekében elôterjesztett ke-resetnek is az elutasítását kérte. Az MT a perbe beavatkozott, és ugyancsak a kereset eluta-sítását kérte. Az elsôfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítélete indoklásában megállapítot-ta: az alperest mint pénzügyi ellenôrzést végzô szervezet a hivatalból tudomására jutott ada-tok tekintetében az 1979. évi II. törvény 64/B. §-ának (1)-(3) bekezdései értelmébentitoktartási kötelezettség terheli, ezért a kérdéses vizsgálati anyag kiadását jogszerûen tagad-ta meg. Rámutatott az elsôfokú bíróság arra is, hogy a sajtóról szóló törvény alapján a fel-peres csak a pénzügyi vizsgálat által érintett intézménnyel, az MT-vel szemben léphet fel tá-jékoztatás iránti igénnyel.

Az elsôfokú ítélet meghozatalát követôen a felperesi folyóirat 1989. júliusi számában köz-lemény jelent meg. Az újságcikk egyebek mellett arról tájékoztat, hogy az alperesellenôrzési fôosztálya 1989. júliusában elkészítette jelentését az MT 1988. évi pénzügyi-gazdasági ellenôrzésérôl. A jelentés 60 gépelt oldal terjedelmû, és 37 oldalas példatár egé-szíti ki. A cikk így fejezôdik be: „Szerkesztôségünk nem sértett törvényt, amikor a birtokunk-ba jutott dokumentumot ismertette, miután annak hitelességérôl meggyôzôdött. A közel 100oldalas revizori szakanyagot azonban nem közli teljes terjedelmében. A témával foglalkozószakembereknek viszont felajánljuk azt, hogy szerkesztôségünkben elolvashatják, jegyzetel-hetik a teljes szöveget.”

Az Egyesült Nemzetek Közgyûlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott, Ma-gyarországon az 1976. évi 8. tvr.-rel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyez-ségokmányának 19. cikke a következôkrôl rendelkezik. Mindenkinek joga van a szabad vé-leménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra va-ló tekintet nélküli — szóban, írásban, nyomtatásban — keresésének, megismerésének és ter-jesztésének a szabadságát is. E jogok gyakorlása különleges kötelezettségekkel ésfelelôsséggel jár. Ennélfogva bizonyos korlátozásoknak vethetô alá, ezek azonban csakolyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít, és amelyek mások jogainakvagy jó hírnevének tiszteletben-tartása, illetôleg az állambiztonság vagy a közrend, a köz-egészségügy vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.

Az Átpt. csak a pénzügyi ellenôrzést végzô szervezetet (és alkalmazottját) kötelezi titoktar-tásra a vizsgálat során tudomásukra jutott adatok tekintetében. Ilyen speciális titoktartási kö-telezettség az ellenôrzéssel érintett szervezetet vagy személyt — a perbeli esetben az MT-t— nem terheli. Helyesen foglalt állást ezért az elsôfokú bíróság abban a kérdésben, hogy aszükséges információ megadását a felperes a beavatkozótól igényelhette volna. Amennyi-ben az MT a St. 4. §-a (1) bekezdésében meghatározott valamelyik okra hivatkozva megta-gadja a szükséges felvilágosítások megadását, úgy a bíróság — az St. 19. § (2) bekezdésé-nek alkalmazása keretében — a vizsgálati anyag elemzése alapján dönt az igény alapossá-gáról. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 700/1989. sz.)

28. TÁBLÁZAT



A közérdekû adatok nyilvánossága és az üzleti titok védelme nálunk is — miként mindenországban, ahol az információszabadságot meghonosították — folytonos konfliktusban állegymással. Míg Magyarországon a természetes személyek személyes adatait alkotmányosvédelem illeti meg, a gazdálkodó szervezetek mûködésével kapcsolatos adatokat nem. AzAlkotmány csupán annyit mond, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz valójogot, valamint hogy mindenkit megillet a jó hírnévhez való jog.

(…)

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tör-vény szerint üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, infor-máció, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolhatóérdeke fûzôdik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedése-ket megtette. Az üzleti titok (és ennek speciális esetei: a gazdálkodó szervezetekkel kapcso-latos banktitok, adótitok, stb.) védelmérôl a Polgári törvénykönyvön kívül számos továbbitörvény rendelkezik. A Büntetô törvénykönyv az üzleti titok megsértése esetén akár három-évi szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetôvé teszi.

A közérdekû adat és az üzleti titok konfliktusát egyes területeken sikerült megfelelô törvé-nyi szabályozással feloldani. Erre jó példa a közbeszerzésekrôl szóló 1995. évi XL. törvény,amely a közpénzek felhasználása átláthatóságának és széles körû nyilvánosellenôrizhetôségének érdekében a közbeszerzési eljárás nyilvánosságát írja elô. Hasonló-képpen örvendetes, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény szerinta frekvencia-hasznosítási szerzôdések adatai szintén nyilvánosak.

A törvények közötti összhang hiánya más területeken ugyanakkor több gondot is okoz.Elsôként említendô, hogy az információszabadság mint alkotmányos jog határainak bizony-talanságát eredményezi. Másrészt — ahogy az elmúlt évek tapasztalatai mutatják — folya-matosan nehéz dilemma elé állítja az ilyen adatokat nagy számban kezelô állami, önkor-mányzati és egyéb közfeladatot ellátó szerveket, melyek mind az üzleti titok jogosulatlannyilvánosságra hozatalával, mind pedig az adatszolgáltatás jogosulatlan megtagadásávalpolgári és büntetôjogi szankciók alkalmazását kockáztatják.

Az Adatvédelmi Biztosnak az ilyen konfliktusos esetekben megfogalmazott állásfoglalá-sai úgy foglalhatók össze, hogy azok a magánvállalkozók és gazdálkodó szervezetek,akik vagy amelyek az állammal vagy önkormányzattal bármiféle üzleti kapcsolatba ke-rülnek, kötelesek üzleti titkaik nyilvánosságra kerülését eltûrni, mégpedig olyan mérté-kig, hogy a közvagyonnal való gazdálkodás, a közpénzek felhasználása ellenôrizhetô le-gyen. Ezért kell nyilvánosságra hozni a privatizáció, a koncesszió, a közbeszerzés kere-tében kötött szerzôdéseket, az állam által nyújtott valamennyi kedvezményt, pályázatijuttatást, vagyoni elônyt.

29. TÁBLÁZAT

Az adatvédelmi országgyûlési biztos1998-as éves jelentésében „Közpénzek ésüzleti titok” cím alatt egyebek között szin-tén felsorol néhány példát a két érdek ösz-szehangolására tett jogalkotói kísérletekközül (Lásd a 29. táblázatot).



Jóllehet az eddig tárgyalt joganyagbólcsupán a vízgazdálkodási fejezetben idé-zett Vízh. 22. § (2) bekezdése utal az ada-tok hitelességére, a két jogágazatfejlôdése egyre inkább felveti a hitelességkérdését mindenfajta adatszolgáltatás vo-natkozásában. A Vízh. nem definiálja a hi-telesség fogalmát, ezért azt más jogágak-ban pontosan körülírt hitelesség-fogal-makból kell összeállítanunk.

A hitelesség fogalma a magyar jogbanszámos vonatkozásban felmerül, s ezekközül legalább három vonatkozás fontoslehet számunkra a jelen vizsgálódás soránis. A polgári eljárásjogi bizonyítékok kö-zött, az okiratok bizonyító erejével kap-csolatban (ehhez kapcsolódik a közje-gyzôi hitelesítés is); a földjogi államigaz-gatásban az ingatlan-nyilvántartás közhi-telessége kapcsán24; végül pedig,jelentôsen eltérô szemlélettel, a mérés-ügyben is. További Vjogágazatok, ame-lyekben a hitelességnek komoly szerepevan, de ehelyütt éppen csak megemlíthet-jük ôket: a gazdasági jog, a cégjog és ter-mészetesen a nemzetközi jog. Miután át-tekintettük a magyar jog szóba jöhetô hi-telesség-fogalmait, megkíséreljük össze-foglalni releváns elemeiket. Ezzelösszefüggésben térünk ki arra, hogy jog-rendszerünk milyen lépéseket tett az ada-tok hitelességének védelme érdekében.

7.1. Közhitelesség az ingatlan-nyilvántartásban

A környezetvédelem és különösen a víz-gazdálkodás területén elôforduló különfélenyilvános listák, regiszterek szempontjábóllegfontosabb hitelesség-fogalom az ingat-lan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI tv.(a továbbiakban Itv.) 5. §-ában részletesendefiniált közhitelesség. Ez tartalmát tekint-ve nem más, mint egy kétirányú vélelem: azingatlan-nyilvántartásba jogerôs határozat-tal bejegyzett jogok alapján — ellen-kezôjének bizonyításáig — általában vélel-mezni kell, hogy a bejegyzett jog vagy tényaz ott szereplô jogosultakat illeti meg,illetôleg a nem bejegyzett jogok vagy té-nyek nem illetik meg ôket, és rajtuk kívülsem illetnek meg senkit. A vélelem eljárás-jogilag bizonyítási terhet jelent: ennekmegfelelôen az, aki a vélelemmel szembenjogot akar érvényesíteni, kétséget kizáróanbizonyítani köteles, hogy a vélelmezett jogvagy tény nem áll fenn. Amennyiben eznem sikerül teljes mértékben, tehát bizony-talanság esetén is, a vélelem érvényesül.

Az Ingatlan-nyilvántartási Törvénybenlefektetett közhitelesség vélelme olyanerôs, hogy még a valóságos jogi helyzettelszemben is érvényesülhet, ha a jogosult jo-gosultságát jóhiszemûen szerezte, azaz azingatlan-nyilvántartásban bízva ellenértékfejében tett szert rá. Ez a környezetvédelmiés vízgazdálkodási nyilvántartások eseté-

7. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási adatok hitelessége

7 . A K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I É S V Í Z G A Z D Á L K O D Á S I A D A T O K H I T E L E S S É G E


ben természetesen nem érvényesülhet en-nyire erôsen, ehhez kifejezett jogszabályirendelkezés kellene.

A közhitelesség az elôzô bekezdések-ben részletezett vélelmeken túlmenôen aztis jelenti, hogy senki sem hivatkozhat arra,hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzettjog, feljegyzett tény vagy átvezetett adatfennállásáról nem tudott. Ez a sajátosság vi-szont adott esetben már a környezetvédel-mi és vízjogi nyilvántartásokra is igaz.

7.2. A polgári eljárásjogközokirat-fogalma

A polgári perrendtartásban (1952. évi III.törvény, a továbbiakban: Pp.) és általában apolgári jog gyakorlatában széles körbenhasznált közokirat-fogalom álláspontunkszerint nagy mértékben rokonítható a köz-igazgatási jog közhitelesség- illetve hiteles-ség-fogalmával. A Pp. 195. § (1) és (2) be-kezdése szerint az olyan okirat, amelyet bí-róság, közjegyzô vagy más hatóság illetveközigazgatási szerv ügykörén belül a meg-szabott alakban állított ki, mint közokirat,teljes mértékben bizonyítja a benne foglaltintézkedést vagy határozatot, továbbá azokirattal tanúsított adatok és tények valósá-gát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilat-kozat megtételét valamint annak idejét ésmódját. Ugyanilyen bizonyító ereje van azolyan okiratnak, amelyet más jogszabályközokiratnak nyilvánít.

Az eredeti közokiratéval azonos bizonyí-tó ereje van a közokiratról — általábanmûszaki vagy vegyi úton — készült felvé-telnek (fénykép, film, hang stb.), s úgyszin-tén az eredeti okiratról bármely adathordo-zó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útjánkészült okiratnak, ha a felvételt, illetôleg azokirat másolatát bíróság, közjegyzô vagymás hatóság, vagy ezek ellenôrzése mellettmás szerv készítette. Ugyancsak az eredeti-vel megegyezô bizonyító ereje van az okiratmegôrzésére hivatott szerv (pld. levéltár)által, vagy annak ellenôrzése mellett készí-

tett felvételnek vagy okiratnak, végül a köz-okiratot kiállító vagy az annak ôrzésére hi-vatott szerv által a felvétel (vagy adathordo-zó útján nyert adatok) alapján készített ki-adványnak.

A közokirat hitelességének tartalmi ele-mét a közhiteles bejegyzéshez hasonlóanabban ragadhatjuk meg, hogy vélelmet ke-letkeztet a benne foglalt tény, adat valódi-ságára vonatkozóan. A közokirattal szem-ben, csakúgy, mint a közhiteles bejegyzés-sel szemben van helye bizonyításnak,azonban a törvény e bizonyítást kizárhatjavagy korlátozhatja is.

A közjegyzôkrôl szóló 1991. évi XLI. tör-vény 136. és 137 §-ai a hitelesség tanúsításá-nak (tanúsítvány kiadásának) eljárását rész-letezik: azt, hogy a közjegyzô mikor hitele-síthet okiratokat, illetve hogy a hitelesítésizáradékban mit kell feltüntetnie.

Ennek a hitelességi megközelítésnek isfelhasználhatjuk bizonyos elemeit a kör-nyezetvédelmi és vízügyi adatszolgáltatáshitelességének vonatkozásában, hiszenezen a területen is elképzelhetô, hogy a ha-tóságok megfelelô elôírt formában (az Áe.-nek a hatósági bizonyítványra vonatkozószabályait követve) tanúsíthatják meghatá-rozott környezeti vagy vízgazdálkodásiadatok fennállását.

A környezetvédelmi vagy vízgazdálkodá-si szervek által végzett egyszerû adatszolgál-tatás ezzel szemben nem minôsül közokiratkiadásának, hiszen bár közigazgatási szervügykörén belül adták ki az adatot, hiányoz-nak a közokirattá válás alaki feltételei, ame-lyek például egy határozatban vagy egy ha-tósági bizonyítványban megvannak.

7.3. Hitelesség a mérésügyben

A mérésügyrôl szóló 1991. évi XLV. és avégrehajtására kiadott 127/1991. (X.9.)Korm. rendelet a mérésekkel kapcsolatbanadja meg a hitelesség fogalmát. Eszerint aza mérés hiteles, amelyet hiteles mérô-



eszközzel hajtottak végre, a mérôeszközpedig akkor hiteles, ha azt a mérésügyiszervek hitelesítették. A hitelesítés az eta-lonnal, azaz olyan mérôeszközzel való ösz-szevetés útján történik, amelyet kifejezettenaz adott mennyiség mértékegységének rep-rodukálására, fenntartására hoztak létre éstartanak fenn.

A mérésügyi hitelesség-fogalom tanulsá-gos számunkra: azt mutatja, hogy a jogalko-tó ugyanazt a fogalmat más-más jogágbanegészen más értelemben használhatja, mégakkor is, ha a fogalomhasználatok közöttbizonyos rokonság azért megállapítható. Akörnyezetvédelmi vagy vízgazdálkodásiadatok vonatkozásában, amennyiben mértadatokról van szó, ez a hitelesség-fogalomis releváns lehet.

7.4. Hitelesség-fogalom akörnyezetvédelmi és vízgazdálkodási adatszolgáltatás számára

A fentiek alapján álláspontunk szerint akörnyezetvédelmi és vízgazdálkodási adat-szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatbana hitelesség kérdése két formában merülhetfel: vagy úgy, hogy maga a jogszabály utal ahitelességre, ahogyan azt a Vízh. teszi, vagya Pp. vagy az Áe. elôzô pontokban idézettszabályainak az alkalmazásával.

Ilyen esetekben a környezetvédelmi és avízgazdálkodási adatoknak is:

• hitelesnek kell lenni, az adatok bejegy-zésének és kezelésének a jogszabályok-ban, vagy ezek hiányában a szakmaigyakorlatban elôírt garanciális eljárásiforma alaki és tartalmi követelményeiszerint;

• nyilvánvalóan hitelesnek kell lenniük ahasznált mérôeszközök és a szabványosmérési, mintavételezési módszerek te-kintetében;

• végül hitelesnek kell lenniük olyan ér-telemben is, hogy az ezzel megbízottszervek által szolgáltatott adatokategyes hatósági eljárásokban valósnakkell elfogadni, amíg ennek ellenkezôjétbe nem bizonyítják.

7.5. A hitelesség, és azállamigazgatási szervfelelôssége az adatszolgáltatásért

A hitelesen vagy közokirati formában(határozatban, hatósági bizonyítványban)szolgáltatott környezetvédelmi és vízgaz-dálkodási adatokért a hatóságok nagyobbfelelôsséget vállalnak, hiszen az ilyen ada-tokat az ügyfél hatósági eljárásokban, pol-gári jogviszonyokban úgy használhatja föl,hogy azok eredetiségét a hatóságok vagy aszerzôdô felek nem kérdôjelezhetik meg. Afelelôsség megnövekedett volta mennyiségiés minôségi összetevôkbôl áll.

Egyrészt a hiteles információt az ügyféleleve azért kéri, mert azt szélesebb kör-ben fel kívánja használni, nem csupán asaját céljaira. A hiteles információvalszemben a minôségi követelmények is na-gyobbak: az adat vagy információ elôál-lításának, kiadásának meghatározott eljá-rását a jogalanyok joggal tekintik mintegyaz adatok valósághûsége, megbízhatóságatöbbletgaranciájának.

Az adatok minôségével kapcsolatos ki-fogások, kártérítési igények esetén az ál-lamigazgatási szervnek a Ptk. 349. §-ábanmeghatározott többletfeltételek mellett aPtk. 339. §-ában meghatározott általánosgondossági zsinórmérce követelményeinekkell megfelelnie: ha bizonyítja, hogy azadatok összegyûjtése, feldolgozása és to-vábbítása során úgy járt el, ahogy az adotthelyzetben általában elvárható, akkor men-tesül a felelôsség alól.



Más a helyzet akkor, ha a hatóság olyanadatokat, információkat szolgáltat,amelyekre az Atv. és az irányadó joggya-korlat alapján nem lenne köteles, és ezértaz adatszolgáltatást szerzôdéses viszony ke-retében végzi. Ekkor az általános,

szerzôdésen kívüli károkozás szabályain kí-vül a felelôssége a szerzôdéses alapúfelelôsséggel is kiegészül a Ptk.-nak a kése-delemre és a szavatosságra vonatkozó sza-bályai alapján.



8 . A K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I É S V Í Z V É D E L M I E L J Á R Á S O K K Ö L T S É G E I


A közösségi részvétel érdemi biztosításá-nak egyik legfontosabb kérdése az, hogymennyibe kerül. Az államigazgatási eljáráshivatalos költségei az ügyfél számáraegyfelôl az eljárási illetékekbôl, másfelôlpedig az egyéb, pld. szakértôi vagy tanúbi-zonyítással kapcsolatosan felmerült költ-ségekbôl tevôdnek össze. A nem hivatalosköltségek, az ügyfél és a közösségi részvé-teli tevékenységek idôráfordítása, jogi ta-nácsadásra fordított költségei stb. a jogi sza-bályozáson, legalábbis az államigazgatásieljárásjogi szabályozáson kívül esnek.

A közösségi részvétel elsô és alapvetôelemével, az információhoz jutással kapcso-latban az Atv. 20. § (3) bekezdése és az Adat-védelmi Biztos gyakorlata kivételt teremtett.Ennek alapján a hatóságoknál meglévô,vagy olyan közérdekû adatokért, informáci-ókért, amelyeket a hatóságoknak más jog-szabályi kötelezettség alapján egyébként isbe kell szerezniük, nem állapítható meg aközléssel kapcsolatban felmerült költségetmeghaladó térítési kötelezettség.

Ugyanakkor az Adatvédelmi Biztos egyvizsgálatában azt találta, hogy szóról szóraugyanazért az adatszolgáltatásért az egyeshatóságoknál a felszámolt költségtérítések

összegében 15-szörös különbség is elôfor-dult (778/A/1997), tehát a hatóságok mégnem teljes mértékben sajátították el a vonat-kozó (egyébként egyértelmû) jogszabályirendelkezéseket.

A közösségi részvétel további elemeivel,a véleménynyilvánítással és a jogorvoslattalkapcsolatban nincsen speciális szabály: etekintetben az Áe. és az Illetékkódex általá-nos szabályai érvényesülnek.

8.1. Az államigazgatásiilleték

Az Áe. 89. § (1) bekezdésének fôsza-bálya szerint az államigazgatási eljárás költ-ségét — ha jogszabály másként nem ren-delkezik — az állam viseli. Mivel a környe-zetvédelmi és a vízgazdálkodási szabályokez alól kivételeket nem állapítanak meg,ezen eljárásokban a fôszabály maradéktala-nul érvényesül. A költségek alóli mentességnem jelenti az illetékfizetési kötelezettségekalóli mentességet, bár, mint látni fogjuk, aközösségi részvétel egyes alanyai ilyenmentességet is élvezhetnek.

8. A környezetvédelmi és vízvédelmi eljárások költségei

az ügyfelek és a közösségi részvétel alanyai számára

Az 1990. évi XCIII. törvény szerint ille-tékfizetési kötelezettség keletkezhetegyfelôl magának az államigazgatási ügy-nek a megindításával kapcsolatban, más-felôl az egyes hatósági iratokról való máso-lat vagy kivonat készítésével kapcsolato-san. Az eljárásokhoz kapcsolódó illetékszabályozása kétlépcsôs: általános és egyesügyfajták szerinti.

8.1.1. ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

Az eljárási díj az általános szabályok sze-rint a következôképpen alakul:

„28. §

(1) Az államigazgatási eljárási cselekmé-nyért e törvényben megállapított illetéketkell fizetni.

(2) Az illetékkötelezettség akkor is fennáll,ha az ügyfél a kérelmet a hatáskörrel nemrendelkezô szervhez nyújtja be, vagy ha azállamigazgatási szerv a kérelmet elutasítja.

(3) Ha ugyanabban az ügyben kérelemre újeljárás indul, az illetéket ismét meg kell fi-zetni. (…)

29. §

(1) Az elsô fokú államigazgatási eljárásért— ha e törvény melléklete másként nemrendelkezik — 1500 forint illetéket kell fi-zetni (általános tételû eljárási illeték).

(…)

(4) A melléklet az egyes államigazgatási el-járások külön illetékét az (1)-(3) bekezdés-ben foglaltaktól eltérôen szabályozza. Ha amelléklet másként nem rendelkezik, egye-bekben a törvény 30-36. §-aiban foglaltakaz irányadóak.”

8.1.2. A VÍZÜGYI HATÓSÁGIELJÁRÁS ILLETÉKE

A Melléklet XIII. fejezete szerint a víz-ügyi igazgatóságokra tartozó vízügyi ható-sági eljárások illetékei a következôképpenalakulnak:

1. Kérelemre indult eljárás illetéke

a) elvi vízjogi engedély esetén 2000 forint;

b) vízjogi létesítési és üzemeltetési enge-dély esetén, illetôleg bejelentési kötele-zettség alá tartozó — a jogszabálybanmeghatározott — ügyekben 5000 forint;

c) engedély nélkül vagy engedélytôleltérôen (megépített) vízi munka, vízi lé-tesítmény fennmaradási engedélye ese-tén 8000 forint;

d) egyéb kérelemre indult eljárás esetén5000 forint.

2. A fellebbezés illetéke:

a) e törvény eltérô rendelkezése hiányá-ban az alapeljárás illetékének kétszerese;

b) csatornabírságot megállapító határozatesetén a fellebbezéssel megtámadott bír-ságösszeg minden megkezdett 1000 forint-ja után 50 forint, de legalább 5000 forint;

c) vízkészlet-járulékot (késedelmi pótlé-kot, mulasztási bírságot, adóbírságot)megállapító határozat esetén a vitatottösszeg 6%-a, de legalább 5000 forint;

d) a vízgazdálkodásról szóló 1995. éviLVII. törvény 29. §-ának (3) bekezdésé-ben megállapított bírság kiszabása ese-tén a bírságösszeg 10%-a, de legalább5000 forint;

e) elsô fokon hivatalból indult, vagyfolytatott vízjogi kötelezettség megálla-pításával kapcsolatos egyéb, a b) és d)pontokban nem említett eljárásban ho-zott határozat esetén 3000 forint.



8.1.3. A KÖRNYEZETVÉDELMIÉS TERMÉSZETVÉDELMI HATÓSÁGI ELJÁRÁSOK ILLETÉKE

A környezetvédelmi és természetvédel-mi hatósági eljárások illetéke25 az Illetékkó-dex mellékletének XIV. fejezete alapján akövetkezôk:

1. Az alapeljárás illetéke 2000 forint.

2. A fellebbezés illetéke:

a) kérelemre indult eljárásban és a hiva-talból indult vagy folytatott eljárásbanhozott határozat elleni fellebbezés ese-tén 4000 forint;

b) veszélyeshulladék-bírságot, zajbírsá-got, légszennyezési és szennyvízbírsá-got, továbbá természetvédelmi bírságotmegállapító határozat esetén a fellebbe-zéssel megtámadott bírságösszeg min-den megkezdett 1000 forintja után 50 fo-rint, de legalább 5000 forint.

8.2. Költségmentesség, illetékmentesség

Az illetéken túlmenô költségeket az Áe.89. § (1) bekezdésének fôszabálya szerintaz állam fizeti, ez alól, amint láttuk, azügyfél kérelmére kirendelt második vagytovábbi szakértôk költségei kivételek,illetôleg jogszabály további kivételeket ismeghatározhat.

Mind az illetékek, mind pedig az egyébköltségek alól, az Illetékkódex 5. §-ábanfoglalt személyes illetékmentességen túl-menôen az államigazgatási hatóságokegyedi esetekben teljes vagy részleges költ-ségmentességet engedélyezhetnek azokszámára, akik az eljárási költséget vagy ateljes eljárási költséget nem képesek visel-ni. Ez a határozat az eljárás során módosít-ható vagy visszavonható. Ezekkel a határo-zatokkal szemben, továbbá a költségmen-

tesség iránti kérelem elutasításával szem-ben külön fellebbezésnek van helye.

Az Illetékkódex 5. § (1) bekezdése alap-ján teljes személyes illetékmentességbenrészesül egyebek között:

„(…) b) a helyi önkormányzat, (…)

d) a társadalmi szervezet, a köztestületés a közhasznú társaság, (…)

f) az alapítvány, ideértve a közalapítványt.”

Ugyanezen szakasz (2) bekezdése sze-rint „a második két szervezettípust az ille-tékmentesség csak abban az esetben illetimeg, ha a vagyonszerzést, illetôleg az eljá-rás megindítását megelôzô naptári évbenfolytatott vállalkozási tevékenységébôlszármazó jövedelme után társasági adófize-tési kötelezettsége, illetve — költségvetésiszerv esetében — eredménye után a köz-ponti költségvetésbe befizetési kötelezett-sége nem keletkezett”.

A (3) bekezdés szerint „az illetékmentes-ségnek a (2) bekezdésben meghatározottfeltétele meglétérôl a szervezet (alapítvány)vagyonszerzése esetén annak illetékkiszabásvégett bejelentésekor, államigazgatási vagybírósági eljárás esetén az eljárás megindítá-sakor írásban köteles nyilatkozni. A nyilatko-zatnak tartalmaznia kell, hogy a szervezet(alapítvány) — a vagyonszerzést, illetôleg azeljárás megindítását megelôzô naptári évbenfolytatott vállalkozási tevékenységébôl szár-mazó jövedelme után, vagy ilyen tevékeny-ség hiányában — társasági adó fizetésére, il-letve eredménye után költségvetési befize-tésre nem volt kötelezett.”

Az Illetékkódex 33. §-a az államigazgatá-si eljárások tárgyi költségmentességévelfoglalkozik. E rendelkezések közül témánkszempontjából lényeges a (2) fôszövege ésaz utána következô hosszú felsorolás egypontja, amelyek szerint:

„(2) Egyes alkotmányos jogok érvényesíté-se, illetôleg kötelezettségek teljesítése, vala-mint a társadalmi igazságosság elô-mozdítása érdekében a mellékletben és akülön jogszabályokban meghatározott ille-



tékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fog-va illetékmentes eljárások:

(…)

3. a közérdekû bejelentés, javaslat és a pa-nasz elbírálására irányuló eljárás.”

Ahogyan az alkotmányos alapok közöttláttuk, Alkotmányunk az egészséges környe-zethez és általában a környezethez való jogtekintetében határozott rendelkezéseket tar-talmaz, s mindezek alapján a környezetvé-delmi ügyekben, illetôleg az információhozjutással kapcsolatos ügyekben a tárgyi ille-tékmentesség megállapítása indokolt lehet.



9 . Á T T E K I N T É S


Az elôzô fejezetekben tárgyalt magyarjogszabályok (az ott használt rövidítésekkeljelölve) közösségi részvételi rendelkezései

az Aarhusi Egyezmény bemutatása soránmegismert rendszerben az alábbiak szerinthelyezhetôk el:

9. Áttekintés

30. TÁBLÁZAT

Az Aarhusi Egyezménynek megfelelô magyar jogszabályokösszefoglalása

1. Alapelvek

2. Definíció

3. A környezetiinformációhozjutás joga

a. A környezethez való jog és az élet-hez való jog összefüggésének éselsôdlegességének elve

b. A részvételre képesítés szükséges-ségének elve

c. A hatóságok és a közösségek közösérdekeinek elve

d. A felelôs államigazgatás elve, átlát-hatóság és elszámoltathatóság

e. Az integráció elve

f. A kommunikáció jövôbeli formái-nak alkalmazási elve

a. A hatóságok, illetôleg az informá-ciószolgáltatók köre

b. A környezeti információ

c. A nyilvánosság

d. Az érintett nyilvánosság

A. A környezeti információ rendelke-zésre állása

B. Passzív (kérelemre)

Alkotmány 70/D. §

Áe. 2. § (4) bek.

Áe 2. § (1); Kötv.Preambulum;

Kvtv. 3. §

Kötv. 2. § (1); Stv. 4. § (1)

Atv. 1. § 1. és 3.

Áe. 2. § (4), Kvtv. 97. § (3),98. § (1), 100. §; Khvr. 4. § (1)

Áe. 3. § (4); Kvtv. 4. § o., p.;Khvr. 30. § (2)

Kvtv. 49-51. §§, Sttv., Stvhr.

Alkotmány 61. § (1) bek.;Atv. 19. § (2); Stv. 4. § (1),Stv. 5. § ; Kvtv. 12. § (1), (3),51. § (1); Fvr. 17. § (5); Vhr.4. Sz. melléklet 8.1.




Az Aarhusi Egyezménynek megfelelô magyar jogszabályokösszefoglalása folytatása

a. Az érdekeltség bizonyításánakszükségtelensége

b. Az információ formája

c. Az információ szolgáltatásának ha-tárideje

d. Az információért megszabható térítés

e. Kivételek

i. Formai

a. (A hatóságnál) nem létezô informá-ció

b. Még nem kész információ

c. Túl általános vagy ésszerûtlen kérés

ii. Államérd. összef.

d. Államtitok, szolgálati titok

e. Az igazságszolgáltatás érdeke

f. Az államigazgatás érdeke

iii. Harmadik személy érdekei összef.

g. Üzleti titok

h. Szellemi tulajdon

i. Önként szolgáltatott információ

j. Környezetvédelmi érdek

A közérdek és a partikuláris érdekekmérlegelése; a kibocsátási információmindig kiadandó

Alkotmány 61. § (1) bek. (a„mindenkinek” szóhasználat);Egyezségokmány 19. Cikk 2.Pont; Áe. 41. § (1) és (2); Atv.19. § (3); Vizh. 22. § (3);Vizg. 6. § (1)

Egyezségokmány 19. Cikk 2. Pont

Atv. 20. § (1) és (2)

Atv. 20. § (1) és (3), Khvr. 4.§ (1); Vhr. 4. Sz. melléklet8.2.; Vizh. 22. § (3); Vizg. 6.§ (3); Vizr. 5. § (2); Vizny.15. §;

Kövhr. 2-4. §§; Áe. 16. § (1)és (4)

Kövhr. 2-4. §§

Egyezségokmány 19. cikk3/b. pont; Áe. 41. § (3); Atv.19. § (3) a., b., d., e; Vizny.16. §; Ttv. 3. § (1)

Atv. 19. § (3) c., f.; Ttv. 3. § (1)

Áe. 41. § (3); Atv. 19. § (5)

Alkotmány 61. § (1) bek. II.fordulat Egyezségokmány 19.cikk 3/a. pont; Svhr. 2. §

Svhr. 2. §





4. A részvételjoga

C. Aktív (az állami szervek és gazdál-kodók számára kérelem nélkül)

a. Jelentés a környezet állapotáról

b. Nyilvánosan hozzáférhetô listák,regiszterek

c. A környezetvédelmi jogszabályokszövege

d. A nemzetközi környezetvédelmikötelezettségek

e. Termékjelzés és auditing

f. Szennyezéskibocsátási és ÁtviteliNyilvántartás (PRTR)

D. Szuperaktív (veszélyhelyzet esetén)

A. Egyedi államigazgatási eljárások-ban

a. A tevékenységek listája

b. Az érintettek értesítése, idôszerûség

c. A vélemények megfelelô figyelem-be vétele

B. Normatív döntések meghozatalában

a. A jogalkotás elôkészítésében

b. A tervek, szakmapolitikák, ágazatiprogramok megalkotásában

Alkotmány 61. § (1) és (2)bek.; Kövhr. 14. §; Atv. 19. §(2); Stv. 5. §; Kvtv. 12. § (3),(4), 51. § (1), (3); Htv. 50. §;Vizr. 1. § (2) e., 2. § e., 4. §h.; Vizny. 1., 14., 15. §§

Htv. 50. § (2); Vizr. 3. § (3) j.

Kvtv. 52. §; Vizr. 5. § (1)

Fvr. 9. §, 29. § (1) és (8)

Áe. 13., 14. §§, 16. § (1), (4),18., 25. §§, 26. § (3), 27. §(1), (2), (4), 28, §, 32. § (3),36. § (2), (3), 37. § (1), 41. §;Kvtv. 93-94 §§, 97. § (2), 98.§ (1) (az Áe. ügyfelekre vonat-kozó szabályaira visszautal-va), 99. § (1) a.; Khvr. 7. § (1)-(4); Ttv. 66. §; Htv. 53. §

Khvr. 1. Sz. melléklet

Jtv. 31-32. §§ (analógiával);Kvtv. 93. § (4); Khvr. 7. § (1),30. § (1)

Áe. 43. § (2), 45., 46., és 67.§§; Kvtv. 93. § (6); Khvr. 7. §(5), 8. § (3)

Jtv. 19-20. §§; Kvtv. 43-45 §(az OKT jogkörérôl) 98. § (2) a.

Jtv. 22. § (2) bek, 56. § (utalószabály); Kvtv. 43-45 § (azOKT jogkörérôl), 98. § (2) c.,(3), (4); Vtr. 2. § (1), 3. § (3)

Azt látjuk, hogy a magyar jognak azAarhusi rendszer szinte minden eleméhezvan „rendszertanilag“ legalábbis odaillôrendelkezése. Ez nem jelenti azt, hogy ezeka rendelkezések minden esetben összhang-ban vannak a legmodernebb nemzetközijogi követelményekkel, sôt még azt sem,hogy egymással kivétel nélkül össze-

egyeztethetôk lennének. A fenti táblázatmindenesetre segítséget nyújthat a hazaijogalkalmazónak abban, hogy a közösségirészvétellel kapcsolatos esetleges gyakorla-ti problémáját, annak összefüggéseit gyor-san áttekintse, és megtalálja rá a hatályosmagyar környezetvédelmi és vízgazdálko-dási jog válaszait.





5. A jogorvos-lat joga

6. Részvételreképesítés

a. Az információs és részvételi jogo-sultságok megsértése esetén

b. A környezethez való jogok megsér-tése esetén

a. Általánosan



c. Intézményi segítség

d. Résztvevôk megkülönböztetésénekkizárása

b. Egyedi ügyekben



c. Eljárási segítséggel

d. Résztvevôk hátrányokkal sújtásának kizárása

Jtv. 43. §; Kötv. 5., 17. §§,Kövhr. 15. §; Áe 48. § 62. §(1), 72. § (1); Atv. 20. § (4),21., 27. §§

Kötv. 5., 17. §§; Kövhr. 15. §;Áe 48. § 62. § (1), 72. § (1)

Atv. 19. § (1)

Ttv. 54. §, 64. § (1), (2)

Ttv. 64. § (3)

Egyezségokmány 19. cikk 2.pont

Kvtv. 12. § (2); Khvr. 17. §

Áe. 2. § (6), 27. § (2)

Kötv. 14-15. §§; Stv. 4. § (3),11. § (1) b., 11. § (4)

Atv A személyes adatok védelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. éviLXIII. törvény

Áe Az államigazgatás általános eljárási szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény

Btk A büntetô törvénykönyvrôl szóló 1978. évi IV. törvény

Ét Az épített környezet védelmérôl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény

Fvr A felszín alatti vizekrôl szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. sz. rendelet

Htv A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény

Itv Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény

Jtv A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény

Khvr A környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.) Korm. sz. rendelet

Kötv A közérdekû bejelentésekrôl, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény

Kövhr A közérdekû bejelentésekrôl, javaslatokról és panaszokról szóló törvény végrehajtási ren-delete, a 11/1977. (III. 30.) MT sz. rendelet

Kvtv A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Környezetvé-delmi Kódex)

Ötv Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény

Ptk Polgári Törvénykönyv, 1959. évi IV. törvény

Pp A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

Stv A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény

Sttv A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény

Stvhr A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény végrehajtásáról szóló 170/1993. (XII. 3.)Korm. rendelet

Svhr A Sajtótörvény végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV. 22.) MT. sz. rendelet

Sztv A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény

Ttkv Az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény

Ttv A természet védelmérôl szóló 1996. évi LIII. törvény

Vhr A veszélyes hulladékokról szóló 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet

J O G S Z A B Á L Y - R Ö V I D Í T É S E K J E G Y Z É K E


A szövegben használt jogszabály-rövidítések jegyzéke

Vízg A vízgazdálkodási feladatokkal összefüggô alapadatokról szóló 178/1998. (XI. 6.) Korm.sz. rendelet

Vízh A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. sz. rende-let

Vízny A vízügyi igazgatási szervezet vízgazdálkodási nyilvántartásáról szóló 23/1998. (XI. 6.)KHVM sz. rendelet

Vízr A vízügyi igazgatási szervezet vízrajzi tevékenységérôl szóló 22/1998. (XI. 6.) KHVM sz.rendelet

Vt A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.törvény (Versenytörvény)

Vtr A Területi Vízgazdálkodási Tanácsról szóló 5/1998. (III. 11.) KHVM sz. rendelet

J O G S Z A B Á L Y - R Ö V I D Í T É S E K J E G Y Z É K E


Alkotmányos elvek és esetek kézikönyv — Constitutional and Legislative Policy Institute1996

A Polgári Törvénykönyv magyarázata — Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1995

Dr. Petrik Ferenc: A közigazgatási eljárás szabályai. Kommentár a gyakorlat számára —HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft 1995

A személyiség jogi védelme — Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992

Dr. Lomnici Zoltán: Egyesületek — HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2000

Dr. Szabó Lajos: Az egyesületi élet jogi és gyakorlati problémái — SOLEX Kft., 1992

Fehér Zoltán, Németh Gyula, Pécsváradi János: Eljárási jog a közigazgatásban — UNIÓLap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft., 1994

„Környezetvédelmi jogesetek és a szakértôi tevékenység” Környezetvédelmi Kiskönyvtár10., szerk. Dr. Bándi Gyula, KJK, 2001.

Dr. Miklós László: A környezeti hatásvizsgálatok nyilvánosságáról — Európai Jog, 2001/1.

„A környezeti hatásvizsgálati eljárások magyarországi gyakorlata.” Tanulmány, Környezet-védelmi és Területfejlesztési Minisztérium, 1998.

Az odaátra nyíló ajtó — Adatvédelmi Biztos Irodája, 2001

Az adatvédelmi biztos beszámolója 2000 — Adatvédelmi Biztos Irodája, 2001



Az adatvédelmi biztos beszámolója 1995-1996 — Adatvédelmi Biztos Irodája, 1997

A szag nyomában, Környezeti konfliktusok és a helyi társadalom — OSIRIS Kiadó — EL-TE BTK Szociológiai Intézet Humánökológia Szakirány, 2001

Állampolgári részvétel a környezetvédelmi döntéshozatalban kézikönyv, A jelenlegi gya-korlat és a jövô lehetôségei, Magyarország — Közép- és Kelet-Európai Regionális Környe-zetvédelmi Központ, 1994

Doors to Democracy, Current Trends and Practices in Public Participation inEnvironmental Decision-making in Central and Eastern Europe — The RegionalEnvironmental Center for Central and Eastern Europe, 1998

I R O D A L O M J E G Y Z É K


Irodalomjegyzék

Az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek értelmezése és a megfelelô magyar joganyaggalvaló összevetése — Tanulmány a Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából, EMLA2000

The Aarhus Convention: An Implementation Guide — United Nations, 2000

I R O D A L O M J E G Y Z É K


Az iratmintákat abban a tudatban bocsátjuk közre, hogy épp annyi kárt okozhatnak, amen-nyi hasznot: mechanikus alkalmazásuk elmoshatja az adott ügy konkrét sajátosságait, hi-bás, felületes döntést eredményezhet. Ugyanakkor az iratminták hasznosak lehetnek, ha jólfelkészült, az egyedi ügyek sajátos körülményeire gondot fordító tisztviselôk csupán a fi-gyelembe veendô jogi és gyakorlati lépések, intézkedések ellenôrzô listájaként alkalmaz-zák ôket.

1. Az adatkérés teljesítése Hatóság megnevezésecíme, irányítószámaügyszám:ügyintézô:

Címzett(lakóhely v. székhely megjelölésével)

T. Címzett!

A (…) közérdekû adat szolgáltatására irányuló kérelme tárgyában a személyes adatokvédelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továb-biakban: Atv.) 19. § (3) és 20. § (3) bekezdése alapján a kezelésünkben levô adatokat a tör-vényes határidôben postai (elektronikus) úton megküldöm.

200... … hónap .. és .. napjai között félfogadási idôben, hivatali helyiségemben rendel-kezésre bocsátom, illetôleg azokról feljegyzések vagy — a másolási költségek megfizetéseellenében — másolatok készítését engedélyezem.

Az Atv. 19. § (2) bekezdése alapján tájékoztatom, hogy az Ön által kért adatokat hatósá-gunknál a (…) fôsztály (csoport stb.) kezeli, ahol további felvilágosításért (…) vagy (…)tisztviselôkhöz fordulhat.

Kérelmének (…) része személyes adatokra (egyéb kivételekre) vonatkozott (vagy túl ál-talánosan, érthetetlenül volt megfogalmazva), ezeket az adatokat az Atv. 3. § (1) bekezdé-se (19. § (3) bekezdés, .. pontja, (5) bekezdése, 20. § (1) bekezdése) alapján nem adhatomki. Ugyanakkor a személyes adatokra (titkos adatokra) vonatkozó részektôl elkülöníthetôinformációkat, illetôleg a védett információk sérelme nélkül kiadható egyéb (átfogalmazott,kivonatolt stb.) információkat postai (elektronikus) úton megküldöm.

I R A T M I N T Á K


Iratminták

200... … hónap .. és .. napjai között félfogadási idôben, hivatali helyiségemben rendel-kezésre bocsátom, illetôleg azokról feljegyzések vagy — a másolási költségek megfizetéseellenében — másolatok készítését engedélyezem.

Figyelmeztetem, hogy a Polgári Törvénykönyv 81. §-a szerint a kiadott adatokban szere-plô üzleti információkat jogosulatlanul nem hozhatja nyilvánosságra, illetôleg azzal egyébmódon nem élhet vissza. Tájékoztatom, hogy az Önnek történt adatszolgáltatásról az üzle-ti információkkal érintett személyeket (intézményeket) egyidejûleg értesítettem.

Tájékoztatom, hogy az adatszolgáltatással kapcsolatos költségeket az Atv. 20. § (3) be-kezdése alapján, ezirányú kérésére elôre fogjuk Önnel közölni.

A jelen határozatunkkal Önnek szolgáltatott adattal kapcsolatosan hatóságunk (más ha-tóságok) elôtt várhatóan a következô eljárások zajlanak majd: (…). Ezekben az eljárások-ban a Környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 98. § (1)bekezdése (egyéb környezetvédelmi, pld. hatásvizsgálati, veszélyes hulladékokról szólóstb. vagy más, pld. építési jogszabályok) alapján ügyfélként vehet részt.

... további információkat igényelhet majd.

... észrevételeket, javaslatokat terjeszthet elô az ott megadott eljárási rendben éshatáridôk betartásával.

Jelen határozat ellen a kért adatok egyes részeinek nem vagy nem megfelelô szolgálta-tása miatt az Áe. 62. § (1) bekezdése alapján a (…) hatóság elôtt fellebbezéssel vagy az Áe.VII. fejezetében leírt egyéb jogorvoslatokkal élhet, vagy az Atv. 21. §-a alapján közvetlenüla Pesti Központi Kerületi Bíróságon (megyei bíróság székhelyén mûködô városi bíróságon)soron kívüli eljárást eredményezô keresetet indíthat. Ezen túlmenôen az Atv. 27. §-a alap-ján az adatszolgáltatással kapcsolatos jogsérelem miatt az adatvédelmi biztoshoz is fordul-hat.

Indoklás:

Az ügy tényállása (a kért adatok, azok jellege), a rendelkezô részben alkalmazott jogsza-bályok magyarázata.

Hely, idô

Aláírás, név, hivatali beosztás,

bélyegzô



2. Az adatkérés megtagadásaHatóság megnevezésecíme, irányítószámaügyszám:ügyintézô:

Címzett(lakóhely v. székhely megjelölésével)

T. Címzett!

A (…) közérdekû adat szolgáltatására irányuló kérelme tárgyában a személyes adatokvédelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továb-biakban: Atv.) 19. § (3) pontja (3. § (1) bekezdése 20. § (1) bekezdése) alapján a kezelésünk-ben levô adatok kiadását a törvényes határidôben megtagadom.

A kérelem megtagadása során figyelemmel voltam az Államtitokról és szolgálati titokrólszóló 1995. évi LXV. törvény (…) rendelkezéseire is.

Jelen határozat ellen a kért adatok egyes részeinek nem vagy nem megfelelô szolgálta-tása miatt az Áe. 62. § (1) bekezdése alapján a határozat közlésétôl számított 15 napon be-lül (…) hatóság elôtt fellebbezéssel vagy az Áe. VII. fejezetében leírt egyéb jogorvoslatok-kal élhet, vagy az Atv. 21. §-a alapján közvetlenül a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (me-gyei bíróság székhelyén mûködô városi bíróságon) soron kívüli eljárást eredményezô ke-resetet indíthat. Ezen túlmenôen az Atv. 27. §-a alapján az adatszolgáltatással kapcsolatosjogsérelem miatt az adatvédelmi biztoshoz is fordulhat.

Indokolás:

Az ügy tényállása (a kért adatok, azok jellege), a rendelkezô részben alkalmazott jogsza-bályok magyarázata, különös tekintettel az adatszolgáltatást kizáró okok magyarázatára. Ajogorvoslati jog részletes ismertetése (pld. a közlés fogalma az Áe. 45-47 §§ alapján).

Hely, idô

Aláírás, név, hivatali beosztás,

bélyegzô



1 Az Alkotmánybíróság a közösségi részvételi jogosultságok közül az információhoz való joggal kapcsolatbanmondta ki ugyanezt a 32/1992. (V. 29.) AB határozatában: „a közérdekû információkhoz való szabad hozzáféréslehetôvé teszi a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerûségének és haté-konyságának ellenôrzését, serkenti azok demokratikus mûködését. A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmidöntésalkotásra, az ügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenôrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha azilletékes szervek felfedik a szükséges információkat”.

2 Az Egyezmény részletes elemzése megtalálható angolul a Dán Kormány által finanszírozott, valamint az ENSZ Eu-rópai Gazdasági Bizottsága által kiadott, nemzetközi kutatási együttmûködés keretében a REC által koordinált és ké-szített kézikönyvben, magyarul pedig a Magyar Kormány megrendelésére 2000-ben készített jogharmonizációs ta-nulmányban (ld. Irodalomjegyzék utolsó két tétele).

3 A Pollutant Release and Transfer Register (PRTR), azaz Szennyezés-kibocsátási és Átviteli Nyilvántartás az OECD1996-os ajánlása révén terjedt el a világ gazdaságilag fejlettebb országaiban. A PRTR-rendszerek meghatározott, akörnyezetre legveszélyesebb, külön listán szereplô vegyi anyagokat kezelô vállalatokra szabnak meg adatközlésiszabályokat. Az eddig széttagolt, sokszor párhuzamos adatközlési kötelezettség egységesítése az összes környezetielemre, a hulladékkezelésre és a szállításra nézve a környezeti tervezés és igazgatás hatékonyságát megnöveli, avállalatoknak pedig kisebb terhet jelent. Igen fontos eleme a PRTR-szabályozásoknak a közvetlen vállalat-közösségkommunikáció, vagyis az, hogy az adatokat nem csak a környezetvédelmi hatóságoknak kell jelenteni, hanem a vál-lalat közelében élô közösségekben is nyilvánosságra kell hozni: a vállalatok vezetôi, dolgozói ezáltal mintegy foko-zott felelôsséget éreznek a közvetlen közelükben élô és dolgozó emberek iránt, a közösségek bizalma növekszik,az együttmûködés egyre több területen lehetôvé válik.

4 Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 21. § (2) bekezdése ugyanis bárki számára lehetôvé teszi azt,hogy a jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek alkotmányellenessége miatt az Alkotmánybíró-ság eljárását kezdeményezze. Megítélésünk szerint ugyanakkor a hatóságokban eljáró tisztviselôknek nagyobb afelelôssége az alkotmányosság feletti ôrködésben, mint az egyszerû állampolgároknak. Ez a fokozott felelôsség meg-jelenik egyebek közt az Alkotmányban magában, az Államigazgatási Eljárási Törvényben és a Köztisztviselôi tör-vényben is. Emiatt véljük úgy, hogy az ügyintézôk a jogszabályok stb. észlelt alkotmányellenessége esetén kötele-sek mindent megtenni annak megszüntetése érdekében.

5 Az Alkotmánybíróság eljárása különbözik aszerint, hogy a vizsgált jogszabály és a nemzetközi szerzôdést kihird-etô jogszabály egymáshoz képest hogyan helyezkedik el a jogszabályi hierarchiában.

6 A jogeset Lenkei Péternek, a Levegô Munkacsoport munkatársának személyes közlése.



9 Megjegyezzük ugyanakkor, hogy az Alkotmány 61. § (3) bekezdése értelmében az Atv. ún. kétharmados törvény,míg a statisztikával kapcsolatos törvény elfogadásához elegendô volt a jelenlevô képviselôk egyszerû többsége. Ma-ga az Atv. is úgy rendelkezik, hogy az „e törvényben foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha azt e törvény kifejezet-ten megengedi” (1. § (2) bek.).

J E G Y Z E T E K


Jegyzetek

10 Ilyen lakossági környezetvédelmi tevékenység például a Humusz Munkaszövetség által kezdeményezett „Táj-sebészet” program, vagy az EMLA Alapítvány diákjainak a Rákos-patak környezetállapotának felmérésével kap-csolatos munkája. Ezek a példák azért jók, mert a kommunális hulladék problémáinak a kezelése, vagy a helyi,kistérségi környezetállapot felmérése, figyelemmel kísérése jellegzetes területei lehetnek a lakosság saját környe-zetvédelmi kezdeményezéseinek.

11 Az 1992-es, Sajó András professzor és munkatársai által készített törvénytervezet még két vaskos kötetbôl állt, ésa lehetô legrészletesebben szabályozta a környezetvédelem területén felmerülô állami, közigazgatási feladatok el-látását. Késôbb ezt a koncepciót elvetették, a környezetvédelmi törvény terjedelmét a korábbi tervezet töredékébenhatározták meg, azonban a Sajó-féle tervezet szövegét a legtöbb helyen szó szerint átvették. Ebbôl állt elô az a hely-zet, hogy bár egy rövidebb, összefoglaló jellegû jogági keretszabályról van szó, az egyes rendelkezések megfogal-mazása a konkrét intézkedésekre is jó alapul szolgálhat.

12 Már az elôzô környezetvédelmi törvény, az 1976. évi II. törvény is tartalmazott közösségi részvételi rendelkezé-seket. E törvény 7. §-a szerint: „Gondoskodni kell arról, hogy az állampolgárok a környezetvédelmi feladatokat éskövetelményeket az oktatás, nevelés, közmûvelôdés és tájékoztatás útján megismerjék, elô kell segíteni, hogy a kör-nyezetvédelemben a lakosság társadalmi munkával is részt vegyen.” Eltekintve a rendelkezés történelmi korlátozott-ságaitól, a lakosság aktív részvétele a környezetállapot feltárásában, javításában ma is a hatósági munka fontoskiegészítôje lehet. Köszönettel tartozunk az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelôségnek, amiért felhívta fi-gyelmünket erre a jogtörténeti tényre.

13 Semmit nem változtat ezen érvelés érvényességén az, hogy az IPPC Irányelvnek megfelelô, elôkészületben levô újkormányrendelet tovább fokozza a terminológiai zûrzavart a „környezethasználati engedély” fogalmának bevezetésével.

14 A készülôben lévô új jogszabály az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról némiképp változtatmajd a helyzeten, hiszen szintén egy nagy jelentôségû engedélyezési eljárást vezet be. Ugyanakkor ennek az új el-járásfajtának a közösségi részvételi rendelkezései — legalábbis a kézirat nyomdába adásának idején ismeretes vál-tozatban — kevésbé erôteljesek.

15 „Környezetvédelmi jogesetek és a szakértôi tevékenység” Környezetvédelmi Kiskönyvtár 10., szerk. Dr. BándiGyula, KJK, 2001.

16 „A környezeti hatásvizsgálati eljárások magyarországi gyakorlata.” Tanulmány, Környezetvédelmi és Területfej-lesztési Minisztérium, 1998.

17 Sajnálatos módon a felszíni vizek védelmével foglalkozó jogszabálynak a kézirat nyomdába adásának idején ér-vényes tervezete egyáltalán nem tartalmaz közösségi részvételi rendelkezéseket, dacára annak, hogy mint láttuk, aKeretirányelvben és több más vízvédelmi irányelvben jelentôs számú ilyen szabály található. Hasonló a helyzetegyébként az új hazai levegôtisztaság-védelmi jogban is.

18 A vízgazdálkodási adatgyûjtés tekintélyes múlttal rendelkezik, bár korábban a különbözô adatgyûjtések jelen-tôségét még nem mérte fel a jogalkotó, ezért azok általában eredetileg nem jogszabályokon, hanem lelkes vízügyiszakemberek kezdeményezésén alapultak. A Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságon például külön adattára ta-lálható a rendezési terveknek, a mezôgazdasági vízhasználatoknak, a vízellátásnak és a csatornázásnak, a hajózás-nak és a folyószabályozásnak, az árvízvédelemnek, a vízrajznak, a vízrendezésnek, a vízföldtannak és a kárelhárí-tási terveknek. Ezeket a gyakorlat szempontjából igen jelentôs kigyûjtéseket napjainkban fokozatosan vonja szabá-lyozási körébe jogunk (a különbözô nyilvántartásokról szóló tájékoztatásért Tahy Ágnesnek tartozunk köszönettel,azzal, hogy az anyagban szereplô esetleges félreértésekért nem ô, hanem a szerzô felelôs).

19 A vízgazdálkodási államigazgatási ügyek lezárását követôen az aktákban maradnak és az irattárba kerülnek: aszakhatósági állásfoglalások és a hatóságok egyéb levelezései, tárgyalási, helyszínbejárási jegyzôkönyvek,emlékeztetôk, irodai utasítások, a hatóságon belüli szakcsoportok állásfoglalásai, az elôzményi iratok, az elvi, léte-sítési és üzemeltetési engedélyek. Elkülönítik az aktákból és a vízikönyvben helyezik el a létesítési/kivitelezési ter-veket (az ezeken alapuló engedélyek ide is bekerülnek) és az olyan egyéb technikai jellegû dokumentumokat, mint:a berendezések mûszaki tervei, mérnökgeológiai mûszeres vizsgálati eredmények, gépészeti tervek és átadás-átvé-teli jegyzôkönyvek, vízföldtani napló, üzemeltetési útmutató, rétegpróbák, forrástisztítási jelentés. Az egyikvízikönyvi szám alatt egyebek közt az adott létesítmény és a vele kapcsolatos államigazgatási eljárás sajtóvisszhang-jának dokumentációi is megtalálhatóak voltak.

J E G Y Z E T E K


20 A táblázat adatainak kiegészítéséért, pontosításáért köszönetet szeretnénk mondani az Országos VízügyiFôigazgatóság Hatósági és Jogi Fôosztályának.

21 Bár a jogszabály némileg eltérô terminust használ, voltaképpen a Vízh.-ben nagy vonalakban meghatározottvízikönyvre vonatkozó részletes szabályokról van szó — Jellinek Gabriella személyes közlése alapján.

22 Az „ügyfelektôl származó” kifejezés nem eléggé pontos: valójában államigazgatási ügyekben szerzett informá-ciókról van szó, amelybe természetesen sok más adat és információ is beletartozik, így tanúvallomások, helyszíniszemlék, szakértôi vélemények, szakhatósági állásfoglalások stb. adatai.

23 Az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelôség, amely természetesen egyike volt azoknak a hatóságoknak,amelyek a konkrét jogesetben szerepeltek, az alábbi pontosításokat tette: a) Hatóságuknál nem két újságíró, hanemegy budapesti lakos kérte a szóbanforgó adatokat. Ez azért lényeges, mert a Stv. alapján nyilván másként bíráltákvolna el az ügyet. b) A kérelem szeptember 2-án érkezett a felügyelôségre, ebben az idôben a felügyelôségek mégnem ismerhetik az éves bírságok sorsát, a légszennyezési és a szennyvízbírságok jogorvoslati eljárásai még javábantartanak, zajbírságot és veszélyeshulladék-bírságot pedig az év hátralevô részében is kiszabhatnak még a hatóságok.c) A kérelem nem volt pontos, hiszen bírságolás (ritkábban) környezetkárosítás, (tipikusan) környezetszennyezés, il-letve egyéb környezetvédelmi elôírások megsértése miatt történhet. A kérelem pontatlan megfogalmazása alapjántehát a kérelmezô egyébként is csak részadatokhoz juthatott volna.

24 Az államigazgatási jogban a hitelességnek ezen túlmenôen is rendkívül széles körben van jelentôsége, hogy csaknéhány példát említsünk: az egészségügyi igazgatásban (1997. évi CLIV. tv.), a kulturális igazgatásban (1997. éviCXL. tv.) vagy a honvédelmi igazgatásban (1997. évi CIV. tv. és a 178/1993. (XII. 27.) Korm. rendelet).

J E G Y Z E T E K


AAarhusi Egyezmény 13, 15, 20, 21, 22, 26, 27, 28, 30,31, 32, 35, 43, 54, 60, 77, 89, 123

adatszolgáltatás a beruházónak 79

adatszolgáltatás határideje 60

adatszolgáltatás költségei 60, 93

Adatvédelmi Biztos 13, 57, 58, 60, 61, 64, 65, 88, 89,101, 103, 104, 108, 109, 113, 119

Adatvédelmi Biztos állásfoglalása a bôs-nagymarosivízlépcsôrendszer ügyében 103, 108

Adatvédelmi Törvény (Atv) 13, 15, 55, 56, 57, 59, 60,62, 64, 67, 68, 74, 77, 79, 84, 87, 88, 89, 91, 92, 94,96, 101, 102, 104, 105, 119

adott hatóságnál nem található adat 60

aktív információszolgáltatás 28, 73, 105

aktív részvétel a tárgyaláson 52

aktív tájékoztatás 26, 28

aktív tájékoztatási kötelezettség 85

alapadat 91, 92, 93

Alkotmány 15, 33, 34, 38, 62, 65, 66, 73, 76, 79, 82,91, 93, 111, 113, 122, 123

állami költségvetésbôl fedezett vizsgálati adatok 72,77

államigazgatási eljárás 20, 22, 46, 47, 48, 65, 75, 91,96, 101, 119

államigazgatási illeték 119

államigazgatási szerv felelôssége az adatszolgál-tatásért 117

állampolgárok 36, 38, 39, 40, 59, 73, 74, 85, 87, 105

államtitok 23, 68, 84, 101, 102, 103, 104, 111, 124

államtitok-kör 102

általános szabályok 120

Amerika-közi Stratégia (ISP) 31

Az államigazgatás szabályairól szóló törvény (Áe) 17,19, 20, 23, 45, 46, 47, 48, 49, 51, 54, 56, 60, 65, 71,74, 76, 80, 81, 92, 96, 115, 116, 117, 119, 121, 123,124

Bbelsô használatra készült 59, 101, 102

Büntetô Törvénykönyv (Btk) 111

Ddefiníciók és alapelvek 54, 72

döntés-elôkészítéssel összefüggô adat 59, 102

döntés-elôkészítô anyag 84

Duna Védelmérôl és Fenntartható HasználatárólSzóló Egyezmény 29

Eegyedi jogi személyek 69

eljárási garanciák és jogorvoslatok 60

eljárás megindítása 48, 52, 121

ENSZ Polgári és Politikai Jogok NemzetköziEgyezségokmánya 34

Épített környezet védelmérôl szóló törvény (Ét) 39

T Á R G Y M U T A T Ó


Tárgymutató

érintett 15, 19, 20, 25, 28, 29

érintett önkormányzat 72, 82, 84

Espooi Egyezmény 22

EURÓPAI UNIÓ (EU)

EU fogyasztásra szánt víz minôségérôl szólóirányelv 27

EU hatásvizsgálati irányelv 25

EU információs irányelv 27, 28

EU ivóvízre vonatkozó európai jog 27

EU közösségi részvétel szabályai 22, 28

EU szennyvíz-irányelv 26

EU vízügyi jogszabályok 29

EU vízvédelmi keretirányelv 25

Európai Szennyezés-kibocsátási Regiszter — EPER25

Integrált Szennyezésmegelôzési Eljárás — IPPC 25

Ffelszín alatti vizek 83, 93, 97

felszín alatti vizekre vonatkozó szabályozás 83

felszín alatti vizekrôl szóló rendelet (Fvr) 83, 84, 123,125

Hhatározat indokolási kötelezettsége 53

határozat kézbesítése 53

határozat kijavításának vagy kiegészítésénekkezdeményezése 53

hatóságok meghatározása 40

Helsinki Egyezmény 29, 30, 95

hitelesség 115

hitelesség-fogalom a környezetvédelmi ésvízgazdálkodási adatszolgáltatásban 117

hitelesség mérésügyben 116

hulladék 19, 31, 49

hulladékgazdálkodásról szóló törvény (Htv) 85, 87,125

Iilletékmentesség 121, 122

ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény 115

Integrált Szennyezésmegelôzési Eljárás — IPPC 25

Iratbetekintés 53

ivóvízre vonatkozó európai jog 27

Jjogalanyok adatszolgáltatási kötelezettsége 85

jogalkotásról szóló törvény (Jtv) 15, 35, 36, 37, 38,69, 79, 125, 126

jogorvoslati jog 36, 54, 77

jogosultság 33, 47, 54, 55, 80, 82

jogszabály elôkészítés 37, 38

Kképviselet 51, 74, 82

kezdeményezési jog 77

kivételek 23, 30, 57, 66, 72, 84, 92, 101, 103, 121,124

költségmentesség 121

környezeti hatásvizsgálat 22, 25, 75, 80

környezeti hatásvizsgálatról szóló rendelet (Khvr) 79,80, 81, 82, 83, 123, 124, 125, 126

környezeti információs rendszer 25, 71

környezetvédelmi államigazgatási eljárások 74, 75

környezetvédelmi engedélyezési ügyek 80

környezetvédelmi és vízvédelmi eljárások költségei119

Környezetvédelmi Felszín Alatti Víz és Földtani KözegNyilvántartási Rendszer 84

Környezetvédelmi Kódex 15, 20, 35, 71, 91

Környezetvédelmi Törvény (Kvtv) 13, 55, 71, 72, 73,74, 76, 77, 79, 80, 83, 84, 85, 87, 88, 89, 110, 123,125, 126

környezetvédô alapítványok jogállása 75



közérdekû bejelentésekrôl, javaslatokról és panas-zokról szóló törvény végrehajtási rendelete (Kövhr)39, 41, 42, 124, 125, 126

közbensô eljárás megindítása 52

közérdekû adat 34, 55, 59, 60, 61, 62, 64, 69, 79, 96,108, 110, 113

közérdekû bejelentés 40, 41, 42, 43, 45, 46, 55, 122

közérdekû bejelentésekrôl, javaslatokról és panas-zokról szóló törvény (Kötv) 39, 42, 45, 46, 123

közérdekû bejelentést vagy javaslatot tevô védleme44

közérdekû javaslat meghatározása 40

közérthetô összefoglaló 81

közhitelesség 91, 115, 116

közmeghallgatás 80, 81, 82, 83, 87

közokirat 116

KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTEL

közösségi részvétel a hulladékokra vonatkozószabályokban 85

közösségi részvétel a részletes szakban 81

közösségi részvétel a stratégiai döntésekben 19, 22

közösségi részvétel a természetvédelmi jogban 84

közösségi részvétel alanyai 31, 61, 74, 79, 80

közösségi részvétel az államigazgatást szervezômunkájában 17, 19, 20, 23, 46, 60

közösségi részvétel az elôkészítô szakban 80

közösségi részvétel egyedi ügyekben 24, 76, 103,105, 126

közösségi részvétel egyes eljárási cselekményekben17, 51, 83, 120

közösségi részvétel fogalma 17

közösségi részvétel jelentôsége 19

közösségi részvétel kialakulása 17

közösségi részvétel környezeti hatásvizsgálatiügyekben 79

közösségi részvétel rendkívüli helyzetekben 83

közösségi részvételi szabályok a veszélyes hul-ladékokról szóló kormányrendeletben 88

Llakossági csoportok önálló környezetvédlemitevékenysége 79

Legfelsôbb Bíróság joggyakorlata 36, 44, 47, 62, 76

Londoni Vízegészségügyi Jegyzôkönyv — LondoniEgyezmény 30

Mmásodik szakértô kirendelésének indítványozása 52

minôsítésére jogosult 104

minôsítési eljárás 102

minôsítésre jogosult 102

Nnyilvánosság 22, 25, 26, 28, 29, 30, 38, 45, 55, 56,57, 65, 66, 68, 72, 77, 79, 81, 84, 85, 87, 92, 93, 95,96, 101, 102, 105, 111

OÖnkormányzati Törvény (Ötv) 38, 65

Ppanasz 15, 39, 40, 44, 46, 74, 122

passzív információszolgáltatás 26, 57, 28, 31, 56, 105

polgári jog 34, 45, 55, 66, 67, 69, 72, 75, 77, 79, 84,88, 94, 105, 107, 111, 116, 117

polgári perrendtartásról szóló törvény (Pp) 116, 117

Polgári Törvénykönyv (Ptk) 69, 74, 105, 107, 110,111, 117, 118



Rrendezési terv 38, 76

részvételre képesítés 17, 22, 23, 26, 30, 37, 38, 43,47, 54, 56, 72, 81, 85, 87, 91, 123, 126

Rioi Nyilatkozat 32

Ssajtójog 65, 66, 67

Sajtótörvény (Stv) 66, 67, 123, 125, 126

Sajtótörvény végrehajtásáról szóló rendelet (Svhr) 66,124

statisztikai adatszolgáltatás 84, 95

statisztikai jog 68, 88

statisztikáról szóló törvény (Sttv) 68, 69, 123

statisztikáról szóló törvény végrehajtásáról szóló ren-delet (Stvhr) 68, 69, 123

szabadalmi jog (Sztv) 111

szakhatóság 53, 56, 75, 80, 81, 82, 83

személyes adat 34, 55, 56, 57, 58, 59, 61, 63, 69, 72,77, 79, 84, 92, 102, 109, 110, 113

Szennyezés-kibocsátási és -átviteli Nyilvántartások(PRTR) 21, 24, 25, 125

szerzôi jog 111

szolgálati titok 23, 53, 57, 68, 84, 95, 101, 102, 103,105, 111, 124

szolgálati titok kör 101

szolgáltatott adatok továbbadásának szabályai 87, 94

Ttájékozódás 72, 74

tájékoztatás 25, 26, 28, 30, 38, 43, 47, 51, 52, 53,56, 58, 61, 63, 65, 66, 72, 76, 85, 96, 107, 110, 112

tájékoztatáshoz való jog 66

társadalmi szervezet 15, 19, 29, 36, 37, 38, 45, 54,55, 57, 66, 69, 74, 77

társadalmi szervezetek részvételi jogosítványa 74

társadalmi vita 37

természetvédelmi törvény (Ttv) 85, 124, 126

Területi Vízgazdálkodási Tanácsról szóló rendelet(Vtr) 98, 125

titokvédelem 15, 30, 60, 70, 71, 72, 101, 105, 107,111

titokvédelem a közösségi vízjogban 27

titokvédelmi törvény (Ttkv) 101, 102, 103, 104

Uújságíró jogállása 66

ügyfél fogalma 47

ügyféli jog és a közösségi részvétel 46, 55

ügyféli jog és a részvételi jogkör összevetése 54

ügyféli jogkör tartalma 48

ügyfélnyilvánosság 96

üzleti titok 23, 27, 35, 66, 84, 89, 105, 107, 108,109, 110, 111, 113, 124

Vversenyjogi szabályozás 108

Versenytörvény (Vt) 107, 108

veszélyes hulladékokról szóló rendelet (Vhr) 42, 44,88, 123, 124

vízgazdálkodási alapadatok 92, 97

vízgazdálkodási feladatokkal összefüggô alapada-tokról szóló rendelet (Vízg) 92, 93, 96, 97

vízgazdálkodási hatósági eljárás információs szabályai91

vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szólórendelet (Vízh) 91, 92, 93, 96, 97, 115, 117

vízgazdálkodási információkra vonatkozó ren-delkezések 96

vízgazdálkodási információs rendszer 92, 97

vízgazdálkodási jog 15, 19, 91, 96, 98, 126

vízgazdálkodási nyilvántartás 95, 98, 115

vízgazdálkodási nyilvántartások használata 93

vízgazdálkodási nyilvántartások használatánakszabályai 91



vízikönyv 91, 92, 95, 97

vízrajzi tevékenység 93

vízügyi hatósági eljárás illetéke 120

vízügyi igazgatási szervezet vízgazdálkodási nyilván-tartásáról szóló rendelet (Vízny) 95, 96

vízügyi igazgatási szervezet vízrajzi tevékenységérôlszóló rendelet (Vízr) 93, 94, 96

WWorld Resources Institute (WRI) 39







Környezetvédelmi dem

okrácia a gyakorlatban

A KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI REGIONÁLIS KÖRNYEZETVÉDELMI KÖZPONT

egy nem profitorientált, független és pártatlan szervezet, amelynek célja, hogy se-

gítsen megoldani Közép- és Kelet-Európa környezetvédelmi problémáit. A központ

úgy igyekszik elérni céljait, hogy segíti az együttmûködést a nem kormányzati

szervezetek, az üzleti vállakozások, a kormányok és egyéb a környezetvédelem-

ben érdekelt felek között. Továbbá a központ segíti a fent említett felek között az

információk szabad áramlását és környezetvédelmi ügyekben támogatja a közvé-

lemény bevonását a döntéshozatalba.

A REC-t 1990-ben hozta létre az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Bizottság

és Magyarország. A REC jelenlegi jogi alapjait egyfelôl az az egyezmény teremti

meg, amelyet 27 ország kormánya és az Európai Bizottság írt alá, másfelôl pedig

egy nemzetközi megállapodás, amely a REC és a magyar kormány között jött létre.

A REC központja Szentendrén, Magyarországon van, továbbá az intézmény helyi

irodákkal rendelkezik az általa támogatott 15 Közép- és Kelet-Európai országban.

Ezek a következôk: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság,

Észtország, Horvátország, Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelország, Lettország,

Litvánia, Macedónia, Románia, Szlovákia és Szlovénia.

A REC jelenlegi támogatói az Európai Bizottság és Albánia, Belgium, Bosznia és

Hercegovina, Bulgária, Kanada, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finn-

ország, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Lettország, Litvánia,

Hollandia, Lengyelország, Szlovénia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, az

Egyesült Államok és Jugoszlávia illetve más kormányközi és magánfinanszíro-

zású intézmények.

A KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI REGIONÁLIS KÖRNYEZETVÉDELMI...

Documents

Transcript of A KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI REGIONÁLIS KÖRNYEZETVÉDELMI...