A Krimi Kansag
Transcript of A Krimi Kansag
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
1) A KRÍMI KÁNSÁG TÖRTÉNETÉVEL FOGLALKOZÓ KUTATÓMŰHELYEK. TÖRTÉNETI FÖLDRAJZ. A KRÍMI KÁNSÁG ELBESZÉLŐ OKLEVELES FORRÁSAI. ÁLTALÁNOS BEVEZETŐ A NOMÁD TÁRSADALMAKRÓL
– A Krími Kánság a hozzánk legközelebb eső, legtávolabb fennálló nomád társadalom, egyben a legjobban kutatható is.
– 1442-1783 között állt fenn.– Párhuzamok a magyar őstörténettel– Aktív részvétel az oszmán hadjáratokban
Dzsingisz Kán (1206-1227)– Mongolok Titkos Története (Ligeti Lajos, Kara György) 1254k. keletkezett
Dzsodcsi Orda Az Irtistől nyugatra, ameddig a tatár lovak patája elérBatu
Csagatáj – Transzoxánia (Oxus folyó, Szír darja)Ödögej – Kelet-Mongólia Toluj – Orhon folyó völgye
Dzsocsi meghalt, így Ödödej lett a nagykán Dzsingisz után
– 1236 – Nagy Nyugati Hadjárat (Batu/Sayin kán)– Volgai Bolgárok– Kijev Először csak meghódították és kivonultak, majd újra – 1240 – Lengyelország hadjáratot kellett indítani a hatalom megszilárdítása– 1241 – Magyarország érdekében.
Kánválasztó gyűlés/Kuriltáy(kb. 40 nap vita)
Dzsocsi Csagatáj Ödögej Toluy A szárnyak-ra osztásnomádsajátosság
Orda Batu Güyük Möngke Kubilaj (1) (2.) (3.)
– A harmadik után mindig visszaáll a szeniorátus– Szent hely: Karakorum– 1270-ig egységes a Mongol Birodalom, addig van közös kuriltay
Urál – Yajik (Széles, kiterjedt)Volga – IdilKán – Nagykán
Együtt uralkodás (Vásáry István – Az arany horda)– Plano Carpini – 1245 körül indult IV. Ince pápa levelét vitte– Wilhelm Rubruck – Az '50-es években érkezett Möngkéhez a francia királytól
– Nesztoriánus kereszténység– A muszlimok hátába...
Györffy György – A Napkelet felfedezése
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
2) AZ ARANY HORDA. EGYÜTTURALKODÁS – FELBOMLÁS. A KRÍMI KÁNSÁG SZÜLETÉSE. A GIRAY DINASZTIA
Dzsocsi ulusz
Kök orda Ak orda Ha valamit kiadtak, akkor az orda nevét mindig a maguk neve Batu Orda felé írták.
Itt már kicsit megbomlott az együtt uralkodás
-Az Arany Horda elnevezés legkorábban a 16. században fordul elő egy oroszforrásban.-A perzsa és a török forrásokban fordítva van a két elnevezés a tájolás miatt
Orosz forrásokba: Orda / Arany HordaTörök forrásokban: Kök / Ak ordaPerzsa forrásokban: Orda ulusza / Batu ulusza
Orda: sátor, uralkodói sátor, uralkodói szállás
– 1223-1502– A kalka-menti csata (orosz-kipcsak szövetség)
– A legerősebb birodalom Kelet-Európában– Központja Szaray/ Új Szaray is volt.
– 1380-as évek // Toktamis nagykán Timur Lenk– A Kaukázus előterének hovatartozása volt a kérdés– Hadi események:
– Timur 2x megtámadja– Guzdi háború (várospusztítás): Krím ill. a Volga mentén– Az olasz gyarmatvárosok megerősödése (Kaffa // Azov)
A Lengyel-Litván Állam– Perszonálunió– Inkább a litvánok tartják a kapcsolatot a
tátárokkal– Tatár segédcsapatok– Tatár betelepülés– Állandóan beleszólnak a szteppe életébe,
mert az oroszok ellenségei voltak– Toktamis mindig a litvánokhoz menekült
Az Orosz Fejedelemségek– Adót fizetnek a tatároknak– 1236-os Nagy Nyugati Hadjárat– Mongol vazallusok a kulikovói csatáig
(1380)– Darugák = adószedók– Egy idő után kiemelkedett a Moszkvai
Fejedelemség– Pénzeszsák, ő szedte az adót a többi
fejedelemségtől – 1380 Kulikovó Majmay (beglerbég volt,
nem dzsigiszida)– 1480-ban megtagadják az adófizetést– 1521-től 1700-ig újra szedik
– Toktamis (1380-1406) egyszerre halt meg Timurral (1370-1405), Bajazid 1403-ban halt meg.– Az Arany Horda ezt követően nem éledt fel többet– Hol éledt fel újra a remény (három kánság):
– Kazány (1437)– Asztahány (15. század vége)– Krím (1442) – Hatalmas kereskedelmi központ
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
3) A KÁNI HATALMOM ÁTÖRÖKÍTÉSÉNEK KÉRDÉSE HACI GIRÁY HALÁLÁT KÖVETŐ TRÓNHARCOKBAN, AZ ÖRÖKÖSÖDÉS SZABÁLYZÁSA. KÍSÉRLET AZ ARANY HORDA ÖRÖKSÉGÉNEK MEGSZERZÉSÉRE.
1242-1359 – Batu-dinasztia1359-1380 – Bábkánok az Arany Hordában, a tényleges hatalmat egy Majmay nevű beglerbég birtokolta.1380-1406 – Toktamis
Celal Eddin Kadir Berdi(szépség-kiválóság) (Isten-adta)
Két uralkodóttettek el láb alól.Az Orda-ág
Urusz Edige megszűnik.
-A fiúkat különválasztották és elvitték, hogy a nemzetségek ne haljanak ki (Csang-Kaj-Sek is vitt Tajvanra minden nemzettségből)-Az Ulug orda még egy ideig fennmaradt-A lényeg a pénzt hozó városok megszerzése-Hogy létre jöhessen egy új kánság ki kellett iktatni a Nagy Hordát-Egyes hercegek a steppéről gyakran menekülnek a litvánokhoz-Tajtemit Toktamis megbízásából irányítja a Krímet. 1395-től pénzt veret saját nevére.-Bjas Eddin (egyik fia a litvánoknál)
-Az ő fia Haci Giray A legenda szerint, amikor született,(állítólag Trokij városában született) akkor tért vissza apja a Hadzs-ról.-Ő az első Krími kán Gyenge legenda, de örökölni nem lehet-Vereséget szenved a Nagy Hordától, ezért visszatér Litvániába A muszlim dinasztiák nem használnak-1442-ben már Haci Giray uralkodott családneveket.-Uralma alatt lévő területek (minimális): Tatárul: kerey/keriey//keray-27 000 m2 Azonban a városokból lett Szamosközy Istvántól tudjuk, amit mijövedelem, így katonák is. használunk az 16. századi oszmán.-1783 – Az orosz annekció
Kerey – Németh Gyula a mongol kereit törzsnévből akarta levezetniTöbbes számú alak
A törökök ugyanúgy használják a nemzetségneveket mint mi, tehátKerey Haci-nak kellene lennie. Továbbá az aranyági leszármazott nem lehetne nemzetségi leszármazott.
Љтоним – totemnévként magyarázta Turul Mongolul nagyot és erőset jelent.Nálunk: Héja
Holló
Nem használják azt, hogy kánunk azt Helyette: iyemizparancsolta, sem a vezetéknevét taksirmiz – gazdánk A kerey lehet ilyen
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
efendimiz – görög eredetű, gazda, úrMengli Giray – ő hozzá tapadt a többi fiúhoz nemMindegyik családtag a szultáni címet viselte
Oszmán Krími tatárSzultán Kán Kán Szultán – még a nők is viselték
SirinBarunArgin Eredetileg Toktamis négy nemzetsége Kicsak Tas Temür (Dzsocsi 13. fiának a leszármazottja) utódaihoz pártoltak, ez egy
szilárd birodalom alapja.
– Legyőzték a Nagy Hordát– A Volga-vidékét nem volt erejük meghódítani– 1453 – Bizánc bevétele, hamarosan már saját beltengert akarnak– 1454 – Kaffa megtámadása /Hunyadi élelmet juttatott Kaffába/ -- Mert az oszmánok
nem tűrhették, hogy a genovai hajók csak úgy átjárhassanak a Boszporuszon
A Krími hatalmi harc a szeniorátus miatt robban kiNur Devlet – Oroszországba menekül – ő lesz az elsőuralkodó a … -- Majd Megnli Giráy a második honalapítóA többiek Mongupba és Kaffába menekülnek. Ekkor a sirinek vezetője ír egy levelet az oszmán szultánnak.
1475 – Kaffa elfoglalásaEminek bég (a krími arisztokrácia feje), az ő kérésére küldte II. Mehmed a csapatokat. Mengli Girayt Isztambulba viszik, 1478-ig él ott.
-Szövetségkötés-Vazalusi viszony
Ebben az időszakban a kánság és az oszmán birodalomrá volt szorulva egymásra (a Nagy Horda miatt). Azoszmánok a Fekete-tengerből akartak beltengert csinálni A teljes genovai városrendszert átvették, így a pénz rájukszállt. Az oszmánok törekedtek a Moldva felé.
Moszkvával viszont szövetségre léptek a Nagy Horda ellen a tatárokIII. Iván moszkvai nagyfejedelem és Mengli Giray 1502-ben hatalmas győzelmet arat a Nagy Horda felett.
„Gyakorlatilag a Krími tatárok járultak hozzá Oroszország születéséhez”
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
4) A 16. SZÁZAD, A KÁNSÁG FÉNYKORA (MEHMED, SAHIB, DEVLET ÉS GÁZY GIRÁY URALKODÁSA; A TATÁR TÁRSADALOM ÉS HADSEREG)
1502 után megváltozott a viszony, mindketten igényt tartottak az Arany Horda örökségére, a Volga-vidékre.
Először az Arany Hordának adóztak, utána a Nagy Hordának, majd Mengli Girayfiától, I. Mehmed Giráytól (1512-től) a Krími Tatároknak.
1519-ben kihalt a kazányi Ulug Muhammed által alapított dinasztia. Mehed Giráy megpróbálta megszerezni Kazányt (egy testvérét ülteti a trónra). Sahib Giray 1521 rokoni kapcsolatok – Kazány elfoglalása.
-Az igazi bevételek Asztrahányból folytak be (oroszbarát volt a kán)-1523 – asztrahányi hadjárat (nagy hadjárat). A kán után a legnagyobb tisztségviselő a kalga (általában a kán öccse) is elment.
-Megtörték az oroszbarát kánt és a népét A nogájokat hajtották a Krímbe, másig nogája Krímbe vitték /népet hódoltattak/ csapat (kipcsakok) megtámadják őket.
Mehmed Giráy is meghal, öccsével együtt. /de az Arany Horda örökségét megszerezte/
-Az oszmánokkal rokoni kapcsolatokat építenek ki (Isztambuli házasságok)-Nagy szerep I. Szelim (a „kegyetlen”) trónraültetésében-Nagy Szulejmán először kaffai szb. volt-A nogayok, mint politikai név 1480-tól ismert, etnikai nevük a mangit, olyan mint nekünk a magyar.
Hierarchia-kán (uralkodó)-bég (fejedelem) Edige bég volt, a káni címet nem veheti fel.-mirza (nemes) „Edige olyan hatalmas, mint egyszer Mamay”
Edige királycsináló volt, mert a kánokat ő nevezte ki ésa beglerbégi tisztséget is betöltötte.
1523 – Mehmed Giráy – Asztrahány – Nogayok a Krímbe Sahib Giráy (Mehmed testvére) – Kazány elfogadja – 3 évig volt kán (1524-ig) utána Haddes – A lemondás elegáns formája – állítólag nem bírta a kazányi hideget – utána újra krími herceg (Safa Giráy) lesz a kán.
Sahib Giráy-1532-ig Isztambul (1524-32)-Részt vesz Szulejmán hadjárataiban-Kőszeg ostrománál is ott volt-Érdemeiért 1532-ben krími kánná nevezi ki
A KRÍMI KÁNSÁG IGAZGATÁSA
Sáhib Giráy (Asztahányi kán is volt) visszatér
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
-1524 – Kazány-1532 – Köszeg ostroma-Ezt követően Szulejmán kinevezi Krími Kánná Az első alkalom amikor a továbbá jelentős katonai támogatást ad neki krími nemzetségfők /tűzfegyveres testőrség 1500 fő/ nem választottak csak-Megpróbálta a kánságot oszmán mintára átalakítani megerősítettek.társadalmi ellenkezés robban ki (1551)-A nemesség átpártolt testvéréhez, Devlet Giráyhoz-Amikor Sáhibot megölték a lánya leírta a történetet -Megpróbálta letelepíteni a
nogayokat. Összetörte és elégette a kocsijaikat (kibitka)-Ez alapján adják meg a társaság létszámát.
-Tehát a nemzetségfők egységesen átálltakKettős uralmi rendszer jön létre
Keleti NyugatiEz az előkelőbb csoport A birodalom hadvezéreEz adja a kánt Nem léphetett trónra
Ugyanez volt a Krímben az 1430-as évekbenA Volga mentén 3-as, a Krímben 4-es beosztás
A Hármas rendszer a földrajzi körülmények 4 égtáj, 4 sarok a nemezenmiatt alakult ki. Sirin MaghatározóHárom vezető irányította a különböző Barin szerep, együtthordákat. Argin uralkodnak a Mindhárom tisztségnév személynéből alakult Kicsak kánnalki A Krímben a Kán és 4 karacsiNogay (név//cím//népnév) 1584-ig a Krími Kánt mindig
ez a négy nemzetségfő választotta.
Kuriltáj összehívása-A „sziklák aljára” /mészkőfali rész/ kayalar ati – be voltak vésve a nemzetségek tamgái (jogosultak voltak részt venni a kuriltájon)-A '20-as években még látszottak-A sirineknek volt joga összehívni a kuriltájt-Seniorátus elv – a kán fia csak nagyon ritkán örökölte a trónt-A kalga az egykori ulubeg szerepet vette át // ő viselte a hadvezéri szerepet-Itt visszajött, hogy csak Dzsingiszida lehet kán
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
A 15. századtól 1584-ig egy nomád birodalom volt Kettőd beosztás:
Bal Jobb A négy nemzetségnekKÁN KALGA előbb meg kellett egyeznie
(lehetőség a kánná választáshoz) a kán személyébenkalgay – maradni szóból szárm. -megválasztani
-A porával megerősítettni(1475 óta)
1584-ben új tisztség: Nureddin A Krím és ErdélyA betelepülő nogayok részére hozták létre az azonos státuszúúj címet /a könnyebb igazgatás miatt/ volt, de Erdély-Egyik régi vezetőjük nevét használták fel fizetett adót-Először a kán fia töltötte be, később a testvérek is (4-en kánok is lettek)-Feladata a betelepült nagy haderő irányítása
Bas – fő karaci (a kánválasztó kuriltáj összehívása)
A kazányi, az Sirin Ez a négy nemzetség képviselte az or-asztrahányi és a Barin szágot. A tokatemürida (dzsocsida
tokatemüri kánokat Argin herceg) dinasztia ősi nemzetségének ais támogatják Kipcsak tagjai voltak
Voltak ősi és szerzett nemzetségek, minden dinasztiának voltak ősi nemzetségeire, akikre számíthattak, őkválasztották a kánt.
A Haderő-25-30 000 Fő-Nem százezrek, mert nem volt kivitelezhető-Otthon is kellett valaki-De, toborozhattak a steppéről-”A tatároknál gyakorlatilag mindig mindenkinek hadkészültségben kellett lennie”-Zsold nem volt, csak rabszedés-Oszmán szolgálatban csak a vezetői réteg kapott zsoldot-Zsoldosok pl. kozákok (1657-ben Rákóczi ellen 20 000 kozák)
Az Arany Horda uralkodóinak a trónját egy Kozma nevű orosz mesterember készítette-Művészi sátrak voltak még a hadseregben is-Muhinál a mongolok elvitték IV. Béla sátrát
Meddig törvényes az uralkodó?-Ha kap szultáni megerősítést-Amíg a 4 karacsi támogatja, különben a kán leváltható és meg is ölhető(pl. Sahib Giráy 1551-ben kocsitöretés)
1552 – Kazány
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
Innentől a teljes vízi út orosz kézen volt a Volgán. Politikai 1556 – Asztahány jelentősége, hogy aki a Volga mentét birtokolta, az volt a steppe
ura. Jogot formálhattak a teljes steppére1585 – Szibéria orosz kézen Néhány évtized és kint vannak a Csendes-óceánnál. A nomád
birodalmak helyére egy hatalmas ortodox állam kerülÚt a Kaszpi tengerig
IV. Iván feleségül vette a Bizánci császár egyik rokonátIII. Róma elméletMehmed Giráy (1514-1523)
-Moszkva ellenes politika-Keleti hódítás – az Arany Horda visszaállítása
-1519 – a Kazányi kánok nemzetsége kihal (Ulug Muhamed) – versengés a trónért-1521 – Sahib Giráy ül Kazány trónjára
-Támadások Asztrahány ellen (oroszbarát kán) – elfoglalják – nogaj lázadás (ellenségei a krímieknek) – a két kánt megölik (Mehmed és Bahadir kalgát)-Lányait a szultánokhoz adja feleségül-I. Szelimet támogatja testvéreivel szemben-Kaukázus előtere – a Kubán folyóig tart a fennhatósága-cserkeszeket rabszolgának adja
Sahib Giráy-A Kazányi Kánság első kánja (elhagyja Kazányt – orosz támogatott kerül a trónra – az oroszok 1552-ben elfoglalják Kazányt)-16. sz. Az Arany Horda örökségét megszerzi-Lemond a trónról és Isztambulban marad Szulejmánnál
-1532 vele megy Magyarországra (Köszegi ostrom)-1532 a szultán kinevezi Krími Kánná (idegen választás, de a nemzetségek elfogadják)-Katonai támogatást (tűzfegyveres testőrség 1500 fő)-A betelepített nogájokat megpróbálja letelepíteni, ellenállnak, ezért radikális eszközökhöz nyúl: kocsiösszetörés – kibita – kétkerekű kocsi, a kész házat rárakták és nemezzel fedték-1538-as moldvai hadjárat-Földosztás tulajdonjoggal (mülknáhme) ez nincs az Oszmán Birodalomban
mülknáhme – birtoklevél – egy része fennmaradt-Oszmán mintára akarta átszervezni a kánságot, a káni hatalom erősítése érdekében
-Ellenállás a nemesség átpártol öccséhez Devlethez, Száhibot megölik-Lánya írta meg történetét Tarih-i Sahib Giráy (még nem feldolgozott)
-Kazányi évek-Vissza a Krímbe-I. Lengyel hadjárat-4-5. cserkeszek elleni hadjárata (1561 Hodzsa krónikája írja le)-Rabszolgaszerzés
-Oszmán flotta kiépítése (olasz, spanyol tengeri háború)-Rabszolgaszerzés – óriási bevétel (cserkeszek, szlávok kb. 6000 ember)
Közigazgatás-A 13. században a nomád birodalmakat kettős uralmi rendszer jellemzi: Keleti szárny (előkelőbb) ill. Nyugati szárny (nem lehet klán). Nagykán székhelye Karakorum. Ez korábban is megvolt-A 15.században még nem végleges a kánság-hierarchikus társadalomszervezet, genealogikus törzsi – törzsek feletti kapcsolatok
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
-10-es katonai rendszer (tümen)-postaszolgálat-földművelőkkel sajátos viszony – adóztatás-a földművelő társadalom eléri az államiságot – a korábbi fejlődési fokozatok elhalnak-a nomád vezetőnek bírnia kell a felső vezetés támogatását
1) Tipikus nomád birodalom: Távol élnek egymástól a földművelők és a nomádok – hadjáratokat vezetnek és kizsákmányolják őket – kikényszerítik az ajándékot2) Adóztató nomád birodalom: Közelség, közvetlen függés, bürokrácia (korai állam), az adók újraelosztása (Mongol Birodalom, Arany Horda)3) Hódító nomád birodalom: Rátelepednek a földművelőkre, szoros gazdasági együttműködés, nomádok beolvadása
A Krími Kánság fokozatai:1) 13. század első fele: tipikus nomád állam2) 14. század: adóztató3) 15-16. század: európaizálódik, félig asszimilálódik
-oklevelek (jogbiztosítás)-1584 után hármas katonai rendszer (előtte csak kalga + kán): kán + kalga + nureddin
-kalga: szárnyparancsnok (balszárny)-nureddin: szárnyparancsnok (jobszárny) nur – fény; al-din – vallás, hit-A káni család tagjai töltik be a tisztségeket (előrelépés lehetősége)
-Kánválasztás:-1584-ig a 4 nemzetségfő választott kánt (Kayalar ati – a Sziklák aljában)-A kuriltájt a Sirin bég hívta össze-Négy karacsi bej (nemzetségfők)-akik nem tartoznak az Aranyághoz (quaracu)-alattvaló köznép-A 4 krími nemzetségfő a hatalom részese (Sirin, Barin, Argin, Kipcsak)-A krími kánok nem rendelkeztek teljhatalommal-káni díván (tanácskozó testület)
-pecsételés, békeszerződés (nemzetségfők + kán)-saját nemzetségi testület (hierarchikus)-saját zászló alatt vonulnak hadba (zenekar)-leváltani nem lehet őket-A 18. századig meghatározó szerep
Kayalar ati – a sziklák alja-Mészkősziklába vésve a tangák (tulajdonjegyzékek), csak az vehetett részt rajta, aki szerepelt a tulajdonjegyzéken (pl. a baskíroknál tölgyfaoszlopokba vannak vésve)
Artur Koestler: A 13. törzs – 12 zsidó törzs izraelben + a 13. a kazárok (itt zsidó a vezetőréteg)12. század – az iszlám felvétele14. század – a vezetőréteg muzulmán
Bizonyíték: sedzsere – genealógia16. századig török nevek, ezt követően muszlim nevekIfjú Törökök: A köztársaság létrehozása
-Elmenekülnek Oroszországba, vezetőjük Artur Koestler
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
Tarkovszkij Rubljov: A leghíresebb munkája a Szentháromság
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
6) A TÖRÖK-TATÁR VISZONY VÁLTOZÁSAI A 17. SZÁZADBAN. LÁZADÁSOK A PORTA ELLEN. A KOZÁK, NOGAJ ÉS KALMÜK KÉRDÉS. SELIM GIRÁY SZEREPE ÉS BÉCS MÁSODIK OSTROMA
A nogáj kérdés1867 – A nogájokat Dobrudzsában telepítik le, előtte nomadizáltak
-Milyen falvakat kaptak, vezetőik, létszámuk – nincs feldolgozva ill. kiadva-Kikerülnek a Krími kánok fennhatósága alólA 17. században változás az oszmán politikában
-1606 Bécsi (lezárta a Bocskai vezette felkelést) ill. Zsitvatoroki béke (lezárja a 15 éves háborút)1672 – Dél-Lengyelország – Podoliát elfoglalják az oszmánok, egy oszmán vilájetet hoznak létre1533-tól „örök béke” a szultán és a lengyelek között
-tőlük is elszakítottak területet, így már nem lehetnek többé semlegesek1683 – Bécs ostroma – segítség az európaiaknak – Jan Sobiesky – A magyarországi hadszíntéren is harcolt. 1711 – Prut melletti csata – Az oszmánok először és utoljára nogáj (tatár) segítséggel
Nem vették észre, hogy az egész országot megszerezhették volna (Nyugat-európai haditechnika alkalmazása)Cserébe a nogájok kaptak Moldva rovására (iki saatlik arazi) kb 1500 km2 („egy tojás
megsütésének az ideje”)hosszúságban 30 órányi (egy hosszú völgy)később +-5, majd 8-10 órányira szélesítették1775 – Vilájetté alakították: Hotarul (határ). Moldvával együtt igazgattákTörökök: A mai napig vannak itt nogájokKonstanta-ban van a vallási és közigazgatási központkb. 30 000 fő maradt-nagy kivándorlások-1770-80-as években a krím ellen az oroszok szövetségesei lesznek
A Kozák kérdés-A 17. században csúcsosodik ki:
1) A Balti-tengeri hegemónia2) Kelet-Európai hegemónia
1) Balti-tengeri hegemónia-Svédország ekkor a legerősebb-Dánia//Oroszország//Lengyelország//Habsburgok – mindenki területeket akar-1630 – Oroszok Kelet-Lengyelország ellen-Svédország -szövetségest keres- Észak-Lengyel területek ellen -1792 – Lengyelország első felosztása (összesen háromszor osztják fe)-Erdély: II. Rákóczi György és a svéd király egyezkedik a Dél-Lengyelországi területeken, ehhez, mivel Erdély a törökök vazallusa engedély kell, amit viszont nem kapott meg, így indítanak hadjáratot.-1657 – A porta a tatárokat küldi ellenük (Lengyel-Krími Tatár szövetség)-Rendszeres tatár követség megy a lengyelekhez-1656 – tatár követség – óriási ajándék + szerződés-1660 – Háború vége-Az egész Erdélyi csapat tatár fogságba esik (erről szó van a Századokban ill. az Aetasban)
-13 000 erdélyi-6000 moldvai, havasalföldi
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
-4-500 kozák zsoldosok került tatár fogságba óriási zsákmány-Svédország ill. Dánia uralja a Balti-tengert
2) Kelet-Európai hegemónia-Fekete-tenger – Lengyelország – Oroszország között (senkiföldje) – ide menekülnek az orosz, lengyel parasztok a Dnyeper zuhogási környékéhez nopóz – kisebb szintkülönbség – zaporozsje szics – zuhogó mögött – szabad élet, független – kozákok (katonai rend, nincs család meg semmi)
Kozák: A kozákok Oroszországban és Ukrajnában élő népcsoport. A kozák férfiak eredetileg szabadon katonáskodó irreguláris haderőt képező egyének voltak kb. a 14. század utolsó harmadától kezdve. Többségük elűzött, kivert, szökött paraszt, jobbágy, pásztor vagy katona volt, de voltak közöttük kereskedők és egyéb foglalkozású emberek, valamint rablók is. Nemzetiségük szerint oroszok, ruténok vagy más keleti szlávok voltak.
Három nagy kozák csoport alakult ki:• zaporizzsjai kozákok • doni kozákok • jaiki kozákok
Maga a kozák szó török vagy orosz eredetű (kazak), mely szabad katonai közösség jelentéssel bír. A kozákok jelentős mértékben keveredtek a szomszédságukban élő, török eredetű tatárokkal.A kozákok sokáig szabadon, feudális kötöttségek nélkül
éltek. Méltányos zsold fejében szolgálták az oroszokat, a litvánokat és lengyeleket a háborúkban, sőt számos nagy parasztfelkelés (mint ukrajnaiak) elfojtásában is segédkeztek. Később már más országoknak is szolgáltak, igaz csak kisebb csapatokban (pl. Moldvában).Az őket környező népekkel sokáig állandó harcban álltak. A legveszélyesebb ellenfeleik a tatárok voltak. A kozákok harcoltak a törökök, az oroszok, a lengyelek, a svédek, a németek ellen, később pedig az Orosz Birodalom más nagy háborúiban (pl. napóleoni háborúk, krími háború).A 18. századra már minden kozák orosz fennhatóság alá került. Eleinte számos kiváltságot nyertek a cártól, de aztán a főnemesség és az uralkodó durván elnyomta őket. Bár az orosz regularizálás ellen többször föllázadtak, végül a cári hatalom leghűségesebb katonái lettek.A szovjet kommunista rendszer alatt továbbra is voltak a Vörös Hadseregnek kozák egységei. Az orosz polgárháború (1917-22) alatt sokan harcoltak a kommunisták ellen is. A sztálinizmus évei alatt elnyomás alatt álltak. Mára már a legtöbb kozák közösségben újjáélesztették a régi hagyományokat, és a kozák kultúra újra feléledőben van.
-Lassota Habsburg követ az ő naplója megmaradt, kozákokat felfogadni, azért, hogy megakadályozzák a tatárokat Magyarország felé jönni. -Kozák török szó. 45 török nép van, a kozák olyan ember aki kilépett a társadalomból
Kozákok: katonai segédnép, mindenki használja őket-Folyamatos összetűzések a lengyelekkel-1654 – Bogdan Hmelnyickij – 1. kozák állam Ukrajna Oroszországhoz csatlakozott – 300. évforduló Hruscsov a Krím-félszigetet Ukrajnának adományozta. Egyetlen kikötője Oroszországnak, Szevasztopol súlyos adót fizet
-A kozákok függetlenedni akartak külpolitikailag – fellázadtak, ezért 20 000 kozák Rákóczival Lengyelország ellen indulAz oszmánokhoz közeledtek, fennhatóságukat kértékA kozákság két részre szakadt (jobb, bal):
1) Jobb part: Ukrán-Oszmán fennhatóság alá2) Bal part: Orosz fennhatóság aláFontos szerepe van Petro Dorosenko-nak:
Petro Dorosenko: Harcolt a Hmelnickij-felkelésnek is nevezett kozák-lengyel háborúban a lengyelek ellen. Ugyan később a lengyel király oldalára állt, de 1667 után átpártolt a krími kánhoz és a török
szultánhoz. Egész Ukrajnát az Oszmán Birodalom uralma alá akarta vetni, egyfajta vazallus államként, mint a román fejedelemségek. Ezért segítséget kért a tatároktól. 1671-ben Bracławnál Sobieski János legyőzte, de a következő
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
évben a török szultán megüzente a háborút, amelynek célja a lengyelek és az oroszok kiűzése Ukrajnából. Dorosenko kibontotta az újabb felkelés zászlaját, s a krími tatárok 60 ezer fős hordával vonultak a segítségére, míg a kozákok másik része végig kitartott a lengyelek mellett.
1672 nyarán a török szultán vezette fősereg a havasalföldi és a moldvai hadakkal ostrom alá vette a török-lengyel határon álló Kamienecet. Az ostromhoz rövidesen csatlakozott a kán és Dorosenko vezette kozák-tatár sereg is. Néhány héten belül az erősséget bevették, s Délkelet-Ukrajnát és Podóliát a törökök teljesen birodalmukhoz csatolták, addig a maradék ún. Balparti-Ukrajna Dorosenko vezetésével török függésbe került állam lett. Csakhogy Sobieski Chocimnál fényes győzelmet
aratott a törökökön, s az elfoglalt területek nagy részét is visszavette, köszönhető mindez annak is, hogy a kozákságból megint többen visszaálltak. A lengyelek elleni harcoknak ugyan 1676-ban vége lett, ám a háború
folytatódott, ezúttal az oroszok ellen. A török birodalom új nagyravágyó vezíre Kara Musztafa nem tett le Ukrajna meghódításáról, főleg, hogy Dorosenko továbbra is kitartott a szultán mellett és Jobbparti ukránföldet is felajánlotta neki. 1676-ban Dorosenko még megmaradt 12 ezer fős kozák had élén felkelést robbantott ki Czehrynben, de a cári sereggel szemben megadásra kényszerült. Közben Ibrahim pasa vezérletével egy nagy török sereg a krími kánság felől megpróbálta elfoglalni Czehrynt de az ukrán hadak az oroszok segítségével megállították az inváziót. A törökök nemsokkal később felújították támadásukat, s most Kara Musztafa állt a hadak élére, csatlakoztak hozzá a tatárok, de mindhiába: gyakorlatilag az összes kozák átállt az orosz cár oldalára és 1681-ben a nagyvezír Ukrajna meghódítására vonatkozó minden tervét feladta.
Dorosenko III. Fjodor orosz cár mellett kötelezte el magát. Ennek köszönhetően rövidesen megszilárdult az oroszok uralma Ukrajna felett, s a lengyelek is fellélegezhettek a nyugati országrészben. Dorosenko részt a néhány évvel később kitört orosz-oszmán háborúban a tatárok és a törökök ellen indított ún. krími hadjárat-ban.
1678 – lezárul a kozák kérdés1648-78 – Keleti 30 éves háborúban a Krími tatárok mellett is harcoltak1685-ig orosz adó a Krímbe hívták a kozák testvéreket1618-48 – 30 éves háború – nemzetállamok
Vesztfáliai béke1672 – Dél-LengyelországAz oszmánok hadjárataiban helyi vezetők, Budai pasák Boszniából1672 Lengyelország – 22 000 arany adó az oszmánoknak, de nem fizettek. A krími kán sérelmezte, mert ezek az ő adófizetői. Az oszmánok elengedtékA kozákok állandó fenyegetést jelentenek a Boszporusz bejáratáig is eljutottak. A Fekete-tenger nyugati partjára rablóhadjáratokat vezettek. Az oroszok előretolt katonái voltak.A Donnál is kozákok
A Kalmük-kérdés-Egyetlen európai mongol nép-Volga torkolata – Eliszta-Utoljára érnek a Volgához-1618-ban jönnek Kho-Urlot vezetésével Ázsiából-4 fő törzs: Azsungár, Torgut, Derket, Khoat – ezek költöznek át 1636-ban-12 évig vándoroltak-nem muszlimok, hanem mongol nyelvet beszélő buddhisták-a török népeket meghódoltatják-a 17. század közepén orosz szolgálatban álltak-Ayuka felajánlotta szolgálatait az oszmánoknak-1661-ben elismerik az orosz fennhatóságot, szövetkeznek a tatárok ellen-A doni kozákok harcolnak ellenük-A 18. század elején az oszmán szultán felé nyitnak-1703 – III. Ahmed kerül a trónra, Ayuka tajsi fejedelem gratuláló levelet küld a szultánnak-Ebben az időben teljes kalmük-oszmán levelezés-Az oszmánok fizetnek többet, ezért melléjük állnak-1705-1711 – Felkelés a Volga vidéken az oroszok ellen „baskír-felkelés”, ezt Kücsün kán leszármazottai (dzsingiszidák) vezetik
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
-Murádot kivégzik Moszkvában – óriási felháborodás a steppén Dzsingiszidát, csak dzsingiszida ölhet. Amikor az oroszok a kalmükökkel akarják leveretni a felkelést azok megtagadják
1724 – Ayuka meghal – szétesik a törzsszövetségA kozákok támadásainak nem tudnak ellenállni1771-ben a kínai császár hívására visszavándorolnak a régi lakhelyeikre (élelemmel várják őket)-Puskin írt verset a kalmükök visszatéréséről (csak kis részük tért vissza)-1959-es népszámlálás: 100 000 kalmük
Szelim Giráy szerepe Bécs második ostromakor-1683-1699 – Krími tatárok az oszmánok magyarországi hadjárataiban-1683 – Bécs 2. ostroma tatárokkal – Itt elárulják az oszmánokat
Egyesült az európai sereg valamint a lengyelek – Át kell kelniük a Dunán – Ennek megakadályozására Kara Musztafa a tatárokat küldi. A keresztények Tuln-nál akarnak átkelni. A tatárok ágyút meg janicsárokat kért a Kara Musztafától, de nem kapott semmit, így íjjal és nyíllal kellett volna a tűzfegyverekkel rendelkező keresztények ellen vonulnia, amit nem tett meg.
-A lengyelek ekkor már ismerték a tatár harcmodort – könnyűlovassággal lehetett ellenük harcolni.-Nyolc súlyos vereség a század végéig, pedig a korszak legjobb uralkodója, Szelim Giráy mindvégig ott volt. A vereségeket az oszmánok rájuk fogták, de nem tudták őket nélkülözni
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
8) A KÁNSÁG NÉPEI (TATÁROK, NOGÁJOK, JÁSZOK, CSERKESZEK, ÖRMÉNYEK, ZSIDÓK, GÖRÖGÖK, GÓTOK, OROSZOK, OLASZOK, RABOK LESZÁRMAZOTTAI) YALI AGASI ÉS A NOGÁJOK LETELEPÍTÉSE
Gótok: A gótok (latinul gotones) neve legelőször Tacitusnál (Germánia, 44.) fordul elő. Germán törzs volt, mely a Római Birodalom (keleti és nyugati) sorsára a későbbi időben nagy befolyást gyakorolt. Ez adja jelentőségüket. Eredetileg Germania észak-keleti részében királyok alatt éltek, ahova egy régi monda szerint Skandia szigetéről vándoroltak (a mai Skandinávia). A Kárpát-medence népvándorláskori történetében is szerepet játszottak. Két nagy törzsi csoportjuk volt: az egyik a vizigótok (az ógermán wise, azaz „nyugati” szóból) és az osztrogótok (az ógermán ostro, „keleti” szóból). Valószínűleg a markomann háború idején (2. század) jutottak el a Fekete-tenger partjaira, ahol a géták és szkíták laktak, és a szomszéd germán és szarmata eredetű népeket erőszakkal egyesítették. Lassankint annyira kiterjesztették uralmukat, hogy a 4. században a Gót Birodalom a Tiszától a Donig, a Pontusztól a Balti-tengerig terjedt. A Balti-tenger partvidékének lakói adót fizettek a gótoknak. Pusztító hadjárataik, melyeket a rómaiak ellen viseltek, a 3. századtól a 4. századig tartottak.A gótok két részre oszlottak: nyugati gótokra (thervingek vagy vizigótok), akik az Alsó-Duna és a Kárpátok közt Erdély, Moldva (a mai Románia) erdős, füves terein laktak és keleti gótokra (greuthungok vagy osztrogótok) a Dél-Oroszországi síkokon. A két nép között a Dnyeper (Borysthenes) volt a határ. Különféle törzsekre oszlott mind a két águk. A nyugati gót törzsek felett a Balth („bátor”), a keletiek felett az Amal v. Amelung („szeplőtlen”, „tiszta”) törzsből származó királyi dinasztia uralkodott.Philippus Arabs császár idejében, 248-ban vagy 249-ben támadtak először a Római Birodalomra a taifálok, asdingok, kárpok és peucinok közül toborzott szövetséges hadaikkal. A monda a segédcsapatokat nem számítva 300 000 főre becsüli hadseregüket. Elárasztották Moesiát és Marcianopolis városa csak nagy összegű hadisarc kifizetésével menekülhetett meg a pusztulástól. Az ellenük siető császár megnyerte a Daciától északra lakó, ugyancsak germán gepidákat szövetségeséül és ezek segítségével visszaszorította a gótokat. A harcias nép azonban 250-251-ben két római sereget semmisített meg, és maga Decius császár is elesett Moesiában.A Krím-félsziget elfoglalásával hadihajók birtokába jutottak, és a tengeren Krétát, Ciprust is végigfosztogatták. Végül 320 000 ember Thesszalonikénél szállt partra, de II. Claudius (Claudius Gothicus) császár Naissusnál legyőzte őket (269). Miután Aurelianus császár 270-ben a Duna bal partját átengedte nekik, 2000 harcost küldtek évenként Róma segítségére,és ezután békés kapcsolat alakult ki Róma és a gótok között.
Alánok: Az alánok feltehetően a szarmata törzsszövetség tagjai voltak. Ammianus Marcellinus római történetíró a masszagéták utódainak nevezi őket.Első önálló államuk valószínűleg Közép-Ázsiában alakult ki. A 3. századból származó kínai források szerint Kang-kü, azaz a mai Kirgizisztán területén, a Szir-Darja középső folyásától északra található Csu folyó mentén volt az alan-liao nép királysága. Országukat a 350-ben bekövetkezett hun támadás söpörte el, ami elől egy részük a Volgán túlra, a Kaukázus északi részéhez vándorolt. Az alán kultúra ezután a Fekete-tenger északi részére és a Kaukázus központi előterére, a mai Észak-Oszétia (Északoszét-Alán Köztársaság) területére terjedt ki. Egy részük azonban az újabb hun támadások miatt innen is tovább vándorolt nyugat felé. A Kaukázus vidékén élő alánok a 7–10. század között a Kazár Birodalom kötelékébe tartoztak, de úgy hogy megőrizték belső önállóságukat. Országukat Alániának hívták. Ismerték a kereszténységet, mivel a történelmi források szerint bizánci térítő papok már a 6–7. században eljutottak Alániába. A magyarok valószínűleg akkor érkeztek Levédiába, az alánok szomszédságába, amikor azok a kazárok és bolgárok fennhatósága alá tartoztak. (A szoros kapcsolatra utal a Hunor és Magor monda elbeszélése Dula alán király leányainak
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
elrablásáról, akikben a monda alapján a magyar uralkodók ősanyjait is tisztelhetjük.) Miután a 9. században a Kazár Birodalom meggyengült, az alánok visszanyerték politikai önállóságukat és a 10–11. században erős alán királyság alakult ki. A 10. századtól keresztény templomok jelentek meg, majd önálló alán érsekség is létrejött. Dr. Bendefy kutatási alapján az 1396-ban Kummagyariat is szétdúló Timur Lenk-féle támadás után a tömegével hegyekbe húzódó magyarság idővel beolvadt az alánságba, kabardiaba.
Örmények: Az örmények kaukázusi és kelet-anatóliai eredetű népcsoport. Legnagyobb számban Örményországban élnek, de az évszázados szétszórodás miatt a világ több országában nagy számú örmény diaszpóra él. Az egyik legrégebben megtelepedett kaukázusi népcsoport, a Kaukázusban és Kelet-Anatóliában több mint 3500 éve élnek. Az első örmény állam – Armenia – megalapítása az i. e. 6. század elején történt. Armenia területe fénykorában kiterjedt Észak-Kaukázusra, a mai Törökország keleti és központi területeire, a mai Libanon területére és a mai Irán északnyugati területeire. A római hódítás elkerülte Armeniát, a római uralom alá csak viszonylag rövid időre, (i. sz.) 114-118 között került. 301-ben a világ első államaként Armenia megtette a kerszténységet államvallásnak. Az örmény egyház is hozzájárult ahhoz, hogy az örménységet és az örmény államot szorosabban összetartsa.
Görögök: déli részén fekvő Görögország kellemes éghajlatú területén már a bronzkortól egész Európa fejlődését meghatározó kultúrák alakultak ki. A virágzó hellén Birodalmat az egyre erősödő Róma hódította meg az i. e. 146-ban. A Római Birodalom kettéválása után a 15. századig a Bizánci Császárság része volt, a Balkánon előrenyomuló török hódítás áldozatául esett, és az Oszmán Birodalom uralma alá került. A négy évszázados elnyomás után a görög szabadságharcban kilenc év alatt (1821–1830) sikerült elérni az ország függetlenségét. A londoni szerződés 1830. február 8-án ismerte el a Görög Királyság szuverenitását. Az ország 1924 és 1935 között köztársaság volt, 1936-tól pedig katonai diktatúra volt, amelyet 1941-ben a német megszállás követett. A felszabadult országban 1944-ben visszaállították a monarchiát, majd 1946 és 1949 között polgárháború dúlt. A hadsereg jobboldali elemei 1967-ben puccsal átvették a hatalmat, a király (II. Konstantin) külföldre menekült. Az országot köztársasággá nyilvánították, és 1973-ban népszavazás által a királyt megfosztották trónjától. Az ún. ezredesek rendszere 1974-ben bukott meg a ciprusi válság miatt, ekkor újabb népszavazáson a lakosság többsége a köztársaság fenntartása mellett döntött.
Cserkeszek: A cserkeszek ősei feltehetően az i. e. 6. században kerültek a Kaukázus északi előterébe, és már az ókorban élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak a Mediterráneum népeivel, valamint híresek voltak lovaikról és lovaglási tudományukról. Görög szerzetesek a 6. században hozták el a kereszténységet a harcias cserkeszek közé, akik ezt követően élénk kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki egyfelől a Bizánci Birodalommal, másfelől a Kijevi Russzal. A mongolok 1240-es évekbeli betörését követően a cserkeszek egy csoportja nyugatabbra húzódott, ők lettek az adigék ősei. A 13. század végén a cserkeszek grúz fennhatóság alá kerültek, majd a 15–17. század folyamán az Oszmán Birodalomnak behódolt helyi hercegek irányították a cserkesz közösség életét. A 16. századtól egyre nagyobb lett a török befolyás, s a 17. századra a cserkeszek felvették az iszlám vallást.E századokban állandósultak a fegyveres konfliktusok e tájon: hol a krími tatárokkal, a karacsájokkal, a kumükökkel vagy a nogajokkal háborúztak, hol pedig az egymással rivalizáló nagyhatalmak, az Oszmán Birodalom és Oroszország ütközőzónájában találták magukat. A cserkeszek – eltérően más kaukázusi népektől – nem nehezen járható, védelmet nyújtó hegyláncok között éltek, ezért kénytelenek voltak szövetségest keresni. Az 1550-es években sikeresen folyamodtak védelemért az orosz cárnál, aki a szövetséget behódolásként értelmezte, és nagyszámú orosz földművest telepíttetett a jól termő cserkesz vidékre. Végül, 1790-ben az oroszok Cserkeszföldön megsemmisítő vereséget mértek Batal pasa seregére,
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
és 1804-ben ugyanazon a helyen megalapították Batalpasinszkaja városát (ma Cserkesszk). Az új városba telepített orosz helyőrség volt a biztosíték arra, hogy elejét vegyék a cserkeszek minden esetleges lázadásának. Ennek következményeként egyfelől nagyobb tömegek költöztek délkeletre, a Terek partján évszázadok óta élő kisebb cserkesz közösség mellé (ők lettek a kabardok), végül 1864-ben mintegy 400 ezer cserkesz hagyta el hazáját és telepedett le Törökországban, Szíriában, Jordániában, Libanonban és Palesztinában (döntő többségük mára asszimilálódott). Az elvándoroltak helyére oroszok, ukránok és örmények költöztek, s a 20. század elejére a cserkeszek száma alig érte el a 20 ezret.1920-ban, a szovjethatalom beköszöntével Cserkeszföld a rövid életű Szovjet Autonóm Hegyi Köztársaság része lett, majd a sztálini adminisztráció gondoskodott róla, hogy a cserkeszek közigazgatásilag is elkülönüljenek a többi cserkesz néptől. 1922 januárjában megalakult a Cserkesz Autonóm Terület, amely később egyesült a Karacsáj Autonóm Területtel. A kommunizmus meggyengülésével, majd összeomlásával a cserkeszek, az adigék és a kabardok egy független, közös állam kikiáltására törekedtek.
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
9) A KÁNSÁG KÜLPOLITIKIÁJA, KÖVETJÁRÁSOK, OKLEVELEK, DIPLOMÁCIAI SAJÁTOSSÁGOK
„Nincs dicsőségesebb jele a szuverenitásnak, mint a
jog arra, hogy követeket küldjünk és követeket
fogadjunk” – írta Abraham de Wicquefort, a kor
legismertebb diplomáciai kézikönyvének szerzője
1682-ben.1 Az 1440-es évek elején az Arany Horda
utódállamaként szuverenitást szerző Krími Kánság
három évszázadon keresztül folytatta a követküldés
gyakorlatát, noha 1475-ben előbb névleges, majd a
17. század második felétől tényleges függésbe került
az Oszmán Birodalomtól. A krími tatár diplomácia a
15-17. században számos európai udvarral és ázsiai
hatalommal tartott fenn érintkezést. Oroszország,
Lengyelország, az ukrajnai kozákság, Svédország,
Dánia, Brandenburg, a Német-Római Birodalom,
Erdély, Grúzia, Perzsia voltak a tatár követjárások
levéltári forrásokkal dokumentálható főbb
állomásai.2 A tatár diplomácia hagyományos
működési területe a szuverenitás kivívása után a
kelet-európai térség volt. A 15. század első felében a
kánság önállósulásában jelentős szerepet játszó litván
nagyfejedelmi udvarral, majd a Lengyel Királysággal
tartottak fenn rendszeres diplomáciai kapcsolatot. A
század második felében pedig III. Iván moszkvai
nagyfejedelemmel léptek szövetségre a közös
ellenség, az Arany Horda hegemón szerepét felújítani
kívánó Nagy Horda ellen.3 A 15. század végétől a
Lengyelországhoz és Oroszországhoz fűződő korábbi
jószomszédi-szövetségesi kapcsolatok gyökeres
változáson mentek keresztül.
A krími kánok kelet-európai szomszédaikkal szemben
a felemelkedő Oszmán Birodalomra támaszkodtak.
1484-ben a kiújuló lengyel-török háborúban Moldván
át a Fekete-tenger felé terjeszkedni kívánó lengyel-
litván állammal szemben a szultánt támogatták. A
Moszkvai Nagyfejedelemséggel szövetségben 1502-
ben véglegesen megtörték a Nagy Horda hatalmát, de
a sztyeppei aranyhordai örökség, a kazányi és
asztrahányi kánság feletti befolyás kérdése
évszázados orosz-krími tatár ellentét alapját vetette
meg. Ennek fényében a 16. századi krími tatár
követjárások feladatát a kelet-európai térségben a
következőkben összegezhetjük:
1. elismertetni a krími kánt az Arany Horda
örökösének;
2. tárgyalni a kánnak fizetendő adó összegéről
és összetételéről;
3. meghatározni a tatár rabságba esett foglyok
kiváltásának feltételeit;
4. megállapodni a tatárok által adandó katonai
segédcsapatok nagyságáról.4
A krími tatár diplomácia sikerét mutatja, hogy
Kazány és Asztrahány orosz kézre kerülése után a
hódítás és a cári cím használatának elismerése
fejében jelentősen megemelték az orosz adót.5 A
térség másik meghatározó hatalma, Lengyelország
igyekezett mind az Oszmán Birodalommal, mind
pedig a kánsággal szemben jóindulatú semlegességet
tanúsítani, s rendszeres adófizetéssel vásárolta meg a
békét.6 Az oroszokkal és a lengyelekkel való
szembenállás késztette arra a tatár diplomáciát, hogy
1592-től rendszeres diplomáciai kapcsolatokat
építsen ki a regionális hatalommá fejlődő
Svédországgal.7
A krími tatár–Habsburg diplomáciai kapcsolatok
történeti háttere A diplomáciai érintkezés első
szakasza 1597-1606
A krími tatár diplomácia nyitása Közép- és Nyugat-
Európa felé egészen más indítékokból táplálkozott,
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
mint a kelet-európai aktivitás. Amíg az orosz,
lengyel, svéd kapcsolatokban a Krími Kánság és az
Oszmán Birodalom közös érdekei domináltak, addig
a Giray-dinasztia és a Habsburg-ház között majd egy
évszázadon keresztül ápolt diplomáciai érintkezésnek
voltak burkolt oszmánellenes vonásai is. Kétségtelen,
hogy Bécsből nézve a tatárok mindvégig ellenségnek
számítottak, hiszen 1521 óta a török hadsereg
segédcsapataiként folyamatosan részt vettek a
Magyarország meghódításáért vívott harcokban. A
tizenöt éves háború eseményeinek hatására azonban
az évtizedeken át tartó katonai szembenállást
szívélyes diplomáciai érintkezés, esetenként
szövetség váltotta fel. A 16. század végén az Oszmán
Birodalom előbb a perzsa, majd a magyarországi
hadszíntéren elhúzódó háborúkba keveredett. A hadi
helyzet kedvezőtlen alakulása miatt a harcokban
résztvevő tatár segédcsapatokat a nyári-őszi
hadműveleti idő letelte után sem engedték haza,
hanem az ellenség földjén teleltették azért, hogy a
török főerő tavaszi felvonulásáig a meghódított
területeket általuk biztosítsák. Ha a tatár sereg a kán
vezetésével vonult a távol eső perzsa vagy
magyarországi hadszíntérre, a Krím védtelenül állt a
nogáj és kozák betörésekkel szemben. Ekkor vált
gyakorlattá, hogy a krími kánok igyekeztek a hatalmi
hierarchiában második helyet betöltő kalgára bízni a
török hadjáratok támogatására küldendő
segédcsapatok vezetését. A kalgával azonban csak
kisebb és alacsonyabb harci értékű segítség érkezett,
hiszen a tűzfegyverrel bánni tudó alakulatok a kán
mellett maradtak. Válaszként a Porta a krími
hadipotenciál maximális igénybevételét csak úgy látta
biztosítottnak, ha megszünteti a krími tatár
nemzetségek szabad kánválasztó jogát, s ezentúl a
megerősítést csak a szultáni akaratnak elkötelezett
kán kaphatja meg. Első alkalommal a mezőkeresztesi
csatatéren, közvetlenül a háromnapos ütközet után
hozott a szultán döntést arról, hogy a hadjáratról távol
maradó II. Gázi Girájt leváltja, és helyére a csatában
magát kitüntető fivérét, Feth Giráj kalgát teszi meg
kánnak. A Krímen fellángoló ellenállás miatt azonban
hamarosan kénytelen volt Gázi Girájt tisztségébe
visszahelyezni. A dinasztikus érdek, trónjának
védelme, valamint a háború mielőbbi befejezésének
vágya Gázi Girájt arra sarkallta, hogy ne csak a
Portán lévő híveit mozgósítsa, hanem „az ellenségem
ellensége – a barátom” elv alapján a másik táborban
is szerezzen támogatókat. 1597 végén követet küldött
a Habsburgok vezette törökellenes szövetséghez
tartozó Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemhez. A
Krímbe küldött erdélyi követtel, Bernárdffyval
folytatott tárgyalásokon a kán kölcsönös támogatást
ajánlott a Porta túlkapásaival szemben, s késznek
mutatkozott békét közvetíteni a szultán és a császár
között. A Bernárdffyval visszatérő tatár követség
Erdélyben gyökeresen megváltozott helyzetet talált.
Báthory Zsigmond lemondott, és országát feleségére,
Mária Krisztiernára, a császár unokahúgára, valamint
a melléje rendelt császári biztosokra bízva, elhagyta
az országot. A császári biztosok a lehetőséget
felismerve a törökellenes szövetséghez tartozó
Mihály havasalföldi vajda közvetítésével
tárgyalásokba kezdtek a tatárokkal, amelyek
folyamán rábírták a kánt, hogy a következő hadjárat
alkalmával késedelemmel csatlakozzék a török
sereghez, s az elmaradó zsákmány fejében pedig
pénzt ajánlottak fel neki.8 A császári udvar és a kán
közvetlen kapcsolatfelvételére 1599-ben került sor. A
hadakozásban kimerült Porta a seregével
Magyarországon telelő Gázi Girájt ruházta fel
teljhatalommal a császárral folyó béketárgyalások
vezetésére.9 A kán így közvetlenül, s ráadásul
a Porta megbízásából léphetett érintkezésbe a császári
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
tárgyaló biztosokkal, s küldhette követeit Bécsbe,
illetve Prágába. A gyakori kölcsönös követjárások
jóllehet nem vezettek békéhez, nem lebecsülendő
eredményt hoztak a Krím számára: kialakultak és
megszilárdultak a tatárok és a császári udvar közötti
diplomáciai érintkezés szabályai. A diplomáciai
kapcsolatoknak ez az első szakasza a zsitvatoroki
békével zárult. Mindkét fél számára kölcsönös
előnyöket hozott, s a diplomáciai érintkezés
mindvégig kétirányú volt.
A diplomáciai érintkezések második szakasza
1633-1662
A 17. század első felében a Krímen folyó
belviszályok miatt hosszú időn keresztül nem küldtek
tatár követet a császárvárosba. Először 1633-ban,
amikor Dzsánibek Girájnak harmadszorra sikerült
trónját megerősíteni, indult újra küldöttség Bécsbe.
Ezt követően rendszeressé vált a tatár követségek
jelenléte a császári udvarban. A diplomáciai
kapcsolatok újrafelvétele az oszmán politika
irányváltozásával állt összefüggésben, amelynek
középpontjában a 17. század 20-as éveitől kezdve
egyre inkább a Lengyelországhoz és a kozákokhoz
fűződő viszony állt. A Habsburg-uralkodók és a tatár
kánok számára a kapcsolattartás az ebben a térségben
zajló események figyelemmel kísérése miatt vált
fontossá.
A Bécs és Bahcsiszeráj közötti diplomáciai
kapcsolatok különösen a 17. század közepén, IV.
Mehmed Giráj kán uralkodása idején váltak
intezívvé. A követjárások megélénkülése szoros
összefüggésben állt az északi háborúval, amelyben
Lengyelországot a svéd-erdélyi szövetséggel
szemben a tatárok és a császár kölcsönösen
támogatta.10 A császári udvart aggasztotta, hogy a
lengyel korona Báthory István után újra erdélyi
fejedelem fejére kerülhet, ezért Bécsben arra
törekedtek, hogy a kánt az ott tartózkodó tatár követ
útján értékes ajándékokkal Erdély ellen hangolják.11
A császári csapatokat ugyanis a svéd hadsereg egy
esetleges sziléziai támadása miatt keleten nem
lehetett bevetni, így a Lengyelországba bevonuló
erdélyi hadsereg semlegesítése a krími tatár kánra
hárult.
IV. Mehmed Giráj nemcsak a lengyel és a császári
diplomácia ösztönzésére, valamint
a Porta felszólítására, hanem sokkal inkább hatalmi
érdekei érvényesítése végett fordult szembe az
erdélyi fejedelemmel. A krími kánok a 17. század
első felében a Porta gyengeségét kihasználva
kísérletet tettek arra, hogy kiterjesszék befolyásukat
Erdélyre, s a két román vajdaságra. Ennek jegyében
rendes évi adóvá akarták változtatni azokat az
összegeket, amelyeket korábban alkalmanként az
erdélyi fejedelmeknek nyújtott katonai segítség vagy
portai közbenjárás fejében kaptak. II. Rákóczi
György ezeket a próbálkozásokat következetesen
visszautasította. Sőt azáltal is útjában állt a kán
ambícióinak, hogy érdekszférájába vonta a két román
vajdaságot, amelyeket a tatároknak katonai
fenyegetéssel sikerült gyakran adófizetésre
kényszeríteni.12 Röviden így összegezhetők azok az
előzmények, amelyek miatt 1657 nyarán IV. Mehmed
Giráj egész seregét mozgósította a lengyelországi
erdélyi hadsereg megsemmisítésére.
A krími tatár-Habsburg diplomáciai kapcsolatok
1660-as évek elejével záródó második szakaszát a
kelet-európai hatalmi viszonyok befolyásolásában
való közös érdekeltségük jellemezte. A korábbi
időszaktól eltérően azonban 1633-tól kezdve ez a
diplomáciai érintkezés egyirányú volt. Bárhogy is
szorgalmazták válaszkövetség küldését a Bécsben
megjelenő tatár követek, az Udvari Haditanács, mivel
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
a krími kánt nem tartotta egyenrangú, szuverén
uralkodónak, elzárkózott a kérés teljesítése elől.
A diplomáciai érintkezések harmadik szakasza
1666-1683
Az 1663-64-es török hadjárat miatt, amelyhez a
tatárok is csatlakoztak, négy évig szünetelt a
diplomáciai kapcsolat Bécs és Bahcsiszeráj között.
Az 1666-tól számított és Bécs második ostromáig
tartó harmadik szakaszban viszont minden eddiginél
sűrűbb követjárás figyelhető meg. Szinte minden
évben megfordult egy tatár követség a császári
udvarban, néha kettő is. A kiterjedt diplomáciai
aktivitás mögött azonban kevéssé ismerhető fel
valamiféle közös politikai szándék. A
Hofkammerarchiv anyagából előkerült iratok és úti
levelek (Paßbrief) azt mutatják, hogy a követjárások
igazi célja a kereskedelem volt. Mivel a követség
mindennemű vám és illeték nélkül vihette ki az
országból az árukat, a követek éltek is ezzel a
lehetőséggel. A kivitt áruféleségeket és azok
mennyiségét engedélyeztetni kellett. A gondosan
megőrzött jegyzékek alapján megállapítható, hogy
legnagyobb mennyiségben köznapi szükségletet
kielégítő finomacélárukat vásároltak, főleg kést, ollót,
tűt, gyűszűt, melyeket hordókban szállítottak. Ritkán
találni kaszák kivitelére adott engedélyt is. Az ilyen
igényt többnyire azzal utasították vissza, hogy a
kaszákból könnyen lehet fegyvert kovácsolni. Külön
uralkodói kegynek számított, ha a követ egy pár
pisztolyt vásárolhatott. Az áruk másik csoportját a
luxuscikkek képezték, finom holland szövetek,
velencei tükrök, arany fonalak, sújtások és
paszományok.13 Az Udvari Haditanács és az Udvari
Kamara, amelyre a tatár követségek tartása hárult,
korlátozni akarta a csak kereskedelmi tevékenységet
folytató követségek gyakoriságát. Elsősorban
protokolláris eszközökkel kívánták elérni, hogy a
látogatások csökkenjenek.
Ezt a szándékot mutatja a kánhoz küldött levelek
intitulációjának megváltoztatása. 1669-től a
válaszlevelekben a kánt már nem Serenissimo
Vostranak, hanem csak Serenissimo Tuának titulálták,
s az amico honorato helyett az amico dilecto
megszólítást használták.14 A kán protokolláris
lefokozása azonban nem érte el célját, mert Bécs
1683-as ostromáig mit sem változott a tatár
követségek gyakorisága. Az azt követő felszabadító
háborúk után azonban nincs dokumentálható nyoma a
diplomáciai érintkezésnek.
A követjárásokkal kapcsolatos diplomáciai
forrásanyag
A Habsburgok és a krími kánok közti levelezésre a
neves osztrák oszmanista, Joseph von Hammer hívta
fel a figyelmet még a múlt században. Az Oszmán
Birodalom története című munkájában többször is
utalt a bécsi udvari levéltárban őrzött krími tatár
oklevelekre. Akkoriban ezeket az iratokat – Hammer
szerint – a Staatskanzleiregistratur 46-os
fasciculusában őrizték.15 Az idők folyamán ezt a
levéltári egységet többfelé osztották: a török nyelvű
okiratok a Türkische Urkunden sorozatba, a magyar
ügyekkel kapcsolatos iratok a Hungaricába, a lengyel
vonatkozású dokumentumok a Polonica nevű fondba
kerültek. Így ma már csak több, terjedelmes levéltári
egység átvizsgálásával lehet a bahcsiszeráji és a bécsi
udvar között fennállt diplomáciai kapcsolatokat
rekonstruálni. 1598 és 1682 között 32 tatár követség
járt Bécsben, illetve a császár tartózkodási helyét
követve Prágában vagy a nyári rezidencián,
Laxenburgban. Tekintettel arra, hogy minden
követség legalább 6-7 személytől, leggyakrabban a
kántól, a kalgától, a nureddintől, a kán anyjától, első
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
feleségétől és a kán agájától hozott levelet a
császárnak, illetve a császárnénak, azt várnánk, hogy
nagyszámú tatár nyelvű irat maradt fenn. Ehhez
képest eddig mintegy két tucatnak került elő az
eredetije. Megvan viszont többségüknek a latin vagy
olasz nyelvű fordítása, amelyre szemmel láthatólag
jobban vigyáztak, mint az eredetiekre, hiszen azokat
nem értették. A fordításokat és a rájuk adott latin
nyelvű válaszokat – esetleg egyéb, szintén a
követségre vonatkozó iratokkal együtt – külön
egységként kezelték, és 1633-tól kezdve Tatarische
Legation néven folyamatosan sorszámozták is. A tatár
diplomáciai iratok az ún. muhabbet-nâme „barátság-
levél” típusba tartoznak, melyek a két fél közti
barátságot hivatottak kifejezni, s egyben a követek
megbízóleveléül is szolgáltak. A kán üzenetét a követ
az Udvari Haditanácsban folytatott tárgyalásokon
többnyire szóban adta át, és így kapott rá választ is. A
császári udvartól származó válaszlevelekben szintén a
barátság fenntartásáról szóló ígéreteket találunk. A
követjárások valódi politikai hátteréről az Udvari
Haditanácsban és a császári audienciák után készült
feljegyzések,
a követséggel kapcsolatos beszámolók és a követség
elhelyezéséről és tartásáról fennmaradt gazdasági
elszámolások árulkodnak.
A krími tatár kancellária
A krími tatár kancellária a 16. század közepéig
megőrizte az Arany Horda oklevélszerkesztési
gyakorlatát és tatár irodalmi nyelvét. A diplomáciai
levelezésben a század végére két stílusirány alakult
ki. Orosz- és Lengyelországgal szemben megtartotta
a korábbi gyakorlatot, míg Svédországgal, Közép- és
Nyugat-Európa országaival – figyelembe véve az
itteni tolmácsok nyelvtudását – oszmán-törökül
levelezett. Az iratok kiállításában is jelentős
különbség figyelhető meg. Az orosz cárokhoz küldött
tatár iratokon pasztellszínű virágmintás díszítést
alkalmaztak, mely egyáltalán nem hasonlít az oszmán
iratok arab befolyást mutató, túlfűtött
ornamentikájára. A Nyugatra küldött diplomáciai
iratok nélkülöznek mindenfajta díszítést, eltekintve
attól a szokástól, hogy a kész levelet aranyporzóval
szórták be. Egy-két iraton a kán intitulációját
tartalmazó sorokra körülbelül 5 mm-es átmérőjű
arany pöttyöket is raktak díszítésül.
Az iratok kiállításáért és tartalmáért felelős személy
kilétét forrásaink nem fedik fel. Matuz feltételezte,
hogy a külügyek vezetése is a 16. század végétől
ismert új tisztség, a kán agájának vagy főagának
nevezett személy hatáskörébe került. Ezt látszik
alátámasztani az, hogy a 17. század második felétől a
tatár követségek által hozott iratok között gyakran
található levél a kán agájától is. A 16. század
közepéig az iratokat kiállító íródeákok, akiket az
orosz forrásokban bahšïnak vagy arab szóval
hâfiznak neveztek, nemcsak a kancellárián működtek,
hanem ők vezették
a követségeket is.17 A császári udvarral való
érintkezésben a 16. század végén keresztény
(ortodoxokat és katolikusokat egyaránt) közvetítőket
használtak, a moldvai vajda és az erdélyi fejedelem
embereit. A következő század első felében többnyire
olyan tatár diplomatákat küldtek Bécsbe, akik már
korábban megfordultak az erdélyi fejedelmi
udvarban.18 A 17. század közepére alakult ki a
nyugati országokkal diplomáciai kapcsolat tartására
alkalmas követek viszonylag szűk köre. Valószínűleg
gazdasági megfontolásból egy-egy követ diplomáciai
küldetése több országra is szólt. Általában
Svédország és Dánia, esetleg Brandenburg tartozott
egy diplomáciai útvonal keretébe, melynek
végállomása vagy kiindulópontja Bécs volt. A
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
követek mind világiak voltak, s ha nevük mellett a
beg vagy a mirza cím szerepelt, akkor a tatár
nemzetségi arisztokrácia, ha az aða cím állt, akkor a
káni udvar tisztségviselői közül kerültek ki.
A tatár követségek útvonala
A tatár követek három úton keresztül juthattak el a
császárvárosba. A 16-17. század fordulóján Erdély és
Kassa érintésével a Felvidéken át vezető utat
használták. A 17. század közepén Moldván,
Lengyelországon és Morvaországon keresztül
közelítették meg a fővárost. A dunai hajóutat csak
akkor választották, ha a Krímből Konstantinápoly és
Buda érintésével tartottak északnak. Bécsbe a
követek nemcsak a Krímből érkezhettek, hanem
diplomáciai körutat téve Svédországból is Dánián
keresztül. A dokumentumok keltezése és a követ
érkezése között eltelt idő, mind a vízi út, mind a
szárazföldi út esetében közel azonos, 4-5 hónap. A
követséget járványok, de akár politikai okok miatt is
feltartóztathatták. Érkezéséről külön levélben
értesítették az adott terület uralkodóját, aki melléjük
kíséretet adva az illető ország határáig gondoskodott
a tatárok ellátásáról.19 Ha a követség
Lengyelországon keresztül érkezett, a lengyel
megbízott a diplomáciai küldetés teljes idejére
szintén Bécsben maradt, s vissza is kalauzolta a
tatárokat. A feladattal többnyire tatár nemzetiségű
lengyel alattvalókat bíztak meg, olyan művelt
embereket, akik nemcsak beszélni tudtak a követtel,
de ismerték és használták az arab írást is.20
A követségek elszállásolása és ellátása
A tatár követeket az Udvari Haditanács egyik ellátási
biztosa rendszerint Schwechatnál fogadta, de néha
elmentek eléjük egészen a magyar határig,
Királyhidáig (Bruck), s innen kísérték őket a
szállásukra. A követséget a kor szokásának
megfelelően a városfalakon kívüli vendégfogadókban
helyezték el azért, hogy ne tudják kifürkészni a város
védelmi rendszerét. Forrásaink két fogadót említenek:
az Arany Strucc fogadót21 a hajóhíd (a mai
Schwedenbrücke) mellett és a városhoz közelebb eső
Fehér Bárány fogadót,22 a ma már a belvárosban
lévő Hohe Brücke mellett. A követségek nem voltak
népesek, számuk 7-23 fő között ingadozott, lovaik
száma 14-30 között volt. Ennek ellenére a tatár
követek tartása jelentős anyagi kiadásokkal járt.
Egész „lakosztályt” béreltek a számukra. Mehmed
Mirza 17 fős követségének például 1669-ben három
szoba, három kamra, konyha, előszoba és őrszoba állt
a rendelkezésére. A követek biztonsága ürügyén,
valójában azonban szemmel tartásukra 16 muskétást
tartottak, számukra szintén őrszobát béreltek. A
szállásért az Udvari Kamara napi hat forintot fizetett,
ehhez járult még a tűzifa és az őrszobában egész éjjel
égő gyertyák költsége. A tatárok Bécsben
meghatározott napidíjat kaptak. A főkövet napi 6
aranyforintot, a tolmács ennek felét, a többiek
egységesen másfél aranyat. Ebből a pénzből kellett
fedezniük a teljes ellátásukat és állataik takarmányát
is.23 A tatár követségek bécsi tartózkodása általában
egy-két hétig tartott, és csak ritkán haladta meg az
egy hónapot. Mehmed Mirza már említett követsége
26 napot töltött a császárvárosban, tartásuk 1658
aranyforintba került.
A vendéglátóknak nemcsak a követek ellátására volt
gondjuk, hanem szórakoztatásukkal is törődtek. A
Haditanács elnöke, Gonzaga herceg például kétszer is
elvitette az 1667-ben Bécsben tartózkodó tatár
követet, Ahmed Agát a Jezsuita Kollégium színházi
előadásaira.24
A diplomáciai protokoll
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
A költségek kímélése végett az udvarnál arra
törekedtek, hogy a tatár követek mielőbb audienciára
járulhassanak a császárhoz. A protokoll szerint
fedetlen fővel jelentek meg a császár előtt, háromszor
mélyen meghajoltak, majd török szokás szerint
megcsókolták a kabátja szegélyét (Mantel geküßt),
átadták a kán leveleit, majd ismét háromszor
meghajolva visszatértek a helyükre, és a tolmács
segítségével rövid beszélgetést folytattak a
császárral.25 Ezalatt a követség lovászmestere
bekötötte a császári istállóba a kán ajándékát, egy
felszerszámozott nemes vérű lovat, s átvette az állat
gondozásáért járó szokásos jutalmát, a 36
aranyforintnyi zablapénzt (Zaumgeld).26 1657-ben
különös óhajjal állt elő a tatár követ: szeretett volna
audienciát kapni a császárnénál is. A császári
udvarban, ahol az uralkodócsalád nőtagjai a Krímmel
ellentétben nem tarthattak fenn diplomáciai
kapcsolatot külföldi uralkodókkal, értetlenül álltak a
kérés előtt, de nem zárkóztak el azonnal előle.
Utasították a Hadikancelláriát, nézzenek utána az
iratok között, volt-e már erre korábban precedens, s
csak az innen kapott negatív válasz után tagadták
meg a követ kérését.27
Az érdemi tárgyalások a követséggel az Udvari
Haditanácsnál folytak. Ezalatt az udvari tolmács a
tatár leveleket lefordította, s a kancellárián
elkészültek a rájuk adott válaszok is.
A császári leveleknek csak a fogalmazványait
ismerjük, ezek latin nyelven készültek. Nagy
a valószínűsége azonban annak, hogy a 17. század
második felében már az udvari tolmács által oszmán-
törökre fordítva küldték be a Krímbe.28 Erre utal az a
feljegyzés, mely a Hofkammerarchivtól a tatár
válaszlevelek számára arany porzót, arany
tintafestéket, az irat védelmét szolgáló díszes borító
készítésére pedig tafotát, selymet, zsinórt és
aranygombocskákat kért vásároltatni.29 Az iratoknak
ezüst vagy arany szállal átszőtt brokátselyembe való
csomagolása a török és a tatár kancellária
reprezentációjának elengedhetetlen kelléke volt,
melyhez a császári udvar is alkalmazkodni
kényszerült. A válaszleveleket a búcsúaudiencián
vehették kézhez, a Krímbe küldött ajándékokkal
együtt. A 17. század közepéig a császár ajándékai
között még találni szép mívű órákat, de a század
második felére eltűnnek a listákról azok, s helyüket
finom holland szövetek, aranyozott ezüstkupák
veszik át.30 Az ajándékok értéke a 17. század
közepéig nem érte el a 2000 aranyat, utána viszont
valamivel fölötte volt. Az ajándékok átvétele után, de
különösen akkor, ha az áruk kiviteléhez megvolt az
Udvari Kamara engedélye is, a követség útra készen
állt. A visszaút költségeire a követek 300 aranyat
kaptak, amelyről török nyelvű nyugtát adtak.31 Ha
szárazföldön utaztak, a tatár követeket Győrig kellett
kísérni, ha vízi úton, Komáromnál adták át őket a
budai pasa megbízottainak. Mindent összevetve egy-
egy tatár követség 2000-5000 arany kiadást jelentett a
bécsi udvarnak.32 Bár a Habsburg-diplomácia nem
tartotta egyenrangú partnernek a korlátozott
szuverenitással rendelkező krími kánt, s ezért a
kezdeti időszakot kivéve válaszkövetségeket sem
küldött, a tetemes kiadások ellenére mégis ápolta a
diplomáciai kapcsolatokat. A krími kánok viszont a
kezdeti anyagi támogatás megszűnésével sem
mondtak le azokról az előnyökről, amelyhez a
császárvárossal való állandó kapcsolattartás révén
jutottak, hisz ezáltal kerültek be az európai
diplomácia véráramába. Noha még csak a kutatás
kezdetén tartunk, nyilvánvaló az a hasonlóság és
időbeli egybeesés, amely a Krími Kánságnak mint a
Porta vazallusának és a szintén oszmán függőségben
lévő Erdélyi Fejedelemségnek a 17. századi európai
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
diplomáciában betöltött megnövekedett szerepét és
mozgásterének bővülését jellemzi. Mindez
kétségtelen jele az Oszmán Birodalom
meggyengülésének, de a teljes értékű diplomáciai
elismerés hiánya egyben mutatja a vazallus államok
lehetőségeinek határait is.
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
10) AZ OROSZ EXPANZIÓ, A KÜCSÜK KAJNARDZSAI BÉKE, A NOGAJOK, ÉS SAHIN GIRÁY SZEREPE A KÁNSÁG
ANNEKTÁLÁSÁBAN (1783)
-A háború lezárása súlyos1700: lengyel-oszmán-tatár békeKonstantinápolyi béke – Oroszország és Lengyelország nem fizet adót a Krími kánnak1696-ban Oroszországhoz kerül Azov vára, ennek nagy gazdasági és politikai jelentősége voltEzután nem lehetett rabokat szedniAzov – A Don folyó torkolata, kijárat a Fekete-tengerre. Az Azovi-tenger a 18. században többször is gazdát cserél1736-tól folyamatosan orosz kézben vanLegnagyobb probléma az Oszmán Birodalom1711 – A Don mellett I. Péter seregét az oszmánok legyőzik, de nem voltak tudatában a
győzelem fontosságának, ezt követően már soha többet nem győznek-Az oroszok elhatározzák, hogy megszerzik a Krímet-1730-tól folyamatosan támadásokat indítanak-1736 – Kaukázusi oszmán hadjárat (a krími kán is ott van)
Münnich herceg (orosz) lerohanja a Krímet, felégetik Bahcsiszerájt, a káni palotát (ugyanazok az olasz mesterek építették, mint a Kremlt, csak a kőfaragott ajtók maradtak meg) a teljes levéltár, könyvtár leég
-1740-től kijevi tárgyalások, orosz konzulátus, kereskedelmi egyezményII. Katalin – nyugati ígéret – a nogájokat leválasztja róluk1770 – örök barátsági szerződés – megakadályozta az oszmán felvonulási terület tisztaságát –
csak tengeren kelhetnek át (időjárás függő)1768-74 – Orosz-török háború Kücsük-kajnardzsi béke: az 1768–1774 közti orosz–török háborút lezáró békekötés, amit 1774. július 21-én Kücsük-Kajnardzsiban (ma Kajnardzsa [Кайнарджа], Bulgária) kötött a két fél.A béke értelmében az Oszmán Birodalom kénytelen volt elismerni az addig fennhatósága alatt tartott Krími Tatár Kánság függetlenségét, valamint Oroszország védnökségét Moldova és Havasalföld felett. Az oroszok kijáratot kaptak a Fekete-tengerre, hozzájuk került a Kercs-félsziget, valamint a Dnyeper és Déli-Bug folyók közti terület.A béke továbbá lehetővé tette Törökország keresztény alattvalóinak, hogy orosz zászló alatt hajózzanak – ezt a görögök ki is használták nagy kereskedelmi flotta létesítésére. Félreértésekre adott okot az ortodox keresztények kérdése, mivel Oroszország úgy értelmezte, hogy joga van e felekezet védelmére az Oszmán Birodalmon belül is.
Sahin Giráy-Rumériában született-Thesszalonikében tanult-Európai nyelveken is beszélt (olasz, francia)-1874-ben kánná választják-Európai reformokat próbál bevezetni (európai öltözködés, hintón járt)– ellenkezéssel járt-A 4 karakumi bej előjogait meg akarta szüntetniTervei:
-Közigazgatási, iskola reform -Ne csak muszlim oktatás legyen (ellenszegül a papságnak)-Szentpétervári tárgyalások (összeboronálták Katalinnal)-Állandó katonaságot akart
Orosz tisztekkel akarta volna kiképeztetni őketEzekre azonban nem volt pénz, mert a kereskedelmi jövedelme 1777-től visszaszállt oszmán kézbe. Túl gyorsan akart sok változtatást
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
-1778-83 között felkelt ellene Selim Giráy (nem az aki Magyarországon volt) – Az oszmánok elfogják, azonban francia nyomásra a porta kénytelen elismerni-Kereskedelmi lehetőség (levantei) – magyar konzul volt a Krímen, mivel tudtunk törökül, ezért a franciák diplomácia szolgálatokra használták: Tóth András fiam Tóth Ferenc = Baronde Tott – 1768-tól volt krími konzul1781 – orosz beavatkozás1783 április 8. - Katalin annektálta a Krímet – a muszlimoknak el kellene hagyniuk a területet – jelentős kivándorlások Besszaráliába és Törökországba-Sáhib Giráyt egy ideig Péterváron tartották, majd elengedték, a Kaukázus előterében telepedett le, soha többé nem lett kán.
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
10) A KRÍMI TATÁROK NEMZETI ÉBREDÉSE A 19. SZÁZAD VÉGÉN, ISMAIL GASPIRALI, TERCÜMAN
Guberniumként (kormányzóság) illeszkedett az Orosz Birodalomba – Таврическая ґубермия néven-A krími nemességet beemelik az orosz nemességbe (az oklevelek fennmaradtak)
Megtarthatták birtokaikat, vegyes birtoklás (tatár-orosz)-Szokásaik tiszteletben tartása (jelképek stb)-Szabad parasztság -Vallási vezetők együttműködnek az oroszokkal – vakufok (egyházi alapítványok)
ezeket is meghagyták a papok kezén.-Adómentesség a papságnak-Orosz hadsereg – sorozás-1837-től parasztok is lehettek katonák (karrier lehetőség)-A muszlim vallás szerint el kell hagyni a területet ha az hitetlenek kezébe kerül, ezért elvándorlás indul, amely főleg az értelmiséget érinti (kb. 0,5 millió kivándorló)-Új városok:
Szevasztopol Hallatlanul gyors fejlődésOdessza (testvéregyetemünk)
Belső konfliktusok:-orosz iskolák: európai kultúra, tudomány-vallási iskolák-Új tatár értelmiség kialakulása, európai tudományosság – tatár identitás
-Iskolák: Szimferopol, Gözleve, Szevasztopol, Odessza – német telepesek, svájciak, bolgárok, szerbek – nyugati kultúra
-1854-56 – Krími háború – újabb jelentős réteg hagyja el a Krímet (kb. 80 000 fő)-1860-tól nem kaphatnak útlevelet a tatárok-Új orosz iskolázottságú értelmiség
-Iszmail Gaszprinszki (tatár neve: Gaszpirali)-Krím, Szentpétervár, Párizs, Isztambulban tanult-1875-től Bahcsiszerájban van – Ifjútörök mozgalom-1881 – kétnyelvű újság (orosz, tatár) – Terdzsümán (fordító)
Népszerű újság – tartalmas, megreformálta az abc-t és a nyelvetOszmán-török jövevényszavakat kiveszi a nyelvből
-19. század vége – az iszlám reformja-Egység a nyelvben, a gondolkodásban, a munkában-A papság vezetői orosz szolgálatba állnak-Az alsópapság oroszellenes – a korábbi iskolarendszert fenntartják
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
11) A Krími Tatárok deportálása (1944. május 18) harcuk a rehabilitációért, hazatelepítésük
-A 20. század tragikuma-Oroszországi Muszlimok Kongresszusa (Szentpétervár)
-Kulturális autonómia-Föderális átszervezést akartak (nem csak maguknak)
-1919. június 1 – Krími Szovjet Szocialista Köztársaság-1930-as évek vége tisztogatás-1941 november 30 – Német megszállás (eleinte felszabadítás)
Törökország belépését akarták elérni – támogatták a németeket-Grigorij Vulickij NKVD-s tiszt – részt vett a deportációban, az '50-es években Németországba menekül, az ő emlékiratai, + a Sztálinnak küldött táviratok megmaradtak,Krími tatárok visszaemlékezései (Emel) – A háború után újraindul – minden számban visszaemlékezésCéljaik:
-Németek: Krími tatárok = Untermensch Ők is ki akarták telepíteni őket és németeket akartak a helyükre, ezt az igényüket azzal támasztották alá, hogy a gótok (germán nép) lakott itt.Közvetlen német igény volt a városoknak új nevet adni:
-Szevasztopol – Theoderikhaffen-Szimferopol – Gotenberg
Védeni lehet:-Ukrán mezők
Nincs megművelve, pedig nagyon jó földöntéstalaj, + a nomád állatok trágyázták
-OlajmezőkOrosz támadás + fegyveres ellenállás
-Szovjet partizáncsapatok, vezetőjük: Mokrousov (korábban az orosz és spanyol polgárháborúban is szerepelt). Nem engedett tatárokat a csapati közéMokrousovot a Szovjet kormány elmozdította a helyéről, és engedélyezték a krími tatároknak a harcot. Orosz és német oldalon is harcoltak (saját élmény/benyomás alapján mentek egyik ill. másik oldalra).-A németek 50-100 rubelt ígértek egy partizánért, 10 000 rubelt Mokrouso fejéért, de a tatárok nem segítettek
1942 – Sztálingrád után változás a német viszonyban-Meg akarták engedni a tatároknak a mufti választást – de nincs értelmiség-1937-es sztálini tisztogatás – a tisztikar lefejezése, tapasztalatlan tábornokok-Szamojlovics:
-Nyelvvel, kultúrával foglalkozó tudós-Dédapja kozák hegyman volt-Sztálin kivégeztette-Az értelmiség egy része német oldalra állt
-Nincs értelmiség – Dobrudzsából hozattakÖzenbash – egy ideig működik, de a németek kudarca miatt Dubrudzsába megy. Krími tatár rádióadást is engedélyeztek + színházat, újságokat (propagandacél)
-1944 április – Perekop (Krím bejárata) szovjet bevonulás, németek viszavonulnak. Többen önként vagy erőszakkal mentek a németekkel segédmunkásként, ez a másikoldalon is működött csak ott kényszermunka révén-Az oroszok megtorlást rendeznek (felakasztások) – 2 hét terrort engedélyezett az
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
NKVDDeportálás
-1944 május 11-én írja alá Sztálin a parancsot-1944 május 14 – kitelepítésük a Krímről a Közép-Ázsiai steppre (iparostási program)-Váratlanul történt, főleg nők, gyerekek, öregek. 12:00-04:00 között, 10-15 perc a készülődésre, csak párkát és kanalat vihettek. Válogatták őket, vegyesházasságok az orosz fél itt maradhatott, de nekik menniük kellett-Marhavagonokban szállították őket – 18-25 nap Üzbegisztán felé – A deportáltak 40-50%-a az út alatt meghalt-Május 20án Berija már jelenti is neki a művelet végrehajtását: 180 ezer ember kitelepítése megtörténta németekkel való kollaborálás ürügyén deportálnak még 12 422 bolgárt, 15 040 görögöt, 9621 örményt, 119 németet, 3652 idegen állampolgárt és
ismeretlen számú cigányt1944. július 4én Berija azt jelenti Sztálinnak, hogy a Krímből 225 009 főt telepítettek ki-A háborús veszteségek és a kitelepítés együttes hatására 1944 őszén a lakosság már csak 370 ezer főt tett ki. Ennek következménye lett a terület
adminisztratív „lefokozása”: a Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság 1945. június 30ától egy egyszerű oblaszty (’terület, megye’) lett az Oroszországi Föderáción belül.
-A száműzöttek jogfosztottsága Sztálin halála után csak lassan enyhült, először 1954-ben egyes korcsoportokat (16 éven aluli tanulóifjúság, nyugdíjas korú felnőttek) és szovjet szempontból érdemdús embereket (párttagok, háborús veteránok, kitüntetések birtokosai és családtagjaik stb.) mentesítettek a lakhely-változtatási tilalom alól, de 1955. január 1-jén még így is mindig 118 351 krími tatár volt kényszerlakhelyen.-1956-ban a 20. pártkongresszus után felemás módon szüntették meg száműzetésüket: visszakaphatták szabad mozgásukat, de nem kapták vissza elkobzott javaikat, sőt csak akkor kaptak személyi igazolványt, ha aláírtak egy nyilatkozatot arról, hogy nem is tartanak igényt a deportálás során elvett tulajdonukra. Nem szüntették meg velük szemben a hazaárulás vádját sem-Még a többi száműzött néphez képest is hátrányosan kezelték a krími tatárokat a rehabilitáció során. 1956 novemberében ugyanis helyreállították a kalmükök, karacsajok, balkárok, a csecsenek és az ingusok autonóm területeit, de a krími tatároktól ezt megtagadták arra hivatkozva, hogy az egykori Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság nemcsak a tatárok autonómiája volt, hanem sok más népé közösen.-Mindezek a diszkriminatív intézkedések kiváltották a krími tatárok nemzeti politikai mozgalmait, amelyeknek fő célja a szülőföldre való visszaköltözés lehetőségének kiharcolása volt. Ezek először petíciós mozgalmak voltak, amelyeknek fő központjai a krími tatárok legnagyobb tömegeinek kényszerlakhelye, Üzbegisztán volt. E mozgalom csúcspontja a Szovjetunió Kommunista Pártja 23. kongresszusára benyújtott 120 ezer aláírással ellátott petíció volt, amelyben a visszaköltözés engedélyezése mellett politikai és nemzeti egyenjogúságuk visszaállítását is kérték. Erre csak 1967-ben került sor, amikor a hazaárulás vádját hivatalosan is visszavonták, elvben a többi szovjet polgárral egyenlő jogokat kaptak, bár a Krímbe költözésüket adminisztratív eszközökkel továbbra is akadályozták. Az 1970-es és 1980-as
A Krími Kánság Története Készítette: Kovács Tamás (2008)
években nagyban segítette a krími tatár mozgalmat az, hogy a nemzetközi emberjogi szervezetek is felfigyeltek rá és napirendjükre vették. A Szovjetunió szétesése után a nemzeti mozgalom jelentős lendületet kapott, 1991 júniusában Szimferopolban megtartották a krími tatár kurultajt (nemzeti kongresszust), amely megválasztotta képviseleti szervüket, a Medzsliszt. A tatárok nemzeti államiság iránti igénye természetesen összeütközésbe került a félsziget megváltozott nemzetiségi összetételű többségével. A tatárok nem ismerték el az Ukrajnán belüli Krími Autonóm Köztársaságot mondván, hogy az csak közigazgatási egység és nem a tatár államiság kerete.