Vasárnap, 1976. október 3.

Ü M S M A G A Z I N A közgyűlés csak ezt fogadta el Száz éve csatolták Dorozsmai Csongrád megyéhez

A Szegeddel 1973-ban egyesült Kiskundorozsma száz évvel ez-előtt nevezetes napokat élt át, amelyek olyan emlékezetesek a helység történetében, mint az 1745-ben végrehaj tot t redempció, azaz az „önmegváltás". De men-jünk sor jában: 1876. szeptember 27-én Dorozsma Csongrád vár-megye kötelékébe lépett. Ebben az évben megszűnt a kiváltságolt kerületek, többek között a jász-kunok különálló törvényhatósági helyzete. Ennek következtében a Duna—Tisza közén elterülő Kis-kunság 8 helységéből 7 P e s t -Pilis—Solt, a nyolcadik helyi-ség, Dorozsma pedig Csongrád vármegyébe „kebeleztetett". A Jászság és a Nagykunság váro-saiból és községeiből ú j megyét alakítottak, Szolnok székhellyel. A kis- és nagykunok, valamint a jászok nevét a megyék elneve-zésében is megtartották. Csong-rád megye nevén Dorozsma ide-csatolása nem vál toztatot t Az egykori különállásnak és Idvált-ságoltságnak az emlékét óhaj tot-ták fenntar tani azzal Is, hogy 1903-ban a községek és a váro-sok hivatalos nevéhez — ahol csak lehetett hozzátették — a kiskun, a nagykun vagy a jász neve t Dorozsma ettől kezdve vi-selte a legújabb időkig a Kiskun-dorozsma n e v e t

Tulajdonképp mit is számolt fel a kiváltságolt törvényhatósá gok megszüntetését elrendelő 1876. évi 33. törvény?

Magyarországon a kiegyezés után a megyei szervezet tarka képet mutatot t : 49 magyar és 8 erdélyi vármegye, székely székek és vidékek, kerületek alkották a középfokú közigazgatás há lózatá t A különböző elnevezések mind-megannyi eltérő közigazgatási szerkezetet jelentettek. Nyilván-való vo l t hogy az egységes tör-vényhozás alkotta törvények és rendeletek végrehaj tása elhárí t-hatat lan akadályokba ütközött. A különleges helyzetű területek kő-zött első helyen állt a nagy te-rületen szétszórt helységekből ál-ló Jászkun-kerü le t amely sajá-tos jogi és igazgatási rendszer-ben é l t jogviszonyalt a jászkun statutumok szabályozták. Az egyedülálló kiváltságolt helyzet a lapja a redempció, az önmeg-váltás, amelyről — a Dorozsmát is érintő események miat t — tudnunk kell, hogy azért volt rá szükség, mert X. Lipót 1702-ben eladta Jászkunságot a német lo-vagrendnek. 500 ezer fo r in té r t Ezzel az addig szabad jászok és kunok jobbágyi állapotba süly-lyedtek. Az országgyűlés megál-lapította, hogy az adásvétel tör-vénytelen v o l t s 1715-ben tör-vényt hoztak a visszaváltásról, de intézkedés nem történt. 1745-ben a jászkun birtokosok kifizet-ték a váltságösszeget és néhány év múlva ismét törvény biztosí-totta kivál tságaikat A szabadsá-gért vállalnlok kellett legfőbb elöljárójuknak, a nádornak évi 3000 arany fizetést, és a kama-rának 12 ezer ezüst forintot kel-let t adniok. Ki kellett állítaniok egy huszárezredet

A Duna—Tisza köziek a Kis-kunfélegyházán székelő kunkapi-tány igazgatása alatt éltek, aki-nek fennhatósága Halasra, Fél-egyházára, Dorozsmára, Majsára, Fülöpszállásra, Szabadszállásra, Szentmiklósra és Laczházára ter -jedt ki. A Dorozsmára jutó 11 800 ezüst forint megváltási összeget úgy teremtették elő, hogy a kö-zös földből a 160 földesgazda '„köteles föld"-et vásárolt, amely-nek á ra 25 for int volt. Egy-egy kötél föld 15—18 holdat tet t ki. Minden helységben a megváltási összeget kifizztő gazdák kezébe került a hatalom, amivel a jász-

ktm társadalom két alapvető ré-tegre oszlott: a redemptusokra és irredemtusokra. Dorozsmán az anyakönyvbe is beírták a redem-tusok neve mellé a „redempt." szót. Akinek nem volt pénze, nem vásárolhatott a közös föld-ből. jobbágy, vagy zsellér lett, és dolgozhattak a redemptusok föld-jein. A redemptusok maguk kö-zül választották meg az elöljáró-kat, érdekeik szerint határoztak a tanácsban a gazdasági ügyek-ben. A közös földeken a redemp-tusok szántottak, mert nekik voltak ökreik, lovaik, az irre-demptusok arattak, őket külön-ben is végzésileg kellett a lako-sok közé felvenni. Pénzért ház-telket és veteményes földet sze-rezhettek. Mivel a redempcioná-lis földet pénzért adták, akadt Dorozsmán is olyan gazda, aki 4 köteles telket is vett, ezzel a re-demptusok között is vagyoni kü-lönbségek keletkeztek. 1848-ban kimondották az egyenlőséget de a vagyoni különbségeken mi sem változott A kiegyezés után ki-alakult magyar polgári állam és uralkodó osztálya bármennyire is kötődött a feudális viszonyok fenntartásához, nem tűrhet te az elmaradt területi jogviszonyok közötti igazgatást A jászkun és a többi kiváltságolt kerületek feloszlatása akkor a haladást szolgálta a fennálló korlátok kö-zö t t

Az ú j megyék kialakításánál többféle elképzelés f e lmerü l t Minket elsősorban a Kiskunság érdekel 1874-ben a kormány még olyan javaslatot dolgozott, k t hogy Félegyháza, Majsa, Há-lás és Dorozsma Csongrád m e gyéhez kerüljön. Azonban meg-lepő fordulat t ö r t é n t amire a belügyminiszter aligha számított: 1874. október 20-áh Csongrád rte-gye közgyűlése visszautasította a Kiskunságot ás kérte hogy a meglevő határok között marad-hasson. A döntés indoka még nem t isztázott Elgondolkoztató

azonban, hogy néhány nappal korábban (szeptember 29-én) Szeged város, amely akkor az alakítandó Csongrád megye szék-helyéül volt tervbe véve, kérte, hogy csatolják Csongrád megyé-hez Dorozsmát, Majsát, Ullés, Pálos. Csólyos, Szentlászló, Körn-pöcz és Mérges pusztákat. A sze-gediek meg is magyarázták az okot: így Szeged jobban a cent-rumban lenne. Szeged azonban ekkor mégsem lett a megye szék-helye. Elütötték ettől a földbir-tokosok, akik inkább Szentes mellett döntöttek, ahol nem kfel-lett tartaniok a radikális, libe-rális polgári befolyástól, ahol jobban az ö szavuk dönt. A me-gyegyűlés ugyan nem árul ta el, miért nem kívánják a nagy ha-tárú és jelentős lakosságszámú kiskunsági városok és helységek Csongrád megyéhez való csatolá-sát, szinte bizonyos, azért nem, mert akkor feltétlenül Szegednek kellett volna a megye közponfjá-nak lennie, hiszen innen közelít-hető meg a Tisza jobb- és bal-parti része a legjobban. Dorozs-ma idecsatolását elfogadták, mert az lényegesen nem befolyásolta a megye és Szeged közti hatalmi helyzetet.

Dorozsmán további változás történt, amelynek közvetlen ha-tása már napjainkig is követhető. A századfordulón a több mint 15 ezer holdat kitevő közös legelő-ket is felosztották. Minden re-demptus leszármazó család 2—3 hold homoki földet kapo t t A jó-módú gazdák ezeket a homoko-kat eladták, hiszen a község-hez közel, a fekete földeken volt mit megművelniük. A homokokat a szegénység vásárolta fel, akik-nek száma akkor elérte a 9—10 ezret, és akiknek szülei a század 50-es, 70-es éveiben m á r otthon sem talál tak m u n k á t és mint kubikosok, a Tisza-szabályozás-nál, majd vasútépítésnél dolgoz-tak, távol családjuktóL Ők meg-takarí tott pénzüket a földekbe fektették, és megteremtették Do-rozsma külső te lepei t A község történéti pályájában nekik továb-bi szerep jutot t : a felszabadu-lás után a nagyobb birtokokat, felosztva, ű j a b b kiáramlás tör-t é n t és ennek következtében a telepek megerősödtek; 1949—1951 kőzött ezekből a telepekből a megye virágzó községei alakul-tak: Bordány, Zsombó, Forrás-k ú t Üllés.

Egy pillantást vetettünk a száz évvel ezelőtti eseményekre és felidéztük következményeit

OLTVAT FERENC

Famadár és fűzfafütyürű A múzeum kincseiből

A Móra Ferenc Múzeum „leg-f iatalabb" tárgyegyüttesét a gyer-mekjátékok képezik. Hiszen amig a régészeti leletek egyike-másika több ezer éves, a helytörténeti tárgyak néhány száz évesek, a néprajziak úgyszintén, addig a gyermekjátékok legrégibb darab-jai „csak" a századforduló t á j á -ról valók. Az első játékot Pécze-ly Attila gyűj töt te: egy tápai öreg halász által készített ladi-kocskát a hozzávaló evezővel és szapollyal. amit Bittó János sze-gedi halászmester adományozott a Közművelődési Palotának.

Engel Vilmos, úgy látszik, tu-datos gyűj tője volt az orosz ha-difoglyok által készített gyer-mekjátékoknak. Ajándékozásával jelentősen megnövekedett ez a tárgycsoport is. Kedves darabjai a Körhinta, egy deszkából „ösz-szetákolt" Óriáskerék, álló és re-pülő galambok stb. A búgó a legprimitívebb játék. Ez egy egy-szerű. kedvesen goromba faragá-sú famadár, elején fadarabkán dió van. A csecsemőknek való csörgőket is ügyesen faragták a foglyok, akik azidőben „dologra maradtak itt Szeged környékéi / ' .

Nem egy faragványuk ún. vlr-tusfaragás. Ilyen az említett csörgő is, amelyet apró falemez-kékből illesztettek össze, szét-szedni rrieg szinte lehetetlen. Nemcsak játékos j á t ékoka t ha-nem nagyobb munkaeszközöket Is szívesen másoltak, mint a varrógépet, madárijesztő kerep-löt és számtalan kocsit Is. Izgal-masak az úgynevezett türelemjá-tékok. Az összerakó hat darab faragott íadarabkából áll, amiből téglalapot kellett a lka to t A Ki-bogozás enné! jóval kacifánto-sabb: a 20 centi hosszú, lapos falemezke két végére egy spárga van kötve. A zsinór a lemezke közepe tá ján á tbúj ik a falemez-kén, melyre egy fagyöngy is föl Van fűzve. Kibogozásakor a zsi-nór kitalál a lyukbót ahol a fa -gyöngynek is fontos szerepe van. A játék Szeged-Alsótanyáról ke-rült a múzeumba. Ugyanott élt

T. C z l r o k ICrcsébet f e lvé t e l e

Hadifogságban készített játékok 1915-ből

Át az úton Altok a korzó végén, tátom

a számat a járókelőkre, meg a Takaréktár utcára, és mint-hogy összesen 34 forint van a zsebemben, azt latolgatom, hogy az OTP ajtaján ki, mennyi pénzzel jön ki. Aztán eszembe jut. hogy láttam egy barna kockás öltönyt a kira-katban. és akkor azt számo-lom, hogy ha négyesem lett volna a múlt héten a lottón, mit vettem volna, plusz per-sze a barnakockás öltöny, TTR>rí most a kockás a divat, és a barna nekem jól áll.

A járókelők nem sokat tő-rödnek azzal, hogy én álldo-gálok. Ott megy az öreg fod-rász, akinek a keze alatt rit-kult ki az utóbbi húsz év alatt a hajam. Az meg a Sanyi, néz egy nőt maga előtt, azért nem vesz észre. Majd bemár-tom Marikánál, ha találko-zunk vele.

A platánfák vegetálnak fe-lettem-mellettem, nagyok a leveleik, várják az őszt. De hát ez így van, én alattuk, ök fölöttem az utóbbi negyed-évszázadban, megszoktuk. Ök ott állnak, én alattuk sétálok, ök is idevalósiak, én is, meg-férünk egymással. Talán sze-retjük is egymást. Én azt, hogy platánfák és szépek, és a verebeket kivéve jó alattuk sétálni, ők meg, hogy szegedi

vagyok-, „íff mászkál mindig, alattunk, majd meglátjuk, meddig mászkál, mi kivárjuk, és ha már nem mászkál, majd mászkál a fia, meg az unoká-ja, azért szegedi, hogy itt mászkáljon .,

Szóval állok a sarkon, a korzó végén, magamban, áb-rándozva, mikor megszólít va-laki. Egészen alulról szólít, mert apró emberke. Nagy tás-ka a hátán, farmernadrág rajta, az anyagából készült nadrágtartóval. A cipője piros, a haja szőke, és egy kicsit hosszú, az én mércémmel mérve.

Azt mondja a farmernadrág, hátul a táskával:

— Bácsi, megyünk már? — Hová — kérdem, mert

magam sem tudom, hová aka-rok menni innét a korzó sar-káról.

— Hát át — Minek? — mondom. — Ide figyeljen, bácsi! —

oktat ki az emberke, ott a nadrágszijjam magasságában. En most már iskolás vagyok, és éppen jövök az iskolából. Haza akarok menni, de anyu azt mondta, hogy csak felnőt-tel menjek át az úttesten. Jön a bácsi?

— Megyek — mondom —, mért most jövök rá, miért vártam eddig a korzó sarkát..

— Akkor tessék először bal-

ra nézni, aztán az itt közepé-től jobbra — fogja meg a kezem a farmérnadrágos.

Történetesen aznap kezdtem meg a huszadik tanévemet. Sok száz diákomat vezettem már kézen fogva: érettségi előtt ballagó, előttem felnőtt,

' megilletődött mamlaszokat, pi-tyergő szülők sorfala között, múzeumba hatodikosokat-he-tedikeseket, akik megbámulták a mammut hatalmas fogsorát, hintós játszótérre apától-anyá-tól elhagyott aprókat. Hány kezet fogtam, hány kemény kis fejet fordítottam előre, a forgalom felé, óva őket a ro-bogó jármüvek elől!

De most egy farmernadrá-gos, alul piros cipővel, háta mögött egy nagy táskával, ma-ga választott ki magának, hi-vütalos kinevezés, munka-könyvi bejegyzés, fizetési be-sorolás nélkül. •

Először balra néztem, az-után az út közepétől jobbra, ahogy meghagyta. Fogtam ap-ró kis kezét, vagy ő fogta az enyémet, már nem is tudom, és nagyon fontos embernek éreztem magam, míg átértünk a korzó sarkától a Takaréktár utcába, az OTP elé, amelynek az ajtaján sok pénzzel, vagy sok pénztől szabadultan jöt-tek-mentek az emberek.

BOHM JÓZSEF

és barkácsolgatott Katona Imre, aki cséplőgép modellt, hozzávaló hóber emelőt és fűrészelő masi-nát s iker í te t t Faragványai már 1916-ban a múzeumba kerültek. Ez igen korai, hiszen abban az időben ter jednek el a cséplőgé-pek, működtetésükre tüzesgépet alkalmaztak. Pörgettyűnk több is van. Készítőjükkel együtt, több-féle. Az egyik cérnaguriga ko-rongbol készült. A lyukba he-gyezett botocskát szorítottak, és a hegyes végén pörgették. A töb-bi is hasonlóképpen farudacskán forog, de fakorong helyett fél vagy egész dió, egy Tömörkény Lászlótól valónak meg bádogku-pa „a teste".

Gyermekkoronlat Idéz! a For-gattyús kocsi. Ez a játék talán a legkésőbbig megmaradt kedvélt búcsúfiának a kisustorrgl, a gör-bebottal, a fokossal és a kis ta-jicskáoaL Ugyanonnan kapták a gyerekek a malac, a paprika vagy éppen a kerek pörsölyt. Randáról szorgalmazták a kakas-fütyülöket, amiket később a pi-pafütyürűk váltottak föL Ustor-ral kellett ha j tani a csigát, ami-ből 1910-ben már tekintélyes számmal beleltároztak. A „Lá-dikás kereplő" a templomi ke-replők kicsiny mása, amivel „bűt idejin sürgették a híveket a misére, mer t hogy a harangok Rómába möntek".

Szinte hitelesnek mondható az a díszesre kifaragott mérleg, ami-hez hasonlóval mérhették a tá-pai gyékényesek a krumplis tar-honyába való szalonnaadagot minden héten máséból. Kedves darabok még a két kis lovacska, a kisasszonylegyezö, és a fator-nyocskák, amelyek olyan ügyesen össze vannak illesztve apró ré-szeiből. hogy ember a talpán, aki megtalál ja a szétszedésének nyit-ját. Az Ördöglakatot a mai gye-rek Is ismeri. Ugyanők — mű-anyag játékokkal elhalmozva — m á r aligha tudnának játszani a nádi- vagy a cirokhegedüvel, a kócpuskával, vagy mond juk a füzfafütyürűvel.

Néhány évtizeddel ezelőtt még dugva volt a búcsú és a városi bazáros bolt ja is a népi barká-

' csolók termékeivel. De ide a fa -lusi, még inkább a tanyai gye-rek, csak nagy ünnepen jutott be. Neki mindig kedvesebb ma-radt az a játék, amit a kedves-szüléje, vagy az öregapja, netán sa já t maga készí tet t A mai „mű-anyag világ" egy művészetet tett halottá, a gyermekjáték-barká-

, csolást. Éppen ezért a meglevő állomány darabjai a múzeum kincsei közé tartoznak.

IEJ. LELE JÓZSEF

»