e

A KEDÉLY HATALMÁRÓL,MISZERINT

A PUSZTA FELTETT SZÁNDÉK ÁLTAL URALKODHATNI %

A K Ó R O S ÉRZELM EKEN .

KIADTA, JEGYZETEKKEL ÉS ELŐSZÓVAL ELLÁTTA

HUFELAND K. V.poron királyi áUamtanácaoa áa teatorvoa.

A LEGÚJABB KIADÁS UTÁN

magyarította

Z. SZABÓ ANTAL.

58579-RPEST, 1864.

KIADJA LAMPEL RÓBERT.

KANT E.w

Pest 1804. Nyomatott Vodlánor EVmél.

A kiadó előszava.

C s u p á n a s z e l l e m él. — A s z e l l e m n e k é l e t e a v a l ó d i é l e t .

A test életének amannak alá kell rendelve lenni, g amannak uralkodni kell e felett; nem megfordítva, hogy a szellem rendelje magát alá a test szeszélyei­nek, hangulatainak és ösztöneinek, ha a valódi életet fenn akarjuk tartani.

Ezen nagy igazság már régtől fogva ezen világ­nak legbölcsebbjei által, mint minden erkölcsiség- nek, minden vallásnak, minden erénynek, vagy is mind annak, mi nagy és isteni az emberben, e szerint minden valódi boldogságnak is, alaposzlopául tekin­tetett és hirdettetett.

De ezt nem lehet eléggé gyakran ismételni, mi­vel a természetes emberhez mindig közelebb fekszik, és reá nézve kényelmesebb is a testi élet, mint a szel­lemi, sőt még inkább, ha, a mint az a legújabb időben történt, maga a bölcsészet, különben a szellemi élet­nek hordozója, az azonossági rendszerben a szellem és a test közötti különbséget egészen megszünteti, és úgy a bölcsészek, mint az orvosok, a szellemnek füg­gését a testtől, annyira oltalmukba veszik, hogy az-,

1*

4

zal mentenek minden bűnt, és ezek forrásául a lélek szabadtalanságát állítják, s nem sokára odakerül a dolog, hogy semmit nem nevezhetünk bűnnek.

De hova vezet ezen nézet? — Nem ellenkezik-e ez egyenesen amaz isteni és emberi törvényekkel, melyek ama alapra építtettek? Nem a legdurvább anyagisághoz (Materialismus) vezet-e ez ? Nem sem- misit-e ez meg minden erkölesiséget, és az erénynek minden erejét, mely éppen az eszméknek életében, és ezeknek a testfeletti uralmában áll ? — és igy min­den valódi szabadságot, önállóságot, önuralmat, ön- feláldozást, — a legfőbbet, mit az ember elérhet, az önmaga feletti győzelmet.

Örökké igaz marad azon jelkép, mely az embert mint vad lovon ülő lovast képzeli, mely az értelmes szellemet állattal egyesiti, melynek őt hordozni és a földdel összekötni, de tőle ismét vezettetni és kormá- nyoztatni kell. — Ez egész életének feladatát mu­tatja. Nem abban áll-e ez, hogy ezen állatiságot le­győzze, és magasabb hatalomnak alárendelje? Csak az által, hogy ezen állatot magának aláveti, és ettől magát a lehetőleg függetleniti, lesz élete szabályszerű, értelmes, erkölcsös, és csak igy valóban boldog. Ha ezen állatot felülkerekedni engedi, ez elragadja őt, s ő ennek szeszélyei és ugrásai játékává lesz — egész a halálos bukásig.

De nem csupán a magasabb szellemi életre és ennek egészségére nézve van szükség ezen lélektani önuralomra, hanem ez éppen úgy az érzéki életnek

5

és ennek egészségének fentartására és tökéletesíté­sére is szolgál, és ez által egyike lesz a legfontosabb életrendi eszközöknek és gyógyszereknek.

Semmiképpen nem akarjuk a testinek a lelkire való behatását eltagadni. De éppen oly feltűnő, sőt még sokkal nagyobb a szellemnek lelki hatalma, a test felett. Ez betegségeket támaszthat, és gyógyít­hat. Ez öl és elevenít. Nem látunk e gyakran ije- dés és más szenvedélyek, tehát szellemi befolyás ál­tal, nyavalyatörést, ájulást, hüdést, vérfolyást, és számos más betegségeket, sőt halált is támad­ni? — És miben hal meg az ilyen ember? — Különösen a szellemnek a testre való erőszakos, vil­lámütéshez hasonló behatásában. — Mily gyakran gyógyultak meg a legnehezebb betegségek, csupán az öröm által, a szellemnek felemelkedése, és feléb­redése által ? K r ö z u s nak régtől hüdött nyelvű fia megkapja szólását, a mint atyját meggyilkolni akar­ják. P i n e l látta, hogy az átalános szenvedélyes felgerjedésnél, melyet a franczia forradalom előidé­zett, számos évek óta betegeskedő és gyengélkedő ember egészséges lett, és hogy különösen, az elő­kelő munkátlan rendek szokott idegbájai egészen eltűntek. — Igen, nem mondok sokat, ha azt állitom, hogy a mi tartós idegbajainknak legnagyobb része, és a görcsök nem egyebek, mint a szellemnek tunya­sága és semlegessége, a testi érzelmek és befolyások­nak való petyhüdt odaengedés következménye.

Ki tagadhatja, hogy csudák és csudagyógyitá-

6

sok vannak ? — De mik ezek mások, mint égi vágy- földi erőkben vetett hitnek, ennélfogva a szellemnek hatásai ?

Mindenki ismeri a képzelődésnek erejét. Senki nem kétkedik azon, hogy vannak képzelt betegsé­gek, és hogy számos ember semmi másban nem szen­ved, mint a kóros képzeletben. — De hát nem éppen oly lehetséges és végtelenül jobb-e azt gondolni, hogy az ember egészséges? És ez által nem éppen úgy erősíthetjük és tarthatjuk-e fel egészségünket, mint az ellenkező által a betegséget.

Ezen fontos tannak pótlékául, s a szellem test feletti uralmának és gyógy erejének előmozditó esz­közéül szolgáljanak K a n t n a k ezen következő sza­vai, az utólsók, melyeket ezen nagy szellem hozzám intézett. Ezeket, az én inditásomra ezelőtt 30 évvel irta, 8 én a legnagyobb örömmel teszem azokat a nagy közönség sajátjává.

Bár elérnék czéljukat.

Berlin.

Hufeland C. W.

A kedély hatalmáról, miszerint a puszta feltett szán­dék által uralkodhatik kóros érzelmein.

Levél Hafel&nd tanárhoz *).

Hogy köszönetem a nekem szánt ajándékért, önnek ta- nuságteljes és kellemes könyvéért, mely „az emberi élet meg­hosszabbításának mesterségéről szól“ magára egy hosszú életre

*) Könyvemet megküldtem Kant tanárnak, mint bizonyíté­kát tiszteletemnek, melyet bizonyosan minden gondolkodó ember meg fog adni ezen nagy bölcsnek ; egyszersmind azért is, hogy hát­ha talán arra indíthatom, hogy nehány, abban tartalmazott, a böl­csészeti birószék elébe tartozó eszme felett gondolkozik, mi által egyszersmind előnyt reméltem szerezni művészetünknek. Rendkí­vül örvendek , hogy kívánságom beteljesedett, és itt olvasóimmal több ez által előidézett eszméket és kifejlesztéseket közölhetek, melyek minden gondolkodó orvosra nézve, kell hogy érdekkel bírja­nak, és a melyek egyszersmind ezen nagy férfi egyéni,szellemi és testi életrendjéről tannságteljes jegyzeteket közölnek. — A mi a nehány, ebben levő reám nézve igen hízelgő kifejezést illeti, kérem meg­gondolni, hogy ezek, egy hozzám intézett levélben fordulnak elő, s azt hiszem ez által megmenekszem azon szemrehányástól, me­lyet nekem ezek meghagyása miatt tenni lehetne; ezeknek meg­hagyását én annyival kevésbbé akadályozhattam, mintán itt-ott néha az egész értelem elveszett volna, s nyíltan meg is vallom, hogy abból, a mit egy Kant irt, semmit kitörölni nem merészelek.

H n f e l a n d .

8

legyen kiszámítva, azt önnek talán ezen feleletem jelen évi ja­nuári keltéből volna oka következtetni; ha az elidösülés már a fontos elhatározások gyakori elnapolásával nem járna együtt, ilyen pedig bizonyára a meghalásnak elhatározása, mely min­dig igen korán jelentkezik reánk nézve, és a melynek megvá- rakoztatásában, kimerithetlenek vagyunk a kifogásban.

Ön azt kívánja tőlem, hogy „Ítéletet mondjak önnek azon „igyekvése fölött, miszerint az érzékivel az emberben erkölcsi­l e g akar bánni, az egész, tehát érzéki embert is, mint egy er- „kölcsiségre számított lényt igyekszik képzelni, és az erkölcsi „mivelődést, a mindenütt csak csirában jelenlevő embertermé- „szet érzéki tökéletesítésére nélkülözhetlennek akarja mutat- „ni, és hozzá teszi, hogy legalább ön maga állíthatja, miszerint „ezek nem voltak előre feltett vélmények, hanem hogy mun­kásság és vizsgálódás folytán vonatott bele ellenállhatlanul „ezen tárgyalás módba.“ --------

A dolgoknak ezen nézete nem az észmüvészt, — a böl­csészt árulja el, — oly férfit, ki nem mint a francia Convent egyik igazgatója, a kivitelnek értelem által rendelt eszközeit, nem csupán mint azt a tapasztalás kínálja, fogadja el ügyes­séggel gyógytudományához, hanem azt, mint törvényhozó tag az orvosok testületében, a tiszta értelemből veszi, mely ahhoz a mi segít, ügyességgel, azt is a mi már önmagában kötelesség, bölcsességgel rendelni tudja; úgy hogy az erkölcsgyakorlati egyszersmind átalános orvosi szerül szolgál, mely ugyan nem mindennek és nem minden ellen segít, de a melynek mégis egy orvosi vényből Bem szabad hiányoznia.

De ezen átalános szer csak az é l e t r e n d t a n t (Diätetik) illeti, az az, csak semlegesen hat, mint a betegségek távoltar­tásának mestersége. Ezen mesterség azonban oly tehetséget feltételez, melyet csak a bölcsészet, vagy annak szelleme, me­lyet egyenesen fel tennünk kell, — adhat meg. Erre vonatko­zik azon legfőbb életrendi feladat, mely a tételben (Thema) tartalmaztalak:

9

Az emberi kedély azorr hatalmáról, miszerint a puszta feltett szándék által uralkodhatni kóros érzelmein.

Az ezen állítmánynak lehetőségét bebizonyító példákat nem vehetem másoknak tapasztalásából, hanem előbb csak a magamon tettekből, mivel ez az öntudatból származik, és csak azután lehet kérdezni, ha vajon mások is nem úgy veszik-e azt észre magokban. —. Én tehát kényszerítve érezem maga­mat saját Énemet hangoztatni, mi hittani előadásban *) sze­rénytelenséget árul e l ; de megbocsátható, ha nem közönséges tapasztalást, hanem belső kísérletet, vagy oly szemlélődést illet, melyet legelőbb magamon kellett tennem, hogy valamit, mi nem mindenkinek jut eszébe a nélkül, hogy arra reá vezettet­nék, megítélés alá bocsássák.

Megrovást érdemlő önhitség lenne, ha másokat gondo­latjátékom belső történetével akarnék mulattatni, mely ugyan alanyi (önleges) fontosságot tartalmazna (t. i. reám nézve), de tárgyilagosát, (az az mindenkire nézve érvényeset) nem. De ha ezen önmegfigyelés, és az ebből származó észrevétel nem közönséges, hanem oly valami, mely megérdemli azt, — sőt szükséges is, hogy arra mindenki felhivassék, akkor azon illet­lenség, hogy magán érzelmeinkkel más valakit mulattassunk, legalább megbocsátható.

Mielőtt most az életrendtan czéljából általam tett ön­szemlélődéseknek eredményeivel fellépni merészelnék, meg kell valamit jegyeznem azon mód felől, a mint Hufeland az életrendtannak az az azon mesterségnek, melyszerint a beteg-

*) A hittani-gyakorlati előadásokban pl. önmagának olynemti szemlélődéseiben, melyek mindenkire tartozó kötelmekre czéloz- nak, a prédikáló nem é n , hanem m i által beszél. Az elbeszélő előadásban pedig, a magánérzetnek vagy az önmagán saját tapasz­talatnak (mint a beteg midőn az orvosnak gyón) előadásában é n által kell beszélni.

10

Bégektől megóvakodhatunk — feladatát kitűzi, ellentétben a gyógytannal, vagyis azok megorvoslásának mesterségével.

Ezt ő „A z emberi élet meghosszabbítása mesterségé­nek“ , nevezi.

Elnevezését attól veszi, a mit az emberek a legnagyobb vágyakozással kívánnak, bár az talán kevésbbé kívánatos is le­hetne. Örömest kívánnának ugyan kettőt egyszerre,nevezetesen, sokáig élni és e mellett egészségesnek lenni; de az első kíván­ságnak az utóbbi nem szükséges felvétele, hanem feltételeden az. Hagyjátok a kórházi beteget évekig feküdni és nélkülözni ágyában, s bár mennyiszer halljátok is kívánni, hogy a halál bár minél előbb megszabaditná már ezen kíntól, még se higy- jetek neki, hogy komolyan beszél. Értelme ugyan azt diktálja neki, de a természeti ösztön másként akarja. Ha a halálnak, mint m e g s z a b a d i t ó j á n a k (lövi liberatori) int, még is mindig egy kis haladókot kíván, s mindig van valami ürügye eldöntő határozmányának elnapolására. Az öngyilkosnak vad­haragban tett azon elhatározása, hogy életének véget vessen, nem tesz itten kivételt, mert ez az őrültségig fokozott geijede- lemnek hatása. — A gyermeki kötelmek teljesítőinek tett két ígéret közöl, — »hogy jóllegyen dolgod, és hosszú idejű légy e földön“ az utóbbi tartalmaz erősebb ösztönt, még az értelem­nek ítéletében is, nevezetesen mint kötelesség, melynek figye­lemben tartása egyszersmind j u t a 1 m a s is.

Az a g g k o r t i s z t e l é s é n e k kötelessége nevezetesen tulajdonképpen nem azon méltányos kíméleten alapszik, melyet az inaknál az öregek gyengesége ellen létezni vélünk: mert ez nem ok a nekik tartozó tiszteletre. Az öreg kor tehát még valami érdemesnek akar tekintetni: mivel tiszteletet enged­nek neki. Tehát nem azért, mintha a Nesztor évek talán sok és hosszú tapasztalás által szerzett bölcsességgel járnának együtt, a fiatalvilág vezetésére, hanem csupán azért, mivel, ha azt szégyen nem mocskolta be, azon férfi, ki magát oly sokáig fentartotta, az az a halandóságot, mint a legmegalázóbb íté­letet, melyet okos lény felett kimondani lehet — „por vagy

11és porrá kell lenned“ , annyi ideig ki tudta kerülni, s mintegy a hallhatatlanságot eltudta nyerni; ezért, mondom, mivel az ilyen ember magát sokáig életben tartotta s példaként felál- litotta.

Az e g é s z s é g g e l , mint a második természetes kiván- sággal, ellenben csak mostohán áll a dolog. Az ember egész­ségesnek érezheti magát (életének kéjelmes érzéséből ítélve), de soha nem tudhatja, hogy egészséges, — A természetes halál­nak minden oka betegség, akár érezzük azt, akár nem. — Tan­nak sokan, kikről csufolkodni akarás nékül azt mondják, hogy mindig b e t e g e s k e d n e k , és soha nem tudnak b e t e g e k lenni; kiknek életrendük mindig váltakozó eltérése és visz- szatérése életmódjuknak, és ezek az életben, habár nem az erő- nyilvánitások, de mégis a hosszúság szerint messze viszik. Hány barátomat vagy ismerősömet éltem túl, kik az egy­szer elfogadott rendes életmód mellett teljes egészséggel dicse­kedtek : míg a halálnak csirája (a betegség), a kifejlődéshez közel észrevétlenül bennünk feküdőtt, és az, ki magát egész­ségesnek é r e z t e , nem t u d t a hogy beteg volt; mert a ter­mészetes halálnak okát mégis nem lehet másnak mint beteg­ségnek nevezni. Az okilagosságot (Causalitat) nem lehet érez­ni, ehhez értelem szükséges, melynek Ítélete téves lehet, azon­ban érzése csalhatatlan, de csak akkor, ha az ember beteges­nek érezi magát, viseli a betegség nevet. De ha az ember nem érezi is igy magát, a csira mégis benne fekhetik elrejtve, és korai kifejlődésre készen; ennélfogva ezen érzésnek hiánya az ember jóllétére nézve más kifejezést nem enged meg, mint­hogy l á t s z ó l a g o s a n egészséges. A hosszú élet tehát, ha arra visszatekintünk, csak az élvezett egészségről tehet bizony­ságot, s az életrendtan mindenek előtt az élet meghosszabbítá­sának (nem élvezésének) mesterségében mutatandja meg, vagy bizonyítja be ügyességét vagy tudományát; igy akarta ezt Hufeland is kifejezni.

12

Az életrendtan elve.

K é j j e l m e s s é g r e nem kell az életrendtannak szá­mítva lenni; mert az erőknek és érzelmeknek ezen kímélé­se elpuhitás, az az ennek gyengeség és erőtlenség a követ­kezménye , és az életerőnek lassankínti kialvása gyakorlat- hiányból, valamint kimerülése, annak igen erős és igen gyako­ri használata által. A s t o i c i s m u s , mint az életrendtannak elve (sustine et abstine), tehát nem csupán a gyakorlati b ö l c s é s z e i h e z tartozik mint e r é n y t a n , hanem hozzá is, mint g y ó g y t a n . Ez akkor b ö l c s é s z e t i , ha csupán az értelemnek hatalma az emberben, egy önmagának adott elv által uralkodni, határozza meg az életmódot. Ellenben, ha ezen érzések felgerjesztésére, vagy elhárítására m a g á n k í­v ü l testi szerekben (gyógyszerek, sebészi szerek) keres se­gélyt, akkor csupán csak tapasztalati és gépies.

A m e l e g s é g , a l v á s , s a nembetegnek gondos á p o ­l ása , ily elkényeztetései a kéjelmességnek.

1. A magamon tett tapasztalás szerint, nem érthetek egyet azon rendszabállyal: hogy „a f e j e t és a l á b a k a t m e l e g e n k e l l t a r t a n i * ) . Tanácsosabbnak találom mind­kettőt hidegen tartani (az oroszok még a mellett is ide számít­ják) ; éppen azon gondoskodás miatt, h o g y m a g a m a t m e g ne h ü t s e m . Persze hogy kéjelmesebb langymeleg viz-

*) A fej melegen tartása bizonyosan mindenesetben káros, s az orvosi szabály tulajdonképpen azt mondja, „hogy a fejet hűvö­sen, 8 a lábakat melegen kell tartani.“ Az érdemes szerző ezen nyilatkozata tehát némi kiigazítást igényel. Mindenesetre igaz, hogy ha lábunkat gyermekségünktől fogva meztelen viselnénk, mint kezünket, arczunkat, és mint a nők nyakukat és mellüket, a hideg és az időjárás befolyása ellen azt éppen úgy megedzhetnők mint ezeket, s azon sok millió ember, ki mezitláb szaladgál, be is bizo­nyítja ezt. De miután éghajlatunk és életviszonyaink nem enge-

13

ben mosni meg a lábakat, mint ezt télen jéghidegben tenni; de ezért kikerüljük ám a véredényeknek elpetyhüdését a sziv- t51 oly messzeeső részekben, mi az aggkorban gyakran a lá­baknak soha többé el nem hárítható betegségét vonja maga után. A hast, kivált hideg időben melegen tartani, inkább az életrendi szabályhoz tartoznék, minta kéj elme sséghez; miután az a beleket zárja magában, melyeknek egy hosszú meneten keresztül egy nem folyékony anyagot kell tova hajtani; — arra való az úgynevezett derékszijj (egy széles, az altestet tartó, és annak izmait gyámolitó kötelék) az öregeknél, de tu­lajdonképpen nem a melegség miatt.

2. A h o 8szu vagy (ismételve a délinyugalom által) s o k a l v á s az igaz mind megannyi megkimélés azon kéjel- metlenségtől, a mit átalában az ébrenléti élet magával hord; s elég csudálatos, hogy valaki hosszuéletet láván magának azért, hogy azt nagyobb részint elaludja. De az, ami itt tulajdonkép­pen fenforog, a hosszú életnek ezen félreismert eszköze, a ké- jelmosség, czéljában maga magának ellen mond. Mert a hosz- szú téli éjszakákon a váltakozó felébredés és ismét elszunnya- dás, az egész idegrendszerre nézve bénitó, szétzúzó, és csalé- kony nyugalomban erökimeritő; s igy a kéjelmesség itt egy oka az élet megrövidítésének. — Az ágy egy csoport nyava­lyának fészke.

3. Az öreg körben az ö n á p o l á s , vagy ápoltatás, — csupán azért, hogy az ember erőit, a kéjelmetlenség (mint pl.

dik azt meg, hogy a mezitlábjárást mindig folytassuk, hanem a lá­bak rnházását parancsolják, ez által már a meghűlésnek lehetősége támad, a megszokott fedezet elhagyása által. És miutáu még effölött éppen nem lehet tagadni, hogy a lábak, leginkább a lábfej egészen ellentétes összeköttetésben állanak a felső részekkel, úgy hogy meghűlés által, az az a bőr munkásságának elnyomása által igen könnyen betegség-inger verődhetik vissza a fejre, mellre és alhasi zsigerekre, mindenesetre következik ama szükségesség, hogy eze­ket nem csak melegen, hanem egyforma hőmérsékben kell tartani.

14

rósz időben való kimenetel) elkerülése által, vagy átalában azon munkának, melyet maga elvégezhetne, másokra való átru­házása által megkímélje, s igy életét hosszabbítsa — ezen gon­dosság éppen az ellenkezőt eszközli, nevezetesen a korai meg- öregedést és az életnek megrövidülését. — Az is, hogy az igen késő kort ért személyek többnyire házas életet éltek volna *), nehezen lenne bebizonyítható **). — Néhány családban a meg- idősülés örökölhető, és az ilyen családbani párosodás, ily nemű családfajt alapíthat meg. Nem is rósz politikai elv, a házassá­gok előmozdítására, a páros életet mint hosszú életet magasz­talni; bár a tapasztalás aránylag mindig csak kevés példát szolgáltat arra, hogy házaspárok egymás mellett különösen megöregedtek volna; de e kérdés itta megöregedés élettani okából van téve, — mint azt a természet rendeli, nem pedig a politikaiból, a mint az államnak üledéke, czéljainak tekinte­téből a közvéleményt hangolva lenni kívánja.

Különben a b ö l c s e l k e d é s is, a nélkül, hogy az em-

*) Ez ellen azonban mégis ama szemlélődést akarom felem- liteni, hogy a nem nősült, (vagy ifjan özvegygyé lett) öregférfiak többnyire hosszabb ideig tartják meg az i f j ú i k i n é z é s t , mint a megnősültek, a mi pedig még is hosszabb élet-tartamra látszik mutatni. Hát az utóbbiak keményebb arczvonásaikon, a viselt já­romnak (innen conjaginm) állapotát, nevezetesen a korábbi meg- öregedést árulnák el ? mely röyidebb óletczélra mutat ?

**) Ezen elvnek felállításánál Makrobiotikámban csupán a tapasztalás által engedtem magamat vezettetni. A legmagasabb kor után való tudakozódásaimnál oly sok nősültekre akadtam, hogy ez által tétettem először is figyelmessé. Nevezetesen minden Öregek­nél jelentékenyen tulbőséget találtam a nősültek részéről: a rend­kívül magaskoruak közöl (120— 160 év) egyet sem találtam, ki nős nem lett volna; sőt ezek többször, és pagyobb részint életüknek még végső idejében nősültek. Egyedül az indított engem a nem- zési erő és házaséletnok a hosszú életve való befolyása gyantá­sára, és csak ezután kerestem fel az elméleti okokat.

15

bér éppen bölcsész lenne, eszköz némely kellemetlen érzések­nek elhárítására, és mégis egyszersmind izgatása a kedélynek, mely működésébe érdeket hoz, mely külső esetlegességektől független, s éppen azért, bárha csak mint játék, még is erős, és bensőleges, s nem hagyja pangani az életerőt. — Ellenben a bölcsészet, mely a végczélnek, az értelemnek, — mely fel­tétlen egység — egésze által érdeklődik, az erőnek érzetét hordja magával, mely az aggkornak testi gyengeségét, az élet­értékének értelmes megbecslése által bizonyos mértékben pótolhatja. De az ismeretek bővítésének újonnan megnyíló ki­látásai,ha bár nem tartoznának is éppen a bölcsészeihez, még is ugyan oly, vagy ahhoz hasonló szolgálatot tesznek, és a menyiben a számtudós ebben közvetlen érdeklődik (nem mint eszközben más c zélra), tehát annyiban ő is bölcsész, és erői ilyen felgerjesztés-módjának jótéteményeit, a megifjadott, vagy ki­merülés nélkül meghosszabodott életben élvezi.

Korlátolt fejeknél, gondnélküli állapotban , a puszta enyelgések is mint pótlékok, ugyanazon szolgálatot teszik, és azok, kik a semmitnemtevéssel mindig teljesen el vannak foglalva, rendszerint meg is öregednek. Egy igen koros férfi­nak nagy érdeke telt abban, hogy a sok asztali álló-óra szo­bájában mindig egymásután nem pedig mind, vagy egyik a má­sikkal egyszerre üssön, a mi őt és az órást egész napon át eléggé foglalkodtatta, s az utóbbinak jó keresetet is nyújtott. Egy másik énekes madarainak etetésében és gyógyításában talált elegendő foglalkozást arra, hogy a saját maga etetése és alvása közötti időt kitöltse. Egy vagyonos agg nő ezen időki- tőltést, a fonórokkánál találta, közbevegyitett jelentéktelen be­szélgetések mellett, s igen magas kort érvén el, panaszkodott, mintha valami jó társalkodót vesztett volna el, a miatt, hogy a fonalat már nem érezte ujjai között, s hogy unalmában fél hogy meghal,

De hogy beszédem a hosszú élet felől önnek unalmat ne okozzon, és ennélfogva veszélyes ne legyen, határt vetek bő-

16

beszédüségemnek, melyet, mint az öreg kor hibáját meg szok­tak ugyan mosolyogni, de megróni nem.

A rásztkórságról.

Azon gyengeség, mely szerint az ember magát kóros ér­zelmeinek átalában, határozott tárgy nélkül, bátortalanul áten­gedi, — tehát a nélkül, hogy igyekeznék az értelem által affelett uralkodni — a s z e s z é l y k ó r (hypochondria vaga),melynek nincs határozott széke a testben, a képzelmi erőnek teremtmé­nye, s ennélfogva k ö l t ő i n e k lehetne nevezni — melyben a beteg mindazon kórokat, melyekről könyvekben olvas, ma­gán hiszi észrevenni — épen ellenkezője a kedély azon tehet­ségének, miszerint az kóros érzelmei fölött uralkodhatik, neve­zetesen elcsüggedés, mely szerint oly bajok felett aggódik, me­lyek az embert érhetnék — a nélkül, hogy ha csak ugyan be­következnének, azoknak ellenállani tudna; bizonyos nemű őrültség, melynek alapja ugyan lehet valami kóranyag (dugu­lás vagy felpuffadás), de a melyet nem lehet közvetlenül, mint az az érzéket megtámadja érezni, hanem az mint bekövetkező* baj, a költő képzelőerőtől előtükröztetik; melyben az önkinzó (Heautontimorumenos), a helyet hogy önmagát bátorítaná, hiában folyamodik az orvosi segélyhez; mivel csak maga, gon­dolatjátékának életrendtana által szabadithatja meg magát az önkénytelenül bekövetkező kellemetlen képzelgésektől, és pe­dig oly bajoktól, a melyek ellen, ha valóban beállanának, sem­mit nem lehetne tenni. Attól, ki ezen betegségben szenved, és addig, mig abban szenved, nem lehet kívánni, hogy puszta fel­tett szándéka által uralkodjék kóros érzelmein. Mert ha ezt tehetné, akkor nem volna rásztkóros. Az értelmes ember nem m u t a t f e l ily rásztkórságot; hanem ha őt aggodalmasságok kerülgetik, melyek töprengéssé, az az kigondolt bajjá akar­nak változni, megkérdi magát, ha van-e annak tárgya ? Ha nem talál tárgyat, mely ezen aggódásnak alapos okul szolgálhatna,

17vagy pedig belátja, hogy, ha ilyen szinte valóban léteznék is, az ellen még sem lehet semmit tenni, hogy hatását el hárítsuk, akkor belső érzetének ezen igényével a napi rendre megyen által, az az, elfogódását, (mely akkor csupán helyi) nyugodni hagyja (mintha nem is tartoznék reája) s figyelmét azon fog­lalkozásokra fordítja, melyekkel dolga van.

En lapos és szűk mellem miatt, mely a szív és tüdő mozgásának kevés tért enged, természetes hajlammal bírok a rásztkórságra, mely a korábbi években egész az életuntsággal volt határos. De annak meggondolása, hogy ezen szivszoru- lásnak oka, talán csak gépi és el nem hárítható, nem sokára arra vezetett engem, hogy épen fel sem vettem, s mig mellem­ben szorongatást éreztem, addig fejemben nyugalom és vidor- ság uralkodott, mely a társaságban is, nem váltakozó szeszé­lyek szerint (mint a rásztkórosak szokták), hanem szántszán- dékosan és természetesen közlődött. És miután az ember in­kább örül az életnek az által, mit annak szabad használatában tesz, mint az által a mit élvez, e szerint a szellemi munkák az akadályozásoknak, melyek csupán a testet illetik, egy egészen más nemű fokozott életérzést helyezhetnek ellenébe. A szoron­gás megmaradt nálam, mert annak oka testi szerkezetemben fekszik.De annak gondolataim és cselekedeteimre való befolyása felett uralkodtam, a figyelemnek ezen érzéstőli elforditása által, mintha az épen nem tartóznék reám *).

*) Magoknál a valódi betegségeknél is meg kell különböz­tetni a betegséget, és a betegségnek érzését. Az utóbbi több­nyire igen sokkal felülmúlja az elsőt, sőt azt állíthatjuk, hogy a tulajdonképeni betegségét, mely gyakran egy jelentéktelen rész működésének zavarából áll, észre sem vennénk, ha az ezáltal fel­gerjesztett átalános kedvetlenség és kéjelmetlenség, vagy kelle­metlen érzések és fájdalmak állapotunkat igen kínossá nem ten­nék. De ezen érzések, a betegségnek ezen behatása az egészre, nagyobb részint hatalmunkban állanak. A gyenge, elpuhult lé­lek, egy ennélfogva fokozott érzelókenység ezáltal teljesen legyö-

2

18

hl alvásról.

Mit a törökök elövégzeti (praedestinatio) elveik szerint a mértékletességről mondanak: hogy nevezetesen a világ kez­detekor, minden embernek kimérettek azon adagok, a mennyit életében ennie kell, és ha a neki szánt részt nagy adagokban megemészti, arra számíthat, hogy sokkal rövidebb ideig e h e- t i k az az l é t e z h e t i k ; az az őletrendtanban, mint g y er-

zetik; az erős, edzett lélek pedig visszautasítja, és elnyomja eze- kat. — Mindenki bevallja, hogy lehetséges valami váratlan ese­mény, kellemetes szórakozás által, vagyis oly valami által, mi a lelket erősen elvonja magától, a testi fájdalmat elfeledni. Miért ne eszközölhetné ezt a saját szilárd akarat, a saját lelkierö maga ?

Legnagyobb szer a rásztkórság és minden képzelt baj ellen, ö n m a g á n a k t á r g y i l a g o s i t á s a , valamint a rásztkóreág- nak fö oka és tulajdonképeni lénye nem más, mint m i n d e n d o l ­g o k n a k a l a n y i t á s a ; az az, az érzéki é n uralmat nyert min­den más fölött, s egyedüli gondolattá, rögeszmévé lett s minden mást ezen osztály alá hoz. — Én tehát mindig úgy találtam, hogy mennél gyakorlatibb munkás az embernek élete, az az mennél in­kább vonja az öt kifele, annál biztosabb a rásztkórságtól. Legjobban bizonyítják ezt a gyakorló orvosok. Ezek szünetlenül betegségek­kel vannak elfoglalva, és végre a betegségek és a rósz allét képe­zik gondolkozásuknak uralkodó tárgyát. Itten tehát az igen köny- nyen saját énjüknek uralkodó tárgyává is lehetne, következóské- pen minden orvosnak zásztkórosnak is kellene lenni. — Es még is úgy látjuk, hogy épen a gyakorló orvosok azok, kik soha rásztkór- ságbau nem szenvednek. — Miért ? Mivel már kezdetben megszok­ják a bajt tárgyilag08ilani, mi által végre oda jutnak, hogy magu­kat és saját bajaikat is tárgyilagositják, azokat valódi énjüktől el­választják, s azt a külvilágnak és a mesterségnek tárgyává teszik. — Mert, a valódi é n soha nem lesz beteg. H.

19

m e k t a n b a n — mert az orvosoknak az élvezetben gyakran a férfiakkal is úgy kell bánni mint a gyermekekkel, — is sza­bályul szolgálhat; nevezetesen hogy minden embernek már kezdettől fogva kiméretett a sors által a 1 v á s a d a g j a, és az, ki életidejéből férfi éveiben igen sokat (többet mint V* részt) fordít alvásra, az nem Ígérhet magának hosszú időt az alvásra, azaz az életre, és megidősülésre. — Kt az alvásra, mint a szunyadásbani édes élvezetre (a spanyolok siestája) vagy mint időröviditésre (hosszutéli éjszakákon) életidejétől egy harmadrésznél többet fordít, vagy annak részenkint (szünetek, ben) nem egy darabban, minden nap 'áldoz, elszámitja magát életmennyÍ8égónek tekintetében, részint annak foka, részint annak hosszúsága szerint. — Miután nehezen fogná valaki azt kívánni, hogy az alvás épen ne lenne szükség reá nézve, — miből mégis csak kitűnik, hogy a hosszú életet, mint hosszú csapást érzi; abból a mennyit elaludott, ugyanannyi fáradal­mak viselésétől kímélte meg magát, — akkor úgy az érzésre mint az értelemre nézve tanácsosabb, ezen élvezet- és tettüres harmadot egészen egyoldalra hozni, és azt a nélkülőzhetlen természeti megújításnak átalengedni; de mégis az i d ő n e k p o n t o s k i m é r é s é v e l , hogy mettől és meddig tartson*).

A kóros érzelmek közé tartozik az, ha valaki a meg­határozott szokott időben aludni, és az is ha ébren lenni nem tud; különösen pedig az első ; midőn azon őzéi­ből fekszik le és nem tud elaludni. — Az orvos rend­szerint azon tanácsot adja, hogy minden gondolatot ki kell verni a fejből, de ezek, vagy ezek helyébe mások ismét visszajönnek, s ébren tartanak. Nincs más életrendi tanács, mint egy ébredő gondolatnak belső észrevételénél, vagy annak

*) A napnak természetszerű beosztása bizonyosan ez marad-: Nyolcz óra a munkára, nyolez a nyugalomra, nyolez a táplálko­zásra, testi mozgásra, társalkodásra és mulatozásra.

2*

20

tudomásra jutásánál a figyelmet attól tüstént elfordítani (úgy mintha az ember bezárt szemekkel ezeket más oldalra fordí­taná) ; a midőn aztán minden észrevett gondolat megszakítása által lassankint a képzelmek zavara támad, s ez által testi (külső) helyzetének öntudata megszüntettetik, és egészen kü­lönböző rend, nevezetesen a képzelő erőnek önkénytelen játé­ka (mely egészséges állapotban álom) áll be, melyben, az állati szervezetnek csodálatra méltó remeke által, a test az állati mozgalmakra nézve l e h a n g o l t a t i k , az életmozgal­makra nézve pedig f e l i z g a t t a t i k , és pedig álmok által, me­lyek, bár ha azokról felé bredésünkkor nem emlékeznénk is, még sem maradhattak k i; mivel különben azoknak teljes hiányá­nál, ha az idegerő, mely az agyból a képzelmek székéből indul ki, a zsigerek izomerejével egyesülten nem hatna, az élet egy perczig nem tudná magát fen tartani. Ennél fogva hihetőleg minden állat álmodik, ha alszik.

Azonban minden ember, ki arra elkészülve, hogy aludni fog, ágyba fekszik, néha, gondolatainak minden fentebb emlí­tett elforditása mellett, még sem tud elaludni. Ezen esetben az ágyban valami görcsszerüt (spastisches) fog érezni, mely azon szemlélődéssel is igen jól összefügg; hogy az ember, mindjárt felébredése után mintegy */a hüvelykkel hosszabb, mintha az ágyban maradt, és e mellett csak viraBztott volna. — Miután az álmatlanság a gyönge aggkor hibája, s a bal oldal átalában véve a gyengébb *), mintegy egy év óta éreztem ezen görcsös

*) Teljesen helytelen állítás az, hogy a mi a külső tagok használatbani erősségét illeti, csak a gyakorlástól és a korai szok­tatástól függ, hogy a testnek melyik oldala legyen az erősebb és gyengébb; hogy a harczban a jobb vagy balkar harczoljon, hogy a lovas a jobb kengyelbe lépve balra vesae fel magát a lóra, vagy megfordítva stb. De a tapasztalás azt tanitja, hogy, ha valaki bal lábára méreti a lábbelit, és az a balra tökéletesen jó, a jobb lábra szűk, a nélkül, hogy a szülő két okozhatnánk, hogy mért nem taní­tották jobban (nevezetesen mind két láb egyenlő gyakorlatában)

21

rohamokat, s ily nemű igen érzékeny ingereket (bár nem va­lódi s látható mozgásait az erre megtámadott tagoknak, mint görcsöket), melyeket mások leírása szerint köszvényés roha­moknak kellett tartanom, s orvoshoz kellett folyamodnom. Most azonban türelmetlenségből a miatt, hogy magamat alvás­ban megakadályozva éreztem, nem sokára stoicus szeremhez nyúltam, nevezetesen ahhoz, hogy gondolatimat erőszakkal, egy más, általam választott, közönyös — bármi nemű tárgyra fordítottam (pl. a sok mellék képzelmeket tartalmazó Cicero névre) s igy a figyelmet azon érzésektől elfordítottam; mi által aztán ezek, és pedig gyorsan, eltompultak, s igy az álmosság legyőzte azokat, és én ennek eredményteljes ismétlésére, az ilynemű rohamok visszatérésénél, az éjjeli alvásnak apró meg­szakításaiban, minden időben képes vagyok. Hogy azonban ezek nem csupán képzelt fájdalmak voltak, arról engem más­nap reggel, a ballábon mutatkozó izzó vörösség meggyőzhetett. — Bizonyos vagyok a felől, hogy sok k ö s z v é n y é s roham ha csak avval az élvezeti életrend igen nagyon nem ellenke­zik, sőt görcsök, és eskóri rohamok is (csak nem nőknél és gyermekeknél, kik a feltett szándéknak ilyen erejével nem bírnak), sőt a gyógyithatlannak nyilvánított lábköszvény is, minden uj rohamnak alkalmával, a feltett szándéknak ezen szi­lárdsága által (mely szerint figyelmét a bajtól elfordítja) távol tarthatatnak és lassankint egészen el is hárittathatnak *).

gyermekeiket * valamint a jobb oldalnak előnye a bal felett onnan is kilátszik, hogy az, ki mély árkon akar átalhágni, bal lábra tá­maszkodva a jobbal lép által, különben veszélyezteti, hogy bele- hnll az árokba. Hogy a porosz gyalogkatona a bal lábbal való in­dulásban gyakoroltatik, ez nem czáfolja meg amaz állítást., sőt in­kább bizonyítja azt, mert ezt, mintegy támpontot teszi előre, hogy aztán a támadás lendületét a jobb oldallal tegye, melyet a jobbal tosz, a balnak ellenében.

*) Hihetetlen az, hogy mire képes az ember, az érzékiekben is, szilárd akaratjának ereje által; és igy a szükség által is, mely

22

Az evésről és ivásról.

Az egészséges állapotban, nevezetesen az iQu korban leg- tanácsoaabb az élvezet tekintetéből, úgy annak idejére, mint mennyiségére nézve, csupán az é t v á g y a t (éhséget és szom­júságot) megkérdezni; de az öregkorral beálló gyengeségnél, egy megpróbált és sikeresnek talált életmódnak bizonyos meg­szokása, nevezetesen az, hogy egy nap úgy mint másnap, — oly életrendi elv , mely legkedvezőbb a hosszú életre nézve; de mégis azon feltétel alatt, hogy ezen etetés, a vo­nakodó étvágyra nézve kellő kivételt tegyen. — Ez neve­zetesen vonakodik az aggkorban és pedig különösen a fér­fiaknál a folyékonynak (levesek és sok viz) mennyiségétől; ellenben vastagabb kosztot, és ingerlőbb italokat kíván (például bort) , úgy a belek előhaladó vagy körmozgása

gyakran egyedül képes az ilyen szilárd akaratot előidézni. Honnan van az, hogy a munkás, a szükség vagy kötelesség által munkára ráfogott osztály sokkal kevesebbet betegeskedik mint a henyélő ? Főképen onnan, mivel ezeknek nincs idejök betegnek lenni, tehát a betegségnek számos rohamait kikerülik, azaz a munkában elfelej­tik, és ez által valóban legyőzik és megszüntetik, mig a henyélő, az érzéseknek engedve és azokat táplálva, ez által gyakran a beteg­ségeknek csiráját képezi ki.

Hányszor tettem ön magamon hivatásfoglalkozásaim köze­pette ezen tapasztalást. — Hányszor nem hittem reggel magamat a testi bántalmak miatt a szoba elhagyására képtelennek — a köte­lesség a betegágyhoz, vagy a tanszékre hivott, s bár mily keserűen is esett kezdetben, a megerőltetésnek kevés ideje után el volt fe­ledve a baj, a szellem legyőzte a testet, s az egészség ismét helyre lön állítva.

Sőt legfeltűnőbben mutatkozik a szelleminek ereje a ragá­lyos és járványos betegségeknél. Bebizonyodott tapasztalati tény az, hogy azok, kik jó bátorsággal birnak, nem félnek és nem undo-

23

előmozdítása miatt, — melyek minden zsigerek közt a legtöbb saját élettel látszanak bírni; mivel ha még melegen kiszakit- tatnak az álatból és szétvágatnak mint férgek csúsznak, me­lyeknek munkáját nem csak érezni, hanem még hallani is le­het ; — és egyszersmind oly részeket hozni a vérkeringésbe, melyek ingerük által, a vérmozgásra való erezet keringésben tartására előmozdítva halnak.

A víznek az öreg embereknél hosszabb időre van szük­sége, hogy a vérbe felvéve, elválasztásának hosszumenetét a vértömegtől a veséken át, a húgyhólyagig megtegye, ha csak a vérhez hasonitott részeket, (mint a ’bor) és oly részeket nem tartalmaz magában, melyek a véredények tovaszálütás- ra való ingerével járnak; azonban az utóbbi akkor már mint orvosi szer használtatik, melynek mesterséges használata, épen az által nem tartozik tulajdonképen az életrendtanhoz. Az hogy az étvágy vizivásra való kivánkozásának (a szomjúság­nak) mely nagyobb részint csak megszokás, tüstént nem enge-

rodnak, legkevésbbé kapják meg ezen betegségeket. De hogy a betegségnek már valóban megtörtént elragadása a léleknek örven­detes felgexjedése által ismét megszüntettethetik, arra nézve én ma­gam vagyok példa. — ]£n az 1807-ik háborús évben, melyben Po­roszországban pestis nemű rothasztó láz uralkodott, sok ilyen be- teget gyógyítottam, s egy reggel az elragadásnak minden jeleit éreztem magamon, mint szédülést, fejbódultságot, a tagok összezu- zódotságát, elég az hozzá, hogy mind azon előhírnököket) melyek tudvalevő dolog, hogy több napig tarthatnak, mielőtt a betegség valóban kitörik. — De a kötelesség parancsolt; mások betegebbek voltak mint én. Elhatároztam, hogy dolgaimat mint rendesen el­végzem, s délben részt veszek egy vig lakomában, melyre hivata­los valék. Itt nehány óráig az örömnek és hangos vigságnak, mely engem körülvett, engedtem átal magamat, szándékosan több bort ittam mint szoktam, s mesterségesen felgerjesztett lázzal mentem haza, lefeküdtem, s az éjjel bőven izzadtam, s más nap reggel tel­jesen egészséges valék. H u f e l a n d .

24

dünk, és az ez ellenében szilárdan feltett szándék, ezen ingert, a természetes szükség, a sűrű ételek mellé adandó folyadék mértékébe viszi, melynek élvezetétől az öregkorban, maga a természetes ösztön is vonakodik. Az ember nem is alszik jól, legalább mélyen nem, ezen viztobzódás mellett, mivel az által a vérnek melegsége csökken.

Sokszor kérdezték azt: vajon, a szerint mint a 24 óra alatt egyszer alszunk, nem lehetne-e életrendi szabály szerint ugyan annyi óra alatt csak egy étkezést helyben hagyni, vagy hogy nem jobb (egészségesebb)-e, az étvágyból az ebédnél egy keveset elszakítani, hogy e helyett aztán vacsorára is enni lehessen. — Az utóbbi persze hogy időkurtitóbb. — Az elsőb­bet az úgy nevezett legjobb életévekben, hasznosabbnak tar. tóm ; az utóbbit pedig a későbbi korban. Mert miután a belek működésének pályaszaka, az öregkorban az emésztés tekinte- tetéből kétségkívül lassabban fut le, mint a fiatalabb években, — elhihetjük, hogy egy uj feladat (a vacsoraképében) a ter­mészetnek, mig az emésztésnek első pályaszaka le nem telt, bizonyosan hátrányos az egészségre nézve. — Ily módon a va- csorálásra való ingert, az ebédkori kellő jóllakás után k ó r o s érzelemnek lehet tartani, mely felett szilárd feltett szándék által annyira lehet uralkodni, hogy az arra való vágyakozás többé nem is éreztetik.

A nem idejében való gondolkozás kóros érzelmeir ól.

A tudósnak a gondolkozás tápszer, mely nélkül, ha ébren és egyedül van, nem élhet; álljon az bár t a n u l á s b a n (könyvolvasásban) vagy k i g o n d o l á s b a n (gondolkodás­ban valami felett és feltalálásban). De ha a tudós magát az evés, vagy járkálás alkalmával egyszersmind erőltetve valami határozott gondolattal foglalkodhatja, a fejet és a gyomort, vagy a fejet és a lábakat két munkával egyszerre terheli, ezek egyike által rásztkórság, másika által szédülés szárma-

25

zik. Hogy tehát ezen kóros állapot felett az életrend által ural­kodjunk, semmi más nem kívántatik meg, mint a gyomornak vagy a lábaknak gépi foglalkozását, a gondolkodás szellemi foglalkozásával várakoztatni, és ezen (a megújulásnak szen­telt) idő alatt, a szándékos gondolkozást megakadályozni, és a képzelő erő szabad (a gépieshez hasonló) játékának játékot engedni; de a mire nézve a tanulmánynyal foglalkozónál a gondolkodásban! életrendnek átalános és szilárd feltett szán­déka szükséges.

Kóros érzelmek állanak be, ha valaki társaság nélkül étkezik, s egyszersmind könyvolvasással vagy gondolkodás­sal foglalkozik, mivel az életerő a fej munka által a gyomor­tól, melyet terhelünk, elvezettetik. Hasonlóképen ha ezen gondolkodás a lábak kimerítő munkájával (sétálásban) *) van összekötve. Még az éjjélezést (Lucubriren) lehet ehhez hozzá venni, ha az szokatlan. Azonban az ezen meg nem felelő idő­ben tett szellemi munkából (invita Minerva) származott kóros érzelmek még sem oly neműek, hogy közvetlenül a-puszta fel­tett szándék által tüstént elmúlnának, hanem egy ez ellenében felállított elv folytán, csak elszoktatás által történhetik az meg lassankint. És itt csak az elsőről akartunk itt szólani.

*) A tanulással foglalkozók nehezen tadják azt mellőzni, hogy magányos sétákon gondolkodással ne foglalkozzanak. De önmagámnál úgy találtam, s másoktól, kiket megkérdeztem, úgy hallottam, hogy a megerőltető gondolkozás járás közben gyorsan elbágyaszt; ellenben, hogy ha az ember magát képzelő tehetsége Bzabadjátékának átalengedi, a mozgás megújító. Még inkább tör­ténik ez, ha ezen gondolkodással összekötött járás alatt az ember valakivel beszélget is, úgy hogy nem sokára kényszerittetve érezi magát gondolatijainak játékát ülve folytatni. — A szabadban! só- tálásnak épen az a czélja, hogy a tárgyak váltakozása által a fi­gyelmet minden egyestől elvonja.

26

Kóros állapotoknak elhárításáról és az azoktól való meg- ovakadásról, a lélegzésben! feltett szándék által.

Nehány év előtt még olykor-olykor náthában és köhö­gésben szenvedtem, s mindkét baj annál alkalmatlanabb volt reám nézve, mivel néha a lefekvéskor állottak be. Mintegy felháborodva az éjjeli álomnak ezen megzavarása fölött, az első bajra nézve elhatároztam, hogy ajkaimat bezárván, csupán orromon át fogok lélegzeni, mi nekem kezdetben gyenge hí­vással, és miután nem szűntem meg és nem hagytam abba, mindig erősebb és végre teljes, szabad légvonattal sikerült azt az orron át létrehoznom, mire aztán tüstént elaludtam. — A mi ezen egyszersmind rángásszerü s közbeeső belégzéssel (nem mint a nevetésnél folytonos) lökésekben felhangzó kilégzést, a köhögést illeti, különösen azt, melyet a közönséges ember Angolországban az öregek (ágyban megjelenő) köhögésének nevez, ez reám nézve annyival kellemetlenebb volt, miután néha nem sokára az ágybani felmelegedés után beállott, s az elalvást késleltette. Ezen köhögésnek, mely a szájon belehelt légnek a gőgre gyakorlott ingere által gerjesztetik fel *), meg-

*) Vajon a légköri lég, ha Eustach csövén keresztfii (te­hát zárt ajkak mellett) kereng, az által, hogy ezen, az agy­hoz közelfekvő léguton élenyt rak le, nem fogná-e az erősí­tett életszervek üdítő érzését előidézni, mely ahhoz hasonló, mintha az ember levegőt innék, a midőn is ez, bár semmi szaga nincs, mégis erősiti a szagidegeket, és az ehhez közelfekvő felszívó edényeket. Némely időjárásban nincsen meg a levegőnek ezen üdítő volta} másiknál valódi kéjelmessé^ az, járkálás közben hosszú huzamokban inni azt, mit a nyílt szájjal való lélegzés nyújt. — Az azonban a legnagyobb életrendi fontossággal bir, hogy az ember az orron általi bezárt ajkak melletti lélegzést úgy meg­szokja, hogy azt meg legmélyebb alvásközben sem teszi ^máskép,

27

akadályozására, nem gépi, hanem csak közvetlenül kedélymü- tétre van szükség; nevezetesen az ezen ingerre való figyelmet az által egészen elfordítani, hogy erőlködéssel egy más valami

és tílstéat felébred, mihelyt az nyilt szájjal történik, s ez által mint egy felijesztetik, a mint azt kezdetben magam is, mielőtt szo­kásommá vált volna, néha tapasztaltam. — Ha az ember kénysze­rítve van, hegynek menni felfele, a feltett szándéknak nagyobb ereje kívántatik meg ahhoz, ama szabálytól el nem térni, s inkább lépteit mérsékelni, mint az alól kifogást tenni; ngy, ha erős moz­gás forog kérdésben, melyet talán a nevelő akar'tétetni növendé­keivel, jobb azt, inkább némán, mint a szájon keresztüli gyakori belégzéssel tétetni. Fitatal barátaim, (előbbi hallgatóim) ezen élet­rend! szabályelvet, mint megpróbáltat és üdvösét dicsérték, 8 nem számítók a kicsinységek közé, mivel oly házi szer az, mely az orvost nélkülözhetővé teszi. — Megjegyzésre méltó még, hogy, mintán ngy látszik, hogy sokáig folytatott beszédnél a belégzés is az oly sokszor megnyitott szájon át történik, következőleg ama szabályt kár nélkül által lehet hágni, tehát valóban nem úgy áll a dolog. De mégis az orron által is történik. Mert ha ezen idő alatt be volna dugva, akkor azt mondanák a szónokról, hogy orrán át beszél (igen kellemetlen hang), miközben valóban nem beszélne orrán ke­resztül, és megfordítva, nem beszél orrán keresztül, a midőn va­lóban orrán át beszél, a mint azt L i c h t e n b e r g udv. tanácsos sze­szélyesen és helyesen megjegyzi. Ez oka annak is, hogy a szónok, ki hosszasan és hangosan beszél, miképen tarthatja azt ki óra hosz- szánt a torok érdessége nélkül; mivel lélegzet vétele tnlajdonképen orrán által és nem száján keresztül történik, mely utóbbi csak a ki­légzésben vesz részt. A lélegzetvétel folytonosan bezárt ajkakkal való megszokásának mellékes előnye azon esetben, ha az ember egyedül magában, tehát beszélgetés nélkül van, az is, hogy a min­dig elváló, és a garatot megnedvesitő nyál egyszersmind mint emésztőszer és talán mint hashajtó szer is hat. ha elég szilárdon el vagyunk határozva, hogy azt rósz megszokás által el nem paza­roljuk.

28

tárgyra irányoztatik, s ez által a levegőnek kilökése megaka­dályoztatott, mely nekem, mint azt világosan éreztem, a vért arczomba űzte, de a midőn az ugyan ezen inger által felger­jesztett folyékony nyál, ezen ingernek hatását, nevezetesen a levegő kilökését megakadályozta, és ezen nedvesség lenyelé­sét eszközölte. — Ez oly kedély műtét, melyre ugyan a szi­lárd feltett szándéknak igen nagy foka szükséges, kde a mely azért annyival inkább jótékony.

A bezárt ajkakkal való lélegzés megszokásának követ­kezményeiről.

Ennek közvetlen következménye az, hogy az alvásban is tovább tart, -s én álmomból tüstént felébredtem, ha ajkaimat történetesen felnyitottam, s csak egyszer szájamon át lélegzet- tem; ebből láthatni, hogy az alvás, és evvel együtt az álom, nem annyira tökéletes távoliét az ébren levőnek állapotától, hogy abba amaz állapotbani helyzetére való figyelem is ne ve­gyülne ; a mint ezt abból is következtethetjük, hogy azok, kik este feltették magokban, hogy másnap reggel korábban felkel­nek mint különben, korábban is felébrednek; mivel hihetőleg a városi órák által keltettek fel, melyeket e szerint alvásuk közben is kellett hallaniok, és arra vigyázniok. Ezen dicsére­tes megszokásnak közvetett következménye az; hogy az ön­kénytelenül kényszeritett köhögés, (nem valami nyáknak, mint szándékolt kiköpésnek felköhögése), mindkét esetben megóva- tik, 8 igy a feltett szándéknak puszta hatalma által, egy beteg­ség elkerültetik. — Sőt úgy találtam, hogy midőn egyszer már a világot kioltám és épen feküdni akartam, s nagy szomjam támadt, melynek vizivással való eloltására egy más szobába kellett volna mennem, és tapogatva a vizes edényt felkeres­nem, az jutott eszembe, hogy a mellett különböző és erős léleg­zetvételeket tegyek, mintha orromon át levegőt innék, mi által szomjam nehány perez alatt teljesen kialudt. Ez kóros inger volt, mely egy elleninger folytán elhárittatott.

29

Gondolkodási foglalkozás, aggkor.

A kóros esetek, melyek tekintetében a kedély azon te­hetséggel bir, hogy azoknak érzete felett, az embernek puszta állhatatos akarata által uralkodhatik, ipind görcsösneműek. De megfordítva nem mondhatjuk, hogy minden ilyes neműek a puszta feltett szándék által megakadályoztathatnak, vagy elhá- rittathatnak. — Mert ezek közöl nehány oly minőségű, hogy ezeknek a feltett szándék ereje alá vetésének megkísérlése, a görcsös bántalmakat méginkább erősitik; mint épen nálam is van azon eset, miután engem azon betegség, mely mintegy egy óv előtt a Koppenhágai újságban, mint járványos, a fej elszorulásával összekötött hurut íratott le *) (de nállam egy évvel idősebb volt, és hasonló érzésektől kisértetett), a saját fejbeli munkákra nézve mintegy elerőtlenitett, legalább el­gyengített és tompulttá tett, s miután ezen szorongás az öreg kornak természetes gyengeségére vetődött, nem is fog meg­szűnni másképen, hanemha az élettel.

A betegnek azon kóros minősége, mely a gondolkozást, a mennyiben az egy fogalomnak — a különféle képzelmek ön­tudata egységének — szilárdon tartása, kiséri és megnehezíti, a gondolkodás szerve görcsös állapotának, mint egy nyomás­nak érzését hozza létre, mely ugyan a gondolkozást, és gon­dolkodást magát, mint a milyen az előbb gondolt tekintetében az emlékezet, tulajdonképen ijem gyengíti, de a melynek az (szó vagy írásbeli) előadásban a képzelmeknek időszerinti kö­vetkezésükben való összetartását kell a szórakozás ellen biz­tosítani, és ez maga, valami önkénytelen görcsös állapotát okozza az agyvelőnek, mint oly tehetlenség, mely szerint nem képes az egymásra következő képzelmek váltakozásánál azok öntudatának egységét fenntartani. Ezért történik meg velem,

*) ián ezt oly köszvénynek tartom, mely részben az agy­velőre vetődött.

30

hogy, ha én, mint az a beszédben mindig megtörténik, előbb arra a mit mondani akarok készítem elő a hallgatót vagy ol­vasót, s neki a t á r g y a t a hová menni akarok kilátásba he­lyeztem, aztán őt arra, a honnan kiindultam, visszautaltam, — mely két ráutalás nélkül nincsen összefüggés a beszédben — és most az előbbit az utolsóval össze kellene kapcsolnom, s egyszerre hallgatómat, vagy hallgatva önmagamat kell kér­deznem : hogy hol voltam ? honnan indultam ki ? Mely hiba nem a szellemnek, sem pusztán az emlékezeté hibája, ha­nem (az Ö8szekapcsolásbani) lélekjelenlétnek, azaz, az önkény­telen szórakozásá, és pedig igen kínzó hiba; melyet ugyan az iratokban, kivált a bölcsészetiekben mivel ott nem mindig oly könnyű visszatekinteni oda, honnan kiindultunk — fárad­ságosan ki lehet kerülni, de attól minden fáradság daczára tel­jesen megóvakodni soha.

A számtudóssal, ki fogalmait, vagy azoknak helyettesí­tőit (a nagyság és számjeleket) nézletben maga elébe állít­hatja, és biztos lehet a felől, hogy a meddig haladt addig min­den helyes, másképen áll a dolog, mint a tiszta bölcsészeti szakmában (Logik, Metaphysik) foglalkozóval, kinek tárgyát maga előtt a levegőben libegve kell fentartani, és azt nem csak részben, hanem egyszersmind minden időben a rendszernek egészében kell előállítani és megvizsgálni. Ezért nem lehet csudálkozni a felett, ha metaphysikus hamarabb lesz rokkant, mint a más szakban tudós, s igy minden bölcsészettel foglalko­zók ; azonban mégis kell nehánynak lenni, kik magokat egé­szen annak szentelik, mivel metaphysika nélkül átalában nem létezhetnék semmi bölcsészet.

Ebből magyarázható meg az is, hogy miképen dicseked­hetik valaki azzal, hogy korára nézve egészséges, bár bizonyos, tisztében álló foglalkozások tekintetéből, a betegek sorába kel­lene beíratnia magát. Mert, mivel a t ehet l enség azéleterőnek egyszersmind használását, és evvel együtt elhasználását és ki­merülését visszatartja, és csak alacsony fokon, (mint vegetáló lény) tud élni, nevezetesen csak enni, inni, látni és aludni, a

31

mi állati léteiére nézve egészséges, polgári (nyilvános foglalko­zásokra kötelezett) léteiére nézve pedig beteg, az az rokkant : a halálnak ezen jelöltje épen nem mond magának ellent.

Oda vezet az emberi élet hosszabbításának mestersége, hogy az ember végre az élők közt csak szenvedtetik, mi nem a leggyönyörködtetőbb helyzet *).

De ebben magam vagyok a hibás. Mert miért is nem akarok a felfelé törekvő fiatal világnak helyet csinálni, és az élet végett miért akarom az életnek megszokott élvezeteit ke­vesbíteni? miért akarom a gyenge életet lemondások által szokatlan hosszúra huzni, s a halottak névsorait, melyekben mégis a természettől gyengébbeknek szabására is, valószínű élettartalmukra van már számítva, példám által megzavarni, és mind azt mit különben sorsnak neveztek, (s a melynek alá­zatosan alá is veték magokat) a saját szilárd akarat alá ren­delni ; mely mégis nehezen fog felvétetni átalános életrendi szabálynak, mely szerint az értelem gyakorolja közvetlenül a gyógyerőt, s nehezen fogja valaha az orvosi tudomány gyógy- tani alakjai szerint elnyomni!

*) Ezen eredmény, bár mily kevéssé vigasztaló is, tökélete­sen helyes, mihelyt arra a mi az ember tökéletes értelemben, és á minek lennie kell gondolunk. De az érdemes szerzőnek példája is beszélő bizonyítékot nyújt, hogy az ember mi lehet még öreg­korában is másokra nézve, ha mint itt, mindig az értelem volt leg­főbb törvényadója. — Feltéve azt, ha ezen tárgyilagos és polgári létei egészen hiányoznék is, nem szentek és megbecsülésre mél­tók-e előttünk egy Bzép és nagy épületnek romjai ? s nem szolgál­nak-e mindig emlékeztetőjelül a múltra, intésül, okulásul, s például -a jövőre nézve. H.

32

Utó-irat.A szemekről való gondoskodás, a könyvek nyomása és

papírja tekintetéből.

Az emberi (különösen az irodalmi) élet meghosszabbí­tása mesterségének szerzőjét arra is felhívhatom tehát, hogy jó akarólag arról is gondoskodjék, — hogy az olvasóknak, — jelenben pedig a mindig nagyobb számú olvasónőknek, kik a szemüveg kellemetlenségét még jobban éreznék — szemeit ol­talmába vegye; melyekre most a könyvnyomdászok nyomo­rult czifrálkodásból (mert a betűk, mint festészeti dolgok bi­zony semmi széppel nem bírnak magokban) minden oldalról vadászatot tartanak; nehogy úgy mint Marokkóban, hol min­den házaknak fehérre mázolása által, a lakosok nagyobb része megvakul, ezen baj hasonló okból nálunk is lábra kapjon, sőt inkább e miatta nyomdászokat rendőri törvények alá kell ren­delni. A mostani divat azonban másképen akarja; nevezetesen:

1. Kern fekete, hanem szürke színnel nyomtatni, miután az gyengédebben s kellemesebben üt el a szép fehér színtől.

2. Keskeny alakú betűket, nem olyanokat, mint a melyek — a betűk eredeti német nevének (Buchstaben — könyvpál-

czák) jobban megfelelnének.3. A német tartalmú müveket latin, sőt folyó betűvel

nyomni; a miről Breitkopf jogosan mondja, hogy ezek olva­sását senki sem tarthatja ki annyi ideig mint a németét.

4. Oly kis betűvel, mint csak lehetséges, hogy az alól ne­talán csatolandó jegyzetek még kisebb betűi, még olvashatóak maradjanak *).

*) A tisztelt szerzőnek ezen panaszával tökéletesen egyet értek s megvagyok győződve, hogy a most oly feltiinöon mindig gyakoribbá levő szemgyengeségek legnagyobb része, már magában véve a sokkal gyakoribb olvasásban, — különösen a gyors olva-

33

Ezen garázdaság elhárítására tanácslom példaképül venni

sásban, a mi most az oly számos folyóiratok, röpiratok miatt sok­kal szokottabb, és a szemet hihetlenül megtámadja — keresendő ; és az által leirhatatlannl fokozta tik, hogy a nyomtatásnál a szem- revaló tekintetet mindig inkább elhanyagolják, midőn annak, mi­után már az olvasás átalános szükséggé lett, sőt inkább fokoztatni kellene.

Én is hiszem, hogy e mellett, a szemre leghátrányosabb hi­bák az által követtetnuk el, hogy nem f e h é r pa p í r r a , szür ­kés f e s t é k k e l , i g e n a p r ó , v a g y i g e n g y e n g é d , s k e v é s t e s t t e l b-iró b e t ű k k e l n y o m t a t n a k ; s ennél­fogva minden szerzőnek, kiadónak és nyomdásznak szent köteles­ségévé teszem, hogy jövőben jobban gondoljanak az olvasók sze­mének jóllétére. Különösen a betűk halvány színe rendkívül ár­talmas, s megbocsáthatatlan, ha a nyomdászok, nyomorult nye­részkedési vágyból, vagy kényelemszeretésböl az ellen vétenek.

Mennél nagyobb a különbség a betűk és a papirszine között, annál könnyebben felfogja a képet a szem, s ezen felfogás, az ol­vasás, annál kevésbbé támadja meg a szemeket. Tehát tiszta fehér papír és igen fekete festék az, a mire én az olvasó közönség nevé­ben a t. nyomdász és kiadó urakat sürgetően felkérem. — Bár tennék ezt a nemzet becsületének és saját lelkiösmereteknek megr őrizése végett, mert valóban vétkeznek, miután öntudatlanul az elhatalmasodó szemgyengeségeknek és a vakságnak okai lesznek.

A mi azonban a latin betűket, mint szemrontókat illeti, enge­dőimet kell kérnem, hogy más véleményen vagyok, még pedig a következő okokból.

1) Hogy ezen betűk már magokban véve nem ártalmasab­bak a szemre a német betűknél, az abból is kitűnik, hogy Angol, Franczia, s Magyarországban, s más országokban, hol ezeket hasz­nálják, gyakoriabbaknak kellene lenni a szembajoknak, mint nál­lunk, ez pedig nincs igy. .

2) Ha tehát ezek a németet, ki megszokott német betűket olvasni, kissé inkább megtámadni látszanak, annak oka csupán

3

34

a berlini „Monatschrift“ -folyóiratot *), mert annak bár mely darabját vegye is az ember kézbe, a fentebbi olvasás által

abban fekszik, mivel azt nem szokta meg ; annak megtámadó ha­tása tüstént elvész, mihelyt megszokja azt, sőt az nem is létezik, ha ifjúságunktól fogva ezen betűkhöz szoktattattunk.

3) Hogy ezen betűk, ha soványok és aprók, a szemet meg­támadják, az igaz; de ugyan ez áll a német betűkről is, és ón en­nélfogva rendkívül szükségesnek tartom a latin betűkből nagyobb és kövérebb formát venni, s ez vala ennek egyedüli oka, hogy miért választék Makrobiotikámhoz ilyen minőségűt **), bár itt ott épen ebben találtak okot a megrovásra, mely bizonyítéka annak, hogy épen, midőn az ember a közönségről gondoskodik, többnyire akkor ismertetik félre.

Én tehát nem találok semmi orvosi ellenokot, mi engem ezeknek használatától visszatarthatna, de igen sok okot, melyek ezeknek használatát tanácsolták, s engem rávettek ezeknek gya­kori választására. Legelőbb is nevezetesen azt, hogy irodalmunk és nyelvünk sokkal több bemenetelt talál más országokba, ha lati­nul nyomunk, mert sok külföldit már csak a betűk idegenszerű­sége és érthetlensége elijeszt, s bizonyosan sokkal nehezebben ha­tározza el valaki magát egy nyelvnek tanulására, ha előbb még a betűk alakját kell tanulmányoznia. Ennélfogva azt hiszem, hogy nagyon sokkal járulna Europa irodalmi összeköttetéséhez, és az átalános tudós körtársaság előmozdításához, ha végre mi is (itt t. i. németekről van szó) azon betűket használnék, melyeket a legfel- világosodottabb nemzetek elfogadtak, s azt hiszem, hogy végre is ide jutunk. Angolország sőt maga Olaszország is a mi barátbe­tűinket használták ezen századnak elején, és még is egészen fel-

*) A betűk nagysága olyan forma, mint a Budapesti Szemléé.Ford.

**) Az újabb kiadások német betűkkel vannak nyomva.A m a g y a r k i adó .

megtámadt szemek, az utóbbinak megtekintése által észreve­hetően erősitve érezik magukat *).

hagyták avval, a mi egyszersmind bebizonyítja, hogy még német eredetiséget sem találhatunk abban. — Ehhez járul még azon ok is, hogy a tudományos, nevezetesen az orvosi könyvekben, hol sok latin műszó jő elő, nagy baj támad a szemre nézve abból, ha a né­met betűk minden perczben latin által szakittatnak meg; és az által még egy roszabb baj okoztatik, hogy ezen műszavak németre fordittatnak, mi által a külföldiekre nézve egészen, sőt a különféle tartományokban lakó németekre nézve legalább részben érthetet­lenek lesznek, s valóban elvesztik azon előnyt, hogy műszavak legyenek.

Megengedem, hogy némely gyakorlatlan olvasó a latín be­tűket nem örömest, vagy épen nem olvassa; de ez nem áll a tudo­mányos könyvekről. Használtassanak hát az alantabb osztályok számára irt könyveknél a német betűk, de ez, mindkét nemű mi­veit rendüeknél nem szükséges többé. H.

35

*) A szem kóros esetei közöl (nem a tulajdonképeni szem- betegségek) csak egyet tapasztaltam, melyben 40-es éveimben egy­szer, később, nehány évi időközzel olykor, most azonban egy év­ben többször szenvedtem; ennek tünete abban állt, hogy azon la­pon, melyet olvastam, egyszerre minden betű összezavarodott, és egy bizonyos ezek felett elterjedt világosság által eltöröltetett, s egészen olvashatlanná lett, mely állapot 6 percznél nem tart to­vább, de a mely az oly papra nézve, ki predikáczióit olvasni szokta, igen veszélyes lehetne, nálam azonban, a logika és metaphysika hallgató termében, hol a fejből kellő előkészülés után szabadon le­hetett beszélni, nem szerzett más aggodalmat, minthogy ezen eset a megvakul ás előhírnöke lehet; de a mi felől most már nyugodt vagyok, miután ezen , most gyakrabban mint különben bekövet­kező eset mellett, egy egészséges szememen (a bal 5 év előtt vesz­tette el láterejét) a világosságnak legkevesebb hiányát sem ve­szem észre. Történetesen jöttem arra, hogy ha ezen tünemény

3*

56

történt, bezárám szememet, és hogy a külső világot még jobban távol tartsam, kezemet is reá tettem, és ekkor egy világos fehér, mintegy phosphorral sötétben papírlapra rajzot alakot láttam, ha­sonlót ahhoz, mint a milyennel a naptárakban a hold utolsó ne­gyedét jelzik, csakhogy a homorú oldalán csipkés széllel, mely las8ankint vesztett fényességben, s a fennevezett idő alatt eltűnt. — Szeretném tudni: vajon mások is tették-e ezen szemlélődést, és hogy ezen tünet, mely tulajdonképen nem a szemben, — miután annak mozgatásával a kép nem mozog, hanem mindig ugyanazon helyen láttatik, hanem a sensorium communéban — közérződ — szé­kelhet, megmagyarázható-e *). Egyszersmind különös az, hogy egy szemet el lehet veszíteni (körülbelül általam 3 évre becsült idő alatt), a nélkül hogy az ember észrevenné annak elvesztését.

*) A látásnak ezen hibája mindenesetre többször jő elő, s a visns confnsus v. perversus átalános rovat alá tartozik, mivel ez még nem a láterő hiányára, hanem csak annak abalienatiójára mutat. Időszakilag magam is szenvedtem benne, és a Herz ndv. tanács, által leirt ál szé­dülés valami hasonlóval bir. Többnyire mulékony inger oka annak, mint véringer, kOszvényinger, csorvásingerek, vagy gyengeség is.

H n f e 1 a n d.