A jogi szaktolmácsolás története, etikája és

gyakorlata

- Hallgatóink tollából -

PPKE-JÁK, 2020

Tartalom

I. A tolmácsolás története (Borza Gréta) ............................................................................................ 2

II. A tolmácsolás története (Senkár Fanni Bianka) ............................................................................. 5

III. A tolmácsoláshoz való jog (Tasi Csenge) ..................................................................................... 9

IV. A közösségi tolmácsolás (community interpreting) (Endrész Kitti) .......................................... 12

V. A bírósági tolmácsolás (Ficsor Gergely) ...................................................................................... 15

VI. Tolmácsolás a nemzetközi bíróságokon (Fónád Rita) .............................................................. 19

VII. A tolmács jogállása bírósági eljárásban (Szaniszló Ádám) ...................................................... 22

VIII. Tolmácsetika (Jasusa Dániel) ................................................................................................... 25

Szerkesztette: Láncos Petra Lea

I. A tolmácsolás története

1. Bevezetés

A tolmácsolás, mint a másik megsegítése abban, hogy megértse, amit az általa nem beszélt

nyelven szóló felé közölni kíván, nagyjából egy idős kell, hogy legyen az emberi civilizációk

megjelenésével. Egyúttal sokan nem is tudják kellőképpen felmérni, hogy a civilizáció rohamos

fejlődésében milyen fontos, mégis a háttérben munkáló szerepet játszottak a nyelvi közvetítők.

A Biblia Ótestamentumában olvasható Bábel tornyának története. Eszerint az emberek, akik

akkor még egy nyelvet beszéltek, úgy döntöttek, hogy megépítik minden idők legmagasabb

tornyát, akkorát, hogy az égig felérjen. Megkezdték a munkát rengeteg építőmunkással és

mesterrel, s a munka gördülékenyen haladt előre. Mikor Isten fülébe jutott az emberek terve,

lejött közéjük a földre, hogy megnézze, mit építenek. Ám nem tetszett neki, hogy az emberek

olyan magasra felérő tornyot akarnak építeni, ami abba a birodalomba is felér, ami kizárólag az

övé, így azzal büntetette őket, hogy összezavarta nyelveiket, így az összes mester és munkás a

világ ma létező összes különböző nyelvén kezdett el beszélni, és többet már nem értették

egymást. Ennek következményeként nem tudták tovább folytatni az építkezést, Bábel tornya

pedig soha nem készült el.1

Habár a fenti biblikus történet eredetileg az emberiség különböző nyelveinek kialakulására

hivatott magyarázatul szolgálni, jól ábrázolja azt is, hogy mennyire elengedhetetlen a közös

célok megvalósításához a közös nyelv, a másik megértése. Ezzel a tolmács szerepének korai

megjelenését is bizonyítja, valamint a fontosságát is bizonyítja. (Bár valószínűleg Bábel tornya

akkor sem épül fel, ha Isten megteremti gyorsan a tolmácsokat is.)

2. Nyelvi közvetítés az ókorban

Mikor a homo sapiens megjelent a földön, hordákba szerveződtek, úgy alkottak

életközösségeket, a kezdetlegeses nyelvük, kommunikációjuk is kis csoportokban fejlődött ki.

Harcoltak egymással, riválisként tekintettek más csoportosulásokra, ezért fel sem merült, hogy

megpróbálják az ő kódrendszerüket megérteni. 2Az első civilizált társadalmak kialakulásával,

és az első kereskedelmi forma, a cserekereskedelem megjelenésével viszont már érdekükben

állt, hogy akár más nyelven beszélőkkel is kereskedjenek, hiszen az egyik tengerparti népnek

sok volt a hala, a másik szárazföldinek pedig a gabonája. Természetesen nem lett volna

elvárható a földművelésből élő koraókori család- vagy törzsfőktől, hogy a napi gazdaságban

végzett feladataik mellett még nyelvet is tanuljanak, hogy majd az árujuk értékesítését le tudják

bonyolítani. Azt a megoldást dolgozták ki, hogy a portyázásaik, hadjárataik során ejtett,

általában szolgaként dolgoztatott embereket használták erre a célra. Például azok a kisfiúk,

akiket elraboltak, beszélték az anyanyelvüket, és annak a közegnek a nyelvét is, ahol

szolgasorban felnőttek, így könnyedén le tudták fordítani az ügyleteket uruknak. A tolmácsolás,

mint különálló szakma csak a későbbiekben jelent meg.

A tolmácsolásra utaló történeti bizonyítékokat azért különösen nehéz felkutatni, mert míg a

fordítók hagynak maguk után írásos emlékeket, addig a tolmácsok munkája nagyrészt szóban

történik. A kutatók legjobb tudomása szerint a tolmácsokról szóló első konkrét utalás körülbelül

1 Biblia – Mózes első könyve 11. fejezet 2 Yuval Noah Hariri – Sapiens –Az emberiség rövid története 2011.

időszámításunk előtt 3000-ből származik, Egyiptom területéről. Szerepük fontosságát az is

bizonyítja, hogy saját hieroglifájuk is volt. Itt már a fáraók, hadvezérek, közigazgatási vezetők

munkáját segítették, ennél fogva a társadalmi pozíciójuk is megváltozott. Értéke lett a nyelvek

ismeretének, sőt még némi tekintélyt is szereztek maguknak, hiszen adott esetben az ő

munkájuk pontosságán és minőségén állhatott vagy bukhatott a birodalom sorsa. A társadalmi

ranglétrán nagyjából egy helyet foglaltak el a tengerészekkel és a kereskedőkkel. Ez több

előjoggal is felruházta őket. 3

Ezzel ellentétben, Görögországban és Rómában más volt a helyzet. Rangon alulinak számított

a teljes jogú polgárság számára, hogy megtanulja a leigázott területek nyelvét. Általában a

rabszolgák feladata volt ezt a szerepet ellátni, de legalább ez a szolga egyrészt kellemesebb

munkát végzett, mint a többi, másrészt ezzel gazdája bizalmas ügyleteibe is belátást nyert, így

kvázi bizalmasukként is kezelték őket.4

A tolmácsok a vallások terjesztésének, a hittérítésnek is szükségszerű szereplői voltak. A

Római Birodalom térnyerésével, majd a latin egyház nyugat- európai térnyerésével a XVII.

századig a latin vált a nyugati tolmácsolás legfőbb nyelvévé. Ezzel egy időben az Oszmán

Birodalom növekvésével, illetve az arab kereskedők nyugatra szállított luxuscikkei miatt az

arab is fontos tolmácsolási nyelvvé vált. Mivel a Korán nyelve is ez, az iszlám hittérítésben is

nagy szerepet játszott az arab nyelv.

3. Nyelvi közvetítés a középkorban

A következő mérföldkő a földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás korára datálható. Ebből a

korból ismerjük La Malinche-t, az időszak legnevesebb tolmácsát. Egyike volt annak a húsz

rabszolga nőnek, akiket a Tabascói Borodalom ajándékozott a spanyol hódítóknak. La

Malinche főszerepet játszott az Azték Birodalom leigázásában, Corteznek tolmácsolt, akinek

később gyereket is szült. Az aztékok kitaszították, és árulónak tartották.5

4. Tolmácsolás napjainkban

A modern korban szinkron tolmácsokat először Genfben, 1927-ben alkalmaztak a Nemzetközi

Pénzügyi és Gazdasági Konferencián. (Feltehetőleg ennek semmi köze sincs a két évvel később

kialakult gazdasági világválsághoz.) Majd ezt követően legközelebb a nürnbergi pernél nyúltak

ehhez a módszerhez. A közösségi tolmácsolás pedig ausztrál vívmány, célja a közösségi

szolgáltató és az szolgáltatást igénybevevő közötti nyelvi korlátok leküzdése.

A tolmácsokat eleinte megjelenésük alapján is fel lehetett ismerni. Fejüket kopaszra

borotválták, a testükre pedig olyan tetoválást varrattak, amely a papagáj tollait ábrázolta vagy

szimbolizálta. Ha ez olyan papagáj volt, amely széttárja szárnyait, az azt jelentette, hogy az

illető számos nyelven beszél, az összezárt szárny pedig a nyelvpárokon való tolmácsolás

tudományát jelképezte.6 Habár ma már külső vizuális jegyei nincsenek annak, ha valaki ezt a

szakmát űzi, a papagáj madár ma is megmaradt a tolmács szimbólumaként.

3 https://www.concordforditoiroda.hu/tolmacsolas-tortenete/ 4 https://tolmacsiroda.hu/a-tolmacsolas-rovid-tortenete 5 https://en.wikipedia.org/wiki/La_Malinche 6 https://www.concordforditoiroda.hu/tolmacsolas-tortenete/

https://www.concordforditoiroda.hu/tolmacsolas-tortenete/https://tolmacsiroda.hu/a-tolmacsolas-rovid-tortenetehttps://en.wikipedia.org/wiki/La_Malinchehttps://www.concordforditoiroda.hu/tolmacsolas-tortenete/

Kérdéses, hogy vajon a technika fejlődése valaha teljesen háttérbe szorítja-e majd a

tolmácsokat, vagy az, hogy több ezer éves múltra tekinthetnek vissza, azt is jelenti, hogy még

jó sokáig szolgálhatják hivatásukat.

(Borza Gréta)

II. A tolmácsolás története

1. Bevezetés

A szóbeli közvetítés, más néven tolmácsolás, a különböző származású, kultúrájú, így nagy

eséllyel különböző nyelvet beszélő emberek, embercsoportok között segíti elő a

kapcsolatteremtést. Ellentétben a fordítással, a tolmácsolásról kevés emlék maradt fenn, pedig

az ember egyik legősibb tevékenységei közé tartozik. Szinte a beszéd kialakulásával egyidős,

mégis meglehetősen kevés tudományág foglalkozik a felderítésével.

Az írásbeliség megjelenésével az első fordításról szóló feljegyzések is megszülettek. Kezdetben

ezek csak beszolgáltatott vagy valamilyen más okból kifolyólag megőrzésre került áruk listáját

tartalmazták, és csak később jelentek meg egybefüggő, szövegszerű, eseményekre vonatkozó

tartalmak. Minden eddigi fordításról és tolmácsolásról szóló tudásunk az írásbeli

dokumentumokkal magyarázható.

2. Tolmácsolás az ókorban: a tolmács státusza és feladatai

Az első írásos utalás időszámításunk előtti negyedik évezredre vezethető vissza az ókori

sumérokhoz és egyiptomiakhoz, akik sajátjukon kívül minden népet barbárnak tekintettek.

Azonban, hogy áthidalják a foglyaikkal és vazallusaikkal felmerülő nyelvi akadályokat,

kénytelenek voltak tolmácshoz fordulni. Saját hieroglifájukat használták annak leírására. Másik

fennmaradt bizonyíték a Haremrab király (i. e. 1333–1306) sírjából előkerült dombormű egy

tolmácsolási jelenetet ábrázol, ahol a tolmácsnak két arca van. Az egyik alázattal fordul a király

felé, míg a másik lenéző, magabiztos módon tolmácsol a térden csúszó meghódítottak felé.

Továbbá i. e. 2300-ból származó sumér és babiloni szövegek is említést tesznek személyekről,

úgynevezett dragománokról, azaz tolmácsokról, akiknek élelmiszert és egyéb árut adtak ki. A

harmadik évezred végétől már kifejezetten írnokokat képző iskolák is működtek, ahol szóban

és írásban is megtanultak a sumér-akkád nyelvpár fordítását. A fellelt bizonyítékok alapján a

kutatók arra következtetnek, hogy ez egy bonyolultan elsajátítható foglalkozás lehetett akkor.

A profi tolmácsoktól a helyes kiejtésen kívül megkövetelték a terminológiai ismereteket és a

szótári használatot, ami azért sem lehetett könnyű, mivel ábécé hiányában nem betű sorrendben,

ráadásul ékírással követték egymást a szavak.

A tolmácsolás főleg a közigazgatásban, expedícióknál és hódításoknál kapott kulcsfontosságú

szerepet. A fáraók parancsait, követeléseit is el kellett juttatni az idegen törzsekhez és népekhez.

Ebben a korban egy közvetítő nyelv, az akkád segítségével leveleztek más civilizációk

uralkodóival. Ezt nemsokára kiszorította az arámi, ami évszázadokig nemzetközi nyelvként

funkcionált. Az egyiptomiaknál szintén több nyelven is képzést folytató iskolákat alapítottak,

ahol írnoknak, illetve fordítónak tanulhattak az emberek, mivel egy nagyon megbecsült

szakmának ismerték el. Az ebből a korból ránk maradt szótárak, lexikonok és egyéb

grammatikai segédanyagok arról számolnak be, hogy sumér és akkád nyelven kívül még arabról

is fordítottak. Eleinte a hivatalos állami szövegek, közigazgatással kapcsolatos dokumentumok

kerültek fordításra, csak később, az irodalmi művek megjelenésével párhuzamosan születtek

műfordítások is.

Az egyiptomiakhoz hasonlóan az ókori görögöknél és Rómában nem volt méltó a leigázott

területek nyelvét elsajátítani, ezért a foglyul ejtett, kevert származású rabok és szolgák feladata

volt, hogy az előkelő vezetők számára tolmácsoljanak. Ennek értelmében elképzelhetetlen lett

volna ezen ókori civilizációk fennmaradása több nyelven beszélő diplomaták nélkül, hiszen

nem tudták volna irányítani a birodalmakat sem politikai, sem kulturális, de kereskedelmi

szempontból sem. Az egész ókorban, de főleg a görögöknél isteni erőt tulajdonítottak annak,

aki több nyelv ismeretében volt jártas, ezért az istenek küldöttének tekintették őket, akik

Hermészként a vándorok, utazók kísérői voltak. A IV. Századi Nagy Sándor Birodalmában a

görög vált a kultúra, a tudományok és a kereskedelem központi nyelvévé. Mivel az ógörögök

gazdag antik irodalommal rendelkeztek, az ókori világ legelterjedtebb nyelve volt az övék, így

huzamosabb ideig nem fordítottak más nyelvekről műveket. Még a latin sem tudta kiszorítani,

miután Róma meghódította Hellászt. Sőt a római hivatalnokok, katonák és kereskedők mind

görögül kommunikáltak más népekkel. A görög nyelvű tolmácsolás és fordítás Egyiptomban

terjedt el, amikor Alexandria kulturális központtá vált. Fontos megemlíteni, hogy a Bibliát is a

Krisztus utáni harmadik században fordították le héberről ógörögre, ami később alapjául

szolgált latin, szláv majd a német nyelvű Biblia-fordításnak is 1522-ben. A görög nyelv

nagyban hozzájárult a fordítói tevékenység sikeréhez a lexikológia felvirágzásával. Sorra

jelentek meg az etimológiai szótárak, a két- vagy többértelmű szavakat, dialektusokat

tartalmazó, valamint elavult, illetve különböző szókapcsolatokat összefoglaló egynyelvű (mivel

kétnyelvűek még nem léteztek) szótárak.

A két nyelv (görög és latin) hivatalos ismerete az Ókori Római Birodalom társadalmának

művelt köreiben volt első számú követelmény. A gyerekeket már kiskoruktól kezdve görög

rabszolganők tanították. Az iskolákban pedig a latin mellett a fordítás tudományát sajátították

el. Nem meglepő, hogy számos jeles császár, mint Augustus, Hadrianus, Marcus Aurelius és

sokan mások is folyékonyan beszélték mindkét nyelvet. Később a szenátusban mégis tolmácsok

segítségét vették igénybe a más népekkel való érintkezéseknél, feltehetőleg mivel a görögöt

már nem kedvelték annyira. Ránk maradt feljegyzések szerint az első római tolmács, bizonyos

Gau Acilius i. e. 155-ben látott el tolmácsolási feladatokat a római közigazgatásban, többnyire

görög követek fogadásakor. Már i.e. IV. században megörökítették azon fordítók neveit, akik

diplomáciai feladatkört is elláttak. Mivel a római provinciák általában többnyelvűek voltak,

többszáz fordító és tolmács dolgozott azon, hogy a vidék többszáz rokonnyelvét beszélő

lakossága megérte egymást. Ezért a nehéz és fáradhatatlan munkáért bő fizetséget is kaptak

állami hivatalnokoktól. Köztudott, hogy a rómaiak jártasok voltak fordítás tudományában,

hiszem irodalmuk nagy része is adaptáció, átvétel más népektől (túlnyomó részt görögöktől).

Ez a tudás egészen Ciceróig vezethető vissza, aki Kr. E. I. századi szónokként vált ismertté.

Munkája során leginkább arra törekedett, hogy az eredeti szöveg pontos gondolatait adja vissza.

Két féle fordítói tevékenységet különböztetett meg, a tolmácsot és a szónokot. Szerinte a

tolmács szószerinti fordításra törekszik, míg a szónok a hallgatóságának kívánja a

leghatásosabb módon átadni a lényeget. Ő már felismert, hogy a szó szerinti fordítás nem

mindig arra az eredményre vezet, ahova szeretnék. Ez azt jelenti, hogy nem jön létre a

forrásnyelvvel megegyező célnyelvű szöveg. Éppen ezért más tolmácsoknak is azt tanácsolta,

hogy értelem szerint fordítsanak. A magyar szakirodalomban Hell György foglalkozott Ciceró

fordítási nézeteinek elemzésével. Ő a következő elemeket emelte ki tőle: “nem szót szóval

tartottam fontosnak visszaadni a munkáikból, hanem igyekeztem megőrizni a szavak használati

módját és teljes jelentését.” Fordítással évszázadokon keresztül államférfiak, papok, írók,

költők, tudósok foglalkoztak. Leginkább kedvtelésből vagy egyéni ambícióik kielégítésére.

Különbség tehát a tolmácsolás és a fordítás tudománya között, hogy míg a tolmácsolást a

diplomácia és az információ átadás szempontjából alkalmazták, addig a fordítás szépirodalmi

és vallási témájú műveknél volt jelentős.

3. Tolmácsolás a felfedezések és a térítés szolgálatában

Lényeges tényező még a tolmácsolás fejlődésében a felfedezések kora. A Föld ismeretlen

területeit hódító felfedezők olyan népekkel, népcsoportokkal kerültek szembe, akik addig nem

ismert nyelven beszéltek. Ebből az időszakból került ki a történelem egyik leghíresebb tolmácsa

is, a mexikói származású Dona Marina vagy más néven “la Malinche”. Ő kísérte Cortezt, a

spanyol hódítót, a spanyol hódítót hadjáratain. Az ő példája bemutatja a tolmácsok megítélését

akkoriban. Mivel általában a megszállt, elfoglalt területekről származtak, de munkájuk a

hódítók tevékenységeit szolgálták, így saját hazájuk emberei árulóknak bélyegezték őket, holott

legtöbbször nem is önként jelentkeztek erre a feladatra. Ugyanakkor a győztes felfedezők által

nagyon meg voltak becsülve a segítségükért. Mivel közvetítéseik során rengeteg megállapodás,

békeegyezmény született, ezért a ma ismert világ nagyban nekik köszönheti kialakulását.

A másik tényező, ami miatt a tolmácsolás nagyra becsült és széleskörben elterjedt foglalkozás

volt, a vallás. Az igehirdetők, vallástérítők más országokba látogattak, hogy terjesszék hitüket.

Sokféle vallás követője folyamodott ehhez a módszerhez. Az arabok a 7-8. században Nyugat-

Afrikában folytattak kereskedelmet, s közben hirdették a Koránt és az arab nyelvet. Ebben

voltak nagy segítségre a tolmácsok, akik a környező falvakba, településekbe igyekeztek

eljuttatni az iszlám tanításait. A másik nagy vallás, amely arra törekedett, hogy minél

messzebbi, sűrűn lakott területeket hódítson meg, a kereszténység volt. Magyar példa, hogy

Rubruk Vilmost, ferences rendi szerzetest is 1253-ban Ázsiába, a mongolokhoz küldte a király,

hogy Isten igéjét terjessze. Egészen a 17. századig a latin töltötte be a diplomácia nyelvének

szerepét, éppen ezért a kapcsolattartási szempont miatt szükségszerű volt a latinul tudó

polgárok száma a nemzeteknél. Vallási szempontból tehát elsősorban templomokban,

zsinagógákban, illetve mecsetekben lehetett szükség interpretáló személyekre, hogy

magyarázni tudják a Szentbeszédet híveik számára. Sajnos Európán kívüli területek

vonatkozásában még ennél is kevesebbet tudunk a tolmácsolásról.

A tolmácsok, akik tudtak két vagy több nyelven beszélni nélkülözhetetlen összekötő szerepet

töltöttek be, emiatt igen nagy becsben voltak tartva. Annyira, hogy egyenrangúnak sorolták

őket a kereskedőkkel, ami több kiváltsággal, előjoggal is járt. A szóbeli közvetítés mestersége

apáról fiúra szállt, ezáltal zárt társadalmi csoportot alkottak. Nem egyénileg, hanem csoportosan

dolgoztak. Megjelenésükben is különböztek a többi átlagembertől. Fejüket kopaszra

borotválták, testüket pedig egy papagájt ábrázoló tetoválás díszítette. A papagájnak lehetett

összezárt vagy szétnyitott szárnya attól függően, hogy milyen tudásszinttel rendelkezik.

Amelyiken zártszárnyú papagáj díszelgett, az csak egy nyelvpárban volt jártas. Akinek viszont

széttárt szárnyú tetoválása volt, biztosan tudni lehetett, hogy több nyelven is beszél. Gyakran

szfinx-fejjel is jelölték őket, mint bizalmas, diszkréciót megőrző személyeket, akik nem adják

tovább a hallott információt. Arra is utal, hogy a tolmács igyekszik észrevétlenül, pártatlanul a

munkáját végezni. Békekötéseknél előfordult, hogy olajfaággal a kezükben örökítették meg

őket, ezzel kifejezve mennyire kiemelkedő szerepük is volt az egyezség kialakulásában, hogy

a két vagy több fél megérte egymást.

4. A tolmácsolás fajtái

A tolmácsolásnak több fajtája alakult ki az idők során, kezdve a szószerinti, nyers és szabad

fordítással, ami i. e. 18-13. századra volt jellemző főként a Hettita Birodalomban, egészen az

összefoglaló, parafrázis-készítésig. Az V. századra jellemző szinkrontolmácsolás és blattolásról

először a peloponnészoszi háborúk kapcsán tesznek említést. A blattolás jelentése lapról

olvasás, amikor előszöri olvasásra próbálunk szöveget fordítani. Ennek szóbeli párja pedig a

szinkrontolmácsolás, tehát amikor az ember első a hallásra tolmácsolja a nyelvet. 1927-ben

Genfben tartották a Nemzetközi Pénzügyi és Gazdasági Konferenciát, amelyen először

alkalmaztak szinkrontolmácsokat. Ezt azonban egészen az 1945-ös nürnbergi perig nem

alkalmazták, mivel komplikált és költséges megoldásnak tartották. A per lezárulását követően

azonban az Egyesült Nemzetek Szervezete felvette állandó szolgáltatásai közé 1947-ben. Bár

külön szó korábban még nem létezett rájuk, ezeket az eseményeket úgynevezett közösségi

tolmácsolásnak nevezzük. A hetvenes években Ausztráliából indult el ez a kifejezés, amely a

különböző nyelveken beszélő közösségi szolgáltatás képviselőit és a szolgáltatást

igénybevételező ügyfelet köti össze. 1973-ban megjelent a telefonos tolmácsolás, ahol

szakképzett tolmácsokra volt szükség, így egyre több tolmácsiskola létesült szerte a világon.

Ezt követően a tolmácsolás robbanásszerű fejlődésnek indult, oktatása pedig egységesebbé vált.

1997-ben szintén Ausztráliában megalakult a Nemzetközi Fordítókat és Tolmácsokat

Akkreditáló Hivatal azzal a céllal, hogy megőrizze a tolmácsolás nemzetközi magas

színvonalát.

Az emberek közti kommunikáció mindig is nélkülözhetetlen volt a világban, főleg, ha

különböző nyelvek találkozásáról van szó, ami a Föld etnikai sokszínűsége révén igen gyakori.

A tolmácsok ezen nyelveken alapuló, emberek közti megértés vékony élén egyensúlyoztak,

hogy közrejátszanak a népek, kultúrák közti béke fenntartásában vagy épp létrejöttében.7

(Senkár Fanni Bianka)

7 forrás: Jankovics Mária- A tolmácsolás és fordítás kialakulásáról https://matarka.hu/koz/ISSN_1788-

9979/BTK_MFI_1_2011/ISSN_1788-9979_BTK_MFI_1_2011_103-109.pdf

http://tolmacsiroda.hu/a-tolmacsolas-rovid-tortenete

https://matarka.hu/koz/ISSN_1788-9979/BTK_MFI_1_2011/ISSN_1788-9979_BTK_MFI_1_2011_103-109.pdfhttps://matarka.hu/koz/ISSN_1788-9979/BTK_MFI_1_2011/ISSN_1788-9979_BTK_MFI_1_2011_103-109.pdfhttp://tolmacsiroda.hu/a-tolmacsolas-rovid-tortenete

III. A tolmácsoláshoz való jog

1. A tolmácsoláshoz való jog kezdetei

A tolmácsoláshoz, illetve a fordításhoz való alapvető jog a II. világháborút követő Nürnbergi-

per kapcsán került előtérbe és jutott egyre nagyobb szerephez. A pert 1945. október 18. és 1946.

október 1. között bonyolították le, mely során a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék

Alapokmánya 16 (c) és 25. cikkei kimondták a vádlottaknak a tolmácsoláshoz való jogát. Ehhez

kapcsolódóan a Tokiói-perre, a távol-keleti hadszíntereken elkövetett háborús bűnök

elkövetőinek tárgyalására 1946. május 5-től 1948. április 6-ig került sor. A Távol-keleti

Nemzetközi Katonai Törvényszék Alapokmánya 9 (a) és (b) cikkei nevesítették a vádlottak

tolmácsoláshoz való jogát. Ezek értelmében a tisztességes eljárás feltétele lett a büntetőeljárás

nyelvét nem beszélő vádlottak számára az általuk beszélt vagy értett nyelvre való fordítás.

2. A tolmácsoláshoz való jog mibenléte és jelentősége:

Már az előbbi történeti kitekintés miatt is jól látható, hogy a tolmácsoláshoz való jog szorosan

összefügg a bírósági tolmácsolással, mivel a tolmácsoláshoz való jog biztosításakor a cél az,

hogy a büntetőeljárások, illetve a polgári peres eljárások során a tisztességes tárgyaláshoz való

jogot és az alapvető emberi, valamint nyelvi jogokat garantálják.

A nemzetközi szakirodalomban többen is rámutatnak arra, hogy a tisztességes eljárás (fair trial)

egyik feltétele a jogi jelenlét (legal presence), ami értelem szerűen a nyelvi jelenlétet (linguistic

presence) is magában kell foglalja. Ez pedig azt jelenti, hogy a vádlottnak hallania és értenie

kell, amit mások mondanak a tárgyalóteremben, mert csak így tudja követni és megérteni a

történéseket, ezért az eljárás nyelvét bármilyen okból nem értő és/vagy nem beszélő személyek

számára biztosítani kell a tolmácsot.

3. A tolmácsoláshoz való jog nemzetközi deklarációja

A tolmácsoláshoz való jog tényleges alapját az Európa Tanács Emberi Jogok Európai

Egyezménye (1950) fektette le, melynek 6. cikke a tisztességes tárgyaláshoz való jog részeként

kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy

(a) a legrövidebb időn belül és a legrészletesebb módon tájékoztassák az ellene felhozott vád

természetéről és indokairól olyan nyelven, amelyet megért,

valamint ahhoz, hogy

(e) költségmentes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti, vagy nem beszéli a tárgyaláson

használt nyelvet.

Itt megjegyezném, hogy az ingyenes tolmácshoz való jog az eljárás teljes ideje alatt, tehát már

a rendőrségi nyomozás során is megilleti a terheltet.

Ugyanezeket a jogokat fogalmazza meg az ENSZ Közgyűlése által elfogadott A polgári és

politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966) is. Az Egyezségokmány 14. cikk 3. pontja

a jog előtti egyenlőség szellemében kimondja:

Az ellene emelt vád elbírálásakor mindenkinek teljes és egyenlő joga van legalább a következő

biztosítékokra:

(a) a legrövidebb határidőn belül egy általa értett nyelven részletesen tájékoztassák az ellene

emelt vád természetéről és okáról; […]

valamint

(f) díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, amennyiben nem érti vagy nem beszéli a

tárgyaláson használt nyelvet; […].

4. A nemzetközi jogi szabályozás (rövid kitekintés)

Az Egyesült Államokban a bírósági tolmácsolásról szóló törvény (Court Interpreters’ Act) (1978) garantálja a vádlott jogát a tolmácsoláshoz, valamint az Emberi Jogok Amerikai

Nyilatkozata (1969), melyet az Amerikai Államok Szervezete szerződésként fogadott el

1978-ban, és melynek 8. cikk 2. bekezdés (a) pontja mondja ki a vádlottaknak a

tolmácsoláshoz és fordításhoz való ingyenes jogát.

Ázsiában több állam aláírta ugyan A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, ez azonban a gyakorlatban nem mindig érvényesül.

Ausztráliában a bírósági tolmácsolás nem rendelkezik alkotmányos vagy törvényi garanciával, azonban korábbi ítéletek megemlítik a tolmácsolás szükségességét olyan peres

felek esetén, akik nem beszélnek angolul.

Afrikának az emberi jogi alapdokumentuma az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartája (1986), ami az európai és amerikai emberi jogi alapegyezményeken alapul, még

csak utalást sem tartalmaz a tolmácsoláshoz való jogra.

5. Az Európai Unió szabályozása

Az Európai Unió a nyelvi szabályozásaira vonatkozóan több szabályt is alkotott, egyik ilyen a

Tanács 1958 április 15.-i 1. számú rendelete (ami egyben az Európai Unió Nyelvi Chartája is).

A rendelet kimondja, hogy az Unió hivatalos és munkanyelve az alapító tagállamok

államnyelveinek valamelyike lehet (ezek pedig a; holland, olasz, francia, német). A hivatalos

dokumentumok, a különböző előírások, a jogi szövegek, illetve a bírósági ítéletek ettől

függetlenül minden közösségi nyelven megjelennek, a szerződések pedig minden hivatalos

nyelven hitelesek, ezzel megfelelve a tagállamok időközben bővült nyelvi igényeinek.

Az Európai Unió Bíróságának nyelvhasználatát az ehhez kapcsolódó eljárási szabályzat

határozza meg, mi szerint; „[…] egy ügyhöz egy eljárásnyelv van rendelve. A közvetlen

keresetekben a felperes választhatja ki ezt a nyelvet az Unió huszonhárom hivatalos nyelve

közül” (37. cikk 1. pont). A tolmácsolást a Tolmácsolási Igazgatóság szerve intézi.

Fontos mérföldkő: a 2010/64/EU irányelv – a büntetőeljárás során igénybe vehető

tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról.: ami azt jelenti, hogy az Európai Unió minden

polgárának joga van az anyanyelvi tolmácsoláshoz és fordításhoz az ellene indított

büntetőeljárás során. A tolmácsolás-fordítás a gyanúsítás tényének közlésétől az eljárás végéig

jár, és kiterjed a kihallgatásra, az ügyvéddel folytatott beszélgetésre és a bírósági tárgyalásra is.

Ez az irányelv garantálja a tisztességes eljárás minimum elveinek egyikét (5. cikk), valamit

kitér a tolmácsok és a tolmácsolás „minőségére” is (6. cikk), mégpedig oly módon, hogy a

„fordításnak elégségesnek kell lennie a tisztességes eljárás garantálásához és ezt a

tagállamoknak kell garantálnia”.

6. Tolmácsolás Magyarországon (rövid összefoglaló)

Hazánkban a jogi szabályozás szintjén is megvalósul a tolmácsoláshoz való jog biztosítása; az

Alaptörvény a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, a törvény és a bíróság előtti egyenlőségi

klauzulának, valamint az anyanyelvhasználathoz való jognak a deklarálásával általánosságban,

míg a három eljárásjogi kódex és a szabálysértési törvény8 részletesen szabályozza a tolmácsok

szerepét, helyzetét és jogállását. Az eljárási törvények közös eleme, azon túlmenően, hogy

törekednek megfelelni az uniós irányelveknek, rögzítik azt, hogy eljárás nyelve a magyar, de

senkit nem érhet hátrány a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt. Ezzel is biztosítva az egyes

államok területén élő nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek jogát a saját anyanyelvük

használatára, egyebek mellett a jogi eljárásokban is. További eltérés nálunk, más európai

országokhoz képest, hogy a törvények előírják: a tolmácsra a szakértőre vonatkozó

rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Ennek értelmében hazánkban a tolmácsot és a

fordítót nyelvi szakértőként idézik a tárgyalásra egy kirendelő végzéssel. Az új polgári

perrendtartás (2016. évi CXXX. törvény 113§ (3)) is kimondja: „A bírósági eljárásban szóban

mindenki jogosult anyanyelvét, nemzetközi egyezményben meghatározott körben pedig

anyanyelvét, regionális vagy nemzetiségi nyelvét használni. A bírósági eljárásban a

Magyarországon élő, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben elismert valamennyi nemzetiség

tagja jogosult nemzetiségi nyelvét a regionális vagy kisebbségi nyelv használatára vonatkozó

nemzetközi egyezményben foglaltaknak megfelelően használni.” Szintén megemlítendő az

előbbi törvény 61. illetve a 62§-i, melyek kifejezetten a fordítás szükségességével és a tolmács

szerepével foglalkoznak.

Ezek mellet a szabálysértési törvény szabályozza a kifejezetten rossz minőségű tolmácsolás

következményeit is (67. § (5)), továbbá lehetőséget ad alternatív megoldások megvalósítására

abban az esetben, ha a tolmács fizikai jelenléte nem lehetséges vagy nem szükséges.9

(Tasi Csenge)

8 A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, a polgári

perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, valamint a

szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II.

törvény. 9 Felhasznált források:

https://joginyelv.hu/a-tolmacsolashoz-valo-jog-es-a-birosagi-tolmacsolas/

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Ajl0047

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1600130.tv

Vinnai Edina: Tolmácsolás a jogi eljárásban (2017)

https://joginyelv.hu/a-tolmacsolashoz-valo-jog-es-a-birosagi-tolmacsolas/https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Ajl0047https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1600130.tv

IV. A közösségi tolmácsolás (community interpreting)

1. Elhelyezkedése a szakterületen belül

Mind a tolmácsolás, mind a fordítás tekintetében megkülönböztethetünk bizonyos kategóriákat,

amely által átfogó ismeretekre tehetünk szert a tudományt illetően, ráadásul a jellemvonások

alapján mélyebben elsajátíthatjuk ezen nyelvi szakterület elméleti részét. A tolmácsolás jellegét

többek között két fontos kritérium határozza meg: a (tolmácsolási) helyzet, valamint a

kommunikációban résztvevők státusza. Jelen esetben a közösségi tolmácsolás elhelyezkedésére

koncentrálódnék. Amennyiben a nemzetközi szakirodalomra korlátozódunk, akkor fontos

megemlítenünk Sylvia Kalina10 nevét, aki nem konferenciatolmácsolásként (non-conference

interpreting) tipizálta a tevékenységet. Ebbe a csoportba 4 műfajt tömörít: üzleti, egészségügyi,

jogi/bírósági és közösségi tolmácsolást11, utóbbi ismérveit a későbbiekben fejtem ki.

2. A közösségi tolmácsolás kialakulása

Európai színtéren a legnagyobb áttörést az Európai Unió megalapítása hozta, amelyhez

Magyarország 2004-ben csatlakozott. Ebből adódóan, az országok közti problémamentes

átjárás lehetővé tette, hogy a jobb munkalehetőségek és megélhetés érdekében az emberek a

gazdaságilag erősebb, vagy a prioritásaik szempontjából számukra kedvező feltételekkel

rendelkező országokban végezzék munkájukat, esetleg telepedjenek le. Ezzel azonban

hatványozott mértékben merültek fel, illetve gyarapodtak a nyelvi nehézségek. Ezen emberek

sok esetben nem, vagy alig beszélték a befogadó ország hivatalos nyelvét. Így a nyelvi

közvetítők elengedhetetlen fontossággal bírtak hivatalos ügyeik zavartalan rendezésében. A

2014-ben teret nyert „migrációs válság” a mai napig befolyásolja a közösségi tolmácsok

igénybevételét. Jelentőségük azokban a jóléti országokban érvényesül, ahol a bevándorlási

folyamat hozzájárul az állam működéséhez, része a mindennapoknak (USA, Kanada).

Nagyrészt olyan személyeket érint, akik többek között alig, vagy csak mérsékelten beszélik a

nyelvet, eltérő kultúrából származnak, illetve eltérő célok és motivációk mozgatják őket.12

3. Pontos meghatározás, sajátos ismérvek

Ebben az esetben – ahogy a legtöbb tolmácsolási technika alkalmával - a kommunikációs

helyzet egy hivatásos közvetítővel, azaz a tolmáccsal egészül ki. Azonban az ennél pontosabb

definícióra számos opciót találunk. Kezdve azon fogalmaktól, mely szerint ezen tevékenységet

az egyének között jellemzően (tolmács képesítéssel nem rendelkező) amatőrök végzik,

informális körülmények között. A skála egészen addig a nézőpontig terjed, melynek értelmében

a szakma képviselőinek feltétel szerűen rendelkezniük kell hivatalos képesítéssel, amely igazol

bizonyos fokú gyakorlati tudást, legyen az jogi vagy egyéb szociális tolmácsolási gyakorlat.

Nem tekinthetünk el a megnevezések heterogenitásától, vagy esetleges hiányától. Számos

rokon értelmű szóval helyettesítik a leginkább elterjedt „community interpreting” kifejezést. A

10 Translation and Multilingual Communication (ITMK) dolgozója

11 Seresi Márta: TÁVTOLMÁCSOLÁS ÁS TÁVOKTATÁS A TOLMÁCSKÉPZÉSBEN, ELTE Eötvös Kiadó,

2016., 20.o., http://www.eltereader.hu/media/2016/07/Seresi_TAVTOLMACSOLAS_READER.pdf 12 Androvics Dániel: A közösségi tolmácsolásról, 2017. július 19., http://www.forditascentrum.hu/blog/165-

kozossegi-tolmacsolas

http://www.eltereader.hu/media/2016/07/Seresi_TAVTOLMACSOLAS_READER.pdfhttp://www.forditascentrum.hu/blog/165-kozossegi-tolmacsolashttp://www.forditascentrum.hu/blog/165-kozossegi-tolmacsolas

szakzsargon megköveteli a terminusok helyes használatát, de az egyértelműséget mindenképp

szükséges biztosítani. Erre például szolgál a „public service interpreting” (Nagy-Britannia),

vagy a „cultural interpreting” (Kanada). 13

Annak ellenére, hogy számos alternatíva áll rendelkezésünkre a definíciót illetően, a

legfontosabb ismertetőjegyekkel könnyen leírhatóvá válik a tolmácsolás e típusa.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a tolmácsolás ezen technikájára akkor szorulnak rá, ha az

alanyok valamilyen közszolgáltatást szeretnének igénybe venni, azonban szociális helyzetükből

adódóan sebezhetőek, emellett ismereteik a befogadó állam kultúrájáról, hagyományairól,

szokásairól hiányosak.

4. Kik is a közösségi tolmácsok, ill. hogyan zajlik a tolmácsolás folyamata?

A professzionális kommunikációs partner, vagyis a tolmács személyének jelenlétéből

egyértelművé válik, hogy a tolmács nincs elkülönítve a (cél)személyektől. A láthatóság

jelensége valószínűsíti azt a tényt, hogy a nonverbális kommunikációs jelek ugyanúgy

hozzájárulnak a tolmácsolás sikeréhez/folyamatához, a végkifejlethez. Ennek okán a

tolmácsoknak alaposan oda kell figyelniük arra, hogy az adott helyzetben testbeszédükkel

kiegészítsék, és ne cáfolják a szóbeli közvetítést. A kettősségnek köszönhetően a reakció

gyorsabb és pontosabb is, hiszen lehetősége van a párbeszéd során visszakérdezni, esetleg

véleményezni az elhangzottakat.14

„Liason interpreting” (összekötő tolmácsolás) néven is emlegetik, hiszen az információcsere

gyorsan, és egyszerű kérdések, ill. válaszok lebonyolításával megy végbe. A közösségi

tolmácsok nem csapatban15, hanem egyedül végzik a munkájukat, így a szakmai tudásukon

túlmenően, jogi és egészségügyi ismeretekkel is rendelkezniük kell. A közösségi tolmács

nemcsak továbbítja a beszélő üzenetének pontos tartalmát, hanem képes azonosítani és áthidalni

az interkulturális kommunikációs akadályokat is. A tolmácsnak nem csak a nyelvi akadályok

elsimításában van szerepe, hanem gyakran meg is haladják a szakma által felállított

követelményeket. Ez azt jelenti, hogy a tolmács a fordítás során kulturális értéket is megtestesít.

A faji, etnikai és társadalmi feszültségekből eredő társadalmi és intézményi sztereotípiák tovább

tetőzhetik a tolmácsolás körülményeit, amely hátráltathatja az akadálymentes közvetítést.16

A hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelvéből adódóan az ilyen esetekben a prioritás

az érintett felek kölcsönös megér(te)tésén alapul. A különböző társadalmi helyzetekben

érvényesülő egyének szakmai oktatásban részesült szaktekintélyekkel, és jogi szabályok szerint

funkcionáló szervezetekkel találják szembe magukat, így a tolmácsra, mint szövetségesre

támaszkodnak. Következésképpen az alkalmazási területek skálája rendívül széles: kezdve a

hivatalos eljárásoktól (egészségügyi betegtájékoztatás, menedékjog) egészen a magánéleti

eseményekig (esküvői ceremónia). Az ilyen tolmácstechnikával végzett ügyletek megkívánják

a tolmács pártatlanságát, és semlegességét (még ha ez nehezen is kivitelezhető) a

véleményalkotás területén. Mindemellett, a titoktartás alapvető fontosságú, hiszen akár a

13 Jancsi Beáta: A közösségi tolmácsolás 76-77.o., Tudásmenedzsment 4. évf. 1. sz. (2003.)

http://epa.oszk.hu/02700/02750/00007/pdf/EPA02750_tudasmenedzsment_2003_01_076-084.pdf 14 Horváth Ildikó: Bevezetés a tolmácsolás pszichológiájába, ELTE Eötvös Kiadó, 2015., 41.o.

http://www.eltereader.hu/media/2015/12/Horvath_BevATolmacsolasba_READER.pdf 15 ún. tolmácsteam 16 Why is community interpreting important, https://www.meta-ops.cz/en/why-is-community-interpreting-

important

http://epa.oszk.hu/02700/02750/00007/pdf/EPA02750_tudasmenedzsment_2003_01_076-084.pdfhttp://www.eltereader.hu/media/2015/12/Horvath_BevATolmacsolasba_READER.pdfhttps://www.meta-ops.cz/en/why-is-community-interpreting-importanthttps://www.meta-ops.cz/en/why-is-community-interpreting-important

hivatalos, akár a magánjellegű elintéznivalók is tartalmazhatnak olyan szenzitív adatokat,

melyeket rendkívül diszkréten kell kezelni többek között az adatvédelem szempontjából. A

leginkább alkalmazott technikák ilyenkor leszűkülnek a blattolásra, illetve a suttogó

tolmácsolásra.17

5. A közösségi tolmácsolás jelenkori megítélése

Kezdetben másodlagos szerepet tulajdonítottak neki, azonban az alkalmazási területek

kibővülésével, valamint a modernizáció, urbanizáció terjedésével már rengetegen tartottak

igényt erre a metódusra. Az ilyen váratlan helyzetek, mint például a migrációs válság, lehetővé

teszik, illetve aktualizálják ezen technika széleskörű vizsgálatát, így a jövőben akár szükség-,

akár hétköznapi helyzetekben is gördülékenyen vehetjük a modern kor szülte nehézségeket.

(Endrész Kitti)

17 Androvics Dániel: A közösségi tolmácsolásról, 2017. július 19., http://www.forditascentrum.hu/blog/165-

kozossegi-tolmacsolas

http://www.forditascentrum.hu/blog/165-kozossegi-tolmacsolashttp://www.forditascentrum.hu/blog/165-kozossegi-tolmacsolas

V. A bírósági tolmácsolás

1. Fordítás és tolmácsolás

Mielőtt mélyebben megvizsgálnánk a bírósági tolmácsolás témakörét, a kérdéskör

terminológiája tisztázásra szorul. Első ránézésre feltételezhetnénk, hogy a fordítás és a

tolmácsolás folyamata rendkívül hasonló, hiszen mindkettő a tolmács, ill. a fordító lingvisztikai

készségeire és a nyelvnek az átfogó ismeretére támaszkodik, és így ad értelmet egy hallgatóság

számára ismeretlen, idegen nyelvű szövegnek. A laikus szemlélő számára a két művelet közötti

különbség az igénybe vett kommunikációs csatornában rejlik: a fordító a nyomtatott szöveget

„írja át” a célnyelvre, míg a tolmács ezt a fordítást szóban végzi el.18

A két eljárás közötti eltérések köre azonban magában foglalja azt a tolmáccsal szemben

támasztott elvárást is, hogy képes legyen (a fordítóval ellentétben) nem csak az anyanyelvére,

hanem mindkét, az adott beszédhelyzetben alkalmazott nyelvre tolmácsolni, külön

segédanyagok használata nélkül. A tolmácsnak különösen figyelmesnek kell lennie, hiszen a

rövid távú memóriájára építve kell tudnia visszaadni a hallott (vagy olvasott) szöveget, valamint

tisztában kell lennie a beszélő kulturális hátterével, hogy a lehető legpontosabban végezhesse a

tolmácsolást.

A téma megértésének szempontjából elengedhetetlen ismeretek közül az utolsó a három fő

tolmácsolási módszer megkülönböztetése.

Az első a szimultán19 tolmácsolás, amely a tolmácsolás egyik legnehezebb típusát jelöli: a

tolmácsnak hallgatnia kell a beszédet, és ezzel párhuzamosan a célnyelvre kell fordítania azt.

Ezt a tolmácsok általában egy tolmácsfülkéből, fejhallgatók és mikrofonok igénybevételével

végzik, és leggyakrabban nemzetközi konferenciákon, nagyobb üzleti megbeszéléseken

találkozhatunk vele.

A második módszer a konszekutív tolmácsolás: a szimultán módszerrel ellentétben itt nem

folyamatosan, hanem szakaszosan történik a fordítás: a beszélő néhány mondat után megáll, és

a tolmácsnak ekkor van alkalma az elhangzottakat a célnyelvre átültetni. Ez a módszer a kisebb

találkozókra, illetve bírósági meghallgatásokra jellemző.

A harmadik típus az ún. „sight reading” („blattolás”): itt a tolmács egy nyomtatott szöveget

olvas és ezzel egy időben fordítja a célnyelvre.

Természetesen számtalan egyéb módszerről lehetne még említést tenni (utazó tolmácsolás,

fülbesúgás, telefonos tolmácsolás stb.), de az ebben az esszében érintett témák szempontjából

ennek a három típusnak a sajátosságai szorultak magyarázatra.

2. Mi is a bírósági tolmácsolás valójában?

18 (ez a megkülönböztetés (translator & interpreter) a common law rendszerében hangsúlyos leginkább) 18

http://www.languagescientific.com/the-difference-between-translation-and-interpreting/

19 (ld. szinkrontolmácsolás)

http://www.languagescientific.com/the-difference-between-translation-and-interpreting/

A bírósági (tárgyalótermi20) tolmácsolás, ahogy a neve is sugallja, a tolmácsolás egy

speciális formája, amelyre az igazságszolgáltatásban kerül sor leggyakrabban.

A fogalom megértését segíti Ruth Morris szakértőnek, a Bar-Ilan Egyetem oktatójának

meghatározása: „A bírósági tolmácsolás, mint a jogi tolmácsolás egyedi formája, azon

helyzetekre vonatkozik, amelyekben, a résztvevőnek (vagy résztvevőknek) a bírósági eljárás

nyelvében való jártasságának korlátozott mértékéből vagy teljes hiányából fakadóan, illetve a

beszédet vagy a hallást negatívan érintő állapotának következtében kommunikációs

nehézségeket leküzdő céllal tolmácsra van szükség az eljárás lefolytatásához.”21

Ezen definíció alapján megállapítható, hogy a bírósági tolmácsolás a jogi tolmácsolás területén

belül egy speciális esetkört fed le, és a tolmács képességeire támaszkodva képes áthidalni a

nyelvek közti szakadékot, mivel a tolmács szerepe itt egyfajta (véleményt vagy értékeket nem

képviselő) közvetítőként 22 van jelen a kérdező (pl.: ügyész, ügyvéd, bíró) és a kérdezett

(általában terhelt, tanú stb.) között, ezzel lerövidítve az eljárás időtartamát.

A bírósági tolmácsolás egy meglehetősen fiatal, csekély történeti háttérrel rendelkező

mellékága a tolmácsolásnak. A kezdetét leggyakrabban az 1940-es évekre, a nürnbergi perek

időpontjára datálják, de az ezeken a tárgyalásokon résztvevő tolmácsok munkája inkább a

szimultán tolmácsolás mintapéldája, mint a jelenlegi értelemben vett, az igazságszolgáltatásban

használt bírósági tolmácsolásé, hiszen az utóbbi nem csak szimultán tolmácsolást, hanem

konszekutív tolmácsolást is igényel, és kivételes esetekben akár a már említett „sight reading”

módszer alkalmazására is sor kerülhet.

Az Egyesült Államok bíróságain a két leggyakrabban tolmácsolt nyelv a jelentős egynyelvű

spanyol ajkú lakosság következtében a spanyol és az angol, de bevándorlók, turisták, külföldiek

meghallgatása esetén természetesen más nyelvek használata is szükséges lehet.

3. Bírósági tolmácsoláshoz való jog?

A bírósági tolmácsolás folyamatának alapvető ismerete birtokában felvetődik a kérdés, hogy

törvény által biztosított jog legyen-e a tolmácshoz való jog, amennyiben nem beszéljük, vagy

nem értjük a bírósági eljárásban használt nyelvet? A válasz erre a kérdésre nem olyan

egyértelmű, mint amilyennek tűnik.

A probléma jogi alapját a common law rendszerében az Amerikai Egyesült Államok

alkotmányának kiegészítései adják 23, ahol - többek között - a terheltnek a pártatlan

esküdtszékhez, az ellene tanúskodó személyekkel való szembesítéshez, a védelemhez, és egyéb

eljárásbeli elvekhez való jogának deklarációja hordozza magában az igazságos tárgyaláshoz

való jog 24 premisszáját. Az igazságszolgáltatás kulcsa maga az eljárás, amelynek

méltányosnak, tisztességesnek kell lennie. Az igazságos tárgyaláshoz való jog, noha nem

nevesíti taxatívan a feltételeit, magában foglalja a terhelt jogi jelenlétét a tárgyaláson.

A jogi jelenlét fogalma azonban nem lenne teljes a nyelvi jelenlét nélkül25, amely a terhelt

20 (ld. courtroom interpretation) 21 Routledge Encyclopedia of Interpreting Studies, Taylor & Francis Ltd., 2015.

https://drive.google.com/drive/folders/1qNqxL1Wwu30oSum5zEs8wbGgBAumPVgf 22 („medium”) 23 (Bill of Rights, the Amendments) 24 “the right to a fair trial” 25 the concept of “legal” and “linguistic” presence (Gonzalez 1994; Colin and Morris, 1996)

https://www.researchgate.net/publication/263852473_Court_Interpreting

https://drive.google.com/drive/folders/1qNqxL1Wwu30oSum5zEs8wbGgBAumPVgfhttps://www.researchgate.net/publication/263852473_Court_Interpreting

számára biztosítja a lehetőséget arra, hogy hallja és megértse azt, amit a tanúk mondanak, és

kövesse az eljárás menetét.

A „nyelvi jelenlét” kiemelt fontossággal bír abba az esetben, amikor a bíróság elé állított

személy egy kisebbség tagja, vagy más ország lakosa, és ennek következtében nem érti az

eljárásban használt nyelvet.

A nemzetközi bíróságok tekintetében hasonló a helyzet, de a tolmácshoz való jogot ez esetben

nem egy alkotmány, vagy valamely ország törvénye, hanem nemzetközi egyezmény határozza

meg. Ilyen egyezmény például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya,

vagy az Emberi Jogok Európai Egyezménye.

Mindezek ellenére, a legtöbb ország belső jogrendszere nem tartalmaz a bírósági

tolmácsoláshoz való jogra vonatkozó szabályozást.

4. A tolmács

A bírósági tolmácsolás sikerének kulcsa maga a tolmács személyében rejlik, akinek a szerepe

az eljárásban elsőre súlytalannak tűnhet, de ez a feltételezés távol áll a valóságtól.

A tolmács vállain egy tárgyaláson óriási teher nyugszik, hiszen amennyiben helytelenül végzi,

a tolmácsolás megváltoztathatja az eljárás lefolyását, véleményeket ingathat meg, és az

esküdtszék számára akár félrevezető is lehet, hiszen így valótlan kép alakulhat ki az

elhangzottakról vagy a vádlottról az esküdtekben, illetve akár a bíróban is.

Egy bírósági tolmácsnak hibátlan memóriával és kimagasló nyelvi képességekkel kell

rendelkeznie, hiszen a legapróbb részlet – mondatok közti szünet, hallgatás, sóhaj – kihagyása

jelentős következményekkel járhat a terheltre nézve. A fent említett készségeken túl a

függetlenség és pártatlanság, valamint a stabil fókusz és a kitartás jellemzi a legkiválóbb

bírósági tolmácsokat. Természetesen ezen készségek elsajátítása hosszas gyakorlást, és

legfőképp elit oktatást igényel, hiszen a diploma megszerzése után a megfelelő képesítést

igazoló bizonyítványt a tolmácsok neves tolmácsképző társulatok által26 vezetett képzések

teljesítése után kapják meg. Ezek a programok nem csak a profi tolmácsoláshoz, hanem az USA

igazságszolgáltatásának megértéséhez szükséges tananyagot és képzést szolgáltatják, hogy a

tolmácsnak egy átfogó képe legyen a munkájának mind a jogi, mind a nyelvi oldaláról.

5. Az emberi tényező: erkölcsi kérdések a bírósági tolmácsolásban

A bírósági tolmácsnak munkája során kivételes esetekben szembe kell néznie nem csak

szellemi, hanem erkölcsi kihívásokkal is. Ez a fordítás és a tolmácsolás jogi megítélésének

különbségéből fakad. „Ami a bírósági tolmácsolást érinti, a jog különbséget tesz a fordításként

meghatározott tevékenység (egy objektív, gépies, nyílt folyamat, amelyben a tolmács csak a

szavak egyfajta „csatornájaként” 27 van jelen), és a tolmácsolás között, amely során a tolmács

a legjobb tudása szerint próbálja meg a beszélő szándékát követve az elhangzottakat visszaadni.

A bírók és más jogászok szemében az utóbbi esetben a tolmács aktív szerepet játszik a

kommunikatív folyamatban, amely számukra az adott keretek között

elfogadhatatlan.”28

26 pl. American Translators Association (ATA) vagy a National Association of Judiciary Interpreters and

Translators (NAJIT) 27 „a mere conduit of words” 28 28 https://www.researchgate.net/publication/248768907_The_Moral_Dilemmas_of_Court_Interpreting

https://www.atanet.org/https://najit.org/https://najit.org/https://www.researchgate.net/publication/248768907_The_Moral_Dilemmas_of_Court_Interpreting

A bíróságok nem engedik a tolmácsoknak, hogy diszkréciót alkalmazzanak, vagy mediátorként

járjanak el az igazságszolgáltatás folyamatában, mivel a bíróságnak a terhelt pontos

nyilatkozatát kell tudnia megítélni.

Ami a terhelt által ejtett kisebb tévedéseket (pl. nyelvhelyességi hibák) illeti, a tolmács

megítélésére van bízva, hogy ezeket ki kívánja-e javítani, vagy sem, de ezért a döntésért

felelősség terhelheti.

Természetesen az említett kihívásokon kívül még számtalan megpróbáltatás vár a karrierje

során egy bírósági tolmácsra, de ez a néhány példa is elég arra, hogy illusztrálja a tolmácsi

munka nehézségét és komolyságát, különösen, ha azt az igazságszolgáltatásban végzik.

6. Bírósági tolmácsolás Magyarországon

Végül, de nem utolsósorban ki kell térnünk a bírósági tolmácsolás kérdéskörének hazai

vonatkozásaira is.

A tolmácshoz való jogot először az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról szabályozta,

és kimondta, hogy „a magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet” és ennek az

elvnek az érvényesülése érdekében a bíróság köteles tolmácsot alkalmazni, amennyiben

szükséges.29 Ez az elv később büntetőjogi és közigazgatási jogi normákban is helyet kapott.

Ezzel együtt a magyar jogrendszerben nincs olyan egyértelműen definiálva és elhatárolva a

tolmácsolás és a fordítás műveletének kommunikatív hozadéka, mint ahogy azt a common law

rendszerében láthattuk.

2013 novemberében azonban megtörtént a 2010/64/EU irányelv 30 átültetése, amely

megerősítette a bírósági tolmácsoláshoz való jogosultságot, illetve annak biztosítását és

érvényesülését Magyarországon.

(Ficsor Gergely)

29 1952. évi III. tv. a polgári perrendtartásról, 6. §.

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=95200003.TV&timeshift=20160801&txtreferer=A1100204.TV 30 2010/64/EU irányelv a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=95200003.TV&timeshift=20160801&txtreferer=A1100204.TV

VI. Tolmácsolás a nemzetközi bíróságokon

1. Bevezetés

A nyelveknek megvan a maguk szerepe minden nemzetközi szervezetben és intézményben,

ahol szükségképpen több, mint egy állam vesz részt, feltéve, hogy különböző nyelvű államokról

van szó, hogy határozatai és egyéb dokumentumai még legalább egy nyelven is elérhetőek

legyenek. Ennek megfelelően a mai nemzetközi szervezetek és intézmények tipikusan

többnyelvűek, különösen, ha tagságuk kibővülését kívánatosnak tekintik.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás gyökeresen megváltoztatta a tolmácsok helyzetét

Magyarországon. Ugrásszerűen megnőtt a kereslet irántuk, rengeteg különböző idegen nyelvet

beszélő tolmácsot foglalkoztatnak az EU nemzetközi szervezetei, többek között Európai

Parlament, Európai Bizottság, Európai Tanács, Európai Unió Bírósága. Továbbá szót kell

ejtenünk az Emberi Jogok Európai Bíróságáról, a Nemzetközi Bíróságról és a Nemzetközi

Büntetőbíróságról is, ahol a tolmácsoknak ugyancsak fontos szerepük van.

2. Szabadúszó tolmácsok az EU intézményeinél

Az Európai Unió jelenleg hozzávetőleg 1000 főállású és több mint 3000 szabadúszó tolmácsot

foglalkoztat, ezeknek körülbelül 3%-a dolgozik a „magyar kabinban”. Az Európai Bizottság

Tolmácsolási Főigazgatóságának (DG SCIC) legfrissebb, 2016-os éves jelentése szerint az

ülések mintegy 10%-án vesznek igénybe magyar tolmácsolást, ami azt jelenti, hogy

anyanyelvünk az intézményekben legkevésbé keresett nyelvek közé sorolódott. Mindemellett a

megfelelő képesítésű tolmácsok uniós intézményi utánpótlásának biztosítására a SCIC

rendszeresen megrendezi a szabadúszó tolmácsok akkreditációs vizsgáját.

Az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága saját

tolmácsszolgálattal rendelkezik, de a szabadúszó tolmácsok kiválasztását közösen végzik.

Szabadúszó tolmácsok rendszeresen dolgoznak az Európai Parlament, az Európai Bizottság és

a Bíróság tolmácsszolgálatainál alkalmazott főállású tolmácsok mellett. A tolmácsok

munkanyelve elsősorban az EU 24 hivatalos nyelve közül kerül ki, de egyéb nyelvek ismeretére

is szükség lehet. A szabadúszó tolmácsok esetében nincs állampolgársági követelmény.

Annak, aki szabadúszó tolmácsként akar dolgozni az EU-nál, akkreditációs vizsgát kell tennie.

3. De hogyan is néz ki ez a vizsga?

3.1. Jelentkezési feltételek

A jelentkezőknek az alábbi végzettségek valamelyikével kell rendelkezniük:

alapszakos oklevél (BA) a konferenciatolmácsolás területén (4 év) vagy

mesterszakos oklevél (MA) a konferenciatolmácsolás területén vagy

alapszakos oklevél (BA) bármely területen és posztgraduális oklevél a

konferenciatolmácsolás területén, melynek megszerzéséhez legalább egyéves nappali

tagozatos (teljes idejű) tanulmányokat kell folytatni vagy legalább egyéves szakmai

tapasztalat konferenciatolmácsként a nemzetközi találkozókon szükséges szinten (a

bírósági tolmácsként, kísérő tolmácsként, közigazgatási tolmácsként vagy vállalati

tolmácsként szerzett tapasztalat nem számít).

3.2. Nyelvi profilok, vizsganaptár

Utána kell nézni, hogy jelenleg mely nyelvi profilokra van szükségük az uniós

tolmácsszolgálatoknak. A keresett nyelvi profilok a mindenkori munkaerő-felvételi iények

függvényében változhatnak.

A vizsgákat szükség szerint, az intézmények felvételi igényeinek megfelelően szervezik meg.

Az előválogató és az akkreditációs vizsga indikatív ütemezését minden évben közzéteszik, de

az változtatás tárgyát képezheti.

3.3. Előválogató vizsga

Ha az intézményközi szűrőbizottság szerint a jelentkezés megfelel a feltételeknek és a nyelvi

profil tekintetében meghatározott követelményeknek, akkor egy meghívás érkezik az online

előválogató vizsgára.

A vizsga során egy kb. 10–12 perces beszédet kell szinkrontolmácsolni az „A” nyelvére. A

szűrőbizottság a vizsga céljaira az alábbiak közül választja ki a passzív nyelvet: angol, francia,

német, olasz és spanyol.

Az online előválogató vizsga az e-mailben megküldött meghívás időpontja és a megadott

határidő között bármikor letehető. A vizsga bárhol elvégezhető, feltéve, hogy az e célra használt

készülék megfelel az összes műszaki követelménynek.

3.4. Akkreditációs vizsga

Ha a szereplés sikeres volt az előválogató vizsgán, a vizsgaszervezési kapacitásnak és a

tolmácsszolgálatok igényeinek függvényében meghívást küldenek az akkreditációs vizsgára.

Az akkreditációs vizsga mindegyik vizsganyelv esetében a következőkből áll:

egy kb. hatperces beszéd konszekutív tolmácsolása,

egy kb. 10–12 perces beszéd szinkrontolmácsolása.

A szűrőbizottság nyelvválasztásának és a tolmácsszolgálatok igényeinek függvényében a

vizsga során a vizsgázónak a passzív nyelveiről kell az aktív nyelvére és/vagy az ellenkező

irányba tolmácsolnia.

A beszédek közül legalább az egyiknek a témája uniós vonatkozású; szinkrontolmácsolási

vizsgákhoz videóra felvett beszédek is használhatók. Az akkreditációs vizsga helyszíne

Brüsszel.

3.5. Felvétel a közös adatbázisba

Az akkreditációs vizsgát sikeresen teljesítő jelentkezők az akkreditált szerződéses

konferenciatolmácsok (ACI) közös adatbázisába kerülnek, amelyből az Európai Unió három

tolmácsszolgálata toborozhat munkaerőt (ld. fent).

4. Eltérések a nemzeti bíróságokon és ez EUB tárgyalásain végzett tolmácsolás között

A leginkább szembeszökő különbség a tolmácsolás módja. A nemzeti bíróságokon nem

jellemző a kabin, mikrofon és fejhallgató használatát igénylő szinkrontolmácsolás. Itt a

tolmácsok az elhangzott beszédszakaszokat követő (konszekutív) módban tolmácsolják: vagy

néhány mondatos egységekben (párbeszédes helyzetekben), vagy hosszabb szakaszokban

https://europa.eu/interpretation/doc/language_profiles.pdfhttps://europa.eu/interpretation/doc/aci_test_calendar.pdfhttps://ec.europa.eu/info/departments/interpretation/conference-interpreting-types-and-terminology_hu#types-of-interpretinghttps://webgate.ec.europa.eu/sr/

(perbeszédek esetén). Bizonyos esetekben a tolmács egyetlen ügyfelének a fülébe súgja a

tolmácsolást, vagyis súgó szinkront (chuchotage) alkalmaz.

Ezzel szemben az EUB tolmácsai hivatalosan egyetlen tolmácsolási módot alkalmaznak: a

szinkrontolmácsolást. A gyakorlatban azonban a tolmácsok élnek a szöveggel segített

szinkrontolmácsolás lehetőségeivel, blattolnak, és bizonyos esetekben írásban előre

lefordítanak teljes felszólalásokat.

A második jellegzetes különbség a tolmácsolás körülményeiben rejlik. A nemzeti bíróságok

jellemzően egyetlen tolmáccsal dolgoznak, akinek nem mindig van lehetősége úgy

elhelyezkedni a tárgyalóteremben, hogy a munkája szempontjából a lehető legjobban lásson és

halljon. Sokszor semmilyen információ nem áll rendelkezésre a tolmácsolás előtt a

felkészüléshez.

Ezzel szemben az EUB tolmácsai légkondicionált, jó kilátást biztosító kabinokban dolgoznak,

többfős csapatokban, és a felkészülésükhöz külön fizetett munkanapot biztosítanak.

Végül nagyon fontos különbség merül fel a felek státuszát tekintve is. A nemzeti bíróságok

esetén jellemzően eltérő státuszú, hátterű, műveltségű emberek állnak egymással szemben. A

bírák, jogászok magas társadalmi presztízsű személyek, akik a művelt köznyelvet és a jogi

nyelv fordulatait használják, míg a vádlottak, tanúk sokszor kevésbé iskolázott, kiszolgáltatott,

vagy éppen az ország jogi rendszerét nem ismerő személyek, akik nyelvhasználatára jellemző

lehet a hezitálás, szándékos kétértelműség vagy az érzelemmel telítettség. Ebben a helyzetben

különösen fontos, hogy a tolmács hűen adja vissza az egyes felek nyelvhasználati sajátságait:

pontosan, szabatosan fordítsa a jogi nyelvezetet, és ne kendőzze el a laikusok bizonytalanságait

vagy kétértelműségeit.

Az Európai Unió Bírósága esetén azonban nem szembesülnek a tolmácsok ilyen dilemmákkal.

Itt nem jelennek meg magánszemélyek, jogászok értekeznek jogászokkal. Így a tolmácsnak nem

feladata, hogy hűen reprodukálja a felek hezitálásait vagy nyelvbotlásait, sokkal inkább az az

elvárás vele szemben, hogy lehetőleg olyan szabatosan adja elő a felszólalásokat, ahogy azt a

felszólaló szerette volna.

Végül meg kell említeni, hogy az uniós tolmácsolási megbízások egyik legünnepélyesebb

formája a bírósági tárgyalástolmácsolás. A tárgyalás körülményei, a bíróság tekintélye és az

eljárás formalizáltsága is bénítóan hathat az egyébként tapasztalt tolmácsokra is. Sokan ezért a

szabadúszók részéről egyáltalán nem is vállalnak az EUB által felajánlott megbízást, és erre a

Bíróság Tolmácsolási Igazgatósága is tekintettel van: nem ajánl fel automatikusan szerződést a

szabad tolmácsoknak, hanem előzetesen megkeresi őket, hogy vállalnák-e az adott tárgyalást.

(Fónád Rita)

VII. A tolmács jogállása bírósági eljárásban

1. Bevezés

A tolmácsolás a nyelvi közvetítés olyan formája, melynek célja a forrásnyelven elhangzott

beszéd célnyelvre történő átültetése. Ez egy meglehetősen összetett feladat, mivel a tolmácsnak

több feladata van: egyszerre kommunikáció, beszédfolyamat, nyelvhasználat, kreatív

problémamegoldás és döntéshozatal, valamint információfeldolgozás, amelynek elsajátítása

egész életen át tartó tanulással jár.

A tolmácsolás fajtáit leginkább a nyelvi közvetítés módja szerint lehet csoportosítani. Eszerint

beszélünk szinkrontolmácsolásról, konszekutív tolmácsolásról, fülbesúgásos tolmácsolásról

(chuchotage), blattolásról. Emellett a tolmácsolást lehet csoportosítani a tolmácsolási esemény

fajtái alapján is. Így beszélhetünk konferenciatolmácsolásról, televíziós tolmácsolásról, vagy

bírósági tolmácsolásról.

2. A bírósági tolmácsolás és alapelvei

A bírósági tolmácsolás a tolmácsolás egy speciális fajtája. A bírósági tolmács feladata, hogy a

bírósági, illetve jogi kontextusban a forrásnyelvi beszédeket a célnyelvre tolmácsolja.

Magyarországon a bírósági tolmács általában két irányban dolgozik, úgynevezett retour

tolmácsolást végez. Tehát “A” nyelvéről “B” nyelvére és “B” nyelvéről “A” nyelvére is

tolmácsol.

A bírósági tolmácsolás alapvető jellemzői miatt tekinthető a tolmácsoláson belül külön

területnek. Ilyen jellemző például a specifikus téma, a jogi kontextus, amelyet szükséges a

tolmácsnak elsajátítani. További sajátossága a bírósági tolmácsolásnak, hogy a tolmács

alapvetően konfliktusos helyzetben végzi munkáját, amely lehet akár egy pénzbeli büntetésről

vagy szabadságvesztésről szóló eljárás.

A bírósági tolmácsok munkáját számos alapelv foglalja keretbe. Ilyen a semlegesség elve. Ez

az elv több tolmácsolási módnál érvényesül, azonban a bírósági tolmácsolásnál

hangsúlyosabban, mivel a bírósági tolmács perben álló felekkel dolgozik, akik azt várják el,

hogy a tolmács ne torzítsa mondanivalójukat. Eszerint a tolmács nem rendelkezik a döntéshozó

hatalommal, azaz a véleményének nem szabad befolyásolni az ügy kimenetelét.31

3. Meddig terjedhet a tolmács pártatlansága?

Még 2017-ben egy nemi erőszakkal megvádolt német férfi szerint az ügyét tárgyaló tartományi

bíróságnak (Landgericht) a pártatlanság megsértése miatt fel kellett volna mentenie a

(lengyelből németre és németből lengyelre fordító) tolmácshölgyet, aki vigasztalásképpen az

egyik sértett vállára tette a karját, a tárgyalások szünetében megbeszélést folytatott a sértettel,

valamint annak ügyvédjével, majd a kihallgatást követően is megpróbálta megvigasztalni a

sértettet. A vádlott kifogásolta azt is, hogy a tolmács értékelő kifejezéseket használt tolmácsolás

közben, így több szempontból is megsértette a tolmácsoktól elvárható elfogulatlanságot. A

Landgericht elutasította a vádlott kérelmét. Indoklásukban azt hangsúlyozták, hogy a tolmács

31 Tolmácsolás a bíróságon szerkesztette: Horváth Ildikó

ugyan a főtárgyalás közben és után valóban átkarolta a sértettet, és próbálta megnyugtatni,

azonban emiatt nem merült fel kétség a fordítás minőségét illetően. A tolmács csak lelki támaszt

nyújtott a sértettnek, aki zaklatott állapotban volt, a tolmács viselkedését tehát empátia

vezérelte. A bíróság szerint az sem igaz, hogy a tolmács értékelő kifejezéseket használt, mert a

tolmács által lefordított kifejezésekre csak a többértelműségek pontosítása miatt kellett

többször rákérdezni. A sértettel a tárgyalási szünetekben való rövid egyeztetések során pedig a

tolmács hitelt érdemlően bebizonyította, hogy csak általános témákról esett szó.32

A Bundesgerichtshof 2018. júliusában jóváhagyta a Landgericht döntését. Szerintük a sértett és

a tolmács egy sajátos kommunikációs helyzetben volt. A sértett zaklatott állapotban vett részt

a tárgyalásokon, sírógörcsöt, sőt idegösszeomlást is kapott. A Landgericht helyesen döntött,

amikor úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a tolmács csak részvétet érzett a sértett iránt, és ennek

kifejezéseként megvigasztalta, illetve átkarolta. Összességében kizárható, hogy ennek

bármilyen hatása lett volna a tolmácsolás helyességére.

Egy másik alapelv a titoktartás. A tolmácsok életének egyik velejárója, hogy gyakran jutnak

bizalmas információk birtokába. Ez a bírósági tolmácsok mindennapjaiban fokozottan így van.

E tekintetben a tolmácsok az ügyvédekhez hasonlíthatók, abból a szempontból is, ami az

ügyvéd és ügyfele közötti kapcsolat jellegéből adódik, miszerint az ügyvédet nem lehet arra

kényszeríteni, hogy a tudomására jutott információkat felfedje. A bírósági tolmácstól gyakran

kérik azt, hogy még a hozzátartozóinak se mondja el, milyen ügyben tolmácsol éppen. A

professzionális viselkedés egy olyan alapelv, amely igen hangsúlyos. Ezen azt kell érteni, hogy

a tolmács nem hívja fel magára nem megfelelő módon a figyelmet sem öltözködésével, sem

viselkedésével. A professzionális viselkedés továbbá a kollégákkal való kapcsolatra is

vonatkozik például úgy, hogy a tolmács nem hangoztatja véleményét kollégáiról. A

professzionális viselkedés fontos összetevői még a becsületesség és az integritás. További

fontos alapelv a nyelvi pontosság és a szöveghűség tartása. Ennek megfelelően a tolmács

morális és szakmai kötelessége, hogy az elhangzottakat hűen, pontosan és hiánytalanul, tehát a

teljesség igényével tolmácsolja. A büntető eljárások tárgyalása elején a tolmácsnak gyakran

esküt kell tennie, hogy hűen, hiánytalanul és pontosan tolmácsol, illetve a bírók rendszerint

megkérdezik tőle, hogy tisztában van-e a hamis tolmácsolás következményeivel, és hogy ezt

megértette-e. 33

A Btk. 272. szakasza (2) bekezdése szerint, a hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell

alkalmazni arra, aki (b) mint tolmács vagy fordító hamisan fordít. Így aki büntető ügyben követi

el a hamis tanúzást az, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ha a hamis tanúzás olyan bűncselekményre vonatkozik, amely életfogytig tartó

szabadságvesztéssel is büntethető, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.34

4. A tolmács kötelezettségei az eljárás alatt

Elsődleges feladata a tolmácsnak a nyelvi és kulturális akadályok leküzdése, a különböző

nyelveket beszélő felek közötti kommunikációt lehetővé kell tennie. Ehhez egy peres eljárásban

nem csak tolmácsolási készségeire lesz szüksége, hanem széles körű háttérismeretekkel,

valamint jogi alapismeretekkel is rendelkeznie kell. Olyan jogi ismeretekre van szüksége,

amelyek lehetővé teszik számára, hogy a jogi környezetben zajló kommunikációs helyzetekben

könnyen eligazodjon, és ezáltal zökkenőmentesen elő tudja segíteni a különböző nyelvet

32 http://www.forditascentrum.hu/hirek/207-meddig-terjed-a-tolmacs-partatlansaga 33 Tolmácsolás a bíróságon szerkesztette: Horváth Ildikó 34 https://vidakovics.hu/hamis-tanuzas-btk-272/

http://www.forditascentrum.hu/hirek/207-meddig-terjed-a-tolmacs-partatlansagahttps://vidakovics.hu/hamis-tanuzas-btk-272/

beszélő felek kommunikációját. Ismernie kell a munkanyelveihez kötődő országok

jogrendszerét, az igazságszolgáltatási eljárások menetét, az eljárások szereplőinek feladatát,

egymáshoz való viszonyát, jogait és kötelezettségeit. Továbbá tisztában kell lennie a

tárgyalótermi protokoll szabályaival.

A magyar polgári eljárásjog szabályai szerint a bírósági tolmács az idézés kézhezvételével

szerez tudomást az ügyről, amelyben neki fordítást kell majd végezni. Az idézésben fel kell

tüntetni az eljáró bíróságot, a bírósági ügyszámot, a felek nevét, a perbeli állását és a per tárgyát,

a kitűzött tárgyalás idejét és helyét, valamint a megjelenési kötelezettségét és elmulasztásának

következményeit.35

5. Magyar szabályozás

Hazánkban jogszabály garantálja a tolmácsoláshoz való jogot. A 2016. évi polgári

perrendtartásról szóló CXXX. törvény 61. szakasza szerint a bíróság tolmácsot rendel ki, hogy

a nyelvhasználathoz való jog érvényesüljön. Ugyanis bírósági eljárás során mindenki jogosult

anyanyelvét használni. A törvény azt is kimondja, hogy a tolmácsra, ha a jogszabály eltérően

nem rendelkezik e törvény kirendelt szakértőre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A

2012. évi II. törvény is szabályozza a tolmács jogállását. A törvény 67. szakasza alapján külön

jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy vehető igénybe tolmácsként, ha

ez nem lehetséges, a kellő nyelvismerettel rendelkező más személy (eseti tolmács) is

kirendelhető. Abban az esetben, ha a bírósági eljárásban kirendelt tolmács fordításának

minősége sérti az eljárás alá vont személy jogát vagy jogos érdekét, a bíróság hivatalból, vagy

kérelemre másik tolmácsot rendelhet. 3637

6. Összegzés

A kutatómunkám során gyűjtött objektív tények és véleményem alapján kijelenthető, hogy nem

vitás a tolmács kimagasló felelőssége és magának a tolmács hivatásnak a nehézsége. Ahhoz,

hogy a tolmács leküzdje a nyelvi és kulturális akadályokat felkészültsége mellett, összetett

szakmai tudásra és sokrétű tolmácsolási készségre van szüksége.

(Szaniszló Ádám)

35 https://arsboni.hu/birosagi-tolmacsok-rendezetlen-szerepe/ 36 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről 37 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről

https://arsboni.hu/birosagi-tolmacsok-rendezetlen-szerepe/

VIII. Tolmácsetika

1. Bevezetés

A tolmácsetika így első ránézésre elég tág fogalomnak tűnik, mert – szerintem – az is. A

tolmácsetikettel nem tévesztendő össze, habár a kettő szorosan összefügg egymással. Magába

foglal számos alapelvet, amely szerint a tolmácsnak el kell járnia. Ezek nemcsak az ügyfeleket

védik, hanem magát a tolmácsot is. Másrészt ezek az alapelvek a tolmácsok közötti viszonyt is

meghatározzák. Ezek mind ki lesznek fejtve a későbbiekben.

Továbbá az etika alatt itt főleg az etikai kérdésekben való állásfoglalást, érvelést és azokkal

kapcsolatos kritikus szemléletet kell érteni. Ezek a kérdések felölelik azokat az érzékeny

témákat melyekről az ember nem beszél szívesen, mint például: nemi identitás szabadsága,

vallás, háború és politika. Ezek mentén képes a tolmács másokon keresztül megnyilvánulni.

2. Az Etikai Kódex

Az alapelvek megértéséhez a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesületének Etikai Kódexét38

veszem segítségül és csak a lényegesebbeket fogom kiemelni.

2.1. Szakmaiság

Az MFTE-tag csak olyan feladatot vállal el, amelynek elvégzéséhez megfelelő szakmai

képzettsége, gyakorlata, tapasztalata és képessége van, beleértve a rendelkezésre álló időt,

eszközöket és saját teherbírását.

2.2. Önképzés

Az MFTE-tag lépést tart a szakmai tevékenységet segítő új számítástechnikai és egyéb

eszközök és munkamódszerek fejlődésével. Nyelvtudását naprakészen tartja, ennek érdekében

követi munkanyelvei változásait, fejlődését, rendszeresen figyelemmel kíséri a

tömegkommunikációs eszközökben megjelenő/elhangzó tartalmakat.

Felelősség: Az MFTE-tagnak személyes felelőssége, hogy a vállalt feladatot a kikötött

feltételekkel, legjobb tudása szerint elvégezze. A már elvállalt munkát nem mondhatja le azért,

hogy helyette egy újabb, kedvezőbb megbízást vállaljon. Ha más okból lemondásra kényszerül,

igyekszik maga helyett megfelelő kollégát ajánlani.

Nem vállal lehetőségeit bármilyen tekintetben meghaladó feladatot.

Ezek lényegében annyit jelentek, hogy a tolmács ne vágja túl nagy fába a fejszéjét, avagy ne

vállaljon el olyat, aminek teljesítésére nem képes. Elvárást is megfogalmaz továbbá, hogy a

tolmács képezze magát. Ezenkívül követelmény, hogy a tolmács legjobb tudása szerint járjon

el.

2.3. Empátia

Az MFTE-tag tisztában van azzal, hogy szakfordító/tolmács munkája során az ügyfél

kiszolgáltatottnak érezheti magát vele szemben, ezért a tolmács az ilyen helyzetet megértéssel,

türelemmel kezeli.

38 https://mfte.hu/hu/mfte/etikai-kodex

https://mfte.hu/hu/mfte/etikai-kodex

Az esetleg sértő, méltánytalan magatartást határozottan, de kulturáltan utasítja vissza, törekszik

a nézeteltérés elsimítására, miközben tartózkodik ügyfele méltóságának megsértésétől.

Személyes megjelenést igénylő munka esetén öltözködésével és magatartásával alkalmazkodik

az ügyfél környezetében követett, illetve elvárt szokásokhoz.

2.4. Pártatlanság

Az MFTE-tag pártatlanul tevékenykedik, ha munkája során ellenérdekelt feleket kell

kiszolgálnia.

2.5. Titoktartás

Az MFTE-tag bizalmasan kezeli a munkája során tudomására jutott adatokat, információkat –

függetlenül attól, hogy minősített titokról van-e szó vagy sem.

E tekintetben értelemszerűen nem számít harmadik félnek a teljesítésben esetleg résztvevő

másik fordító, lektor, szerkesztő, stb., így nem etikai vétség, ha a munkájával kapcsolatos

utólagos reklamációból fakadó vitában a munka tárgyát képező anyagot álláspontja védelmében

jogszerűen felhasználja.

Az MFTE-tag nem használhatja fel előnyszerzés és/vagy károkozás céljából a munkája során

tudomására jutott információt.

2.6. Tisztesség

Az MFTE-tag nem vállalja el, illetve megtagadja az olyan megbízást, amely alapos gyanúja,

illetve józan megítélése szerint jogsértő, vagy jogsértést elősegítő lehet, illetve amelyben a tőle

elvárt magatartás sértené a szakmai etika szabályait.

Nem vállal el, illetve visszamond olyan megbízást, amelyben személyes összeférhetetlenség áll

elő.

Én ezeket nevezném az Etikai Kódex igazi magjának, mivel nem csupán követelményt határoz

meg a tolmács magatartásával kapcsolatban, hanem kirajzolódik belőle az is, hogyan kellene

az ügyfelekhez hozzáállni. Ráadásként még védi is a tolmácsot, ha bármilyen probléma merülne

fel.

2.7. Verseny

Az MFTE-tag, akár egyénileg dolgozik, akár irodát működtet, betartja a tisztességes piaci

magatartás szabályait, így nem vállal a mennyiséget és/vagy határidőt tekintve teljesíthetetlen

feladatot, és nem várja el másoktól ilyen feladat teljesítését.

Nem kér, és nem fogad el a szokásos piaci ár-érték aránytól jelentősen eltérő – kirívóan

alacsony – munkadíjat.

Pusztán a megbízás elnyerése érdekében nem fogadja el az olyan munkafeltételeket, amelyek

az alapkövetelményeknek nem felelnek meg, például nem vállal egy óránál hosszabb

szinkrontolmácsolást váltótárs nélkül.

2.8. Szolidaritás

Az MFTE-tag a szakmai szempontok figyelembe vételével lehetőség szerint egyesületi

kollégáját-kollégáit ajánlja a tudomására jutott, általa kapacitás- vagy kompetenciahiány miatt

nem vállalt munkákra, illetve őket javasolja csapatmunkára. Az ilyen ajánlásért nem kér és nem

fogad el jutalékot vagy más ellenszolgáltatást.

Ha irodát működtet, szakmai szempontok alapján, lehetőség szerint elsősorban az egyénileg

dolgozó MFTE-tagok megbízását részesíti előnyben, illetve ha egyénileg dolgozik, az MFTE-

tagok által működtetett fordítóirodák által felkínált megbízást részesíti előnyben.

2.9. Hírnév

Az MFTE-tag általában, ha lehetősége nyílik rá, felhívja a figyelmet az egyesületi tagok által

nyújtott szakmai szolgáltatások igénybevételének előnyeire.

Az MFTE-tag nem csorbítja a kollégák, a szakma jó hírét megalapozatlan híreszteléssel,

elhamarkodott, felesleges véleménynyilvánítással vagy egyéb módon. Az MFTE-tag általános

magatartásával, szakmai működésével, tevékenységével, kapcsolataival – egyszóval: az etikai

normák betartásával – elősegíti a szakfordító/tolmács szakma jó hírnevének öregbítését.

Személyes példájával, szakmai tevékenységével hozzájárul a szakma erkölcsi és anyagi

megbecsüléséhez, a megfelelő képzettség, felkészültség nélkül, vagy jogszabályt sértő módon

működő szolgáltatók piactól való távoltartásához.

Az MFTE-tag az egyesület nevében kizárólag az elnök, az elnökség vagy a közgyűlés

megbízásából nyilatkozik. Ez a három elv pedig kife