1

A JÓ PÁSZTOR ALAPÍTVÁNY LAPJA • 4. ÉVFOLYAM 5–6. SZÁM • 2007. MÁJUS–JÚNIUS

Nagy hiányossága a keresztyénségnek,hogy a Szentlélek és munkája – pünkösdünnepét kivéve – alig kerül szóba. Ter-mészetesen nem is az a fontos, hogy sokatemlegessük, sokkal inkább az, hogy enge-delmeskedjünk Neki.

Pünkösd után egy mellôzött, de igenfontos kérdésre keressük a választ a Bibliaalapján, nevezetesen arra, hogy mi aSzentlélek elleni bûn?

Magam elôtt látom azokat a kétkedés,bizonytalanság benyomását keltô testvé-reket, akik lelkipásztori szolgálatom soránelém álltak egy-egy bibliaóra után vagycsaládlátogatás alkalmával, és a Szentlélekelleni bûn felôl kérdezôsködtek. Egyi-kük-másikuk ôszintén fölfedte, hogyazért érdeklôdik, mert úgy gondolja,hogy ilyen bûnt követett el, s úgy érzi,hogy az ô számára már nincs bûnbocsá-nat. Mindig pontosan tudták idézni azidevágó igéket is.

A következôkben megkísérlem össze-foglalni a Szentírás tanítását errôl a kér-désrôl.

Igei alapA Szentírás tud a Szentlélek megszomorí-tásáról (Ézs 63:10, Ef 4:30), megcsúfolá-sáról (Zsid 10:29), megcsalásáról (becsa-pásáról, a Szentléleknek való hazudásról!ApCsel 5:3), a Szentlélek megoltásáról(1Thessz 5:19), a Szentlélek káromlásáról(Mt 12:31–32, Mk 3:29, Lk 12:10). Kü-lön problémát jelent 1Jn 5:16, ahol a ha-lálos és a nem halálos bûnrôl esik szó, va-lamint Zsid 6:4-6, amely a Szentlélekkelvalamikor közösségben élô, de késôbb el-bukott ember sorsáról szól.

A Szentlélek megszomorítása és meg-oltása esetén nincs kilátásba helyezvebüntetés. A Szentlélek elleni hazudás, aLélek “becsapása” viszont Anániás és Sza-fira esetében halált vont maga után. ASzentlélek káromlásának következménye

pedig a kárhozat. Mk 3:28–29 ezt így fo-galmazza meg: “Bizony, mondom nék-tek, minden bûn meg fog bocsáttatni azemberek fiainak, még a káromlások is,bármennyi káromlást szólnak, de ha vala-ki a Szentlelket káromolja, az nem nyerbocsánatot soha, hanem vétkes maradbûne miatt örökké.” Lukács egyszerûb-ben fogalmaz: “Ha valaki az Emberfia el-len szól, annak megbocsáttatik, de aki aSzentlelket káromolja, annak nem bo-csáttatik meg” (Lk 12:10).

A Szentlélek elleni bûn fogalma alattrendszerint ezt szokták érteni. Érdemesmár itt leszögeznünk, hogy az a bûn,aminek elkövetése után nincs bûnbocsá-nat, nem egyszerûen tévedés, botlás, vé-tek vagy akár durva bûn, hanem károm-lás, mégpedig nem az Atya-Isten, nem isa Fiú-Isten, hanem a Szentlélek-Isten el-len. Ennek a tételnek a fontossága a ké-sôbbiekben nyilvánvalóvá lesz.

Az összefüggések fontosságaEgy példán szeretném bemutatni, hogymilyen furcsa következtetésre juthat az azigehirdetô vagy bibliaolvasó, aki egyesbibliaverseknek a szövegösszefüggéstôlfüggetlen önálló, “külön kinyilatkozta-tás” jelleget tulajdonít. Mk 10:27-ben ezáll: “…az Istennek minden lehetséges”.1Tim 2:4-ben pedig: “Isten azt akarja,hogy minden ember üdvözüljön”. Ha Is-tennek minden lehetséges, és Ô azt akar-ja, hogy mindenki üdvözüljön, akkormindenki üdvözülni is fog, következés-képpen: nincs olyan bûn, ami meg ne bo-csáttatna, nincs halálos bûn – amirôl Já-nos levele beszél, sôt: nem lesznek olya-nok, akik Krisztus bal keze felôl fognakállni, nem lesz ítélet, nem lesz kárhozat.Igen ám, csakhogy mindaz, amirôl mostazt mondtuk, hogy az elôbb idézett kétige alapján nem lesz, nagyon is lesz! Haviszont lesz ítélet, lesz kárhozat, s lesznek

olyanok, akik az örök halálba jutnak, ak-kor – úgy tûnik – nem igaz az, hogy Istenmindenható, hisz “Ô azt akarja, hogyminden ember üdvözüljön”. Hol van itta megoldás? 2Tim 3:16-ban, ahol ezt ol-vassuk: “A teljes Írás Istentôl ihletett!”Körülbelül így lehetne fordítani ezt amondatot (figyelembe véve a THEOP-NEYSTOS jelzôi szerepét): az Isten általsugalmazott írások összessége, teljességehasznos a tanításra… – azaz a Biblia csakteljes összefüggésében és a Szentlélekmegvilágításában Isten kinyilatkoztatása!Egyébként lehet az ördög könyve is (gon-doljunk pl. Jézus megkísértésére). Mintahogy nem mondhatjuk azt sem, hogy Is-ten nem akarja azt, hogy mindenki üdvö-züljön, azt sem, hogy Isten nem minden-tudó, de azt sem, hogy mindenki üdvö-zülni fog, a fölvetett probléma megoldá-sához segítségül kell hívni más igéket. Ateljes Írás fényében világossá lesz, hogy afenti okfejtés hibája az, hogy figyelmenkívül hagyja az ember szerepét, a szabadválasztási lehetôséget és a hitet.

Ami a Szentlélek káromlását illeti, azIge egyértelmû; ez olyan bûn, ami nembocsáttatik meg. (Máté megjegyzi, hogysem ebben, sem a következô világkorszak-ban! Egyesek arra következtetnek ebbôl,hogy a halál után, a “másvilágon” is lehetvalamiféle bûnbocsánat. Külön tanul-mányt igényelne ez a téma, ezért itt nemtérünk ki rá. A Szentlélek elleni káromlástekintetében amúgy sincs jelentôsége.)

A káromlásA bûn nagyon sokszínûen mutatkozik bea Szentírásban. Olvashatunk vétekrôl, bu-kásról, tévedésrôl, törvényszegésrôl, enge-detlenségrôl stb. A káromlás annyiban je-lent más, hogy nem egyszerûen valami-lyen tévedés, elvétés, nem valami jótett el-mulasztása, hanem pozitív szembeszegü-lés. A BLASZFÉMIA rágalmazás, szidás,gyalázás, szenvedélyes szidalomgörgeteg, akemény, makacs, konok szív gyûlöletára-dása. Ezt nem lehet tévedésbôl csinálni.

A Szentlélek elleni bûn

2

2007. MÁJUS–JÚNIUS

Újév elsô vasárnapja teljesen behavaztaLondont. Mindenütt hó, hó és hó. Térdigér az utakon, a járdákon. Behavazva a me-zôk, és a hó csak hull, hull, mintha sohseakarna elállni.

Amikor az Artillery utcai harangozó át-szaladt otthonából a kápolnáig, azon tû-nôdött, hogy ilyen rossz idôben lesz-eegyáltalában valaki, aki ki merészel bújnihazulról. Furcsa lenne, ha az elsô vasár-napi istentiszteletet nem lehetne megtar-tani résztvevôk hiányában. Ajtót nyitott éstüzet gyújtott, de az elsô fél órában csakketten jöttek, akik a frissen hullott havatrázták le kalapjukról és kabátjukról. Ti-zenegy órára még érkezett vagy tizenkétember, de a lelkésznek még nyoma sevolt sehol. Vártak, vártak, de csak nemjött. Távol lakott és a hó miatt nem jöhe-tett.

Mit tegyenek hát? A jelenlevô presbite-rek aggodalmasan összedugták fejüket, éstanácskoztak. A karzat alatt ülô 15 évesfiún kívül mindenkit ismertek, de a válasz-ték nem volt nagyon biztató. Végre az el-sônek érkezett két egyháztag közül azegyik sovány, vékony ember, valami ci-pész vagy szabósegéd felment a szószék-re. Széttekintett a terem 300 üres helyén.Nem volt ugyan teljesen üres a templom,voltak vagy tizenöten, és a karzat alatt azismeretlen fiú. Arra gondolt, hogy ezek-nek, akik ilyen hózivatarban is eljöttek,szolgálnia kell az Igével a tôle telhetô mó-don, az idegen fiút sem lehet üresenvisszaküldeni a havas utcára. Tehát min-dent megtett, ami tôle tellett.

A karzat alatt ülô fiú! Most márvány-tábla jelöli a falat annak az ülôhelynek aközelében, melyet a havas délelôtt elfog-lalt. Fel van rá vésve, hogy az a bizonyosfiú ez alkalommal tért meg! Akkor 15 évesvolt, és 67 éves korában halt meg. A köz-beesô évek alatt millióknak hirdette Krisz-tus evangéliumát, és sok tízezret vezetettIsten országába és az Úr Jézus szolgá-latába.

„Minden igehirdetô tanulmányozza eztaz esetet – mondja Sir Robertson – ésgondolja meg, hogy a legkedvezôtlenebbkörülmények között is olyan munkát vé-

A JÓ PÁSZTORN Y O M Á B A N C.H. SPURGEON

A káromlás annál súlyosabb, minél tuda-tosabb, és minél magasabb “rangú” valakiellen irányul. Beszélhetünk “önkáromlás-ról”, amikor valaki magát szidja pl. azért,mert elrontott valamit. Mindnyájan hal-lottunk már cifra önkáromlásokat. A má-sik ember káromlása is többnyire valami-lyen károsodáshoz kapcsolódik, aminekvélt vagy valóságos okozóját szidja a ká-romkodó. Külön kategóriába tartozik azistenkáromlás, ennek is rendszerint vala-mi baj a kiváltója – s ha éppen magát nemakarja, mást pedig mondjuk nem merszidni az illetô, szidja Istent. Vannak per-sze olyan emberek is, akik minden ok nél-kül káromolják Istent, egyszerûen kiöm-lik belôlük a gyûlölet, a sátáni indulat.

Külön fejezetet lehetne szentelni a “hí-vô káromkodásoknak”, azoknak a “sza-lonképes” kirohanásoknak, amelyek ép-pen úgy a harag, a düh vagy a gyûlöletmegnyilvánulásai, mint egy-egy trágárkáromkodás, csak éppen szolidabbak. Vi-dékenként más és más változatokat lehet“begyûjteni” ezekbôl. Természetesennem fordul elô bennük Isten neve, semtrágár kifejezések, de a mögöttük feszülôindulat egyértelmû. Jó lenne, ha megvizs-gálnánk beszédünket ebbôl a szempont-ból, s igyekeznénk megszabadulni az in-dulatosságtól! Nem egy-egy föllobbanás-ra gondolok, hanem arra, hogy egyesekszinte mást se csinálnak, csak “föllobban-nak”, természetükké engedik válni a dü-hösködést, mindig indulatosak.

A Szentlélek káromlása Ha a szokványos istenkáromlási formu-lákra gondolunk, kiderül, hogy nincs kö-zöttük olyan, ami a Szentlélekre vonat-kozna. A káromkodó ember szidja Istent,Krisztust, Máriát stb., de nem a Szentlel-ket. Különös dolog! Mit jelenthet a Lélekkáromlása?

A Szentlélek káromlása rendszerintnem a hitetlenek, hanem a hívôk közöttfordul elô. Mégpedig nem az ún. egysze-rû hívôk között, hanem a gondolkodó, fi-lozofáló vagy éppen teologizáló, raciona-lista vagy éppen misztikus hívôk között.Ez rendszerint a “szuper-keresztyének”bûne. A Szentlélekkel keresztelt, kegyel-mi ajándékokat birtokló, csodatevô vagygyógyító hívôk bûne. Ahhoz ugyanis,hogy valaki a Szentlélek indításával szem-beforduljon, arra az elôzményre vanszükség, hogy korábban a Lélek vezetésealatt éljen. Nem véletlenül figyelmeztetaz Írás: “Aki áll, vigyázzon, hogy el ne es-

sék!” “Nem azt akarom mondani, hogyne igyekezzünk többre, hogy ne kívánjuka kegyelmi ajándékokat, hogy ne igyekez-zünk a Szentlélekkel való egyre szorosabbközösségre, hisz akkor a Bibliával kerül-nék szembe, csak azt – de azt nagyon ha-tározottan –, hogy a Szentlélek ismerete,a jövendô világ erôinek tapasztalása olyanhelyzetet jelent a hívô ember számára,amelyben fokozott mértékben fönnáll aveszélye a megbocsáthatatlan bûn elköve-tésének, következésképpen: minél elôbb-re jutottunk Isten megszentelésében (amegszentelôdésben), annál inkább kellvigyáznunk! Tragikus kép: Jézus bal kezefelôl álló értetlenül érvelô, tehetetlenülnyöszörgô csodatevôk, ördögûzôk! ASzentlélek káromlói! Mit tettek? Talánmaguknak tulajdonították az erôt. Talána sátán szolgájának tituláltak valakit, aki-tôl népszerûségüket féltették.

És az ellenkezô lehetôség, a teológusok– általában a “mértéktartók” kísértése: ASzentlélek nyilvánvaló munkálkodása ese-tén is túlzott óvatosság. Hátha nem aSzentlélek munkája? – S ami már egyér-telmûen megbocsáthatatlan bûn: Amikoririgység vagy egyéb ok miatt ördögi erede-tûnek mondja valaki az Isten munkájáttudatosan, mint azok az írástudók, akik atan tisztaságára igyekeztek ügyelni, s “teo-lógiai ellenôri” minôségben állapítottákmeg: Belzebub által ûz ördögöt.

Összegezve: Van olyan bûn, ami nembocsáttatik meg, de ezt nem lehet véletle-nül elkövetni, csak tudatosan. Nem vet-hetô fel így a kérdés: Hátha beleestem?Úgy sem, hogy megbántam ugyan a bû-nömet, de hátha Isten mégsem bocsátjameg, mert: “hû és igaz, hogy megbocsás-sa!” A Szentlélek elleni káromlás azértnem bocsátható meg, mert a tudatos el-lenszegülés olyan keménységet eredmé-nyez, ami kizárja a bûnbánatot, bûnbánatnélkül pedig nincs bûnbocsánat! Amígvalaki részesül a bûnbánat kegyelmében,azaz a Szentlélek rádöbbenti bûnösségére(meg tudja bánni bûnét), addig a bûnbo-csánat is biztos.

Legyünk szilárdan meggyôzôdve afe-lôl, hogy Krisztus áldozata elég üdvössé-günkhöz, ha készségesen fogadjuk el Ôtéletünk urának! Soha ne szegüljünk szem-be a Lélek indításával, ne szomorítsukmeg, tüzét ne oltsuk el (még akkor sem,ha nem pontosan úgy ég, ahogy mi szeret-nénk!) és semmiképpen se káromoljuk!

Almási Mihály

3

2007. MÁJUS–JÚNIUS

gezhet, amely eredményében kihathat azegész földre. Nagy dolog volt megtéríteniSpurgeon Károlyt. Ki tudja, hogy a legki-sebb hallgatóságban is nincs-e jelen vala-mi fiú, akit épp oly érdemes megtéríteni,mint ôt.”

Hó, hó, mindenütt csak hó! A karzatalatt ülô fiú más templomba igyekezett

azon a téli reggelen. Esze ágába se jutott akis kápolna, mikor kilépett az utcára. Nemmintha nagyon válogatós lett volna.Tízéves kora óta mindig nyugtalanságotérzett, ha a láthatatlan, örökkévaló dolgok-ra gondolt.

„Öt év óta keserû kétségek közt ver-gôdtem – mondja. – Úgy gondoltam, hogya Nap leesett az égrôl, annyit vétkeztem Is-ten ellen, hogy már semmi reménységsincs számomra.”

Imádkozott, de nem jött meghallgatta-tás. Majdnem minden templomot körül-járt már, de sehol sem mondták meg, mitcselekedjék, hogy üdvösségre jusson. Azév elsô napján is ezt az útját folytatta. Dea hóvihar megakadályozta. „Elgondolomnéha – mondogatta meglett korában –,talán még ma is sötétben tapogatóznék,ha 1850. január 6-án Isten nem küldöttvolna hóvihart az utamba. A hó miatt tér-tem be abba az egyszerû metodista ká-polnába.”

Ezt az idegen fiút látta a karzat alatt alelkészt helyettesítô kezdô igehirdetô azona nevezetes reggelen. Az aznapi igeszolgá-

lat nem terv szerint sikerült, hisz a lelkészelakadt a hóban. A fiú eredeti terve sem si-került, ôt is a hó tartotta vissza, és e kétrosszból roppant jó származott, a kétsze-res sikertelenség olyan eredménnyel járt,amely mérhetetlenül meggazdagította azemberiséget.

A fiú bûntudatának súlya tovább hor-dozhatatlan volt. A téli külsô hóvihar össz-hangban volt zaklatott lelke belsô vihará-val. E vihartól ûzve menekült be az üreskápolnába, foglalt helyet a homályos kar-zat alatt. Kíváncsian nézte végig az ottanizavart és kapkodást, míg a cipész vagyszabósegéd felment a szószékbe.

Ézsaiás könyvébôl olvasta az igét: „Te-kintsetek rám, hogy megváltassatok föld-nek minden szélei!”

Még csak értelmesen olvasni sem tu-dott, de az sem számított. A fiúhoz nagyreménység szólt az Igébôl. Úgy hallgatta,mintha az élete függött volna tôle. Tíz percalatt az igehirdetô végére ért mondaniva-lójának.

„Akkor rám nézett. Tudta, hogy idegenvagyok. Rám kiáltott: „Fiatal ember, tenagyon nyomorultnak látszol ott a karzatalatt!” – Csakugyan az voltam, de nemszoktam meg, hogy a szószékrôl rámszóljanak. Az ütés jól irányított volt, és te-libe talált. Így folytatta: „Mindig is nyo-morult leszel az életben, és nyomorultanis halsz meg, ha nem engedelmeskedszaz Igének. De ha engedsz, ebben a pilla-natban üdvözülsz!” Ekkor oly magas han-gon harsogta, ahogy csak egy egyszerûmethodistától telt: „Tekints Jézusra, ifjú,tekints, tekints Jézusra!” – Én megtet-tem, és ott, és akkor a sötét felhô eltûntés megláttam az életadó Napot! Felálltamés lelkesen énekeltem velük Krisztus drá-ga vérérôl s a rátekintô hitrôl. Bárcsak va-laki sokkal elôbb megmondta volna eztnekem! Methodista buzgósággal énekel-ték a záró Halleluját és én is lelkesedésselvelük együtt!”

Körös-körül mindenütt csak hó. Belüla lélekben a bûn miatt való nyugtalanság.„Tekintsetek rám, hogy megváltassatokföldnek minden szélei!” „Drága vér – ésbízó hit!” Lelkesen énekeltem a Halleluját.

A hó éppen úgy hullott, amikor a fiú el-hagyta az épületet, mint fél órával elôbb,amikor a karzat alá menekült. A téli vihartovább dühöngött, de már nem ugyanazvolt. Minden megváltozott. Moody evan-gélista mondta el, hogy megtérése napjána bokrok zöldebbeknek látszottak, a mada-rak hangosabban, soha nem halott szép-

séggel énekeltek. Még a fák levelei is meg-változtak, amikor lelkében megtörtént alegnagyobb változás.

„Isten kegyelme és szeretete úgy el-árasztott – mondja Spurgeon – hogy nemtudom, hogyan jutottam haza.” Szemébenevetett a hóviharnak, és a hulló fehér hó-pelyhek is vele énekeltek.

„Dávid szavai foglalták el bensômet:»Mossál meg engem, és fehérebb leszek,mint a hó!« Úgy tetszett, hogy az egésztermészet összhangban van a csodás fel-szabadulással, amit éreztem attól a pilla-nattól kezdve, hogy Jézusra feltekintet-tem.”

„Tekints reám, és megszabadulsz!” –Betegségemben az orvosra nézek bizakod-va, hogy meggyógyít. Ügyvédemre tekin-tek, ha zavarban vagyok, hogy hogyan vé-dekezzem a törvény elôtt. A kereskedôrebízom, hogy szállítsa ajtóm elé, amire ép-pen szükségem van, de egyedül Ôreá néz-hetek teljes bizalommal, ha a lelkem esde-kelve kiált szabadulásért.”

„Rátekintettem – mondja Spurgeon –és azóta is Ôt nézem, míg itt élek e föl-dön, hogy azután színrôl színre lássam amennyei dicsôségben.

Áldott az az igehirdetô – legyen bár ateológiában tájékozatlan –, aki oda tudjairányítani a szomjas lelket az Élô Vizekegyedüli forrásához! Spurgeon C.H.

Mért mennél el? Mit teszel, ifjú, hogyha szól az Úr?Ha hangja hív, távozol szótlanul?Mért hagynád el?Mért mennél el?

Azt mondja, hagyd a földi kincseket,S hogy két úrnak szolgálni nem lehet.Döntened kell!Mért mennél el?

Válassz még most! E döntés szükséges,És Istennel az üdv lehetséges.Irgalma kell!Mért mennél el?

Gerzsenyi Sándor

4

2007. MÁJUS–JÚNIUS

Somogy megye elsô magyar baptistaimaháza volt a szôkepusztai. Innen csen-dült ki az evangélium a környezô, nem isolyan közeli falvakba, városokba. JóföldiGábor lelkipásztor testvér 1973-ban aBaptista Teológia Szemináriumban “Aszôkepusztai misszió története” címmelírt szakdolgozatot. (Opponense: Dr. So-mogyi Barnabás testvér volt, a Történel-mi Bizottság elnöke). A forrás értékûmunkában Jóföldi testvér Walter Jakabhelyi lelkipásztor naplójából közöl egyszolgálati beosztást. Walter testvérhosszú évekig volt a szôkepusztai a gyüle-kezet és körzet vezetôje, miközben evan-gélistaként dolgozott a nagykanizsai kör-zetben. Idézem a beosztást, amibôl nyil-vánvaló, hogy mekkora utakat tett meggyalog, kerékpárral, néha vonattal egy fi-zetés nélkül szolgáló evangélista az 1940-es évek elején.

Február1–2. Iharosberény, Inke

3. Vése4. Böhönye5. Nemeskisfalud

6–7. Szôkepuszta – úrvacsora8. Nemeskisfalud – úrvacsora,

gyermekbemutatás9. Szôkepuszta

10. Felsônyires11. Kaposvár12. Galambospuszta13. Somogyjád14. Szôkepuszta15. Zalaszentmárton16. Andormajor17. Nagykanizsa,

Somogyszentmiklós18. Csurgó – úrvacsora19. Surd20. Somogybükkösd21. Parragszentkirály,

Csurgó22. Iharosberény – úrvacsora23. Sand24. Miháld25. Iharosberény, Vése, Inke26. Böhönye, Nemeskisfalud27. Szôkepuszta28. Szôkepuszta

(kerékpárgumi-ragasztás,gumicsizma-javítás)

Nem volt egyetlen “szabad-nap”!

Nemrégiben meglátogattam egy temetôt.Durván faragott kôkereszten találtammeg a nevét egy sokat munkálkodó evan-gélistának, a Szôkepuszta szomszédságá-ban található Kopárpusztán. Amint az ittközölt képen látszik, szerény kis keresztez, minden hivalkodó szó nélkül. Mond-juk hát el mi helyette, ki is volt ez a vala-ki, akirôl a kôkereszten csak ennyi olvas-ható: “Walter Jakab, 1896–1962, FEL-TÁMADUNK”

Somogyvámoson született 1896-ban,ahonnan Szôkepusztára került. FeleségeHeckmann Katalin (szül. Soltvadkerten,1896-ban), aki a szegedi származásúHeckmann György (1867–1924) és fele-sége Kohn Katalin (szül.: Soltvadkert1872, megh. 1947), leánya, HeckmannMargit diakonissza (1892–1978) ésHeckmann Ilona (Mucsi Mihályné1907–1958) testvére. Walter Jakab a szô-kepusztai misszió meghatározó személyi-

sége volt 1939-tôl haláláig. (Dr. Lehocz-ki Dezsô).

Az, hogy Walter testvér szolgálatát1939-tôl számítjuk, mivel a körzet akko-ri lelkipásztora Miklós Menyhért 1938-ban, elfogadva a Monori Baptista Gyüle-kezet meghívását, elköltözött, nem azt je-lenti, hogy korábban nem vette ki a részéta gyülekezeti munkából, csak azt, hogyettôl kezdve a teljes lelkipásztori szolgála-tot is végeznie kellett. Aktív szerepe voltSzôkepusztán a kezdetektôl, de különö-sen az imaházépítés óta, ahol a kômûvesmunkát a böhönyei Kiss Endre testvérrelegyütt végezték – hogy milyen kiváló mi-nôségben, arról a máig álló falak tanús-kodnak.

A napokban kaptam egy levelet Pécel-rôl, amelyben egy testvérnô a következô-képpen emlékezik Walter testvérre:

“… Lakott Szôkepusztán egy nagyonkedves és bölcs hívô ember, Walter Jakabtestvér, hordozva a pásztor nélküli gyüle-kezetek nehéz helyzetét. Ô hangot hallott:»kit küldjek el,?!« Walter testvér értette ahangot, és elindult biciklivel vagy gyalog.Fáradtan, de mindig célhoz ért, és hirdet-te az Isten üzenetét. Nagy szükségünk

F E L T Á M A D U N K

Walter Jakab

5

2007. MÁJUS–JÚNIUS

MEGHÍVÓÜnnepélyes imaházmegnyitás

ésországos konferencia Szôkepusztán

2007. július 29-én, vasárnap délelôtt 10.30-kor

Közremûködik az összevont baptista fúvószenekar

Igét hirdet: Dr. Almási MihályFelszólal: Horváth Gábor polgármester

Délben közös ebéd

Délután fakultatív programok:

– Misszió- és kultúrtörténeti kiállítás megtekintése az újjáépített és újonnan berendezett imaházban

– A Szôkepusztai Baráti Kör találkozója, élménybeszámoló– Séta az Aranyos-patakhoz, a régi bemerítések helyszínéhez– Séta a halastavakhoz, horgászat– Gyerekeknek , fiataloknak sportolási lehetôség– A magyar szürkegulya megtekintése, szarvasles

Mindenkit szeretettel várunk, különösen a közeli gyülekezeteket és azokat,amelyeknek szoros kapcsolatuk volt Szôkepusztával. Várjuk azokat is, akik a mostinduló gyermekmissziós program felôl érdeklôdnek, vagy azt támogatni szeretnék

Szôkepuszta a Dunántúlon, Somogy megyé-ben található. LIBICKOZMA felôl közelíthetômeg. Az M7-esrôl Balatonboglárnál vagy Fo-nyódnál kell lehajtani, Lengyeltóti, Öreglak,Pusztakovácsi, Somogyfajsz érintésével a„LIBICKOZMA” táblánál kell jobbra fordulni.Innen 2 km-re van az imaház.

A konferencia 10.30-kor pontosan meg-kezdôdik, 9 és 10 óra között érdemes érkezni.A parkolás biztosított.

Kempingszéket vagy más ülô alkalmatos-ságot érdemes hozni.

A fúvósok próbája 9.30-kor kezdôdik.A közös énekeket az összevont fúvószene-

kar kíséri.Minden érkezôt szeretettel hívunk a közös

ebédre. Három-négyféle – a helyszínen bog-rácsban fôtt – finomság közül lehet választa-ni (birka- és marhapörkölt, halászlé). Az ebéd,beleértve a pékárut is, teljesen ingyenes!

Vizet jó, ha hozunk magunkkal.Kora délután a kétszáz fôs szürkegulya a

közelben lesz megtekinthetô.A konferenciát esôs idôben is megtart-

juk az imaházban és a hozzá kapcsolódó sá-torban.

Azok, akik szeretnének horgászni, hor-gászfelszerelést hozzanak magukkal. Két ha-lastó közül is választhatnak, és a szokásos díjbefizetése ellenében horgászhatnak.

Akik Szôkepusztán születtek, laktak, vagya rokonságukból élt ott valaki, készüljenekegy rövid beszámolóval a délutáni Baráti KörTalálkozóra.

Elektromos áram, hangerôsítés lesz.További információk a 06-20/886-0845-

ös baptifonon!

Imádkozzunk azért, hogy kellemes és áldá-sos legyen a konferencia!

Tudnivalók a Szôkepusztai Konferenciáról

volt – idôsnek és fiatalnak egyformán – alelki táplálékra, a hitben megerôsödésre.

Walter testvér nekem és a többi testvé-reknek is erôsítôje, biztatója volt, fôleg lel-kileg. Segített minket, fiatalokat felkészül-ni a mi hitünk és meggyôzôdésünk szerin-ti bibliai bemerítkezésre. 1948. aug. 27-énSzôkepusztán az Aranyos-patak vizébe me-rített be Bondor János lelkipásztor (Róm6:1–4). Tízen voltunk, négyen Iharos-berénybôl. Felejthetetlenek Bondor testvérszavai, amelyek az imaházban hangzottakel. »Menjetek, és hirdessétek az Isten szere-tetét. Ha hallgattok, ezek a falak beszélnekmajd.« Jó visszaemlékezni erre az idôre.

Drága férjem megtérése is Szôkepusz-tához fûzôdik. Walter testvér igehirdetésenagyon érintette, és egy ének. »Egy naphallám a szent Igét, e szent Ige szívemhezért…« Hitét megtartotta és 1949. aug.21-én bemerítkeztek tízen Inkén, a halas-tó vizébe Bondor János lelkipásztor ésWalter testvér áldásos munkája nyomán.Az Úr csodásan mûködik.

Szôkepusztai emlékeim lassan halvá-nyodtak, míg az 1997. október 19-i Bé-kehírnökbôl olvastam Almási testvér du-nántúli látogatásáról írt beszámolóját,hogy Szôkepusztát is meglátogatta. Re-mény töltötte be szívemet, megértettem,amit 1950-ben Walter testvér hittel és re-ménnyel mondott: »a szôkepusztai ima-házban még fog hangozni Isten Igéje«.Nagyon hálás vagyok elôdeinkért, a jele-

nért és a jövôért, azokért, akik még eztánhallják az imaházban az Igét, amit mi isegyszer hallottunk: jöjjetek Jézushozmindnyájan, kik megfáradtatok.

Isten áldását kívánom Almási testvérmunkájára, és mindazokra, akik fáradoz-nak a gyermektábor megvalósításán,imádkozom értetek.”

(2007. 4. hó Végh Imréné)– Dr. A.M. –

A Szôkepusztai Gyülekezet 1947-ben,60 éve, a háború miatt megtizedelve

6

2007. MÁJUS–JÚNIUS

A szôkepusztai imaház elsô megnyitására1931-ben került sor. Az avatást akkorDr. Somogyi Imre Nap utcai lelkipásztor, ahitközség elnöke végezte. A Békehírnök1931. október 3-i számában a következô-képpen számol be az eseményrôl az áldottemlékû Somogyi testvér:

„Isten kegyelmébôl dunántúli misz-sziónk egyik legfontosabb gócpontján,Szôkepusztán megnyithattuk és rendelte-tésének átadhattuk az elsô Somogy me-gyei magyar baptista imaházat. Voltakép-pen ez a második baptista imaház Somogymegyében, amennyiben Tabon már ré-gebb idô óta létezik egy német ajkú gyüle-kezet szép imaházzal és néhány állomás-sal, azonban a ma már számottevô So-mogy megyei baptista misszió lendülete aszôkepusztai körzet organizálásával vettekezdetét. A baptizmusnak a Dunántúlon, ahajdani Pannóniában… való térhódításáttörténelmi fontosságú ténynek tartjuk, ésbizonyosra vesszük, hogy ez a misszió-terület az ország testvériségét ôszintén ér-dekli.

A gyülekezeti imaterem eddig Meny-hárt Béla házában volt. Ott gyülekezettössze a testvériség a már megérkezettvendégekkel együtt szeptember 7-én, hét-fôn este. Az imaórát Somogyi Imre buda-pesti prédikátor testvér vezette, majd Mik-lós Menyhért emlékezett meg beszédben,Walter Jakabné testvérnô pedig versbenaz itt eltöltött idô kedves és könnyfakasztóemlékeirôl. Obed-Edom házától elviszik afrigyládát – hangzott a búcsúszó, majd azifjú Somogy megyei költônek – NovákLászlónak – búcsúkölteményét hallgattukmeg. Bensôséges közös imába forrt összeaz Úrnak népe, magasztalván az Ô gondvi-selô nagy szeretetét.

Szeptember 8-ra virradtunk. Ködös,esôs reggel… Vajon az Úr meghallgatja-enépének könyörgését megfelelô idôért? Ahajnali órákban felserkentem álmomból,és az esô zuhogását hallva ágyam melletttérdeimen ostromoltam a kegyelem trón-ját. Uram, adj a Te népednek alkalmas idôta rólad való bizonyságtételre, és ismét be-bizonyosodott, hogy aki Istenben bízik,nem csalatkozik.

Reggel Miklós testvér hálaadó imaórátvezetett, majd Somogyi testvér Bibliát ma-gyarázott. Istentisztelet után kivonultunkaz Aranyos-patakhoz, hogy szem- és fülta-núi legyünk Krisztus új hitvallóinak. Telje-

sen borús idôben, szitáló esôben indul-tunk el a vízhez, s amikor a fehérruhások abemerítést végzô Somogyi testvérrel meg-jelentek a sátrak elôtt, amikor Somogyitestvér Márk 1:1–11 verseit olvasta, a naphirtelen kisütött, a felhôk nagy gyorsaság-gal szétfutottak. A parton álló nép csodál-kozása, valamint testvéreink hála-szívdob-banásai közepette, ragyogó sugárözönbenvégezhettük el a bemerítést. A szép idôegész nap kitartott – dicsôség érte Isten-nek.

Délután fél 3-kor mozgalmas képet öl-tött Szôkepuszta. Meglepôen nagy néptö-meg gyûlt egybe kocsikon, gyalog ésautón, a közelebbi pusztákból és falvakból,ott voltak vezetô emberek és újságírók is.Minden azt látszott igazolni, hogy ennek atemplomavatási napnak ezen a vidékenkulturális szempontból is nagy jelentôségevan. És ott állott Isten napsugarában,homlokzattal a megyei út felé, árnyas fák-

tól övezve a csinos, mindenkit megnyerôúj imaház, mely a Menyhárt Béla által aján-dékozott telken, Marosi Béla kispesti fiatal,tehetséges építész testvérünk tervezésé-ben a gyülekezet, illetve a körzet anyagi ál-

dozatából épült fel. Az imaház ajtajábanSomogyi Imre testvér felolvasta a 23.Zsoltárt, majd bent az imaházban közöséneket énekeltünk és Meláth József tabilelkipásztor hálaimát mondott. Az ünne-pélyt künn a szabadban folytattuk, hol azünnepi beszédet Somogyi testvér mondtaaz 1Kor 6:19–20 versei alapján. Beszéltekmég Meláth és Miklós testvérek, többenpedig szavaltak. A több mint 600 fônyi tö-meg végig figyelmesen kitartott. Az ima-házban este evangélizálás volt, melynekszónokai Meláth József, Brätigam Henrikés Somogyi Imre testvérek voltak. Az ifjú-ság lelkesen kivette részét a munkából. Azénekkar igen szépen énekelt egész nap,Beke Sámuel helyi és Markó János csen-gôdi testvérek vezetésével, alapos felké-szültségrôl téve bizonyságot. A szôke-pusztai testvérek pedig ôszinte vendég-szeretettel látták el vendégeiket.

A szôkepusztai testvérek vállait mégsúlyos terhek nyomják. Emlékezzünk megróluk imáinkkal és ha tehetjük filléreinkkel.Kedves és értékes tapasztalat volt a tabitestvérek csoportos megjelenése pászto-rukkal együtt. Nem kétséges, hogy ebbôl atestvéri kooperációból és helyes misszióigondolkodásból csak Isten bôséges áldá-sa fakadhat a dunántúli missziómezôn.Úgy legyen!”–

Emericus

A Menyhárt családHátsó sor, balról jobbra: Menyhárt Zsófia,Teréz, Béla, Imre, Éva, IlonaElsô sor: Menyhárt Béláné (Eifert Éva), azédesanya, Margit, Ferenc, Menyhárt Béla,az édesapa, Jenô és elôtte Sándor.A kép 1926-ban készült.

Imaházmegnyitás Szôkepusztán, 1931-ben

Menyhárt Béla síremléke

7

2007. MÁJUS–JÚNIUS

Menyhárt Béla testvérék házánál a gyüleke-zet a nagy szobát mindig kisebbnek érezte.Amikor csak tehették, az árnyas fák alatttartották az istentiszteletet. Ide az érdeklô-dôk is jobban eljöttek. Vasárnaponként apusztai csendben egy-egy Istent dicsérôének vagy zeneszám csendült fel, hívogatvaa fáradt vándorokat.

Menyhárték legidôsebb fia, Béla, még1926-ban megbetegedett. Leventeoktatá-son voltak, az egyik fiú lábát törte, az erôsBéla fiú vitte sérült barátját. Megizzadt, ágy-nak esett, sohasem gyógyult meg, az erôl-tetéstôl gerincsorvadást kapott. Hét évighaldoklott. Menyhárték keresztyéni türe-lemmel hordozták bánatukat. A sok munká-ban legnagyobb fiuk lett volna legjobb se-gítségük, de nem zúgolódtak… Anyagilagjobban álltak más testvéreknél, de nem te-kintették ragadománynak, amivel bírtak. Akörzet pénztárosának nem választhattakvolna jobbat Menyhárt testvérnél. Sohasemmutatkozott hiány, amikor fizetni kellett, azÚr gondoskodott az egyenlegrôl, sokszorMenyhárt testvér által.

Az imaházépítés gondolatának leglelke-sebb támogatói voltak. Nem mintha terheslett volna számukra az a felajánlás, amit ide-költözésükkor tettek: „Amíg nem lesz ima-ház, náluk jó helyen lesz a frigyláda.” Érez-ték, hogy az Úr két kézzel áldotta ôket, mintObed-Edom házanépét. Mindig bensôsé-ges, családias volt náluk az együttlét.

Elôször fából akarták építeni az imahá-zat. Talán éppen Menyhárt testvér felajánlá-sa döntötte el, hogy téglából készítsék.

A Baptista Levéltárban is megtalálhatótervrajzot Marosi Béla testvérrel készíttettékel. Menyhárték alkalmas telket adtak a me-gyei út mellett. Téglaégetôket hívtak, hogyott helyben készítsék el a szükségesmennyiséget. Minden család felajánlást tett,hogy mennyit vállalnak. Gazdája akadt min-den téglának, több mint felére Menyhártéknevét kellett volna írni készíttetôként. Szük-ség volt kölcsönre is, amelyet törlesztésrevettek fel a banknál. Nem kértek segítségetmás gyülekezetektôl. A Békehírnökben je-lent meg egy szerény tudósítás az alapkô-letételrôl, amely 1931. április 16-án volt.Többek szíve megmozdult, és zsebe kinyílt.Köszönettel fogadtak minden fillért.

„A puszták vándora részére felbecsülhe-tetlen az oázis, mely nemcsak a nap heveelôl ad menedéket, hanem felüdülést is

nyújt, üdítô forrása a szomjas vándornak.Tízéves vágyaink teljesülnek egy imaház épí-tésében, melynek alaptégláit április 16-ánrakhattuk le mennyei Atyánk kegyelmébôl. A mai nehéz és kilátástalan viszonyok kö-zött és testvéreink túlterheltségét tekintvemajdnem vakmerôségnek látszik az ilyenvállalkozás, melyhez a rendelkezésünkreálló tôke: parányi hitünk. Tekintettel asúlyos viszonyokra testvéreinknél semakarunk zörgetni (a szíves támogatástazonban szívesen fogadjuk). Legyenszabad testvéreink imájába ajánlani imahá-zunk építését, mely Dunántúlon, különö-sen Somogy megyében mint baptista ima-ház, ritkaságot fog képezni”.

A következô testvérek adtak kisebb-nagyobb összegeket az imaház építéséhez:

Dobrovai Józsefné, Nagybajom 2., FülöpJános, Szôkepuszta (nem gyülekezeti tag)50., Gszelmann János, Balatonlelle 15., He-izer János, Somogyvámos 50., Iharosberé-nyi Gyülekezet 27., Heckmann Margit, Bu-dapest 10., Szomor József, Nagycsepely 4.,Szeitert Konrád, Balatonlelle 4., Hegyalja útiGyülekezet 15., Szabó Katalin Budapest 50.,Kincses testvérek, Vése, 5., Sandi Gyüleke-zet 5., Szántó Vendel, Sand 5., Tóth Erzsé-bet Budapest 4,80, Lakatos testvérek,Rákoshegy 40., özv. Torma Sándorné Pál-puszta 5 pengôt adakoztak.

A lelkes testvéri összefogás eredményea nem egészen 5 hónap alatt elkészülô ká-polna lett. Volt olyan testvér, aki ezen a nyá-ron többet dolgozott itt, mint a saját földjén,és úgy járt, mint a mannaszedô, lett nekiannyi, mint a többieknek.

A régen várt nap végre elérkezett. Szep-tember 8-án (katolikus ünnep lévén), ked-den tartották meg az ünnepélyes avatást,mert így több látogató vendégre számíthat-tak. Dr. Somogyi Imre testvér, közösségünkakkori vezetôje jött el az ünnepélyre. Márhétfô este sok testvér gyülekezett össze vi-dékrôl is Menyhárték házánál. Fájó szívvel,és mégis örömmel búcsúztak a „régi ima-háztól”. A sok küzdelmes, de szép emlékekide kötötték ôket. Menyhárt testvér örömeaz volt, hogy egy évtizeden át szolgálhatottaz imaterem átengedésével az Úrnak és agyülekezetnek. Sajnos az újba, amelynek el-készüléséért nagyon sokat tett, nem sokáigjárhatott, két év múlva meghalt.

(Részlet Jóföldi Gábor lelkipásztorszakdolgozatából)

Így is épült imaházEgy odaszánt életû család és egy maroknyi gyülekezet összefogásának története Szôkepusztán

Isten terveiKorán megöregedtem, úgylehet!Mintha nem évek, hanem századoksuhantak volna el fejem felett!

Új nevek, jelszavak, új címerek…új könyvek, írások, új dallamok…indulók, melyeket nem ismerek…

Míg régi könyvemet betûzgetem,s szívemben régi dallamok dalolnak,azon tûnôdöm, mi az életem.

Valami ósdi, múltból ittmaradt,kopottas épület sokak szemében,melyet maholnap le is bontanak…

mint azt a kedves, öreg templomot,amelybe beleütköztek a TERVEK,Elô a csákányt, minek álljon ott,

ha csak bosszantó akadályt jelent,és útját állja annak, ami új,s feleslegesnek ítéli a rend!

Felesleges, a múltból ittmaradtkönyvek, írások, házak, emberek,ódon tornyok, mohos templomfalak:

a “rend” maholnap ütközik velünk.Lehet, lebontanak… de mint a fônix,mi porainkból újra fölkelünk!

Mert Isten végez, és ha egyet int,semmibe hullanak a büszke tervekés talpraállnak a romok megint.

Ezer hangot hallok zengeni.Ércnyelven hirdetik a drága titkot:Istennek is vannak tervei!

Ne féljetek! Tovább énekelünka föld felett… ha kell, a föld alatt is,mert Istennek még terve van velünk!

Túrmezei Erzsébet

A JÓ PÁSZTORmegtalálható az interneten is:

www.jopasztor.baptist.hu

8

2007. MÁJUS–JÚNIUS

Az 1948-as években oázis volt. Vajon újraaz lesz-e? Annuska néni (Végh Imréné) isrészese volt 1948-ban Szôkepusztán annaka munkának, amit az Úr Jézus végzett el tízbemerítkezô szívében, akik énekelve két-szer 50 kilométert gyalogoltak, hogy életüklegfontosabb döntését megpecsételjék.

Gyermekkorárról és a Szôkepusztai él-ményeirôl kérdeztem.

– Gyermekként mit látott a szüleitôl? Ôkmennyire gyakorolták a hitüket?

– Iharosberényben születtem 1930-ban, ötödik gyermekként. Szüleim életébôlláttam az igazi ôszinteséget, a hitet, amimegtartotta ôket. Azokban a 30-as, 40-esévekben nehéz volt azoknak, akik napszá-mosok voltak. Az édesapám a világháború-ban hadifogoly volt négy évig. Ott lettbaptista hívô. Amikor hazajött, megnôsült.Édesanyám katolikus családból származott,a gyerekek születése után hallani sem akartarról, hogy ne legyenek megkeresztelve.Édesapám végül meggyôzte édesanyámat,nem keresztelték meg egyik gyereket sem.Késôbb édesanyám is megtért.

A szüleimnek köszönhetem, hogy ilyennevelésben részesültem. A mai napig ben-nem van az az önfegyelem, az a szigor,amire neveltek. Családunkban az volt aszokás, hogy esténként mindig más olva-sott fel a Bibliából. Aztán mi gyerekek el-mondtuk az aranymondást, majd letérdel-ve imádkoztunk.

– Hova jártak imaházba?– Volt egy idôs néni, aki egyedül lakott,

és az egyik szobáját átadta imateremnek.Ott voltak az összejövetelek. Állandó lelki-pásztor nem volt. Édesapám mint gyüleke-zeti vén, akkor szolgált, amikor nem voltott a lelkipásztor. Gyakran mentünk a kör-nyezô gyülekezetekbe más fiatalokkalegyütt, végigénekeltük az utat. Azt láttam,hogy akik szeretik egymást, azoknál nemakadály a távolság sem.

– Szôkepuszta milyen messze volt?– Szôkepuszta hozzánk körülbelül 50

km-re volt. Más lehetôség híján gyalog tet-tük meg az utat. Hajnalban indultunk oda,és a bemerítés után vissza – erdôn-mezônát –, éjjel. Végigénekeltük az utat, mertolyan lelkesek voltunk.

– Mikor és hány évesen döntött az Úr Jé-zus mellett?

– Elég jó gyerek voltam. 18 évesen1948-ban azt éreztem, hogy nincs elren-

dezve az életem. Határozott döntést hoz-tam, hogy életem végéig az Urat szolgá-lom, és ezt a bemerítkezéssel pecsételtemmeg.

Aznap esett az esô. Vittük a fehér ru-hánkat és az imaház kistermében átöltöz-tünk. Bondor János testvér fölolvasta azigét, majd kimentünk az Aranyos-patakpartjára. Akkor tízen merítkeztünk be.

A bemerítkezés után az imaházban Is-ten áldását kérte az életünkre a lelkipász-tor. Akkor mondta, hogy “Menjetek éshirdessétek az Isten szeretetét, mert hanem hirdetitek, akkor ezek a falak beszél-nek majd.”

Ezt az üzenetet azóta sem felejtem el. – Mennyire volt szoros a kapcsolatuk a

szôkepusztai hívôkkel?– Fôleg konferenciákon találkoztunk.

Ismertem a fiatalokat. Ha tehettük, össze-jártunk. Jól ismertem Walter bácsiékat, ésBeke bácsiékat. Énekkar is mûködött ott,amit nagyon szerettem hallgatni, az ima-házban harmónium is volt.

A világ változott, mi felnôttünk. A be-merítkezés után nem sokkal, mindenki amaga megélhetését keresve más vidékreköltözött.

– Akkoriban milyen programokkal segí-tették, hogy a különbözô falvakban élô fiata-lok megismerjék egymást, és a hitben erôsöd-jenek?

– Voltak konferenciák, és fiatalok órájais. Minden községben volt 4-5 család. Alelkipásztor mindig elmondta, hogy me-lyik községben lesz a következô fiatalokórája. Általában részt vettem a különbözôszolgálatokban is. Nagyon szerettem versetmondani, énekelni, énekkarban is.

– A helyi gyülekezetnek volt énekkara?– Volt Iharosberényben egy 11 fôs

énekkarunk, és pengetôs zenekarunk is.1948-ban, hogy kottát is tudjunk olvasni,lejött a téli szünetben Meláth Józsi Pécsrôl,aki megpróbálta megtanítani a kottaolva-sást. Korábban nem is tudtam, hogy mifán terem a kotta. Édesapám citerán és fu-rulyán is tudott játszani, bár a kottát ô semismerte.

Ezután vettünk mandolinokat. A lá-nyok azon játszottak, a bátyám pedig har-monikán. Volt gitár és hegedû is. Így jöttössze egy kis zenekar. A zenéléssel olyan jólelvoltunk a téli idôszakokban.

– A mandolin tudását késôbb is kamatoz-tatta?

– Nem mondhatnám, hogy olyan sokatkamatoztattam. Amikor férjhez mentem, agyerekeket tanítottam egy kicsit, de nemhajlott rá egyik sem. Inkább furulyázni sze-rettek. Hálás vagyok, hogy ennyire is meg-taníthattam ôket. Ez áldás volt a számukraés számomra is. Az unokáim gyönyörûenhegedülnek. Különös adottság, ha valakitud zenélni.

– Mi lett a szôkepusztai imaház sorsa? – A bemerítés után nem sokkal férjhez

mentem, majd elköltöztünk Pécelre. Hal-lottam, hogy sokan elhagyták Szôkepusz-tát, és bementek Kaposvárra. Azt is hallot-tam, hogy az imaház még áll…

– Milyen érzés volt, amikor ötven év utánújra megpillantotta az imaházat?

– Sírva fakadtam, amikor megláttam.Csodálatos érzés volt meglátni az imahá-zat. A falak még mindig állnak. Tudtam,hogy mit jelentett számomra, amikor ottálltam fehér ruhában. Még most is örömvan a szívemben, amikor visszagondolokarra a napra. Annyira tisztán látom magamelôtt, mintha most történt volna. Azok aprédikációk, amiket ott hallottam, mind amai napig bennem vannak.

– Mitôl voltak azok olyan erôteljes igehir-detések, hogy 50 év elteltével is olyan tisztánemlékszik rájuk?

– Nem tudom. Valahogy másképp fog-tuk föl ôket. A bemerítésemkor és a házas-ságkötéskor kapott igét is beírtam a Bib-liámba, szinte mindennap elolvasom azótais. Próbálok a hallott ige alapján élni. Min-dig is azt vallottam, hogy “ami jó megtart-sátok, ami meg nem, vessétek el”. Erremég a szüleim tanítottak annak idején.

– Ott a környéken élôk közül senki semszeretett volna lelkipásztor lenni? Hiszen em-lítette, hogy nem volt állandó lelkipásztoruk.

– Nem ismerek olyat, aki arról a vidék-rôl pásztornak állt volna. Paraszt prédiká-torok voltak. Ilyen volt édesapám is. Vol-tak olyanok, akikbôl lehetett volna lelki-pásztor, de valahogy az idô úgy hozta,hogy a megélhetés miatt más szakma mel-lett döntöttek.

– Mit üzenne a jelenleg Szôkepusztánmunkálkodó testvéreknek?

– Azt üzenném, hogy ne zárják be azevangélizációs kört, ami most Szôkepusztánkibontakozott, hanem menjenek egészen ahatárig. Sok olyan ember van (pl. testvérek,unokák), akik régen ott laktak, vagy onnanszármaznak. Azt mondta nekünk Bondortestvér, “ha nem hirdetitek az igét, akkormajd a falak fognak beszélni.”

Durkó Anett

Puszta, vagy inkább lelki oázis?

9

2007. MÁJUS–JÚNIUS

Az elsô virágvasárnapon Jézus bevonultJeruzsálembe és a tömeg pálmaágakkalköszöntötte.

Pesterzsébeten a jeruzsálemi bevonu-lás emléknapján újra megmozdult a víz, éshárom fiatal tett bizonyságot hitérôl a be-merítésben. A gyönyörû virágokkal díszí-tett imaház megtelt az örvendezô gyüleke-zettel és együtt dicsôítettük a Királyt újtestvéreinkkel, akiknek bizonyságtételeibôlmost részleteket közlünk.

Részletek a bemerítkezôk bizonyságteleibôl

Örülök, hogy itt állhatok ma reggel. Tudom,hogy ez a gyülekezet és a családom számostagja imameghallgattatásának bizonyítéka.

Az út idáig nem volt egyszerû. Világéle-temben észember voltam. Mindig mindenmiértre és kérdésre választ akartam. Ígyvolt ez a megtéréssel is. Nagyon sokatgondolkodtam. Kezdve onnan, hogy léte-zik-e Isten, egészen addig, hogy a megtértszemélyek miért nem tökéletesek. Lassankerültek a dolgok a helyükre. A legnehe-zebb az volt, hogy túljussak azon, hogymásokra nézzek. El kellett fogadnom,hogy mindenki a maga életének a gazdájaés ha egyszer meg kell állnom az Úr elôtt,nem hivatkozhatok mások életére.

Miután nem volt több elméleti kérdé-sem, keresni kezdtem Istent. Legelôször avilág apró jelenségeiben láttam meg. Fo-gékony vagyok a mindennapi csodákra.Megfigyelték már, mennyi szirma van egyszázszorszépnek? Milyen lenyûgözô egyzsiráf? Órákig sorolhatnám. Hiányzott Is-

ten, a közelsége. Tavaly adventkor írtamegy cikket a gyülekezeti újságba – nem,nem az újságba írtam, de apu név nélkülbeletette – Várok rád címmel. Nagyonjólesett, hogy a barátaim az ifjúságból fel-ismertek benne. Ez is mutatja, hogy aproblémáinkról nyíltan beszélgetünk. Eznekem sokat jelent és remélem, nekik is…

Észrevétlenül váltak természetessé adolgok. Régóta rendszeresen imádkozom.Végül egy november végi este ima utánegyszercsak tudtam, hogy megtörtént.Elöntött a melegség és ragyogott a sötétszoba. Legszívesebben kiugrottam volnaaz ágyból és átrohantam volna anyuékhoz.A következô napokban figyeltem magam.Boldogan állapítottam meg, hogy ez mostnem egyszerû fellángolás.

Nincsenek kétségeim. Vannak problé-máim. Odalentrôl nehezen engednek el.De nem baj. Könnyû a jó úton maradni.

Elég határozott elképzeléseim voltakmindig a jövômrôl. Kicsi korom óta ügy-véd akarok lenni. Régóta tudom ponto-san, mit szeretnék 5, 10, 20 év múlva. Eztmost így mondom: Mit szeretnék. Eddigezt mondtam volna: mi lesz. Igyekszem azéletem irányítását az Úrra bízni. Ez nehéz.A közelmúltban Szegeden voltunk ifjúságikonferencián. Ott hangzott el a követezô,amit a saját életemre változtatva mondokmost el: A riporter megkérdezte Daniellát,az ügyvédnôt, hogy mi a foglalkozása. – Várom az Urat – mondta, és addig meg-oldom ezt a pár ügyet.

Ez a cél lebeg elôttem.Máté Daniella

Sok éven és sok élethelyzeten keresztülformált engem Isten. Ezek közül, amelyik„eredménnyel” járt Isten és az én szempon-tomból, az egy január végi este volt, amikoraggodalommal a szívemben mentem haza.Egy könyvemben olvastam, hogy akiknekrendben van a kapcsolatuk Istennel, azoknem aggodalmaskodnak – ismételten szí-vembe vésôdött a kérdés, hogy kit válasz-tok, kinek akarok szolgálni? Ez a kérdésmost még mélyebben vésôdött belém, mertelterelô hadmûveletekkel nem sikerült ké-sôbbi válaszadást kicsikarnom. Hiába pró-báltam telefonos segítséget kérni, nem vet-ték fel a túloldalon, hiába próbáltam imád-kozni, hogy ez most nekem nem megy,majd elmélkedek rajta, tudtam, hogy üresbeszéd, már sokszor eljátszottam, nem eztvárják most tôlem, hanem a konkrét választ.Éreztem, hogy Isten itt áll felettem, s akarja,hogy döntsek; rajtam kívül csak egyvalakimaradhat még a falakon belül, vagy Ô, vagya Sátán. Persze az egyikkel örömöt, a má-sikkal szomorúságot okoznék a Mennyben,de a döntés volt most akkor este a legfon-tosabb. Tudtam, hogy nem tartható továbbez a kettôsség. A sátánt természetesen nemakartam választani, Istent pedig még min-dig nem mertem, így egy hosszú éjszakábanyúló bátorság-összeszedés, meg az éle-tem átgondolása kellett ahhoz, hogy vála-szoljak, de válaszoltam! Ki tudtam végülmondani, hogy mit akarok, s ez egy nagyszó volt. Nagy szó volt, mert a közelmúltbanmár nem gondoltam volna, hogy ez valahais sikerülhet, annyira messzinek éreztem Is-tent, nem értettem egyet a tetteivel, vádol-tam Ôt sok minden miatt.

Tudtam, hogy létezik Isten, tudtam,hogy a nyugalmat az adná, ha a keskenyutat választanám, de nem tudtam idáigmegtenni, hogy igent mondjak Neki. A há-borgásaim, lázadozásaim, a kérdéseim,„egyáltalán létezel Isten, vagy csak az em-berek találtak ki, hogy legyen vigaszuk?” –mindig közénk álltak. A legnagyobb hatás-sal a Márk 9:24-ben található felkiáltás voltrám: „Hiszek Uram! Légy segítségül az énhitetlenségemnek”. Az utóbbi idôben több-ször imádkoztam ezzel a gondolatmenet-tel. A jelek szerint meghallgatott Isten, en-nek volt eredménye az Ô általa megszerve-zett január végi estém, amikor ki tudtammondani a nem kimondhatónak gondoltat,és befogadtam Ôt az életembe…

Császár Levente

Virágvasárnapi öröm Pesterzsébeten

A fiatalok énekelnek a bemerítési ünnepen

10

2007. MÁJUS–JÚNIUS

Néhány mondatban szeretném össze-foglalni, hogy miért fontos nekem a be-merítkezés.

Református családból származom. Ré-szesültem keresztségben csecsemô-koromban, de tudom, hogy ez nemazonos a saját akaratú, saját megtapaszt-alás útján elhatározott keresztséggel.

Azt hiszem, mióta a világon vagyok,keresek valamit, avagy valakit, aki egé-szen végig egy biztos pont lehet az éle-temben. Ha most felnôtt fejjel visszatekin-tek, már tudom, hogy ez a „biztos pont”mindig is velem volt, csak nem hallottammeg Ôt. Talán azért, mert szelíden, csend-ben ôrködött lépteimen. Valójában mindigis éreztem a lelkemben, hogy valaki óvja,vigyázza az életemet. Olyan embereketsodort mellém, akik segítettek abban afelismerésben, hogy valóban létezik, és élaz Úr Jézus, aki mindenkinek a támasza,védelmezôje, aki meghallja szavát és taní-tásaihoz igazodó életet él.

Én hallottam a hívó hangot lelkemben,a kopogtatást a szívemen. Ez a hang az1980-as évek közepétôl egyre erôsebblett. Hosszú idônek kellett eltelnie, mígmegvívtam harcomat a bennem élô go-nosz lélekkel. Nem állítom, hogy ma márnem kísért meg az ördög, de mindig felis-merem és tudom, hogy kihez kell fordul-nom bûnbocsánatért.

Több film és zenei alkotás is nagy ha-tással volt rám. Nagyon sokat segítettdöntésemben a pesterzsébeti imaházban

elôadott, lenyûgözôen elgondolkodtatódarab, melynek címe „A Menny kapuja ésa pokol lángjai” volt. (Torokszorító elô-adás volt, máig élnek bennem a jelene-tek.)

Mostanában még jobban érzem éle-temben az isteni gondviselést, mivel tör-téntek életemben olyan események, me-lyeknek pozitív kimenetele csak Isten je-lenlétének volt köszönhetô.

Az egyik: édesanyámat biciklizés köz-ben elütötte egy autó. Hála a Teremtônek,kisebb-nagyobb zúzódásokkal megúsztaa balesetet. Mindenkinek sokat jelentenekszülei, de nekem, mivel sérült, fogyatékosember vagyok, még többet jelentenek acsaládtagok, fôleg Anyukám, aki eddigiéletemben a legfôbb támaszom volt éslesz is, remélem sokáig.

A másik. Egy figyelmetlen sofôr átgá-zolt a kerítésünkön, egészen a házunkig. Ateherautó pontosan az én ablakom párká-nyáig jutott, mintha Isten ott tartotta vol-na az ujját, hogy „eddig és ne tovább!” Aházunk épen maradt. A történethez az ishozzá tartozik, hogy jött egy megérzésem,hogy el kell mennem otthonról, így nemvoltam jelen ennél az esetnél.

Óvott, védett és fogta a kezemet az ÚrJézus. Ô, aki azt ígérte: „Veletek vagyokminden napon a világ végezetéig.”

Bizakodva és hittel tudom elmondani:„Velem van az Úr, nem félek, ember mitárthat nekem”!

Berente Ildikó

A bemerítkezôk: Máté Daniella, Berente Ildikó, Császár Levente és a bemerítô lelkipásztor:Dr. Almási Mihály

HIT ÉS KULTÚRAJubileumi hangversenyA Baptista Központi Énekkar ötvenedik évfordulójátünnepeltük május 13-án, az Olasz Intézetben.

Számomra akkora élmény lett ez az este, hogyha nem írom ki magamból, károsodás éri a lelki vi-lágomat. – Szinte tapintható volt a „közösség”,melyrôl az ACTA úgy nyilatkozik, hogy az ôskeresz-tyének „foglalatosak voltak… a közösségben”. Ezaz esti hangverseny igazi baptista találkozóvá nôtteki magát. Régi jó barátok, testvérek, ismerôsök –együtt az örömben, a hálaadásban, a dicsôítésben!

A Központi Énekkar régóta a „kedvenceim” kö-zé tartozik. A hatvanas években egy ideig a kórus„spirituálisa” (lelki gondozója) lehettem, és emiattmáig megtisztelve érzem magam. 1975-ben mó-dom nyílt rá, hogy – lapszerkesztôként – elkísérjeménekes testvéreimet a stockholmi baptista világ-kongresszusra is. Ezek felejthetetlen élményeimmind máig.

A mostani ötvenéves évforduló programja szá-momra azért is jelentôs volt, mert elôadásra kerültLisznyay Gábor zeneszerzô „Gedeon kantáta” címûmûve. Szinte azt is mondhatnám, hogy másodszoribemutatója volt a darabnak, hiszen annak idejénösszesen kétszer adta elô ezt a kórus. Elôször1971-ben, mégpedig az Egyházügyi Hivatal promi-nens vezetôi jelenlétében. Ott ültek figyelmesen azelsô sorban. Már akkor megjósolta a PéEssel jelzettszabadegyházi nagyfônök: Ez a mû nem sokszorhangzik fel, amíg én élek! (Irredenta felhangokatvélt kihallani ugyanis a szövegbôl. Úgy látszik, a Bí-rák könyve szövegírója erre nem gondolt.)

Zeneileg meglehetôsen nehéz mûnek tûnik aGedeon kantáta. Lisznyay „mester” sokszínû tehet-sége maradandó értéket teremtett ebben is! Énekeslegyen a talpán, aki a modern dallamíveket képespontosan interpretálni, hogy a hallgató is gyönyör-ködni tudjon benne.

A Központi Énekkar napjainkban olyan színvo-nalat képvisel, hogy valósággal elbûvöli a hallgató-ságot nívós mûvészetével.

Lisznyay Gábor után a nagy magyar triumvirekkövetkeztek: Halmos, Bárdos, Kodály. A másodikrészben pedig a baptista triumvirátus: Bányai, Be-harka, Ráduly szerzeményei, illetve feldolgozásaikerültek sorra. Mindezt betetôzte Leonard BernsteinChichesteri Zsoltára.

Megtisztelô élmény volt számomra, hogy talál-kozhattam zenei életünk „nagy öregjével”, BeharkaPali bátyámmal. Talán számára is megnyugtató,hogy akik továbbviszik a stafétabotot, átvették azelôdök lendületét és szenvedélyes lobogását is. Atelt ház pedig kétségkívül azt mutatja, hogy tovább-ra is van igény az Istent magasztaló ének-zenénekerre a kiemelkedô vonulatára.

Gerzsenyi Sándor

11

2007. MÁJUS–JÚNIUS

Mindig érdeklôdéssel olvasom újságjaink-ban az aranymenyegzôs híradásokat. Hafénykép is van, nézegetem, mennyire meg-viseltek “szegények”, a férj és a feleség.

Most aztán mi kerültünk sorra! És hogylegyen a beszámolóban valami személyességis, leírom, miként zajlott a “nagy” esemény.

Azzal kezdem, hogy jelenleg Pécsett va-gyunk gyülekezeti tagok. Szokás megemlé-kezni a jubileumi fordulókról itt is. Mi vi-szont arra gondoltunk, talán az lenne azigazi, ha ott történnék az emlékezés, aholmaga az “össze-esküvés” is végbement.

Fölvettük hát a kapcsolatot ez ügyben azorgoványi testvérekkel. Az ifjú lelkipásztor,Sinkovitz Sándor testvér egybôl benne volt,nem kevésbé a gyülekezet is.

Amikor ötvenkét évvel ezelôtt befejeztema tanulmányi felkészülést a Theológiai Sze-mináriumban, az Orgoványi Körzet hívottmeg, legyek a lelkipásztoruk. “És lôn!” – Egyév múlva következett a felavatásom. És a for-radalom is kitört. De állítom, hogy ennek akettônek semmi köze sincs egymáshoz.

1957. március 20! Ezen a gyönyörû ta-vaszi napon mondtuk ki egymásnak a “bol-dogító igent”, Isten és a gyülekezet színeelôtt: Borku Mária és Gerzsenyi Sándor.

Ötven esztendô telt el azóta! Hogy ezsok, vagy kevés? Lehet tréfálkozni a gondo-lattal. A vészterhes történelmi eseményekoldaláról nézve hosszú a fél évszázad. A ke-gyelmi tapasztalatokat együtt szemlélveazonban boldogan elviselhetô – hitben és hitáltal.

A menyegzôi vacsorát az OrgoványiGyülekezet rendezte. Ficsór Sándor testvérbocsátotta rendelkezésünkre lakását a faluszélén. A körzet minden tagja jelen volt avacsorán. A menü elmaradhatatlan részei:óházi tyúkleves, fôtt és sült húsok újházi sa-vanyúsággal, birkapörkölt, torták, sütemé-nyek roppant mennyiségben.

Orgovány nagyközségben kezdtük a közöséletutat. Feleségem és én – mindketten azonelmélkedünk mostanában, hogy noha igenszerény körülmények között indultunk, defelhôtlen boldogságban néztünk elôre az is-meretlen jövô felé. – A “fürdôszobánk” egyhokedlira helyezett bádoglavór volt, a jármû-vem pedig egy nyekergô kerékpár, mely a leg-váratlanabb helyzetekben ledobta a láncot.

A szolgálati lakás a mai napig a falu fô-utcáján található. Minden hajnalban ostor-durrogásra és tülökszóra ébredtünk, kihaj-tották a csordát a legelôre.

És még egy: hetenként jelentkeznemkellett a rendôrségen (a forradalom utánvoltunk!). De mindig rendben lévônek ta-lálták a helyzetet. Látnivaló volt, hogy szé-pen túléljük a dolgokat, az otthonunkbanis, meg a gyülekezetünkben is.

Az elmúlt évtizedek hosszúságát jelzi aza tény is, hogy azok közül, akik annak ide-jén tanúi voltak a házassági szövetségköté-sünknek, ketten voltak még ma is elérhe-tôk, mint a régi baráti kör tagjai: László bá-tyám és Hetényi Attila ny. lelkipásztor.

Az a megtapasztalás is rendkívüli háláraindított, hogy a régi gyülekezetbôl mégvagy huszonöten megláthatták, miként né-zünk ki ötvenesztendei közös szolgálatután.

“Áldjad, lelkem, az Urat, és egész ben-sôm az Ô szent nevét! Áldjad, lelkem, az

Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!Ô megbocsátja minden bûnödet, meggyó-gyítja minden betegségedet, megváltja éle-tedet a sírtól, szeretettel és irgalommal ko-ronáz meg. Betölti javaival életedet, meg-újul ifjúságod, mint a sasé.” (Zsolt103:1–5)

Tudjuk azonban azt is, hogy: “Az embernapjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik,mint a mezô virága. Ha végigsöpör rajta aszél, vége van, még a helyét sem lehet felis-merni. De az Úr szeretete mindörökké azistenfélôkkel van, és igazsága még az uno-káikkal is: azokkal, akik megtartják szövet-ségét, és törôdnek rendelkezéseinek teljesí-tésével.” – (Zsolt 103:15–18)

Nem szûnünk meg könyörögni, hogygyermekeink és unokáink is bízzák bátranéletüket a megtartó Istenre, mert csak Ôál-tala lehet tartós, áldott és boldog a házas-ság, a közös életút!

Gerzsenyi Sándor

ARANYMENYEGZÔ

VIZSGALÁZ(Ez év tavaszán néhányan teológiai továbbképzésen vettek részt Heiligenkreuzban. Az ôsiegyházatyák teológiai koncepcióival ismerkedtek – többek között. Gerzsenyi Sándor test-vér a záró vizsgák napjára az alábbi versben foglalta össze a közös hallgatói élményeket.)

Egy házatya élményei

Ez a kicsiny sereg nagy vizsgára készül.Nincsen keresztyénség egyházatyák nélkül.Szikrázik az agyam, szellemem eleven. De távol vagy tôlem, Római Kelemen!Bódultan bámulok, bár nem vagyok “piás”.Szmirnából integet a tudós Papias.Ég felé törekszem, használva a “létrát”.Olyan bölcsnek látszom, akár a dokéták.Ó, ti harcos társak! Oti tán kiátkoz.Vagy elérek mégis vágyott diplomámhoz?Talán csak sikerül emlékezni rája:Montanus ókori lelkes prófétára!Buzgón töröm fejem, hol volt az a zsinat, Melyen Ireneus minden kérdést vitat?Szükségem lenne most egy kevéske észre,Mert nem emlékezem Arisztoteleszre.Kutatjuk titkát a szentháromság-tannak,De e szent személyek ôs-homályban vannak.Ki volt az a nagy bölcs? Jó Justinus mártír?Ô errôl ezt mondja. A másik meg mást ír.Szomorú sorsomat már elôre látom.Mért nem jut eszembe, mit is mondott Platon?Idegfeszültséget nagy vizsgadrukk fokoz.Nyugodj meg, én lelkem. Majd segít a Logosz!

G. S.(OTI Bunaceu a professzorunk volt)

Képrejtvény Jó Pásztor Arcképcsarnok

A nemzetközi és a magyar baptista egyház-történet néhány kiemelkedô személyiségétmutatjuk be a Jó Pásztor Arcképcsarnoksorozatban a teljesség igénye nélkül.

Feladat:Megnevezni a képen látható személyt.Közölni születésének és halálának évét.Rövid életrajzot írni a képen látható sze-mélyrôl (kb. egy A/4-es oldal).A feladatot legjobban (és leggyorsabban)megoldó elsô három pályázó jutalomban részül.Beküldési határidô: 2007. június 30.A közölt grafika Gulyás Boglárka alkotása 1996-ból.

Elôzô képrejtvényünk megfejtése:A közölt képen Udvarnoki András (1865–1945), baptista lelkipásztor volt látható, amagyar Baptista Teológiai Szeminárium alapító igazgatója (ezt a tisztét 30 évig töltöttebe) és tanára volt szinte élete végig. Az 1905-ös elismerés egyik zászlóvivôje, a kis-kôrösi és hajdúböszörményi szeretetházak, illetve a budapesti és ôrszentmiklósi árva-ház életre hívója, a magyar baptisták elnöke. Földi porsátora a péceli baptista temetô-ben nyugszik. A képrejtvényre 7-en küldtek be pályázatot: Petrik Ádámné (Ôrbottyán), Koncz Zoltán(Budapest), Káldi Istvánné (Beregszász), Gyaraki Mihályné (Békés), Kalmár Gyula(Békés), Nuszbaum Ferencné (Gödöllô), Tóthné Szûcs Csilla (Békés).Elsô díjban részesült: Petrik Ádámné (Ôrbottyán), második helyezett: Koncz Zoltán(Budapest), harmadik helyezett: Káldi Istvánné (Beregszász) testvérek.Gratulálunk! Jutalmukat postán küldtük el.

Könyv- és CD-ajánlóA Jó Pásztor Alapítvány továbbra is akciós áron kínálja kiadványait, + postaköltség.

Újszászi Benyó Illés: Repedezett nádÁra: 290 Ft, akciós ár: 250 Ft

Dr. Almási Mihály: Kegyelem mindenÁra 4400 Ft, akciós ár: 2900 Ft

A hegyi kunyhóÁra: 590 Ft, akciós ár: 490 Ft

Dr. Almási Mihály: A nagy kalandÁra: 1190 Ft, akciós ár: 900 FtGerzsenyi Sándor: A századikÁra: 1890 Ft, akciós ár: 1490 Ft

“Jó Pásztor, Jézus…” CDÁra: 2300 Ft, akciós ár: 1900 FtEmlékezz vissza az útra! CD

Ára: 2300 Ft, akciós ár: 1900 Ft

A könyvek megrendelhetôk: Jó Pásztor Evangéliumi Könyvterjesztô Szolgálat1751 Budapest, Pf. 279. E-mail: jopasztor@baptist.hu, Tel.: 06-20/886-0712

12

2007. MÁJUS–JÚNIUS

NEM LEHET MÁS,MINT JÉZUS

Egy Boaz Glad (megváltoztatott név)nevû Észak-Afrikában mûködô misz-szionárius, akivel az Egyesült Államok-ban ismerkedtem meg, küldte a követ-kezô történetet, amelyet akkor hallott,amikor a közelmúltban Egyiptombanjárt.

Egy mohamedán férfi megölte a fe-leségét és vele együtt eltemette a cse-csemôjüket és 8 éves kislányukat. Azapa a lányokat élve temette el. A rend-ôrségen azt jelentette, hogy a gyereke-ket a nagybátyjuk ölte meg. 15 nappalkésôbb egy közeli rokon halt meg,akit ugyanoda temettek volna. Ami-kor kibontották a sírt, a két kislánytélve találták meg! Az esemény miatt azország népe fel van háborodva, ezértaz apát ki fogják végezni.

Az idôsebbik lányt megkérdezték,hogy hogyan maradt életben. “Egyférfi, aki fényes, fehér ruhát viselt és akezein sebek voltak, mindennap eljöttminket táplálni. Az anyukámat feléb-resztette, hogy a húgomat meg tudjaszoptatni” – mondta. A kislány az ese-ményt az egyiptomi TV-n mondta el.Az interjút készítô lefátyolozott mo-hamedán nô a TV-n a következô nyil-vános kijelentést tette: “Ez a személynem lehetett más, mint Jézus, mertsenki más nem képes ehhez hasonlódolgot tenni.”

A mohamedánok hiszik, hogy Jé-zus képes ilyen csodát tenni. A sebekbizonyítják, hogy valóban keresztrelett feszítve és a történet igazolja, hogyÔ él! Egyben világos, hogy 8 éves kis-lány nem tudna ilyen történetet kita-lálni. Nincs más magyarázat, csak az,hogy a gyerekek csoda által maradtakéletben. A mohamedán vallási veze-tôknek nehéz lesz a történetet meg-magyarázni, és a nemrég bemutatott“Passió” film népszerûsége sem segít ahelyzeten.

Jézus Krisztus továbbra is a feje te-tejére állítja a világot!

Közreadja Steiner József(Evangéliumi Hírnök,

2007. április)

13

2007. MÁJUS–JÚNIUS

Már elôre izgultam a másnapi feladattól.24 árvaházi kislányt kellett átvennem a ne-velôktôl és a Déli Pályaudvartól Fonyód-ligetig kísérni ôket. Én is éppen oda utaz-tam nyelvtanítás céljából, de az én csopor-tomat nem kellett kísérni, hát adva volt ahelyzet. Egy kísérô nélküli csoport és egycsoport nélküli tanító. Így lettünk egy pár.

A SZOT-táborban legalább 60 gyermekkapott helyet és ellátást, és odaszerveztékazt a nyelvtanító, nyelvmûvelô tanfolyamotis, amit az Anyanyelvi Konferencia Védnök-sége hozott létre. A külföldön élô magyarokhozhatták, küldhették nyaralni gyermekei-ket Fonyódligetre, és mellesleg napi háromórában tanultak magyarul. Ezzel gyarapo-dott a magyartudásuk és megszerették anapfényes Balatont is.

A tanításra felkészültünk, évrôl évre ké-szítettünk segédeszközt, nyelvtanító prog-ramot. Gondoltunk a kezdôkre, az alig-beszélôkre és az anyanyelvi szinten tudók-ra. (Ilyen alig volt.) Ekkor születtek a„Játsszunk magyarul!”, a „Tanuljunk ma-gyarul!” és az „Olvassunk magyarul!” so-rozatok. Minden tanítási „órának” az volt alényege, hogy élvezetes módszerekkel szó-rakoztatva tanítsunk egy keveset. Sokat se-gített a kirándulás, a Balaton környéke, éstermészetesen a Balaton.

Sokat dolgoztunk ezen a feladaton, deelmondhattuk, a jó Isten segítségét élvez-tük, mind az ötletek kitalálásában, mind amegvalósításban. Sikeres lett a nyelvtanu-lás!

Ezért utaztam aznap Fonyódligetre. Televolt a táskám mindenféle segédeszközzel,jegyzettel, tanítási anyaggal. Erre készül-tem, de a 24 kislány másfelé terelte a fi-gyelmemet. Eszembe jutott, hogy egy új-ságcikk arról tudósított, hogy az XY leány-nevelô intézetbôl hogyan szöktek meg akislányok. Persze ez ugrott be. Féltem,hogy leugranak a vonatról, vagy valamelyikállomáson leszállnak és megszöknek. Ko-rán kimentem a Déli Pályaudvarra és vár-

tam ôket. Két nevelô kísérte ki a viharvertcsapatot. A névsorolvasásnál némi mo-sollyal próbáltam a bizalmukba férkôzni.Elég vad bokrétát alkottak mind a viseletük,mind a kinézetük szerint, de ezt természe-tesnek találtam. A tekintetükbôl sugarak lö-velltek felém. Azt hiszem, elbántak volnavelem, ha nem viselkedem „rendesen”.

Aztán szemügyre vettem a poggyászu-kat. Ez már szörnyû volt. Igazi kihívás, bármég nem tudtam valójában mekkora gon-dot fog jelenteni késôbb. Lomtalanításkorkitett poros, óriás, nehéz bôröndök kerül-tek elém és közértes papírdobozok spárgá-val átkötve. Szegénykéim, honnan is lettvolna nekik más, ki vett volna könnyû, csi-nos, praktikus útitáskát nekik?

Aztán felszálltunk a SZOT-vonatra, amiegy árnyékszerelvény volt, mindig azon asínen állt vagy ment, amelyikrôl elfutott azigazi vonat. Így nagyon nehezen jutottunkelôre. A gyerekek víz nélkül utaztak órákonát. Sokkal tovább tartott az út, mint a sze-mélyvonat menetideje, de ez ingyen vonatvolt.

Törtem a fejem, mivel lehetne eltölteni5–6 órát a vonaton, ismeretlen gyerekek-kel. A legszívesebben beszélgettem volnavelük, de ez is gondot jelentett. Mirôl?Családról, nem lehet; tanulásról, nem ta-nácsos; fiúkról nem mertem. Akkoreszembe jutott: beszélgetek velük a jövô-rôl. Érdekelt, mit terveznek, hogyan kép-zelik a kinti életet, a munkát, a családot.

Szívesen beszélgettek velem. A szókin-csük szegényes volt, de abban a korlátok-kal körülzárt élettérben is vidám jövôt ter-veztek. Gazdagságot, jómódot, családot,gyereket szerettek volna maguknak, megfényes csatos övet, karkötôt, és bogyóshajpántot. Érezhetô volt a terveiken a légbôlkapott ötlet és a talajtalan álmodozás.

De benne voltam a játékban, még örül-tem is neki.

Aztán nekik adtam azokat a képes újsá-gokat, amiket nyelvi gyakorláshoz hoztam

magammal. A képek alapján beszéltettemôket. Mennyi hiány, mennyi fehér folt anyelvhasználatukban, az ismereteikben, akultúrájukban. (Vajon mi lett velük?)

Egyszercsak megéheztek és elôvették azúticsomagot. Barna zacskóban kaptak sze-letelt kenyeret és egy májkonzervet.

Azt hittem, megszakad a szívem, nemvolt nálam konzervnyitó. Mentem végig avagonokon, senkinek se volt. Megpróbál-tam a mozdonyvezetônél (akkor még szén-nel fûtötték a kazánt) és neki volt konzerv-nyitója. Sorra nyitogattam a zötyögô vona-ton a májkrémes dobozokat. Szörnyû érzésvolt látni, hogyan kaparják ki azt a beleszá-radt, összeaszalódott májkrémet a kenyérhéjával, vagy a kezükkel.

Lassan elérkezett az az idô, amit megje-löltek érkezés idôpontjaként és én nyugta-lanul néztem az ismeretlen állomásokat.Végül a konzervnyitó közvetítésével isme-rôs mozdonyvezetôt kérdeztem meg, ami-kor egy helyen megállt a vonat és kinézett afônök.

– Hol vagyunk? – kérdem tôle.– Fonyódligeten, lelkem! – mondja és

nekem hirtelen nagyon magasra szállt avérnyomásom.

– Nem tréfál? Nekünk Fonyódligetenkell leszállnunk! – nyögtem ki reszketve.

– Ha nekem nem hiszi el, a mozdony-vezetônek, akkor nem tudom, kinek hinnéel – mondta fölényesen és megígérte, meg-várja amíg leszállunk.

Szanaszét voltak a ládák, a bôröndök, abelevaló holmi, a spárga, az ócska szíjakminden. Kapkodtunk, toltuk, húztuk a pogy-gyászt és keservesen leadogattuk. Ettôl fél-tem jó elôre! Aztán intettem a mozdony-vezetônek, hogy lenn vagyunk. Akkor a vo-nat pöfékelve elindult.

A 24 kislány a szoknyám körül és egyóriás barikád körülöttünk bôröndbôl. Ke-restem a SZOT-tábor teherkocsiját, amivela csomagot elszállítják, de nem volt sehol.Se a kocsi, se a SZOT-tábor.

Korábban szálltunk le.Majdnem sírva fakadtam.Némi töprengés után csak azt a megol-

dást tudtam kipréselni magamból, hogybusszal fogjuk megtenni az utat a táborig.Több megoldás is kínálkozott, de a gyere-keket nem engedhettem el egyedül, és nemhagyhattam magukra.

A buszmegállóhoz szinte vontattuk abôröndöket. Húztuk, toltuk, kettô-háromfogta, vitte aztán letette a megállóban. Ígyküszködtünk minden csomaggal. A papír-doboz még szét is szakadt.

SzolgálatEz a történet megér egy misét

14

2007. MÁJUS–JÚNIUS

1. Kitôl kapta Mózes a nevét?a. A fáraó nevezte el Mózesnekb. Apja adta neki ezt a nevet

születésekorc. A bábaasszonyoktóld. A fáraó lányától

2. Hol bujdosott Mózes, miutánmegölt egy egyiptomi férfit?a. Moáb földjénb. Midján földjénc. Az edómiták közöttd. Kánaán földjén

3. Amikor Isten az izráeliek kiszaba-dítására küldte Mózest, hányszorpróbált meg valamilyen indokkalkibújni ez alól a feladat alól?a. Egyszer sem,

azonnal igent mondottb. 2-szer volt kifogásac. 3-szor volt kifogásad. 5-ször volt kifogása

4. Mi NEM volt a tíz csapás része?a. Békák lepték el Egyiptomotb. Sáskajárás c. Aszályd. Szúnyogok

5. Kinek a holttestét vitték magukkalaz izráeliek, amikor útrakeltekEgyiptomból?a. Józsefétb. Jákóbétc. Az elsôszülöttekétd. Ábrahámét

6. Miért törte össze Mózesa kôtáblákat?a. Nagyon nehezek voltak és elej-

tette ôket a hegyrôl lefelé jövetb. Haragra gerjedt, mert a nép

fürjeket és mannát kívántc. Haragra gerjedt, mert a nép

az aranyborjút imádtad. Hogy mind a 12 törzs kaphasson

egy darabkát belôle

7. Mi történt a lázadó Kórah,Dátám és Abiram családjával?a. Elnyelte ôket a földb. Egy villámcsapás elégette ôketc. Leprásak lettekd. Kivégezték ôket

8. Melyik két ember tartotta Mózes kezét az amálekiták elleniharc alatt?a. Józsué és Kálébb. Áron és Húrc. Józsué és Árond. Hofni és Fineás

9. Miért nem léphetett be Mózesaz Ígéret Földjére?a. Mert összetörte a kôtáblákatb. Mert rézkígyót készíttetettc. Mert az Úr rá is megharagudott

a méribai zúgolódások miattd. Mert aranyborjút készíttetett

10. Hol halt meg Mózes?a. A Sinai hegyenb. A Hór hegyénc. Nébó hegyénd. A Hóreben

Az elôzô feladvány helyes megfejtése:1/c Góferfa (1Móz 6:14), 2/b Fügefa (Mt 21:19),3/a Szôlô (4Móz 13:23), 4/d Mandula (4Móz 17:23), 5/d Nincs megnevezve (1Móz3:1-13), 6/a Tölgyfa (2Sám 18:9), 7/b Mustármag (Mt 17:20), 8/c Préselt füge (2Kir20:7), 9/d Olajfalevél (1Móz 8:11), 10/c Kivágják (Mt 3:10).

A megfejtést beküldte: Piros Elemérné (Budapest), Mókus Józsefné (Nagydorog),Fonyódi Eszter (Budapest), Groska József (Nyíregyháza), Zabó Gézáné (Orgovány),Lami Rebeka (Tuzsér), Nagyapáti Eszter, Péter és Anna (Baja), és további 89-en, akika keresztrejtvénnyel együtt küldték be megfejtésüket. Lásd a keresztrejtvényt megfe-jtôk névsorában a csillaggal jelölt neveket.Gratulálunk! Jutalmukat postán küldtük el.

KVÍZ KÉRDÉSEKTÍZ KÉRDÉS MÓZES ÉLETÉRÔLA megfejtés mellett az igehely megjelölését is kérjük, ahol a helyes válasz megtalál-ható. A kérdéseket összeállította: Dr. Sajben KláraBeküldési határidô: 2007. június 30.

A nap forrón sütött ránk, mi pedig izzad-tunk rendesen. Aztán végre ott voltunkmindnyájan. Én egész idô alatt annyi imátmondtam el, mint máskor egy héten. Na-gyon izgultam.

Egyszer csak lefékezett egy Trabant amegállóban és kiszállt egy kedves, barátsá-gos fiatalember.

– Miben segíthetek, asszonyom? – kér-dezte. Azt hittem, nem jól hallok. Alig tud-tam elmondani, hogy jártunk a csoportom-mal. Akkor megnyugtatott.

– Néhány fordulóval elviszem a gyere-keket a táborba, utána a csomagokat szállí-tom el, végül ön is beülhet az autóba. Jólesz így? – kérdezte.

Persze, persze jó volt. A legjobb, amitörténhetett velünk.

Hamarosan elfogytak a lányok, aztánszétszedte az ülésteret és gyömöszölte abôröndöket befelé. Kétszer-háromszor for-dult, elfogytak azok is. Akkor beültemmellé.

Próbáltam valami köszönésfélét mon-dani – de csak egy szívbôl jövô sóhajtásttudtam kinyögni.

– Magát az Isten küldte! – mondtam.– Tudom. Én vagyok a helyi pap – felel-

te vidáman. Most újabb ámulás, csodálkozás követ-

kezett. Csoda volt a szó igazi értelmében.Útközben megmutatta a templomát ésmegmondta mikor tart misét. Aztán meleg„baráti” kézfogás után elment.

A táborban híre ment a dolognak, apap segítsége hangosabb prédikáció volt,mint amit a misén mondhat! A táborveze-tôség is csodálta az esetet, és amikor en-gedélyt kértem, hogy elvigyem a gyereke-ket ehhez a segítôkész paphoz misére, el-engedtek.

Azon a nyáron minden este 6-kor150–200 gyerekkel vonultunk Fonyódlige-ten a templom elé, ahová kékre festett lócá-kat tett ez a fiatalember, a fákra szerelte ahangosítót, mert várta a nyaralókat isten-tiszteletre. Hitte, hogy nem lesz egyedül.

Nagy bizonyság volt ez akkor imáról,imameghallgatásról és a segítôkész pap jó-tettérôl.

Az árvaházi kislányok ott hallottak elô-ször Istenrôl, szép találkozás volt Vele. Ôkis jöttek két hétig minden este. Valami fe-lejthetetlent vittünk haza a nyaralás után.

Bennem azóta is elevenen él az ese-mény.

Hálásan köszönöm Istennek! Dicsértes-sék a Jézus Krisztus!

Frittmann Lászlóné

15

2007. MÁJUS–JÚNIUS

Már nagyon vártam a lapot, mert arraserkent, hogy az Igével foglalkozzam, ésnagyon sok igehely megnyílik számomra.További áldott munkálkodást kívánok!(Pné, Miskolc)

*Én is azt kívánom, amit Vné Pécelrôl aszerkesztôségnek, is külön a rejtvény ké-szítôjének, mert így többet lapozzuk a Bib-liát. (SzJ, Sajóecseg)

*A bibliai ismereteim nagyon sokban nö-vekedtek. Köszönöm a testvérek munká-ját. (LJné, Budapest)

*Nagy örömmel és kedvvel fogok hozzá arejtvényekhez, de nem a jutalomért te-szem, hanem az ismeretek felfrissítéséértés bôvítéséért és a hasznos idôtöltésért.Arra szeretném kérni a testvéreket, neküldjenek jutalmat, az bôven elég, hogyilyen szép számban vagyunk megfejtôk.(Iné, Pécel)

*…Most már az ünnepek utáni hétközna-pok következnek. További szolgálataitok-hoz – amelyek lelkipásztori, írói, szerkesz-tôi, lelkigondozói, azaz pásztorló szolgála-tok sokasága – új erôt, áldást, békességet,kegyelmet kívánunk az Úr Jézustól. Hálá-sak vagyunk értetek az Úrnak, aki elhívottés megtartott a szolgálatban. Köszönjük,hogy az örömhír továbbadásának ilyensokféle módja van, amelyek minket köze-lebb hoznak Istenhez.

Köszönjük az újságot… Számomranagy meglepetés volt az a gyönyörûajándék, amit a képrejtvényre beküldöttpályázatomért kaptam. … Még azon éj-jel boldogan kiolvastam két könyvet…Köszönöm a szeretet minden jelét,amellyel megajándékoztatok, testvé-reim, az Úr Jézus áldjon meg bennete-ket. (Gné, Budapest)

Sáfri János péceli olvasónk vers formájá-ban osztotta meg velünk húsvéti gondo-latait:

“Elvégeztetett”

A nap elhomályosodottS a golgotai déllelLeszálló homállyal,Összetört reménnyel,Sötétségbe burkolózvaFalhoz-földhöz lapulva:Tért vesztett a Sátán,És menekült a BÛN.

A Teremtô alkottaAnyaföld beleremegett,S vetette ki a Szenteket.

Nem fogadhatja Magába azt, KI ÉGI!“Elvégeztetett.”

Olvasóink írják

Érezzétek és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzámenekül.

(Zsoltár 34:8)

84. Zsoltár(részlet)

Mily kedvesek a te hajlékaid,ó Seregek Ura!Sóvárog, sôt eleped a lelkemaz ÚR udvarai után.Testem és lelkem ujjongva kiáltaz élô Istenhez.Még a veréb is talál házat,és a fecske is fészket,ahova fiókáit helyezioltáraidnál, Seregek Ura,királyom és Istenem!

Boldogok, akik házadban laknak,szüntelenül dicsérhetnek téged!

Boldog az az ember,akinek te vagy ereje,aki a te utaidra gondol.

16

2007. MÁJUS–JÚNIUS

KERESZTREJTVÉNYA rejtvény egy bibliai ígéretet tartalmaz. Abibliai nevek és az igevers az új fordítás sze-rinti írásmóddal kerültek a rejtvénybe. Meg-fejtendô az igevers és az igehely.

Vízszintes: 1. A megfejtendô igevers elsô ré-sze 14. Itt nyert vizet Mózes a sziklából 15. Eb-ben a városban búcsúzott el Pál az efézusi vé-nektôl 16. ÜC 18. Lámek atyja 20. A vas vegy-jele 21. Dúr jellegû ógörög hangsor 22. Szag-lószerv 23. Jó Pásztor! 24. Isten általános ne-ve a sémita nyelvekben 26. Osztrák, luxembur-gi és kubai autójel 28. Gyep 30. Ábel egynemûbetûi 31. „Ez a” díszes farkú madár 33. Helyiszámítógépes hálózat – ford. 34. Halála azokoskodás 36. Issakár legidôsebb fia – utolsóbetûn hiányzó ékezet 37. Világítóeszköz 39.Ebben a könyvben van feljegyezve az újjászü-letettek neve 40. Becézett nôi név 41. Júda ki-rálya a babiloni fogságba hurcoltatáskor 43.Felmenôje 44. Kicsinyítôképzô 45. Somogymegyei település 46. Ismerete van valamirôl48. Lengyel pénznem rövidítése 49. Elifáz ha-zája 51. Fôpap Haggeus próféta idejében 53.ZKAV 55. Silói pap, akinek fiai meghaltak 57.Ellenértékek 59. A megfejtendô igevers má-sodik része 64. Mesés páratlan betûi 65. Nemérdekli 66. Gally 67. A bélpoklosok száma 69.Saul, majd Dávid hadvezére – névelôvel 72. Ittállt meg Noé bárkája

Függôleges: 1. „ ... Úrban, ismét mondom...” 2.Perecdarab! 3. Kétharmad rôf! 4. ... Ir Szen, ko-reai vezetô 5. Esdeklés része! 6. Nôi név 7.Ausztráliai futómadár 8. Régies mutatószó –ékezetfölösleggel a harmadik betûn 9. Nem en-ged 10. Majdnem eladta! 11. Tiszta állatokbólfajtánként ennyi került a bárkába – ford. 12. Au-tófajta 13. Az édenkerti folyók egyike 17. Mózesfelesége 19. ... tornáca, oszlopcsarnok a Jeru-zsálemi templom keleti oldalán 24. Minden em-ber ôsanyja 25. Lantán vegyjele 26. Óriás terme-tükrôl ismert fiak 27. Klór, foszfor, nitrogén 28.Az izráelitáknak tilos volt ezt ültetni az Istennekszentelt oltár mellé 29. Verte – régiesen 32. H-val az elején: köszönet 35. Szóösszetételekben:kezdeti 37. Ádám egyik fia – ford. 38. Bejárat 41.Dzsem – eredeti írással 42. ÁUS 45. Szórakozta-tó elektronikai cikk 47. Kettôs 49. Szennyezôdés– ford. 50. Ami alapján azonosíthatók vagyunk51. ...-jang – ismert kínai jelkép 52. Isten ennekis ura 54. Aratóeszköz 56. Ábrahám unkoaöccse58. Erkölcstan – ford. 60. Festett fametszet 61.Átnézi a közepét! 62. Ábrahám apja 63. Amálekikirály (I.Sám 15.) – második magánhangzónékezet hiány 64. A megfejtendô igevers harma-dik része 68. A buddhizmus egyik ága 70. Bór,hidrogén 71. Rövidhullám – röv. 72. Rómaipénz, amibôl négy tesz ki egy sestertiust 73. Er-refele!

Beküldendô: az igevers és az igehelyBeküldési határidô: 2007. június 30.A rejtvényt készítette: dr. Sajben Klára

Az elôzô rejtvény helyes megfejtése: Ô bûnhôdött, hogy ne-künk békességünk legyen, az Ô sebei árán (Ézsaiás 53/b )

Helyes megfejtést küldtek be: Zsigovics Gézáné (Bp)*, GulyásErnôné (Bp), Kovács Imréné (Ráckeresztúr)*, Polányi István(Bp)*, Surányi Pál Istvánné (Dunaharaszti)*, Tóka Melitta (Szé-kesfehérvár)*, Makra család (Bp)*, Gyaraki Mihályné (Békés)*,Lomjánszki Jánosné (Ôrbottyán)*, Pásztor Józsefné (Miskolc)*,Farkas János (Kiskôrös)*, Lôrik Jánosné (Bp)*, Koncz Zoltán(Bp)*, Mayer Imre (Dunaújváros)*, Kovács Bálint (Újkígyós)*,Radványi József (Sajóecseg)*, Tóth Imréné (Ôrbottyán)*, Gyur-ján Istvánné (Kiskôrös)*, Kalmár Gyula (Békés)*, Ilyésné Kato-na Ibolya (Pécel)*, Kiss Antal (Gyula)*, Péter Gáborné (Bp), Kö-römi Károlyné (Monor), Szûk Tibor (Miskolc), Dan Imre (Kom-ló)*, Dan János (Békés)*, Rusznyák Renáta (Békés)*, SóvágóAntal (Hajdúböszörmény)*, Schmal Henrikné (Balatonszemes)*,Barna Rezsôné (Pécel)*, Dobner Béláné (Bp)*, Petrik Ádámné(Ôrbottyán)*, Kiss Pálné (Bp)*, Schumann-né V. Ágnes (Mo-nor)*, Mihály Sándor (Szada)*, Krizsanyik Józsefné (Nógrádme-gyer)*, Nuszbaum Ferencné (Gödöllô)*, Szabó László (Újkí-gyós)*, Dr. Maczkó Márton (Miskolc), Rózsa Tiborné (Kiskô-rös)*, Benô Lászlóné (Bp)*, Galambos Gábor (Gödöllô)*, Szá-deczki Józsefné (Veresegyház)*, Kerekes Béláné (Mágocs)*,Czap Elekné, Tóth Lajosné, Jámbor Ferencné (Debrecen)*, Be-neiné Szabó Márta (Hajdúsámson), Bócsa Sára (Dunaújváros)*,Vitális Istvánné (Ilk), Hováth Béláné (Szada)*, Varga Nándorné(Rácalmás)*, Martonné Szlepák Margit (Tahi)*, Ábrahám Antal-né (Alsógöd)*, Andrásik Andrásné (Felsôpetény)*, Andrásik Do-minika (Göd)*, Hodozsó Jánosné (Méhkerék)*, Györki Árpádné(Szada)*, Forrás Ferenc (Bp), Kalmár Lídia (Kiskôrös)*, GrószGyörgyné (Kétegyháza)*, Barta Gyuláné (Mezôkövesd)*, Hor-váth János (Fadd)*, Czomba MIklósné (Tuzsér)*, Spangenber-ger Rudolf (Komló)*, Gyaraki Lászlóné (Békés)*, Bozsóky Fe-rencné (Székesfehérvár)*, Tóth Istvánné (Dunakeszi)*, Vezse-nyiné Ács Magdolna (Pécel)*, Molnár Dávidné (Pécel)*, SándorMária (Bp)*, Landech Imréné (Komló)*, Petrik Ádámné (Ôr-bottyán)*, Merkl Ottóné (Bp), Pálfi Józsefné (Szalkszentmárton),Török János (Tabdi), Vajda Jánosné (Orgovány), Tassi Lázlóné(Dömsöd), Juhász János (Kiskunhalas)*, Laskovicsné PintérEtelka (Pécel)* Dan Gyuláné (Bodrog)*, Szolga Benjámin (Al-berttelep), Kovács Sándorné (Miske)*, Bukács Józsefné (Orosz-lány), Nagy Mihályné (Baja), Sáfri János (Pécel)*, Fekete Albert(Dévaványa)*, Káldi Istvánné (Beregszász)*, Pálmai Zoltánné(Szokolya)*, Bolemányi Jánosné (Kiskôrös)*, Lisztes András(Albertirsa)*, Serestyén Gyula (Debrecen), Csercsa Sándor (Ci-gánd), Gyügyei László (Fót), Tóthné Szûcs Csilla (Békés)* Polá-nyi Károlyné (Bp)*, Láng Lajosné (Eger)*, Csercsa Péter (Deb-recen), Barát Imréné (Nyíregyháza)*, Nagy Sándorné (Berejttyó-újfalu)*, Daniné Alvári Aranka (Pécs)*, Rück Henrikné (Komló)*,Szabó Lászlóné Csoma Éva (Bp)*, Török Sándor (Debrecen)*,Gáncse Mihályné (Kétegyháza), Révész Béláné (Tuzsér), NagyVilmosné (Komárom), Deszk Mihályné (Acsa), Bató Pál (Duna-haraszti )*, Csörsz Mihályné (Bükkzsérc), Ádám Lászlóné (Sajó-szentpéter), Bácsi Lajosné (Karcag)*, Borbíró Józsefné (Török-szentmiklós)*, Ficsorné Tóth Mária (Orgovány)*, Marton András(Bp), Tóth Antalné (Hajdúböszörmény)*, Hajnal Józsefné (Haj-dúböszörmény)*, Lukács Péterné (Tét), Kustán Jánosné (Duna-újváros)*, Neuheiser Jánosné (Borjád)*A csillaggal megjelölt testvérek nemcsak a keresztrejtvénymegfejtést küldték be, hanem a kvíz kérdésekre is válaszoltak. Gratulálunk! Jutalmukat postán küldtük el.

Kiadja:JÓ PÁSZTOR KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY

PMB 12. PK 60.255/2002/4.Számlaszám: 11742252-20061533 OTP Bank Rt.

Adószám: 18696619-1-13Tel.: 06-20/886-0845, fax: 06-1/283-1413Levelezési cím: 1751 Budapest, Pf. 279

E-mail: jopasztor@baptist.huInternet: www.jopasztor.baptist.hu

Felelôs szerkesztô és kiadó: dr. Almási MihályIrodalmi szerkesztô: Gerzsenyi Sándor

Zenei szerkesztô: Tóka Szabolcs

Tördelés: rePROCOLOR Kft.Nyomás: Mátyus Bt.HU ISSN 1786-268X

A jelenlegi és az elôzô két szám címoldalána grafikák Simon András munkái.