A finn nyelv rendszere és kutatása 2: 2013. tavasz
description
Transcript of A finn nyelv rendszere és kutatása 2: 2013. tavasz
A finn nyelv rendszere és kutatása 2:2013. tavasz
A finn nyelv helye a világban: öröklött, szerzett/elvesztett és tipológiai tulajdonságok
Öröklött tulajdonságok
Miből állhat egy nyelv ősi öröksége? Morfémákból és szerkezetekből.
Morfémákon belül: alapszókból (szabad morfémák) ősi toldalékokból, azaz ún. primér szóelemekből
(kötött morfémák)
(NB. A szótő is kötött morféma, de nem primér szóelem.)
Öröklött tulajdonságok: alapszók
Alapszók: névmások: mi − me, ti − te, ki − ke-, ku- stb. számnevek: három − kolme, négy − neljä stb. határozószók: alul − alla, elöl − edessä stb. rokonságnevek: fiú − poika, vő − vävy stb. testrésznevek: fej − pää, kéz − käsi stb. természettel kapcsolatos főnevek: fa − puu, hal −
kala, víz − vesi stb. életmóddal kapcsolatos főnevek: nyíl − nuoli, vaj −
voi stb.
Öröklött tulajdonságok: alapszók
társadalommal kapcsolatos főnevek: név − nimi, had − kunta stb.
elemi igék: ad − antaa, él − elää, hall − kuulla, megy − mennä, fél − pelätä stb.
Az alapszók számát a finnben kb. 300-ra teszik; szövegbeli gyakoriságuk származékaikkal együtt kb. 85%.
Primér szóelemek
Primér szóelemek: képzők: -l − - ele- (ugrál, gyakorol − hypellä,
harjoitella); -m − -mA (álom, födém, öröm − elämä ’élet’, kuolema ’halál’) stb.
jelek: -i- többesjel; -ne- módjel stb. ragok: -On, -An − -nA (névszók esetragozása); 1sg
-m − -n, 2sg -d − -t (igei személyragozás) stb.
Öröklött tulajdonságok: szerkezetek
Szerkezeten értendő: a morfémák hangszerkezete a morfémák alkotta szerkezetek (vagyis a
kötött–kötött, szabad–kötött, szabad–szabad morfémakombinációk és felépítésük)
Az uráli/finnugor alapnyelv szerkezeti sajátosságai
Hangszerkezeti sajátosságok pl.:
affrikáták megléte kemény–lágy mássalhangzó-párok (pl. l–l', s–s') zöngés zárhangok hiánya f hiánya szóeleji mássalhangzó-torlódás hiánya a leggyakoribb szótagszerkezet a CVC(C)V magánhangzó-harmónia
Az uráli/finnugor alapnyelv szerkezeti sajátosságai
Szó- és mondatszintű szerkezeti sajátosságok pl.:
Agglutináció (< lat. agglutinare ’odaragaszt’): sok képző, jel, rag hosszú szóalakok gazdag ragozási paradigmák (l. pl. 14 névszóeset) szintetikus jelleg (= egy szóalak – több morféma)
Az uráli/finnugor alapnyelv szerkezeti sajátosságai
Jobbszél-elv: szuffixálás (szuffigálás) prefixálás helyett alaptag a jobbszélen áll csak a jobbszélen jelölődnek az NP
morfoszintaktikai jegyei, azaz: nincs jelző–jelzett szó kongruencia
SOV szórend (ti. V a mondat "alaptagja")
Az uráli/finnugor alapnyelv szerkezeti sajátosságai
Egyéb: tagadóige nemragozódó tagadószó helyett nyelvtani nem hiánya számnév után egyes szám és (alanyi funkcióban)
nominativus névszói állítmány (kopula hiánya, pl. m. Géza okos) intranzitív birtoklásmondat (”x-nek van y-ja”)
Szerzett/elvesztett tulajdonságok Az öröklött tulajdonságok megváltozásának lehetnek
”belső” és ”külső” okai. Belső okon a nyelv állandó, természetes fejlődése értendő, külsőn pedig a más nyelvekkel való érintkezésnek, azon belül is főleg a huzamos kontaktusoknak, azaz az areális kapcsolatoknak a hatása.
A hangváltozások nagy része az előbbi kategóriába tartozik. Ezeknek köszönhető pl., hogy ami az uráli vagy finnugor alapnyelvben *jäne, *päne, *säne alakban hangzott, az ma a finnben jää, pää, sää, a magyarban pedig jég, fej ~ fő, ég alakú.
A külső hatásra bekövetkezett változásokra a következő diákon látunk példákat.
Szerzett/elvesztett tulajdonságok: a finn nyelv areális kapcsolatai
Az indogermán nyelvekkel való kapcsolataiban a finn, ill. az ősfinn, ill. az ősfinn-lapp főleg átvevő szerepet játszott. A következő nyelvekről van szó: ősbalti (a kontaktus kezdete: i.e. 3. évezred közepe,
vége) ősgermán (a kontaktus kezdete: i.e. 2. évezred
közepe) ősszláv (a kontaktus kezdete: i.sz. 600) svéd (a kontaktus kezdete: i.sz. 800)
Az indoerópai nyelvek családfája, benne az átadó nyelvekkel
indoiráni > perzsa, hindi, urdu, cigány stb. balti-szláv > balti (lett, litván), szláv (orosz,
lengyel, szerb stb.) itáliai > olasz, francia stb. kelta > ír, walesi stb. germán > északi (norvég, dán, svéd stb.),
északi-tengeri (angol), déli (holland, német) egyéb (anatóliai, albán, görög, örmény, tokhár)
Szerzett/elvesztett tulajdonságok: a finn nyelv areális kapcsolatai
A finn a közeli rokon nyelveivel is folyamatos kölcsönkapcsolatban állott, különösen a következőkkel (hogy miért épp ezekkel, az benne rejlik az előző óra anyagában): lapp inkeri vót
E kontaktusokban a finn inkább az átadó fél volt.
Szerzett/elvesztett tulajdonságok a morfémák szintjén: jövevényszók
kb. 130 balti, 500 germán, több száz szláv és több ezer svéd jövevényszó (l. Lehikoinen 1994: 242–251)
balti: hammas ’fog’, meri ’tenger’, silta ’híd’, tytär ’lánya vkinek’
germán: kansa ’nép’, kauppa ’üzlet’, kuningas ’király’, ranta ’part’, rikas ’gazdag’
Jövevényszók
szláv: ikkuna ’ablak’, pappi ’pap’, risti ’kereszt’, tavara ’áru’
svéd: herra ’úr’, kaupunki ’város’, lasi ’üveg’, maanantai ’hétfő’, sakset ’olló’, talli ’istálló’
A XX. század második felében a svéd helyét az angol vette át, noha a finn–angol érintkezés nem nevezhető areálisnak: bändi ’együttes’, liftata ’autóstoppol’, meikki ’smink’, stara ’sztár’
Jövevényszók
Mikor lehet veszteségről beszélni a szókölcsönzésnél, mikor nyereségről?
Az új szavakat vagy egy régi helyett kezdik használni (pl. hammas a finnugor eredetű pii helyett; utóbbi mai jelentése: ’gereblye stb. foga’), vagy egy új, korábban ismeretlen fogalom neveként veszik át (pl. risti, lasi).
Szerzett/elvesztett tulajdonságok a szerkezetek szintjén
Talán kontaktushatással magyarázhatóak a következő hangszerkezeti változások:
affrikáták eltűnése (vö. ősgerm., ősbalti) lágy/kemény párok eltűnése (vö. ősgerm.,
ősbalti)
A d svéd hatásra jelent meg a XVIII-XIX. sz.-i művelt finn köznyelvben, a t gyenge fokú párjaként.
Szerzett/elvesztett tulajdonságok a szerkezetek szintjén
Kontaktushatással magyarázható szó- és mondatszintű szerkezeti változások:
kongruencia megjelenése az NP-ben (vö. balti, germán, szláv)
SVO szórend megjelenése (vö. svéd) kopula megjelenése (vö. balti, germán)
Továbbá: csak többes számban előforduló szók megjelenése
(jauhot ’liszt’, silmät ’szempár’, sakset ’olló’, tanssit ’táncmulatság, bál’; vö. balti)
a partitivus megjelenése grammatikai esetfunkciókban (alanyként, tárgyként, számnév után; vö. balti)
kérdőszavas eldöntendő kérdés használata (vö. balti, szláv)
összetett igealakok megjelenése (vö. germán) birtokos személyragozás visszaszorulása (vö. balti,
germán, szláv) az alany-NP és a birtokos-NP kitételének (majdnem)
kötelezővé válása
Tipológiai tulajdonságok
A szóalakokban a fúziós jelleg megjelenése az agglutinációs mellett: relatíve gyakran jut egy szóelemre több jelentés (pl.
többes genitivusi -ten, indik. pres. 3sg -V) a hangváltozások eredményeképp néha viszonylag
magas a tő- és a toldalékváltozatok száma, pl. nsg vesi, essg vete-nä, insg vede-stä, psg vet-tä, inpl ves-i-stä; gpl mies-ten: mai-den: kaloj-en: pappe-in(kokous)
gyakori a tő és a toldalék fúziója (pl. psg kalaa, indik. pres. 3sg sanoo)
Tipológiai tulajdonságok
Az analitikus jelleg megerősödött a szintetikus rovására: segédszókkal kifejezett grammatikai kategóriák (pl.
igeidő) kötelező alany-NP és birtokos-NP a beszélt
nyelvben birtokos névmás használata birtokos személyrag
helyett a beszélt nyelvben vagyis: egy szóalakra a korábbihoz képest
kevesebb morféma jut, azaz megnő a mondat–szó arány.
Tipológiai tulajdonságok
Számos hangszerkezeti jellegzetesség jobban megőrződött, mint a magyarban. Ezt bizonyítják a következő finn–magyar szópárok: kala–hal, neljä–négy; rakuuna–dragonyos, ranska–francia, ill. az olyan sűrűn hallható ejtések is, mint Pudabest, kulassi, virma.
Alapvetően megőrződött a szavak szintetikus jellege (viszonylag magas az egy szóalakra jutó morfémák száma).
Megőrződött a ragozási rendszerek gazdagsága.