A fény szebbé teszi napjaid!

A hegyen épített város

A hegyen épített város távolról meglátszik.Fénye, hogyha nem is erős, de messzire

világlik.

Lent a völgyben ki eltévedt, ha felnéz, akkor látja,sötét éjben irányt mutat a tévelygő útjára.

Voltam én is lent a völgyben, nehéz volt a léptem,

nem volt ember, hogy bajomból megsegítsen engem.

Lábam roskadt, hátam görnyedt, de nem szánt meg senki,

most már tudom, hogy a völgyben rab szinte mindenki.

Kiáltoztam: hé emberek, segítsetek rajtam!

S nem láttam, hogy mindenkinek nehéz már a batyuja.

Csak az én terhem ily nehéz! - nyögtem, amíg tudtam, -

míg végre egy éjjelen felnéztem, és fényt pillantottam.

Gyenge fény volt, hívogató, reményt keltő sugár,elmémben egy régi emlék képe elébem áll.

Hagytam magam, had segítsen emlékezni arra,hogy Jézusnak énfelém is ki van tárva karja.

Eddig menekültem, más irányba mentem,de pontosan ezért lett ily nehéz a terhem.

Nem bírtam már tovább! Vajon szeret-e még?Hiszen tapasztaltam már a szeretetét.

Mit tegyek most vajon, merre is induljak?Hogyha tovább megyek: éltem egyre

rosszabb.

Ránéztem hát újra, - s ráléptem az útra. -keskeny, rögös, meredek, de felfelé visz

újra,

Sóhajtottam nagyot: - Óh, Istenem segíts meg!Terhem nehéz, bűnöm oly sok, de mégis

remélek. -

Az a kis fény, onnan fentről ,biztatón hívogat,Rá néztem, hogy a lábam ne tévessze célomat.

Az a kis fény akkor nekem, az életnek fénye volt.

Valakinek ablakából pont énreám ragyogott.

Jézus fénye a sötétben ma is hívón világít,most e kis vers által érzed? Szeretettel téged hív.

E költeményt neked szánta: fentről, Tőle küldetett.

Halld meg tehát, nyisd meg szíved, indulj, mentsd meg életed.

Én felértem, Jézus engem is örömmel fogadott.Gyere bátran, még ma jöhetsz, Te is legyél megváltott.

Legyen szép napod!