Csepeli György

A CSOPORTLÉLELEKTAN VÁZLATA

Oktatási segédanyag

Második kiadás

Változatlan utánnyomás

Felelős kiadó a Népművelési Intézet igazgatójaFelelős szerkesztő: Vészi JánosSzerkesztette: Gabnai Katalin

Készült 1979 áprilisában, 3oo példánybana házi nyomdában

Vezető: Fazekas Gábor79.190

Bevezet é s

Az utóbbi évtizedekben, társadalmunk gyakorlataaz élet minden területén fokozta a társadalomtudomá-nyok marxista szellemű, egyenjogúsítására irányulóigényt és sürgette a társadalomtudomány bekapcsolásátaz oktatás, a vezetés, a munkahelyi irányítás, a köz-művelődés, a tömegkommunikáció stb. területén. A szo-ciálpszichológia valamennyi ága kivette a részét eb-ből a folyamatból. Ezen belül különös igények jelent-keztek a csoportokra vonatkozó, tudományosan rendsze-rezett ismeretek és elméletek iránt. Ez jórészt azzalindokolható, hogy az emberi élet egyik legszembetű-nőbb, a hétköznapi élet szinte minden pillanatábankikerülhetetlen realitásáról van szó, és a csoporttermészetére vonatkozó hétköznapi tudás - ha nem isnélkülözi a hasznosítható elemeket - a tudatos gya-korlatban, elsősorban a pedagógusok, népművelők, aközművelődés szakemberei számára, - már nem elégitet-te ki az egyre fokozódó követelményeket.

Tudatában kell persze lennünk, hogy korántsemadhat a modern szociálpszichológia mindenre kiterje-

4

dő recepteket, csoportkezelési technikákat. Eredmé-nyei töredékesek, és sokban magukon hordozzák annaka társadalmi közegnek a bélyegét, melynek kereteiközött kialakultak, Nem jelenti a szaktudományos igé-nyek lebecsülését ha hangsúlyozzuk, hogy a szocialis-ta társadalom feltételei között módosulnak a társada-lomtudományok, így a szociálpszichológia elméleti-módszertani alaptételei is, tehát elvileg másképpenintegrálódnak azok az eredmények, amelyek a polgáriindíttatású szociálpszichológia vívmányai, A kritikaazonban nem jelentett elutasítást, inkább értő és ami társadalmi realitásaink iránt érzékeny - és nemspekulatív - felülvizsgálatot,

Nyilvánvaló, hogy ez a feladat jóval meghalad-ja egy ilyen rövidlélegzetű tanulmány kereteit. Nemárt azonban jelezni, hogy aki a csoportlélektan irántérdeklődik, ingoványos vizekre téved, ahol egyszerrekell tudni kezelni a mindennapi élet legbanálisabb ésaz azok mögött meghúzódó, tudományosan ma még sokbantisztázatlan, de végsősoron történelmi és társadalmiszempontokon nyugvó szerkezeteket,

Tanulmányunkban mellőzni szeretnénk a szociál-pszichológiában kötelezőnek vélt tudományos liturgiátés szóhasználatot, világos és közérthető feldolgozá-sát kívánjuk annak adni, amit a csoportok mai szemmeltudományosnak minősíthető ismereti vázának tartunk.Reméljük, hogy a felhasználásban a szöveg szempontjaibővülnek és termékeny kíváncsiságra ösztönöznek, melyutóbb a szöveg átdolgozásának, bővítésének, a gyakor-

5

lat igényeinek megfelelő kiigazításának is az alapjátképezhetik. Ne megfellebbezhetetlen igazságokat lás-sunk tehát ebben a vázlatban, inkább rendszerezésiszempontokat, támpontokat, melyek érvényét a tapasz-talatnak kell hitelesítenie. Az intuíció nyersanyaghíhán lírai révedezésekbe tévedhet, kell tehát egykiindulási alap, mely természeténél fogva - tudomá-nyos produktumról lévén szó - csak dedukciós szerke-zetű lehet.

A csoport kateg ó ri á j á r ó l

Mióta a termelés és a fogyasztás közösségébenemberek élnek a földön, a csoportok ténye feltehető-en mindig is a legbanálisabb tapasztalatok egyikeközé tartozott. De vajon mi lehetett az oka annak,hogy ez a tapasztalat olyan későn - jószerivel csaka XLX—XX. század kapitalista társadalmaiban - letttudományos vizsgálódás tárgya? A természeti élet ba-nális tapasztalatai Jóval korábban kitermelték tudo-mányos reflexióikat, és ezek eredményeként jött lét-re korszerű természettudományos világképünk, melyGalilei óta szakadatlanul bővül, újabb és újabb lé-legzetelállító eredményeket produkál. A társadalomravonatkozó képünk fejlődése jóval későbbi eredetű, éskorunk ideológiai harcának egyik központi kérdése.Azon senki sem vitatkozik többé, hogy a Föld kering-ea Nap körül vagy megfordítva, de annál hevesebb tu-dományos viták tárgya, hogy a társadalom objektív,törvényeknek van-e alávetve vagy sem, hogy az indi-vidualitás lényegileg önálló, vagy társadalmi termé-szetű, hogy a történelem vak erők játéka vagy tele-ologikus, meghatározott cél felé törő folyamat, hogyaz akarat szabad-e vagy determinált, stb.

A marxista-leninista társadalomelmélet azosztályharc szülötte, s mint ilyen meghatározott ér-tékek és eszmények elkötelezettje. Tételeinek meg-felelően a társadalomtudományok mindig az adott tár-

7

sadalmi harcok és antagonizmusok szorításában létez-nek, és ennek során nemcsak leírnak és megállapítanak.hanem tevékenyen be is avatkoznak az életbe. Eszme-ként behatolva a társadalom tömegeibe anyagi erőkéntműködnek. A maguk szerény módján a szociálpszicholó-giai gondolatok is ezt teszik. Nincsenek tehát tértől,időtől, történelemtől és társadalomtól független szo-ciálpszichológiai igazságok sem.

Ez a helyzet a csoport fogalmával is. Az embericsoport mint tudományos probléma úgy merült fel, hogya kapitalizmus széttörte azokat a korábbi együttélésiformákat, melyek nem tették problematikussá az egyénés a többi egyén viszonyát, nem állították szembe azegyént egy elvontnak tűnő egységgel, a társadalommal.A kapitalizmus az árukkal együtt a piacra dobta azemberi képességeket is, és a munkamegosztás kereténbelül az egyén egyszerre csak szabadnak tudta magát,azaz szabadon választhatta meg, hogy hol, mikor, meny-nyiért és mit ad el önmagából. Ilymódon tett szert amaga egyéni tudatára, mely az eredeti társadalmi kö-zösségek éltető köldökzsinórjától elvágva szükségsze-rűen magányos, "vak dióként dióba zárt" tudattá ala-kult.

Az egyéni izoláció történelmileg létrejött pro-duktum, mely a maga valóságában sosem lehet teljes,hiszen az egyének piaca, az egyének kialakulása és azegyének közötti kapcsolatok és kommunikációk szünte-lenül az egyén eredendő társadalmiságáról bizonykod-nak. De az egyén tudatából tekintve a folyamat vissza-

8

vonhatatlannak tant, Kereste tehát azokat a szálakat,melyek megbillent egységét, csonka azonosságát hely-reállíthatták volna.

A visszaszerveződés /reintegráció/ egyik mód-ja az úgynevezett 't á rsadalmi nagycsoportok' léte. Nemvéletlen, hogy az árutermelés térhódításával együttjelent meg a legátfogóbb, psziohológiailag átélhetőkategória, a nemzet, kiszorítván /történelmi távlat-ban/ a maga fejtetőre állított módján még eredeti kö-zösségi funkciókat ellátó vall á st. A társadalmi nagy-csoportokkal történő azonosulás segítségével végbe-menő reintegráció másik módja az oszt á ly-hovatartozásvállalása. Korunk forradalmi munkásmozgalma arróltanúskodik, hogy az osztálykategória növekvő szerepetjátszik, de ugyanakkor nem elhanyagolható a potenciá-lisan ellenforradalmi társadalmi nagycsoportalakulá-sok léte sem.

Az élet szüntelenül termel újabb és újabb tár-sadalmi nagycsoportokat, melyek nem feltétlenül po-larizálhatók a forradalmiság-ellenforradalmiság ten-gely mentén, de szerepük a mindennapi életben óriási/nemi, nemzedéki, foglalkozási, etnikai, regionálisstb, jellegű társadalmi nagycsoportok/. Bármilyenféle és típusú társadalmi nagycsoportról is legyenszó, a sokféle ismertetőjegy közül empirikus /tudo-mányos-tapasztalati/ szempontból nézve az a legfon-tosabb, hogy a társadalmi nagycsoport tagjait szim-bolikus közösség fűzi csak össze, tagjaik személye-sen átélhető szférája szükségszerűen kisebb mint a

9

társadalmi nagycsoportok egésze.

Kézenfekvő tehát, hogy csoportlélektani váz-latunkban a t á rsas kiscsoport meghatározását, mostegyelőre minden egyébtől eltekintve, tagjaik szemé-lyes szférájából kiindulva próbáljuk elvégezni. A tár-sadalmi kiscsoport összes tagja személyes voltánakteljességében része a csoportnak. Hogy a kiscsoportelkülönült a nagycsoportttól, az nem független az in-dividualitás társadalmi—történelmi okokkal magyaráz-ható /legkorábban az antikvitásban, de igazán modernértelemben véve a reneszánsztól számíthatóan megjele-nő/ kialakulásától. A még az istentől is magára ha-gyott egyén elsődleges támasza azon személyek közvet-len köre, akikkel személyes ismeretségben, érintke-zésben és közlésben /interakcióban és kommunikációban/,szeretve és gyűlölve éli a maga életét. Az embericsoport a társadalmi viszonyokat hordozó és megteste-sítő kölcsönhatások, tevékenység és aktivitásmódok,különböző rendű és rangú kooperatív aktusok térbenés időben szerveződő csomópontja" — írja Pataki Ferenc,léte tehát történelmi-társadalmi alapokon nyugszik,de ezzel egyidejűleg ha már létrejött, és sz ü ks é gsze-r ű volt hogy létrejöjjön, sajátos önállóságra tettszert, melynek strukturális és dinamikus jegyei vizs-gálhatók és leírhatók. E vizsgálatok és leírások ösz-szessége a csoportlélektan.

A csoportl é lektan kialakul á s á r ó l

A csoportokra vonatkozó hétköznapi tudás tu-dományos tudássá szerveződésének folyamata a kapita-lizmus későbbi korának terméke, amikor az egyénekpiaoa külterjes /extenzív/ módon tovább már nem voltbővithető. A mezőgazdaságból elfogyott az ember, azipar ugyanakkor mohón sóvárgott kihasználható munka-erő után.

Az Egyesült Államok került először szembe az-zal a problémával, hogy az extenzív tartalékok végsőkihasználása után milyen módszerrel oldhatná meg ter-melőerői bővítését, miként lábolhat ki a fenyegetőés később be is következő hatalmas méretű gazdaságiválságból. A megoldást mind a termelés, mind a fo-gyasztás területén az intenzív szakaszra való átté-rés révén találták meg. Az emberi csoportok azértléptek elő tudományos problémává, mert az ipari ter-melőerők intenzív fejlődési szakasza által felvetetttermelési és fogyasztási kérdések ezt megkövetelték.

A csoportlélektan történetét szűkebb kereszt-metszetben tekintve három fontosabb összetevőről szól-hatunk, melyek eredményeként a 30-as é vek végére márlényegében egységes csoportlélektani törzsanyagrólbeszélhetünk.

Az első jelentős kezdeményezés egy ü zeml é lektanivizsgálatsorozathoz kapcsolódik, mely eredetileg az

11

egyedi munk á s és a munkaszitu á ci ó egyes fizikai sa-játosságai között kereste az összefüggést. Ebben amegközelítésben a termelékenység problémája mint fá-radásprobléma merült fel, s az volt a kérdés, hogymelyek a munkavégzés ideális fizikai feltételei. Avállalatnál, ahol a vizsgálatokat végezték, finom,jó látást igénylő szerelési munkák voltak többségben.Miután kiválasztották a vizsgálatokban részt vevőmunkacsoportot, elkülönített helyre ültették őket.és részletesen kikérdezték őket minden egyes kísérle-ti változat bevezetése után. Egyszóval ezer és másmódon az értésükre adták, hogy a hatalmas üzem dol-gozói közül velük külön foglalkoznak, velük kísérle-teket végeznek. A kísérletek éveken át folytak.

Az egyik kísérlet azt a kérdést célozta meg-válaszolni, hogy milyen öszefüggés van a munkateremmegvil á g í t á s á nak erőssége és a munkateljesítmény kö-zött. Magától értetődőnek tűnt az a hipotézis, hogyilyen precíz, a látást alaposan igénybe vevő munkaesetében a megvilágítás igen alaposan latba esik,hiszen sötétebb helyiségben nehezebb, világosabbhelyiségben könnyebb dolgozni. A feltételezés annyi-ban igaznak bizonyult, hogy a kísérleti munkacsoportteljesítménye valóban nőtt a nagyobb megvilágításhatására. Ekkor fokozatosan csökkenteni kezdték amegvilágítást, és az eredmények meglepetést hoztak.Ugyanis a teljesítmény most nem csökkent, hanem me-redeken nőtt. Az egyre tűrhetetlenebbé váló objektívmunkafeltételek ellenére a kísérletben résztvevő nőkfokozták teljesítményüket, többet és pontosabban

12

teljesítettek mint valaha is annak előtte,

Elton Mayro hárult az a feladat, hogy ezt azellentmondást kimagyarázza. Arra gondolt, hogy kelllegyen valami ellensúlyozó tényező, mely kiegyenlítiaz objektív feltételekben bekövetkező romlást, ésösztönzőleg hat a munkateljesítményre, A munkásnőkkelkészített interjúk elemzésekor egyértelműleg kiderült,hogy ez az ösztönző tényező egy addig figyelembe nemvett t á rsadalmi jellegű hatás. A kísérletben részt-vevő munkásnők ugyanis úgy érezték, hogy az üzembendolgozó névtelen ezrek tömegéből a kísérleti csoport-ba kerülve velük szem é lyesen foglalkoznak. Az üzem-ben kiváltságos helyzetre tettek szert, önbecsülésüknőtt, kevésbé érezték magukat fogaskeréknek egy nagygépezetben. Társaik is más szemmel kezdtek rájuk néz-ni, nőtt az üzemen belül élvezett tekintélyük. Mind-ezért fokozott teljesítménnyel fizettek, függetlenülattól, hogy az egyre nagyobb testi megerőltetésseljárt.

Mayo "felfedezése" tehát a szem é lyes megk ö ze-l í t é s, a személyesen átélt szűkebb körű csoporthova—tartozás, és azon keresztül az egyéni becsvágy, azönérzet előtérbe helyezéséből állt. Ha a "józan ész"szempontjából elfogulatlanul nézzük Mayo gondolatát,nem annyira "felfedezésnek" mint inkább friss-szemű,épkézláb meglátásnak kell tartsuk azt. Hiszen miótaa feudalizmus, és az azzal járó pszichológiai kötött-ségek/az engedelmeskedés, és a hiten alapuló feltét-len odaadás/ megszűntek, a mindenkori társadalmi el-

13

várásoknak megfelelően alakuló "emberi természet" gyö-keresen átalakult, és ezen belül a kapitalista társa-dalmi viszonyok egyik legnagyobb pszichológiai vív-mánya, az elvben "szabad" választásaiért felelősegy é n került a súlypontba.

Az emberi kapcsolatok /humán relations/ irány-zata az egyénnel mint az adott munkamegosztási szisz-téma láncszemével foglalkozik, abból nem kiszakítaniakarja, hanem csak komfortosabbá kívánja tenni hely-zetét. Az egyén személyére és csoportjára fektetetthangsúly nem az egyén közösségi természetét, társa-dalmi küldetését jelenti - mint a marxista közösségipszichológiában -, hanem az adott társadalmi viszo-nyok kínjainak "finomítását", a munkások emancipációstörekvéseinek gyengítését. Másfelől tagadhatatlan,hogy reálisan létező, sok probléma forrását jelentőszférát emelt be a vizsgálódás fénykörébe, hiszen ép-pen a szocialista társadalomépítés gyakorlata tanús-kodik arról, hogy korántsem automatikusan és magától-értetődően kerül a termelő ember a figyelem középpont-jába: az emberi méltóság, a személyes érdeklődésigénye a szocialista termelési viszonyok között dol-gozó munkásban is megvan, és tudatos figyelem, törő-dés híján elégedetlenséget, közömbösséget, elfásulásteredményez.

A másik jelentős csoportlélektani forrásJacob Moreno nevéhez fűződik. Moreno az Osztrák-MagyarMonarchia erdélyi szegletében született, a művészet ésa pszichológia között tétovázott, amikor bekerült az

14

első világháborúba. Egy hadifogolytábor lakójakéntarra lett figyelmes, hogy a barakkok életét mennyisúrlódás, torzsalkodás szerencsétlen agresszív meg-nyilvánulás keseríti meg. Elég ha csak Kuncz Aladárfranciaországi internáltakról szóló regényére gon-dolunk, és mindjárt látjuk, hogy rendkívül sok ob-jektív tényező teszi ezt indokolttá, Moreno érdemeazonban, hogy ezen felül is képes volt észrevenni,hogy van egy szociálpszichológiai természetű tényezőis, mely tovább súlyosbítja az amúgyis tűrhetetlenhelyzetet. Az az ötlete támadt, hogy a tábor barakk-jainak összetételét az érdekeltek saját kívánságai-nak megfelelően is össze lehetne állítani, és ezáltalcsökkennének a negatív jelek, a közös sors emberilegelviselhetőbbé válna,

Amikor Amerikába került, Morenot azzal a prob-lémával keresték meg a Hudson Leánynevelő Intézet ve-zetői, hogy mit tehetnének a tűrhetetlenül megszapo-rodott intézeti szökések ellen? Kézenfekvőnek tűnt azötlet alkalmazása. Rendezzék át az intézet lakószo-báinak összetételét, ne önkényesen, hanem a lakók sa-ját akarata alapján szervezzék meg az egyes szobák-ban lakó csoportokat. És valóban, az átszervezéseredményeként drasztikusan lecsökkent a szökések szá-ma, nőtt az intézet kényszerű bennlakóinak elégedett-sége,

A morenoi gondolat a szociometri á nak nevezettcsoportlélektani irányzatba torkollott, mely a cso-portot alkotó egyének egymáshoz fűződő kapcsolatainak

15

érzelmi színezetét, a viszonzott vagy viszonzatlan

ellenszenvekből, rokonszenvekből szőtt spontán ter-

mészetű hálót teszi meg az emberi csoportok alapjának.

Itt is megismételhetjük az "emberi kapcsolatok"

Irányzata kapósán mondottakat, hogy nem örök emberi

térvénnyel állunk szemben, nyilvánvaló, hogy a szo-

ciometriai megközelítés csak olyan csoportok esetében

alkalmazható, melyek bizonyos mértékig, szabad autó-

nóm egyénekből állnak, kiknek objektív lehetőségük

van a választásra. Jóllehet ez a választás - mint a

későbbiekben még látni fogjuk - korántsem olyan "sza-

bad" mint a madár repte, de annál jóval szabadabb

mint az Emberi Jogok Nyilatkozatát megelőzően a tör-

ténelemben bármikor volt. Nyilván nem arról van szó,,

hogy az emberek egymásközti rokonszenvének és ellen-

szenvének a jelensége az utóbbi egy-két száz év tör-

ténelmi terméke /feltehető, hogy jóval korábban ala-

kalt ki/, de az igencsak valószínű, hogy mint tudo-

m á nyos felismer é s és mint társadalmilag á ltal á nos

jelens é g a kapitalizmus társadalmi viszonyainak gyü-

mölcse. Aligha képzelhető el a jövőben olyan társa-

dalmi formáció, mely ebben a tekintetben visszafejlő-

désre vezethet, Így a jövőben csak fokozódhat a cso-

portokban felismert rejtett érzelmi hálózatoknak a

ezerepe, annál is inkább, hiszen minél szabadabb az

ember a természeti és társadalmi gyötrelmektől, annál

nagyobb lehetősége van az önmegvalósításra, az értel-

mes életre, mely közösség, társ híján elképzelhetet-

len, utóbbi pedig tudatos szempontokat, tudományos

támpontokat kivan. Ebben lehet segítség a szociomet-

16

riai látásmód.

A csoportlélektan harmadik forrása Kurt Lewinéletműve. Lewin Kelet-Poroszországból érkezett a "ber-lini egyetem lélektani tanszékére, ahol 1930-ig máigérvényes és fontos lélektani vizsgálódásokat folyta-tott. A fasizmus európai térhódítása kényszerítetteemigrációba, és Amerikában telepedett le. Ott alapí-totta meg a csoportdinamikai iskolát, mely elméleti-leg a legigényesebb, gyakorlatilag pedig a legambi-oiózusabb volt. Ő tisztázta az emberi csoportok ter-mészetére vonatkozó "tyúk-tojás" problémát, nevezete-sen azt, hogy mi az egyén és a csoport viszonya. Az"emberi kapcsolatok" irányzat pragmatikus lévén meg-elégedett a szem é lyess é g tételének leszögezésével. Aszociometriai irányzat archimédeszi pontja a osoport-ban választó /szerető vagy gyűlölő/ egy é n volt. A oso-portdinamikában jelent meg először az a gondolat, hogya csoport sem kevesebb, sem több mint részeinek össze-ge, hanem m á s min ő s é g mint azok.

Hogy mennyire a tudomány világában járunk, aztmi sem igazolja jobban, hogy hétköznapi ésszel máraligha tudnánk ezt a tételt kikövetkeztetni. A magunkvilágába zárva, külső csoportokat szemlélve szívesenhajlunk arra a feltételezésre, hogy az illető csoport"minden tagja egyforma", a csoport felszippantja tag-jai egyéniségét. A magunk tapasztalatéból ismert cso-portok esetében viszont éppen ellenkezőleg gondolko-zunk, azt valljuk, hogy a mi csoportunk - magunkat isbeszámítva - csupa egyéniségből áll, akiket nem lehet

17

és nem szabad "egy kalap alá venni". Ami a csoportoktársadalmi tényét illeti, két azonos rendű, de a ma-ga minőségében különböző jelenséggel állunk szemben,a csoporttal és az egy é nnel. A kettő közötti össze-függés nem statikus, hanem dinamikus, az egyén lété-nek tere a többi egyén, az egyén a csoportjától függ.De függése nem egyirányú, ő is hat a csoportra. Semegyik," "sem másik nem önálló tehát, hanem viszony,meTyetT adott esetién egyénnek, adott esetben csoport-nak nevezünk;

Ezek az elméleti felismerések alapozták meg acsoportdinamika gyakorlati sikereit. A különböző cso-portok vezetésének kérdései, a csoportok közöttikonfrontációk kezelése, a csoportokban lehorgonyzottegyének gondolkodásának, véleményének megváltoztatása,nevelése stb. terén a csoportdinamikai irányzat je-lentős sikereket könyvelhetett el a 4-0-es években,

A fenti három irányzat az ötvenes évekre márnem vált el egymástól, és virágkorát élte. A feltártjelenségek, és az azok természetét magyarázni kívánóelméletek légiónyira szaporodtak. Ezzel egyidejűlegazonban megsokasodtak a terméketlenség, a kiúttalan-ság, sőt az útvesztés jelei is /ezalól, ha késve is,de a szociálpszichológia egésze sem kivétel/i A ha-mar "akadémiai" diszciplinává szerveződött csoport-lélektannak megjelentek a reformátorai is. A labora-tóriumokban kikísérletezett elvont modellek helyérea 60-as és 70-es években az ad hoc szerveződő való-ságos csoportok dinamikus, az önismeretet szervesen

18

tételező és fejlesztő tanulócsoportok, a személyesérzékenységet élező csoportok. léptek.

Form á lis é s inform á lis csoportok

A kiscsoport kategóriáját a nagycsoport kate-góriájával szembeállítva vezettük le. Eljárásunk nemvolt jogtalan, de elképzelhető más szempontú megköze-lítés is. Ki-ki a maga tapasztalatából elő tudja so-rolni azokat a csoportokat, amelyek a társadalmi kis-csoport valamennyi sajátosságával rendelkeznek, azon-ban mégsem az, illetve nemcsak az. Talán egyetlen egytekintetben különböznek igazán az általunk tárgyaltkiscsoportoktól, de ez a különbség igen jelentős. Ahivatalban, üzemben, a hadseregben, az iskolában,vagyis bármilyen t á rsadalmi szervezetben, mely megha-tározott társadalmi szükséglet kielégítése végett hie-rarchikusan, /alá- fölérendeltség szerint/ meghatáro-zott munkamegosztáson alapuló hálózattal rendelkezik,a csoportok ugyanúgy egyének együttesét, sajátos cso-portminőségeket mutatnak, de lényegükhöz tartozik,hogy tagjaik akaratától független, társadalmi értelem-ben véve objektív léttel rendelkeznek. Ez azt jelenti,hogy létük nagyon sok tekintetben független az őketalkotó tagok sajátos tulajdonságaitól, sőt igen sok ,esetben - például az egyházban, a hadseregben - kife-jezetten az a cél, hogy a személytelenség egyenesenuralkodó legyen. Ezeket a személytelen csoportokatnevezzük formális csoportoknak.

19

A formális csoportok a társadalom fennmaradásaszempontjából óriási jelentőséggel rendelkeznek, hi-szen ezek révén tudja a társadalom mint egész függet-leníteni magát attól a sok-sok véletlenadta kiszolgál-tatottságtól, amely sajátos, megismételhetetlen indi-vidualitásunkkal és halandóságunkkal, esendőségünkkelfügg össze. Egy olajozott működésű szervezet élettar-tama, egész működése és berendezkedése jóval meghalad-ja azokat a lehetőségeket, amelyeket a sors az egyesegyének számára -kiszab,

A formális csoportokban a formális csoport ál-tal végzett tevékenység logikájának megfelelően meg-határozott poz í ci ó kat találunk, és minden egyes pozí-cióhoz meghatározott, a szervezet által szankcionáltviselkedésmód, úgynevezett szerep társul. A pozíciók,és így a szerepek is, egymással meghatározott alá-fölérendeltségű, illetve mellérendeltségű, de mindenesetben k ö lcs ö n ö s viszonylatokat képeznek.

(Azok a csoportok, amelyeknek sajátosságaival acsoportlélektan foglalkozik, olyan egyének együtte-seiből állnak, akik önnön elhatározásuk folytán ke-rültek be, és maradtak ott a csoportban, mintegy sajátindividualitásuk, kényük-kedvük, sajátos hajlamaik,ízlésük stb. szabta keretként v á llalj á k a csoporthova-tartoz á st. Egy hetente összejáró baráti kártyaparti,volt iskolatársak baráti köre, egy amatőr sportcsapatemlíthető tipikus példaként. Ezeket a csoportokat ne-vezzük informális csoport oknak. Ha a formális csopor-tok létfontosságúak a társadalom mint egész fennmara-

20

dása szempontjából, az informális csoportok létfon-tosságúak /sok egyéb tényező társaságában/ az indivi-duum mint egész tekintetében. Számos kóros viselkedé-si forma, beleértve a legtragikusabbat, az öngyilkos-ságot is, megelőzhető volna, ha felfigyelnénk az elsőjelek egyikére, az egyén kikopására informális cso-portjaiból.

Ha szélsőségesen akarnánk fogalmazni, azt ismondhatnánk, hogy formális csoportok az egyén tár-sadalmilag jelentős tevékenységében /elsősorban amunka során/, az informális csoportok pedig az egyénindividualitása szempontjából jelentős tevékenységé-ben /elsősorban a játékban/ töltenek be kulcsszerepet,A társadalomtudományi gondolkodás egyre inkább tart-hatatlannak tekinti a formális és az informális cso-portok közötti merev szétválasztást! Az alapvető okabban rejlik, hogy a formális csoport ideálisan téte-lezett, szabályzatokban leírt, a szervezetbe való be-kerüléshez szükséges oktatás során ismertetett műkö-dése és a tényleges működés között szinte sosincsösszhang. A formális csoportok aktuális hétköznapjaisok tekintetben informális viszonyokká változnak,legalábbis a résztvevők tudatában. A tagok kereszt-nevükön, becenevükön kezdik szőlítani egymást, akarva-akaratlanul kiismerik egymás sajátos vonásait, vanaki rokonszenvet, van aki ellenszenvet arat társaikörében, mást észre sem vesznek, a sikereseket irigy-ség, áskálódás vagy őszinte tisztelet "veszi körül"/melynek kialakulása típusos csoportfolyamat/, akikudarcot vall azt sajnálják, esetleg kárörömmel figye-

21

lik és így tovább, A formális szervezet tehát bizo-nyos mértékben "lepusztul", töredezik az informálisnatások következtében, (izgalmas kutatási feladat en-nek a folyamatnak a nyomonkövetése, és egy-egy szer-vezet vezetőjének szempontjából az egyik legfontosabbiolog ennek a ténynek az ismerete,

Az informális csoportok sem a "tiszta szabad-ság" színterei. A csoportlét, amennyiben valóbán annaktekinthető, minimális szinten is feltételez bizonyos- az átélésben-nem feltétlenül kényszerként jelent-kező - formális mozzanatokat, pl. szokásokat, konven-ciókat, megszabott viselkedési módokat, amelyek mint-egy csirái a formális csoportok merev előírásainak.Tegyük a farmernadrág példáját, A fiatalok informáliscsoportjaiban ez a viselet szinte ugyanannyira köte-lező, mint a rendőröknek az uniformis, /Más kérdés,hogy mennyire hordanák szívesen a fiatalok a farmer-nadrágot, ha azt rendeletileg k ö telez ő v é tennék./

A csoportlélektani ismeretek tehát nagy mérték-ben átfedik egymást a formális és informális csopor-tok esetében, A szétválasztás mint láttuk, nem is tel-jesen indokolt. Az a tény azonban, hogy az egyéni ta-pasztalatban annyira eltérő minőségként jelentkezikaz informális csoporttagság /szubjektíve, ezt kötetlen-nek éljük át, bármennyire is kötöttségekkel legyen-terhes/ és a formális csoporttagság /itt a helyzet ép-pen megfordítva áll, ezt szubjektíve kötöttségnek él-jük át, legyen bármennyi jogos és jogtalan lehetősé-günk a "kibúvóra"/ indokolttá teszi ennek a megkülön-

22

böztetésnek a megtartását.

Vonatkoz á si csoportok

A társadalmi nagycsoportok valamint a formális

csoportok futólagos említése után még egy csoportfaj-

tától el kell határolnunk a szűkebben vett kiscsopor-

tot. Ez pedig a vonatkoztatási csoport.

Mióta az egyénnek lehetősége van a társadalom-ban nagyobbfokú változtatásokra, választhat példáulmunkahelyet, választhat árut a piacon, dönthet - bárobjektive behatárolt korlátok között - személyes éle-te számtalan apró-cseprő dolgában, természetes, az ishogy az egyén ezt nem mindig teheti a maga kénye-kedveszerint. Ha cipőt vesz magának, azt csakis a saj á tlábának sajátos - jóllehet tipizálható - alakja alap-ján fogja tenni. Itt semmi egyéb szempontot nem sza-bad hogy figyelembe vegyen, ha 40-es lába van, nemvehet magának a hordás reményében sem 42-es, sem 38-ascipőt. Teljesen másként jön szóba azonban ez a kérdés,ha a cipő fazonjáról, színéről van szó. Az egyén döntugyan egy bizonyos fazon, sarkmagasságú cipő kiválasz-tása mellett, de valójában m á sok hasonló döntéseiután megy. Ha fiatal, akkor divatos cipőt fog válasz-tani, mégha kissé kényelmetlen is. Maga a fiatalságegy társadalmi nagycsoportot jelent. Ebben az eset-ben a mércéül, vonatkoztat á si alapul vett csoportho-vatartozás egybeesik a tényleges nagycsoportba valóhovatartozással.

23

Kortünet, hogy a fiatalság divatja egyre in-xább mérvadóvá válik más korosztályok szemében is.Ha egy negyvenéves férfi tizenkilencéves fia barátaiízlése alapján választ cipőt magának, akkor az illetővonatkoztatási csoportja már szemmelláthatóan eltéra tényleges csoporthovatartozástól, Példánk meglehe-tősen banális volt. De ha figyelembe vesszük, hogyéletünk mindennapjaiban mi mindenre van szükségünk,nelynek kiválasztását ugyan személyesen magunk végez-zük, de döntésünk józan, azt mondhatnánk "takarékos-sági" szempontok alapján mások döntéseit követi, ak-kor belátjuk, hogy igen fontos társadalomlélektanijelenségről van szó.

A vonatkoztatási csoportok témája kívül esika szűkebben vett társadalmi kiscsoportok lélektanán.Az egymásra rétegeződő nemzedékek, az egymásra ügyelőtársadalmi rétegek tagjainak viselkedése és cselek-vése azonban a vonatkoztatási csoportok kategóriájá-nak ismerete nélkül megérthetetlen. Sokszor kiscso-portképző elem is lehet a vonatkoztatási csoport,gondoljunk például a ma gombamódra szaporodó vadász-társaságokra, teniszkörökre, bridzspartikra, ezekmind arról tanúskodnak, hogy ezek a konkrét- kiscso-portok társadalmilag determinált közegben léteznek,seghatárózott értékek, viszonyítási sémák rabjaiként.

A kiscsoportokra vonatkozó sajátosságok éstörvényszerűségek abszolutizálásának veszélye a szé-lesebb értelemben vett történelmi-társadalmi megha-tározottság kihangsúlyozásával hárítható el. Az utób-

24

bi vonatkozás, egyoldalú eltúlzása sem veszélymentesazonban, itt a konkrétság, az aktuálisan ható szo-ciálpszichológiai működések jelzése az ellenszer. Azitt felvázolt Szkülla és Kharibdész szemelőtt tartá-sával vágjunk tehát neki a csoportlélektan vizeinek.

L é t sz á mprob1 é m á k

A lehető leggyakoribb probléma mindjárt az,hogy h á ny személy együttesét tekinthetjük kiscsoport-nak? Az alsó létszámhatár megvonása könnyűnek látszik,nyilvánvaló, hogy Robinson, Caspar Hauser, hogy a vi-lágirodalom két ellentétes magányosát /az egyik "ma-gában hordozta a társadalmat", a másik nyelvtől éstársadalmi ingerektől megfosztottan sínylődött elzár-va/ semmiképpen sem tekinthető másnak, mint egyénnek,Valószínűnek látszik, hogy két egyén együtt, a p á rsem elővételezhet, mely alakilag csoportjelenségekreemlékeztet.

Véleményem szerint /és ez nem magánvélemény/a valódi csoportjelenségek zöme a h á rom személybőlálló együttesekben már előfordul. Itt ugyanis jelent-kezik a csoportlét pszichológiájának egyik alapténye,a személyek alternatíváiban történő választási sza-badság/ nevezzük képzeletbeli hármas csoportunk tag-,jait A-nak, B-nek és C-nek. Ha kezdetben egyik sze-mély sem ismeri egymást, és feltételezzük, hogy akölcsönös megismerés során egyenletesen kezdenek ro-konszenvezni egymással-, a hármas csoport kiegyensú-

25

lyozott képet mutat. De tegyük fel, hogy C idővel ma-

gához ragadja a kezdeményezést. Mi történt?

A és B engedelmesen elfogadja C irányítását,hiszen az esetben a C iránti behódolásuk hasonlóváteszi őket, melynek következménye a fokozódó össze-tartozás lehet, kölcsönös rokonszenv támadhat bennük.Ez a kölcsönös rokonszenv idővel szövetséggé fejlőd-be-, mely végső soron C neheztelését válthatja ki.

C tehát a szövetség megosztására tör, kedvezvagy Á-nak vagy B-nek. A és B együttműködése és köl-csönös rokonszenve ebben az esetben versengésre éselhidegülésre vált át, A vesztes fél nem nyugszik be-le helyzetébe és talán ő akarja ezután kezébe ragad-ni az irányítást.

Nem soroljuk tovább a lehetőségeket, de azlátható, hogy a három személyből álló csoport milyenszéles körű lehetőségeket rejt magában már akkor is,ha mindössze két változót, a vezetést és a rokonszen-vet vesszük figyelembe. A valóságban ható változókszáma ennél természetesen jóval több, és így a hár-ra3 csoportokban zajló dinamika is jóval gazdagabb.

Modellként tehát a hármas csoport megteszi,de ez nem ad választ eredeti kérdésünkre, hány sze-gélyből állhat az optimális kiscsoport? Akik a szo-ciálpszichológiát a természettudományokhoz mérik, bi-zonyára megrökönyödve veszik tudomásul a választ,hogy nem tudunk pontos számot megadni. Hozzávetőlege-

26

sen sejtjük: hogy 20-25 főn felül érdemleges kiscso-portról már nemigen beszélhetünk. Ilyen létszámonfelül a osoport felbomlik, de az már korántsem bi-zonyos, hogy két vagy három kiscsoport születik be-lőle, és a születő kiscsoportok létszámát sem tudjukstatisztikai alapon előre megjósolni.

A pontos szám nem is létkérdés. Pontosabb vi-szont az elv, mely a kiscsoportok létszáménak alaku-lása mögött feltehetőleg ott lappang. Ez az elv afigyelem természetére vonatkozó kutatások eredménye-ként született meg. Az emberi figyelem információ-felvételi kapacitása véges. /Banális megfigyelés pél-dául, hogy azonos időben csak egy tevékenységre va-gyunk képesek teljes odaadással figyelni./ Egy idő-pillanatban csak korlátozottan vagyunk képesek a kör-nyezet ingereire odafigyelni. Az ingerlést kiváltóingerek száma nem lehet több mini; 7-2. Ha most afigyelem számára kínálkozó ingereknek tekintjük aszemélyeket egy csoportban, kézenfekvő, hogy az op- :'timális csoportnagyság is 7 személy körül kell hogyingadozzon.

Parkinson szellemes könyveinek egyikéből szár-mazik az alábbi példa, mely egy formális csoport, azangol kormány összetételében mutatja ki ennek az elv-nek a működését, "Kétségtelenül nehéz volna bizonyí-tani, hogy a kormány első megtestesülése - az AngolKoronatanács, ma a Lordok Háza - valamikor csupánöttagú volt. Mikor először hallunk róla,, már elvesz-tette bensőséges jellegét: a létszám 29 és 50 körül

27

ingadozik, a tagság örökletes.

A fejlődés melyik pontján jelent meg a belsőbizottság a főnemesség méhében? 1257 körül, tagjaita Királyi Tanács. Lordjainak nevezték és számuk tíznélkevesebb volt. 1378-ban is csak tizenegyen voltak ésmég 1410-ben is ugyanennyien. Ezután, V. Henrik ural-kodásától fogva, sokasodni kezdtek. Az 1433:20,13C4:41-es összlétszám elérte a százhetvenkettőt, mi-előtt a tanács végképp megszűnt volna ülésezni.

A Királyi Tanácson belül kifejlődött a kormány

harmadik megtestesülése - a Titkos Tanács. Eredeti

létszáma kilenc volt. 154-ben húszra emelkedett, 1547-

ren huszonkilencre, 1558-ban negyvennégyre.

A Titkos Tanácson belül kialakult a junta vagyKormánytanács, amely 1615 körül kiszorította az előb-bit. Nyolc tagja van, mikor először hallunk róla,1700 körül már tizenkettő, és 1725-ben húsz. A Kor-mánytanácsot azután, 1740 táján kiszorította egy bel-ső csoport, amelyet azóta egyszerűen kormánynak nevez-rek.

1939-től fogva igyekeznek megmenteni az intéz-ményt, mint ahogy igyekeztek megmenteni a Titkos Ta-nácsot I. Erzsébet királynő alatt. A kormány 1940-benhanyatlani látszott, s egy belső kormány /5-7 vagy9 tagú/ készen állt, hogy átvegye a helyét, A végki-menetel azonban még ma is bizonytalan."

28

A római birodalom hadseregének szervezeti sé-mája a 7-es számra épült. Számos más szervezet példá-ját is felhozhatnánk, mely mind azt igazolja, hogytudva-tudatlan az emberi csoportokban általában alkal-mazott elvről van szó. Bem mintha arról lenne szó,hogy az emberi személyiség mint észlelési feladat fi-gyelemfelkeltő ingerrel volna azonosítható. De azigaz, hogy egy-egy személyről csak akkor állíthatjuk,hogy ismerjük, ha a maga t ö rt é net é ben nyomon követjüksorsát, aktívan közrehatunk alakulásában, ha semmisem közömbös nekünk sem ami őt éri. Ilyen típusú ér-deklődés bizonyos számú személyen túl - ha csak nemvezetünk kartotékokat, mint egyes szállodák törzsven-dégeik névnapjáról, szeszélyeiről stb. - törvényszerű-en nem tartható fenn az őszinteség károsodása nélkül.Valószínű, hogy ezt a határt jelöli a, 7 körüli szám.

Más kérdés, hogy az életben számos kiscsopor-tot találunk, mely meghaladja ezt az optimumot. Ezek-ben a csoportokban olyan tartós alakzatok, alcsopor-tok találhatók, amelyek a csoport többi tagjának aszemében egyetlen egységnek minősülnek. Ilymódon acsoport mint egész biztosán áll a lábán, de természet-szerűen gyengíti a személyességet a csoporton belül.Egy három személyből álló alcsoport tüzetes nyomon-követése és ismerete semmiképpen sem lehet azonos ahárom személy külön-külön vett ismeretével, de kiin-dulópontnak megteszi.

Leonardo da Vinci Utolsó Vacsora című festmé-nyén a tizenkét apostolt mint csoportot Leonardo nem-

29

csak külön-külön a maguk individualitásaiban jelenítet-ter meg, hanem talán éppen a fentebb megfogalmazottelv figyelembevételével, hármas csoportokra tördelveállította a néző elé. Így a csoport vezetőjével, Jé-zussal együtt, öt egységre tagolódik, és ez a szerke-zet ideális támpontot biztosít a csoport mint egészáttekintésére, de egyben kulcs az egyes apostolok sze-mélyiségének a megértéséhez is.

A csoportl é t

A csoportosítás mint észlelési alapelv az ál-talános pszichológiából jól ismert jelenség. Az alak-lélektani irányzat szerint különböző egységeket akkorészlelünk csoportszerűnek, ha azok a térben egymáshozközel helyezkednek el, ha hasonlítanak egymáshoz, haegyütt mozognak, ha kiemelkednek a háttérből, vagy ha"jó folytatást" kínálnak a szemnek.

Felvonulásokon, szpartakiádokon, többnyireereknek az elveknek a segítségével hozzák létre aszénnek gyönyörködtető csoportos alakzatokat. De amindennapi életben is sokszor együvétartozónak ész-lelünk egy sokaságot, mert egymás szoros közelségébentartózkodnak, vagy hasonló öltözéket viselnek. Bár-milyen jegy alapján is észleljünk egy csoportot, szem-bekerülünk azzal a jellegzetes problémával, hogy tu-lajdonképpen mi is az egyén helyzete ezekben a cso-portokban. Sokszor ugyanis az a határozott benyomá-sunk, hogy egyéneket meg sem tudunk különböztetni

30

ezekben a csoportokban, mintha egy eleven organizmussétálna közöttünk a csoport képében. Ugyanakkor. haegy-egy csoporttaggal külön találkozunk, egy perckétségünk sem fér ahhoz, hogy individuális lénnyelállunk szemben. A régi rómaiak mondták, hogy a "sze-nátorok bölcs emberek, a szenátus csőcselék."

A magyar irodalomban Karinthy Frigyes ragadtameg tökéletesen a csoportlétnek ezt a paradoxonét,hogy mennyire mások ugyanazon egyének akkor, ha cso-porthelyzetben találkozunk velük: És így mentek to-vább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bél-poklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönk-retett. És mindegyik, külön-külön zokogva verte mel-lét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltanikell: »A názáretit!« mintha azt kiáltanák: »Bé-kességi Békesség! Békesség a földön!«

Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilá-tus háza elé.

Pilátus a tornácon ült, és estebédjét költöt-te Barabbással,a gyilkossal.

Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz bo-rokat ittak, és drága ételeket ettek arany edényekfenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.

A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely kö-

vette őt, a tornác elé járult, és felemelvén átsze-

gezett kezeit, szelíden szólni kezdett:

31

- A pászkák ünnepe nem múlt el még, Pilátus,fövény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elitéi-beinek elbocsássad, úgy, ahogy a nép kívánja, A népBarabbást kivánta, s engem megfeszítettek - de visszakellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a népres tudta mit cselekszik, E sokaság mögöttem megis-merte Barabbást, és most új törvényt akar - kérdezdmeg őket újból, amint a törvénykönyveinkben meg va-gyon írva, -

Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont,felállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végiga sokaságon, és szólt:

- Hát kit boosássak el mármost, Barabbást vagya názáretit?

És akkor ő intett nekik.

És ekkor súgás támadt, s mint a mennydörgészengett fel a sokaság.

És a sokaság azt kiáltotta:.Barabbást!«

És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön

mindegyik azt kiáltotta: ”A názáretit!”

Ez a művészi megfogalmazásban oly mély para-doxon a novella születési idejekor /1916/ dívó tömeg-lélektan egyik alaptétele volt. Abban az időben akad-tak, akik határozottan érveltek a "osoportlélek"

32

mellett, mely az egyéni lélektől függetlenül él, ésszól a csoportosult egyének szájából.

A csoportlélek fogalmát a szociálpszichológiakisérleti alapokon megindult fejlődése.. tessékelte kivégül a tudományból. /Külön tanulmányt érdemelne,hogy az imént olvasott Karinthy novella gondolatianyaga mondjuk Farkas Geyza hasonló korban születettszociálpszichológiai monográfiájában ma miért hatkuriózumnak, nevetséges agyrémnek, szemben a novellamegrázó drámaiságával./

A kísérleti szociálpszichológia egy előre ki-alakított feltevés rabjaként nem azt kérdezte, hogymi é rt más a csoport mint az egyén, hanem egyszerűen

azt kérdezte, hogy milyen különbség van az egyéni vi-selkedés és a csoportos helyzetben mutatott viselke-dés között.

A csoportos helyzetet egyelőre a más személyekjelenléte értelmében definiálták, így derült fény azutóbb szoci á lis facilit á ci ó nak nevezett jelenségre,mely abban nyilvánul meg, hogy más egyének társasá-gában minden egyes személy feladatvégző tevékenységemódosul. Az izomműködést igénylő mozgásos feladat-végzés általában jelentős javulást mutat /gondoljunka sportversenyeken elért sikerekre/, kivételek sze-mélyes okok folytán /pl. lámpaláz/ illetve akkor for-dulnak elő, ha kevéssé begyakorlott tevékenységrőlvan szó. Az intellektuális, gondolati típusú fela-datvégzés általában romlik csoportos helyzetben, kü-

33

lönösen az alkotó jellegű, feladatok esetében /többekközt ez a tényező is magyarázhatja a szellemi olim-piák kudarcát/.

Messzi azonban az út a más személyek jelenlé-tétől a tényleges csoporthelyzetig. Kurt Lewin dol-gozta ki végül azt a csoportelméletet, amely mai szem-mel nézve is megállja a helyét. Ez az elmélet a cso-porttagok k ö lcs ö n ö s f ü gg é s é re helyezi a hangsúlyt, ésnem állítja azt a lehetetlenséget, hogy a csoport"lelke" vagy "tudata" a csoportot alkotó egyénektőlfüggetlen minőséget képez. A kölcsönös függés tételeazt fejezi ki, hogy a csoportban a tagok egymássalolyan kapcsolatokra lépnek, melyek során terem lehe-tőség tulajdonképpen vett egyéni létük kifejezéséreis, és ezeknek a kapcsolatoknak az összessége az,amit csoportnak nevezünk.

Lewin elmélete nem a köznapi csoportészlelésegyénntelenítő tapasztalata nyomán indul el, de aztsem fogadja el, hogy a csoport mindössze egymás mellérendelt egyének puszta összege lenne. Ehelyett kap-csola trendszert tételez föl a csoport tagjai között.Ennek a kapcsolatrendszernek a léte végsősoron ter-mészetesen az egyének szükségleteiben gyökerezik,azonban fontos hozzátenni, hogy Lewin szerint azegyének szükségleteit messzemenően meghatározzák acsoporthelyzet sajátosságai is, A megoldás tehát ve-lejéig dialektikus.

34

A csoportl é t r é tegei

A csoport lewini felfogását a marxista szociál-pszichológia messzemenően méltányolja és szűkebb ér-telemben véve /eltekintve a csoportok társadalmi be-ágyazottságáról vallott különbségtől/ csak egy pont-ban, a tevékenység tekintetében módosít rajta.

A marxista felfogás értelmében a csoporthely-zet objektív létalapja a konkrét tevékenység, mely amaga logikájának megfelelően kifejleszti a csoportinterakci ó s. rétegét. Ez a csoportlét dinamikájánakbázisa.

A tevékenység mineműségét közelebbről nem tud-juk meghatározni. A tapasztalat azt mutatja, hogy acsoportok interakciós hálózatát tételező tevékenységa csoporttagok bizonyos szükségleteinek a kielégíté-sével kapcsolatos. A probléma ezáltal nemhogy megol-dódott volna, hanem végletesen összegubancolódott,hiszen a marxista emberfelfogás egyik sarktétele,hogy az emberek egymással meghatározott társadalmiviszonyokba lépve többek között sz ü ks é gleteiket istermelik. Vannak olyan csoportok, ahol a "szükséglet-,kielégítő" funkciót ellátó tevékenység a mi kultúránkkeretei között mozgó hétköznapi ész határain jóvalkívül helyezkedik el. Vegyük példaként a karthauziak

+ Az interakció a társas viselkedés alapegysége, mely-;nek során a személyek viselkedését más személyektényleges vagy vélt jelenléte befolyásolja.

35

azok némaságát, vagy a japán kamikázék önpusztító

fanatizmusát.

A csoport tényszerű alapja ugyan a tagok szük-ségleteit kielégítő tevékenységre alapuló interakciósálozat, ez azonban egyáltalán nem független a cso-portlét egyéb hálózataitól vagy rétegéitől, melyek avalóságban együttesen határozzák meg a csoport arcu-latát, biztosítják, ahogyan Mérei Ferenc mondja, az"együttes élményt",

Az interakciós hálózat gyors és pontos működé-sét biztosítja a kommunik á ci ó s réteg, melynek szerke-zete és a benne áramló jelentések is sajátos csoport-tozásokat mutatnak. Mindazonáltal a kommunikációs há-lózat tapad leginkább a többihez, ez a hálózat szem-lélgető önállóan a legkevesebb jogon.

A csoport tagjai között idővel meghatározottszem é lyk ö zi kapcsolatok alakulnak ki, melyek színeze-te és intenzitása /erőssége/ egyénenként messzemenőenváltozó. Törvényszerűen adódnak innen a személyek kö-zötti vonzások, választások, taszítások, féltékenysé-gei és megadó nosztalgiák, melyekben az egyén társiránt jelentkező eredendően t á rsadalmi jelentőségűszükségletének megnyilvánulását kell látnunk, bárparadox módon ez a szükséglet kifejezetten individu-ális formában jelentkezik. Társ nélkül nem tudunk él-ni, de azzal a társsal sem tudunk élni, kit nem aka-runk. Ez bizonyára civilizatorikus fejlemény, de alig-sa valószínű, hogy visszatér valaha a lányvásárok, az

36

egymáshoz láncolt rabokkal zsúfolt gályák kora.

Egy csoport nemcsak arra ad alkalmat, hogyegyütt tevékenykedve szert tegyünk valamire, melyetegyedül vagy nem, vagy másként tudnánk csak megszerez-ni, és az sem meríti ki a csoport lényegét, hogy vá-lasztott társakra találunk benne. Mindezek mellett acsoporthoz tartozás ad valami megfoghatatlant is.

Holdfény alatt járom az erdőt.Vacog a fogam s fütyörészek.

Hátam mögött jön tíz-ölesJó Csönd-hercegÉs jaj nekem, ha visszanézek,

Oh, jaj nekem, ha elnémulnék,vagy fölbámulnék, föl a Holdra:Egy jajgatás, egy roppanás,Jó Csönd-hercegNagyot lépne és eltiporna.

A csoport eltépi a magánynak ezt az iszonyatát, amitAdy versében érzünk. Megszabja létünket, körülkerítia valóságnak azt a szegletét, melyet ismerősnek, ott-honosnak tarthatunk, Norma;- é s é rt é kk é pz ő rétegneknevezzük a csoportlétnek ezt a vetületét,

A fentiek alapján könnyen az a benyomás tá-madhatna - főleg egy Mars-lakóban, aki sosem vettmég részt emberi csoportban -, hogy a csoportlételőbb ismertetett dimenziói automatizmusként működ-nek. Valójában ez korántsincs így, még akkor sem, haa csoporttagok szükségletei, motívumai kivételesen

37

egyöntetűek, érdekeltségük a csoportban való részvé-telre egyaránt magas szintű. Valamiféle irányításraéa szervezésre minden körülmények között szükség vana csoportokban, és ezeknek a funkcióknak az együtte-sé. nevezzük vezet é snek. Ez a legszembetűnőbb csoport-/és társadalmi/ jelenség és a történelem során mindigis kitüntetett figyelem tárgya volt, azonban általá-ban csak a vezetőt figyelték, s nem a vezetetteket.1 kettő pedig szerves egységet képez.

A z interakci ó s r é teg

Képzeljünk el egy hajót. Ne valami hatalmasóceánjáróra gondoljunk, hanem egy vitorlásra, melyet5—5 ember eligazíthat. Ha ez a 8-9 emberből álló cso-port mondjuk Balatonfüredről el akar jutni Siófokra/és ért a vitorláshoz/ már adott az a szükségletialap, melynek folyamányaként megindulhat a vitorlá-zás mint tevékenység. Ezt a tevékenységet csak cso-portba szerveződve lehet elvégezni. A szerveződés amunkamegoszt á s elvén kell, hogy alapuljon /ha min-denki kormányozni akar vagy senki sem ér rá az elő-vitorlával foglalkozni stb., elsüllyed a hajó/. Amunkamegosztás azt jelenti, hogy a tevékenység logi-kájának megfelelően munkakörök, pozíciók alakulnak ki,melyek betöltése meghatározott szakértelmet, és meg-határozott viselkedést /cselekvést/ követel.

A vitorlás akkor fog Füredről Siófokra eljut-

ni, ha a munkamegosztási rendszer minden egyes pozí-

38

cióban megfelelő csoporttag van. Egy csoporttagsem pótolhatatlan, hiszen mindenki csak önmaga bizo-nyos r é sz é t adja az egészhez. Ennyiben formális cso-portról is beszélhetnénk, és valóban, ez a munkameg-osztási szisztéma a formális csoportok alapja.

A társadalmi kiscsoportok interakciós /érint-kezési/ szerkezete általában nem ad lehetőséget olyanvilágos és egyértelműen elkülöníthető pozíciók ésszerepek megállapítására mint azt a példánkban láttukAmennyiben tartós, és a tagok szempontjából fontosnaktartott tevékenység végzéséről van szó, a pozició-és szerephálózat feltétlenül kialakul. Más esetekben,ha a kiscsoport tevékenysége alkalmi, és inkább tár-sas motívumok kielégítését szolgálja, a szerepképző-dés spontánabb, nem kötődik meghatározott pozíciókhozinkább egy-egy személyiség és egy-egy szituáció össze-találkozásának eredménye.

Érdemes ezekről a spontán szerepekről /előrenem látható rendszerességgel jelentkező viselkedésimódozatokról/beszélni, mert előfordulásuk igen gya-kori. Megkülönböztethetünk közöttük konstrukt í v ésdestruktiv szerepeket, A konstruktív szerepek betöl-tői a tevékenység előmozdítói, a destruktív szerepekbetöltői értelemszerűen a tevékenység hátráltatói,

A csoportok konstruktív spontán tevékenységiszerepei a következők lehetnek:

- kezdem é nyez ő: változtat, újításokat vezet be, va-

riációk után néz

39

- vé lem é nynyilv á n í tó: megtöri a csendet, beleszól,vitatkozik, véleménye mellett kitart, fontos kom-munikációs szerep

— kérdező információra éhes, mindig minden részlet-tel kapcsolatosan okkal vagy ok nélkül felvilágo-sítás követel

— inform á tor: szerencsére a csoportok kitermelik a

kérdező méltó párját, aki készséggel kielégíti az

információs /ál/ igényeket

- szab á lyalkot ót igen fontos konstruktív szerep, hi-szen a szabályok, normák, értékek, lényegi csoport-dimenziót képeznek, és sokszor kimond á suk nélkülcem hatnak

- á ltal á nos í t ó: igazi csoporthoz kötött szerep, be-töltője azt a feladatot vállalja magára /többnyi-re nem is tudva róla/, hogy összefoglaljon, tisz-tázzon bizonyos kérdéseket a csoport előtt /sok-szor az inform á torra bízva a terjesztést/

engedelmesked ő; passzív, de fontos szerep, nemideális, ha egy csoportban túl gyakori /más sze-repekkel való kombináció híján/.

1 destruktív tevékenységi szerepek közül a követke-zőket említhetjük meg:

- akad é koskod ó: többnyire a v é lem é nynyilv á n í t ó sze-

repének eltorzítója /esetleg a kezdeményezőé/,

40

túlzásba vivője.

- Vet é lked ő: a buzgó engedelmesked ő túlbuzgalmában ve-

télkedővé válhat, de a csoportban elfoglalt helyze-

tükkel elégedetlen csoporttagok szerepe is lehet.

- mindenttud ó; az általánosító szerepének túltengé-

ses változata

- hírharang: nemcsak informál, hanem dezinformál is/rémhíreinek terjedéséért persze nem ő tehet, sőttöbbnyire nem is ő találja ki azokat/

A kommunik á ci ó s r é teg

Az interakciós hálózat egymás mellé, illetvealá és fölé rendelt szerepekből álló együttese nemnélkülözheti a megfelelő kommunikációs hálózatot. Azinterakciók a kapcsolatok viselked é sbeli /és érzelmi/,vagyis tartalmi oldalát, a kommunikáció pedig a kap-csolat formai oldalát realizálja. /Bár meg kell je-gyeznünk, hogy az utóbbi időben kérdésessé vált enneka szétválasztásnak a jogossága. Elég ha az olyan be-széd aktusokra -utalunk, melyek önmagukba sűrítik minda kommunikációt, mint az interakciót. Pl. a szóbelisértések./

A csoporton belüli kommunikáció a maga elvont-

ságában kevéssé tekinthető önálló csoportalkotó té-

nyezőnek /bár annak t ű nhet. A Egy-egy csoportkommuni-

41

kációs típus csak jelzi a csoport állapotát, kiegyen-solyozottságát, feldaraboltságát, vagy bomlását. Akommunikációs minta ismerete támpontot adhat a cso-port tevékenységi nívójának a megállapítására is.lobbféle típust különböztethetünk meg a kommunikációsalakzatok között. ABSZOLUT-típusnak nevezhetjük azt,amikor a csoport minden egyes tagja minden mássalkommunikációs kapcsolatot tart fenn. Ez lehet a cso-port teljes strukturálatlanságának a jele is, de le-iét a csoport sajátos tevékenységi szervezetének atünete. Beszélünk KÖR-ről, melyben minden csoporttagkét másik csoporttaggal tart fenn kétoldalú kommuni-kációs kapcsolatot, senkinek sincs hírmonopóliuma.As ilyen csoportokban elkülönült vezető sincs /márTagy még/.

A LÁNC-ban a két végponton lévő csoporttagáátrányos helyzetben van, mivel csak egyetlen part-nerrel léphetnek kommunikációba. Az Y alakzat centra-lizált kommunikációt hoz létre, a központi személybárom személlyel is kommunikálhat, az összes többicsak egy személlyel /vele, vagy egyik közvetítőjével./Az alakzat még centralizáltabb forma, itt a közpon-ti személy, /aki az X közepén található/ a másiknégy személy mindegyikével közlési kapcsolatra lép-het, de azok csak vele, illetve rajta kereszt ü l kö-zölhetnek bármit is. Tiszta esete ez az alakzat ahírmonopóliumnak. Nem kedvez a csoporton belüli de-nokratizmusnak. Hatékony eszköz a csoport manipulá-ciójára.

42

Bár tanácsos óvakodnunk még ezzel a következ-tetéssel is, hiszen a kommunikációs rendszert kisza-kitva könnyen megcserélődhet az ok és az okozat vi-szonya. Ha valahol X alakzatot találunk, nem árt ter-mészetesen a kommunikációs mint megváltoztatásán is.gondolkoznunk, de előbb azért töprengenünk kell azonis. hogy milyen nyomósabb érdek okozta az X-et /melyazután csak továbbgyűrűzte negatív hatását/, De á lta-l á noss á gban nem tehetjük le a voksot egyik alakzatmellett sem.

A t á rsas-vonzalmi r é teg

Napjainkra a csoportok társas-vonzalmi rétegeannyira jelentőssé vált, hogy a kiscsoportok megha-tározásakor szinte kísérti az embert ennek a rétegneka túlhangsúlyozása. Mert valóban, életünk javarésze"formális csoportokban telik le, ahol az informalitástöbbnyire csak menekülés, a formális csoportokba valótartozás kötöttségeinek, fárasztó terheinek ideig-óráig tartó ellensúlya, és igazi kikapcsolódásnak aztérezzük, amikor magunk választotta társakkal elmerül-hetünk valamilyen kedvünk szerint való tevékenységbe.Kevés ember van azonban olyan szerencsés helyzetbenmint Péter Brook és színtársulata, akiknél a csoport-lét a lét is egyben, lévén a színház megélhetésükforrása, személyiségük megteremtésének valódi terré-numa.

43

Mi indokolja vajon az informális csoportokvonzerejét? A kérdés bárgyúnak tűnhet, hiszen ugyan-ilyen erővel kérdezhetjük, hogy mi indokolja a szabadidő vonzerejét, vagy azt, hogy miért szeretünk nagyobbfizetést kapni mint kisebbet? Bár a szociálpszicholó-giától nem idegenek az ilyen jellegű kérdésfeltevéseksem, most másról van sző. Ugyanis történelmileg éstársadalmilag típusos problémával állunk szemben,nelynek gyökere a bevezetőben már feszegetett k ö z ö s-s é gveszt é s, Társadalmunk magasan szervezett munka-negosztásában dirib-darabra törünk, legtöbb Cinknekcsak valamilyen banális képességét hasznosítja a tár-sadalom /mondjuk azt a képességünket, hogy egy kartegy piros lámpa felgyulladásakor megrántunk/. Bárjobban nyilván vagyunk tartva mint bármikor, sokszorelfog bennünket a kétely, hogy valóban szükség van-eránk?

A hajdanvolt közösségi állapotok sok tekintet-ben tűrhetetlen állapotoknak voltak a melegágyai, dea maguk tűrhetetlen és emberellenes volta mellett abennük élő emberekből hiányoztak azok az egziszten-ciális szorongások, amelyek ma annyira fogékonnyátesznek bennünket a társak, a vonzalmak irányában.Sok példát lehetne említeni, most csak egyet veszek,a halált, A régebbi társadalmakban a halál /mikéntaz élet is/ természetfölötti elhatározás függvényénekdönt, nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezde-te volt. Az életet lépten-nyomon ott kísérte /és nemkísértette a halál. Ha valaki meghalt, az közösségiélmény volt, mi mellett személyesen tanúskodhatott

44

mindenki. Az életben nem voltak olyan bőségben anyagiértékek, melyek siratnivalóvá tették azok elvesztését.A halál egyedül a visszamaradt társakban keltett fáj-dalmat, azok számára viszont a többiek adtak vigaszt.

Ma az egyén mitől sem retteg jobban mint a ha-láltól. A természetfölötti hiedelmektől megszabadulvaszinte cinikusan tudja, hogy nincs maradása. Mások ha-lála nem a szeme előtt zajlik, erről külön szervezetgondoskodik, miként az eltemetésről is. Bizonyosságcsak egy van tehát számunkra a földön, hogy el kellvesznünk. Ezt a bizonyosságot azonban minden lehetőmódon kiirtjuk tudásunkból, az életet az öröklét il-lúziójában éljük. Önmagunknak és az Önmagunk általélvezhető javaknak élvén másokra is csak úgy van szük-ségünk mint élvezeti cikkekre. Ez a használati viszonytermészetesen megbosszulja magát, mert saját szemé-lyünk is használati cikké változik mások keze közt, .Mit tehetünk? Sóvárgunk az érzelmek, a társak, a von-zalmak után.

Elgiccsesedett, romantikus ideákkal átszőtttudásunk mit sem ér társakkal folytatott érdekelvücsereügyleteink szempontjából, arra azonban jő, hogya "szeretet", a "bizalom", a "rokonszenv" illúziójá-ba ringasson bennünket,

Nincs tehát rokonszenv és ellenszenv? A lel-kek piacán a szociometria hamis pénzzel ér fel? Va-lószínűleg nem erről van szó. A csoportok tagjai va-lóban ellenszenvet, rokonszenvet vagy közömbösséget

45

éreznek egymás iránt, de tudnunk kell/ hogy ezek azérzések nem öröktől valók, hanem meghatározott t á rsa-dalmi körülmények között ható t á rsas funkciók. Való-ságosak, de a valóság pótlékai is egyben.

Egy csoportot akkor mondunk kiegyensúlyozott,boldog és békés együttesnek, ha mindenki "szereti"egymást benne, azaz a különböző szociometriai kérdé-sekre /például: Kitől kérnél kölcsön a csoportbankisebb összeget, ha rászorulnál? vagy Kinek mondanádel a csoportban egy olyan személyes titkodat, miteddig senkinek sem mondtál el?/ a csoport mindenegyes tagja egyenlő eséllyel választhatja egymást.Ez azonban sosem fordul elő. A "szeresd felebaráto-dat mint tenmagadat" eszmény gyakorlatilag elérhetet-len, egyes felebarátainkat jobban szeretjük mint má-sokat. Általában már elégedettek vagyunk egy csoport-tal, harmonikusnak nevezzük, ha a csoportban többk ö zpont található, vagyis egy-egy személy a válasz-tások /a kérdésekre adott válaszok/ relatív többsé-gét kapja meg. /Ha a csoportban csak egyetlen központvan, az nem egészséges, "sztár" vagy "zsarnok" jelen-létére enged következtetni/. A harmónia jele az is,ha az egyes kérdésekre adott válaszok alapján felraj-zolható kapcsolati háló zöme zárt alakzatokat rejtmagába, kevés a magányos, és a láncszerűen egybekap-csolódó ember.

Szociometriai vizsgálatot úgy kezdünk, hogy a/csoport tagjainak szóban vagy Írásban kérdéseket te-szünk fel. A kérdésekben azt akarjuk felderíteni,

46

hogy különböző helyzetekben a megkérdezettek kit vá-lasztanának társul. Feltétlenül ügyelnünk kell arra,hogy a kérdésekben szereplő helyzetek konkr é tak le-gyenek, a csoport tevékenysége szempontjából re á lisak/OTP fiókban dolgozó hölgyektől tehát ne azt kérdez-zük, hogy kivel szeretnének egy holdrakétában utazni/,és lehetőleg k ö vetkezm é nyekkel terhesek legyenek /va-gyis tényleges átrendezés kövesse a vizsgálatot/. Nemsokra megyünk az olyan kérdésekkel, mint "Ki a bará-„todn? "Kit utálsz a legjobban a csoportban?" A negatívválasztások általában többszörösen alulmúlják a pozi-tiv választások gyakoriságát. Vizsgálati helyzetbenaz emberek nem szívesen nyilatkoznak társaikról nega-tivan. Amikor negatívan nyilatkoznak, akkor meg nin-csenek vizsgálati helyzetben. A pozitív választásokszisztematikus hi á nya azonban árulkodó lehet.

Tíz-tizenöt főnél népesebb csoportokat ne na-gyon kérdezzünk, hiszen az ilyen csoportok már elevealcsoportokra oszlanak. Fölösleges a kérdések számátszaporítani /ez a céltól is függ/, négy-öt kérdéselég /ha jól fogalmaztuk meg őket/. Két-három személy-re korlátozhatjuk a válaszokban megadott személyek/a válaszoltak/ számát.

A választások nyomán az egymást kölcsönösenválasztó /hogy hányadik helyen fordultak elő egymásválaszaiban, azt el lehet hanyagolni/ személyek kö-zött ferajzoljuk a kapcsolatokat. Ugyanúgy felrajzol-juk az egyirányú, nem viszonzott kapcsolatokat. Minéltöbb kölcsönös kapcsolatot találunk egy csoportban,annál kedvezőbb a csoport helyzete. Külön berajzoljuk

47

/ha találunk/ a kölcsönös vagy egyirányú negatív vá-

lasztásokat is, A választások mineműségét színek se-

gítségével jelölhetjük /pl. piros = szeretet, fekete

= ellenszenv, vékony vonal = egyszeres kapcsolat,

vastag vonal = kölcsönös kapcsolat/. Egyirányú vá-

lasztás esetén nyilat használunk az irány jelölésére.

A felrajzolt kapcsolatokat nevezzük szocio-gramnak. Egy-egy szociogram összeállítása /az adat-felvétellel együtt/ a közhittel ellentétben igen ne-héz és nagy tapasztalatot igénylő feladat, tanácsoseleinte kisebb csoportokon gyakorlatozni, és sokatkell próbálgatni a kérdéseket is. Érdemes a kapottadatokat más forrásból is ellenőrizni. Ha már tudunkszociogramot csinálni, időről-időre érdemes azt azo-nos csoporton belül újra felvenni.

A következő jellegzetes alakzatokat találhat-juk egy—egy szociogramom

P Á R - két személy kölcsönös választása úgy, hogy má-sokat nem választanak, /őket természetesen vá-laszthatják. Ebben az esetben vonz ó párról be-szélünk/

H Á RMAS - három személy kölcsönös kapcsolata. Rendsze-

rint klikkeBedére utaló jegy.

Z Á RT N É GYZET - négy személy hat kölcsönös kapcsolata.

Sűrű csoportosulás, maga a megteste-

sült klikk.

48

CSILLAG - a kommunikációs alakzatok közül jól ismertX. variációja a társas-vonzalmi szférában.Egy személynek több kölcsönös kapcsolatavan, de azok között, akik hozzá kötődneknincs kapcsolat, Rendszerint számos egy-irányú kapcsolat is irányul még a "sztár"/a központi figura/ felé,

L ÁN C - nem lezárt párok egymáshoz kapcsolódása.

PEREM - legsúlyosabb esete a mag á ny, amikor az illetőse nem választ, se őt nem választják. Nemsokkal jobb a helyzet, ha ő választ, de őtnem választják. Előfordulhat, hogy őt választ-ják, de ő nem viszonozza a választást. Egyikeset sem tekinthető előnyösnek a csoport egé-sze szempontjából.

Hátra van az a kérdés, hogy mitől függenek a szocio-metriai választások? "Ellentétek vonzzák egymást","Hasonló a hasonlónak örvend," "Holló a hollónak nemvájja ki a szemét", Ennyire futja hétköznapi bölcses-ségünkből.

A szociálpszichológia rendkívül összetettnek

látja a feleletet. Valószínű, hogy az elszigetelt

vizsgálat /ezt különben valamennyi csoportréteggel

való ismerkedés esetében szem előtt kell tartanunk/

nem sokat ér, csak szempontokat adhat.

Az egyik szempontot a pszichoanalitikus felfo-

49

gás adja. Ismeretes, hogy ez a felfogás nagy jelentő-séget tulajdonít az elfojtásnak, a tudattalan műkö-déseknek. A rokonszenvet többnyire az azonosít á s vál-fajának tekintik, mely pótolni hivatott valamilyenhajdan kiesett fontos személyközi kapcsolatot /pl. azapa, anya, fiú, lány mátrix mentén létrehozható kap-csolatok valamelyikét/. Az ellenszenv indulat á tt é teleredménye lehet, valaki olyan bűnéért lakol, melyértnem is ő felel, de mi így szabadulunk meg bűntuda-tunktól, /pl. amikor az egyik fiú gyűlöli a másikfiút, mert tudattalanul féltékeny rá a lányok köré-ben élvezett sikerei miatt./

Nincs arról szó, hogy valamennyi kapcsolat-ban és választásban az azonosítás vagy az indulatát-tétel után nyomozzunk, de nem árt ismerni ezeket afolyamatokat, hogy a rokonszenvi és ellenszenvi kap-csolatok hétköznapi ésszel /ez a hétköznapi ész sok-szor csak a romantikából örökölt elgiccsesedett fel-hám/ feltételezett irracionalit á sa veszítsen magyará-zó értékéből.

A tapasztalati valósághoz minden bizonnyal kö-

zelebb jár a behaviorista felfogás által nyújtott

szempont. Eszerint a választásokat szem é lyes é rdekek

+ Behaviorizmus - amerikai lélektani irányzat, melyI. Pavlovval egyidőben a külső ingerek szerepéthangsúlyozta a viselkedés létrejöttében és szabá-lyozásában, szakítva a szubjektivisztikus felfogá-sokkal. Jelentős hatást gyakorolt a szociálpszi-chológiára is.

50

motiválják, Az lesz rokonszenves számunkra, aki ki-elégíti szükségleteinket, megadja nekünk azt, amirevágyunk. Ellenszenvünkre pedig az számíthat, akigáncsol, akadályoz bennünket, aki kárt okoz nekünk.A magyarázat nagyon józan, és sokszor valóban éssze-rűtlen lenne egyéb szempontok után keresgélni, merta behaviorista nézőpont megfelel. Érdekházasságrólpéldául már mindenki hallott /esetleg éppen abban él/Ám egy kapcsolat által nyújtott el ő ny ö k és h á tr á nyokrendkívül széles körben szórnak, és tényleges elő-rejelzést csak akkor tehetünk, ha ismerjük a kapcso-lat résztvevőinek é rt é krendszer é t, vagyis azt, hogymit minősítenek előnyösnek vagy hátrányosnak a magukszempontjából.

Az alaklélektani felfogás szerint a választá-sok valamilyen egyensúlyra, kiegyenlítődésre törek-szenek, Ha Baudelaire szociálpszichológus lett volnabizonyára a kapcsolatokban leledző "k o r r e s p o n d e n c i á k-r ó l " /megfelelésekről/ beszélt volna. Tény, hogy aválasztást nagyban befolyásolhatják hasonlósági szem-pontok, A különböző társadalmi rétegekben folytatottszociológiai vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy azazonos társadalmi rétegeken belül jóval gyakoribb abarátkozás, az összejárás és a házasodás, mint "ki-felé". De nemcsak erről a "kemény" értelemben vetthasonlóságról beszélhetünk. Sok személyes vonzalomoka az ízlésbeli hasonlóság, a gondolkodásbeli ha-sonlóság, az érdeklődés hasonlósága.

De mi a helyzet az önértékelés és a mások ál-

51

tal adott értékelés hasonlósága esetén? önmagunkattöbbnyire pozitívan értékeljük, szeretjük magunkat.5a azt tapasztaljuk, hogy valaki szeret bennünket/és nem hízeleg, legalábbis nem vesszük észre rajta/,rendszerint bennünk is szeretet /legalábbis rokon-szenv/ ébred az illető iránt. Így az elmélet. A való-ságban ez csak akkor történik így, ha az észlelt ro-konszenvhez egyéb előnyforrások észlelése is társul.De mi van akkor, ha kisebbrendűségi érzésünkben ön-magunkhoz való viszonyunk nem pozitív, hanem negatív?Gyűlöljük magunkat. Mire számíthat az, aki tetszésétnyilvánítja irántunk? Vagy azt fogjuk szeretni, akinegyet bennünket? Ezek érdekes kérdések, de sajnosegyetlen dimenzióban nem válaszolhatók meg. A fontos-s á g dimenzióját feltétlenül figyelembe kell vennünk.magunkról alkotott képünk, akárcsak a másokról al-ictott képünk nem egységes, egyes elemei fontosabbakés lényegesebbek számunkra mint a többi elem. Rend-szerint akkor ébred két ember között kölcsönös ro-konszenv, ha a számukra fontos dimenzióban van közöt-tük hasonlóság.

Bizonyos esetekben a különböző pszichológiaifelfogások egymásnak ellent is mondhatnak. Behavio-rista felfogás szerint a diáknak, akit megbuktatott atanára, gyűlölnie, félnie kellene a tanárt. Többnyi-re így is történik. De nem mindig. Előfordulhat pél-dául az, hogy a diák még jobban megszereti tanárátmint annak előtte. Azonosíthatja például tanárát ap-jával, és egyenesen el is várja ebben az esetben abukást. De az is lehet, hogy az elszenvedett kudarcot

52

a következő módon magyarázza meg magának: "ha ilyenkitűnő képességekkel rendelkező diákot mint én ez atanár megbuktatott, akkor még nálamnál is kiválóbb-nak kell lennie. Ilyen tudású embernél megbukni nemszégyen". Ezt nevezi többek között Leon Pestinger,az 50-es évek legnagyobb hatású szociálpszichológusakongnitív-disszonancia redukciónak. És tényleg, sok-szor előfordul, hogy nagyobb becsben részesítjükazokat az embereket, akik miatt szenvednünk kell,mint azokat, akiken- akadály nélkül keresztül gyalo-golhatunk.

Egy-egy szociometriai választás értelmezésetehát gondos mérlegelést igényel, főleg a választásmotivációjával kell tisztában lennünk.

A társas-vonzalmi kapcsolatok típusai valaminta jellegzetes csoporton belüli kommunikációs alakza-tok hasonlósága feltűnő. És valóban, a társas-vonzal-mi kapcsolathálózat többnyire intenzív kommunikációskapcsolatokra is enged következtetni. Az összefüggésazonban meglehetősen formális /túl azon, hogy igenmagátólértetődően hangzik/, mivel mit sem mond akommunikáció t é m á j á r ó l. Van ugyanis a kommunikáció-nak egy "kenőolaj" funkciója, teljesen idegen embe-rek is órákig el tudnak egymással beszélgetni /főlegha azonos társadalmi rétegből származnak/ konvencio-nális, információt nélkülöző témákról. A társas-von-zalmi kapcsolatokkal párhuzamosan futó kommunikációskapcsolatok nyilván nem ilyenek.. Az itt folyó kommu-nikáció igen intenzív, a partnerek személyes érdek-

53

lődésébe vágó témák keringenek, az információáramlásfolyamatos. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogypasztán a kommunikációs szint megjavítása ír a cso-porton belül előforduló egyéb problémákra. Ezértolyan kényszeredettek a különböző ad hoc szervezettismerkedési estek, barátinak hirdetett találkozók.A csoportépítés biztosabb módja a tev é kenys é g felőlvett kiindulás, és ha már van közös élményalap, biz-tositott a közös motiváció, akkor érdemes kísérletez-ni a kommunikációs szint javításával.

1 osoport norma- és é rt é kteremt ő vil á ga

Ha mondjuk valaki vitatkozni kezd velünk azon,hogy az üveg törékeny-e vagy sem, a vitát könnyen el-hinthetjük. Kalapáccsal rávágunk az üvegre, és a gya-korlat megadja a feleletet. Mit teszünk azonban ak-kor, ha megnézvén egy Jancsó filmet vitatkozni kez-dünk azon, hogy a látott film jó volt-e vagy rossz?

Világunk egyre több olyan ingerrel szolgálszámunkra, ahol a közvetlen tapasztalás révén mitsem érünk el,a bizonyosság, a véleményünk igazábavetett hit m á sokt ó l függ. A csoporthoz való tartozásegyik leglényegesebb következménye a másoktól kapottbizonyosság birtoklása, melyért cserébe mi hasonlótnyújtunk. A csoporthoz való tartozás hatására a ta-gok a csoport tevékenységének tengelyében vagy ahhozközelálló dolgok tekintetében egys é ges ü lni kezdenek.Az egységesülés mind a viselkedés, mind a gondolkodás,

54

mind az érzelmi világ terén megragadható.

Muzafer Sherif, a török származású amerikaipszichológus végezte el a 30-as években azt az azótasokszor megismételt kísérletet, mely gyönyörűen il-lusztrálja a csoport egységesítő hatását az egyénre- egy egyszerű, észlelési feladat esetében. A feladataz volt, hogy egy elsötétített helyiségben láthatófehér pontra kellett odafigyelni. Ilyen helyzetbenjellegzetes illúzió keletkezik, mintha a pont mozogna.Mindenki egyéni módon látja a pont mozgásának irányát,nagyságát. Miután megfigyelték, hogy a kísérleti sze-mélyek külön-külön milyen mértékben esnek áldozatulennek az illúziónak, csoporthelyzetben is megismétel-ték a kísérletet. Most a kísérleti személyek egymástársaságában voltak, és mindegyik hallotta, ahogy amásik hangosan megbecsüli a fénypont elmozdulásánakirányát és mozgását.

Több ismétlés után a kísérleti csoport tagjai-nak becslései egységesülni kezdtek, és végül egységesészlelési norma alakult ki: minden kísérleti személyazonos irányban, azonos távolságra "látta" elmozdulnia valójában nem mozgó fénypontot. Amikor a kísérletiszemélyek egy későbbi alkalommal külön-külön vettekrészt a kísérletben, a korábban egységesült normatovábbra is érvényesült, egyéni eltérések már nemvoltak.

Bármilyen művinek is tűnik ez a kísérletihelyzet, valójában modelljeként kínálkozik az élet

55

bonyolultabb helyzeteiben megfigyelhető egységesülésitendenciáknak. A csoporthoz tartozás hatására megje-lenő egységesült normák funkciója kettős: egyrésztnyelik a csoportnak, mint egésznek a hatékonyságát,sásrészt a csoporttagoknak, mint egyéneknek megkönnyí-tik a világ értelmezésének, észlelésének a feladatát.

A hatékonyság növekedése megfigyelhető példáulkommunikáció tekintetében is. Az összeszokott csopor-tok kommunikációs rendszere már magában véve elkülö-nülésre, fokozott belső hírcserére ad lehetőséget./Egy amerikai nyelvész a nyelv kialakulását csoport-lélektani szempontból magyarázza. Szerinte az erede-tileg egyetemesen érthető jelrendszert azért váltottafel a beszélt nyelv, mert az egyes csoportok el akar-tai titkolni közleményeiket a többi csoport elől.Persze nyilván nem kiscsoportokra kell elsősorbangondolnunk./ A kommunikáció közössége és egységesülé-se következtében nőhet a csoport tevékenységének ha-tékonysága is, fokozódhat a csoport társas-vonzalmikapcsolatainak kölcsönössége,

A csoport tagjait érő eseményekre vonatkozóközös értelmezéseket jelentéseknek nevezzük, melyekösszessége a csoport minden egyes tagjának sajátja.G. H. Mead századunk 20-as 30-as éveiben ebből a közösjelentéskincsből kiindulva építette fel szociálpszi-chológiai elméletét.

A csoport normaképző funkciója természetesen

nem minden csoportban érvényesül egyformán. Számos

56

egyéb szociológiai és szociálpszichológiai tényezőhat itt közre, de tény, hogy csak akkor beszélhetünkkialakult, erős csoportokról, ha egységesülés mutat-kozik a csoporttagok között.

Az egységesülés hatásait a t á rsadalmi ö ssze-hasonl í t á s jelenségével mérhetjük. Társadalmi össze-hasonlításról akkor .beszélünk, amikor az egyen a másaképességeit vagy véleményeit mások képességeivel vagyvéleményeivel hasonlítja össze, Az összehasonlításraazért van szükség, hogy az egyén értékelni tudja ön-magát. A csoportba való tartozás jelentős mértékbenmegkönnyíti a társadalmi összehasonlítást, hiszen acsoport a maga normái révén eleve megszabja, hogy atagok milyen pozíciókat foglalnak el képességeik te-kintetében a csoporton belül, és egységesíti a véle-ményeket is, /Kincs szó persze a képességekről vagya véleményekről á ltal á ban, hanem csak a csoport te-vékenysége szempontjából fontos képességekről és vé-leményekről. Minél intenzívebben vállalt csoporthova-tartozásról van azonban szó, az egységesülés annálszélesebbkörű.

A Jancsó film példájánál maradva, ha valakiegy adott csoport tagja, és a csoportnak már egysé-gesült véleménye van ebben a kérdésben, mások véle-ményét a csoportvéleményhez fogja mérni. Saját véle-ményeként védelmezi ugyan azt amit mond, de jő hatudjuk, hogy egy csoport véleménye van mögötte. Minélerősebb az illető csoport, annál biztosabb lesz azegyén a maga véleményében.

57

Önmagunkról alkotott képünket is csoportkép-ződményként foghatjuk fel, hiszen azt, hogy mit érünk,mások visszajelzése útján tudjuk meg /sok-sok, rend-szerint pozitív irányú torzítás útján/. Általábanminél kevésbé vagyunk bizonyosak önmagunkban /ésvalamilyen mértékű bizonytalanságra bizonyos térti-leteken valamennyiünknek oka van/, annál inkább rá-szorulunk mások, a sajátunknak tekintett csoport tá-mogatására. Amit konformizmusnak neveznek, az lénye-gében a csoporttámogatás iránti szükséglet kifejező-dése,

S. Asch nevéhez fűződik ennek a gondolatnak akísérleti bizonyítása. Kísérleti személyeinek egy-szerű észlelési feladatokat adott. Arról volt szó,hogy egy kártyán felmutatott három vonal közül kel-lett eldönteni, hogy melyik vonal hosszúsága felelneg egy negyedik vonal hosszúságának.

A csoportban nyolc egyén volt. Mindegyik tagnyilvánosan közölte Ítéletét. Az egyik kísérleti sze-mély egyszerre csak azon vette észre magát, hogyteljes ellentmondásba került a csoport összes többitagjával. /A nyolcból hét személy ugyanis előzetesenzegadott instrukciók alapján felelt./ A naiv kísér-leti személy ebben a helyzetben a t ö bbs é g Ítéletévelkerült szembe olyan inger esetében, araikor kétség-telenül el lehetett dönteni a helyes választ. Mittettek a kísérleti személyek ebben a helyzetben?lagyobbik részük, 68 % független maradt. A f ü gget-lenek három típusba voltak sorolhatók:

58

1. Magabiztos. Energikusan szembeszállt a több-ség véleményével, és volt ereje megküzdeni a konflik-tussal úgy, hogy sosem engedett a maga igazából.

2, Individualista, ő elvből ügyet sem vetett

a többség véleményére, mert úgy véli, hogy "neki

mindig igaza van".

3. Lelkiismeretfurdal á sos. Számára a konflik-tus jelentős, kételkedik ítélete helyességében, denem enged.

Az enged é keny, vagy konform kísérleti személyek ti-pusai a következők voltak:

1, Viaszember: önbizalma annyira alacsony,hogy t é nylegesen helyesnek látta a többség Ítéletét.

2, ö nmag á ban bizonytalan: nem bízott meg amaga Ítéletében és ezért csatlakozott a többséghez. s

3, Kisebbrend ű s é gi é rz é st ő l gy ö t ö rt: Teljestudatában annak, hogy mit tesz, megszavazta a több-ség álláspontját, mert nem tudta volna elviselni,hogy a csoport szemében fogyatékosnak mutatkozik.

Más kísérletekben nemcsak azt vizsgálták,hogy a többségi nyomás miként hat észlelésbe!! Íté-letekre, hanem azt is, hogy véleményekre miként hat.úgy találták, hogy a konformitás tendenciája igenerősen érvényesül az utóbbi esetben, amikor szemé-

59

lyes tapasztalati támpont nincs.

Mindamellett helytelen volna valamiféle abszo-lút különbséget feltételezni az úgynevezett "konform"és "önálló" személyiség között. Feltehető ugyan, hogyléteznek egyéni sajátosságok ezen a téren is, de azönértékelés adott szintjét, az önbizalom meglététvagy hiányát nem tekinthetjük veleszületett tényezőkfolyamányának. Hagy szerepet játszhat itt a nevel é s,a megelőző tapasztalatok, A személyiségtényezőnektűnő konformitás egyik forrása lehet például az a ne-velési rendszer, ahol kizárólag a siker-kudarc menténbirálják el az egyéneket egyes elszigetelt teljesít-mények tekintetében. Ép, normális fejlettségű emberekesetében nem feltételezhetjük, hogy létezik univerz á-lisan képességhiányos egyén, A nevelés során tehátnagy súlyt kell fektetni arra, hogy ha valaki adottteljesítménydimenzióban kudarcot vall, akkor keres-sünk más teljesítménydimenziót, ahol sikereket arat-hat. /Ha nem a nevelő keresi meg ezeket az alkalma-kat, az illető keres magának úgyis./

Számos társadalomellenes tevékenység forrásaaz ilyen kárpótlást nyújtó alkalmak keresése, melyrendszerint nem magányos, hanem társas, csoportoskeretek között zajlik. Ha bizonyos tekintetben önbi-zalomhiányos egyének csoportba szerveződnek, az ered-mény nagyon is fejlett önbizalom lehet - éppen a cso-port normaszervező funkciója révén.

Amikor helyesről és helytelenről beszélünk,akkor nemcsak arra utalunk, hogy a csoport kitermeli

60

azokat a normákat, amelyek mentén minősíteni lehetaz egyéneket, hanem egyúttal arra is gondolunk, amiezeknek a normáknak a mélyén lappang. A csoport é rt é k-teremt ő funkciójára gondolunk. A világhoz való viszo-nyunkat nagy mértékben meghatározza, hogy mit tartunkjónak, és mit tartunk rossznak. A jó és rossz dolgok-kal kapcsolatos előfeltevések rendszerét nevezzük ér-tékrendszernek. Sok útja és módja van annak, hogy ér-tékekre tegyünk szert, hiszen a társadalomba valóbelenövés során, a családban, az iskolában, a velünkegykorúak csoportjaiban, majd később a baráti csopor-tokban végső soron értékeket sajátítunk el.

Az értékelsajátítás folyamatát itt nem érint-jük, de az nyilvánvaló, hogy a magunkkal hozott ér-tékek egy része aktuálisan már nem érvényes, új kö-rülmények merülnek fel, melyekkel kapcsolatban újértékekre van szükség. Ezekben az esetekben a cso-porthovatartozás szerepe óriási. Az egyes csoportokértékei a csoportok tevékenységének függvényében kü-lönbözhetnek, általában a csoport értékeinek termé-szete dönti el, hogy mit tartsunk társadalmilag fon-tos, hasznos funkciót betöltő csoportnak, k ö z ö ss é gnek,és mit káros, destruktív emberi együttesnek. Az ér-tékek skálája széles, miként a csoportoké is az. Pé-ket e-fehér skatulyázással semmire sem megyünk. Tár-sadalmunk mai fejlettségi foka mellett számolnunkkell azzal a ténnyel, hogy a különböző /formális ésinformális/ kis- és nagycsoportok léte egyúttal tár-sadalmilag is indokolt, ami az egyes csoportok é rde-keinek ellentétességével magyarázható. Ez igen sok

61

áttétellel jelentkezik a szociálpszichológiai mezőben,,de mindenképpen óvatosságra int a csoportok értékei-nek minősítésekor.

Különösen óvatosan kell eljárnunk a deviáns,a társadalmilag elfogadott normáktól /és értékektől/elt é r5 csoportok esetében. Nem a rablógyilkos bandákvédelmében mondjuk, de sokszor előfordul, hogy egyformális vagy informális, nagy- vagy kiscsoport amaga értékeit a kizárólagosság igényével hangoztatja,és ezáltal másokban a deviancia, a bűntudat, a kisebb-rendűség érzését kelti. Volt idő, amikor a fiatalokruhaviselete fölösleges politikai aggodalmakat kel-tett /ez egy-egy munkahelyen, iskolában konkrét cso-portfolyamatokban is megnyilvánult/, de ma is meg-nyilvánul számos csoporttal szemben a türelmetlenség.Ez azonban már a csoportk ö zi viszonyok területérevezet át, mellyel az adott keretek között nem foglal-kozhatunk.

Ami a csoporton belüli devianciát illeti, acsoportok éppen az egységesülési tendencia veszélyez-tetése folytán, rendkívül hevesen reagálnak erre. Kí-sérletileg előidézett helyzetben azt tapasztalták,hogy a normasértő viselkedés a csoporton belül inte-rakciót és kommunikációt eredményez a normasértőegyén irányában. A folyamat azonban - amennyiben adeviáns makacs - egy bizonyos ponton megszakad, és adeviáns kikerül a csoportból. Többnyire persze ittsem pusztán individuális problémáról van szó, hanemegyéb, a deviáns tag és a csoport egészét illető

62

problémákról /pl. a deviáns tag nem tartja elégvonzónak a csoportot, elégedetlen, mert a csoporttag-ságért viselt hátrányok nincsenek összhangban az elő-nyökkel./

Az érték-probléma kapcsán jól szemléltethet-jük a csoportlét különböző dimenzióinak az egymásra-utaltságát. A társas-vonzalmi hálózat sztárfigurájaa csoport értékeinek legfőbb hordozója, vonzereje in-nen adódik. A csoport értékeinek természetét viszonttevékenységi bázis szabja meg. Sherif nevéhez fűződikennek a tételnek a gyakorlati bizonyítása. Különbözőtársadalomellenes, tehát a lakosság, a hatóságok szem-pontjából deviánsnak minősülő csoportok átnevelésevolt a probléma. Az ilyen csoportokban rendszerintigen befolyásos, a többség bizalmát élvező személyektalálhatók, kik a különböző betörésekben, rablótáma-dásokban irányító szerepet is töltenek be. "Szakér-telmük" folytán ezek a személyek igen népszerűek acsoportban, Nyilvánvaló, hogy ezeknek a személyekneka befolyását valamiképpen meg kellett szüntetni. Alegegyszerűbb megoldás persze az eltávolítás, de eznem lenne biztosíték arra, hogy a csoport nem tudna-ekitermelni még egy hasonló figurát.

Sherif ehelyett a javarészt fiatalkorúakbólálló, magyar műszóval élve, galerik átnevelésére egyteljesen más módszert tanácsolt. Kosárlabdatornát in-dítványozott indítani közöttük, ahol a győztesek von-zó díjakat kapnak. Javaslatát megvalósították, és azeredmények arról tanúskodtak, hogy az ötlet bevált.

63

Nem arról volt szó, hogy a galerik egyik napról amásikra megszelídültek volna, de annak arányában,hogy a játék - és a versenyszellem egyre fontosabbszerepet kezdett közöttük betölteni, az átalakult te-vékenységstruktura az értékek átalakulását is magávalhozta, Nem a betörői szakértelme, vagy a vak agresszi-vitás számított már többé első számú csoportértékek-nek, hanem a gyors helyzetfelismerés, a jő labdaérzék.Ennek következtében a korábban népszerű, személyekcsillaga lehanyatlott a csoportokban, és azok lettekaz új sztárok, akik birtokában voltak az újonnan lé-tesült csoportértékeknek.

Vezet é s

Az utóbbi példa egyúttal egy újabb csoport-dimenziót, a vezetést is bevon a tárgyalt csoportje-lenségek körébe. Mielőtt a vezetést mint csoportje-lenséget értelmeznénk, időzzünk el egy pillanatra avezető személyének problémájánál. Az első világhábo-rú idején nagy divatja lévén a tesztvizsgálatoknak,mindent elkövettek, hogy a jó vezetőt mint szem é lyi-s é get tudják jellemezni, és megadott jegyek alapjánazután adott populációból eleve vezető személyisége-ket tudjanak kiválasztani.

Az eredmények kiábrándítóak voltak. Hiába szü-lettek az újabb és újabb tulajdonságlisták, hiábafinomodtak a mérőmódszerek, a tesztek segítségévelkiválasztott vezetők semmivel sem voltak jobbak mint

64

azok, akik semmiféle pszichológiai szűrőn nem mentek

keresztül előzetesen.

A második világháború tiszti tanfolyamairólkikerült amerikai tisztekről megállapították, hogy akülönböző vezetői teszteken elért eredményeik és afrontokon történő beválásuk között alig van összefüg-gés, /Jól előrejelezték a tesztek viszont a tanfolya-mon később kapott osztályzatot,/ Egy-két hetesfronttapasztalat azonban már elegendő volt, hogy aharcoló katonák maguk megállapítsák, hogy ki a jótiszt /azaz vezető/, A front annyiban speciális hely-zet, hogy az eredménytelenség elég világosan észlel-hető /aki kudarcot vall az meghal, megsebesül, illet-ve fogságba esik./

Ha mindenáron vezetői tulajdonságokat akarunkemlegetni, akkor kénytelenek vagyunk megelégedni akövetkező /üres/ általánosságokkal:

1, R á termetts é g - az a képesség, melynek révén az e-gyén képes eredményesen részt venni a csoport éle-tében,

2, Ö nbizalom - ez mint láttuk egyáltalán nem "tulaj-

donság", hanem bizonyos körülményekre adott /és

rögzült/ reakció,

3, Alkalmazkod á s - a csoport szabályainak és szokásai-nak elfogadása.

65

A vezetőt valószínűleg képtelenség önmagában,kiszakítva a csoportból vizsgálni, és még kilátásta-lanabb "vezetői tulajdonságokat", valamint azok "mé-résére" szolgáló eszközöket konstruálni, Hofstätter,nyugatnémet pszichológus szerint a legtanácsosabbmódszer a vezetőt ott vizsgálni, ahová tartozik, avezetettek körében. Ez a tanács arra a megfigyelésretámaszkodik, hogyha öt-hat ember valamilyen kérdésrőlelkezd vitatkozni, vagy valamilyen közös akcióba kezd,óhatatlanul kialakít egy vezetői szerepet, mely be-töltőjét is megtalálja. Ezt nevezzük spont á n módonfelmerülő vezetői szerepnek,. Kiscsoportok vezetésiproblémáinak megoldására a módszer nálunk is ajánla-tosnak látszik, nyilvánvaló, hogy nagyobb szervezetiegységek. formális csoportok vezetése így nem oldha-tó meg. De ott is számolni kell a vezető pszichol ó giaitörvényességével, vagyis azzal, hogy a csoport érté-keinek bizonyos mértékben letéteményese legyen.

A vezető és a vezetettek kölcsönhatása képezia vezetés lélektanának a kulcsát. Nem mindegy azon-ban, hogy ez a kölcsönhatás milyen "társas klímában",milyen vezetési stílus szerint megy végbe. A vezetésistílus fogalma Kürt Lewintől származik. Lewin a fa-sizmus rettenetével az idegeiben hajózott át Ameri-kába. Az alaklélektanból leágazó sajátos, dinamikuspszichológia felfogása itt érett szociálpszicholó-giává. A náci Németországból Amerikába érkezve nemmeglepő, hogy Amerika polgári liberális demokráciájalenyűgözte. Úgy vélte, hogy a németországi viszonyokszociálpszichológiai szempontból nézve elsősorban a

66

tekint é lyen alapuló vezetési stílussal jellemezhetők.Ezzel szemben az amerikai viszonyokban a demokratikusvezetési stílust látta érvényesülni. Harmadik veze-tési stílusként pedig az anarchikus módszert vettefel /mely szintén nem volt társadalmi-történelmi előz-mények nélkül/.

A Lewin által felvett vezetési stílusok társa-dalmi-történelmi viszonyok szociálpszichológiaiabsztrakci ó i, és miit ilyenekből hiányzik már mind atársadalmi szempont. Ez azonban nem tekinthető fogya-tékosságnak, ameddig nem akarjuk illetéktelenül túl-általánosítani a lewini szempontok alapján nyert szo-ciálpszichológiai eredményeket. A kis csoport és akisebb közösségek esetében feltétlenül haszonnal ér-vényesíthetők a vezetési stílussal kapcsolatos kísér-letek tanulságai.

A kísérletet szabadidő-klubok résztvevőivelfolytatták le, akik mit sem tudva arról, hogy kísér-leteznek velük, három csoportba osztva folytatták te-vékenységüket /játék, szórakozás/.

Az első csoportba tekintélyelvű vezetés volt/a vezető személye mindegyik csoportban azonos volt,hogy a személyi sajátosságokkal összefüggő tényezőkhatása semleges legyen/. A tekintélyelvű vezetés kö-vetelményei a következők /szociálpszichológiai szem-pontból/:

1. Minden fő irányelvet a vezető határoz meg, a cso-

67

port nem szólhat bele a vezető döntéseibe. /Paran-csolás./

2. A tevékenység későbbi menete mindig bizonytalan,mert a vezető visszatartja az eg é szre vonatkozóinformációkat.

3. A vezető rendszertelenül utasít és jelöl ki sze-mélyeket egyes feladatok elvégzésére,

4. A vezető önkényesen büntet és dicsér,

A második csoportban demokratikus vezetés volt. Ademokratikus vezetési stílus a következő jegyekbennyilvánul:

1. Minden közérdekű kérdésben vita után a csoportdönt, a vezető csak kezdeményez, és kezdeményezé-séhez támogatókat szerez, "közvéleményt" teremt.

2. A tevékenység egésze, a perspektíva vita folyamán

alakul ki. A csoportcélhoz vezető föllépések vi-

lágosak. Ha a vezető tanácsára van szükség, a ve-

zető mindig alternatiívát állít fel, melyen belül

választani lehet.

3. A csoport tagjai szabadon választják meg, hogy azegyes feladatokon kikkel akarnak dolgozni, a mun-kát a csoport osztja fel.

4. A vezető dicséretei és bírálatai "objektivitásra"

68

törekednek, figyelembe véve a csoport véleményétis,

A harmadik csoportban a vezető mindent ráha-

gyott a osoporttagokra. Ezt az anarchiára építő veze-

tési stílust a következő jegyek jellemzik:

1. A csoportban az egyének egyedül illetve csoporto-san dönthettek bármiben, a vezető minimális mér-tékben vesz csak részt ebben.

2. A vezető ellátja a csoportot a tevékenység végzé-séhez szükséges anyagokkal, és közli, hogy ha kér-dezik, hajlandó válaszolni. A vitát ráhagyja a cso-portra.

3. A vezető egyáltalán nem törődik a szervezéssel.

4. A vezető nem avatkozik be a munkafolyamatba, nem

tesz kísérletet értékelésre. Nem dicsér, nem bírál.

10 éves fiuk tartoztak az öttagú csoportokba.A kísérlet résztvevői a társas-vonzalmi hálózatbanelfoglalt hely típusa, intelligencia, testi fejlett-ség, személyes tulajdonságok illetve szüleik társa-dalmi-gazdasági helyzete tekintetében azonos kategó-riába tartoztak. A csoportok viselkedésében létrejöttkülönbségek tehát egyes-egyedül a különböző vezetésistílusnak voltak tulajdoníthatók /hiszen a vezető sze-mélye is azonos volt/, természetesen háromnál jóvaltöbb kísérleti csoport volt /ez az eredmények szigni-

69

fikanciájának+ megállapításához kellett/.

Legkevesebbet az anarchikus vezetési stílusalatt dolgoztak a fiuk. /33 % konstruktív munka azösszes rendelkezésre álló idő százalékában./ Rosszvolt a végzett munka minősége is. A fiuk érdeklődéseminimális volt, többnyire játszottak, beszélgettekegymással. A dologtalanság könnyen vezetett játékosagresszióra. Egészében véve nem érezték magukat jóla fiuk ebben a csoportban.

A demokratikus vezetési stílus körülményeiközött a munkavégzés a teljes rendelkezésre álló idő50%-át tette ki. Igen erős volt a munka iránti ér-deklődés, ami abban is megmutatkozott, hogy a fiukakkor is nyugodtan dolgoztak tovább, amikor a vezetőelhagyta a helyiséget. Nagyfokú kreativitás, és ere-detiség jellemezte a demokratikus körülmények közöttvégzett tevékenységet.

A demokratikusan vezetett csoportokban a részt-

vevők kevésbé gyakran használták az "én" személyes

névmást. Nagyobb fokú volt a csoporttal való törődés

/"mi", "miénk"/, á csoport társas-vonzalmi szerkeze-

te kiegyensúlyozottabb volt a többi csoporthoz képest.

Nagyobb volt a készség a csoporttulajdon kímélésére

is.

+ Szignifikancián azt értjük, hogy az illető ered-ménye nem a véletlen műve, hanem valamilyen tör-vényszerűséget tükröz.

70

A tekintélyelvű csoportokban a munkavégzés ki-magaslott /74 % az összes rendelkezésre álló idő száza-lékában. - Ezért az eredményért azonban drágán kellettmegfizetni. Mindenekelőtt az agresszív légkörrel. Ha-talmaskodás, szitkozódás, hencegés, rombolás, bűnbak-állítás kísérte a megnövekedett munkateljesítményt.Mindez azzal függ össze, hogy a tekintélyelvű, vezetésóhatatlanul meghiúsítja egy sereg szükséglet kielégí-tését, szabályokat és korlátokat állít az egyén elé,aki agresszív viselkedéssel vezeti le a benne felhal-mozódott feszültségeket. Mindamellett a tekintélyelvűvezetés bizonyos szükségleteket azért kielégít, ki-elégülést jelenthet a passzivit á s, az, hogy a csopor-tagok azonosíthatják magukat /irreális szinten/ egyerős, talán az apa mintájára elképzelt hatalmas ve-zetővel,

Csalóka a munkateljesítmény növekedése azértis, mert nem tükröz valódi érdeklődést. Amint a ve-zető kiment a szobából, az autokratikusan vezetettcsoportokban visszaesett a teljesítmény /74%-ról29 %-ra/.

Az egyes csoportok nem egyformán reagáltak atekintélyelvű vezetési stílusra. Voltak beh ó dol ó cso-portok /itt nyilván az említett regresszív szükségle-tek domináltak/, és voltak ellenszeg ü l ő csoportok/itt a frusztrációs élmény+ hevesebb agressziót ered-

+Frusztráoiós élménynek nevezzük valamely állított,de el nem ért cél következtében előadódó lelkiálla-potot, amelyet az egyén kudarcként, meghiúsuláskéntél át.

71

ményezett/. Általános megfigyelés volt, hogy a te-kintélyelvű, csoportokban nivellálódtak az egyének kö-zötti különbségek, Általános nyomottság uralkodott,a fiuk természetes életkedve eltompult.

Mint mondottuk a csoportlélektan vezetésfelfo-gása a vezetettekre fordított figyelemben gyökerezik,Mérei Ferenc végezte hazánkban a felszabadulást köve-tó esztendőkben a szociálpszichológia egyik alapki-sérléteként emlegetett vizsgálatot, mely ezt a figyel-met tökéletesen beigazolja. Két megfigyelő jegyző-könyvezte több tucat 4-11 éves korú gyermek viselke-dését egy óvodában két héten keresztül naponta egyórán át. Ezeknek az adatoknak az alapján 12 csoportotállítottak össze /egy-egy csoportban 3-6 gyermek volt/,A csoportokat igyekeztek ugyanúgy homogenizálni nem,életkor, vérmérséklet stb. alapján, mint azt az előb-bi kísérletben is láttuk.

Az így kialakított csoport ezután naponta egyóráig együtt játszhatott. Pár nap múlva a csoportok-ban kialakultak azok a csoport élettel kapcsolatosdimenziók, melyeket az eddigiek során áttekintettünk.Rögzült az ülésrend, kialakultak a játszási szokások,normák születtek. Sajátos csoportzsargon jelent meg,ez a csoporton belüli kommunikációt javította.

Miután a csoportok ilymódon stabilizálódtak,mindegyik csoportban megjelent egy új tag, aki a oso-port tagjainál idősebb volt. Az új tagok a kezdetimegfigyelési szituációban különösen energikusnak,

72

magabiztosnak, öntudatosnak mutatkoztak, A kérdés azvolt, hogy ez a nyilvánvalóan vezetésre termett újtag milyen pozícióra fog szert tenni a csoportban,

Első reakciója az volt, hogy a csoportot a

maga akaratának megfelelően akarta irányítani. Ez

megtört a csoport egyértelmű ellenállásán. A kísérlet

eredményei azt mutatták, hogy a vezetői ambíciókat

tápláló gyermek interakciós és kommunikációs képesség

tekintetében a csoport bármely tagját felülmúlja

ugyan, de a csoporttal, mint eg é sszel szemben ő a

gyengébb fél. Az újonnan bekerült vezető és a csoport

viszonya a kísérletben a következő típusok szerint

alakult:

1, A vezető elvesztette társas hatékonyságát,és beleolvadt a csoportba /ez ritkán fordult elő/,

2, A vezető követte a csoport hagyományait,szokásait, tehát a csoport által teremtett normákhozviszonyitva gyengének bizonyult, de a normák alapjáneredményesen utasitotta a gyermekeket, tehát hozzájukképest erős volt,

3. A vezető alkalmazkodott a csoportnormákhoz,de a felvett normákat új módon kombinálta egymással.Kerülő úton érvényesítette akaratát,

4. A vezető alkalmazkodott a csoport tagjaihoz,de eközben kisajátította a csoport tulajdonában lévőjátéktárgyakat, melyeket ezután már ő osztott ki a

73

csoport tagjainak /különben mindegyik gyermek ugyan-

azt a játékot kapta, mely korábban az ő "tulajdona"

volt. Lényegileg tehát semmi sem változott/,

5. A vezető elsöpörte a csoport hagyományait,normáit, szokásait, és újakat teremtett helyükre./Ez mindössze egyetlen esetben történt így./

A csoport Ö sszetart á sa

A csoportok összetartása valamiképpen az eddigtárgyalt csoport-dimenziók együttesének függvénye. Atevékenység által szabályozott interakciós rendszer,a kommunikációs rendszer, a társas-vonzalmi kapcsola-tok rendszere, a norma- és értékstruktúra valamint avezetés a tagokra a csoportélmény bélyegét nyomja,melynek egyik jellemzője az úgynevezett "mi-tudat".A "mi-tudat" a saját csoport élményének pszichológiaijegye, mely a személyes "én" fölébe helyezi a csoport,a többiek jelentőségét. Pontosabban írjuk le ezt afolyamatot, ha nem "fölébehelyezésről" beszélünk, ha-nem a személyes "én" határainak kibővüléséről. A tár-sas kiscsoport jellemzője, hogy tagjaikat nem hagyjaközömbösen az, ami a többiekkel történik, miként sen-kit sem hagy közömbösen az, hogy vele történik valami.Az empátia, a mások helyzetébe való őszinte belehe-lyezkedés képessége vált igen intenzívre az összetar-tó csoportokban.

A "mi-tudat", és közvetve a csoportösszetartás

74

/csoportkohézió/ erősségéről empirikusan úgy tudunkmeggyőződni, hogy a csoporttagok viselkedését figyel-jük. Miként a személyközi kapcsolatok erősségét isúgy mérhetjük, hogy milyen mértékben képesek más von-zó alternatívák csábítását ellensúlyozni, ugyanúgya csoportösszetartás erejét is az "átcsábítás"-salszemben mutatott ellenállással mérjük.

Szem előtt kell tartanunk az értékek összetett-ségének problémáját. Igen ritka az a csoport, melyj?sak egyetlen szempontból lenne értékes és vonzó acsoport tagjainak szemében. Világos, hogy minél többszempontból vonzó egy csoport, annál nehezebben szán-ja el magát valaki a csoportváltoztatásra vagy a ki-lépésre. Többnyire olyan csoportoknak vagyunk tagjai,ahol a bennmaradás a vonzások és a taszítások dina-mikusan felfogott arányától függ. Nem sokat jelenttehát az a kézikönyvekben olvasható csoportlélektani"igazság", hogy a csoportösszetartást a csoport vonz-erején mérhetjük le, ha nem tudjuk, hogy pontosanmilyen értékek folytán tűnik egy csoport vonzónakvagy taszítónak.

A csoportot mint egészet is alávethetjük em-pirikus ellenőrzésnek a csoportösszetartás mértékeszempontjából. A társas-vonzalmi kapcsolatrendszerregondolunk. Említettük, hogy minél több kölcsönös ro-konszenvi kapcsolat van egy csoporton belül, annálharmonikusabb, egységesebb, ö sszetart ó bb csoportrólvan szó. Az előbb kifejtett vonzás-koncepció alapjánez logikus, hiszen egy-egy jó személyközi kapcsolat

75

igen fontos szempont lehet a csoportban való maradás

mellett /elképzelhetők összetartó csoportok rossz

személyközi kapcsolatrendszer mellett is, ezek az

esetek azonban ritkák és semmiképpen sem tarthatók

ideálisnak/.

Többféle matematikai lehetőség áll rendelke-zésünkre a csoportösszetartás mértékének megállapí-tására. Ezek közül kettőt említünk:

K ö lcs ö n ö ss é gi index. Ez azt fejezi ki, hogy -a csoporttagok hány százaléka rendelkezik kölcsönöskapcsolattal. Ritkán elérhető optimum a 100%, melyazt bizonyítja, hogy mindenkit fűz valakihez a cso-portban legalább egy kölcsönös kapcsolat /tartozikhozzá valaki, és ő is tartozik valakihez/. Az átlag-érték 85-90 % körül van. 75 % alatt a csoport szét-esésére lehet következtetni, 55 % alatt pedig már nembeszélhetünk csoportról,

Koh é zi ó s index. Ez azt fejezi ki, hogy a cso-portban elméletileg lehetséges kölcsönös kapcsolatok-nak hány százaléka realizál5dott, A csoportban le-hetséges kapcsolatok számát a következő képlét segít-ségével számíthatjuk ki:

n/n-1/

2

A képletben az n a csoport tagjainak számát jelöli.A kohéziós indexet úgy kapjuk meg, ha kiszámítjuk,hogy a megvalósult kölcsönös kapcsolatok hány száza-

76

lékát teszik ki az elméletileg lehetséges.100 %-nak.

A kohéziós index átlagértéke 10-13. Ha 15 fölé

emelkedik, már magas fokú csoportösszetartásról be-

szélhetünk. Ha 10 alá süllyed, a csoport szétesőfél-

ben van.

Csoporteffektusok

Véget nem érő viták folytak a csoportlélektan-ban arról, hogy az egyéni teljesítmény vagy a csoport-teljesítmény ér-e többet. Kimondva kimondatlanul ezek-ben a vitákban a csoportot lebecsülő illetve a cso-portot felmagasztaló nézetek viaskodtak egymással. Azeddigiek alapján már beláthatjuk, hogy a kérdésfelte-vés önmagában hibás: hiszen a csoport se nem jobb,se nem rosszabb, hanem egyszerűen csak más minőségetképvisel mint az egyén.

Ennek a másságnak van egy statisztikai alapjais, mely az úgynevezett "álcsoporteffektusra" admagyarázatot. Arról van szó, hogyha valamilyen becs-lési feladatban egyének egymástól függetlenül kellhogy becsléseket tegyenek, külön-külön sosem fognakolyan tökéletes becslést tenni, mint becsléseik á t-lag á ban. 1931 májusában a bécsi rádióban 9 bemondó/életkoruk 12 és 58 év körül volt/ egymás után fel-olvasott egy azonos szöveget. A rádió hallgatóságátfelkérték, hogy a nagyjából két és fél percig tartóbeszédpróba alapján határozzák meg a bemondók élet-

77

korát. 2700-an küldték be becslésüket. Kiderült, hogya hallgatók minden egyes bemondónak csaknem pontosaneltalálták az életkorát. Ez nem azt jelenti, hogy sokvolt a helyes becslés, hanem azt, hogy a hallgatókbecsléseiben elkövetett torzítások kiegyenl í tett é kegymást. Ebből az a demokratikusnak tűnő következte-tés vonható le, hogy az egyének csoportjai-törvény-szerűen csalhatatlanabb ítéleteket tudnak hozni mintaz egyének külön-külön, hiszen az egyének által el-követett hibák a csoportítéletben összegeződve kiolt-ják egymást, Arisztotelész is ezen a véleményen volt:"Éppen ezért a sokaság pontosabban ítéli meg a zeneiés költői műveket, mint az egyedi emberek, nevezete-sen az egyik az egészből ezt a részt, a másik azegészből amazt a részt, és mindannyian együtt pedigaz egészet".

Sajnos azt kell mondanunk, hogy Arisztotelészegy zseniálisan felismert elvet vitt túlzásba. Hiszena kölcsönös hibakiegyenlítés csak akkor áll elő, haaz Ítélkező egyének között nincsenek olyanok, akiksemmit sem tudnak az Ítélet tárgyáról, modern kife-jezéssel élve nincs kompetenci á juk. Az arisztotel é szifelismer é s teh á t csak kompetens egy é nek sokas á g á bant ö rt é n ő í t é lkez é s eset é n á llja meg a hely é t.

A társadalmi összehasonlítás folyamatának tár-gyalásakor már érintettük azt a kérdést, hogy világunkszámos tekintetben nem teszi lehetővé, hogy mindenkimindenben kompetens legyen, így a csoportfölény sokesetben statisztikai alapokon nyugvó társadalmi utópia

78

marad csupán, Különösen élesen jelentkezik ez éppena "zenei és költői művek" terén, ahol modern művekesetén az aktuális közönség kompetenciája hiányzik,és ez magyarázza sok korszakos zseni kisemmizettségét,értetlenségbe fulladt halálát, majd "feltámadását."

- Hasonló a helyzet, a tudományban is, ahol azujitásokat sok esetben nem az önzés, vagy a butaság,hanem a kompetencia-hiányos többség elmarasztaló íté-lete gáncsolja el. A sok kínálkozó példa közül csakegyet idézünk, a neandervölgyi ember csontmaradványai-nak felfedezését, melyet a "szaktekintélyek" soraévtizedekig nem ismert el, egy napóleoni háborúkbólvisszamaradt csontváznak nézve a többszázezerévesleletet.

Ha most eltekintünk a kompetencia-problémától,és csak formálisan vizsgáljuk a tényleges csoportef-fektusok problémáját, a következőket állapíthatjukmeg: a csoport tagjainak véleménye a csoporthelyzet-ben sajátos torzuláson megy keresztül. Két egyarántvalószinü tendenciát ismerünk: a vélemények polari-z á ci ó j á r ó l akkor beszélünk, ha a csoport tagjainakvéleménye csoporthelyzetben szélsőségesebb lesz minta vélemények puszta átlaga. Egyesek a véleményeknekezt a szélső irányban történő kilengését azzal magya-rázzák, hogy az egyének a csoporthelyzetben elvesztikfékjeiket, és szívesebben kockáztatnak, felelőtleneb-bül viselkednek,

A másik tendencia a vélemények k ö z é pir á nyban

79

történő eltolódására utal, vagyis itt a csoport mér-séklő tényezőként lép fel. Mindkét tendencia bele-illik a csoportnak már említett egységesítő mechaniz-musába, de sem a polarizáció, sem a mérséklődés okai-nak megítélésében nem egységes a tudomány, és végképpbizonytalan abban, hogy mitől függ az egyik, illetvea másik tendencia bekövetkezése. Valószinti, hogy for-mális sikon ezt nem is lehet eldönteni.

Beszélnünk kell még a csoportd ö nt é sr ő l, mintsajátos csoporteffektusról, mely messzemenően érintia csoport tagjainak viselkedését is. Annak idején mégLewin szegeződött szembe azzal a problémával, hogymiként lehet az embereket véleményeik, nézeteik, atti-tűdjeik megváltoztatására rávenni. A hagyományos mód-szer az egyirányú közlés, írott vagy élőszóbeli for-mában volt. Lewin úgy vélte, hogy a meggyőző közléshatását a csoporteffektusok segítségével fokozni le-hetne.

A második világháború idején Amerikában fellé-pett húshiány enyhítésére háziasszonyok nagyobb oso-portjait arra akarták rávenni, hogy kevesebb húst,és több /az amerikaiak által nem becsült/ állati bel-sőséget fogyasszanak. Két módszert állítottak szembeegymással Lewinék.

Az egyik módszer hagyományos formájú volt,csoportokba hívták a háziasszonyokat, és előadásttartottak nekik arról, hogy a haza mennyire ínségeshelyzetben van, és kell a hús a frontra, majd fel-

80

szólították őket arra, hogy változtassanak étkezési

szokásaikon.

A másik módszer a háziasszonyok aktív bevoná-sára épített. A csoportokban élénk vita folyt, és avégén a csoportok maguk hoztak döntést arról, hogymit fognak a jövőben inkább vásárolni.

A hónapokkal később elvégzett kontrollvizsgá-latok a csoportos vitát követő csoportdöntés /lénye-gében a demokratikus megoldás/ fölényét mutatták. Acsoportos döntésekben résztvevő háziasszonyok több-sége valóban változtatott vásárlási szokásain, szem-ben azokkal, akik csak az előadást hallgatták meg.

Tanul ó csoportokp intenz í v csoportok

A csoportlélektan egyik jellemzője, hogy té-teleit szereti természettudományos köntösben előadni,nagyképűen állítja a hétköznapi tudás jól ismert igaz-ságait, módszerei sterilek. Mindezzel szemben az ame-rikai pszichológiában már a negyvenes évek közepénfellépett egy ellenáramlat, mely az utóbbi öt-hatévben tetőzik igazán.

A tanulócsoportok eszméje 1946-ban keletkezett,amikor Connectioutban egyszer szemináriumot tartottaka csoportközi kapcsolatokról. A szemináriumot társa-dalomtudósok vezették. A vezetőség ülésére meghívtáka szeminárium tagjait is, akik a vezetőségi ülés végén

81

elmondták, hogy miként látták ezt a csoportot, mi-lyennek látták az ülésezőket.

A tudósokat váratlanul érte az élmény, és el-kezdtek azon töprengeni, hogy miként lehetne a szé-lesebb-rétegek számára is elérhetővé tenni olyan szer-vezeti kereteket, amelyek hasonló típusú tanulásraadnak alkalmat.

Milyen tanulásról is van szó? nyilvánvaló,hogy nem a mindennapi értelemben vett célirányos, meg-szabott terv szerint történő, egy tanár tekintélyeáltal megtámogatott tanulási folyamatról. De az atanulás-fogalom sem megfelelő, amely a gyermek spontántanulásához hasonló.

A tanulócsoportokban a tanulás jelent é sekmegismerése, A jelentések bizonyos /személyes és cso-portos/ történésekhez fűződnek, amely történéseketönmagukban mindenki ismer, csak más ö sszef ü gg é sben.Egyszóval más jelentést tulajdonit neki, mint amivalójában megilletné. A tanulócsoportban szerzetttapasztalat teszi lehetővé, hogy a jelentéseknek eza rejtett szerkezete feltáruljon a résztvevők számára.

Milyen események, történések "rejtett jelenté-séről" lehet szó? Elsősorban személyesen átélhetőtörténésekről, melyek vonatkozhatnak a személyre ma-gára, vagy a személynek más személyekkel fenntartottkapcsolatára, a kapcsolat termékeire, A hétköznapiélet percről-percre megszervezett rendjében, a tár-

82

sadalmi együttélés által megszabott személyek közöttiszerepviszonylatokban valamiképpen elsikkad személyi-ségünk egy fontos tartománya. Én-link mintha elveszneés nem maradna meg más helyette csak a szerepek sorraegymás után lehámló rétege, melynek magja helyén iirtátong.

A tanulócsoportok ennek az űrnek a betöltésérehivatottak:. Bér a módszer - a jelentéstanulás, az át-értelmezés - a freudizmushoz hasonló, a folyamat magagyökeresen különbözik a pszichoanalitikus kezelés mód-szerétől. Ott a kezelő személy és a kezelt személykettősén kívül senki sincs jelen. Maga a folyamat ki-szolgáltatja a kezelt személyi; a kezelő személynek.És végül az értelmezett jelenségek új jelentése a tu-dattalanból a tudatosba való átemelés során jön létre.

A tanulócsoportban nem feltétlenül erre a tuda-tosító mozzanatra kell gondolnunk. A tanulás soránnem arról van szó, hogy "visszaszereznek" valamit,hanem szereznek egy új tapasztalatot, mellyel felvér-tezve azután visszamennek a társadalomba élni az éle-tet.

Mi ez az új tapasztalat? A tanulócsoportok hi-vei szerint elsősorban ö nismeret, és a t á rsismeret.Mi ennek az alapja?

A tanulócsoportok nélkülözik a csoportlélek-tant ól oly fontosnak tűnő tevékenységi alapot. A oso-porttagok nem a csoportlélektani leírásokból ismert,

83

automatizmusként ható módon, t á rgyk é nt élik át a oso-portlét különböző dimenzióit, hanem - éppen merttanul ócsoportról van szó - lehetőség nyílik arra,hogy tudatosan figyelő alanyaiv á váljanak a csoport-folyamatoknak. Az önismeret és a társismeret tehát acsoportismerett é l jár együtt. Mindez a csoporttagoké rz é kenys é g é nek fokozódását vonja maga után, ezértis nevezik a tanulócsoportokat angolul "sensitivitytraining groups"-n.ak.

Az érzékenység kiéleződése folytán a tagokbannő a kív á ncsis á g minden társas történés iránt, hiszena csoportban semminek sincs "kint" a társadalombanmegszokott szerkezete, jelentése, itt mindent a oso-port tagjainak kell újrateremtenie. Ez pedig érdek-lődés, kíváncsiság nélkül nem megy. A szerepviszonyoktisztázatlansága folytán nem könnyű a személyek kö-zötti választás. A tanulócsoportban meg lehet tanulni,hogy a személyek közötti választás jóval szélesebbkörön is alapulhat, mint azt a társadalmilag nagyonis belénk programozott "szubjektív" elképzelések meg-engedik. A konvenciómentesség, a szerepviselkedésszinte tökéletes hiánya, a kommunikációs fesztelenség,mind az érzékenység iskolázását szolgálja. A tanuló-csoport fokozza az egyén társra nyitottságát, de köz-ben fokozza az egyén önmagára irányultságát is. Aszemélyközi kapcsolatokba horgonyozza az egyént, éseközben mind az én-re, mind a kapcsolatokban résztvevőszemélyekre irányuló figyelem és tudat is éleződik.

Hogyan zajlik le egy tanulócsoport találkozása?

84

A tanulócsoport résztvevőit a csoport vezetője tobo-rozza össze /a tanulócsoportban való. részvétel rend-szerint pénzbe kerül/, és ezt követően rendszeresidőközökben és mindig azonos helyen találkoznak egy-mással a csoporttagok. A csoport vezetőjének általá-ban van egy helyettese is. Mindketten részt veszneka csoport ülésein, de vezető szerepük nem a hagyomá-nyos módon /tehát nem a Lewin által leírt háromfélevezetési stílus valamelyike szerint/ érvényesül. Avezetők egyrészt ugyanolyan tagok mint a többi cso-porttag, másrészt tevékenységük a folyamatok serken-tése, k ö nnyít é se. Nem ők értelmeznek /hiszen azt apszichoanalízis során jobban meg lehet tenni/, hanemoda akarják eljuttatni a csoportot, hogy a csoporttagjai maguk tudjanak értelmezni.

Az efféle csoportokban való részvétel eleinteheves ellenérzést vált ki a résztvevőkből, hiszenilyen mérvű strukturálatlanságot rendszerint még nemvolt alkalmuk megélni. Kezdetben 10-15 percig tartófagyos csönd uralkodik, mely gátszakadásszerűen heveskommunikációra vált át. Itt van mindjárt az első él-mény: ki hogyan élte át ezt a feszültséget.

Az egymást követő csoportüléseknek mind megvana maguk jellegzetes dinamikája, és mire végetér aosoport, bizonyos, hogy a tagok egy sajátszerű tapasz-talattal lettek gazdagabbak.

Ami a dolog ideológiáját illeti, nyilvánvaló,

hogy elsősorban az amerikai társadalom elidegenedett-

85

ségével kapcsolatos jelenségről van szó. Az "akadé-mikus" szociálpszichológia inkább csak leírja a tár-sadalmi együttélés mechanizmusaiban dirib-darabratört egyén anatómiáját, de segíteni nem tud és nem isakar rajta, A pszichológiai kezeléshez folyamodó egyénpedig azt veszi észre, hogy bekerül egy társadalmiszervezet gépezetébe, mely nem annyira gyógyítja abetegeket, mint konstruálja őket. Betegszerepbe he-lyezve betegtudatot ad nekik, tekintélyelvűleg fellé-pő gyógyító félisteneket /a pszichológusokat és azorvosokat/ szegez velük szembe stb.

Ezzel szemben a tanulócsoportban való részvé-tel kockázatmentes javulást ígér, melynek során apszichológiai problémákkal vívódó egyén elsősorbanö nmag á ra illetve a hozzá hasonló csoportjára vanutalva.

•A 60-as években a "hagyományos" tanulócsoportmellett újabb változatok is megjelentek. Ezekben acsoportokban a verbális kommunikáció szerepének meg-őrzése mellett fokozott figyelmet fordítottak anem-verbális kommunikáció különböző formáira. A mo-dern interakciókutatás alapján ismeretes, hogy azemberek között napról-napra lezajló történésekbenmilyen fontos szerepet játszik az úgynevezett "sze-mélyes tér", melyet szinte testünk meghosszabbításá-nak tartunk, a "szemezés", az érintés, az öltözetmegléte vagy hiánya /vagyis a meztelenség/, az inte-rakció fizikai közege /egészen más az interakció jel-lege például vízben/.

86

Ezt az újabb irányzatot "intenzívnek" is ne-vezhetjük. Az intenzitás egyik forrása az előbb em-lített nem verbális kommunikációs csatornák bekapcso-lásából származó metakommunik á ci ó s hat á sok fokozottkiaknázása, a másik forrás pedig az egy ü tt1 é t ide je.Az idő igen fontos tényezője a csoportnak, A tanuló-csoportok szétaprózott együttléte helyébe az intenzívmódszer két-három napos összezártságot jelent, mely-nek következtében a tanulócsoportból ismert folyama-tok mélyebbé válnak, lefolyásuk katartikusabb, a sze-mélyiség számára revelálóbb lesz.

Sok a visszaélés az ilyen csoportok körül, ésnem kedvez ezeknek a csoportoknak az őket körüllengőideológia sem. Tagadhatatlan azonban, hogy valami újkezdődött velük a csoportlélektanban, amely bizonyáraa hagyományosabb felfogást követő csoportlélektaniirányzatokra is kihat.

Legyen bár szó a régibb vagy az újabb csoport-lélektanról, látnunk kell, hogy alapjában véve társa-dalmi szükségletre rímel rá mindkettő, magán viselveszületésének közege, mindenekelőtt az amerikai társa-dalom körülményeinek bélyegét. Ha bírálni akarjuk acsoportlélektant, elsősorban erre kell rámutatnunk,ez azonban nem jelentheti azt, hogy mindenestől semmis-nek, vagy éppen hamis tudati jelenségnek tekintsük atársadalmi kiscsoportot és az abban lezajló történé-seket. A szociálpszichológia a maga módján visszatük-röz bizonyos társadalmi jelenségeket, és mint ilyenóhatatlanul magával sodor ideológiai elemeket is. De

87

erre nem szűkíthetjük le, hiszen ha ezt tennénk, ami társadalmi körülményeink közepette semmit semhasználhatnánk fel belőle. A feladat éppen abban áll,hogy különbséget tudjunk tenni az ideológiai motivá-ció és a "sui generis" jelenségtartomány között,mely megváltozott társadalmi összefüggésben szükség-képpen másként jelentkezik.

A k ö z ö ss é g

A szocialista társadalomban minden bizonnyala k ö z ö ss é g kategóriája lehet a csoporttal kapcsola-tos fogalmak gyűjtőmedencéje. Nem arról van szó, hogya közösség valami gyökeresen más mint a csoportlélek-tan által tárgyalt csoport. Ennyiben a csoportlélek-tan nélkülözhetetlen bevezetés a közösségek lélekta-nához is. Ami a közösséget megkülönböztetővé teszi,az ideológiai jelentése, értékirányultsága. A közös-ség egyúttal mindig cselekv é s is, mégpedig társadal-milag progresszív, /hogy nagyot ne mondjunk/ forra-dalmi cselekvés, A közösség elmélete közösségi gya-korlat is egyben, nem hagyományos akadémiai diszcip-lína tehát, amelynek a polgári csoportlélektan olyszívesen tekinti magát.

De a közösség nem spontán gyakorlat terméke,hanem tudatosan megtervezett és szervezett együttes.A tervezés és a szervezés elképzelhetetlen volna

+ Sui generis: /lat/ sajátos, különleges, egyedi

88

bizonyos előfeltevések, ismeretek, egyszóval pszi-chológiai tudás nélkül, mely tudományosnak tekinthe-tő. Tudományos, mert a más társadalmi viszonyok kö-zött felhalmozott pszichológiai tudás kritikus Isme-retén alapul, és tudományos, mert az adott társadalmiviszonyoknak megfelelő ismeretek felhalmozását /majdazok alkalmazását/ tartja céljának.

Még egyszer hangsúlyozzuk a közösség értékirá-nyult, változtató, j ö v ő re orient á lt voltát. Makarenkoa közösség vizsgálatakor joggal hangsúlyozza, hogyközösségnek csak azt a "szociális egységet" nevezhet-jük, amely szocialista elvre épül. A szocialista elva történelmi-társadalmi fejlődés eredményeként szük-ségszerűen jelent meg az emberiség történelmében. Azegyes egyén a maga haláltól behatárolt életében idő-ről-időre perspektíváltlannak vélheti életét, és acsoportban, társadalomban, ahol él, puszta környeze-tet láthat, melyre neki csak reagálni kell. A közös-ség feloldja ezt a puszta reagálási kényszert, ésegyszerre teszi tagját a tevékenység alanyává és tár-gyává, így ad életének perspektívát.

Ez a perspektívaadás történelmileg mindig konk-rét módon zajlik. A felszabadulás után következőkét-három év máig fénylő közösségi példáinak egyikea NÉKOSZ-mozgalom. E mozgalom egyik hajdani vezető-jétől vesszük át közösségi-meghatározását: "A közös-ség individuumok együttese, szerencsésen kombináltés demokratikus mechanizmus által társítva, amelyképes belátásra, sőt magatartások megváltoztatására

89

bírni az embereket. Ennek az a feltétele, hogy tu-datos, elfogadható cél, humánus áramkör fogja őketössze úgy, hogy lássák: egymásra már szükségünk van,egymás nélkül már nem érzik olyan jól magukat, mintegymással, barátság szálai szövik át együttesüket.Nem elvtelen vagy egyoldalú barátságok, hanem amelyekmindig beletorkollanak egy nagyobb kollektíva - osz-tály, nemzet - világába, a progresszív társadalmicselekvésbe.+

E meghatározásnál jobb csak jelen közösségigyakorlatunk jobbulásával születhet.

+ Kardos László Köznevelésben megjelent interjújaszavait idézi Sipos Zsuzsanna a VET kollégium címűcikkében, Kultúra és Közösség, 1976/1. 87. old.

IRODALOM

Az irodalomjegyzékben csak a magyarul hozzáférhető,legszükségesebb művekre térünk ki, akit a téma bő-vebben érdekel, nyomozzon tovább a megadott művekbentalálható irodalomjegyzékek alapján.

1. Buda Béla 1965. Az emberi csoport mint szociál-pszichológiai probléma, Valóság, 91—100 old.

2. Kulcsár Kálmán 1969• Az ember és társadalmi kör-nyezete, Budapest: Gondolat, 166-203 old.

3. Mérei Ferenc 1971. Közösségek rejtett hálózata,Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó

4. Pataki Ferenc /Szerk./ 1969. Csoportlélektan,Budapest: Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés 3

A csoport kategóriájáról 6

A csoportlélektan kialakulásáról 10

Formális és informális csoportok 18

Vonatkozási csoportok 22

Létszámproblémák 24

A csoportlét 29

A csoportlét rétegei 34

Az interakciós réteg 37

A kommunikációs réteg 40

A társas-vonzalmi réteg 42

A csoport norma- és értékteremtő világa 53

Vezetés 63

A csoport összetartása 73

Csoporteffektusok 76

Tanulócsoportok, intenzív csoportok 80

A közösség 87