3

Az idei év több tekintetben azünneplések, az évfordulók ideje,érdemes Gellért Sándorról is meg-emlékezni. Olyan szellemisége ô amagyar, és ezen belül a partiumimûvelôdéstörténetnek, akirôl nemildomos megfeledkezni, különö-sen az idén, születésének kilenc-venedik évfordulóján. 1916. de-cember 11-én született Debrecenvárosában, majd a történelmiUgocsa vármegye egyik kis tele-pülésén, Dabolcon nôtt fel. Szat-márnémetiben volt iskolás, Miko-lában tanította anyanyelve irodal-mát a kisdiákoknak, akiknek amegmaradás és a helytállás jelkép-évé vált. Nem csak diákjait, de né-pét is oktatta, nevelte, népszerûsí-tette azt a gondolatot, hogy a ma-gyar nyelv szépsége változatossá-gában rejlik. 1987. november 14-énhunyt el Szatmárnémetiben. Fon-tos szereplôje e tájegység mûvé-szeti, irodalmi és társadalmi életé-nek, költôi nyelvezete nagyon kö-zel áll a szamosháti nyelvjáráshoz.Költeményeiben és különbözôközéleti írásaiban tudatosan szólalmeg az élônyelvhez oly közeliszépírói hangnemben.

Semmi sem bizonyítja jobban,hogy mennyire aktívan élnek mû-vészeti érdemei az emberek emlé-kezetében, mint az, hogy mindenôsszel az ô emlékének szentelt or-szágos szavalóversenyt rendez-nek Szatmáron. Az idén egész na-pos konferenciát is tartanak de-cember 2-án. Az alábbi tanul-mány megpróbálja szemléleteseb-ben is érzékeltetni, hogy mennyi-re színes és ízes Gellért költôinyelve, milyen mûvészien tudjavisszaadni tájegysége népnyelvétszépirodalmi szövegekben, azok-ban a költeményekben, amelyeketbaráti társalgások közben oly él-vezetesen adott elô.

„Olyan faluban gyerekeskedtem,amelyik volt olyan ágya a nyelvnek,mint Arany Szalontája vagy PetôfiKiskunságja. A régi Ugocsában, Hal-mi alatt fekszik, Dabolcnak hívják”(Igaz Szó 1979. 10.) Gellért Sándorezekkel a szavakkal vall sajátnyelvérôl és nyelvi környezetérôl,majd így folytatja: „Lakosai […] so-hase keveredtek a környékbeliekkel, seazok velük”. Mindezek ellenére

költôi nyelvében számos másnyelv és tájegység szavai fellel-hetôk. Gondolok itt német, a ro-mán eredetû szavakra és a széke-lyek nyelvjárásából átvettekre is.Ez utóbbit (pl. fehércseléd) azzalmagyaráznám, hogy édesanyjabözödújfalusi székely lány volt.

A német eredetû szavakat aSzatmár megyei sváb betelepíté-seknek tulajdonítanám, a románeredetûeket (eszténa, vaj! ’jaj!’) pe-dig a történelmileg adódott kény-szerkétnyelvûséggel magyaráz-nám. Ezen kívül még számos té-nyezô gyarapította Gellért nyel-vét, s ezáltal költészetének szó-kincsét: tanulmányai (fr. grimász,ol. lugubris), katonáskodása (ném.marsol, generál), az állandóanváltozó környezet (Dabolcról Mi-kolára, onnan Debrecenbe, majdtovább kell költöznie).

Mindezek ellenére a dabolciidôszak volt rá a legnagyobb ha-tással, mivel itt nôtt fel. Dabolc azészakkeleti nyelvjárástömb része,ezen belül pedig földrajzilag abereg–ugocsai, nyelvileg inkább aszabolcs–szatmári nyelvjáráshoztartozik. Ezt a nyelvjárási régiótmára már négy ország (Magyar-ország, Ukrajna, Szlovákia és Ro-mánia) határain átnyúlva találjuk.Dabolc a hármashatár (Magyaror-szág, Ukrajna és Románia) mellettterül el.

Az északkeleti nyelvjárás mintperemnyelvjárás, nyelvi környe-zetét tekintve nagyon változatos:a szlovákkal, a ruszinnal, a ro-mánnal érintkezik. Az említettnyelvjárás a rá jellemzô egyetlen efonémában, és egyebek tekinteté-ben is közel áll a köznyelvhez.Hogy viszonylag sokat tudunkennek a régiónak a Romániábaesô részeirôl, az annak köszön-hetô, hogy ennek a tájnak a szü-lötte Csûry Bálint (egri származá-sú), aki a múlt század 30-as évei-ben a dialektológia professzoravolt Debrecenben (fô mûve: a Sza-mosháti szótár), és a Tövisháton,Nagymonban született MártonGyula, a kolozsvári egyetem volttanára. Ô gyûjtötte össze életeutolsó öt évében a 2000-ben ki-adott Szilágysági nyelvatlaszanyagát, a Nagykároly környéki

nyelvjárásról pedig Teiszler Pálírt monográfiát és több tanul-mányt (ô Mezôfényen született).Ebben a nyelvjárásban alaktani je-lenségként tûnik föl az ôröl ige„öûr”, aztán a hívott ige régies„hítt” alakja. A feltételes tárgyasigealak, más erdélyi nyelvjárások-hoz hasonlóan, itt is ôrzi a -nók/-nôk ragot: „vinnöûk”.

Vannak fogalmak, amelyek tájielnevezései erôteljesen tagoltak.Ilyenek az újvilági termesztett nö-vények. A kukorica ezen a vidéken„tengeri”, a burgonya „kolom-pér”. A csalán alakváltozataibantalán a leggazdagabb a magyarnyelvterületen, itt a Szamoshátonleggyakrabban „csilánt” formábanél. „Az erdélyi irodalom folytonossá-gát, karakterét elsôsorban maga anyelv ôrzi, amely újra meg újra meg-szólal az irodalom felsôfokán is” (Pén-tek János: Népi nevek, népi hagyo-mányok, Marosvásárhely, 2003.14.)

Gellért Sándor költôi nyelvét aváltozatosság jellemzi (lásd Gel-lért Sándor: A magány szikláján.Bukarest, 1983). Nyelvével egyegész világképet épít fel, a szószoros értelmében. A gondtalangyermekkortól a felnôtté válás ke-serves évein keresztül egészen aháború sötét óráiig végig elkísériez a nyelv, és ennek segítségévelvészeli át a lassan fogyó, fogság-ban töltött napokat. A nyelv általfelépített világ pontos mása a va-lóságban átélt élményeknek. Nemtipikusan egy egész tájegységvagy egy embercsoport hagyomá-nyait hagyja örökül e nyelvezet(talán csak annyiban, hogy a vele-

90 esztendeje születettGellért Sándor

Nagy Imre: Gellért Sándor

4

született, belenevelôdött kulturá-lis emlékezetet nem hagyhatja el),hanem egy egyéni sorsot példáz,és ezen keresztül egy bizonyostársadalmi réteg, a meg nem ér-tett, a kirekesztett mûvész, a zsenisorsát hivatott megmutatni, meg-értetni. Írásainak hôsei hétközna-pi emberek, s a velük való kapcso-lat révén ismerjük meg az egyént,a költôt. Ez a viszony ellenbenkölcsönös azáltal, hogy megis-merjük az egyént, megismerjük akörnyezetét is. Akarva vagy aka-ratlanul a nyelvvel kifejezôdnekés továbbhagyományozódnak aközösségi kultúra elemei is. FilepBözsi, Veres Péter, Nagy Annus,Angyal Bandi, a híres betyár, Juci,Gulyás Pál, Rácz Antal, Mariska,Mari néni, Basa Pista, és a legtöbbnév, ami megjelenik verseiben, ti-pikusan a szatmári táj jellegzetes,ôsi eredetû kereszt- és családne-veit idézi. A helyi jellegzetes ne-veken keresztül magát az egyént,a költôt ismerjük fel mindig új ésúj köntösben, de mindig a szü-lôföldje fiaként.

Azzal, hogy a személyneveketköznevesíti, és állandó jelzôvellátja le, s így új szavakat teremt(pl. „parasztijóska”), még erôseb-ben érzékelteti az ember halandó-ságát, jelentéktelenségét. Ez anyelvjárás nem annyira színes ésváltozatos, mint például a székely,kevesebb tájszót találunk benne,de személy- és helyneveiben mégôrzi az ôsi sajátosságokat.

A fonémarendszerben is meg-figyelhetôek az északkeleti nyelv-járásra jellemzô tulajdonságok.Az i-zés jelensége fôleg az ugi

nyelvjárásra és az elmagyaroso-dott svábok által lakott területek-re jellemzô. Gellért nyelvében és ál-talában a régió tájszólásában nemcsak az „é” fonéma váltakozik „i”-vel, hanem az „e” és az „o” is. (pl.sider–sodor, közepibe– közepébe,messzi–messze, tavasz eleji–eleje,képiben–képében, gím–gém, beli-ben [béliben]–belében, teli–tele).Ennek a jelenségnek az ellentététis megfigyeltem, de csak egy pél-dát találtam: szerént– szerint.

Feltûnik az ü-zés: „rüfögô–rö-fögô”, az e-zés: „bederít–bodorít”,az ö-zés: „elômbe–elémbe”, és azo-zás is: „lábom–lábam”.

Hangzónyúlásra is találhatókpéldák: „véle–vele”, „kél–kel”,„eszténa–esztena”, „néki–neki”,„bé–be”. Érdekes jelenség, hogy aszóvégi mássalhangzók ejtésben(Gellért ezt írásban is jelöli) eltûn-nek: „sí–sír”, „mindjár (mingyán)–mindjárt”. A mássalhangzó torló-dás feloldására példa a „sováb–sváb”, és az „elszállanék–elszáll-nék” szóalak.

Általánosak a zártabb alakok(„szertedûlve–szertedôlve”, „tö-rülte~türülte–törölte”), ragokban:„kezétûl–kezétôl”.

Ennek a nyelvnek van egy eny-hén archaizáló sajátossága is:„szûm–szívem”, „könnyû–könny”,„ottan–ott”, „csuda– csoda”, „enge-met–engem”, „iralló–rivalló” stb.

A felsoroltakon kívül még másszavakat is megemlíthetünk, ame-lyek jellemzôek erre a tájra: piron-ság ’pirosság, a szégyenkezô arcszíne’, csappint ’csettint’, kóró’napraforgó szára’, hajaz ’az árpátszalmától megtisztít’, napkeltétôl

búvóig ’napkeltétôl napnyugtáig’,megpandúrol ’megbüntet’, ga-lambfi ’galambfióka’, túlnan ’amásik oldalról’, hallik ’hallatszik’,hunyok ’alszok’, gyûrd le ’vedd le(a kalapot)’, vón ’volna’, csára-hajszra ’jobbra-balra’, kutyakoco-gó (élet) ’nehézkes, hiábavaló’, ta-nálták ’találták’, kótyonfitty ’léha’.

A szószerkezetek és a monda-tok szintjén is találunk érdemle-ges példákat. A tárgyas szerkeze-tekben elmarad a tárgyrag: ko-porsó csókolni (kell), halott látni(mennek). Érdekes mondatszer-kesztés figyelhetô meg a követ-kezô esetben: „vannak sok új ke-resztek / sok új fejfák, temetôk…”

Miután megvizsgáltuk GellértSándor költôi nyelvét, felmerülbennünk a kérdés, hogy mennyireészakkeleti vagy szatmári ez anyelv.

„A nyelvnek az a »felsô foka«,ami a szépírói nyelv, sohasem le-het azonos egy tájnyelvvel, anyelv valamely regionális válto-zatával, bármilyenek is legyenekennek értékei, hiszen még a nép-költészet is stilizált” (Péntek János2003. 221.)

Az írói sokféle nyelvi forrástvesz alapul munkái során, demindig visszakereshetô az eredetianyanyelvjárás a nyelvezetébôl.Gellért Sándor sok helyen voltotthon a világban, de mindig elkí-sérte ôt a szamosháti nyelv.

VÉGH M. BALÁZS

A Bolyai Tudományegyetem a második világhá-ború utáni romániai magyarság legjelentôsebb önál-ló oktatási és tudományos intézete volt, amelynek1959-ben történt erôszakos megszüntetése a kisebb-ségben élô nemzetiség legnagyobb veszteségét jelen-tette. A Bolyai-kérdés megoldása – az önálló magyaregyetem újraindítása – mind a mai napig a romániaimagyarság egyik legfontosabb követelése.

Az alábbi írás a Bolyai-egyetem oktatóinak deb-receni látogatásával foglalkozik Bodor András törté-nész professzor emlékei, valamint a korabeli sajtó-anyag alapján. A beszélgetésre Kolozsváron 1998.október 10-én került sor.

A kolozsváriak debreceni látogatását megelôzte a

Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kül-döttségének négynapos (1956. április 21–24.) Kolozs-váron tett látogatása.

Hogyan fogadták a vendégeket és miként telt ez a né-hány nap a kincses városban?

A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem160 tagú küldöttsége 1956. április 21-én érkezett Ko-lozsvárra. A pályaudvaron a városi néptanács képvi-selôi, valamint a Babeš- és a Bolyai-egyetem tanárai,diákjai ünnepélyesen fogadták a vendégeket. Más-nap délelôtt az Egyetemiek Háza nagytermében GállErnô, a Bolyai-egyetem prorektora magyarul, Cîm-peanu Virgil, a Babeš-egyetem prorektora románulköszöntötte a vendégeket, amelyre Varga Zoltán, a

Kolozsvári egyetemek küldöttsége Debrecenben1956-ban

5

debreceni rektor válaszolt. Ezt követte a debrecenidiákok elôadása, amelyrôl a helyi sajtó lakonikus tö-mörséggel tudósított: „A mûvészegyüttes ének- éstáncszámokból, szavalatokból álló gazdag mûsorát aközönség meleg tapssal jutalmazta. Az elôadás vé-gén az IMSZ (Ifjúmunkás Szövetség) Kolozsvár vá-rosi bizottsága, valamint a Bolyai és Babeš IMSZ bi-zottsága küldöttei virágcsokrot nyújtottak át a ven-dégeknek. A mûvészegyüttes hétfôn este megismé-telte mûsorát.” (A debreceni egyetem mûvészegyüt-teseinek kolozsvári fellépése. Igazság, 1956. IV. 24.)

Milyen programokban vettek részt még a debreceniek?Hétfôn délelôtt az egyetemi tanárok, diákok meg-

látogatták a kolozsvári egyetemeket. Engem VargaZoltán rektor látogatott meg, Imreh István vendégeDiószegi László volt, akivel sokat beszélgetett közöskutatási témájukról. A DISZ bizottság tagjai tapaszta-latcserén vettek részt a városi IMSZ bizottságnál. Adebreceniek megnézték a Botanikus Kertet, felmen-tek a Fellegvárra, megtekintették a Történelmi Múze-umot, és lelkesen tapsoltak a Magyar Opera Tosca, il-letve a Román Opera Esmeralda elôadásán. Keddenpedig az Aranyos völgyébe kirándultak és Torda vá-rosával ismerkedtek. Este a két egyetem fogadástadott a vendégek tiszteletére, úgy ahogy az illett.

Miként értékelhetô cenzúramentesen a debreceniek lá-togatása?

Erre a kérdésre Jordáky Lajos professzor szemé-lyes naplóját idézhetem, aki ezekben a napokban akövetkezôket írta. „A debreceni egyetemrôl néhánytanárból és 150 diákból álló csoport érkezett Kolozs-várra. A diákság ének- és tánccsoportja és futballcsa-pata. Talán nem is az a fontos, hogy az egyetemekközötti közeledésnek más útja is lehetséges volna,hanem a tény a fontos. Végre magyar városból em-berek jönnek ide! A fogadás az igaz „jól szervezett”,de mégis itt vannak a magyarok részérôl. Bartók ésKodály dalaival és a magyar táncokkal, erôsítés ez azerdélyi magyaroknak... Bankett a debreceni vendé-gek tiszteletére. Jól sikerült. Jó kezdet, ha nem mara-dunk a szavaknál. Daicoviciu most is hordószónok-latot tartott. Kellemes meglepetést jelentett a románegyetem kórusának a szerenádja a vacsora vége felé.Mindenesetre rendkívülien óvatosak voltak a beszél-getések.” (Jordáky Lajos naplójából. Medvetánc,1988/1–2. 284.)

A kolozsvári napilapban megjelent néhány cikkelárul egy-két dolgot errôl a „jó szervezésrôl”. Mé-nes János debreceni polgármester (akkor a VárosiTanács Végrehajtó Bizottságának elnöke) programjátis „gondosan” összeállították: Erdély „civitas pri-mariájában”, az évszázados mûvelôdési központban„helyi érdekû” üzemeket látogatott meg, a szamos-falvi üveggyárat, a mérlegkészítô részleget, a VárosiKözüzemek autóbusz részlegét stb. (Ménes János:Kellemes napokat töltöttünk Kolozsváron. Igazság,1956. IV. 2.)

Debrecen múltjának és jelenének összehasonlítá-sáról sem felejtkezett meg a sajtó: „A Horthy-világDebrecenje a demagógia, a faji uszítás, a mestersége-sen szított vallási háborúskodás szennytengerébenfuldokolt – írta – ellenben „az új debreceni ifjúságkülönbbé érett, a kezüket a párt fogja, ôket a párt ve-zeti új csúcsok felé”. (Somlyai László: Üzen az újDebrecen. Igazság, 1956. IX. 25.)

Mikor viszonozták a kolozsváriak a látogatást, kik vet-tek részt ezen az úton, hogyan fogadták a küldöttséget?

A mi látogatásunk is négy napig tartott (1956.május 10–13.). Küldöttségünk összetétele a követ-kezô volt: a Bolyairól részt vett száz egyetemi hallga-tó, a Babešrôl ötven, a tanárok közül a magyaregyetemrôl jött Nagy Lajos prorektor, Bodor Andrásaz egyetem szakszervezeti bizottságának elnöke, Kal-lós Miklós tanár, mint ideológiai vezetô, valamintJancsó Elemér és Tulogdy János tanárok. A Babeš ro-mán egyetemrôl részt vett Constantin Daicoviciuegyetemi tanár, a küldöttség vezetôje, Pop Emil aka-démikus, Kolozsvár város részérôl pedig VlãduøViorel, a városi néptanács titkára és Marincuš Vale-ria, a tanács tagja. Azt meg kell mondanom, hogy Ko-lozsváron az egyetemisták mûsorának minden szá-mát bemutattuk egy bizottság elôtt a pártnál, ha ôkkifogásoltak valamit, azt nekünk figyelembe kellettvennünk. Amikor ez a bizottság azt mondta, hogyrendben van minden, akkor indulhattunk.

A debreceniek nagyon szépen fogadtak minket,sok száz diák orgona-, gyöngyvirág- és tulipáncsok-rokat nyújtott át nekünk. A román és a magyar him-nusz elhangzása után vendégfogadóink részérôlüdvözlôbeszédet mondott: Ménes János, a VárosiTanács elnöke, Varga Zoltán rektor, Kovács Ferenc,az Oktatásügyi Minisztérium egyetemi osztályánakvezetôje, Károlyi Géza, az egyetemi DISZ bizottságtagja, részünkrôl Constantin Daicoviciu, Nagy Lajosprorektor, Vlãduø Viorel néptanácsi titkár és Oros Já-nos a Babeš-egyetem ifjúsági szervezetének titkára.Szép sikert aratott C. Daicoviciu, aki három-négymondatott mondott románul, majd szép magyar be-széddel folytatta, így pillanatok alatt népszerû em-ber lett. Varga Zoltán rektor a diákok kolozsvári ésdebreceni látogatását a magyar és a román nép kö-zötti hídépítésnek nevezte, amelyen a jövôben re-mélhetôleg a két nép szélesülô barátságának útja ve-zet, a beszédekben gyakran hangzottak el a költôszavai: „Dunának, Oltnak egy a hangja.” (Varga Zol-tán: Üdvözöljük Debrecenbe érkezô kolozsvári ven-dégeinket. Néplap, 1956. V. 10.)

Minket, egyetemi tanárokat az Arany Bika Hotel-ben szállásoltak el, délután a program szerint a szov-jet és a román katonák sírját koszorúztuk meg, estepedig a Központi Kultúrotthonban bemutattuk mû-sorunkat Debrecen lakosságának.

Milyen tudományos megbeszélésekre, elôadásokra ke-rült sor?

Látogatásunk második napján a Kossuth LajosTudományegyetemen a professzorok és egyetemihallgatók elôtt négy elôadást tartottunk. ConstantinDaicoviciu professzor a dákok politikai és társadal-mi helyzetérôl beszélt, elôadását Szabó István kö-szönte meg. Pop Emil akadémikus a pollenelemzés-rôl, Tulogdy János pedig a Magyar Autonóm Tarto-mányról értekezett. Sikeres elôadást tartott JancsóElemér, akit a román–magyar irodalmi kapcsolatokmúltját ismertette, nagy ívû értekezését Juhász Gézaprofesszor méltatta. Érdekes beszélgetés zajlott le C.Daicoviciu és Benigny Gyula egyetemi adjunktusközött, aki egykor a román történész tanára volt.

Ezután következett a debreceni egyetemisták elôtt tar-tott mûvészi mûsor?

Igen és ebben a tekintetben úgy egyeztünk meg,hogy az elôadás idôtartama nem lehet több mintmásfél óra. Debrecenben valami hihetetlen dologtörtént! Az elôadásnak több óra után még nem voltvége! Ugyanis, ha a Babeš együttese fellépett meg-

6

tapsolták, nem volt semmi baj, de amikor a Bolyaiegyüttese táncolt, énekelt, vagy bármilyen számotmutatott be, a szó szoros értelemben nem tudták ab-bahagyni a tapsot, háromszor is kérték az ismétlést.

Ekkor C. Daicoviciu szólt nekem: „Bodor, ne en-gedd, hogy ismételjenek, ne ismételjenek”! Bemen-tem hátul a színfalak mögé, és bizony eléggé lekap-tam a diákokat, a debreceniek nagyot néztek, hogyegy tanár így is beszélhet, de kérem, nem volt mittennem. Ezután azt gondoltuk, hogy minden rend-ben lesz.

Mi történt ezután?A Bolyai énekkara utolsó számként elénekelt egy

dalt, ami az engedélyezett programban nem voltbenne, az Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyekcímût. Kérem, ez egy középkori dal, amit a külföldreinduló diákok, segédek énekeltek, s errôl késôbb ki-derült, hogy csíki székely dal. Nos, amikor ezt a daltelénekelték, nem tudom mi történt, a közönség el-kezdett sírni, vagy legalábbis könnyezni, amikor pe-dig másodszor énekelték az énekkar minden tagja,fiúk és leányok mind sírtak. Hát kérem, így ért végetaz elôadás. Arra is emlékszem, hogy az elôadás utánPop Emil akadémikussal mentem az Arany BikaSzállóba, aki megnyugtatott az elôadást illetôen, aromán kollégák meg vannak elégedve, mondotta,bár a Bolyait jobban megtapsolták, de a Babeš ismegkapta a tapsot. A hangulat az ezt követô közösvacsorán, táncmulatságon igen jó volt, amin résztvett C. Daicoviciu és Szabó István is. Kiderültugyanis, hogy ôk ketten Doberdónál együtt harcol-tak, hosszan mesélték közös katonai élményeiket,amit sokan figyelemmel és élvezettel hallgattak.

Hogyan zajlott le a Magyar Dolgozók Pártja Hajdú–Bihar megyei bizottságának fogadása?

Másnap a megyei pártbizottság székházában fo-gadott minket Komócsin Zoltán megyei és Pulai Ár-pád városi párttitkár. Mi azt gondoltuk, hogy bizo-nyára udvariassági látogatásról van szó. Hát sajnosnem az volt, ugyanis a szívélyes üdvözlés után Ko-mócsin nagyjából a következôket mondta: „Önöknem ismerik az itteni helyzetet, és fogalmuk sincs ar-ról, hogy milyen bajt okoztak itt, mi attól féltünk,hogy a diákság között valamilyen zavargás robbanki. Hogyan lehetett ilyen mûsorral idejönni – kérdez-te –, majd sorra vette az általa kifogásolt számokat,köztük a székely táncokat, a piros csizmát és végülaz utolsó éneket, mely nem szerepelt a programban.Vegyék tudomásul – mondta –, hogy Magyarorszá-gon mintegy ötszázezer erdélyi él, akik rokonaikkal2 millió embert jelentenek, és ez a tömeg hihetetlenkárokat okozhat az országnak.

Ezeket hallva C. Daicoviciu reám hárította afelelôsséget: „Na Bodor, mit csináltál?” kérdezte, pe-dig kérem, az elôadott mûsort ô is jóváhagyta. Megkell mondanom, hogy mi valóban nem ismertük amagyarországi állapotokat, feszültségeket, és én ab-ban a pillanatban nem tudtam, hogy mit válaszoljak,néztem Jancsó Elemérre, majd Tulogdy Jánosra, deôk elfordították a fejüket. És akkor Kallós Miklóstmegszállta az ihlet. Azzal kezdte, semmilyen csodál-kozás nem lehet abban, ha a Babeš- és a Bolyai-egye-tem együttesei elmennek Jašiba és ott a Babešt job-ban megtapsolják, de abban sem, hogy a debreceniközönség a Bolyait tapsolta meg jobban, ne akarjunktermészetes emberi megnyilvánulásokat hibának fel-tüntetni. És mi van abban kérem, hogy a leányok pi-

ros csizmában táncoltak, miért kell ettôl megijedni? –kérdezte. Kolozsváron a Dermata bôrgyár munkásai,ha bemutatnak egy kalotaszegi vagy egy székelytáncot és a táncosok román nemzetiségûek, ugyan-úgy öltöznek, mint ahogy itt a bolyaista leányok öl-töztek, de, ha román táncot mutatnak be és a tánco-sok történetesen magyar nemzetiségûek, akkor ro-mán öltözetet vesznek magukra, és ezen senki sembotránkozik meg. Ez a magyarázat – akkor úgy tûnt– Komócsint és Pulait megnyugtatta.

Miként folytatódott a további program?Debrecenben még megnéztük a Déri Múzeumot,

a 400 éves Kollégiumot és a Csokonai Színházban azÁlarcosbál címû operát.

A negyedik és egyben az utolsó napot Budapes-ten töltöttük, vendéglátónk Sôtér István oktatásügyiminiszterhelyettes és az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem volt. De ez a nap sem telt el simán. Az tör-tént ugyanis, hogy a debreceni diákok kikísértekbennünket az állomásra és ekkor C. Daicoviciu azzalaz ötlettel állt elô, hogy fejezzük ki a munkásosztálynemzetköziségét, és közösen énekeljük el az Interna-cionálét, a Föl-föl ti rabjai a földnek kezdetû mozgal-mi éneket. Az énekvezetônk megadta a hangot, ésmi elkezdtük énekelni, hát kérem egyszer csak aztlátjuk, hogy a körülöttünk álló debreceniek nem éne-kelnek, és néhány taktus után elhallgatnak a mi di-ákjaink is. Daícoviciu ekkor felszólította a tanárokat,hogy kiki ahogy tudja románul, magyarul, németül,de fújja az éneket. Tehát kérem az történt, hogy a ta-nárok énekeltek, a diákok pedig hallgattak.

Budapesten is nagy kedvességgel fogadtak min-ket, minden tanár mellé egy kísérô csatlakozott azEötvös Loránd Egyetemrôl. C. Daicoviciu kísérôjeTamás Lajos professzor volt, akivel ô az 1940-esévektôl állandó vitában állt Dácia története, illetve adákóromán kontinuitás kérdésében. SzerencsérePesten a vita nem folytatódott, és egész idô alatt ba-rátságosan beszélgettek, az én kísérôn Tóth Zoltánprofesszor volt, a román–magyar kapcsolatok kitûnôismerôje, aki tudomásom szerint az 1956-os forrada-lom idején a harcok áldozata lett. A diákok megte-kintették az Országházat, a Budai várat, a Halász-bástyát, a Margit-szigetet, a Népstadiont és megláto-gatták az Eötvös Loránd Tudományegyetemet is.

Kolozsvárra hazatérésük után a román Securitaté nemérdeklôdött a Debrecenben és Pesten történtekrôl?

Ez volt a legnagyobb csodálkozásunk, az „elvtár-sak” nem jöttek, pedig fel voltunk készülve a látoga-tásukra. Talán azért maradt el a velük való találko-zás, mert Debrecenben ott voltak a Babeš, a románegyetem tanárai is. De meglepetésben azért még voltrészünk, ugyanis hazaérkezésünk után kb. egy héttelhivatott Gali Kálmán, az egyetem adminisztratívigazgatója azzal, hogy vendégünk érkezett Debre-cenbôl. A megbeszélésen – a vendégeinken kívülrészt vett Melegh Ferenc párttitkár, Balogh elvtárs, akáderes, a tanulmányi igazgató – kiderült, hogy adebreceni vacsorán állítólag a karvezetônk xeno-fóbiás megjegyzést tett, a magyarországi elvtársakazt kérték, hogy az illetôt távolítsuk el a Bolyairól. Akarvezetônk – akit mindnyájan korrekt, becsületesembernek ismertünk – határozottan tagadta, hogyDebrecenben vagy bármikor ilyen kijelentést tettvolna, olyan személy sem akadt, aki ezt az állítóla-gos kijelentést hallotta volna. A vizsgálatot az egye-tem tanulmányi igazgatója ad acta tette, de mind-

7

nyájunkat felháborított a debreceni „elvtársak” ma-gatartása, akik ott nem szóltak semmit, majd lejön-nek Kolozsvárra és bajt kevernek nekünk.

Ezek az „elvtársak” a magyar belügyi hatóságoktól jöt-tek?

Igen kérem, szóval nagyon csúnya dolog volt. Azilletônek egyelôre a haja szála sem görbült, de 1959-ben a Bolyai- és a Babeš-egyetemek ún. egyesítése-kor elbocsátották, tehát a magyarországi belügyesekközbelépésének mégiscsak lett következménye. Úgylátszik, a debreceni közös vacsorán a tanárokon éshallgatókon kívül mások is részt vettek.

Mindennek ellenére a Bolyai Tudományegyetemelsô és egyetlen magyarországi (külföldi) útja tanár-nak és diáknak egyaránt felejthetetlen élmény ma-

radt, a diákok a kulisszák mögött történteket alig ér-zékelték. A négy napról – a diákok között kialakultbarátságokról, érzelmeinkrôl – Banner Zoltán írt akolozsvári napilapban szép élménybeszámolót (Ko-lozsvár–Debrecen, felejthetetlen négy nap. Igazság1956. V. 17.) Befejezésül ôt idézem: „A hazafelé veze-tô út is tartogatott meglepetést, éjjel három órakorPüspökladányban (Pestrôl jövet) arra ébredtünk,hogy: Jó reggelt kívánok, itt vannak a debreceni diá-kok! – kétszáz debreceni barátunk utazott le Debre-cenbôl saját pénzén, hogy még egyszer megöleljükegymást és újból megígérjük, hogy barátságunkatmegôrizzük és segítjük egymást mindenkor...”

SEBESTYÉN KÁLMÁN

A nagy embereknek haláluk után nagyon sok ba-rátja lesz. Jelentkezik a távoli ismerôs és ismeretlen,igyekszik tekintélyüknek aurája mögé bebújni, rej-tôzködni vagy épp naggyá lenni.

Egy nagyszerû emberre emlékezem, de nem a pá-lyatárs, nem is szakma vagy a baráti közösség köze-lébôl, hanem – ki nem találja senki: egy nagy embercsaládi lelkipásztora szemével. A Gondviselés meg-adta nekem azt a különösen nagy ajándékot, hogyegészen fiatalon, a kolozsvári Györgyfalvi-negyedlelkészeként Szabó T. Attila lelkipásztora is lehet-tem.

A 60-as évék végétôl a feldúlt lupsai Hóstátban, aPata utca és a Bivalyrét között egy kiterjedt, viszony-lag kényelmes lakótelep épült. Ide kapott lakás ki-utalást jó néhány kolozsvári értelmiségi, köztükBenkô Samu történész, dr. Kós Károly néprajztudós,Páskándi Géza, Dávid Gyula, Tövissi József, AlmásiIstván, Nagy Olga, László Ferenc, Várhelyi István,Muzsnay Csaba és még sokan mások. Itt lakott csalá-di házában Kiss Jenô költô is.

Lelkészként kerültem tehát kapcsolatba vele,anyósának, Éva néni édesanyjának kellett rendszere-sen beteg úrvacsorát vinnem minden ünnepre.

Azt hiszem, hogy a világon ez az egyedüli úrva-csoraosztás, amelyhez példátlan emberi példa, tanu-lás, nevelô erô is társult, és felért egy magiszteritovábbképzôvel, népfôiskolával.

Az elsô látogatás alkalmával ô nyitott ajtót, ésmár az elsô alkalommal is ismerôsnek kijáró szere-tettel, de lelkésznek kijáró tisztelettel fogadott. Két-felôl dús haj, és egészen jellegzetes volt kiejtése, azErdélyben igen ritka lágy „t” hangjai, mely – késôbbdöbbentem rá - Fehéregyháza és környékének, Sze-derjesnek, és szülôfalumnak, Székelymuzsnának ta-lán még a honfoglalás mélyérôl hozott nyelvi örök-sége is lehetett.

– Tudja, kollega úr, hogy én is felszentelt pap vol-nék – így mutatkozott be elsô találkozásunkkor. Máraz elsô alkalommal tisztázta azt, amit én régóta tud-tam, hisz a Teológián, a végzôs teológusok tablóján,bocskai ruhában ott díszeleg az ô arcképe is: hogy mi

kollégák vagyunk, hisz ô is elvégezte a Teológiát.Nagyon szépen, és mindig hálával beszélt arról

az intézményrôl, amely ôt elindította. A Teológiánfôként azokról a nagyokról beszélt, akinek életpályá-ja indulását, a felkészülés, a külföldi ösztöndíj döntôéveit köszönheti. Tavaszy Sándort és Imre Lajostnem csak nekem, de minden életpályarajzában, visz-szaemlékezésében megemlítette.

Attila bácsi kedves, közvetlen ember volt. Nagyonszeretett beszélgetni. Amolyan nagytatás volt, annakis ama bapós falusi változatából, akinek térdén lehetlovagolni a kis unokának, bajszát, haját tépdesni, me-séit hallgatni, és nagyon lehetett szeretni. Az elmarad-hatatlan falusi gyapjúszvettere amolyan szimbólumais lett kirívóan egyszerû öltözékének.

Szabó T. Attila sírja a Házsongárdi temetôben

Szabó T. Attilalelkipásztora voltam

8

Sosem tegeztek, sem Attila bácsi, sem Éva néni,pedig jeleztem ezt nekik, szinte unokai életkor távol-ságból, és többször is kértem ôket erre.

Miután elvégeztem szolgálatom a Nagymamánála kis szobában, kint, a nagyobb szobában szinte min-dig beszélgettünk, mert úgy idôzítettem ezeket az al-kalmakat, hogy ne kelljen tovább sietnem.

Komolyan beszélt, máskor meg viccesen anekdo-tázott, és ilyekor mondta el öniróniával frappánsvallomását is: „Két nagy tragédia érte a magyarságot Fe-héregyházán. Itt esett el Petôfi, és itt születtem én.”

A beszélgetésekkor gyakran jártuk végig életenagy állomásait. Megálltuk Désen, Désaknán, ahovánem csak visszajárt gyûjteni Váralja és Nyíres hely-neveit, itt hallottam elôször a Szolnok–Doboka ma-gyarságáról készült monográfiáról, melyet BethlenBéla bácsi biztatására készítettek a négy év alatt, deamely soha sem kerülhetett fogalomba: front köze-ledtével ott maradt a vármegye pincéjében.

Sokat mesélt a nagy mûrôl, a Szótárról. Azanyaggyûjtés hangyamunkájáról, megjelenésrôl, akönyv minden addigit felülmúló sikerérôl, és lát-szott, hogy ez a népolvasmányoknak kijáró hatalmaskönyvsiker és megbecsülés nagyon jól esik neki.Ilyenkor mutatta meg hatalmas kézirat anyagát, adobozokban sorakozó cédulákat, a kötettel kapcsola-tos munkát. Mély hálával beszélt munkatársairól,akik az elsô kötetek után kapcsolódtak be a szerkesz-tési, gondozási munkába, és segítettek felgyorsítania szavak kötetbe szerkesztését. Akkorra már megje-lent és nekem is könyvtáramban volt a SzótörténetiTár elsô három kötete, és készültek a további köte-tek. De az ô tekintete már messzebb is látott, a követ-kezô nagy munkáról is ábrándozott: szinte áhítattalmutatott körül a kis blokklakás elôszobájában, aholpéldás rendben állt a dobozolt hatalmas cédulaa-nyag: majdnem teljes Erdély helytörténeti anyaga, ezaztán a nagy munka.

Beavatott a szótár szerkesztésének munkájába, dea körülötte folyó kiadási küzdelembe is. Ne feledjük,hogy a 80-as évektôl kemény ideológiai szigorításokkövetkeztek a könyvkiadásban is. A Szótár szakmaimunkáját Attila bácsi, de a kiadásért a küzdelmetminden kötetnél Domokos Géza vívta meg.

Emlékszem, amikor kedves, huncut, pikáns derû-vel mesélte el a Szótörténeti Tár kiadásnak azt a feje-zetét, amikor a szótár az „f” betûhöz érkezett, és aszócikkek között sorra került a férfi nemi szerv is.Hát bizony a középkori periratok között is jócskánemlegették, na, nem annyit, mint manapság. A cen-zúra sehogy sem tudta megérteni, miért került be aszavak közé, és mindenképpen ki akarta töröltetni.De, kérem szépen, ez is egy fontos középkori ma-gyar szavunk – tiltakozott Attila bácsi felháborodva.Nagy harc kezdôdött a szócikk körül, amiben Domo-kos Géza keményen érvelt, és végül is gyôzött. Acenzúra – ha jól emlékszem, talán épp egy hölgy volt– kelletlenül, de beleegyezett, csak az a megjegyzésevolt, hogy „sã rãmânã, dar mic sã fie” (maradjon, de ki-csi legyen). Természetesen ô a szócikk méretére gon-dolt.

– Jól van, jól van. Maga mindig olyan sokat beszél– elégelte meg Éva néni itt, jelezve, hogy túlléptük ahatárt. Korholta gyakran kedvesen, aki gondos hit-vesi szigorral vigyázott életére, munkabeosztására,nyesegette hibáit, éberen ôrködött a délután pihené-sen, mely kettéválasztotta a délelôtti levéltári mun-

kát és a délutáni otthoni anyagrendezést.– Ne haragudjon, kollega úr – gyakran, de nem

mindig szólított így –, hogy engem nem lát a temp-lomban, de nekem olyan kevés szabad idôm van,hogy én vasárnaponként a természetbe járok temp-lomba. Többször elmondta, hogy gyalog teszi megminden nap az utat a Györgyfalvi negyedi blokkla-kás és a levéltár között – ez az én napi sétám, hogybírjam a sok helyben ülést. Máskor meg szinte Kele-men Lajos ismert anekdotája csengett vissza szavai-ban, amikor azzal viccelt, hogy én egész nap a gyüle-kezettel, papokkal és hívekkel vagyok együtt az ok-levelek között. Igen, csak az egy kicsit más társaság –vágtam vissza, mosolyogva válaszolva humorára –,azok hazudtak vagy csaltak, ítélkeznek, vagy ítéletalatt vannak a peres iratokban.

– Engem a munka nagyon lefoglal, nincs nekemidôm újságokat olvasni – mesélte egyszer. Itt nemcsak a korabeli, pártfeladatokat tejesítô sajtót minôsí-tette, hanem azt, hogy neki már a mindennapi ap-róbb dolgokra nem jut ideje. Ha valami érdekes van,azt a feleségem este mindig elmeséli.

– Minden nap kell tenni valami, a munkában na-gyon fontos a rendszeresség – mondta, szinte a latinközmondást magyarul szabadon idézve. És csak a fi-atalkorom elhanyagolt éveit sajnálom.

Néhány alkalommal könyvvel lepett meg szolgá-latomért. Könyvektôl roskadó polcokról emelte le, ésma is kedves olvasmány számomra a halálra készülôaradi vértanúk családtagjaikhoz írott levelezésénekkét dokumentumkötete.

Kapcsolatunk meghittségében új szakasz kezdô-dött akkor, amikor egy elszólásában Mester Miklóstörténész barátját, volt kultusz államtitkárt említette,és én közöltem vele, hogy apai nagybátyám. Attólkezdve náluk még mélyebb családtag lettem. Miklósnekem régi és nagyon jó barátom – mondta, és láttamarcán, hogy elmerengett a régi szép idôkön. Akkor énmár tudtam, hogy 1944 ôszén együtt mentették mega Gestapo kezébôl a deportálástól Brüll Manó bácsit,a kolozsvári Református Kollégium zsidó származá-sú magyar és latin tanárát.

Éva néni is nagyon szeretett, és szinte gyermeke-ként, de mindig lelkészként tisztelt. Apró kis figyel-mességekkel kínált, szép kék szemei mögött, kedvesmosolya mellett, kedvessége és nagy-nagy szeretetetündökölt. Egy alkalommal egészen meglepô köz-vetlenséggel azt kérdezte tôlem, hogy ismerem-eBenkô Eleket, a Samu fiát. Mondtam, hogy sajnosszemélyesen nem, ô akkor már Pesten tanult, de tu-dok róla. Maguknak meg kell ismerkedniük, mertazt hiszem, nagyon jó barátok lennének. Ezt én mégsoha nem mondtam el Benkô Eleknek.

Csodáltam azt a házas életet, amiben ôk Éva né-nivel éltek. Igazi páros élet volt. Egymástól elválaszt-hatatlan és egymást kiegészítô. Attila bácsin érzett,hogy élete mindennapjainak mûködésbiztonságáthálásan helyezi át párja vállaira. Éva néni nagyon vi-gyáz rám – mondta gyakran huncutkás mosollyal,de néha úgy, hogy azt Éva néni is hallotta. Ebbenbenne volt a hála, köszönet, de talán az óvó felügye-let szent terhének viselése is. Az elmaradhatatlandélutáni pihenés szüksége is élete szerves része volt.Ez tagolta ketté a kora hajnali kelést, az otthoni mun-kát, a délelôtt munkába gyaloglást és levéltári adat-gyûjtést, és a délutáni otthoni folytatást.

Útjaink öt év után elváltak. Én eljöttem a gyüle-

9

kezetbôl, de fel-felnéztem hozzájuk. Éva néni min-dig nagy örömmel fogadott, és Attila bácsi is min-denben készséggel állt rendelkezésemre.

Közben maradt a vicces kapcsolatunk, növögetettszakállam, és ô kedvesen dicsérte meg. Most márszerkesztôként szakmai kérdésekrôl faggattam: ho-gyan történt a „kísértés”, „kísértet” szavak nyelviszétfejlôdése, és a Miatyánkban a „keresztyén” vagy„keresztény” szóváltozat kialakulása a református ésa római katolikus egyházak szóhasználatában. Kér-deztem az új bibliafordítások nyelvújításáról is, a„Károli vagy modern biblia” vitában, de az új éne-keskönyv tervekrôl is. A kéziratos énekeskönyvekrôlírt ifjúkori dolgozata mindenképp hitelessé tette mais véleményét. Mindkét kérdésben elôvigyázatra in-tett, tradicionalista volt, óvva intett az archaizmusokerôszakos felszámolásától. Két beszélgetést magnórarögzítettem, de sajnos a nagyon rossz technikai felté-telek és hangminôség miatt is használhatatlanok.

Ott halt meg, ahol élete nagy részét töltötte: útbanaz otthon és a levéltár kötött, a Farkas utcában. A szí-ve vitte el, amire orvos felesége is annyira vigyázott.

Temetése a 80-as évek végének a kolozsváriak né-ma tüntetése volt egy rettegô idôben. Nem csak egynagy embert temettünk: egy Intézménytôl búcsúz-tunk egy intézmény nélküli kisebbségi világban,ahol mégis a súly alatt, az értelmiségi blokklakásoknyomorszobái mélyének katakombáiban egy szemé-lyes panel akadémiák születtek. Ehhez ô mutatta alegszebb példát: közös nagy ügyeinkért szívós kitar-tással, céltudattal naponta kell valamit tenni.

*Késôbb döbbentem rá arra, hogy Szabó T. Attila

egész életében hû maradt az útnak indító Teológiá-hoz: lelkész volt és az is maradt. Egy másik anya-szentegyházat választott magának, azt vigyázta. Alegnehezebben ôrizhetô nyájra vigyázott: a magyarszókincsre. Veszendô és elhullott szavainkat kívántaóvni, gondozni, pallérozni, összegyûjteni. A magyarnyelv legnagyobb gyülekezetének volt a püspöke.Pontosan és példátlanul nagy gondossággal és szere-

tettel vigyázott erre a szétszóródott, ezernyi veszély-nek kitett hazára, minden szóra, ahogyan híveivelegy igazi pap teszi. Tudta jól, hogy mitôl félti.

Életem nagy indító élménye és a Gondviselésnagy kegyelme, hogy ezzel a nagyszerû családdalkapcsolatba lehettem, kijárhattam mellettük az egy-szerûség példaadó iskoláját. Mellettük értettem megazt, hogy az igazán nagy emberek tudnak igazánegyszerûek és példaadóan szerények lenni.

2006. május VETÉSI LÁSZLÓ

Lászlóffy Csaba

Jézus-kiáltásSzabó T. Attila emlékének

álmomból fölriadván minthaJézus-kiáltást hallanéks hajnalban fejünk feltámasztvánvagy fölugrálva széket felborítva –hol késik a segítség a vezeklôlelkiismeret zarándoklata?s az emlékek apadó vízesésekiszámíthatatlan közönytôl beárnyékoltszurdokban valamely töredék-gombok és egy hiúzköröm között

s mert a hitegetô penna hegyén a hiszékenység hiába inkuráltatikaz is az ellenség javára lészenami nagy hallgatások árána hitehagyott historikus tájakmagzataiban eleve megrontaték

álmomban fölriadván mintha – de csak emberséget esdeklô panaszos jerkebárány vala

(1989–1997)

Július végén, ügyes-bajos dolgaim intézése köz-ben, ha a városban barátokkal, ismerôsökkel futot-tam össze, feltették a kérdést: hallottad, olvastad –Csíksomlyón valami készül?

Hallani nem hallottam, olvasni ugyan olvastam, deaz igazat megvallva, sem idôm, sem kedvem nem voltkülönösebben foglalkozni vele. Aztán egy nap mégiscsak rászántam magam és kisétáltam Somlyóra.

Már elsô pillanatban láttam – érdemes volt. Hi-szen öröm és rendkívüli jólesô érzés volt látni az em-beri összefogás csodás példáját, a fiatalos lendületet.Többségben fiatalok – de akad néhány idôsebb is –szorgoskodtak, dolgoztak keményen.

A fiúk kezében csákány, ásó, lapát (bevegyült kö-zéjük egy-két lány is). Kissé távolabb két lány ült egyjókora hosszú gerendán és kérget hántottak. A Fe-rences rend udvarán egy székely kapu, nap- és hold-óra készítésével szorgoskodtak. Több alkalommalkisétáltam. Olykor az idôjárás keményen megtréfálta

Szépteremtô kaláka,avagy az emberi összefogás igaz példája

10

ôket, de a szorgos kis seregnek az esô, szél sem tudtakedvét szegni. Készült a kerítés, a pallók párkányai.

A régmúlt idézgetése?A csíksomlyói borvízkút szomszédságában elô-

varázsolták a régi borvízforrást, a „barátok fere-dôjét”. Az idôsebb nemzedékbôl sokan emlékeznekmég rá, egyesek gyerekkorukban meg is mártóztakbenne.

Egyik nap Potozky Lászlóval futottam össze, acsíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány vezetôjével,mintegy folytatva a megkezdett gondolatot ô mondtael, hogy az ötlet valóban innen indult. Jánosi Csaba, aCsíki Természetjáró és Természetvédô Egyesület el-nöke kereste fel vele. Tetszett az ötlet, s azért válha-tott tetté, mert egyrészt szorosan kapcsolódott a márkivitelezett Borvíz útja nevezetû projektjükhöz, más-felôl valóban szükségesnek láttuk egy Zarándokkertkialakítását, itt jól ismert borvízkút szomszédságá-ban. A tervet, mely alapján megvalósulhatott TikkDóra magyarországi tájépítész készítette el. A mun-kálat kivitelezésére egyik régi partnerünket, a buda-pesti Ars Topia Alapítványt kértük fel.

Még két nap van az avató ünnepségig. Lassanmár sötétedik, de még nagyon sokan dolgoznak. Egyújabb teherautó érkezik kaviccsal. Néhányan egy ta-lajsimító gépnél szorgoskodnak, beragadt a sárba.

Herczeg Ágnest, a munkálatok irányítóját, vezetô-jét alig tudom elérni. Végül nehezen, de kötélnek áll,csupán pár perc erejéig, hiszen rengeteg megoldásraváró probléma akad a célszalag közelében, ilyenkorforrósodik fel csak igazán a levegô.

A már említett Ars Topia Alapítványt képviseli(különben a budapesti Pagony Táj- és KertépítészIroda vezetôje), és egyik fô részese a székelyföldifürdôépítô kalákamozgalom újjáélesztésének.

– 200l-ben jöttem ide elôször, akkor a Csíklázár-falva melletti régi fürdô felújításánál dolgoztunk.Azóta több régió fejlesztési munkának aktív részve-vôje voltam. Ez a mostani egy csodálatos lehetôség,hiszen Csíksomlyó szent hely, zarándokhely – errefel kell hívni a figyelmet. Ki kellett vitelezni ezt a ter-vet, hiszen nem volt egy park, egy olyan hely, ahovamegérkezhet az ember, a vándor, az ide zarándoklókhatalmas serege (és nem csak a pünkösdi búcsúkor,hanem egyáltalán). Megtaláltuk a régi borvízforrást(a legbôvízûbbet), a „barátok feredôjét”. Augusztus3-án indult a tábor és több mint száz fiatal fordult ittmeg (Magyarországról, a Vajdaságból, de még Ész-tországból is). Ezeknek, a fiataloknak jó része márvégzett egyetemista, mások most végzik a fôiskolá-kat. Az önkéntes munka fô jellemzôje, hogy belsô in-díttatású, a szívbôl, lélekbôl táplálkozik. Rendkívüljó volt a hangulat mindvégig, itt ebben a csodálatoskörnyezetben. Nappal folyt a kemény munka, este aszellemiek vették át a szerepet s a szórakozás: kiállí-tások (fotó és képzômûvészeti), elôadások (pl. azépítészeti örökségrôl), táncház. Augusztus 13-án fe-jezôdnek be a munkálatok, következik a megérde-melt pihenés. Utána? – ki tudja, valahol újra folytat-juk. És van egy fontos dolog, amit még el kell mon-danom, az, hogy a helyiek közül a fiatalok mellettnagyon sokan az idôsebbek közül is kivették a részü-ket ebbôl a munkából. Csak néhányat említenék: acsíksomlyói Dóczy Andrást (aki a földmunkáknálsegített), a csíktaplocai Orbán Ferenc bácsi, aki kôbevéste a Mi Atyánkot, Dobos Attilát, Szabó Andrást,és ne feledkezzek meg arról sem, hogy mintegy har-

minc család segített be az étkeztetésbe: a csobotfalviCsíky, Köpe és Xantus fôzött rájuk a tíz nap alatt,hetvenkét család kézi munkával. Az emberi összefo-gás igaz példája volt ez a tíz nap.

A fiatalok éppen vacsorázni indulnak. Közéjükkeveredek és beszélgetünk. Kocka István és feleségeMaróti Ildikó az elsô naptól itt vannak, de ott voltaka csíkszentkirályi és kászonújfalusi kalákáknál is,Lovassy Zsolt és felesége Lovassy Seres Judit, CsabaKinga, Sólyom Barbara, Dékány Diána, Tromp Kata-lin, Nagy György, Szabó Zsolt (neki is ez már a har-madik kalákája), Kozma Zsolt, Házi Ferenc, NémethLuca, Molnár György, Gali Sándor, Tóth Péter (épí-tész, a napórát ô tervezte), Gergely Csaba – csak né-hány név a több mint száz fiatalból.

Kipirult arccal, lelkesen mesélnek az eltöltött na-pokról, a remek hangulatról, arról, hogy mennyirejól érezték magukat itt, Csíksomlyón.

És elérkezett a nagy pillanat is – augusztus 13-avasárnap, a Zarándok kert felavatásának napja. Le-ander atya, a csíksomlyói Ferences rend (amelyoroszlánrészt vállalt a munkálatok létrejöttében) ésGergely István csobotfalvi római katolikus plébánosáldották meg a kertet.

Potozky László, Antal Attila csíkszeredai alpol-gármester és Herczeg Ágnes szóltak a munkálatról,tolmácsolták köszönetüket mindazoknak, akik hoz-zájárultak ahhoz, hogy elkészülhessen e csodás léte-sítmény.

FORRÓ MIKLÓS

11

Már hagyományossá kezd válni a kolozsvári ma-gyar gimnáziumok között az ünnepi napok elosztása:április utolsó hétvégéjén a Báthory tart bemutatkozót,aztán május végén az Apáczai következik, s végülmájus utolsó és június elsô napjait a Brassai ünnepihete tölti ki. A Brassai Sámuel Gimnázium hagyomá-nyai a legrégebbiek e téren, 1970 óta, tehát már har-minchetedszerre rendezik meg a hagyományápolásés kitárulkozás egyhetes ünnepség-sorozatát. Fôbbmozzanatai immár évek óta adottak, de mindig válto-zik a diáktársadalom, s idônként a felelôs tanárok iscserélôdnek.

A 2006-os Brassai-hét május 29-én, hétfôn fél 11-kor nyílt meg az elôcsarnokbeli ünnepséggel. A be-mondói tisztséget ezúttal is Fazakas István történe-lemtanár látta el. Az iskola kórusa Bazsó Dombi Fe-renc vezényletével három számot adott elô, majdKósa Mária igazgatónô mondott rövid beszédet. Amegnyitón hagyományosan a hatodikos diákok sze-repelnek. Ezúttal Major Ágota a VI. B-bôl Brassai Sá-muel életútját vázolta fel, Veres Tünde pedig a VI. A-ból Reményik Sándor Torony címû versét szavalta el.A két osztály képviselôi koszorút helyeztek az elô-csarnok Brassai- és Berde Mózsa-szobrára. Befejezésülaz igazgatónô felhívta a diákok figyelmét az elôcsar-nokban magyarul és románul kifüggesztett egész he-tes mûsorra, s jó szórakozást, sikeres szereplést kívánta részvevôknek. A pontosan délben sorra kerülô te-metôi koszorúzás a VII. osztályosok feladata volt. Ba-lázs-Blénessi-Pataki Erika és Nagy Emese tanárnôkkíséretében sorakoztak fel a diákok. Gál Edina és Tas-nádi Botond (VII. B) valamint Antal Botond (VI. Cmegemlékezô szavai mellett Gaal György idézte felBrassai emlékét, kitért a Házsongárdi temetôbennyugvó híres tanítványaira is.

Délben 1-kor a 42-es teremben a diákok rajzkiállí-tása nyílt meg. Bevezetôt mondott Kósa Mária és Ko-csis Ildikó rajztanár. Az V–VII. osztályosok közül ti-zenhárman kaptak díjat kiállított munkáikért. Két ki-lencedikes, Jancsó Hajnal és Sajgó Mónika mûvészet-történeti díjban részesült. Fél órával késôbb a könyv-tárban Málnási Ferenc ôrizzétek anyanyelvünket cím-mel újra kiállította azt a félszáz íróportrét és üzenetet,amelyeket az általa vezetett irodalmi kör kapott azidôk folyamán. Most három új portréval gazdagodott anévsor. Tizennégy órakor két rendezvény is kezdôdött.Az informatika tanárok, Iszlay Réka és Didi MónikaTérbeli Ákom-bákom programozóknak címmel hirdet-tek versenyt számítógépen rajzolóknak. Szilágyi Noé-mi és Antal Melinda X. A-sok bizonyultak a legügye-sebbeknek. Ugyanakkor a fizika-elôkészítôben BitayZsófia és Simon Gábor szaktanárok fizikatörténeti kiál-lítást nyitottak meg. Délután háromtól az elemistákprózai szövegmondó versenyét tartották, Fodor Sán-dor Csipikéjébôl egy-egy jelenetet kellett elôadniuk.Megjelent a szerzô, Fodor Sándor is.

Délután fél hattól az estis osztályok koszorúzásiünnepségére került sor: Bungãrdean Lucia aligaz-gatónô románul, Gaal György magyarul szólt a diá-kokhoz, majd megkoszorúzták az elôcsarnok kétszobrát. Ezt követte a Dani Kinga tanárnô vezette VI.A-sok Tamási Áron Szegény ördög címû jelenete,

amit a díszteremben mutattak be. Ezzel párhuzamo-san folyt a fizikai elôadóteremben a román estisekversenye, különbözô tárgyakból összeállított dolgo-zatokat mérlegeltek és díjaztak.

Kedd sportnap volt. Ennek keretében lejátszottáka döntô mérkôzéseket a három tornatanár irányításá-val. Az elemisták minifoci döntôjét a III. A és III. Bcsapata játszotta; az elôbbiek nyertek. A lányok kézi-labda mérkôzésén a XI. A-sok legyôzték a B-seket, afiúknál szintén a XI. A-sok bizonyultak jobbnak a XII.A-soknál. A kosárlabdázó lányok legjobb csapata is aXI. A-ból került ki (a XII. A-val szemben), a fiúké vi-szont a XII. B-bôl (a X. A-val szemben). Labdarúgás-ban a X. B-sek legyôzték a X. C-seket. A diáklányok–tanárnôk kosárlabda mérkôzésén a lányok bizonyul-tak jobbnak. E nap reggelén az elemisták bábszínház-elôadást nézhettek meg a díszteremben. Délben Kas-say Ildikó tanárnô a 33-as teremben sakkversenyt ren-dezett. Az V–VI. osztályosok sorából a VI. A-s TörökArtúr, a VII–VIII-osok közül Király Alpár VII. C-s vitteel a pálmát. A nagyok közül Kozma Árpád Szabolcs X.A-s bizonyult a legjobbnak. Este a román estisekMilchiš Angela ortodox vallástanárnô és a román tan-szék szervezésében Intrarea în Împãrãøie (Belépés azÚr birodalmába) címmel nyolc elôadásból álló ülés-szakot rendeztek. Ezen a Mihai Eminescu és a NicolaeBãlcescu gimnáziumok valamint a Ioan Bob ÁltalánosIskola tanárai és néhány diákja mellett részt vett négyortodox lelkész és teológiai tanár. Végül az ikonkiállí-tás darabjait díjazták.

A szerdai nap elsô eseménye, délben, a „kémiaszalonja” volt, amit a két vegytan tanár, Péter Rozáliaés Hãšmãšan Judit szervezték a szaktanteremben. Tízposztert állítottak ki az alkohol témakörében. Erre azalkalomra készült el a Kémia-lap 4. száma 33 oldalasterjedelemben. Ennek témája is az alkohol, s nem csaka vegyészeti vonatkozásokat mutatja be, hanem az al-koholos italokat, azok hatását az emberi szervezetre,válogat az italozással kapcsolatos viccekbôl. Kis Júlia,Kovács Zsolt István, Laczkó Attila, Török Vistai Teklaés Vajas Zsolt Márton XI. A osztályos diákszerkesztôkmunkáját Péter Rozália tanárnô irányította. A szelle-mes fedôlapot Balogh Ingrid rajzolta. Ezzel párhuza-mosan folyt a IV. A osztályosok Mátyás király-posz-tereinek a bemutatója. Egy órakor kezdôdött a diákoktudományos ülésszaka Czondi János tanár irányításá-val. Ennek keretében tíz dolgozatot mutattak be. Fo-dor Rebeka, Kovács Gyöngyi és Szász Béla Örs a XII.C közgazdasági osztály tanulói marketing- és reklám

Brassai-hétharminchetedszerre

Az egykori Unitárius Kollégium épülete

12

témájú mûveiket olvasták fel. Sándor István Ádám(IX. A) a Brassai Sámuel Gimnáziumot mutatta be,Török Vistai Tekla és Kis Júlia (XI. A) Bolyai Jánosszámelméletérôl értekezett, Csüdöm Andrea, AntalMelinda, Nagy Erzsébet és Deák Noémi X. osztályo-sok földrajzi témáról, az utóbbi Kitaibel Pál munkás-ságáról írt dolgozatát mutatta be. Szilágyi Judit (XII.B) a szociometria módszerét ismertette, Bányai Edinaés Nagy Emese X. osztályosok az ESÖT-pályázatondíjazott dolgozataikból olvastak fel. Szilágyi Judit ér-demelte ki a legjobb helyezést. Kora délután sor ke-rült még az ökumenikus Biblia-ismereti vetélkedôreis a vallástanárok vezetésével.

Szerdán az angol katedra rendezvényei Angol dél-utánná álltak össze. Ennek egyik ünnepi eseményevolt a négy évvel ezelôtt megindított School Nyuuzcímû angol nyelvû diáklap 10. számának bemutatása.A Nagy Emese és Vorzsák Milán szaktanárok irányí-tásával szerkesztett 48 lapos füzet változatos cikkeket,beszámolókat, verseket és vicceket tartalmaz. Voltmég EU-filmek bemutatója, ezeket diákcsapatok ké-szítették. A négy csapat közül a Feischmidt László,Laczkó Hunor és Hegedûs András XII. A osztályoso-ké bizonyult a legjobbnak. Vorzsák Milán összeállí-tott egy angol nyelvû komédiát Underworld Cupcímmel, tizenegyen léptek fel benne. Közben a DávidFerenc imateremben népdalversenyre került sor Ba-zsó Dombi Ferenc irányításával. Körülbelül 80-an je-lentkeztek, akik osztályonként kaptak díjat. Az ele-misták közül Ecsedy Baumann Zita I. elemista volt alegügyesebb, az ötödikesek sorából Turák Róbert, ahatodikosok közül Csatári Dóra, a hetedikesekbôlRüsz Fogarasi Tamás, a nyolcadik osztályosokbólRostás Kriszta érdemelt elsô helyezést.

Csütörtökön reggel az elemisták autóbusszal To-rockóra és Torockószentgyörgyre kirándultak, meg-koszorúzták a Brassai-szülôház emléktábláját. 10 órá-tól az V. osztályosok ügyességi vetélkedôjére kerültsor a 33-as teremben Kassay Ildikó és Kiss Tünde ta-nárok vezetésével. Matematikai, földrajzi, biológiai,valamint általános mûveltséghez tartozó kérdéskö-rökben kellett a Hollók, Mezei pockok, Sonic és Vil-lám csapatoknak mérkôzniük. A Sonic tagjai voltak alegügyesebbek, azaz Gazda Botond, Groza Andrea,László Roland, Székely Gabriella, Szilágyi Róbert. Afél órával késôbb kezdôdô Brassai-vetélkedôt VajnárJános Zsolt és Fazakas István történelemtanárok szer-vezték, hat csapat jelentkezett, a Brassain kívül azApáczai, Báthory és a Ghibu gimnáziumok képvisele-tében. Az elsô helyezettek a IX. A-sok lettek, ôket azapáczaisok csapata követte. Ennek folytatásaként aVI. osztályosok történelmi vetélkedôjére került sor azÁrpád-házi királyok témakörében, a VI. B-seké lett azelsô hely. Közben a VII osztályosok Hãšmãšan Juditirányításával a Molekulák vetélkedôjén vehettekrészt, itt a VII. A-sok leánycsapata bizonyult a leg-jobbnak. A K teremben a Lányok vetélkedôjét RévészErzsébet irányította, VI–VII-es csapatok mérkôztek, ésa VII. B osztály bizonyult a legügyesebbnek a konyhaimûvészet terén. Egykor a matematika-versenyt ismegrendezték. A XI. A-sok Semmi baj elnevezésû csa-pata (Dezsô László, Kis Júlia, Laczkó Attila, TörökVistai Tekla) került ki gyôztesen. A tanárok tudomá-nyos ülésszaka az idén keddrôl csütörtökre tolódott,délután fél háromkor kezdôdött, Fazakas István és Si-mon Gábor szervezték. Öt elôadás hangzott el a fizi-kumban meglehetôsen gyér hallgatóság elôtt. GaalGyörgy Kolozsvár városfalairól, bástyáiról és kapu-tornyairól beszélt, Fazakas István Pápai Páriz Ferenc

pedagógusi pályáját ismertette, Kassay Ildikó egy ta-nulmánykötet kapcsán a televízió emberi agyra gyako-rolt hatását boncolgatta. Révész Erzsébet a repcébôlelôállított biodízel környezetvédelmi fontosságára mu-tatott rá, Újvárosi Tamás pedig Bihar megye vasútháló-zatának domborzattal kapcsolatos összefüggéseitszemléltette térképek felhasználásával.

Csütörtök délután még az informatika versenymásodik szakaszára is sor került: Térbeli Ákom-bákom felhasználóknak címmel. Gyôri Tímea és KunTímea X. B osztályosok kapták az elsô helyezést. Estepedig a díszteremben In memoriam 1956 címmel Ró-nai Éva vallástanárnô verses emlékmûsora hangzottel a forradalom közelgô félszázados évfordulója tisz-teletére. A délután nagy részét a román tanárok szer-vezte mûsorok töltötték ki: két jelenet (La øigãnci,Douã loturi), és George Cošbuc híres versének, aNunta Zamfirei-nek színpadi változata, a román estitagozatosok elôadásában, szórakoztatta a részve-vôket, jó hangulatot teremtve.

A péntek délutáni záróünnepség elôtt két rendez-vényre került sor. Délben kezdôdött a VII. osztályo-sok történelmi vetélkedôje. Ennek keretében az össze-sen 42 tagot felsorakoztató 13 csapatnak régi felvéte-lek alapján azonosítaniuk kellett ma is álló épületeket,utcaképeket. A VII. B-sek háromtagú 4. számú csapa-ta bizonyult a legügyesebbnek. A verseny a vártnál isnehezebbre sikeredett, mert végig zuhogó esôben kel-lett a városban tájékozódni. Ugyancsak ekkor mutattabe a román tanszék Altfel (Másként) címû diáklapjá-nak 2. (2006. június) számát. A VI–VII. és IX–XI. osztá-lyos munkatársakat Crina Borzu és Aritina Iancutanárnôk irányították. A nagyformátumú 16 oldalt kiscikkek, versek, viccek, és egy színpadi jelenet tölti ki.

A díjazási ünnepség délután 4-kor kezdôdött. En-nek elsô mozzanata az ESÖT-díjak átadása volt. IszlaiEnikô tanárnô bevezetôje után az Erdélyieket SegítôÖtök Társasága képviselôjeként Hutter György átadtaa hét díjat, Dobri András (IX. A) és Bányai Edina (IX.C dolgozatai érdemelték ki a két elsô helyezést. Eztkövetôen szinte valamennyi, a héten megrendezettesemény, verseny részvevôi díjat, oklevelet kaptak. Azáró elôadást megelôzôen Gaal György bemutatta aszerkesztésében megjelent 2004–2005-ös Évkönyvet. Esorozatban már az ötödik kötet, terjedelme 154 lap és6 oldal színes felvétel. Az iskola színjátszó köre elôad-ta Rejtô Jenô A jutalomjáték címû kétfelvonásos bohó-zatát. Az Iszlai Enikô irányította tíz, X–XII. osztályosdiák jó párszor megnevettette a közönséget. A szoká-sos záró szám a Kisbogáncs, Bogáncs és Zurbolóegyüttesek közös fellépése volt: néptánc-számaikatmindig vastapssal jutalmazza a közönség. Az estét atanári szobában adott fogadás zárta.

Kissé megkésve, a következô hétre készült el aKözmag (Ifjúsági Közgazdasági Lap) legújabb, össze-vont (V. évf. 3–4. sz. 2005. szept.–2006. ápr.) száma 52oldalon brassais és apáczais diákok cikkeivel, közgaz-dász egyetemisták tanulmányaival. A nagyon esôsidô miatt a szokásos torockószentgyörgyi zarándok-latot el kellett halasztani, csak június 11-én került rásor 135 tanuló és 7 tanár részvételével, Újvárosi Ta-más rendezésében. A Brassai-emléktábla megkoszo-rúzásánál Málnási Ferenc mondott beszédet, a kirán-dulás a Vidály-követ vette célba.

GAAL GYÖRGY

13

Felidézve az elmúlt esztendôkben a Ferencz S.Apor által kiállított munkákat egy önálló, termé-kennyé vált képletes út is kirajzolódik elôttünk. Atárgyegyüttesektôl, míves installációktól, mágikuskisszobroktól kiindult érdekes kísérletei a „dobozbazárt” képeken át csapódtak le, értek be a grafikában,festészetben. Emlékszünk még a különleges képzet-társítások eredményeiként létrejött istallációira,majd késôbb a vonal csapdájával foglyul ejtett figu-ráira, marionettjeire, az akarat nélküli bábjaira, ikon-szerû táblaképeire.

Mûvészetének jelenlegi állomása az elôzôk szer-ves következménye, szoros stílusbeli kapcsolatbanállnak egymással. Korábbi grafikai lapjainak, festmé-nyeinek játékosabb hangvétele, oldott formai kidolgo-zása után a közelmúltban készült munkáin fokozatosgondolati és formai letisztulást lehet megfigyelni. Fe-lületein néhány kiérlelt, gyakran felbukkanó szimbó-lummal találkozunk, melyek tartalma nem mindigegyértelmû, konkrét jelentésük legtöbbször verbáli-san nehezen megfogalmazható – ám erôs hangulati,érzelmi töltéssel rendelkeznek. Egy egyéni képzeletivilág jegyei: együttes jelentkezésük egységes, zárt,megbonthatatlannak tûnô világot hoz létre.

Tárgyai sok mindenre emlékeztetnek, mégis sohanem volt tárgyak ezek, szilárd körvonallal határoltakés néha pontozással, vonalkázással, kis karomszerûvonásokkal kitöltöttek. Felületein Ferencz S. Aporszinte új képírást teremtett, hiszen a motívumok sorajelentéssé rakódik össze. Komponálásmódja alakulá-sán, tárgyai, alakzatai növekedésén, ritkulásán túlmunkásságában egy elvonatkoztató folyamat is tet-ten érhetô. Vizuális nyelve kissé elvontabb, tárgyaitöbbjelentésû, különbözô alakzatokká tisztultak; akorábbi felületeinek történéseit izgalmas kompozíci-ók és különös formavariációk váltották fel.

A szín-térben való mozgás, forgás, lebegés, elha-tárolódás és kibontakozás érzékeltetése Ferencz S.Apor képeinek egyik legszembetûnôbb vonása. Alegkülönfélébb alakú idomok, tárgyak, fogantyúk,pörgettyûkre emlékeztetô dugók, színfonalak, szín-szalagok, az elmozdulások és elfordulások képzetétokozó egyenes vonalú és kanyargó szaggatott vona-lak, felhôszerû képzôdmények, üstalakú palackoklebegnek, mozognak, kígyóznak ebben a szín-térben.A képfelület folytonosan változó erôtér, olykor „kar-tográfiai tér” benyomását kelti, amelyben a képele-mek elhelyezôdése révén szüntelen vonzások, kap-csolódások, kényes és pillanatnyi egyensúlyi helyze-tek, átalakulások és átrendezôségek teremtôdnek, samely a nyugalmi állapotot kivételképpen ismericsupán, akkor is jobbára lebegésszerû állapot formá-jában. E jellegzetes szürrealista térfogalom továbbgazdagszik azáltal, hogy nem egy esetben kozmikustérség benyomását is kelti.

Felületein az improvizációnak, a képi ötleteknekis teret ad, s így egy-egy képelem az intuíció, a meg-érzés nagy pillanatának terméke lehet. Elég minden-nek példájaként csupán egy-két „ikerképet” figyel-mesebben megtekinteni. Valójában egy figura árny-képérôl lenne mondjuk szó. Az azonos alakú és mé-

Ferencz S. Aporúj képírása

Cím nélkül

Címer

Galéria

14

retû test különbözô színvilágban jelenik meg, azegyik figura (a bajuszos) fejének körvonalában csu-pán egyetlen pörgettyû alakú dugó jelenik meg, amásik feje viszont telis-teli van ezekkel a dugókkal.(Ezek közül két dugónak a többitôl eltérô színe pe-dig egybôl megjelenteti elôttünk az arcnélküli emberszempárját.) Mindkettôjük fölött, azonos pozícióbanegy-egy enyhe fénykoszorús kör található, amelyakár az ötlet megszületését kívánná velünk közölni.(Ez az aureolás kör még számos képén megjelenik.)Egyikük hátterében felhôszerû képzôdmények, kü-lönbözô formák, vonalak; a bajuszos alak hátterébenpedig rendezett sorokba szedett piktogramszerû je-lek: van itt felismerhetô talpas pohár, a már ismertpörgettyû, van itt valami mûláb-szerû, üst vagy dobalakú – gondolom – palack, emberi szem és egyébteljes biztonsággal nem azonosítható tárgy. E két képszámos részletében egymással van párbeszédben,egy-egy jól megválasztott, mintha vonalzóval lemértpozícióban néhány pötty, színeiben szembetûnônégyzet jelzi is ezt a párhuzamot. Ám szóba sem jö-het egyfajta szokványos egynemûség, sokkal inkábbdinamikus sokrétûség élteti ezt a mûegyüttest.

De nem valami szétesô, zavaros mûegyüttesrôlvan itt szó. Szó sincs errôl. Világos, hogy a szikárkonstruktivizmus, a pop art-os lazaság és a csapon-gó szürrealizmus ugyancsak kizárja egymást. Mi-ként a tûz és víz. Csakhogy Ferencz S. Apor intellek-tuális szemléletében, a mívességet, a tökéletességetkeresô felfogásában bizonyos állandóságok érvénye-sülnek. Arról van szó: ô lépten-nyomon ragaszkodika szerkesztô elvû térformákhoz. Még akkor is, ami-kor meglehetôsen intim, szimbolikus és figurálisképtípusokat teremt. Ezzel aztán egyféle alaki folya-matosságot biztosít mûveinek, akár festményekrôl,akár grafikáról, de akár kerámiáról is legyen szó.

Figurális-absztrakt/félabsztrakt mûvei stiláris ésformai kettôsségeket boncolgatnak. Ami a képek egyrészén konkrétabb, érzéki és organikus emberi jelen-lét, az a következôkben már beépül tárgyias és el-vont szerkezetekbe. Ebbôl adódik, hogy itt a formai

ellentétek korántsem csak tagadják egymást. Hanemszemlátomást együtt, egymásért is munkálkodnak.Mintha valami közeli jó barátok lennének.

Hogy mirôl szólnak Ferencz S. Apor munkái?Természetesen sok mindenrôl. Csendrôl és féktelenzsivajról, aztán a zergelábon futó idôrôl és a miszti-kus idôtlenségrôl, egy egyszerû villásreggelirôl,szobabelsôrôl, az ablakon inneni és túli világról.

Ferencz S. Apor amolyan szelíd, kifinomult szür-realistának mutatkozik. Szereti ugyan a lüktetô, át-hatásos formákat, ám ô ilyenformán is józan,építkezô mûvész marad. Annál is inkább, mivel egytechnikás, artisztikus alkotóval állunk szemben. Akiaz oldott, visszafogott tónusú elôadást éppúgy kulti-

Ablakon túl I.

Gondolatok a sötétben

Ablakon túl II.

15

válja, mint az alázatos, részlet gazdag, már-már mik-rovilágokat sejtetô vonalas elôadást. Szó, ami szó: itta festôi és grafikai nyelvezet sajátos ötvözetévelszembesülünk. Egy újabb szakmai kettôsséggel.

Persze figurativitás ide, halmozott kettôsség oda:a mûvek minôségét mégiscsak a formai energiákszûkszavú elevensége határozza meg. Így pedig ki-derül: Ferencz S. Apor akkor a legerôsebb, amikormûves, racionális, elvont és kutató hajlamait követi.Amikor nem akar érzelmesen nosztalgiázni. Amikorfelvállalja a grafikus fegyelmû, tömör és tárgyszerûtolmácsolást.

Amikor azt adja, ami ô maga.

SZATMÁRI LÁSZLÓ

Ferencz S. Apor (Csíkszereda, 1975. június 7.)Tanulmányok: csíkszeredai Nagy István Mûvészeti Kö-zépiskola, Bukaresti Mûvészeti Egyetem, IparmûvészetiFakultáns, kerámia szak (2001).Mûvésztelepek: 1998–2004 Zalai Nemzetközi Mûvésztele-pek; 2002 Kecskemét, Nemzetközi Kerámia Stúdió; 2003Parajd; 2004 Homoródszentmártoni Nemzetközi Mûvész-telep; 2005 Gyergyószárhegyi Nemzetközi Mûvésztelep.Díjak/ösztöndíjak: 2001 – alkotói díj, Zalai NemzetköziMûvésztelep; 2003–2004 Nemzeti Kulturális Alapprogramösztöndíja; 2003 Communitas Alapítvány alkotói ösztön-díja; 2005 Nemzeti Kulturális Alapprogram alkotói támo-gatása.Egyéni kiállítások: Csíkszereda (1995 –Tilos Kávéház,2001 – Hargita Visual Art Galéria, 2005 – Kriterion Galé-ria), Gyergyószentmiklós (1997 – Ihletô Kávéház), Stock-holm (1999 – Magyar Ház), Kecskemét (2004 – NemzetköziKerámia Stúdió)

Kényes egyensúly A hely

Enteriôr I. Enteriôr II.

16

Bekezdô – a tánchagyomány ôsiségénekkérdéskörérôl…

A néptáncos közösség és a néptáncot befogadóközönség egyik, talán legnagyobb tévhite a táncha-gyományunk feltételezett ôsiségére vonatkozik.Hogy az „autentikus”, „eredeti”, a különbözô múlódivatok által nem érintett, „romlatlan” néptánckul-túránk megôrzése és továbbadása minden „igazi”néptáncos kiemelt feladata, ha már eleink évszáza-dokon keresztül ôrizték ezt az ôsi, érintetlen közös-ségi kincset. Hogy a médiában, a közéletben, a kö-zösségi nyilvánosságunk elôtt csakis úgy beszélhe-tünk, írhatunk róla, mint nemzeti kultúránk, sôtidentitásunk egyik kikezdhetetlen alapkövérôl.Csakhogy elfelejtjük (vagy nem tudjuk?), hogy a ha-gyomány tulajdonképpen egy közösségi konszen-zus, s ezért ôseink tánchagyománya nem egyenérté-kû tánchagyományunk ôsiségével! Hiszen a kultú-rát, s ezen belül kiemelten a zenei és táncos kultúrátmindig is a különbözô divathullámok folyamatosanújító hatásai határozzák/határozták meg, így a 19.század végére a Kárpát-medencében kikristályoso-dott paraszti, a szakirodalom, majd közvélemény ál-tal tradicionálisnak mondott népi tánckultúránk semegyéb a folyamatos divathullámok által alakított eu-rópai tánckultúra egyik változatánál. Csakhogy ez amûvelôdéstörténeti, és ezen belül közismert tánctör-téneti tény a mai napig elkerüli a silány elméleti hát-térrel rendelkezô és gyakran zavaros ideológiákmentén szervezôdô összmagyar (nép)táncos közös-séget, amely tánckultúránk ôsiségének feltételezésé-ben meglátásom szerint két csoportra osztható: azelsô (és nagyobb) csoport az etnikus ôsiséget feltéte-lezi, míg a második (és kisebb) csoport valami egye-temes ôsiséget keres a mozgáskultúrákban. Etnoko-reológiai, azaz néptánckutatói szempontból mindkétfeltételezés téves, mivel a tánckultúrákban nem be-szélhetünk sem etnikus, sem egyetemes ôsiségekrôl.Így például sokan tekintik a táncházakban oly nép-szerû moldvai csángó lánctáncokat ôsmagyar relik-viáknak, noha ezek a középkori Nyugat-Európa Bal-kánon fennmaradt táncai, vagy sokan vélik a közép-erdélyi legényeseinket a honfoglaló magyarok férfi-táncainak, pedig ezek a nyugati reneszánsz indivi-dualista táncdivatjainak az elmúlt évszázadokban,sajátos körülmények között igen magas tánctechni-kai fokra fejlôdött változatai. Ezért is – enyhén szól-va – fura, hogy amikor a millecentenárium hatásáraaz elmúlt évek színpadi (nép)táncelôadásaiban terethódítottak a honfoglaló ôsmagyar témák (megjegy-zem: arról, hogy mit és hogyan táncolhattak honfog-laló eleink, semmilyen adattal nem rendelkezik a je-lenlegi tánckutatás), ezekben a koreográfiákbanmaximum a késôközépkori, illetve reneszánsz erede-tû régi táncrétegünk, sôt gyakran már a magyarokáltal elfeledett, de más etnikumok által megôrzött„ôsmagyar” táncait láthatjuk viszont. (Például ezek-

nek a koreográfiáknak az egyik kedvenc forrásanya-ga az Enyed-környéki románok által táncolt egykorihajdútánc – mai román elnevezésében ‘haidãu’ –motívumainak felhasználása.) S ha pedig az egyete-mes ôsiséget keressük, akkor elôször is feltételez-nünk kell egy valamikori egységes (paradicsomivagy majomkodó?) tánckultúrát, ami már önmagá-ban is abszurdum, s errôl az emberiség kulturális di-vathullámainak folyamatosan újító hatásait kelleneegyenként lehántanunk, minek végtelen volta eléggéreménytelen helyzetek elé állíthatja a keresôt (hacsaknem arra gondolunk, hogy elvileg minden táncos-nak ôsidôk óta két keze és két lába van…). Amúgy jóvolna tudatosítani azt is, hogy a férfi-nô táncbeliösszefogódzása szintén a reneszánsz találmánya, az-az a férfinak nôvel való párban táncolása kizárólagaz európai tánckultúra elmúlt néhány évszázadosvívmánya (errôl lásd például Marcel Mauss A testtechnikái címû tanulmányát).

Természetes, hogy mindezen tánctörténeti ténye-ket a nagyközönség kevésbé ismeri, de a (nép)táncosközösség ez irányú tájékozatlansága már elgondol-kodtató, a táncos szakma, azaz együttesvezetôink,koreográfusaink és táncoktatóink elméleti képzet-lensége pedig egyenesen káros. (Mivel táncmûvészetmegfelelô elméleti tudás nélkül nem létezhet, elsô-sorban ez utóbbiak számára ajánlom neves tánckuta-tónk, Martin György témára vonatkozó két alapvetô,erdélyi könyvtárainkban is fellelhetô írását: A ma-gyar néptáncok történeti rétegei és mûfaji csoportjai,valamint Tánc és társadalom: a történeti táncnév-adás típusai itthon és Európában.) És igen jó volna,ha a feltételezett ôsiség helyett a (nép)táncos közös-ség figyelme tánchagyományunk európai vonatko-zásaira koncentrálódna, mert képletesen fogalmaz-va: ahogyan latin betûkkel írunk, úgy latinul tánco-lunk is…

Gerincmotívum – tánchagyományunk európai vonatkozásairól…

A Martin György nevével fémjelzett 20. századinéptánckutatás a magyar néprajztudomány egyiklegeredményesebb és világszerte elismert tudo-mányága, amelyik a néptáncok elemzésében a ma-gyar folklorisztikai és népzenekutató iskola eredmé-nyeit együttesen érvényesíti, s alapjában struktura-lista és összehasonlító módszereket alkalmazva amagyar (és kelet-európai) tánckincs történeti stílus-rétegeinek és fôbb dialektusainak átfogó körvonala-zását eredményezte, egyúttal bizonyítva a Kárpát-medence népeinek hagyományos, majd az ebbôl táp-lálkozó nemzeti tánckultúráinak európai eredetét.Érdekes, és egyben lehangoló, hogy ez nemcsak agyakorló néptáncosok között számít egy kevésbé is-mert tudományos tényállásnak, hanem – mivel el-lentmond az etnicizáló folklórkutatás elveinek –gyakran „ismeretlen” a hivatásos tánckutatók és

Vadrózsa

Táncos (ellen)pontok III.

17

táncmûvészek körében is. Hiszen a 19. századtól(sajnos) napjainkig egy adott tánckultúra sajátságo-san nemzeti, etnikus vonásainak (ezen belül ôsiségé-nek) kihangsúlyozására törekvôk számára elfogad-hatatlan, hogy, Martin Györgyöt idézve: „Európatáncbéli differenciáltsága elsôsorban annak köszön-hetô, hogy az egymást felváltó divatkorszakokból ál-ló tánctörténeti fejlôdés kontinensünk különbözô tá-jain más ütemben, jelentôs idôbeli eltolódásokkal, snem is mindenütt maradéktalanul ment végbe. Azegyes régiók jelentôs fáziseltolódásai következtébenalakultak ki olyan jellegzetes táncövezetek, amelyekmindegyikében más-más táncmûfajok határoztákmeg a tánckultúra általános karakterét.” Martin sze-rint „az a megállapítás, mely szerint Európa népeinem tudják, hogy mennyire rokonok egymással, akisebb övezeteken belül még inkább érvényes s álta-lában a táncra is áll. Kelet-Európa népei még nemtudják magukról, hogy sajátos nemzeti tánckultúrá-juk mennyire közös gyökerekbôl táplálkozik, smennyire azonos módon zajlott le az egyedinek tar-tott és igen messzirôl, a homályos történeti múltbóleredeztetett tánckultúrájuk, sajátosan egyedinek ésegyszerinek vélt nemzeti táncuk kialakítása. A tény-legesen meglevô különbözôségeket az illetô népekparaszttánc-kultúrája kisebb-nagyobb területeinekeltérô fejlôdése, fáziseltolódása hozta létre. Lényegé-ben tehát az elkésett fejlôdésbôl adódó különbözôsé-geket az öntudatosodó nemzeti elitréteg domborítot-ta ki, ideologizálta és stilizálta politikai törekvései-nek megfelelôen.” (Lásd Martin György: Népi tánc-hagyomány és nemzeti tánctípusok Kelet-Közép-Eu-rópában, a XVI–XIX. században. In: EthnographiaXCV 1984/3: 353–361.) De beszélhetünk-e egyáltalánnemzeti, azaz etnikus táncokról? Milyen etnikus vo-násokban különbözik az évszázadok óta szomszé-dos, vagy együtt élô nemzetek tánckultúrája egy-mástól? A válasz egyszerû: annyiban etnikus egytánc, vagy tánczene, amennyiben azt a táncoló, hall-gató közösség annak tartja. A tánckultúrában nemléteznek fajtiszta, ôsi, csak egy bizonyos etnikumravonatkozó táncok, tánczenék, mivel ezek vagy idô-ben, vagy térben folyamatosan keverednek (errôllásd például Bartók Béla Faji tisztaság a zenében cí-mû, 1942-ben írt gondolatébresztô, s az akkori kor-szellemen messze túlmutató cikkét).

Nos, ha az erdélyi magyar (nép)táncos közösségtudatosítaná az említett tánctörténeti tényt, talán bi-zonyos szempontokból sikerülne ideológiamentesséválnia (ez elsôsorban a még gyerekcipôben járó erdé-lyi magyar táncmûvészet elônyét is szolgálná), és sa-játságos mûvelôdéstörténeti helyzetünknél fogva anyugaton már rég kiveszett táncok ôrzôiként azegységesülô kontinensünk irányába büszkén propa-gálhatná tánchagyományunk európai eredetét. Deha úgymond „latinul táncolunk”, akkor sokakbanfelmerülhet a következô kérdés: hogyan is állunk asokat emlegetett táncos anyanyelvünkkel?

A gerincmotívum változata– a táncos anyanyelvrôl…

Nemcsak (nép)táncos berkekben, hanem a köz-életben, alkalomadtán tudományos (hangsúlyosantánc- és zenefolklorista) közegekben is gyakori a tán-cos anyanyelvre való hivatkozás, mintegy párhu-zamba állítva ezt a zenei anyanyelv, sôt akár a nyelvi

anyanyelv fogalmi kereteivel. Egyrészt sokan általamagyarázzák a táncos tradíció folytonosságát (tény-leg, ha már a hagyomány apáról fiúra száll, akkormiért nem beszélhetnénk táncos apanyelvrôl?), más-részt még többen a táncos anyanyelvre való nevelés-ben látják a tudatos hagyományôrzés célját és értel-mét. De lehet-e egyáltalán anyanyelvi szinten táncol-ni? Lehet, ha a táncos anyanyelvet a beszélt anya-nyelvhez hasonlóan a szocializáció során informáli-san, imitáció útján sajátítjuk el. Ez történt az elmúltévszázadok során: a néphagyományban élôk folya-matosan anyanyelvi szinten ismerték és használtáksaját tánckultúrájukat, természetszerûen el- és befo-gadva az újító divathullámokat, mint – verbális ana-lógiákkal élve – az idegen- és jövevény-, vagy akárkölcsönszavakat. (Itt megjegyzem, hogy a jelen írás-nak nem célja behatóan értekezni a táncról, mintnyelvi közegrôl – például, hogy a nyelvi törvénysze-rûségeket mennyire lehet a tánc szabályrendszerérealkalmazni –, mindezen kérdésekrôl, s a táncos any-anyelv problematikájáról lásd részletesen KönczeiCsilla Táncos anyanyelv? címû tanulmányát (KrizaJános Néprajzi Társaság Évkönyve 3., Kolozsvár,1995). De lehet-e tudatosan, azaz mesterségesen (pél-dául a hagyomány felbomlása után) anyanyelviszinten táncolni? Lehet, ha ezt az anyanyelvet márnem tekintjük a hagyományos tánckultúra anyanyel-vével egyenértékûnek. Mert, amikor formálisan, in-tézményesített formában, az idegen nyelvtanulásmódszereivel sajátítjuk el a tánc elemeit, motívuma-it, tudjuk, pontosabban tudatosítják velünk, hogy mia helyes és mi a hibás, mi a törvényszerû és mi a de-viáns, vagy amikor például nincs már saját, lokálistánckultúránk, hanem célul tûzik a teljes kárpát-me-dencei tánckincs ismeretét, Dunántúltól Moldváig,akkor tulajdonképpen már (legjobb esetben is) egyanyanyelvi szintû idegennyelvtudásról beszélhe-

Odiliktikus

18

tünk. Könczei Csilla így summázza fentebb idézetttanulmányát: „…az általunk beszélt/használt táncosanyanyelvet, illetve anyanyelveket többé nem azo-nosíthatjuk az autentikus néptáncokkal. A saját ma-gunk által táncolt tánc így tudatosan választott nyelvlesz, de még pontosabban általunk kreált nyelv,amelyiknek a belsô szabályszerûségeit egyáltalánnem kell tudatosítanunk, mivel saját magunkat tán-coljuk” (164. l.)

Ezért hát minden (nép)táncost, legyen az tánchá-zas, mûkedvelô, vagy akár hivatásos táncmûvész,egy önmagát táncoló tudatos táncosnak kell tekinte-nünk. Azaz ezek a (nép)táncosok különbözô szinte-ken ismernek és használnak egy tudatosan elsajátí-tott, (etnikus) hagyományainkhoz sok szállal kötô-dô, de mindennapi életünktôl idegen táncnyelvet.Az más kérdés, hogy néptáncosaink többsége – elsô-sorban a hivatalos úzus hatására – a mai napig arrólvan meggyôzôdve/meggyôzve, hogy ôk voltaképpena hagyományos népi tánckultúrát beszélik anyanyelviszinten. De mi is ez az anyanyelvként közismert,etnikus kultúránk szempontjából kiemelt fontosság-gal bíró idegen nyelv? Hagyományôrzôk tánckincse?Táncházak, táncmulatságok kommunikációs közege?Koreográfiák, táncszínházak forrásanyaga? És lehet-eegyáltalán a néptáncot formálisan, intézményesen ta-nítani, s ha lehet, akkor hogyan? És ez a tudatos tán-colás hogyan érvényesül a további alkotó folyamatok-ban, mit és hogyan beszélnek a táncelôadások, a kore-ográfiák? Hiszen a végeredmény úgyis mindig egye-di, azaz önmagát táncoló…

Lezáró – fából vaskarika?

A jelenlegi, Magyarországon intézményesült, Er-délyben lassan teret hódító magyar (nép)táncpedagó-gia oktatási elveit és módszereit alapvetôen megha-tározza, hogy a néptáncot etnikumunk táncos anya-nyelvének tekinti, ezért megpróbálja a néptánc ter-mészetes közegében való hagyományozódását mes-terségesen újra- és újrateremteni. Általánosan jellem-zô – mintának tekintve a tradicionális gyerektáncal-kalmakat („aprók tánca”, gyerektáncházak stb.) –,hogy a táncos nevelést a népi gyerekjátékok és egy-szerûbb táncok tanításával kezdik, erre épülnekkésôbb a nehezebb táncok (de vajon tradicionális kö-zegben mi számított egyszerûnek, s mi bonyolultabb-nak?), s a cél a teljes magyar nyelvterület tánckultú-rájának valamilyen szintû ismerete. Ugyanakkor arratörekednek, hogy a (nép)táncoló gyerekek és fiatalokszámára nemcsak kizárólag néptáncot, hanem annaktágabb kulturális közegét (népdal, népzene, szoká-sok, viselet stb.) is közvetítsék, így megteremtve azetnikus hagyományainkat tudatosan ápoló néptán-cos életformát. Ez, a sok esetben már komoly anyag-tudást és szakmai felkészültséget igénylô szemléletazonban – talán egy rosszul értelmezett kultúrafelfo-gás miatt – figyelmen kívül hagyja a néphagyományfunkcionalitását. Mert ha a néptáncot, mint folklór-mûfajt, vagy a tradicionális táncalkalmakat kiemel-jük környezetükbôl, akkor elvesznek eredeti funkci-ói, s ezeket a nem organikus, hanem merevített, mes-terségesen felélesztett, intézményesen tanított válto-zatokat már nem lehet élô hagyományként tálalni.(Különben eleve ellentmondást feltételez a folklór-nak, mint ellenkultúrának beemelése a hivatalos kul-túra oktatási rendszerébe!) De akkor lehet-e a néptán-

cot intézményesen tanítani? Lehet, de nem mint nép-táncot, hanem mint egy, az etnikus és regionális kul-túránk szempontjából fontos, a hagyományban márnem (vagy nem úgy) élô, 19. századi paraszti tánc-kultúrát, mint a magyar táncmûvészet forráskincsét.Igaz, hogy ez a felfogás egy, a ritmikai és technikaialapok elsajátítását kihangsúlyozó, és nem a körítésáltal meghatározott táncpedagógiát feltételez, amely-nek feladata nem egy (általában hamis) néptáncoséletforma álhagyományozódása, hanem egyszerûenképzett táncosok nevelése volna.

És hogy milyen táncnyelvet beszélnének/beszél-nek ezek a képzett táncosok? Ez elsôsorban a képzésminôségétôl és tartalmától függ, mert másképp kép-zett, és így másképp táncol a táncházas, a mûked-velô vagy a hivatásos táncmûvész, pedig egy nyelvettanulnak/beszélnek. Mert más a szórakozásra, mása (nép)táncelôadásra, és fôleg más a táncszínházrahasználatos táncnyelv. Sôt, ezeken a szinteken belülis összetett a kép, hogy csak az „autentikus” nép-táncra épülô táncszínházi nyelv problematikáját em-lítsük: vannak, akik a hagyományos néptánc motí-vumkincsére (és tánczenéjére) alapozva próbálnaktörténeteket elmondani (ez jellemzô például erdélyihivatásos együtteseinkre), s vannak, akik a bartókiutat járják, azaz a néptáncból ihletôdve kialakítanakegy sajátságos, kortárs táncnyelvet (lásd például aKözép-európai Táncszínházat). És természetesen ta-lálkozhatunk a kettô közötti hibrid, különbözô tánc-elemekbôl összekompilált kísérletekkel is, amelyektöbbsége azonban általában se táncesztétikailag, setáncstilisztikailag nem értékelhetôek, értelmezhe-tôek. Végeredményben minden táncosban – szinttôlfüggetlenül – tudatosulnia kellene, hogy egy adott(esetünkben a hagyományos néptáncból eredô) tánc-nyelv adekvát használata kizárólag a különbözômozgáskultúrák, mûvészetek mezsgyéjén lehetsé-ges. Mert másképp formálisan oktatott és mûveltnéptánc amolyan fából vaskarika marad…

KÖNCZEI CSONGOR

Három

19

Rövid történeti áttekintô: A le-ánynevelô intézet felállításának azeszméje már a 17. században je-lentkezett. I. Rákóczi György(1630–1648), elrendelte, hogy ma-gyar iskolákat állítsanak fel, ame-lyekben „leányi és asszonyi rendettanítsanak az olvasásra és írásra”.Késôbb igazi dajkálója az eszmé-nek Kenessey Béla püspök volt,aki állami segítség nélkül óhajtottalétrehozni. Püspöksége utolsó éve-iben, amikor a Reformáció 400. év-fordulóját ünnepelték vált az ügyaktuálissá. Elhatározták, hogy lét-rehoznak egy leánynevelô intéze-tet, amelynek tagozatai lettek vol-na: gimnázium, tanítóképzô, elemiiskola, diakónus képzô, internátus,szanatórium, keresztény szálló,kertészeti és háztartási iskola, vala-mint egy árvaház. E célból megvá-sárolták a Magyar utcai 3½ holdnyitelektömböt (17–21. szám alatt),melyet majd a román kormány el-lenszolgáltatás nélkül elvesz. Ke-nessey Béla utóda, Nagy Károlytovább érlelte az eszmét.

Az iskola 1919. szeptember ha-vában nyitotta meg kapuit, és biz-tosította a leánygyermekek vallá-sos szellemben való neveltetését.Az intézet 1919. szeptember 24-énnyílt meg Nagy Károly püspök el-nöklete alatt. Az értekezletet a re-formátus kollégium dísztermébentartották, ahol jelen voltak a fiú-gimnázium tanárai, a volt államipolgári leányiskola és a volt államifelsô leányiskola és leánygimnázi-um tanári testületei. Az elsô évbena leány-középiskola 3 tagozatbólállt: leánygimnáziumból, polgárileányiskolából és kereskedelmi le-ányiskolából, mely két évig mûkö-dött. A polgári leányiskolát az Er-délyi Református EgyházkerületIgazgatótanácsa 3638/1921 számúrendeletével beolvasztotta az Egy-házkerület Leány-fôgimnáziumá-ba. Az 1921/1922-es iskolai évbencsak a leány-fôgimnázium nyíltmeg.

A Református Egyház kéréstnyújtott be 1919-ben az akkori ko-lozsvári állami közoktatási ható-sághoz (Directorul Regional),amelyben kérte az intézet mûkö-

désének engedélyezését. A tanke-rületi fôigazgató engedélyezte aziskola mûködését, és emellett aminisztérium 5740/1921 számúrendelkezése alapján az iskolánakaz 1919/1920 és 1920/1921-es tan-évre nyilvánossági jogot adott. Aziskola 3 éves mûködése után meg-vonták tôle a nyilvánossági jogot.Így az iskola az 1922/1923-as tan-évtôl kezdve nyilvánossági jognélkül mûködött, és növendékeitévrôl-évre egy állami bizottságvizsgáztatta.

Az 1919/1920-as iskolai évben250 rendes és 74 magántanuló irat-kozott be (az izraelita vallású ta-nulókat magántanulóként vettékfel). A tanulók vallási összetételétilletôleg 122 volt református, 8evangélikus, 8 unitárius, 8 rómaikatolikus, 2 görög katolikus és 74izraelita. Egy osztályban maxi-mum 50 tanuló lehetett. Az 1919/1920-as iskolai évben volt a legna-gyobb a tanulók száma: a leány-gimnáziumba 250-en iratkoztak be,a polgári leányiskolába 298-an, akereskedelmi leányiskolába pedig27-en. Az 1920/1921-es iskolai év-ben a létszám meghaladta az 500-at. Az 1922/1923-as iskolai évben anyilvánossági jog megvonása miatta tanulók létszáma leapadt 280-300-fôre, ami megmaradt 1928-ig,majd 1931–1937 között a tanulók

létszáma 360-ra emelkedett. A tan-erô létszáma 34–40 között válto-zott. Az intézetnek az 1919/1920-as iskolai évtôl egészen az 1927/1928-as iskolai évig nincs különelöljárósága, s így a reformátuskollégium vezetôsége az Igazgató-tanács felkérésére elvállalta a le-ánynevelô intézet adminisztrálá-sát. Az intézmény történetérehasznos források: a Kolozsvári Ál-lami Levéltárban a Kolozsvári Re-formátus Leány-fôgimnáziumfondja (1028 Liceul Reformat deFete Cluj, 63, 75, 75/A dossziék),az Erdélyi Református Egyházke-rület Leány-fôgimnáziumának Ér-tesítôje az 1933–1934. évekre, vala-mint a Kolozsvári Református Kol-légium Értesítôje az 1919–1928.évekre.

Az Egyházkerület Közgyûlé-sén (1927. augusztus 12–14.) szüle-tett határozat értelmében: az Erdé-lyi Református EgyházkerületLeány-fôgimnáziuma névvel végle-gesen felállítja kolozsvári szék-hellyel, fôgondnokává tíz évreBánffy Miklóst, gondokává VékásLajos vezérigazgatót (Minerva) vá-lasztotta meg. Az iskola fenntartójaaz Erdélyi Református Egyházke-rület, mely jogosult a fennálló tör-vények értelmében az intézet ren-des tanárait megválasztani. E. T.75§ alapján rendes tanárokká csak

Enciklopédia

A Kolozsvári Református Leány-fôgimnáziumtörténetébôl

20

protestáns vallású tanárok, tanár-nôk választhatók.

Az intézet mûködése során biz-tosította a leánygyermekek vallá-sos nevelését és továbbképzését.Az iskola legnemesebb feladatánaktartotta a tanítványok vallásos éserkölcsi nevelését, amire a tanáritestület tagjai is nagy gondot fordí-tottak. A tanterv az állami tantervés szabályzat szerint folyt, úgy atananyag, mint az óraszám tekinte-tében. Az iskola tanerôi vizsgát kel-lett tegyenek román nyelvbôl, a ro-mánok történelmébôl, Romániaföldrajzából és közjogából. Az isko-lába a román nyelvet a magyarralegyenlô óraszámban kellett tanítani

(a román nyelvet I–II. osztálybanheti 4, míg III–VII. osztályban heti 3órában tanították), és csak olyantankönyveket használhattak me-lyeket a közoktatásügyi miniszterjóváhagyott.

Az intézet 1928-ban vissza-nyerte nyilvánossági jogát (a köz-oktatásügyi miniszter a magánok-tatási törvény 62. §-a értelmébenaz Állandó Tanács 633/1928. sz.javaslatára megadta a leány-fô-gimnáziumnak a mûködési enge-délyt nyilvánossági joggal, melyeta Hivatalos Lap 1928. május 6-ánmegjelent számában közölt), és az1948-as tanügyi reformig az Erdé-lyi Egyházkerület tulajdonában

maradt, amikor a 175-ös Dekrétumkimondta az iskolák államosítását(Monitorul Oficial, 1948. augusz-tus 3). Az iskolák államosítása Ro-mániában az elsô jelentôs lépés voltaz önálló magyar iskolarendszerfelszámolása felé, jóllehet az álla-mosítást követôen egyelôre mégsem csökkent radikálisan és látvá-nyosan a magyar iskolák száma.Az államosítással azonban az állambejutott a hajdani egyházi kezelésûmagyar iskolák falai közé, amelyekpedig a két világháború között anemzetiségi mûvelôdés fellegvárai-nak számítottak.

KOVÁCS ENIKÔ

A Tamási Áronra való emlékezés szellemében tel-nek napjaink, 2006-ban a nagy író halálának 40. évfor-dulóját ünnepeljük, 2007-ben pedig születésének 110.jubileumát. Az ünnepekre való készülôdés alkalmatad Tamási élete és munkássága mozzanatainak felele-venítésére. A múlt kútjából vizet merítve, abban ar-cunkat megmosva tanulságot vonhatunk le a jelent ésa jövôt illetôen.

Ilyen tanulsággal szolgál Tamási Áron középisko-lás dolgozatfüzete is. Farkaslaka szülötte a székelyud-varhelyi Római Katolikus Fôgimnáziumban végeztetanulmányait 1910 és 1918 között. A monográfiák leg-többjének vélekedésétôl eltérôen ma már bizonyítotttény, hogy ez az iskola sokban hozzájárult ahhoz,hogy a tehetséges parasztgyermekbôl kiváló író, né-pének szószólója lett.

Az 1942-ben megjelent Összes novellái elôsza-vában Tamási Áron sok melegséggel emlékezik ud-varhelyi iskolájára és az ott uralkodó irodalombarátszellemre. A vallomásból kiérzik, hogy a leendô író ittjegyezte el magát egy életre az irodalommal. Tanáraiközt több jótollú író, költô, mûfordító volt: Jaklowsz-ky Dénes, az osztályfônöke, magyartanára, pedagógi-ai író, mûfordító; idôs Szemlér Ferenc, német-és ma-gyartanára, az irodalmi önképzôkör vezetôje, költô,mûfordító; a görögöt tanító Embery Árpád, költô,színmûíró, rendezô; idôs Dobos Ferenc, a történelem-tanára, neves historikus, költô. Ô írta többek közt anagy hatású, székely helytállásról szóló Fenyô a Har-gitán címû verset. Önkéntelenül Carl Gustav Jung ál-lítása jut eszünkbe, mely szerint kreatív felnôtteket akreatív pedagógusok nagyobb eséllyel, sikerrel nevel-hetnek ki.

Az említett elôszóban így emlékezik udvarhelyi is-kolaéveire az író: „Az önképzôkör és a magyar dolgo-zatok is rejtettek csábításokat […] Egy ízben példáulEsztergom megvételérôl olyan dolgozatot róttamössze, hogy a tanárom a pódiumról olvastatta fel ve-lem az osztály elôtt, s késôbb is írtam »A világháborúés én« címmel olyant, hogy az igazgató véleményeszerint a szerzôségem kétségesnek látszott. Tetszettnekem, amikor a »mintát« felolvashattam a pódium-ról, hiszen tekintélyemnek valóságos áldás volt az, smég jobban tetszett az a dicséret, hogy olyan jót énnem is írhattam, mint amilyent írtam.”

Amint a sorokból kitûnik, nagy hatással volt agimnazista Tamásira az irodalmi dolgozatok sikere.Abban az idôben évente nyolc nyílthelyi dolgozatotkellett írniuk a tanulóknak magyarból, egy külön dol-gozatfüzetbe. 1995-ben Tamási Áron özvegye jóvoltá-ból a budapesti Alkotás utcai lakásban alkalmam voltátlapozni, átolvasni az író, a hajdani diák egyik ma-gyar dolgozatfüzetét. A VI. osztályból fennmaradt fü-zet dolgozatainak címe: Élet és költészet, Keresztény-ség és magyarság a Zrínyiászban, A világháború és amagyar líra, A világháború és én, A színház hivatása.A jól megválasztott témák mindenike visszhangzikvalamiképpen a késôbbi író mûveiben, aki mindenmûfajt líraivá lényegített, regényt, novellát, színpadijátékot, publicisztikát egyaránt. Akit sajátos keresz-ténység, vallásosság, magyarságtudat jellemzett. Akimûvészi üzeneteinek egy részét drámában fogalmaz-ta meg, s akinek fontos mondanivalói voltak a világ-háborúkkal kapcsolatosan is.

Nagy élményt jelentettek számomra a tiszta, ren-des füzetben a kalligrafikus írással papírra vetett gon-dolatok. Az itt-ott még olvasmányélményekre emlé-keztetô írásokon gyakran átsütött az élmény, a megélt-ség, a tapasztalás ereje. Világos, határozott okfejtésekadták a szövegek összetartó erejét. Fô jellemzôjük pe-dig – a majdani írót ígérve – az eredetiség, az alkotó-készség megnyilvánulása volt. Akkor döbbentem rá ajól irányított, ellenôrzött, egyénenként kiértékelt nyílt-helyi dolgozatok írásának, íratásának hasznára, rend-kívüli személyiségfejlesztô hatására.

A tanulságot már régóta kamatoztatom. Korszerûlehet az is, ha nem feledkezünk meg a tantárgyhoz, adolgozatfüzethez való pozitív kötôdésrôl. A dolgo-zatfüzethez, amely nemcsak a személyiség tükre, ha-nem emlék is, amely által üzenhet a múlt a családtag-oknak, az utókornak egyaránt.

Még csak annyit: az udvarhelyi fôgimnázium év-könyve szerint Tamási Áron VI. osztályos tanuló az1915–16-os tanévben tíz korona jutalmat kapott év vé-gén „mint olyan, aki magyarosan ír, és jó magyar dol-gozatokat készített.” Tíz korona! Egy irodalomtörté-neti fontosságú befektetés, amely azóta olyan sokatkamatozott.

LÔRINCZ JÓZSEF

Tamási Áron dolgozatfüzete és a magyartanítás

21

A Pallas Nagy Lexikona alábbiakat rögzítette Ab-rudbányáról: „latin neve: Auraria Maior, szász neve:Gross-Schlatten, Altenburg, román neve: Abrud. Ren-dezett tanácsú város a Stur-hegy alján. Helyén a ró-maiak idején is város feküdt, s a procurator aurariumis a mai Abrudbányán székelt. Az erdélyi aranymíve-lés központja, bányászata tulajdonképpen Veres-patak, Korna hegyeiben zajlott le, Zalatna, Topánfalvaés Verespatak körül. A bányák évente 1070 kg aranyatadtak. Az Árpádok alatt a gyulafehérvári püspökség-hez tartozott, bányászai szász telepesek voltak. 1784novemberében Horea és Clošca csapatai vérfürdôtrendeznek, 1848 májusában a várost Iancu seregeifosztják ki, égetik fel s koncolják föl lakosságát. Mind-ezen történések után ismételten fölépül e város, olymódon, hogy a 19. század második felében járásbíró-sággal, telekkönyvi hivatallal, bánya- és aranybevál-tó-hivatallal, bányabiztossággal, római katolikus, re-formátus és unitárius templommal, kaszinóval, taka-rékpénztárral, bányasegélyzô egyesülettel, állami ele-mi leányiskolával, állami polgári fiúiskolával, rende-zett tanáccsal, számos csinos emeletes házzal rendel-kezett. Mindezekben valaha pezsgô magyar élet zaj-lott az évek hosszú során.”

A szépséges természeti környezet is valósággalvonzotta az utazókat, természetjárókat. Így veszi cél-ba e tájat már a 19. század elsô felében, amikor im-már divattá vált tájainkon is a természetjárás, a ki-ránduló magyarok nem kevés hányada. Így jut el1837-ben, 1838-ban, 1839-ben e vidékre Zeyk Jánoserdélyi úttörô turista, aki aztán a kolozsvári NemzetiTársalkodóban ismerteti e vidéken szerzett tapaszta-latait és élményeit. 1841 júliusában pedig EördeghKároly Nagyenyedrôl kiindulva járja be az Erdélyi-érchegység legfontosabb nevezetességeit, s úti élmé-nyeirôl a Bethlen Könyvtárban ôrzött kéziratábólszerzünk tudomást, melyben Abrudbányáról többekközött ezeket írja: „A város néhány ízléses épületei-vel elég csinos, itt történik honunkban a leggazda-gabb aranyváltás minden hétfôn. A beváltást azaranypor megtisztítása és megpróbáltatása elôzimeg, ti. a por vasmozsárba tétetvén, mennyiségéhezképest kénesô töltetik rá, mely hosszas dörgölés ésmosás után az aranyat magába veszi, azután ezenegyveleg rongyba kötve, kemény apró cserépcsészé-be, kemencébe tétetik, hol bizonyos idô múlva akénesô tûz által elgôzölög, de hogy el ne enyésszen,vas csövekben újból felfogatik s az aranypor kemé-nyen egybetapulva megmarad. Ez a teljes bizonyos-ság okáért ketté vágatik, ha eléggé megtisztított nemlenne, tulajdonosának bôvebb megtisztítás végettvissza adatik és végül értéke szerint beváltatik.”

Abrudbánya közelében fogták el Varga Katalint,a vidékre települt magyar asszonyt, aki a mócok jo-gainak védelmében emelte föl szavát, s akit végül isAndrei Šaguna görögkeleti püspök vikárius közre-mûködésével Pogány György akkori alispán kerítettkézhez – cselhez folyamodva – a bucsumi templom-szentelés alkalmával. A templomból való kijövetel-kor Šaguna és Pogány karjukat ajánlották Katalin-nak, s az alispán pedig a maga szánjához vezette. Anép ujjongott örömében, viszont az abrudbányai út-

ra érve, a tömeg ámulatára Zalatna felé kanyarodotta püspök és alispán szánja. A jelenlevôk közül sokanlóra pattantak, de apró hegyi lovaik távol elmarad-tak a robogó szántól, mely rövid zalatnai pihenôután Gyulafehérvárra száguldott. Onnan a további-ak során – jobb biztonság céljából – az enyedi fog-házba költöztették Varga Katalint. Pogány Györgypedig, aki az 1848–49-es események során igen sok-szor került végveszélybe, gyakran ismételgette,hogy azért a bucsumi úrnô elfogására nehezen szán-ná reá magát még egyszer életében.

1848–49-ben e vidék is a tragédiák színhelyévéválik. Elegendô, ha a zalatnai és abrudbányai esemé-nyekre gondolunk, melyek emlékét az ompolygye-pûi oszlop, valamint a közelében begyepesedett tö-megsír ôrzi napjainkban is.

Az 1850-es évek komor, nyomasztó hangulataAbrudbányán is érezteti hatását. Azidôtájt egy Rufnevû császári kerületi fônök a mindenható e város-ban, aki negatív cselekedetei által rögzítôdött Ab-rudbánya abszolutizmuskori történetében. A császárszületésnapjára a helyi hivatalnokokból kényszerda-lárdát szervezett, melynek ellentmondani vagy ab-ban részt nem venni fôbenjáró bûnnek számított. Ellehet képzelni, mennyire emelhette az ünnepi isten-tisztelet magasztosságát a csupa botfülûekbôl verbu-vált dalárda. S ugyancsak az ô rendeletére kórházatrendeztek be a város területén. Eddig minden rend-jén, csupán a betegek hiányoztak, a vidékiek tartóz-kodtak ugyanis az új intézménytôl. A fônök pedigablakából kitekingetve, igen sok részegen lôdörgôegyént fedezett fel a város fôterén. Rögtön meg is pa-rancsolta, hogy azokon azonnali kórházi kezelést bo-nyolítsanak le, persze a kezelési költség azonnali éskötelezô behajtásával. 1852-ben a kornai Kirnik-hegyben levô Szent Simon aranybányában néhányrégi viasztáblát találtak. Diószeghy Lajos bányaigaz-gató, a fônök utasítására, hogy minden talált értéketbe kell szolgáltatni, be is mutatta azokat a kerületifônöknek. Annak viszont halvány fogalma sem lé-vén a tárgyak értékérôl, rögtön vissza is szolgáltattabemutatójának, aki gyors ütemben a budapesti régé-szeti múzeumnak postázta azokat. Lett is aztán nagyzûr a lapokban, mely a bécsi udvarhoz is eljutott, skapott az abrudbányai fônök olyan fejmosást, hogy atovábbiak során már csak a viasztáblák emlegetésesorán is halálos dühbe gurult.

Egy alkalommal a Detunátára szervezett kirán-dulást a német hivatalnokokkal, melyre a város ma-gyarsága is meghívást kapott. Ez viszont távolmara-dásával fejezte ki ellenszenvét és tiltakozását. Tör-tént viszont, hogy pontosan azokban a napokban aPeleskei nótáriust adták elô az Abrudbányán tartóz-kodó színészek. A magyarság in corpore jelent megaz elôadáson s ott értesülvén Jókai Mór jelenlétérôl,no meg arról is, hogy másnap ô maga a Detunátárakészül, e napon a magyarok sokasága társult a jelesíró kiruccanásához.

A kiegyezést követô idôszakban Abrudbányán isfelpezsdült a magyar élet. Így pl. 1848. március 15-ike 35 éves évfordulóján, 1883. március 15-én nyilvá-nos ünnepély keretében emlékeztek a szabadság

Abrudbánya magyar mûvelôdési múltjából

22

szent napjára, mely alkalommal az idôközben meg-alakult Polgári olvasó és társalgó egylet az ünnepélyfôszervezôje, melynek keretében a 16 tagú egyesültzenekar, a polgári vegyeskar, s egy zenekvartett lé-pett színre, mely mûsorszámokat emlékbeszéd ésszavalatok gazdagították. A közremûködô nôk egy-forma ruhába öltözve, vállukon nemzeti színû sza-laggal, a férfiak pedig hasonló színû kokárdávalmellükön léptek színre. 1884 telén pedig a farsangibálok sorozata követi egymást Abrudbányán. Egyikilyen mulatságról alábbiak szerint számol be azenyedi Közérdeknek a helyszíni tudósító: „A füzér-tánc igen szépen volt rendezve, s meg kell jegyez-nem, hogy igazán nagyon szép és mulattató alakza-tok fordultak elô benne s tovább tartott egy óránál.Ezt követte a körtánc és végre a csárdás, melynekreggeli fél nyolc óra vetett véget, amikor is a lelkesítôRákóczi-induló harsogása mellett, egymásnak jó reg-gelt kívánva, a legjobb kedélyhangulatban oszlott aközönség, kinyilvánítva azt, hogy nemcsak az ideifarsangon, de már évek óta nem emlékeznek arra,hogy ily kedélyes és szépen sikerült bál adatott vol-na, mint a dalegyleté. Hála Istennek!”

1882. december 10-én arról értesülünk, hogy azalig egy éve létesült s két rendes tanítónôvel ren-delkezô állami elemi leányiskolának növendékeimáris szerencsés pártfogásban részesültek az illeté-kesek részérôl. Gelei Kálmánné királyi járásbíróné 2tallért adományozott a magyar nyelv elsajátításábanlegjobb eredményt felmutatott két román leánynak,ifj. Rákosi Frendel István pedig egy hangversenytiszta jövedelmét, Tibián Gyula egy mûkedvelô elô-adás bevételét adományozta a szegény sorsú tanu-lók tankönyveinek megvásárlására.

1887 augusztusában egy új katonai laktanya épí-tése kerül a tanácsülés napirendjére, melynek létre-hozása végett a megyei alispán a helybeli 23-as zász-lóalj parancsnokával végez terepszemlét a város te-rületén a legmegfelelôbb hely azonosítása végett. Azünnepélyes beköltözésre ás átadásra négy évvel ké-sôbb, 1891 májusában került sor. „Délben a katona-ság még a régi helyiségben megebédelve – írja azenyedi lap tudósítója – délután 1 órakor történt adíszben kiállított zászlóaljnak Krajátsch alezredes ésa többi tisztek vezetése mellett az ünnepélyes bevo-nulása. Gyönyörû idô kedvezett és a lakosság is szá-zával vonult ki az új laktanyához, hogy jelen lehes-sen az átvételnél, mi által egy igen nagy teher véte-tett le Abrudbánya város vállairól. A katonaság a be-vonulás után a II. fennsíkon frontban állott. Az alez-redes imához vezényelt, azután az alispán elôtt tisz-telegve jelenté, hogy az új laktanyát elfoglalta, mireaz alispán válaszolt, felemlítette, hogy ô Felsége ko-ronás királyunk engedelmével létesült e szép mû éskívánja, hogy a katonaság abban mindig otthon ésjól érezze magát…” 1888 novemberében az Abrud-bányai Mûkedvelô Társulat megalakulásáról szer-zünk tudomást, mely nemsokára már három vígjá-tékkal örvendeztette meg közönségét. 1889 szeptem-berében a szászvárosi Kuun Kollégium 80 diákja éstanárai a város vendégei. A Havasi Vendéglôben le-zajlott vacsora után, másnap reggel a tanárok lóhá-ton, a diákok kürtök harsonája közepette, katonai so-rokban gyalog vonulnak föl a Csétátéra s a verespa-taki Szent Kereszt-bánya megtekintésére, este pedighangversenyre hívták meg a helybelieket.

1901 februárjában a magyar kaszinó házi estélyé-

re kerül sor a bírói kar, a bányahivatal, bányaható-ság, adóhivatal, tanítói testület, kereskedôosztály,bányabirtokosság, tiszti kar, orvosi kar, lelkipászto-rok, gyógyszerészek, ügyvédek részvételével.

1900 októberében egy négyosztályos gimnázium– azaz középiskola felállításának tervezete kerül a ta-nácsülés napirendjére. Küldöttséget menesztenekNagyenyedre a fôispáni hivatallal való tárgyalás vé-gett. Ennek tagjai: Miski Ferenc helyettes polgármes-ter, Mózes Mihály unitárius esperes, Képes Ferencrendôrkapitány, Képes László, Glükseel Reinhárd,Ötvös Márton, Salamon Sándor bányabirtokosok, averespataki járásból Incze Antal helyettes fôszol-gabíró, Jánky Kálmán Verespatak község elöljárója,Winkler János abrudfalvi és Paul István bucsumikörjegyzôk és Gora János Szohodol község elöljárója.Nagyenyeden Csató János alispánnal és Zeyk Dánielfôispánnal lefolyt tárgyalásuk után gyorsvonattalBudapestre utaztak, hol a kultuszminisztériummal,a pénzügyminisztériummal, Hegedüs Sándorral,több cikluson át Abrudbánya képviselôjével folytat-tak – sajnos – eredménytelen tárgyalásokat.

Az abrudbányai tudósító is melegen karolja föl,és minden tekintetben támogatja az enyedi lap ha-sábjain e nemes lelkû, fontos, kiváló kezdeménye-zést. Látván a gazdasági hanyatlást, a bányászati vi-szonyok rosszabbodását, az iparos- és kereskedelmiréteg gyengülését, a hiteleknek nem magyar kezekbevaló egyre gyakoribb juttatását s a magyar kultúrá-nak háttérbe szorulását, mely „utolsó kegyelemdöfé-se lesz a város magyarságának, és hogy Abrudbányavalaha magyar volt, csak a mesék országának körébefog tartozni” – érvel a tudósító, majd így folytatja:„Munkálkodni, tenni kell tehát Abrudbányán min-dent a magyar kultúra megmentésére és bizonyáraminden magyar ember szívét megnyugvás fogja el-tölteni, ha hallja, hogy íme felébredt az eddig – saj-nos – gyenge, zilált magyar társadalom Abrud-bányán is, és kész harcra szállni a nemzeti jellegûkultúra érdekében, és elsô szép gyôzelme lesz, haAbrudbányán létesítheti elsô magyar nyelvû közép-iskoláját.” A továbbiak során részleteiben fejtegeti ahelyzet jobbítását, a szóban forgó nevelési intéz-mény szükségességének fontosságát. „Minden na-gyobb kultúrai központtól távol, ha e vidék lakossá-ga fiatal nemzedékét neveltetni óhajtja, úgy ezt csakoly nagy áldozatok árán teheti, melyek anyagi erejétfelülmúlják. Enyeden, Gyulafehérváron, Szászváro-son neveltetni a gyermeket oly nagy áldozat, hogyazt meghozni nem lehet, és így a gyermek felnô tu-datlanul, beszél egy nyelvet, amely a magyar, a né-met és a román nyelvnek egy zagyvaléka és leéli ta-lán szebb reményekre jogosult életét siváron, életcélnélkül, nyomorogva, kutatva az aranyérc után,amely csak reményeket költ, de valódi anyagi füg-getlenséget, épp a tudás hiánya miatt, ezeknek sohasem ad.”

Mindezen negatív jelenségek ellenére az életmegy tovább Abrudbányán. 1908-ban ún. Munkás-gimnázium indul a Szabadlíceum keretében, mely-nek elsô felvonása azon év novemberében indult és1909 márciusában zárult, mely idôszakban 5 elôadóés 2 gépkezelô 49 vetítettképes elôadást tartott 2473hallgató elôtt a történelem, földrajz, egészségtan,ipartörténet és nemzetgazdaságtan szakkörökben,míg a Szabadlíceumban megtartott 12 elôadást 1732hallgató követte és tapsolta meg. 1911-tôl pedig a ré-

23

gi dalárdából, a mûkedvelô egyesületekbôl és aMunkás-gimnáziumból alakult Abrudbányai Köz-mûvelôdési Egyesület vette át és irányította 1918-iga Szabadlíceum mûködtetését. Mert volt aki mind-ezeket megszervezze, hiszen 1900–1910 között 588katolikust, 422 reformátust és 127 unitáriust rögzítetta népszámlálás Abrudbányán. Mindezekhez képestmanapság mintegy 20 római katolikus, 40 reformá-tus és állítólag 3 unitárius szerepel egyházi nyilván-tartásban.

A nagy összeomlásra itt is, mint sok más magyar-

lakta szórványvidéken, az 1918-at követô évtizedeksorán került sor. Az elhalálozás, elvándorlás, beolva-dás minimálisra csökkentette a magyarság számát evidéken. Míg a reformátusok fiatal lelkipásztort kap-tak pár évvel ezelôtt, addig a római katolikusok ha-vonta egyszer gyûlhetnek össze misére, az unitáriu-sok impozáns temploma pedig jókora lakattal bejá-rati ajtaján, omladozó tornyával és falaival tekintgetimmár nem magyar környezetére.

IFJ. GYÔRFI DÉNES

Nem veszíthet, csak nyerhet az irodalomtörténész,a bíráló, az esztéta, ha a mû központi fontosságát ki-domborítva, az író közéleti szerepét sem hanyagoljael az alkotó teljes képének feltárásában – írja BánffyMiklósról a történész Bányai László. Ezt a megközelí-tést, vázlatos bemutatást kettôs ok indokolja. Egyfelôl,hogy az e téren felhalmozott élményanyag beépül azéletmûbe, gazdagítja, formálja annak tartalmi, eszmeivilágát; másfelôl, hogy a közéleti szerepvállalás, an-nak tapasztalatai önálló mûvekben is megörökítôd-nek. Az Emlékeimbôl (1932), a Huszonöt év (1945), Amagyar politika kritikája. Tanulmány a két világhábo-rú közti magyar politikáról (1946 – kézirat), az Emlék-irat 1943–44–es politikai mûködésérôl (kézirat) címûírásmûvek a politika- s az irodalomtörténetnek isrendkívül fontos információk hordozói, általuk Bán-ffy Miklós szépirodalmi munkáinak háttérrajza, forrá-sa, az író és hôseinek eszmevilága, cselekvéseik moti-vációja lesz érthetôbb a mûvei mélyrétegeit is megis-merni kívánó olvasó elôtt.

Az emlékíró jobb megértése érdekében tudnunkkell, hogy nem csupán részese, hanem alakítója, be-folyásolója volt az eseményeknek. A múlt századelsô két évtizedében parlamenti képviselôként, 1906és 1910 között Kolozs megye és Kolozsvár fôispán-jaként, 1921–1922-ben Magyarország külügyminisz-tereként, 1939–1940-ben a romániai Magyar Népkö-zösség elnökeként, 1940 ôszétôl a fôrendiház tagja-ként, mindkét világháború idején diplomáciai misz-sziós feladatok teljesítôjeként érvényesíthette, hasz-nosíthatta adottságait. A mûvészeti és irodalmi életvonatkozásában két fontos mozzanatra kell utal-nunk: 1912–1918 között a budapesti Opera és Nem-zeti Színház fôintendánsaként, 1926-ot követôen pe-dig az Erdélyi Helikon írói közösségében, az ErdélyiSzépmíves Céh kiadó irányítói közt, az Erdélyi Heli-kon fôszerkesztôjeként szolgálja a szellemi élet ki-bontakozását. Sokirányú tevékenységét, azok össze-fonódását szemléltetik a kiváló erdélyi mûvelôdés-történész, Benkô Samu szavai: „Bánffy Miklós életé-ben és munkásságában rendkívül nehéz s már-márlehetetlen szétválasztani a mûvészt és a közéleti em-bert. Olykor a mûvész búvik ki a politikus köpenyealól, máskor meg épp fordítva, közéleti célokat szol-gál egy-egy mûvészi ábrázolás.”

Az Emlékeimbôl címû visszaemlékezést KunczAladár biztatására vetette papírra. A memoár elsôfele az 1916-os királykoronázást, a második része pe-dig a forradalmi idôk eseményeit idézi meg. Az em-

lékiratot elôbb az Erdélyi Helikon közölte, majd azErdélyi Szépmíves Céh kiadásában könyv alakban ismegjelent. A Nyugatban Cs. Szabó László figyel felrá. „Bánffy Miklós irodalmi gyakorlaton s irodalmiérintkezésen iskolázott kitûnô ízlése végre egy szár-mazásához és környezetéhez hû könyvvel kárpótolta magyar mágnások kispolgári próbálkozásaiért.Hangja a társadalmi elsôbbségben és vagyoni erôbenbiztos, egykedvû hang, melybôl a rang nyugalmaárad…” Aláhúzza, hogy az emlékiratnak a honmen-tô tiszti expedícióról szóló története „Beszterce ost-roma és Akli Miklós lapjaival vetekszik”. Záró sorai-ban emlékei megírásának folytatására biztatja: „Re-méljük, hogy a szerencsés kóstoló után újra megkí-nál fanyar erdélyi borával, amelybe ezúttal háborúelôtti emlékeit facsarja. ô a század elsô évtizedénekleghivatottabb emlékezôje: közvetlen elbeszélése, kí-méletlen emberábrázolása s elôkelô szerénységeegyformán megkönnyítik, hogy ez a »memoriálé«szépen sikerüljön.”

Mi lehetett erre a legillôbb válasz, mint az Erdélyitörténet megírása, amely épp a jelzett korból merítet-te tárgyát.

Az emlékirat méltatói közt ott találjuk a pályatársés szigorú ítész Kós Károlyt is, aki az Erdélyi Helikon-ban megjelent írásában kihangsúlyozza, hogy a szá-zad harmadik évtizedében olyannyira elburjánzottháborús irodalomban „ennek a könyvnek a konjunk-túrához semmi köze nincsen, de sokkal több köze vana tiszta írásmûvészethez, mint amit a külsô formájaelárul. (…) Sokat látott, sokat tapasztalt éles szemû ésbölcs ember ô, aki a világot és az embereket nem tud-ja rosszabbaknak, vagy jobbaknak, mint amilyenek;melegszívû ember és erdélyi, aki egy cseppet szkepti-kus mindennel szemben; festômûvész, aki néhányodavetett biztos vonallal és színfolttal levegôt ésplasztikát, életet és helyzeteket élesen és színesen tudmegrögzíteni, de nem tudja megtagadni karikaturistamivoltát sem. És mindenekfelett írómûvész, sôt a hu-moristák ritka fajtájából.”

A hetvenedik életévét betöltô Bánffy Miklóstköszöntô Erdélyi Helikon-szám az emlékírót is mél-tatja. A Révainál újra megjelent emlékiratról a Nyu-gat és a Magyar Csillag jó nevû kritikusa, 1939-tôl akiadó irodalmi igazgatója, Illés Endre ír, rendkívülelismerô hangon: „remek könyv. Az idô hirtelen ki-fordul, s tartalma úgy gurul szét, mint teli erszényaranyai. Olvasni és ízlelni kell, hogy élvezi Bánffyezeket a pillanatokat – mindent észrevesz és min-

Bánffy Miklós közéleti szerepe

24

dent megcsillogtat, mint napfény a pókháló titkos fo-nadékát. Arcok villannak így, mozdulatok vágódnakemlékezetünkbe, szavakat hallunk, amelyek majd el-kísérnek –, de izgalmasabb mégis az a magaslat,ahonnan a félmúlt hátsó kulisszafalai mögé tekinthe-tünk. (…) Milyen szabadon ömlik Bánffy szava ezek-ben az emlékezésekben. Itt ismerhetjük meg igazánaz elbeszélôt – a kötet izgalmas kalauz a freskószerûErdélyi Történethez, de színdarabjaihoz és novellái-hoz is.” Az elismerés hangján szól az emlékirat mû-vészi megformálásáról: „Mikes lebegô álomvilága sApor elôsoroló, duzzadt gazdagsága között az erdé-lyi emlékírás új alkatát villantják meg Bánffy emlé-kei: a szorongások fölé emelkedett emlékezôt, anyersanyag boldog fényét, a formába ömlés elôtt aszabad elmondás félelmetesen igézô pillanatát.”Ugyan e Erdélyi Helikon-számban közölt, a felelôsszerkesztô által szignált pályaképben az Emlékeim-bôl is elismerô gondolatok fogalmazódnak meg:„Remek miniatûrök, pompás írói skiccek, néhányjellemzô vonással odavetett emberi portrék sorakoz-nak föl benne gazdagon. (…) A szokványos emlék-iratokhoz majdnem nincs is köze. A folyékonynyersanyag helyett a valóság itt mûvészi síkra emel-kedik. A megtörtént eseményekbe epikai refrének,jól elhelyezett csattanók visznek mûvészi hatást. Aszemélyes élmények fölé tehát nemcsak a visszaem-lékezô emelkedik távlatával, de mûvészi rendezésé-vel az alkotó.”

A Huszonöt év a trianoni béke negyedszázadosévfordulójának évében született. Bánffy Miklós egyújabb összeomlást hozó háború romjain kezd hozzáaz okok feltárásához. Emlékirata „számvetés, amely-lyel önmagának és az utókornak tartozik” Bevezetô-jében így vall errôl: „Ábrázolni kívánom, milyenkülsô és belsô körülmények vezették a magyarságotTrianontól a két bécsi döntésig és onnan tovább,azon a végzetes úton, mely végül a mai katasztrófá-hoz vitte a nemzetet.” A nagyszabású történelmifreskónak készülô munka azonban torzóban maradt,csupán két esztendô eseményeit öleli fel. Az Emléke-imbôl folytatásának is tekinthetô munka korára sem-milyen hatást nem gyakorolhatott, kéziratban ma-radt fenn, a budapesti Ráday Gyûjteményben elhe-lyezett Bánffy-hagyaték részeként. Közel fél évszá-zad múltán a Püski Kiadó adta ki, 1993-ban, MajorZoltán bevezetô tanulmányával. A Bánffy Miklós út-ja és mûve alapmunkának számít a politikus megis-merésében, objektív értékelésében. Írása arra is vá-laszt ad, hogy miért késett oly sokat az emlékiratmegjelentetése. Megítélése szerint Bánffy Miklósnak„a visszaemlékezés és a politikai esszé határmezs-gyéjén mozgó ezen írása a történelem megis-métlôdése ellen akar »használható« tanácsokat adni(…) visszaemlékezését csak úgy tudjuk megérteni,ha a II. világháború utáni magyar és közép-európaibéke elôkészítés szolgálataként íródott mûként értel-mezzük. Mûve figyelmeztetés az elsô világháborúutáni »gyûlöletteljes« légkör megismétlôdése, egynép – adott esetben a magyar – vádlottak padjára ül-tetése ellen. Megírása idején ezért nem jelenhetettmeg.” Az elhallgatás okaira vet fényt Pomogáts Béla1987-ben közölt tanulmánya is, rámutatva, hogy aznem csupán az emlékirat tárgyában és hangvételé-ben rejlik: „a hatvanas évek politikatörténeti gondol-kodása nehezen tudta elfogadni, hogy az ellenforra-dalmi rendszer korábbi külügyminisztere a történel-

mi ország egyik legvagyonosabb mágnáscsaládjánaktagja ôszintén forduljon szembe a huszonöt esz-tendôs restaurációs rendszer végsô politikai követ-kezményeivel.” A tanulmány elôsorolja mindazokataz eseményeket, amelyekben Bánffy Miklós megha-tározó szerepet játszott – a Sopron és környéke nép-szavazás útján történô visszacsatolásától Kolozsvár-nak a háborús pusztítástól való megmentésében vál-lalt misszióig.

A háború utáni Erdélyben a politikus BánffyMiklós megítélése sem mentesült a balos elfogult-ságtól. Az Utunk 1959. évi 11. számában megjelentAz ostoba Li – és a mese vége címû publicisztikaipamflet írója Bánffy Miklós Emlékeimbôl címû mun-kája alapján a memoárírót saját novellájának hôsévelazonosítja, tetteit nem csupán megkérdôjelezi, derendkívül becsmérlôleg, mondhatni gyûlölettel ír ró-la. „1919 márciusában kitör a szocialista forradalomMagyarországon. És Bánffy erre hátat fordít a törté-nelemnek. Valószínûleg megharagszik a történelem-re. Abbahagyja a diplomáciai házalást, s míg a pestiproletariátus hatalma megszilárdításáért harcol, ad-dig Bánffy Miklós író és hazafi tûvé teszi Hágát,hogy »nyíratlan babérfát« találjon, mert most éppennyíratlan babérfát szeretne festeni. Úgy látszik, belát-ta, hogy ilyen idôkben más babérokra úgy sempályázhat…” Bánffy bécsi emlékeinek megidézése hi-hetetlen következtetésekre ragadtatja: „sokszor az azérzésem, 1956-ban az ô receptje szerint jártak el egymásik ellenforradalom szervezôi”. Záró soraiban en-nél is mélyebbre mártotta tollát a vitriolba: „Ennyi fu-totta a dühömbôl, kedves Olvasó, a Bánffy-könyv ol-vasása után. Lesz, aki azt mondja, hogy kegyetlen vol-tam, hiszen Bánffy Miklósnak vannak más könyvei is.Csakhogy azt kérdem én, a kegyetlenséggel vádasko-dó humanistáktól: miért bánnék és kevésbé kegyetle-nül a kegyelmes úrral, mint ahogy ô bánt a maga ide-jén a néppel? Miért?” A rendkívül kemény és durvahangvételû írás szerzôje negyedszázad múlva, 1985-ben a Kortársban közölt írásában önmaga revideáljaaz forradalmi kérlelhetetlenségtôl áthatott közlemé-nyét. Miként változott vélekedése a közlemény meg-jelenése és 1985 között? Bevallja: „Aki ezt írta, hitte is,amit írt. (…) Ezt a szöveget én ma nem írnám alá (…)ezt a felháborodást ma súlyosan naivnak érzem”Azonban a Bánffy Miklóshoz való viszonyulásábanmég ekkor is a proletár elfogultság dominál: „BánffyMiklóst, az embert és az írót osztálya érdekli és csakazon keresztül a társadalom. Gúny vagy dicséret, az ôtollából jövô csak az osztályának és az osztályáérthangzik el, íródik le. Történelmi tudatával össze-egyeztethetetlen másfajta szemlélet, hiszen évszázad-ok óta tudják, tanulják, hirdetik, hogy a nemzet ter-mészetes vezetôje a fônemesség. Minden más oldalúmegközelítése a mûnek és az embernek helytelenkonklúziókhoz vezet.” (Kiemelés a szerzôtôl.) Pedigekkor már olvashatta volna Bánffynak a Kriterion Ki-adónál 1981-ben megjelent kötetéhez írott elôszót,amelyben a Bánffy-értékelés tekintetében lényegesfordulat következett be.

A fordulat elôszeleként kell értelmeznünk azt amegközelítést, amelyben – a sok negatívum mellett –már feltünedeznek pozitív jelek is. Ilyen volt BányaiLászló romániai történésznek a Bánffy Miklós 1943.évi júniusi bukaresti küldetését elemzô – a háború-ból való közös kiugrás lehetôségét tárgyalta hivata-los és ellenzéki politikusokkal –, 1967–ben megjelent

25

írása. 1973-ban egy újabb tanulmányban – immár tá-gabb idôintervallumban vizsgálja Bánffy közéletiszerepét. Pozitív és negatív megállapítások – politi-kaiak és irodalmiak folytonos összekeveredésben –egyaránt elôfordulnak benne, de talán már azt iselôrelépésnek kell elfogadnunk, hogy elhatárolódnilátszik a valóságot torzító tükörben megjelentetô„vulgáris felfogás antidialektikus osztálysémái”-tól,de annyira azért nem, hogy külügyminiszteri tényke-déseirôl – Csicserin szovjet népbiztossal való találko-zás pozitív megítélése mellett – ne engedjen meg ma-gának a történészi megközelítéstôl, stílustól idegen,gúnyos oldalvágást: diplomatáskodott „mindaddig,amíg csak telt passziójából, amíg bele nem unt, vagyamíg szalonképes mivoltát mások meg nem unták”.Szemléletes példa a szövegben tapasztalható minôsí-tések – egy hideg, egy meleg – barométer-ingadozásá-ra: „»Dilettáns« volt–e Bánffy? – tehetjük fel újra akérdést. Az elsô világháború végsô kifejléséig min-denesetre az, irodalmi, mûvészeti életben és politiká-ban egyaránt. De a forradalmak után elkötelezôbbszakasz kezdôdik életében. Ha meg is marad nem egyrégi lazasága, mind markánsabbul alakul ki a színvo-nalas politikus és irodalmár benne. A saját határaiközt arisztokratikus mezét még ideiglenesen sem tud-ta levetni. De egyre súlyosabban képviselt valamielütôt saját osztályától. S az erdélyiség hangsúlyozottkidomborítását az irodalmi életben.” MéltányoljaBánffynak a háborúból való kilépésért és a fegyver-szünet–kérésért tett erôfeszítéseit. A marxista ideoló-gia mellett azonban szót kap a történész objektív érté-kelése is: „Mindez nem jelenti természetesen, hogyezáltal osztálykorlátaitól is megszabadult volna. Dealá tudta vetni koncepcióját a legfontosabb történelmikövetelményeknek.”

Mennyivel másabb, a közvetlen ismeretség ésmunkatársi kapcsolat során kialakult személyiség-rajz bontakozik ki a következô sorokból! „Realista,jobban mondva pragmatista volt a politikában, azerôviszonyokat és nem az ideológiát nézte. Partnere-it aszerint választotta meg, hogy céljai elérésébenmennyire használhatók. Egyéni céljai pedig mindigvalami közösségi célhoz kapcsolódtak, aminél töb-bet egy politikustól nem is lehet elvárni” – írta rólaMikó Imre erdélyi kisebbségpolitikus, író a BánffyMiklós emberközelben címû visszaemlékezésében,az elôbb említett tanulmánnyal szinte egyidôben,1975-ben. „Egyszerre volt gôgös és leereszkedô, cini-kus és lírai, képmutató és megalázkodó – az érzel-mek széles skáláján tudott játszani. (…) Fontoskod-va, tekintélyének egész súlyával tudott helyzeteketkimagyarázni, fantáziáját nem korlátozta a valóság,színészkedett, ha kellett, játszott a szavakkal. (…)nem szerette mutogatni magát, megvetette a népsze-rûséget.” Mikó visszaemlékezésébôl a nemzete sor-sáért vívódó, érte a koráramlattal szemben is szere-pet vállaló személyiség bontakozik ki.

Bánffy Miklós közéleti szerepvállalásának szer-ves része a mûvészeti-irodalmi életben vállalt cselek-vés. 1912-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszterfelkérésére elvállalta a két budapesti állami színház,a Nemzeti Színház és a M. kir. Állami Operaházfôintendánsi tisztét. „A két intézmény élén kifejtetttevékenysége széles körökben ismertté és elismerttéteszi nevét. A konzervatív ízlésû színházi közvéle-ménnyel szemben kiharcolja Bartók Béla operáinakbemutatását (A fából faragott királyfi 1917, A kék-

szakállú herceg vára 1918)”.1926-ban, Erdélybe történô visszatérésekor élénk

irodalmi élet fogadta, amelybe Bánffy Miklós alkotó-ként és az irodalmi és mûvészeti élet szervezôjekéntis bekapcsolódott. Kezdettôl ott találjuk a báró Ke-mény János által kezdeményezett Helikon-összejö-vetelek tagjai sorában. A marosvécsi találkozó hatá-rozata értelmében létrejött Helikon könyv- és lapki-adó vállalat igazgatóságának elnökévé választják.1928-ban Kolozsváron indított Erdélyi Helikon címûirodalmi folyóirat megszûntéig (1944) fôszerkesztô-ként jegyzi a lapot, járul hozzá az erdélyi szellemiélet kibontakoztatásához. „Neki is nagy szerepe voltabban, hogy az Erdélyi Helikon körül kialakult író-csoport tevékeny emberi közösséget alkotott, fenntudta tartani a liberális demokrácia szellemi értékeit,megôrizte szellemi kapcsolatait az egyetemes ma-gyar kultúrával és az európai szellemiséggel, s kap-csolatot keresett a román irodalmi progresszióval. Amagyar–román kapcsolatok fejlesztésében Bánffy-nak különösen nagyok voltak az érdemei, talán elég,ha nyilatkozatai közül csak azt az (eredetileg franciá-ul elhangzott) beszédét idézem, amelyet a Helikoníróinak 1928. júliusi bukaresti bemutatkozásán mon-dott: »Úgy vélem, ebben a szerény írócsoportban ál-talános érvényû eszmény lakozik, s talán egy jelen-tôs tünet is: arra való törekvés, hogy ne azt keressükmagunkban, ami megkülönböztetést, meghasonlást,gyûlöletet kelthet, hanem azt, ami egyesít, amiösszeköt, és egymásban lel támaszt az önmagáért va-ló mûvészetre irányuló törekvésben, megteremti azegyüttmûködés összhangját«.”

Bánffy Miklós erdélyi közösségi, közéleti szerep-vállalásának adott egy harmadik vonulata is: „1926és 1948 között az Erdélyi Református Egyház fô-gondnoka volt. Áldozatosan szolgálta egyházát;gondja volt a lelkekre, gondja volt az egyház intéz-ményeire is. Jól tudta: a jogaitól megfosztott magyar-ság életben maradásához minden iskola, eklézsiasorskérdést jelent.” 1948. március 24-én részt vesz ésfelszólal az egyházkerület igazgatótanácsa ülésén,amely a felekezeti iskolák államosítása elôestéjén kí-vánja felemelni a szavát a nemzetiségi oktatási háló-zat elleni politikai merénylet ellen. Ablonczy Lászlóa tanácsülés jegyzôkönyvébôl idézi Bánffy Miklósszavait: „a mi egyházunk mindig magyar volt, ésmagyar lesz mindenkor a jövôben is, és a magyarnyelv jogát biztosítani kell a jövôre minden tekintet-ben, különösen az oktatásban” Az egyházkerületfôgondnokaként kifejtett áldásos tevékenységét mél-tatta Csiha Kálmán püspök a kolozsvári ProtestánsTeológián 1998. december 19-én, Bánffy Miklós szü-letése 125. évfordulója alkalmából – Az Erdélyi Mú-zeum Egyesület, az Erdélyi Református Egyházkerü-let és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesületszervezésében – tartott megemlékezésen. Az „egy-házkerület hûséges és szeretett fôgondnoká”-t szépmetaforával jellemezte: „Isten erdélyi gyümölcsfájavolt, Isten magyar gyümölcsfája volt” (…) két évtize-den keresztül az Erdélyi Református Kerület fôgond-noka”. Felidézi cselekvô és bôkezû hozzájárulását akolozsvári Diakonissza Intézet és a Református Kór-ház létrehozásához.

MÁRIÁS JÓZSEF

26

Az 1948 utáni romániai, ezen belül is az erdélyimagyar mûemlékvédelem jelentôs személyisége voltBágyuj Lajos építômester, az adott idôszakban meg-valósult helyreállítások irányítója.

Kolozsvárt született, 1920. szeptember 20-án, azimpériumváltozás utáni új helyzetbe jutott Erdély-ben. Szülôvárosában megkezdett tanulmányait Bu-dapesten folytatta, ahol alapos és magas szintû szak-mai képzésben részesült. Az építôipari szakiskolá-ban elsajátított ismeretanyag jelentôs segítségetnyújtott számára a késôbbiekben végzett mûemlékifelmérések, restaurálási munkálatok elvégzéséhez.

Az 1950-es évek közepétôl országos szinten isjegyzett, jelentôs mûemlékek felújítására, helyreállí-tására kapott – ha úgy tetszik, komoly szakmai kihí-vásnak számító – feladatot, felelôsségteljes munkát,amelyek egyúttal nagy lehetôséget is nyújtottak szá-mára. Lehetôséget annak bizonyítására, hogy bárnem rendelkezett diplomával, nem folytatott felsô-fokú tanulmányokat, szakmai ismeretei birtokábanképes lesz megoldani az elôtte álló feladatokat. Tulaj-donképpen teljesen járatlan úton kellett elindulnia.

Az 1920-as nagy történelmi és politikai változásigaz erdélyi mûemlékek is a budapesti székhelyûMOB-hoz, a Forster Gyula báró vezette MûemlékekOrszágos Bizottságához tartoztak. Egy-egy nagyobbjelentôségû erdélyi mûemlék restauráláshoz vagyhelyi – múzeumi vagy egyetemi – szakembert kértekfel, vagy a MOB központjából, Budapestrôl küldtekle egy-egy neves szakértôt, aki a munkálatokat irá-nyította és a feladatokat, teendôket megszabta. Erretöbb kolozsvári példát is fel lehet sorolni. A Farkasutcai református templom 1910–11. évi belsô felújítá-sánál és a marosvásárhelyi református templom cin-terme sírfeltárásainál igénybe vették az ErdélyiNemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára igazgatója,Pósta Béla professzor szakértelmét. Az óvárbeli egy-kori domonkos, majd ferences kolostor és a vaj-dahunyadi vár 1907. esztendei restaurálásánál pediga nagy tekintélyû Möller István irányításával zajlot-tak a munkálatok. 1920 után nagyon kevés olyanszakembert lehetett találni Erdélyben, aki meg-felelôen jártas lett volna a mûemléki helyreállítás,restaurálás területén. Ha akadtak volna is, akkorsem tehettek volna túl sokat, hiszen ezt a területet isa román szakhatóságok, minisztériumok irányítot-ták, felügyelték, akiknek nem volt érdekük a magyarmûemlékek megóvása és a következô évszáza-d(ok)ra való átörökítése. Jelentôs és nagyon jó irány-ba való elmozdulást jelentett a második bécsi dön-tést követô négy esztendô Észak-Erdély mûemlékeiszámára. Több évtizedes elmaradásokat sikerült pó-tolni ez alatt a pár esztendô alatt is, pedig a munká-latokat erôsen beszûkítette, hátráltatta a háborúshelyzet és az ebbôl adódó pénztelenség. Néhány ki-ragadott példa ezen idôszak alatt végrehajtott felújí-tásokból: a kolozsvári Szent Mihály templom restau-rálása (1942), Mátyás király szülôházának visszaállí-tása eredeti állapotába (1943), a széki reformátustemplom (1944). A második világháború befejezôdé-se után – ha lehetséges – még rosszabb lett a helyzet,még kevesebb a szakember. Biró József, a mûemlék-ügyekben is jártas, jelentôs életmûvet magáénaktudható erdélyi mûvészettörténész a nyilasterror ál-dozata lett Budapesten. Jószerével Kós Károly volt

az egyetlen, akit be lehetett kapcsolni a felújító-hely-reállító munkálatokba.

Az 1950-es években Bágyuj Lajos fiatalos lendü-lettel foghatott hozzá feladataihoz. Ismerve lehe-tôségeit és szakmai tapasztalatait, igyekezett kikérnia véleményét neves mûvészettörténészeknek, mû-emlékes szakembereknek és mindazoknak, akiktôlcsak segítséget remélt munkája minél magasabbszínvonalú elvégzéséhez. Jelenlegi ismereteink sze-rint ilyen tárgykörû és irányultságú levelezést foly-tatott Balogh Jolánnal, Entz Gézával, Herepei János-sal, gyakran kikérte Kelemen Lajos ny. fôlevéltárosés történetíró, Köpeczi Sebestyén József heraldikus,Biró Vencel ny. egyetemi tanár, volt piarista provin-ciális, P. Benedek Fidél, történelembôl doktorált fe-rences tartományfônök véleményét. Azt is megírta,ha valamilyen felfedezést tett, mert tudta, hogy bizo-nyos témával, korszakkal, stílussal melyik szakem-ber foglalkozik és igyekezett tôle telhetôen segítenimunkáját, felhívni a figyelmét.

A helyrehozandó mûemlékek között – a vajdahu-nyadi vár kivételével – egyházi jellegû, fôleg rómaikatolikus alapítású építmények szerepeltek. Nemvárt, nagy segítséget jelentett számára Márton Áronpüspök ilyen területen is megtapasztalható bölcses-sége.

Ez a segítség a Római Katolikus Egyházmûvésze-ti Bizottság felállítása volt, amely Kolozsvárt, a SzentMihály plébánián mûködött. A bizottság összetételeönmagáért beszél. Elnök: Márton Áron püspök, alel-nök: Baráth Béla kolozsvári kanonok-plébános, ta-gok: Bágyuj Lajos építômester, Rátz Mihály mûszakitanácsos, Kelemen Lajos ny. levéltári fôigazgató, Kö-peczi Sebestyén József ny. egyetemi könyvtárnok,heraldikus, Bíró Vencel ny. egyetemi tanár, az 1948-ban államilag feloszlatott piarista rend egykorifônöke és Vámszer Géza középiskolai tanár. Titkár:gróf Teleki Ernô, az Erdélyrészi Gazdasági Tanácsegykori alelnöke. A két fôpap érdeme, hogy a rosszanyagi viszonyok és társadalmi megbecsültség nél-kül tengôdô neves szakembereket bevonták ebbe amunkába. A legfontosabb mégis az a tudat lehetettszámukra, hogy ismeretükkel, tudásukkal még min-dig tudnak és engedik ôket szolgálni a közösség ja-vára.

Bágyuj Lajos az általa végzett restaurálási mun-kálatokról rendre írásban is beszámolt, tanulmányaiszakkönyvekben és szakfolyóiratokban jelentekmeg. Így kapta meg munkájának értékelését, megbe-csülését, melyet a már említett fôiskolai tanulmá-nyok, illetve a diploma hiánya és ezzel párhuzamosautodidakta önmûvelés egyesek részérôl történô – ésa mai napig tartó – lesajnáló véleménye lerombolniigyekszik.

A helyreállítás feladatát, megoldását, eredmé-nyességét és jelentôségét taglaló írásai a legfonto-sabb szakmunkáit idézik fel: a kolozsvári Szent Mi-hály templom külsô és belsô helyreállítási munkála-tai (1956–57), a kolozsvári Farkas utcai templom(1958), a kolozsvári ferences templom (1959), a né-mai református templom (1961), a szászfenesi rómaikatolikus templom és falfestményeinek helyrehoza-tala (1961–62), a vajdahunyadi vár (1965–68) és agyulafehérvári székesegyház restaurálása (1967–73).Olyan, ugyancsak fontosnak minôsíthetô munkájá-

Bágyuj Lajos mûemlékfelújításai

27

ról, mint a kolozsvári volt piarista, most egyetemitemplomban végzett mûemléki tevékenységérôlnem maradt fenn írásban rögzített beszámoló, vagyleírás.

A Szent Mihály templom munkálatainál képzô-mûvészek is részt vettek a helyreállítás munkálatai-ban: „A szentély renoválása után a helyreállításimunka a templom hajóiban folytatódott. A hiányzózárókövek helyett Köpeczi Sebestyén József tervezé-sében Szervátiusz Tibor szobrászmûvésszel újakatkészíttettünk. Mégpedig: a középhajóba a diadal-ívtôl számított második boltmezôbe Szent Mihályarkangyalt, a negyedik boltmezôbe Szent Lászlót ésaz északi oldalhajó harmadik boltmezejébe Szent Ist-vánt faragtattuk ki.” A Farkas utcai reformátustemplom munkálatainál fontos felfedezésre jutott:„A restaurálási munkálatok során sikerült megtalál-nom a szakirodalomban eddig csak feltételezett góti-kus boltozatnak több szép bordadarabját és a gyám-kövek egy részét.” A némai református templomondolgozva jelentette, hogy „sikerült egy szentségtartófülkét, valamint egy nôi szent képmását feltárnunk.A feltárt falfestmény-maradványok finoman megraj-zolt alakjai, a mozdulatok és a ruházat ábrázolása,valamint az egész képsorozat háttere gótikus felfogá-sú”. Gyulafehérváron nem remélt ráadásként megta-lálta Martinuzzi Fráter György váradi püspök csont-vázát, akinek így oly sok évszázad után végre sírhe-lyet emelhettek. Az egykori vajdahunyadi lovagvár-ban végzett munkálatok is maradandó értéket jelen-tettek. „A Mátyás-loggia helyreállítása a helyszínivizsgálatok eredményeinek fölhasználásával készült.E rész eredeti jellegének visszaállítása révén Erdély

legelsô reneszánsz homlokzata tárult elénk.” Különkiemelést és figyelmet érdemel Bágyuj Lajosnak a fe-rences templommal kapcsolatosan tett felfedezése ésmegállapítása, melynek ásatás útján való megerô-sítése erôteljesen befolyásolná Kolozsvár kialakulásá-val kapcsolatos eddigi vélekedéseket: „A templom-ban végzett mérések és kutatások öt építési karszakotlátszanak igazolni. […] A templomszentély kriptájá-ban folytatott mérések és kutatások eredményekép-pen elôkerültek az Árpád-kori – tatárjárás utáni –szentély padozatszinti falai és kôpadlója.”

Összesítésül megállapíthatjuk, hogy helyet kelladni azoknak a véleményeknek, melyek szerint Bá-gyuj Lajos magas szintû végzettsége hiányában nemvolt birtokában minden, a szakterületével kapcsola-tos lexikális ismeretanyagnak. Ezt az elméleti hiá-nyosságát igyekezett önmûveléssel pótolni. Az adottfeladat, a meghatározott építmény restaurálási mun-kálatainak megkezdése elôtt tájékozódott annak tör-ténelmi hátterérôl és a legjobb szakértôk véleményé-nek kikérésével igyekezett a legmegfelelôbb mód-szert alkalmazni. Az ô idejében sokkal behatároltabbvolt azoknak az eszközöknek, anyagoknak és mód-szereknek a használata, mint ami jelenleg a szakem-ber rendelkezésére állhat. Figyelembe véve saját kor-szakának technikai, anyagi és sokszor politikai meg-szorításait, elismeréssel kell adózzunk munkásságaés teljesítménye elôtt, mely nélkül nagyon nehezentudnánk a 20. század ötvenes-hetvenes éveinek Ro-mániájában mûemléki helyreállításról és annak ered-ményeirôl beszámolnunk.

SAS PÉTER

XIII. Bartalis János vers- és énekmondóverseny Brassó, 2006. november 16–19.

Az Apáczai Csere János Közmûvelôdési Egyesület (Brassó) 2006. november 17–19 között, XIII. alkalom-mal rendezi meg a Bartalis János költô nevével fémjelzett vetélkedôt. Harmadik éve, a versenyt két kategó-riában hirdetjük meg:

Öntevékeny versmondók versenye,Énekmondók (a verseket megzenésített formában adják elô, saját hangszerkísérettel) versenye. Zeneka-

rokat nem fogadunk!A vetélkedô irodalmi anyaga mindkét kategóriában:– egy szabadon választott Bartalis János vers /megzenésített vers – egy szabadon választott 20. századi magyar költô verse/megzenésített verse lesz.Egy-egy vers elôadási ideje nem haladhatja meg a 6 percet.Ugyanaz a versenyzô mindkét kategóriában is jelentkezhet!Részvételi feltételek:A versenyen részt vehet minden, 16. életévet betöltött versmondó (felsô korhatár nincs), aki nem vég-

zett színmûvészeti fôiskolát, illetve nem mûködik hivatásos elôadóként.A jelentkezési lap elküldhetô: hbeszter@index.hu e-mail címre, 500168 Brašov, str. Gen. Dumitrache, nr.

20, bl. 257, ap. 9, /Házy Bakó Eszter/ postacímre vagy a 0268-472101 faxszámra.Jelentkezési lap tartalma: versenyzô neve, lakhelye, születési adatai, e-mail címe, telefonszáma, sze-

mélyazonossági igazolvány/útlevél száma, személyi száma (CNP), foglalkozása, munkahelye (diákok ese-tében az oktatási intézmény neve), a Bartalis János vers címe, a szabadon választott vers szerzôje és címe.A jelentkezési lapot géppel vagy nyomtatott nagybetûs kézírással kell megírni. A szervezô visszaigazolja ajelentkezést és közli a további tudnivalókat.

A versenyzônek rendelkeznie kell egy mûvelôdési/oktatási intézmény vagy civil szervezet ajánlásával.Egy ajánló intézményt/civil szervezetet legtöbb három versenyzô képviselhet! Bejelentkezési díj: 15 RON,amit helyben kell kifizetni. Ellenértékként minden versenyzô könyvcsomagot kap.

A versenyzôknek, itttartózkodásuk idején szállást és étkezést biztosítunk. Utazási költséget nem térí-tünk meg. Kísérôket csak kivételes esetekben és a jelentkezôk számának függvényében fogadhatunk, eztelôzetesen jelezni kell a szervezôkkel.

Az elsô három helyezett jelentôs pénzjutalom mellett (I. díj: 200, II. díj: 180, III. díj: 150 RON) ajándék-csomagban is részesül. Ezen kívül, az elért eredmények sorrendjében, számos különdíjat osztunk ki (intéz-mények, egyesületek, magánszemélyek adományai). Jelentkezési határidô: 2005. november 6.

További felvilágostás: Házy Bakó Eszter, tel: 0268-425321, 0740-420638, e-mail: hbeszter@index.hu

28

SzülôföldemTorockószentgyörgy az Erdélyi Szigethegység

egyik medencéjében található: a Torockói-medenceAranyosszék és a Marosmente között helyezkedik el,keleti oldalát a Kôközig a Leánykô, a Székelykô, aNyíras él, a Nagy Pálkô és a Malomkô, a nyugati ol-dalt pedig az Ökörkô, a Bedelôi-havasok, a Szilas, aVidajhát, a Podmonkô és az Ordaskôvel határolja. Amedence a következô öt falut rejti magába: Borrév,Torockó, Torockószentgyörgy, Bedelô és Gyertyá-nos. Valamikor ezek teljesen magyar falvak voltakde elrománosodtak és ma már csak két falu dacol abeolvadással, mégpedig Torockó, ahol azonban él-nek románok is és Torockószentgyörgy, ahol szín-tiszta magyar lakosság van.

Nevének elsô tagja a torockói vasbányáktól szár-mazik, ugyanis vidékünkön a vassalakot taracknaknevezik, második tagja Szent Györgyre, a falu védô-szentjére utal. Korát nem sikerült megállapítani, denagyon régi lehet, bizonyítja ezt a Thoroczkay Istvánáltal a 13. században épített vár, amelynek ma márcsak a romja áll. A másik bizonyíték a templomto-rony, amely 1643-ban épült.

A néphagyomány azt tartja, hogy falunk lakói az1241-es mongoldúlás elôtt vagy mindjárt azután te-lepedtek le, a jelenlegi falutól kicsit nyugatabbra, avár fölött. A torockóiak bányászattal foglalkoztak, azottani vasbányák híre messze eljutott, a Rákóczi-sza-badságharc idején a kurucoknak a torockóiak ková-csolt fegyvereket vittek társzekereken Tordáig.

Torockószentgyörgy lakossága jobbágynép volt,mai napig is megmaradt a népi motívumok között ajobbágyláncos minta. Földmûveléssel, állattenyész-téssel foglalkoztak. Kemény, erôs, nyakas nép. Ré-gen nagyon sok babonában hittek és gyakorolták is,ezekbôl néhány a mai napig fennmaradt. Szájról-szájra terjedtek és olyan élethûen maradtak meg,hogy amikor téli estéken mesélik az öregek, szinteúgy érzem, hogy abban az idôben élünk és a szemé-lyek megelevenednek a sötétben a falon. Nagyon soklegenda maradt meg azokról az idôkrôl, amelyekrôlJókai Mór is írt, és nagyon sok a tatárjárásról, a Rákó-czi szabadságharcról, az 1848-as forradalomról és avilágháborúkról is.

Mivel a legközelebbi városok, Torda és Nagye-nyed 20 illetve 25 km-re fekszenek, régen nehéz volta közlekedés, ezért az emberek megpróbálták otthonorvosolni a betegségeket. Nem mentek orvoshoz,mert nem nagyon hittek az orvosban.

Népi gyógymódokNapjainkban sokan fordulnak bizalommal termé-

szetgyógyászokhoz, fôleg azokhoz, akik gyógynövé-nyek segítségével próbálnak kezelni betegségeket.Véleményem szerint bizonyos esetekben, ha nem sú-lyos betegségekrôl van szó, többet segíthet egy csé-sze hársfatea, egy kanál áfonyalekvár vagy egy kö-römvirág kenôcs, mint egy marék szintetikus gyógy-szer, ha azt nem orvos javasolja, vagy nem az utasí-tásnak megfelelôen szedi a beteg. Kíváncsi voltam,hogy vidékünkön, ahol számos gyógynövény talál-

ható, mikor és mit alkalmaz az egyszerû emberkülönbözô betegségek vagy balesetek gyógyítására.Ilyen szándékkal kerestem fel a falu öregeit, és sokérdekes dolgot jegyezhettem le. Rengeteg gyógynö-vényt ismernek!

Vidékünkön a legelterjedtebb betegség a tüdôbajvolt. Az emberek állattenyésztéssel és földmûvelés-sel foglalkoztak. Ha esett az esô, ha sütött a nap azállatnak ennie kellett és nem mindig akadt kézügy-ben esôköpeny, esernyô vagy meleg ruha. A pászto-rok bôrig áztak, megfújta ôket a hideg szél és azilyen megfázások gyakran tüdôbajhoz vezettek. Sokidôs ember, de fiatal is ebben a betegségben hunyt el.Általában mézzel, kecsketejjel, ôznyelvfû teával (amicsak a Vidajháton található) kezelték, de ez sokatnem használt, elôbb-utóbb a beteget elvitte a tüdô-baj.

A tüdôgyulladást tormalevéllel, reszelt torma bo-rogatással orvosolták. A beteg lázát vizes ruhával éssavanyú uborkával húzták le. Az egyszerû meghûlé-seket számba sem vették, és lábon vészelték át, nemfeküdtek ágyba. Az ilyen elhanyagolt, ki nem kezeltmeghûlések is okozhattak komolyabb problémákat.

Az erôs köhögést teával, melegítéssel gyógyítot-ták. Ha valaki szárazon köhögött, teát fôztek a követ-kezô recept alapján: 4-5 dió héjastól, 12-15 szem per-gelt kukorica vagy zab, 1 kis fej vöröshagyma- vagybodzateát adtak a betegnek mézzel édesítve.

Szamárköhögésre szamártejet itattak és szamár-tövis teát. Ez a növény nagyon elterjedt a vidékün-kön, kedvez neki az idôjárás, a Székelykô meleg-szá-raz oldala. Levele tenyér alakú, szürkés-kékes színû,tövisekkel szegélyezett. Torokfájásra és köhögésrenéha pergeltcukor teát használnak még ma is.

Hûlésre jó eredménnyel használták a feketeret-ket. Kikaparták a közepét, mézzel összekeverték akikapart részt és visszatették. Abból ettek naponta 5-6 kiskanállal.

A kakasalma virágból készült teát szívbántalmakesetén itták. A kakasalma termését is használtákkankalinnal együtt szív-, érrendszeri megbetegedé-sekre. Ugyanarra a célra készítettek hársfavirág teát.Vérszegénység esetén feketeribizli szörpöt vagy bortfogyasztottak.

A leggyakoribb panaszok az emésztôrendszerhezkapcsolódtak. Gyomorfájás esetén jó eredménnyelhasználták az orbáncfû (ezt nálunk csengôfûnekmondják) teát. A fehérhátúfûvel, mely az árokpartonnô, a hasmenést gyógyították, az állatoknak is azt ad-tak. A cickafarkot (nálunk ezerjófû illetve macskafa-rok néven ismeretes) ugyancsak gyomor és bélbántal-makra használták. Gyomorfájásra jó a körömvirág teais, ezt tapasztalatból tudom. Gyomorfájásra használ-ták még a centóriát és a mentát, májbetegség eseténpedig mentateát. Ha valakinek fájt a hasa, görcsoldó-nak kömény- vagy ánizsmag teát készítettek.

A cserefa (a tölgyfát nevezik cserefának) kérgéthasmenésre használták. Erre a célra jó a lósóska (eználunk vereskóré) is. A vénasszonyvirágot hashajtó-nak használták. A kökény termése is hashajtó, ha jólmegérett. A fa héját akkor használják, ha sok zsíros

Árpaaratás és ónöntés TorockószentgyörgyönHagyományos gyógynövények, népi gyógymódok és babonák

29

ételt fogyasztott a beteg (ma azt mondanánk, hogykoleszterincsökkentô). Ha valaki megcsömörlött mé-zescibrét evett vagy cukrot, vagy pedig ecetet, szó-daport kavart össze vízzel és azt itta.

A gyermekláncfû is elterjedt a vidékünkön éstöbb fajtáját ismerik, ilyen például a gyomnövény-ként számon tartott tejesparé. A gyermekláncfût ná-lunk békavirágnak nevezik, ismerik a gyógyhatásait,de nem nagyon használják. Néha levelébôl teát fôz-nek a cukorbetegeknek zöld dióval és friss diófale-véllel vegyítve. Cukorbetegségre használják a kuko-ricabojt, paszulyhéj és cikória teát.

Hegyeink mészkôbôl vannak, a víz pedig elég ke-mény. Az a gondolat terjedt el, miszerint a vese egyjó szûrô, és ezért nem volt ritka a vesekô. Ebben azesetben petrezselyem- vagy zellergyökér teát ittak,de nagyon sokszor csak rosszat tettek ezzel, mert hanagy volt a kô, megindult és elzárta a vesevezetéke-ket. Ebbe bele is halhatott a beteg, ha nem jutott kellôidôben korházba. Vízhajtónak a mezei zsurlót (ná-lunk lófarok) használták fehérfuszulyka héjávalegyütt fôzve.

A csípôs csalánnak is nagy szerepe volt, mint vér-hígító és vesetisztító. Felhûléskor cickafark ülôfür-dôt készítettek.

A szemgyulladást langyos kamillateával borogat-ták. Ha a szem huzatot kapott tojással felvert anyate-jet tettek rá. Zöldhályog esetén tavasszal, amikor aszôlôt metszették, az ágakra borospoharakat kötöt-tek, felfogták a szôlôvenyige kicsepegô levét, és az-zal kenték be a szemhéjukat. Nem hiszem, hogy ezhasznált volna, hiszen ez a glaucomát napjainkban iscsak sebészeti beavatkozással próbálják gyógyítani.

Egyik másik elterjedt betegség nálunk az övsömör(ezt sömöregnek nevezik) volt, amit úgy tartják, hogyaz állatoktól kapják el, fôleg tavasszal. Ezek körkörö-sen kiütô apró piros viszketô pontok, amelyek, hanem kezelik, jókora foltokat ölthetnek a testen. A sö-möreget ecetsavval dörzsölték be, az leégette.

A szemölcsöt hajszállal, vagy selyemcérnával el-szorították, amíg magától elszáradt és kihullott.Máskor kutyatejjel dörzsölték be. Nálunk a vérehul-ló fecskefût nevezik kutyatejnek.

Más neve van nálunk a cikóriának is, lófaroknakmondják, és nôi betegségek gyógyítására használták.Erre a célra használták a kéksarkantyút, amelyetszarkavirágnak nevezünk.

Idegroham esetén, vagy ha valakit reszketés ka-pott el, diófalevél teát fôztek neki. Nyûgôs gyerek-nek, amíg nem voltak cumik, gyolcsba csavartakkristálycukrot és azt tették a szájukba, hogy szopo-gassák. Nyugtatónak használták a kakukkfût, ame-lyet vadcsombornak neveznek.

Az idôsek körében gyakori volt a reuma, amitugyancsak a gyakori megfázások okoztak. A reumátnálunk köszvénynek nevezik. A fájós testrészekre re-szelt feketenadály gyökeret, friss káposzta levelet tet-tek. Erre a célra fôzték a porcsfû teát: 10 liter forró víz-hez egy marék porcsfût és egy marék fenyôtût tettek.

Ha valakinek a feje fájt hideg borogatást tettek ráés azt mondták: – Elmúlik magától! Ha huzatot ka-pott és attól fájt a feje fokhagymát, fôzôolajt tettek afájós helyre. Derékfájásra tormát fôztek puliszkában,és úgy melegen rátették a derekára.

A zsályát fogfájás esetén használták. A fogfájást,fülgyulladást melegítéssel és kamillatea borogatással

gyógyították. Fájós torokra pisisruhát tettek, de eztma már szégyenkezve emlegetik az emberek, és vég-képp eltûnt a gyakorlatból.

Jó orvosságot készítettek a visszeres lábra. A fe-hérborostyán virágát erjesztették borban (szeszben)hat hétig, majd azzal borogatták a fájós lábat.

Ha valamelyik végtagot fagyás érte pityókát tet-tek rá, de ezt használják akkor is, amikor valakinek aszemét a hegesztô ívfénye bántja. Lehúzza a pirossá-got és pihenteti a szemet. Fagyásra használták mégegy különös gyógyszert: a marhaepét pálinkábanélesztve.

A gennyes kelevényeket, a kelést, amit nálunkkilisnek mondanak, kikelesztették, amíg kifakadt,majd erôs pálinkával (szesszel) fertôtlenítették. Kelésesetén, hogy kikelesszék, kifakasszák a kelést fôzetetkészítettek: egy kockacukornyi szappan, fél hagymaés egy kockacukor, annyi tej, amiben megfô és kés-hegynyi búzaliszt. Sûrû pépet kell fôzni ebbôl és reá-kenni a kelésre, az kifakasztja.

A kemény fizikai munka megviselte az embere-ket. A villanyél feltörte a tenyerüket, a szél kiszárí-totta a bôrüket olyannyira, hogy felcserepzett. A cse-repes kérges bôrt friss tej habjával, vagy felfôzetlentejszínnel kenték be, az megpuhította. Az elhasadttenyérre disznózsírt tettek. A bôrkeményedésekrevízbe áztatott zsemlekását tettek, az meglágyítottaaz elhalt bôrt, amit utána bicskával levágtak és bekö-tötték, addig, amíg az alsó réteg megerôsödött. Atyúkszemet leégették. Általában vérehulló fecskefûttettek rá.

Repedezett tenyérre körömvirág krémet készítet-tek. Sikerült megtudni a krém receptjét is egy néni-tôl, aki otthon készíti el a krémet: két marék virágfe-jet ugyanannyi zsírral, három percig kell pirítani.Miután levesszük a tûzrôl, egy napot állni hagyjuk,majd újra felmelegítve leszûrjük.

A nyílt sebet kitakarították, és kamillateával szí-tatták, hogy a gyulladást elkerüljék. Ha valaki me-zôn sarlóval elvágta a kezét, póktojást kerestek, ki-hasították a hártyájából, és a hártyát rátapasztotta asebre, hogy megállítsa a vérzést. Olyat is hallottam,hogy szalonnazsírt vagy katángkóró virágját tették asebre. Vakütésre, megszúrásra pálinkás hagymáthasználtak.

Nagyon közismert volt még az a mondás is,hogy: „útilaput kötöttek a talpára”. Ha valakit el-küldtek otthonról, vagy cselédet csaptak el, azt ígyemlegették. Sokáig nem tudtam, hogy miért éppenútilaput kötnek a talpára. Azt hittem, hogy csak aközmondás tartja így, de kutatásaim során rájöttem,hogy ez egy óvintézkedés, az útilaput a feltört lábrakötik, hogy pihentesse.

Törésre, dagadásra langyos sósvizet tettek, de fe-ketenadály gyökerével is borogatták, amit elôzôlegegy napig érleltek napon.

Az ideggörcsöt masszírozással gyógyították. Havalakinek idegszál csípôdött a derekába, azt mond-ták beleállt a nyavalya. Melegítéssel, ütögetésselgyógyították.

Mérges pók- vagy kígyómarás esetén pálinkátitattak a beteggel, és kezét-lábát mozgatták. Konkrétesetet meséltek, amikor egy lányt szénagyûjtés köz-ben megmart a kígyó, és mire hazahozták az erdôrôlteljesen megmeredt, de a pálinka és nyolc erôs em-ber segítségével sikerült megmenteni az életét. A

30

papsajtot is használták teának, azzal a bogarak csípé-sét borogatták.

Égésre tiszta gyolcsba marhaganét tettek, azzalszítatták. Más esetben a fehér fuszulykát megpergel-ték, megtörték és szitálták az égésre.

A pásztortáskát sérv esetén borogatásra használ-ták. A töréseket sínbe tették, lapockába szorították,amíg megforradt. Ha a gyermekek hirtelen megnôt-tek és gerincoszlopuk elferdült, seprût kötöttek a há-tukhoz, a seprû nyele egyenesen tartotta a hátukat,míg megszokta azt a tartást. Hogy fûzôdik-e valamibabona ahhoz, hogy éppen seprût kötöttek a hátuk-ra, nem sikerült kiderítenem, de biztos, hogy szé-gyen volt.

Voltak öregemberek, akik a ficamokhoz, rándulá-sokhoz értettek. Megzsírozták kezüket, és addig dör-zsölték a fájó testrész, amíg az egymásra csúszott ínhelyre ment. Az utolsó ilyen ember Simándi Istókvolt, körülbelül ezelôtt 30 évvel halt meg, de mégmindig fennmaradt a jó híre, mivel sok emberen se-gített.

Nemcsak az embereknek készítettek orvosságotaz erdôk és mezôk növényeibôl, hanem a háziállat-oknak is. Ha nyáron a csordában megcsípte a légy atehenet, lerakta a petéit és sok tehén háta olyan volt,mintha pici hangyabolyok lettek volna rajta. A férfi-ak, amikor az imely megérett kinyomták belôle a ku-kacot, és a sebet almapálinkával mosták ki. Az álla-tot otthon tartották addig, amíg a seb be nem hegedt,nehogy a friss sebet újra megköpje a légy.

A marhának, ha egérfészket vagy mérgezô nö-vényt fogyasztott zászpalevelet dugtak a kilyukasz-tott fülcimpájába. A punza gyökerét a zászpához ha-sonlóan a disznó fülébe dugták. Bélférgek ellen a kis-malacnak tökmagot adtak éhgyomorra, és bodzafahéjából fôztek teát.

Ha a tehén megsérült pállugot fôztek. A pállughamuból készül. Felfôzték a hamut, és azzal boro-gatták. Ha szegbe lépett vagy kô szorult a hasítottkörme közé és befertôzött, akkor disznózsírba me-szet és kékkövet kavartak, azzal bekötötték, hogyfertôtlenítse.

Egyéb célra is használták a növényeket. A leven-dulával molylepkéket tartották távol. A gyerekek apapsajt levelébôl pukkantót készítettek. A tenyerük-bôl tölcsért formáltak, reáfektették a levelet, és a köze-pét enyhén benyomták a résbe. A másik tenyerükkelnagyot csaptak a levélre, és a bennszorult levegô átha-sította. Ilyen játékra használták a szulák virágát is. Akeserûlapu levelébôl kalapot, a virágából keletkezôbogáncsból különbözô alakokat készítettek.

Mint más vidékeken, nálunk is sok növényt gyûj-töttek étkezési célra. A csalánból tavasszal, amikormég veres a hidegtôl és csak pár levele van, fôzeléketkészítenek. Nagy vastartalma miatt a spenóttal vete-kedik. Kismalacoknak is adják a forrázatát, hogyerôsödjenek. A madársóskát túrbajának mondják, éslevest fôznek belôle. Kellemes íze van a kökény-,csipke- és kakasalma bogyók teájának.

Egyes növények gyógyhatására már nem emlé-keztek az általam megkérdezettek, mint például acseresznyeszár- és meggyszár tea, vagy a málnafatea. A bodza, kamilla, hársfavirág, ánizsmag, menta,kökény, csipkebogyó, feketeribizli gyakran egészítiki az egészséges ember étrendjét is tea formájában.

Sok növény van, amelynek eredeti nevét nem is-

merem, csak a népi elnevezését. Ilyen például a leur-da. Fokhagyma helyett használják tavasszal a leve-lét. A gyökerébôl teát fôznek szívbetegségekre. Le-het, hogy ez a medvehagyma! Más esetekkel is talál-koztak, amikor nálunk más néven ismernek egyesnövényeket: a tôzike oltott hóvirág vagy szilasi hóvi-rág néven ismert, az ôszi kikericset bólavirágnakmondják. A közönséges galajt ragadálynak nevez-zük, az útilaput pedig hazuglapunak. Sikerült kibo-gozni, hogy az ôznyelvfû tudományos neve: épleve-lû gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium L.) és a Fo-dorkafélék (Aspleniaceae) családjához tartozik.

Érdekes, hogy nagyon sok zöldség (kukoricavagy zab, vöröshagyma!, torma, uborka, káposzta,fehérfuszulyka, petrezselyem-, zellergyökér, feketeretek, krumpli, dió, tökmag, fokhagyma stb.) és néhaélelmiszer (tej, tejszín, disznózsír, zsemlekása, per-geltcukor, almapálinka stb.) szerepel bizonyos házikészítésû orvosságban.

Kíváncsi voltam, megtalálom-e a torockószent-györgyiek által használt gyógynövényeket a hivata-losan elfogadott gyógynövények listáján, ezért átla-poztam négy határozót, és kiderült, hogy 85% azok-ban is szerepel.

BabonákA növényekhez babonák is fûzôdnek. A torck-

ószentgyörgyi katolikus templom nagyidôre van fel-szentelve. Áldozáskor ott ciccefát is szoktak szentel-ni, még az unitáriusok is ott szentelték a ciccefát.Amikor nagyidô van a szentelt ciccefából tesznek atûzre, a füstje eloszlatja a nagyidôt. Olyankor a ha-rangot is megkondítják.

A tavaszi kankalint nálunk Szent György-virág-nak mondják, és ha április 24-re, Szent György naprakinyílik, akkor azt tartják, hogy hosszú tartós nyárlesz. Csak Szent György napja után szabad leülni aföldre, és mezítláb járni, addig csalóka az idô. Ha akökény sokat virágzik, akkor jó törökbúzatermés lesz.

A kotlóvirághoz az a babona fûzôdik, hogy nemszabad leszedni, mert annál a háznál, ahova bevi-szik, nem lesz kiscsirke, és megdöglik a majorság.

Jelképes jelentése van a nyírfának. Május elsején alegények a lányos házak kapujához zöld nyírfaágaterôsítettek, ez a szeretet jelképe volt. Ahol egy lány-gyermek volt, ott a szülôk vagy a közeli rokonok tet-tek zöld ágat. Ha egy lány büszke és nem engedi alegényt udvarolni, oda egy zsúp kukoricakórét tesz-nek, hogy azt ölelgesse.

„Árpaaratással” kizárólag asszonyok foglalkoz-tak. Nyári idôszakban gyulladásos lett a szem, eztnevezték árpának. A mutató ujjukat begörbítettéksarlót formálva és egy versikét mormoltak, miköz-ben a betegnek nem volt szabad pislognia. Nagyma-mám nekem is aratott árpát a szememrôl, el is mú-lott, de hogy attól vagy más egyébtôl, nem tudom. Aversike valahogy így szólt: Árpa, árpa learatlak /Kévébe kötlek, kalangyába raklak / Haza viszlek, ki-csépellek, megôröllek, / Megsütlek és megeszlek.Röviden elmondták az árpakenyér készítésének fo-lyamatát, aztán, hogy a szemen keletkezett árpa ettôlmegijedt, vagy az öregasszonyok babonás hiedelmegyógyította meg az árpát, senki sem kutatta, min-denki elfogadta, hogy ennek ez a rendje-módja.

Én azért szerettem, ha nagymamám árpát aratotta szememen, mert olyankor mindig megkérdeztem

tôle, hogy mit jelent a kéve meg kalangya, és sikerültrábírnom arra, hogy meséljen a fiatalkoráról. Márrég tudtam a két szó jelentését, de akkor is megkér-deztem, mert olyankor úgy belemerült a magyaráz-kodásba, hogy késô éjjel lett mire befejezte. Így sokérdekes történetet tudtam meg a falu múltjáról.

Régen sokan hittek a babonákban. Megmaradtnéhány, amit törvényként tisztelnek a falubeliek.Ilyen például, hogy ha valakit megigéznek, egy csu-por vízbe parazsat kell dobni, és azt itatják a beteg-gel: – Attól majd elmúlik! Amikor vízbe dobják a pa-razsat, egy pillanatig a víz alá merül, azután felszín-re bukkan. A parasztok ennek a bukfencnek is babo-nás jelentôséget tulajdonítottak. Annak a nevénélfordult meg a parázs, aki megigézte. Ha állatot vá-sárba vittek vagy valaki tömegbe kellett menjen ésnagyon szép volt, hogy elkerülje az igézést, piroscérnát kötöttek az állatok farkára, a lányok hajába,az asszonyok pedig a csuklójukra, de ezt a babonátaz Érchegység oláh népeitôl tanulták el. A babonaazonban napjainkban is fennmaradt, ezért amikor akisbabát látogatják meg, annak is a csuklójára piroscérnát kötnek, nehogy megigézzék, és beteg legyen.Azt is szokták ilyenkor mondani: Tô, tô, csúfja, ne-hogy megigézzelek!

Ugyancsak kisbabához fûzôdik az a babona,hogy ha valaki belép a házba, le kell ülnie, nehogyelvigye a baba álmát, és egy szál cérnát a ruhájából ababa ágyán kell hagynia. Ha ugyancsak szoptatóanya megy a kisbabához, egy pelenkára tejet kell fej-jen, nehogy elvigye a másik asszony tejét.

A következô babonában a régi idôkben hittek,amikor az asszonyok otthon szültek, napjainkbanmár nem él. Ha a baba lábbal jön a világra, szeren-csés lesz, ha fejjel, akkor elkerüli a szerencse. Ha azújszülött lány volt, miután leszáradt a köldökzsinórteltették a cérnával együtt, hogy amikor a lány 6-7éves lesz, odaadják neki. Ha sikerült a bogot kibon-tani ügyes kézimunkás lesz, ha elment a türelme éssutba vágta, akkor sohasem lesz türelme a pepecsmunkához.

Ha valaki megijedt, ónot öntöttek rá. Egy edény-ben megolvasztották az ónt, és szitán keresztül egyveder hidegvízbe öntötték. Amilyen alakzatot vettfel, attól ijedt meg az illetô személy. Hogyha halottólijedt meg valaki, akkor a halott hajából egy tincsetvágtak le és azzal füstölték.

Ha valakinek zabola lett a száján azt mondták, tö-rölje meg a macska farkával, attól elmúlik. Ha faláslett a nyelvére, azt kívánta, hogy: Ragadjon a papnéülepére!

Ha valakinek elveszett valamije, akkor azt egybabona segítségével derítették ki, hogy hol van. Anagyollót a rostába ütötték, és két ujjukra akasztot-ták. Mikor készen voltak ezzel a mûvelettel, akkorezt mormolták: Péteremre, Pálomra mondom, hogy………… (név) lopta el. Ha a rosta megfordult, akkorigaz volt.

Ha vásárnap van, vagy ha valaki valahova indul,és elôtte üres vederrel átmennek az úton, nem leszszerencséje. Ha fekete macska szaladt át az úton, ak-kor nem lesz szerencséje az embernek, ha kémény-seprôvel találkozik valaki, akkor szerencséje lesz. Haelindul valaki és visszatér, akkor nem lesz szerencsé-je. Reggel, amikor felkelnek, bal lábra kell húzni elôbba cipôt, hogy ne fájjon a fejük – tartották a vének.

A hagyomány szerint pénteknap nem szabad ne-kifogni semmilyen nagy munkának. Március elsejé-hez fûzôdik az a babona, hogy át kellett önteni a sze-metet a szomszédba, hogy ne legyen bolha a házban.A szemetet nem szabad naplemente után kiönteni,mert elrepül a szerencse.

Amilyen irányból jön tavasszal elôször az esô,egész évben arról fog eljönni. Hegyeink között vanegy csúcs, amit Sott-tetônek neveznek, ha az zúg, ak-kor nagyidô lesz, szél, esô, vihar csap le a völgyre. Haaz újhold egyenesen áll, megáll a veder füle a sarkán,akkor nem lesz esô. Úrnapján nem szabad mezôremenni, mert aki mezôre megy, megüti a villám.

Ha a tehén megborjúzik, három napig nem sza-bad senkinek semmit sem adni, mert elviszi a tejet. Aseprût fel kell állítani az ajtó mellé, kilenc gerezdfokhagymát az ajtó fölé. A tehénpisit szurkálni kell avillával, hogy legyen tej. Ha mégis elviszi valaki a te-jet, akkor kell kérni tôle valamit és visszajön a tej. Haa tehénbôl elviszik a tejet, tehénvizeletbe lepedôt kelláztatni, azt ráborítani a tehénre és addig ütni, amígodamegy az, aki elvitte a tejet.

Tavasszal tojást sem szabad adni senkinek, amígnem ültetnek kotlót, mert ahonnan elvitték a tojástnem lesz csirke. A kotló alá 19-21 tojást szoktak ten-ni, mindig páratlanul.

November 28-án, Katalin-napján úgy tartják,hogy: Ha Kati koppan, Karácsony loccsan, ha Katalinnapján beáll a fagy, akkor Karácsonyra megenged.

A faluban nem volt jósasszony, nem hittek benne.Kártyát csak a torockói cigányok vetettek, tenyérbôlis ôk olvastak. A babonákban azonban szentül hittekés elôírásaikat betartották.

Lehet, hogy a bemutatott gyógymódokat olvasvaelmosolyodik a mai ember, de ôseinket sokszor kise-gítették ezek az eljárások, mi azonban néhányat mais sikeresen alkalmazunk.

GYÖRKE ZSUZSANNA

A palack