Kereskedelem- és versenypolitika az Európai Unióban

Dr. Temesi Ágoston

egyetemi adjunktus

Élelmiszeripari gazdaságtan Tsz.

Kereskedelempolitika

Az EU világgazdasági súlya

Az EU több szempontból a világ első számú gazdasági szereplője: Az EU rendelkezik a világon a legnagyobb volumenű

GDP-vel Az EU a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma Az EU-ból származik a világban megvalósított

külföldi eredetű beruházások egyharmada ill. az EU-ba érkezik legnagyobb hányada a külföldi tőkekihelyezéseknek

Az EU a világ legnagyobb segélyezője: az EU és tagállamai nyújtják a hivatalosan regisztrált fejlesztési segélyek mintegy felét

Fő kereskedelmi partnerek: USA, Kína, Japán, távol-keleti államok, ill. Svájc,

Norvégia, Oroszország és a mediterrán országok

http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/mapToolClosed.do?tab=map&init=1&plugin=1&la

nguage=en&pcode=teina010&toolbox=types

GDP millió Euróban országonként

http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/mapToolClosed.do?tab=map&init=1&plugin=1&la

nguage=en&pcode=tec00114&toolbox=types

GDP / fő országonként PPS szerint (2013)

http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/mapToolClosed.do?tab=map&init=1&plugin=1&

language=en&pcode=tet00011&toolbox=types

Export/import arány

A közös kereskedelempolitika működése Vámunió: a tagállamok egymással szemben eltörlik a

vámokat, külső országokkal szemben egységes vámtarifarendszert alkalmaznak

ha egy termék átlépte a határt, szabadon továbbszállítható egy másik országba

Közös kereskedelempolitika eszközei:

vámtarifák módosítása

vámtarifa- és kereskedelmi megállapodások megkötése

liberalizációs intézkedések egységesítése

exportpolitika

kereskedelmi védintézkedések

A mezőgazdasági termékek kereskedelme nem tartozik a közös kereskedelempolitikába!

A közös kereskedelempolitika működése

A közös kereskedelempolitika 1970-től (1975-től) lépett hatályba

A kereskedelempolitika mindennapi végrehajtását a Bizottság végzi. A Bizottság munkáját a Tanács felügyeli dömpingellenes és piacvédelmi intézkedések

Egy termék akkor tekinthető dömping terméknek, ha az EU-ba irányuló exportára kisebb, mint egy hasonló terméknek a szokásos kereskedelmi forgalomban az exportáló országban.

Nemzetközi megállapodások megkötése Funkcionális szerződéskötési képesség:

A Közösség csak a Szerződésekben foglalt célok érdekében jogosult nemzetközi szerződést kötni

Nemzetközi megállapodások az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője vagy a

Bizottság nyújt be ajánlást a Tanácsnak A Tanács dönt a főtárgyalóról ill. kinevez

különbizottságot A megállapodást a Tanács köti meg minősített többségi

döntés után. Bizonyos megállapodások (pl. társulási egyezmények) elfogadása egyhangúsággal történik, amit a Parlamentnek is jóvá kell hagynia

Ha a Tanács olyan megállapodás megkötését tervezi, ami szükségessé teszi a Szerződések módosítását, akkor a módosítások csak azt követően léphetnek hatályba, ha azokat minden tagállam ratifikálta.

Az EU külkapcsolati rendszere Az Európai Unió a Lisszaboni szerződést követően,

immáron jogi személy!

Az EU korlátozott nemzetközi hatáskörrel rendelkezik: Bizonyos esetekben a Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik

(pl. kereskedelmi egyezmények), más területeken a tagállamoknak van kizárólagos joguk (pl. emberi jogi, kulturális egyezmények). Több esetben az Unió és tagállamai együttesen lépnek fel (pl. csatlakozási szerződések)

Az EU-hoz számos állam akkreditál diplomáciai képviselőt, míg a Bizottság is fenntart delegációkat harmadik országokban

Magyarország brüsszeli nagykövetsége (Állandó Képviselet) 3 nagykövetet számlál: Györkös Péter nagykövet, az ÁK vezetője (COREPER II)

Várhelyi Olivér nagykövet (COREPER I)

Grúber Károly nagykövet (az EU közös kül- és biztonság-

politikával foglalkozó nagyköveti bizottsága)

Az EU multilaterális külkapcsolatainak jellemzői A Római Szerződés rendelkezett az EGK és

bizonyos nemzetközi szervezetek közötti kapcsolatokról (ENSZ, GATT, OEEC, Európa Tanács) amennyiben egy kérdés közösségi kompetenciába

tartozik, a Bizottság, amennyiben nem, a Tanács soros elnöke lép fel a tagállamok nevében (a tagállamok képviselői is jelen vannak a nemzetközi szervezetekben ezeken a tárgyalásokon)

Az EU kiemelkedő szerepet játszik a WTO-ban 1986-1994 Uruguay-i Forduló:

a WTO létrehozása (1995) 2001 Doha: tárgyalások a piacra jutás javításáról, az exporttámogatások csökkentéséről, belső támogatások jelentős csökkentéséről

Az EU bilaterális külkapcsolatainak jellemzői A Szerződés megengedi, hogy az Unió egyes

országokkal speciális, ún. társulási megállapodást kössön

1. Speciális piacra jutási feltételek 2. Politikai együttműködés 3. Pénzügyi segélyek

1. Dél-európai országokkal kötött társulási megállapodások

Görögországgal (1961), Törökországgal (1963), Máltával (1971), Ciprussal (1973)

cél a teljes jogú tagság, ill. a vámunió létrehozása

2. EFTA-tagállamokkal való együttműködés (EGT) Az EK a hetvenes években egyenként szabad

kereskedelemre lépett az EFTA tagállamaival EGT (1994): lényege, hogy az EFTA államok vállalták az

egységes piaci „közösségi vívmányok” nagy részének átvételét

3. A közép- és kelet-európai országokkal kötött társulási megállapodások

Az EK 10 volt szocialista állammal kötött társulási megállapodása: Európa Megállapodások

Cél: ipari termékekre vonatkozó egyenrangú szabadkereskedelem megteremtése aszimmetrikus módon (a Közösség hamarabb bontotta le korlátozó rendelkezéseit)

Politikai együttműködés

Jogszabályok közelítése

4. Stabilizációs és társulási folyamat a Nyugat-Balkán országaival

Az EU az Európa Megállapodások mintájára együttműködést ajánl fel a régió országainak

A folyamat: stabilizációs és társulási megállapodás megkötése

szabad piacra jutást biztosító kereskedelmi intézkedések

CARDS (ma IPA) segélyprogram

5. Az Európán kívüli mediterrán országokkal kötött társulási megállapodások

aszimmetrikus szabad piacra jutás

konkrét kölcsönök, hitelek segélyek: MEDA (ma ENPI) pénzügyi program

a térségből érkező munkaerővel kapcsolatos rendelkezések

Euro-Mediterrán Társulási Megállapodások

a térség országai igénybe vehetik az EIB hiteleit is

6. A loméi egyezmények és az AKCS-EK Partnerségi Megállapodás

A társulás intézményének eredeti célja, hogy a tagállamok korábbi gyarmatai (ill. különleges kapcsolatú országai) kedvezőbb elbánásban részesüljenek az EGK piacain

Loméi Egyezmény (Togo) (1975): 46 afrikai, karibi és csendes-óceániai ország (vagyis AKCS ország, angolul ACP)

Cotonou (Benin) (2000): AKCS-EK Partnerségi Megállapodás: 78 AKCS ország aszimmetrikus megállapodások: szabad piacra

jutásért legnagyobb kedvezmény elve; pénzügyi segélyek

Egyéb nemzetközi kapcsolatok Az EU arra törekszik, hogy az azonos gazdasági

régiókhoz tartozó országokkal azonos feltételek alapján állapodjon meg

Szimmetrikus jellegű kereskedelmi megállapodások Esetenként vámkedvezmények az ázsiai és latin-amerikai

országok felé TACIS program (ma ENPI) keretében jelentős támogatások

a kelet-európai és közép-ázsiai országoknak Oroszország: integrált, nyitott piac; nem vámjellegű

kereskedelemkorlátozások leépítése a cél

Fő versenytársak: USA, Japán – nincs kereskedelmi megállapodás 1998 Transzatlanti Gazdasági Partnerség – cél: a

kereskedelem liberalizációja, szabadkereskedelem megvalósítása

EU-Japán Cselekvési Terv

Kínával intenzív kereskedelmi viták, mivel az EU Kínával való kereskedelmi mérlege negatív

Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Megállapodás terve (TTIP) http://hu.euronews.com/2013/07/12/ezen-a-heten-a-kereskedelem-volt-

a-jelszo-a-vezeto-gazdasagoknal/

Előnyök: megnyíló piacok az európai cégek előtt elhanyagolható (0,3-0,5%) GDP növekedést (vagy éppen

csökkenést!) jósolnak az elemzések az Európai Unió egészének 2027-re a szerződés eredményeként

http://hu.euronews.com/2015/02/13/regiok-bizottsaga-aggalyok-a-szabadkereskedelmi-megallapodas-miatt/

Hátrányok: gyengítené a nemzetállamok bíráskodási kompetenciáit megnyitná a genetikailag módosított növények ügyét egy elemzés több mint fél milliós foglalkoztatás

csökkenést vetít előre zárt ajtók mögötti tárgyalások

(Forrás: Pogátsa, 2015)

Az EU fejlesztési együttműködési politikája Történelmi, stratégiai és erkölcsi okok miatt nyújt

támogatást az EU

gyarmattartó múlt

nélkülözhetetlen nyersanyagok termelői, EU felvevő piacai

szegénységben élő országok

A fejlesztési politika a Maastrichti Szerződésben jelent meg intézményes formában.

Két fő eszköz:

segélyezési eszközök: Európai Fejlesztési Alap támogatásai, EIB kedvezményes hitelei, közös költségvetés speciális tételei, humanitárius segélyek

kereskedelmi eszközök: speciális piacra jutási preferenciák

Versenypolitika

A közösségi versenypolitika létrehozásának céljai Az alapítók nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy

biztosítsák a közösségen belüli versenyt A kereskedelem felszámolt akadályai helyébe ne

léphessenek más versenykorlátozó eszközök A közösségi versenyt érintő minden döntés közösségi

szintre került, így az állami támogatás kérdése is!

Bizonyos esetekben lehetséges a verseny korlátozása: Szociális szempontok, hosszú távú gazdasági érdekek

(KKV-k), fogyasztói érdekek

Célok: 1. A piaci szereplőknek megtiltani, hogy magatartásukkal,

megegyezésekkel csökkentsék a versenyt 2. Megakadályozni, hogy a tagállamok versenykorlátozó

intézkedésekkel támogassák saját nemzeti vagy éppen állami tulajdonú vállalkozásaikat

A vállalkozásokra vonatkozó közösségi versenyjog Cél: a belső piacon ne jöjjön létre monopolizációs

folyamat Ár- vagy egyéb üzleti feltétel rögzítése; termelés,

értékesítés, műszaki fejlesztés vagy befektetés korlátozása; piacok vagy beszerzési források felosztása; eltérő feltételek biztosítása; kiegészítő kötelezettségek megszabása

Tilos az ún. „gentlemen’s agreement” is! Tilos a vertikális és horizontális versenykorlátozó

megállapodások kötése is Minden az EU piacán jelen lévő cégre vonatkozik! Nem vonatkozik a csak egy ország piacán jelen lévő

cégre!

1. A piaci erőfölénnyel bíró vállalatok erejüket ne a verseny csökkentésére használják

2. A piaci versenyt nehezítő összefonódások megakadályozása

A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése

A fúziók révén lehetséges a verseny korlátozása, a Tanács ezért 1989-ben rendeletet adott ki:

A közösségi léptékű összefonódások létrehozását be kell jelenteni a Bizottságnak annak tényleges létrejötte előtt. A Bizottság ezután ennek engedélyezéséről vagy tiltásáról dönt

Létrejön-e olyan erőfölény amely az adott piac szerkezetének megváltozásával járhat együtt

Az államra vonatkozó közösségi versenyjogi szabályok Az állam által nyújtott, illetve állami forrásokból eredő

különféle támogatások torzíthatják a versenyt a belső piacon

Az állami támogatás minden formája tilos: a vállalkozások pénzügyi terheit csökkentő rendelkezések

is (kedvezményes kölcsön, kamattámogatás, adókedvezmény, TB csökkentés stb.)!

A közösségi versenyjog elismeri, hogy szükség lehet a nemzeti vállalkozásoknak nyújtott segítségekre, amennyiben ezek gazdasági (pl. közüzemi szolgáltatók) és szociális célkitűzéseket szolgálnak Ezekről a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a

Bizottságot!

A Bizottság annak elkerülése érdekében, hogy az Unió piaca a nemzeti monopóliumok által felosztásra kerüljenek, liberalizációs rendelkezéseket hozhat: pl. távközlési piac liberalizálása 1998-ban

Köszönöm a figyelmet!