5.Óra Természetvédelem Növényvilágvédelme

Növényvilág védelme

Természetvédelem

• A természetvédelem feladatait, így a növényvilág védelmét is alapve-

tően a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rögzíti.

• A törvény a növényvilág védelmével kapcsolatban több konkrétumot

is megfogalmaz.

• Ilyen például az, hogy a természetvédelem alapvető feladatai között

említi a természeti értékek körének megállapítását, az azokat

veszélyeztető tényezők feltárását és azok elhárítását.

• Rendelkezik arról is, hogy azokat a természeti értékeket, illetve azok

lelő- vagy élőhelyét, melyek kiemelt oltalmat érdemelnek, illetve

igényelnek, védetté vagy fokozottan védetté kell nyilvánítani.

• A törvény tiltja a védett fajok egyedeinek károsítását és pusztítását.

• Ha ez nem kerülhető el, akkor csak engedély birtokában végezhető.


A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Törvények

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény

• A legtöbb tevékenység, mely védett

fajokat érint, engedélyköteles, melyet

a természetvédelmi hatóság állíthat ki.

• Fontos megállapítása a törvénynek,

hogy védettnek, illetve fokozottan vé-

dettnek minősülnek az olyan hibrid

eredetű növények is, melyeknek lega-

lább az egyik szülőfaja védett vagy

fokozottan védett.

• A törvény rendelkezik a jogellenesen

szerzett védett fajok sorsáról is.

• Ezeket a természetvédelmi hatóság le-

foglalja, illetve elkobozza.




Téltemető (Eranthis hyemalis) V

• Abban az esetben, ha valaki a tevékenységével vagy mulasztásával a

védett természeti értéket jogellenesen veszélyezteti, károsítja vagy

elpusztítja, illetve jelentős mértékben zavarja, az természetvédelmi

bírság fizetésére köteles.

• A törvény számos esetben csak iránymutató

előírásokat ad és a konkrét szabályozás kidol-

gozásával mást hatalmaz fel.

• A törvény felhatalmazása alapján a termé-

szetvédelemért felelős miniszter feladatkörébe

tartozik, hogy megalkossa, és miniszteri

rendelet formájában kihirdesse a védett és

fokozottan védett természeti értékek listáját,

illetve megállapítsa ezek pénzben kifejezett

értékét (vagyis a természetvédelmi értéket).




Tavaszi hérics (Adonis vernalis) V

• A Büntető Törvénykönyv bevezeti a természetkárosítás fogalmát.

• A törvényben foglaltak alapján bűntettet követ el, és három évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki fokozottan védett élő

szervezet egyedét jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az

országba behozza, onnan kiviszi, az ország területén átviszi, azzal

kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja.

• Ugyanez vonatkozik arra, aki az előbb felsorolt tevékenységekkel

védett, illetve az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból

jelentős faj egyedei közül annyit

érint, hogy azok együttesen vett

pénzben kifejezett értéke eléri a

fokozottan védett fajok esetében

megállapított legalacsonyabb

összeget.



1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Kövi benge (Rhamnus saxatilis) V

• Ha a fent említett természetkárosítás

mértéke fokozottan védett, védett, illetve

az Európai Közösségben természetvédelmi

szempontból jelentős faj egyedeinek olyan

mértékű pusztulását okozza, hogy az el-

pusztított egyedek pénzben kifejezett érté-

kének együttes összege eléri a fokozottan

védett élő szervezet egyedei esetében meg-

állapított, pénzben kifejezett legmagasabb

érték kétszeresét, akkor a büntetés bűntett

miatt öt évig terjedő szabadságvesztés.

• Aki ezeket gondatlanságból követi el, az

gondatlanság miatt két évig terjedő sza-

badságvesztéssel büntetendő.



1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Apró nőszirom (Iris pumila) V

• A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete a védett

és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett

barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természet-

védelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről.

• Alapvető jelentőségű miniszteri rendelet, mely többek között a védett

és fokozottan védett növényfajok körét, illetve azok természetvédelmi

értékét állapítja meg.

• A rendeletet a kihirdetése óta több alkalommal módosították, legutóbb

a 100/2012. (IX. 28.) VM rendelettel.

• A rendelet táblázatos formában sorolja fel a védett, illetve a foko-

zottan védett növényfajokat, valamint azok egyedeinek pénzben kifeje-

zett értékét.


A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Miniszteri rendeletek

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet

• A növények a táblázatokban nagyobb

rendszertani egységek (mohák, harasztok,

nyitvatermők, zárvatermők), illetve azo-

kon belül családok szerint vannak csopor-

tosítva.

• A védett növények esetében a természet-

védelmi érték 5.000, 10.000 vagy 50.000

Ft, míg a fokozottan védettek esetében

100.000 vagy 250.000 Ft lehet.

• A rendelet szerint a teljes pénzben kife-

jezett értéket kell figyelembe venni a faj

élő vagy élettelen példánya, bármely fejlő-

dési alakja, továbbá felismerhető része,

származéka esetében.


A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Miniszteri rendeletek

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet

Havasi éger (Alnus viridis) V

A B C D E

Rendszertani

kategória

Fokozottan védett

faj tudományos

neve

Védett faj

tudományos

neve

Magyar

elnevezés

Természetvéd

elmi

érték (Ft)

564. Gagea

spathacea

fiókás

tyúktaréj

10 000

565. Gagea

szovitsii

pusztai

tyúktaréj

10 000

566. Lilium bulbiferum

subsp. bulbiferum

tüzes liliom 100 000

567. Lilium

martagon

turbánliliom 10 000

568.

Linaceae

lenfélék

569. Linum dolomiticum pilisi len

(dolomitlen)

250 000

Minta: 1. számú melléklet a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelethez


A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem)

Év 1971

előtt 1971 1982 1988 1993 1996 2001 2005 2008 2012

Jog-

szabály -

1/1982.

(III. 15.)

OKTH

rendelet

1. sz.

melléklete

7/1988.

(X. 1.)

KVM

rendelet

1. sz.

melléklete

12/1993.

(III. 31.)

KTM

rendelet

1. sz.

melléklete

15/1996.

(VII. 26.)

KTM

rendelet

1. sz.

melléklete

13/2001.

(V. 9.)

KöM

rendelet

1. és 3. sz.

melléklete

23/2005.

(VIII. 31.)

KvVM

rendelet

1., 3. és 9.

sz.

melléklete

22/2008.

(IX. 12.)

KvVM

rendelet

1., 2. és 9.

sz.

melléklete

100/2012

(IX. 28.)

VM

rendelet

1., és 9. sz.

melléklete

Gomba - - - - - - - 35 / - 35 / - 35 / -

Zuzmó - - - - - - - 5 / - 8 / - 8 / -

Moha - - 19 / - 20 / - 20 / - 20 / - 78 / - 78 / - 79 / - 77 / -

Edényes

növény - 1 / - 291 / 30 364 / 31 433 / 47 444 / 52 554 / 63 554 / 63 570 / 71 569/87

Összesen - 1 / - 310 / 30 384 / 31 453 / 47 464 / 52 632 / 63 672 / 63 692 / 71 689 / 87

Mind-

összesen - 1 340 415 500 516 695 735 763 776


A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) A védett és fokozottan védett gomba-, zuzmó-, moha- és edényes növényfajok

számának változása

A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai

• A növény- és gombafajok értékelése során a genetikai (fajon vagy

populáción belüli genetikai változatosság) és a fajalatti taxon diver-

zitást (pl. alfajok, változatok, formák) kell figyelembe venni.

• A genetikai sokféleség tekintetében ismereteink még nagyon hiá-

nyosak, azonban az e területtel foglalkozó tudomány dinamikus fejlő-

dése miatt azok napról-napra rohamosan gyarapszanak.

• A fajalatti (infraspecifikus)

taxon sokféleség ismerete

terén már mintegy két

évszázados ismereteink

vannak.


Sokféleség

Sziki kocsord (Peucedanum officinale) V


• A ritkaság relatív kategória, főleg kis térlép-

tékek esetén észlelhető szembetűnően, amelyet

általában mennyiségi jellemzőkkel próbálnak

számszerűsíteni.

• Fontos különbséget tenni az eredendően ritka,

illetve a ritkává vált kategória között.

• A ritkaságot többféleképpen tipizálják, így

földrajzilag ritka fajokat (a faj areája kicsi,

szűk földrajzi régióban fordul elő) és ökoló-

giailag ritka fajokat (speciális termőhely-

igényű, specialista fajok) különböztetnek meg.


Ritkaság

Magyar gurgolya

(Seseli leucospermum) FV


• Fontos hangsúlyozni, hogy a veszélyeztetettség mértékének megálla-

pítása területlépték-függő. (A besorolás bizonytalansága a terület nö-

vekedésével együtt nő.)


Veszélyeztetettség

• Taxonok esetében veszélyeztetettség alatt azt értjük,

hogy adott területen a taxon populációi milyen

messze vannak a kipusztulástól.

• Ugyanannál a taxonnál a veszélyeztetettség mértéke

időben változhat.

• A veszélyeztetettség mértékének megállapítására

kategóriákat állítottak fel.

• A taxonok kipusztulását valószínűségi folyamatként

kezeljük, ezért a veszélyeztetettségi kategóriákba

való besorolás valójában egy kipusztulási kocká-

zatbecslés. Kígyógyökerű keserűfű

(Persicaria bistorta) V


• A növény- és gombataxonok veszélyeztetettségének okai vázlatosan:

• Kis areájú fajok – a szűk elterjedés miatt a veszélyeztetettség valószí-

nűsége nagyobb.

• Egy vagy kevés populációval rendelkező fajok – véletlenszerű események

könnyen kipusztulásba sodorhatják őket.

• Kis populációméretű fajok – környezeti, demográfiai fluktuációk vélet-

lenszerű hatásainak jobban kitettek, a genetikai változatosság

könnyen csökken.

• Csökkenő populációméretű fajok – pusztuló tendenciát mutató populá-

ciók nagyobb valószínűséggel semmisülnek meg.

• Kis egyedsűrűségű populációval rendelkező fajok – élőhelyek lerom-

lásával gyorsan a kipusztulás közelébe sodródhatnak.




• A növény- és gombataxonok veszélyeztetettségének okai vázlatosan:

• Rosszul terjedő fajok – a környezet változásaira nehezebben reagálnak.

• Gyenge reprodukciós képességű fajok

• Gyenge ivaros szaporodási képesség, mely elősegíti a genetikai sokféle-

séget, mely a környezet változásaihoz való alkalmazkodás kulcsa.

• Kis genetikai változatosságú fajok – ebből következik a változó környe-

zethez való alkalmazkodás képességének csekély mértéke.

• Speciális élőhely-igényű fajok – a specialista fajok általában ritkábbak.

• Zavartalan élőhelyek K-stratégista fajai – a bolygatásmentes

élőhelyekhez adaptálódott fajok nem tudják tolerálni a változásokat.

• Ember által közvetlenül hasznosított fajok – veszélyforrás a túlhasználat.





Őshonosság – idegenhonosság

• Természetvédelmi szempontból az egyik legfontosabb szempont, hogy

a taxon az adott területen őshonosan vagy idegenhonosan fordul-e elő.

• Őshonosnak tekinthetők hazánkban azok a természetes úton létrejött

taxonok, melyeknek az előző vegetációtörténeti periódus (Bükk I. kor)

vége (i. e. 800) óta folyamatosan jelenlévő és szaporodó állományai

vannak az ország területén.

• Az őshonosság biogeográfiai-vegetációtörténeti

kategória, megítélése tér-idő dimenzióban lehetséges.

• Területi korlátnak azt fogadjuk el, hogy a taxon

természetes elterjedési területe (areája) részben vagy

egészben fedje az adott területet.

Pézsmahagyma

(Allium moschatum) V

• Az idő- és területi korláton kívül figyelembe kell még venni a

termőhelyi (társulási) korlátot is, ami abban is különbözik az előző

kettőtől, hogy amíg azok a taxonra vonatkoztak, addig ez utóbbi a

taxon állományaira értelmezendő.

• A taxonkorlátot azért kell figyelembe vennünk, mert több fajnak

önálló elterjedési területtel rendelkező alfaja van, amelyik közül nem

biztos, hogy mindegyik természetesen előfordul az adott területen.

• Végül a genetikai korlátot is cél-

szerűszem előtt tartanunk.

• Természetesen egy őshonos faj

genetikailag módosított egyedei

nem tekinthetők őshonosnak,

mivel nem természetes úton

jöttek létre.




Ciklámen (Cyclamen purpurascens) V


• Az eddigiek alapján meghatározhatjuk a nem őshonosság fogalmát is:

• Idegennek (nem őshonosnak, idegenhonosoknak, adventíveknek)

tekintendők hazánkban a mesterségesen létrehozott, vagy kialaku-

lásukban mesterségesen segített, genetikailag módosított taxonok,

valamint azok a természetes úton létrejött taxonok, melyek az ország

területére az előző vegetációtörténeti periódus (Bükk I. kor) vége (i. e.

800) után emberi közvetítéssel (betelepítéssel, behurcolással) kerültek.



Kanadai aranyvessző

(Solidago canadensis)


• Globálisan szemlélve minél nagyobb az aktuális area, annál kisebb a

faj természetvédelmi jelentősége.

• Lokálisan szemlélve ez az érték lényegesen változhat.

• Az elterjedési terület természetes úton és az ember hatására is válto-

zik, ez alapján három alapesetet különböztethetünk meg:

• Visszaszorulóban lévő fajok (állományaik és azok egyedszáma folya-

matosan csökkenő tendenciát mutat);

• Stagnáló, vagy kismértékben ingadozó állományú és egyedszámú fajok;

• Terjedőben lévő fajok növekvő állományokkal, nagyobbrészt adventív

fajok, kisebb részt őshonos fajok.

• Amennyiben az adventív fajok terjedése robbanásszerű úgy özön-

fajokról, (inváziós fajról) beszélünk.


Elterjedtség


• Természetvédelmi érték szempontjából az első csoportba tartozók a

legjelentősebbek, s a harmadik csoportba tartozók a legkevésbé

jelentősek.

• Az elterjedési terület másképpen is lehet tipizálni:

• Összefüggő (kontinuus) area – a taxon az elterjedési területen belül

minden arra alkalmas helyet elfoglal;

• Tagolt (diszkontinuus) area

• Diszjunkt area – az elterjedési terület több, nagyobb, jól elhatá-

rolható egységből áll;

• Diszperz area – az elterjedési terület több kisebb, pontszerű, előfor-

dulásból áll.

• A tagolt areával rendelkező taxonok általában nagyobb természet-

védelmi jelentőséggel bírnak, mint az összefüggő areájú taxonok.


Elterjedtség


• A bennszülöttség az elterjedtséggel egy speciális esete.

• Az endemizmus (bennszülött) kicsiny elterjedési

területtel (mikroare-ával) rendelkező taxont jelent.

• Az elszigetelt populációk az adott környezeti

hatásokhoz alkalmaz-kodva, a rokonaiktól eltérő

irányban fejlődnek tovább, azaz azoktól különbözővé

válnak.

• Különösen az elszigetelt (izolált) területeken (pl.

szigetek, medencék, magashegységek, sivatagok) élő

populációk válhatnak könnyen endemikus taxonná.


Bennszülöttség (endemitás)

Kisfészkű aszat

(Cirsium brachycephalum) V


• A kicsiny elterjedési terület nagysága alap-

ján több altípust létezik:

• Kárpáti-pannon bennszülöttek (szubende-

mizmusok) – A mai elterjedési terület a

Kárpátokra és a Kárpát-medencére terjed ki.

• Pannon bennszülöttek – Az elterjedési terü-

let a Pannon-medencére terjed ki.

• Lokális bennszülöttek

• A Pannon-medencén belül csak egyes

területeken, de több populációban talál-

ható fajok.

• A Pannon-medencén belül csak egyetlen

lelőhely ismert.


Bennszülöttség (endemitás)

Erdélyi útifű

(Plantago schwarzenbergiana) V


• Reliktum az a taxon, amely a földtörténet valamely korábbi idősza-

kában gyakoribb volt, a megváltozott makroklíma miatt azonban

visszaszorult, mára kihaló-kipusztuló félbe került, de az adott

területen kisszámú előfordulása még fellelhető.

• Lehet reliktum maga a taxon, amikor is csak reliktum előfordulásai

vannak.

• De az is jellemző, hogy a taxonnak csak bizonyos előfordulásai

tekinthetők reliktumnak.

• Azt a helyet, ahol a taxon a megváltozott klimatikus viszonyok ellenére

folyamatosan fenn tud maradni, refúgiumnak (menedékhelynek)

nevezzük.

• Természetvédelmi szempontból a reliktum jelleg különleges fontos-

ságú, mert magában hordozza a ritkaságot, veszélyeztetettséget és

tudományos jelentőséggel is bír.


Maradvány jelleg (reliktumitás)


• A reliktumokat hagyományosan három csoportba sorozzák, az elkü-

lönítés alapja a makro-klímában drasztikus változásokat okozó utolsó

jégkorszak (pleisztocén):

• Preglaciális és interglaciális melegkori reliktumok (jégkorszak előtti és

jégkorszakbeli melegkori maradványok) – Olyan időszakból fennma-

radt taxonok, amelyek a jégkorszak előtt a mai szubtrópusi klímához

hasonló környezetben éltek.

• Glacális (és posztglacális) hidegkori reliktumok (jégkorszakbeli hideg-

kori maradványok) – Az utolsó jégkorszak (pleisztocén) glaciálisaiból

és stadiálisaiból, vagy közvetlenül a jégkorszak utáni időszakból fenn-

maradt taxonok, amelyek hideg klímában éltek.

• Posztglaciális melegkori reliktumok (jégkorszak utáni melegidőszaki

maradványok) – A jégkorszak utáni (posztglaciális) időszak legmele-

gebb és legszárazabb korszakából fennmaradt taxonok.


Maradvány jelleg (reliktumitás)


• Esetünkben beszélhetünk genetikai pótolha-

tatlanságról, egyed szintű pótolhatatlan-

ságról és taxon szintű pótolhatatlanságról.

• Leginkább a genetikai pótolhatatlanság az,

amely természetvédelmi értékelésre kerül.

• Nem vitatható az az alapelv, hogy bármely

kihaló taxon génkészlete pótolhatatlan.

• A pótolhatatlanság mértéke azonban külön-

böző lehet, egy filogenetikailag elszigetelt

taxon kihalása esetén a génkészlet vesztesége

nagyobb, mintha ez egy a rokonsági körétől

éppen elszakadt faj, alfaj, hibridogén faj

esetében következik be.


Pótolhatatlanság

Sárgakövirózsa (Jovibarba sp.) V


• A szépség, mint esztétikai kategória megíté-

lése meglehetősen szubjektív, szép az, ami

tetszést keltő, gyönyörködtető, esztétikai élve-

zetet ad.

• Tudományos szempontból nézve a szépség

nem értékadó, de természetvédelmi szem-

pontból nem elhanyagolható.

• Általánosságban kijelenthetjük, hogy a szép

(attraktív) növényfaj veszélyeztetettebb, mert

nagyobb valószínűséggel tépik le a virágát,

ássák ki töveit.


Szépség

Boldogasszony papucsa

(Cypripedium calceolus) FV


• Tudományos jelentőséggel bírhat az a taxon,

amely jellemzőinek megismerése jelentősen

kiegészíti a korábbi ismereteket, előrébb viszi

a tudományt.

• Természetvédelmi szempontból szerepük az,

hogy ezen taxonok meg-őrzése fontos infor-

mációtartalmuk miatt.

• Megjegyzendő, hogy természetvédelmi szem-

pontból nem feltétlenül értékes fajok is

bírhatnak tudományos jelentőséggel.


Tudományos jelentőség

Cselling

(Notholeana marantae) FV


• A védettség jogszabályi kategória, mely azt jelenti, hogy egy növény-

vagy gombafaj (taxon) jogi oltalomban részesül.

• E szempont szerint fokozottan védett, védett és nem védett fajokat

különböztethetünk meg.

• Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor a fenti védettségi

kategóriák mellé felsorakozott a közösségi jelentőségű kategória is,

amelyet élőlényekre és élőhelyekre egyaránt kiterjesztettek.

• Kiemelt közösségi jelentőségű faj – Azon fajok, amelyek közösségi

szempontból veszélyeztetettek, sérülékenyek, ritkák, illetőleg bennszü-

löttek, és amelyek megőrzéséért a Közösség kiemelt felelősséggel

tartozik.

• Közösségi jelentőségű faj – Azon fajok, amelyek közösségi szempont-

ból veszélyeztetettek, sérülékenyek, ritkák, illetőleg bennszülöttek.


Védettség

Vörös listák és egyéb listák

• Ezen dokumentumok feladata az, hogy a veszélyeztetettség mértékéről

számot adjanak, s erre az illetékesek figyelmét felhívják.

• A vörös könyvekben a veszélyeztetettség megadása mellett a taxonok

részletes bemutatása is megtalálható, a vörös listákban csak a

taxonnév és a hozzá rendelt veszélyeztetettségi kategóriát tüntetik fel.

• Területi vonatkozásban Vörös listákat és Vörös könyveket lokáls,

regionális és globális léptékben lehet értelmezni.

• Hazánkban 1989-ben látott napvilágot a magyar állat- és növényvilág

vörös könyve (RAKONCZAY, 1989).

• Az itt alkalmazott veszélyeztetettségi kategóriák nemzetközi ajánlá-

sokon alapulnak, de bizonyos nemzeti sajátosságokat is hordoznak.

• 1994-ben az IUCN Fajok Túlélési Bizottsága újrafogalmazta a veszé-

lyeztetettségi kategóriákat, melyekhez mennyiségi természetű kritéri-

umokat is rendelt.


Vörös lista és Vörös Könyv


• Kihalt (Extinct – EX): Az a taxon, amelynek utolsó egyede is minden

kétséget kizáróan elpusztult. (A Föld egészére vonatkozó kategória.)

• Kipusztult = Regionálisan kihalt (Regionally Extinct – RE): Az a taxon

melynek az utolsó, reprodukcióra képes egyede is elpusztult az adott

területen. (Mindig egy adott, de a Földnél kisebb léptékű területre

vonatkoztatjuk.)

• Szabad természetből kipusztult (Extinct in the Wild – EW): Az olyan

taxon, amely korábbi természetes élőhelyén már nem él, csak

tenyészetekben, fogságban található, vagy honosított populációja

(populációi) élnek a korábbi előfordulási területén kívül.

• Súlyosan veszélyeztetett (Critically endangered – CR): Az a taxon

mely a legközelebbi jövőben természetes környezetében a kihalás–

kipusztulás veszélyének különösen nagy valószínűséggel kitett.


Az IUCN vörös lista kategóriái


• Veszélyeztetett (Endangered – EN): Az a taxon, amely nem súlyosan

veszélyeztetett, de a közeli jövőben természetes környezetében a kiha-

lás–kipusztulás veszélyének nagy valószínűséggel ki lesz téve.

• Sebezhető (Vulnerable – VU): Az a taxon, amely ugyan nem súlyosan

veszélyeztetett vagy veszélyeztetett, de a közép-távoli jövőben ter-

mészetes környezetében a kihalás–kipusztulás veszélyének nagy való-

színűséggel ki lesz téve.

• Hiányos adat (Data deficient – DD): Az olyan taxon, amelynek elterje-

déséről vagy populációinak státusáról sem közvetlen, sem közvetett

adatok nem állnak rendelkezésre, s emiatt nem állapítható meg veszé-

lyeztetettségének foka.

• Nem felmért (Not evaluated – NE): Nem felmért az a taxon, amelyet

még nem soroltak be a fenti kategóriák egyikébe sem.


Az IUCN vörös lista kategóriái


• Magyarországról kipusztult és eltűnt edényes növények (K):

Kipusztultnak tekinthetők azok a fajok, amelyek az elmúlt ötven évben

– többszöri keresés ellenére – sem kerültek elő. Eltűntnek nevezzük az

utóbbi tíz évben meg nem talált fajokat.

• Kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett fajok (KV): Amelyek

hazánkban kis egyedszámban, elszigetelt populációkban élnek, erősen

visszaszorulóban, pusztulóban vannak.

• Aktuálisan veszélyeztetett fajok (AV): Amelyeknek hazánkban kis

egyedszámú, lokális populációik élnek, vagy olyan termőhelyeken

találhatók, melyek az utóbbi időben erősen visszaszorultak.

• Potenciálisan veszélyeztetett fajok (PV): Amelyek nálunk közepesen

ritkák, teljes hazai állományuk általában viszonylag nagy egyedszámú,

nincs veszélyben.

• Létükben egyelőre nem veszélyeztetett növényfajok


A magyar Vörös Könyv kategóriái

A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége

(Vörös Könyv, 1989)

K (Kipusztult)

KV (Kipusztulással)

AV (Aktuálisan)

PV (Potenciálisan)

Összesen

veszélyeztetett

Harasztok 1 1 13 20 35

Nyitvatermők - - - 2 2

Zárvatermők 35 40 114 384 573

Összesen 36 41 127 406 610

A teljes flóra

arányában (%) 1,7 1,9 5,8 18,6 28,0

Vörös Könyv és Vörös Lista


A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége (Vörös Lista, 2007)

K (Kipusztult)

KV (Kipusztulással)

AV (Aktuálisan)

PV (Potenciálisan)

Összesen

veszélyeztetett

Harasztok 3 10 6 18 37

Nyitvatermők - - - 2 2

Zárvatermők 44 105 156 421 726

Összesen 47 115 162 441 765

A teljes flóra

arányában (%) 2,2 5,3 7,4 20,2 35,1

Vörös Könyv és Vörös Lista


A növényvilág veszélyeztető tényezői

• Veszélyeztető tényezőnek tekintünk minden olyan hatást, jelenséget,

tevékenységet, mely a növényfajok egyedeit, populációit, állományait,

illetve élőhelyeit károsítja, egyedszámuk csökkenését idézi elő, függet-

lenül attól, hogy természetes vagy antropogén hatásra történik.

• Fontos hangsúlyozni, hogy a növényfajokat általában az alább felso-

rolt veszélyforrások valamely kombinációi veszélyeztetik, így az azok

által kifejtett hatások is ennek megfelelően összetettek lehetnek.

• Növényfajokat alapvetően kétféle veszélyforrás fenyegethet, az élőhe-

lyeiket, ill. kifejezetten az adott fajokat sújtó tényezők lehetnek.

• A két típus közül lényegesen nagyobb károkat okoznak az élőhelyeket

érintő problémák, de az egyes fajokra jellemző veszélyforrások sem

elhanyagolhatóak.


A növényvilág veszélyeztető tényezői

• Az alább tárgyalt veszélyforrások több esetben ellentmondásosnak

tűnhetnek.

• Ennek oka, hogy a veszélyforrásokat mindig az adott élőhelytípus

szemszögéből tárgyaljuk, így pl. egy középhegységi üde erdő esetében

egy irtásrét kialakítása és annak fenntartása az erdő szemszögéből

nézve az egyik legdrasztikusabb veszélyeztető tényező, míg a kialakult

gyep szemszögéből vizsgálva az jelenti a megsemmisülést, ha hagyjuk

visszaerdősödni.

• Az ellentét feloldása a gyakorlati természetvédelemben keresendő, és

mindig az adott konkrét eset mérlegelésével érhető el.

• A gyakorlati szakembernek meg kell tudni állapítani, hogy mely

élőhely képvisel nagyobb természetvédelmi értéket, és annak javára

kell minden további intézkedést, illetve döntést meghozni.


• A természetben számos jelenség ismert, mely kisebb-nagyobb terüle-

teken a növényvilág teljes vagy részleges pusztulását idézik elő.

• Ezek a természeti katasztrófák természetes körülmények között nem

mint veszélyeztető tényezők vannak jelen, hanem mint a természet

körfolyamatainak szerves részei, mozgatórugói.

• Azért tárgyaljuk, mégis a veszélyeztető tényezők között, mert egyre

nagyobb az olyan élőhelyek és növényfajok száma, melyeket kis

kiterjedésük, illetve kis egyedszámuk miatt akár egyetlen katasztrófa

is megsemmisíthet, az újrakeletkezés, regenerálódás lehetősége nélkül.

• Hazai viszonyok között a legjelentősebb természeti katasztrófák az

árvizek, a földcsuszamlások és az erdőkben bekövetkező nagyterületű

széldöntések, széltörések, hótörések.


Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) A növényvilág veszélyeztető tényezői

Természeti katasztrófák

• Függetlenül attól, hogy milyen élőhelyen és hogy mit bányásznak, a

külszíni kitermelés mindig az élőhely teljes megsemmisülésével jár.

• Gyakorlatilag az összes élőhelytípus esetében fennálló veszélyforrás.

• Érdemes megjegyezni, hogy növénytani szempontból meglepetéseket is

tartogathatnak ezek a másodlagos élőhelyek.

• A külszíni fejtések során pionír felszínek keletkeznek, melyek sok

pionír fajnak, (védetteknek is) kedvező életfeltételeket jelenthetnek.



Külszíni bányászat, anyagnyerő helyek

A zalahalápi bazaltbánya

• A művelésiág-változtatása nem minden esetben értelmezhető veszély-

forrásként, sőt gyakran az élőhely jobb természetességi állapotának

kialakulását teszi lehetővé (pl. egy szántón történő erdőtelepítés).

• A művelésiág-változtatás, akkor tekinthető veszélyforrásnak, ha egy

természetközeli élőhelyen, vagy egy hagyományosan, illetve extenzíven

művelt területen olyan művelésiág-váltás történik, mely a természet-

ességet, illetve a területen kialakult növényvilágot negatív irányban

változtatja meg.

• Ilyen eset pl. egy fajgazdag kaszáló, melyet feltörve szántóként haszno-

sítanak tovább. Ez nyilvánvaló, hogy a korábbi élőhely teljes megsem-

misülésével jár.



Művelésiág-változtatás

• A hazai élőhelyek egyik legkomolyabb veszélyforrása a beépítés.

• Az élőhely szempontjából gyakran teljesen mindegy, hogy mit épít-

enek, az adott beruházással konkrétan érintett területen a legtöbb

esetben a növényzet teljes pusztulása következik be.

• Általában az is elmondható, hogy nem csak a beépítés által konkrétan

érintett terület károsodik, hanem annak környezete is, mivel ezek a

beruházások gyakran vízrendezéssel, később környezetszennyezéssel

stb. járnak.

• Az utóbbi években rendkívüli (és sok esetben talán felesleges)

mértékben szaporodnak a lakóparkok, a gyorsforgalmi úthálózatok,

illetve a különböző ipartelepek.

• Sok esetben nem is a fejlesztés létjogosultsága a kérdéses, hanem a

beruházás helyszíne, vagy az út nyomvonala stb., ugyanis gyakran

igen jó természeti állapotú területek is áldozatul esnek.



Beépítés

• A veszélyforrások között különleges helyet tölt be a tűz.

• Hatását tekintve nincs különösebb jelentősége, hogy természetes vagy

mesterséges úton alakult ki, sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen

élőhelyen és mikor keletkezik.

• A pusztulás általában szembetűnő, gyakran a növényzet részleges vagy

teljes megsemmisülése is bekövetkezik.

• Érdemes megemlíteni, hogy a száraz gyepekben nem túl gyakran égő

tüzet nem feltétlenül mint veszélyforrást kell értelmeznünk.

• A tűz hatása ezeken az élőhelyeken jótékonynak is bizonyulhat, hiszen

a nagymennyiségben felhalmozódó száraz növényi részek (fűavar)

rövid idő alatt történő elégése nem okoz hosszú távú károsodást egy

gyep életében, sőt a nem kívánatos tápanyag felhalmozódást is gátolja.



Tűz

• Hangsúlyozandó, hogy a túl gyakori tűzesetek a gyepek fajkészletének

elszegényedését, gyomosodását vonzza maga után.

• A száraz gyepeket leszámítva a többi élőhelytípusban pusztító tüzek

komoly károkat okozhatnak.



Tűz

• Folyószabályozás alatt a folyóvizek hajózhatóságának javítását, állan-

dó meder kialakítását, a folyóvizek gátak közé kényszerítését és a

partok biztosítását értjük.

• Ezek a célok jellemzően igen komoly mérnöki beavatkozásokkal érhe-

tőek el, melyek a legtöbb esetben a szabályozott vízfolyás élővilágának

gyökeres megváltozását eredményezik.

• A folyók medrének kiegyenesítése és a folyók által szállított víz sebes-

ségének ebből következő növekedése, egy előre nem látott, igen komoly

ökológiai probléma kibontakozásához vezetett.

• A folyóvíz sebességének növekedésével jár, hogy ahol korábban az

adott mérettartományú hordalékát lerakta, ott most ezt a hordalékot

továbbszállítja, mindezt fokozza a folyókon egyre inkább szaporodó

vízlépcsők hatása, melyek a hordalék jelentős részét visszatartják,

illetve a folyómederből történő kavicsbányászat is.



Folyószabályozások, lecsapolások

• Mindebből következik, hogy a folyók a saját medrükbe egyre

mélyebben, úgymond bevágják magukat, vagyis a folyóvizek középvízi

mederben vizsgált vízszintje akár méterekkel is lejjebb kerülhet.

• E tényezők eredőjeként a szabályozott folyótól, akár több kilométeres

távolságban is érzékelhető talajvízszint-csökkenés következhet be,

ugyanis a talajvízszint követi a folyóvíz ingadozását.

• Ez az alföldön olyan nem várt hatásokkal járt, mint a nedves élőhelyek

(buckaközi lápok, nedves kaszálók stb.) kiszáradása, a másodlagos

szikesedés, vagy éppen a talajvíz iránt igen igényes kocsányos tölgy

főfafajú erőtársulások roppant nehézkes felújítása, sőt gyakran a

mezőgazdasági termelés ellehetetlenedése is.




• Lecsapolások alatt az eredendően vizes, nedves élőhelyek vízmente-

sítését, kiszárítását értjük.

• Ezt elsősorban árkokkal (gyakran a vízzáró rétegek átvágásával),

esetenként alagcsövekkel érték el.

• A lecsapolásoktól elsősorban a mezőgazdaságilag értéktelen területek

művelhetővé válását remélték, ez azonban sok esetben nem váltotta be

a hozzáfűzött reményeket.

• A lecsapolások hatására a hazánkra egykor jellemző vizes élőhelyek

drasztikusan visszaszorultak.




• Mivel a klíma alapvetően határozza meg egy terület flóráját, ezért a

klíma változása törvényszerűen idézi elő a növényvilág összetételének

változását is.

• Nyilvánvaló, hogy földtörténeti léptékben vizsgálva a kérdést nem

lehet a folyamatot veszélyforrásként értelmezni.

• Ami miatt mégis a veszélyeztető tényezők között tárgyaljuk, az az

utóbbi évtizedekben tapasztalt változások, klimatikus szélsőségek.

• Ebben az esetben koránt sem földtörténeti léptékről van szó, egyes

változások akár egy emberöltő alatt is egyértelműen megfigyelhetőek.

• A klíma ilyen gyors változását a szakemberek jelentős része az ember

által előidézett környezetszennyezéssel hozza összefüggésbe és ilyen

tekintetben már veszélyeztető tényezőről van szó.



Klímaváltozás

• A világon egyre több helyen, így hazánkban is egyre nagyobb

természetvédelmi problémát jelent az idegenhonos (adventív) növény-

fajok nagyarányú térhódítása.

• A növényi invázió alatt idegenhonos növényfajok populációinak

számukra kedvező élőhelyeken történő monoton (gyakran exponen-

ciális) növekedését értjük.

• Az idegenhonos növényfajok jellemzően az ember közvetítésével

szándékosan (betelepített) vagy véletlenszerűen (behurcolt) kerülnek

új területekre.

• A szóban forgó folyamat káros hatása abban rejlik, hogy az inváziós

fajok jellemzően nagy területen, homogén állományokat képesek

létrehozni úgy, hogy közben az őshonos növényfajok jelentős részét

kiszorítják az élőhelyről.



Idegenhonos növényfajok agresszív terjedése

• Érdemes hangsúlyozni, hogy az inváziós növényfajok megtele-

pedésének és agresszív terjedésének gyakran valamilyen leromlott,

zavart élőhely szolgál gócpontul.

• Általában elmondható, hogy a jó állapotú, stabil élőhelyek kevésbé

fogékonyak az özönnövények fertőzésére.

• Hazánkban nincs olyan élőhelytípus, melyet ténylegesen vagy potenci-

álisan ne fenyegetne növényi invázió.

• Fontos megemlíteni, hogy egy idegenhonos növényfaj új területen

történő megjelenése koránt sem biztos, hogy növényi invázió

kialakulását eredményezi, sőt az esetek többségében ez nem követke-

zik be.

• Arra is adódik példa, hogy egy idegenhonos növényfaj beilleszkedik a

hazai flórába, és annak szinte teljes értékű tagjává válik.



Idegenhonos növényfajok agresszív terjedése

• Környezetszennyezés alatt az emberi tevékenységek során keletkező

káros (szennyező) anyagok, illetve hulladékok környezetbe jutását,

illetve juttatását értjük.

• A környezetszennyezés rendkívül sokrétű lehet és rendkívül sok hatást

fejthet ki az összes élőhelytípusra.

• Szennyező anyagoknak tekintjük a levegőbe, a vizekbe és a talajba

kerülő káros anyagokat.

• Ezek a területen általában felhalmozódnak, melynek hatására az élő-

helyeken egy leromlási folyamat kezdődik.

• A degradáció általában a területen nagy mennyiségben felszaporodó,

zavarást tűrő növényfajok megjelenésében mutatkozik meg.

• Az ilyen jellegű szennyezések egyfelől az ipari létesítmények hatása, de

igen jelentős a lakosságtól, a mezőgazdaságból és a közlekedésből

származó szennyezőanyagok mennyisége is.



Környezetszennyezés

• A környezetszennyezés témakörébe tartozik a hazánkban egyre

drasztikusabb méreteket öltő illegális szemétlerakás is.

• Ennek hatása rendkívül eltérő, függ a lerakott szemét mennyiségétől

és minőségétől.

• Kifejezetten a növényvilágot érintő probléma a szeméttel kikerülő

növényi hulladékok, melyek gyakran inváziós növényfajok szaporító

képleteit is tartalmazza.



Környezetszennyezés

Illegális szemétlerakó a Tétényi-fennsík Természetvédelmi Területen

• A mű- és szervestrágyázás, illetve az egyéb kemikáliák közvetlenül és

közvetetten is veszélyeztethetik az élőhelyeket.

• Közvetlen veszélyeztetésről akkor beszélünk, ha a tápanyagután-

pótlást, illetve a vegyszerezést azon az élőhelyen végzik el, melyen a

növénytani értékek előfordulnak.

• Közvetett veszélyeztetés alatt azt értjük, hogy a kijuttatott mű- és

szervestrágyák, illetve kemikáliák nem csak azokra az élőhelyekre

gyakorolnak hatást, ahova közvetlenül kijuttatták őket, hanem az

azzal kapcsolatban lévőkre is.

• A kapcsolatot ebben az esetben leggyakrabban a szél (levegő) és víz

teremti meg, mely közegek segítségével az említett anyagok igen nagy

távolságok megtételére képesek.



Mű- és szervestrágyázás, illetve mezőgazdasági kemikáliák alkalmazása

• Köztudott, hogy a turisták által intenzíven látogatott, frekventált he-

lyeken gyakran érzékeny károk keletkeznek.

• A növényvilág tekintetében a legnagyobb gondot a turisták taposása és

a növények gyűjtése jelenti, de komoly károk keletkezhetnek egy

meggondolatlanul gyújtott tábortűzből is.

• Külön említést érdemel a hazánkban egyre népszerűbb lovaglás, illetve

lovas turizmus.

• A jó állapotú, gyakran természetvédelmi oltalom alatt álló élőhelyeken

igen nagy károkat okozhatnak a területen lovaglók.

• A ló patája jelentős talajkárokat idézhet elő.

• A mechanikai degradáció mellett fontos veszélyforrás a zavart

felszínen megjelenő, esetleg agresszíven terjedő gyomfajok, melyek

nem egyszer a ló trágyájával kerülnek a területre.



Intenzív turizmus

• Technikai sportok alatt értjük a crossmotorosok, terepautósok,

quadosok és terepkerékpárosok, illetve bármilyen más típusú jármű

károkozását.

• A probléma legnagyobb mértékben a sziklagyepeket és lejtőgyepeket

sújtja, de egyre gyakrabban találkozhatunk ezzel a veszélyforrással

erdőkben, sőt akár patakmedrekben és mocsárréteken is.

• A technikai sportok a legnagyobb károkat az élőhely erős zavarásával

okozzák.

• Sajnálatos módon pont az igen könnyen degradálódó meredek

felszínek jelentik a sportot űzők számára a legnagyobb kihívást, mely

jellemzően igen érzékeny károkat okoz az élőhelyen.

• A károkozás nem csak az élőhely, illetve növényegyedek mechanikai

károsodását eredményezi, hanem a degradációt követően jellemzően

gyomosodással is számolni kell.



Technikai sportok

• A túl nagy létszámú vadállomány különböző hatások összességeként

alakul ki, melyek közül a legfontosabb, hogy az antropogén hatásra

egyre jobban összeszűkülő élőhelyek csökkenő tendenciáját nem

feltétlenül követi a vadállomány csökkenése, így egyre több vad

kényszerül egyre kisebb területekre.

• Az élőhelyek esetében ismert az ún. ökológiai vadeltartó képesség

fogalma, mely egy adott élőhelyre vonatkozóan megadja az élőhely

által eltartani képes egyedszám maximumát.

• Ha ezt a maximális értéket túllépi az adott helyen élő vad egyedszáma,

akkor az élőhely degradálódik.

• A vad károkat okozhat a taposásával, rágásával, hántásával, túrásával

és trágyázásával.



Túlzott létszámú vadállomány

• Mivel a vad az élőhely szerves része, ezért ezek a hatások természe-

tesen akkor is jelen vannak, ha a vadlétszám nem túl magas, de akkor

nem vezetnek az élőhely degradálódásához.

• A túlzott rágás a növényegyedeket közvetlenül károsító tényező, mely

ritka fajok esetében igen jelentős is lehet.

• A Magyarországon élő nagyvadfajok közül kiemelt veszélyforrás a

betelepített muflon, mely előnyben részesíti a délies kitettségű, nyílt,

sziklás élőhelyeket, melyek igen érzékenyek a túlzott taposásból eredő

erős degradációra.

• Ugyancsak kiemelt figyelmet érdemel az őshonos vaddisznó, mely

kedveli a különféle gumókat, hagymákat és gyökereket, így nem csak

az ezek keresése közbeni túrással okoz károkat, hanem gyakran a

természetvédelmi oltalom alatt álló fajok jelentős mennyiségének

elfogyasztásával is.



Túlzott létszámú vadállomány

• A kifejezetten az erdőket érintő veszélyforrások gyakorlatilag kivétel

nélkül az intenzív erdőgazdálkodásra vezethetők vissza.

• Az intenzív erdőgazdálkodás során az erdőtelepítések és felújítások

alkalmával fontos szempont a vetés vagy ültetés gépesítése, illetve a

későbbi gépi ápolások lehetőségének biztosítása, mely a szabályos sor-

és tőtávok alkalmazásával válik lehetővé.

• Ezt általában viszonylag nagy területen végzik, és gyakran csak egy

fafajjal, melynek eredményeként egykorú és elegyetlen állományok,

ún. monokultúrák jönnek létre.

• Az elegyetlenséget tovább fokozza, hogy az ápolások során a nem

kívánatos elegyfákat és a cserjéket száműzik a területről.

• Az erdők véghasználata sokféle képen történhet, melyek közül az

intenzív erdőgazdálkodás során a tarvágás széles körben alkalmazott

eljárás.


Az erdei élőhelyeket veszélyeztető tényezők A növényvilág veszélyeztető tényezői

Jelenkori, intenzív erdőgazdálkodásból fakadó veszélyforrások

• A tarvágás során egy adott területről átmenetileg teljesen eltűnik a

faállomány, melynek eredményeként a területen a fény-, a hidrológiai

és a klimatikus viszonyok teljesen megváltoznak.

• Ezt a drasztikus változást az érzékenyebb, erdei fajok nem tolerálják.

• Korábban a több tíz hektáros tarvágások is elfogadottak voltak, de

napjainkban a maximális vágásterületet jogszabály rögzíti.

• Függetlenül a fakitermelés módjától, a termőhelyben igen komoly

károkat okozhatnak a tenyészidőszakban végzett beavatkozások.

• A termőhely védelmének szempontjából a téli időszakban, fagyott,

kemény talajon történő erdőhasználatok a legkíméletesebbek.

• A hazánkban alkalmazott felújítási módok, illetve az azokat megelőző

területelőkészítési eljárások némelyike kifejezetten káros hatással van

az élőhelyekre.




• Vitathatatlanul a legdrasztikusabb beavatkozás az alföldi körülmé-

nyek közt gyakran alkalmazott tuskózás, illetve tuskóletolás.

• Ennek során a véghasználatot követően a termőhelyen maradt tus-

kókat gyökerestül távolítják el erőgépek segítségével, a talajból

kirángatva, majd prizmákba összetolva.

• Az eljárás a terület aljnövényzetét, sőt gyakran a termőrétegét is

teljesen megsemmisíti.




Tuskózásos területelőkészítés Nagykőrös mellett

• Hasonlóan drasztikus változásokat eredményez a felújítást, vagy a

telepítést megelőző teljes talaj-előkészítés, mely során a mezőgazdál-

kodásban használt talajművelő módszerekhez hasonló eljárásokat

alkalmaznak.




Erdőfelújítás teljes talaj-előkészítéssel Taksony határában

• A természetes veszélyeztető tényezők közül országszerte problémát

jelent a gyepek cserjésedése, illetve erdősödése.

• A folyamat arra vezethető vissza, hogy ezeknek az élőhelyeknek

jelentős hányada eredendően nem gyep, hanem jellemzően erdei

életközösség volt, melyeket az ember hasznosítási szándékkal kiirtott

és gyepként tartott fent.

• A gyep típusától függően, eltérő módon, általában legelőként vagy

kaszálóként művelték őket, de bármilyen is volt a hasznosítás formája,

a szukcessziót gátló hatás mindig jelen volt.

• A füves élőhelyek ma tapasztalt igen nagyarányú átalakulása elsősor-

ban a tradicionális művelés felhagyásának az eredménye.

• Bármely gyeptípusról is van szó, a folyamat mindig ugyanaz, vagyis a

szórványosan megjelenő cserjék idővel záródnak, majd a területre

jellemző fafajokból erdő alakul ki.


A gyepeket veszélyeztető tényezők

A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők)

• A gyepekben élő igen nagyszámú természeti értéket figyelembe véve a

folyamat általában káros, mivel hatására a gyepekhez kötődő növény-

fajok az élőhelyekről kiszorulnak.

• Természetes körülmények között a folyamat nem értelmezhető

veszélyforrásként, hiszen egy természetes körfolyamatról van szó.

• Azért említjük mégis a veszélyeztető tényezők között, mert ezek a

fátlan élőhelyek kiemelt jelentőséggel bírnak a hazai természet-

védelemben, és ezek visszaszorulása pótolhatatlan értékek elvesztését

hozná magával.




Cserjésedő legelő Pákozd határában

• Gyakorlatilag bármely gyeptípusban találunk példát az intenzív

gyepgazdálkodás eredményeként megjelenő problémákra.

• Az intenzív gyepgazdálkodás részeként a gyepek jelentős részét

felülvetették, melynek lényege, hogy előre elkészített, nagy hozamú

növényfajok magkeverékét vetik a gyepekbe.

• A nagy hozam magával vonzza a gyakori kaszálást és a fokozott

tápanyagszükségletet, melyet szerves- vagy műtrágyával igyekeznek

kielégíteni.

• A jelentős tápanyagtöbblet általában gyomosodással jár, mely ellen

gyomirtó szerek alkalmazásával védekeznek.

• Ezek a beavatkozások mindig a fajkészlet elszegényedéséhez, esetleg

gyomosodáshoz, valamint az érzékeny fajok eltűnéséhez vezetnek.




• A gyepek degradálódásának sokrétű veszélyforrása a nem megfelelő

módon történő legeltetés.

• A legeltetés természetvédelmi szempontból nem ideális, ha az adott

legelőn a legelő típusának nem megfelelő állat legel.

• Abban az esetben, ha egy tradicionálisan kialakult, évszázadok óta egy

fajjal történő legeltetést követően más állatfajjal próbálják hasz-

nosítani a legelőt, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a korábbi

fajhoz alakult legelő nem képes degradáció nélkül elviselni a változást.

• Ennek magyarázata az egyes állatfajok eltérő legelési szokásaiban

rejlik.

• Amennyiben a legelőn az eltartóképességét meghaladó egyedszámú

állat kerül kihajtásra, akkor számolni kell a túlzott taposás és

trágyázás okozta károkkal, melyek hatására a legelő gyomosodik és az

érzékeny fajok eltűnnek.




• A gyepeinket általánosan érintő veszélyeztető tényező a gyepterületek

szántóvá alakítása, vagyis a gyepek feltörése.

• A legnagyobb mértékű átalakítást a lösz- és homoki gyepek esetében

tapasztalhatjuk, de az összes hazai gyeptípusban találni példákat a

szántók kialakítására.

• A gyepek feltörése és szántóvá alakítása gyakorlatilag megszünteti az

adott területen kialakult gyepi életközösséget.

• Ugyancsak generálisan érinti a hazai gyeptípusokat a gyepterületeken

történő erdőtelepítés.

• Függetlenül attól, hogy milyen fajjal történt az erdőtelepítés, mindig a

gyepek leromlását, illetve megsemmisülését okozza ez a beavatkozás.

• Gyepterületekre történő erdőtelepítés általában a gyep felszaggatá-

sával, illetve szántásával kezdődik, mely önmagában is igen komoly

degradációs stressz.




• A virágszedés által vagy a szép, impozáns megjelenésű, vagy a vala-

milyen szempontból hasznosítható (pl. gyógyhatású, ehető stb.)

növényfajok veszélyeztetettek.

• Mind a két esetben tapasztalható a növények egyéni felhasználásra és

kereskedelmi célokra való gyűjtése is.

• Mára elsősorban a dekoratív növényfajok gyűjtése bír nagyobb

jelentőséggel, míg korábban emellett az ehető, illetve takarmányként

vagy gyógynövényként hasznosítható növényfajok gyűjtése is

mindennapos volt.

• A szép, dekoratív növények esetében a hagymás, gumós, gyöktörzses

fajokat a virágszedésen túl gyakran a kiásás is fenyegeti.


A növényvilág veszélyeztető tényezői A növényfajokat közvetlenül veszélyeztető tényezők

Virágszedés, növények kiásása, növények gyűjtése

• Sok esetben tapasztalható a fajok kereskedelmi célú és mennyiségű

gyűjtése is.

• Ez ma már a természetvédelmi oltalom alatt álló fajok közül

elsősorban a dekoratív növényeket érinti, ugyanis a gyógynövényként,

illetve élelemként felhasználó fajokat ma már termesztik, nem a

természetes populációkból gyűjtik be.

• A virágszedés azon túl, hogy az adott egyed nyilvánvaló pusztulásával

vagy legalábbis az adott évi szaporulatának elvesztésével jár, egyéb

következményei is lehetnek.

• Hazánkban több olyan növényfaj is ismert, melyek visszaszorulása,

illetve lokális kipusztulása egyértelműen a virágszedéssel magya-

rázható.



Virágszedés, növények kiásása, növények gyűjtése

• Nyilvánvaló, hogy ha egy legelő állat egy növényegyedet lelegel vagy

megrág, az károsítja, veszélyezteti, esetenként pusztulását is okozza.

• Természetesen ez az esetek többségében elenyésző hatást gyakorol egy

egészséges populációra, általában ezért nem is tekintjük veszélyeztető

tényezőnek.

• Hazánkban azonban több olyan ritka, veszélyeztetett növényfaj is él,

melyek amúgy is kis állományát komolyan veszélyezteti a legelés miatt

bekövetkező egyedszám csökkenés.

• A probléma forrása a kis egyedszámú növénypopuláción túl a

jellemzően túl nagy egyedszámú állatállomány, függetlenül attól, hogy

vadfajról vagy haszonállatról van szó.



Legelési kár, rágáskár

• Általában a különböző kórokozó vírusok, baktériumok, gombák és

károsító rovarok, esetleg rágcsálók nem okoznak számottevő károkat

a védett, illetve veszélyeztetett fajaink körében.

• Azonban egyes években, általában az időjárási viszonyok által

befolyásolva kialakulhatnak járványok vagy ún. gradációk (a

károsítók tömegszaporodása), melyek akár a védett fajok állományait

is tizedelhetik.



Kórokozók, kártevők kártétele

• Az introgresszív hibridizáció alatt olyan közelrokon fajok keresz-

teződését értjük, melyek esetében teljesül, hogy az egyik hibridképző

partner ritka, populációja kis egyedszámú, míg a másik gyakori,

domináns faj, és a keletkezett hibrid képes a visszakereszteződésre.

• Ebben az esetben fennáll a veszélye, hogy a ritkább faj génkészlete

feloldódik a gyakoribb fajéban.

• Ismertek hazánkban példák természetes körülmények közt zajló

introgresszív hibridizációra, amikor a fent leírtak két őshonos fajunk

között zajlanak.

• Ugyancsak nem példa nélküli, hogy nem őshonos fajok (pl. dísznö-

vények, termesztett fajok vagy fajták) őshonosokkal kereszteződnek,

felhígítva azok természetes, fajra jellemző génállományát.



Introgresszív (beolvasztó) hibridizáció

• Nyilvánvaló, hogy a növények gyűjtése az egyedek pusztulásával

járhat, de megjegyzendő, hogy a botanikusok döntő többsége egy ritka

fajból annyit gyűjt, amennyi feltétlenül szükséges pl. az előfordulás

bizonyítására vagy a taxonómiai vizsgálatok elvégzésére.

• Azonban az is tagadhatatlan, hogy több olyan ritka fajunk ismert,

melyeket egyes előfordulásaikról egyszerűen kigyűjtöttek.

• Ma sokak inkább a jóval kevesebb vesződséggel járó digitális

fényképezést választják, de megjegyzendő, hogy sok faj esetében még

egy jó fénykép sem biztos, hogy el tudja oszlatni az esetlegesen

felmerült kétségeket.

• Összegezvén: a botanika tudománya nem nélkülözheti a herbáriumok

készítését, de feltétlenül törekedni kell arra, hogy mindig csak a

szükséges mennyiségben történjen a gyűjtés (természetesen a

vonatkozó jogszabályok előírásait betartva!).



Tudományos célú növénygyűjtés

• A növényfajok fényképezésére a legtöbb esetben nem mint veszélyez-

tető tényező tekintünk, sőt, éppen ellenkezőleg.

• Ami miatt mégis itt kell tárgyalnunk, az a ritka, veszélyeztetett fajok

célzott felkeresése és gyakran károkat okozó fényképezése.

• Egy növényfotós, ha nem kellően körültekintő, akkor sok kárt okozhat.



A növények fényképezése

• A természetvédelem aktív formájára jellemző, hogy természetvédelmi

célból aktívan beavatkozunk a természetes folyamatokba azért, hogy a

védelem tárgyát képező természeti értéket fenntartsuk, megóvjuk vagy

fejlesszük.

• Az aktív természetvédelem kialakulását és szakmai gyakorlattá válását

követően egy új problémával került szembe a természetvédelmi

szakma.

• A gazdaság egyre nagyobb ütemű fejlődésével az antropogén

területfoglalás egyre nagyobb részt követelt természeti környeze-

tünkből.

• Egyre gyakrabban állt elő olyan helyzet, hogy természeti értékek élő-,

illetve lelőhelye megsemmisült, vagyis az adott helyen a megóvásukra

nem maradt lehetőség.


A növényvilág aktív védelme

• Ezekben az esetekben a pusztulásra ítélt területeken előforduló

természeti értékek megóvása csak úgy valósítható meg, hogy az adott

helyről a szóban forgó értékeket eltávolítjuk (gyakorlatilag kimenekít-

jük) és valamely más élőhelyre áttelepítjük, vagy mesterségesen

kialakított körülmények közé betelepítjük.

• Ez által az aktív természetvédelem két irányba vált szét, vagyis az

eredeti élőhelyen történő, in situ megőrzés mellett megjelent az ex situ,

vagyis az eredeti élőhelytől távol történő megőrzés is.


A növényvilág aktív védelme

Védett fajok áttelepítése (jelző karók)

• A természetvédelem alapvető célja, hogy a természeti értékek megőr-

zése az eredeti előfordulási helyükön történjen.

• Ha az in situ megőrzés alapvető feltétele, vagyis az élőhely fennmara-

dása biztosított, még akkor is számos veszélyeztető tényező léphet fel,

melyek az állomány egyedszámának csökkenését vagy pusztulását

eredményezheti.

• Az in situ természetvédelmi beavatkozások nagyon gyakran valamely

élőhelykezelési eljárást jelentik, így az élőhelyvédelem és a növényvilág

aktív védelme között húzódó határvonal gyakran nem egyértelmű.

• Az élőhelykezelési eljárások lényege az, hogy olyan körülményeket

tartsanak fenn vagy alakítsanak ki az élőhelyen, mely az adott

növényfajnak vagy növényközösségnek optimális.


A növényvilág aktív védelme A növényvilág védelmét szolgáló in situ eljárások

• A kaszálás a növénytani értékekben gazdag gyepek megóvásában igen

nagy jelentőséggel bír.

• A kaszálás természetvédelmi szempontú jelentősége a szukcessziót

hátráltató hatásában rejlik.

• Mivel a hazánkban előforduló gyepek döntő többsége másodlagosan

alakult ki, ezért ezek fenntartása állandó emberi beavatkozást igényel.

• Egy értékes, fajokban gazdag gyep kaszálásának tervezése mindig

nagy körültekintést igényel.

• A kaszálás tervezésénél alapvető fontosságú, hogy az értékes

növényfajok virágzási és termésérési (magszórási) idejét ismerjük.

• Minél több kímélendő faj fordul elő egy területen, annál nehezebb az

ideális időpont megállapítása, sőt egy szint után ez gyakorlatilag

lehetetlen.



Élőhelykezelési eljárások fajmegőrzési céllal (a gyepeket érintő eljárások)

• Az ilyen esetekben a kaszálást mozaikosan, több évre elnyújtva kell

megoldani.

• A kaszálás tervezésénél mindenképpen figyelembe kell venni a

területen esetlegesen előforduló földön fészkelő madarakat, illetve a

kisebb gerinceseket is.

• A kaszálás legoptimálisabb módja a kézi kaszálás, mivel ez mindig

biztosít valamilyen szintű mozaikosságot, de napjainkra ez szinte

teljesen visszaszorult.

• Ma a természetvédelmi kezeléseket jellemzően gépi kaszákkal végzik.




• A gyakran már évszázados múltra visszatekintő legeltetés esetében is

igaz, hogy a gyepterületek döntő többsége másodlagos eredetű.

• Létrejöttüket általában legelőnyerési céllal történő erdőirtásnak

köszönhetik.

• Ennek megfelelően az élőhely hasznosításának felhagyásával meg-

szűnik az a gátló hatás is, melyet az állatok legelése, illetve taposása

gyakorol a szukcesszióra.

• Ebből következik, hogy ezen élőhelyeknek és a rajtuk tenyésző

növényfajoknak a fenntartása alapvetően a legeltetéstől függ.

• A legeléssel kapcsolatban kritikus kérdés az élőhelyen legelő állatok

számának meghatározása.

• Abban az esetben, ha a legelőn kiemelt figyelmet érdemlő növényfajok

is élnek, akkor azokat a termésérésig ki kell keríteni a legelőből.




• Bármely gyeptípusról is legyen szó, a spontán erdősülés első lépéseként

a gyep cserjésedni kezd.

• Ha a cél a gyep fenntartása, akkor ez káros folyamatként értékelhető.

• A probléma megoldása mára a természetvédelemben rutinszerűen

alkalmazott mechanikai cserjeirtás.

• Elsősorban a védendő gyepi növényfajok, illetve növényközösségek

oltalma érdekében a cserjeirtást télen fagyott talajviszonyok között

vagy a száraz gyepek esetében tartósan száraz nyári időjárás mellett

célszerű elvégezni.




Cserjeirtás a Tétényi-fennsík TT-en

• Magyarországi viszonyok között az égetés, mint aktív kezelési forma

csak gyepek esetében alkalmazható.

• A gyepek égetéses kezelése a felhalmozódott fűavar, illetve az elszáradt

növényi maradványok által okozott problémák megoldására

alkalmazható.

• Nagyon fontos, hogy az égetést csak a vegetációs perióduson kívül

szabad végezni.

• Az egyes növényfajok különböző módon tolerálják az égetés hatását,

az érzékeny fajok a gyakran végzett égetés hatására akár teljesen

vissza is szorulhatnak.

• Ebből kifolyólag az égetés csak mozaikosan alkalmazható, és ha

többszöri kezelés is szükséges, akkor ezt csak több éves visszatéréssel

szabad kivitelezni.




• Abban az esetben, ha a növény életének csak egy bizonyos

szakaszában (pl. virágzási vagy termésérési időszakában) fontos a

fokozott védelem, vagy a kizárni óhajtott hatás csak időlegesen van

jelen az élőhelyen (pl. legeltetés), akkor ideiglenes kerítés alkalmazása

a célszerű.

• Amennyiben valamely oknál fogva a növények elkerítése a fentebb

említett eseteken túl is indokolt, akkor célszerű egy állandó kerítés

kialakítása.

• Az állandó kerítés alkalmazásakor mindenképpen számolnunk kell

azzal, hogy a bekerítéssel kizárjuk az élőhelyhez alapvetően

hozzátartozó nagytestű növényevőket, melyek a növényegyedekre

gyakorolt negatív hatásaikon túl több pozitív hatással is bírnak, így

ezeknek a hatásoknak az érvényesülését mesterségesen pótolni kell.



A növényegyedek védelmét célzó in situ eljárások (A növényegyedek, állományok bekerítése)

• Leginkább a dekoratív vagy valamely szempontból ritka, érdekes

növényfajok klasszikus, jól ismert előfordulásainak ember általi őrzése

jellemzően a káros emberi hatások ellen.

• Itt elsősorban az említett növények virágzásakor kell megoldani az

állományok őrzését, mivel a növények gyűjtői, a növényeket fotózó

laikusok és szakemberek egyaránt ebben az időben keresik fel a

közismert állományokat.



A növényegyedek védelmét célzó in situ eljárások (Őrzés)

• Az in situ körülmények között elvégzett mesterséges megporzás

esetében az adott növényfaj eredeti élőhelyén, az általában ugyanott

gyűjtött pollennel történő beporzást értjük.

• A mesterséges megporzás folyamat először a pollen begyűjtéséből,

majd a begyűjtött pollennek a bibére való juttatásából áll.

• A mesterséges megporzás mindenféleképpen megköveteli az adott

növényfaj szaporodásbiológiájának alapos ismeretét, mivel az egyes

növénycsoportok között igen jelentős eltérések adódhatnak ezen a

téren.



A növényegyedek védelmét célzó in situ eljárások (Mesterséges megporzás)

• Az eljárás lényege, hogy egy adott területen előforduló növényfaj

állományának növelését az állomány egyedeiről gyűjtött magokkal

(illetve termésekkel) oldjuk meg.

• Célunk, hogy a magokat a növényfaj igényeinek leginkább megfelelő

helyre juttassuk, és ezáltal a lehető legnagyobb arányú csírázást,

illetve a kikelt növény számára a legjobb életben maradási esélyt

biztosítsuk.

• A magok és termések begyűjtésével kapcsolatban fontos, hogy az a

megfelelő időben történjen, fontos ismernünk az esetleges csírázást

gátló hatásokat, és azok feloldásának lehetőségeit, valamint a

csírázáshoz esetlegesen szükséges gombapartner tényét.



A növényegyedek védelmét célzó in situ eljárások (Mag- és termésszórás (in situ generatív szaporítás)

• A vegetatív szaporítással általában azt szeretnénk elérni, hogy egy

kezdeti mesterséges állománynövelést követően a populációt magára

hagyva az önfenntartóvá váljon, tehát képes legyen a sikeres generatív

szaporodásra is.

• Ennek érdekében az egy tőről származó vegetatívan szaporított

egyedeket egymástól minél messzebb kell ültetni, hogy a későbbi

generatív szaporodás esetén ezek lehetőség szerint egymást ne

porozzák be.

• Az egyes növényfajok vegetatív szaporításának lehetősége

meglehetősen különböző, ezért az egyes fajok ilyen adottságainak

ismerete elengedhetetlen.



A növényegyedek védelmét célzó in situ eljárások (Széttelepítés (in situ vegetatív szaporítás)

• Áttelepítés során a növényegyedeket, esetleg egész populációkat az

eredeti élőhelyükről eltávolítjuk, és egy ahhoz hasonló természetes

vagy természetközeli élőhelyre ültetjük át.

• Látható, hogy a beavatkozás nehezen feleltethető meg az in situ és az

ex situ fogalmának, hiszen mind a két védelmi forma sajátosságai

fellelhetőek benne.

• Éppen ezért lényegében a két megőrzési forma közötti átmeneti

kategóriának tekinthetjük.

• A növények áttelepítésére általában akkor kerülhet sor, ha az élőhely

valamely okból megsemmisül vagy ott az adott faj fennmaradása

bizonytalanná válik.



A növényegyedek védelmét célzó in situ eljárások (Áttelepítés)

• Az áttelepítés megkezdése előtt elsődleges jelentőségű, hogy az

áttelepíteni kívánt növényeknek a lehető legoptimálisabb élőhelyet

jelöljük ki, és amennyiben van rá lehetőség, akkor több területen is

hozzunk létre állományokat.

• Az az optimális eset, ha a befogadó terület minél közelebb van ahhoz a

területhez, melyről a növények származnak.

• Ügyelni kell arra, hogy az áttelepítendő növények lehetőleg ne

kerüljenek olyan helyre, ahol fajtársai vagy közel rokonai élnek, mert

az ezekkel történő genetikai keveredés nem kívánatos.



A növényegyedek védelmét célzó in situ eljárások (Áttelepítés)

Védett fajok áttelepítése (jelző karók)

• Az ex situ védelemhez sorolt eljárások közös jellemzője, hogy a

növényegyedeket vagy azok valamely szaporításra alkalmas részét, a

természetes előfordulási helyükről eltávolítva mesterséges körülmé-

nyek közé helyezzük.

• Ahogy fentebb már tárgyaltuk, a természetvédelem alapvető célja,

hogy az élőlények megőrzését azok természetes előfordulási helyén

oldja meg, így az ex situ megőrzésnek csak akkor lehet létjogosultsága,

ha az adott populáció pusztulásra ítélt, vagy ha a faj fennmaradása e

nélkül bizonytalanná válhat.

• Ex situ megőrzés keretében az esetek többségében valamilyen szapo-

rítási program zajlik, mely ha sikeres, akkor propagulumokat vagy

előnevelt növényeket juttatnak vissza a faj természetes élőhelyére.


A növényvilág aktív védelme A növényvilág védelmét szolgáló ex situ eljárások

• Növényi génbank alatt egyfelől érthetünk élő növénygyűjteményeket,

melyek az adott faj (vagy bármely taxon) génkészletének megőrzését

úgy valósítják meg, hogy a taxon élő egyedeit vagy populációit tartják

fenn.

• A génbankok egy másik csoportja a taxonok szaporítóanyagát, illetve

valamely, a génkészlet reprezentálására alkalmas szervét speciális

körülmények között őrzi.

• A természetvédelem számára az alábbi növényi génbankok bírnak

jelentőséggel



Növényi génbankok

Botanikus kertek, arborétumok Fajtagyűjtemények

Gyomrezervátumok Magbankok

Klónbank (klónarchívum)

• Magtermelő állományokat azzal a céllal hoznak létre, hogy a veszé-

lyeztetett fajoknak mesterséges körülmények között stabil, szaporo-

dóképes állományait alakítsák ki, melyekről a termésérést követően a

magok begyűjtésével és elvetésével az adott faj továbbszaporítása vagy

a természetes élőhelyekre történő visszajuttatása megvalósítható.

• A magtermelő állományok létrehozásakor több tekintetben is

körültekintőnek kell lenni.

• Rendkívül fontos, hogy a létrehozott mesterséges állomány más

fajokkal történő hibridizációját kizárjuk.

• Nagyon fontos továbbá, hogy ha egy konkrét populáció stabilitását

szeretnénk megerősíteni, akkor a magtermelő állomány alapjául

szolgáló egyedek vagy propagulumok a lehetőségek szerint a szóban

forgó állományból származzanak.



A növények ex situ szaporítása (Magtermelő állományok (ex situ generatív szaporítás))

• Az itt felsorolható eljárások lényegében megegyeznek az in situ

vegetatív szaporítás esetében tárgyaltakkal, azzal az alapvető különb-

séggel, hogy ebben az esetben a vegetatív szaporítás mesterséges

körülmények között zajlik.

• A vegetatív szaporításnak is általában két célja lehet, vagy további

szaporítási programok kiinduló állományainak létrehozása, vagy

valamely természetes élőhelyre történő visszatelepítés.

• A vegetatív szaporítás esetében is ügyelni kell a genetikai változatosság

fenntartására.



A növények ex situ szaporítása (ex situ vegetatív szaporítás)

• A mikroszaporítás egy növényfaj vegetatív szerveinek, szöveteinek

vagy sejtjeinek tenyésztését jelenti steril, laboratóriumi (in vitro)

körülmények között.

• Az in vitro szaporítás során egy adott növényfaj valamely szövetét

steril körülmények között tápanyagra helyezik, és valamely növeke-

désszabályozó anyag segítségével hajtást vagy gyökeres növénykét

nevelnek belőle.

• Az ide tartozó eljárások viszonylag sok buktatót tartalmaznak.

• A legnagyobb veszélyforrás, hogy a növények szaporítása teljesen

steril, a növény számára a lehető legoptimálisabb körülmények között

zajlik, így amikor a növény a laboratóriumi körülmények közül

kikerül, egy igen komoly sokkhatás éri, melyet sok egyed nem is él túl.



A növények ex situ szaporítása (Mikroszaporítás (in vitro szaporítás))

• A visszatelepítés gyakorlatilag az eddig leírt ex situ módszerek betelje-

sülése, ugyanis ekkor kerülnek vissza a természetbe a különböző

módszerekkel szaporított növényegyedek.

• Ennek megfelelően a visszatelepítés nem feltétlenül értelmezendő

külön eljárásnak, felfogható az egyes szaporítási eljárások utolsó

lépéseként is.

• Visszatelepítés alatt jelen esetben nem csak az adott élőhelyről

kipusztult faj visszatelepítését értjük, hanem a lecsökkent egyedszámú

populációk megerősítésére történő kiültetést is.



Visszatelepítés

Ajánlott irodalom


5.Óra Természetvédelem Növényvilágvédelme

Documents

Transcript of 5.Óra Természetvédelem Növényvilágvédelme