8/4/2019 4. Terentius vígjátékai

http://slidepdf.com/reader/full/4-terentius-vigjatekai 1/3

17

4. TÉTEL: Terentius vígjátékai

Publius Terentius Afer

(Karthágó, Kr. e. 195 vagy185 – Hellasz, Kr. e 160) római vígjátékíró volt.

Életét Suetonius életrajzából ismerjük. Fiatalkorában

rabszolgaként került Rómába, Terentius Lucanus

senator házába, aki tehetsége és szépsége miatt

hamarosan felszabadította az ifjút. Amikor

vígjátékírással próbálkozott, a városi tisztviselők

először Caecilius Statius jóváhagyását kérték, aki

lelkesen támogatta fiatalabb pályatársát. Kapcsolatba

került a római arisztokrácia vezető alakjaival – el is

terjedt róla az a vád, hogy darabjait nem maga írja, hanem előkelő barátai segítségét veszi

igénybe. Görögországi utazásra indult, ahonnan nem tért vissza, egyes ókori források szerint

hajótörés áldozata lett.

A görög újkomédia mű

veit dolgozta át fabula paelliatává. A mű

vek kiválasztásakorMenandroszhoz és Apollodóroszhoz fordult. Az utóbbi nyomán írta az „ Andria”, a

„ Heautontimorumenos”, az „ Eunuchus” és az „ Adelphoe” című műveket.

Az „ Andria” (Androszi lány, bemutató Kr.

e. 166-ban) két egymás ellen ravaszkodó

hős cseleit mutatja be. Az egyik egy öreg

apa, aki fiával a jómódban élő szomszéd

leányát szeretné elvetetni, a másik pedig az

ifjú rabszolgája, aki gazdája ismeretlen

szegény leánnyal való házasságát kívánja

elősegíteni. Az ellenfelek saját ravaszságuk

áldozatává lesznek, a darab végén kiderül, hogy a szegény leány nem más, mint a gazdag

szomszéd elveszettnek hitt gyermeke, és így nincs akadálya a házasságnak.

A „ Heautontimorumenos” (Önkínzó, bemutató Kr. e. 163-ban) címszereplő

  je egy apa, akiazért vállal kegyetlen vezeklést, mert fiát szigorú szemrehányásaival katonai szolgálatba űzte.

8/4/2019 4. Terentius vígjátékai

http://slidepdf.com/reader/full/4-terentius-vigjatekai 2/3

18

A fiú hazatérése után hozzájut a szeretett leány kezéhez. Az apa-fiú kettőshöz több további

alak is társul: megismerünk még egy szigorú atyát, egy léha ifjat és egy pazarló hetérát. A

cselemény itt is egy ravasz rabszolga cselszövései nyomán halad előre.

Az „ Eunuchus” (Az eunuch, bemutató Kr. e. 161-ben) komoly sikert aratott, Rómában a

második előadását magas díjjal jutalmazták. A darabban egy ifjú, hogy szerelme közelébe

  juthasson, heréltnek álcázza magát. Az ifjú fívérén, egy cselszövő rabszolgán és egy nemes

lelkű hetérán kívül felbulkkan a hetvenkedő katona (és annak élősdije) figurája is.

A „Phormio” (bemutatója Kr. e. 161) címszereplő  je egy élősdi figura, aki egy ifjú

szerelmespár nehézséget kettős becsapással oldja meg.

A „ Hecyra” (Az anyós) bemutatója sikertelen volt Kr. e. 165-

ben és Kr. e. 160-ban, s csak harmadik kísérletre tudta színre

vinni Aemilius Paulus halotti játékán Kr. e. 160-ban. A mű 

alaphelyzete Menandrosz „Ítéletkérők” című darabjára

emlékeztet: egy ifjú, anélkül, hogy felismerné, feleségül veszi a

lányt, akin még a házasságkötés előtt erőszakot követett el.

Amikor a felesége a hetedik hónapban gyereket szül, a férj az

anyával támadt ellenségeskedésre hivatkozva szeretné a

házasságot felbontatni; környezetének jóinduatú viselkedése és

korábbi szerelmének, egy jólelkű hetérának beavatkozása révén elsimulnak a félreértések.

Az „ Adelphoe” (Testvérek) egy testvérpárt mutat be. Egyiküket falun élő szigorú és takarékos

atyja keményen tartja, a másikat városi nagybátyjuk fogadja örökbe, s szelíden neveli. Az

eredmény nem sokban különbözik: a falusi ifjú fivére erőszakkal elrabol egy citeráslányt, ő 

maga pedig teherbe ejti a szomszéd család elszegényedett leányát. A darab végén a falusi öregátveszi városi társa szelíd elveit, de ő is felsül: fivére rábeszélésére elvei ellenére feleségül

veszi azt az idősebb özvegyasszonyt, akinek leányát a gondjaira bízott ifjú elcsábította.

Terentius darabjait halála után is többször előadták, s az ókori kritika is sokat foglalkozott

életével és műveivel. Az antikvitás utolsó századaiban vígjátékai bekerültek az iskolai

oktatásba, ezért jelentős kommentárirodalom kapcsolódik hozzájuk.

Terentius népszerűsége a középkorban messze felülmúlta Plautusét. A reneszánsz is jólismerte a költőt, Mátyás király corvinái közt is volt egy Terentius-kódex. Komédiáinak első 

8/4/2019 4. Terentius vígjátékai

http://slidepdf.com/reader/full/4-terentius-vigjatekai 3/3

19

nyomtatott kiadása Strassbourgban jelent meg 1470-ben, egy komédiájának az ókor utáni első 

előadása Firenzében volt, 1476-ban. Műveinek első hazai kiadása Budai Ézsaiás nevéhez

f űződik, Dugonics András „Tárházi” című vígjátéka is az ő hatását mutatja.

Terentius vígjátékai

Első műve az Andrina (Az androsi lány) c. komédia

i.e. 166-ból. Rövid pályafutása alatt 6 komédiát írt

Az androsi lány, Az anyós, Önkínzó, A herélt, Az

élősdi, Testvérek. Komédiáinak előadási körül-

ményeit jól ismerjük 1 egyrészt azok előszavából,

2 másrészt az ún.  didascaliákból ►megnevezik aszerzőt, a darab címét, az ünnepi játékokat amin

bemutatták, a rendező színész nevét, a zeneszerzőt, a

görög eredeti címet és a bemutatás évének consulait.

Vígjátékainak jellemző i:

•  alkalmazta a prológust, de más funkcióban mint Plautus: a prológus elszakad a darab

cselekményétől, ezért a közönség nem tudja előre, csak az előadás folyamán

bontakozik ki így a cselekmény alakulása feszültséget kelt a hallgatóban (az

európai dráma ezt az újítást vette át)

•  a prológus nagy részét az irodalmi vita tölti ki, amit Luscius Lanuviusszal folytatott,

aki irigyelte Terentius sikerét és tekintélyét több váddal akarta aláásni (több darabból

akot egyet; a beszélt nyelvet használja; nem önállóan írja darabjait hanem két előkelő 

pártfogója segítségével)

•  a művelt görögbarát rétegek számára írta komédiáit a Scipiók humanizmuseszmé-nyét szólaltatja meg darabjaiban

•  az alakok finom lélektani jellemzése, a cselekmény árnyalt és bonyolult szövése