250: Simplicissimus kétszázötven emléke
-
Upload
andras-toeroek -
Category
Documents
-
view
229 -
download
1
description
Transcript of 250: Simplicissimus kétszázötven emléke
250 250
Kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Vademecum Borito.indd 1 12/15/09 7:37:10 AM
250
Vademecum.indd 1 12/6/09 5:17:28 PM
Vademecum.indd 2 12/6/09 5:17:28 PM
Budapest Mmix
250
Vademecum.indd 3 12/6/09 5:17:28 PM
Summa Artium
© Török Andr áS 2 009
Eredetileg megjelent a Vademecum Hírlevél 250. számaként.
Vademecum.indd 4 12/6/09 5:17:28 PM
Kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Kedves Olvasó! A szerző e könyvecske ötletét Georges Perec (1936–1982) francia írótól vette, Huckleberry Finn módjára. (Ő mondta, hogy a görögdinnyét nem lopta a dinnyeföldről, csak kölcsönvette, hiszen egyszer majd vissza szándékozik adni...) Maga Perec pedig egy Joe Brainard (1942–1994) nevű amerikai írótólképzőművésztől. A szerző 2002 nyarán Montpellier városában részt vett az IMEF nyelviskola francia tanfolyamán. Egy kedd délután, a nagyszerű, lelkes tanár fénymásolaton hozta be a Pereckönyv részletét az órára. Nagyon szuggesztív és lelkes, nagyon csúnya, Afrikából származó asszony volt. Nevére sajnos a szerző nem emlékszik. Neki ajánlja ezt az írást, meg a francia adófizetőknek, akik a tanfolyam költségét fedezték. Budapest, 2009. november
Vademecum.indd 5 12/6/09 5:17:28 PM
¶ ¶
1. Emlékszem, mit mondott egy öreg barátom: „A titok nem azért titok, mert senki nem tudja, hanem mert
mindenki tudja róla, hogy titok.”
Vademecum.indd 6 12/6/09 5:17:28 PM
¶ ¶
2. Emlékszem, háromféle kávét
lehetett kapni a boltban: első-, másod- és harmadosztályú
minőséget. Mi, mintegy filozófiai alapon mindig másodosztályút vettünk.
Az extra minőség nemsokára jól összekavart mindent.
Vademecum.indd 7 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
3. Emlékszem Vigh Tamás szobrára, a Három harsonásra. Titokzatosan
összebújtak és fújták, az ég felé. közel laktam, azért.
Vademecum.indd 8 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
4. Emlékszem, az osztálytársaméknál
nagy a feszültség, a cipőt le kell venni, de a papa fütyörészik, szobájában mindig zene szól. Most éppen Jan Jakub ryba: Cseh karácsonyi miséje, egy
nemzeti klasszikus, amit majdnem minden falusi templomban előadnak ünnepkor. derű,
vidámság, melegség árad a zenéből. Akkor miért marják egymást?
Vademecum.indd 9 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
5. Emlékszem, hogy tébláboltam
a könyvtárban, a „Válogatás a felnőttek irodalmából”
polcnál… de igazán a dékány András tengerészkönyvek
tetszettek. Majdnem mindig három szóból állt a címük…
Vademecum.indd 10 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
6. Emlékszem, hogy felkerestük a gazdag rokonokat a duna-parti lakásban. képek voltak
a falon, érdekes szag és minden olyan kétkedő és fanyar és
„reakciós”. nem voltak oda attól, hogy jól tanulok.
Vademecum.indd 11 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
7. Emlékszem A trójai háború
sodrására, Szabó árpád előadásában. Akkor még
nem vettem észre a prózában elrejtett hexametereket.
Vademecum.indd 12 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
8. Emlékszem, milyen mámort
éreztem, amikor először voltam képes uralni egy 45 perces
tanórát, mert érdekesebb voltam, mint minden más.
Vademecum.indd 13 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
9. Emlékszem, hogy olvastam valahol
a régi társasági aranyszabályt: „Ha egy nő egyedül megy az
utcán, mindig legyen nála egy kis csomag”. Mert ugye, akkor dolga
van, nem görbe úton jár egyedül…
Vademecum.indd 14 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
10. Emlékszem, Cs. Szabó László a földalattit Gerbeaud-Gundel
vasútnak nevezte.
Vademecum.indd 15 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
11. Emlékszem, hogy kodály Gergelyjárását énekeljük
a zenei általánosban. Egyszer, tízszer, húszszor. Én mindig
egy kicsit hamis vagyok – de nem találnak meg.
Vademecum.indd 16 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
12. Emlékszem, hogy mit éreztem, amikor felfedeztem a Bajcsy-
Zsilinszky út 19/b. tetején önfeledten heverő hatalmas
férfitestet: „Itt valaha jó lehetett élni”.
Vademecum.indd 17 12/6/09 5:17:29 PM
¶ ¶
13. Emlékszem, hogy a barátom azt mondja: „Mindig fel kell mászni”.
Mármint hogy ha a redőny elromlott, hátha meg tudjuk mi is javítani. általános igazság: mielőtt
embert hívunk.
Vademecum.indd 18 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
14. Emlékszem egy vaságyra, amelyen
kicsi gyerekként ’56-ban egy pincében aludtam. Vagy csak
annyit mesélték?
Vademecum.indd 19 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
15. Emlékszem, mit mondott a fiatalon is véleményvezér
esztéta egy véletlen találkozás során: „Polgár vagyok,
Schubertet hallgatok, Vermeer képeit nézegetem”.
Vademecum.indd 20 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
16. Emlékszem, mit mondott a
főszerkesztő nélküli folyóiratunk legidősebb, kamaszos szerkesztője:
„A főszerkesztő az, aki minden indok nélkül kivehet valamit
a lapból, és minden indok nélkül be is tehet bármit…”
Vademecum.indd 21 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
17. Emlékszem a római Galleria
Borghese földszintjén Antonio Canova szobrára: Paolina Borghese
díszes heverőjén pihen. kazinczy – kőből. Miért van, hogy Canovát
mindenki fitymálja?
Vademecum.indd 22 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
18. Emlékszem, mennyire fájt, amikor a nagyvilág jeligés
fordító-pályázatán csak dicséretet kaptam… Minek ez a tűzijáték?! – korholt adjunktusi
rangban lévő professzorom, a zsűrielnök. – Írjál saját könyvet!
– mondta, vigasztalásul.
Vademecum.indd 23 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
19. Emlékszem, mikor ráébredtem, hogy már nem vonz a további
társadalmi felemelkedés. Jó helyen vagyok, ahol vagyok. nem mintha
fenyegetett volna bármi.
Vademecum.indd 24 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
20. Emlékszem a londoni Hatchard’s könyvesboltra, ahonnét a királyi család hagyományosan könyveit
rendeli. nem nyughattam, amíg egyszer én is nem
rendeltem onnan.
Vademecum.indd 25 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
21. Emlékszem, hogy négy példányban megvettem
a Szépművészetiben a dürer-férfifejet, és mind kiragasztottam
Technokollal a szobám falára. rá akartam hasonlítani.
Vademecum.indd 26 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
22. Emlékszem, hogy a tanárnő a matematika nagydolgozat
közben kedvesen a fülembe súgja: „Eurázsia!” Lassan esett le, hogy
a reggel megjelent iskolaújság keresztrejtvényének megfejtése.
Én szerkesztettem.
Vademecum.indd 27 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
23. Emlékszem Lodovico
Arrighi mester reneszánsz írásmintakönyvére. Tőle
próbáltam újra megtanulni írni. Ez is félbemaradt, mint a gyerekeimen
kívül szinte minden.
Vademecum.indd 28 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
24. Emlékszem a Bányász mozi
éjjeli előadásaira, amikor az első sorokból mindig volt valaki, aki hangosan biztatta a férfi szereplőket a határozottabb
fellépésre – mindig nőügyekben.
Vademecum.indd 29 12/6/09 5:17:30 PM
¶ ¶
25. Emlékszem a túristvándi
vízimalom szépséges kattogására – apósom mutatja büszkén.
közel lakott hozzá élete nagyobb részében.
Vademecum.indd 30 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
26. Emlékszem, egyszer felkeresett
egy nagyon idős házaspár a new York kávéházban, a Budapest
könyvemmel a kezükben. Abban olvasták, hogy a szerzőt
megtalálhatják ott minden csütörtökön 2 és 4 között. A new Hampshire állambeli Hannover
városából jöttek.
Vademecum.indd 31 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
27. Emlékszem a csiriz szagára
a révai nyomdában, öregasszonyszaggal keveredik: kék
színű igazolványokat gyártunk naphosszat – én vagyok az
egyetlen hímnemű az asztal körül.
Vademecum.indd 32 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
28. Emlékszem Moldova György korai novelláira, a Gázlámpák
alatt kötetben. Milyen igaznak és nemesnek tűntek a gimnázium
alatt. Egy ideig próbáltam kitartani a szerző mellett.
Vademecum.indd 33 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
29. Emlékszem a párizsi metró
egykori zsíros, titkokat hordozó szagára – nyomokban
megvan ma is.
Vademecum.indd 34 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
30. Emlékszem, hogy mennyi ideig halogattam, hogy elolvassam a
Száz év magányt – annyira dicsérte mindenki… Végül egy krétai
nyaralás első napjaiban, elsötétített szobában. A művészet igen,
a napfény nem… Akkor még.
Vademecum.indd 35 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
31. Emlékszem, hogy azt olvastam
Petőfiről, hogy nem is volt borissza, csak eljátszotta a szerepet, hogy jobban
fogyjanak könyvei. kiadói marketingfogásra hallgatott.
Vademecum.indd 36 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
32. Emlékszem, az iskolai
ablakon, ha kinéztem, egy hatalmas házfalra tapasztott
kerámiareklámot láttam: Pension – Wüstner – Pensio.
Vademecum.indd 37 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
33. Emlékszem, hogy a megmaradt
nagyanyám panaszkodik: „büdösítenek.” Én meg nem
érzek semmit.
Vademecum.indd 38 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
34. Emlékszem a régi Művész
presszóra, a kávéház-pótlékra. Erdődy Jánosnak külön fogasa volt a primitív, magára hagyott ruhatárban. Golyóstollal volt
ráírva a monogram.
Vademecum.indd 39 12/6/09 5:17:31 PM
¶
35. Emlékszem, hogy egyszer csak rájöttem, máshogy néznek rám,
mert kövér kisfiú lettem. Sok éven át tartott a rémes állapot.
Vademecum.indd 40 12/6/09 5:17:31 PM
¶
36. Emlékszem, tízévesen milyen
boldogtalannak éreztem magamat, hogy nem nagy nép fiának,
angolnak, franciának, olasznak születtem. És hogy harminc
évesen már milyen nagyszerűnek találtam, hogy nekem van saját,
kicsiny európai kultúrám. Arany, Mikszáth, Szerb Antal. Akkor már átéreztem, hogy nincsen olyan, hogy valaki közvetlenül
európai. Azt húsz évesen éreztem.
Vademecum.indd 41 12/6/09 5:17:31 PM
¶ ¶
37. Emlékszem, hogy a gimnázium
harmadik osztályában rávettem a többieket, hogy a rendes dátum
helyett használjuk a francia forradalom hónap- és napneveit.
Vademecum.indd 42 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
38. Emlékszem, a fiatal grafikus
befejez egy vonalat és feláll, hogy üdvözöljön – és én azonnal
tudtam – én így sohase fogok tudni. Hogy is gondolhattam?
Vademecum.indd 43 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
39. Emlékszem a tömjénfüstre a zuglói dominikánusoknál,
ahová istentelen létemre egyedül bemerészkedtem.
Vademecum.indd 44 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
40. Emlékszem, a barátom egyszer azt mondta: „Megfigyelted már,
hogy Brahms mindent tud, de semmit se akar?”
Vademecum.indd 45 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
41. Emlékszem, hogy a kilencvenen túl járó hallgatag nénikémnek
fát hordtam fel a pincéből. Cselédlány volt fiatalon, a jövendő ura kalauzként a villamoson szólította le.
Vademecum.indd 46 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
42. Emlékszem, anyósom azt mesélte, hogy mikor fiatal házasok voltak, a tanyasi iskolában ő tanította az elsősöket és a harmadikosakat,
apósom meg a másodikosokat és negyedikeseket. Mert azok már
nem zavarták egymást.
Vademecum.indd 47 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
43. Emlékszem, hogy három
társammal annyira biztosak voltunk abban, hogy mik
leszünk, hogy ugyanazt felírtuk egy-egy papírra, és elástuk a Petőfi téren, ahová játszani
hordtak minket. Ez volt felírva: „Gépészmérnök leszek.”
Vademecum.indd 48 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
44. Emlékszem, mivel fejezte be
beszédét a dán miniszter asszony
„A kvóta mint eszköz lehet, hogy beválik a halak esetében,
de a kultúrában nem…”
Vademecum.indd 49 12/6/09 5:17:32 PM
a bordeaux-i konferencián:
¶ ¶
45. Emlékszem, amikor
a törzsasztalunk csodálatos „főkaszírnője”, aki nem is 19.,
hanem 18. századi személyiség, egy este váratlanul azt mondta
valakiről: „belegabalyodott, mint kódis fasza a rongyokba…”
Vademecum.indd 50 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
46. Emlékszem, amikor
körbejártam Jovánovics György 301-es parcella-beli emlékművét.
A középpontjában egy 1956 milliméteres fekete márványhasáb áll, amelyet a művész hitelesíttetett
a Mérésügyi Hivatallal.
Vademecum.indd 51 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
47. Emlékszem az első festményre,
amiről magam, külön azt gondoltam: Ez igen! Courbet:
Birkózók – a Szépművészetiben. Azt is gondoltam egyből:
„pont ilyen izmos szeretnék lenni”.
Vademecum.indd 52 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
48. Emlékszem, amikor a holland
barátunk 1981-ben oda nyilatkozott, hogy Budapest
igazán csodás. „Mint egy római provincia, néhány
évtizeddel azután, hogy a rómaiak távoztak…”
Vademecum.indd 53 12/6/09 5:17:32 PM
¶ ¶
49. Emlékszem, milyen volt
Cambridge-ben a Cam folyón evezni. A klubban szinte
rámtukmálták az egypárevezőst. Bemondásra elhitték, hogy a
budapesti Vörös Meteor igazolt sportolója vagyok.
Vademecum.indd 54 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
50. Emlékszem egy próbára a
nemzetiből, a Szent György és a sárkány című darabban koltai
róbert egy nyomorék alexandriai koldust játszott, akivel csoda történt: felkelt és járt. Mind a nyolcszor elhittem, hogy
nyomorék, és aztán azt is, hogy csoda történt…
Vademecum.indd 55 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
51. Emlékszem, mikor kezdtem először déltengeri kék színű
tintával írni. Az átkosban nem volt piskóta beszerezni. Angolul a neve: pávakék. kell-e mondani, hogy kosztolányi-majmolásból?
Vademecum.indd 56 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
52. Emlékszem, amikor a Zrínyi moziban egyszer észak-koreai filmet adtak, hárman jelentünk
meg összesen, röhögni vágyó gimnazisták. öt jegyet kellett
vennünk, azt mondták, a szabályok szerint csak akkor
kell megtartani az előadást. összesen 12,50-et fizettünk.
Vademecum.indd 57 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
53. Emlékszem, amikor megnyílt az Erzsébet-híd, esett az eső, és nekem zongoraórám volt –
a tanárnő kézen fogott és elvitt – ő is ott akart lenni. Milyen szép volt a híd… átéltem a haladást.
Vademecum.indd 58 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
54. Emlékszem, hogy a krími
háborús vesztett csatáról szóló A könnyűlovasság támadása című izgalmas film egy bájos-gúnyos
rajzfilmbetéttel kezdődött. Főszereplők: a hatalmas orosz medve és a lusta brit oroszlán.
Vademecum.indd 59 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
55. Emlékszem, a lemezgyár fanyar humorú főszerkesztője ábrákat
rajzol a konyhaasztalunkon. Ha egy új zenekart alapítanánk, ez pártolná, amaz meg gáncsolná
az ügyet. A játszó személyek mellé egy, két vagy három szívet,
illetve tőrt rajzol.
Vademecum.indd 60 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
56. Emlékszem, amikor megjelent,
mennyire nem tudtam mit kezdeni a nevetséges című Illyés-poémával: Ditirambus a nőkről.
Ma lakatlan szigetre biztos ezt is vinném. A költő a magyarságról
nem csak papolt.
Vademecum.indd 61 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
57. Emlékszem, a Híradó moziban
magamat nézem a Magyar Híradóban. Felkeresték a Szabó
Ervin könyvtárat.
Vademecum.indd 62 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
58. Emlékszem az első színielőadásra,
ami igazán megfogott. A Szókrátész védőbeszéde,
Haumann Péter előadásában, az újságíró szövetség padlásán.
Vademecum.indd 63 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
59. Emlékszem, hogy a feleségem,
nem sokkal az esküvő után, nagy komolyan azt mondta: „neked
mindent szabad, de meg ne tudjam, mert akkor repülsz”.
Vademecum.indd 64 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
60. Emlékszem a debreceni
mindennapokra, egy kedves rokon kölcsönlakásában. Milyen
is lehet nem Budapesten élni? Mert külföldön biztos nem lehet…
Vademecum.indd 65 12/6/09 5:17:33 PM
¶ ¶
61. Emlékszem a második,
katona-beli Szent György és a sárkány előadásra,
a különleges színpadképre: kék színű kőmorzsalék borította a színpadot. A jelenetek között ide-oda-lapátolták az anyagot. Szépség, amiben volt rendszer.
Vademecum.indd 66 12/6/09 5:17:34 PM
¶ ¶
62. Emlékszem, hogy egy kaliforniai kisváros mozijában néztem meg
a Nikita című francia filmet. Éreztem, hogy hatással lesz az életem elkövetkező szakaszára.
Vademecum.indd 67 12/6/09 5:17:34 PM
¶ ¶
63. Emlékszem Flóra lányom esküvői
vacsorájára, a páni örömre: most már az én rokonaim is ezek a helyes, vidám, névleg balassagyarmati emberek?
Vademecum.indd 68 12/6/09 5:17:34 PM
¶ ¶
64. Emlékszem, hogy egy idősebb rokonom a népszabadságban
az ötéves tervet olvasta. Felnézett, és azt mondta:
„Most már biztosan megoldjuk a kvantitatív lakáshiányt”.
Vademecum.indd 69 12/6/09 5:17:34 PM
¶
65. Emlékszem, amikor rájöttem,
hogy létezik egy hatalmas inga, amely hallatlan lassúsággal ide-oda leng, befolyásolva a kultúra világszellemét. Hatása alól nem
tudja kivonni magát egyetlen művészeti ág sem. És milyen jó, hogy én most élek, amikor az irodalomban előtérbe kerül a történetmondás, a zenében
a melódia, a képzőművészetben a figurativitás.
Vademecum.indd 70 12/6/09 5:17:34 PM
¶
66. Emlékszem, amikor rájöttem,
hogy „minden projekt”. Az égvilágon mindent tervezni
kell. Mindent lehet.
Vademecum.indd 71 12/6/09 5:17:34 PM
¶ ¶
67. Emlékszem, az ezredforduló
előtt nem sokkal a barátom azt mondta: Ezüstkorban élünk, kivesztek már a hősi témák,
minden csak ironikusan írható le. Aztán jött 9/11.
„Zavar támadt az erőben”.
Vademecum.indd 72 12/6/09 5:17:34 PM
¶ ¶
68. Emlékszem, hogy egyszer
a Bartók rádióban egy zenei témájú filmről beszéltek lelkesen,
de a címét nem mondták el újra. Minden reggel volt
a címe. Már aznap délután ott ültem a Puskin moziban.
Vademecum.indd 73 12/6/09 5:17:34 PM
¶ ¶
69. Emlékszem arra, amikor
rájöttem, hogy a filmgyár, ahol apám dolgozott olyan, mint a
bűnös város: mindenki másnak és többnek mutatja magát, mint valójában – a színház ellenben
olyan, mint egy falu, ahol mindenki jól ismeri a másikat, és az emberek pontosan tudják magukról, hogy hol a helyük.
Ehhez színházban kellett dolgozni.
Vademecum.indd 74 12/6/09 5:17:34 PM
¶ ¶
70. Emlékszem a döbbenetre,
amikor a Comédie Française egyik lépcsőfordulójában egy
üvegvitrinben megpillantottam egy fotelt: „1673. február 17-én
ebben a székben, a Képzelt beteg előadása közben lett rosszul
halála előtt Jean Baptiste Poquelin (azaz Molière)”. Ilyen folytonos
hagyomány is van?
Vademecum.indd 75 12/6/09 5:17:34 PM
¶ ¶
71. Emlékszem, dobszay László
egyszer elmesélte nekem, hogy kisdiák korában odament a
tanárához, hogy írja fel neki, hogy mi az a száz könyv, amit ha elolvas,
művelt emberré válik.
Vademecum.indd 76 12/6/09 5:17:34 PM
¶ ¶
72. Emlékszem, amikor a sok, gőgös,
tévétlen év után, a nevezetes Táncdalfesztivál évében megjött a készülék. Egykettőre vége lett
a nagy ellenszenvnek.
Vademecum.indd 77 12/6/09 5:17:35 PM
¶ ¶
73. Emlékszem arra a diadalmas
érzésre, amikor a Zeneakadémián felcsendült a Fesztiválzenekar által koncerten eljátszott legelső darab:
Glinka nyitánya, a Ruszlán és Ludmilla című operából.
Vademecum.indd 78 12/6/09 5:17:35 PM
¶ ¶
74. Emlékszem, a nagy magyar
írótól, aki előző nap részt vett egy procc budapesti díjátadón,
megkérdeztem, milyen volt? „Őszintén? Sugárban okádtam.
A rendfőnök úrral együtt menekültünk el a szünetben.”
Vademecum.indd 79 12/6/09 5:17:35 PM
¶
75. Emlékszem, a szürke pulóveres
politológus egyszer cikket írt a magyar politikai élet
„serpáiról”, akiket senki sem ismer, pedig nélkülük nem lehet megmászni a Mount Everestet. Emlékszem a kulturális Alap örökös igazgatójára, aki lojális,
szabálykövető, találékony, szerény ember. Sokszor mond nemet
– hogy a kevés fontos dologban igeneket mondhasson. nem
felejtem néhány fontos igenjét.
Vademecum.indd 80 12/6/09 5:17:35 PM
¶
76. Emlékszem, a sok töredékes remekmű láttán mennyire vágytam mindig arra, hogy új formájukban láthassam
némelyiket… A Várban, A lovag és heroldja címmel megtekinthető
a híres gótikus szoborlelet egyik darabja, épen, aranyozva.
Teljesült a vágyam!
Vademecum.indd 81 12/6/09 5:17:35 PM
¶ ¶
77. Emlékszem milyen elégedettség
fogott el, amikor a rendszerváltás előtt nem sokkal megint
rájöttem, mi akarok lenni: turista a saját szülővárosomban.
Vademecum.indd 82 12/6/09 5:17:35 PM
¶ ¶
78. Emlékszem, hogy néhanapján
anyatigris jellegű munkatársam kétkedve a szemembe nézett,
és rosszalló tekintettel ezt mondta: „augurok egymás
közt ne hazudjanak”.
Vademecum.indd 83 12/6/09 5:17:35 PM
¶ ¶
79. Emlékszem, amikor rájöttem,
hogy a Majális-on a barna ruhás ember nem egy virágért hajol le, hanem egy újabb palack borért.
Mindig közel kell menni.
Vademecum.indd 84 12/6/09 5:17:35 PM
¶ ¶
80. Emlékszem a valószínűtlen eseményre: Henri Cartier-
Bresson, a nagy fotós lakásában vacsorázunk, a rue de rivoli 198
alatt, Flóra lányom és én. Odakint az óriáskerék lassan körbefordul, közben bealkonyodik… A mester
Pesten járt és meghívott.
Vademecum.indd 85 12/6/09 5:17:35 PM
¶ ¶
81. Emlékszem, milyen melegséget
éreztem, amikor megpillantottam a millenniumi emlékműről
leszedett eredeti Mária Teréziát új, ideiglenes helyén. darázsdereka
arra mutat, hogy még mind a tizenhat szülése hátravan.
Vademecum.indd 86 12/6/09 5:17:35 PM
¶ ¶
82. Emlékszem, milyen
emelkedettséget és európaiságot éreztem, amikor Szentjóby
(St. Auby) Tamás néhány napra klepetusba bugyolálhatta a
Szabadság-szobrot.
Vademecum.indd 87 12/6/09 5:17:35 PM
¶ ¶
83. Emlékszem a Coppelia táncjátékra,
amit a hollandiai magyar évadra a holland partnerek meghívtak.
1951 óta volt műsoron, és még sose járt külföldön. „Ez olyan avítt és hagyományos, hogy ez máshol teljesen kipusztult!”, mondták
az önkritikus magyar szervezők. nagy siker is lett.
Vademecum.indd 88 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
84. Emlékszem, hogy az ókorász diákok szakállas, barátságos
mentora egy kiránduláson azt mondta, hogy ugye az világos
maguk előtt kollégák, hogy latinul, ha valaki nagyon szorgalmas,
éppenséggel meg lehet tanulni jól. de nemigen érdemes. Görögül
viszont érdemes lenne, csakhogy sajna nem lehetséges.
Vademecum.indd 89 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
85. Emlékszem az első önálló lakásom
egy józsefvárosi bérház második udvarában volt, napot nem kapott csak a nyár közepén, másfél óráig.
Az ajtót sose zártam.
Vademecum.indd 90 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
86. Emlékszem az autós kertmozira
a Bakonyban. drapp kocka formájú Zsiguliból néztük a
filmet, a hangot az autórádión keresztül lehetett szabályozni.
Vademecum.indd 91 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
87. Emlékszem a nemzeti Múzeum
újnak szánt kiállítására: egy csavargyár hatalmas
kollekciója a millenniumi kiállításról.
Vademecum.indd 92 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
88. Emlékszem a diadalittas
érzésre, amikor rájöttem, hogy a Louvre-ban mindenkor ki
lehet kerülni a hosszú sort, ha az ember hátulról közelíti meg és
az aluljáróban az automatából vesz jegyet. nem csalás – kreativitás.
Vademecum.indd 93 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
89. Emlékszem, amikor rájöttem,
hogy a hivatalban a bűvös „egyeztetés” intézménye két dologra való. Egyrészt az új intézkedések kedvezőtlen
mellékhatásait jó előre kiküszöbölni. Másrészt a
progresszív, új dolgokat még csírájában elkaszálni.
Vademecum.indd 94 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
90. Emlékszem, egyszer
megkérdeztem egy nagyon idős, nagyon sikeres, nagyon nem lila
filmrendezőt, hogy miért volt olyan jó a hatvanas-hetvenes
években sok magyar film. „Hát a cenzúra miatt – felelte.
– Annyiszor visszaadták a forgatókönyveket, hogy mindig
egy kicsit jobbak lettek.”
Vademecum.indd 95 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
91. Emlékszem a Huszadik század című film legelejére. Egy bohóc
fájdalmasan megszólal: „Giuseppe Verdi è morto!” Egy könnycsepp
gördül le az arcán, feloldja a fehér festéket. Megfordul és
beszalad a sűrű erdőbe.
Vademecum.indd 96 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
92. Emlékszem, amikor a fotótörténet fenegyereke először mesélte: a Mai Manó Házban véletlenül kerültek
elő fotózás hátteréül használt freskók. Mert egy villanyszerelő
kitépte a falból a drótot. áldott legyen a neve.
Vademecum.indd 97 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
93. Emlékszem a borospince
évszázados szagára Paloznakon, a mai magyar templomosok
főhadiszállásán.
Vademecum.indd 98 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
94. Emlékszem, amikor a barátom
annyi év után újra verset kezdett írni, lassan kinyögöm: „ne
haragudj, de szerintem 1981-ben nem kezdődhet úgy vers, hogy Ó!”
Mennyire nem volt igazam.
Vademecum.indd 99 12/6/09 5:17:36 PM
¶ ¶
95. Emlékszem, milyen határozottan hárítottam el, amikor az Európa kiadó folyosóján megkérdezte
egy fiatal szerkesztő, van-e kedvem hollandul megtanulni…
nagy hibát követtem el.
Vademecum.indd 100 12/6/09 5:17:37 PM
¶ ¶
96. Emlékszem, milyen remek érzés
volt a Huckleberry Finnről szakdolgozatot írni. Az író úgy beszéltette Jimet a rabszolgát, ahogy gyerekkorában hallotta. Tamás bátya vele szemben úgy
beszélt, mintha Etonba járt volna.
Vademecum.indd 101 12/6/09 5:17:37 PM
¶ ¶
97. Emlékszem, milyen különleges dolog volt valaha felnőtteknek angolt tanítani korán reggel:
a nyelven túl kapunyitás a világra, terápia, jó móka és meglehetősen
sok pénz. Tíz órára már mehettem a könyvtárba.
Vademecum.indd 102 12/6/09 5:17:37 PM
¶ ¶
98. Emlékszem, milyen csodás volt a néprajzi Múzeum nagy kiállítása 2000-ben az Időről: az épület és
a múzeum saját története volt a tárgy, bevonták a tárlatba a
hivatali folyosókat is.
Vademecum.indd 103 12/6/09 5:17:37 PM
¶
99. Emlékszem az Angelika
kávéházra, ahol mesteremnek havonta el kellett vinnem az új fejezetet első könyvemből.
Vette a fáradságot… Aztán mégis elmaradtam mellőle, hálátlan módon.
Vademecum.indd 104 12/6/09 5:17:37 PM
¶
100. Emlékszem mikor rájöttem,
hogy olcsó könyvek árát is meg kellett fizetnie valakinek…
A bányásznak, aki sose olvasott könyvet… de a bányász fia
miatt esetleg érdemes lehetett? Arra is emlékszem, hogy egyszer
utána néztem, hogy mennyien használják Magyarországon
a közkönyvtárakat és mennyien dániában. Fele annyian se,
mint ott. Ez is a valahai olcsó könyvek miatt volt. Legjobb az árakkal nem babrálni –
abból mindig baj van.
Vademecum.indd 105 12/6/09 5:17:37 PM
¶ ¶
101. Emlékszem az Operaház bal
kettes első emeleti páholyának hangulatára közvetlenül
pezsgőbontás után, a Così fan tutte első felvonása vége felé. Aki tud
ennél jobbat, szóljon.
Vademecum.indd 106 12/6/09 5:17:37 PM
¶ ¶
102. Emlékszem, amikor kitaláltam,
hogy úgy teszek, mintha mindent tudnék Budapestről. Még aznap
megindult felém a tudnivalók áradata. Azóta sem maradt abba.
Vademecum.indd 107 12/6/09 5:17:37 PM
¶ ¶
103. Emlékszem egy kisasszony bódító
nézésére és illatára a Lloyds szálloda 3 csillagos részében.
Vademecum.indd 108 12/6/09 5:17:37 PM
¶ ¶
104. Emlékszem, hogy a Batthyány téri
aluljáróból hívom a barátomat, panaszolom, hogy kirakott
a szépasszony, akihez a szétmállott diákkori házasságból menekültem.
„Mit sírsz?! Fiatal vagy és erős.”
Vademecum.indd 109 12/6/09 5:17:37 PM
¶ ¶
105. Emlékszem, a kilencvenes évek
elején a pozsonyi nemzeti Múzeum állandó kiállítására.
Az egyetlen magyar nyelvű tárgy egy gyári kocsma cégére volt. Ez
volt ráírva: Bor Sör Pálinka.
Vademecum.indd 110 12/6/09 5:17:37 PM
¶ ¶
106. Emlékszem a 2000 „urainak” cinkos, fürkésző pillantására,
amikor segédszerkesztőként azt mondtam: „Fiúk, ezt ne közöljük,
ezt én se értem…”
Vademecum.indd 111 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
107. Emlékszem, hogy Bukarestben
nicu Ceauşescu egykori villájában aludtam.
Vademecum.indd 112 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
108. Emlékszem, mit mondott Gobbi
mérnök úr a mágneses mezőkről a rádiós szakkörben azon a kedden, amikor új eredményeit megküldte
a Francia Akadémiának.
Vademecum.indd 113 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
109. Emlékszem, hogy elsírtam
barátomnak: belőlem nem lesz már senki… „Talán máris vagy valaki – próbált vigasztalni. –
Generalista vagy, nem specialista.”
Vademecum.indd 114 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
110. Emlékszem a londoni national
Gallery új szárnyában a lépcsőházra, benne a gigantikus
kőbe vésett festőnevekre. A képek örökre ott maradnak.
Vademecum.indd 115 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
111. Emlékszem, hogy new Yorkban néztem meg a New York bandái
című nagy filmet.
Vademecum.indd 116 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
112. Emlékszem, hogy mosolygott rajtam a mesterem, amikor azt mondtam neki, hogy én olyan
könyvszerkesztő szeretnék lenni, akinek a könyv belsejéhez és
külsejéhez is köze van.
Vademecum.indd 117 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
113. Emlékszem, hogy nézett
rám máskor hirtelen haragú anyám, amikor azt mondtam: ha nem vesznek fel egyetemre,
nyomdásznak megyek.
Vademecum.indd 118 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
114. Emlékszem, amikor egy Sas-hegyi
faházikó teraszán megértettem, hogy miért ilyen arányúak az
A/4-es papír oldalai. (1 : √ 2 -höz!) Egy ősz
hajú mérnök magyarázta, családunk jótevője.
Vademecum.indd 119 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
115. Emlékszem, amint húsz éves
koromban elolvastam Csontváry önéletírását, és ahhoz a részhez
értem, hogy az ökrösszekér befordult a patika udvarába, és ő hirtelen megfordította a vényt és
lefirkantotta az ökör fejét.
Vademecum.indd 120 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
116. Emlékszem, egyszer kiöntöttem a szívemet a barátomnak, amikor
a kulturális minisztériumban dolgoztam. Azonnal letorkollt.
„nem szégyelled magad? A sajtót hibáztatod? nem ezért
szavaztam rátok!”
Vademecum.indd 121 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
117. Emlékszem Mordecai richler
kanadai író Így látta Barney című könyvére, mert addig azt hittem,
ilyen mély, ilyen vicces és ilyen fifikásan konstruált könyv nem is létezik. Apja még ószeres volt, ő
pedig afféle TGM/Spiró keverék.
Vademecum.indd 122 12/6/09 5:17:38 PM
¶ ¶
118. Emlékszem, milyen izgalom fogott
el az Akadémiai könyvtár 11-es székén, amikor odajött hozzám a nagy filozófus és az orrom alá
dugta az ívet: „Tiltakozom az ellen, hogy Václav Havelt és társait
perbe fogják”. A kisebbik rosszat választottam. Aláírtam.
Vademecum.indd 123 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
119. Emlékszem a brüsszeli Falstaff
nagykávéház ünnepnapi békéjére.
Vademecum.indd 124 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
120. Emlékszem, mit mesélt fogadott
nagyapám a floridai egyetemi évekről: úgy tanultak szónoklatot, hogy az egyik gombjára minden
szemináriumi társa egy-egy cérnát erősített. És akire húsz másodpercig nem pillantott,
az megrángatta a cérnát.
Vademecum.indd 125 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
121. Emlékszem, amint a
szemináriumon a sivatagi forróságban konzerválódott egyiptomi papírusz-leleteket
böngésztük – a szemétre vetett cetlik véletlenül maradtak meg. Csupa olyan dolog, amit nem az
örökkévalóságnak szántak.
Vademecum.indd 126 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
122. Emlékszem, tüneményes
nagynéném, az érettségizett titkárnő azt meséli a karácsonyi asztalnál, hogy egy Herzog című
regényt olvasott Saul Bellow amerikai szerzőtől. 1964-ben jelent
meg, több tízezer példányban. A cenzúra gazdag, rostokban
gazdag diétára fogott mindenkit.
Vademecum.indd 127 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
123. Emlékszem, ahogy újragépelés
közben elolvastam Petri gunyoros sírversét Brezsnyev
halálára: „Felfordult a ferdeajkú vén trotty, / az oroszmagyar
monarchiának kezd vége lenni.” Szabad ezt, tényleg? nem lesz
ebből valami nagy baj?
Vademecum.indd 128 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
124. Emlékszem a napra, amikor
kennedyt megölték. nagyjából akkor volt egy napfogyatkozás is, amit kormozott üvegen keresztül
néztünk. összecsúszik a két dolog.
Vademecum.indd 129 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
125. Emlékszem a krétakör iskolai Hamlet előadására. Hárman
játszották el az összes szerepet, ördögi következetességgel. A csúcsponton arra kértek
mindenkit, csukja be a szemét. A párbajt pusztán
hangokkal adták elő.
Vademecum.indd 130 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
126. Emlékszem, amikor Hágában megláttam Willem drees, a
szocdem politikus vaslapokból épített hatalmas portréját,
rájöttem: a jó művészet a jó megrendelővel kezdődik.
Vademecum.indd 131 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
127. Emlékszem, amikor az első
kukacot megláttam egy névjegyen.
Vademecum.indd 132 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
128. Emlékszem, hogy barátom gyerekei kinevettek, mert
jégkockával akartam lehűteni a túl forró fürdővizet. Pedig csak nem
volt otthon elég sok jég.
Vademecum.indd 133 12/6/09 5:17:39 PM
¶ ¶
129. Emlékszem, amikor negyven
évesen, a hivatalban megértettem: az emberek között egy láthatatlan
vörös vonal húzódik. Egyik oldalon vannak a dumálók, a másikon a tevők. Elindult
átképzésem dumálóból tevőbe.
Vademecum.indd 134 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
130. Emlékszem a Petrovics klubra Moszkvában, a Brezsnyev-kori
berendezésével egyetemben.
Vademecum.indd 135 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
131. Emlékszem, egyetemistaként
mit éreztem, amikor végignéztem kovásznai György
festményfilmjét, a Ça ira-t. néhány percig úgy éreztem, hogy
közvetlenül veszek részt valami igazi mozgalomban.
Vademecum.indd 136 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
132. Emlékszem, mit éreztem,
amikor a hórihorgas politikai csodagyerek győzködött: vállaljam
el a minisztériumi magas állást. Azt mondtam neki, első osztályú őszinteséggel: „némileg súlytalan, szinte teljesen felkészületlen, végső
soron talán alkalmas vagyok…”
Vademecum.indd 137 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
133. Emlékszem a Cochin betűtípusra,
amit véletlenül találtam egy hetilap elavult fényszedő
rendszerében – ezt használtam a 2000 címlapján. kiderült, hogy radnóti Meredek út kötetét is ezzel szedték.
Vademecum.indd 138 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
134. Emlékszem az elhanyagolt
gárdonyi strandra, ahová minden nyáron bérletem volt.
Vademecum.indd 139 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
135. Emlékszem a bécsi nászútra,
ahol a Budapest-útikönyv ötlete megfogant a Shakespeare and
Company könyvesboltban.
Vademecum.indd 140 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
136. Emlékszem az élményre, amikor
először jártam a flickr.com fotóportálon, ahol a világ fotós
proletárjai minden áldott nap egyesülnek.
Vademecum.indd 141 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
137. Emlékszem, mit éreztem,
amikor valaki felvilágosított, hogy a kálvin téri aluljáró
százszor látott hatalmas köztéri szobra (A város születése) mit
is ábrázol. átverték a prűd kommunista cenzúrát.
Vademecum.indd 142 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
138. Emlékszem az első
lecsúszás borzongására – egy csopaki csúszdán.
Vademecum.indd 143 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
139. Emlékszem, amikor rájöttem,
hogy minden élet hosszútávfutás – az enyém is.
Vademecum.indd 144 12/6/09 5:17:40 PM
¶ ¶
140. Emlékszem a nejemmel közösen
bérelt legelső lakásra, ahol linóleum volt a másfél szobában.
Vademecum.indd 145 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
141. Emlékszem Londonban egy kis magánmúzeumban a Hogarth
képekre, amelyeket minden félórában egyszer mutattak be, egy
szekrényből kihajtogatva.
Vademecum.indd 146 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
142. Emlékszem, hogy dalos György
az illegális repülő egyetemen az ötvenes évek végének
kultúrpolitikájáról tartott előadást, és azt mondta, hogy Mark
Twain harmad- és negyedrangú könyveit azért adták ki akkor
egymás után, mert az író nem vett részt az 1956-os forradalomban.
Vademecum.indd 147 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
143. Emlékszem a Maus című
képregényre, amely nemcsak a Holokauszt borzalmairól szól,
újszerű, friss dokumentarista humorral, hanem arról is,
mi lett a túlélőkkel.
Vademecum.indd 148 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
144. Emlékszem a lakóközösség
(nem, nem kommuna, a pénz és a nő nem volt közös!) sok-
hogy minden szerdán nekem kellett főznöm, és majdnem
beleszakadtam. Ellenben nagy kedvvel mosogattam.
Vademecum.indd 149 12/6/09 5:17:41 PM
sok konfliktusára, és arra,
¶ ¶
145. Emlékszem, amikor először említettem Saly noéminak
a nagy Budapest Törzsasztal ötletét. „Jó, akkor a jövő hónapban,
a Centrál kávéházban.”
Vademecum.indd 150 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
146. Emlékszem, amikor jó hangosan csöngött a telefon: az ötvenéves
férfi hárommal lejjebb járt a gimnáziumban, és arra kér,
hogy adjak neki tanácsot, hogyan költhetne százmilliókat kultúrára
és roma ügyekre. Bárcsak boldogabb ember lehetne –
a mások boldogításától.
Vademecum.indd 151 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
147. Emlékszem arra, hogy mindig
a hódítás csírája okozott örömet – az igazi hódítás megrémített.
Vademecum.indd 152 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
148. Emlékszem a Wolseley kávéházra
a Piccadilly 160-ban, amelyről a pesti Callast mintázták.
Vademecum.indd 153 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
149. Emlékszem, hogy a barátom
vezérletével a Micimackót olvastuk latinul, hetente egyszer.
karinthyból hiába lesett az ember.
Vademecum.indd 154 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
150.
lakásra, ahol a tulajdonos ifjúkori alkotásai voltak a falon, köztük
a „rántott hanglemez” című objekt.
Vademecum.indd 155 12/6/09 5:17:41 PM
Emlékszem a Báthory utcai
¶ ¶
151. Emlékszem a Quint presszóra, a kávéházpótlékra, amely nem a zenei hangközről, hanem a vívó szakszóról kapta nevét. Birkás ákos fogadja benne
ügyfeleit, köztük engem.
Vademecum.indd 156 12/6/09 5:17:41 PM
¶ ¶
152. Emlékszem az osztálytársam,
az ördöngösen vicces és trükkös kosaras kanyarodó cseleire, aki ma állami menedzser,
igen magas rangú.
Vademecum.indd 157 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
153. Emlékszem, a barátom azt
mondja: nem, a melegek nem ugyanolyanok – de ugyanolyan
jogok járnak nekik.
Vademecum.indd 158 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
154. Emlékszem egy szombathelyi
antikváriumra és egy nagyon boldog órára.
Vademecum.indd 159 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
155. Emlékszem, korniss Péter egyszer
azt mondta nekem, hogy azok a jó fényképek, ahol az ember
nem kíváncsi arra, hogy mi van a kép szélén túl.
Vademecum.indd 160 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
156. Emlékszem a meg nem írott
könyvemre a tipográfia alapjairól. Szerződés is volt rá.
Vademecum.indd 161 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
157. Emlékszem A három lektor című
festményre, amelyet rákosi valaha levetetett. Vagy mégse? nem
emlékszem, mit írt róla a Holmi.
Vademecum.indd 162 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
158. Emlékszem a Cardano-tételre,
amelyet nekem kellett levezetnem az egész matematika tagozatos osztály előtt, amely azt mondja ki, hogy bármely háromszögben
a szögfelezők, illetve az oldalfelező merőlegesek metszéspontja és a súlypont egy egyenesre esik,
mégpedig 2:1 arányú távolságra.
Vademecum.indd 163 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
159. Emlékszem, mennyit dolgoztam a barátom ötvenedik születésnapjára
szánt ajándékkal, egy aláírását tartalmazó levélpapír készlettel.
nagyon megköszönte, és sokat használta – a hátoldalát, firkapapírnak. nem szereti a
felvágást. Az ilyet se.
Vademecum.indd 164 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
160. Emlékszem egy estére, amikor
a nagy tél miatt töröltek egy repülőjáratot, és három
irodalmár kényszerűen ott ragadt a repülőtéri
hotelban. Mindenki elmesélte a legkellemetlenebb élményét.
Vademecum.indd 165 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
161. Emlékszem, egyszer a kistermetű,
nagy munkabírású kritikus, a mai Osvát Ernő egy erkélyen
szivarozva azt mondta, hogy a mai magyar irodalomnak tragédiája, hogy a két legnagyobb magyar
prózaíró egymást hülyíti évtizedek óta. Petőfi és Arany között is ez következett volna, de barátságuk
mindössze másfél évig tartott.
Vademecum.indd 166 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
162. Emlékszem, a Bestsellers nevű budapesti könyvesboltban egy ideig lekvárok és mártások is
voltak a polcon, mert ezt írta elő a privatizációs szerződés.
Vademecum.indd 167 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
163. Emlékszem nádas Péter kiállítására a Mai Manó
Házban. Csak tíz napig volt nyitva, buta módon.
Vademecum.indd 168 12/6/09 5:17:42 PM
¶ ¶
164. Emlékszem a Borda
antikváriumra, amikor még a Balzac utcában volt, és már akkor is elüldözte az egyszeri betérőket.
Vademecum.indd 169 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
165. Emlékszem egy jelenetre a
nemzeti Osztrovszkij előadásából, amikor nem történik más, csak
egy fél tucat takarítónő, mint egy balettkar a földön kúszva nyalja fel a színpadot, egy palota díszes termét. Beszédes némaság volt.
Vademecum.indd 170 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
166. Emlékszem rutkai Bori,
az alternatív díva antréjára egy litera előszilveszteren:
„A világok deszkája – a világot jelentő deszkákon”.
Vademecum.indd 171 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
167. Emlékszem, milyen nagy hatással
volt rám Az egri csillagok. Egy vacsoránál megkérdeztem
otthon: „Tudom, hogy nem nagyon valószínű, de ugye nincs kizárva, hogy mi Török Bálint
leszármazottai vagyunk?”
Vademecum.indd 172 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
168. Emlékszem a Ludwig Múzeum állandó gyűjteményének nagy
kincsére, keith Haring Ezüst oltár című művére.
Vademecum.indd 173 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
169. Emlékszem Esterházy Péter
legjobb, novella méretű könyvére, amelynek már a címe is élmény: Fuharosok. Próza és vers határán,
mégsem nyegle, és érthető is a maga látomásos módján.
Vademecum.indd 174 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
170. Emlékszem, mi volt az a három
kép, amit grafikus barátom javasolt, hogy megmutassak a Louvre-ban a 10 éves Lilinek.
Egy Jan van Eyck, egy Leonardo és egy Georges de la Tour.
nagyszerűen bevált.
Vademecum.indd 175 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
171. Emlékszem, egyszer csak rájöttem, hogy mindig oda szeretek utazni,
ahol már voltam.
Vademecum.indd 176 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
172. Emlékszem, milyen büszkeséget éreztem, amikor megértettem, hogy magyarul még/már lehet homéroszi hexameterben írni, miközben a görög nyelv úgy
változott meg, hogy már nem. Az angolban sem lehet!
Vademecum.indd 177 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
173. Emlékszem, 1998-ban elvittek látogatóba Párizsban Csernus
Tiborhoz, a híres Vasalóházba. A hatalmas bibliai tárgyú képein
akkor kezdett dolgozni.
Vademecum.indd 178 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
174. Emlékszem, hogy Csákányi Eszter Petri Hogy elérjek a napsütötte sávig
című halhatatlan versét szavalja, talán a Merlin Színházban, az ordenáréságba csipetnyi
méla poézist keverve.
Vademecum.indd 179 12/6/09 5:17:43 PM
¶ ¶
175. Emlékszem egy férfire, akinek
a foglalkozása: a királynő Futára. Egyszer meghívott a
londoni klubjába, amelynek neve Special Forces Club. Második
világháborús diverzáns hősök leszármazottai lehetnek tagok
– ha jól értettem.
Vademecum.indd 180 12/6/09 5:17:44 PM
¶ ¶
176. Emlékszem a Farinelli című filmre, amely a leghíresebb
kasztrált énekesről és a 18. századi sztárkultuszról szól. Az éneklő
hangot egy szoprán és egy kontratenor háromezer helyen
szétvágott és összeillesztett ének-felvételéből alkották meg
a hangmérnökök.
Vademecum.indd 181 12/6/09 5:17:44 PM
¶ ¶
177. Emlékszem örkény remekmívű
egypercesére: Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók.
Egy félős autósról szól, aki Trabantja elé tizenkét
háromlábú kutyát fog.
Vademecum.indd 182 12/6/09 5:17:44 PM
¶ ¶
178. Emlékszem, azt tanultuk, hogy
Mikszáth kálmán kétszer vette el feleségül Mauks Ilonát. Eleinte rosszul ment neki, nem tudta eltartani. Akkor elvált, és visszaszármaztatta a szeretett nőt atyjának. Amikor befutott, akkor ismét oltár elé vonultak.
Szép történet, nem?
Vademecum.indd 183 12/6/09 5:17:44 PM
¶ ¶
179. Emlékszem, Észak-karolina
fővárosában, a múzeum tetejéről az igazgató lemutatott: egy
hatalmas land art alkotás van ott, harminc méteres betűkkel
ez van kiírva: Picture This (Ezt add össze!). Talán Heller
könyve miatt, talán nem.
Vademecum.indd 184 12/6/09 5:17:45 PM
¶ ¶
180. Emlékszem Parti nagy Lajos
A hullámzó Balaton című novellájára (ahol a Balaton a csokiszeletre utal), amelyben
egy képzeletbeli olimpiai sport, a versenyevés parodizálja a magyar
szocialista világot.
Vademecum.indd 185 12/6/09 5:17:45 PM
¶ ¶
181. Emlékszem, hogy a falun olvasott
A rózsa neve annyira érdekes volt, hogy szégyenszemre
kettétéptük a könyvet, hogy egyszerre olvashassuk.
Vademecum.indd 186 12/6/09 5:17:45 PM
¶ ¶
182. Emlékszem, egyszer az óvodába
menet kutyalábnyomokat fedeztünk fel a Moszkva
téri lépcső frissen kiöntött betonjában. Egy hölgy mögöttünk
elmondta, hogy az aquincumi múzeumban vannak régi téglák,
macskalábnyomokkal.
Vademecum.indd 187 12/6/09 5:17:45 PM
¶ ¶
183. Emlékszem, hogy Spiró azt
mondta egyszer, hogy a Fogság voltaképpen ifjúsági regény, azért
szeretik az emberek annyira. A mai kor Odüsszeiáját
akarta megírni.
Vademecum.indd 188 12/6/09 5:17:45 PM
¶ ¶
184. Emlékszem, amikor az Így él a világot láttam, azt éreztem,
hogy egy 1701-ben írt darab is szólhat a máról. A főszerepben
Fekete Ernő tündökölt, és azt gondoltam magamban:
Vademecum.indd 189 12/6/09 5:17:45 PM
íme egy magyar Laurence Olivier.
¶ ¶
185. Emlékszem Merle 13 kötetes regényfolyamára, a Francia
Históriára, amelyben a nagypolitika, a mindennapi élet
és az értelmes élet keveredik. Azt sugallja, hogy mindig van
választás. (Megkönnyíti a dolgot, ha az ember nemesi rangú,
gazdag és jó külsejű.)
Vademecum.indd 190 12/6/09 5:17:45 PM
¶ ¶
186. Emlékszem, hogy a new York
kávéházban, ahol valaha a 2000 folyóiratot szerkesztettük, szinte minden csütörtök
délután egy másik asztalnál ott ült Térey János, a fiatal költő. Mi, olümposziak a galérián,
ő, a parnasszusi a földszinten, a Mélyvíz bejáratánál. Vajon más
napokon is ott üldögélt?
Vademecum.indd 191 12/6/09 5:17:46 PM
¶ ¶
187. Emlékszem a Várban egy
középkori lakóházra, amely száz évre tervezett gondossággal
ötvözi a régit és az újat.
Vademecum.indd 192 12/6/09 5:17:46 PM
¶ ¶
188. Emlékszem, egy idős ismerősöm
arra intett egyszer: „Bizony, a világ összes problémáját jó lenne
megoldani, de ez nem biztos, hogy az ön íróasztala mellől menni fog,
Simplicissimus.”
Vademecum.indd 193 12/6/09 5:17:46 PM
¶ ¶
189. Emlékszem, a legszebb olasz szónak a következőt találtam:
Vademecum.indd 194 12/6/09 5:17:46 PM
l' aspirapolvere (a porszívó).
¶ ¶
190. Emlékszem robert Graves
felolvasására a Pen Clubban. Ősz sörényű, szép öregember volt.
Mit evett a hetvenes évekbeli Magyarországon?
Vademecum.indd 195 12/6/09 5:17:46 PM
¶ ¶
191. Emlékszem Triesztben Európa egyik legjobb fagylaltozójára.
A főtértől jobbra.
Vademecum.indd 196 12/6/09 5:17:46 PM
¶ ¶
192. Emlékszem kornis Mihály:
Halleluja című darabjára, ami a Játékszínben került színre.
Márton András vitte a hátán a darabot, a hisztérikus, felnőni nem tudó serdülő szerepében.
Egy ponton aztán egy tucat durva arcú utcai fazon statiszta tódult
be a csöppnyi színpadra.
Vademecum.indd 197 12/6/09 5:17:46 PM
¶ ¶
193. Emlékszem Jókai A nagyenyedi
két fűzfa című kisregényére. Ott találkoztam először a
felnőtt ideával: kuruc, labanc egykutya, mindkettő fosztogat.
Egészen addig a Farkasles című szélsőségesen kurucbarát munka befolyása alatt álltam.
Vademecum.indd 198 12/6/09 5:17:46 PM
¶ ¶
194. Emlékszem a Portland (Oregon)
városában található Powells könyvesboltra, amely eredetileg egy külvárosi pajtarendszerben
nyílt meg, de ma már a város közepében van, és mindent annyiért árul, amennyibe a
megjelenésekor került.
Vademecum.indd 199 12/6/09 5:17:47 PM
¶ ¶
195. Emlékszem a kis Edisonról olvasott történetre, amikor a
bostoni távírda óriási gépében úgy találta meg a hibát, hogy ellenkező
oldalról kezdett vizsgálódni, így hamarabb találta meg a belehullott
faldarabot. Hogy lehetne azt a stratégiát az életben kamatoztatni?
Vademecum.indd 200 12/6/09 5:17:47 PM
¶ ¶
196. Apám fiatalon megmászta a
legmagasabb csúcsa: 2864 méter. Az igazi férfiassághoz ez még
hátra van – a faültetéssel együtt.
Vademecum.indd 201 12/6/09 5:17:47 PM
Triglav hegységet, ami Szlovénia
¶ ¶
197. Emlékszem, milyen lelkesedés
fogott el, amikor először láttam Orosz István Vigyázat! Lépcső! című rajzfilmjét, amely
epigrammatikus és vicces összefoglalása a pártállami rendszernek. Oda való a
Rozsdatemető, A fényképész utókora, Az Ikszek mellé.
Vademecum.indd 202 12/6/09 5:17:47 PM
¶ ¶
198. Emlékszem az 56-os emlékmű tervpályázatára, volt közte sok
végletes terv. Jó, hogy közérthető, mégis nívós terv valósult meg az egykori Sztálin szobor helyén.
Egyaránt szimbolizálja az összefogás mindent elsöpörni képes erejét, de a tömegben
fogságba eső egyéni akaratot is. nem túl nagy egy kicsit?
Vademecum.indd 203 12/6/09 5:17:47 PM
¶ ¶
199. Emlékszem, hogy egy
butikcézárt tanítottam angolul a Balatonon, a Balmoral nevű jacht fedélzetén. Heteken át. Egészen rendesen megtanult.
Vademecum.indd 204 12/6/09 5:17:47 PM
¶ ¶
200. Emlékszem, mekkora élmény volt Lengyel Péter: Macskakő című regénye. Egybegyúrta a
világmindenséget, a Millenniumot és leánygyermekét. nem
spórolta ki belőle a munkát. Vajon húsz éve mit ír?
Vademecum.indd 205 12/6/09 5:17:47 PM
¶ ¶
201. Emlékszem, hogy az ötvenedik
születésnapomra egy évfolyamtársamtól egy jótanácsot
kaptam: „Jól használd ki ezt az évtizedet, mert ez az utolsó, hogy
még nem a leleteid határozzák meg a lehetőségeidet.”
Vademecum.indd 206 12/6/09 5:17:47 PM
¶ ¶
202. Emlékszem, amikor Lili lányom
először kijavította egy francia mondatomat. nagy érzés volt.
Vademecum.indd 207 12/6/09 5:17:47 PM
¶
203. Emlékszem, hogy a gazdag
üzletember és emigráns íróunoka, aki gyermekkorom
óta ismer, egyszer azt mondta: „Az a baj veled, hogy túlságosan
is azt szeretnéd, hogy mindenki szeressen”. Aztán a nyomaték kedvéért angolul is
hozzátette, sokkal tömörebben: „You too much like to be liked”.
Vademecum.indd 208 12/6/09 5:17:47 PM
¶
204. Emlékszem, mekkora hatással
volt rám a 2007. évi velencei Biennálén a lengyel pavilon. Egy hatalmas, rozsdás vasszerkezet töltötte be a teret, amely nem
illeszkedett jól. Volt ahol üres hely maradt, volt ahol összenyomódott,
mintha egy harmincas évekbeli áruház kiégett váza lett volna.
nem a mai viszonyokat kritizálta: a mindenkoriakat. A világ
címerének vizuális mottója akart lenni: „Semmi se stimmel”.
Vademecum.indd 209 12/6/09 5:17:47 PM
¶ ¶
205. Emlékszem Tamás Gáspár
Miklós megjegyzésére egy vastag gyűjteményes kötetéből: „Ajánlom e könyvet a 2000 szerkesztőinek, akik e tanulmányok egyikét sem tartották közlésre érdemesnek.”
Vademecum.indd 210 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
206. Emlékszem a Kenyér és tulipán
című nagyszerű olasz filmre, amely a hétköznapi élet és a fennkölt
nagyotmondás édes, mindenféle társadalmi réteg számára élvezetes
keveréke. A kellékek a vécébe ejtett fülbevalótól Torquato Tasso
költészetéig terjednek.
Vademecum.indd 211 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
207. Emlékszem, a harmincvalahány éves kocsis Zoltán, amikor még a Fesztiválzenekart vezényelte, egyszer egy próbán leállította a
zenekart és rárivallt egy fúvósra: „Te öreg! Szerinted ez egy
fisz?! Mert szerintem ez k…ára nem egy fisz!!!”
Vademecum.indd 212 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
208. Emlékszem az Apró dolgok istene című angol regényre, ami úgy szól a régi és a mai Indiáról, hogy közben a mai
angol regénytechnikát is megújította. nagyszerű, hogy
magyarul is megvan.
Vademecum.indd 213 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
209. Emlékszem, mit válaszolt
barátném a táborban, mikor azt kérdezték tőle, hogy miért kell
idegen nyelveket tanulni. „Hogy Goethét, Schillert, Thomas Mannt
olvashassuk eredetiben…”
Vademecum.indd 214 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
210. Emlékszem, milyen öröm volt
hazacipelni a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának hét vastag
kötetét. Milyen olcsón vesztegetik!
Vademecum.indd 215 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
211. Egy bámulatos elméjű,
csodálatos hangú, csinosnak (de szépnek nem) mondott nő azt
mondta egyszer nagyon régen: „Az a baj veled, hogy neked
nincs körvonalad…”
Vademecum.indd 216 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
212. Emlékszem, Pina Bausch
koreográfiájának ősbemutatójára a Vígszínházban. Magyarországról
készült, az itteni élményeik alapján. Végül mégse Budapest lett a címe, sajnos, hanem Weisenland.
A színpadkép egy meredek domboldal volt, fűvel borítva.
Weisen a szótár szerint „megmutat utasít, irányít, megfedd, megró”.
Többek között.
Vademecum.indd 217 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
213. Emlékszem az Akadémiai
könyvtár 1960-as kiadású, még egykötetes angol nagyszótárában a végén, a Jegyzetek rovatban ez állt
golyóstollal: „munkahőstett?!!”
Vademecum.indd 218 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
214. Emlékszem Halász Péter
lakásszínházára a hetvenes évek közepén. A kivándorlásuk előtti
néhány napban éjjel-nappal fordítottam darabjaikat angolra – tetszenek képzelhetni, milyen
színvonalon.
Vademecum.indd 219 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
215. Emlékszem, a nagyszerű angol fordító és zenei lapszerkesztő, az Angela’s Ashes című könyvet eredetileg ilyen címmel akarta közreadni: „Ki az ír a háznál?”
Sajnos nem hagyták.
Vademecum.indd 220 12/6/09 5:17:48 PM
¶ ¶
216. Emlékszem, mekkora élmény volt 1972-ben Peter Brook Szentivánéji álom előadása a Vígszínházban.
A színészek fémállványokon ugráltak és műanyag csődarabok
suhogtatásával értek el éteri hanghatásokat.
Vademecum.indd 221 12/6/09 5:17:49 PM
¶ ¶
217. Emlékszem, hogy olvastam:
a Belvárosi kávéházban valaha lehetett postafiókot bérelni, vagy küldeményt hagyni bárki ismerős számára. A Spinoza Házban, ahol a Budapest folyóiratot szerkesztjük, gyakran érkezik fizikai küldemény
Buza Péter szerkesztő számára.
Vademecum.indd 222 12/6/09 5:17:49 PM
¶ ¶
218. Emlékszem, hiszen csak a minap
jöttem rá, hogy a Facebook közösségi portál egyáltalán
nem (csak) hirdetőtábla, hanem elsősorban virtuális
klubfelület, száz és százmillió egyéni honlap bonyolult módon
összefércelt szövedéke.
Vademecum.indd 223 12/6/09 5:17:49 PM
¶
219. Emlékszem Hermann Hesse Üveggyöngyjáték című, érett felnőtteknek való regényére. Selymes, felemelő élmény, az az érzése az embernek, hogy nem keresztényeknek akart titkos bepillantást engedni a
kereszténység lényegébe.
Vademecum.indd 224 12/6/09 5:17:49 PM
¶
220. Emlékszem, hogy ötvenedik
születésnapomra többek között gőzgépmodellt, nagy csokor vörös
rózsát és egy Mrs Eaves nevű betűtípust kaptam, annak összes változatával. Egy fiatal barátom
meg cédére másolta apja legendás bakelitlemez gyűjteményének kincseit. Mrs Eaves egyébként
John Baskerville, a híres nyomdász házvezetőnője, felesége, majd
özvegye volt, ő fejezte be a nagy munkákat.
Vademecum.indd 225 12/6/09 5:17:49 PM
¶ ¶
221. Emlékszem a bécsi Prückel
kávéház tömbjében egy különös tetőtér-beépítésre:
építésziroda munkája, dekonstruktivista stílusban.
Vademecum.indd 226 12/6/09 5:17:49 PM
a Coop Himmelblau
¶ ¶
222. Emlékszem, hogy akkor tanultam morzézni a rádiós szaktáborban
Alsógödön, amikor a vébén Magyarország 3:1-re verte
Brazíliát… nem tegnap volt. Használ-e még valaki morzét?
Vademecum.indd 227 12/6/09 5:17:49 PM
¶ ¶
223. Emlékszem az első
Videoton sztereó asztali készülékre, amit még
szüleimtől kaptam ajándékba. Fejhallgatóval együtt. A rádió lett
az én igazi műfajom.
Vademecum.indd 228 12/6/09 5:17:49 PM
¶ ¶
224. Emlékszem, milyen sokáig
kerülgettem a nagy zenelopó portálokat. Most rábukkantam a 180 lemezből álló 1991-es Mozart
összkiadásra, amit tizenöt éve gyűjtögetek. A zeneipar vajon
akkor is tönkremegy, ha én becsületes maradok?
Vademecum.indd 229 12/6/09 5:17:49 PM
¶ ¶
225. Emlékszem Fulvia, az álnevű
költőnő Kocsiverseny című nagyszerű versére, ami egy Ben
Hur parafrázis, ma new Yorkban, menő sportkocsik között,
valamilyen különleges antik metrumban. ki lehet a költő?
Vademecum.indd 230 12/6/09 5:17:50 PM
¶ ¶
226. Emlékszem, mennyire szerettem volna, hogy a tudós szerkesztő
tudósítson olykor Bécsből. Csaknem húsz éve jelentkezik már nick Elsdorf. Választékos,
kekec humorral, az osztrák belpolitikán át üzen haza. Milyen
jó könyv lehetne belőle.
Vademecum.indd 231 12/6/09 5:17:50 PM
¶ ¶
227. Emlékszem, A fehér király
című nagyszerű regény dedikálása félbeszakadt egy
női hölgy sírása miatt.
Vademecum.indd 232 12/6/09 5:17:50 PM
¶ ¶
228. Emlékszem, hogy 1989-ben egy öreg jampec amerikai fotográfus
fényképezte a szerkesztőséget a new York kávéházban,
bizonyos Helmut newton. Senki nem ismerte a nevét.
Vademecum.indd 233 12/6/09 5:17:50 PM
¶
229. Emlékszem, az Octogont 1936-ban nevezték el Mussoliniről. de milyen hirtelen. A javaslat
pénteken reggel került a közmunkatanács elé. Mire kora
délután megérkezett Ciano gróf olasz külügyminiszter és az ünneplő sokaság között a
vendégek autói keresztül vonultak az Oktogonon, már a falakon
ott voltak a táblák. Akkor még
Vademecum.indd 234 12/6/09 5:17:50 PM
tudtak dolgozni!
¶
230. Emlékszem, a középkori
latin tanára egy stencilezett oklevélszöveget adott fel házi feladatnak – csak azt kérte,
hogy az állítmányt találjuk meg. A következő órán összecsaptak a
megoldási javaslatok. „Mind rossz!” – mennydörögte a fiatal tanár.
– „Az állítmány a második oldalon van. Azt most fogom kiosztani.”
Vademecum.indd 235 12/6/09 5:17:50 PM
¶ ¶
231. Emlékszem, hogy a Teleki
térről az Ecseri útra 1949-ben költöztették ki az ócskapiacot. de továbbra is Telekinek vagy
Tangónak hívták. Aztán 1963-ban jelenlegi helyére, a nagykőrösi útra
költözött. Most meg úgy hívják: Ecseri. A kapura is ki van írva.
Vademecum.indd 236 12/6/09 5:17:50 PM
¶ ¶
232. Emlékszem, mivel hirdettük a
folyóiratunkat. „2000 – Irodalmi és Társadalmi Havi Lap.
Minden számban szórakoztató sajtóhibákkal”.
Vademecum.indd 237 12/6/09 5:17:50 PM
¶ ¶
233. Emlékszem az 1989-es nagy optimizmusomra. nem kell más, csak a szabad választás, a normális, szabad üzleti élet.
Akkor minden baj magától elillan.
Vademecum.indd 238 12/6/09 5:17:50 PM
¶ ¶
234. Emlékszem, Monteverdi halálának
350. évfordulóján összeurópai Monteverdi-nap volt, a Bartók egész nap közvetítette. Este 10-
kor kezdődött az utolsó koncert, a velencei Frari bazilikából, ahol a zeneszerző sírja van.
Mindig felkeresem, ha arra járok. különbejáratú óriásom.
Vademecum.indd 239 12/6/09 5:17:50 PM
¶ ¶
235. Emlékszem, amikor először
megesett velem, hogy bementem egy új boltba vagy kávéházba és
megkérdeztem: mikor nyitottak? Hát ma. Azóta sokszor.
Vademecum.indd 240 12/6/09 5:17:50 PM
¶ ¶
236. Emlékszem, amikor felfedeztem
az évtizedek óta céltalan feliratot: Tlach és Keil rézműveinek raktára.
A Hajós utca egyik végénél, közvetlenül a Marquis de Salade
étterem mellett.
Vademecum.indd 241 12/6/09 5:17:51 PM
¶ ¶
237. Emlékszem, mit mondott a nagy
tekintélyű műemlékes guru: „A jó műemlékesnek leginkább
öt dologra van szüksége: éles szemre, erős lábra, nagy szívre, sok
kitartásra és rengeteg pénzre.”
Vademecum.indd 242 12/6/09 5:17:51 PM
¶ ¶
238. Emlékszem, a Vademecum 1-es számában a Dogville című filmet
ajánlottuk. Sugárzó fénye egy cseppet sem halványodott öt év
alatt. Thrillerbe oltott tanulságos színházi tanmese filmen.
Vademecum.indd 243 12/6/09 5:17:51 PM
¶ ¶
239. Emlékszem, egy latinórán egyszer a tanár azt kérdezte a felelőtől, mit
jelent fiam, hogy pugna, pugnae? – Harc, harc! – súgták többen.
– Arc, pofa, ábrázat! – vágta ki büszkén a felelő, mert akkor mindent három szinonímával
kellett fordítani. kitől hallhattam a történetet,
reálgimnáziumi tanuló?
Vademecum.indd 244 12/6/09 5:17:51 PM
¶ ¶
240. Emlékszem, a new York
kávéházban volt egy „irodalmi vécésnéni”, aki mindig elvárta,
hogy az ott szerkesztett 2000-rel megajándékozzuk.
Cserébe nem engedett fizetni, ha felkerestük birodalmát.
Vademecum.indd 245 12/6/09 5:17:51 PM
¶ ¶
241. Emlékszem, mekkora
sikert aratott egy idézettel a különlegesen hadaró, nagy tudású
femme fatale, csúcsos zárójelek között találta a híres szótárban, a szinte lefordíthatatlan „college
widow” szócikknél: „Egyetemisták nemzedékeit figyelmesen
szórakoztató, magányos, jobb nő, kis egyetemi városban.”
Vademecum.indd 246 12/6/09 5:17:51 PM
¶ ¶
242. Emlékszem, a Változások kora című film arról szól, hogyan
vedlik vissza Anglia normális országgá a forradalom után. Egy
orvos szemüvegén keresztül. Van benne pestisjárvány és nagy Tűzvész is (1666). Ilyen magyar
filmek miért nincsenek?
Vademecum.indd 247 12/6/09 5:17:51 PM
¶ ¶
243. Emlékszem, milyen élmény volt a televíziótól megszabadulni. Mint
a könnyebb légzés, a gyorsabb léptek, a pohár bor.
Vademecum.indd 248 12/6/09 5:17:51 PM
¶ ¶
244. Emlékszem, milyen férfias
mulatság volt olvasni daniel kehlmann legjobb könyvét,
A világ fölmérését. Gauss-ról és a világutazó Humboldtról, akik
találkoztak az életben is. Irodalmi mozgalmasság, konkrétumokkal
keverve. Még rajtuk is túlhaladt az idő.
Vademecum.indd 249 12/6/09 5:17:51 PM
¶
245. Emlékszem egy kivilágított Wesselényi utcai földszinti tanteremre, amelyben piros kartonbetűkkel a következő
jelmondat volt kiírva: „A kettős könyvelés az emberiség egyik
legnagyobb találmánya, s kívánatos, hogy használtassék minden
háztartó gazdaságban.” Szerzője is ott volt alatta, nem, nem Lenin, hanem – kapaszkodjanak meg –
Johann Wolfgang Goethe.
Vademecum.indd 250 12/6/09 5:17:51 PM
¶
246. Emlékszem, hogy azt mondta
egy professzorom: „Figyeljék meg, kollégák, hogy az ifjúságra nem
csak az jellemző, hogy a forradalmi, másképpen felforgató eszméket
szereti, azzal szemben, hogy öregként majd konzervatív lesz, és nem is
csak az, hogy fiatalon a tragédiákért lelkesednek, de öregen a komédiák felé hajlanak majd. Hanem hogy
a legtöbb fiatal a tejcsokoládét szereti, és öregebben már a keserű csoki esik jobban.” Ezt aztán tovább meséltem
egy fiatalabb embernek, és emlékszem, átsuhant az agyamon, hogy ki
lehetne egészíteni a vonósnégyesekkel és rubens élvezetével…
Vademecum.indd 251 12/6/09 5:17:51 PM
247. Emlékszem, egy amerikai barátom
egyszer fejcsóválva azt mondta, hogy úgy írok angolul, hogy
mindig „feszegetem a kereteket” (pushing the envelope). Az eredeti
angol kifejezés a repülőgép-tervezésből szivárgott le. Lehet olyan gépet tervezni, amelyik
messzire megy, vagy magasra száll, vagy sok terhet visz, vagy nagyon
gyorsan repül, de egyszerre mindet nem tudhatja – ha mindezt egyszerre próbálják, akkor
a gép felrobban.
Vademecum.indd 252 12/6/09 5:17:52 PM
248. Emlékszem, Esterházy Péter azt
mesélte egy göteborgi reggeli alkalmából, hogy amikor a
Csillaghegyben játszott, volt egyszer a kapu előtt egy tiszta
helyzete, amit leheletnyivel mellélőtt. Mert volt ott egy
fűcsomó, amin gellert kapott a lövés. A közönség átkozta, mert persze nem látta, mi történt…
„P…ba a fűcsomóval. Mindig be kell rúgni… Csak ez számít”.
Vademecum.indd 253 12/6/09 5:17:52 PM
¶
249. Emlékszem egy Cosmic Zoom című rajzfilmre, egy ellógott gimnáziumi napon a Híradó
moziban, a kanadai filmhéten. Egy tavon csónakázó fiú felülről, majd távolodni kezdünk tőle, eljutunk egészen a Tejútig. Egy perc múlva
megint a csónaknál vagyunk. Egy pillanatra megáll a kép, de
aztán ráközelít a fiú karjára, rajta a szúnyogra, és megjárja
az utat az atommagig és vissza… nyolc perc az egész – még a komputerek előtti időből.
Vademecum.indd 254 12/6/09 5:17:52 PM
¶
250. Emlékszem, a barátomat
egyszer heccből megkérdeztem, hogy szerinte mi az élet
értelme? Hát a tanítás, vágta rá gondolkodás nélkül. Persze
tágabb értelemben. Hát szerinted, kérdezett vissza. „Hát az építés”.
Persze tágabb értelemben.
Vademecum.indd 255 12/6/09 5:17:52 PM
Tervezte: Virágvölgyi AndrásBetűtípus: Jenson
készült 250 példánybannyomta a HVG nyomda
Vademecum.indd 256 12/6/09 5:17:52 PM