h́ ́ b

2017. MÁJUS – NISSAN-IJJAR 5777. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XV. REG. ÉVF. 5. SZÁM, 252. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓSzerkesztőigondolatok

Az idei Komáromi Napok ün-nepi testületi ülésén a Pol-

gármester díjában részesültek la-punk szerkesztői: Paszternák Ta-más és András.

Több mint húsz éve szervezikvárosunk zsidó közösségének val-lási és kulturális életét. Szerkesztika Hitközségi Híradót, amely anyomtatott megjelenés mellett azinterneten is elérhető. Könyvek,kiadványok és oktatási progra-mok szerkesztésében működnekközre, konferenciákat, megemlé-kezéseket szerveznek. Mikromú-zeumot és könyvtárat hoztak lét-re. Emléktáblák elhelyezésévelhozzájárulnak az épített zsidóörökség emlékének megőrzésé-hez. Pályázatokon indulnak azért,hogy a hitközség működéséhez, aMenház felújításához és a temetőrendben tartásához szükségesanyagiakat biztosítsák. Évek óta aKomáromi Napok keretén belülNyitott kapuk napját tartanak ésismert előadók fellépését szerve-zik a zsinagógában. Nagyrészt aző munkájuknak köszönhető,hogy közösségünk a hagyomá-nyok őrzésével, kétnyelvű nyitottprogramjaival gazdagíthatja vá-rosunk kulturális életét.

Részlet egy Facebook bejegy-zésből:

„Köszönet a díjért mindazok-nak, akik érdemesnek tartottakbennünket a rangos elismerésre,azoknak, akik az elmúlt 20 évbena Menházban szervezett progra-mok látogatásával, a HitközségiHíradó olvasásával értelmet ad-tak a munkánknak. A szüleink,nagymamáink, életünk párjai,közösségünk, segítők és támoga-tók nélkül, a kamaszként elindí-tott kezdeményezések már biztosrégen abbamaradtak volna. Pasz-ternák András“. �

A Preßburger Klezmer Bandteltházas koncertje

a zsinagógábanAhagyományokat követve a Komáromi Zsidó Hitközség idén is bekapcsoló-

dott a város legnagyobb kulturális fesztiváljába, a Komáromi Napok tarkaprogramfolyamába. Ezúttal a pozsonyi Preßburger Klezmer Band tért visszahozzánk, hogy új lemezük legjobb számaival kápráztassa el a közönséget. Amegjelenteket Paszternák Tamás, a KZsH koordinátora köszöntötte.

A zsidó dallamok betöltötték a zsúfolásig telt imaházat, sokaknak csak álló-hely maradt, s voltak, akik be sem fértek. Az érdeklődők a koncert előtt és utánmegtekinthették a 120 éves Menház történetét bemutató kiállítást.

Köszönet a megható zenei élményért, mely a város életében olyannyira jelesnapokon méltóképpen képviselte a zsidó kultúrát. �

Látogatók a Menházban

Natonek József leszármazottai és vendéglátóik a komáromi zsinagógában (fénykép: Mi-riam Neiger-Fleischmann), részletek a 3. oldalon

2

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti(tá mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A HH-t, a KZSH-t és a Shalom klubottámogatták: Tomenendal Georg (Auszt-ria), Boček Péter (Kassa), Natonek csa-lád (Izrael) és anonimitásukat kérő ado-mányozók!

� A Szlovákiai Zsidó Hitközségek Köz-ponti Szövetsége rendkívüli vezetőségiülést tartott szociális kérdésekben, Po-zsonyban, a KZSH-t Pasternák Antal el-nök képviselte.

� Irodánk és temetőnk Savout ünne-pén – május 31-én és június 1-jén(szerda-csütörtök) zárva tart.

� Új kiadványokkal bővült a Spitzer Bé-la Kiskönyvtár. Várjuk olvasóinkat!

� Nagymegyeren az idei mártír meg-emlékezésre június 11-én, 17:00-kor ke-rül sor az emlékműnél Deutsch Péterrabbi és Klavanszkij Anatolij kántor köz-reműködésével.

� Tatán és Tatabányán június 18-ánlesz az idei megemlékezés.

� Programjainkkal kapcsolatos ötletei-ket továbbra is várjuk a kile@menhaz.skcímen.

� Komárom város támogatásával a nyá-ron elindul a temető teljes kataszteré-nek és a sírok adatbázisának elkészítése.

Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát aMa gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech -ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült, kérjük nedobja el!

Kérjük a támogatását!

Külföldi olvasóink figyelmébe: Támogathat már Paypalon keresztül is!A Komáromi Zsidó Hitközség megnyitotta Paypal számláját, adományaikataz alábbi címre küldhetik: help@menhaz.sk

Elindult a negyedik szemeszterMACHAR

Online oktatási programunk keretében minden szerdán új filmeket töltünkfel weboldalunkra. Az érdeklődők az alábbi linken regisztrálhatnak:

http://kehreg.com/machar/. A már csatlakozott felhasználók a három sze-meszter oktatási anyagát az alábbi linkeken érhetik el. Február végén a harma-dik szemeszter kvíz kérdései is felkerültek a világhálóra. �

Támogatóinknaši sponzori :

Rendkívüli közgyűlés ZsolnánMájus 17-én a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetsége rendkívüli közgyűlést

tartott Zsolnán. Az egyes hitközségek képviselői megszavazták a módosí-tott működési alapszabályt. A résztvevők a remek vendéglátás után megtekin-tették a felújított Nagyzsinagógát, amely a jövőben kulturális rendezvények hely-színéül szolgál majd. �

PAnt

Gratulálunka Horn családnakGratulálunk a tótmegyeri Horn csa-

ládnak, kisfiuk Benjámin megszü-letése alkalmából. Mazl Tov! �

3

TRADÍCIÓ a komáromi zsinagóga hitéleti oldala

Natonek József 1813-1892 lényegé-ben az első politikai cionista volt.Herzl Tivadar előtt tőle származik aPalesztinába való visszatérés gondo-lata. Már a 19. század közepén írt afüggetlen zsidó államról. Elképzelé-seit nem vallási, hanem történelmi

érvekkel próbálta alátámasztani. Azsidó nép letelepedéséhez szükségesengedély megszerzéséért még Kons-tantinápolyba is elutazott, a szultán-hoz. A Natonek család nagy örömé-re szolgált, hogy temetőnkben meg-találtak két a 20-as évekből származó

Natonek- és anyai ágról egy Raab-sírt. A vendégeket a Komárombantartózkodó Mirjam Neiger Fleisch-mann festőművésznő kalauzolta.

Május 21-én a Székesfehérvári Zsi-dó Hitközség csoportja volt vendé-günk Neubart István elnök úr veze-tésével. Pasternák Antal és Zsuzsan-na bemutatták a Menházat és a zsi-nagógát. A Wallenstein Zoltán te-remben tartott kis megvendégelésután a belvárosban dr. Novák Tamáskalauzolta a vendégeket. �

PZS

Látogatók a Menházban

Izrael Állam legnagyobb tiszteletbenálló kitüntetését adományozta az

idén Bárczi Gusztávnak, Essősy József-nek és Zékány Ivánnak. A kitüntetettekmegkapták a Világ Igaza címet.

Közülük Bárczi Gusztáv orvos,gyógypedagógus, a gyógypedagógiaatyja Nyitraudvarnokon született. Lé-ván szerzett tanítói oklevelet, majdBudapesten gyógypedagógiai, orvosiés fül- orr-gége szakorvosi vizsgát tett.Pedagógus családból származott.Édesapja id.Bárczi Gusztáv több he-lyen tanított. Utoljára a Mellek nevűfaluban Verebély közelében. Innenköltöztek Komáromba, a Szent Jánosutcában vettek házat. Itt érte őket ahalál, második feleségével és idősebbfiával, Lászlóval Komáromban vannak

eltemetve. Bárczi László megjárta az I.Világháború poklát, hat évet szibériaifogságban töltött. Visszaemlékezéseitnaplója alapján unokája, Bottka Má-ria 2014-ben kiadta Szibéria-Fogság-Hazatérés címmel.. Ez a könyv is sokadalékkal szolgál Bárczi Gusztáv éle-tével kapcsolatban. Az utószót az a Dr.Szegeczky Dezső írta, aki idén április-ban átvette nagyapja kitüntetését.Bárczi Gusztáv 1944-ben élete kockáz-tatásával tizennyolc zsidó, nem fogya-tékkal élő lányt vett fel az általa veze-tett gyógypedagógiai intézménybe,hogy megmentse őket a deportálástól.Fogyatékkal élő embereknek álcáztaőket a háború végéig. Amíg lehetettgyalog járt be hozzájuk, hogy szervez-ze védelmüket és biztassa őket. Bárczi

Gusztáv ezért az életveszélyes akcióértsoha sem várt hálát, elismerést, mert akiszolgáltatottak védelmét is termé-szetes feladatának tartotta úgy, mint afogyatékos emberek sorsáért vállalt fe-lelősséget. �

PZS

Magyar gyógypedagógusok kitüntetése

Május 11-én kilencfős izraeli csoport látogatott a Menházba. Ők mind-annyian Natonek József, egykori komáromi rabbi leszármazottai. A csa-

ládi hagyományokat ápolva végiglátogattak minden olyan helyet, ahol nevesősük működött.

ASzlovákiai Zsidó Hitközségek Szö-vetsége központi Lag Ba Omer ün-

nepséget szervezett Dunaszerdahelyen.A résztvevők a helyieken kívül Po-

zsonyból, Galántáról, Párkányból,Tótmegyerről és más településekről

is érkeztek. A gyönyörű, szökőkutasparkká varázsolt udvaron, igazi nyáriidőben fogadták a vendégeket. Korn-feld Tibor elnök üdvözlő szavai utánFeldmár doktor szlovákul és magya-rul ismertette a Lag Ba Omer törté-

netét. A kóser ellátást Dávid Adri ésfelesége biztosították grill parti for-májában. A jó hangulatról a Press-burger Klezmer Band gondoskodott.A Komáromból érkezett húsz részt-vevő nevében nagyon köszönjük aszívélyes vendéglátást. �

PAnt

Lag Ba Omer Dunaszerdahelyen

4

A Ben Gurion repülőtéren har-mincöt fokos rekkenő hőség fogad.Miközben a taxink Tel-Aviv felé szá-guld, kíváncsian fürkészem, mi min-den változott az elmúlt években. Min-den kék-fehér, zászlók lobognak alámpaoszlopokon, pár nappal va-gyunk Jom Haacmaut, a Függetlenségnapja előtt. Szerintem ilyenkor mu-tatja az ország a legszebb arcát, az em-léknapokra és ünnepnapra várva. Mi-előtt feleségemmel együtt belevetjükmagunkat a küldetés teljesítésébe, jutmég időnk kiugrani a strandolókkalzsúfolt áprilisi beachre.

Reggelre elvonul a kánikula, indulaz új hét, északnak vesszük az irányt.Kicsit furcsállom, hogy lementek abuszjegy árak, amikor 5,90-et kér a so-főr a 16-oson. Elnézve a HaHaganapályaudvaron a bázisuk felé igyekvőkatonákat a vasárnap reggeli csúcs-ban, kissé reménytelennek tűnik,hogy feljussunk a Haifa Bat-Galim fe-lé induló szerelvényre, végül sikerült.Mindig lenyűgöz, hogy néhány évti-zed alatt, mennyit fejlődött a szentföl-di vasút. Kb. egy óra, s már el is érjükúti célunkat. Még egy kis buszozás azEgged helyi zöld buszával, s megérke-zünk a Technion történeti épületé-ben található MADATECH-be (www.madatech.org.il), Izrael nemzeti tu-dományos, technológiai és űrmúzeu-mába. Yael Bamberger, kutatás-fej-lesztési vezető jön elénk a főbejárat-hoz, azzal az örömhírrel fogad, hogymagyar idegenvezetőt kapunk majd

Yona Klein, a nemzetközi kapcsolatokés projektek vezetőjének személyé-ben. Az intézmény történetének is-mertetése után, már csatlakozik ishozzánk kísérőnk, aki tárlatról tárlat-ra kalauzol bennünket a különbözőtudományágak világában. A zöldenergia, a hangok, a fény és a sötét-ség, valamint a varázslatok termével is-merkedünk először. Elmerülünk Leo-nardo da Vinci találmányaiban, a lo-gikai játékok galériájának rejtelmeskihívásaiban, s bekukkantunk a cso-portokkal teli kémiai részre. Megcso-dáljuk az adományozóktól származómadártani és mikroszkópiai gyűjte-ményből kialakított múzeumi egysé-geket. Nem hagyjuk ki a fogápolásrólszóló interaktív kiállítást, s az űr vilá-gát a látogatókhoz közelebb hozó ins-tallációkat sem. A két épület közöttitudományos park lenyűgöző, szabad-téri játékok észrevétlenül tanítanak afizika törvényeire. Belesünk az oktatá-si épületbe, a laborokban zajló nyo-mozós programba, az óvodásokat várókülönleges foglalkozásokra. Nemhagyjuk ki az alkotópedagógiai bázistsem, ahol 3D nyomtatók, CNC-eszter-gagépek és lézervágók várják a kéz-műveskedésre vágyókat. Bepillantástnyerünk a kulisszák mögé is, a min-dennel felszerelt műhelyek biztos hát-teret jelentenek az év során több száz-ezer látogatót fogadó intézménynek.Észre sem vesszük, s már három órájabarangolunk az épület falai között.

Megköszönjük a szíveslátást, s gya-

log indulunk a Bahai kert felé. Ha azember Haifán jár, nem hagyhat ki egyfotót az emblematikus látványosság-gal. Miközben a város hangulatos ut-cáin sétálunk, azon tűnődöm, vajonaz országban eltöltött két és fél évalatt, miért nem jutottam el egyszersem az északi településre. No, de ezmár késő bánat.

Hazafelé tartva Tel-avivi szállodánk-ba, ér a hír, hogy késeléses merényletvolt a HaYarkon utca egyik hoteljá-ban. Amikor az ember ezt az utcát vá-lasztja egy hétre otthonának, nem túlszívmelengető ilyeneket olvasni. Párperc, s megcsörren a telefon, izraelirokonaim érdeklődnek, hogy ugyenem jártunk pont arra. „Á, csak teg-nap sétáltunk ott, s meséltem is, hogypár éve itt laktam a bátyámmal…” –válaszolom megnyugtatásul. Hát igen,ez az izraeli valóság, verőfényes nap-sütés, a béke csalfa képzete, aztánelég egy pillanat, s hirtelen mindenmegváltozik.

Nincs idő sokat merengeni a fentie-ken. Másnap ismét nekiindulunk. Ez-úttal a szebbnapokat látott központibuszpályaudvaron bolyongunk, hogymegtaláljuk a Haderára induló járatot.Lassan araszolunk a metropolisz dugó-jában. Pont leszállunk a buszról, s egygyaloghídon sétálunk keresztül, ami-kor felhangzanak Yom HaSoah sziré-nái. Megható látni, ahogy két perc né-ma főhajtással adóznak az áldozatok-nak a 2-es úton félrehúzódott gépjár-művek vezetői. Az emléknap miatt makicsit csendesebb a Givat Olgában ta-lálható központ. Nava Shoel, tudomá-nyos igazgató és Hava Contini Benja-min, kurátor ismerteti a legfontosabbtudnivalókat, majd bejárásra indulunk.Laborok, játékterek váltják egymást, alegizgalmasabb a Légy egy napra or-vos! foglalkozásoknak otthont adó te-rem. Kórházi eszközök, szimulátor ba-bák, műtő várja az emberi test műkö-désével és a gyógyászat módszereivel is-merkedni kívánó kicsiket és nagyokat.Még saját mentőautója is van a cent-rumnak. A közel negyven játékot tar-talmazó kültéri park impozáns, legszí-vesebben összecsomagolnám, s vin-ném haza Budapestre.

(Folytatás a következő oldalon.)

A tudománynépszerűsítés szentföldi bástyáinaknyomában Haifától Beer Sheváig

Lassan feltűnnek Tel-Aviv házai a repülőgép ablakában, indul egy újabb ka-land. Majdnem két év után ideje visszatérni a Közel-Keletre. Ezúttal már

nem kutatni jövök, a budapesti Csodák Palotája* tudománykommunikációs ve-zetőjeként a helyi tudományos élményközpontokkal ismerkedem egy hétig.

5

(Folytatás az előző oldalról.)Az egykoron, a bevándorlók gyer-

mekeinek integrálását célul kitűzőTechnoda (technoda.org.il), ma márjóval több feladatot lát el, mint alapí-tásakor a 80-as években. Van csillag-vizsgáló, planetárium, s a környékóvodásait váró foglalkoztató.

Délutánig időzünk a tengerparti ne-gyedben, majd visszaindulunk a nagy-városba. Nincs még vége a napnak. AzÚj Kelet főszerkesztőjével, Vadász Évá-val utazunk kedves Bnei Brak-i ismerő-seinkhez, Ági nénihez és Smuel bácsi-hoz, a szarvasi tábor legendás kóserságifelügyelőihez. Kicsit fura érzés újra aposztdoktori kutatóéveimben oly meg-határozó givatayimi és Ramat Gan-i ut-cákon járni. Kellemes órákat töltünkvendéglátóinkkal, szokás szerint kicsitnosztalgiázunk a Kőrös-parti nyarakról,megvitatjuk az izraeli és a hazai közéletaktuális kérdéseit, belelapozunk az élet-történetüket bemutató, kiadás előtt ál-ló könyvbe. Már éppen távozóban va-gyunk, amikor harmincharmadik déd-unokájuk érkezik látogatóba.

Kedd reggel délre megyünk. Ismétvonattal suhanunk, ezúttal Rehovotig.A Weizmann Intézet tudományoskertjébe (http://davidson.weizmann.ac.il/en/garden-of-science) vagyunkhivatalosak. Ez aztán a szépen gondo-zott kutatóközpont, jegyzem meg vé-gigsétálva a kampuszon. Moshe Rish-pon, alapító fogad minket, tizennyolcéve fejleszti a helyet. Játékról játékrateszteljük a szabadtéri Clore Gardenof Science látványosságait. Moshecsak magyaráz, elénk tárva az eszkö-zök fizikájának minden apró rejtel-mét. Bárcsak mindenki így oktatná atermészettudományokat, fogalmazó-dik meg bennünk. Összefutunk Ke-ren Lev igazgatóval, akivel az öko-szisztémát bemutató üvegházba láto-gatunk, hallunk a legújabb fejleszté-sekről és tervekről. A kézből etethetőaranyhalakat, a húsevő növények gyűj-teményét nem érdemes kihagyni!

Ha már Rehovotig eljutottunk, le-nézünk az ashkeloni rokonokhoz, ba-rátokhoz. Úgy nőnek errefelé a há-zak, lakónegyedek, mint odahaza agomba eső után – vélekedek a torony-daruk erdejét látva. A kikötőben fo-gyasztjuk el a késői ebédet Miriammalés Aharonnal, a desszertet izraeli hét-végéim oly gyakori helyszínén, Orná-nál és Yossinál kapjuk.

Szerdán a szent város, Jeruzsálem acél. A 405-ös busz száguld velünk ked-

venc helyemre, végre az egyes út újalagútját is kipróbálhatom. Kis buszo-zás a 66-ossal, s már meg is érkezünka Bloomfield Tudományos Múzeum-hoz (www.mada.org.il). Utoljára 1994-ben, tizenhárom évesen, első izraeliutam során jártam itt. Azóta sok min-den változott, állapítom meg már azelső percben, miután belépünk a cso-dák házába. Tal Bar-Lev, igazgatóhe-lyettes és Esthy Bresner, Oktatási Köz-pont vezető több mint négy órán átfoglalkozik velünk. Bejárjuk a kiállítá-sokat, hallunk a nemzetközi és regio-nális együttműködésekről, a központtörténetéről. Megnézzük az űrből visz-szatért mezüzét és zászlót, tátott szájjalcsodáljuk a mezőgazdasági és élelmi-szeripari Agropolis és a számítógépműködését bemutatni hivatottCAPTCHA kiállítást. Játszunk egyet apalesztin-izraeli közös fejlesztésű ma-tek szekción, majd megvitatjuk a tu-dománynépszerűsítés aktuális kérdé-seit. Talán itt is éjszakáznánk, annyiminden érdekeset látni.

Ha már Jeruzsálemben vagyunk -kis dilemmázás után, hogy ezekben akéselős napokban, nekivágjunk-e azÓvárosnak -, elmegyünk a Kotelhez.Jó érzés kicsit ott állni a Siratófal ősikövei mellett.

Beletelik néhány órába, mire kive-rekedjük magunkat Jeruzsálemből,nagyon ideje lenne már, hogy elin-duljon a Tel-Avivba tartó új vasútvo-nal, állapítom meg, miközben har-mincöt percbe telik, míg a busz kifor-dul a buszpályaudvartól a Húr hídalatt futó főútra.

Csütörtökön a Negevbe utazunk.Nem nehéz engem lenyűgözni idekint,Beer Sheva pályaudvarába elsőre bele-szeretek. Kicsit meglep, hogy a helyiautóbuszokon nem lehet a sofőrnél fi-zetni, de néhány perc ismerkedés utánmegbarátkozunk a járművön lévő au-tomatával. Jé, csak négy sékel, kapomfel a fejem, a máshol megszokottól ala-csonyabb viteldíjon. Amit itt látunk, aCarasso Science Parkban (http://en.sci-park.co.il/), az maga a XXI. szá-zadi ismeretterjesztés. Hat professzio-nális tárlat a földalatti komplexumban,a múzeumtechnológia legmodernebbeszközeit felvonultatva. Az élet kódja,a kommunikáció, a mikrochipek tu-dománya elevenedik meg többek kö-zött. A török időkből származó épü-letben kap helyet a gyerekrészleg és anukleáris kiállítás, s természetesenművészeti tárlatból sincs hiány. Hosz-

szasan időzünk az alkotópedagógiaiműhelyben, s ismerkedünk a kültérijátékok és sátrak végeláthatatlan kíná-latával. Zsidó és arab iskolások töltikmeg a tereket, mintha a béke szigeténlennénk. Anna Grouzmark, a de-monstrátori csapat vezetője a kam-pusz más részeire is elvisz, látjuk azéves szinten negyvenezer tanárt foga-dó továbbképző központot, s még egyízletes ebédre is a vendégei vagyunk.

A következő cél a Bar-Ilan Egyetem,ahol egykori - David Zitoun által veze-tett -kutatócsoportomat keresem fel,megnézem, hol tart ma a nanotech-nológia. Régi munkatársaim öröm-mel mutatják be az újdonságokat. Azestét főnökömnél töltjük Raananán.

Másnapra jut még egy kis Tel-Aviv, slassan indulunk is haza. Új ismeretek-kel, ötletekkel térek vissza a budapes-ti Csodák Palotájába (www.csopa.hu).Búcsúzóul, a repülőtér tranzitjábanazért még visszaköszön, a jeruzsálemiBloomfield múzeum fényírásos ingá-ja. Ha a kedves Olvasók végigjártákmár mind az öt szentföldi központot,nézzenek be hozzánk is!

Köszönet Mizda Katalinnak, a Cso-dák Palotája ügyvezetőjének és az iz-raeli science centerek munkatársai-nak, hogy ez a feledhetetlen utazáslétrejöhetett.

PA

(A cikk az izraeli Új Kelet című újságfőszerkesztőjének felkérésére készült, an-nak 2017. május-júniusi számában jelentmeg nyomtatásban)

*A Csodák Palotája, Magyarország ésKözép- és Kelet-Európa első science centere,interaktív tudományos játéktere és szóra-koztató központja, mely a graduális termé-szettudományos oktatást kiegészítve infor-mális, élményalapú módon tanít mindenkorosztályt több mint húsz éve. �

6

61. fejezet„Ha az egész világ egy nagyon

keskeny híd…“

(2012. február 6.)

Amai bejegyzés története tegnapreggelre nyúlik vissza. A munkába

beérve egy e-mail fogadott. Számom-ra ismeretlen egyetemista szeretettvolna az Interneten beszélni velem:

egy készülő projektjéhez online kö-zösségi oldalak szerkesztőit interjúvol-ja, s ráakadt a Nanopaprikára. A cí-méből rögtön kiderült, az egyik izrae-li felsőoktatási intézmény hallgatója.Válaszomban jeleztem, átmenetilegén is az országban tartózkodom, s hakérdése van, a Skype helyett szemé-lyesen is találkozhatunk. Ma este sorkerült az eszmecserére egy RamatGan-i kávézóban. Az öt fős csapat kéttagjával találkoztam.

A 61-es buszról ezúttal a városrészhatáránál szálltam le. Miközben a Ha-rel Toronynál várakoztam, egyszercsak mintha egy ismerőst pillantottamvolna meg. S láss csodát kedves pesti„szomszédom” Anna tartott felém.Tel-Aviv egy pontján, amerre még so-sem jártam, belebotlok egy földimbe.Ettől már csak az volt még hihetetle-nebb, hogy a két egyetemista közül azegyik Zürichben az unokatestvérem-mel együtt gyerekeskedett.

Hát valóban keskeny híd az egész vi-lág, nagyon keskeny.

(2012. február 10.)Kedd óta gyűlnek a fejemben a

gondolatok, amelyeket elektronikusnaplómba szeretnék lejegyezni. Mármegvan a cím „Beköszöntött…”, csakez a fránya 24 óra bizonyul időrőlidőre kevésnek.

Ülök a két oldalt hatalmas ablakok-kal szegélyezett laborban. Miközben apásztázó alagútmikroszkóp atomi lép-tékben hegyes tűszondája pontrólpontra lépeget a minta felett, tekinte-tem néha elkalandozik a tel-avivi fel-hőkarcolók irányába. Csak a másodi-kon vagyunk, milyen jó lehet, a tizediken dolgozni, onnan kis szerencsévelmég a tenger is látható. Pár perc múl-

va újra kelet felé pillantok, de a tor-nyokat már nem látom. Hé, hová tűn-tek??? Egyre borultabb az idő, tíz percmúlva már a Ramat Gan-i magas házakis kezdenek hiányozni a megszokottlátképből. Esni nem esik, mi lehet ez aházakat elvarázsló jelenség? BeköszöntTel-Avivba a hamszin, a sivatagi ho-mokvihar. Lassan már a négyes út túl-oldalán sem látszik semmi. Drasztiku-san csökken a látótávolság, mindent fi-nom homokréteg lep be, a gyanútlanjárókelő a szemén és a torkán érzi,hogy „valami van a levegőben”.

Estére van egy Bnei Brak-i meghívá-som, igen-igen Ági néni és Smuel bácsihívott meg egy kis gombalevesre. Tu-bisvat ünnepe köszönt be. Nem a meg-szokott megállóban szállok fel, sétálokkicsit a negyedben. Elmellőzöm a so-rompót, mellyel az utcákat zárják le azautók elől szombatra, le kéne fotózni,de az „okostelefonom(?!)” már megintlemerült. Egy fekete kalapos bácsi há-rom gázálarcos dobozzal áll mellettem,miközben a 161-es buszra várok. Re-ménykedem, hogy nem a fokozódó kö-zel-keleti helyzet miatt érezte úgy, bekell szereznie ezeket. Kirándulás aSTETLbe, mennyire más mint a szom-szédos Ramat Gan, sokadszorra látom,de még mindig nem tudom feldolgoz-ni. Beszélgetés, szarvasi történetek, azizraeli és a magyarországi hírek megvi-

tatása, vacsora és egy nagy tál 15 félegyümölccsel, ahogy az ilyenkor illik.

A másnap egy kis sztrájkkal indulIzraelben, leáll a reptér pár órára, ahivatalok, a bankok, nem jár a sze-metes. A buszok mennek, így semmiakadálya eljutni az egyetemre. Dol-gos munkanap, majd fél hatkor meg-döbbenve lépek ki a kapun. Vége amunkának, s még világos van oda-kint! Hihetetlen. Amikor a nappalokelkezdtek rövidülni, volt bennem egykis félsz, hogyan jutok majd át estén-ként a gyaloghíd és a buszvégállomásközött kietlen, nyulakkal és csúnyánnéző macskákkal, néha hajléktala-nokkal szegélyezett másfél utcányipusztaságon. Elmúlt, vége, jönnek ahosszabb nappalok!

Mintakészítés, vizsgálat, mintakészítés,vizsgálat, pörög a kutatómunka. Nekikéne állni, csomagolni, valahogy nincserőm. Majd holnap, na, jó este, egy óramúlva, majd éjfélkor. Végül késő éjsza-ka bepakolok. A nyolcadik ing összehaj-tásánál már kiáltanék: ANYA HOLVAGY, SEGÍTS? Lezárom a bőröndöt(2:15), holnap, azaz ma indulás. No, ezmár egy másik történet. �

Folytatjuk

EGY ÉV IZRAELBENDr. Paszternák András útinaplója

SzerkesztőinkPolgármesteri

díja

7

Epilógus 6. rész

Én majdnem minden arab faluban dolgoztam az 1949-1952-es években, (a Keren Kayemet feladata volt az el-

hagyott földeket összeírni) dolgoztam arab munkásokkalés földmérőkkel, és nem hallottam erőszakos kiűzésről.Rémhírterjesztésről, igen. Arról, hogy az Arab Liga és aszomszédos arab államok adásaiban az ország ideigleneselhagyására hívták fel az arabokat, hogy a hadseregeiknekne kelljen félniük, hogy arab vért ontanak a bombázásokalatt, arról igen, egy pár jóízű káromkodás kíséretében.Arról, hogy azokat az egyes arabokat, akik az elhagyott fal-vakban maradtak összegyűjtötték és más arab falvakba vit-ték át, arról igen. Arról, hogy valakit, vagy pláne egy cso-portot kivégeztek volna, azért, hogy a lakosságot menekü-lésre ösztönözzék, arról egy szót sem. Hallottam félig le-nyelt és dadogó beismerést arról, hogy az arabok azértmenekültek, mert tudták, hogy ők mit tennének a zsidók-nak, ha ők lettek volna a győztesek. Evvel nem azt akarommondani, hogy azok a zsidó falvak és kibbucok, amelyek-nek a földjei határosak voltak az elhagyott arab falvakkal,gyásznapot tartottak, vagy, hogy az otthagyott vagyon nemlett felhasználva. Végül is ezek a napok egy hosszú és mégbe nem fejezett véres háború napjai voltak, az öt arab had-sereg utolsó egységei meg nem hagyták el az ország terü-letét, a félmilliós jisuv ötezer halottat vesztett és senkineksemmi oka nem volt arra, hogy az arabokat kedvelje. En-nek ellenére az arabok menekülése vértelenebb volt, mintminden más, hasonló esemény a történelemben. Ha vala-ki nem hisz nekem olvassa az akkori arab sajtót. Még egy-két évvel az 1967-es, hatnapos háború után is, az Izraelbenmaradt arabok neve ebben a sajtóban „az 1948-as embe-rek” volt, negatív és sértő mellékízzel, mert, úgymondmegadták magukat a zsidóknak, ahelyett, hogy elhagytákvolna az országot a vereség után. Csak pár évvel a hatna-pos háború után jött divatba ott a „cumud” kifejezés,amely az anyaföldhöz való ragaszkodást dicsérte és ezzel„rehabilitálta” azokat az arabokat, akik itt maradtak. Ez arészlet nem tartozik szorosan a tárgyhoz, és csak azért ke-rült ide, mert az életünk itt néha akaratlanul az államun-kéval van összeforrva, amely állandó megsemmisítési fe-nyegetések árnyékában él.

Vissza a tárgyhoz, azaz a magánéletünkhöz. 1961-benáthelyeztek egy állami irodába, magasabb ranggal és fize-téssel és avval a lehetőséggel, hogy ha egy éven belül meg-gondolom magam, távozhatok kétszeres végkielégítéssel.Nehéz mezei munkából, amelyet a küldetés büszkeségévelvégeztem, olyan emberek keze alatt, akik rengeteget kö-veteltek tőled, de maguktól sokkal többet, szürke, államihivatalnoki, jórészt majdnem kizárólag csak irodai mun-kába estem, amely igazán nagyon kényelmes, de rémesenunalmas volt. Ennek csak egy előnye volt a szememben,hogy unalmamban megtanultam a térképrajzolást, ami so-kat segített, amikor önálló lettem. Éreztem, hogy a szürkehivatalnoki munka fojtogat, az egy éves határidő a végéhez

közeledett, így hát a nyakamba vettem a lábamat, felvet-tem a végkielégítést és önálló lettem, nem minden féle-lem és hasfájás nélkül. A munkapiac, mint mindig, labilisvolt, a gyerekek nőttek, és nem sok asszony egyezett volnabele, hogy egy állandó munkát, ahol a nyugdíjkorig dol-gozhattam volna, csak úgy ott hagyjak, csak azért, mertunatkozom. Anni, nem csak, hogy beleegyezett, de az el-ső fél év alatt, amíg csak elvétve volt munkám, egy szószemrehányást sem hallottam tőle. Igaz, nem volt rá szük-ség, mert én eléggé ettem magam, hogy kockára tettem agyerekek jövőjét, csak azért, hogy kedvvel mehessek min-den nap a munkába.

Az első nehéz fél év elmúlt, kezdtem munkákat kapni ésvettem magamnak egy, lánykorinak fiatal, alig húsz éves dzsi-pet, az első autók egyikét a telepen, a gyerekek nagy bol-dogságára, és, mit tagadjam, az enyémre is, aki a világ kirá-lyának éreztem magam. Azóta, volt egy jó pár kocsim, de azta megelégedett büszkeséget, amelyet az első dzsipnél érez-tem, nem tudom elfelejteni. Ettől a kocsitól egy egész életrevaló tanulságot is szereztem. Észrevettem, hogy mindaddig,amíg a dzsip fut, minden rendben van. Mihelyt beadtam agarázsba, megjavítottak egy alkatrészt, de elrontottak kettőt.Azóta igyekszem elkerülni az orvosokat.

A családunk élete csendesen folyt, párhuzamosan az ál-lami létünk „viharzó tengerével.” A gyerekek nőttek és Ye-huda már az érettségi vizsgák előtt állott, ami nem zavartakülönösebben, mert mindig a jobbak között volt. Esztermár elemista kora óta egy ifjúsági mozgalomnak volt a tag-ja, amely a „megvalósításra” azaz kibbuci életre nevelt ésmár egy pár éve a szabadságai nagy részét, a társaságávalegyütt a kibbucában töltötte. Az ország élete kevésbé voltcsendes. Napirenden lévő viszályok a szíriai, terrortáma-dások az egyiptomi és jordániai határokon, a szíriai-egyip-tomi közös állam, Nasser uralma alatt, a tiráni szoros lezá-rása és az ezzel járó háborús feszültség, a holocaust árnyé-ka, a külföldi rokonok aggódó meghívásai és mi itt ülünkés várunk, és robbanunk széjjel: „nu, kezdjék el már vég-re!” 1967. június 5. Már vagy egy hete tartalékos szolgálat-ban voltam, de volt egy sürgős munkám a libanoni hatá-ron és sikerült egy pár órás szabadságot kapnom. Egy ka-tonai osztag talált minket ott, amint pont két határkő kö-zött mérünk nagy lelki nyugalommal bámultak ránk, minta hetedik világcsodára: „Mit csináltok ti itt, idióták? Elkez-dődött!” Nem kérdeztem, hogy mi kezdődött, rohantamvissza az egységemhez, ahol már tudták az újságokat, ésmivel két nap után már nyilvánvaló volt, hogy nincs sürgősszükség légvédelemre, másnap leszereltettek, nem mer-tünk hinni annak, amit az újságokban olvastunk. A Szue-zi-csatorna, a jeruzsálemi óváros. Másnap. amikor HaimHerzog átvette Jeruzsálem kulcsait a fehér zászló alatt ér-kező, arab városi tanácstól, az Intercontinental szállodá-ban, én is ott voltam, miután sikerült „beslisszolnom”,mint újságíró. Nem rúgtak ki, mert azokban a napokbanmindannyian a föld felett lebegtünk, mosollyal az arcun-kon, amely hosszú időbe tellett, amíg letörlődött, de végülcsak letörlődött. De még mennyire! �

Folytatjuk

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

STETL a Hitközségi Híradó kulturális oldala

8

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Tudni, hogy később megismerték ajuh- és tehéntejet is, az őseink mártudták, hogy lehet a tejből különbözőtejtermékeket készíteni. Az akkori kó-serság szabályai főleg azok a törvé-nyek, amelyek szerint nem szabadhúst és a tejet összekeverni két fontosjelenséget tanítanak: azt hogy a tejter-mékeknek fontos része volt a minden-napi étkezésben és azt, hogy az Izraelkörüli népek nem választották el a hú-sos és tejes ételeket, mivel különbözniaz Izrael népét a környék többi népé-től, letiltották az idegenek szokásait.

A Sávuot Izráelben a tejtermékek ün-nepe. Ez nem vallási okok miatt van,mint például Pészáchkor megszabják,hogy mit szabad és mit nem szabad en-ni. A Sávuoti hagyománynak inkábbmarketing okai vannak, illetve sikeresreklám és közönségszolgálat. HetekkelSávuot előtt a tejipari vállalatok kezdikaz agresszív reklámozást minden médi-ában új termékekről kedvező árakon. Ami városunkban nemrégen nyílt Dél-Amerikából bevándorlók üzlete aholők saját készítésű olasz stílusú tésztákat

készítenek különféle túrókkal és sajtok-kal. Sávuot előtt nem győzték a mun-kát, ez egy nagyon jó hír.

Az izraeliek nem csak Sávuotra fo-gyasztanak tejtermékeket, hanemezek nagyon kedveltek az év mindennapján. Ultramodern tenyésztésimódszerek és különleges tápanyagokeredménye hogy elsőrendű a tejter-melés és a tejtermékek. Például az it-teni cottage túró, amelyet itt csak1962-ben kezdtek készíteni a legked-veltebb túró, a külföldiek szerint isízletesebb itt, mint más sok ország-ban. A cottage túróban kis gömböcs-kék találhatok, amelyek különlegeseljárásnak köszönhetőek és azok ad-ják meg a speciális érdekességet.

A hagyományos „Tejes Napok“ Ávhónapban az első 8 napra esnek, mi-kor a 9. nap böjtnap a Templom le-rombolására és a lakosság száműzésé-re emlékezünk. Mivel a hagyományoshúsfogyasztás ünnepet szimbolizál, agyásznapokban könnyebb ételeket fo-gyasztanak illetve tejes ételeket. Lehet,hogy más ok miatt, mivel az Áv hónap

nyárra esik és a meleg klímában a régiidőkben nem volt ajánlatos húst tárol-ni, inkább tejes ételt ettek, amelyeketkönnyebben lehet minden nap frissenkészíteni.

Ma már nem akadály a tárolás, na-gyon kedveltek nyáron a sütés nélkülisütemények, amelyeket a hűtőben párnapig lehet tartani. Nyáron lehet sze-zon gyümölcsökkel díszíteni és felvált-ja a fagylaltot is.

Gyümölcsös nyári túrótortaHozzávalók: 1 pohár keksz morzsa,

5 dkg olvasztott vaj, 1 kanál cukor, 1/2kiló túró, 3 tojás fehérje, 1 pohár cu-kor, 1 dl tejföl, 1 evőkanál zselatin fel-olvasztva 1/2 pohár langyos vízben. 1dl felvert tejszín, 1 evőkanál cukor,szezon gyümölcsök pl. cseresznye,málna, kivi, barack, szőlő és más.

Elkészítés: A forma aljára nyomkod-juk a keksz, vaj és cukor keverékét és ahűtőbe tesszük.

A három tojás fehérjét kemény hab-bá verjük, óvatosan összekeverjük a tú-róval, cukorral, tejföllel. Mikor szép si-ma a massza hozzáadjuk az olvasztottzselatint. A kész keveréket rátesszük akeksz keverékre a formában és kb. 6óra hosszat hűtjük. Tálalás előtt felverttejszínnel és gyümölcskeverékkel tet-szés szerint lehet díszíteni. �

Dr. Orna Mondschein

Tejjel mézzel folyó ország

Löwinger Manci szakácskönyvéből

ABibliában Izrael földjét tejjel mézzel folyó országnak nevezték, mondván,hogy ez az ország ahova az Egyiptomból kivonuló népet Mózes vezetni fog-

ja. A mai kutatók szerint az akkori időkben a tej, amelyet ismertek főleg kecs-ketej volt, és a méz nem biztos, hogy hasonlított a maihoz, de az biztos, hogymindenki értette, hogy a méz pozitív helyzetet szimbolizál.

Emlékeka vészkorszakból

Anapokban felkereste hitközségünket egy kedves, időshölgy, aki megosztotta velünk egykori komáromi zsi-

dókkal kapcsolatos emlékeit. Keszegh Julika néni Pozsony-ból került Komáromba. Férje, aki a református gyülekezetaktív tagja és a város kulturális életének mozgatója volt, ab-ban a Timóteus árvaházban dolgozott, mely teljesen felújít-va a napokban került átadásra, mint idősek otthona. Ke-szeghék fiatal házasként a református kollégiumban laktak,majd a Jókai utcán. Velük szemben állt Bandler Ottó fog-orvos háza. Jó barátságban voltak. A vészkorszakban pró-báltak neki segíteni. Bandler doktor megkérte Keszegh Pált,hogy próbálja meg kislányát elhelyezni az árvaházban. Er-re nem volt lehetőség, lévén ez egy fiúárvaház, de elintézte,hogy Marcelházára vitték Nehézi Károly lelkész családjá-hoz. A kislány állandóan sírt, ezért szülei visszahozták. Édes-anyjával együtt a holokauszt áldozata lett. Bandler doktor

visszatért Komáromba, aktívanrészt vett a hitközség vezetésében.Az ötvenes években ismét üldözte-tésben volt része. Keszeghék akkormár az Eötvös u 13-ban laktak, aMenház mellett. Bandler doktoregy fadobozt vitt hozzájuk, melyeta kapu alatt, a régi lakóktól maradtkis szekrényben helyeztek el.Bandlert és második feleségét, aszintén túlélő Pető Sári asszisztensnőt kegyetlenül vallatták.Amikor a csendőrök megjelentek Keszeghéknél, tudták,hogy hol kell keresniük a fadobozt. A komáromi legendaszerint a vallatás után a zsidó temetőben elásott aranyat ismegtalálták. Bandleréket bebörtönözték, a doktor a bör-tönben öngyilkos lett, felesége a kiszabadulása után Zsolnánélő rokonaihoz költözött. Köszönjük Julika néninek, hogymegosztotta velünk ezt a történetet. Az egykori Bandler-háza Jókai utcán ma is áll. �

PZs

Keszegh Pál

4

Židovské rodiny (asi 20 rodín)udržiavali čulé kontakty a priateľstvá.Od roku 1968 moje cesty smerovalido Rimavskej Soboty, rodiska mojejmanželky. Jej rodičia prežili holo-kaust. Postupne som sa zoznamoval sožidovskou komunitou a vďaka rodinesom prenikal bližšie k židovstvu, za čosom celej rodine nesmierne vďačný.ŽNO nefungovala, synagógu totalitnýrežim asanoval.

Ako vyzerá v súčasnosti židovský ži-vot v Rimavskej Sobote?

Od roku 1990 sme boli členmi ŽNOBanská Bystrica, až do r. 2010, keď smesa stali Židovskou náboženskou komu-nitou. Tým sme nadviazali na existen-ciu ŽNO Rimavská Sobota, ktorá za-nikla v r. 1969. Banskej Bystrici smevďační za priateľské prijatie do ich ra-dov. Naša komunita sa v r. 2013 pre-transformovala na obec s počtom 49členov v súčasnosti. Väčšina členov je zRimavskej Soboty, ďalší sú z Tornale,Lučenca, Veľkého Krtíša a Hnúšte. Sta-li sme sa spádovou oblasťou komunitypre stred južného Slovenska.

Židovský život v súčasnosti spočívapredovšetkým v pravidelných stretnu-tiach počas našich sviatkov aj s účas-ťou p. rabína Mikhaila Kapustina akaždoročnou askarou na cintoríne apri pamätníku holokaustu v Rimav-skej Sobote. Zúčastňujú sa na nich ichaj predstavitelia kresťanských cirkví,

odbojári a naši sympatizanti. Spolu-pracujeme s Domom kultúry v Rimav-skej Sobote pri usporadúvaní kultúr-nych, vedeckých a spoločenských ak-cií v rámci podujatí pre menšiny. Spo-luprácu zastrešuje a výdatne nám vtom pomáha Katka Zsélyi, kulturolo-gička, ocenená výročnou cenou ŽNOKomárno.

Ktoré sú najvýznamnejšie aktivity ob-ce? Aké sú plány na budúce obdobie?

V našich radoch žije 9 preživších ho-lokaust, ktorým pomáhame v sociálneja zdravotnej starostlivosti. Prizývameich na besedy so školskou mládežou,spojené aj s návštevou cintorína. Má-me dobrú spoluprácu so starostami aprimátormi v miestach, kde sa nachá-dzajú naše cintoríny. Minulý rok sme vspolupráci s Mestským úradom v Ri-

mavskej Sobote odhalili pamätnú ta-bulu na budove bývalého geta.

Blíži sa sviatok Pesach – ako hooslávite?

Tohoročný Purim sme oslávili v spo-lupráci s ÚZŽNO s rabínom M. Ka-pustinom a s vystúpením členov Pre-ssburger Klezmer Band. Pesach oslá-vime v priestoroch našej komunity pritradičných sederových miskách, ma-cesových zákuskoch a pripomeniemesi historické súvislosti so symbolmisviatku.

Ako vidíte budúcnosť židovskej ko-munity na Slovensku? Aké sú vaše ví-zie ohľadne menších miest?

Budúcnosť židovských komunít voveľkých mestách vidím perspektívnejšieaj vďaka tomu, že mladí ľudia z malýchmiest odchádzajú za prácou. Košice aBratislava umožňujú židovský kultúrnyaj náboženský život a spoločenské akti-vity v komunitách. V malých sídlach súprognózy prežitia menej priaznivé. Preďalšie roky bude dôležité uchovať tra-dície a duchovný odkaz našich pred-kov, a to čo najdlhšie a najsvedomitej-šie aj s podporou centra.

Aká je spolupráca ŽNO so susedný-mi obcami ?

Nadviazali sme kontakt s ŽNO v ma-ďarskom Salgótarjáne a príležitostnesa navštevujeme pri sviatkoch alebokultúrnych podujatiach. Dobré kon-takty udržujeme s ŽNO v Banskej By-strici. Pozvania na sviatky a podujatiajednotlivých ŽNO vítame a podľamožností aj osobne navštevujeme. �

Židovský život v Rimavskej SoboteRozhovor s MUDr. Dušanom Rybárom

Narodil som sa v roku 1945 v židovskej rodine ako jediné dieťa mojich ro-dičov, ktorí len na základe výnimky prežili slovenský fašistický režim. Svo-

je detstvo som prežil v Ružomberku, Malackách a v Šahách. Rodičia neboli ná-božensky založení, ŽNO v Ružomberku po vojne nefungovala rovnako ani sy-nagóga, ktorú komunisti premenili na skladové priestory.

Za Zuzanou RujderovouSpocitom hlbokého smútku sme sa 14. mája tohto roku na no-

vozámockom židovskom cintoríne navždy rozlúčili s pani Zu-zanou Rujderovou, rodenou Weissovou, Zsuzsi-néni, ako sme juvolali. Zomrela 12. mája vo veku nedožitých 93 rokov v domácomprostredí, kde ju s láskou, obetavo doopatroval jej syn Karol.

Narodila sa 17. 7. 1924 v obci Dubník. Spolu so svojou rodi-nou prešla peklom holokaustu, koncentračným táborom v Os-vienčime. V roku 1953 sa vydala za Martina Rujdera, o tri roky saim narodilo dievčatko Ági, ktoré však krátko po pôrode zomre-lo. Syn Karol sa narodil v roku 1959 a následne sa rodina pres-ťahovala do Nových Zámkov a v roku 1967 do Nitry. Do roku1991 s rodinou žila aj mama Irma-néni, ktorá sa dožila 95 rokov.

Odchod pani Zuzany Rujderovej znamená nenahraditeľnú stra-tu pre našu neveľkú náboženskú obec. Bola jednou z poslednýchpamätníkov generácie, ktorá prežila holokaust a prišla počas ne-ho o značnú časť svojej rodiny. Bola jednou z tých, ktorá nám,mladším, spolu s manželom Martinom, Matyi-bácsim, pripomí-nala nepoznaných starých rodičov, ale aj útržky detstva, a to, čodo nás vkladali naši rodičia. Zákonitosti, zvyklosti, ale aj zásady kaž-dodenného židovského života. Bola vždy súčasťou našich stretnu-tí pri príležitosti sviatkov či iných podujatí. Prežívala s nami radosťaj žiaľ, aj vo vysokom veku sa zaujímala o každého z nás, našich ro-dinných príslušníkov, o naše deti aj vnúčatá. Ostane tu medzi na-mi v spomienkach svojich najbližších, ktorých tak milovala, násvšetkých, ktorí sme ju poznali. Nech odpočíva v pokoji! �

Židovská náboženská obec v Nitre

3

Tentoraz k nám opäť zavítala brati-slavská skupina Pressburger Klezmer

Band, aby nás očarila najlepšímiskladbami z ich nového zvukového

nosiča. Prítomných pozdravil koordi-nátor ŽNO Tamás Paszternák.

Židovské melódie zaplnili modliteb-ný dom, ktorý doslova praskal vo šví-koch, mnohým sa ušlo len miesto nastátie a boli aj takí, ktorí sa veru dopreplnenej synagógy nezmestili.

Návštevníci si pred a po koncertemohli pozrieť výstavu inštalovanú pripríležitosti 120. výročia budovy Útulku.

Vďaka za dojemný hudobný záži-tok, ktorý patričným spôsobom pre-zentoval židovskú kultúra v rámci dnítakých významných v živote nášhomesta. �

PA

Komárňanské dni 2017 – koncert PressburgerKlezmer Band v zaplnenej synagóge

Židovská náboženská obec v Komárne sa už tradične zapojila do programuKomárňanských dní, najväčšieho kultúrneho festivalu v meste.

Sme prvá slovenská skupina hrajúcažidovskú klezmer hudbu. Pôsobíme

už viac ako 22 rokov, máme na konte 7CD albumov a množstvo filmových adivadelných spoluprác. PredposlednýCD album „Tants mit mir“ bol ocene-ný prestížnou cenou RADIO_HEADAWARD za najlepší slovenský CD al-bum v kategórii Folk&World za rok2012. Mali sme tú česť vystupovať v pri-bližne 20 krajinách sveta a spolupraco-vať s najväčšími hviezdami žánru. Smespoluusporiadatelia jedného z najväč-ších festivalov židovskej hudby pod ná-zvom KlezMORE Festival Vienna &Bratislava.

Ktoré boli najvýznamnejšie obdobiaa projekty skupiny Pressburger Klez-mer Band?

Najvýznamnejší bol určite začiatoka odhodlanie objavovať čaro klezmerhudby. S odstupom času nás mrzí, žesme vtedy nerobili to, čo teraz. Vyhľa-dávať židovské piesne zo Slovenska.Pred 20 rokmi totiž žilo podstatneviac pamätníkov ako dnes. Aj keď aniv súčasnosti to nie je stratené a mámeuž niekoľko zaujímavých výsledkov na-šej bádateľskej činnosti. Z dnešnéhopohľadu je pre nás zaujímavý retros-pektívny pohľad na prerod skupiny zamatérskeho zoskupenia na profesio-nálnu kapelu. Z projektov, ktoré smeabsolovali, určite zaujme projekt fúzies balkánskou hudbou KLEZMER ME-

ETS BALKAN, ako aj projekty so za-hraničnými hosťami PRESSBURGERKLEZMER BAND & THE STARS OFKLEZMER a naše hudobno-tanečnéprojekty spájania klezmeru s hudbounárodností zo Slovenska. Pre mňaosobne však bol najviac emočný pro-jekt PREBÚDZAME SYNAGÓGY, vrámci ktorého sme hudobne prebu-dili viac ako 20 slovenských synagóg asme mimoriadne radi, že niektoré ztýchto synagóg skutočne „povstali zpopola“ a zaradili sa medzi krásne re-konštruované pamiatky Slovenska.

Aké sú vaše plány do budúcnosti?Kde vás môže publikum počuť v bu-dúcom období?

V súčasnosti intenzívne pracujemena projekte jidiš balád, ktorý budemenahrávať koncom tohto roka. Sčastiide o novokomponované jidiš piesne

a sme radi, že jidiš kultúra napreduje.Predstavíme sa na viacerýcb sloven-ských letných festivaloch, pripravuje-me jesenné turné Balád a za niekoľkodní vystúpime v bosnianskej Gradiške.Bude to (zase) pekný rok...

Ako vidíte budúcnosť židovskej ko-munity na Slovensku? Aké sú vaše ví-zie ohľadne menších miest?

Môžem hovoriť iba za seba. Myslím,že budúcnosť židovskej komunity naSlovensku je spojená s jej otvorením.Komunitu vnímam ako aktívnu, avšakna druhej strane pomerne uzavretú.Neviem, či to súvisí s ortodoxiou, alepoznám množstvo ľudí, ktorí majú ži-dovský pôvod, avšak nehlásia sa k ne-mu. Je to škoda a osobne som pre-svedčený, že liberalizáciou vieme dokomunity dostať „nový dych“. �

PA

Predstavujeme Pressburger Klezmer BandRozhovor s Andrejom Wernerom

Foto: Ondrej Koščík

2

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO vKomárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela� peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos� plati� osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� Vydávanie Spravodajcu, ŽNO vKomárne a Klub Shalom podpo-rili: Georg Tomenendal (Rakús-ko), Peter Boček (Košice), rodi-na Natonek (Izrael) a anonymnídarcovia. Ďakujeme!

� Vo veci sociálnych otázok sa v Bra-tislave konalo mimoriadne zasadnu-tie predsedníctva Ústredného zväzužidovských náboženských obcí v Slo-venskej republike. Na zasadnutí re-prezentoval našu obec jej predsedaAnton Pasternák.

� Naša kancelária a cintorín budú pripríležitosti sviatku Šavuot – 31. mája a1. júna (streda-štvrtok) zatvorené.

� Ponuka Knižnice Bélu Spitzera jebohatšia o nové publikácie. Srdečneočakávame našich čitateľov!

� Deň martýrov sa vo Veľkom Mede-ri bude konať dňa 11. júna o 17. ho-dine. Pietny akt pri pamätníku sauskutoční pod vedením rabína Péte-ra Deutscha a kantora Anatolija Kla-vanského.

� V Tate a v Tatabányi sa tohtoročnáspomienková slávnosť uskutoční dňa18. júna.

� Naďalej očakávame vaše nápady anávrhy nových programov na adresekile@menhaz.sk.

� Za podpory a pomoci mesta Komár-no sa v lete rozbehne spracovanie da-tabázy katastra židovského cintorína ahrobov, ktoré sa tam nachádzajú.

Žiadame Vašu podporu

Jubileum v JeruzalemeVJeruzaleme oslávila svoje 90. narodeniny teta Terika Vajnorská. Touto ces-

tou jej želáme dobrého zdravia. Mazl Tov! Veríme, že v júni jej budememôcť aj osobne zablahoželať v Komárne. �

Blahoželáme rodine HornovejBlahoželáme rodine Hornovej z Palárikova pri príležitosti narodenia ich

synčeka Benjámina. Mazl Tov! �

Mimoriadne valnézhromaždenie v Žiline

Dňa 17. mája sa v Žiline konalo mimoriadne valné zhromaždenie Ústred-ného zväzu židovských náboženských obcí v Slovenskej republike. Zás-

tupcovia náboženských obcí schválili zmenu stanov. Členovia valného zhro-maždenia si po vynikajúcom pohostení pozreli zrekonštruovanú synagógu,ktorá bude v budúcnosti slúžiť na kultúrne účely. �

Návštevníci v Útulku

h́ ́ b

MÁJ 2017 – NISSAN-IJJAR 5777. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XV. ROČNÍK 5. REG. ČÍSLO, 252. ČÍSLO

SPRAVODAJCAKomárňanské dni 2017

Pressburger Klezmer Band v synagóge (foto:koscik.photo)

Myšlienkyredaktora

Na slávnostnom zasadnutímestského zastupiteľstva v

rámci Komárňanských dní bolaredaktorom našich novín Tamá-sovi a Andrásovi Paszternákoviudelená Cena primátora.

Viac ako dvadsať rokov organi-zujú náboženský a kultúrny životžidovskej komunity nášho mesta.Redigujú Spravodajcu, periodi-kum, ktoré vychádza v tlači a zá-roveň je prístupné aj na interne-te. Ako redaktori spolupracujúpri vydávaní kníh, publikácií azostavovaní vzdelávacích progra-mov, organizujú konferencie aspomienkové slávnosti. Založilimikromúzeum a knižnicu.Umiestnením pamätných tabúľprispeli k zachovaniu židovskéhodedičstva. V záujme zabezpeče-nia financií pre bezproblémovýchod záležitostí židovskej komu-nity, rekonštrukciu Útulku asprávu cintorína sa uchádzajú odotácie a granty. Už dlhé rokyorganizujú v rámci Komárňan-ských dní Deň otvorených dvería organizujú vystúpenia známychinterpretov v synagóge. Skutoč-nosti, že zachovávaním tradícií ausporadúvaním dvojjazyčnýchprogramov, na ktoré každéhosrdečne očakávajú, obohacujúkultúrny život nášho mesta, vďa-číme najmä ich práci.

Post na Facebook-u: „Ďakujemza cenu všetkým, ktorí nás považo-vali za hodných tohto významné-ho uznania, ako aj tým, ktorí po-čas uplynulých dvadsiatich rokovdávali našej práci zmysel návšte-vou programov organizovaných vÚtulku, či čítaním nášho periodi-ka. Naše iniciatívy, ktoré sme roz-behli ešte ako -násťroční, by boliuž dávno minulosťou, nebyť na-šich rodičov, starých rodičov, ži-votných partneriek, našej komu-nity, našich sympatizantov a spon-zorov. András Paszternák“ �

Návštevníci v ÚtulkuDňa 11. mája navštívila Útulok deväťčlenná skupina z Izraela, potomkovia bý-

valého komárňanského rabína Józsefa Natoneka. V duchu rodinných tradí-cií navštívili všetky miesta pôsobenia ich slávneho predka. József Natonek (1813-1892) bol v podstate prvým politickým sionistom. Myšlienka návratu do Palestínypochádza práve od neho, predišiel ňou Tivadara Herzla. Už v polovici 19. sto-ročia písal o nezávislom izraelskom štáte. Svoje predstavy podložil historickými, anie náboženskými argumentmi. Za účelom získania povolenia potrebného k osíd-leniu židovského národa cestoval až za sultánom do Konštantinopolu. Rodinu

Natonekovú veľmi potešilo, že v našom cintoríne našli dva hroby Natonekovcovz 20-tych rokov minulého storočia a jeden hrob rodiny Raabovej, svojich predkovz matkinej strany. Hostí sprevádzala výtvarníčka Mirjam Neiger Fleischmannová,ktorá tiež pochádza z nášho mesta.

Dňa 21. mája sme privítali v Útulku skupinu zo Židovskej náboženskej obce vSzékesfehérvári pod vedením predsedu Istvána Neubarta. So záujmom si prezrelinás Útulok a synagógu, ktorými ich sprevádzali Anton a Zuzana Pasternákovci.Po malom pohostení v sále Zoltána Wallensteina sprevádzal hostí centrom mes-ta Vojtech Novák. �