Szentmisék rendje:Hétköznapokon reggel 1/28 és este 6 órakor

Vasárnap reggel 1/28, 9, 1/211, 12, este 6 és 7 órakor

Hivatali órák:Hétfőn, kedden, szerdán és péntekendélelőtt 9–12, délután 1/25–1/26-ig

Felsõ-krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia, 1124 Budapest, Apor Vilmos tér 9., telefon: 356-0089

2010. Veni Sancte

XIII. évfolyam 5. szám

A köztársasági elnök is nálunk volt ministráns

Nem kis meglepetésemre a kö-vetkezőket tudtam meg: az 1942-ben született Schmitt Pál katolikuscsaládból származik, szülei nagygondot fordítottak gyermekeik vallá-sos nevelésére. Rendszeresen jártakvasárnaponként szentmisére, még-pedig a Felső-Krisztinába, mivel aNémetvölgyi úton laktak. Étkezéselőtt és után mindig imádkoztak, ésa vasárnapi ebéd előtt az édesapagyakran kikérdezte a Schmitt-gyere-keket, hogy mire emlékeznek aszentbeszédből. Olyan is előfordult,hogy azt kérte, németül mondják el,miről szólt a prédikáció. Schmitt Pálévekig ministrált is templomunkban,és az akkori énekkarnak is tagja volt.

A templom világában azóta is ott-hon érzi magát. Külföldön is gyak-ran beül egy-egy templomba, hogyfélórát ott eltöltsön. MostanábanMáriaremetére jár misére, mindigugyanoda ül a templomban. Amiótamegválasztották köztársasági elnök-nek, kisebb sor szokott kialakulninála, mikor a Miatyánk után a béke-jobb nyújtás ideje jön el, mert sokanakarnak vele paxolni. Örül, hogy azemberek szeretettel veszik körül.

A napi evangélium olvasásávalkezdődik számára a reggel. Vanegy internetes szolgáltatás, amely-re még spanyolországi nagykövet-ként iratkozott fel, és azóta min-dennap megkapja elektronikus le-vélben az aznapi szentírási részt.Nem múlik el úgy nap, hogy el neolvasná az egyház által aznaprarendelt evangéliumot. Ez az egyikbiztos kapaszkodója az életben.Gyerekeinek és összes ismerősé-nek ajánlja e módszert, illetve to-vább is küldi számukra a reggelhatkor érkező szentírási részt.Nagyszerű ezzel kezdeni a napot,

mert így legalább néhány percesmeditációban van része az ember-nek, mielőtt a mindennapi gon-dokkal, forgataggal szembe kellnéznünk – mondta.

A kétszeres olimpiai bajnokköztársasági elnök tehát a Felső-Krisztina családjához tartozik, re-mélhetőleg feleségével meglátogatminket a következő plébániai tá-borunk alkalmából, és talán a reg-geli tornát is egyszer hitvese,Makray Katalin vezényli majd abalinkai focipályán, és Csiszér Évaaznap kivételesen pihenhet…

Szerdahelyi Csongor

Az Új Ember augusztus 20-i, ünnepi számába készítettem egész oldalas interjút Schmitt Pállal. Hivatalbalépését követő napon fogadott a Sándor-palotában. Hazánk első közjogi méltósága a beiktatási beszédében– többek között – keresztény gyökereink és a Szent István-i örökség fontosságát, alkotmányban történő meg-említésének szükségességét hangsúlyozta. Így nem éreztem tolakodásnak, hogy megkérdezzem az elnököt,hogy milyen vallású, milyen családból származik, milyen nevelést kapott szüleitől.

2 2010. VENI SANCTE

Bár a Veni Sancte „csak” az újtanév kezdete, mégis évről-évreplébániánk életében is megúju-lást, egyfajta újrakezdést jelent.Ma még – néhány napig –, ha ta-lálkozunk, a nyár élményeiről me-sélünk egymásnak.

Plébániánk nyári élményei atemplombúcsúval kezdődtek,amelyen Keresztelő Szent Jánosmellett közösségünk 70 éves szü-letésnapját is ünnepeltük. A jubi-leum méltó megünneplésénekelőkészítésében a hívek lelkesen,sokan, sok ötlettel és munkávalvettek részt. Így természetes, hogymaga az ünnep is – amelyen aszentmisét Takács Nándor püs-pök úr mutatta be – meghitt ésörömteli volt mindannyiunk szá-mára.

Talán nem túlzás azt állítani,hogy az idei nyár legjelentősebbeseménye a plébániai tábor volt.Márton atya több éve ismételtenjavasolta, hogy vágjunk bele. Nó-gatása eredményeként a képvise-

lőtestület elvállalta a tábor meg-szervezését és lebonyolítását. Aplébánia életének első nyári tábo-ra – minden félelmünk ellenére –nagyon jól sikerült. Az élmények-ről, eseményekről a későbbiekbenbőven lesz szó, most csak köszö-netet szeretnék mondani elsősor-ban Márton atyának a kezdemé-nyezésért, valamint MolnárZsuzsának, Tóth Zoltánnak,Csekő Imrének és SeidlTibornénak, mert az ő lelkes, ál-dozatos munkájuk nélkül ez a tá-bor nem jöhetett volna létre. Deköszönet illeti a plébánia vala-menynyi közösségét (cserkésze-ket, ministránsokat, schólásokat, akaritász és az oltáregylet tagjaitstb.) a programok lebonyolításá-ért, és minden résztvevőnek az ak-tív részvételért. Jó volt látni, hogyvalamennyi táborlakó megtaláltanemcsak a számára kedves prog-ramot, de az épp aktuális tevé-

kenységet is, amivel segíthette, szí-nesebbé tehette a tábori életet.

A pihenés után a Szentlélek ke-gyelmét kérve kezdjük meg a kö-vetkező tanévet. Minden közös-ségnek szüksége van a megújulás-ra. Jó lenne, ha egyházközségünkminden csoportja kitűzne, megfo-galmazna magának olyan célt, fel-adatot, amellyel saját, de az egészplébániai közösség lelki–testi épü-lését is elősegítheti. Ilyen cél lehetpéldául – mint ahogy Márton atyais szorgalmazta minapi homíliájá-ban – a hitünkben való ismerete-ink bővítése, a plébániai hitoktatáserősítése minden korosztály ese-tében. De az is cél, hogy közössé-geinket nyitottabbá tegyük, igye-kezzünk minél több embert meg-szólítani, közösségi életünkbe be-vonni. Ezt elősegítendő, rövidesenkitesszük a hirdetőtáblára meglé-vő közösségeink listáját, elérhető-ségüket.

Béres György

Krónika

A plébánia képviselő testületeszeptember 17-én ülést tartott, me-lyen többek értékelték a plébániahetvenedik évfordulójához kapcso-lódó eseményeket, a plébániai tá-bort és szó esett az előttünk álló fel-adatokról is.

Az ülés elején a templombúcsú-ról és a plébánia 70. évfordulója al-kalmából történt eseményekrőlszólt Györgydeák Márton plébános.Az ünnepi szentmise főcelebránsaTakács Nándor nyugalmazott szé-kesfehérvári püspök volt. A búcsútmegelőző lelkigyakorlatot MolnárBéla atya tartotta. Átalakult a szen-tély. A régi székek helyébe a környe-zettel összeillő, egységes stallum ke-rült. Új Keresztelő Szent János-szo-bor készült, alkotója SzmrecsányiBoldizsár. A szobor szép kivitelű, ahívek többségének is tetszik. Elké-szült a plébániaépület külső és bel-

ső felújítása, illetve a kert járóburko-lat cseréje. A Felsőkrisztina című lapjubileumi különszáma az eltelt tíz évlegfontosabb történéseit ismertette.Tíz év alatt kb. 400 urnahely kelt el,még kb. ugyanennyi szabad hely vanaz urnatemetőben.

A plébánia első közös táboramindenki szerint jól sikerült, köszö-net érte a szervezőknek. A testületúgy döntött, hogy jövőre is megren-dezzük a tábort.

A képviselő testület megbízatásá-nak utolsó éve kezdődik. Az új tes-tület megválasztásának első lépcső-je a jelöltekre való ajánlás. A követ-kező testület létszáma kisebb lesz amostaninál, mivel az országgyűléstis karcsúsítják – mondta viccesen aplébános úr.

Az elkövetkező időszak terveikapcsán Marosi Gabriella, a műsza-ki bizottság tagja a meglévő épüle-

tek alapos állagfelmérését tartjaszükségesnek. A kerítés építésétmindenki szorgalmazta. A plébánosúr a templom tetőzetének javításátnevezte meg első feladatnak, miveltöbb helyen beázik az épület. A hoz-zászólások után a testület egyhan-gúlag támogatta, hogy jövőre atemplom külső felújítása kezdődjönmeg.

Kovács Ádám

Jövőre is lesz tábor

A plébániai táborról élménybeszámolót tartunk

két alkalommal. Először október 12-én,

kedden 18.30-kor a felnőtt hittan keretében,

majd október 16-án, szombaton 16 órakor.

Egy augusztusi szombaton in-dultunk el, és másnap hajnalbanmár Róma egyik kertvárosánakstrandján találtuk magunkat, ahola tengerben megfürödhettünk. A17 órás buszút alatt bőven voltidőnk megismerkedni az egyház-megye más plébániáinak minist-ránsaival. Az ismerkedés után – éspersze azután, hogy a tengerbencsobbantunk egy jót – nem veszte-gettük az időt, hisz Róma rengeteglátnivalót kínál. A szállás elfoglalá-sa előtt például egy őskereszténykatakombát tekinthettünk meg,de a további napokban sem szen-vedtünk hiányt az érdekességek-ben: láttuk a Colosseumot, aCirco Massimót, jártunk a ForroRomanón, de nem maradt ki a

Fontana di Trevi és a Vatikáni Mú-zeum sem. Képtelenség lennemindet felsorolni.

A városban rengeteg minist-ránssal találkoztunk, akiket a kö-zös nyakkendőről ismerhettünkmeg, és így – mivel országonkéntkülönböző színű nyakkendőtkaptak az ide érkezők –, ha ma-gyarokat láttunk, rögtön felis-mertük őket. Egyik este a tömér-dek – hatvanezer – ministránsegyütt énekelt a Szent Péter té-ren. Másnap a pápát is ott fogad-tuk, aki helikopterrel érkezettCastel Gandolfó-i nyári reziden-ciájából. Legnagyobb élményemaz volt, hogy két–három méterrőlláthattam a Szentatyát, aki apápamo-billal járta körbe a teret,és köszöntött minket, ministrán-sokat. A németek – akik körülbe-lül negyvenezren voltak –„Benedetto” kiáltásaitól megre-megtek a Vatikán falai. Benedekpápa többek közt magyarul isszólt a megjelentekhez: üdvözöltminket, és kívánta, hogy az oltár-szolgálat során kerüljünk minélközelebb Krisztushoz, majd áldá-sát adta ránk.

A találkozó végeztével a térena ministránsok gyorsan szétszé-ledtek, azonban még egy–két na-pig jó eséllyel összefuthattunk atöbbiekkel a városban. Nem me-nekülhettünk például a németek-től sem, akik nyakkendőiket ál-landóan a mieinkre szerették vol-na elcserélni, és voltak egyesek,akik még pénzt is felkínáltak a na-rancsszínű kendőkért. A találkozóután megnéztük a Scala Santát,vagyis a Szent Lépcsőt, végigjár-tuk a hét templom zarándokútnagy részét, és még egy közösmagyar misén is részt vehettünkegy római bazilikában.

Gyors lábon rohant az időRómában, és hamar elérkeztünkaz utolsó naphoz. Csütörtök esteújra beültünk a buszokba, és más-nap délután már Budapesten isvoltunk, ahol közös imádság és azélmények rövid felidézése utánbúcsúztunk egymástól. Hálás va-gyok, hogy eljuthattam az ÖrökVárosba, sok új barátot szereztemés együtt lehettem rengeteg nem-zet, rengeteg ministránsával. Talána legjobb nyári élményem volt.

Tóth Ágoston

32010. VENI SANCTE

Ministráns találkozó RómábanMegremegtek a Vatikán falai

Sok helyen jártam a szünet-ben, de szinte nem volt olyan,hogy ne ministráltam volna. Nyárelején a schola táborban is alkal-mam volt a ministrálásra. Min-dennap misén vettünk részt, ígyamikor lehetett, vállaltam a szol-gálatot az oltárnál. Szentlászlóralátogattunk családommal július24-én. Szombati érkezésünk lehe-tővé tette, hogy vasárnap minist-rálni tudjak ezen a helyen is.Nyitrán Szent László király halálá-ra emlékeztek július 30-án. Fel-emelő érzés volt, hogy ezen aszentmisén részt vehettem csalá-dommal, és Varga Lajos váci se-gédpüspök úr mellett ministrál-hattam. Balatonbogláron nyaral-tunk augusztusban. A plébánosatya itt is örömmel vette, hogy se-gítségére voltam a szentmisén.Nagyon örülök, hogy az ottho-nomtól távol is tudtam szolgála-tot teljesíteni az oltárnál.

Tóthpál Balázs

Nyáron sincs szünetaz oltárszolgálatban

Ministráns hadak lepték el a Szent Péter teret

2010. VENI SANCTE4

Táborunk mottója szerint „Jóa testvéreknek együtt lenni” (133.Zsoltár). A tábor után elmondhat-juk, hogy valóban jó volt együttlenni. Mivel első táborunkat szer-veztük, nem tűztünk ki irreálisannagy célokat. Csak annyit szeret-tünk volna, hogy a közösség tag-jai kicsit közelebb kerüljenek egy-máshoz, mindenki ismerjen megnéhány új családot, találjon új ba-rátot, kedves ismerőst.

Már a szervezés legelején kide-rült, hogy nagyon nagy igény vana közösségi életre. Ezt bizonyítjaaz is, hogy többen már a környe-ző templomok táborain, szerve-zett utazásain vettek eddig részt,ezért ezt a kezdeményezéstörömmel fogadták: „Végre ná-lunk is elindul valami!” Jó lenne,ha ez valóban az első lépés lenne,és nem torpannánk meg, lenneév közben is folytatás. Sajnálom,hogy a fórumbeszélgetésekennem jutott idő arra, hogy megbe-széljük, mire volna igény a közös-ségben, ki milyen programonvenne részt szívesen, volna-eolyan vállalkozó szellemű, szerve-zőkészséggel rendelkező tagja aközösségnek, aki év közben isösszefogna egy-egy programot,egy-egy kirándulást a környékre,egy bográcsozást, egy kerékpárostúrát, egy kézműves délutántvagy hasonlókat. De ez pótolha-tó! Itthon is lehet szervezni ilyenbeszélgetéseket, lehet jelentkezniaz ötletekkel.

A szálláshely foglalása miattkorán kellett jelentkezni a tábor-ra, ami sokaknak komoly nehéz-séget jelentett, sem a munkahelyikötelezettségeket, sem az iskolaivizsgák időpontját nem lehetettelőre látni, de mindezek ellenéreviszonylag gyorsan összejött azelképzelt 150 fős létszám. A ked-vezőtlen időjárás, a sok eső, viharmiatt az idősebbek közül többenvisszarettentek, sajnos sok beteg-ség is közbejött, így meglehető-

sen sok jelentkező lépett vissza.De mindig volt új jelentkező,több család csak az utolsó hetek-ben tudott úgy dönteni, hogy vál-lalja a tábort kicsi gyermekekkelis – köszönet érte a lelkes hitok-tatóknak, akik bíztatták a családo-kat –, így 148 fővel, ajándék szépidőben indulhatott a tábor.

Mint utóbb kiderült, voltakolyanok is, akik tudták, kicsi azesélye, hogy el tudnak jönni, dejelentkeztek, be is fizették a rész-vételi díjat és nem is kérték vissza,ezzel akarták támogatni a tábor si-kerét. Kedves a gondolat, de nemideális a megoldás. Jó lenne to-vábbgondolni, esetleg a következőtábor előtt egy táborperselyt nyit-ni, ezzel is elősegíteni, hogy anya-gi okok miatt senki ne maradjonki a közös programból.

Ebben az évben Márton atyaaz önkormányzattól kapott támo-gatást majdnem teljes mértékbena tábor rendelkezésére bocsátot-ta, ami lehetővé tette, hogy anagycsaládosoknak és a támoga-tást igénylőknek mérsékelni tud-juk a részvételi költségeit. Őszin-tén meg kell azonban mondani,hogy ebben a kérdésben nemvolt könnyű dolgunk, és nem isvagyunk benne teljesen biztosak,hogy minden esetben helyesenjártunk el. Sajnos úgy éreztük,hogy sokan szemérmességbőlnem merték a kérdőíven megje-lölni a támogatás kérését, bár atényleges anyagi helyzetét senki-nek nem ismertük. Mivel a szál-láshelyekért ma már mindenholsokat kell fizetni, a legtakaréko-sabb tervezés ellenére is egynagycsaládnak a költsége jelentősösszeget tett ki, ezért döntöttünkúgy, hogy a nagycsaládosok kérésnélkül is kapnak támogatást. Arészvételi díj támogatásán felülMárton atya vállalta a külön buszköltségeit, az újonnan vett sport-

szerek, a kézműves foglalkozásokalapanyagainak árát és a táncházművészeinek tiszteletdíját is.

A tábort értékelő visszajelzé-sek között volt, aki jelezte, hogytúl sokféle kézműves programvolt. Való igaz, sok alapanyag megis maradt, de a tábor előtti hetek-ben olyan rossz idő volt, annyieső esett, hogy attól féltünk, ki-rándulós, sportos terveink helyettfolyamatos elfoglaltságot kellmajd biztosítani a közösségi ter-mekben. Hála a Jóistennek, esőnem mosta el a szabadtéri prog-ramokat, ezért a kézműves foglal-kozásoknak a szerepe háttérbeszorult. Az anyagok azonban nemromlandók, kiváló lehetőségetadnak újabb együttlétekre.

Az előkészítés során a szállás-helyek elosztása volt a feladatom.Tekintettel arra, hogy a szállásokszínvonala nem volt egységes,nem kis aggodalommal kezdtemhozzá. A nagy fluktuáció miatttöbbször kellett változtatni a be-osztáson, de igaz keresztényi hoz-záállással, teljes megértéssel éstürelemmel elfogadta mindenki arendezőelvet. Nagyon köszönömmindenkinek, hogy így megköny-nyítették munkámat.

Hasonlóan pozitív élmény volta tábori közös munka kérdése is.Bár fel lehetett iratkozni a felada-tokra, de a gyakorlatban sohanem kellett elővenni a papírt éskeresni, hogy kinek is kellenemost mosogatni vagy kenyereketkenni. Mindig volt elegendő ön-kéntes. Tudjuk, hogy nem volt hi-bátlan a szervezés, de ez is hozzá-segített ahhoz az élményhez,hogy csupa jóakaratú, megértőbarát vesz körül minket. A hibáknem okoztak jelentős feszültsé-geket. Reményeink szerint elin-dult valami a közösségépítés te-rén, a feladat csak annyi, hogy neálljunk meg, folytassuk a megkez-dett utat.

Molnár Zsuzsa

Jó volt együtt lenni

52010. VENI SANCTE

Már nagyon régen, évek óta ér-lelődött sok emberben: de jó len-ne, ha plébániánk közössége ismeg tudna szervezni, részt tudnavenni egy nyári közös, több naposegyüttléten. Idén végre sikerültidőpontot, helyszínt találni, sike-rült résztvevőket toborozni, és atábor mottójának szánt zsoltár-részlet megvalósult: jó volt a test-véreknek együtt lenni!

Tavasszal, amikor néhány szer-vezőtársammal először jártamBalinkán, a tábor még másképpfestett. A gyönyörű környezetbenlévő helyszín tavasszal még kihaltés élettelen volt. Hogy fogjuk el-osztani a szállást, a faházakat?Hogyan oldjuk meg az étkezést?Hányan fognak valójában jelent-kezni és eljönni? Még semmitnem tudtunk.

A május jó pár táborszervezőmegbeszélést hozott, és én amunkám miatt szinte majdnemmindig elkéstem néhány percet.Aztán egyszer azt éreztem: társa-im megvártak. Nem kezdték el amegbeszélést, számítottak rám.Számítanak rám, csinálnom kell.Feladatot kaptam, tennem kell adolgomat. Nagyon jól kiegészí-tettük egymást. Már több mint120 jelentkezőnél tartottunk, úgyéreztem, megmozdult valami!

A tábor előtti este végig sza-kadt az eső. Azokra gondoltam,akik a sátrazást választották... Es-te 9 után levelet kapok: olvasatla-nul is „tudom”, hogy mi áll ben-ne: valaki lemondja, megbetege-dett, közbejött valami, sajnálja...Aztán rá kell döbbenem, hogy mi-lyen kishitű vagyok. Csak azért írtvalaki, hogy közölje, mennyirevárja már az együttlétet!

Az első tábori nap egyik legszebbpillanata, amikor a foglalkoztatónaknevezett különálló teremből temp-lom lett. Képekről köszönnek visszaA3-as méretben a felsőkrisztinás szí-nes üvegablakok, a székek egymásmellett, a dobogón már ott az oltár,a virág és a csupasz falon a díszítés.Itt van Jézus köztünk.

Több mint 150 ember: kicsi ésnagy, fiatal és lélekben fiatal, egye-dül résztvevő általános iskolás ésnagycsaládos, ministráns és nagy-apa, plébániai karitászos és cser-kész. Ez a sokszínűség megmaradvégig, hisz ilyenek vagyunk.

A konyha megfeledkezik a kétcukorbetegről és a lisztérzékenytársunkról, ez nagyon kellemetlen.

Kirándulás, sportverseny, kéz-műves foglalkozás és ólom katona-öntés. Nem tudom felsorolni miminden volt, és tudom, hogy mégnagyon sok minden lehetett volna.A legfontosabb: a reggeli szentmi-sékben, a taizéi imaórán, a Gaja-völgyben a szellőben: ott az Isten!

Az utolsó este a tábortűznélodajön hozzám egy kislány. Kiválóműsorszámok követik egymást, éső is hozzá akar járulni a szórakoz-tatáshoz, szerepelni szeretne. „Mittudsz? – kérdezem. – Tudok furu-lyázni!” Bátran kiállt, és szépen el-játssza a kis dallamot, hozzátette atáborhoz a saját részét!

Vasárnap a szentmise után ösz-szekapaszkodik száz kéz. Eljött abúcsúzás pillanata. „Szer-vusz-tok!” – mondjuk egyszerre, és er-ről egy kép is készül: fotósunk azorrával exponálta! Vége a tábor-nak. Jó (volt) a testvéreknekegyütt lenni!

Tóth Zoltán

Feladatot kaptam

2010. VENI SANCTE6

A számok magukért beszélnek.A tábor időtartamát, a helyszínülszolgáló Balinkát többségében jó-nak tartották, megfelelőnek ítéltékaz ellátást és elfogadhatónak aköltségeket. Nagyobb volt a véle-mények eltérése a szöveges vála-szok esetében.

Melyik program volt megítélé-sed szerint a legjobb?

A tábor legsikeresebb program-jainak a kirándulások bizonyultak,elsősorban a csókakői várhoz, desokan említették meg a Gaja-völgyben tett túrát is. Néhányanvetettek föl a csókakőivel kapcso-latban jogos kifogásokat: a kisgye-rekeseknek hosszú volt a táv, sokvolt a betonúton történő gyalog-lás, a visszaszállítás pedig csak au-tósaink spontán segítőkészsége ré-vén oldódott meg, de így is – vagyéppen ezekért – jó emlékű ese-mény lett belőle.

Két olyan program volt, ame-lyek kedveltsége és elutasítottságafeltehetően korosztályok szerintalakult. Az egyik Alberti Árpádatya énekes estje, amely az idő-sebbek számára nagyon értékes éskedves alkalom volt, a fiatalokatazonban nem tudta megszólítani.Nagyjából egyforma arányban ítél-ték a legjobb programnak és a leg-kevésbé sikeresnek is.

A másik ilyen eredményt elérőprogram a cserkészek által szerve-zett akadályverseny volt. A tetszé-si indexe a második helyre emel-te, viszont ezt nevezték meg leg-többen a legkevésbé sikerültnekis. Ügyes volt a csapatbeosztás,minden csoportba került mindenkorosztályból, azonban – valószí-nűleg az információhiány volt azoka – valamennyi feladat a 15–25éveseknek szólt, miközben arésztvevők életkora 3-tól 75 éveskorig terjedt. A feladatok jó részehatáresetet jelentett az értelmes

próbatétel és a szívatás között.Idézet egy véleményből: „Segítmegítélni egy feladat emberhezméltó voltát, ha azt is beleveszik,hogy az állomásvezető a verseny-zők előtt végrehajtja”.

A tábortűz maradandó emléketjelentett, persze a jövőben mindműsorát, mind énekeit lehet kö-rültekintőbben előkészíteni, ésmeggondolásra érdemes, hogy necsak egyszeri program legyen a tá-bor folyamán.

A tetszési sorban a sportverse-nyek következnek azzal a tanul-sággal, hogy a legkisebbek is sze-retnének részt venni rajta, hozzá-juk mért feladatokkal. Sikeresekés népszerűek voltak a kézművesfoglalkozások, melyek közül töb-ben is kiemelték az ólomkatonaöntést és festést. A táncház (érde-kes módon a fiatalok távol marad-tak ettől), a vetélkedő, a babaklubés a reggeli torna is több szavaza-tot kapott.

Visszavágyunk BalinkáraA tábori kérdőívek kiértékelése

A válaszadók 86%-a szerint a plébániai tábor jól sikerült. Persze mindig akad változtatni, javítani való, meg-gondolandó szempontok, ezért is vártuk nagy érdeklődéssel a válaszokat. 37 kérdőív érkezett vissza, ez aszám azonban a résztvevő családtagokkal együtt összesen 100 főt érintett, tehát a 148 táborozó 67%-ának avéleményét ismerhettük meg.

MENNYIRE VOLTÁL ELÉGEDETT

A TÁBOR IDŐTARTAMÁVAL (4 ÉJSZAKA)?

rövid volt 1 3%megfelelő volt 34 92%túl hosszú volt 1 3%egyéb 1 3%

MENNYIRE VOLTÁL ELÉGEDETT

A SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ REGGELIKKEL?

elégedetlen 0 0%éppen megfelelő 0 0%jó 16 43%kiváló 18 49%egyéb 3 8%

A TÁBORI KÖLTSÉGEKET TEKINTVE:

túl sokba került 0 0%elfogadható volt 34 92%fizettem volna többet is 2 5%egyéb 1 3%

MENNYIRE VOLTÁL ELÉGEDETT

A TÖLGYES TÁBOR HELYSZÍNÉVEL?

elégedetlen 0 0%éppen megfelelő 4 11%jó 22 59%kiváló 9 24%Egyéb 2 5%

MENNYIRE VOLTÁL ELÉGEDETT

A RENDELT MELEG ÉTELEKKEL?

elégedetlen 1 3%éppen megfelelő 1 3%jó 13 35%kiváló 20 54%egyéb 2 5%

RÉSZT VENNÉL-E ÚJRA RAJTA?

nem vennék részt 1 3%nem tudom 3 8%részt vennék 32 86%egyéb 1 3%

72010. VENI SANCTE

A fórumbeszélgetések látoga-tottak voltak, a kérdőíveken jelez-ték, hogy igény lenne azévközbeni folytatásukra, a módjátazonban ki kell találni éppúgy,mint a tábor kereteibe való beil-lesztésüket. Végül egy másik as-pektusa a programoknak: sokan atábor élményeként említették megaz egyik este tartott taize-i imádsá-got és a reggeli szentmiséket.

Melyik program volt megítélé-sed szerint a legkevésbé sikeres?

A tetszés–nemtetszés kapcsoló-dása miatt ez voltaképpen már azelőző kérdésnél megválaszolásrakerült. A kérdésre a választ legjob-ban ez az idézet adja meg: „Nemvolt olyan, ami igazán rossz lettvolna, de jobban kellene gondos-kodni a különböző korosztályokeltérő szórakoztatásáról”.

Mit hiányoltál leginkább a tá-borból?

Ismerkedést jobban támogató,közösségépítő, játékos programo-kat; lelki programokat: beszélge-tést kiscsoportokban, közös estiimát; a különböző korosztá-lyok/közösségek bemutatkozási le-hetőségeit; több esti, színes prog-ramot; Márton atyával a személyesbeszélgetés lehetőségét; többprogramot a fiataloknak; az alvás-időt; a bográcsozást; jobb infor-mációt a napi programokról;nincs hiányérzetem a táborral kap-

csolatban, én örültem annak, amitkínált; így volt jó.

Mi volt az, ami felesleges volt?A programok gyakran egymás

alternatívájaként fogalmazódtakmeg, így nem éreztem felesleges-nek semmit; mivel szinte mindenprogram fakultatív volt, nem tu-dok ilyet; nem volt feleslegesprogram, mind jó ötlet volt; hét-kor felkelni, miközben csak nyolc-kor volt a szentmise.

Mi az, amit másképpen szer-veztél volna?

A tábor szervezői számára en-nél a kérdésnél derült ki legin-kább, hogy mennyire különbözőkaz elvárások, és mennyire kerülnikell(ene) minden kötöttséget. Atábor szervezésével kapcsolatos ja-vaslatok: az időpont szélesebb kö-rű egyeztetése (tanároknak, egye-temistáknak még nem jó a júniusvége), nem kellene előírni a teljesidőtartamú részvételt, több előze-tes információ, többek bevonásaaz előkészítésbe, a programszer-vezésbe, több nyitottság az egyéniötletek felé az előzetes szervezés-ben. A tábor időbeosztásához: areggeli menetrend szűkebbreszabása, szentmise ½8-kor, reggeli¼9-kor; a vacsora későbbre tétele8-ra vagy fél 9-re.

Volt, aki nem tartotta szeren-csésnek a közös programok eről-tetett szervezését azzal az elvárás-

sal, hogy mindenki részt vegyenrajtuk; több lehetett volna a fiata-loknak szóló program (bár a vá-laszadó megjegyezte, hogy ezt ma-guknak kellett volna megszervez-niük); jó lett volna több sport-program, kis létszámú csoportokkirándulás variációi, a kisgyerekescsaládoknak külön sétát, kirándu-lást lehetett volna szervezni; ésegy megfontolandó javaslat: vala-hogy későbbre kellett volna tennia reggeli tornát.

Egyéb javaslatokÖrömünkre ennél a pontnál

szinte valamennyien elismerésü-ket és köszönetüket fejezték ki aszervezőknek és a lebonyolításbanközreműködőknek. Három idézet,melyek talán a legtöbbet monda-nak: „Jó volt, köszönjük a lelkes ésügyes szervezést! Igazából, mint-hogy ilyen sok és különböző korúember számára nagyon nehéz jótábort szervezni, kicsit meglepőd-tem, milyen jól szervezett voltminden.” „Külön szívet–lelket gyö-nyörködtető volt tábori templo-munk díszítése.” „Meghívhatjukhatáron túli barátainkat is a jövőévi táborba?”

Köszönjük a tartalmas, tovább-gondolásra érdemes véleménye-ket, természetesen amelyek –helyszűke miatt – nem szerepel-nek az összefoglalóban, azokat iséppúgy figyelembe vesszük.

Lukách Kriszta

2010. VENI SANCTE8

A tavalyi út sikerén felbuzdulvatemplomunk énekkara plébániaiközösségünk néhány tagjának, ba-rátoknak és ismerősöknek kísére-tében augusztus 18–22. között is-mét a Szepességbe látogatott.

Alkalmunk volt pótolni annak asok-sok látnivalónak a megtekin-tését, melyek egy évvel korábbanmár nem fértek be a programunk-ba, illetve ezúttal is sikerült sokmindent magunkba szívnunk aSzent Korona védelme alatt egy-kor együtt élő népek alkotta,szebbnél-szebb világi és egyháziműemlékekkel, természeti és nép-rajzi kincsekkel teli vidék kivételesgazdagságából.

Bár most inkább a természetiszépségek fölkeresésén volt ahangsúly – dobsinai jégbarlang,tengerszem Felsőzúgón, tutajozása Dunajecen, a már-már „nyaktö-rő”, tüdőt–térdet nagyon igénybe-vevő kirándulás a szuhabélai víz-esések mentén –, s jóval kevesebbtemplomot és egyházművészetiremeket láttunk, mint tavaly,utunk zarándoklat jellegén nemesett csorba, nem utolsó sorbanSzpisják PéterPál kapucinus atyalelki vezetésének, a napi szentmi-sének és az esténként közösen el-mondott kompletóriumnak kö-szönhetően. Ráadásul szálláshe-lyünk, az amúgy csak filiaként mű-ködő Dénesfalva templomában isvolt alkalmunk saját szervezésbenszentmisét tartani, melyen a hely-béli szlovák sekrestyés ministrált.Az áldozati cselekményt gyakor-lottan követő szolgálata egyértel-mű bizonyítéka volt a katolicizmusegyetemességének. Az úrfelmuta-tást kísérő „szakszerű” csengetéseeszembe is juttatta azt a több mintötven éve (tehát még a zsinatelőtt) hallott viccet, mely szerint aparaszt bácsi Bécsből hazatérveörömmel újságolta, hogy ott ismagyarul miséznek, hiszen a pap

ott is azt mondta, hogy dominuszvobiszkum. Egyébként mikor azÉneklő Egyházzal és a kottás map-pával a kezünkben, vagy akár csakúgy, a saját örömünkre és gyönyö-rűségünkre az arra alkalmas he-lyeken (templomokban, középko-ri boltíves termekben) rázendítet-tünk, a kirándulók–nézelődőkmegtapsoltak minket. Bizonyáranem csak nekünk volt nagy él-mény, mikor az ólublói skanzengörög katolikus fatemplomábanaz ikonosztáz előtt elénekelhettükegyik legkedvesebb egyházi éne-künket, az ortodox lelkiséget fel-idéző Örülj Szent Szüzet.

Hitünk európai keresztény gyö-kereit, népeket, nemzeteket, tája-kat egybe fogó egyetemességét kü-lönösen Podolinban volt alkal-munk megtapasztalni. A történel-mi Magyarország területén ebbena Lengyelországnak elzálogosítottszász városban telepedett megugyanis 1642-ben a piarista rend,melynek első iskoláit a spanyolor-szági születésű Kalazanci SzentJózsef Rómában és Itáliában hoztalétre. Az iskolahálózat Morvaor-szág felé bővült, ahonnan aztán,mikor a svéd csapatok a harminc-éves háború vége felé Olmützbebetörtek, a szerzetes tanárokkénytelenek voltak tovább mene-külni: Bécsbe, Varsóba és

Podolinba. Ebben a szászok (cip-szerek) által benépesített szepes-ségi kis városban úgyszólván a tel-jes művelt Európa képviseltetvevolt: tiroli, német, spanyol, olasz,később lengyel, szlovák, szász ésmagyar nemzetiségű rendtagok azakkori európai tanintézetekben ál-talánosan alkalmazott magas szin-tű tankönyvekből tanították a len-gyel, szász, szlovák és magyar diá-kokat. Lengyelország felé mene-külve itt szállt meg RákócziFerenc, itt tanult Krúdy Gyula, dea tudós matematikus PetzvalJózsef is (a szülővárosában,Szepesbélán látható, róla elneve-zett fotográfiai múzeumot nagy ér-deklődéssel végig is néztük).

Az utolsó nap, útban hazafelé a„vasárnapi misehallgatási kötele-zettségnek” a Milaj határában egyszántó közepén álló templomromtövében tettünk eleget. Szokatlankörnyezet talán, amelyben a külsőszemlélő nem lát mást, mint ro-mantikus–nosztalgikus hangulatúérdekességet. De számunkra, akikott voltunk, az alig megfogalmaz-ható öröm feletti hála kifejeződé-sét, jelentette, melyet a lelki–szel-lemi gazdagodást és a természetszépségeiben való feloldódásteredményező tartalmas együttlétfelett éreztünk.

Szende Ákos

Az éneklő egyház ismét a Szepességben

Tutajozás a Dunajecen

92010. VENI SANCTE

Táborunk helyszíne idén is – im-már harmadszor – Péliföldszentke-reszt, a szalézi rendház volt. A ház-hoz óriási, bekerített park is tartozik,hintával, foci- és kosárlabda pályák-kal. Vendéglátóink elkényeztettekminket, kitűnő ellátásban részesítvea fejlődő szervezeteket.

A tábor ez évi vezérgondolataBoldogasszony személye, az egy-házban elfoglalt szerepe és helye,valamint az egyes Mária–ünnepek-hez köthető népszokások voltak. Aszokásos család rendszerben – egynagyobb, felelősséggel bíró fiatal-hoz több kicsi tartozik – már az in-dulás előtt felkészültek a csoportokegy-egy általuk választott témából.Idén egy új generációból – a 14–15éves korosztályból – kerültek ki acsaládfők (Gerencsér Panni, LaberFruzsi, Szerdahelyi Zsuzsi ésTóthpál Balázs), akik e felelősség-teljes feladatot nagy szorgalommal,gondossággal végezték. Volt Gyer-tyaszentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós-és Havasboldogasszony–család is.Izgalmas volt e fogalmakat tisztázni,megkeresni liturgikus értelmüketés egy a csoport által kitalált törté-netben előadni. Az előadások bő-velkedtek meglepetésekben. Példá-ul Erzsébet és Zakariás jelenete,Szakács Luca és Müller Ferike elő-adásában, vagy a hatalmas, életsze-rű hóesés a teremben, vagy azújabb hangvételű (rappes) előadás-mód. A drámajátékot színházi mun-kában jártas, hozzáértő zsűri érté-kelte. Hogy a képzőművészet semaradjon ki, minden család egy-egyképet is készített saját névadójánakünnepéről, melyet hamarosan aplébánián is láthatunk majd.

Délelőttönként énekpróbákattartottunk. Ez évben egy 12. századiliturgikus drámát, a Dániel–játékotkezdtük tanulni, melyhez későbbmajd felnőtt szólisták is csatlakoz-nak. Emellett megtanultuk fejből aTe Deumot és több más, az év során

később elhangzó éneket. Az imádságátszőtte a napunkat: laudes éskompletórium volt a két pillér, mely-re felfűztük együttlétünket. Napontamás-más család készült fel az aznapiszentmisén való énekes szolgálatra,melyet ezúttal nem a kórusvezető,hanem a kijelölt családfő irányított.

Számos vetélkedő tarkította aprogramot, villámkérdések és másfejtörők formájában. Az elmaradha-tatlan Ki-mit-tud? vetélkedőn bűvésztrükkök, mulatságos jelenetek, szó-lószámok mellett a férfikar debütá-lására is sor került, a legifjabb MüllerFerenc vezetésével.

A nagy melegre tekintettel az esz-tergomi strandra is ellátogattunk.Mivel éppen táborozásunk alatt zaj-lott a futball világbajnokság, meg-rendeztük saját, házi schola-focibaj-nokságunkat két fordulóban. Szin-tén két fordulót játszottunk a köz-kedvelt számháborúból is, bár azidei szúnyog invázió nem kedvezettaz erdei túráknak. Az utolsó estéttáncházzal zártuk, ahol mindenki ki-mulathatta magából a hét fáradal-mait, egy hozzáértő kórustársunk –Seidl Anita – vezetésével.

Vasárnap szentmisével, majd akonyhás nénik minden szeretetévelkészített rétessel koronázott ebéddelzártuk a hetet.

Tőkés Tünde

Idén a schola ismét Péliföld-szentkeresztre utazott. A táborBoldogasszony és a foci világbaj-nokság jegyében telt. Gyertya-szentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós- ésHavasboldogasszony segítette acsaládokat. A foci mellett az oltár-szolgálatban, éneklésben, hittan-tudásban, színjátszásban és rajz-tudásban mértük össze erőinketés gyarapítottuk ismereteinket.

Most sem maradhatott el a ki-rándulás és a számháború, bár so-káig úgy nézet ki, hogy a szúnyo-gok nyerik a csatákat. Tünde nénijó szíve és bátorsága a mi akara-tunkkal az esztergomi élményfür-dőben találkozott. Ezt a társaságelsöprő többséggel hagyományte-remtő programmá nyilvánította.

A felnőttek szigorú szobaren-det írtak elő, és aki megfelelt akövetelményeknek, az esti mecs-csekre nyerhetett egy-egy félidő-nyi „nézést”.

A szállás és az ellátás kitűnővolt, mint mindig, és a hóesés(!)ellenére is gyönyörű volt az idő.Nemcsak jól éreztük magunkat,de sokat is tanultunk: kicsik ésnagyok most már fejből fújjuk:Téged Isten dicsérünk…

Müller Réka

Schola tábor Boldogasszony világbajnokság

Énekkarosok a stégen

2010. VENI SANCTE10

Buffaloból jelentkezem, NewYork állam észak-keleti csücskéből;itt van a kanadai határ, a Nagy-tavakés a Niagara is. Két éves üzleti–ta-nulmányi ösztöndíjat kaptam aCalasanctius Training Program(CTP) nevű alapítványtól, így hátkezdem rögtön az ajánlással: ez azösztöndíj kifejezetten keresztény,üzleti érdeklődéssel rendelkező,már diplomával rendelkező fiata-loknak biztosít Buffalóban és kör-nyékén tandíjmentességet számosegyetemen. Akit érdekel, googlizzameg! Aki pedig máris (sajnos jo-gosan) azon aggódik, hogy a fia-talok elhagyják az országot, nyu-godjon meg: az ösztöndíj elnye-résének egyik feltétele a nyilatko-zat aláírása, mely szerint az ösz-töndíjasnak szándékában áll visz-szatérni Magyarországra, és a ha-za érdekében kamatoztatni a tu-dását és a kapcsolatait.

Mi van Amerikában? Nagyon sokminden. Ezt leginkább hallomásbóltudom, ám egy-két dolgot már én isláttam, és ami érdekes vagy esetlegmintaértékű és megszívlelendő, aztleírom.

Churchill jegyezte meg egyszer ará jellemző humorral, hogy „azamerikaiak mindig megtalálják alegjobb megoldást, miután kipró-bálták az összes többit”. És valóbannéhány dolog példaértékű ebbenaz országban, miközben természe-tesen sok mindenen lehetne azértmit javítani. Megfigyeltem például,hogy itt nagy becsülete van a mun-kának és a munkásnak is. A buszso-főr és a konyhás néni egyarántolyan méltósággal végzi a dolgát,mintha az egész rendszer összeom-lana, ha ő nem lenne a helyén; atöbbiek pedig, akiket kiszolgálnak,a keresztnevükön szólítják őket, ésmosolyogva kérdeznek vagy kér-nek. Érdekes volt tapasztalni, hogya messze földön híres amerikai mo-soly–kultúra nem annyira üres,

mint Közép-Európában fölényes-kedve hinni szokás.

Amerikát úgy helyes szerintemelképzelni, mint hatékony gépeze-tet, melyben a legfontosabb az,hogy mindenki a helyén legyen.Senki nem csinál igazán sokat, sen-kitől nem várják, hogy kiemelkedőteljesítményt nyújtson, azt viszontigen, hogy a saját feladatát komo-lyan vegye. Az átlagos tehetséggelmegáldott magyar itt joggal érezhe-ti magányos zseninek magát, ám mitagadás: mint csapattól, Amerikátólvolna mit tanulnunk.

További érdekesség, hogy Ame-rika olcsó, ami az élelmiszert, a ru-házkodást és az elektronikai árucik-keket illeti. Nyugat-Európával ellen-tétben tehát az eleve magas fizeté-seket itt nem követik a magas árak.

Mióta itt vagyok, újra kellett ta-nulnom a tolerancia szó jelenté-sét, ugyanis itt a tolerancia nem-csak a melegeknek jár, hanem anyíltan vallásos embernek is. Amagánügy itt nem azt jelenti,hogy „ne beszélj róla, senki nemkíváncsi rá”, hanem azt, hogy„mondj, amit akarsz, senki nemfog beleszólni, mit csinálj más-képp”. Noha mi, katolikusok nemgondoljuk, hogy a vallás magán-ügy volna, mégis ez érdekes kul-turális jelenség.

Az egyetem épületében feleke-zetfüggetlen imaszoba és katolikustemplom is található. Igaz, a hét-köznapi misén a közelben lakó apá-cákon kívül csak én szoktam ottlenni. Ennek ellenére az egyetemilelkésztől remek prédikációkat hal-lunk. Meg is említenék egy emléke-zetes prédikációt, mely (sokunkszámára bizonyosan) a legkevésbéemlékezetes evangéliumi szakasz-hoz kapcsolódik: a Jézus felmenőitfelsoroló evangéliumi szakaszhoz.

Az atya kifejtette, hogy az egyházhitét manapság a Da Vinci-kód cí-mű könyv által is terjesztett gnosz-tikus nézetek fenyegetik leginkább.E nézet szerint az egyház eltitkoljaaz eredeti evangéliumokat (Tamás,Júdás, Mária Magdolna evangéliu-mait), melyek alátámasztják, hogyJézus nem Isten, hanem csupánbölcs, halandó tanító volt. Az atyarávilágított, hogy mi mégis biztosaklehetünk az egyház hitében, mertpéldául az ilyen „unalmas” neveketfelsoroló evangéliumi szakaszok ga-rantálják, hogy hitünk történelmitényekben gyökeredzik és nem me-sékben. Ellenben a gnosztikusevangéliumok szinte teljességgelmellőzik a dátumokat, a helyeket ésneveket, ezért történeti szempont-ból súlytalanok.

Szerdahelyi Miklós

Mi van Amerikában?

112010. VENI SANCTE

Csak pénteken tudta meg, hogy– bár nem lett volna soros – vasár-nap is munkába kell állnia. Társaugyanis, aki be lett osztva, hirtelenfelmondott, inkább választott egykevésbé jól fizető, de csak a tanítá-si napokra szóló állást: valahol egyPest-környéki iskolabusz vezetőjelett. Kesergett egy kicsit, mert el-maradt a tervezett családi kirándu-lás, de tudat alatt rögtön nyugtáztais, hogy ha már így alakult, leg-alább lesz némi nem várt túlórapénz, arra meg mindig szükségvan. További öröm az ürömben,hogy, mint legtöbbször, most is a102-esre vezényelték. Szerette ezt ajáratot. Különösen így vasárnap,amikor alig van forgalom, amikormindenféle ügyeskedés, idegeske-dés nélkül is időben odaér aMoszkva téri végállomásra, s vanelég idő, hogy társaival kávéjátmegigya. No meg azok a kellemesutasok, ahogy kora délelőtt ünnep-lő (legalábbis a hétköznapinál csi-nosabb) ruhában sorba felszállnak,először a Szendrő utcai végállomá-son, majd lejjebb a Mártonhegyimeg a Tornalja utcánál. Többnyireidősebb emberek, akik, miután fel-szálltak, odaköszönnek a már bent

ülőknek, azok meg a köszönéstmosolyogva viszonozzák, s azonnalszóba elegyednek egymással –mintegy jeléül annak, hogy nem-csak a buszról ismerik egymást. ASzendi árok megállójába érve több-ségük leszáll – az idősebbeket lese-gítik, s elindulnak a templom felé.

Ismerős jelenet ez számára márévek óta, mégis, többször eszébejut, hogy mikor először konstatálta,hogy utasai jelentős részét ilyenkora templomba járó emberek teszi ki,azonnal valami érdeklődésféle ala-kult ki benne irántuk. Tulajdon-képpen még most sem tudja meg-fogalmazni, hogy miben is állt ez azérdeklődés, mi az oka annak, hogyaz utastéri visszapillantó tükörbenegyre gyakrabban mustrálni kezdteőket, hiszen mióta eszét tudja, ter-mészetesnek vette, s nem látottbenne semmi különlegességet,hogy vannak, akik vasárnaponkénttemplomba járnak. De azt semmondhatja el magáról, hogy azegész, úgy ahogy van, hidegenhagyta volna. Vagy két éve lehetett,mikor az egyik szép kora nyári va-sárnapon, úgy június táján, mikor

az átlagnál több parkoló autó miattamúgy is lassabban kellett mennie,tekintete a templomkertre esett: agyerekek szaladgáltak, fára mász-tak, a felnőttek terített asztal mel-lett poharazgattak – nyilván valaminagyobb ünnep lehetett, mondtamagában. De arra is pontosan visz-szaemlékszik: akkor valami meg-magyarázhatatlan ok miatt (talán,hogy tovább nézelődhessen) a kel-leténél is lassabban kezdett el ve-zetni, a tér előtt a zebrát még óva-tosabban közelítette meg, s szinteörült, hogy néhány másodpercigmég meg is kellett állnia, hogy atemplom felé haladó, gyerekkocsi-jával tétovázó kismamát átenged-hesse. Mint azóta igen gyakran,most is, mikor itt a tér előtti ka-nyarnál ma már vagy hatodszor jár,ez az emlék, szinte tolakodóan elő-jön – mégsem nyugtalanította, in-kább egyfajta melegség ígéretéveltöltötte el.

Meg is fogadta, ráveszi az asz-szonyt, hogy jövő vasárnap, mikornem lesz szolgálatban, jöjjenek elide a gyerekkel.

(Aki e történetet elképzelte:Szende Ákos)

Vasárnapi műszak

Reméljük, ez évben is csatlakoz-nak a scholához új tagok, hogy gaz-dagítsák, erősítsék közösségünket.Várjuk a gyerekeket, akik szívesenszolgálnak az oltár körül, s közbenegy-kettőre megtanulják a liturgiarendjét és az egyház imádságait, azsoltárokat. Várjuk a felnőtteket,akik szívesen énekelnek, és akikszeretnének imádkozó közösség-hez tartozni. (Próbák: gyermekkar:péntek 18–18:45, felnőtt kórus:péntek 19.00–21.00)

Október 23–24-én a gyerekekausztriai látogatására kerül sor: agrazi magyar gyülekezet most for-málódó scholájának vendégei le-szünk. Házigazdánk, a kórus veze-

tője Szádeczky-Kardoss Géza, egy-kori scholatag, aki ott folytatja fel-sőfokú tanulmányait.

Karácsonyra egy különleges,12. században keletkezett liturgi-kus drámával készülünk, melybenDániel próféta történetét adjukelő a felnőtt kórus férfi szólistái ésa gyermekkar közreműködésével.A nyári táborban a gyerekek mármegkezdték a tanulást, sőt a sta-tiszta szerepre is felkészültek, hi-szen például a kisfiúk fogják azoroszlánsereget alakítani. A nagy-szabású előadáshoz még szüksé-günk volna egy, a korszakot jól is-merő rendezőre, és sok segítőkézre a jelmezek és a technikai

háttér megvalósításához.Reméljük, idén is sok szép, em-

lékezetes éneklésben és más prog-ramban lesz részünk. Törekszünkarra a sokszínűségre, amit ascholák számára összeállított direk-tórium így fogalmaz: „Dicséretes,ha a scholát az énekes szolgálato-kon és próbákon kívül más közös-ségi találkozások is összefűzik. Ilye-nek lehetnek lelki programok (lel-kigyakorlat, zarándoklat, zsolozs-ma), de kirándulás, baráti összejö-vetel is. Szeretettel törődjenek egy-mással, segítsék egymást, álljanakegymás mellett gondjaikban ésörömeikben.”

Tőkés Tünde

Dániel próféta korát ismerő segítők kerestetnek

2010. VENI SANCTE12

A Felsõ-krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia közösségének lapjaMegjelenik évente ötször: adventre, nagyböjtre, húsvétra, Te Deumra és Veni Sanctéra

XIII. évfolyam, 5. szám 2010. Veni Sancte. Lapunk megjelenését a XII. kerületi önkormányzat támogatja.Szerkesztő: Szerdahelyi Csongor, főmunkatárs: Lukách Krisztina, korrektor: Rochlitz Bernadett, tördelő: Babics Balázs

felsokrisztina@felsokrisztina.net – www.felsokrisztina.net

Tavaly ősszel mintegy harmin-can – elsősorban a hittanos csalá-dok – meglátogattuk László atyátúj plébániáin. Az ottaniak olyankedvesen, szeretettel vártak és fo-gadtak bennünket, hogy meghív-tuk őket. Erre a vizitre október 9-én, szombaton testvér egyházköz-ségünk, az epöli Keresztelő SzentJános egyházközség hívei, család-jai, hittanosai jönnek el hozzánk.Reggel 9 órára érkeznek és kb. 13óráig lesznek itt, a pontos prog-ramot majd hirdetjük.

Szeretettel hívjuk és várjuk ami plébániánk tagjait is, felnőtte-ket, gyerekeket, családokat is-merkedésre, beszélgetésre, kö-zös játékra.

A vendéglátáshoz süteménye-ket szívesen fogadunk.

A hónap folyamán sorra elkezdődnek a hittanórák a plébánián és ahozzánk tartozó öt iskolában. A plébániai hittanórák rendjét az alábbi-akban közöljük, az iskolai órák időpontját és terembeosztását az isko-lai hirdetőtáblákon találják meg.

A hitoktatók személyében ebben a tanévben nem történt változás.A hittankönyveket a gyerekek az órákon kapják meg.

Minden hónap első keddjén este 6 órakor hittanosainknak lesz kö-zös szentmiséjük, vasárnap pedig a 9 órai diákmisére várjuk őket.

Plébániai hittanórák rendje

Óvodások csütörtök 17 óra Kertész Annamária1–2. osztály kedd 16.30 óra Oláh Enikő3. osztály hétfő18 óra Lukách Krisztina4. osztály kedd 17.15 óra Oláh Enikő5. osztály hétfő 18 óra Lukách Krisztina6–7. osztály hétfő 18 óra (emeleti terem) Dr. Gerber AlajosKözépiskolások hétfő 19 óra (emeleti terem) Dr. Gerber AlajosKeresztény tanítás kedd 18.30 óra kéthetenként Márton atya

Megkezdődött a hitoktatás Vendégeket várunk

Az idén induló Bosco SzentJános-kollégium októbertől szere-tettel várja mindazokat, akik márvoltak elsőáldozók vagy ebben atanévben készülnek rá, és szívesenteljesítenének szolgálatot az oltárkörül.

Jelentkezni lehet a sekrestyé-ben a jelentkezési lap kitöltésével,vagy a vezetőknél:

Hernády Orsolya: 30/469-2008,hhorsi2@gmail.com

Seidl Krisztián:20/970-9947, pockompocka@gmail.com

Szabó Péter:30/812-5054, bosspeti@gmail.com

Don Bosco útra kel

Az idei rejtvény témája a temp-lom. Szándékunk, hogy a megszo-kott, játékos, de ismereteket isközlő formában megismertessükés megszerettessük a templomotmint Isten házát, természetesen,nem feledkezve meg a magunké-ról sem.

Újra indul a rejtvény

A feltételek változatlanok:

• kéthetenként újabb forduló• minden korosztály részt vehet a rejtvényfejtésben• minden segítség megengedett• egyéni és családi megfejtéseket egyaránt elfogadunk• a megfejtéseket az énekpróba kezdetéig lehet beadni• jutalmazás fordulónként, a tanév végén összesített eredményhirdetés

Minden fordulóban kisorsoljuk a 2008 óta úton levő Vándorbibliát.

Várjuk a lelkes rejtvényfejtőket!Lukách Kriszta, Török Zoli