1 20

06

. J

AN

UÁ

R

Ha új esztendõén lehetnék,minden gyermeketúgy szeretnék,

mintha tulajdon enyém lenne;a jövendõmetlátnám benne.

Minden gyermekszívrubinláda,s egy-egy új év vanabba zárva.

GAZDAG ERZSI

Új év

Köszöntlek, új évúj világa!Hozz békességeta világra!

Terülj, terülj ki,tarka kendõ!Add elõ kincsed,új esztendõ!

2

Kerek életfája,szép tizenkét ága,szép tizenkét ágán

ötvenkét virága,ötvenkét virágán

hét gyöngylevelecske,hét gyöngylevelecskénhuszonnégy erecske.

(az év 12 hónapja,

52 hete, a hét napjai,

a nap 24 órája)

BAK SÁRA rajzai3

Valamennyit ugrik éltében a szarka,Valahányat billent annak tarka farka,Valahány szarkának farka tolla tarka,Oly sokáig tartson a szerencse marka!

Magyar népköltés

Boldog új évetkívánunk!

4

ZÁGONI BALÁZS

Szánkós meseKarácsony elmúlt már, de még nem kezdõ-

dött el az óvoda.Barni gyakran leült a szoba közepére, a ka-

rácsonyfa alá, és játszott az ablakos vonattal,amit az Angyaltól kapott. Aztán kinyújtózko-dott, elkapta a legközelebbi szaloncukrot, ki-csomagolta az ezüstpapírból, és hamm, be-kapta. Egy idõ után a szaloncukrok elfogytaka fa alsó ágairól, és már az se volt elég, ha Bar-ni lábujjhegyre ágaskodott. Be kellett hozniaegy konyhaszéket. Szopogatta a cukrot, és bá-mult kifele az ablakon. Két dologra gondolt:arra, hogy ezen a télen miért nem hullott mégsemmi hó, és hogy miért nincs egy jó barátjaa közelben, akivel játszhatna?

Mindkettõt meghallhatta az Angyal, ugyan-is egyik este megérkezett Vásárhelyrõl Örsi,Barni unokatestvére, és mintha szintén a vá-sárhelyi vonattal jött volna, sok-sok apró pe-

helyben elkezdett hullani a hó is.Barni nagyon szeretett Örsivel játszani,

mert Örsi második osztályba járt, és nagyonsok mindent tudott. A legjobban azt csodáltaBarni, hogy ha Örsi ránézett a naptárra, egy-bõl meg tudta mondani, hányadika van! Haegyütt játszottak, Barni úgy érezte, hogy õ ispont olyan nagy, mint Örsi.

Szóval megérkezett Örsi, és vele a havazásis. Apa és Anya bejelentette, hogy szánkózás

5

lesz. Vették a nagy zöld szánkót meg a kicsipirosat, és kimentek a Szélsõ utcára. A Szélsõutca a hegy tetejérõl indult, a Hajnal negyed-bõl. Ott a gyerekek magas tömbházakban lak-tak, és minden reggel lifttel indulhattak isko-lába. Barni irigykedve gondolt rájuk.

– Most is milyen jó lesz nekik – gondolta –,ha egész éjszaka hullani fog a hó, reggelremár az ablakukig ér, csak kirakják a szánkót azablakon, és száguldanak lefelé a domboldalon.

A Szélsõ utcán nyugodtan lehetett szánkóz-ni, mert ahogy lehullott az elsõ hó, az autókeltûntek róla egészen tavaszig. A Szélsõ utcaalján pedig volt egy lapos rész, ahol könnyenmeg lehetett állni. De ha nem figyelt az em-ber, vagy nagyon belejött a szánkózásba, ak-kor tovább ment, egészen odáig, ahol a Szélsõutca a Kõkert utcával találkozik. Itt viszontmár jártak autók. Veszélyes volt idáig lecsúsz-ni. Amikor kiértek a Szélsõ utcára, Anya ésBarni felültek a kicsi szánkóra, Apa és Örsi anagyra. De még nem indultak el, mert adombtetõ felõl nagy kiabálás hallatszott. Ha-

marosan meg is jelentek a Hajnal negyedbõl agyerekek, kurjongatva száguldottak lefelé, kiszánkón, ki nejlon zacskón, ülve, hason vagyháton fekve. Mikor mind eltûntek a kanyar-ban, Barniék is elindultak. Barni és Anya egykicsit lassabban, Apa és Örsi pedig gyorsab-ban. Barni szerint azért mentek lassabban,mert Anya óvatos volt, és fékezett. Örsi szerintõk azért voltak gyorsabbak, mert ketten sú-

6

lyosabbak, mint Barni és Anya. Hamarosan en-gedték Örsit egyedül szánkózni, de a lelkérekötötték, hogy ne menjen lejjebb a lapos rész-nél. Barni hol Apával, hol Anyával ereszkedett.

– Én is akarok egyedül menni, mint a na-gyok! – mondta Barni.

– De te még nem vagy elég nagy, Barni fiam– mondta Apa. – A szánkót irányítani kell.

– Ha Apa rajta ül, akkor nem tudom irányí-tani! – duzzogott Barni.

Végül megengedték, hogy egyedül csúsz-szon le, de úgy, hogy Apa szaladt mellette.Barni most tényleg ügyesen irányította aszánkót! Aztán már nem volt szükség Apára.Barni is felhúzta a szánkót a negyedik házig,ráült, és lecsúszott. Versenyeztek is Örsivel,de mindig Örsi nyert.

– Azért nyersz, mert te súlyosabb vagy,mint én – mondta Barni.

– Nem, hanem azért, mert te félsz, és min-dig fékezel – vágott vissza Örsi. – De nézdmeg, én milyen bátor leszek, lemegyek egé-szen a Kõkert utcáig!

7

– Azt nem szabad! – mondta Barni. – Apamegtiltotta!

– A Hajnal negyedi gyerekek is lementek.– De nekünk nem szabad, Örsi! – kiáltott

Barni, de Örsi akkorra már elindult.Elért a lapos részhez, és letette a lábát. De

ahelyett, hogy fékezett volna, még jobbanmeghajtotta magát. Barni csak bámult, ésközben egyre gyorsabban futottaz õ szánkója is. Örsi leért a Kõ-kert utcába, és nagy hóport ka-varva megállt.

Barni ekkor ért a lapos részhez.Nagyon szeretett volna lemenniaz utolsó lejtõn is, mint a többiek,de Anyára nézett, aki a pálya szé-lén állt, és éppen õt nézte moso-lyogva. Barni két lábát a földrenyomta, fékezett. Szállt a hópor, aszeme is megtelt vele, de szánkójaa lapos rész végén szépen megállt.

És Barni elkezdett keservesensírni.

– Anya, Anya, én még nem vagyok nagy!Nem tudok lemenni az utolsó lejtõn!

Anya ölbe kapta Barnit, aki úgy nézett ki,mint egy könnyezõ hóember, összevissza pu-szilta, és szorosan magához ölelte. Apa köz-ben Örsi után szaladt, nagyon megszidta aszófogadatlanságért, és elindultak felfelé.

– Kicsi Barnim – mondta Anya –, te mostsokkal, de sokkal nagyobb voltál,mint Örsi, és az összes Hajnal ne-gyedi kisfiú, tudod?

Barni abbahagyta a sírást, és ezena furcsa dolgon kezdett gondol-kodni, amit Anya mondott az imént.

A szánkózásnak vége lett, Barnihúzta hazafelé a kicsi piros szán-kót, Örsi a nagy zöldet, és Barni-nak egyre azon járt az esze, hogyugyan bizony, hogyan lehetett õmost nagyobb azoknál a kisfiúk-nál, akik mind-mind iskolába jár-nak már?

Ti tudjátok? UNIPAN HELGA rajzai

8

Kívánjuk, hogy az új évben csupafinom teával, tejjel, kakaóval, borral

teljen föl minden dézsa, findzsa,kancsó, korsó.

KÖSD ÖSSZEa kis edényt a hozzá

tartozó naggyal.

RAJZOLJjelet melléjük aszerint,

hogy mibe mit szoktunktölteni. Lehet, hogy

több félét is.TEJ TEA� BOR� ÜDÍTÕ VÍZ�

9

LÁSZLÓ NOÉMI

Januári morfondír

Az év eleje égzsák:hó szakad belõle,jégvirág hull belõle.Föltelnek a dézsák,

a findzsák és a kancsókforralt teával, borral;a szemek csillagporral,békével a haragvók.

Az év eleje korsó,napfény csöpög belõle,felleg bugyog belõle,ameddig az utolsó

cseppecske ki nem csöppenaz északfényû ûrbõl,az érthetetlen ûrbõl,s az évek eggyel többen

feküsznek eltemetve,mint hó alatt a medve.

SZABÓ ZELMIRA rajzai

10SOÓ ZÖLD MARGIT rajza

SZALAI BORBÁLA

Talán álom, talán meseTalán álom, amit látok?Vagy a mesék földjén járok?Pici meggyfánk a házvégbenolyan most, mint a mesében:nincs zöld lombja, nincs levele,piros meggyel sincsen tele.Fehér köntös van most rajta,csupa csipke minden gallya.Körülötte szél se rebben,pici meggyfánk meg se rezzen:olyan, mint egy porcelánfa –porcelán a gallya, ága.Így áll fehér köntösében,mesebelin, hófehéren,gyönyörûszép új ruhában:csupa csipke zúzmarában.

11

Vág

d k

örü

l a

boltív

et, m

ajd ó

vato

san n

yese

ges

d k

i a

vonal

akon b

elüli

felü

lete

ket. A

z ab

lakr

a ra

gas

ztva

épp o

lyan

lesz

, m

int

a ve

rsbel

i hav

as m

eggyf

a.A

LFÖ

LD

YA

ND

REA

, SZIL

ÁG

YI M

ÁR

IAnag

yvár

adi ta

nító n

énik

ötlet

e

12

Párosan körbe ál-lunk. A macska ker-geti az egeret. Ha ezbeáll egy pár elé har-madiknak, a hátul álló

lesz az egér, õ fut to-vább.

Cickaj, mackaj Kedves gyerekek!A Szivárvány postaládája a fehér télben is csupa

szín, hiszen a ti csodaszép rajzaitokkal van tele. Katinéni be is tesz közülük a Szivárvány oldalaira,amennyit csak tud. De mindenik rajz sajnos nem férkicsi lapunkba. Ezért türelmet és kitartást kérünk tõle-tek. A türelem nálunk nemcsak rózsát, hanem hírt ésnevet terem, hiszen ha bekerül rajzotok, versetek, le-veletek a Szivárványba, 22000 gyerek ámul-bámulrajta.

Köszönjük kedves leveleiteket: File Levente, Új-székely; Kelemen Kriszta Mónika, Parajd; SzékelyÁdám, Csíkszentdomokos; Szép Hunor Ferenc,Gyergyószentmiklós; Sólyom Ottó Attila, Maroske-resztúr; Kovács Ruben, Vámfalu; Ádám Orsolya,Nagyvárad; Bai Eszter Elza, Szilágypanit; GödriTünde Erzsébet, Brassó; Ba-lázs Regina, Ianoº Abigél,Szatmárnémeti; CrãciunescuRaluca, Kövend; DeményZsófia, Farkaslaka; FülöpAndrea Anita, Kolozsvár; a ko-lozsvári 66-os Óvoda; a szat-márnémeti 33-as Napközi nagy-csoportja; kökösi olvasóink.

������������������ � � � � � � � �Cic-kaj, mac- kaj, be- be- já- rom,

�

���������������� � � � � � � � �Min- dig ott üsd, a- hol há- rom.

�

���������������� � �Kur- ta volt az e- gér far- ka,

� � � � � �

���������������� � �nem fog- hat- ta meg a macs-ka.

� � � � � �

Istvánffy Katalin rajza, Torda

Gál Joó Melánia,Székelyudvarhely

Beküldte Hegedüs Ilona, körösrévi óvónõ

�

13

TARBAY EDE

Hó, hó, hóHó, hó, hó,fehér csillag-takaró.

Kucsma ül a lámpán,bunda házak hátán,lepedõ a réten,köpönyeg a kerítésen,foszlik,porzik,kavarog a szélben.

Hó, hó, hó,fehér csillag-takaró.

FORRÓ ÁGNES rajzai

KÖSD ÖSSZE

RAJZOLDmindenik ruhadarab mellé,

hogy ki szokta viselni:

ami ugyanabból az anyagból készült.

zölddel, ami zenélni tud,pirossal, ami hangszer.

SZILÁGYI TOSA KATALIN rajzai14

KARIKÁZD BE

15

A KOCSI HEGYNEK FEL ALIG VÁNSZOR-

GOTT, S VONTATOTTAN NYIKOROGTA:

– JÉZUSOM, SEGÍTS MEG! JÉZUSOM, SE-

GÍTS MEG!

VÖLGYNEK LEFELE BEZZEG VÍGAN GURULT, S FRISSEN NYI-

SZOGTA:

– HA SEGÍTSZ IS, HA NEM IS, LEMEGYEK ÉN MAGAM IS!

HANEM KORÁN BÍZTA EL MAGÁT, MERT EGY NAGY KÕRE

SZALADT, S CSAK ANNYIT KI-

ÁLTOTT:

– RECCS!

VOLT KERÉK, NINCS KE-

RÉK. CSEND VAN.

A KOCSINYIKORGÁSA

KICSIK

MESÉJE

�

Vágd ki a bélyeget, ésragaszd a gyûjtõlapra!

Adjátok elõ a kis mesétutánozva a kocsi mozgását,

hangját.FORRÓ ÁGNES rajzai

16

A JÉGHEGYNorvég mese

Messze-messze északon gõgösen úszottegy jéghegy a tengerben, jégkoronás fejét ma-gasra tartotta, hátán fókák játszadoztak, alattahalak tanyáztak, oldaláról sirályok szálltak fela végtelen tengerre.

– Én vagyok a tenger királya! – kiáltotta –Hatalmasabb és erõsebb mindenkinél!

Kacagott, hogy csak úgy rázkódott belé. Anagy rázkódástól megijedtek a fókák. A sirá-lyok felrebbentek, a halak pedig mind elúsz-tak a közelébõl. A nap éppen akkor bújt ki a lá-tóhatár szélén a tengerbõl, és így szólt hozzá:

– Tudd meg: a dicsekvés és a kérkedés so-se vezet jóra!

– Mit akarsz, nap, te öreg golyóbis? – haho-tázott a jéghegy. – Hiszen még annyira semtudsz átmelegíteni, hogy jégszakállam megol-vadjon! Hiszen csak a fejemet és a nyakamatdugom ki a vízbõl. Óriási testemet a tengerbe

17SOÓ ZÖLD MARGIT rajzai

rejtem. Ezért félnek annyira tõlem a nagy ha-jók, ha a közelembe érnek!

A nap rettenetesen megharagudott a bekép-zelt jéghegyre. De csak ennyit mondott:

– Még találkozunk!S azzal eltûnt a fellegek mögött.A büszke jéghegy pedig úszott, úszott egy-

re lejjebb és lejjebb a napfényes dél felé. A si-rályok, a fókák és a halak figyelmeztették: nemenj meleg vizekre! De a jéghegy nem hajlotta szavukra.

Újra elõbújt a nap a tenger szélén. De most

nem volt sápadt és gyenge, mint fent északon!Tüzes sugarai vakító fényesen csillogtak ahullámzó vízen. Egyre izzóbban tûztek... Egy-szer csak érezte a jéghegy, hogy büszke ko-ronája meglazul, hatalmas teste meggyöngül.

Most már nem dicsekedett! Most márúszott volna visszafelé a hideg északra, de ahullámok útját állták, és lefelé sodorták.

A nap végignézte, miként kisebbedik, ho-gyan olvad szét. Azután csendesen csakennyit mondott:

– Megmondtam, jéghegy, még találkozunk...

SZEPES MÁRIA

Csutak LiziCsutak Liziárárnyékanyéka

Csutak Lizi sok kis testvé-rével együtt a Déli-sarkvidékjégmezõjén élt.

Csutak Lizi semmiben semkülönbözött a többi kis ping-vintõl, míg egyszer az idõjá-

rásfigyelõ telep egyik tagjaazt nem mondta neki:

– Szervusz, Csutak Lizi!Ettõl a szép névtõl a be-

gyes kis pingvint egyszeribenelfogta a büszkeség. Attólfogva, ha testvérkéivel liba-sorban, illetve pingvinsorbanlépkedett, majd hanyatt esetta büszkeségtõl. Folyton a sa-ját árnyékát figyelte a jegesencsillogó talajon. Ezért a többi-ek, akik utána totyogtak,gyakran beleütköztek, ésegymás hegyire-hátára buk-tak. Pingvin mama alig tudtaszétválasztani õket, annyiraösszegabalyodtak. Meg isszidta érte Lizit.

Sokszor álldogált a tenger-parton, s egyszer az emberekután totyogott a hajóhídon,fel a hajóra.

Mindent rendre megné-zett odafent. Elhatározta,hogy testvérkéit is elhozza.

Úgy is lett. Felvezette a ha-jóhídon a kis pingvineket,közben szüntelenül magyará-zott nekik. Úgy viselkedett,mintha övé volna az egész ha-jó. Testvérkéi roppantul cso-dálkoztak, és nagyon tisztel-ték Csutak Lizit. Mivel azon-

18

19

ban most már sokan voltak,feltûntek a kapitánynak. Azaz ötlete támadt, hogy a dí-szes társaságot ketrecbe zár-ja, és elviszi az állatkertbe.

Mire észbe kaptak a kispingvinek, már bent csücsül-tek egy magas ketrecben.Egymáshoz bújtak, és félel-

mükben sírva fakadtak.Csutak Lizit nagyon bán-

totta, hogy a testvérei bajbakerültek miatta. Addig törte afejét, míg rájött, hogy ha egy-más hátára állnak, sorra kime-nekülhetnek. Éjszaka, amikormindenki aludt, kimásztakbörtönükból, egyedül CsutakLizi maradt a ketrecben,mert neki már nem volt ki-nek a hátára felkapaszkodnia.

– Mit csináljunk? – szipog-tak a többiek a ketrec körültanácstalanul.

– Menjetek, siessetek! –sürgette õket Csutak Lizi hõ-siesen. – Meneküljetek apartra legalább ti!

Reggel a kapitány látva,hogy egy szál csapzott kispingvin gubbaszt a ketrecben,azt is a tengerbe hajította.

– Mihez kezdjek ezzel akis hitvánnyal? – szólt nevet-ve-bosszankodva.

Csutak Lizi boldogan part-ra úszott, és visszatért a csa-ládjához. Azontúl nem büsz-kélkedett a nevével, nem vá-gyott kalandokra, hanem ren-desen, vidáman totyogotttestvérkéivel együtt a ping-vinsorban.

SZILÁGYI TOSA KATALIN rajzai

20

Elbúcsúztunk az elmúltEsztendõtõl, hogy máris kö-szöntsük a Újat. A Felnõttek-kel együtt bizonyára Ti isvárjátok, vajon mi jót hoz azúj esztendõ. Én is várom eztTipetupával és Barátainkkalegyütt, noha bevallom, ez ná-lunk egy kicsit másképpenvan, mint Tifelétek.

Ti, emberpalán-ták ugyanis nõttök.Apróságokból gye-rekekké csepered-tek, aztán iskolá-sokból középisko-lásokká, majd fel-nõttekké váltok. Afelnõttbõl családos

ember, édesanya-édesapalesz, aztán nagyanyóvá-nagy-apóvá öregszik.

Mi ketten azonban, ked-ves feleségemmel, Tipetupá-val és egyéb hozzánk hason-ló mesefigurával együtt sohase voltunk kisebbek, és na-gyobbak se leszünk, mintamekkorák vagyunk. Jó ba-rátai, pajtásai voltunk Szülei-teknek is, amikor még õkvoltak akkorák, mint ti most– és azok maradunk a ti gyer-

mekeiteknek is, majdha ti felnõttek lesztek.

Mi nem öreg-szünk, és soha megsem halunk, mint azemberek szoktak,amikor már belefárad-tak az életbe. Mi egy-szerûen „elmegyünka lombhullással”, de

nem holmi fáradtság vagybetegség mián. Akkor me-gyünk el, amikor úgy véljük,hogy kis Barátainkat márnem érdeklik a rólunk szólómesék, nem érdekli õket asorsunk, nem írnak nekünklevelet, tehát választ se vár-nak tõlünk. Akkor majd nemkopogtatunk be óvodátokba-osztályotokba, otthonotokbasem, meghúzódunk majd akönyvespolcokon – és hallga-tunk.

Ez az idõ azonban mégDénes Mária, Varsolc

Jakab Noémi, Marosvásárhely

nem jött el, errõl árulkodnakkedves leveleitek-rajzaitok.Örömmel tudatom, hogy ha abácsi, akinek leveleimet dik-tálom, nagyon elfárad, mármegvan, akinek tollba mond-hatom majd postámat.

No, egyelõre ez is a jövõzenéje. A jelené az, hogy márbenne járunk az új esztendõ-ben, annak is elsõ és legté-libb hónapjában, a januárban.Legtélibb – mert leghide-gebb. Mégse szomorú hónapez: Ti jókedvûen szánkáztok-korcsolyáztok-síztek-csúsz-káltok a jégen-havon, állíttok

sárgarépaorrú hóembert,amit Székelyföldön murokor-rúnak mondanak. Az öregeka nap-mint nap növekedõnappaloknak és kurtuló éj-szakáknak örvendeznek, amiazt jelenti, hogy a Tél semtart örökké. Mire megunná-tok, megcseppen az eresz –elérkezik a Tavasz.

De ne siessük el a dolgot,hiszen a Télnek is megvan amaga szépsége, ezt Ti igazántudjátok, hiszen kétszer isnagy örömet hoz nektek:amikor lehull az elsõ hó – ésamikor eltakarodik. Nos,

ezen sokféle öröm mellé kí-vánok nektek, minden erdeiBarátom nevében és a jó Ti-petupáéban is – Boldog ÚjEsztendõt!

Melyhez hasonló jókat,CSIPIKE

21

SZIVÁRVÁNY, kisgyermekek képes lapja. XXVII. évfolyam, 291. szám. Kiadja a NAPSUGÁR Kft. Szerkesztik: ZSIGMOND EMESEfõszerkesztõ, MÜLLER KATI képszerkesztõ. Arculatterv: KÖNCZEY ELEMÉR. A szerkesztõség postacíme: 401050 Cluj, Str. L. Rebreanu Nr.58. ap. 28. C.P. 137. Telefon/Fax: 0264/541323. E-mail: napsugar@mail.dntcj.ro Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. A lapok árát akövetkezõ bankszámlára várjuk: Cont RO14RNCB2200000005690001 B.C.R., SUC. CLUJ S.C. NAPSUGÁR– EDITURA S.R.L. CUI: 210622 Készült a kolozsvári TIPOHOLDING Rt. Nyomdájában. ISSN 1221-776x. Ára 1,2 lej

Címlap-hátlap: Balog Blanka, Gyergyócsomafalva; Gyõrffy Hajnalka, Barót; Halász Róbert, Rév;Kovács Bianka, Margitta; Munteán Anita Melánia, Felsõboldogfalva; Péter Beáta, Ivó;

Szõcs Magdolna, Erdõfüle; Vajnár Antónia, Marosvásárhely.

Forgács Péter, Margitta

22

Kedves téli hónapok,hozzatok már énnekemgyerekek hangjátólhangos szánkódombot.Így várom én a telet,azt a hideg, havas, pelyhes,csillogó-villogó, kedves telet.

Pál Tímea, Hosszúmezõ

Egy februári deresreggel két kis cinegebeszélgetett.

– Hogyan tudnánkeltenni egy kis me-leget, Miki? – kér-dezte Péter.

Még beszélget-tek, mikor megnyíltegy ablak, és egy

kislány magvakat szórt az etetõre. Bol-dog volt a két kis cinege. A kislány me-legséget érzett a szívében.

Péter Márk, Ágya

Szabó Apor Örs,Sepsiszentgyörgy

Molnár Emese, Balavásár

Balogh Lilla,Margitta

Kovács Mirjám Petra,Kolozsvár

A gyerekek játszanak,hóembert faragnak.Az erdõben a szarvastkergeti a farkas.Roppan a hó, a szarvas megijedt.Fél, hogy a farkas rálel a nyomára.

Czompa Ingrid, Magyarberkesz

Minden gyermek igyekszik,

a kis szánkót kikeresik.

Messze száll a kacagásuk,viszi a szél vidámságuk.Összehívom bizony õket,hóember készítésére.Együtt örüljünk a télnek,a fehér ruhás mindenségnek.

Gál Renáta, Gyergyóalfalu

�

�

23

Volt egyszer egy kicsi ház,volt rajta sok csokimáz.Mindenki csak odajárt,s jól megtömte a hasát.

Aladár is oda járt,megtöltötte a hasát.Csokimáz és forró láz,megártott a csokimáz.

Anyukája megszidta,szobafogság volt a jussa.Nem ment többet oda már,még ha a legjobb barátja

is hívta már.Timár Tímea,

Csíkszentdomokos

Kimegyek a hóba,Ülök a szánkóra.Aztán újra bejövök,Iskolába készülök.Iskolában tanulok,Majd hazabaktatok.Leírom a leckét,Olvasok egy mesét.Péter Abigail Boglárka,

Magyarlóna

LaczBernadett,Csíkmenaság

KincsesSzabolcs,Szováta

Csipike az erdõk manója,Bírsz-e járni a nagy hóban?Van-e ételed és tüzelõ?Mert még messze a tavaszelõ.Tombol a tél, és süvít a szél,Minden gyermek rólad beszél.Mindenkinek van egy mondókája,Vajon mit csinálhat az erdõk manója?

De ha eljön végre a kikelet,Biztos küld nekünk levelet.Minden nap benézek a postára,Jött-e válasz írásomra?

Benedek Karola, Hosszúmezõ

A szilágysomlyói II. F osztály

Jaj, de jó, hull a hó!De jó, hogy hull a hó!Szép, fehér takaró.Hóembert csinálni jaj, de jó!

Gergely Jessica, Margitta

SzékelySzidónia,Maros-

vásárhely

�

�

�

Memo-kártyaA borító belsõ oldalára ragassz rajzlapot, vágd ki akártyákat, és a rajzzal lefele fordítva rendezd sorbaõket. Két kártyát találomra fordíts fel. Ha párosak,

emeld ki – ezek a tieid. Ha nem, fordítsd vissza õket. A következõ játékos ugyanígy tesz. Ha megjegyezted,hogy hol milyen kártyát láttál, a következõ fordulóbanmár nem vaktában fordítod meg a két kártyát, s egyre

többnek találod meg a párját.