2003. OKTÓBER

Próbálj elkapni egy ökörnyálat. Mi lehet? Egy pici pók, amelyik hosszú fonala végén utazik.

Kérdezd meg tõle, hová.

Körbe fordul az év. Mesélj a két képrõl: mi minden ébred, ér-kezik, bimbózik tavasszal, és alszik el, búcsúzik, hervad õsszel.

BENDE TÓTH TIBOR

OOKKTTÓÓBBEERR

Öreg csõsz az október,hajlott hátú õsz-ember.Deres haja kenderkóc,puttonyában szõlõt hoz.Bajsza hegyén ökörnyál,pipájából felhõ száll.

KOVÁCS ANDRÁS FERENC

SSZZAAMMÁÁRR JJÓÓSSOOLL

Szamár bõg: „Vigyázat, Pürkerec!Ez az õsz sivárabb, szürke lesz!”

Bánatát hiábaSûríti iába –

Jóslatért úgyse jár sült perec,Szamárnak úgyse hisz Pürkerec!

2

Takaróval a hátatokon csiszi-csoszogjatok, mint az öregõsz, majd kendõvel szálljatok, mint a szellõ.

SIMKÓ TIBOR

ÕÕSSZZ

Hol a csali csõrû feketerigó,bazsalikom üdepiros ágán csevegõ?Dilidali lomb közt lebeg a dió,fölül-alul öleli a párás levegõ.

Hol a teli-nótás fülemüle már?Galagonyabokor akar ringani ma neki.Jön a hegyi szellõ, elinal a nyár:csisze-csosza, öreguras õsz kopog ideki.

MÜ

LLE

R K

ATI

raj

zai

3

4

LÁZÁR ERVIN

ÖÖRREEGGAAPPÓÓÖÖRREEGGAAPPÓÓMMAADDAARRAA IIMMAADDAARRAA II

Öregapó hunyorogva né-zett szét a tájon, s botjával kö-rülmutatott:

– Látjátok, egyre kevesebbaz ilyen háborítatlan, békésvidék. Azért fogynak a mada-rak. Mert nem szeretik a zajt,a háborgatást. Még a gólyákis fogynak. Pedig nekik azembertõl nincs mit félniök.Ki merné bántani a gólyát?Hiszen ha a kéményre fész-kel, boldogan kiált fel a gaz-da: „Megjött a szerencsém!”S hány kéményre rakott ko-csikereket láttam már! Gólya-hívogatónak teszik oda azemberek, arra könnyebbenépíthet fészket.

– Öregpó, miért szeretik az

emberek a gólyát?– Mert a házuk népéhez

tartozónak érzik.Lent a lápon bíbiceket ke-

restünk. Alig-alig láttunkegyet-egyet.B

UD

AI

TIB

OR

raj

zai

– Hová lettek vajon?– A fiatalok ilyenkor már el-

költöznek. Csak az öregekmaradnak. Azok gyakran itttelelnek át.

– És a többiek?– Ki Afrikában, ki Indiában.

Messze-messze délen.– És hogyan találnak oda?

Egy öreg vezeti õket, aki mártudja az utat?

– Bizony, nem vezeti azokatsenki – mondta Öregapó –,mégis odatalálnak. Ahogy agólyák és a fecskék is megta-lálják a maguk téli szállását.Hogy hogyan, azt ne kérdez-

zétek. Mert azt nem tudjasenki. Csak annyi biztos,hogy a vándormadarak õsz-szel útra kelnek. Ki koráb-ban, ki késõbben. A darvakszabályos V alakzatban repül-nek dél felé, mások, mint aseregélyek, nagy, tömött csa-patokban. És sok van olyan,amelyik egymagában vonul.A ragadozók majd mind. Mega kakukk is. Méghozzá éjsza-ka. Mégis odatalál minde-gyik. Az is, amelyik azon anyáron született, sohasemjárhatta hát meg az utat. Nemtudni, miképpen csinálják. Ez

a madarak nagy titka.– És miért jönnek vissza a

madarak Afrikából? – kérdez-te Gyuszkó. – Ott mindig me-leg van, táplálékuk van elég.Akkor miért?

– Mert itt születtek. Ez ahazájuk. Azért – mondtaÖregapó.

5

Fecskék útra készen. Merre fordultak? Rajzolj nyilatmelléjük, és mondd szavakkal is: �föl, �le, �jobbra, �balra.

LÁSZLÓ NOÉMI

ÉÉJJZZEENNEE

A cinke fél,a fecske fél,tollpihe moccan, szárnyra kél.

Hidegre vár,melegre vár,ég-föld közében fel-le jár.

A cinke itt,a fecske ott:körülcikázza a Napot.

Nem röppen el,nem tûnik el:a csillagokból énekel.

Kérd meg nagytatát, segítsen felsorolni a költözõ és a nálunk telelõ madarakat. A maradók mellé ragassz etetõt, az utazók mellé tarisznyát.

CCIINNEEGGEE

VVEERRÉÉBB

SSEERREEGGÉÉLLYY

FFEEKKEETTEERRIIGGÓÓ HHAARRKKÁÁLLYY

6

FFEECCSSKKEE

BBAAGGOOLLYY

VVAARRJJÚÚ

Fûzzetek arany kalárist vízbe áztatott kukoricaszemekbõl. Tapsoljátok le az itt kanyargó füzér ritmusát.

7

LELKES MIKLÓS

MMÁÁSS KKÁÁRRÁÁTT

KKÁÁRROOGGÓÓKK

– Milyen vidáman, diadalmasan mondo-gatják a varjak: KÁR! KÁR! KÁR! – jegyez-te meg mamájának a széncinege. Ha vala-kit kár ér, annak szomorúnak kellene len-nie, vagy legalábbis kedvetlennek!

– Nem saját kárukról beszélnek, hanem amáséról – világosította fel mamája. A sze-kéren kiszakadt egy szemeskukoricávalteli zsák, és sárga pontokat hagyott magaután az úton: kukoricaszemeket. Ez nekiknem kár: haszon. Lakomára gyülekeznek.

GGÓÓLLYYAA

8

Úgy áll ott a sóska,mint savanyújóska.

PÁSKÁNDI GÉZA

KKOONNYYHHAAKKEERRTTBBEENN

SS AA KKEERRTT KKÖÖRRÜÜLL

Jár a kertben s a kert körül,mikor a természet örül,kis kukac megy kalákába,a zizegõ salátába.

Nagy bohóc a paprika,veres orra, orrlika.

Vöröshagyma irigyli:pirosabb a ribizli.

Este tüzes zenebona,férjhez megy a galagonya.

Retkes ez a retek,mosdani nem szeret.

Piros-pörös hecserli,szomszédait beperli.

Tudod-e, mi terem bokron, mi puhább száron, és mi a földben? Jelöld zöld, sárga illetve fekete pöttyel.

Tülköl a tök, dudál,hasát dülleszti,virágát szárítja,indáit repeszti.

Kökény könnye,gyónó gyöngye –kék sírás.Darvak véjeszáll az égre – irkalapra szépírás.

9

Rajzolj azüres négyze-

tekbe gyü-mölcsöt úgy,hogy minden

gyereknekmindenikbõl

jusson egy-egy.

Nem varázslat.Két színbõlegy harmadikszületik. Jelöld nyíllal,mibõl lesz anarancssárga, a lila, a zöld.

TAKÁTS GYULA

SSZZÜÜRREETTII VVEERRSS

Szüretelnek, énekelnek,láttál-e már ennél szebbet?Dió, rigó, mogyoró!Musttal teli kiskancsó!Sose láttam szebbet.

Akkora fürt, alig bírom.Egy fürtbõl lesz akó borom.Dió, rigó, mogyoró,csak úgy nevet a kancsó.Az sem látott ilyent.

Az öregnek aszúbor jár.A gyereknek must csordogál.Dió, rigó, mogyoró,szüretelni, jaj, de jó.Igyunk erre egyet. U

NIP

AN

HE

LGA

raj

za

10

ALEXANDR PUSKIN

SSZZÕÕLLÕÕ

Nem fáj, ha hull a rózsa szirma,s a tavaszt túl nem élheti,hisz szeretem a szõlõt is, haa nap a tõkén érleli –örömei az arany õsznek,füves völgyem ékei, ti,hosszúkásak és áttetszõek,mint fiatal lány ujjai.

Kösd össze a pontokat, és színezd ki a fürtöt, a levelet, a darazsakat. 11

12

Végezd el so-ronként a mû-

veleteket, és vá-laszd ki, melyik

szõlõfürtre illik azeredmény.

2 + 2 - 1 +25 - 4 +33+2 - 14 - 3 +2

5 - 31+13 - 2

Kerek sajtosdoboz aljába ra-gassz két, a minta szerint kivá-gott kaput. Készíts két dió-egérkét. Ha beszaladtak apályára, feszíts föléjükátlátszó fóliát, celo-fánt. Versenyezzbarátaiddal: kineksikerül hamarább,csupán a doboztmozgatva betessé-kelni mindkét egér-két egy-egy kapuba?

13

Tetszik a 24. oldal? Ti is el tudjátok készíteni.

Õszi sétáitokon gyûjtsetek mindenfélelevelet, termést, ág-bogat,

nagyszerûen lehet velük játszani.

A sokféle színû és alakú levélbõl papírraragasztva képet – mint a címlapon –,színes festékkel bekenve lenyomatot,ágacskára ragasztva, fonalra fûzve

pillangós mobilt készíthettek.

Kalászos fûfélékbõl vagy gabonábólkartonra csokrot ragaszthattok.

Levélsablonnal és festékbe mártottparafa dugóval pingáltuk a

szõlõgerezdet, a bõven termõ almafát.

A tündérkéhez bükkmakkhéj, mogyoróvagy fagolyó, tölgymakk-kalap, gyapjú,ragasztó, filctoll és türelem szükséges.

Vágott vagy tépett színes papírlevelekbõlõszi képet ragaszthattok.

Jó munkát és játékot kívánunk!

14

Ha ezeket a mintákat türelmesen végigrajzolod, szebb betûket fogsz majd kanyarítani.

Figyeld meg a sorok ritmusát. Emeld ki hurokkal, fallal, ami ismétlõdik.

M J A GO A D S A C E A G J A S U A L K A U O A

2 6 4 5 1 8 4 5 6 7 9 5 3 4 0 5 9 6 2 5 7 8 9 5

15

AA

KKÁÁSSAAHHEEGGYYNÉPMESE

Volt a világon egy szegényasszony, annak egy leánya. Aleány elindult szerencsét pró-bálni. Találkozott egy öreg-asszonnyal, annak elpanaszol-ta az õ nagy szegénységét.

– Adok neked egy fazekacs-kát – mondta az öregasszony.– Ha azt mondod: Fõj, faze-kacskám!, megtelik kásával.Ha jóllaktál, azt kell monda-nod: Elég már, fazekacskám!

Megköszönte a lány az aján-dékot, nagy örömmel haza-szaladt, s mindjárt kipróbálta.

– Fõj, fazekacskám! –mondta, s egyszeribe megtelta fazekacska. Fõtt, fortyogott

a kása. Akkor azt mondta alány: – Elég már, fazekacs-kám! S az menten abbahagy-ta a fõzést.

Hej, jó dolguk volt ezután!Ehettek kását, amennyi belé-jük fért. Hanem egyszer alány elment hazulról. Az any-ja megéhezett. Szólt a faze-kacskának: – Fõj, fazekacs-kám!

Egyik szempillantásra meg-telt a fazék kásával, másikszempillantásra ki is folyt. Azasszony elfelejtette, hogy kellleállítania. A kása csak folyt,folyt. Megtelt vele a konyha,az egész ház. Folyt ki az ud-varra, az utcára, be a házakba.Amikor már sehol sem fért,nagy hegy lett belõle. No, sze-rencse, hogy a lány haza-ment, s szólt: – Elég már, faze-

kacskám!Ha nem szól a lány, az

egész világ egy nagy kása-heggyé lett volna.

SZILÁGYI TOSA KATALIN rajza

16

TÖMÖRKÉNY ISTVÁN

AA PPUULLII

A puli különös fajtája a kutyáknak. Kicsi, ap-ró, loncsos eb, sáros, a szõre tele giz-gazzal. Afeje is csupa szõr, úgyhogy csak az orra s a kétszeme látszik ki belõle. A juhásznak nagyobbgyönyörûség egy jó puli, mintha két szamaratkapna ajándékba.

A jó puli mindig többet ér, mint a lusta boj-tár. A birkák közt vannak kalandozó természe-tûek. Mikor a puszta közepén az egész nyájdelel, s a juhász is alszik a füvön, egy birka fel-áll, s menni kezd. Úgy elmegy, hogy mikor ajuhász föláll, már csak messze, a rét füvébenlátszik belõle valami szürkeség.

A puli ilyenkor szidást kap.– Odavan egy birka – mondja a juhász, s ki-

nyújtja a karját arrafelé, amerre a birka ment.A puli csak néz bele a zöld táblába, meg isméta gazdájára. Õ nem lát el a birkáig. Ez termé-szetes. Erre megfogja a juhász a bõrt a nyakán,fölemeli magasra, s úgy mutatja neki a birkát.

Most aztán, ahogy ott csüng a juhász kezé-ben a bõrénél fogva, azonnal kapálózni kezd apulinak mind a négy lába. Már a levegõbenrohan a birka után. Aztán visszahajtja a nyáj-hoz, végezetül ugat reá néhányat, és rendbenvan a dolog.

Beee, én vagyok a bárány.Apukám a kos vagy berbécs. Anyukám a juh

vagy birka. Nagycsaládunk a nyáj.Lakásunk az akol vagy esztena.

Õrzõnk a juhász vagy pásztor – no meg a puli.

PAPP JÓZSEF

AA KKÖÖRRTTEEFFAA

Árnyékodban délutánmélázva ül nagyapám.Körülötte juhai,vigyáz rájuk a puli.

S ott a nagy fülû szamár,kis csacsi az oldalán.Fölöttük a tágas ég,délutáni verõfény.

SOÓ ZÖLD MARGIT rajza17

K. KOVÁCS ANDRÁS

SSZZOORRGGOOSS

NNÉÉPPSSÉÉGG

Hangyabolyban ezer munkásizzad, görnyed naphosszat,pöttöm-picik, s mégsem lusták, mindig-mindig dolgoznak.

Hûs árnyékba sosem bújnak,beteget sem jeleznek,hambárjukban arany-búza,télen át sem éheznek.

1. Han- gyák fe- ke- te, mun- kás se- re- ge

né- mán za- ka- tol, foly- ton ro- bo- tol.

ZENE, VERS: GRYLLUS VILMOS

Az ének ritmusára liba-sorban meneteljetek hal-kan, dübörögve, görbemajd egyenes háttal.

18

2. Sok száz kicsi lábfürgén nekivág,mindig menetel:kell még eledel!

Összekeveredtek a képek. Segíts a hangyának, számozd meg a búza útját a magtól a kenyérig. 19

SZA

BÓ

ZE

LMIR

A r

ajza

i

No, ez a nyár is eltelt. Egykicsit szárazabb volt, mint azelõzõek, a Forrás vize, attólféltem, kiapad, de nem apadtki, így nem maradtam szom-jan kedves Feleségemmel, Ti-petupával. De nem maradtakszomjan kedves Barátaimsem, sõt ismerõseim, Mackó-ék vagy Farkas-Barkas éskedves családja sem vonultak

el harmatosabbtájakra.

Vadméhék sze-rencsére sok mé-zet gyûjtöttek, ben-nünket is elláttak.R e g g e l e n k é n taszalt szamócát fogyasztunkmajd Tipetupával, mégpedigmézzel és mogyoróval. Egy-egy mogyoróbél kettõnknekelég. Amennyi eszem van, énmár megkóstoltam volna amézes aszalt-szamócát csakúgy, mogyoró nélkül is, de Ti-petupa úgy nézett rám, hogyelment a kedvem a torkosko-dástól.

Tipetupa soha sem veszek-szik, még csak meg sem szid.Csak reám néz, de úgy, hogynem bánnám, ha inkább le-szidna. De azért nagyon sze-retem Õt, és tudom, hogyha

haragszik is reámvalamiért – értemharagszik, mivel-hogy szeret.

Sok levelet kap-tam a szép szep-temberi hónapban

Tõletek, kedves Barátaim, Ba-rátnõim – és én igyekeztem isválaszolni mindenkinek. Kép-zeljétek: többek között írt ne-kem valaki, aki már felnõtt éskisgyerek rokonánál látta aSzivárványt, abban a postá-mat – és mert ismerte a rólamszóló meséket, azt írta, hogy

20 Nagy Hanna, Varsolc

Nagy Imola,Marosvásárhely

Gergely Dalma, Csíkszereda

semmit sem változ-tam. No, ennek na-gyon megörvend-tem. De annak nem,hogy az én jó Bará-tom, a bácsi, aki ki-talált engem, és ameséket írta rólam,már igencsak öre-gecske. Ezért néharövidebb leveleketdiktálok neki, el ne fáradjon,vagy azt ne találja mondani,hogy immár diktáljak Fako-pácsnak, mert õ elfáradt. Egy-elõre azonban – kopogjuk le –nincs panasz, tehát írjatok ne-kem az új tanévben is, minteddig. Az ovisok és elsõ osztá-

lyosok még diktál-hatják nagyobb test-vérnek, szülõnekvagy nagyszülõnek,de a másodikosokmár, kérem, küld-jenek nekem sajátkézzel írt levelet.Legnagyobb örö-mem az, amikor(igaz, csak úgy ta-

vasz vége felé) elsõsöktõl ka-pom elsõ kézzel írt levelüket.Ezekre vagyok a legbüsz-kébb. De mindannyiatokérabüszke vagyok, mert az derülki belõlük, hogy szerettek,szeretitek az Erdõt és Bará-taimat is, Kukucsit, Madárt,

Nyulat, Vízirigót. Õk is igentiteket.

Most búcsúzom, mert bi-zony októberben már igen-csak rövidülnek a nappalok,énnekem pedig lámpám nin-csen, hogy a fényénél levelez-gessek.

Melyhez hasonló jókat,CSIPIKE

21

Címlap:Mártonfi Gréta,

Olteán-Péter Boróka,Marosvásárhely;

Bándy Mária,Sarmaság

SZIVÁRVÁNY, kisgyermekek képes lapja. XXIV. évfolyam. 268. szám. Kiadja a NAPSUGÁR Kft. Szerkesztik: ZSIGMOND EMESE fõszerkesztõ, MÜLLER KATI képszerkesztõ.A szerkesztõség postacíme: 401050 Cluj, Str. L. Rebreanu Nr. 58. ap. 28. C.P. 137. Telefon/Fax: 0264/541323. E-mail: napsugar@mail.dntcj.ro Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. A lapok árát a következõ bankszámláravárjuk: Cont 2511.1-569.1/ROL. B.C.R., SUC. CLUJ S.C. NAPSUGÁR - EDITURA S.R.L. Készült akolozsvári TIPOHOLDING Rt. Nyomdájában. ISSN 1221-776x. Ára 12000 lej

Taraciuc Alexandra,Sepsiszentgyörgy

Tatár Anita, Székelykeresztúr

22

A Szivárvány a legszebb lapom,érkezése a legszebb napom!

a bonchidai II. C osztályosok

Az alsócsernátoni mú-zeumban mesélt a Ta-nító Néni a több százévvel ezelõtt élt embe-rekrõl, harcaikról, aCsernátonban és kör-nyékén élõ régi nemesicsaládokról.

a sepsiszentgyörgyi 6-os iskola II. B osztálya és Táncos Ibolya tanító néni

Csipike, Csipike,Miért vagy teoly kis törpe?De az a jó,hogy nem görbe!Méretkezel Kilincsnél,S elsõ vagy a kicsiknél.

Szép-Nagy Andrea, Nagysármás

Kedves Csipike!Szeretek levelezni

veled. Nagyon jó ma-nó vagy. Szoktunkjárni a manóházba.Táncolunk, kézi-munkázunk. 100gyermek szokottott lenni. Mi ismegyünk.

Foris Ágota, Brassó

Mind megtartottam azokat aSzivárványokat, amit eddigkaptam. Kíváncsi vagyok min-dig, mikor kapom a Szivár-ványt, hogy vajon mi van ben-ne. Mikor látom a tanító nénikezében, alig várom, hogyossza ki. Mikor nagyok le-szünk, akkor Napsugarat fo-gunk kapni.

Foris Kinga, Brassó

�Vágd ki, és ragaszd

a gyûjtõlap 2-es kockájába.

Bíró Norbert,Csíkszentdomokos

�

23

Amikor kicsi voltam, ezen akönyvön tanultam meg olvasni.

Szakáll Orsolya

Nagyon szép volt a mese ésvicces is. Még azért is jó volt,mert hosszú volt és érdekes.

Kovács Norbi

Remélem, hogymáskor szomo-

rúbb mesét tetszik írni, de legyenegy kicsit vékonyabb könyv.

Tamás József Gergõ

Szerintem a Csipike címû könyvjól sikerült, de voltak olyan sza-

vak, amiket nemértettem, elvégrecsak másodikosvagyok.

Tóth Attila

Csak az nem tetszett,hogy gonosz lett Csipike, éscsúnyán beszélt mindenállattal.

Pischler Rajmond Tomi

Csipike nem tudta, hogynélküle is elboldogul az er-

dõ, de azértneki is igaza van, mert a sze-retetet nehéz megteremteni.

Nagy Áron

Legjobban tetszett, amikorCsipike szembeszállt a GonoszOstobával.

Írjon még törpéskönyveket, mertnagyon jó volt aCsipike!

Soma

Sárközi Henrietta,Kolozsvár

Kedves Mónika,Csíkszereda

Dom

okos

Sán

dor,

Szi

lágy

sám

sonA nagyváradi G. Coºbuc Iskola tavalyi II. C osztálya írja a Csipike-mesékrõl:

Bán

Zso

lt, F

elsõ

bold

ogfa

lva

Szabó Szilárd, Marosvásárhely

��

Az õszi játékötletek leírását a 13. oldalon találjátok.

Túl az esztendõ felén

itt az õsz,

piros, kék gyümölcs virít,

lomb esõz.

(Weöres Sándor)

Kovács Gábor,Torda