A PLATÓN-LÉLEKA TÖRTÉNELEMBEN

I-II.

EUGEN KOLISKO

1925. NOVEMBER 8-ÁN TARTOTT ELÕADÁSA

2003. szeptember

ME

LL

ÉK

LE

T

6/3

Szabad GondolatSzabad Gondolat

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

MELLÉKLET

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kampis Miklós,

Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk, Z. Tóth Csaba

Kiadja: Ita Wegman AlapítványFelelõs kiadó: Frisch Mihály

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: HÉT-fõ bt. MLA

Készült: Acorn Nyomda

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség, illetve az Ita Wegman Alapítvány címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.huE-mail: info@szabadgondolat.hu

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ az alapítványnál.

1

Zajti FerencAMIT A KÉT SCHRÖERRÕL MAGYARORSZÁGON MEGTUDHATUNK

BEVEZETÕ EUGEN KOLISKO ÍRÁSÁHOZ

A közelmúltban Thomas Meyer és Andreas Bracher a SzabadGondolatok Házában tartott elõadásaikon megemlítették Schröer-Oeser nevét, aki A.Z. álnéven egy magyar témájú drámát írt Thökölyélete címmel. Ezt a könyvet keresték itt Budapesten, hátha nyomáraakadnak. Többek közt ez késztetett engem is arra, hogy utánanézzeka Schröer-család történetének.

Az antropozófusok között is sokan vannak, akik számára nem so-kat mond Schröer neve. "Életutam" címû könyvében Steiner ugyanemlíti Karl Julius Schröert, a bécsi Mûszaki Fõiskola tanárát, aki "ta-nítóm és atyai jóbarátom" (90. old.), és aki "teljesen a goethei szem-lélet híve volt… s akivel néhány elõadás után már közelebbi kapcso-latba kerültem." (37-39. old) "Schröer révén igen sok szép mûvet is-mertem meg. (…) 1883-ban Schröer ajánlására Joseph Kürschnermeghívott magához, és megbízott azzal, hogy az általa kiadandó‘Deutsche Nationliteratur’ sorozatban Goethe természettudományosírásait bevezetésekkel és magyarázatokkal lássam el."

Mégis ki ez az ember, aki Steiner életében, sorsában meghatározójelentõséggel bír? Ki ez az ember, akirõl Steiner úgy nyilatkozott,hogy neki kellett volna az antropozófiát megalkotnia? Ki ez az em-ber, akinek sorsához és életéhez a magyar történelem ezer szállal fû-zõdik? Kivel, kikkel állt kapcsolatban a korabeli magyarság képvise-lõi közül?

E sok kérdés kapcsán elõször egy rövid áttekintést közölnénk akét Schröer – Gottfried Tobias és Karl Julius – életrajzából és magyarkapcsolataiból.

Életrajzuk Szinnyei József: "Magyar írók élete és munkái" c. mû-ve XXII. kötetének 618-21. oldalán található (megjelent Budapes-ten, 1908-ban). Oeser életérõl unokái írtak könyvet, amelyet 1933-ban Stuttgartban adtak ki német nyelven.

Karl Julius Schröerrõl a hazai könyvtárakban – könnyen lehet,

2

hogy egyben külföldön is – a legteljesebb életrajz Erwin Streitfelddolgozata "Karl Julius Schröer, Tanulmány életérõl és munkásságáról"címmel, melyet a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségeadott ki 1986-ban Manherz Károly szerkesztésében 1200 példány-ban. Ennek ellenére nyugodtan kijelenthetjük, hogy életérõl nem tu-dunk semmi fontosat. Ez a kis írás csupán arra vállalkozik, hogy köz-zétegye azt a keveset, amit még fellelhetünk idehaza a Schröer csa-ládról, hogy majdan valaki, aki kedvet, erõt, elszántságot érez, el-kezdhessen egy nagyon fontos és hiánypótló kutatást; hiszen már1941-ben a fentebb hivatkozott könyvben említik Karl JuliusSchröerrõl, hogy "germanisztikai munkásságának egy része, politikaiírásai, pedagógiai és irodalomtörténeti mûvei (…) feledésbe merül-tek, pedig az egykorú kritika felfigyelt ezekre is." Apjáról, Oeserrõlmég kevesebbet tudunk. Amit tudunk, az is kritikai elemzés tárgyátképezi, hiszen mûveit, életrajzát már kortársai is sokszor meghamisí-tották.

"Gottfried Tobiás Shröer (álnevei: Oeser Keresztély, A.Z. , d.J.,Theodoricus Schernberk, Elias Tibiscanus, Pius Desiderius) evangéli-kus lyceumi tanár, tanfelügyelõ majd iskolaügyi tanácsos 1791. júni-us 14-én született, akinek Christian Oeser álnevét sokat emlegettéka maga idejében. Oeser Keresztélyt sokan összetévesztik Goethe lip-csei nevelõjével, Oeser Ádám Frigyessel, aki ugyancsak pozsonyi em-ber volt. Chr. Oeser anagrammatikus név: ha az s-t a Chr. elé tesszük,a Schröer (Schroeer) nevet kapjuk. Munkássága még javarészt isme-retlen. Pedagógiai mûveivel, amelyek nem csekély jelentõségûek ha-zánk nevelésügyének történetében, Kornis Gyula foglalkozott idevá-gó dolgozataiban. Szépirodalmi és politikai írásai azonban ezideignem részesültek behatóbb méltatásban."– írta 1941-ben HorányiKároly, aki az egyetlen, magyar nyelven megjelent Schröer-mono-gráfia szerzõje.

3

Gottfried Tobias Schröer(Pozsony, 1791. június 14.- Pozsony, 1850. május 2.)

Írói- és álnevei: Oeser, A.Z., d.J., Theodoricus Schernberk, EliasTibiscanus, Pius Desiderius.

Iskoláit Pozsonyban, az evangélikus líceumban kezdte, majd 2 évetGyõrött is tanult, hogy elsajátítsa a magyar nyelvet. Kiváló köl-tõi tehetségrõl adott tanúbizonyságot már tanuló korában, ésnagy szeretettel foglalkozott kisebb tanulók oktatásával is.

1806-ban meghalt az apja, így a betegeskedõ gyermek maga gondos-kodott megélhetésérõl. Vándorszínészként, nevelõként több-ször próbált szerencsét.

1816-ban sikerült kijutnia Németországba, Halle-ba az egyetemre,ahol teológiai és filológiai tanulmányokat folytatott, de beteg-sége miatt egy év után haza kellett jönnie.

1817-ben a pozsonyi líceumnál az elsõ grammatikai osztály tanítójavolt.

1818-ban vette át az újonnan alapított pozsonyi evangélikus leány-iskola vezetését. A fõtanítóság mellett a líceumban a németnyelv és irodalom rendkívüli tanárává választották. Vezetésealatt a "Deutscher Verein"(Német Szövetség) a fiatal németírók középpontja és a német öntudat és szellemi élet iskolájalett.

1820-ban, Pozsonyban jelent meg nyomtatásban a Blumenlese ausden vorzüglichsten Werken deutscher Schriftsteller, majd egyévre rá a Kurzgefasste deutsche Sprachlehre für Schulen címûmunkája.

1823-ban a líceum szubrektorává választották, és mint ilyen, asyntaxisták (nyelvészek) osztályát tanította. Ebben az évbenvette feleségül Langwieser Teréziát (Pozsony 1805. május 9.-Bécs 1885. január 27.). A tönkrement kereskedõ leányanemcsak szépségérõl volt híres, hanem érzéke volt a maga-sabb mûveltség iránt is. Fõképp a zenéléshez volt tehetsége,szép hangját még a szakemberek is dicsérték. Az ifjúság ne-velésére vonatkozó, pedagógiai kérdésekkel foglalkozó leve-lei, írásai Holtei Károly kiadásában nyomtatásban is megje-lentek.

1825. január 11-én ebbõl a házasságból született Julius Karl Schröer.

4

Ebben az idõben sorra jelentek meg Tobias Schröer pedagógiaiés nyelvészeti, irodalmi, irodalomtörténeti tudományos mûvei.

1828-ban "Reingefegt" címû vígjátékát egy pályázatra küldte be, delekésett a határidõrõl. Herceg von Lebrun, a pályázat kiírójabiztosította Oesert, hogy ha idõben adta volna be, õ nyerte vol-na el a pályadíjat. Ez volt az oka, hogy a darab mégis megjelentnyomtatásban Hamburgban, von Lebrun kiadásában.

1830-ban barátja és támogatója, Holtei Károly részére megírta a"Bär" címû vígjátékát.Ebben az idõben vásárolt házat Schröerék szomszédságábanGoethe fiának egykori nevelõje, Johann von Blascovics, s ottnevelõintézetet létesített. 7 évesen Karl Julius Schröer is ebbeaz intézetbe került. Oeser megegyezett Blascoviccsal, hogy tör-ténelmet és görögöt tanít, ennek fejében fia látogathatja az elõ-adásokat. A földrajzot és természetrajzot könyvek nélkül, sajátgyûjteménye segítségével maga Blascovics tanította.

1833-ban Oeser a líceumban a retorika és történelem tanára lett, eztaz állást 1849-ig töltötte be.Ebben az esztendõben publikálta Lipcsében Pius Desiderius ál-néven Széchenyivel folytatott levelezését. Ebben kifejti szorosbelsõ kapcsolatát a magyar hazával; németsége sorsát elvá-laszthatatlannak tartja az államfenntartó magyarságtól: a sors-közösség átérzése hatja át.Elias Tibiscanus álnéven Lipcsében megjelenik a magyarorszá-gi protestánsok helyzetérõl szóló munkája.Nyaranta Majorházán és Újlakon Forgách grófnõ és Jeszenákbáró birtokán nevelõsködött, ahol fia is vele volt. Karl Julius10 éves kora körül itt sajátította el a helyes magyar kiejtést egykálvinista magyar házitanítótól.

A 30-40-es években irodalmi tevékenységén – esztétikai, pedagógi-ai munkáin, az ifjúság számára írt verses és prózai elbeszélé-seken – kívül a pozsonyi németség megszervezését is folytat-ta. Maga köré gyûjtve barátait, megalakították a "kerekasz-talt", amely igen közel állt ahhoz, hogy politikai gyülekezettéalakuljon.A szabad kulturális fejlõdésért és a protestantizmus szabadságá-ért szállt síkra.Ekkor már merész politikai követelései és szókimondása miatt

5

a politikai rendõrség és a cenzúra homlokterébe került. Habármunkáit mindig más és más néven írta, mûveit többnyire né-metországi kiadóknál helyezte el, a család mégis állandó rette-gésben élt.A "Der alte Herr" címû Metternichet gúnyoló vígjátéka elve-szett, az Aristophanesz hatására írt drámai szatírája a felismer-hetetlenségig átgyúrva látott napvilágot. Drámáit nem szántaszínpadra, ahogy Pukánszky írja, de a cenzúra ezt soha nem isengedte volna.

1839-ben Lipcsében jelent meg névtelenül a "Die heilige Dorothea"címû munkája, majd ugyanitt A.Z. álnéven jelentette meg a leg-nagyobb visszhangot kiváltó darabját, a "Leben und ThatenEmerich Thököly" címû drámát, melyben a "magyar protestán-sok elnyomását festi és Thökölyt dicsõíti."Kortársai e legnagyobb sikert elért darabja után a Goethe-drá-ma fõhõséhez hasonlítva "a magyar Götz von Berlichingen"-nek nevezték el.

1838-ban jelent meg – szintén Lipcsében – legsikeresebb munkája, a22 kiadást megért (magyarul 1853-ban Komáromban SamarjayKároly "szabad átdolgozásában" kiadott) "Az aesthetika fõtár-gyai" címû írása.Pukánszky Béla azt írta róla: "munkássága nem annyira a ma-gyarságnak a külfölddel való megismertetésére irányult, mintinkább arra, hogy a nagy németség szellemi kultúrértékeit ha-zájának közvetítse."

1841-42-ben megjelent a "Weltgeschichte" (Világtörténelem) 3 kötet-ben, amely szintén több módosított, "javított" kiadást élt meg.

A 40-es évek közepétõl pedagógiai és tudományos mûvei – olvasó-könyvek, a görög történelemmel, poétikával, esztétikával,Goethe és Schiller költészetén keresztül a német poézissal fog-lalkozó írásai – jelentek meg.

1849-ben a bécsi kormány a pozsonyi kerületi iskolatanácsba cs. éskir. iskolatanácsosnak nevezte ki, de már csak fél éve maradtezen a poszton.A forradalom idejét Pozsonyban élte meg. Saját házában bújtat-ta el egyik zsidó tanítványát, aki hozzá menekült. A felbõszülttömeg ostrom alá fogta a házat, majd a líceum diákjai jöttek ta-náruk házának felmentésére. A "kerekasztal" felbomlott.

6

Pártok alakultak, a férfiak java része a magyar nemzeti mozga-lom mellé állva beállt a hadseregbe.Oeser testben és lélekben megtörve visszavonult. Halála elõttmég találkozott Geringer báróval, Magyarország késõbbi pol-gári fõbiztosával és megígértette vele, hogy fiát támogatni fog-ja.

1850. május 2-án elhunyt.1853-ban Lipcsében Pröhle Henrik szerkesztésében és kiadásában

"Hauschronik eines deutschen Schulmeisters in Ungarn" címmeljelent meg utolsó munkája.

7

Karl Julius Schröer(Pozsony, 1825. január 11.- Bécs, 1900. december 16.)

4 éves korától apja maga vette kézbe Schröer nevelését-oktatását.Elõször a rajzolás alapjaira taníttatta, majd mikor az iskolakö-teles kort elérte, maga kezdte a tanítását. Nem írásra, olvasás-ra tanította, hanem a geometriával ismertette meg.

7 éves korában, 1832-ben került Blascovics intézetébe.10 évesen, 1835-ben apja a gimnázium helyett otthon taníttatta,

egyik tanítványa, Roskoff Gusztáv oktatta latin és görög nyelv-re. Homérosz rapszódiáit fordították, memorizálták Oeseregy-egy tehetséges tanítványával. Karl Julius már ekkor játszvaírta a hexametereket, apjának születésnapjára görög verseketajándékozott.

1836-ban került a líceumba. A latin, görög nem jelentett gondot, ígytöbb idõt szentelhetett a magyar nyelv elsajátítására. Apjával anyári szünetekben Majorházán és Újlakon Forgách grófnõ ésJeszenák báró birtokán tartózkodott, ahol egy kálvinista ma-gyar házitanító segítségével a helyes magyar kiejtést is elsajátí-totta.

1841-ben befejezte a gimnáziumi tanulmányait és az egyetemre elõ-készítõ kétéves filozófiai tanfolyamot, majd

1843-ban apja jó kapcsolatainak segítségével – mert ebben az idõ-ben a kormány nagyon megnehezítette a külföldi tanulást –beiratkozott a lipcsei egyetemre. Felvételt nyert a teológiai ésbölcsészeti fakultásra is, de a filozófiai tanulmányokkal fog-lalkozott behatóbban. A görög nyelvészet és a germanisztikamár a líceumban is érdekelte, ezeket a tanulmányait itt to-vább folytathatta.

1844-ben a hallei egyetemre iratkozott be, hegeliánus filozófusok,történészek elõadásait hallgatta, majd

1845-ben a berlini egyetemre ment, ahol szépirodalmi, mûvészettör-téneti tanulmányokat folytatott.

1846 tavaszán hazatért Pozsonyba. Elõbb betegeskedõ apjáthelyettesítette, majd õsszel a német irodalom helyettes tanára-ként véglegesen a líceumba került. Átvette a Német Egyesületvezetését is.Költeményei jelentek meg Pröhle és Wolf antológiáiban.

8

A forradalom Schröert is megérintette. Bécsbõl Pozsonyba sie-tett. Épp a "judenkrawall" idejére ért haza.A viharos események kellõs közepén már látható volt, hogy nemlesz mód Goethe születésének 100. évfordulóját megünnepelni,ezért Schröer elõbbre hozta az ünnepet. A pozsonyi erdõben elõ-adásokat tartottak, verseket mondtak, dalokat énekeltek.

1848 õszén Ruperus-szal (Rudolf von Beyer) együtt kiadták a"Dunauhafen" címû évkönyvet, melyben Oeser és K.J. Schröerkölteményein, kisebb-nagyobb munkáin kívül barátaik, PrõhleHenrik, Natorp Adalbert, Anastasius Grün, Hebbel, Mörikeírásai is megjelentek. Ám a kiadvány a forradalom idõszakábanfigyelmen kívül maradt, második kötete már meg sem jelent.Apja visszavonulása után Karl Julius újult erõvel fogott a Né-met Egyesület vezetéséhez. Líceumi osztálytársát, a szlovák na-cionalista forradalmár Hurbant figyelmeztette, hogy az idõkviharában csak a magas kultúrájú népek állhatnak helyt. Azt ja-vasolta barátjának, hogy a kis népek olvadjanak be a hatalma-sokba. A szlovákok törekvése saját kultúrájuk megteremtésérereménytelen, és jobban használnának önmaguknak, ha a németmûveltséghez csatlakoznának. Ez a meggyõzõdése késõbb semváltozott, hanem kiterjesztette tételét Közép-Európa vala-mennyi kisebb népére, amint azt 1879-ben a bécsi DeutscherVereinben tartott elõadásában is megerõsítette.

1848 õszén a forradalom új fordulatot vett. A Pozsonyban is jólismert Lamberg gróf halálhírét a gróf fiának Schröer vitte.A forradalom ideje alatt tudósításokat küldött a bécsi, pozsonyiújságoknak. Ferenc József trónra lépését lelkesen ünnepelte, ésaz uralkodó számára egy himnuszt írt a német szellem dicsõsé-gét, fenségét dicsõítve, melynek néhány versszakát át is adták azuralkodónak 1849 májusában, amikor Pozsonyban járt.

1849 júniusában Karl Julius Schröer Geringer báró segítségével kap-csolatba került Haynau táborszernaggyal. 28-án Magyarországkatonai fõparancsnoka, a "bresciai hiéna" maga mellett tartot-ta az ügyes stilisztát, és a báró kérésére magántitkárként alkal-mazta. Napiparancsainak, rendeleteinek, kiáltványainak java-részét Schröer fogalmazta.Ezidõben rendszeresen írt a napilapoknak is tudósításokat, jegyze-teket, "Zsánerképek a háborúból" címmel politikai költeményeket

9

(Pressburger és Pester Zeitung 1849. júliusi számok). A hadse-reggel bejárta Magyarországot. 1849. október 10-ig maradtHaynau szolgálatában, majd hazatért Pozsonyba. A líceumbannem fogadta el a helyettes tanári állást, csupán szemináriumigyakorlatokat tartott. Többször tárgyalt apja is, õ is pártfogójá-val, Geringer báróval, hogy élete vágyához, katedrához jusson.

1849 december 3-án nevezték ki a pesti egyetem német tanszékérehelyettes tanárnak.

1850-ben bevezették a cenzúrát. Schröert is kinevezték a cenzorok kö-zé, ahol feladata az volt, hogy véleményt mondjon az új színda-rabokról.Az újságokban ismét publikálni kezdett, szerkesztõje lett aPester Zeitung heti mellékletének, a Pester Wochenblattnak. Po-litikai cikkek helyett egyre több oktatással, irodalomtörténetikérdésekkel foglalkozó írása jelent meg. Ebben az idõben is-merkedett meg a pesti egyetemen Toldy Ferenccel, aki ugyan-itt az esztétika és egyetemes irodalomtörténet tanára, és aki akésõbbiekben is figyelemmel kísérte munkáját.

1851-ben pesti katedrájától megfosztották, majd1852 januárjában kinevezték a pozsonyi fõreáliskola német irodalmi

tanárává.Februárban hazatért, március 3-án letette a hivatali esküt, smegkezdte mûködését.

1853-ban jelent meg tollából Magyarországon az elsõ nyomtatott né-met irodalomtörténet, Geschichte der deutschen Literatur.Ugyanebben az évben, prof. Eitelberger szerkesztésében látottnapvilágot Messerschmidtrõl írt életrajzi dolgozata, Biographiedes Bildhauers Fr. X. Messerschmidt.

1854-ben J. Grimmel való levelezése germanisztikai, folklorisztikaiés nyelvtudományi munkáinak folytatására ösztönözték.

1855-ben megjelent Pozsonyban a mitológiáról írt tanulmánya,amely külföldön is élénk érdeklõdést keltett.Ebben az esztendõben jelentek meg a nép- és gyermekdalokról,Nyugat-Magyarország lakodalmas népszokásairól írott cikkei,mely munkák érdeklõdését és figyelmét a népi színjátékok feléfordították.Tanulmányt írt egy magyarországi tanítónak Goethével kötöttismeretségérõl.

10

1855-ben tette közzé a körmöcbányai karácsonyi misztériumjátékot.1855-ben megnõsült. Felesége a magyar nemesi családból származó

Kohányi Hermina lett (Tótmegyer, 1834. május 8. – Bécs,1911. március 28.). Házasságukból öt gyermek született.

Gyermekeik:– Róbert, felsõkereskedelmi iskolai tanár Bécsben (1856-1888)– Dr. Michael Martin Arnold (1857-1936. Köln) a századkörüli

évek legnevesebb anglistája. Az angol nyelv és irodalom rendestanára az egyetemen. A "Grundzüge und Haupttype der englis-chen Literaturgeschichte" címû Lipcsében, 1911-14-ben ki-adott munkáját az OSZK is õrzi.

– Rudolf 1864-ben született, hadnagyként szolgált a hadsereg-ben, késõbb szobrászmûvészként tevékenykedett Bécsben.

– Két leányuk Lili és Ida.

1856-ban "Gedichte" (Költemények) címmel verseskötete jelent megBécsben, benne balladák és részletek a "Siegfried halála" címûöt felvonásos tragédiájából. Verseskötetének azonban nem voltkedvezõ a fogadtatása.

1856-ban jegyezte le a fõrévi paradicsomjátékot, 1857-ben a pásztor-és királyjátékot, melyek 1858-ban a bécsi Akadémia kiadásá-ban könyvformában is megjelentek.A felsõ-magyarországi német nyelvjárások szótárához gyûjtöttanyagából a bécsi Akadémián 1857. júniusában tartott elõ-adást, majd ugyanebben az évben errõl szóló kutatása nyomta-tásban is megjelent.

1858-ban a bécsi Akadémia támogatásával hathetes kutatóútra ment,beutazta Észak-Magyarországot, nyelvjárások kiejtésbeli és nyelv-béli különbségeit kutatta. Hely-, személy- és dûlõneveket kutatott31 egymástól igen távol esõ községben.E munkái csak késõbb, 1863-64-ben jelentek meg Bécsben. Nagysegítségére volt munkájában egy szepesi költõ-barát, Lindner Er-nõ, aki akkoriban Schröer intézetében tanárkodott Bécsben.Az ötvenes évek vége felé Közép-Európában jelentõs változá-sok mentek végbe.Az Ausztria és Olaszország közti háború idején Schröernek lelke-sítõ versei, röpiratai jelentek meg Bécsben, névtelenül. Levelet írt

11

a bécsi rendõrhatóságoknál Kempen báróhoz, akivel a 49-es há-borúban együtt szolgált. Javaslatot tett a hadsereg és a bécsi ve-zetés számára a parancsok és a közlemények stílusánakmegújítására.Kérését szóvá tették, de a vereségek hatására alkalmazásukranem került sor.

1859-ben Pozsonyban jelentette meg Schillerrõl szóló munkáját.Megválasztották a nürnbergi Germán Nemzeti Múzeum TudósBizottság tagjává.Az "Októberi Diploma" kibocsátása után gyökeresen megvál-tozott az oktatás helyzete. Bevezették, majd nem sokkal ké-sõbb kötelezõvé tették a magyar tanítási nyelvet. A líceum ta-nárainak egy része – köztük Schröer is – kiállt a német tanítá-si nyelv megtartása mellett, ellentmondott az iskola magyaro-sításának. A magyar érzelmû diákság egyre gyakrabban fordultszembe vele, így állását nem tarthatta meg. Ekkor elhagytaMagyarországot, szülõvárosát, és Bécsbe költözött.

1861 február 14-én tanított utoljára a líceumban, majd november2-án a bécsi evangélikus iskolák igazgatójának választották.Ezzel lezárult Schröer életének pozsonyi korszaka, mely ger-manisztikai, német nyelvtudományi és néprajzi vonatkozásúkutatásainak legtermékenyebb és legfontosabb idõszaka volt.Bécsbe kerülésekor Anastasius Grünnek (gróf Auerssperg) leve-let írt és kérte, hogy a magyarországi németség ügyét képvisel-je a Birodalmi Tanácsban. Válaszul Grün megküldte versétSchröernek, amit õ késõbb megjelentetett a Neue Freie Presse-ben, melyben rendszeresen publikált.Ebben az idõben többnyire pedagógiai írásai jelentek meg, tan-könyveket írt, az írástanítás reformját sürgette. A teoretikus ok-tatás helyett az életteli, gyakorlati felfogást helyezte elõtérbe.

1865-ben megválasztották a Mittelschule (középiskolai) egyesület el-nökévé, ebbéli pozíciójából avatkozott bele a század közepénzajló ortográfiai, helyesírási reformküzdelmekbe.

1865 december 6-án elvi okokra hivatkozva (nem bírván az iskolaielöljáróságok akadékoskodásait elviselni) benyújtotta lemon-dását az evangélikus iskolák igazgatói tisztjérõl.

1866 júliusában elhagyta az intézetet, és a bécsi mûegyetem újjászer-vezésekor felállított német irodalmi tanszékre pályázott.

12

1866 õszén megalakította a "Német Társaságot".1867-ben elkészült javaslata, mely szerint "Írjunk, amint beszélünk.

Csak kétes esetekben vegyük figyelembe azt, amit a nyelvkuta-tás parancsol". Ennek eredményeként az osztrák kultuszminisz-térium felkérte egy könyv megírására, ami az elemi és középis-kola helyesírását összhangba hozza.

1867-ben kinevezték rendkívüli tanárrá és vizsgabiztossá.Toldy Ferenc felkérte, hogy jelentesse meg a meisseni költõ éstudós Mügelni Henrik magyar krónikáját Pesten.A bécsi Tudományos Akadémia támogatásával beutazta azAuersperg grófok tulajdonában álló, a szlovénség által övezettnémet szigetet, hogy megfejtse a gottscheeiek eredetét, nyelvét.

1868-ban megjelentette a gottscheei nyelvjárás szótárát, emellett tu-dósításai a Neue Freie Presse-ben a táj élettel teli, teljeskultúrképét adták. (Õ írta az "Osztrák-Magyar Monarchia írás-ban és képekben" – Bécs 1891. – címû könyvben a Gottschérõlszóló részeket).A Germania évfolyamaiban (ezt barátja, Bartsch Károly betegségealatt javarészt szerkesztette is) rendszeresen publikált a régebbinémet nyelv és irodalom, valamint a germán mitológia körében.

1869-ben megjelent Schiller hagyatékáról szóló elõadása. A Neue FreiePresse-ben Oeserrõl írt életrajzot.(Késõbb atyja hátrahagyott em-lékiratait is átdolgozta, amire nem talált kiadót, és ami aztán csak1933-ban jelent meg gyermekei által át- és feldolgozva).Gottscheerõl írt munkáiért a krajnai Múzeum Egyesület dísztagjá-vá, majd

1871-ben a rostocki egyetem filozófiai díszdoktorává választották.1873-ban megjelent elsõ jelentõsebb Goethével foglakozó cikke

(Goethe und die Frauen)1875-ben kiadták Lipcsében "népszerû felolvasásai"-t a 19. század német

költészetérõl. A drámát tárgyaló fejezet ma már szinte teljesen isme-retlen alkotókat is megemlít, foglalkozik többek közt Oeserrel is.

1876-ban a Schiller-emlékmû befejezésekor felvetette egy bécsi Goe-the-emlékmû gondolatát.

1878-ban Schröer indítványára megalakult a bécsi Goethe Egyesület,valamennyi Goethe társaság közül a legelsõ.

1879-ben tartotta elõadását a Deutsche Vereinben az Ausztria-Ma-gyarországon élõ németség jelentõségérõl a monarchia számára.

13

1880-ban gróf Kuun Géza felkérte a Codex Cumanikus német ré-szeinek kiadására.Schröer életének ezt a korszakát mitológiai, nyelvészeti, germa-nisztikai tevékenysége határozta meg. A németség jelentõségéthangsúlyozta, a mûveltség, a kultúra védelmére figyelmeztetett,és Goethe nagyságában nemcsak a német szellem világraszólódiadalát látta, hanem azt a fölényes hatalmat is, amely összetudja kovácsolni a németség szertehullott szellemi egységét.Goethe-kutatásainak és tanulmányainak kezdete is erre az idõ-re esik.Életének utolsó idõszakát – az 1880-as évektõl haláláig, 1900-ig terjedõ korszakot – az egyetemi oktatás, Goethe kutatások,Goethe publikációk (Chronik des Wiener Goethe Vereins, me-lyet egyedül írt, szerkesztett) jellemzik. Szinte csak Goethénekés a bécsi Goethe Egyesületnek élt.

1880-ban adta ki Goethe Faustjának elsõ, egy év múlva a második részét.1883-ban kis könyvet írt a Faustról a megnövekedõ színházi érdek-

lõdést kielégítendõ.1884-ben két elõadását adja közre könyv formájában Goethe und die

Liebe címmel.Mint a legtekintélyesebb Goethe-kutatók egyike, részt vett JosefKürschner Deutsche Nationalliteratur-jának munkálataiban éselõkészítette Goethe drámáinak történeti-kritikai kiadását.

1886-ban a Goethe Egyesület kibocsátott egy havonta megjelenõ folyó-iratot (Chronik des Wiener Goethe Vereins), melyet a második év-folyamtól kezdve maga szerkesztett, s nemegyszer maga írta azegész számot. Ennek a folyóiratnak a munkatársa egyik tanítvá-nya, Rudolf Steiner, aki késõbb Schröer serkentésére elvállaljaGoethe természettudományos munkáinak (NaturwissenschaftlicheSchriften von Goethe) kiadását, melynek elõszavát Schröer írta.Steiner Grundlinien einer Erkenntnis-Theorie der goetschenWeltanschauung mit besonderer Rücksicht auf Schiller címû mun-káját szintén Schröer ismerteti a "Chronik"-ban.

1887-ben Zsófia szász nagyhercegné meghívta Schröert a Goethe-so-rozat weimari kiadásának munkatársául. Fõ feladata a"Geschwister" és a "Stella" megjelentetése, bevezetésekkel, ma-gyarázatokkal való ellátása volt.

1890-94 között a Goethe emlékmû körüli viszályok kereszttüzébe

14

került, végül leköszönt a Goethe Egyesület alelnöki tisztjérõl,amit a "Chronik" utolsó Schröer szerkesztette száma hozotthírként. Ezután teljesen visszavonult.

1895-ben a tanítást is abbahagyta, nyugalomba vonult, lakásából aligmozdult ki.

1900 december 15-én Bécs elõkelõségeinek, az uralkodóház képvise-lõinek jelenlétében leplezték le és avatták fel a Ringen Goetheszobrát. Aznap délután, amikor tudtára adták, hogy a GoetheEgyesület és az emlékmû létrehozásában szerzett érdemeiértcsászári elismerésben részesítik, már haldoklott.

1900 december 16-án Neuling utcai lakásában hunyt el.A bécsi matzleinsdorfi evangélikus temetõben, a családi sírbannyugszik. A síremlék ércdombormûve Schröert Goethe mun-káival a kezében ábrázolja.

15

Jegyzetek

Gottfried Tobias Schröer magyarul megjelent munkái

- Az általános világtörténet rövid vezérfonala Pest, 1864. Emrich Gusztáv- Magyarország története rövid elõadásban a hazai ifjúság számára (Briss der

Geschichte von Ungarn) Pajor Antal fordítása, Pest 1834.- Az aestethika fõ tárgyai mindkét nembeli érettebb ifjúság számára Samarjay Kár-

oly által szabadon átdolgozva, Komárom 1853.

Karl Julius Schröernek nem jelentek meg magyarul munkái.Életrajzuk Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái Bp.1908. XII. kötetében, a

Pallas Nagy Lexikonban található.Legrészletesebb életrajz, monográfia Karl Julius Schröerrõl magyarul a Horányi Kár-

oly által írt, Budapesten 1941-ben megjelent mû.Németül íródott (Magyarországon hozzáférhetõ módon) Erwin Streitfeld: Karl

Julius Schröer - Tanulmány életérõl és munkásságáról címû monográfiája, amelya grazi egyetem filozófiai fakultásán készült és a Magyarországi Németek De-mokratikus Szövetségének kiadásában jelent meg 1986-ban.

Életrajzukhoz adalékok találhatók dr. Bozóky Endre: A pozsonyi m. kir. Áll. Fõreál-iskola története, valamint Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ágostai hitvallásúevangélikus líceum története címû munkákban.

Schröer munkáiról, munkásságáról magyarul

dr. Bleyer Jakab: Hazánk és a német philológia a XIX. század elején, Budapest 1910.Göllner Aladár: K.J. Schröer helye a germanisztika fejlõdésében, Budapest 1922.

kézirat, elveszettGréb Gyula: A szepesi németek nyelve és eredete, Budapest 1922.Kornis Gyula: Középiskoláink elnémetesítése az abszolutizmus alatt 1933.Pukánszky Béla: Nagynémet eszmék irodalmi visszhangja, Budapest Szemle 1936.V.Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története, Budapest 1926.Solymossy Sándor: A fõrévi népszínjátékok, Ethnographia XXII. ÉvfolyamSteier Lajos: Haynau és Paskievics Bp. év nélkülAz OSZK-ban számos német nyelven írt munkájukat õrzik.A K.J. Schröer által lejegyzett, Rudolf Steiner szcenikai utasításaival ellátott Fõrévi

karácsonyi játékok 1996-ban Eöry Attila fordításában magánkiadásban magyarulis megjelentek.

16

A PLATÓN-LÉLEK A TÖRTÉNELEMBEN I.

EUGEN KOLISKO 1925. NOVEMBER 8-ÁN TARTOTT ELÕADÁSA

A korábbiakban hallható több elõadásban, különösen Dr.Wachsmuth1 fejtegetéseiben, kiérezhetõ volt az a magatartás, amelyRudolf Steiner életmûvét alapvetõen jellemezte: hogy tudniillik ami-kor a szellemi elmélyedésben egy lépést megteszünk, ezt a másik ol-dalon mindig követnie kell annak, hogy az emberiségért is tegyünkvalamit, vagyis hogy a szellemileg kikutatott ismereteket egyúttal át-adjuk a materiális síknak, belejuttassuk a földi világba is. Aantropozófiai mozgalmat, ahogyan azt Dr. Steiner megalapította,egyenesen úgy is jellemezhetnénk, hogy a szellemiség és az anyagiságközött mindig az egyensúlyt, a kiegyensúlyozást keresi. Így tanúi le-hettünk annak, hogy Rudolf Steiner az utolsó év folyamán a Karácso-nyi Gyûlés2 alkalmával egy rendkívüli szellemi élményt adott ne-künk, amikor hihetetlen mélységekig feltárta elõttünk a szellemi vi-lágot, amivel lehetõvé tette számunkra azt is, hogy még inkább meg-értsük a földi létet, illetve megalapította az Antropozófiai Társasá-got, ennek olyan formát adva, hogy minél alkalmasabb legyen a tár-sadalom életét jótékonyan befolyásolni. Újra és újra hangsúlyozta ezta kettõs irányt, melyek közül egyik sem nélkülözhetõ: egyfelõl a bel-sõ elmélyedést, másfelõl a külsõ hatást a világra. Dr. Steiner egészéletmûve ezt a csodálatos egyensúlyt mutatja.

Életének utolsó idejében Dr. Steiner nagyszerû elõadásokat tartotta karmáról.3 Ebbõl a nézõpontból tekintett végig az egész világtörté-nelmen. Lehetõvé vált számunkra egyes személyek sorsában elmé-lyedni, akiknek életét nemcsak részletesen bemutatta, hanem megtes-tesüléseik mikéntjébõl a történelem menetére is fény vetült. Mindaz,amit a történelem külsõ haladása mutat, idõvel szétporlad, elenyé-szik; de mögötte elõtûntek az egyes emberi személyek tetteinek ha-tásai! A világtörténelmet így ma már olyannak látjuk, amelyben min-den egyedi eseményt elhelyezhetünk egy nagy szellemi összefüggés-ben, amit Rudolf Steiner feltárt nekünk karma-kutatásai által. A vi-lágtörténelem annak eredményeként mutatkozik elõttünk, mint amitmaguk az egyes emberek hoznak át részben a szellemi világbeli

17

tapasztalataikból, részben a saját korábbi földi életükbõl a mindenko-ri földi jelenbe. Megértjük ebbõl, hogy minden, ami lejátszódik a tör-ténelemben, szellemi impulzusokból fakad és az emberi lények szán-dékai állnak mögötte.

A karma-elõadásokból azonban arra is rájövünk, hogy a bennetárgyaltakat nem egyszerûen úgy kell tekintenünk, mint ami pusztána történelem menetérõl lebbenti fel a fátylat, hanem valami olyasmi-nek, ami mindenki elé egyúttal egy feladatot is állít, amivel foglal-koznia kell. Ez nem egyéb, mint hogy eljussunk végre a reinkarnációés a karma törvényeinek helyes megragadásához, és a saját lényünketis a világtörténelem nagy összefüggéseiben helyezzük el.

A Dr. Steiner által ábrázolt személyiségekben gyakran olyan em-berekre, ember-Énekre irányult a figyelmünk, akikkel egyikünk vagymásikunk találkozott az élete folyamán és valóban ismerte. E karma-életrajzokban olyan fogódzókat kaptunk, amelyekre emlékezni tud-tunk, és átjárt bennünket az a tudat, hogy mi magunk is együtt vol-tunk azokkal a személyekkel. Ahogyan egy esemény révén eszünkbejut valami hasonló esemény, így voltunk ezekkel a karma-vizsgálódá-sokkal is. Ezek nagyon mélyen behatoltak a lelkünkbe, mert azt érez-tük, hogy a saját lényünk élete összefonódik ezekkel a személyekkel.De amióta Dr. Steiner ezeket a karma-vizsgálódásokat átnyújtotta ne-künk, lehetõvé vált számunkra az is, hogy a világtörténelem haladá-sát is egészen a magunkénak érezzük, vele belsõ kapcsolatot talál-junk. Hiszen mindenestül hozzátartozunk.

Dr. Steiner ezeket a karma-ciklusokat azért tartotta, hogy az egyesemberek a reinkarnáció és a karma témája felé forduljanak. A rein-karnációra és a karmára irányuló kutatás végigvonul antropozófiaimozgalmunkon. Ezzel Rudolf Steiner már kezdettõl fogva foglalko-zott, a Karácsonyi Gyûlés után pedig lehetõvé vált, hogy a karma te-rületén egészen konkrét részletek is lekerüljenek a szellemi világból.Ez azt a feladatot tûzi elénk, hogy mi is intenzív módon foglalkoz-zunk e témával.

Dr. Steiner gyakran kezdte úgy ezeket az elõadásokat, hogy bizo-nyos személyeket állított elénk a maguk ismétlõdõ földi életében; dekarmájuk tárgyalását azután átvezette az Antropozófiai Társaság kar-májának taglalásába, amellyel az egész fejtegetés végzõdött. Ilyenkorrá kellett ébrednünk: Csak most érzékelhetõ igazán, hogy egész moz-galmunk mennyire beleágyazódik a világtörténelmi összefüggésekbe!

18

Az elõadó a hallgatókat mindun-talan az Antropozófiai Társaságkonkrét jövõbeli feladataira össz-pontosította.

Ugyanilyen mély benyomástkeltett bennünk az is, hogy utol-só karma-elõadásaiban4 Dr.Steiner roppant komolysággalszólt és ismételten utalt olyan sze-mélyekre, akiknek éppen a mikorunkban a legnagyobb nehéz-séget jelentette az, hogy le kellettszállniuk a Földre és inkarnálód-niuk kellett.5 Újra és újra elmond-ta – szeptember azon utolsó nap-

jaiban –, hogy átfogóan szeretne beszélni az antropozófiai mozgalomkarmájáról. Ehhez mindig közbeiktatta az egyes személyiségek tár-gyalását, és éppen olyanokét, akikrõl megtudhattuk, hogy korábbiföldi életükben nagy erõvel irányultak a szellemi világra, belülrõlösztönözve érezték magukat, hogy bizonyos beavatáshoz jussanak,de éppen az ilyen személyek azok, akiknek jelentõs nehézséget oko-zott az utóbbi évszázadokban történõ újraszületés feladata. Amit a re-inkarnáció és a karma kérdése a mai idõkben magában rejt, annakegész tragikus súlyát átérezhettük ekkor. És az utolsó elõtti elõadás-ban6 Dr. Steiner egy olyan személyiségrõl beszélt, akinek újabb életétcsakis akkor lehet valóban megértenünk, ha ebbõl a nézõpontból kö-zeledünk hozzá.

Ez a személyiség Platón volt! Szinte – ha mondhatom így – futó-tûzként terjedt el a hír akkoriban azok között a barátaink között,akik nem tartózkodtak Dornachban, hogy Dr. Steiner Platónról be-szél. Abból a tárgyalási módból, ahogyan Platónt jellemezte, felis-merhettük, hogy az õ ismételt egyes földi életeit egymással összeha-sonlítva a világtörténelembe is betekintést nyerünk. Feladatunk tehátaz, hogy az ezekben a karma-képekben tett steineri leírásokat jólmegértsük, és kísérletet tegyünk egyre inkább behatolni a karmikusösszefüggésekbe, éppen annak segítségével, amit az ilyen személyisé-gek élettörténetének és életmûvének tanulmányozása nyújthat. Tulaj-donképpen csak ilyen úton érthetjük meg az ismételt testetöltések és

19

a karma törvényeit. Ebbõl kiindulva szeretnék ma a Platón-lélekrõlbeszélni, megkísérelve, hogy a legkülönbözõbb oldalakról közelítsemmeg azt a témát, ami oly különösen világos fényben tudott megjelen-ni, amikor Dr. Steiner beszélt róla.

Dr. Steiner olyannak mutatta Platónt, mint aki még össze tudtafoglalni a régi misztériumszemléletet. Amikor a maga ideatanát elõ-adta, abban a szellemi világ imaginatív átélése fejezõdött ki. (A pla-tóni "ideákkal" egyáltalán nem lehet mit kezdenünk a materialistagondolkodás álláspontján). Platón csak annak köszönhetõen tudottbeszélni a szellemi világról, hogy még élt benne az imaginatív szem-lélet. Olyan idõkben alkotott, amikor csodálatos képekben még ösz-sze lehetett foglalnia mindazt, amit a régi misztériumtudásból meg-õriztek. Úgy érezte, hogy egy egészen sajátos szeretet ébred fel ben-ne a szellemi megismerés iránt. Amikor azt halljuk, hogy Platón"Erószról" beszél, az nem más, mint egy szeretetteljes behatolás aszellemi összefüggésekbe. Ez az úgynevezett "plátói szerelem", ami-ben az emberi lélekben lehetséges szeretetérzés intenzíven összefonó-dik a szellemi megismeréssel. Platón, aki lényegében véve csak kifej-tette mindazt, ami az akkori görögségben az õsi misztériumokbólfennmaradt, olyan korban mûködött, amikor az emberi gondolkodásmaga tulajdonképpen még nem is fejlõdött ki, minthogy a gondolko-dásban még nem formálódott ki a "logika", vagyis amikor a tudat maiformája még nem jelent meg, és ebben az értelemben még nem léte-zett "tudomány" és "filozófia". Platón tehát az õsi szellemi megisme-rés utolsó fázisában alkotott. Éppen ebbõl fogjuk megérteni azt is,hogy a Platón-lélekre az elkövetkezendõ újraszületéseiben milyensors várhatott.

Dr. Steiner leírta, hogy a Platón-lélek átlépett a halál kapuján, el-jutott a szellemi világba, miután pedig a Földön egyre inkább eltûntaz õsi szellemi megismerés, ami késõbb az újabb idõk materializmu-sához vezetett, mekkora nehézséget jelentett neki, hogy ismét vissza-találjon a Földre. Így amikor a kereszténység már elterjedt, a Platón-léleknek rendkívül nehéz volt a keresztény világba beleereszkednie,egy olyan világba, amelyet nemcsak a görög szellem impulzusa hatottát, hanem már a római is. És pontosan a középkor e római jellege óri-ási akadályt jelentett a Platón-lélek számára abban, hogy ismét képeslegyen megtestesülni a Földön. Ez csak hosszú idõ eltelte után sike-rült neki, mégpedig egy nõi személyben, Hroswitha von

20

Gandersheimban.7 A X. század-ban élt Hroswitha egy apáca volt,aki elõször írt drámákat Német-országban latin nyelven. Ezekrõlelmondhatjuk, hogy az akkoriidõk germán-német szelleménekigen fontos megnyilatkozásai vol-tak.

A steineri leírás alapján aHroswitha-személyiséget úgy lát-tuk magunk elõtt, hogy a Platón-lélek egy olyan testbe tudott bele-ereszkednie, amely neki még ép-pen képes volt megadni azt, hogya saját természete valóban meg-

nyilatkozhasson benne. Ezt a személyiséget a következõképpen jelle-mezhetnénk. Hroswitha Németország azon területén lépett fel, aholaz akkori császárok8 jóvoltából még sok görög elem, sok görög im-pulzus hatott. Egy olyan légkörbe született bele, ahol lehetséges voltezzel a görög mivolttal összekapcsolódnia. Ha megnézzük drámáit,tulajdonképpen mindegyikük a kereszténység és a római császárságközötti ellentétet ábrázolja. Így például az egyik drámában9 fellép egyszemély, egy nagyon bölcs asszony a három lányával, akit a keresz-ténység térhódításának korában üldözött a római császár, és arraakarta rávenni, hogy mutasson be áldozatot a császár isteneinek. Ezaz asszony azonban minden bölcsességével ellenállt a császár óhajá-nak. A drámában van például egy beszélgetés, amikor a császárralszembeforduló bölcs asszony egyfajta platonizmussal, a platonikus-misztikus számok tanával felel. Az asszony bölcsességétõl a császáregyenesen megrendül. Másfelõl azt látjuk, hogy állhatatosságukbanezek a nõk, akiket üldöznek és akikbõl az egész görög-pogány böl-csesség beszél – jóllehet már bizonyos keresztény színezettel –, kín-vallatásuk során, aminek kiteszik õket, szellemileg mégis gyõzteskéntkerülnek ki ellenségeikkel szemben. Mindig visszatér "a görög-ke-resztény szûz gyõzelme a római cézár fölött".

Érdekes a másik dráma is, amely Theophilus10 legendájáról szól.Ebben Theophilus, miként Faust, az ördöggel szerzõdve a bûn útjáratér. De az egész eseménysor végén Szûz Mária közbenjárására

21

feloldozást nyer. A Hroswitha-személyiséget teljesen átjárta a Mária-kultusz. Mindenkor olyan valakinek mutatkozik, aki azt hangoztatja,hogy mindent a Mária szûziességével való azonosulásnak köszönhet.Érezzük személyében a tiltakozást a római szellem, a cézárizmus utó-hatásaival szemben, amelyek az akkori egész világot áthatották. Lát-juk a – mondhatni – görög szellemû szûziességet, amint összeköti ma-gát a kereszténységgel, és érezzük, ahogyan csodálatos módon áthat-ja azt Hroswitha asszonyi személyiségének minden vonása. Ebben aTheophilus drámában valami olyasmit találunk, ami a német irodal-mon belül az elsõ Faust drámával hozza rokonságba, és feltûnõ, hogyHroswitha von Gandersheim a latin nyelvet is a legnagyobb mérték-ben uralja. Személyét akkoriban egyfajta csodának tekintették. Egy-általán nem lehetett megérteni, hogy ez a nõi személyiség egyszeri-ben fellépett és a legnagyobb latin költõk stílusában szólalt meg latinnyelven – Germániában, ahol még semmiféle irodalom nem létezett.Majd éppen a humanizmus korában, miután a sokáig ismeretlenülkallódó mûveit megtalálták, rendkívüli elismerést vívott ki alakja. Ezta személyiséget tehát csak úgy lehet megértenünk, hogy a görög kul-túra idején õ volt Platón, aki késõbb a római-keresztény korszakbantestesült meg.

Dr. Steiner azzal folytatta tovább, hogy ez a lélek ezután hosszúideig nem tudott újra inkarnálódni. De végül Karl Julius Schröer[1825-1900] személyében testesült meg, aki Rudolf Steiner tanáravolt. Dr. Steiner különösen részletezte Schröer Goethéhez fûzõdõ vi-szonyát. Schröer tiszteletét Goethével szemben tulajdonképpen csakisakkor érthetjük meg, ha ebben az ismételt földi életek tényét is figye-lembe vesszük, ahogyan azt megismerhettük a karma-elõadásokban.Ezekbõl megtudjuk, hogy a Platón-lélek egy korábbi életében kapcso-latban állt egy tanítványával, egy ifjú szobrásszal, és ez a tanítvány –errõl korábbi elõadásaiban már beszélt Dr. Steiner11 –, akin bizonyosfokig gyönyörködve, egy bizonyos szeretettel nyugodott Platón tekin-tete, Platón figyelmétõl kísérve fejlõdött, és ez az egész vonzalom, amiakkoriban Platónt ehhez a szobrászhoz fûzte, ismét feléledt Platón egykésõbbi földi életében. A görög idõkben élõ ifjú szobrász ugyanis Goe-the volt! A Karl Julius Schröerként újra megtestesülõ Platón-lelketezért az az érzés járta át, avagy az a vágy vett erõt rajta, hogy olyany-nyira szeretetteljes hangon beszéljen Goethe személyérõl, mint aho-gyan tette például Goethe Faustjához írt kommentárjában.12

22

Schröer volt az egyetlen, aki a már elterjedõ materializmus korábanGoethét még teljesen értette. Csak ilyen háttér ismeretében lehet azta tevékenységet világosan látnunk, amit életében Schröer kifejtett.

Dr. Steiner utalt arra, hogy volt Schröerben valami sajátos vonás:egyfelõl egy mély szellemi bensõség létezett benne, másfelõl viszontszinte nõies érzékenységgel visszariadt attól, hogy teljesen belépjen akülsõ társadalmi világba. Azt lehetne róla mondani, hogy idegenkéntszületett bele a XIX. század modern civilizációjába! Elismerte ugyanGoethe érdemeit a természettudomány területén, de õ maga csak ke-vésbé tudott erre a területre behatolni. Dr. Steiner ezt úgy fejezte ki,hogy Schröernek nem volt meg az a képessége, hogy a szellemi im-pulzusokat korának világába belehelyezze, hanem megtorpant elõtte.Majd Dr. Steiner hozzátette: mi vár egy ilyen esetben valakire, aki-nek éppen az antropozófiát kellett volna elhoznia az embereknek? –Érezzük, hogy ebben a Platón-lélekben tulajdonképpen valami rend-kívül tragikus rejlik. Azt látjuk sorsában, hogy mindaz, ami vissza-nyúlik az õsi szellemi tudásra, mindaz, ami még kapcsolatban áll akozmikus erõkkel, a szellemi világgal: most valami rendkívüli nehéz-ségekbe ütközik, amikor ismét a földi életbe kell lekerülnie. Szeret-ném különféle szempontok alapján megmutatni Schröer személyisé-gén, hogy egész élete csak a Rudolf Steiner által megadott összefüg-gések tükrében érthetõ meg.

Schröer még Goethe korában született, de azután már a materializ-mus korszakában kellett élnie. Foglalkozott Goethével, megírta kom-mentárját a Fausthoz, végtelen szeretettel követte nyomon az emberi-ség nagy törekvéseinek e képviselõjét, Goethe egész világának alaku-lását. Rendkívül érdekes, ha Hroswitha von Gandersheim Theophilus-drámáját összehasonlítjuk azzal, amit Schröer Goethe Faustjáról mon-dott.13 Schröernek volt érzéke a Faust-alak megragadásához. Faustrólúgy beszél, mint a legyõzhetetlen idealizmus hõsérõl. Faust személyi-ségében valami olyasmit fedez fel, ami csak a közép-európai szellemihatásból születhetett meg. A küzdõ embernek egy olyan képéhezemelkedik fel, amely hosszú évszázadok alatt fejlõdött ki egy népben.Ezt tovább fejtegeti Schröer A Goethe és a szerelem címû könyvében.14

Itt sajátos módon beszél Goethérõl. A legfinomabb és legárnyaltabbirodalmi ábrázolások közé tartozik az, amit Schröer azokról a nõi sze-mélyekrõl mond, akikkel Goethe kapcsolatba került, nem különbenarról a magatartásról, ahogyan Goethe iszonyult hozzájuk.

23

Ha ebbe beleolvasunk, képetkaphatunk arról is, hogy magaSchröer miképpen érezte magát asaját korában. Az említett könyvbevezetõjében így ír:

"Amikor ezt megfogalmazzuk,persze eleve tartózkodunk azok-nak követésétõl, akik az erkölcsivilág meglétét kétségbe vonják.Tudjuk, hogy a jelenlegi emberi-ség nagy részében messzemenõenelterjedt az a szemlélet, amely azerkölcsi világot nem akarja elis-merni valami magában fennállóegésznek, sõt, ennek tagadásátszabadgondolkodásnak tekinti. E szemlélet fényében minden mûvé-szeti alkotás, a teremtõ emberi szellem minden mûve csak valami ma-teriális képzõdmény, mint ahogy maga a "szellem" is. Hiszen az elõb-bi az anyagon keresztül szemléli a világot, az utóbbi, amennyiben ér-zékelhetõ alakot vesz fel, csakis a földi, a testileg létezõ emberbenmutatkozik meg. A materializmus e merev formájával semmi remé-nyünk nem lehet megértetnünk magunkat. Mert tagad minden esz-mét, minden ideált, és ezzel mindattól megfoszt bennünket, amivelGoethe és Schiller megajándékozta az embert. Mi csak azokhoz tu-dunk szólni, akik úgy gondolják, hogy az erkölcsi világban nem fizi-kai törvények uralkodnak, még akkor sem, ha érvényesüléséhez fizi-kai eszközökre is rászorul, és akik valóban elismerik, hogy az erköl-csi világ egy olyan élõ rendszer, amelynek szintén vannak törvényei,de ezek nem a fizikai világ törvényeihez hasonlítanak.

Létezett valaha egy nagy korszak, amelyben Platón az idea szónakazt a magasabb jelentést adta, amihez csak egy hozzá hasonló szellemtudott felemelkedni. És tudunk egy olyan nagy korszakról is, amikora német szellem felküzdötte magát Platónhoz, és az eszmék érzékelé-sének képességét észnek nevezte."15

Ez éppen Goethe kora volt. Schröer úgy érezte, hogy e korszak-ban ismét feléledt valami a platonizmusból, az eszmék világa irántiszeretetbõl. És tulajdonképpen ezt az egész német korszakot meg semlehetne értenünk, ha nem tudunk arról, hogy benne egy korábbi

24

korban létezõ személyek jelentek meg újra, tudniillik azok, akik Pla-tón korában éltek! Így egy olyan valamit, mint a goethei kor, amely-ben ama másik, a görög kor oly sok személyisége ismét feltûnt, egy-általán nem látnánk helyesen, ha csak azokkal az emberekkel akar-nánk magyarázni, akik a legutóbbi évszázadokban, avagy a közvetle-nül elõtte levõ évszázadban éltek; hanem azoknak a személyeknek azismételt megjelenésével kell magyaráznunk, akik a platóni korral áll-nak kapcsolatban. Látjuk, hogy Schröernek éppen e tény iránt rend-kívül finom érzéke volt. De érezzük azt is benne, hogy ugyanakkorvisszahõköl a külsõ materiális világtól. Finoman találó módon képesazonban beszélni a Goethe-lélek és az egyes nõi személyek kapcsola-táról. Ez csak úgy érthetõ, ha tudjuk: itt ismét feltámadt a platóniErósz, amelynek szemléletét alkalmazza Schröer a goethei világra.

Amennyire Schröer benne élt egy olyan közegben, amely képessétette, hogy a görögség elvét ismét megújítsa német-osztrák talajon,ezt az elvet mégsem tudta teljes mértékben áthelyezni, belevinni aföldi kultúrába. Ezt jól láthatjuk egy elõadásából, amelynek a követ-kezõ címe van: Ausztria-Magyarország németsége és jelentõsége a Mo-narchia számára. Ezt 1879. január 16-án tartotta Bécsben a NémetekEgyesületében. Ez egy olyan történelmi korszakban történt, amikoraz osztrák területek Németországtól való elszakítása az Ausztriábanélõ németeket bizonyos ellentétbe állította más népekkel, akikkel né-metségük révén kapcsolatban álltak. Schröer meg volt arról gyõzõd-ve, hogy a németeknek egy magasrendû, eszmei feladata van a világ-ban, és hogy éppen német talajon kellett keletkeznie annak a szelle-mi csúcsteljesítménynek, amit úgy hívunk, hogy német idealizmus.Az ebbõl kifejlõdõ német kultúra az egész világ számára sokat jelent,amelyet továbbra is életben kell tartanunk.

Feladatának érezte, hogy Ausztriában is e téren lépések történje-nek. Olyan elemzésbe fogott, amelyben Ausztria nemzetiségi problé-máit is megkísérelte tárgyalni. Szerinte az egyes nemzetiségek jogosigénye az, hogy saját iskoláik legyenek, sõt a kor viszonyai egyenesenszükségessé teszik, hogy az iskolák a szabad szellemi élet hordozóiváváljanak, és bennük szabad szellemi módon tanítsák a gyerekeket.Megmutatkozna, mondja Schröer, hogy csak azok az iskolák az iga-zán életképesek, amelyek ápolni tudják a német nyelvet, amely a né-met szellemiség csodálatos mûvészi alkotásainak és irodalmi remek-mûveinek hordozója, miáltal az iskolák egészen új módon hatnának

25

a közéletre is. Schröer itt voltaképpen a szabad szellemi élet leírásátnyújtja, ahogyan annak már meg kellett volna jelennie Ausztriában,ahol az ott élõ népek is feladatukul kapták, hogy ezt a sürgetõ prob-lémát megoldják – de mégsem voltak képesek rá. Schröer sajátos mó-don beszél az akkori Ausztriáról:

"A németektõl semmilyen nemzet nem kívánja, hogy feladjáknemzetiségüket. A nemzetiség oly mértékben tartozik hozzá az em-ber lényéhez, hogy arról semmikor sem képes lemondani. A legke-vésbé akkor, ha általa – miként a németek – olyan szellemi javakbanrészesülhet, amelyek drágák az egész világ számára is."16

Majd hangsúlyozza, hogy a német szellemi élet közössége, amelyGoethe korában kifejlõdött, olyan értékes kincs, amelyet gondoznikell, és hogy Ausztriában életre kell kelteni egy erkölcsi eszmét,amely nevelõen hatna. A németek kulturális feladata Ausztriában ép-pen ezen eszme ápolása lenne. De azután kimondja azt, hogy Auszt-ria valójában egyáltalán nem adja meg a lehetõséget arra, hogy effé-le célok megvalósuljanak benne. Ehhez egy tanmesét ad elõ, amely akövetkezõképpen szól. – Egyszer egy építõmesternek egy gótikustemplomot kellett volna építenie. De mielõtt hozzáfoghatott volna,meghalt. Éppen csak a tabernákulumot, a szentségtartót tudta mégelkészíteni. – Egy ilyen tabernákulumnak látja Schröer Ausztriát. Azérdekes elõadás végül ezzel a mondattal zárul: "De talán ez nem ma-rad így mindörökké."

Érezzük ebben, hogy Schröer félelmetes módon tudott beszélniarról a feladatról, hogy éppen Ausztriában a goethei korszak szelle-mi életének mélyen át kellene járnia a társadalmi valóságot, formál-va az egész kultúrát, lehatva egészen a nemzetiségi kérdésig is. Deírása végén hirtelen ezeket mondja: Ausztria mégis csak egy ilyen fél-bemaradt templom; nem marad egyéb, mint pusztán egy tabernáku-lumot megalkotni, de azért hitet tesz amellett, hogy egyszer mégis le-hetségessé válik egy ilyen eszme megvalósulása. Itt is érezhetünk va-lamit abból a "megtorpanásból", amit Dr. Steiner említett, de ugyan-akkor mindenkor felfedezhetõ a Schröer-személyiségben, hogy való-ban e szentségtartó építésén dolgozott.

Schröer a legkülönbözõbb oldalakról tanulmányozta Goethét, kü-lönösképpen költõi mûveit. Goethe természettudományos írásaivalkapcsolatban azonban érezte azokat a nehézségeket, amit a mai ter-mészettudomány kifejtése jelent. Ezért nagy örömmel fogadta az

26

akkoriban még ifjú ember, Rudolf Steiner megjelenését, akit megbíz-hatott Goethe természettudományos írásainak feldolgozásával.17 Ér-dekes, hogy maga Schröer ezen írások bevezetésében milyen hangotüt meg – írt ugyanis egy elõszót hozzájuk – az akkor még csak 23 évesfiatalember vállalkozásával kapcsolatban, amit melegen üdvözöl, ésfeltûnik az embernek közben, hogy mennyire atyaian egyengetiSteiner útját e feladatban. Sajátos szavakra fakad:

"Minden kétség felett állónak látszik számomra, hogy a zseni isteniszikráját Goethe tudományos írásaiban éppúgy fel lehet fedeznünk, mintköltõi mûveiben. A lángelme adományai minden területen értékesek. Atudományban sokan tevékenykednek, de csak kevesekben találjuk megaz igazi teremtõ szellem impulzusát. Ha Goethe mint professzor mûkö-dött volna és tanítványokat nevel fel, akik szemléletmódjába mélyebbenbehatolnak, a goethei iskola nagy jelentõségre emelkedhetett volna.Csakhogy a tudományok és a szellemi élet egész fejlõdése Németország-ban eltávolodott a goethei törekvéstõl. Mára már odáig fajultak a dol-gok, hogy annak, aki kiáll mellette, teljesen az árral szemben kell úsznia.

Goethe költeményeinek az õ egyénisége egészébõl és írásai összes-ségébõl történõ megértése és magyarázása korunkban már elõrehaladt.

Rudolf Steiner a platóni szeretetrõl

"Platón világszemléletében még egy másik elem is megtalálha-tó, ami ismertté vált a világ számára egy bizonyos kifejezésben, deamely sok félreértésre és visszaélésre adott alkalmat. Ez az úgyne-vezett "platóni szeretet" [magyarosan: plátói szerelem – a fordí-tó]. A szellemmel teljesen átjárt szeretet, amely a lehetõ legtöbbetlevetette magáról, ami a szeretetet-szerelmet [Liebe] gyakran mégösszemossa az egoizmussal, ez a szellemmel teli odaadás a világ,az élet, az ember, az Isten, az eszme iránt, olyan valami, amely aplatóni életfelfogást mélységesen jellemezte. Az ilyenfajta viszo-nyulás bizonyos korokban visszahúzódik, de késõbb újra és újraelõtör, felbukkan. Mert a platonizmus minduntalan megjelenik avilágban, és ismételten beleveti a világba azt, aminek segítségévelaz ember felfelé törekedhet."

Rudolf Steiner, GA 238, 1924. szeptember 23.

27

Természettudományos munkásságának egy efféle taglalása azonbanmég igencsak az elején tart. Ezért nagy örömmel üdvözlöm a jelentermészettudományos írások kiadójának vállalkozását. Természettu-dományos tanulmányaira tekintve olyannak látom õt, akit megraga-dott Goethe személyisége. Odaadó lelkesedéssel szentelte magát agoethei írások tanulmányozásának. Eljutott annak felismeréséhez,hogy azok csak Goethe lényének egészével összefüggésbe hozva ítél-hetõk meg. Megértette azt is, hogy a kulcsot, amely Goethe gondol-kodásmódjához elvezet, korának szellemi életében kell keresnünk.Jóllehet Goethe nem tekinthetõ filozófusnak, ösztönözték mégis akor filozófiai áramlatai és maga is visszahatott azokra. A kiadó nemmulasztotta el, hogy ebben az irányban is a közvetlen forrásokbólmerítve a történeti anyag világos elemzését adja.

Ha a természettudományok területére való behatolást nem is en-gedhetem meg magamnak," – figyeljük ezeket a szavakat! – "mégsemzárkózhatom el annak kijelentésétõl, hogy a megkívánt következetes-ség, amit minden ilyen törekvésnél megfigyelhetünk, kezességneklátszik számomra abban a tekintetben, hogy a Goethe tudományosírásait itt kísérõ fejtegetések azoknak megértését képesek lesznek elõ-segíteni, olyan mértékben, ahogyan mindeddig még nem lehetett ré-szünk benne. Ezen igény teljesítését a komoly olvasó a kiadónak kö-szönheti, még ha talán nem is fogja azokat minden tekintetben kö-vetni tudni."18

Kiérezhetõ a Schröerben megbújó tragédia, hogy nem tud teljesenbelépni a természettudomány területére, de rendkívül szívélyesen te-kint arra a személyre, aki nála tanul, és aki merészen felvállalta Goe-the természettudományos írásainak bemutatását. Látjuk ebbõl, hogySchröer számára nem állt fenn annak lehetõsége, hogy a természet-tudományok munkájába bekapcsolódjon, és számára az sem volt le-hetséges, hogy platonizmusa megküzdjön a modern természettudo-mány roppant ellenállásával, amin az egész mai kultúra alapul. Ami-ként a társadalmi problémák terén csak egy tabernákulum megépíté-sére érezte magát képesnek Ausztriában, majd rezignált arccal vissza-fordult, így volt ez nála Goethe természettudományos mûveivel is: ittis csak a szentségtartót tudta felállítani, az épület megépítését mások-ra kellett hagynia.

Érdekes nyomon követnünk életét Ausztriában. Életének nagy ré-szében mindenfelé utazott, ahol "német nyelvi szigeteket" talált.

28

Különös vonzalom alakult ki benne a német dialektusok iránt, meg-ható odaadással tanulmányozta õket, az ilyen vidékeken minden fa-lut felkeresett, ismerkedett a parasztok szokásaival, hagyományával,megfigyelte azokban a német nyelv állapotát. Hogy mi ösztönöztemindeközben, azt ilyenféle eszmefuttatásokkal magyarázta: AhogyanGörögországban szétszóródva fekszenek a szigetek, az egyes sziget-csoportok, a Kikládok és a Szporádok, ugyanígy vannak Ausztriábanszétszórva olyan területek, már Magyarországon és Csehországban,Szlovákiában, ahol kis német nyelvi szigetekre bukkanhatunk. Ezértfel kell keresnünk és kapcsolatot kell tartanunk ezekkel a vidékekkel.– Mindig fontosnak tartotta ezt hangsúlyozni. A német irodalom tör-ténete19 bevezetõjében valami egészen különöset mond errõl. Ígykezdi azt:

"Ahogyan a régi görögök illír-makedón szomszédjait irigyelnünklehet, amiért naponta hallhatták a görög lantot és tanulmányozhat-ták egy olyan népnek a nyelvét, amely az emberiséget felemelte azistenekig, ugyanúgy a jövõ generációk a németek szomszédjait fog-ják irigyelni, ha majd a német nép, amely oly sok hasonlóságot mu-tat a régi görögökkel, évszázadok múlva egyszer eltûnik a föld szí-nérõl. Irigyelni fogják e szomszédokat nemcsak azért, mert méghallhatták a német nyelvet, hanem azért is, hogy kis fáradsággal mégmeg is tanulhatták, és általa a német irodalom nagy mûveit megis-merhették. Ha Németországot az antik Görögországgal vetjük egy-

be, és a német kis államokat agörög poliszokkal, akkor nagyhasonlóságot fogunk találniAusztria és Makedónia között is!Ausztria szép feladatát a követ-kezõképpen fogalmazhatjukmeg: a nyugati kultúra magvaitszétszórni kelet felé."

Gyakori Schröernél a görög-ség és a németség ilyen párhu-zamba állítása. A németségrõlnem mint pusztán nemzetrõl be-szél, hanem mint egy olyan szel-lemi kultúra hordozójáról, amelya német idealizmusból sarjadt ki.

29

Mi egyebet tehettem…?"Azt látjuk, hogy a manapság már egészen elfeledett

Schröerben a goetheánizmus megrekedt a spiritualizmusba át-alakuló intellektualizmus kapuja elõtt. Végül is mi mást lehetettvolna tenni akkor, amikor valaki – hogy úgy mondjam –schröeri ösztönzést kapott, mint továbbvinni a goetheánizmustaz antropozófia irányába? Ez az egyetlen lehetõség maradt csak.Gyakran állt lelki szemeim elõtt az a számomra nagy fontossá-gú kép, hogy Schröer a régi spiritualitást összekötötte Goethé-vel, amiben eljuthatott az intellektualizmusig, ám Goethét a spi-rituálisba felemelt modern intellektualizmussal lehet csak meg-ragadnunk, hogy valódi mélységében értsük. (…) Mi egyebet te-hettem, mint hogy azt a torlaszt, ami itt felmagasodott, lebont-sam, és a goetheánizmust valóban átvezessem az antropozófiá-ba."

Rudolf Steiner, GA 238, 1924. szeptember 23.

Rudolf Steiner felismerte: nem a saját sorsa, hanem Schröersorsa volt az, hogy a goethei természettudományos szemléletetújra elevenné téve közvetítse azt a világnak a XIX. század vé-gén. (…) Rudolf Steiner átvette magára azt a belsõ világszemlé-leti munkát, amit Schröernek kell volna elvégeznie. (…) Így te-hát Steiner elhatározta, hogy saját missziójának háttérbe szorí-tásával végrehajtja azt, amire várt a világ, és felvállalta elõszörSchröer misszióját. "Mivel ezt az elhatározást tettem akkoriban,átéltem a szabadság lényegét. Megírhattam A szabadság filozó-fiáját, mert megéltem magamban azt, hogy mi is a szabadság."

W.J. Stein/Rudolf Steiner, Dokumentation eines weg-weisenden Zusammenwirkens, Dornach, 1985. 293. oldaltól

30

Ezt pedig rokonítja a hellenizmussal. És amikor felkutatja a né-met nyelvi szigeteket, azt olyan módon teszi, mintha a "barbárok"között az után nyomozna, hogy a német szellemi életbõl mi tud-ta magát körükben megtartani.

Ebbõl az indíttatásból kifolyólag azt is fejébe vette, hogy a ka-rácsonyi játék után nyomozzon. Minden régi karácsonyi játék atulajdonképpeni Németországban már kihalt vagy triviálisba for-dult. Csak ott õrzõdött meg, ahol a németség az általános németnyelvterülettõl elszakadva élt, és ápolta régi hagyományait.Schröer felkereste Oberufert, Pozsonyt, kiment az ott élõ parasz-tokhoz, és az utolsókat, akik még tudtak valamit a karácsonyi já-tékokról, kikérdezte a hagyományok felõl. Minden részletrõl bekellett nekik számolniuk. Ezt azután Schröer személyes beszélge-tésekben továbbadta Rudolf Steinernek. Úgyhogy ezek az ónémetkarácsonyi játékok megõrzõdtek egyetlen személy jóvoltából.Schröer felkereste ezeket a vidékeket, mert ûzte õt az ideálokraéhes szelleme, amely mindenütt a német-germán szellem nyoma-it kutatta, ahogyan kifejlõdött az a történelem során.

Feltûnõ, hogy irodalomtörténetében végig a görög és németkultúra hasonlóságát hangsúlyozza. Elõször ezt egyáltalán nem isvesszük észre. De azután egyszer csak megkérdezzük: vajon miérttesz mindig összehasonlításokat a görögséggel? Azt sulykolja,hogy a goethei kor német szellemiségét, amit manapság már kezdelfelejteni a világ, párhuzamba kell állítanunk az antik helleniz-mussal. Ekkor valójában Platón szellemére utal, összefüggésbehozva azt Goethe korával.

Schröer különös módon egy sajátos miliõben nõtt fel. Po-zsonyban született, ott éltek a szülei. Érdekes sorsa volt, de lénye-gében véve ismeretlen maradt a világ számára. Vajon ki tud mamég Karl Julius Schröerrõl? 1900-ig élt, mint az utolsógoetheánus 1900-ban Bécsben halt meg. Életének végsõ szaka-szán szellemi erõit is fokozatosan elveszítette. Dr. Steiner errõlazt mondja: Mivel a Platón-lélek nem tudott tökéleteseninkarnálódni, lassan kihúzta magát a testbõl, amikor Schröeréletkora elõbbre haladt. Az az érzésünk, hogy mindazt a finomárnyalatot, ami a Platón-lélekben megvolt, Schröerben csak

31

kevésbé tudta kifejezésre juttatni. Végtelenül sok szépség éscsodálatosság maradt itt visszatartva. Újra és újra felvillan ugyan,de a nagy impulzus mintegy csak egy pillanatra csendül fel. Ígytehát van valami tragikus vonás Schröer egész sorsában.

Amikor pályafutása elején állt, akkor olyan emberek sokaságá-val volt körülvéve, akik hasonlóan gondolkodtak, mint õ, akikösszefonódtak Goethe szellemi világszemléletével. Schröer úgy-szólván mindegyikük halálát túlélte, õ volt az utolsó goetheánus.Egy olyan korhoz tartozott, amikor még emberek ezrei hordoz-tak magukban egy olyanfajta szellemi életet, amit GoetheWilhelm Meister-ének alakjaiban látunk megelevenedni, és akik-kel kapcsolatban meg lehet állapítanunk: a belsõ élet finomságá-nak, az érzelmek gyengédségének ilyen szintjét a mai világbanmár hiába keresnénk! Schröer körül ezek az emberek eltûnnek, õvolt az utolsó közülük. Van abban valami végzetszerû, ha aSchröer által alapított bécsi Goethe Egyesületre tekintünk,amelynek folyóiratát Schröer szerkesztette, és amiben még olyancikkek jelentek meg, amelyek méltóak voltak Goethe szellemisé-géhez. Úgy érezhette az ember, hogy bennük az antropozófiaszellemében merítkezik meg. Ez a szellem azonban a GoetheEgyesületbõl késõbb kiveszett, és 1900-tól már felhagytak azzalis, hogy Goethérõl mint tudósról beszéljenek. Így tehát azt látjuk,hogy a goetheánizmus utolsó személyisége is eltûnik a színrõl.Akkoriban történt ez, amikor a szellemi világgal való kapcsolatfenntartása csak egyetlen emberre hárult: Rudolf Steinerre.

Schröer a goetheánizmus egész hanyatlását megélte. Dr.Steiner úgy fogalmazott, hogy Hegel, Schelling és a többiek kor-szaka a szellemi kultúra bizonyos erõtlensége is volt, mert nembizonyult olyannak, amely a materialista szemléletet képes lettvolna áthatni és befolyásolni. Olyan személyiségek megjelenésétlátjuk e korban, akik – mint Platón – saját korábbi életük szelle-miségébõl fakadóan a materialista világ megnyilatkozásaitól visz-szariadtak, elõtte megtorpantak, tehetetlenül álltak. Egyenesenúgy érezzük, hogy Hegel kora valaminek az "alkonya" is, ha aztnézzük, hogy milyen sors várt a Platón-lélekre, amikorinkarnálódott benne.

32

A PLATÓN-LÉLEK A TÖRTÉNELEMBEN II.

Eugen Kolisko Schröer-tanulmányának második, befejezõ része be-mutatja Schröer szüleit is, akik szintén jelentõs személyiségek voltak.Anyja, Therese (szül. Langwieser), apja, Tobias Gottfried Schröer, aki"Chr. Oeser" álnéven számos történelmi és pedagógiai könyvet írt. ASchröerrõl szóló elõadásban (1924. szeptember 23, GA 238), ami alapulszolgált Kolisko fejtegetéseihez, Rudolf Steiner kitért még Schröer apjárais, akivel kapcsolatban egy rendkívül fontos karmikus összefüggést tártfel. Ez nem található meg ugyan az elõadásról készült gyorsírásos feljegy-zésben, több hallgatói jegyzet alapján azonban a késõbbi kiadásban márszerepelt. Ebben szó szerint a következõket olvashatjuk: "Az elõadásonrésztvevõk állítása szerint Rudolf Steiner Szókratész újratestesüléséneknevezte Christian Oesert, Karl Julius Schröer apját."

Az Oeser által írt Világtörténetben grandiózus ábrázolását találjukSzókratész alakjának, nem kevésbé tanítványa, Platón filozófiájának. Ez-zel szemben Arisztotelészt – ellentétben Kolisko téves állításával – csupánNagy Sándor tanáraként mellesleg említi.

Az 1850-ben meghalt Oeserre tett steineri utalások sajnos a mai napignem vezettek arra, hogy jelentõsebb írásait – amelyekben Kolisko nem ke-vesebbet lát, mint "a világtörténet szellemi nézõpontból történõ alapve-tését" – változatlan formában, de kommentárokkal kísérve újra kiadják.Itt áldozatkész szponzorokra lenne szükség, mert a komoly szellemtu-dományos-karmikus fejtegetéseket illetõ általános érdektelenség miatt,nem különben az ál-okkult élmények divatja jóvoltából, mi több, a jelen-legi antropozófiai mozgalom szélesebb körét tekintve is, egy ilyen kiadóivállalkozás tisztán gazdasági szempontból aligha lenne rentábilisnekmondható. Hogy azonban e kiadás szellemileg szükséges lenne, és hiányaegyenesen arra vall, hogy nem teljesítjük Rudolf Steiner karma-kutatása-ival szembeni kötelezettségeinket – ezzel kapcsolatban a belátásra képesembereknek semmi kétségük nem lehet. Thomas Meyer

Schröer sajátos környezetben nõtt fel. Apja és anyja is Pozsonybanélt. Schröer sorsa az volt, hogy személye teljesen ismeretlen marad-jon. Hasonlóságot mutat Hroswitha von Gandersheimmal, akinekmég létezését is késõbb tagadni kezdték. Amikor Schröer Bécsben la-kott, fellépett egy Aschbach nevû kutató, aki a könyvében vitatta,

33

hogy Hroswitha egyáltalán élt volna, és azt állította, hogy az ilyennévvel kiadott írások mögött egy humanista, Conrad Celtes20 áll, akiMaximilian császár udvarában élt, és õ alkotta meg és állította összea mûveket. Érdekes egybeesés, hogy e nézet éppen akkor látott nap-világot, amikor maga Schröer élt, sõt ugyanabban a városban lakott.Valahol meg is említi mûveiben az esetet, és derültséggel fogadja. Azel-nem-ismertség tragikus sorsa gyakran kísérte a Platón-lelket. Sõt,ez kiterjedt magára a Schröer-családra is.

Schröer apja, Tobias Schröer Pozsonyban tanár volt egy nevelõin-tézetben.21 Számtalan pedagógiai tárgyú írás szerzõje, de írt egy Vi-lágtörténetet is 22, amely rendkívül érdekfeszítõ, és azt a benyomástkelti az olvasóban, hogy a világtörténet szellemi nézõpontból törté-nõ alapvetését tartalmazza. Ehhez a mûhöz – ha szabad most valamiszemélyes dolgot említenem – egészen különös élményem fûzõdik.Nem sokkal ezelõtt a kezembe jutott, beleolvastam, és ámulatba es-tem, hogy az egész könyvet szinte kívülrõl tudom. Ez a könyv voltugyanis az, amibõl én magam is egykor a világtörténelmet tanultam,de magát e tényt már teljesen elfelejtettem. Ebben a történelem-könyvben csodálatos módon vannak érzékeltetve az események. APlatónról, Arisztotelészrõl23, a kereszténységrõl szóló fejezetek a leg-szebbek közül valók. Különösen ez volt a helyzet az elsõ kiadásban.A késõbbi kiadások azután egyre rosszabbak lettek, és igen furcsa je-lenség, hogy ez történt mindig Tobias Schröer írásaival! Több mûvejelent meg az ifjúság mûvelése céljából, így például a Karácsonyiajándék hajadonok számára, amiben egyfajta esztétikát találunk,mert a schilleri-goethei esztétika alapjait fejti ki benne, már ahogyezt a tanítás keretei lehetõvé teszik. Késõbb egyéb írások is napvilá-got láttak tõle, melyeket Világtörténetéhez hasonlóan "Chr. Oeser"álnéven kellett kiadnia.

Vajon miért? Az oka az volt, hogy az osztrák hatóságok Schröertnem nézték jó szemmel. Írt ugyanis egy vígjátékot, amelyben fellép-tette magát Metternich kancellárt is. Ez azonban az osztrák kor-mányzat rosszallását vonta maga után. Úgyhogy Tobias Schröerazontúl már csak álnéven írhatott. Tõle származik egy nagyon érde-kes dráma is Thökölyrõl, a magyar szabadsághõsrõl. Errõl a drámá-ról maga Schröer mondta, és Dr. Steiner megismételte a VomMenschenrätsel címû könyvében24, hogy német nyelven a magyartörténelem egyik legjobb mûve, mégis alig ismeri valaki.

34

"AZ IGAZSÁGOT LEPLEZÉS NÉLKÜL A SZEMÉBE MONDJA…"CHR. OESER SZÓKRATÉSZRÕL ÉS PLATÓNRÓL

Az alábbi részletek a következõ mûbõl valók: Az általános világ-történelem rövid vezérfonala leányiskolák számára és a magánta-nításhoz, 1844. Leipzig, 2. kiadás

10.§ Periklész és AszpáziaMég Periklészt sem kímélte a pestisjárvány, akit Aszpázia gondosápolása sem tudott megmenteni. A háború közben folytatódott,váltakozó szerencsével 28 éven át tartott, és Athén elfoglalásávalvégzõdött. Bár sikerült szabadságukat kivívniuk az athénieknek,ám korábbi nagyságukat már soha többé nem tudták visszaszerez-ni, és ettõl az idõtõl kezdõdõen Athénban és egész Görögország-ban eltûnt az igazi mûveltség és kifinomultság, a jó ízlés és azerény. A szabadságszeretetbõl zabolátlanság lett, a bátorságbólvad háborúskodási vágy.

11.§ SzókratészEbben az általános erkölcsi romlásban jelent meg Athénban abölcs Szókratész. Megkísérelte, hogy példa és tanítás útján a ta-nulni vágyó ifjúságot elvezesse az igazság megismeréséhez és azerény gyakorlásához. Jóllehet csak egyetlen istent követett, nemtámadta a hagyományos néphitet, és mindig több istenrõl beszélt.Az a mód azonban, ahogyan tanított, egészen sajátos volt. Kérdé-sek útján, beszélgetésszerûen igyekezett tanítványai lelkébõl elõ-csalogatni, tudatosítani az igazságot. Így formált Szókratész többkiváló férfit, de a köznép maga nem értette õt. A hatalmon levõkviszont, akik a peloponnészoszi háború után már a legkevésbésem tartoztak az erényes emberek közé, gyûlölettel fordultak el-lene, mert attól féltek, hogy tanítványai egyszer még megfosztjákõket a hatalomtól, mert elterjesztik a népben azt a vágyat, hogy abûnök és az élvezetek helyébe az erény és az ész uralmát állítsa.Úgy vélték ugyanis, hogy egy erényes és gondolkodó nép majdnem engedi magát gazemberektõl vezettetni. Ezért bevádoltákSzókratészt, és a fejére olvasták: tagadja az isteneket és megront-ja az ifjúságot. Ezt az erényes férfit így valóban elfogták, és mél-tatlan bírái halálra ítélték. Szókratész félelem és csüggedés nélkül

35

itta ki améregpoharat, miután barátaival derûsen elbeszélgetett alélek halhatatlanságáról. Halála azonban a népet felrázta tompa-ságából, amely megbánta már, hogy hagyta Szókratészt kivégezni;a vádlókat megbüntette és szobrot emelt Szókratésznek. Tanítvá-nyai között találjuk mindenekelõtt Xenophónt és Platónt, akikírásaikban tanítása szellemét megörökítették. Mik voltak Szókra-tész legjelentõsebb tantételei? …

13.§ PlatónPlatón fiatalkorában a költészetnek hódolt, Szókratész vezette ela filozófiához. Mesterének halála után, akit nem tudott meg-menteni, utazni kezdett, elõször Afrikába ment, majd innen Dél-Itáliába, ahol megismerkedett Püthagorasz tanaival. AmikorSzürakuszai zsarnoka, Dionüsziosz meghallotta, hogy Szicíliábaérkezett, meghívta udvarába, mert minden uralomvágya mellettmegvolt benne az a hiúság is, hogy a tudományok barátjának bi-zalmát megszerezze. Platón megjelent nála, a legkevésbé sem ri-adt vissza azonban attól, hogy az igazságot leplezés nélkül a sze-mébe mondja. Ez a nyíltság felingerelte a zsarnokot, aki elbocsá-totta a filozófust, de megparancsolta a hajósoknak, hogy vigyékGörögországba és ott adják el rabszolgának. Ez meg is történtAigina szigetén, ahol viszont azonnal kiváltották õt más városbólvaló kereskedõk, akikhez híre már eljutott. Ezek után visszatértAthénba, és mivel az athéni politikai élet nem nyerte el tetszését,vásárolt a városfalon kívül egy bizonyos Akadémoszról [õsi atti-kai hérosz] elnevezett ligetet (amit ezért "akadémiának" hívtak),hogy ott, mint Szókratész, a bölcsesség barátait tanítsa. Késõbbmég egyszer elhajózott Szicíliába, amikor az ifjabb Dionüszioszkerült hatalomra, azonban hamarosan ismét távozott innen,mert õt éppoly kevéssé tudta rávenni a bölcs és jóságos uralko-dásra, mint az apját. Athénba visszatérve újra elvonult "akadémi-ájába", itt élt csendes visszavonultságban. Derûs aggastyánkéntérte a halál 83 éves korában, szeretve övéitõl és tisztelve egészGörögországban.

Hogyan jutalmazták a görögök tanítóikat? …

36

Schröer apja tehát különbözõnevek alatt nem kevés nagy jelen-tõségû mûvet jelentetett meg, õtmagát azonban teljesen elfelejtet-ték. Részben azért, mert nemtudják róla, hogy milyen álnévenírt. Az ifjúságnak szóló írásaira ál-talában az a sors várt, hogy itt-ottmég ma is fellelhetõk ugyan, demár erõsen megváltozott alak-ban. Megírta Tobias Schröer pél-dául azt a nagyon szép könyvet, aneveléstant fiatal lányok számára.Kezdetben még tartalmazta azesztétikára való kitekintést, és eh-

hez kapcsolódott azután a háztartást fejtegetõ rész. Így volt ez az ele-jén. Késõbb azonban ebbõl egyfajta szakácskönyv lett, míg végül azesztétikai bevezetés teljesen elmaradt, és már csak egyszerû szakács-könyvként szolgált.

Tobias Schröer alakját is tulajdonképpen csak a platonizmus szfé-rájából lehet megértenünk. Ha követjük ezt a személyiséget, láthat-juk, hogy csodálatos mûveket alkotott, amelyeket azonban a késõbbikiadók átvettek és teljesen ellaposítottak. Karl Julius Schröer egyszermegjegyezte apjáról, hogy idõvel már nem volt képes beleolvasni amûveibe, mert elszorult a szíve, amikor látnia kellett, hogy másokmit csináltak belõlük.

Érdekes Schröer édesanyjának személye is25, aki ugyancsak íroga-tott. Picht tagtársunk újra felfedezte ezeket az írásokat.26 Amikor azõ személyiségével ismerkedünk, könnyen kialakul az a meggyõzõdésbennünk, hogy Schröer anyja az akkori korszak egyik legszimpatiku-sabb személye volt. Õ is Pozsonyban élt, és ha a Schröer-házat tekint-jük, azt kell mondanunk róla, hogy bizonyos fokig a goetheánistaszellemi élet egyfajta szigete volt akkoriban. Mélyen meleg, bensõ ba-rátság fûzte a német íróhoz, Karl von Holtei-hoz, aki hosszabb ideigszintén ott lakott Schröeréknél, és nagyon összebarátkozott Schröerapjával és az akkoriban még nagyon fiatal Karl Julius-szal. Holtei so-kat levelezett Schröernével. E levelek közül kiadott néhányat Thereseasszony levelei címmel, anélkül, hogy a családnevét nyilvánosságra

37

hozta volna. E levelek annyi finom érzéssel vannak átszõve, amikoraz élet sokféle problémáját tárgyalják, hogy Holtei mindenhonnanleveleket kapott, amelyekben azt tudakolták, hogy ki is ez a "Thereseasszony"? Késõbb, Therese asszony halála után Holtei e levelezés egyrészét (a nagyobbik felét Schröerné elégette) Karl Julius Schröerrelközösen kiadta, és valami végtelenül lebilincselõ olvasmány kerültígy az olvasók kezébe. Különösen szépek a nevelési kérdésekre vo-natkozó gondolatmenetek. E helyeken leírja a legelsõ kezdetektõlfogva fia, Karl Julius Schröer nevelésének történetét. Napról napraköveti az eseményeket. A pedagógia gyöngyszemei ezek a fejtegeté-sek. Csodálatos, ahogyan végigkíséri a kis Karl Julius gyermekéveités a közben folytatott lelki vezetését. Kirajzolódik elõttünk eközbenegy sajátos légkör, amelyrõl meg kell állapítanunk: semmilyen máslégkörben nem lett volna képes élni a Platón-lélek, mint éppen eb-ben! Mindannyian érezni fogjuk ennek igazát, ha beleolvasunk ezek-be a levelekbe. Therese asszony így ír27:

"Amikor egyszer megkérdeztek arról, hogy helyesnek tartom-e, haa gyermekeknek kimutatjuk egész szeretetünket, felkiáltottam: 'Te jó-ságos Ég! Hát hová jutottunk, ha már ilyen kérdések is az eszünkbejutnak?' Persze hogy minden, a teljes szeretetünket ki kell mutatnunka gyermekeknek – ahogyan megmutatjuk nekik a napfelkeltét, a nap-lementét, a csillagokat, a Holdat, és mindent, ami nem a Földrõl va-ló. Mivel akarod, te apa, az ellened szegülõ fiad indulatát leszerelni,ha sohasem tapasztalta meg a szeretetedet, a semmivel sem összeha-sonlítható szeretetedet iránta? Ha azonban már ismeri ezt, akkor aharagodat a szereteted oldaláról nézi, és bûnbánóan lábaid elé vetimagát. Eltekintve a szülõi hatalomtól, amire csak a szeretet jogosítfel, kérdezlek titeket szülõk: mire való nektek a szeretet, ha ti aztnem akarjátok kimutatni, vajon miért kaptátok volna Istentõl? Csaknem azért, hogy jól elrejtsétek? Azt hiszitek, hogy ha gyermeketekrõlgondoskodtok, ápoljátok, taníttatjátok, nevelitek, azzal már szereti-tek is õt? Azt mondom erre: ekkor csak a kötelesség mozgat benne-teket, semmi egyéb, és az effélék teljesítéséért gyermeketek a legke-vésbé sem tartozik nektek köszönettel. Meg kell tanulnotok játszanivele, de hálára még ez sem kötelezheti õket. Mert hallja szegény,hogy mindig a szülõi szeretetrõl beszélnek neki, és várja, várja, hogyaz szemtõl szembe végre megjelenjen elõtte, egészen addig a pillana-tig, amikor a szeretet már minden melegével körülöleli. Ó, az elsõ

38

hét év neki folyvást tartó kará-csonyeste. Hagyjátok a szeretet-forrást kiáradni rá, hogy az szélesmederben ömöljön felé, amitmindenkor lelkesítsen a frissenlüktetõ gyermeköröm tarkán fel-lobogózott hajócskája. Szívetekegész szeretetébõl sohasem jutegyébként a férfinak sem, ha nemadtok belõle mindig a kedvescsöppségeknek is, és ezért azt asírba viszitek magatokkal. Nehallgassatok azokra, akik aztmondják, hogy a gyermekek nemviselik el a szeretetet. Mennyire

abszurdan cseng ez! Éppenhogy semmi mást nem tudnak elviselni,csak egyedül a szeretetet! És mi nagyok is semmit sem tudunk szíve-sebben fogadni, mint azt, és semmi sem hat inkább a nemesedésünk-re, mint éppen a szeretet. (…)

Ha én, szegény asszony, a munkától meggörnyedve, a gyermekei-teket ölelgetve és csókolgatva láttam, sírnom kellett az örömtõl, és ajólelkeknek mindig adtam rögtön valamit. Bárcsak tudnék mindenki-nek, minden egyes kisgyereknek szeretetet venni! Õk el sem tudjákmondani, hogy mennyire rászorulnak."

Azután arról beszél, hogy mennyire felzaklatta a fenyítés, amikora kis Karl Julius egyszer valami csínyt követett el, és neki saját peda-gógiai módszerrel nevelnie kellett. Tulajdonképpen nagyon érdekes,amirõl itt beszámol. Csak egy részletet szeretnék ebbõl megmutatni.A kis Karl valami rosszat tett. Ilyenre ez volt az elsõ alkalom. ÉsTherese asszony nem tudta, mit kellene tennie. Mindenesetre bezár-ta a bûnöst a szobába.

"… Még kiabált, de egyre gyengébben, majd csendben maradt.Nagyon fájóan hatott rám az egész, és sokkal könnyebb lett volna ne-kem, ha beszélhetek vele. De felismertem az esetben ismét egy fon-tos fejlõdési fázist, ezért kitartottam. 'Mit csinálsz itt?', kérdezte a fér-jem, amikor belépett és ott talált az ajtó elõtt fülelve. 'Jaj, Istenem!,azt hiszem – nevelek!', feleltem neki könnyes szemmel. Belestem akulcslyukon, és láttam, hogy játszik valami madzaggal. Szívesebben

39

öleltem volna a keblemre, de nem engedhettem meg magamnak. Azaz egy óra egy egész napnak tûnt nekem, az én kicsikémnek pedigegy örökkévalóságnak. Majd a sírástól elbágyadva, a haragtól felõr-lõdve feküdt a földön, de már mélyen aludt. Senkinek sem volt sza-bad megzavarni õt!"

Azután Therese asszony elmondja, hogy bement a fiúhoz, aki esemmibevételbõl tanulva többé már semmi ilyet nem tett. Máshol le-ír ilyenféle kis nevelõi epizódokat:

"Mi a szülõtõl való félelem következménye a gyerekben? – A ha-zugság már valami félrelépés, ravaszkodás, amely egészen a csalásigfajulhat. 'Ki törte össze a szép tálat?', kérdeztem egyszer. – 'Rámesett', felelte a kis Lujza. – 'Ó, de kár, egy kedves emlékem veszett elvele; máskor ügyesebb legyél.' – Ott állt Lujza nedves szemekkel, fü-lig piros arccal. – 'Ki vette el a szobámból a sárgadinnyedarabot a tá-nyérról, te voltál, Julius?' – 'Igen, mama.' – 'Úgy!' – Egy pillanatnyicsend. – 'Azt hittem senkinek sem kell.' – 'Meg kellett volna kérdez-ned.' (Enyhébb hangon:) 'Nem szabad semmit sem elvennünk kérde-zés nélkül. Hogyan történhetett ez meg veled?' – Ennyi büntetés elégegy ilyen vétség számára, és amellett az egyedül hatékony. Gyerme-keimet még teljes ártatlanságban hagyta, mert annak tudata, hogyegy kifejezett bûnt követtek el, megzavarta volna bennük az ártatlan-ságot. Az effélét meg kell akadályoznunk, hogy az ártatlanságérzésüképpúgy, mint az önérzetük, mint valami növényke, jótékonyan meg-erõsödjön, és egyszer majd igazi és gazdagon termõ hajlammá tere-bélyesedjen bennük."

Egy másik helyen Therese Schröer arról az idõszakról beszél, ami-kor a fiatalok a nemi érésen mennek keresztül. Itt fontosnak tartja akülönösen kíméletes és elnézõ irányítást. Ezt mondja:

"A fiatalkorban átmeneti periódusok is találhatók. Ekkor szükségükvan a gyerekeknek a tapintatos és szelíd vezetésre. A fiatalok gyakranmennek úgy, mint az alvajárók a keskeny, veszélyes csapáson. Milyenhaszonnal járhat ilyenkor a heves mérgelõdés? Elégedjünk meg pusz-tán a figyelmeztetéssel. Amikor az egyik életszakaszból áthaladnak egymásikba, akkor ne is sürgessük, de ne is törjük össze õket. Nyugal-munk, szeretetünk és önmérsékletünk az, amit szülõi õrködésünkbenoltalomként nyújthatunk számukra. Amikor úgy érezzük, hogy kifá-radtunk, teljes lelki kimerültségünkben összerogyunk, olyankor mond-juk azt magunknak: 'Holnap Isten segítségével minden jóra fordul!'

40

És gyakran így is lesz! Eljön az óra, a nap, amikor a kislányunk, a kis-fiúnk eldobja babáját, és a lélek kitárja elõttünk fiatal szárnyait.

Számtalan letérítõ, félrevezetõ jelenség leselkedik az ember fejlõ-dése során. De ezek éppen csak jelenségek, amelyek továbbvonulnak,ha erõszakkal, makacssággal és hidegséggel nem kövesítjük meg õketa gyermekben. A belül érett, szeretetre méltó gyermeket hagyjuk ma-gától eljutni Istenhez és az emberi boldogsághoz. Ahol azonban en-nek adománya még kétséges, vagy akár visszatartott, ott a szülõkreaz a tennivaló vár, amit rajtuk kívül senki sem lenne képes megtenni,és amiben szeretetük ereje túltesz minden hõsön, vagy bármi hõstet-ten: szülõi szeretetüknek, buzgó gondoskodásuknak, jóságos elnézé-süknek kell formálnia éppen az ilyen gyermeket. Nincs olyan züllöttteremtmény, akinél az ilyen áldozat áldás nélkül maradna, és a szü-lõk megvigasztalódhatnak ezzel a szép dallal: 'Ha mindenki hûtlennéis válik, maradjunk mi mégis hûségesek.'"

A legérdekesebb ebben a személyiségben az, ahogyan Goethérõlírt. Ez általában a legsajátosabb dolgok közé tartozik, amit a németirodalomban fellelhetünk. Csak ha ismerjük ezt, érthetjük meg iga-zán, hogy Schröerben honnan származott a Goethe iránti tisztelet, éshogy éppen ez a pozsonyi ház – "az osztrák Makedóniában" – lehe-tett az a hely, ahol a Schröer-személyiség, ez az újra inkarnálódottPlatón-lélek, felnõhetett, szárnyra kaphatott, mint egy olyan tanítószemélyiség, akinek figyelembe vétele nélkül el sem lehetne képzel-nünk az antropozófia kialakulását. És ekkor írt ez az asszony, ThereseSchröer, akinek minden megjegyzése egyszerre tiszta platonizmus ésgoetheánizmus, amikor Goethe hatásáról szól a világban.

"Megint Goethét olvastam, és teljesen érzem, hogy mindig meg-erõsödöm és megbékélek, ha az élet e kenyerét élvezem.

Mi mindent mondtak és írtak le már Goethérõl! Mennyire sokat!Túlságosan is. Mégis azt hiszem: a legfõbbet még mindig nem mond-ták el róla. Bárcsak lennének méltó szavaim arra, hogy csodálatomatiránta kifejezzem! Nem mindent összezavaró, vitát provokáló szavaklennének azok.

Hiányzik belõlem az erõ, a képesség, hallgatnom kell, és nehézszívvel belenyugodnom adottságaim korlátaiba. De biztosra veszekvalamit, egy igazságot, és ezért látom szükségét, hogy megszólaljak.Ez az igazság az, hogy Goethe alkotómunkájának egész területénnincs semmi oly nemes anyag költészete számára, mint õ maga.

41

A rendkívüli személy körül minden rendkívüli. Eljön majd még azõ évszázada, és csak akkor fogják õt, egy messiást, megérteni és foghatni a világra. Emberi nagysága a jelenben még túl közelrõl vakít, ésakik hozzá legközelebb álltak, túlságosan is elfogódottan tekintettekerre a nagyságra. A minap kézbe vettem az 1797-es svájci útjáról és az1814-15-ben tett rajnai és majnai utazásáról szóló feljegyzéseit. Márharmadszor olvasom õket. Az elsõ alkalommal teljesen lebilincselõek,a másodiknál tanulságosak voltak. Most azonban már nem többet,mint egyetlen benyomást váltottak ki bennem, ragyogásuk különfényereje által. Az úgynevezett nyelvi szépség iránt is hiányzik belõ-lem az érzék, mert a tartalom rögtön a lelkem mélyét érinti meg,amely igaz áhítattal fogadja magába ezeket a magas szellemi élménye-ket. Persze kezünkre játszik e méltánylásban korunk szelleme is, ami-kor már olyannyira meggyötörtek a mindenféle szerzõk, szónokok, akönnyen élõk, a mindenre kíváncsiak, a mindentudók; és amikor azilyen éretlen bölcsességtõl már a sírba menekülnénk, hogy még tanúise legyünk ennek a zsibvásárnak, amelynek jelszava csak ennyi: sem-mit se tiszteljetek! Minden mélyenszántó felett érzik magukat, ígysemmibe sem kell belemélyedniük. A mesterben való kételkedés egy-szeriben felment attól a fáradozástól is, hogy mûveit tanulmányozzuk.

Ha valamikor ennyire megtelünk a csömörrel, a bánattal, akkorGoethe valamelyik prózai írását vegyük a kezünkbe, – és a világot,az embereket és az életet, amelyektõl az imént megvetõen el akar-tunk fordulni, bevilágítja a nappalnak ez a Napja, az éjjelnek ez aHoldja, hogy kedvéért mindenkinek megbocsássunk, mert bennemég reménykednünk lehet. Goethe magatartásának tanítássá kelle-ne emelkednie; ha ez majd követõkre talál, közel kerül hozzánk azaranykor. Utánozni valakit persze más esetekben inkább szégyennekszámít. Goethe utánzójának lenni azonban mindenkinek becsületéreválik és csak nyerhet vele. Fõleg az, akinek még ereje kevés, hogyhozzá valóban felemelkedjen. Mutatja mindenkinek az egyetlen igazösvényt, minden kedélynek ad ösztönzést és elõbbre juttatja, ezértszüntelenül épít és megtermékenyít. – Õ egy egoista volt, mondjáksokan. Szégyen és gyalázat mindazokra, akik ezt mondják. Korunkbûne az is, hogy a vélekedésekkel és az ítéletekkel hamarjában ké-szen van, mielõtt még a dolog alapos megértéséig eljutott volna. Fe-dezzétek fel az õ igazi isteni önmegtagadását, amikor valamiemberivel állt szemben!

42

Helyezzétek a saját életeteket, amely õt egoistának kiáltja ki, mintegy nyitott könyvet elénk, ahogyan Goethe is tette a magáéval, ak-kor a ti magasztalt humanitásotokat és emberszereteteteket a magahatásában és érvényességében leszûkítve látnátok, talán szégyenkez-ve, néhány kis városi utcára. Amíg azonban pártoskodások és életide-gen nézetek keverednek a dolgaitokba, addig ez az emberszeretetmindig dühöngve kitör magából, hogy mértéktelen hevességében amásként gondolkodókat, ahol csak lehetséges, a saját véleményeitekmedrébe kényszerítse.

Nem úgy mondom, hogy Goethe szerette az embereket; ez túlkevés lenne. Hanem azt mondom: Goethe tisztelte az embereket!És e tisztelet irántuk többet foglal magában, mint ha csak szerettevolna õket.

A szeretetben mindenki a jót adja tovább; de az, aki képes a tisz-teletre, az mindig nagytehetségû is. A goetheinél igazibb tiszteletetminden iránt, ami az embertõl származik és rá visszahat, senki semtudna, aki valaha is élt, magában felmutatni. És fájó az elpuhult nem-zedékre nézve, amely mindig csak a szeretetért aggódik, hogy a fel-emelõbb boldogságot nem a mások tiszteletében, a goethei értelem-ben vett tiszteletben találja meg. Lelke és szíve mindenki számárahozzáférhetõ volt és kitárva állt. Csak az idejével és az erejével kel-lett takarékoskodnia, ami neki az alkotáshoz kellett; de nagy kör voltaz, amit eköré húzott. (…)

Friederikét és Lillit meg kellett volna házasítania? – Ti, jó embe-rek, akik magatokat oly annyira kötelezve érzitek a megházasodásra,és amivel úgy hiszitek, mindent a magatok részérõl megtettetek, – ezta dolgot nem inkább Friederikére és Lillire kell bíznunk, akik késõbbmindketten szíves örömest férjhez is mentek? Nekik kellett eldönte-niük, hogy az ilyen ifjúkori álomnak, amely õket felemeli és fájdal-maival együtt életük legédesebb boldogságát hozza el nekik, vajonhálásan átadják-e magukat, vagy pedig kívánatosabb volna az úrfiakvirágoskertjét elrejteni és mint téli szénát még õrizgetni?

Amikor az elsõ szerelmünk a legmagasabbra repít, amikor az olyszépséges halhatatlanságba emel fel bennünket, akkor abban meglel-jük boldogságunkat, jutalmunkat. Az egykor szeretett lény nagy pá-lyáját tovább és tovább követni – micsoda büszke öröm ez számunk-ra! A túl korán bezáródó házasság fásult és megfáradt közömbössé-gét ne tartsuk többre ennél!

43

Goethe alakja mint egy tiszteletre méltó isten állt a világgal szem-ben, aki mindenért rögtön készpénzzel fizetett. Semmilyen örömöt,még a legkisebbet sem tartotta meg magának. Ha elnyerte, azonnalletette azoknak, akik utána jönnek.

A politikától, a korérdekektõl nem kellett volna elfordulnia? Eztnem is tudta volna megtenni. De nem fordult a számára kicsinyes né-zõpontú pártok felé; semmi efféle nem állítható róla. Õ a miénk,mindenkié. És ez bosszantotta a többieket. Aki a világot hordja a szí-vében, gyakran hidegnek látszik azok szemében, akik "a földön jár-nak". Goethe nem fogadott mindenkit a szívébe azok közül, akik er-re vágytak. Ez ismét a mély tisztelete volt önmaga és az emberekiránt. – Csak a kiválasztottaknak tudja az ember magát odaadni. An-nak, aki a saját gazdagságából ilyen hagyatékot tud odanyújtani a vi-lágnak, mint amilyenek Goethe mûvei!

Rahel28, az egyik legjelentõsebb asszony, aki akkor élt, Goethe el-sõ elismerõje és igazi tisztelõje, szent félénkséggel mellõzött mindenszemélyes közeledést. 'Miért zavarjam? Õ nekünk alkot!' Távolrólcsodálta mindenestül. Aki valamibe bele akar fogni, legyen az akárhétköznapi, vagy valami magasabb dolog, és e buzgalma számáramég talál is egy ösztönzõ mondást Goethe valamelyik személyes ki-jelentésében, az forduljon bátran mûve felé, és sikere lesz! (…)

'Õ szerette a magasságokat, a nagyot!' – Õ azt szerette, amit lehetettszeretni. De nem sokan mondták ki a 'polgár' vagy a 'paraszt' szót semazzal a megbecsüléssel, ahogyanGoethe azt értette. Mindenütt ku-tatott a polgári jólét megteremtéseután, és azt a tiszta örömöt nemkell félreismernünk, amikor arrarátalált. Mennyire elszomorította apolgári tulajdon és jog rossz igaz-gatása! Mennyire dicsért ott, aholmindkettõt gondozták. Semmiféleleereszkedésnek nem tûnt elõtte,ha egy és ugyanazon órában a leg-magasabb mûvészeti tárgyakról át-váltott a jól vezetett országról szó-ló fejtegetésekbe. Nem, nem, õ egyvalódi és teljes ember volt. (…)

44

Az egyik mûben hallom õt a mûvészet dolgairól beszélni: mennyi-re visszafogott, ha valamit nehezményez, mennyire becsüli, ami szor-galom eredménye, mennyire örül az elért sikereknek. Sehol a mûkri-tikusok hazug frázisai: igazi megható érzékenységet mutat a lehetsé-ges méltatás vagy éppen az elmarasztalás esetén. Mintegy megáld ésnagyra tart minden mûvet, mert tisztelettel közeledik hozzájuk. Eb-ben igazi emberszeretet nyilatkozik meg a részérõl, a meghajlás azemberi alkotás elõtt. (…)

Szavait többnyire barátjához, Meyerhez29 intézi. Milyen szép ez akapcsolat, mennyi melegséggel fejezi ki és gondozza Goethe. – Úti-naplóiban szellemdús megjegyzések találhatók, mintegy mellékesenodavetve az egyéb fejtegetések és leírások között, és csodálkoznunkkell azon, hogy ezek némelyikét egyik mûvében sem dolgozza ki ki-merítõbben. Így például ezt: 'Elmélkedések a csuhások tisztaságáról amaguk mindenféle ügyeiben és az ostobaságról, amit terjesztenek; afilozófiáról mindennek szinte épp az ellenkezõjét állíthatjuk.'

Nem ismerek semmi olyan helyet, ahol ezt a módfelett termékenytémát tovább fejtegette volna, és ez újracsak abból származik, hogyszámára nem sok 'szellemdús' rejlett az olyan témákban, amelyeknekkimenetelét, jövõjét nem lehetett elõrelátni.

A minden hajlam és igyekezet felé megnyíló lelkiismeretes gon-doskodása és támogatása a legszebb példa a törekvõ ifjú számára.Nyugalmát és mértéktartását pedig a férfi mint magasrendû célt tûz-heti maga elé. Mindannyiunkra vár azonban az a feladat, hogy Goe-the többnyire csak kevéssé megértett humanitását és emberszeretetét,amit mindig és mindenütt – mint az igazságot magát – félreismertek,mind jobban és jobban megismerjük, hogy ebben a megismerésbenszeretetünket és gyümölcsözõ tiszteletadásunkat meggyökereztethes-sük.

Goethe teljes elismerése kibékítõleg hatna korunkra. Mégis hoz-zánk képest túlságosan elõresietett. Az õ ideje még nem jött el. Demindenkinek, aki hajlik a jóra, tudnia kell róla. Mindenkinek, akiGoethét megismerte, az õ apostolaként kell hatnia!"

Éppen Schröer anyja esetében érezhetõ, aki szintén ismeretlenmaradt a világ számára, hogy ebben a házban, ahol Schröer felnõtt,kicsírázhatott Schröerben a Goethe-élmény. Az a benyomásunk, hogytalán ez volt az egyetlen hely, ahol egy ilyen személyiség élhetett, ésa számára szükséges feltételeket megkaphatta ahhoz, hogy a Platón-

45

lélek a szellemi létbõl képes legyen "lehatni" Ausztria világába. Min-den, ami Schröerrel összefügg, át van hatva a platonizmussal. A tra-gikus az, hogy ennek a Schröer-személyiségnek, akinek olyan sokatköszönhetünk, mert lelkisége Rudolf Steiner közvetítésével átkerültaz antropozófiai mozgalomba, hogy tehát éppen neki meg kelletthátrálnia akkor, amikor a modern civilizáció körülményeivel találko-zott. Tragikus benne, hogy nem tudott megfelelõen inkarnálódni,képtelen volt teljes egészében beleereszkedni a földi világba. Ez az,amit tudnunk kell vele kapcsolatban. Rátalált ugyan egy családra,ahol a Platón-lélek bensõségessége a szükséges gondoskodást meg-kaphatta, ahol a német idealizmus szelleme valóban hozzáférhetett.De meg volt fosztva annak lehetõségétõl, hogy az emberiségnek át-adja azt, aminek tulajdonképpen tovább kellett volna vezetnie a vilá-got. Ez csak egy olyan valaki által jelenhetett meg, aki teljesen beletudta magát helyezni a modern szellemi életbe és a modern termé-szettudományba, és aki így képes volt arra is, hogy a szellemit elve-zesse egészen a materiális szféráig és belejuttassa abba. E személynekazonban annyiban legalábbis tanára lehetett a Schröer-lélek, hogymegismertette vele Goethe világát, bevezette Goethe személyiségé-nek árnyalt megértésébe.

A Platón-lelket, amelynek a görögségben még biztosítva volt aszellemi alapokhoz való kapcsolódás és e szellemiséget még összefog-lalta, a középkorban áthatotta egy finom asszonyi természet, amelyetteljesen átjárt a keresztény impulzus. Mindez a XIX. században egy-beolvad egyetlen személyben. Ilyenként lép fel elõttünk Schröer.Alakja csak akkor lesz érthetõ, ha figyelembe vesszük az ismételt föl-di életeket. És Schröer e tragikus sorsa, amelynek számára tehát nemálltak fenn a megfelelõ inkarnációs feltételek, éppen arra utal, ami-vel kapcsolatban Rudolf Steiner kijelentette: az antropozófiai mozga-lom egyik feladata abban áll, hogy megteremtse a feltételeket ahhoz,hogy az olyan személyiségek, mint a nagy platonikusok és maga Pla-tón, képesek legyenek valóban belehatni a földi világba.

Amikor Schröer személyét és a körülötte levõket tekintjük, ami-kor a szellemnek azt a bensõségét látjuk, ami megjelenik Therese asz-szony leveleiben, és amikor a másik oldalt nézzük, hogy valami még-sem volt képes itt megszületni az emberiség elõrehaladása érdekében,akkor belénk hatol annak felismerése is, hogy mennyire szükség voltaz antropozófia kialakulására, megküzdve a külsõ világ ellenállásával,

46

és hogy éppen ez a harc, amit az antropozófiának kell megvívnia,hozza csak el annak lehetõségét, hogy az ilyen inkarnációs nehézsé-gek a jövõben elháríthatók legyenek. Egyedül az antropozófia elter-jedése teremtheti meg annak lehetõségét, hogy az ilyen formátumúszellemi személyiségek újra megtalálhassák az utat lefelé, a fizikai vi-lágba.

Schröer példáján egész komolyságában érzékelhetõ a karma prob-lémája. Mert amikor úgy érezzük, hogy õ csak egy "tabernákulumot"volt képes építeni, de nem egy teljes templomot, amikor azt látjuk,hogy a korábban a szellemi világban átélteket nem tudta teljesen be-vezetni a mai kultúrába, mert ez mindenkor együtt jár a földi viszo-nyokkal való ütközéssel, konfrontációval is, mindez a következõkép-pen állítja elénk az antropozófiai mozgalom feladatát: utat kell tör-nünk a nagy szellemi személyiségek számára, akik olyanok, mint Pla-tón és tanítványai; elõ kell készítenünk a talajt a szellemi szemléletszámára a földi viszonyok adta feltételek között.

Éppen a Platón-lélek sorsának tanulmányozásakor érezhetjük,hogy a karma-vizsgálódások képesek lesznek elvezetni bennünketoda, hogy az antropozófiai tevékenység feladatait egyre inkább ésegyre mélyebb szintjein tudatosítsuk magunkban.

Fordította: Szabó Attila

47

Jegyzetek

1. Guenther Wachsmuth (1893. 10. 04. - 1963. 03. 02.) Az 1923/24-es Kará-csonyi Gyûlés idejében Rudolf Steiner kinevezte az Általános AntropozófiaiTársaság vezetõségében titkárnak és egyesületi pénztárosnak. Ezenkívül aGoetheanum természettudományos szekciójának vezetésével is megbízta.

2. Karácsonyi Gyûlés (1923. december - 1924. január)3. Rudolf Steiner: Esoterische Betrachtungen karmischer Zusammenhänge, GA

235-240. Lásd még a Karácsonyi Gyûlés során Dornachban tartott elõadást:Die Weltgeschichte in anthroposophischer Beleuchtung und als Grundlageder Erkenntnis des Menschengeistes, GA 233

4. GA 2385. Lásd különösen Otto Weininger életének karmikus hátterét az 1924. szep-

tember 21-én tartott elõadásban, GA 2386. GA 238, 1924. szeptember 23-i elõadás7. Hroswitha von Gandersheim, született 935 körül Niedersachsenben, meg-

halt 975 után 40 évesen Gandersheimban8. például Nagy Ottó (912-973)9. "Sapientia". Hroswitha utolsó drámája.10. Lásd: Hroswitha von Gandersheim, Mûvei, Paderborn, 193911. például in: Mysterien des Morgenlandes und des Christentums, GA 144,

1913. február 6-i elõadás12. K.J. Schröer: Goethes Faust, I-II. kötet, Leipzig, 190713. Ebben az összefüggésben maga Schröer utal Hroswitha von Gandersheimra

is.14. K.J. Schröer: Goethe und die Liebe, Stuttgart, 1922; ma: Goetheanum

Verlag, Dornach, 198915. K.J. Schröer: Goethe und die Liebe, Stuttgart, 1922, 12. oldal; Dornach,

1989, 9. oldal16. K.J. Schröer: Die Deutschen in Oesterreich-Ungarn und ihre Bedeutung für

die Monarchie, Wien, 1879, 22. oldal17. GA 118. Goethes naturwissenschaftliche Schriften, kiadta Rudolf Steiner, 1. kötet; 3.

kiadás, Bern, 1949, XIII. oldal19. Geschichte der deutschen Literatur, Pest, 1853, 9. oldal

---------

48

20. Conrad Celtes (1459-1508)21. Tobias Gottfried Schröer (Chr. Oeser) 1791. 06. 14. - 1850. 05. 02.22. Weltgeschichte für Töchterschulen und zum Privatunterricht, 3 kötetben, 2.

kiadás, Leipzig, 1843. Ez a Tobias Schröer által kiadott utolsó, változatlan ki-adás. Továbbá: Kurzer Leitfaden der allgemeinen Weltgeschichte fürTöchterschulen und zum Privatunterricht, 2. kiadás, Leipzig, 1844

23. Feltehetõen itt tévesen emlékszik Eugen Kolisko. Oeser kitér ugyan Ariszto-telészre, de sokat inkább Szókratészrõl ír.

24. Rudolf Steiner, GA 2025. Therese Schröer (szül. Langwieser) 1804. 05. 09. - 1885. 01. 27.26. Carlo Septimo Picht (kiadó), Therese Schröer: Aus Briefen und Blättern,

Stuttgart, 192827. Therese Schröer: Über praktische Kindererziehung, Stuttgart, 1958. Az idé-

zetek ezt a kiadást követik.28. Rahel Varnhagen van Ense (1771-1833)29. Heinrich Meyer (1760-1832), mûvészeti tárgyú írások szerzõje, Goethe ba-

rátja, akivel 1788-ban Rómában ismerkedett meg.