Szerkesztõk: Hochbauer Gyula,Kovács Lehel István

Független mûvelõdési éshelytörténeti havilap

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

IX. évfolyam 1. (501.) szám 2003. január 31. – péntek

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2 0 0 3 – I s t ó k J á n o s é v H é t f a l u b a n

Tomos Tünde: Istók János„Mint érett gyümölcs íze, árad belõle azöregség” – írta Istókról Gál Zoltán.

130 éve született Bácsfaluban a ma-tuzsálemi 99 éves életkort megért szob-rászmûvész, Istók János. A sors, atörténelem forgataga úgy hozta, hogyjelen pillanatban egyetlen szobra sincsszülõföldjén, egyetlen szobra sincsErdélyben. Pedig alkotott szép számmal.Igaz, hogy Budapesten élt, igaz, hogy amagyarországi városok tele vannak em-lékmûveivel, de lelkében hétfalusi csángómaradt. Az elsõ világháború vége azon-ban végleg elszakította szülõföldjétõl, hiszmost már nemcsak a 700 kilométeres tá-volság, de az országhatár és a bajos ad-minisztráció is beékelõdött Budapest ésHétfalu közé. Csak a hírekre szorít-kozhatott, s mint a gyermek, úgy örült,ha a látogatók valami jót tudtak mondaniszülõfalujáról. Gondolatban sokszorfelkereste a szülõi házat, és leveleinekminden szavából biztatás, szeretetsugárzott. „A krisztusi érzésû embereknéla menekültek panaszra nem nyithatjákajkukat, hanem hálatelt szívvel fognakmegemlékezni róluk akkor is, ha már ott-hon feldúlt fészküket elfoglalhatják...” –írta haza egyik levelében. S ha valamelyikfalubelijének útja Pestre vezetett, Istóknálmenedéket kapott. Csak mesélni kellettcserében. Hétfaluról, az otthoniakról. ÉsIstók is mesélt. Életútjáról.

Számos fényképet is hazaküldött szü-lõfalujába, magáról, szobrairól, mûter-mérõl. És ezeken a fényképeken tekinteteelmereng, lázasan keresi az új témát,kutatja az ismeretlent vagy gondolkozika formába való öntésrõl. Istók Jánoskifogyhatatlan az új eszmékbõl, módsze-rekbõl. Folyton van egy-egy jó ötlete, silyenkor tanul, kutat, keres, kísérletezik,könyvtárakba temetkezve mûveli magát,hogy eszméjét a legméltóbb formábanörökíthesse meg...

Így alkotta meg egykoron szobrait azerdélyi városok számára is.Nagyszebennek a Petõfi-emléket,Berecknek Gábor Áron szobrát,Hétfalunak Kossuth Lajos szobrát, Bras-sónak Zajzoni Rab István szobrát.

Nagyszeben közadakozás által

bronzból készült emléktáblával örökítettemeg azt a házat (Wiesen utca 29. szám),melyben Petõfi lakott 1849-ben. A szebeniünnepségrõl a Közérdek 1911. április 27-iszáma így számol be Petõfi-ünnepNagyszebenben cím alatt: „Lelkes ün-nepség keretében leplezték le Nagy-szebenben vasárnap (1911. április 23.)délelõtt Petõfi Sándor emléktábláját, me-lyet Istók János szobrász készített. Két ér-dekes mozzanata volt ennek az ünnep-ségnek. Az egyik az, hogy az emléktábla-leleplezésen megjelent Gaudernák had-testparancsnok és az egész tisztikar, ésmikor a dalárda a himnuszt énekelte, ahadtestparancsnok és a tisztek levettkalappal hallgatták végig a nemzeti dalt.De részt vettek az ünnepen a szászok is,köztük maga a szász püspök, és be-szédeikben kiemelték a szászok és a ma-gyarok együttes munkáját a város és ahaza kulturális érdekében. Az emléktábla-bizottság nevében Kedves István elnökadta át az emléktáblát a városnak. DörrAlbert polgármester német nyelvûbeszédben ígérte meg az emléktáblamegõrzését. Szilágyi Gyula ünnepi be-széde után Ferenczy Zoltán az Akadémia,a Petõfi- és Kisfaludy-társaságok nevébenmondott beszédet, majd több egyesület ésiskola koszorúzta meg az emléktáblát. Avárosi színházban Petõfi-matiné volt, me-lyen Jászai Mari, Farkas Pál ésNeugebauer László szerepeltek. A délutánibanketten Deutsch szász püspök mondottlelkes beszédet. A románok teljesen távolmaradtak az ünneptõl.” A világháborúután az emléktáblának nyoma veszett...

Gábor Áron székely „ágyúsütõ” szob-rát Bereck község számára készítette elIstók 1915-ben. Útban Bereck felé, anagyváradi Tiszti Kaszinó kertjét díszítettepár évig, Bereckre azonban nem érkezettmeg soha, a világháború után nyomaveszett. Az emlékmûtervek alapján Istók1956-ban újra elkészítette a szobrot, jelenpillanatban a budapesti HadtörténetiMúzeumban található...

A hétfalusi Kossuth szoborbizottság1906. szeptember 9-én délután 3 órakor

tartotta alakuló ülését a csernátfalusi Ka-szinóban. Az eredeti terv egy Kossuth-szobor lett volna, amelyet a Csernátfalufõterén felállított ’48-as emlékmûre he-lyeztek volna. Csernátfalu piactere ezáltalKossuth Lajos térré változtatta volna anevét is. A szobrot Istók Jánostól rendeltékmeg, aki el is készítette ezt budapestimûtermében. A háború beleszólt azonbana tervbe, s nemcsak hogy a Kossuth-szobor nem került Csernátfaluba, de1926-ban a ’48-as emléket is a hosszú-falu-alszegi evangélikus temetõbe szál-lították...

Zajzoni Rab István csángó költõ szob-rának története még érdekesebb. A szo-borállítás gondolatát már az 1900-as évekelején felvetette Máthis Bálint jegyzõ ésPajor Mihály igazgató-tanító. Szobor-bizottságot is alakítottak, azzal a céllal,hogy a költõ halálának 50. évfordulóján,1912-ben egy bronzszobrot állítsanak fel.A szobor megalkotását Istók János magáravállalta, teljesen díjmentesen. A költségekfedezésére gyûjtést indítottak, és ennek e-redményeképp jelentõs összeg össze isgyûlt. A világháború azonban megaka-dályozta ennek a tervnek a megvalósításátis, sõt az összeg is kárba veszett, hiszhadikölcsönökre fizetõdött be, s a háborúelvesztése ezt teljesen megsemmisítette.Istók azonban elkészítette a szobor gipsz-mintáját, de a második világháborúig eztsem sikerült hazaszállítani. Várnai Zseniígy emlékszik vissza egyik Istóknál tettlátogatására 1919-ben: „Egy szép emlé-kem maradt meg ezekbõl a napokból. Fel-kerestük Istók János szobrászt Ybl Miklóstéri mûtermében. A mûvész, aki jóbarátunk volt, akkor mintázta férjem,Peterdi Andor mellszobrát, s már csak azutolsó simítások voltak hátra. Sok érdekesmû készült akkoriban a nagyszerûszobrász keze alatt. A mûteremben többekközött megcsodálhattuk Zajzoni RabIstván csángó költõ szobrát is. (...)”

A világháború alatt Istók várkertbazárimûtermén szovjet tank hajtott keresztül,mindent megsemmisítve. Így porladt szétZajzoni Rab István gipsz mellszobra is,

Istók pedig 72 éves korában fizikaimunkára kényszerült. 1945. június elejétõlegyszerû hídépítõ munkásként dolgozott,reggel hét órától délután négy óráig, ahídroncsok eltakarításánál. Gerendákatfûrészelt, köveket talicskázott. S mikormár szívós, de idõs szervezete nem bírta,éjjeliõrnek ment az épülõ Kossuth-hídhoz.Az építõmunkások közül sokan ismertéka nagyszakállú éjjeliõrt, aki példát mu-tatott nekik. És Istók csendben, egysze-rûen vállalta ezt az életet. Lassan építke-zett, tégláról téglára. A magyar kommu-nizmus mûvészete számára egy jó fél évigmindegy volt, hogy Istók – a kiválómûvész – a hídépítõ munkások közöttdolgozik-e vagy a mûteremben.

1956-ban, amikor a brassóievangélikus temetõben Zajzoni emlék-mûve már omladozni kezdett, a megfo-gyatkozott brassói és hétfalusi értelmiségújra felvetette a szoborállítás gondolatát.

(Folytatása a 2. oldalon)Kovács Lehel István

pag. 7

2. oldal H É T F A L U IX. évf. 1. szám

Kedves Olvasók!Lapunk hasábjain e hónaptól kezdve

hétfalusi csángó tájszavakat közlünk Her-mann Antal, Papp György (Zajzon),Bartha Károly, Kolumbán Samu, HorgerAntal, Seres András, Kovács Lehel István(Hosszúfalu), dr. Magdó János (Türkös),Tomos Tünde (Csernátfalu) gyûjtéseibõl.

Felkérjük olvasóinkat, hogy ha mégtudnak a közöltektõl eltérõ szavakat, küld-jék be szerkesztõségünkbe. Köszönjük!• a füstön: a padláson• abrosz: mindenféle lepel• aca ide: add ide• ácsingál: álldogál• acskó: zacskó, dohányzacskó• aferol: kincstári holmit lead• ahunan: ahonnan• ajak: áll• ajszu: aszú• ajtcu szilva: aszalt szilva• ákáciás: kötekedõ• akordion: harmonika• alárma: riadó

• álkapcája: állcsontja• áncsog: nem tesz semmit• angor: mészárszék• ápfog: zápfog• aprószentekel: aprószentek napját kö-

szönt (december 28.)• aradagos, avadagos: ócska• aranyászás: elrejtett arany keresése

(április 24.)• aranypili: aranyozott kerek

rézlemezke• árdé: paprika• áristom: fogda• áristom: katonai fogda• árnics: piros pamutcérna• áronda: földbér• arr: orr• arraja: arrafelé• ártán: herélt disznó• átal: át• áthágni: megszegni• audz: hallasz• ávitni: kívánni• azsagol: másfelé megy, eljár

(Folytatás az 1. oldalról)Megalakult a szoborbizottság: Sipos

András lelkész, dr. Papp Béla orvos, BálintAndrás tanár, Sipos András újságíró, VusinskiL. tanító, Pál András író, Kapitány Pétermunkás, Halász Kálmán tanár, ifj. HalászKálmán építész. A szoborbizottság nemcsakZajzoni mellszobrának felállítását tervezte abrassói evangélikus temetõvel szemköztiparkban, hanem sírjának felújítását, verse-inek kötetbe rendezését és egy nagyszabásúavatóünnepséget is, amelyre Istók is eljöttvolna. Istók újra elkészítette Zajzoni szob-rát, és 1957-tõl megindult a véget nem érõlevelezés, beutazási engedélyek ké-relmezése, a húzás-halasztás a román ha-tóságok részérõl. Habár az ügy erkölcsitámogatását Szemlér Ferenc vállalta fel, ésa háttérben ott volt az egész Írószövetség,Zajzoni válogatott verseinek kötete is meg-jelent 1959-ben, Halász Gyula gondozásá-ban, de a szoborállítás minden próbálkozá-sa kudarcba fulladt. És Istók 1972-ben be-következett haláláig a Zajzoni-szobrot nemállították fel, és nem látta meg – utolsó a-jándékként – annyira szeretett szülõföldjét.A Zajzoni-szobornak nyoma veszett...

2003-at írunk, a kiváló mûvész születé-sének 130. évfordulóját, és a Hétfalusi Ma-gyar Mûvelõdési Társaság ezt az évet IstókJános évvé nyilvánítja. Mától pedig lapunkminden egyes számában Nagy Béla nyu-galmazott tanár tulajdonából egy-egy dr.Papp Béla és Istók János között váltott leve-let közlünk a Zajzoni-szobor kapcsán.

Elsõ levélDr. Papp Béla orvos úrnak,Brassó / Sztálin város, Románia, Pavlov 72.

Kedves Béla öcsém!Örömmel értesítelek, hogy a Zajzoni

Rab István szobor teljesen elkészült. Gipsz-ben kiöntve mûtermemben áll. Sokan meg-tekintették és osztatlan tetszést aratott. Azvolt a szándékom, hogy hazautazom, desajnos a pénzeim nem jöttek be és így anya-giak híján a szép terv egyelõre terv maradt.Arra kérlek, hogy jelen levelemet mutasd bea Zajzoni Rab István szoborbizottságlegközelebbi összejövetelén, ahol mindenbizonnyal intézkedni fogtok, hogy a nekemjáró 10 000 forintot mielõbb kézhez kap-jam. Amennyiben a bronzöntés költségemég nem gyûlt volna egybe teljesen, úgy aza késõbbiek folyamán, amikor egybegyûlt,folyamatba tesszük a bronzba öntését.Várom szíves értesítéseteket és a ZajzoniRab István szoborbizottság tagjainak, Ne-ked és kedves Családodnak minden jót kí-vánok és vagyok kész hívetek.

Istók JánosBudapest, 1956. szeptember 28.Cím: Budapest, IX. Ráday u. 22. III. 1.

Habár a szobor soha nem került Brassóvárosába – az akkori Sztálinvárosba –, Is-tók és a szoborbizottság tagjai közötti ba-rátság és együttérzés mindvégig megma-radt. Ezt tanúsítják a levelek is.

Kovács Lehel István

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 2 2 1 2 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 - 2 7 5 7 7 3 *

Istók János év Hétfaluban

Hétfalusi csángó tájszógyûjtemény Sarokkõ

S z e r z õ d é s , é v e l e j é n„Szivárványívemet helyezem a felhõkre, az lesz a jele aszövetségnek, melyet én a világgal kötök.”

1. Mózes 9,13.

Az özönvíznek vége. Jogos haragjábanaz Úr „nagymosást” végzett a világban. Azelemek iszonyatos erejét felhasználva üzenthadat a rossznak. A rossz embernek és azáltala megfertõzött természetnek egyaránt.S az isteni sulykolás elõl nem volt menekvés,csupán egy maroknyi élet lebegett kétségekközött a bárkában. De elmúlt a harag, adühöngõ természet lecsillapodott, s a gyû-rött lelkû emberek, állatok bizonytalan lép-tei egy új világba vezettek. Olyan világba,melyben tündöklõ szivárvány hirdette amegbékélést, az új kezdet lehetõségét.

Noé s az övéi – bár a víz haragja csakközvetlenül érintette õket – megtisztultankerültek ki e nagy próbatételbõl. Nem rá-termettségük, tudásuk, erejük vagy határo-zottságuk segítette át õket ebbe az új világ-ba, nem jóságuk eredményeképp kezdhet-tek tiszta lappal, hanem egyedül Isten ke-gyelmes akaratából eredendõen. A szivár-vány tehát nem az emberi ügyeskedésnek,hanem a fentrõl áradó kegyelemnek a jele.És annak a hitnek, mely ebbe a kegyelembeképes megkapaszkodni.

És ez a jó, a pozitív az egészben. Fõlegilyenkor, év elején, amikor egy sebes árvíz-ként elzúgó, néha vészesen kavargó, más-kor pedig éppen mély mozdulatlanságábanfenyegetõ, elmúlt esztendõ után, életünkbárkája fennakadt a 2003-ik Araráton.Nekünk pedig ki kell lépnünk a bárkából, ésújra el kell kezdenünk a megmosott földmûvelését. Tiszta lappal, tiszta szívvel. Mégakkor is, ha gyakran visszatér lelkünkbe aletûnt árvizes napok kísértõ emléke, mégakkor is, ha az elmúlt év „nagymosásában”sok olyan dolog – vagy éppen személy –odaveszett, ami (aki) nagyon fontos voltszámunkra. Lehet, hogy a bárka ringásavagy éppen hánykolódása után lépteinknekfáj az új föld keménysége, hogy bátortala-nul, botladozva tesszük meg az elsõ lépé-seket, de menni kell. Elõttünk egy új útsza-

kasz, mely még az ismeretlen homályábanlapul, a lélekpróbáló kaptatók vége afelhõkbe vész, de a felhõk fölött ott ragyog aszivárvány. A biztató, serkentõ jel.

Év eleje a szerzõdések megújításánakidõszaka. S ilyenkor legtöbbször nemcsak adátum módosul, hanem néhány lényegiváltozás is bekövetkezik. A szerzõdõ felekújragondolják kapcsolatukat, s a leszûrt ta-pasztalatok birtokában módosítanak felté-teleiken, elvárásaikon. Noétól errefele vi-szont a szivárvány színei változatlanok,mint ahogy változatlanok Isten feltételei is.Ugyanúgy ajánlja föl ma nekünk is szövet-ségének áldásait: a megbocsátást, az erõt ésbékességet, mint tette az elsõ bárka lakó-ival. És ugyanúgy „blankóban” írja alá ve-lünk is erre az új évre szóló szerzõdést, meg-engedve, hogy az üres, tiszta lapot ki-kilegjobb belátása, elképzelése szerint töltse ki.S bár jól ismeri az elmúlt idõszakban ta-núsított magatartásunkat, szinte érthetetlenmódon, nem változtat módszerén. Ismétmegbízik bennünk. Az új esztendõ egyiknagy kérdése éppen az, hogy tudunk-e élnivagy csak visszaélni vagyunk képesek ezzela bizalommal?

Az özönvíz „nagymosása” semmikép-pen sem jelentett „agymosást”. A bárkábólnem halálra rémült, megbéklyózott lelkû, a-karat nélküli bábok vánszorogtak elõ, ha-nem felelõsen gondolkodó emberek,akiknek megadatott a további út megvá-lasztásának lehetõsége. A velünk kötöttszerzõdés sem gerinctelen meghunyászko-dásról szól, hanem a viharokban, szilajul á-radó vizek zúgásában is Istenre figyelõ,benne bízó ember bátorságáról. Arról az újemberrõl, akinek a Jézus-Bárány vérébenmegmosott lelkén tükrözõdik az örök szö-vetség szivárványa.

Így legyen boldog új esztendõnk.Török László

lelkipásztor

Támogatóink

• Lapunkat Barkó Anikó nyugalmazotttanárnõ 500 000 lejjel támogatta.

• Lapunk megjelenését az Illyés Közal-apítvány támogatta.

Itthoni személyek

HOPPCSINCS. Pár lyukas pénzért, azt hi-szem, 50 banis volt, táncolt, ugrált az öreg,mi gyermekek pedig kórusban mondtuk: alyukas lábbelire célozva: hopp csincs, talpasincs, hátul nézem, sarka sincs!TONKA MIHÁLY BÁ. Úgy gondolom, azelsõ világháborúban vesztette el a fél orrát,ezért nem tudott rendesen beszélni. Milyen isa gyermek, persze, csúfoltuk. Tûrte szegény,csak szemrehányóan nézett végig rajtunk.

pag. 8

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2003. január 31. H É T F A L U 3. oldal

I s k o l á m é s d i á k é v e i m s z a k a s z á b ó l( I . r é s z )

É l e t r a j z

Az elemi iskolába szüleim Bácsfalubanírattak be 1906-ban. Itt, szülõfalumbanöt osztályt jártam. Közben a bácsfalusievangélikus lelkész lehívatta szüleimetmagához, tanácsolva nekik, hogy tanít-tassanak tovább, mert tehetséges gyer-mek vagyok. Így írattak be szüleim 1910-ben a brassói Római Katolikus Fõ-gimnáziumba. Az I. világháború folya-mán, 1916-ban Románia hadba lépéseután szüleimmel elmenekültünk Buda-pestre. Ott fejeztem be a hetedik osztályt,majd 1917 tavaszán hazatértünk szülõ-falunkba.

1917-ben besoroztak, és bevonultamkatonának a brassói 24-es honvédgyalog-ezredbe. Keresztváron, majd Kitzbüchelbenelvégeztem a tiszti iskolát. 1917 május ha-vában kikerültem az olasz harctérre.Katonáskodásom alatt,1918 április ha-vában egy hónapi szabadságot kaptam agimnázium nyolcadik osztályának befeje-zésére és érettségizésre. Miután elvégeztem,elnyertem a hadi érettségi bizonyítványt.

A háború elvesztése után, 1918-ban be-vonultam a Székely Hadosztályba, kortár-saimmal együtt. Miután a hadosztály fel-vett, beiratkoztam a kolozsvári egyetem or-vosi fakultására, 1918 vége felé. A háborúután bekövetkezett változás Erdély helyze-tében magával hozta, hogy a tanári kar és adiákság nagy része Budapestre távozott.Ott a Szegényház utcai internátus adottszámunkra otthont, és mint a budapesti or-vosi fakultás vendégei kezdhettük meg ta-nulmányainkat, mindaddig, amíg Szegedvárosa meghívta a volt kolozsvári egyete-met, otthont adott számára és mint számû-zött kolozsvári egyetem mûködött.

Ott az elsõ rektorunk Apáthi János volt,aki a háború utáni nehéz idõszakban mintErdély kormánybiztosa vállalta a hábo-rús nehézségek felelõsséggel járó terhét.Tragikusan bekövetkezett halála mélyrészvéttel töltötte el az egyetem ifjúságátés Szeged város lakosságát.

A hála érzésével gondolok vissza taná-raimra, anatómiából Davida János, élet-tanból Veres, fizikából Pogány, kémiábólReinhbend, egészségtanból Richter, kór-bonctanból Veszprémi, belgyógyászatbólJancsó, belénk nevelték az orvosi elhivatásnemes öntudatát. 1926. március 26-án a-vattak fel orvosnak több akkori kortársam-mal együtt. Ezt megelõzõen, mint ösztön-díjas, a budapesti Szent János Kórház gya-kornoka végeztem el gyakorló évemet.

1929-ben, négy évi kunágotai orvosigyakorlat után (betegsegélyzõ orvosi mi-

nõségben), a honvágytól gyötörve haza-jöttem, vállalva a sok nehézséggel járódiplomaelismerést. Iaºi-ba kerültem, aholtöbb kortársammal együtt beiratkoztamaz egyetem orvosi fakultására. Lehall-gattam a két utolsó szemesztert, és 1930õszén, miután letettem a klinikai tárgyak-ból a kötelezõ vizsgát, újból doktorrá avat-tak. Ezen idõ alatt megismerkedtem afrancia iskola klinikai gyakorlatával és fel-fogásával, gyarapítva felkészültségemetaz orvosi gyakorlatom számára.

Meg kell még emlékeznem KolozsváriBálint és Szandtner Pál professzorokról,akik mint az apa a gyermekeivel, úgy tö-rõdtek velünk. Anyagi és erkölcsi támoga-tásukkal, jó tanácsaikkal vigyáztak ránk éstették lehetõvé számunkra a fakultás elvég-zését, a bentlakást igazi otthonná varázsol-ták számunkra. Mi tulajdonképpen így vol-tunk megszokva, hisz amikor eljöttünk Bu-dapestrõl Szegedre professzorainkkal e-gyütt, úgy jöttünk el, mint egy lelki közös-ség. Mi, diákok, legtöbbünk harcteret jártkatona, beszervezve a Székely EgyetemiHallgatók Egyesületébe (SZEHE), mármegérkezésünk után a szegedi pályaudvar-ról katonás fegyelmezettséggel vonultunkbe professzoraink élén a zászlókkal feldí-szített városba. Az egyetem elõtt a városvezetõsége fogadott bennünket. A katoná-san felvonuló diáksereget Incze Antal (akikésõbb sebészeti tanársegéd lett), VargaLajos (késõbb belgyógyászati tanárse-géd), Kolozsvári Bálint joghallgató, mindrangidõs tisztek, s az egyetemi Új Élet új-ság szerkesztõi vezették végig az útvona-lon a város fõteréig. Nemsokára Szegedenis megalakult a SZEHE szegedi tagozata,és én egész fiatalon bekapcsolódtam atagozat életébe és munkájába.

Dr. Papp Béla

F e l h í v á sI s m e r j ü k m e g f i a t a l j a i n k a t !

( Fe l m é r é s )A mai felgyorsult világunkban gyakran

sietünk anélkül, hogy tudnánk hová,anélkül, hogy néha megállnánk és el-gondolkoznánk azon, hogy melyik is a he-lyes út. Mindenki most rábólint, és mond-ja, hát persze, nem érdemes sietni, ha nemtudjuk pontosan a célt. Ahhoz pedig, hogyreális, mérhetõ és idõben is behatárolhatócélt tudjunk magunk, közösségünk, ala-pítványaink és pártjaink elé kitûzni, is-mernünk kell jelenlegi helyzetünket!

A fenti következtetéssorozat eredmé-nyét, a helyzetmegismerés szükségességétkét irányból is szeretném leszûkíteni, tema-tikailag és földrajzilag.

A négyfalusi magyar ifjúság helyzetétszeretném felmérni, és ennek megismeré-sére sarkallni a Hétfalu olvasóközönségét:fiatalokat, felnõtteket és idõseket.

Itt az ideje, hogy valósághûen megpró-báljuk felmérni a négyfalusi magyar ifjúsághelyzetét. Itt az ideje, hogy megtudjuk,hogyan vélekedik ifjúságunk a jövõrõl, apályafutásról, a családvállalásról, az egy-házról, a kivándorlásról és a közösségi sze-repvállalásról.

Mindnyájunk közös társadalmi és mi-ért ne mondanánk ki, gazdasági érdeke is,ha megismerjük ifjaink szórakozási, mû-velõdési, sportolási, iskolai és iskolán kívüliképzés- és munkahelyigényeit.

Nem lehet közömbös számunkra, hogyifjúságunk felkészült-e a XXI. század kihí-vásaira, rendelkezik-e megfelelõ nyelvtu-dással, számítógépes jártassággal, kulturálisnyitottsággal, de ugyanakkor a saját kul-túra iránti ragaszkodással, vállalkozó-

kedvvel. Nem kevésbé fontos, hogyfiataljaink mennyire élnek egészségeséletmódot.

Ahhoz azonban, hogy a felmérés adtakép minél valósághívebb legyen, és nevesszen el holmi más statisztikák között,hanem tényleges eszközként használhatólegyen, az szükséges, hogy a felmérésszakszerû szociológiai módszerekkel ké-szüljön.

Elsõ felhívásom tehát azon négyfalusiés nem négyfalusi szakemberekhez: szoci-ológusokhoz és pszichológusokhoz, szoci-ológián és pszichológián tanuló diákokhozintézném, akik részt szeretnének venni akövetkezõ télre tervezett felmérésben, hogyjelentkezzenek a Hétfalusi Magyar Mûve-lõdési Társaságnál vagy telefonon Hoch-bauer Gyulánál (tel.: 275 773) és Kiss Fe-rencnél (tel.: 274 660).

Második felhívásom azon szervezetek-hez és magánszemélyekhez szól, akik fele-lõsséget éreznek a négyfalusi ifjúságért,hogy segítsenek igyekezetünkben, mindszellemileg, mind pénzügyileg.

Harmadik felhívásom hozzátok, fia-talokhoz intézem, és arra kérlek bennete-ket, fogadjátok majd segítõkészen a fel-mérést végzõket, válaszoljatok õszinténa kérdésekre, és ne gondoljátok, hogyválaszaitok nem érnek semmit! Hiszen hamajd az eredmények alapján, ha kevésis, de új munkahelyek, új kulturális prog-ramok, új sportolási és szórakozási lehetõ-ségek, új tanfolyamok jönnek létre, akkorezek majd a TI igényeiteknek megfelelõeklesznek! Kiss Ferenc

Csernátfalu piactere a Honvédemlékkel, a régi patikaépülettel, Szõts János impozánsvillany- és gõz-sütödéjével, a Községházával és a nagyvendéglõvel. Képeslap az 1920-as évekbõl. A heti- és kirakóvásárok egyik helyszínéül szolgáló piactérnek több neveis volt a történelem folyamán: Piactér, Fõtér, Kossuth tér, Piaþa Principele Carol, PiaþaLibertãþii. A Honvédemléket 1926-ban átvitték a hosszufalu-alszegi ev. temetõbe.

pag. 17

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 2 2 1 2 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 - 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U IX. évf. 1. szám

pag. 18

Újraolvasott könyvek

Kelemen Kálmán: A csángók. Bp., 1975

Nemzedékek emlékezete

A k i í g y j á r , m i n d i g í g y j á rGyermekkoromban Róza néni (Jani

Mihályné Partin Róza) átelleniszomszédunk volt. Õ mesélte az alábbikis történetet:

„Annak a háznak a helyén, ahol mostmaguk laknak, régen egy rozoga kis faházállt. Lakott benne egy híres tolvaj –Csulak Laji bá. Azért volt pedig híres, mertnagyon sokáig nem tudták rajtacsípni.Egyszer aztán mégis megfogták,kalodába zárták, és hogy a szégyen mégnagyobb legyen, vasárnap, templomozásután, mikor a »népek« kijönnek atemplomból, azt kellett volna kiabálnia:»Aki lop, az mind így jár!«

Kiabált is az öreg torka szakadtából, denem azt, amit kellett volna, hanem imigyen:»Aki így jár, mind így jár! Aki így jár, mindígy jár!« Az emberek dõltek fel a kaca-gástól, botrányba fulladt a büntetés. Ki kel-lett engedjék a vén gonoszt a kalodából.”

Eddig a történet, de késõi folytatása

is van. Már rég a mostani házunkbanlaktunk, amikor valami nagyobb javításmiatt meszesgödröt kellett ásni. Már jómélyre ástak, mikor a csákány meg-koccant valami vasban. Nézi apám, hogymi az. Hát egy nagy vasfödõ. Továbbástak. Elõkerült a hozzátartozó üst is.Ejha! – gondoltam, hátha ebben rekken-tette el Laji bá az innen-onnanösszelopkodott kincseit. Ekkor már az üstmellett kíváncsiskodott az egész család –mi lehet benne? Mikor aztán nagy ne-hezen levették az odarozsdásodott födõt,láthattuk a nagy semmit – nem volt benneegyéb, mint egy halom gizgaz, korhadtszemét. Háát... Aki így jár, mind így jár!!!

Hochbauer FerencnéGáspár Sára

Itthoni személyekBOLOND RÓZSI, NÉMA CIGÁNYNÉ Mindkettõ nagy bottal járt, hogy a csú-folódó gyermekeken üssenek vaegyet, dehiába rohantak nekünk vörösre sültarccal, pillanat alatt szerteszaladtunk.Kiabáltak utánunk, a cigányné csak annyittudott mondani: Bá-bá-bá-bá! – de aztrettenetesen.

Kétszer találkoztam a nagyszüleim korúkedélyes tanítóval. Elõször jóságos nagya-nyám Budafoki úton, nem messze Domo-kos Pál Pétertõl lakó húgánál 1961-ben. Ó-rákon keresztül beszélgettek a csángókról,fõként édesanyámmal, a fõvárosi hangula-tú csodás nappaliban. Zöldfülûek voltunkmi még a szöveghez, én hét- és bátyám ki-lencévesen, de mulatságosnak tûnt, amint i-dõnként fel-feláll, ide-oda lépeget, geszti-kulál s lelkesen magyaráz, amit néha mégénekre is vált. Pár évre rá, Hosszúfaluba lá-togatásakor tért be hozzánk folytatni azörök témát és tilinkókat hozott itteni gyer-mekeknek. Már akkor tudtuk, hogy BálintAndrás nagyapámmal egy húron pendült amaga körül egykettõre mesés hangulatotteremtõ tanító. Jóval haláluk után, a Bálint-hagyatékot rendezve megtaláltam KelemenKálmán pár levelezõlapját az ötvenes évekvégérõl az itthon tervezett múzeumról.

Népnevelõi hivatástudatában volt vala-mi 1848-as honvéd nagyapja szabadság-harcos lendületébõl.

Kelemen Kálmán 1889-ben születettHosszúfaluban. A kolozsvári tanítóképzõ-ben szerzett tanítói képesítést és 1920-igTatrangon tanított, majd ezután 1949-igBudapesten. Csángó Társaságot szervezett,s a most újralapozott könyv elsõ, szokatlanformájú írása e társaság 110 tagjánaknévsora és lakcíme. Ennél gyakorlatiasab-ban nem is kezdhette volna önazonosság-tudatot ápoló könyvét. A tartalomjegyzék25 címszava 28 csángó személyiségre irá-nyítja a figyelmet: írók, kutatók, lelkészek,népnevelõk. Köztük van nemzeti értéketképviselõ, mint Apáczai Csere János, IstókJános szobrászmûvész, Koszta Józseffestõmûvész, vagy helyi értékû, mint FórisIlona népdalgyûjtõ tanítónõ, Fóris Istvánnépköltõ, Hétfalusi Taizs Márton kutató,Kelemen György tanító, emlékíró, PajorIstván népi elbeszélõ, Papp Béla orvos,Tatrangi Pál András tanító, író.

Az írások többsége barcasági csángóvonatkozású, csak Lakatos Demeter ésBeke György forrófalvi riportja kivétel. Akönyv legtöbb írójának a szülõföldje isBrassó vidéke.

A népi irodalom kedvelõi háromfalusinépdalváltozatok 170 sornyi szövegét ol-vashatják a kötetben, két csángó népmesétSipos Bella gyûjtésébõl, majdnem 10 oldal-nyi Seres András lejegyezte gyermekfolklórt(sajnos itt is az adatközlõk adatai nélkül). Anépszokásleírások a krizbai s a hétfalusilakodalmast (Seres András, Zajzoni RabIstván), a kakasünnepet, a boricát, aGergely-járást (Zajzoni Rab István), a hús-

vétot és a karácsonyt (Tatrangi Paál And-rás) mutatják be, és a népmûvészet két te-rületére is bepillanthatunk Seres András bar-casági csángó varrottasokról és a barca-újfalusi fazekasságról szóló írásai olvastán.A tatrangi Fóris István népköltõ hat verse ahadifogság élményrétegeibõl fakad. Akönyv értékes és érdekes írásai a népi elbe-szélések: Tatrangi Pál Andrástól a Határ-kérdés, a Musoj halála, a Gyász. Néhányrövid írás mellett különbözõ mûfajjelzésvan: elbeszélés a csángó népéletbõl (PajorIstvántól A pipa és a kávé), csángó történet(Pajor Istvántól Arany rudak és a hûség).Anekdotikus Gödri Mártontól Ánder rántottfuszulykája, életkép Mátis Bálinttól aVadászkaland.

A kötet összeállítója 33 oldalnyit emel kiZajzoni Rab István prózájából, elindítva e-zek huszadik századi újrafelfedezését. Szin-tén Zajzonira irányítja a figyelmet a könyvkét torzója (egyik Hétfalusi Taizs Mártontól,másik, melyet a tartalomjegyzék nem tüntetfel, s a 244.oldalon kezdõdik, JakabIstvántól).

Az útleírásokat kedvelõ s a kultúrtörté-neti kuriózumokat vadászó számára mara-dandó élmény Keöpe Viktor Ázsia-utazó kétszövege: egyik a csángó-magyarok világátköti össze a távoli keletivel, a másik onnantávolról kacsingat haza. Érdekes hon-ismereti olvasmány Zajzoni Rab István kétúti jegyzete is.

Kelemen Kálmán Papp Béla orvost acsángó-magyarok példaképének nevezi,Életem címû önéletrajzával a hétfalusi ma-gyarok bukaresti hányódtatásaira irányítjafigyelmünket, s a példa erejével megtartó e-nergiákat szabadíthat fel a hétköznapi hõsi-esség értékét élesztgetve.

Az idõsebb és az ifjabb Rozsondai Károlyversei a kevéssé ismert magyar költészetheztartoznak.

A sokszor újralapozott könyv Koszta Jó-zsef Kossuth-díjas festõmûvészrõl szóló írá-sa fel-felújítja bennem azt az egyre foko-zódó kívánságot, hogy a festõ szülõföldje isláthasson egy tárlatnyit abból, amit a XIX.század végi Bécs, Pest, München, Párizs,Olaszország, Hollandia, Belgium csodálha-tott.

Külön méltányolandó a kötet összeállí-tójának szerkesztõi tisztessége, ugyanis u-tánközlés esetén pontosan jelöli a szöveg el-sõ közlésének adatait.

Huszonhét évvel megjelenése után a-jánlom e könyvet mindenkinek, különösen aBarcaság magyar olvasóinak.

Hochbauer Gyula

G y e r e k s z á j

Ma jöttem rá, hogy igenis jól formáltengem, alakította sorsomat a Lúdas Matyicímû elbeszélésében. Ezért büszkeségemetfélretéve elhatároztam, hogy levelet írokÖnnek.

Azt gondolom, hogy jól fogott az a há-rom verés, de mégsem kellett volna éppenannyira megverjen Matyi. Bánom én isazt, hogy Matyit megverettem csak azért,mert nem ismert és a fején hagytasapkáját. Azalatt, míg a kórház ágyábanfeküdtem, rájöttem, hogy miért vagyoka mû fekete báránya. Szeretnék ezensegíteni és helyrehozni hibáimat. Aztszeretném, ha Ön tanácsokat adnanekem, hogy hogyan tudnék jobb emberlenni. Szeretnék társaimon segíteni. Aztgondoltam, hogy pénzem segítségévelörömet szerezhetek Döbrög lakóinak.

Kérem Fazekas urat, ha lehet, magya-rázza meg a gyerekeknek, hogy meg sze-retnék változni, és ne ítéljenek meg csakaszerint, ahogyan az elbeszélésben döly-fösen s önzõn s úrhatnám módon csele-kedtem.

Tisztelettel: Döbrögi(Lõrincz Imola, VIII. osztály )

Tisztelt Fazekas úr!Nyelvmûvelõ

N e m m é g . . .Mit jelent a következõ mondatban a

még?„Nem még írtam le.” A mondat nem

ugyanazt jelenti, mint: 1. „Még nem írtamle.” 2. „Nem írtam még le.” 3. „Nem írtamle még.” A megszámozott mondatok je-lentése világos, egyértelmû, de a kövérítettmondatban a természetellenes szórend el-homályosítja a gondolatot. A nem az írtamle – leírtam állítást tagadja, nem a mégjelentését, ezért a helyes mondatban a ta-gadószónak az ige elé kell kerülnie. Amagyartalan szórend talán a román Nuam mai scris félrefordításából ered. Aromán mondat magyarul inkább: Márnem írtam le, esetleg a számozott válto-zatok valamelyike.

Ajánlatos magyar nyelvû beszédhely-zetben e nyelv logikája szerint gondol-kodni.

Hochbauer