A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapjaVII. évfolyam 6. szám 2018. november-december

TARTALOM1 Isten megjelent testben2 Steinbach József: Az adventi koszorú3 Nyilas Zoltán: Advent4 Ravasz László: A szeretet két oldala5 A Fiú jön

Farkas József: Karácsonyi legenda6 SZÓL AZ IGEAz igazi testvéri szeretetNyilas Zoltán esperes igehirdetése

8 Stift János: A sötétség szűnni kezd már9 Pap Lászlóné: „Szeret? Nem szeret?”10 Barth Károly: A testté lett Ige11 Dr. Tatai István: A megtérés – 3. rész14 Az élet Krisztus – 1. rész

Esztergály Előd evangélizációja Csobánkán18 Haranginé Csuta Anna: Az okkultizmus19 Stift János: Miért engedi?20 A hitoktatás rendje – Exhortáció

Lelkészszentelés21 Képek a Reformáció napi istentiszteletről

Öt éve alakult meg a Kiránduló kör22 KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAKHardi Péter: Felnőttként tértek megLátogatóban a Róna házaspárnál

24 HÍREK NYÁRÁDKARÁCSONBÓLLabancz Gyula: Értelmesek, Istent keresők

25 ANNO26 Puskás Attila: Testtől Lélekig28 János három tizenkettő – avagy a jelszó29 Időközi választás30 Szabó István: Gyülekezeti kirándulásKecskeméten

32 RÉGI HISTÓRIÁKKönczöl Dánielné: A két Gőböl Gáspár

34 Selma Lagerlöf: A szent éjszaka35 GYERMEKEKNEK

Stift Ágnes: Velünk az IstenNÁLUNK KERESZTELTÉK

36 IFISEKNEKSebestényné J. Orsolya: Adventi várakozás

38 KÖNYVAJÁNLÓHamar Jánosné: Ne adjátok fel!Kedves szeretteim

39 NAPLÓ40 A Baba­mama kör adventi alkalma

A Szentírásban sok ige szól a betlehemicsodáról és sokféleképpen világítja megIsten titkait. Az öreg Pál, Jézus Krisztushűséges, odaadó szolgája, élete végénsok­sok drága személyes megtapasztalás

után így tesz vallomást erről, szent bizo­nyossággal: „Isten megjelent testben” (1Tim3,16). Hatalmas kijelentés ez, tömör, egy­szerű szavakban. Az, akit az egek egei benem fogadhatnak (1Kir 8,27), megjelent em­beri testben! Akit az angyal a betlehemi ra­gyogó éjszakában Úrnak, Felkentnek, Krisz­tusnak, Üdvözítőnek hirdetett, az maga azIsten! Az emberi test törékenysége, ala­csonyrendűsége és az Ő isteni lénye közöttmicsoda áthidalhatatlan ellentét van! Emberiésszel mennyire megközelíthetetlen! De

éppen ezért van rajta az isteni valóság föl­döntúli pecsétje. „Gyermek születik nékünk,Fiú adatik nékünk… és hívják nevét… erősIstennek” – így szólt róla a prófécia (Ézs 9,6)már évszázadokkal előre.

A prófécia pedig beteljesedett: „Akieleve el volt ugyan rendelve a világ alapításaelőtt, megjelent pedig az idők végén…” –vallja Péter apostol (1Pét 1,20), az Úr földi­testi életének tanúja. És lélegzetelállító szó­val teszi hozzá: „tiérettetek”! A kettős vallo­másból megrendítően nyilatkozik meg akarácsony titka: „Isten megjelent testben…tiérettetek”.

Isten jelent meg! Mert ember az em­bernek mit sem használt volna. Testi nyo­morúságában, alig­alig tud az egyik a

ISTEN MEGJELENT TESTBENAki elfogadja parancsolatai­mat, és megtartja azokat,az szeret engem, aki pedigszeret engem, azt szeretnifogja az én Atyám; én is sze­retni fogom őt, és kijelentem

neki magamat. … Ha valaki szeret engem, azmegtartja az én igémet; azt pedig az én Atyámis szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nálamaradunk. Aki nem szeret engem, nem tartjameg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyethallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, akielküldött engem. (János 14,21. 23­24)

„…megjelent pedig az idők végén tiérettetek.” (1Pét 1,20)

Áldás, békesség! 2018. november-december

2

másikon segíteni, lelki nyomorúságában úgy­szólván semmit. „Csak Isten segíthet” – valljaaz ember is, tulajdon tehetetlensége láttán. Is­tennek kellett jönnie, mert ember emberről nemveheti le a bűn, a halál és a sátán bilincseit.Senki sem válthatja meg atyjafia lelkét (Zsolt49,8). Tulajdon lelkéért is micsoda váltságotadhat az ember? (Mt 16,26). Istennek kellettjönnie, hogy önmaga szeplőtlen odaáldozásá­val örök váltságot szerezzen a vére árán (1Pét1,17­18; Zsid 9,12). Testben kellett megjelen­nie! Mit használt volna, ha földöntúli dicső­ségében megjelenik? Csak megsemmisülnilehetett volna hatalma és szentsége előtt. Mithasznált volna a dicsőség elérhetetlen messze­ségében, ha nem mint embernek Fia jelenikmeg közvetlen közelségben?

Isten kegyelmi terve a világ megalapításaóta ugyanolyan logikus, ugyanolyan követke­zetes, mint teremtő műve a világmindenségben.De egyetlen egyben – tervének céljában – ért­

hetetlen, szívetrázóan érthetetlen. Mert a cél ez:„tiérettetek”! A hitvány, bűnös, porszem em­berért, teéretted és énérettem! Itt tárul elénkIsten szeretetének kibeszélhetetlen nagysága:mélysége és magassága, hosszúsága és szé­lessége (Ef 3,18­19). Ez az a pont, ahol a bűnösember kárhozat felé menő boldogtalan, bé­kétlen élete átváltozhat felszabadult, boldogéletté Krisztusban, Isten Fiában, aki megjelenttestben miérettünk. Karácsonykor ezt kívánjaaz Úr személyes ajándékul adni:

Isten megjelent testben

– teéretted!

Ha ennek a kijelentésnek a valósága lehatola szíved mélyéig, ha nem a bájos kisdedet is­mered fel a betlehemi Gyermekben, hanem azÜdvözítő Úr Krisztust, az Istent, aki megjelenttestben, és szíved kitárul a teéretted megjelenőÚr előtt, akkor a tulajdon életedben tapasztalodmeg: „Ha valaki befogadja Őt, hatalmat adannak, hogy Isten gyermekévé legyen, annak,aki az Ő nevében hisz” (Jn 1,12). Ez a kará­csony evangéliuma, örömüzenete. Ez Isten „ki­mondhatatlan ajándéka” (2Kor 9,15) az ÚrJézus Krisztusban – tenéked!

(Vetés és Aratás – 1970/6. szám)

Ma már szinte minden református temp­lomban van adventi koszorú.Az adventikoszorú négy gyertyája a négy adventi va­sárnapot jelképezve evangéliumi üzenetethordoz. Nem az adventi koszorú, nem az

egyházi év rendje az evangélium, de hordoz­hatja az evangéliumot. Nem a hagyomány IstenIgéje, de a hagyomány igenis hordozhatja azIsten Igéjét. Ha tehát van adventi koszorúnk,akkor adjunk ennek a szimbólumnak evangéli­umi tartalmat, amit viszont már a Bibliából vet­tünk, ami igeszerű. Így láttatja az adventikoszorú advent négy vasárnapjának üzenetét:„Velünk az Isten”.Az első gyertya,az első vasárnap azt hirdeti,

hogy velünk az Isten, mert Ő eljött Jézus Krisz­tusban közénk az első karácsonyon. Isten JézusKrisztusban emberré lett, belépett a történelembe.Az üdvtörténet, Isten értünk való szeretet­cse­lekedeteinek sorozata a világtörténelemben megyvégbe. Ez az első karácsonyon érkezett el csúcs­pontjához. Így tehát nem meséről, mítoszról, le­gendáról van szó, hanem történeti tényről. Ez akétségtelen valóság (Lukács 1,1­4).

Az adventi koszorú második gyertyája,advent második vasárnapja azt hirdeti, hogyvelünk az Isten akkor, amikor eljön a mi szemé­lyes életünkbe, vagyis amikor hitre jutottunk, ésvalóban mássá lettünk.

A „Kontroll” című magyar film kiválóanszemlélteti advent második vasárnapjának üze­netét. Ez a film metróellenőrökről szól, akik aföld alatt élnek. Élünk a mesterséges fényekcsilli­villi világában, eszünkbe se jut, hogy vanfeljebb, odakint, a napfényes élet. Hiszen velünk

az Isten, azaz meglátogatott minket a naptáma­dat a magasságból (Lukács 1,78). A film záró­jelenete evangéliumi megoldás, ahol a fősze­replőt egy angyal kivezeti a föld alól a napfény­re, még mielőtt a mesterséges fények teljesen kinem sebesítik az arcát, a testét, az egész életét.

Az adventi koszorú harmadik gyertyájaadvent harmadik vasárnapja azt jelképezi, hogyvelük az Isten, mert eljön értünk a halálunkóráján. „A köztes lét” kérdése ugyan nyitott kér­dés a teológiában, hiszen ezzel kapcsolatban ke­vés kijelentést kaptunk, nevezetesen, hogy mitörténik a halál és a feltámadás között. Azt azon­ban Joó Sándorral együtt valljuk, hogy a hívőember a halálban az Úrral találkozik, vagyisnem az történik, hogy az életet nyeli el a halál,hanem pont fordítva, a halált nyeli el az élet dia­dala, a feltámadott Jézus Krisztusban (1Ko­rinthus 15). Ez a halál bibliai, igei, teológiaiértelmezése.

Végezetül advent negyedik vasárnapja,az adventi koszorú negyedik gyertyája hangsú­lyozza, hogy velünk az Isten, hiszen ahogy azApostoli Hitvallásban megvalljuk, visszajönértünk, és teljessé teszi rajtunk a megváltásművét. Így hitben járva is töredékes, hasadtminden bennünk és közöttünk, ahogy ezt Pan­nenberg hangsúlyozza. Jézus Krisztus vissza­jövetelével maradéktalanul, hiánytalanul ta­pasztaljuk meg az élet teljességét, Isten eredetigondolata szerint, azt, amit szem nem látott, fülnem hallott, emberi értelem el sem gondolt(1Korinthus 2,9).

(Igehirdetés részlet – 2016. december 11.,Balatonalmádi)

STEINBACH JÓZSEF

AZ ADVENTI KOSZORÚ

A karácsony mindent felülmúló, nagy csodája: az egész kozmoszt fenn-tartó Szeretet megjelenik egy emberi testben, hogy megszólíthassa az em-bert. Minden ajándék a karácsonyfa alatt: csak annak a jele, hogy az isteniszeretet testet öltött. Íme, Isten közelvalóvá lett, mert a szívét adta egybölcsőbe, és Isten szívét ezen a földön mi úgy hívjuk: Jézus Krisztus.

Gyökössy Endre

Áldás, békesség! 2018. november-december

3

Azt hiszem mindannyian szeretjük azo­kat az embereket, akiknek szakmaiságaszéles látókörükkel társul. Gondolkozá­suk ugyanis nem áll meg egy­egy pont­nál – bár jól ismerik azt –, hanem szár­

nyalva teljesedik ki.Heidelbergi Káténk is a maga teljessé­

gében beszél az emberről.Egyszerre szól életünkről éshalálunkról, testünkről és lel­künkről. Mi pedig évszádo­kon át szeparáltunk: vagy azéltről, vagy a halálról gondol­kodunk. Manapság pedigmindkettőtől tartunk. Félünkélni, mert nem történik bennesemmi, ezért karácsonykor„élményt” ajándékozunk egy­másnak; és félünk meghalni.Ezért egyesek nem mernekházasodni, tanulni, munkábaállni, elköteleződni... másokpedig „gyászos koporsóbajutni”.

„Mindenekelőtt egy téve­déstől kell magunkat megsza­badítanunk, hogy a halál nemtartozik lényegesen az élethez,hanem egészen külsőségesen,mondhat nám esetlegesen sza­kítja azt félbe.”

Urunk Jézus Krisztus har­madik adventusa ellenben arratanít, hogy Ő halálunk órájánelmegyen az emberhez. „Ugyanis a halál ál­landó folyamat, amelyik bekeretezi és for­málja az életet és mintegy kiemeli azt. Ahalál az élettel kezdődik s vele együtt ha­lad... minden pillanatban születik bennünk

valami és minden pillanatban meghal ben­nünk valami… Létünk cse répedényébe csakaz agyagot adja az élet; az a formáló, alakító,finom vagy erős kéz, amely ezt az anyagotkialakítja: az a halálnak a keze. Ez a kézodanyúl s azáltal, hogy az agyagot állandóanelhatárolja és megakasztja, művészi ellenál­lást gyakorol reá. ... Láthatatlan gyűrű,amely körülszorít vaskényszerével, de csakazért, hogy kénytelenek legyünk egyre ma­gasabbra nőni.” (Ravasz László) Erről

néphagyományunkban fennmaradt esti éne­künk így fogalmaz: „Vessünk számot, hátédes Istenem, / Hogy lelkemet ne kelljen fél­tenem, / Hogy lehessen bátrabban szólanom,/ Midőn meg kell előtted állanom!”

Hogy egyszer elmegyünk, az holtbiztos.A Szentírásban a halálos beteg Ezékiás ki­rályról olvasunk (2Kir 20), akinek 40 éveskorában a próféta szájából kell meghallania,hogy nem maradhat életben, majd későbbazt, hogy „megtoldom napjaidat még tizenötévvel”. Ma mindez legtöbbször orvosi szo­bákban, kivizsgálások után hangzik el:„Önnek emberi számítás szerint még néhányhónap/év van hátra az életéből.” Sokakat is­merünk, akik a falhoz fordult sírás és imád­

ság után azt kérdezik: a kapottnapokat mire használjammég? A bakancslista kipipá­lására? Megjavulásra, elron­tott életünk reparálására?Ajándékul lehetek a másikember számára? Talán ezutóbbi tanít meg leginkább„felfelé” növekedni, Istenretalálni s benne megnyugodni.Rendeződni, s haza készülni.

A Krisztusban hívő emberúgy készül a halálára, és ké­szül a halálára, ahogyan Pálapostol vallotta: „Mert nekemaz élet Krisztus, és a meghalásnyereség. ... Szorongat ez akettő: vágyódom elköltözni, ésa Krisztussal lenni, mert ezsokkal jobb mindennél” (Fil1,21. 23).

Nem meghalni jobb min­dennél, hanem a Krisztussallenni. A halálon innen, ebbena sok nyomorúsággal megvertföldi életben is ez az igazán jó,és a halálon túl is. S ezért kö­

zeledik hozzánk ugyanaz a Jézus, akit azevangéliumok bemutatnak, akit életembenmegismertem. Nem más jön. Nem a haragvóIsten, hanem a feltámadott Úr. Úgy jön, mintTamáshoz, vagy a többi tanítványokhoz;„sok mérhetetlen, megérthetetlen, keresztreírott szenvedésen át, hulló Igével, kiontottvérrel, viszonzatlan, mély szerelmével.”(Füle Lajos) Így halálunkban még közelebbkerülhetünk a hozzánk lépő Krisztushoz, ésmég teljesebb közösségben lehetünk vele.

Presbiter nagyapám a vacsora után, le­fekvés előtt tőlünk minden este így búcsú­zott: „Jó éjszakát; most már Jézusé vagyok”!Tisztes parasztemberként jól látta: az életnem választható el az elmúlástól; és e min­dent meghatározó két szó Jézusban talál­kozik. Urunk megszületett, szenvedett, meg­halt és eltemettetett. Ezért hisszük és valljuk:„mind életemben, mind halálomban nem amagamé, hanem Jézus Krisztus tulajdonavagyok”.

Advent harmadik üzenete így teljesedikbe a számunkra!

Nyilas Zoltán esperes(Megjelent a Reformátusok Lapja 2018. de­cember 16­i számában.)

mikor a mi Urunk Jézus„halála óráján elmegyen az emberhez...”

SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA

ADVENT KÜSZÖBÉN

Még zöldellő nyarakat álmodnak a fák,mint ki visszanéz egy messzi utcavégről,de kezed már hűs kavicsra lel,s az ég zsebéből ezüstös pára száll.

Már kabátot húz az esti szél,fércelt gomblyukán kikandikál a bánat,s reszketeg kezekkel szürkére mos eget és fákat e felhős november.

Mégis a horizonton túl feldereng,s különös krikszkrakszot ír az égre,mintha Valaki járna a fény taván.Lépte harangdal: a remény ébredése.

SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA

ADVENT KÜSZÖBÉN

Még zöldellő nyarakat álmodnak a fák,mint ki visszanéz egy messzi utcavégről,de kezed már hűs kavicsra lel,s az ég zsebéből ezüstös pára száll.

Már kabátot húz az esti szél,fércelt gomblyukán kikandikál a bánat,s reszketeg kezekkel szürkére mos eget és fákat e felhős november.

Mégis a horizonton túl feldereng,s különös krikszkrakszot ír az égre,mintha Valaki járna a fény taván.Lépte harangdal: a remény ébredése.

Áldás, békesség! 2018. november-december

4

Egy kisfiúról beszélte az anyja, hogy agyermek nagyon szeret beteg lenni, s nemtudja, mivel magyarázza meg ezt a furcsakedvtelését. A kisfiú azután megvallotta:azért szeretek betegnek lenni, mert akkor

jobban szeretnek, mint máskor. Gyöngédségetés szeretetet áhító gyermeki lélek volt, aki ahétköznap kemény hajszájába megfáradt, ésesengett olyan alkalmakért, amikor körülfogtaés dédelgette a kivételes ünnepi szeretet. A be­tegség olyan – szokta mondogatni –, minthamindennap születésnapja volna az embernek.Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy milyenjó érzés az, ha az ember tudja, hogy szeretik.

Érdemes egy kissé megelemezni ezt az ál­lapotot: mi történik azzal az emberrel, akit sze­retnek?

A szeretet mindenekelőtt kiemeli az emberta mindennapi lét egyhangú szürke sorából. Aszeretet gyökerében kiválogat, megkülönböztet,különös értékeket fedez fel tárgyában, és felma­gasztalja. Millió leány közül megáll egy előtt,és szívében megzendül az ének: „Csak egykislány van a világon”. Így emeli ki az emberazt a darab földet, amelyet hazájának nevez, aztaz öregasszonyt, aki az édes­anyja, azt a népet, amelyikheztartozik. Ebből az is látható,hogy a szeretet megkülönböztetőés kiválogató természete egy­szersmint valami belső kapcso­latot, – azt mondhatnám –sorsközösséget teremt közöttünkés aközött, akit szeretünk. Akitigazán szeretünk, az lassankéntfontosabb lesz reánk nézve, mintönmagunk. Sorsával együtt ál­lunk és esünk mi is. Ha ő nincs,nem tartjuk érdemesnek élni.Amíg ő él, bármilyen keménysorsot elhordozunk. Kérdezzétekmeg azokat az embereket, akikegyetlen gyermekükért törik ma­gukat reggeltől estig, és azokat, akik ezt azegyetlen gyermeket s vele életük értelmét el­temették!

Megértjük tehát, hogy a szeretet észre­vétlenül átcseréli az élet központját. Többé nemén vagyok életemnek a célja, hanem akit szeretek.Nem magamért élek, hanem őérte. Ez annyiravilágos, hogy életem állandó és következetesmegáldoztatássá válik azért, akit szeretek. Nekinövekedni kell, nekünk pedig alászállnunk.A szeretet tehát életünk tudatos elfogyasztása ön­magunkban, hogy ez által életünket tudatosangyarapítsuk másokban, akiket szeretünk.

Mit érez tehát az, aki szeretnek? Érzi amegkülönböztetés becsét. Azt az örvendetes ta­

pasztalást teszi, hogy felfedezték, s akár akarja,akár nem, központtá vált. Azután érzi az embera rásugárzó szeretet növekedő nagyságában azt,hogy mások élete őelőtte megáll, meghajlik,hódol. Érzi, hogy egy különös erő megragadta,céllá tette, trónra ültette, és most boldog rabszol­gaságában neki szolgál. Itt rejlik a szeretet nagykísértése. Ha felületes és léha az, akit szeretnek,e pontnál könnyen megtántorodik. Azt, aki szol­gálatába szegődött, befogja szeszélyeinek aranyhintajába, mint az elvarázsolt óriást a mesebeligyermek, s addig követelést parancsol, amíg azönkéntes szolgálatból gyötrő bilincs válik, és aszeretet a túlságos megterhelés súlya alatt ösz­szeomlik. Az ilyen összeomlás rendszerintharagba, megvetésbe, sokszor gyűlöletbe megyát, s olyan vad menekülésre készteti az embert,mintha egy hullát láncoltak volna a testéhez.Válóperek anyaga sok példát szolgáltat erre.

Ahol azonban komoly a lélek, azt, akit sze­retnek, megragad egy különös érzés: mindenigazi szeretet tulajdonképpen meg nem érde­melt ajándék. A szeretet felül áll az „adsza­ne”viszonyán, mindig fejedelmi tény, mint a biro­dalom átadása vagy átvétele. S mint ahogy

királyságokat nem lehet pénzzel megvásárolni,ellenértékekért cserébe kapni, nem lehet szíve­ket sem. Akit szeretnek, azt éppen ennek a sze­retetnek nagysága és meg nem érdemelt voltaüdvös magábaszállásra kényszeríti. Az ingyenajándék súlya alatt kissé megroskadva felteszimagának a kérdést: miért? – hiszen nem érde­meltem meg. Ezért eltölti szívét a hála. Az ahála, amely az ajándék örömszerző nagyságábólés megalázó súlyából tevődik össze. A hálábanmindig van valami édes megszégyenülés,ugyanakkor valami értelemfeletti felujjongás.Ezt meglátva természetesnek találjuk, hogy akitszeretnek, érzi a szeretet foglyul ejtő erejét. A fel­magasztalt ember, akinek szolgálatára drága em­

beri életek szentelik magukat, akit trónra ültet ahódolat és életcéllá magasztol az önfeláldozás, azilyen ember fogoly. Rabja egy nála sokkal na­gyobb erőnek, örököse egy édes bilincsnek. Aszeretet nemcsak szabadságot ad, hanem azt el isveszi, nemcsak hódol, hanem hódít, nemcsakátömlik benne mások élete a mi életünkben,hanem a mi életünket odakapcsolja a maga éle­tének, s lassanként nem én élek, hanem az él ben­nem, aki jobban tud szeretni engem, mint én őt.

Így alakul ki a szeretetnek csodálatos lénye­ge, amelyet ellentmondások feszültsége és sar­kiassága jellemez. Szeretnek, ez azt jelenti: úrrátettek és foglyul ejtettek. Hódolnak nekem ésédesen megszégyenítettek. Legfőbb értéket tu­lajdonítanak nekem s ugyanakkor kicsinységemtudatára ébresztettek. Megajándékoztak ésajándékul elvettek. Mindezt úgy cselekedték,hogy ebben a belső ellentmondásból feszülőérték­ és érzésviharnak, sorsomnak ebben amegáradásában és medertalálásában minde­nestől fogva boldog vagyok. Erre vonatkozikAdynak egyik legforróbb vallomása: „Ezértminden: önkínzás, ének: / Szeretném, hogyhaszeretnének / S lennék valakié”.

Ilyen nagy dolog az, ha sze­retnek. Ennél csak egy nagyobbdolog van, ha én szeretek. Azértis, mert ha én szeretek, ebbenteremtő aktivitás nyilvánít, míg amásikban, ha engem szeretnek,csak alkalmazkodás. Az az em­ber, aki komolyan és nagyon sze­ret valakit, személyeket, ügyeket,eszményeket, a legmagasabb­rendű alkotóéletet éli. Nem oknélkül történt, hogy a világ egyiklegnagyobb filozófusa, Platón aszeretetben világteremtő hatalmatfedezett fel, s azt hirdette, hogyenélkül nem jöhetett volna létre avilág, és ha megszűnnék az erosz,a szeretet, széthullana az egész

teremtett mindenség.A szeretet ás medret saját életünknek. Fi­

gyeljétek meg az édesanyákat, a hősöket, a szol­gálatban élő embereket! Szeretet nélkül nincsküldetés, hivatás nélkül nincs mindennapi élet,küldetés nélkül nincs rendkívüli élet.

Azután a szeretet az, ami ihlet, alkotóked­vet ad. Szeretet nélkül nincs a világon le­lemény. Ólomszárnnyal alusznak és meg­fagynak a hallgatás erdeiben az ötletek, tervekés kockázatuk aranytollú madarai.

S azt se felejtsük, hogy még mindig a sze­retet a legnagyobb emberalakító erő. Elvisel­hetetlen volna egy olyan világ, amit pa­rancsszó hoz létre.

AA SSZZEERREETTEETTKKÉÉTT OOLLDDAALLAA::SSZZEERREETTNNEEKK,,SSZZEERREETTEEKK

RRAAVVAASSZZ LLÁÁSSZZLLÓÓ

Áldás, békesség! 2018. november-december

5

Legenda egy angyalról, aki nem akart énekelni azon az éjszakán,amikor mennyei seregek sokasága jelent meg a pásztoroknak.Az Istent dicsőítő hatalmas kórusban egyszer csak elhallgatottaz egyik angyal. Minthogy az angyalok rendkívül finomanéreznek mindent, szomszédai mindjárt észrevették, hogy ez a

társuk elhallgatott. Csodálkozva néztek rá, és meglepetésükben ők iselhallgattak. Aztán tovább terjedt a csodálkozás és az elnémulás. Már­már zavar támadt az egész kórusban, de szerencsére a sokat tapasztaltengedelmes főangyalok felerősítették a hangjukat, és így a földön sem­mit sem lehetett észlelni a kórusban támadt pillanatnyi zavarból.

A kórusvezető főangyal odaszólította magához az elnémultangyalt, és kérdőre vonta, hogy miért hagyta abba az éneklést. Azígy válaszolt:

– Én nagyon szeretek énekelni. Erősen, tisztán énekeltem mégazt is, hogy „dicsőség a magasságos mennyekben Istennek”. Deamikor az következett, hogy „a földön békesség” – ezt már nemtudtam énekelni, mert látom azt a sok­sok békétlenséget, ami betöltiaz egész földkerekséget. Nincs békesség, és nem is lesz a földönbékesség. Nézz körül, kedves arkangyal, te is a földön, és lásd meg,milyen sok katona és fegyver van minden országban! Szabad ebbena háborgó világban békességről énekelni?

– Igaza van – mondták néhányan a közeli angyalok közül, akikhallották ezt a beszélgetést.

A főangyal így szólt az elnémult angyalhoz:– Megértem engedetlenségedet, mert tudom, hogy szomorúság

és jóakarat van mögötte. Igazad van, most nincs békesség a földön.De annál hangosabban és boldogabban énekelhetjük: megszületettaz Isten Fia, Aki elsegíti majd az emberiséget arra, hogy megtaláljavégre az igazi békesség útját. Előbb­utóbb elhatalmasodik majd aFöldön is az az isteni szeretetből, hosszútűrésből, megbocsátásbólszületendő tiszta béke, amit Urunk küldött a mennyei világból a Föld­re – most éppen e kicsi Gyermek alakjában, életében, szolgálatában.

Farkas József

KKAARRÁÁCCSSOONNYYII LLEEGGEENNDDAA

Az élet legnagyobb szépségei és javai, jelle­münknek azok a vonásai, amelyek miattérdemes élnünk, a kényszerítésen, a parancsontúl eső tartományokból származnak. Anyjuk aszabadság, atyjuk a szeretet. Csak így lehet éb­reszteni jóságot, hűséget, önfeláldozást, erkölcsiméltóságot, azért, mert csak így lehet ébreszteniszeretetet.

A másik még nagyobb dolog, hogy a sze­retet felelősséget hordozó szabad döntések vi­lágába vezet. Minden szeretet zászlóvállalás,sorshatározó döntés. Miatta egy csomó más sze­retetet elejtek. Sok versengő szeretet közül egyetkiemelek, s amellett megállok. A szeretnivalódolgok, személyek és igazságok hierarchikusrendben emelkednek fölfele. Ez azt jelenti, hogya magasabbért sokszor fel kell áldozni az ala­csonyabbat, és a legmagasabbért sokszor fel kelláldozni mindent.

Így kerül elibénk a legfőbb jó kérdése: Miaz, amiért úgy érzed, hogy mindent oda kelladnod? Kedves lehet a szórakozásod, vonzó akedvtelésed, hasznos a foglalkozásod, boldogaz otthonod, drága a szülőfölded, mindennélbecsesebb a lelkiismereted tisztasága, nemze­tedért bizonyára százszor szívesen meghalsz, dea felszálló sor végén, túl a jóság, szépség, azigazság és szentség csúcsain áll az Úr Jézusalakja, s felemelt ujjával figyelmeztet: csak „egya szükséges dolog” – s ez Ő maga.

(1943. szilveszter – rádiófelolvasás)

Hideg, nyirkos decemberi este volt, nemsokkal karácsony előtt. A lelkész mégegyszer elindult, hogy utolsó próbát te­gyen egy házaspárnál, akik válni akartak.Hónapok óta kísérletezett, hogy kibékítse

őket, de semmi eredményre nem jutott. Ma,még egyszer, utoljára megpróbálja.

Az asszony nyitott ajtót, a férj fáradtan,leverten ült az asztal mellett. Hidegen, ki­mérten köszöntötték egymást. A két ember 32éve élt együtt. Néhány éve válságba jutott aházasságuk. A háború alatt elidegenedtek egy­mástól, s a feszültség robbanáshoz vezetett. Alelkész megpróbált szeretetről, megbocsátás­ról, újrakezdésről beszélni. A házaspár fásul­tan, közömbösen bámulta a padlót. A lelkészvégül odafordult mindkettőjükhöz:

– Nos, hogy döntöttek?A férfi arca megmerevedett, alig hall­

hatóan mondta:– Ahogy megegyeztünk. Pokol lenne a fe­

leségemmel együtt maradni.Mind a hárman elnémultak.A hallgatást váratlanul az ajtócsengő hangja

törte meg. Ki jöhet ilyen későn? Másodszor iscsengettek. Az asszony felállt, kilépett az elő­szobába és behúzta maga mögött az ajtót.

Nagyot nézett, amikor megpillantotta atáviratkihordót. A táborból jött, és nyújtotta a

borítékot a meglepő­dött asszonynak, akiúgy vette át, minthakardcsapás érte volna.Hát a fiúnak éppen mostkell hazajönni a hábo­rúból, a fogságból, ami­kor kétszeresen otthon­talanná válik? Egyikösszeomlásból a másik­ba? Kábultan bontottafel a borítékot és olvastaaz örömhírt: „Ma érkez­

tem a határra – holnap jövök – fiatok.”A férfiak némán várakoztak, míg az asszony

végre belépett a szobába. Az ajtónál tétovázvamegállt. Kérdően, reménykedve tekintett a fér­jére. Remegő ajkakkal végre kimondta:

– Jön a fiú! – A férfi rábámult, majd aka­dozva ismételte a szavakat:

– Jön a fiú? – Az asszony bólintott, éskönnyek csorogtak az arcán. A férfi zokogva rej­tette kezébe az arcát. Aztán újra összeszedtemagát, habozva felállt, de tekintetét le nem vetteaz asszonyról. A két ember lassú léptekkelmegindult egymás felé. Nem szóltak egy szótsem, de tekintetük mindent elárult. És végülmegtörtént a csoda. A férj gyengéden megsimo­gatta a felesége karját. Teljesen megfeledkeztekróla, hogy egy harmadik is van a szobában.

Ez a harmadik ámulva szemlélte a fejle­ményeket. Amit hónapokon át nem tudott elérni,azt egy mondat egy pillanat alatt elvégezte. „Jöna fiú!” A lelkész úgy érezte, hogy itt már nincssemmi dolga, észrevétlenül elhagyta a szobát.

A szürke decemberi ködben ujjongó férfiballagott hazafelé. „JÖN A FIÚ!” – doboltaörömtől repesve a szíve.

Adventnek, karácsonynak is ez a fő üze­nete: „A Fiú jön!” Isten Fia eljött és újra eljön!Bárcsak elérhetné ez az örömhír nálunk isugyanezt a csodát!

A FIÚ JÖN

Áldás, békesség! 2018. november-december

6

„Hiszen talán azért szakadt el tőled egyidőre, hogy örökre visszanyerd, most márnem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszol­gánál jóval többet: aki nekem is, de sokkalinkább neked, testi értelemben is és az

Úrban is szeretett testvéred. Ha tehát engemtársadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint en­gem!” (Filemon 1,15­17)

Kedves testvérek! A Szentírás legrövidebbrészét vettük most kézbe, mely egy nagyonszemélyes levele Pál apostolnak. Mondhat­nám, hogy szívtől szívig ér, az egyik embertőla másik emberig. Nem tartalmaz fontos teoló­giai alapvetéseket, hanem egész egyszerűenkét emberről, két közösségről való megem­lékezés és a köztük való párbeszéd jelenik megbenne.

Pál apostol a levél írása szerint fogságbanvan, vélhetően Rómában. Hallunk fogolytár­sairól, és hallunk egy másik családról, melyKolosséban lakik: Filemonról és szeretteiről.Kettejüket egy Onészimosz nevű rabszolgaköti össze, aki Filemon szolgálatában állt, mostpedig azt olvassuk, hogy szökésben van.Találkozik Pállal, aki által megismeri Krisztust,és fogolyban született új emberként, testvér­ként említi őt az apostol.

Nehéz egy ilyen kulturálisan és társadalmiberendezkedés tekintetében idegen történeteta magunk számára közel hozni. Két hibába es­hetünk. Az egyik hiba az, hogy megpróbáljukpontosan bemutatni a római társadalmi viszo­nyokat, és abban maradva egyfajta kortörténetimagyarázatot adunk mindarra, amit Isten igé­

jeként olvastunk. A másik hiba az, ha aztmondjuk: olyan történet ez, amivel semmiféleazonosulási viszonyunk nincsen. Lehet, hogyamolyan romantikus epizódnak gondoljuk aSzentírásban ennek a szökött rabszolgának atörténetét, aki találkozik Pál apostollal; ebbőlbiztosan lehetne egy jó filmet készíteni. Denem erről van szó. Ami szükséges, azt megkell értenünk ennek a történetnek a múltbélihátteréről, ami pedig számunkra fontos lehet,annak tanulságait le kell vonnunk.

A tegnapi napon a hiteles szolgálatról és ahiteles életről hallhattunk egy bizonyságtételtegyházmegyei presbiteri, gondnoki és gyüle­kezeti munkatársi közösségben Fóton. Dr. P.Tóth Bélanagytiszteletű úr megkérdezte a hall­gatóságot, hogy tudják­e, honnan eredeztet­hető a polgári életben a legutóbbi időkiggyakorolt, mára teljesen kikopott kalapemelésszokása. A római korba vezethető vissza az

eredete, amikor előírták a rabszolgáknak, hogynem engedhetik le a hajukat a homlokukra,hogy látni lehessen, nincs­e beleégetve az „F”betű: fugitivus, azaz szökevény. A rabszolgá­nak – ha eleve nem nyírták kopaszra – egy sza­bad ember előtt le kellett vennie a kalapját,hogy megmutassa: nem szökött rabszolga. Azeurópai kultúrában üdvözlési szokás lettbelőle, de ez van mögötte: nem vagyok szököttrabszolga.

Hogyha a rabszolga ki akart lépni abból arendszerből, és szeretett volna valamiféle sza­badságot (bár a mai értelemben vett szabad­sága a szabad embernek sem volt), akkorelmenekült a rabszolgatartójától. Ilyenkor fej­vadászok keresték a szökevényt, és ha meg­találták, visszavitték a gazdához, és minimumaz volt a büntetése, hogy a homlokába izzó

vassal belebillogozták az „F” be­tűt. Ez azt jelentette, hogy az életevégleg megbélyegzett, nem lehetőt felszabadítani. Társadalmilagelérte a legalsó szintet, ahonnannincsen kiút.

Erről a helyzetről szól ez alevél. Filemon egykor „hasznos”szolgája, Onészimosz szöke­vénnyé lett, és így érkezik megPálhoz, ahol új életet kap JézusKrisztustól. Gondoljátok végigezt az abszurd helyzetet! Egészenvilágosan tudja, hogy az életbenaz önállóságra már semmi esélye,egész életében üldözött lesz.

Mindenkitől rettegni fog, mert ha elkapják,akkor menthetetlen. Vagy valódi halált kap,vagy végleg odakötik a rabszolgatartójához.Nincs esélye többé a szabadulásra – a szököttrabszolgasors ezt jelentette. Nincs esélyed azélethez! A társadalmi berendezkedés aztmondja: Nincs tovább! A Krisztusban elnyertélet pedig azt mondja: Most van meg min­dened! Most kaptál meg mindent! Most nyerértelmet az, hogy Krisztusban nincsen szolgaés szabad. Most jelenik meg, amit majd ének­lünk: „Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úrszolgája vagy”. Nehéz helyzet: szabad és fo­goly. Pál apostol fogoly és szabad.

És közben ott van egy harmadik szereplő,Filemon, akiről azt halljuk ebben a történetben,hogy a kolossébeli gyülekezet tagja, – ígymondom most – rendszeresen templomba járóember. Mit csináljon most Filemon? Mit csi­náljon Pál és Onészimosz? Erről ír Pál ebben

a levélben: hogyan lehet ezt a belső csatát,vívódást Isten előtt tisztán, világosan elmon­dani és megélni.

Az első dolog, amit látok, hogy Pál sokatbeszél a szolgálatról. Az Újszövetség egyiklegszebb himnusza, mely Jézus Krisztust di­csőíti, a filippiekhez írott levélben van. Aztolvassuk itt, hogy Jézus Krisztus Isten for­májában lévén nem tekintette zsákmánynak,hogy egyenlő az Istennel – szolgai formát vettfel. Pál apostol elmondja szívünk egyik leg­szebb hitvallását. Azonban ennek a gyönyörűhimnusznak van egy bevezetése, amely arrólszól, hogy hogyan viszonyuljon egyik keresz­tyén a másikhoz: „ha van közösség a Lélek­ben, ha van irgalom és könyörület, akkortegyétek teljessé örömömet azzal, hogyugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyenbennetek, egyet akarva ugyanarra töreked­jetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiúdicsőségvágyból, hanem alázattal különbnektartsátok egymást magatoknál; és senki se amaga hasznát nézze, hanem mindenki a má­sokét is.” Itt az elvi alapvetés: a másikat ma­gatoknál különbnek tartsátok! Ez a testvérimagatartás. És mit mond az apostol Filemon­nak? Fogadd vissza őt, aki mintha az énszívem volna! Vagy fogadd vissza őt, minthaengem fogadnál vissza!

Életünknek egyik legnagyobb kérdése ahitelesség. Pontosan erről van itt szó. Pál nem­csak egy elvi alapvetést tesz arról, hogy a

AAZZ IIGGAAZZII TTEESSTTVVÉÉRRII SSZZEERREETTEETT

SSZZÓÓLL AAZZ IIGGEE

Textus: Filemon 1,10­13. 15­18

Onészimosz és Filemon

Áldás, békesség! 2018. november-december

7

keresztyéneknek hogyan kell a dolgaikat amaguk helyén megélni, hogy egymást maga­toknál különbnek tartsátok, hanem azt mondja:ezt tesszük a gyakorlatban. Ezt teszem egyszökött rabszolgával, aki testvérem a Krisztus­ban. Az a hiteles ember, aki azt mondja, amittesz, és azt tesz, amit mond. Íme, a Szentírás­ban az elv és a gyakorlat. A gyönyörű himnusztmegelőző etikus tanítás és annak meg­valósítása. Pál levelet ír Kolosséba: Fogaddvissza őt, a szökött rabszolgát! A lehetetlenhelyzetben lévőt, a kiúttalant, a mélyben lévőt,akit lehet, hogy megbillogozna a világ, akineknem lenne esélye a minden­napokhoz, úgy, minthogyhaengem fogadnál! Ő az én fiam!Ő az én szívem!

Testvérek, ez nem időskoriszentimentalizmus. Van ilyen,találkozom vele. Pál itt konkré­tan fogságban van. Számtalanlelki teher nyomja a vállát, ésmégis tud Filemon dolgairól.Észben tartja a szolgálatát, időtszán dicséretére – így tekint amásik emberre. Nem az autójátnézi, nem a társadalmi rang­létrán elfoglalt szerepét, nem az intellektusrakíváncsi, nem a bölcsességet szeretné számonkérni. Tekints úgy a másik emberre, mint az énszívemre, szeretett testvérre! Az első kérdés,hogy tudunk­e így tekinteni a mellettünk ülőre.Tudunk­e úgy tekinteni rá, hogy Krisztus érte isaz életét adta, hogy őt is megváltotta, hogy össze­köt bennünket Jézus Krisztusnak kiontott vére?

Milyen szomorú vagyok, amikor arról hal­lok, hogy vér szerinti testvérek, akiket ugyanazaz anya szült, nem beszélnek egymással. Har­colnak, küzdenek egymással, és a saját vérükrenem tudnak úgy tekinteni, mint testvérre. Azigazság Isten igéjében olvasható: mi test sze­rint bizony gyanakvók vagyunk. A Tituszhozírt levélben olvassuk, hogy „egymástól gyűlöl­tek és egymást gyűlölők”. Erre mondja azapostol egy másik levelében praktikusan, hogyne így tegyétek! Se a saját testvéretekkel, sepedig avval, aki Krisztusban testvéretek! Mertaz Úr érte is meghalt! Nézd őt így! Tekints rá,legyen így a te testvéred!

A másik dolog, ami kitűnik ebből a gya­korlati, nagyon személyes levélből, egy mon­datban így foglalható össze: a keresztyénekKrisztusért megbocsátanak egymásnak. Mertvalahogyan el kell rendezni a viszonyt. Nemazt mondja az apostol Filemonnak, hogy dugda fejedet a homokba, nem azt mondja, hogytekints rá úgy, mintha semmi nem történtvolna. Itt az egyik legsúlyosabb eset történt:megszökött. Megszegte a törvényt, szökevény­nyé lett. Ezt a kérdést nem lehet úgy tekinteni,mintha meg se történt volna! A rómaiak kí­nosan ügyeltek a rabszolgák megbüntetésére,mert élt bennük a rabszolgalázadások emléke,s tudták, hogy a lázadás könnyen vétele másrabszolgákat is hasonló tettre ösztönözhet. Ép­pen ezért az volt elvárható Filemontól, hogyamikor visszajön hozzá, súlyos büntetésbenrészesítse rabszolgáját. Minimum bélyegezzemeg, mert ha nem, kivetik őt a közösségből.

Mi nem igazán értjük már azt, hogy mi­lyen büntetést jelentett az, hogyha valaki nem

lehetett többé a közösség tagja. A mai viszo­nyok inkább arra utalnak, hogy tudok egyedülis boldogulni. De valamikor az újkor határáiga közösséghez való tartozás alapvetően meg­határozta egy ember létét.

Ismerjük a Szentírásból a farizeusok cso­portját. Ha megkérdezném tőletek, hogy kikvoltak a farizeusok, akkor lehet, hogy odáigeljutnánk, hogy képmutatók voltak. Ha to­vábbmenve megkérdezném, miért voltak kép­mutatók, akkor lehet, hogy elbizonytalanod­nánk. A helyzet az, hogy a farizeusok neve aztjelenti: elkülönülni. Nem vállalni közösséget

azokkal, akik nem úgy értik a Szentírást,mint ahogy mi. A farizeusok nagyon ko­molyan vették a Szentírás tanulmányo­zását, de nem akartak senki mással egy­

ségben lenni. Volt egy belső szabá­lyuk is: hogyha valaki farizeus­ként a Szentírás mértéke ellentesz, annak ki kellett állnia aközösség elé, és önmaga ellen

tanúságot kellett tennie. Igen ám, de en­nek az lett a következménye, hogy kilöktékmaguk közül. És ez nem azt jelentette,hogy azért máshol az életben boldogul­hatott, hanem azt jelentette, hogy onnantól

kezdve nem volt sem megélhetése, se politikaibefolyása, nem volt a szavainak súlya, egy­szerűen úgy kezelték, mint a leprást.

Régi templomok előtt néhány helyen lát­hatjuk még a szégyenköveket. Például aházasságtörőket fölállították erre a szégyen­kőre, és aki a templomba jött, az megvetőenránézhetett. Nem egyszer írják le 16. századifeljegyzések, hogy az illető öngyilkos lett – atekintetektől. Mert a közösség kivetette magá­ból: nem tartozol közénk!

Visszatérve a farizeusokhoz, tehát akimegszegte a mózesi törvényeket, önmagaellen kellett vallania. És itt jön a képmutatás,amire Jézus utalt: ez az, amit nem tettek meg!Inkább vállalták azt, hogy képmutató lesz azéletük, hogy folytatják farizeusi életüket, denem akarták vállalni, hogy kilöki őket az aközösség, amelynek korábban a tagjai voltak.Innen ered a képmutató farizeus kifejezés. Őka saját szavaikat, döntéseiket nem vették ko­

molyan. Vegyük komolyan önmagunkat! –halljuk oly sokszor a társadalomban. Hát ebbea cipőbe került bele egy másik társadalmiösszefüggésben Filemon: hogy őt az ő előkelőtársai fogják kivetni maguk közül!

Pál azt mondja, bocsássatok meg egymás­nak. Nem úgy, ahogy mi mondjuk: Megbo­csátunk, de nem felejtünk! Egy új lapot adni amásik embernek. Nem falakat építeni, nem ár­kokat ásni, mert ő – mondja Pál Filemonnak –az Úrban szeretett testvéred. Azaz a gyülekezetiéletünkre vonatkozó másik nagy tanácsa azigének az, hogy valóban legyen bocsánat aszívünkben. Tudjunk megbocsátani és tudjunkelengedni. Mert Isten irgalmas Isten. Mert Istenis el nem múló szeretettel szeretett titeket.

Az utolsó egészen gyakorlati tanácsa azapostolnak az, hogy hozz áldozatot a másikemberért. Nyilvánvalóan a legkönnyebb a sze­retteinkért áldozatot hozni. De áldozatot hozniitt egy szökött rabszolgáért kell. Pál szavaitöbbre utalnak, mint hogy Onészimoszt sze­retné megmenteni Filemon bosszújától. Nem­csak arról van szó, hogy legyen szerető test­vére, hanem talán arra is utal az apostol, hogyOnészimosz ne legyen többé rabszolga, hanemszabadon szolgáljon téged. Add meg neki azta szabadságot, amelyet Krisztusban kapott!Hadd mondjam így: az abszurditásig megy azapostol. A rabszolgaság teljes elvetéséig. Nem­csak addig, hogy engedd el a haragodat, abosszúdat, hanem legyen szabad. Egészen biz­tos, hogy ez Filemonnak anyagi veszteséggelis jár. De a másikat magunknál különbnek tart­sátok. Ez teljesen elképzelhetetlen volt aRómai Birodalom polgára számára. De File­mon már találkozott ezzel a kegyelemmelJézus Krisztus keresztjében. Ismerte az irga­lomban gazdag Istent, aki a lelki halálban lévőbűnösöket nem a megérdemelt ítélettel súj­totta, hanem életre keltette azokat, akik halot­tak voltak Fia élete árán.

Pál jól ismerte ezt az Istent. Mert ő is tudta,milyen az öldöklés lelkülete, ez volt az alapter­mészete. Benne megvolt a vérszomj, a bosszúKrisztus egyháza ellen. Ám érthetetlen módonKrisztus nem pusztította el, hanem bűnbocsá­natot, békességet és örök életet adott neki. Azthiszem, ez lehet az a pont a mindennapok vi­lágában, amivel saját környezetünk figyelmétis felhívjuk arra, hogy bennünk Krisztus élhet.Hogy nem zsigeri válaszokat adunk egy­egytettre, hanem valósággá válik az, amit Krisztustett értünk, hogy éljünk.

Egykor, az első századokban a Krisztus­hívőkről egy pogány százados ezt jelentette fel­jebbvalójának: Ők szeretik egymást. Ez volt atársadalmi igehirdetésük, hogy szeretik egy­mást. Szeretik az özvegyet, szeretik az árvát,szeretik a nincstelent, szeretik a rabszolgát,szeretik a Krisztusban örök életet nyert testvért.

Adná az Isten, hogy a mi életünkben islennének ilyen gyakorlati jelei a mi Krisztusbavetett hitünknek, hogy meglássa ez a világ,hogy bennünk és bennük is másféle lélekmunkálkodik, Jézus Krisztusnak a Lelke.Ámen.

Nyilas Zoltán esperes

(Az igehirdetés elhangzott 2018. november 25­én a pomázi református templomban)

Áldás, békesség! 2018. november-december

8

„A nép, amely sötétségben él, nagy vilá­gosságot lát, és akik a halál árnyékánakföldjén élnek, azoknak világosság támad.”(Mt 4,16) – így idézi Máté evangélistaÉzsaiás próféciáját, mely Jézusban tel­

jesedett be.Mit jelent sötétben lenni?Próbáljunk felidézni magunkban egy tör­

ténetet az életünkből, ami sötétben történt ve­lünk vagy valamilyen módon a sötétséghezkötődik. Biztosan mindannyiunknak eszébe jutegy izgalmas, vicces vagy éppen nehéz, félel­metes, ijesztő történet.

Bizonyára máshogy éljük meg a sötétségetfelnőttként és gyermekként, de a megtapaszta­lás lényege ugyanaz: a sötétség félelmetes, mertnem látom, mi van előttem. Bizonytalanságotokoz. Nem tudom, ki vagy mi van előttem.Nem tudom, hova lépek. Sokszor még sajátlakásunk is, amit nagyon jólismerünk, sötétben másnaktűnik. Ismeretlen árnyakkénttűnnek elő tárgyaink, fájdal­masan ütközünk bele, lé­pünk rá helyre nem kerültdolgokra. És még inkábbfélelmetes olyan helyenmenni sötétben, ami teljesenismeretlen számunkra. Pél­dául egy elhagyott erdeiúton, ahol még hangok isjönnek az erdőből. És mind­ez igaz és ismerős lehet számunkra lelki ér­telemben is.

A félelem az ismeretlentől. A jövőtől, mertnem tudom, mit tartogat. Egy új feladattól (dol­gozattól, vizsgától) vagy épp egy orvosi keze­léstől.

Bizonytalanságot okoz, mert nem tudom,merre menjek tovább. Hogyan döntsek egynehéz kérdésben? Ki áll mellettem? Kire szá­míthatok, kiben bízhatok és kiben nem?

Félelem, bizonytalanság, céltalanság, ma­gány. Ezt jelenti sötétben lenni – sötétben élni.

Ezért – bár a pihenésünkhöz bioritmusunkszerint szüksége van a testünknek sötétre –alapvetően nem szeretjük a sötétet. Küzdünkellene. Lámpákat kapcsolunk fel, vagy ha olyana hangulatunk, inkább gyertyákat gyújtunk. Sőtilyenkor izzósorokkal „ünnepi díszbe öltöztet­jük” a házunkat, az udvarunkat, az utcánkat.Karácsonyi fények ragyognak mindenhol. Decsak ennyit jelentene karácsony fénye?

Hiába úszik a város, az utca, a házunk ün­nepi fényárban, attól még a lelkünk, az életünk

sötétben – vagyis félelemben, bizonytalanság­ban, céltalanságban, magányban marad. Ígyvan ez, míg fel nem ragyog az életünkbenKrisztus. Minden ünnepi fénynek az egyetlenértelme ez: Krisztus fényére emlékeztessen.Egyedül Jézus Krisztus jelenléte veheti el való­ban életünkből a félelmet, mert tudhatom, jö­vőm az Ő áldó, óvó, megtartó kezében van, hará bízom az életem. Ezért Ő elveszi életembőla bizonytalanságot. Nála biztos a jövőm, mertŐ látja azt is, amit én még nem látok. Tudom,Ő egyengeti utamat. Mellettem áll magá­nyomban (Vele sosem vagyok egyedül), ésútba igazít kapcsolataim kérdéseiben is.

A kérdés csak ez: Mit kezdek Krisztusfényével, mely most is beragyog életembe.

Elutasítom, mondván, úgysem tud rajtam se­gíteni, vagy ez nem is igazi fény, ez csak egy kita­láció, a gyengék mankója, én kell megoldjam a

magam helyzetét, nekem kellkitalálni a sötétségemből?

Úgy megszoktam már asötétet, a bizonytalanságot,hogy már zavar is a fény,bántja a szememet?

Vagy élek a lehetőség­gel, engedem, hogy Krisztusfénye teljesen beragyogjaéletem nehéz, sötétséggel,félelmekkel teli részét?

Vigyük el ezt a kérdéstmagunkkal az ifisek jeleneté­

ből vagy épp a gyerekek szentesti árnyjátékából.„Jézus mondta nekik: Én vagyok a világ

világossága: aki engem követ, nem jár sötét­ségben, hanem övé lesz az élet világossága.”(János 8,12)

A sötétség szűnni kezd már,Az a csillag eljő hozzánkVéget ér a gyász, a sóhajtás.

Ahol az a csillag kigyúl,A többi mind elhalványul,Őelőtte minden térdre hull.

Ahol annak fénye árad,A halálból élet támad,A gonosznak híre sem marad.

Ébredj föl hát, aki alszol,Támadjál föl a halálból,S fölragyog majd néked a Krisztus.

Stift János b. lelkipásztor(Áhítat a gyermekkarácsonyon)

AA SSÖÖTTÉÉTTSSÉÉGG SSZZŰŰNNNNII KKEEZZDD MMÁÁRR

PAUL ROTH

MENTSD MEGA KARÁCSONYT

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt.Nekünk már nincs hozzá erőnk.Mi vásárolunk és rohanunk,kis csomagokat készítünk,karácsonyfákat díszítünk,és énekeljük: „Csendes éj”.

De a titok,Isten Fiának titka,hogy emberré lett értünk,gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció.

Jézusom, a mi bűnünk is,hogy ezt az ünnepet elborítják a

reklámhegyek.Mi tudjuk,Kinek jár karácsonyi üdvözlet

és kötelező ajándék, mindenki tudja.De meg akarunk szabadulni végrea vásárlási és ajándékozási görcstől.Szent ünnepet akarunk ülni,amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad.

Jézusom, segíts,nehogy elsüllyesszük egészen,mit jelent ez az ünnep,segíts, hogy ne csak télapók legyünk.Segíts, hogy az adventi hetekbena lelkünkbe nézzünk.Segíts, hogy az útra visszatérjünk,s elinduljunk megint.Csak így lesznek az ajándékokjeleivé a szeretetnek –mint megannyi tükre a Te Szeretetednek.

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt,ments meg minket.Ezért vállaltál embersorsot.

SIKLÓS JÓZSEFÖRÖMHÍR

Örömhírt mondok néked, ember,zengő, szeráfi éneket,örömhírt, mely az égre cseng fel,s halálból fakaszt életet.

Örömhírt, mely a szenvedőnekletörli hulló könnyeit,mert könnynél százszorta erősebb,s melytől új lángra gyúl a hit.

Örömhírt, melynek hangja mellettnéma a legszebb költemény,s minőt angyalok énekeltekegykor, karácsony éjjelén.

Örömhírt mondok néked, ember!Halld meg hát, tárd ki lelkedet,halld meg, s visszhangozd életeddel:Isten szeret!

Áldás, békesség! 2018. november-december

9

A zsidó nép, amelyhez ez a levélíródott, Istennek választott népe,ismerte Istent. Az a generáció,mely Egyiptomból szabadulva,csodák sorát élte meg, tudta,

hogy ítélő, de kegyelmes az Úr.Népéért csodákat tesz feltűrve karját– ahogy egy helyen olvassuk – hadbaszáll értük és győzelemre viszi őket.Vándorlásuk alatt tapasztalták, hogyIsten minden kimondott szavánaksúlya van. Alapja az Ő igaz volta.Ezért, amikor tilt valamit, az aztmegszegőt utoléri annak következ­ménye. Például a túlevésből (Taberá­nál) – mert végre húst ehettek –rosszullét, sőt halál lett, vagy mert több mannátszedtek, nem maradt meg, hanem megromlott.Szembesülniök kellett azzal, amit így olva­sunk: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék.”

A 25. versben ezt olvassuk: „Vigyázzatok,meg ne vessétek azt, aki szól – mert ha azokmeg nem menekültek, akik a földön szólótmegvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordu­lunk attól, aki a mennyekben van!”

Akkor Mózesen keresztül szólt, ma azŐ Fián keresztül üzen Isten. (Zsid. 1:1.) Smilyen megátalkodott a bűnös ember! Szól azige szószékekről – szívből vagy színből –, dehangzik a tiltakozás: Nem kell mindig a bűnrőlbeszélni, az Isten szeretetét kell hangsúlyozni!Mert ha nem így történik, lényegében a lel­készek riasztják el az embereket a templom­ból! Még azt is mondhatnám, hogy igaz ez akritika. De csak akkor, ha emberi eszközöketkell használnia az igehirdetőnek. Miután az igeIsten Szentlelke szárnyán jut el a címzettekhez,a hallgató gyülekezethez – az ember csupánszócső, és nem ő rendelkezik az elhangzottakfelett. Isten azonban nem a gonosz módszereszerint cselekszik, hogy csak a szép oldalátmutatja be a dolgoknak, és nem a valót, hanem

csak féligazságokat. Az Ő beszéde igen­igenés nem­nem! Nem csap besenkit, hogy ad valamit, ésközben megszegényít, kifoszt,tönkreteszi a benne bízót.

Isten kemény, s valóbanaz, mert igazságos! Ítélő bíró,

aki van hogy nem ment ki amagunk kereste ba­

jokból, hanemhagy

emésztődni,gyötrődni. Még azt ismegengedi, hogy eközbenvitatkozzunk, pereljünk vele,s hivatkozzunk ilyen­olyanérdemeinkre. Lehet azért, merttudja, hogy aki vele szemben áll ésezt teszi, azzal Ő már beszélni fog, ésígy eljuttatja annak felismerésére, hogyez a „kegyetlen” és „ítélő” Isten magaa SZERETET! Aki minden rosszat isfelhasznál, hogy világosságra jut­va, felismerjük kereső, meg­váltó és megtartó kegyelmét,mely abban lett teljessé,hogy az Isten EMBER­rélett.

Karácsony küszöbénvagyunk, s az a miszté­rium, mely körülvesziezt az ünnepet, álmélko­dásra és hálára kellhogy indítson bennün­ket. Isten nem csak ígér­te, hanem végbevitte ahihetetlent: amit mi (Ádám és Éva) el­rontottunk, Ő jóra fordította. Fia általÚT nyílt az Atyához, Általa tisztulást,IGAZSÁG­ot nyertünk, azaz valódiÉLET­et. Ő testesíti meg azt az újembert, akivé formál minden Bennebízót, Őt imádót.

Ha nem tudod, hogy beteg vagy,ugye nem mégy orvoshoz! Minek?De amikor egy leleted valami bajrólbeszél, akkor már igen!

Nem szabad elhallgatni, hogy van bűn,hogy mindnyájan bűnösök vagyunk. A hal­doklónak mondott kegyes hazugság soha nemmentett meg senkit a haláltól! Arra volt jó,

hogy valami hamis megnyugvássalne rendezze élete fontos dolgait, hi­szen nem lesz semmi baj! Csak el­ment a széles úton, mely a kárhozatravisz! Hirdetni kell, hogy baj van, azember beteg, halálosan az, hogy sza­ladjon az áldott Orvoshoz, még ide­jében. „Miért halnál meg?” – kérdezinépétől és tőlünk is Isten. A bűn bün­tetése halál – ez tény! S ebben a világ­ban ennek minden tünete jelen van.Nézz körül! Látható a szeretetlenség,mely a másikat elpusztítani készgyűlölettel egyenlő! Látható a sze­retetlenség, mely a legközelebbit islenézi, megszólja, kibeszéli! S az a

szeretetlenség, mely önző módon senkire éssemmire nincs tekintettel, átgázol az em­beren és Isten személyén, akaratán is!

Vigyáznia kellene az emberiség­nek a teremtettségre, s nem teszi! Abálna és más tengeri lények gyomratele műanyag­szeméttel, az

erdő fái között szemétkupa­cok – ez az, amikoraz ember

maga alattvágja a fát. Nem

másra kell mutogatnunk!Nem Istent kell vádolnunk! Ma­gunkba kell szállnunk, bevallva:felismertük, hogy a „Mi Istenünkmegemésztő tűz” – de azt is,hogy aki Hozzá megy betegen­bűnösen, azt Ő nem űzi el ma­gától, megajándékozza önmagá­val, bocsánatával és az örökélettel.A teljes gyógyulással.

Bárcsak ne a karácsonyimenü tervezése, a hozzávalókbeszerzése, az ajándékok ki­gondolása, megvásárlása és sokminden más – ami embereknekhozzátartozik a karácsonyi ün­nephez – töltené be gondola­tainkat, hanem a hálás emléke­zés napja lenne a Karácsony,amikor valósággá válik az énekszava, mert visszhangozza aszívünk: „Álmélkodással cso­dáljuk / Véghetetlen szerelmed, /Óh Isten, ha megvizsgáljuk / Kije­lentett kegyelmed. / Ezt száj kinem mondhatja, / Nyelv nem ma­

gyarázhatja.”A karácsonyfa mögött már ott a

kereszt fája, az ítélet mellett a kegye­lem, s nekünk, akik valljuk, hogy Jézus­

ban megjelent Isten üdvözítő kegyelme,méltóan ünnepeljünk, magasztaljuk avilág Teremtőjét, Gondviselőjét, Üdvö­

zítőjét!Kívánom, hogy a jászolbeli kisded, a

kisjézus növekedjék bennünk, szívünk já­szolában élő Isten Fiává, Aki nem kis te­

hetetlenke, hanem Úr, Aki felette áll min­dennek, Igaz, Szent és minket nagyon szeretőIsten!

Pap Lászlóné lelkipásztor

GYÖNGYÖSI LÁSZLÓNÉMEGMÉRETÉS

Az Úr néha megmér, hogy magam is lássam,Mekkora a hitem Őiránta.Rábízom­e magam teljes egészében,Bízom­e benne, ahogy várja tőlem?

Könnyű hinni addig, míg minden rendben van,Azt hinni, igen, ez az én utam.De akad egy kő, amiben megbotlok,S azt hiszem, végem van!Tudok­e akkor is az Úrhoz szólani,Benne bízva hitben megmaradni?

Vagy mindent elfelejtve, sebemet nyaldosva,Bánatomban Tőle elfordulva azt kérdezni:Uram, ezt most miért kaptam?Pedig jól tudom, hogy megérdemeltem azt,Hisz nincs oly ítélet, mit ne érdemelnék,Hogy így is kegyes volt, és áldjam szüntelen.

Jóbra gondolva, ki Isten szerint igaz,Mégis kiállta a nehéz próbákat:Hozzá imádkozva, szüntelen Őt áldva,Megmaradt hitében.Óh, add Uram, hogy én is eszerint éljek!

„„SSZZEERREETT?? NNEEMM SSZZEERREETT??””

Ő

ZZssiiddóókkhhoozz íírrtt lleevvééll 1122::1188--2299..

Áldás, békesség! 2018. november-december

10

1. Isten Igéje az „igazság beszéde”,a „világosság Atyjának beszéde”, „aki­ben nincs változás, sem fénynek és ár­nyéknak váltakozása” (Jak 1,17). Azevangélium és törvény szembeállítása az

Írás szerint meghasonlást okoz. Versengés islehet a következménye. Az Atya egy Igéjébenvaló békességünk azonban nagyobb megha­sonlásunknál és versengésünknél.

2. Isten Igéjének egysége abban nyilvánulmeg, hogy mindig kegyelem, azaz szabad,meg nem érdemelt isteni jóság, irgalom ésleereszkedés az, ha szól hozzánk, és mi meg­szólíthatjuk Őt. Az olyan evangélium vagy azolyan törvény, amelyet a saját képességünkalapján, a saját tekintélyünkben bízva, mi ma­gunk mondanánk magunknak, nem lenneIsten Igéje, nem az Ő evangéliuma volna, ésnem volna az Ő törvénye sem. Az, hogy Istenszól hozzánk, az minden körülmények közöttés már önmagában kegyelem.

3. Isten Igéje ezt a formáját úgy bizonyítjameg, hogy bármit mondjon is, tartalmában isténylegesen és teljes értelemben kegyelem:szabad, szuverén kegyelem, Isten kegyelme,amely ezért törvény is lehet, ítéletet, halált éspoklot is jelenthet, de mindig kegyelem, éssemmi egyéb. Minden látszólagosan más tar­talomról, amit neki tulajdonítanánk, kiderül azószövetségi jövendölések bizonyságtételénekés a beteljesedésről szóló újszövetségi bizony­ságtételnek a fényében, hogy csak körülfogjaazt, hogy csak viszonylagos ama tartalomhoz:az Isten kegyelméhez képest. Istennek olyanIgéje, amelynek ténylegesen más tartalmavolna, semmi esetre sem lehetne – mint olyan– a Szentháromság Isten Igéje, akiről a Szent­írás beszél. Ha ennek az Istennek az Igéjéthalljuk, akkor kegyelmet hallunk. Éppen, merta kegyelem az evangéliumnak különlegesenés közvetlenül a tartalma, amely azután atörvény tartalmát is magában foglalja, jár nekielsőbbség a törvénnyel szemben, amely ebbebelefoglalva és viszonyulva hozzá, nem ke­vésbé Isten Igéje.

Elsősorban tehát az evangélium eme tar­talmáról kell beszélnünk. Ez a tartalom,amelyben – ha valóban Isten Igéje és törvénye– a törvény is benne foglaltatik – Isten ke­gyelme, és a neve Jézus Krisztus. Mert az azIsten kegyelme, hogy az Ő örökkévaló Igéjetestté lett. Test annyit jelent: magunkféle. IstenIgéje nem változott át testté. Hogy is lehetnekegyelem az, ha Isten megszűnnék Isten lenni,

még ha képes is volna erre? Miféle irgalmatcselekednék ezzel velünk? Nem. Az Ige testtélett, azaz: anélkül, hogy megszűnt volna Is­tennek lenni, Isten voltában megbonthatat­lanul és elegyítetlen egységben önmagával,ehhez hozzátette és így magára vette a mi em­

bervoltunkat. Jól értsük meg: embervoltunkat,a bűn által megrontott és lepusztított formá­jában; tehát nem az emberlét erejéért vagyméltóságáért vagy egyéb olyan tulajdonsá­gáért, amely azt arra alkalmassá tenné, hanemsaját jótetszéséből, megfoghatatlan szeretetéből.És ennek jeléül: Szűz Máriától.

Az az Isten kegyelme, hogynem csupán a mi embervoltunklétezik, hanem Jézus Krisztus­ban Isten saját embervolta, Igé­jének embervolta is, és Benne, ami alacsonyságunkhoz való le­alacsonyulásában Isten jelenléteszámunkra azt jelenti, hogy ré­szesedünk az Ő Istenvoltában,felemeltetünk Őhozzá. S így Is­ten örök Igéje azzal, hogy testtélett, elhordozta azt a nyomorú­ságot, kárhozatot és büntetést,ami az ember testvoltát jellem­zi és megbélyegzi. Ez a büntetésIsten felelete az ember bűnére.

A bűn az ember önhatalmú­ságában áll, az önhatalmúságpedig az istentelenség, az abbanlesz nyilvánvalóvá, hogy éppena kegyelem elől fut az ember, éppen aztgyűlöli. Isten válasza a bűnre – és ez is ke­gyelem – a mi testvoltunk: az, hogy meg kellhalnunk. Ha ezt a választ igazán meghallanánk,akkor ez megmentésünkvolna. Ha meggondol­nánk, hogy meg kell halnunk (Zsolt 90,12),akkor elveszettségünk tudatában, mint olyannép, amely csak „fű” (Ézs 40,7),megtérnénk,és meghalva önhatalmúságunknak, örökéletet nyernénk. Isten csak azért kívánja az is­tentelen halálát, hogy „megtérjen útjáról, éséljen” (Ez 18,23).

De ki hallja meg ezt a feleletet? Ki hajlikmeg alatta? Egyikünk sem! Isten kegyelmemár itt beleütközik a kegyelem iránti gyűlö­letünkbe. De éppen az a kegyelem tulaj­donképpeni műve, hogy Isten örökkévalóIgéje – azzal, hogy testté lett, hogy testben en­gedelmességet tanított, hogy ebben az en­gedelmességben elszenvedte a büntetést és így

meghalt – magára vállalta, hogy megadjahelyettünk a megmentő választ, hogy feladjaaz önhatalmúságot és istentelenséget, hogyvallást tegyen az ember elveszett voltáról,hogy igazat adjon Istennek velünk szemben,és így elfogadja a kegyelmet. Ez az, amit

Jézus Krisztus „földi életénekegész ideje alatt, de különösenis annak végén” érettünk meg­tett. Egyszerűen hitt (pistisIésou: Róm 3,22; Gal 2,16k;biztosan, mint genitivus subjec­tivus értelmezendő!) [Barth sze­rint a „Jézus hite” birtokos szer­kezetű kifejezést nem az em­bernek Jézus Krisztusba vetetthiteként kell érteni, amikor Jézusa hit „tárgya”, tehát a hitünk Őráirányul (genitivus objectivus),hanem az Ő hiteként Atyja, azazIsten iránt (genitivus subjectivus)– a szerk.].

És evvel a hittel nem csu­pán példát mutatott nekünk(igaz, ezt is megtette!), hanemelőször is és mindenekfölött el­hordozta helyettünk a büntetést.

Az az Isten kegyelme, hogy embervoltunk –amennyiben a miénk – nem csak ítélet alattálló és elveszett egyre megújuló bűneinkmiatt, hanem ugyanakkor – amennyiben JézusKrisztus embervolta is – az ítéletben és el­veszettségben Isten előtt megigazult és általaelfogadott. Mert Jézus Krisztus – ehhez azörökkévaló Ige kellett – hitt, azaz nem nemet,hanem igent mondott a kegyelemre, tehát azember megítélt és elveszett voltára.

Embervoltunk megigazulásának és elfo­gadottságának valóságos végrehajtása azon­ban Krisztusnak a halottak közül való feltá­madása. Isten örökkévaló Igéje a testtel valóegységében nem csak az ígéret, hanem azígéret beteljesülése is: hogy a bűnbánat azember megmentése, hogy az igaz emberhitből él. Mert szolgai formát vett fel, és ígyés ebben engedelmes volt mindhalálig, ezértfelmagasztalta Őt az Isten (Fil 2,6k). Benne,

AA TTEESSTTTTÉÉ LLEETTTT IIGGEE–– IISSTTEENN KKEEGGYYEELLMMEE

BBAARRTTHH KKÁÁRROOLLYY

Áldás, békesség! 2018. november-december

11

az Egyetlenegyben, aki Isten kegyelmét, mintkegyelmet engedte érvényesülni a testben – mertŐ volt az örökkévaló Ige, aki testté lett –, Bennediadalra is jutott és nyilvánvalóvá is lett a ke­gyelem, Őt, aki elfogadta a halált, mint a bűnzsoldját – s éppen ebben adta bizonyságát bűn­telenségének –, a halál nem tudta megtartani, életeel kellett hogy nyelje a halált, és el is nyelte. Azaz Isten kegyelme, hogy embervoltunk végén –amennyiben ez a miénk – nem látunk ugyanmást, mint végelgyengülést, kórházat, harcteret,temetőt, rothadást vagy hamut, de – amennyibenaz egyszersmind Jézus embervolta is – épp ilyenbizonyosan, sőt sokkalta biztosabban csak feltá­madást és örök életet látunk.

Tehát: Isten kegyelme – embervoltunk irántikegyelme, jósága, irgalma és lehajlása, amelyekáltal a mi Istenünk, s mint ilyen, felveszi gon­dunkat – maga Jézus Krisztus, és egyedül Ő. Őmaga, és egyedül Ő az evangélium tartalma. Akegyelem, tehát a kegyelem tartalma egyszerűenaz, hogy Jézus Krisztus a születésében magáravett, halálában engedelmesnek találtatott és feltá­madásában megdicsőült embervoltában – Őmaga, és egyedül Ő – helytállt érettünk, a mi em­bervoltunkban. Megtehetteezt, mert Ő nem csakolyan, mint mi, hanem Isten Fia is, így Ő maga isIsten, és így Ő maga a bíró is, aki önmaga előttfelelősséget vállal értünk. És ezt meg is teszi, mertabban van kifürkészhetetlen jótetszése, hogy is­teni hatalmát arra használja, hogy szeressen olyanszeretettel, amely nem vár és nem is kap vi­szontszeretetet, amely mindig és minden esetbenmint szabad, tiszta szeretet közelít felénk. Azember helyzetét és útját a kegyelem alatt azhatározza meg, hogy embervoltáért Jézus Krisz­tus a saját magára vett, engedelmes és meg­dicsőült embervoltával áll helyt, mégpedig –mivel az embernek önmagában és önmagától ahitre sem képessége, sem akarata nincs – egészenés teljesenhelytáll. Úgy, hogy az ember saját em­bervolta – Pál kifejezése szerint – halott, de csakazáltal, hogy „Krisztusban” van, azaz azáltal,hogy Jézus Krisztus lett az alanya. „A Krisztussalegyütt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nemén élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életetpedig, amit most testben élek, az Isten Fiábanvaló hitben élem (szó szerint: élek, de nem amagam Isten Fia iránti hitemben, hanem abban,hogy az Isten Fia hitt!), aki szeretett engem, és ön­magát adta értem.” (Gal 2,20).

Az ember helyzete és útja a kegyelem alattezekkel az ószövetségi szavakkal írható le: „Akia Felséges rejtekében lakik, a Mindenhatóárnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak:Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!”(Zsolt 91,1­2) Hiszi azt, hogy a szentek kö­zösségében van, hogy bűnbocsánatot nyer és fognyerni, hogy várományosa a test feltámadásánakés az örök életnek; de ez valójában még részlege­sen sem az ő hitén, az ő hitének győzelmén múlik,– ez egyedül abban valóság, hogy az Úr JézusKrisztus, aki érettünk emberré lett, meghalt ésfeltámadott, neki is Ura, oltalma, vára és Istene.Jézus Krisztus maga, de egyedül Ő az ilyen em­bernek ajándékozott kegyelem.

Az „Evangélium és törvény” című traktátusból

(50 éve, 1968. december 10­én hunyt el KarlBarth német protestáns teológus.)

Reformátusszövetségteológiai megtérés

(folytatás)

Sebestyén Jenő, a nagy magyar teoló­gus megtérési koncepciójában annak kétfő eleméről beszél: a bűnbánatról és ahitről. Az első a bűntől való elfordulás, amásik pedig az Istenhez való odafordulás.

Az elfordulásnak három eleme van:a) intellektuális, amely a bennünk lévő

bűn meg­ és felismerését (Róm 3,20) jelenti;b) emocionális elem, amely az Isten sze­

rinti bánkódást jelenti (Zsolt 51,2);c) volucionalis elem, amely során az

ember a bűntől belsőleg tudatosan elfordul,hogy Isten kegyelme által új életben járjon.

Wayne Grudem, kortárs amerikai rend­szeres teológus – Kálvinnal együtt – a megté­rést ugyancsak a bűnbánat és a hit együttes éselválaszthatatlan aktusaként ábrázolja, amely­ben a bűnbánat a bűntől való elfordulást, a hitpedig az életre hívó Jézushoz való odafor­dulást jelenti. Grudem hangsúlyozza, hogy akét fogalom csak együtt értelmezhető. Valóigaz: a bűnbánat hit nélkül csak a halálra valójúdási megszomorodást, a hit pedig bűnbánatnélkül csak a bűn elbagatellizálását, és így akegyelem leértékelését jelenti.Grudem a bűnbánat + hit = meg­térés képletét a következőképpenvázolja.

Mindezek után tegyük fel akérdést: Ki is a megtért ember?Fekete Károlynak a HeidelbergiKáté magyarázatában adott vála­sza szerint: „Az, aki a lelkiismeret­furdalás–bűnbánat útján eljut abűnbocsátó Istenig, és életét az őakarata szerint rendezi be.” Atörvény és a Lélek összefüggésé­ben magam pedig így határozommeg: A megtérés nem más, mint aJézus Krisztus kereszthalála általelkészített szabad út választása azAtyához. Ez bűnbánatban és hit­ben történik, mindazáltal a meg­térés–újjászületés folyamatábanrészesedünk a Szentlélek ajándé­kában is. A Lélek jó gyümölcsöket

terem bennünk Isten dicsőségére. Ezek a cse­lekedetek immár nem saját erőfeszítéseink ter­mékei, hanem a Szentlélek megszentelő mun­kája, amely a megtért személy engedelmes­ségéből és hálájából fakadnak. Mindez atörvény betöltése, amely lényege szerint a sze­retet.

Német pietista megtérésmodell

Érzékelve a protestáns ortodoxia érzelmiszárazságát és örömtelen racionalizmusát, J.Spener és A.H. Francke 17. századi moz­galma új hangsúlyokat hirdetett meg. Meg­hagyva a szent élet maximális igényét, azemberi igyekezetre és a megtérés öröménekszemélyesen megtapasztalható átélhetőségérehelyezte a hangsúlyt. Alapvető fogalmai akövetkezők lettek:

Bußkampf.A „Térjetek meg!” (tut Buße)felszólítás egy megtérésharcban és könnyekközött valósult meg. A pietizmusban újhangsúlyt nyert a radikális megbánás és arészletes bűnvallás.

Durchbruch.A megtérésharc lelki áttörés­sel ér véget. Ilyenkor az Istenhez fordulószemély erőteljesen átéli az Úr kegyelménekmegérkezését életében. Érezhetően és

AA MMEEGGTTÉÉRRÉÉSS33.. rréésszz

DDRR.. TTAATTAAII IISSTTVVÁÁNN

1. ábra (Wayne Grudem megtérés ábrája)

Áldás, békesség! 2018. november-december

12

láthatóan felszabadul, öröm és szabadság töltibe egész lényét: más emberré lesz, amely egyúj életmódot hoz. Az új életmód magábanfoglalja az üdvbizonyosságot, melynek ese­ményét minden esetben egy konkrét órához isköti. Jellemző a pietista kegyességre a világtólvaló eltávolodás, a polgári kötelességtudat ésa belső ember közösségi ápolása. Mindemel­lett szorgalmazza az egyházi reformokat is,

amelyek nevelési, karitatív és erőteljes misz­sziós elköteleződésben nyilvánultak meg.

A pietizmus Spener alapján bevezette azújjászületés megismételhetőségének különösfogalmát is. A koncepció szerint a (cse­csemő)keresztségben ugyan mindenki elnyeriaz újjászületést, de felnőve kevesen maradnakújjászületettek, mert kiesnek belőle. Ez a gon­dolat tette lehetővé, hogy a lutheranizmusképes volt teológiailag integrálni a pietizmusmozgalmát.

A dialektikus teológia megtérésmodellje

A 20. század két református teológusa,Karl Barth és Emil Brunner krisztocentrikusszintézis­keresésének jelmondata: Jézusra kellmutatni! Barth tartalmilag így fogalmaz: aGolgota­eseményben Isten tért meg hozzánk.Isten a bűnös ember helyett Jézusban létre­hozta a legnagyobb fordulatot és változástminden ember számára. Erre a nagy isteni ese­ményre az Istenhez való visszatérésben és akeresztségben adhatunk személyes választ.Isten ébreszt fel bennünket, hogy megfor­duljunk, és térjünk meg hozzá.

Emil Brunner a megtérés kapcsán kettősazonosulásról beszél: Krisztus azonosult azemberrel a kereszten (passzív újjászületés),mely által Isten megtérésre hívja az embert;az ember pedig hit által azonosulhat a ke­resztre feszített Krisztussal (aktív megtérés).Elsődleges az aktív isteni cselekvés, mely szá­munkra egy passzív újjászületés, és amikor eztelfogadjuk, akkor ez a mi aktív megtérésünk.

Megtérések a harmadik világban

Számos mai megtéréstörténet visszaviszbennünket a korai egyház élményvilágába.Olyan döntésekről és életmegváltozásokrólolvashatunk, amelyekben az evangélium hir­detése mellett szembeötlően magas az álmok,

látomások és csodák, tehát a természetfelettimegnyilvánulások szerepe. Muszlim szemé­lyek tucatjai fordulnak Jézus Krisztushoz,mert megjelenik nekik az Úr. A mártíromságárnyékában is felvállalják a hitüket, hirdetve,hogy nincs más Isten, mint Jézus KrisztusAtyja. Magam is jártam Afrikában, Indiában,és első kézből hallottam olyan történeteket,amikor Jézus megjelent, és életek változtak

meg gyökeresen, sőt egy egész falu­közösség megtéréséhez is vezetett.Ezeket a megtéréstörténeteket azért isnehéz feldolgozni, mert – ahogy egysvájci teológus fogalmazott – „nem té­zisekben, hanem táncban, nem tanté­telekben, hanem dalokban mondják el,nem tudományos könyveket írnak, ha­nem történeteik vannak, nem koncep­cióik vannak, hanem inkább ünnepeik”.

Összefoglalás

Az elmúlt kétezer év megtérésmo­delljeinek megismerése után kijelent­hetjük, hogy Isten valamennyi modellthasználta országának építésében. Egy­értelművé vált, hogy a megtérésnek vanegy isteni szuverén–elrendelő, és egy

emberi felelősséggel kapcsolatos aspektusa is.Istené az elrendelő–elhívó kezdeményezés, deaz ember engedelmes válasza is fontos,melynek következtében életminőség jelenhetmeg a Szentlélek által.

Szükség lenne ugyanakkor egy olyanmegtérésmodell felépítésére, amely az újjá­születés valamennyi aspektusát kellőenmegjeleníti, tehát az isteni és az emberioldalt is. Erre tett kísérletet egy angol evan­gélikál–karizmatikus bibliatanító, DavidPawson, aki a következő ábrában próbáltaösszefoglalni ezt a komplex folyamatot, azegészet az újjászületés fogalma alá rendelve.

A képlet Jézus Nikodémusnak mondottszavain alapul: víztől és Lélektől kell újjá­születnünk (Jn 3,5). Hogyan is csenghettekJézus szavai Nikodémus számára? KeresztelőJános szolgálata az egész zsidó társadalmatfelrázta, mert a Jordán mentén bűnbánatra éskeresztségre hívta az egész Izráelt. A farizeu­sok elvetették Isten akaratát (Lk 7,29­30), ígyfeltehetően Nikomédus sem kívánt „vízben”megkeresztelkedni, melynek tartalma: a) bűn­bánó megtérés, b) az eljövendő Messiásban valóhit és c) a keresztségvolt. Mindehhez pedig egyígéret kapcsolódott: a Messiás majd Szentlé­lekkel és tűzzel fogja őket megkeresztelni.

Ezt nevezi Pawson, az óegyház, meg amai ortodox egyház is iniciációnak (beavatás,befogadtatás, amely magában foglalja a bea­vatandó „halálát” és „újjászületését” – aszerk.). Ez a komplex folyamat megtörténhetnagyon gyorsan, amint azt a Cselekedetekkönyvében olvassuk (megtértek, megkeresz­telkedtek, vették a Szentlelket), de van amikorelhúzódik. Néha felcserélődnek az egyes ele­mek is, attól függően, hogy melyik egyházhogyan gondolkodik erről. Például az ortodoxegyház az újszülött esetében minden résztösszekapcsol. Ha egy csecsemőt elhoznakkeresztelni, ott az összes szentséggel érint­kezik, hiszen megkapja a megtérés szent­ségét, megkeresztelik, és mindjárt megúrva­csoráztatják, és imádkozik érte a pap, hogy aSzentlélek is betöltse. Van bennük egy ősiörökség, hogy mindezek összetartoznak. A ka­tolikusok már egy kicsit szétválasztották azelemeket: a bérmálás később van, előtte első­áldozás. Tehát a különböző felekezetek más­más döntést hoztak, de ami a lényeg, hogy azújjászületésben ezek összetartoznak.

Számunkra most az a kérdés – amint azelején erre már utaltam –: metanoia vagy para­noia? Ezt kell eldöntenünk, és ez a feladatunka mai egyházi gondolkodásban.

Emil Brunner és Karl Barth

2. ábra (David Pawson újjászületés ábrája)

Áldás, békesség! 2018. november-december

13

III. MEGTÉRÉSEM(Bizonyságtétel)

Tizenhárom éves voltam, amikor konfir­málni kellett. Úgy voltam vele, hogy ezen átkell esni. Tudtam, hogy egyszer meg kelltérni, mert azért én is akartam az örök életet.Volt egy tervem, hogy először amennyirecsak lehet, megismerem és megszeretem azéletet, és amikor majd megöregszem, majdmegtérek, és akkor itt is lesz egy jó életem,meg amott is. Mert Is­tenről csak úgy tudtamgondolkodni, mint akiaz élet ellen van. Mintaki nem szereti azt, amitén szeretek. Főleg a sza­badságomat féltettem,pedig kommunizmus­ban éltünk. Gondoltam,ennél jobbat kitalálninem is lehetne.

Sárbogárdon úgyvolt a konfirmáció, hogyazon a héten minden es­te mentünk a temp­lomba. Az első este abűnről szólt. A lelké­szünk arra kért bennün­ket, hogy írjunk egy levelet Jézusnak, ha úgygondoljuk, nem vagyunk egységben Jézussal.Megírtuk és elvittük. Persze nagyon féltünk,hogy ki fogja elolvasni. Egy nagy tüzet raktaka parókia udvarán, és mindenki beledobhatta,amit írt, így jelképesen Istennek adtuk oda abűneinket. Senki nem olvasta el, de mind­egyik papírlap kinyílt a tűzben, hiába próbál­tuk úgy összehajtogatni, hogy olyan lett, mintegy kis könyv. Mindenki a magáét figyelte.

A következő napon is a bűneinkről voltszó. Aztán eljött egy este, amikor arra volt ki­hegyezve az igehirdetés, hogy te beengednéd­e Jézust a hajódba. Ahogy Jézus elhívta Pétertúgy, hogy megkérte, engedje be a hajójába. Alelkipásztor asszony utána azt mondta, hogymost lehet imádkozni. Volt ott negyven rosszgyerek, hetedikes konfirmátusok, ő pedigodajött hozzám: Tatai Pityu kezdi. Érezte,hogy kész volt a szívem. És akkor elmondtamegy imádságot, valami ilyesmi volt: „UramJézus, behívlak az életem hajójába, haddlegyek a Te bárányod.” Hogy hogy függössze a hajó meg a bárány, azt nem tudom, deígy hangzott el.

Kaptunk egy feladatot is, hogy ha haza­megyünk, keressük ki János evangéliumábóla 15. fejezetet. Azt ígérte a lelkipásztor asz­szony, hogy most ti mondtatok valamit Jézus­nak, de Ő is fog nektek mondani valamit. Énnem tudtam, mi lesz az, addig nem olvastama Bibliát. Nagyon korán nekikészültem,ágyba bújtam, és elkezdtem olvasni a Károlit.Kikerestem a János 15­öt, és egy olyan él­ményben volt részem, amit soha nem tapasz­taltam. Az én megtérés­élményem az volt,hogy olvastam a Bibliát, és akkor – életem­ben először – meghallottam Jézusnak a hang­ját. Tudtam, hogy ezt most Ő mondja! A tanít­ványaitól búcsúzik, és azt mondja: Ti az énbarátaim vagytok. Ez nagyon megérintett.Nekem soha nem volt barátom, és annyira jó

volt, hogy ezt mondta. Aztán azt is mondta,hogy ti már tiszták vagytok ama beszéd által,amelyet szóltam nektek. Maradjatok tiszták!Ezt még soha se mondta Jézus addig atanítványainak, csak most. Teljesen szemé­lyessé vált az ige. És volt egy harmadik mon­dat is a végén, de ezt nem értettem, hogy ti isbizonyságot tesztek majd rólam, mert kez­dettől fogva velem vagytok. Nemcsak aSzentlélek szól bizonyságot rólam, hanem tiis. Eltelt két év, és amikor hívni kezdett Isten,

hogy lelkész legyek, ak­kor jött vissza ez az ige,de ez a három ige volt,ami akkor nagyon meg­érintett.

Az a kérdésem fe­léd: Neked van­e meg­térés­élményed? Hogyvagy a megtéréssel? Va­jon megszülettél­e már?Sokan ülnek úgy a temp­lomban, hogy nem szü­lettek meg lelkileg. Ifjúvagy még a te meg­térésedben, vagy elju­tottál­e már az érett fér­fikorra, és atya lettél? AzÚr mindnyájunkat hív

erre az útra. Gondold át magadban: Úrrá tetted­e Őt? Átélted­e már azt, hogy Ő megbocsájtott,és hogy bizonyságot tesz benned a Szentlélek,hogy hozzá tartozol? Ezek azok a nagyon fontospontok, amit érezhetünk, ha az Úr az életünk,megtérünk, újjászületünk. Ami nem érdem,hanem amit Isten munkál ki bennünk.

Mi presbiterek vagyunk, nekünk a 2Ko­rinthus 5 szerint az a dolgunk, hogy embe­reket Istenhez vezessünk. Sárbogárdon azthallottuk a Szabó házaspártól, hogy életedbenlegalább egy embert vezess Krisztushoz.

Evvel eresztettek el bennünket a konfirmációután. Én arra gondoltam, hogy soha nemfogok egyetlen egyet sem, mert nem tudom,hogyan lehet ezt csinálni. Tényleg nem lehettudni, de egyszer csak észre fogod venni,hogy Isten talán téged használt eszközül,hogy valaki újjászülessen.

Kívánom, hogy sok újjászületett emberlegyen mindnyájunk életében, hogy a szol­gálatunk nyomán gyümölcsöt teremjünk.Mert végső soron egy aratásban veszünkrészt, és az Úr egyszer meg fogja kérdeznitőlünk, hogy vezettünk­e valakit Krisz­tushoz? Adja az Úr, hogy igennel válaszol­hassunk, és egyre többen lehessünk így!Ámen.

(Az előadást – a szerző hozzájárulásával –kiegészítettük Dr. Tatai István „A megtérésreformátori értelmezése és a fogalom változá­sai a kegyesség történetében” című tanul­mányából vett részletekkel.)

Dr. Tatai István

Testvérgyülekezetünkmeghívására hálaadó isten­tiszteleten vettünk részt.

Az igét ft. Márkus Mihályny. püspök úr hirdette

(Részletes beszámoló a következőszámunkban)

VVEERRŐŐCCEE22001188.. ddeecceemmbbeerr 1155..

Áldás, békesség! 2018. november-december

14

A keresztyén embernek nagyon kellfigyelnie, hogy meg tudja különböztetniaz Úr szavát a sok más szó közül, és hogykihallja az Ő hangját a többi hang közül.Nemrég úgy olvastuk a Zsidókhoz írott

levélből a napi igét, hogy „még jobban kell fi­gyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen elne sodródjunk.”Mert valóban nagyon kell fi­gyelnünk, nehogy belekerüljünk a világ áram­lásába és az magával sodorjon bennünket.Nagyon kell figyelnünk, sőt fegyelmeznünkkell magunkat, hogy kapcsolatban maradjunkJézus Krisztussal, hogy életfolytatásunkbanmindenkor megragadhassuk az Ő kegyelmé­nek erejét, és rajta maradjunk azon az irányon,mely Istenhez vezet.

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meg­halás nyereség.”A Filippiekhez írott levél 1.fejezetének 21. verse volt az advent előtticsobánkai evangélizáció vezérigéje, mely bi­zonyságtételében Pál apostol a Krisztusbanösszpontosult élet alapelvét fogalmaztameg röviden. Azt fejezi ki ezzel, hogyakkor élet nekem a Krisztus, hogy hamegalázom magam, és egészen át­adom az életemet az én személyesMegváltómnak, és hit által élő kapcso­latban maradok Vele, aki engemtökéletes szeretetével „igaz ösvényenvezet”.

Ezért állít meg bennünket egyevangélizáció, egy úrvacsora is, hogyfigyelve szavára, hangjára, el netávolodjunk a lényegtől: a MegváltóÚr Jézus Krisztustól. Ezért jött elközénk ESZTERGÁLY ELŐD GÁ­BOR csömöri lelkipásztor, hogy az ötevangélizációs estén hirdetett Ige meg­tartson az Ő ösvényén, vagy a helyes iránybaállítson minket, ha valamiképpen elsodród­tunk.

De nem azért állított meg, hogy megállvamaradjunk, hanem hogy továbblépjünk Krisz­tus felé, az Élethez. Mert – ahogy az ige­hirdető fogalmazott bevezetőjében – „mind­annyian szeretnénk annyira közel lenni Krisz­tushoz, mint amennyire Pál apostol is volt;mindannyian szeretnénk őszinte szívvel és hit­

tel vallani, hogy az élet nekünk Krisztus, és ameghalás nyereség.”

Akkor így tudunk Hozzá imádkozni:„Ó, Krisztusom, látom, hogy nem kell

megállnom, míg el nem érlek Téged, mertakkor az Életnek innenső oldalán maradok.Segíts megtennem azokat a lépéseket, ame­lyek Hozzád vezetnek. Megyek, egész valóm­mal megyek. A Te nevedben. Ámen.”(Imádság Stanley Jones: Az Út című köny­véből.)

BŰNBÁNAT ÉS MEGTÉRÉS2018. november 26.

Textus: ApCsel 3,1­21

A fogyasztói társadalom számára márelkezdődött advent, de nekünk keresztyé­neknek még nem. A tegnapi nappal véget értaz egyházi esztendő, és jövő vasárnap, advent­

tal egy új esztendő kezdődik. Meghatározórésze életünknek ez a négy hét, amikor kará­csony áldott ünnepére, Jézus születésnapjárakészülünk, a szent találkozásra, amikor csa­ládjainkkal, szeretteinkkel együtt adunk hálátaz Úr kegyelméért.

Nemcsak nekünk meghatározó időszakez, hanem a mindenkori keresztyénségnek isaz volt. Molnár V. József néplélek­, néprajzku­tató így foglalta össze azt, hogy miért is volt

fontos advent a keresztyén magyar emberéletében: „A hajdani falu népe a sötétség adtaszorongást, szórtságot, a betegségnek ágyazórosszat a karácsonyi készület rítusaivaloldotta, zavarta el. … A régi ember testi vá­gyát, az ölelés és az étvágy pirosát böjttel,sötét öltözettel, s ezernyi szent cselekvésseltartotta távol, hogy lelke szűzi fehéren izzon,hogy a születés az ő cselekvő részvételével,vele, benne mehessen végbe.”

Tehát már a régiek is úgy készültek kará­csonyra, hogy különböző „szent cselekede­teket” végeztek, mely készületek segítettek azemberek lelkére ránehezedett sötét, nedves,nyirkos időnek nyomasztó hatása alól fel­oldani őket. Mi is megéljük, hogy a gondo­lataink szebb helyeken járnak ilyenkor.

Advent a lelki felkészülés ideje, amiazonban sokkal nehezebb, mint csupán kita­karítani az otthonainkat. A mindennapok for­gatagában kell jobban odafigyelnünk a lel­

künkre, és felkészíteni karácsony cso­dájára, a Krisztussal való találkozásra.Ez abban az aspektusban is nagyonfontos, hogy mi a második adventbanjárunk. Nemcsak Krisztus születésnap­jára készülünk, hanem az Ő másodikeljövetelére is. Így nem mindegy, hogyebben a második adventben járva, ho­gyan készülünk az Úr előtt való megál­lásra. Az Ige rámutat arra, hogy bizonya legfontosabb az, hogy mindig tudjuk,mi az Úr akarata, és a szerint éljük azéletünket, hozzunk meg döntéseinket.Ehhez azonban a Szentlélekre vanszükségünk. De ahhoz, hogy a Szent­lélek lakozást vegyen bennünk, bűnbá­natra és megtérésre van szükség.

Alapigénkben egy csodálatos gyógyítás­ról hallhattunk. Péter és János az Ékes­ka­punál felismeri, mit kell tennie. Az Úr ren­dezte ezt a helyzetet, ő készítette el az alkal­mas időt és helyszínt, hogy az apostolok bi­zonyságot tudjanak tenni Krisztusról. A leg­fontosabb dolog odafigyelni az Úrra, mertakkor tudjuk megtenni azt, amit Ő elrendelt.Péter megtehette volna, hogy elmegy a koldusmellett, és egyszerűen bemegy a templomba

AAZZ ÉÉLLEETT KKRRIISSZZTTUUSS!!

EESSZZTTEERRGGÁÁLLYY EELLŐŐDD GGÁÁBBOORRLLEELLKKIIPPÁÁSSZZTTOORR EEVVAANNGGÉÉLLIIZZÁÁCCIIÓÓJJAA CCSSOOBBÁÁNNKKÁÁNN

11.. rréésszz

Áldás, békesség! 2018. november-december

15

imádkozni. De nem ezt tette, hanem az Úrrafigyelt, és felismerte, mit kell tennie.

Nekünk sincs más dolgunk advent idő­szakában, karácsonyra készülve, mint felis­merni az Úr akaratát, mit, mikor és hogyancselekedjünk. Évezredek távolából hangzikfel azonban a kérdés, talán a mi szívünkbenis: hogyan tudjuk felismerni, mi az Úr aka­rata? Hogyan tudunk különbséget tenni az Úrakarata és az ember akarata között? Az5Mózes 18,22 verse segít erre a kérdésreválaszt adni: „Ha egy próféta az ÚR nevébenmond egy igét, de az nem történik meg ésnem teljesedik be: azt az igét nem az ÚRmondta”. Ugyanez igaz Isten minden aka­ratára. Ha nem figyelünk az Úrra, hiába tesz­szük, amit teszünk, valahogy mégsem sike­rül. Ami máskor olyan könnyen ment, mostteljesen kifáraszt és kimerít. Viszont megta­pasztalhatjuk, hogy ha az Úrra figyelünk,minden olyan könnyen megy, olyan „ma­gától” jönnek a dolgok.

A legfontosabb tehát, hogy az Úrra fi­gyeljünk, mert Ő tudja, hogy melyik időt mi­re kell szánjuk. Nekünk pedig elő kell készí­tenünk a lelkünket erre. A Szentlélek teszbennünket késszé arra, hogy felismerjük azÚr akaratát.

A Szentlélek azonban nem vesz lakozástakárhol, előbb meg kell tisztulnunk. Péterapostol a Krisztusról tett bizonyságtételébenmegadja azt a két legfontosabb kulcsfogal­mat, amelyre nekünk is szükségünk van:bűnbánat és megtérés. Még akkor isszükségünk van ezekre, ha már régótakeresztyénnek valljuk magunkat, mertsose felejtsük el: a bűn az ajtó előttleselkedik, és ránk vágyódik! Alig vár­ja a kísértő, hogy eltávolítson minketaz Úrtól! A világ tele van kísértéssel.Ezért is kérjük az Úri imádságban –„ne vígy minket kísértésbe” – hogyebben a világban úgy vezesse az éle­tünket, hogy lehetőleg ne legyen ben­ne annyi kísértés.

Ha nem vesszük észre a bűnt azéletünkben, akkor elhatalmasodik fe­lettünk. Már csak akkor vesszük észre,hogy úrrá lett rajtunk, ha észrevesszük,hogy az imáink erőtlenek lettek, vagymár nem is imádkozunk, nem vágyó­dunk az igeolvasásra sem, és már min­den fontosabb annál, mint hogy vasár­nap istentiszteletre menjünk. Észre­vétlenül rabul ejt a bűn, ezért szükségvan a rendszeres bűnbánatra. Bűnbá­nat nélkül nem mehetünk az Úr elé.Bűnbánat nélkül nem tud lakozástvenni bennünk a Szentlélek, mert nemakar egy szennyes lélekben lakni.

És ahogy bűnbánatra, úgy megtérésre isszükségünk van. A megtérés egy életre valóelköteleződés Krisztus iránt. Ezt az elkötele­ződést újra és újra meg kell erősíteni, mertéletünk fókuszpontjából sokszor kikerülJézus. A mindennapok sodrása, a megannyiteendő, problémák, feszültségek könnyen ki­billentik a középpontból Jézust. Ezért bűn­bánat mellett elköteleződésre is szükség van,mert különben az a veszély fenyeget, hogy abűn újra és újra hatalmába kerít, és olyanok

leszünk, mint voltunk. Ha azonban ez a kettőmegvan az életünkben, akkor a Szentlélekörömmel vesz lakozást bennünk, örömmeltárja fel Isten akaratát, és örömmel segít azonaz úton járni, amit Isten kijelölt számunkra.

Egész életünk adventjében a feladatunk:felkészülni az Úrral való találkozásra. De eztcsak akkor tudjuk megcselekedni, ha aSzentlelket hívjuk segítségül. Most, öt nap­pal advent előtt, bűnbánatra és megtérésrehív az Ige. A Szentlélek Isten segítsen ebbenbennünket. Ámen.

HŰSÉG KRISZTUSHOZ2018. november 27.

Textus: Jn 15,12­22

Néhány héttel ezelőtt a MagyarországiReformátus Egyház egyházmegyéinekmissziói előadóiból álló lelkészcsoport tanul­mányúton vett részt Hollandiában, a hollandmisszió tanulmányozása céljából. Jártakolyan tradicionális közösségekben, ahol va­sárnaponként több százan gyűlnek egybe, ésugyanazt a liturgiát követik, amit a mi refor­mátus egyházunk is. De jártak egészen fiatalgyülekezetekben is, ahol az átlagéletkor 30év volt, és ők is nagyon lelkesen tettek bi­zonyságot Krisztusról.

Voltak ugyanakkor negatív tapaszta­lataik is. Nyugat­Európában valóban pusztí­tóan van jelen a szekularizáció. A keresztyén

vallás erőtlenné vált. Zwolle városának kö­zepén van egy nagy katedrális, ami sok mástemplomhoz hasonlóan teljesen kiürült már.Nincs benne gyülekezet, a város tartja fennaz épületet. Öröm az ürömben, hogy azért ittaz egyház fenntartotta a jogot a használatra,és kiküldött egy lelkésznőt, hogy szervezzeújjá a zwollei gyülekezetet. A magyar misz­sziós lelkészek arról beszélgettek vele, hogyhogyan misszionálja a zwolleieket. El­mondta, hogy különböző rendezvényekre jár,elmegy a kultúrházba, beül a kocsmába, és

beszél az emberekkel, hirdeti nekik a Krisz­tust. Az évek alatt sikerült is egy kis közös­séget plántálnia. Amikor a részletekről kér­dezték, hogy de hát hogyan szólítja meg azembereket egy kocsmában, azt válaszolta alelkésznő, hogy Krisztus szeretetéről beszélnekik. Mert ebben a szeretetlen világbannagy szükség van Krisztus szeretetére. Ezzeltudja megszólítani az embereket.

Ezzel egyet is értettek, de azért mégmegkérdezték tőle azt is, hogy a szeretetenkívül szokott­e beszélni Krisztus kereszt­haláláról, az Ő áldozatáról, a bűnökről és abűnbánat fontosságáról is, mire azt vála­szolta, hogy nem. Nem szokott ezekről be­szélni, mert ezzel elijeszti az embereket.Nem szembesíti őket a bűneikkel, mert azemberek nem szeretik ezt hallani. A sze­retetről, a türelemről, az elfogadásról, a máskultúrák felé való nyitottság fontosságárólbeszél az embereknek, és hozzátette, hogynem olyan régen éppen egy buddhista szer­zetessel tartott közösen egy missziós napot.Megdöbbenve hallgatták ezt a beszámolót,amely azt a tanulságot hordozza, hogyugyanez a veszély leselkedik ránk is, ha csakarról beszélünk, ami nekünk kedves, köny­nyen elfogadható, ami viszont konfliktusokatváltana ki, feszültségeket teremtene, arrólnem veszünk tudomást.

A mai alapige a Krisztus iránti hűségrőltanít bennünket. Az az ember, aki elfogadtaKrisztus megváltását, nem élhet a maga vá­

gyai szerint, és nem igazíthatja a sajátigényeihez a hitét, a Krisztushoz valótartozását. A Krisztus iránti elkötele­ződés olyan életet jelent, amelybenegyszerre jelen van a szeretet, de jelenvan a szenvedés is; jelen van a bűn­bocsánat, de jelen van a bűnökkel valószembenézés is.

Két kulcsfogalma van a mai alap­igének: a szeretet és a szenvedés.Amikor Krisztusról beszélünk, akkorszólni kell Isten szeretetéről, amelymegjelent Jézus Krisztusban, deszólni kell Krisztus szenvedéséről,kereszthaláláról is, amely általAtyánknak nevezhetjük Teremtő Is­tenünket, és fohászkodhatunk Hozzá.

Az ige első felében Jézus a sze­retet gyakorlására hívja tanítványait,bemutatva Isten végtelen szeretetét,amellyel felénk fordul. Azt mondja:Hozzá tartozunk, a barátai vagyunk,bűnös, gyarló embervoltunk ellenérekiválasztott bennünket és bármitkérünk az Ő nevében az Atyától, meg­kapjuk. Micsoda szeretetről tesz tanú­

bizonyságot Jézus! Emberi szavakkal semkifejezni, sem megköszönni nem tudjuk.Fantasztikus érzés ebben a szeretetben élni,bízni, remélni! Mindannyian megtapasztal­tuk már ezt az életünkben.

Mennyire szívesen hallgatják az em­berek, hogy milyen nagy Isten szeretete,kegyelme! Amikor Isten szeretetéről, áldá­sairól beszélünk másoknak, nem találkozunkvisszautasítással, mert az emberek vágynakerre az önzetlen, önfeláldozó, türelmes, jósá­gos szeretetre. Látjuk, hogy ez a

Esztergály Előd Gábor lelkipásztor

Áldás, békesség! 2018. november-december

16

szekularizált társadalom, ez a bűnnel szeny­nyezett világ mennyire odavan a karácso­nyért! A szeretet ünnepéért! Mindenki öröm­mámorban úszik, egyszerre mindenki nyitottáválik Isten felé. Húsvétkor nem tapasztaljukezt. Amikor nagypénteken a bűneinkkel szem­besülünk, és a Krisztus szenvedéseinekkeresztje jelenik meg előttünk, az emberekinkább elfordulnak.

Az igén keresztül azt is megláthatjuk,hogy Krisztushoz tartozni nemcsak azt jelenti,hogy átéljük Krisztus szeretetét, hanem szen­vedést is jelent. Szenvedünk ebben a világban,mert gyűlölnek. Szeretetre, békességre vá­gyunk, mégis minden keresztyénnek, Krisz­tus­követő tanítványnak ez a sorsa. Jézus aztmondja: mindezt az én nevemért teszik vele­tek. „Ha nem jöttem volna, és nem szóltamvolna hozzájuk, nem volna bűnük, most azon­ban nincs mentségük bűneikre.” Itt a válasz akérdésre, hogy miért gyűlöli a világ Krisztustés mindazokat, akik Krisztushoz hűségesek,és megteszik mindazt, amit Ő parancsolt.Azért, mert Jézus a bűnre mutat rá. Felfedi azemberek előtt bűnös, gyarló voltukat, szem­besíti a világot bűneivel. Rámutat arra, hogyha valaki csak gyűlölettel fordul embertársafelé, az már vét a „ne ölj” parancsolat ellen.Vagy ha valaki csak kívánsággal tekint egy asszonyra, az már a paráznaság bűnét követiel. Vagy ha valaki hazudik, de nem derül ki,akkor is bűn az, mert Isten igazságát sértjükvele. Ezért nem akarja a világ Jézust elfo­gadni. Nem akar szembesülni a bűneivel.

És nemcsak Jézust gyűlöli a világ, hanemazokat is, akik Hozzá tartoznak, akik a Szent­lélek segítségével próbálnak olyan életet élni,ami Isten igazságán alapul. Aki elköteleződikKrisztus iránt, és megtartja mindazt, amit Őparancsolt, az gyümölcsöt terem – mondja Jé­zus. Olyan kincs ez, ami az Atyának tetszik,ami majd a mennyben lesz kincsünk. Mi­közben mi Krisztus szeretetét sugároznánk azemberek felé, megbocsátást, türelmet, aláza­tot, szelídséget, a világtól pofont, gyalázko­dást, gúnyolódást, viccelődést, megalázó hely­zeteket kapunk cserébe. Gondoljuk meg, hogyJézus Krisztus is ezt élte meg itt a földön! Őazért jött, hogy Isten szeretetéről és bűnbo­

csátó kegyelméről tegyen bizonyságot, és mittettek vele!? Kirekesztés, megalázás, gyűlöletlett a jutalma.

Ez a felismerés döntést vár tőlünk. A világmegvetése miatt hajlamosak vagyunk arra,hogy bizonyos dolgokat kihagyjunk ahitünkből. Bizonyos dolgokról nem beszélünkmások előtt. Ott van bennünk az önző énünk,amely azt mondja: Engem ne gúnyoljon sen­

ki! Inkább leszek kon­form­keresztyén, aki tudilleszkedni a világba is.Péter háromszor tagadtameg Jézust, mert nemakarta, hogy a világ gyű­lölje, hogy ő is céltábláváváljon, mint Jézus. Misem vagyunk jobbak,mint Péter apostol. Nemakarunk megbélyegzet­tek lenni. Pedig Jézus aztmondja, hogy aki őutánaakar menni, aki gyümöl­csöt akar teremni, annakezt fel kell vállalnia. Ezrésze a tanítványi létnek.

Jézus számvetésrehív bennünket, hogy azIge tükrébe nézve ves­sünk számot arról, hogyvajon hogyan viszonyul

hozzánk ez a világ? Mennyire vagyok barátjaazoknak, akik gúnyolódnak Jézuson, és Istentcsak akkor veszik a szájukra, ha káromkod­nak? Gyűlöl­e a hitemért ez a bűnös világ?Mert ha tűrjük a világ vállon veregetését,akkor baj van a hitünkkel, a Krisztus irántielköteleződésünkkel. Akkor nem teljes ahitünk, hanem csak rész­hitünk van, mégpe­dig az a rész, ami nekünk kedves, ami pedignem szimpatikus, nem komfortos, azt ki­hagyjuk belőle. Aki a szerint szemezget ésválogat a Krisztushoz tartozásában, hogy miaz, ami jó, mi az, ami tetsző, az még nem igaztanítvány. Keresztyénnek, azaz Krisztus­kö­vetőnek lenni azt jelenti, hogy vállalom amegbélyegzést, a gúnyolódást, a kirekesztést,vállalom a gyűlölet keresztjét is Jézusért. Mertcsak így tudok hiteles, őszinte vallást tenniróla, és így tudom bűnvallásra hívni az em­bereket is, felmutatva saját esendő voltomatés elköteleződésemet. Így tudom hívni az em­bereket Krisztushoz.

A Szentlélek Isten adjon erőt ahhoz, hogyelhordozzuk a keresztünket, amit nemegyedül hordozunk, hanem Krisztussal együtt.Áldott legyen ezért az Ő neve! Ámen.

ALÁZATTAL SZOLGAKÉNT2018. november 28.

Textus: Fil 2,12­16

Amikor Pál apostol azt mondja, hogy„nekem az élet Krisztus”, ez azt jelenti, hogy őmegalázta magát, és teljes egészében átadtamagát Krisztusnak, hogy Krisztus mun­kálkodjon benne és általa az emberek között.Eszközzé vált a Megváltó Úr kezében. Úgy ismondhatnánk, hogy szolgájává lett. Így isnevezi magát több helyen: szolgája az Úrnak.

Ahhoz, hogy Pál apostollal együtt mi is hittelvallani tudjuk, „nekem az élet Krisztus, és ameghalás nyereség”, ahhoz nekünk is megkell alázni magunkat az Úr áldó keze alatt,nekünk is eszközzé kell válni az Úr kezében,nekünk is az Úr szolgájává kell lennünk ebbena világban. Mai alapigénk erre tanít és bátorítbennünket.

Az embernek vannak olyan emlékei, akárkisgyermekkorból, amelyek megmagyarázha­tatlan módon megőrződnek. Valahogy nemfelejtjük el őket évtizedek múlva sem. Sőtvannak emlékeink, amelyekre olyan kristály­tisztán emlékszünk, mintha csak tegnap tör­téntek volna. A lelkipásztor felidézett gyer­mekkorából egy ilyen történetet, mely 8­9éves korában történt. A budapesti belvárosbannőtt fel egy nagy társasházban, és egy reggela lépcsőn ment lefele, amikor meglátta, hogya lépcsőház ablakán besüt a nap. Az életérőlgondolkodott éppen, és egy olyan gondolat ra­gadta magával, hogy ha majd felnő, egy nagyember szolgálatában fog állni. Egy híresség,egy államfő, vagy valamilyen vezető mellettfog dolgozni. Aztán nem törődött ezzel azélménnyel egészen addig, amíg meg nem hal­lotta az Úr hívását, aki lelkipásztornak ren­delte őt. Hagyja ott azt a közgazdasági­vál­lalkozói világot, ami addig az életét jelentette,és kezdjen egy egészen új lapot az életében: alelkipásztori életet. Akkor döbbent rá, hogy azaz évtizedekkel korábbi gyermekkori emlékarról szólt, hogy az Úr szolgálatába kell állnia.Az Úristen már akkor hívta magához, de csaksokára értette meg a hívó szavát.

De nemcsak egy lelkipásztor szolgája azÚrnak, hanem mindenki. Nemcsak a keresz­tyének, hanem a hitetlenek is. Erről tanít aSzentírás. Mert mi az Úrnak alávetett teremt­ményei vagyunk. Igénk arra tanít bennünket,hogy ezt el tudjuk fogadni. Ez ugyanis nemolyan könnyű. Egy keresztyén közösségbenelsőnek könnyűnek tűnik arról beszélni, hogymi az Úr alávetettjei, szolgái vagyunk, de hajobban belegondolunk, vannak problémákvelünk is. Ezért igéjével alázatra tanít bennün­ket az Úr, hogy alázzuk meg magunkat az Őáldó keze alatt, hogy aztán felmagasztaljon,hogy szolgákból örökösök, teremtménybőlfiak legyünk Jézus Krisztus által.

„Ezért tehát, szeretteim, ahogyan min­denkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelen­létemben, hanem sokkal inkább most, távol­létemben is, félelemmel és rettegéssel munkál­játok üdvösségeteket, mert Isten az, aki mun­kálja bennetek mind a szándékot, mind a cse­lekvést az ő tetszésének megfelelően.”Egy cse­lekvő hívő közösséghez szól itt Pál apostol. Afilippi gyülekezetet tanítja, bátorítja arra, hogyne csak akkor cselekedjenek, amikor ott vanközöttük, hanem mindenkor. Ugyanis aki elfo­gadja Krisztus megváltását az életére nézve, azegy aktív, cselekvő, szolgáló életet választ Istenvezetésével. A hitből való cselekvés, a másokfelé való szolgálat része keresztyén életünknek.Mindannyian megéltük már azt a csodát, ami­kor az Úr rajtunk keresztül munkálkodik. Ne­künk szinte nem is kerül erőfeszítésbe, csak át­adjuk magunkat az Úr vezetésének.

Nem véletlenül beszél erről Pál apostolközvetlenül a Krisztus­himnusz után, melyben

“Élet” a zwollei katedrálisban

Áldás, békesség! 2018. november-december

17

Jézus engedelmességéről tesz bizonyságot, pél­daként állítva Krisztust minden tanítvány elé.Jézus nem azért jött a földre, hogy neki szolgál­janak, hanem hogy Ő szolgáljon másoknak. Ésezt kéri tőlünk, tanítványaitól is: tegyük mi isugyanezt! Ne csupán hitünk legyen, ragasszunkmellé hitből, hálából fakadó cselekedeteket is!Sőt, egész keresztyén életünk legyen szolgálat!Szolgálatunkkal Isten akaratát teljesítjük be, akimunkálja bennünk a szándékot és a cselekvést.

Tisztázást igényel, miért beszél Pál apostolerről a szolgálatról úgy, hogy „félelemmel és ret­tegéssel”végezzük. Ahhoz, hogy megértsük ezta két szót, mely kulcsa a mai alapigénknek, visz­sza kell lapozni a Szentírásban az Efézusi levélvégéhez, ahol Pál ugyanezt a szófordulatot hasz­nálja. Csakhogy ott nem egy gyülekezethezszól, hanem kifejezetten a szolgákhoz. Egyszolga akkor tud jó szolgája lenni gazdájának,ha félelem és rettegés van benne. Ugyanis ez azalázatot jelenti. Az Isten iránti engedelmességreés Istennek alárendelt voltunkra utal Pál. Aláz­zuk meg magunkat az Úr keze alatt, mert Ő azéletünk teremtője és Ura! Ő tudja, hogy mi a jónekünk. Ő tudja, hogy hol és mikor akar ben­nünket eszközként felhasználni. Ha rá figye­lünk, akkor jó szolgaként be tudjuk teljesíteniaz Ő akaratát.

Lehet, hogy még senki nem mondta ne­künk, de szolgák vagyunk. Már a teremtés tör­ténetben megfogalmazódik ez az alárendelt vi­szony: Isten az Úr, mi pedig a szolgái vagyunk.Isten a gazda, mi pedig akik műveljük ésőrizzük a Gazda kertjét. Gondoljuk meg, azember mennyire nem szeret szolga lenni! Alegtöbb probléma ebből adódik. Mi nem akar­juk, hogy más mondja meg, mit csináljunk.Nem akarjuk, hogy más döntsön az életünkfelől. Mi a magunk urai akarunk lenni! Pedigmi szolgái vagyunk az Úrnak, akik teljes en­gedelmességgel tartozunk Neki. Ezért is mondjaPál az alapigénkben, hogy „Zúgolódás és vo­nakodás nélkül tegyetek mindent”.

Felvetődhet a kérdés, hogy egy keresztyénközösségben miért kell beszélni arról, hogy azIsten alárendeltjei vagyunk? Ez olyan magátólértetődő dolog. De vajon zúgolódás és vo­nakodás nélkül megteszünk­e mindent, amit azÚr akar? Életünk döntéseit, cselekedeteit Istenakaratához igazítjuk, vagy a saját emberi vá­gyainkhoz? Egy jó szolga soha se mond nemeta gazdájának, soha sem a saját érdekét nézi,hanem mindig az ura akaratát és érdekét nézi éshelyezi előtérbe. Egy jó szolga lesi gazdájaparancsát, hogy azonnal és maradéktalanul tudjaazt teljesíteni. Jó szolgái vagyunk az Úrnak?

Mindannyian átéltünk már félelmet, ret­tegést, szorongást. De vajon félnünk és retteg­nünk kell az Úrtól is? Mire gondolPál apostol, amikor azt mondja,hogy „félelemmel és rettegésselmunkáljátok üdvösségeteket”?Hogy megértsük, Jézus talen­tumok­példázatára kell utalni, amia Gazda és a szolgák kapcsolatárólszól. Az a szolga, aki félelmébencsak elásta a rábízott talentumot, denem sáfárkodott vele és nemgyarapította azt, mert félt és rette­gett az urától, visszaadta a talentu­mot, amit megőrzött, de ezzel nem

azt tette, amit az ura kért tőle. Pál apostol nemilyen félelemmel és rettegéssel való szolgálatrólbeszél, nem ezt a szolgát állítja példaként elénk.Ez a szolga a példázatban büntetést kapott. Ez aszolga félreismerte a gazdáját. Félt és rettegetttőle, mert azt gondolta róla, hogy könyörtelen,és ott is aratni akar, ahol nem vetett, onnan isgyűjt, ahová nem szórt. Félreismerte urát, ezértnem lett jutalma.

A Mennyei Atya nem szorongó keresz­tyéneket akar látni a gyülekezetekben, akikfélelemmel és rettegéssel tekintenek rá, hogymikor sújt le a keze bűneik miatt. Vannakolyanok, akik azt tartják, hogy Isten bünteti őket,ha betegek lesznek. Pedig Isten nem büntetbetegséggel! Ne ismerjük félre az Atyát! Nefogjuk a rosszat az Úrra! Ne gondoljuk, hogy Őegy kegyetlen Úr, aki abban leli örömét, hogybennünket kínoz! Isten vidám, örömben élőkeresztyéneket akar látni.

Érdemes megfigyelni, hogy Pál apostol,amikor a félelemmel és rettegéssel való szol­gálatról beszél, előtte a Krisztus­himnuszban azAtya Isten végtelen szeretetéről tesz bizonysá­got. Ott van az egyszülött Fiú, Jézus Krisztus,aki önmagát áldozta értünk, aki új életet adott,hűséges és engedelmes volt mindhalálig, egé­szen a kereszthalálig. Mondhatta volna, hogykiszáll ebből, nem vállalja a szenvedést, a ke­reszthalált – de nem tette. Pál felmutatja akönyörülő, bűnbocsátó, szerető Isten képét, ésutána beszél arról, hogy félelemmel és rettegés­sel szolgáljatok.

Nem egy kegyetlen úr a mi Istenünk,hanem éppen ellenkezőleg: szerető, bűnbocsátóIsten a mi Urunk, aki a javunkat akarja, aki megakar menteni bennünket. Nem kell félni, rettegnitőle; ez a két szó csupán az alázatra hív bennün­ket, hogy ne felejtsük el, kik vagyunk, honnanjöttünk, hogy szolgák vagyunk, Isten teremt­

ményei. Teljes lelki békénk lehet afelől, hogyszeret az Úr.

Nagy szükség van ma az alázatról szólótanításra, mert egy olyan világban élünk, mely­ben egyre kevésbé találkozhatunk szelídséggelés alázattal. Ez a társadalom nem azt hirdeti,hogy alázd meg magad Isten előtt, hanem hogylegyél te az isten! Mondd meg te, mi a jó! Döntste a sorsod felől! Bizony, az emberek ezt sze­

retnék, és nagyon nehéz nekünk, keresztyének­nek is kivonni magunkat a világnak ebből avonzásából, mert senki nem szeret szolga lenniés megalázkodni. De ez része a keresztyén élet­nek. Aki elfogadta Krisztus megváltását azéletére nézve, annak el kell fogadnia, hogy Istenteremtménye vagyok, szolgája az Úrnak.

A Krisztus­himnuszban van még egy na­gyon fontos kifejezés: Jézus „szolgai formát vettfel, emberekhez hasonlóvá lett”. Olyan lett, mintmi. És miért? Hogy kiemeljen bennünket a bűnmocsarából, hogy felemeljen és megerősítsen,és rendezze a kapcsolatunkat a mi teremtő Is­tenünkkel. És nemcsak rendezte a kapcso­latunkat, hanem egy olyan csodával ajándéko­zott meg, amit emberi ésszel fel sem tudunkfogni: szolgákból örökösök lettünk. Teremtmé­nyekből fiak. Úgy tisztít meg bennünket Krisz­tus, hogy fölveszi azt a szolgai formát, amik mivagyunk, hogy Isten örökösei legyünk, hogyebben az elfordult és elfajult nemzedékbenragyogjunk, mint csillagok a világban.

Micsoda ajándék ez! Itt van az evangélium,az örömhír: Jézus szolga lett értünk, hogy fel­emeljen minket! Megadja a fiúság lelkét, és aztkiálthatjuk: Abbá, Atya! Atyánknak szólíthatjukTeremtő Istenünket! Jézusé legyen ezért adicsőség most és mindörökké! Ámen.

Folytatjuk

P.A.

A csobánkai gyermekek szolgálata az evangélizáció zárónapján

Áldás, békesség! 2018. november-december

18

Tiltott terület. Igyekszünk kerülni,semmi közünk ne legyen hozzá,félünk tőle. Vajon tényleg nincsvele semmi dolgunk, nyugodt le­het a lelkiismeretünk e téren? Ez

nem jó stratégia. Az ellenség örül a tu­datlanságnak, örül, ha nem látjuk mega pusztító munkáját, és nem foglalko­zunk vele, nem harcolunk ellene. ASátán a tudatlanság és a félelem esz­közét felhasználva tud rejtve maradniés tevékenykedni. Két hibát követhe­tünk el, ha félünk a démonok hatalmá­tól, és nem veszünk róluk tudomást,vagy ha mindenben őket látjuk.

Egy kis terminológia. Az okkultiz­mus (görögül misztikának hívjuk) titkos tu­dományt jelent, amely a természet rejtetterőivel foglalkozik. A misztikus titkos mód­szerek útján igyekszik egyesülni a legfelsőbbvilágszellemmel, vagy legalább kapcsolatbalépni a szellemi világ egyes tagjaival. Ez aSátán hazugsága az I.Mózes 3:4­5­ből:„Olyanok lesztek mint az Isten, jónak ésrossznak a tudói.” Csak kövesd az én mód­szereimet! Sokféle módszerem van, ki­kikedvére válogathat.

Itt van a vallások széles tárháza: a budd­hizmus, a hinduizmus, a taoizmus, az újpla­tonizmus, a zsidó kabbala, a „keresztyén” pá­holyok és lovagrendek, a teozófia, az antro­pozófia, a boszorkányság stb.

Ha nem kell egy vallás sem, válassz csakegy módszert, amivel magasabb szintre jut­hatsz: tudatmódosult állapot elérése tudatmó­dosító szerekkel, transzba ejtő zenével, tánc­cal, passzív meditáció, aktív megidézése ahalott lelkeknek vagy más szellemeknek, pl.angyaloknak, a spiritizmus, az asztrológia, atarokk, az alkímia stb. (Ezek is valláskéntműködnek, hit kell hozzá.)

Ha kell, adok neked erőt varázslásra,láthatod általam a jövőt. (A jósok csak a Sátántervét ismerik a jövőről, ami csak a belé vetetthit által aktiválódik!)

Különleges képességeket adokneked, amit tudománynak hívhatsz,ez a parapszichológia. (Ennek két főterülete van. Az egyik, hogy para­normális képességek által lehetsé­ges olyasmit megtapasztalni, amitáltalában nem lehet észlelni. Vanidőbeli látás, múltba vagy jövőbe, ésvan térbeli látás, azt látják, amiugyanakkor valahol máshol törté­nik. A másik terület, hogy szellemiképességek által hatást lehet gyako­rolni az anyagra. Ez a varázslás,vagy mágia, de ma a „tudomány”pszichokinézisnek hívja.)

Igen csábító lehetőségek ezek,és mindazok beleesnek a Sátán hálójába, akiknem tudják, hogy minden hamis vallás éshamis tudomány mögött ő van, és ő a ha­zugság atyja, aki emberölő volt kezdetektőlfogva. A hamis vallás és ismeret minden for­máját démonikus erők irányítják.

A Sátán földhözkötött, test nélküli szolgáia démonok. Igen erősen vágynak arra, hogyfizikai (elsősorban emberi) testbe költözze­nek. Ők befolyás vagy végső esetben

megszállás alatt tarthatják az embereket.(Ilyen volt a gadarrai megszállott is.)

Két fő teória van a démonok eredetérenézve. Egyesek szerint ők a bukott angyalok,akik a Sátánnal együtt levettettek a mennyből.Mások szerint azoknak a keveréklényekneka lelkei ezek, akik az I.Mózes 6:4­ben vannakmegemlítve. Itt arról beszél a Biblia, hogy azIsten fiai (a bukott angyalok) bementek azemberek lányaihoz, és gyerekeik születtek. Avízözönben a testük elpusztult, de a lelküknem a halandó emberek lelkének helyére ju­tott, hanem visszavágyik az emberi testbe.(Vö. a görög mitológia félisteneivel!) Többenaz utóbbi feltevést valószínűbbnek tartják,mivel a bukott angyalok nincsenek a földhözkötve, és saját testük van.

Az igaz ismeretekhez, vagyis a valóságmegismeréséhez valójában csak egyetlen útvan, az, hogy kizárólag Istenre hallgatunk,neki engedelmeskedünk, aki mindenható ésmindentudó. Csakhogy már ősszüleinkbenelbuktunk, a gyilkos gazdának hittünk.Mennyi tévelygés, sötétség, szenvedés lettennek a következménye! Milyen divatja vanma is az ősi kultuszoknak, köztük az ősma­gyar pogány hitvilágnak. Büszkék is vagyunkrá, mivel ez a mienk. Van egy nyomás raj­

tunk, hogy az igazi hazaszeretethez az ősi val­lási múltunk szeretete is hozzátartozik. Olyanez, mintha a zsidó nép nem tért volna meg azigaz Istenhez, hanem a pogány bálványokhozragaszkodott volna. Adja Isten, hogy végrevégleg megtérjünk belőle, és ne csatlakoz­zunk semmilyen korszerű okkult áramlathozsem. Senki nem tartozhat Isten országához,aki sátáni módszereket alkalmaz, illetve hiszezekben. Isten ezt mondta az Ő népének,

mielőtt bementek a megígért földre:„Mikor te bemégy arra a földre, ame­lyet az Úr, a te Istened ád néked: netanulj cselekedni azoknak a népeknekútálatosságai szerint. Ne találtassék teközötted, aki az ő fiát vagy leányátátvigye a tűzön, se jövendőmondó, seigéző, se jegymagyarázó, se varázsló;Se bűbájos, se ördöngősöktől tuda­kozó, se titok­fejtő, se halottidéző; Mertmind útálja az Úr, aki ezeket míveli, ésez ilyen útálatosságokért űzi ki őket azÚr, a te Istened te előled. Tökéleteslégy az Úrral, a te Isteneddel. Mertezek a nemzetek, akiket te elűzesz,igézőkre és jövendőmondókra hallgat­

nak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a teIstened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Is­tened te közüled, a te atyádfiai közül, olyatmint én: azt hallgassátok.” (V.Mózes18:9­15.)

Fontos látnunk, hogy Jézus Krisztusföldi szolgálata nemcsak igehirdetésből állt,hanem démonokat is űzött, illetve jelek éscsodák kísérték a munkáját. Amikor eljött azideje, hogy tanítványokat küldjön ki, arrautasította őket, hogy a szolgálatnak ugyanazta mintáját kövessék, melyet Ő maga muta­tott be. A tanítványok sikeresen teljesítettéka feladatot, sőt ez minden további tanítvány­nak is megadatott. „Azokat pedig, akikhisznek, ilyen jelek követik: az én nevembenördögöket űznek; új nyelveken szólnak...”(Márk 16:17.) (Károli a démonokat ör­dögöknek fordítja.) Nyilvánvaló, hogy mais ugyanúgy szükségünk van Jézus Krisztusszabadító erejére a démonok ellen, mint azújszövetség kezdeti szakaszában. Sőt,tudjuk, hogy az utolsó időket az Úr a Noékorabeli társadalomhoz hasonlította, amiegy erőteljesen démonizált társadalom volt.Mi is ezt tapasztaljuk, nő a démonizáltságkorunkban. Azt is látnunk kell, hogy sajnoshívő emberek is állhatnak démoni befolyás

alatt. Ők már nem az ördög tulaj­donai, hanem az Úr Jézusé, de a dé­monok egyes területeken uralkod­hatnak jogtalan területfoglalóként,és ezért Jézus Krisztus nevébenhatalmunk van kiutasítani őket.

A démoni erők legfőbb táma­dási területe maga az egyház. Odaösszpontosítják erőiket, ahol ve­szélyben van a pozíciójuk! A kariz­matikus gyülekezetek egy részére(inkább álkarizmatikusoknak kel­lene nevezni) az élmény­mánia lettjellemző. Összejöveteleiket bizarrmanifesztációk kísérik, divat lett a„szellemtől megrészegedni”. Azemberek sikítoznak, állati han­

gokon üvöltöznek, a földön vonaglanak, ésazt hiszik, ezt a Szentlélek teszi velük.Vezetőik azt ígérik, kurzusaikon meg­tanítják nekik, hogyan élhetnek át tran­szokat, elragadtatásokat. Jelek és csodákszintjébe vezetnek be, elvisznek a „har­madik égig”, találkozhatunk egyesangyalokkal. Istent olyan bulizós havernakfestik le, aki a fiatalokat spirituáliscsúcsélményekkel akarja megnyerni.

AAZZ OOKKKKUULLTTIIZZMMUUSS

Áldás, békesség! 2018. november-december

19

Vannak „keresztény” mozgalmak, melyeketa jóslás és jövendőmondás szelleme ural.Hollywoodban pl. isteni meglátogatási ösz­szejöveteleket tartanak, ahol valójában dé­moni meglátogatásokról van szó.

Az interneten található egy tanulmány. Aszerzője Andrew Strom, címe: Vigyázat kun­dalíni! A szerző rámutat, hogy ezek a meg­nyilvánulások pontosan megegyeznek a kun­dalíni szellem megnyilvánulásaival.

Kundalíni a keleti misztikából ered. Amisztikus hinduista gurukon, mint médi­umokon át adódik tovább. Olyan természet­fölötti erőben jelenik meg, amely az emberminden szintjét érinti. (Fizikai, lelki és szel­lemi.) Földreesés, a test elkezd remegni,akaratlan sírás vagy nevetés indul be, defor­mált hangok jönnek ki az emberből, rémisztőlátások jelennek meg, „kígyó érzet” van je­len, és emberfeletti képességek és erőkműködnek. Ezek a jelenségek az okkultiz­mus számtalan ágában megtalálhatók.

Hogyan jutottunk idáig! (A szerző leírjaennek a történeti folyamatát is.) Az a lényeg,hogy a hitetés lelke működik! „Mert hamisKrisztusok és hamis próféták támadnak, ésnagy jeleket és csodákat tesznek, annyira,hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.”(Máté 24:24.) Teljes józanságra van szük­ségünk. Vajon Isten ereje a teljes engedel­messég következtében nem működött­e Jé­zus Krisztus mint emberfia életén keresztülis? Dehogynem! Átruházta ezt az erőt a ta­nítványaira is? Nyilvánvaló! „Mert nem fé­lelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanemerőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”(II.Tim. 1:7.) A fentebb leírt manifesztá­ciókhoz hasonlókról olvasunk­e a Bibliában?Igen! A démonok ugyanígy gyötörték meg azáldozatukat, mielőtt kimentek belőlük. Ne­künk sem kellene világgá szaladnunk, hailyen megnyilvánulásokat látunk, ez egysze­rűen démonikus jelenlétre utal.

De ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel!Ha van démonikus utánzat, akkor létezik an­nak valóságos, Istentől ajándékba kapott ere­detije is. Minden ajándék, amely az I.Kor.12­ben szerepel, isteni ajándék, amely ha­szonra (Isten országa építésére) adatott. Vi­szont ha valaki (akár egy gyülekezet) az erőtés élményeket hajszolja, akkor a végén bár­mit elhisz, és a Sátán megtéveszti őt a magautánzataival. Nem az erővel és az élménnyelvan a baj! Pál apostol is elragadtatott a har­madik égig, és nem a démonok tették eztvele! Több ajándékkal is bírt, a II.Kor. 12­ben leírtak közül, és nem volt megtévesztett,viszont az ő prédikálása erőnek és lélekneka megmutatásában állt. „És az én beszé­dem és az én prédikálásom nem emberi böl­csességnek hitető beszédiben állott, ha­nem léleknek és erőnek megmutatásában”(I.Kor. 2:4.) Itt is két oldalra tudunk lelépni akeskeny útról Az egyik a „karizmánia”, amásik a halott formalitás. Keressük a kes­keny utat! Ha az igehirdetésünk és a szemé­lyes hitünk középpontjában a megfeszítettJézus Krisztus áll, és teljes engedelmességretörekszünk iránta, akkor nem leszünk meg­tévesztettek, egyik oldalról sem.

Haranginé Csuta Anna

A tanév elején konfirmandusaink egy 77kérdésből álló lapot kaptak a kezükbe.No, nem azért, hogy mindre válaszol­janak, mintha iskolai dolgozatot írnának,hanem azért, hogy jelöljék be azokat a

kérdéseket, témákat, melyekről szeretnék,hogy beszélgessünk majd.

Ez alapján választottuk ki az őszi konfir­mandus napok témáját, mely így szólt: „Mi­ért hagyja Isten, hogy néha rossz dolgoktörténjenek velem?” Sokan szavaztak erre atémára, és a kérdés mélysége igényelte is,hogy két napot szánjunk rá.

Helyszínnek azt a vendégházat válasz­

tottuk, ahol a tavaszi konfirmandus napokatis töltöttükGárdonyban, de most jóval többen,összesen 27­en töltöttük együtt ezt a két napot.

A szombati nap első része az egymásrahangolódásról szólt. Ismerkedős és vicces,kisebb kihívást jelentő játékok, feladatoksegítettek ebben. Például a csoportoknakkreatív fotókat kellett készíteni a megadottszempontok szerint (sportos kép, a legvicce­sebb kép, fotó a tóval stb).

Délután már a témára hangolódtunk. Akérdés ez volt mindenki felé: Mi volt eddigiéleted legjobb élménye? Sok érdekes dolgotmegtudtunk egymásról. Majd következő kér­désre: Mi volt életed legrosszabb élménye /legfájóbb eseménye? – már név nélkül íród­tak a válaszok. Megtudtuk, van, kinek köny­nyebb volt eddig élete, de van, aki már 13­14évesen is olyan fájó dolgokon ment keresztül,amit felnőttként is nehéz lenne elhordozni.Ezután külön fiú/lány csoportban képek se­gítségével beszélgettünk a minket körülvevővilág tragédiáiról.

Az este üzenete: minden fájdalmadat,panaszodat Isten elé viheted, ahogy a panasz­zsoltárokban is olvashatjuk.

Este a két nap egyik legemlékezetesebbprogramja következett: egy óránk volt, hogykódokat megfejtve kijussunk 1­1 szabaduló­szobából.

A vasárnap kérdése ez volt: Hogy bízha­tok meg abban az Istenben, aki megengediezeket a szenvedéseket?

A téma kapcsán a délelőtti bizalomjá­tékok élménye segítette, hogy a délután záró­gondolatai jobban megmaradjanak. Előszöregy kifeszített kötél segítségével tartottukmeg egymást a körben, majd két csoportbanegymást emeltük fel egy pokróc segítségével.Így tart meg Isten a kezében akkor is, ha ne­hézség jön! Bízhatok benne, mert JézusbanŐ átélt minden emberi szenvedést, azenyéimet is, de feltámadásával le is győzte abűnt, a halált.

Az alkalom zárásaként pedig a Szelídszerelem című filmből néztünk egy rész­letet. „Ha a kislányom elesik, megüti magát,még akkor is, ha ott állok mögötte. Ez nemazt jelenti, hogy miattam esett el, de ő tudja –mert határtalanul bízik bennem –, hogy ottleszek és fölemelem, hogy nekem is fáj, hogyén is vele sírok, és megnyugszom, amintmegnyugszik. Én ugyanilyen szilárdan hi­szem, hogy Isten ott áll a hátam mögött. Az,hogy Isten szeret bennünket, nem azt jelenti,hogy nem történhet velünk baj, hanem a bi­zonyságot, hogy ő mellettünk lesz, ha el­esünk.”

Nehéz kérdések – maradandó élmények– fontos üzenetek, ezt jelentette ez a csendes­hétvége a résztvevőknek.

Stift János b. lelkipásztor

MMIIÉÉRRTT EENNGGEEDDII……??KKOONNFFIIRRMMAANNDDUUSS CCSSEENNDDEESS--HHÉÉTTVVÉÉGGEE

GGÁÁRRDDOONNYYBBAANN22001188.. OOKKTTÓÓBBEERR 2299--3300..

Kötelékeink

Felemelő érzés volt

A közösség megtartó ereje

Áldás, békesség! 2018. november-december

20

EXHORTÁCIÓ2018. október 28.

Kátésaink az október 28­aiistentiszteletünkönmutatkoztak be.

LELKÉSZSZENTELÉSLELKÉSZSZENTELÉSWeiner­Legeza Luca teológusunk és férje, Weiner Zoltánmegszerezték lelkészi képesítésüket,és a Dunamelléki Református Egyházkerület november 8­i közgyűlésén átvették lelkészi ok­levelüket, valamint letették a szolgálatra kibocsátáshoz szükséges esküt.

AA KKOONNFFIIRRMMAANNDDUUSSOOKK NNÉÉVVSSOORRAANagykátésok:

1. Bartha Benedek2. Börzsei Natasa3. Gál Brigitta4. Gál Dorottya5. Hordós Edina6. Imre Gergely7. Jakó Ádám8. Jakó Dóra9. Kis Barnabás10. Kiss Zsófia (Csobánka)11. Koczka Janka12. Kurucz Máthé13. Malárik János14. Metzger Lili15. Nagy Délia

16. Neumark Dóra17. Óváry Sarolta18. Rixer Viktória (Csobánka)19. Suhajda Lili20. G. Szabó Gábor21. G. Szabó István

Kiskátésok:1. Adorjáni Ákos2. Érfalvy Bálint3. Fetter Orsolya4. Jutasi Levente5. Kurfis Dóra6. Nyilas Anna7. Zemlényi Kíra Zoé

Német Nemzetiségi Általános IskolaKedd:

4. tanóra – 5. osztály5. tanóra – 6. osztály6. tanóra – 8. osztály

Péntek:1. tanóra – 1. osztály2. tanóra – 2. osztály3. tanóra – 3. osztály4. tanóra – 4. osztály

Mátyás Király Általános IskolaKedd:

1. tanóra – 2. osztály2. tanóra – 1. osztály3. tanóra – 4. osztály

Csütörtök:1. tanóra – 3. osztály2. tanóra – 5. osztály3. tanóra – 7. osztály4. tanóra – 7. osztály5. tanóra – 8. osztály

Sashegyi Sándor Általános Iskola,Gimnázium és Rendészeti

SzakközépiskolaHétfő:

1. tanóra – 5. osztály2. tanóra – 7. osztály3. tanóra – 6. osztály4. tanóra – 8. osztály

Szerda:1. tanóra – 2. osztály3. tanóra – 1. osztály4. tanóra – 3. osztály5. tanóra – 4. osztály

Szentendrei Barcsay Jenő ÁltalánosIskola Csobánkai Tagiskolája

Csütörtök:4. tanóra – 1. osztály5. tanóra – 2. osztály

Óvodai hitoktatás:Borostyán óvodaCsobánka: Hétfő13.00Mesevár óvoda Pomáz: Kedd 15.30

Hétszínvirág óvoda Pomáz:Szerda 15.30; Csütörtök 15.30

Református gyülekezeti házKonfirmációi előkészítő:

Péntek:Kiskáté 16.00

Nagykáté 17.00

A HITOKTATÁSRENDJE

Áldás, békesség! 2018. november-december

21

ÖT ÉVES A KIRÁNDULÓ KÖR

REFORMÁCIÓ NAPJA

Áldás, békesség! 2018. november-december

22

Ideje van a hallgatásnak és ideje van aszólásnak. Amikor azon gondolkodtam,vajon melyik bibliai ige illik legjobbana Róna házaspárra, a Prédikátor köny­vének ez a bölcsessége jutott eszembe

róluk. Különösen Péterre illik ez, aki akkorszól, amikor szükség van rá – de akkor szól.Még akkor is, ha a véleménye nem simul atöbbségébe.

Most például ideje van a szólásnak,hiszen azért kerestük fel a Vörösmarty utcasorházak egyikében lévő otthonukban, hogybemutassuk őket az Áldás, Békesség! ol­vasóinak.

Húsz éve lakunk Pomázon – engedPéter bepillantást az életükbe. – Jól érezzükmagunkat, mert éppen az igényeinknekmegfelelő ez a ház.

Kati és Péter 44 éves volt, amikor Bu­dapest helyett Pomázt választották ottho­nukul. A VI. kerületet cserélték fel az akkorhivatalosan még falunak számító agglo­merációs településre. Volt ennek előnye is,

hátránya is. Mindketten szeretik a színházat,márpedig a Nagymező utca, ahol laktak,tele van velük, elég, ha csak a Tháliát vagyaz Operett Színházat említem, de pár lé­pésre van az Operaház is. Ebben tehát na­gyon is megfelelt az igényeiknek, s tudták,a költözésükkel a színházlátogatás az akkorimértékben bizonyosan nem lesz lehetséges.A serpenyő másik oldalán viszont a csepe­redő gyermekeik voltak, akik számára a za­jos és büdös város helyett élhető környeze­tet szerettek volna nyújtani. Nem volt kér­dés, hogy a mérleg a költözés felé billent.Az egyik barátjuk ajánlotta számukra ezt azéppen eladó házat, amit megláttak és meg­szerettek. Döntésüket azóta sem bántákmeg – jóllehet már egyik gyermekük semlakik velük. Lányuk, Csilla amúgy a szent­endrei Barcsay Általános Iskolában magyarszakos tanár, Péter fiúk jogot végzett, az In­novációs és Technológiai Minisztérium al­kalmazottja.

Miként lettek a gyülekezet tagjai? Tör­ténete van annak. Kati Tiszakesziből szár­

mazik református családból, ahol meg­keresztelték és ahol konfirmált is. Kö­zépiskoláját már Tiszaújvárosban végez­te, pályáját vegyészként kezdte ugyanott,majd két év múltánBudapestre költözött,és az EGIS Gyógy­szergyárban helyez­kedett el. Az új kör­nyezetében egyik fő­városi gyülekezetéletébe sem kapcso­lódott már be.

Péter fővárosi­ként nem volt gyü­lekezeti tag, s – ahogyemlíti – nem szégyelli,mert életének ez is ré­sze volt: belépett azakkor egyetlen párt­ba (amelyet megis­merve, kiismerve később ki is lépett, amiannak idején nem volt megszokott do­log). Nem jelentette ez a hivatalból meg­

követelt egyházellenességet számára, sőt,

gyermekei konfirmáltak is a fasori reformá­tus gyülekezetben Végh Tamás lelkészségeidején.

Péter egyébként irányítástechnikai üzem­

mérnök, és szintén az EGIS­ben helyez­kedett el pályakezdőként – és onnan is mentnyugdíjba negyven év múlva. Kati és ő ittismerték és szerették meg egymást.

FFEELLNNŐŐTTTTKKÉÉNNTT TTÉÉRRTTEEKK MMEEGGLLááttooggaattóóbbaann aa RRóónnaa hháázzaassppáárrnnááll

KKÖÖZZÖÖTTTTÜÜNNKK SSZZOOLLGGÁÁLLNNAAKK

1979. július 8. ­ Esküvő

Keresztelő és konfirmáció

Áldás, békesség! 2018. november-december

23

Két év elteltével össze is házasodtak, egyháziesküvőt viszont nem kötöttek. Ennek elviokai nem voltak, pusztán Isten még nem szó­lította meg Pétert.

Haragudott is érte az anyósom… – jegy­zi meg.

Ünnepi alkalmakkor viszont általában el­mentek a templomba. Mint ahogy ünnepi al­kalmakra eljöttek új lakhelyükön, Pomázonis az istentiszteletekre. Az első nagy változástlelki életükben Nyilas Zoltán lelkipásztorságahozott. 2008 vége volt, amikor az egyikvasárnapi istentiszteleten tiszteletes úr egy újgyülekezeti alkalmat –sorozatot – hirdetettmeg „Keresztkérdé­sek” címmel. Ez azon­nal felkeltette Péter fi­gyelmét.

Igazán kívülrőljövő érdeklődőként,„gyermek hívőként”, hajól emlékszem, csak énjelentkeztem – jegyzimeg. – Elnézést kérek,ha nem emlékszem pontosan más „kezdőre”.A többi résztvevő már hitben előttünk járógyülekezeti tag volt. Például Kalmár Ilike, akimár az első pillanatban nagy szeretettel fo­gadott.

Ezeket az alkalmakat Nyilas Zoltán ve­zette, segítője Malmos Attila és Simkó Kati volt.Péter ezen a tíz alkalmas, hetenként ismétlődőestéken került mélyebb kapcsolatba Istennel ésa Szentírással. Ezt követően kapcsolódtak beaktívan a gyülekezet életébe. Egy év múlva ahasonló Pro Christ sorozaton már Kativalegyütt mélyültek el Isten „dolgaiban”.

Péternek ez olyan jól sikerült, hogy 2011­ben megkeresztelkedett és kon­firmált. 2012­ben szóba került aneve presbiterjelöltként is, ámakkor úgy érezte, hogy ennekmég nem jött el az ideje. Dön­tésében az is szerepet játszott,hogy még aktívan dolgozott agyógyszergyárban, ahol ugyan­csak megnövekedett a feladata: acég egy nagy amerikai átvilágításelőtt állt, mivel ennek sikeres tel­jesítése volt a feltétele a gyógy­szergyár ottani piacon való meg­jelenésének. Mivel Péter ez­

irányú munkája miatt ekkor szinte csak aludnijárt haza, nem vállalta el a jelöltséget.

Emlékezetes viszont számára, hogy azakkor még a gyülekezethez tartozó Gold­berger Gábor, valamint a most is tag SimonfiBéla invitálására részt vett egy csendeshétenBiatorbágyon. Nem bánta meg, mivel magátmaximalistának tartja, s tudta, hogy ez az in­tenzív hét is lehetőséget rejteget számára a hitkérdéseiben való elmélyedésre.

Péter másfél éve ment nyugdíjba, s ez soktekintetben átalakította az életét. Több időttud tölteni a már szintén nyugdíjas feleségé­

vel, unokáival, Rékávalés Marcival, valamintkedvenc hobbijával akertészkedéssel és azegyházi szolgálattal. Ezutóbbira meg is találta alehetőséget: a mostaniidőközi presbiterválasz­tásra elfogadta a meg­tisztelő felkérést. A gyü­lekezet a négy pótpresbi­ter egyikévé választotta.

Ezúton is szeretném megköszönni Is­tennek az elhívását, Jézus Krisztusnak a ke­gyelmi ajándékát, a Szentléleknek a megerő­sítését, a gyülekezetnek pedig a bizalmát aszolgálatra. Köszönöm feleségem áldozatvál­lalását is, mellyel elősegíti hitbeli munkámkiterjedését.

Beszélgetésünk itt véget ér, ugyanis hívjaőket a „kötelesség”, Réka unokájukat elhozniaz óvodából. Így hát búcsúzunk is, hogytalálkozunk – mint ahogy szinte minden va­sárnap – az istentiszteleten.

Hardi Péter

TÚRMEZEI ERZSÉBETMAGAMNAK, MÁSNAK

Mikor Atyám házába vett:tépett, tékozló gyermeket,s kegyelme fénnyel rámborult,feledve lett a régi múlt.Béke, öröm, hit és remény:Őbenne gazdag lettem én.Már tudtam adni másnak isés nőtt a kincs és nem fogyott…Sugarasan szálltak felémsimogató, szép mosolyok.Én meg csak adtam szüntelen,soha nem kérdve, mi marad…

De volt, de jött egy pillanat.Megszólított egy régi hang:oly ismerős! – oly idegen!Bízó szívemre árny borultkomoran, szürkén, hidegen:„Ó, te szegény! Nap, nap után,Nézd, elsiet! Te meg csupánmásnak adod kincseidet?!Valamit, mondd, miért nem veszel,valamit el miért nem teszel,magadnak, magadnak, magadnak?!”

Szégyen! Visszhangra lelt a hang.Mint félrevert, ijedt harang,kongott­bongott balga szívem:Igen, igen! Ez kell! Igen!Magamnak, magamnak, magamnak!

Ma egy mosolyt, holnap megint!Letépni mind, virág, ha int!Szépségeket! Szeretetet!Simogatást! Napsugarat!– Másnak ha tán nem is marad –Magamnak! Magamnak! Magamnak!

Miért lettem ilyen szegény?Hát megint eltévedtem én?Megint a régi rongyokonakad meg könnyes bús szemem,úgy botorkálok betegen?Felém nyúlnak aszott kezek,s a lelkem kínban megremeg:én – én már nem segíthetek.Magamnak sincsen… nem lehet!Vagy adjam, ami megmaradt:pár morzsalék… pár rongydarab…?Fakó mosoly, tépett remény,fogyó hit száraz kenyerénki lakik jól? Keserű étek!Mindegy! – Vegyétek és egyétek!

Hogy áradok! Hogy éledek!Fény futja át szívemet!Fakó mosoly színnel telik,remény ragyog, fényesedik,hit zeng győzelmi éneket,sugarat hint a szeretet!Milyen gazdag vagyok megint!A lelkem mindent szertehint,mégis marad, el mégse fogy!Nem kérdve, mint, nem kérdve, hogy’,hittel harangoz a szívem:Igen, igen! Igen, igen!Másoknak! Másoknak! Másoknak!

Rómában, a Trevi­kútnál

A Bibliaolvasó Körben

A család Péter 60. születésnapján

Áldás, békesség! 2018. november-december

24

Szívünk mindig vígsággal telik be Kará­csony táján. Az ünnepet boldog várakozáselőzi meg. Jöjjön el a pillanat, ragyogjona csillag, énekeljenek az angyalok. Járjaát lelkünk az Ige, aki testé lett. Fényesed­

jen életünk. Dicsőítsük a mennyei Atyát, Őt,aki letekint az emberek fiaira, hogy meglássa,van­e értelmes, Istent kereső.

2017 Karácsonyán is beteljesedett a vára­kozásunk. A háromnapos ünnep fénypontja agyerekeink szolgálata volt. Betlehemes je­lenet, versek, énekek hirdették: megszületetta Világ Világossága, aki értelemmel és böl­csességgel ajándékozza meg az Őt keresőket.

Nagy László Zsolt gyülekezetünk azontagjai közé sorolható, akik megtaláltattak. Akiazóta is keresi, kutatja az Úr akaratát. Tizen­nyolc éves, értelmes, szolgálatkész. Több ta­lentumot kapott, amiket kamatoztat. Hangsze­ren játszik, énekel, szaval, sportol, jól tanul.Évek óta az Entheo keresztyén zenekar tagja,s ünnepeken, imahéten, gyerekhéten hangsze­ren kíséri a gyerekek, ifjak előadását. TavalyKarácsonyon is jelen volt.

Az elmúlt évet presbiteri gyűléssel zártuk.A szokásos beszámolók mellett gondnokokatis választottunk. Folyfalván maradt SárkányKároly, aki már tizenhat éve hűséggel tölti bee tisztséget, a karácsonyfalvi gondnok Foga­rasi Gerő presbiter testvérünk lett. Szolgálat­kész, mindig mindent megért, és hűségesenelvégzi vállalt feladatait. Nagy László Zsoltnagytatája anyai ágon.

2018. január 21­28. között imahetet tar­tottunk. Minden este hat órától kezdődött azalkalom. Vendég lelkészek hirdették az igét.28­án vasárnap de. úrvacsorai közösségbenzártuk a hetet. Du. 18 órától az alsónyárád­menti presbitereket fogadtuk bibliaórára.

Februárban meglátogattuk a családokat.Tisztelettel és szeretettel fogadott a Fogarasiés a Nagy család. Egy udvaron laknak békes­ségben, egyetértésben, értelmesen. FogarasiAnna, Gerő bácsi felesége, a mi Nusi nénink,nyugdíjas könyvelő, csupaszív és jóság. Azokközé tartozik, akik őszintén tudnak méltatni.Még a lelkipásztorokat is alkalomadtán. Lá­nyuk, Nagy Csilla tanítónő a karácsonyfalviiskolában, aki eredményes munkát végez,szakszerűen oktat és nevel. Vejük Nagy Lászlósporttanár céltudatos, aki egyre inkább meg­

érti a család többi tagjával együtt, hogy a böl­csesség kezdette az Úr félelme. Gyülekezetünk­ben fénylenek, mint az égnek fényessége, másokjavára élnek, és Istennek adnak dicsőséget.

Virágvasárnapján konfirmációra ke­rült sor. Szent hitünkről vallást tettünk, Tehallottad, jó Atyánk, énekelte a három ifjú,nevezetesen: Sipos Örs, Bocsárdi AlpárésMagos Botond.

Május első vasárnapján az édes­anyákat köszöntötték a gyerekek. Dallal,verssel ajkukon pár szál virággal kezük­ben és sok­sok szeretettel a szívükbenálltak a templomban az Úr asztala körül.Áldott, meghitt ünnep volt.

Június 26­a délutánján egy erősszélvihar megrongálta a templomunktornyát. Váratlan érkezett, mint mindenpróba. Megbontotta a toronysisak bádog fe­delét. Szakszerű felmérés után kiderült, hogya faszerkezet egy részét és a teljes bádogbo­rítást ki kell cserélni. Erre nem számítottunk,de imádkozó szível és lélekkel belekezdtünk.Kérjük a pomázi­csobánkai testvérek imatá­mogatását, hogy jó véghez vihessük e nagymunkát az Úr segítségével.

Július végén gyülekezeti kirándulást szer­veztünk. Meglátogattuk magas Déva várát ésa vajdahunyadi várkastélyt.

Augusztusban gyerekhetet tartottunk. Dél­előtt 10 órakor kezdődött a program. Énektanu­lás, bevezető jelenet után következett a bibliaitörténet bemutatása. Imádság után szünetkövetkezett. Kézimunkával zártuk az alkal­

makat. Csütörtök este tábortűz mellett di­csértük az Urat. Vasárnap a gyerekek szüleik­kel együtt jöttek a templomba, és előadták agyülekezetnek mindazt, amit tanultak.

Október 14­én ifjúsági istentisztelet ke­retén belül elhangzott a nagy óhaj: De szeret­nék? Közösen kerestük a választ a kérdésre,ki mit szeretne kapni az életben, majd meg­néztük, hogy a fiatal Salamon király mit kértaz Istentől, és mit kapott. Biztattuk az ifjakat,hogy hálaadással tárják fel kéréseiket az Úrelőtt, és Ő mindazt megadja, amire szükségüklesz. Szeretetvendégséggel zártuk az alkalmat.

Novemberben a marosvásárhelyi államiöregotthon lakóit látogattuk meg. A karácsony­falvi nőszövetség minden bentlakó testvérnek kiscsomagot készített, melybe gyümölcs, édességkerült. Közös bibliaórán vettünk részt. Magyar ésromán nyelven hangzott az ige a Mt 12,35­ből:„A jó ember az ő szívének jó kincseibőlhozza előa jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonoszkincseibőlhozza elő a gonoszokat.”

Pár nap és újra belépünk a boldog vára­kozás időszakába. Az a kívánságunk, hogypomázi­csobánkai testvérek is éljék át majd apillanatot, amikor az ünnepen felragyog a csil­lag, énekelnek az angyalok, szól a tiszta ige,mely bölcsé és értelmessé teszi a testvéreket.Mert Ő, aki eljött „letekint a mennyből az em­berek fiaira, hogy meglássa, ha van­é értel­mes, Istent kereső?”

Áldott Karácsonyt! Boldog ünnepet kívánunk!Áldás, békesség Istentől!Labancz Gyula lelkipásztorNyárádkarácson

ÉÉRRTTEELLMMEESSEEKK,, IISSTTEENNTT KKEERREESSŐŐKK

HHÍÍRREEKK NNYYÁÁRRÁÁDDKKAARRÁÁCCSSOONNBBÓÓLL

VAJDAHUNYAD VÁRA

„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek,miként a csillagok örökkön örökké.” (Dániel 12,3)

Kenyértészta dagasztás a gyerekhéten

Nagy László Zsolt

Fogarasi Gerő és Anna

Áldás, békesség! 2018. november-december

25

BÓDÁS JÁNOS

ÚTJELZŐ TÁBLAVigyáz a falvak szélén, s ott álla szétfutó keresztutaknál.Vigyáz, mindig útfélen állva,s irányt mutat a tábla.

Lábára indák tekergőznek,barmok hozzá dörgölőznek,vállára galamb, varjú száll,az útról ráfröccsen a sár,nap fakítja és veri zápor,megrepedez a tél fagyától,kölykök vágnak belé sebet,beszennyezik kósza ebek,de jó­ s balsorsban egyarántáll és mutatja az irányt!

Mellette bölcsek és bolondokcipelnek álmot, vágyat, gondot,jönnek és mennek ifjak, vének,nász menetek és temetések.Ő áll és tűr, nem válogat.Mindenkinek utat mutat!

– Útjelző tábla lettem én isOtt, hol az út Isten felé visz,Embersorok útfelén állvamutatok mindig egy irányba:KRISZTUS FELÉ! Nap szúr, ver zápor,didergek a közöny fagyától,bűn­indák reám tekerőznek,rút vágyak hozzám dörgölőznek,vállamra kétség varjú szálls fülembe azt kiáltja: kár!

Az élet sara rámfrecseg,megsebeznek gonosz kezek,de jó­ s balsorsban egyarántállok s mutatom az irányt,akik mellettem elhaladnaks fáradt, tékozló fiaknak.

Mellemről Isten lángírásaberagyog ködbe, éjszakábas szinte kiáltja: Emberek!mindnyájan erre menjetek!A Krisztus jár előttetek –Nála lesz békességetekcsak a nyomába lépjetek,szárnnyá válik keresztetek!Hát bízzatok és higgyetek,s szeressetek… szeressetek!

KKÉÉPPEEKK NNYYÁÁRRÁÁDDKKAARRÁÁCCSSOONNBBÓÓLL

Ifi istentisztelet

A gyerekhét résztvevői

A megrongálódott torony

ANNO

Szűcs Ferenc lelkipásztor és Koczó Zsófia beosztott lelkipász­tor Füsti Molnár Albert 1980. augusztus 31­i keresztelőjén

Áldás, békesség! 2018. november-december

26

„Az Ige testté lett”. Ezt jelenti magyarulaz a latin kifejezés: Verbum caro factumest. Oly sokszor halljuk ezt a gyönyörűigét, különösen így karácsony táján, ami­ben az fogalmazódik meg, hogy Jézus

Krisztusban Isten jött el közénk emberi test­ben, hogy kihívjon minket a kárhozatból,megváltson minden gonoszságtól, atyáinktólörökölt hiábavaló életünkből, és hogy helyre­állítsa a bűn által megrontott világot, elhozvaIsten országát erre a földre. Emberekhez ha­sonlóvá lett és emberként élt, megüresítetteönmagát, szolgai formát vett fel, hogy az Őelhatározott akarata és terve szerint kiszolgál­tassa magát a bűnösök kezének, nekünk, akikŐt bűneinkkel keresztre szögeztük és meg­öltük. Miután pedig halálra adatott test szerint,megeleveníttetett Lélek szerint. Így lett az ér­tünk halált szenvedett Krisztusnak a keresztjehit által a mennyország kapuja, melyenkeresztül Jézus Krisztus visszavezetett ben­nünket az Istennel való közösségbe, és meg­békéltetett minket emberi testében halála által.

Krisztus – értünk: felfoghatatlan, kiku­tathatatlan, kibeszélhetetlen kegyelem! DeJézus Krisztus testté lett élete, szenvedése,halála, majd feltámadása nekünk, ma élő em­berek számára hogyan válhat valósággá, ke­resztyén életté? Hogyan lesz Krisztus – ben­nünk? – hogy Pál apostollal együtt mondhas­suk: „él bennem a Krisztus”. Isten Igéjénektitka ez, „amely örök idők és nemzedékek ótarejtve volt, de amely most kijelentetett az őszentjeinek”. Hiszen már Pál is arról beszélt:„ha ismertük is Krisztust test szerint, most márőt sem így ismerjük”. És Péter apostol: „Őt –Jézus Krisztust – szeretitek, pedig nem láttá­tok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok”.Senki sem ismeri a feltámadt és megdicsőültKrisztust test szerint, de ígérete szerint: „íme,én veletek vagyok minden napon a világ vége­zetéig”. Miként van velünk „az egyszülöttIsten”, az élő Úr, aki fölment a mennyekbe,és ül a mindenható Atya Istennek jobbján?

Talán sokszor úgy érezzük, nincs velünkaz Úr, sőt nagyon is távol van tőlünk.Az őszinte hívő ember ilyenkor ön­magában keresi a hibát: valami nincsrendben velem. Egymást követik anapok, hasztalan hajtok az élet tapo­sómalmában, fáradtan küszködök aszolgálatban, de mindenhol akadá­lyokba ütközök, és nincs segítség:mintha csak a falnak imádkoznék.Félelem és aggodalom szorít, csüg­gedté tesznek a kudarcaim, gyengevagyok, beteg vagyok, nyomorultulérzem magam. Nincs erőm, nincs bé­kességem, nincs örömöm… – mitőlvan ez? Nem az az oka ennek a„leszázalékolt” lelki életnek, hogyJézus Krisztust csak „test”­ben akar­juk ismerni, és nem ismerjük vagyelfojtjuk magunkban erőforrásunkat,az Ő Lelkét? Nem azért „nem megy”az Istennek odaszánt életünk, mertJézus Krisztusra csak mint kívül­valóra tudunk tekinteni, és nem ab­ban hiszünk, amit kijelentett: „én azAtyámban vagyok, ti énbennem, énpedig tibennetek”?

Szerintem kereszyténségünk legtöbb bajaabból ered, hogy Isten Fiából a mi emberi tö­rekvéseink példaképe kell csupán, a mi ön­erőnk segítője, támogatója, mert testben já­runk inkább, mint Lélekben. Hallottuk Istenelhívását, de még nem rendeltük alá magunkatteljesen Jézus uralmának. Még „én” akaromélni a keresztyén életet! Még „én” akaromodaszánni az életemet! Még az „én” szolgála­tom az igazán fontos! Pedig – Irenaeus egy­házatya szavaival élve – „Jézus Krisztus azértlett azzá, amik mi vagyunk, hogy azzá tehes­sen bennünket, ami Ő”. De krisztusivá csakakkor lehetek, ha vele járok, vagyis Krisztusakarata alá helyezem akaratomat, és életemminden területén engedem, hogy „megtalál­jon” és vezessen engem.

„…én azért jöttem, hogy életük legyen,sőt bőségben éljenek” – hangzik az Úr biz­tatása. Valóban érthetetlen kegyelem: JézusKrisztus célratörően, szüntelenül keresi ve­lünk a kapcsolatot. A vele való együttlétheznekem viszont mindenkor érzékelnem kellKrisztus jelenlétét, ami azt jelenti, hogy tu­domásul veszem az Ő folyamatos jelenlététmagamban. „Krisztus­tudatban” élek! Tuda­tában vagyok annak, hogy Ő az életem terem­tője, fenntartója, formálója és fókusza. Nempusztán középpontja, hanem gyújtópontja, akiLelke által naponta lángra lobbant és meg­elevenít: „Ha pedig Krisztus bennetek van,

bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet azigazság miatt. Ha pedig annak Lelke lakikbennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottakközül, akkor az, aki feltámasztotta KrisztusJézust a halottak közül, életre kelti halandótesteteket is a bennetek lakó Lelke által.”

Krisztusban hinni annyi, mint áldott je­lenlétét belélegezve, Szentlelkét befogadni. Elélegzetvétel nélkül nincs megnyugvás, nincsmegerősödés, hitbeli gazdagodás, nincs válto­zás. Helyesen fogalmazott Stanley Jones, a hí­res keresztyén misszionárius, amikor megálla­pította: „Az emberi lélek összetörik, ha Szent­lélekkel meg nem telik.” Ha azonban csak ön­magunkkal vagyunk betöltekezve, és bűnval­lásunkkal nem üresítjük meg magunkat, nemengedjük, hogy Jézus vére megtisztítson min­ket, és így nem szabadítunk fel helyet aSzentlélek számára, Jézus Krisztus nem tevé­keny alanya, csak tárgya lesz a mi hitünknek,ezért érezzük hiányát a vele való személyeskapcsolatnak, a cselekvő hitnek. Keresztyénéletet csak akkor tudunk élni Isten dicsőségétfelragyogtatva, ha a megfeszített és feltámadtKrisztus éli életét rajtunk keresztül Szentlelkeáltal: „Ő viszontzálogul az Ő Lelkét küldi lenekünk, akinek ereje által nem a földieket ke­ressük, hanem az odafenn valókat, ahol Krisz­tus ül Istennek jobbján” (HK 49. kér­dés­felelet).

Egy baptista igehirdetésben olvastam:„Ma az Atya és a Fiú azt a földi mun­kát, amelyet Jézus Krisztus az elsőkarácsony és áldozócsütörtök közöttvégzett, a Szentlélek által továbbfolytatja. Benne és általa van velünkKrisztus minden napon. Nekünk vég­re egy nagy lépést kell tennünk előre.A földön járt Krisztus képétől el kelljutnunk Szentlélekig. Ahogyan egy­kor emberi testben ismerték Krisz­tust, nekünk ma a Szentlélekben kellŐt megismernünk, szeretnünk és el­fogadnunk. Azért nem érezzük Krisz­tus mai napon is velünk való sze­mélyét, mert nem ismerjük azt aSzentlelket, akiben és aki által ma kö­zeledik hozzánk, keres bennünket,hogy megáldjon szeretete mindenajándékával.”

Jézus Krisztus tehát valóban ve­lünk van, de másképpen, mint földiélete során. Szentlelke által valósá­gosan, megtapasztalható módon je­lenik meg az életünkben, és szeretetételsősorban embereken keresztül nyil­vánítja ki irántunk. Nemrég Magyar­

LLÉÉLLEEKKIIGGTTEESSTTTTŐŐLL

„Ellenben erőt kaptok,amikor eljön hozzátok a

Szentlélek, és tanúim lesztekJeruzsálemben, egész

Júdeában és Samáriában,sőt a föld végső határáig.”

(ApCsel 1,8)

Áldás, békesség! 2018. november-december

27

országon járt Philip Yancey, a neves amerikaikeresztyén író, újságíró, aki előadást tartott aDebreceni Református Nagytemplomban,majd a Deák téri evangélikus templomban.Előadásában felidézte azt a napot is, amikoregy nepáli leprakórházban tett látogatást egykis csoporttal. Ott élt Dahnmaya, az az idősasszony, akinek a végtagjait, a szemét és az or­rát is megtámadta a lepra. Járni sem tudott már,könyökével lökte magát előre. Amikor meghal­lotta a látogatók hangját, az udvar túlsó szeg­letéből átverekedte magát oda, ahol előszörmegjelentek. Szerette volna megismerni őket.„Amikor odajött hozzánk, elkezdtem keresgél­ni a zsebemben, hogy találok­e nepáli pénzér­mét. A feleségem, aki Chicagóban a kitaszí­tottakkal dolgozott sokáig, másként reagált.Odament mellé, leguggolt hozzá és megölelte.Az orvos pedig elmondta, hogy Dahnmayanem koldus, hanem a legszentebb személy, akitismer. Így fordult hozzánk: ha van imakérésed,mondd el neki, mert úgy tűnik, Isten válaszol azimáira.Elszégyelltem magam az első reakciómmiatt, de lenyűgözött, hogy az az Isten, aki ezta világmindséget teremtette, ránézett erre azasszonyra, aki látszólag semmit nem tudottnyújtani a világnak, és arra gondolt: nagyonkényelmes otthonom lesz nekem Dahnmaya.”

Amikor Jézus Krisztus szállást vesz ben­nünk, és Lelke által cselekedni kezd, valósággáválik számunkra Jézus élete, és életre kel ahitünk. Erről is beszélt Philip Yancey: „Mi­roslaw Wolf teológus szerint napjainkban nehézegyik fejtől a másikig eljuttatni, amiben hi­szünk. Ezért a jó hír közvetítésének legjobbmódja: kéztől a szívig, és onnan a fejig. A segítőkéz az irgalmasság jele. Amikor teszel a má­sikért valamit, megérinted a szívét is. Akkortalán felteszi a kérdést, hogy »Miért törődsz tevelem?« – és elmondhatod, hogy »Azért, mertIsten törődik veled, és én őt képviselem.«”

Bibliaolvasó körünk egyik alkalmán isugyanez volt a témánk: Isten ma is emberekáltal szólít meg bennünket. Péter apostolrólbeszélgettünk, akit Jézus a juhok pásztorávátett. Az egyik kérdés így szólt: Tudod­e, ki volta te halászod / pásztorod, hogy ki vezetett tégedJézushoz? Kiscsoportokba rendeződve min­denki elmondhatta személyes történetét. Mertvalóban, sok mindenkinek tartozunk hálával,

akiken keresztül az Úr cselekedett értünk. Énazt az élményemet meséltem el, amikor mégolyan kicsi voltam, hogy fel sem foghattam,hogy valójában Jézus Krisztussal találkoztam– nem test szerint, hanem Lelke által. Úgybevésődött a szívembe, hogy mindmáig ezt tar­tom az Úr Jézus első megtapasztalásának azéletemben.

Úgy 8­10 éves lehettem. Budán, a Város­majorban laktunk, és a legközelebbi temploma városmajori katolikus templom volt hozzánk.Édesapám – aki római katolikus volt – változórendszerességgel vitt bennünket is a vasárnapimisékre. Egyik vasárnap azonban valami miattnem tudott elvinni, és így mi gyerekek, kettenmentünk a bátyámmal. A mise a szokásos med­rében zajlott, de a bátyám, mint valami rádióri­porter, elkezdte közvetíteni az eseményeket,mintha csak focimeccsen lettünk volna. Ezt énannyira viccesnek tartottam, hogy majd kies­tem a padból, úgy pufogtam a nevetéstől. Per­sze hangosak is voltunk, és a körülöttünk levőfelnőtteknek többször is ránk kellett szólni. Depersze mi nem hagytuk abba, sőt annál inkábbrosszalkodtunk. A bátyám kommentálta, amiaz oltárnál történt, és a pap bácsit utánozta, ne­kem pedig potyogtak a könnyeim a visszafoj­tott nevetéstől. Na, ez már sok volt a mellettünkülő egyik atyafinak, aki vehemensen utasítottrendre bennünket. Megígérte, hogy mise utánbevisz minket a főtisztelendő úrhoz, és akkorlesz majd nemulass! Ekkor azért egy kicsit le­csendesedtünk, de mise végén tényleg meg­fogta a kabátunk gallérját, és elkezdett húznibennünket a sekrestye felé. Bátyám minden­áron szabadulni akart, és megpróbálta kitépnimagát a férfi vasmarkából, a dulakodásban leis szakadt egy gomb a kabátjáról. Én nem pró­báltam menekülni: nagyon szégyelltem ma­gam. Nem csak attól féltem, hogy most majdleszidnak, hiszen jól tudtam, hogy megérde­meljük, hanem hogy a szemébe kell nézni akigúnyolt és megbántott pap bácsinak.

Az igazság bajnoka bevonszolt minket akis szobába, ahol az atya éppen öltözködött.Elébe állított bennünket, és előadta a vádakat.Lambert Zoltánkanonok úr fiatal plébános voltmég akkor, néhány éve szolgált a közösségben.(Nemrég adtak hálát a Városmajorban az el­múlt ötven évben végzett papi szolgálatáért).

Derűs arccal nézett ránk, és – mosolygott. Milehajtott fejjel, félve és remegve, szótlanul áll­tunk előtte. Nem tudom már felidézni, mitmondott nekünk, csak arra emlékszem, hogyolyan kedves szeretettel simogatta meg a fejün­ket, és olyan megbocsájtó volt a hangja, amiazonnal kiűzte minden félelmemet. Nem tettszemrehányást, nem hívatta be a szüleinket,nem prédikált arról, hogy meg kell javulnunk,mert ha így folytatjuk, soha sem lesz emberbelőlünk, hanem valami olyan melegség ésjóindulat áradt a szavaiból, olyan nagylelkű ésbarátságos volt velünk, amit még gyerekfejjelsem lehetett természetesnek vagy hétközna­pinak gondolni.

Ez a lefegyverző szeretet tanít engem mais meglátni egy emberben a Felettünkvalót, kimégis bennünk van. Mert az igazság győzelmelegfeljebb csak féken tart és megfélemlít, de agyőztes szeretet lefegyverez és békét teremt.Ilyen a krisztusi szeretet.

Abban a pillanatban Lambert atya fénylő,kerek arca volt a Krisztus arca. Az Ő szelídszeme – amibe bele sem mertem nézni – rámtekintett jóságosan, és belevilágított az én bu­kott kis lelkembe. Csodálatos megtapasztalásavolt ez annak, ahogy Isten gondviselő szereteteegy Szentlélektől vezetett embert kegyel­mének megismertetésére fölhasznált.

Itt értjük meg, mit jelent Jézus Krisztuskezébe átadottnak lenni. Aki szívében átengedia helyet az Úrnak, és hajlandó engedelmesenkövetni Őt, mint akinek igája jó és terhekönnyű, vagyis készséges az Ő tökéletes sze­retetének befogadására, annak Ő átadja ön­magát. Az ilyen emberek elválaszthatatlanulösszetartoznak Krisztussal. Hitüket nem tartjákfelsőbbrendűnek másokénál, és nem csaljákmeg önmagukat azzal, hogy ők már eljutottaka szentség és tökéletesség állapotába, hanemkegyelembe fogadottként bensőséges szeretet­kapcsolatban élnek életük Urával. Hitükkelbelekapaszkodnak Krisztus keresztjébe, melyerőtlenségükben erejével hordozza őket, ezértnem érzik tehernek, hogy odaforduljanakmások felé. Nem a maguk gondjai alatt gör­nyedeznek, hanem mások terheit hordozzák.Kéztől a szívig, és onnan a fejig – élik és hir­detik a kereszt evangéliumát, mely mindenkorarról beszél, hogy mit jelent Jézus Krisztus azember számára.

Az előbb már említett Stanley Jones ígyjellemzi őket: „láttam embereket, nőket is, fér­fiakat is, akik szilárdan és hűségesen megtudtak állni kötelességeikben minden körül­mények között; lelküket a csüggedéstől, re­ménységüket a kialvástól, hitüket az Istenbenmindig meg tudták őrizni. A titkuk mindig azvolt, hogy olyan erőforrásból táplálkoztak, amelynem az övék volt. A Szentlélek élő valósága adottnekik elégséges erőt. Vereséget sohasem szen­vedtek, mert belsőleg verhetetlenek voltak. Kívültombolhattak viharok, belül ép maradt minden.De nemcsak a védekezésre volt erejük, hanemgyőzedelmes, derűslelkű támadásra is. Meg­nyertek másokat, mert megnyertek voltak őkmaguk. Megtalálták az igazi élet útját.”

Adja meg Urunk Istenünk mindannyi­unknak, hogy rátaláljunk erre az útra: JézusKrisztusra!

Puskás Attila

ÉL-E MOST JÉZUS?Jézus most is él. Két hitetlen fiatalember a feltámadásról beszélt. Arról beszélt egyik a másiknak,hogy miért lehetetlenség ezt a tant elfogadni. Arra ment egy öregember, akit úgy ismertek, minthívő keresztyént; így hát megkérdezték: „Mondja meg nekünk, miért hisz abban, hogy Jézus feltá­madott?” „Nos – mondta az öreg –, az egyik érv az, hogy én ma reggel beszélgettem Vele.”

Azok, akik kiszolgáltatják és átadják magukat Jézusnak, és engedelmeskednek Neki,azok tudják, hogy él, hiszen bennünk él. A történeti tényből tapasztalati tény lett. Ez a tény,hogy Jézus él, a legjobban megerősített tény a történelemben, mert minden éghajlat alatt,minden korban, minden nép között ugyanaz a tapasztalat: Krisztus él, és megvált bennünket,örömöt szerez, szeretetet fakaszt, – behatol az emberek szívébe, mint jelenvaló tény. Mi nemcsupán megemlékezünk Jézusról, hanem valóságnak érezzük.

Így tehát a mennyország nem csupán jövő, hanem itt van most is. Ezért marad meg szá­munkra később is, mert amint továbbmegyünk, magunkkal visszük a mennyországot. Nemkell lázas izgalommal elrendezni a házunkat, amikor elmegyünk innen. Várjuk a menny­országot, mert máris a miénk. …

Ha Krisztus a tiéd, akkor tiéd a halhatatlanság. „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Őa kezdő élet, a feltámadás és a megtartott élet: az „Élet”.

(Stanley Jones – Az Út)

Ú É

Áldás, békesség! 2018. november-december

28

Élt egyszer egy kóbor utcagyerek – sehazája, se otthona, se barátja nem volt. Kisgyermekségétől serdülő koráig egyre mé­lyebben süllyedt a nyomorúságba, végülegy tolvajbandába került. A félelem és a

szomorúság gyakran vágyat ébresztett bennevalami más után, de egyedül volt, éhesen és el­hagyatottan, így lett rossz emberek prédája.

Egy sötét, hideg novemberi estén a tár­saira várt. Még nem volt itt egészen a meg­beszélt időpont, amikorra a bűntettet ter­vezték. Be akartak ugyanis törni abba a házba,amely előtt a fiú őrt állt. A hold újra felhőkmögé rejtőzött, majd előtűnt, és a tolvajoknakvárniuk kellett a teljes sötétség beálltáig, hogymunkához láthassanak.

A hold azonban egyre fényesebben világí­tott, úgyhogy a fiú a ház bejáratának árnyé­kából – ahol rejtőzött – egy árnyék körvonalaitvette észre az utcán. Valaki volt ott. Talán azegyik tolvaj, eljött, hogy megnézze, ott van­emár, vagy talán a rendőrség szerzett tudomásta tervükről? Nem, hanem egy nem barátság­talan, de eléggé parancsoló hang kérdezte:

– Te fiú, mit csinálsz itt ilyen későn? Menjhaza lefeküdni! Egy ilyen fiatal fiúnakilyenkor már nincs keresnivalója az utcán.Menj haza! – hangzott el még egyszer, mivela fiú nem mozdult.

– Nincs nekem otthonom, és nincs ágyamsem – felelte, és hangja remegett.

– Szegény kisfiam – mondta az idegenrészvevőn –, és mondd, ha szereznék nekedotthont és szállást, elmennél oda?

– Örömmel – felelte a fiú, megremegveaz átható hideg északi széltől.

A felhők eloszlottak, a holdfény megvi­lágította az idegen férfi arcát, és a jóságosmosolytól megmelegedett a fiú szíve. A férfimondott egy nevet, utcát és házszámot, és afiú azonnal elindult arrafelé, amikor a férfimég visszahívta.

– De hogy fogsz bejutni, fiam? Fel kellmutatnod a belépőjegyet és a meghívót, ha aztakarod, hogy beengedjenek. Nesze, itt van!Tudsz olvasni?

– Nem – szomorodott el megint a fiú –,soha nem tanultam.

– Jó, de akkor jegyezd meg, hogy ezena lapon az van felírva: „János három tizen­hat” – és a fiú boldogan mondta utána.

– Nos, ezt el ne felejtsd, mert ez juttatmajd téged otthonhoz és ágyhoz, és külön­ben is nagy hasznát veszed majd.

Szaladt a fiú a drága lapocskát szoron­gatva, és egyre mondogatta magában amegtanult három szót, míg végül kiful­ladva odaért a mondott házhoz. Mit semfélve becsengetett, hiszen a jóságos idegenmegmondta, hogy a „János három tizen­hat” otthont és ágyat szerez neki. A kapusajtót nyitott, és szigorúan kérdezte:

– Ki az?– Én vagyok – zihált a fiú –, kérem,

uram, én vagyok „János három tizenhat”.– Minden rendben – mondta a portás –,

ma estére ez a jelszó. Jöjj be!És a szegény fiú csakhamar meleg

ágyban találta magát, és szívét kimond­hatatlan hála töltötte el, hogy nemcsak ahideg szél elől talált menedéket, hanem

régi cinkosai elől is. Közben állandóan is­mételgette magában: „János három tizenhat”akarok lenni most már mindig, hiszen ez olynagy szerencsét hozott nekem.

Mélyen aludt reggelig, és nehezen búcsú­zott a helytől, ahol új neve olyan csodálatosmódon ennivalót, nyugalmat és védelmetszerzett számára. Aztán ismét kikerült azutcára, és ki tudja, talán régi tolvajtársai ismételcsalták volna, ha az a hatalmas KÉZ, melya mélységből kiragadta, nem nyúlt volnautána. Amikor egy útkereszteződésnél át akartmenni, egy autó elgázolta, és a legközelebbikórházba vitték. Megkérdezték tőle, katolikusvagy protestáns. Ezt a kérdést nem értette, csakannyit tudott, hogy ő „János három tizenhat”.

– Jó – mondta a portás –, vigyék be ezt a„János három tizenhat”­ot vagy kicsodát.Szegény fiú, a sérülése nagyon súlyos.

A baleseti osztályra vitték, és vigyázvaletették. Még egyre motyogta magában: Mi­lyen szerencsés vagyok, amióta új nevem van;most már végig kitartok amellett, hogy anevem „János három tizenhat”.

Csakhamar azonban nagy fájdalmábansemmi másra nem tudott gondolni; lázálombangyötrődött, és egész éjszaka újra meg újra mor­mogta: „János három tizenhat”, „János háromtizenhat”! Jót tett velem, és jót is fog tenni.

Egyik­másik beteg a kórteremben, akifelfigyelt a fiú szüntelen ismételgetésére,gyönge kezével lapozgatott az Újszövetség­ben, hogy megtalálja az ismételgetett igerészt.Azon az éjszakán Isten nem egy léleknek hozottáldást, hiszen ez Isten Igéje volt, és Istenmegígérte, hogy az Ő Igéje nem tér vissza üre­sen. Milyen jó, hogy Isten szava nem hazudhat,hogy rendíthetetlenül megáll, és ígéretei mindbeteljesednek! Próbáljuk ki! Higgyünk benne!

Az idő múlt. Kis barátunk új életre ébredt.Körülnézett, mintha mély álomból támadtvolna fel. A szemek mind rászegeződtek.Végül megkérdezte tőle a mellette fekvőbetegtársa:

– Hogy vagy „János három tizenhat”?– Honnan tudja a nevemet? – kérdezte a

fiú csodálkozva.– Honnan? Fiam, egyebet sem csináltálmostanáig, mint ezt ismételgetted, és amagam részéről csak annyit mondhatok,áldott vagy te, „János három tizenhat”.

A fiú elcsodálkozott, hogy őt, a sze­gény utcakölyköt, akiről senki nem gon­doskodott, mielőtt új nevét meg nem kaptavolna, valaki áldottnak nevezi. És akkor,életében először, meghallotta az Élet sza­vait, amelyek oly sokaknak hoztak üd­vösséget, és az ő számára is azt kínálták:„Úgy szerette Isten a világot, hogy az őegyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszőbenne, el ne vesszen, hanem örök életetvegyen.” (Jn. 3:16.)

Igen, ő, a szegény árva, aki oly koránmegismerte a bűn keserű gyümölcsét, akitolvajok cinkosa volt, megszabadult, ésnem kárhozott el. „Mert nem azért küldteIsten az ő Fiát a világba, hogy elkárhoz­tassa a világot, hanem hogy megtartasséka világ általa” (Jn 3:17).

(Elbeszélés az „ÚTIKALAUZ a halál­ból az életbe” című kiadványból –Evangéliumi Kiadó)

JJÁÁNNOOSS HHÁÁRROOMMTTIIZZEENNHHAATT,,

AAVVAAGGYY AA JJEELLSSZZÓÓ

Áldás, békesség! 2018. november-december

29

„Ezért, szeretett testvéreim, legye­tek szilárdak, rendíthetetlenek, buz­gólkodjatok mindenkor az Úr mun­kájában, hiszen tudjátok, hogy fá­radozásotok nem hiábavaló az

Úrban.” (1Kor 15,58)

Gyülekezetünk 2018. november 11­én időközi választást tartott, melyneksorán Pomázon egy presbiteri és négypótpresbiteri tisztség, Csobánkán egypresbiteri tisztség betöltésére került sor.A választás eredménye a következő lett:

POMÁZKurfis Géza presbiter

Óváry Ákos pótpresbiterOsváth Zsolt pótpresbiterRóna Péter pótpresbiter

Istenes Lászlóné pótpresbiter

CSOBÁNKAFónagy András presbiter

Köszönjük gyülekezetünk imádsá­gait és részvételét a választáson, éskülön köszönjük Böszörményi Géza ésNyíregyházi János testvérünknek, hogyaz Úr elhívó szavát meghallva vállaltáka jelöltséget, és készséges volt a szívüka Neki való engedelmességre. Kérjükőket, hogy szolgálatukkal továbbra islegyenek gyülekezetünk segítségére,támogatására.

A megválasztott tisztségviselők a

december 2­ai istentiszteleteinken tettek fo­gadalmat az Úr előtt. Nyilas Zoltán esperes úrJános evangéliuma 12. fejezetének26. versével kért áldást az életükre,szolgálatukra: „Ha valaki nekem

szolgál, engem kövessen;és ahol én vagyok, ott leszaz én szolgám is; és havalaki nekem szolgál, aztmegbecsüli az Atya.”

Szolgálatról, közös­ségről és becsületről szólJézusnak ez a tanítása –mondta köszöntőjében azesperes úr. Azt jelenti,hogy legyetek JézusKrisztus követői, legyetek gyü­mölcstermő emberek. Folyamatos­ságra és megbízhatóságra utal itt

Jézus, és nem pusztán arra a pillanatra vo­natkozik, amikor meghívást adott a szolgá­latra. Akkor lesz valakinek a szolgálata hiteles,ha Jézust követi. „Ha valaki énutánam akarjönni, tagadja meg magát, vegye fel akeresztjét, és kövessen engem!” – a boldogpercekben, a könnyű döntéshozásokban, és anehezekben. Amikor keressük Isten akaratát,amikor talán látjuk saját magunk igazát,amikor gyülekezetünket hordozzuk imádság­ban, és visszük az Úr elé. Azt is mondja Jézus,

hogy ennek a szolgálatnak van becsü­lete. Legyen becsülete! A presbiterekkeressék a gyülekezetet, és a gyüleke­zet keresse a presbitereket! Jézus min­dezt fokozza azzal, hogy a becsületünknemcsak jó szót jelent, hanem az Őmegbecsültségét is. Ahogyan Ő tekintránk. Olyan jó, hogy maga Isten mond­ja azt, aki nekem szolgál, megbecsüliazt az Atya.

Sántha János főgondnok úr kétigével köszöntötte a fogadalmat tettszolgatársakat. Elsőként Pál apostolEfézusbeliekhez írott levele 6. feje­zetének 6. versével: „Ne látszatra szol­

gáljatok, mintha embereknek akarnátok tet­szeni, hanem Krisztus szolgáiként cseleked­

jétek Isten akaratát: lélekből”, majd a Róma­iakhoz írott levél 12. fejezetének 10­11. verseitolvasta fel: „a testvérszeretetben legyetek egy­

más iránt gyengédek, a tiszteletadás­ban egymást megelőzők, a szolgálat­készségben fáradhatatlanok, a Lélek­ben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.”Isten áldása kísérje és töltse be meg­választott presbiter és pótpresbiter test­véreink szolgálatát.

„Viseljetek gondot magatokra és azegész nyájra, amelynek őrizőivé tetttiteket a Szentlélek, hogy legeltessétekaz Isten egyházát, amelyet tulajdonvérével szerzett.” (ApCsel 20,28)

IIDDŐŐKKÖÖZZII VVÁÁLLAASSZZTTÁÁSS

Juhos Ibolya szavaz

Munkában a bizottság

Fogadalomtétel Pomázon

Fónagy András presbiterFogadalomtétel CsobánkánKurfis Géza presbiter

30

Áldás, békesség! 2018. november-decemberMeghívás érkezett gyülekezetünk számá­ra a Ráday Múzeum igazgatójától,dr. Fogarasi Zsuzsannától, kecskemétikiállításuk megtekintésére. Éltünk is alehetőséggel, és esperes úr szervezésében

október 13­án kiránduláson vettünk részt a„hírös város”­ban.

A Református Ókollégium előtt a Kálvinszobornál találkoztunk vendéglátónkkal, akiegész nap idegenvezetőnk is volt. Elsőkéntmegnéztük a Ráday Múzeumot, mely a kecs­keméti Ókollégium épületében található. Az„ó” megjelölés arra utal, hogy ez a kecske­méti reformátusok régebbi iskolaépülete, me­lyet 1911­1912­ben követett az Újkollégiummegépítése, ettől kezdve kezdték a régi épü­letet ó, azaz régi kollégiumnak nevezni. Itt anagy anyaiskolákhoz (Debrecen, Sárospatak,Pápa) hasonló többszintű oktatás folyt: a maifogalmaink szerinti alap­, közép­ és felsőfokúképzés, mely által az intézmény Dunamellékoktatási központjává vált. A „kollégium” szóa diákoknak bentlakást is biztosító reformátustanintézetet jelentette, melyben konviktus(étkeztető) is működött.

Az Ókollégium műszaki terveit HildJózsef (homlokzat) és Hofrichter József (apesti Kálvin téri református templom építésze)készítette. A klasszicista stílusú épület alap­kövét 1830. május 6­án rakta le a város refor­mátus közössége. Az építkezés hosszú ideig,az 1860­as évekig tartott, de az eredeti nagysza­bású tervek, pld. az udvar teljes körbeépítésecsak részben valósultak meg. Második eme­lete csak 1864­ben készült el. A ma Ókollé­giumnak nevezett épület volt Kecskemét elsőimpozáns, emeletes építménye. A legenda sze­rint a református kollégium és az emeletesépület fogalma annyira egyet jelentett a cí­visek körében, hogy mikor egyikük Pest­Budán járva sok emeletes házat látott, ígykiáltott fel: „Nem is tudtam, hogy részünkről

ennyi kollégyiomok vannak Pesten!”A Dunamelléki Református Egyházke­

rület egyházművészeti gyűjteményét 1967­ben alapították, múzeumként 1983 óta mű­ködik Kecskeméten, 2001 decembere óta afelújított Ókollégium földszinti termeiben.

Anyaintézménye a Budapesten található Rá­day Gyűjtemény. A múzeum gyűjtőterülete azegyházkerület egészére kiterjed, gyűjtő­körükbe pedig a gyülekezetek életét, történetétreprezentáló történeti források, képző­, ipar­és népművészeti tárgyak tartoznak. A múze­um anyaga napjainkban jórészt adományok

révén gyarapszik. A múzeum célja, hogy a lá­togatók megismerjék a kálvinista gyüleke­zetek életét.

A kiállítás anyaga évszázadokat ölel át, ahazai reformáció kezdetétől napjainkig. Lát­hatók a templomaink tipikus puritán és mér­téktartó berendezési tárgyai: úrasztala, szó­szék, padelők, festett famennyezetek és perse­lyek, a református hitünk szerinti két sákra­mentum, a keresztség és az úrvacsora kiszol­gáltatásának eszközei. Az úrvacsorai bortartókannák, kelyhek, tányérok, az úrasztali terítőkés keresztelő kannák, tálak hű képét adják aközösségek ízlésének és anyagi lehetősé­geinek. Helyet kaptak az ötvösművészet re­mekei, az ónművesség, a kerámia­ és tex­tilművészet kiváló darabjai. Mi pomáziak isbüszkék lehetünk a szép és különleges kerá­mia korsónkra, melyet a nyolcvanas évekbenadtunk kölcsönbe a kiállításra a múzeumnak.Az itt bemutatott festmények, reprodukciók,viseletek szép képet adnak a református gyü­lekezetek életéről, szertartásairól. Külön terem

AAhhooll aa rreeffoorrmmááttuussookkffeellüüllrreepprreezzeennttáálljjáákk öönnmmaagguukkaattGGyyüülleekkeezzeettii kkiirráánndduullááss KKeeccsskkeemméétteenn

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom:örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden

ember előtt. Az Úr közel!” (Fil 4,4­5)

Dr. Fogarasi Zsuzsanna

Áldás, békesség! 2018. november-december

31

foglalkozik Gőböl Gáspár református lelkészéletével. Itt érdekes előadást tartott KönczölDánielné gyülekezetünk első tanító­lelké­szének életről.

Lehetőségünk volt megnézni az ásvány­történeti kiállítást, valamint igazi külön­legességként az ötvös restaurátor műhelybe isbetekinthettünk. A műhely vezetője bemutatta,milyen odafigyelést igényel egy több százéves tárgy restaurálása. Elmondása szerint vanúgy, hogy két napig csak kézben fogja és for­gatja. Ismerkedik vele, fél, hogy elrontja, majdamikor minden lehetőséget számba vett, egyrövid idő alatt helyre hozza. Ebben a műhely­ben került sor idén a pomázi keresztelő edé­nyeink felújítására is.

A közelben lévő református templombanfolytattuk kecskeméti látogatásunkat. Megis­merkedtünk a történetével. A reformátusok1540­től 1564­ig a Szent Miklós templomban

tartották istentiszteleteiket,de onnan – a katolikusokkalfolytatott hit­viták miatt – kikellett költözniük, így 1568­ban fából építettek maguk­nak egy templomot, amiazonban 1678. október 17­én leégett. A török hódolt­ság idején nem lehetett kő­templomot emelni, ezért akecskeméti atyafiak kül­döttséget menesztettekKonstantinápolyba, hogykülön engedélyt szerez­zenek magától a szultántól.Egyedülálló módon, végülsikerült is elérniük, igaz, ez669 aranyába került a refor­mátus közösségnek.

Az építkezés 1680­bankezdődött, és négy évmúlva már fel is szenteltéka templomot, mely Kecs­kemét második legrégebbiépülete. A belső tér gaz­dagon volt díszítve, de a ké­sőbbi átalakítások során le­meszelték. Ennek emlékétma egy színes oszlopfő őrzi.

Az épület kezdetben gót és késői reneszánszstílusjegyeket viselt magán, de amikor a 18.század végén kéthajóssá bővítették, a tornyátmár barokk stílusban magasították meg. Atemplom mai formáját copf stílusú kapuzatokkialakításával nyerte el. A templomnak négyharangja van, 1998­ban toronyórával gaz­dagodott.

Az Internátus (Református KollégiumDiákotthona) melletti konviktusban (egy­házközség konyhája és étterme) ebédeltünk,majd megnéztük az Újkollégiumot. Itt mű­ködött a Református Gimnázium és az Orszá­gos Református Jogakadémia 1948­ig, azállamosításig. 1990­ben újraindították, jelen­leg Református Gimnázium és ReformátusÁltalános Iskola. Az iskola jelmondata:CRESCIT SUB PONDERE PALMA, azazteher alatt nő a pálma. Ez a mondat híventükrözi a kecskeméti reformátusok küzdelmét

a kezdetektől napjainkig. Hiszen sújtotta őkettűzvész, török uralom, ellenreformáció, föld­rengés, háború, államosítás és újrakezdéseksorozata.

A főtéren sétálva jóleső érzés fogja el akálvinista embert, hogy amerre csak néz, a re­

formátusság aktivitása szembeötlő. Mintha alakosság döntő többsége református lenne,pedig csak a hívő lakosság egyharmada. Errecélzott a kecskeméti gyülekezet vezető lel­késze: „Itt a reformátusok felülreprezentáljákönmagukat”.

Szabó István

A kölcsönadott pomázi kerámia korsó

NAGY GÁSPÁR

HÓTALANA HEGYEK INGE

Ez a tél még megváltatlan,nincs rá mentség; fehér paplan,se hó, se hold nem világol –amíg fölragyog a jászol

hordjuk szívünk szakadatlan,kormos arcot száz darabban,nincs ajándék semmi tömjén –rí Boldizsár, Menyhért meg én.

Az indul el akaratlankinek angyala jelen van,hótalan a hegyek inge –el kell érnünk Betlehembe!

ORBÁN MÁRIA

BETLEHEMIKARÁCSONY

Jászolban fekszik az égi gyermek,Világ Megváltója megszületett.Elringatja édesanyja,Kisgyermekét féltőn óvja.

Jöttek pásztor emberek,Köszöntöttek Tégedet.És a három királyok,Ajándékuk roskadoz.

Megszülettél, földre jöttél,Isten gyermek értem jöttél.Világ Megváltója lettél,Üdvösségünk így lehettél.

Áldás, békesség! 2018. november-december

32

A szép későnyári október arra indítottagyülekezetünket, hogy buszos kirán­duláson látogasson el Bács­ Kiskunmegye fővárosába – Kecskemétre. A„hírös város” sok szép látnivalóval ke­

csegtetett és sok szép élményt ígért. Foga­rasi Zsuzsanna múzeum­igazgató asszonyvárt és fogadott bennünket a DunamellékiEgyházkerület Múzeumának bejáratánál.

Végigkaluzolt a múzeum klenódium­gyűjteményén, a hitvalló őseink védendőhagyatékát bemutató kiállításon: ezüst úr­vacsoraosztó kelyhek és kannák szebbnélszebb sokasága, kenyérosztó tálcák, keresz­telő edények, úrasztala terítők, mindazok azértékes kegytárgyak, melyek ma nincsenekhasználatban. A múzeum épülete is maga atörténelem. Ez volt a kecskeméti reformátuskollégium épülete a l8. századtól. Mostszépen felújított formában ad otthont a mú­zeumnak, és még ötvösműhellyel is büszkél­kedhet, ahol szűkség szerint elvégzik aziparművészeti tárgyak javítását, restau­rálását.

Kecskemét főterén sétálva, lenyűgöző avároskép. Annak sokszínűsége mutatkozikmeg abban is, hogy minden vallása meg­építette a maga templomát. Az 1600­as évekvégén épült impozáns méretű, négykarzatosreformátus templom ba­rokkos jegyeivel kevés­sé hasonlít az alföldinagyvárosok klasszi­cista református temp­lomaihoz. Vele szem­ben a tér másik oldalána zsinagóga tekintélytparancsoló épülete hir­deti, hogy az izraelitákis hozzátették a magukrészét a város felvirá­goztatásához. A refor­mátus templom szomszédságában lévőrómai katolikus templom a város legna­gyobb temploma, és a középületek építészetiértékei, a híres Cifrapalota, a városháza, aszínház főteret körülölelő látványa, gondosvárosépítészeti munka eredménye – mindezúgy, hogy maga a lombos fákkal benőtt téremberi léptékűvé, kellemes tartózkodásihellyé teszi ezt a nagy kiterjedésű teret.

Látogatásunknak volt egy sajátságosapropója. Fogarasi Zsuzsanna igazgató asz­szony egy korábbi pomázi látogatása alkal­mával – ismerkedvén Pomázzal – felvetettea kérdést, hogy volt­e, lehetett­e kapcsolat ahíres kecskeméti prédikátor, Gőböl Gáspár,és a mi azonos nevű pomázi lelkészünkközött, kiben gyülekezetünk első választottlelkészét tisztelhetjük. Megvittük a választ,hogy: igen! Az ARCANEUM adatbázis ha­mar választ adott a kérdésre. (Ezúton is kö­szönet érte Ozorai Magdolnának!) Közeli arokonság, s a két nevet a lelkészi hivatáscsaládi hagyománya is összekapcsolja.Ugyanis a Gőböl családban a férfiak több­sége a papi hivatást választotta. Az azonosnevű közös ős legendás személy volt: vörös­berényi lelkipásztorként templomát úgyvédelmezte, hogy lőréses fallal vette körül,hogy szükség esetén fegyverrel védelmez­

hesse vallását. Felmentést végül magátólMária Teréziától kapott.

Kecskemét híres lelkipásztora, a vörös­berényi református pap elsőszülött fiakéntugyancsak a Gáspár nevet kapta, és 1745­ben látta meg a napvilágot. TanulmányaitDebrecenben végezte, majd – a korra jel­

lemző módon – előszöradászteveli (pápai) ta­nító, majd Kunszent­miklóson segédlelkész,Dunavecsén pap volt.1777­ben meghívtákKecskemétre lelkész­nek, s haláláig ott szol­gálta egyházát. Hamaro­san esperes, majd azegyházkerület aljegy­zője lett, egyházmegyé­jében ő kezdte el első­

ként magyarul vezetni a jegyzőkönyveket „anemzeti nyelvnek tisztességére”.

Gőböl Gáspárt bőven megáldotta a Te­remtő talentumokkal. Több nyelven beszélt,kiváló szónok és ismert író volt. FordítottVoltaire művet franciából, Shakespeare drá­

mát angolból. Híres művei például a „Sza­badúlást óhajtó rab, ki a maga ártatlansá­gáról való bizonyság leveleit, öt beszédekbeegybe­szedte” és „Az első embernek el­esése és az azt követő mind szomorú mindörvendetes dolgok hét énekbe foglalva”

(Durand után). Az ő nevéhez fűződik az elsőmagyar nyelvű tudományos­fantasztikusmű: az „Utazó lélek, az az széllyeljáró gon­dolati egy ollyen léleknek, ki az embereknektársaságát egy kevéssé elhagyván, felrepülta naphoz. És azzal egygyütt a világnak bi­zonyos részét bejárván, utazásáról számot ádG.G. által”. Kapcsolatban volt Kazinczyval,aki nagyra értékelte képességeit, és „a ma­gyar nyelv használati körének kiterjesztéseérdekében” Gőböl Gáspárra is nagy vára­kozással tekintett.

Foglalkozott elméleti és gyakorlati teo­lógiával, bibliai szövegkritikával és egy­háztörténettel, keresztyén katekizmusa többkiadást is megért. Liturgikus könyvét 1806­tól követendőnek ismerte el a DunamellékiEgyházkerület, a keresztelési liturgia ma isaz általa javasolt liturgiát követi.

Munkásságát még felsorolni is nehézlenne. Emléke máig nagy megbecsülésnekörvend Kecskeméten. A múzeum őrzi

Az író lelkész Gőböl Gáspár

A híres keresztelő készlet

RRééggiiHHiissttóórriiáákk

AA KKÉÉTTGGŐŐBBÖÖLLGGÁÁSSPPÁÁRR

Áldás, békesség! 2018. november-december

33

rekonstruált formában azt a különlegeskeresztelő készletet, mely Gőböl Gáspár mel­letti hűségnyilatkozatnak is tekinthető, melyjeles tárgy eredetijét a kimagasló hitszónoktiszteletére készíttette és adományozta Sár­közy János a kecskeméti református gyüle­kezetnek, s mely tárgy nemcsak szellemi em­lékét, hanem megjelenését is megörökíti.

Kétszáz éve, 1818­ban halt meg Kecske­méten. Ekkor a vele azonos nevű unokaöcs –a későbbi pomázi lelkész – még alig négy

éves, aki a kecskeméti prédikátor testvérének,Gőböl György apostagi (1813 májusáigiványi) lelkésznek a másodszülött fia volt.

A mi Gőböl Gáspárunk is bejárta a korrajellemző utat. 1837­ben szentelik pappá. Kez­detben Kisorosziban tanító, majd ugyanittsegédpap Bujdosó Mihály volt pomázi káplánmellett. 1839 nyarától Pomázon káplán­tanítóaz óbudai eklézsia kérésére, majd 1845­ben azönállósult eklézsiánk első választott lelkipász­tora lett. Utódjának feljegyzése szerint jószónoki képességgel volt megáldva, de talen­tumát gyógyíthatatlan betegség – tüdőbaj – ár­nyékolta be, s megtapasztalhatta a lelkészi pá­lyának nemcsak a virágait, de töviseit is, mintazt sírbeszédében utódja, Szánthó Ödön azutókor számára feljegyezte. Életének fonala51 éves korában megszakadt, visszaadta lelkétTeremtőjének. Hamvai a pomázi reformátustemetőben porladnak.

A két Gőböl Gáspárt a közös név, a rokon­ság s a hivatás köti össze. Jelentőségben éshírnévben kettejük alakja nem mérhető össze,számunkra mégis megtisztelő ez a rokonság.Köszönet a téma felvetéséért és a szép napértFogarasi Zsuzsanna igazgató asszonynak!

Könczöl Dánielné

Gőböl Gáspár esket (1781)

Gőböl Gáspár keresztel (1781)

ProtestánsIskolai

Lap ­ 1864

Áldás, békesség! 2018. november-december

34

Karácsony napja volt, valamennyien atemplomba mentek, csak nagyanyó ésén maradtunk odahaza. Azt hiszem, azegész házban egyedül voltunk. Mi azértnem mehettünk a többiekkel, mert egyi­

künk nagyon fiatal volt, a másikunk pedigmár nagyon öreg. És mi mind a ketten olyanszomorúak voltunk, hogy nem mehettünk ela hajnali misére és nem gyönyörködhettünka sok­sok égő gyertyában.

Amint így egyedül üldögéltünk, elkez­dett nagyanya mesélni.

„Volt egyszer egy ember – mondta –, akikiment a sötét éjszakába, hogy tüzet köl­csönözzön. Házról­házra járt és mindenhovábekopogtatott.

– Jó emberek, segítsetek rajtam! –mondta. – A feleségemnek gyermeke szüle­tett és tüzet akarok gyújtani, hogy felmele­gítsem őt meg a kisdedet.

De késő éjszaka volt és mindenki mé­lyen aludt. Senki sem válaszolt.

Az ember tehát csak ment, mendegélt.Végre észrevette, hogy nagy messze valamitűz világol. Abban az irányban vándorolttovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabad­ban lobog. Fehér juhnyáj pihent és aludt atűz körül és egy öreg pásztor üldögélt ottanés őrizte a nyájat.

Mikor az ember, aki tüzet keresett,odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három

hatalmas komondor fekszik a pásztor lábá­nál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelétartott, kitátották széles szájukat, minthaugatni akarnának, de egy hang sem hallat­szott. Az ember látta, hogy a szőrük fölbor­zolódott a hátukon, látta, hogy éles fogukfehéren villogott a tűzfényben és hogynekirohannak. Érezte, hogy az egyik a lábafelé harap, a másik meg a keze felé, a har­madik pedig a torka felé. De mintha a foguk,amikkel harapni szerettek volna, nem en­gedelmeskedett volna és így az embertsemmi baj nem érte.

Most az ember tovább akart menni,hogy megkapja, amire szüksége van. De a

juhok olyan sűrűn feküdtek egymás hegyin­hátán, hogy nem tudott előre jutni. Ekkoregyszerűen fellépett az állatok hátára és úgyment a tűz felé. És egy állat sem ébredt fel,de még csak meg sem mozdult.”

Idáig jutott el nagyanya a mesélésben,anélkül, hogy megzavartam volna, mostazonban igazán félbe kellett szakítanom.

– Miért nem mozdultak meg a juhok,nagyanyám? – kérdeztem.

– Azt majd meghallod nemsokára –mondta nagyanya és tovább folytatta a tör­ténetet.

„Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, apásztor feltekintett. Öreg, haragos embervolt, barátságtalan és kemény mindenkivelszemben. Mikor meglátta, hogy az idegenfeléje közeledik, felkapta hosszú hegyesbotját, mely mindig a kezében volt, mikor anyájat őrizte és az idegen felé hajította. A botsivítva röpült a vándor felé, de mielőtteltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgvasivított el mellette, ki a mezőre.”

Mikor nagyanya idáig jutott, ismét fél­beszakítottam.

– Nagyanyám, miért nem akarta a boteltalálni azt az embert?

Nagyanya azon­ban nem is törődött akérdésemmel, hanemtovább folytatta azelbeszélését.

„Most odalépettaz ember a pásztorhozés így szólt hozzá: Jóember, segíts rajtamés adj kölcsön egy kisparazsat! A felesé­gemnek gyermekeszületett és tüzet kellraknom, hogy felme­legítsem őt meg a kis­dedet.

A pásztor a leg­szívesebben nemetmondott volna, de

azután a kutyákra gondolt, melyek nem harap­ták meg az idegent, meg a juhokra, melyek nemugrottak föl és végül a botjára, mely nem akartaeltalálni, bizony megfélemedett és nem mertemegtagadni tőle, amit kért.

– Végy csak, amennyi kell! – mondta azidegennek.

A tűz már éppen kialvóban volt. Nemvolt ott már sem darabfa, sem gally, csaknagy halom zsarátnok, az idegennek pedignem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője,amiben a parazsat elvihette volna.

A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta:– Végy csak, amennyi tetszik! – és már

előre örült annak, hogy az idegen úgy semfog tudni tüzet vinni magával.

Az ember azonban lehajolt és pusztakezével nehány parazsat kapart elő a hamu­ból és azt a köpenyébe takargatta. És a pa­rázs sem a kezét nem égette meg, mikorhozzányúlt, sem a köpenyét, amiben úgyvitte, mintha csak dió vagy alma lett volna.”

Erre már harmadszor szakítottam félbe amesét.

– Nagyanyó, miért nem akarta a parázsmegégetni annak az embernek a kezét?

– Mindjárt meghallod – mondta nagy­anya és tovább folytatta a történetet.

„Midőn a pásztor, aki gonosz és haragosember volt, mindezt látta, akkor nagyon el­csodálkozott: Micsoda éjszaka lehet ez,hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nemfélnek, a botom nem talál és a tűz nem éget?

Visszahívta az idegent és ezt kérdezte tőle:– Minő éjszaka ez? És hogy van az,

hogy mindenek olyan kegyesek hozzád?Erre az idegen így felelt:– Én nem mondhatom meg néked, ha

magad nem látod! – És azzal tovább sietett,hogy minél előbb tüzet rakhasson és felme­legítse a feleségét és a kisdedet.

A pásztor azonban úgy gondolta, hogynem téveszti el a szem elől ezt az embert,míg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenekmindezek. Fölszedelőzködött tehát és utánament, míg el nem jutott oda, ahol az lakott.

Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennekmég csak kunyhója sincsen, hanem csak egysziklabarlangban feküdt a felesége és a gyer­meke és ott semmi más nem volt a hidegsivár kőfalaknál.

AA SSZZEENNTTÉÉJJSSZZAAKKAA

SSEELLMMAA LLAAGGEERRLLÖÖFF

Áldás, békesség! 2018. november-december

35

A pásztor úgy gondolta, hogy a szegényártatlan csecsemő halálra fázik a barlangbanés bár keményszívű ember volt, mégis ellá­gyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldoztahát válláról a hátizsákját és elővett belőle egypuha, fehér báránybőrt, odaadta az idegennekés azt mondta, hogy takarja be vele az alvókisdedet.

De alig hogy megmutatta, hogy ő is tudjószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak ésolyant látott, amit eddig nem láthatott ésolyant hallott, amit eddig nem hallhatott.Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák ál­lanak sűrűn körülötte és mindegyikének hárfavan a kezében és mindegyik hangosan éne­kelte, hogy »ma született nékünk a Megváltó,aki a világot feloldja bűneiből«.

Most aztán megértette, hogy miért voltma éjszaka minden olyan vidám és hogy miértnem akart rosszat tenni senki sem.

De nemcsak a pásztor körül voltak angya­lok, hanem angyalokat látott, ahová csak te­kintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültekkint a hegyen és ott lebegtek fent az égben.Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyi­szor megálltak és megnézték egy pillanatra akisdedet.

Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volta sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem lá­tott. Úgy megörült, hogy felnyíltak szemei,térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.”

Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhaj­tott és így szólt:

− És amit ez a pásztor látott, azt mi ismegláthatjuk, mert az angyalok minden kará­csony éjjel fent lebegnek az égben, csak észrekell vennünk őket.

Majd kezét a fejemre téve, így szóltnagyanyám:

− Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mintahogy én látlak téged és te látsz engem. És nema gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem aholdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanemaz a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen,amely meglátja az Úr dicsőségét!

Fordította: Leffler Béla(A szerző Krisztus­legendák című kötetéből)

„Íme, egy fiatal nő teherben van, és fiútfog szülni, és Immánuélnak nevezik el.”(Ézsaiás 7,14)

Képzeld csak el, mi lenne, ha nemlennének nevek. Micsoda össze­

visszaság lenne! Édesanya és édesapanem tudnának a neveden szólítani. „Gye­re csak ide, te gyerek!” Csak ezt tudnákmondani.

A nevek fontosak. A szülők ál­talában sokat gondolkoznak azon,milyen nevet adjanak gyer­meküknek. Gyakranmár születésük előttdöntenek a névről. Kér­dezd meg a szüleidet, hogyan volt ezakkor, amikor a te nevedet válasz­tották.

A neveknek gyakran jelentésük isvan. Jézus neve is jelent valamit. Képzeld,az Ő nevéről már születése előtt 700 évvelszólt Isten a prófétán keresztül. Utá­naolvashatsz ennek Ézsaiás könyvéből a 7.fejezet 14. verséből. „Velünk az Isten” – aztjelenti az Úr Jézus neve.

Csodálatos név ez! Nem vagyunkegyedül. Isten velünk van. Ő végtelenülszeret minket. Annyira szeret, hogy nemhagyott minket egyedül ezen a világon,hanem emberré lett.

Ha az Úr Jézusra gondolunk, akkortudhatjuk: „Velünk az Isten”. Velünk vannyelvtan dolgozat íráskor, akkor, amikor

haragban vagyunk a barátainkkal,családi összetűzésben, akkor,

amikor fáj valamid, és anyátvárod az iskolában,hogy érted jöjjön. De

veled van akkor is, ami­kor minden szép és jó; focizol a

barátaiddal, vagy bunkist játszotok,vagy éppen a családod körébenkarácsonyi ajándékokat bontogatsz.

Ezt jelenti a neve.

Stift Ágnes hitoktató

Forrás: Lámpás az úton – Áhitatok min­den napra ­ gyerekeknek; EvangéliumiKiadó

GyermekeknekVVEELLÜÜNNKK AAZZ IISSTTEENN!!

NÁLUNK KERESZTELTÉKNÁLUNK KERESZTELTÉK

CSISZÁR LÁSZLÓ Isten szövetségébe lépett

Áldás, békesség! 2018. november-december

36

Mi jut eszünkbe a várakozásról?Órák óta várok a fogászati ren­delőben? Mintha annyira jólenne, ami ott bent fog velemtörténni. Az esőben várok a zsú­

folt autóbuszra, amin le sem lehetmajd ülni? Várok egy lányra… akitalán soha nem fog szeretni? Sorbanállva várok a kassza előtt, ahol majdfizetnem kell? Várok a Karácsonyra,hogy utána ne merjek ráállni a mér­legre?

Várakozunk. Sokszor és sokféle­képpen. És sokszor nem szeretünkvárni. Egyáltalán nem, mert úgyérezzük, hogy az idő hiábavalóság, a betel­jesedés bizonytalan, és nem is felhőtlen.

Az ember életének nagy ideje várako­zással telik. Van úgy, hogy hiábavalóanvárunk, és van úgy, hogy nagyon sokáig kellvárnunk. Értékekre, ajándékokra, vágyainkrais várnunk kell.

Ma talán kevesebbszer és rövidebb ideigvárunk? Nem tudom. Biztos igaz, hogy nagyátlagban nézve jobb anyagi körülményekközött élünk, mint régebben. Nem akarokazzal példálózni, hogy bezzeg a mi időnkbenmég hónapokat kellett várni egy farmer­nadrágra, éveket egy autóra, vagy egy nyu­gati útra, amire aztán várhatott az ember,akkor sem jutott el, maximumCsehszlovákiába… Lehet, hogyfelgyorsult az élet, és hamarabbmegkapunk dolgokat, mint aszüleitek generációja, a nagy­szüleitekről nem is beszélve.Lehet, hogy felgyorsult az élet,és ez nem mindig jó…. nemtudom, és talán nem is ez alényeg. A ti életetek itt és mostzajlik, és nektek itt kell megélniés ebben a korban kell meg­találni a jót, a teljességet.

Várni és várakozni mindigis kellett, és ez soha nem voltkönnyű. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a várakozás igazábólegy olyan állapot, melyet sokféleképpenmegélhetünk. Megélhetjük dühösen, türel­metlenül, szitkozódva és megélhetjük úgy is,hogy békesség van a szívünk mélyén. Akulcsot ajándékba kapjuk: a szabad döntéskulcsát. Mi dönthetünk, hogy hogyan állunkhozzá. Szabadon dönthetünk arról. hogy ahozzáállásunk milyen. Szabadon dönthetjükel, hogy belülről milyen irányba mozdulunk.Senki nem fogja ránk kényszeríteni, hogymásként álljunk hozzá, mint ahogy kény­szerrel ez nem is működik. Lehet ugyan afelszínt változtatni, de ott legbelül – csak mimozdulunk.

Isten nem kényszerít. Ő ahhoz túlsá­gosan ismer és szeret bennünket. Ő sohasenkit nem kényszerít semmire. Azonbanmindig megmutatja nekünk a jobbik utat, azt,amelyet Ő szán nekünk. Ehhez olyan éle­teket mutat nekünk, amelyek tükrében látjuk:így is lehet.

Látjuk, hogy Noé egy csomó időt várt,és felhő sem volt az égen, és folyó sem volta közelben, és mindenki nevette és gúnyolta,

és mégis építette és megépítette azt a bárkát,pedig amire várt, az nem felhőtlen utazás volta Bahamákra, hanem egy hosszú időn át tartókemény próbatétel. Várt, összeszorította afogát, és Isten szavára úgy állt rá, mint a szik­lára.

Látjuk, hogy Jákób hét évet várt arra alányra, akit szeretett, hét évig csak nézhetteezt a gyönyörű teremtést, az ő Ráchelét.Nézhette, de meg nem érinthette. Bele tu­dunk ebbe gondolni? És azután az esküvőnapján nem ő volt a fátyol mögött, hanemLea, Ráchel nővére, akit ezzel a csellel adtakhozzá, hogy utána újabb várakozás kez­dődjön, míg a szerelem beteljesül. Így várt

Jákób kitartóan, türelmesen, de nem adta fel.Látjuk, hogy József, Jákób elkényeztetett

kedvence mennyit várt ártatlanul szenvedvea börtön mélyén, hogy végre Isten szabadege boruljon fölé. Várt, és ha el is csüggedt,bizakodva, reménykedve és – tegyük hozzá– tevékenyen, leleményesen várt, hiszen otta börtön mélyén is felhasználta tálentumait,képességeit.

Látjuk, hogyan vártak emberek szol­gaságban, elnyomásban, kihasználva és bán­talmazva Egyiptom földjén arra, hogy valakivégre felemelje hangját, és azt mondja: Elég!Vártak, és reménységük, várakozásuk meg­hallgatásra talált.

Persze azt is látnunk kell, hogy a Biblianem tündérmese. Hanem egy igazmondó,őszinte és reális könyv. Nem kendőzi el arosszat sem. Leírja leplezetlenül, hogy abbólis tanulhassunk. Tanulhassunk azok sorsából,életéből is­ akik nem tudtak, mert nem akartak jólvárakozni;­ akik zúgolódtak a nehézségek között;

­ akik eladták, ami szent, egyetlenegy tál lencséért;­ akik elárulták azt, aki szeretteőket…

Ne így, ne így várakozzunk!Legyen méltóságunk! Az istenképű­ség méltósága ez! És legyen önbe­csülésünk, mert Isten szeret bennün­ket, és ez elegendő ok ahhoz, hogymi is szeressük önnön magunkat.

A 130. Zsoltár zarándok ének,így a várakozás egyik legszebb éne­ke. Várni, reménykedve várni vala­hogy úgy kell, ahogyan ez a zsoltárelénk adja. A babiloni fogságban

énekelték, valószínűleg lanttal, más hang­szerrel kísérték. Így várakoztak: énekelve.Talán mert énekelve kevésbé fél, szorong éscsügged az ember. Talán mert az ének feljutaz égig. Mert sokszor az imádság énekkélesz, az ének pedig imádsággá. Úgy várakoz­tak a szabadulásra, a hazára, az elveszített tá­jakra, helyekre, emberekre és emlékekre,ahogy csak az tud vágyakozni és várakozni,aki egyszer messzire szakadt a szülőföldtől.Vallom Oliver Wendell Holmes­szal azamerikai költővel: „Ahol szeretünk, az az ott­honunk, otthon, amit a lábunk elhagyhat, dea szívünk sohasem.”

S még valamire várakozott teljes szívé­ből vágyakozva e zsoltáríró: alegfontosabbra: Istenre. „Váromaz Urat, várja a lelkem és bízomígéretében. Lelkem várja azUrat, jobban, mint az őrök areggelt, mint az őrök a reggelt.”Az őrállók, akik éjszaka őrköd­tek, sokszor hidegben, zord kö­rülmények között a szabadban,álmosan, összetörve és fázva –nagyon­nagyon várták a reggelt.Nekik a fény, a hajnal világos­sága egyet jelentett az otthonnal,amikor végre hazamehettek. Mi­lyen jó hazamenni, együtt lenniazokkal, akiket szeret az ember!Így várni Istent: reménykedve,

rendületlenül. Nagyon szép képe ez azÓszövetségnek: a reménykedőn várakozóember képe.

Az idő nagy körforgásában ismét Adventküszöbén állunk, és ez alkalmat nyújt szá­munkra arra, hogy tanuljunk, tanulgassunkvárakozni. Bölcsen, türelmesen, az alkalmasidőket felhasználva. Istenre tekintve, vagy Őtkeresve. Bűnbocsánatát kérve, vagy áldva ésdicsérve szent nevét. Másokért imádkozva,vagy csak csöndben megállva a rohanónapokban és meríteni az Igéből, mint egykorty, tiszta vízből.

Advent a várakozás ünnepe. Várni tanít– nemcsak az Úrra, nemcsak arra az egynapra, amit Karácsonyként ismerünk, ésszületésének titkát ünnepelteti velünk –, devárakozni tanít az élet minden területén.Várni valakire, akit szeretünk, és megvárniőt, amikor már lehetséges szeretnünk. Várniegy titkos álomra, ami fontos, ami talánbeteljesül, talán nem, de reménykedve és hit­tel várni. Várni tanít tárgyakra, helyekre,eseményekre – békés szívvel várni.

AADDVVEENNTTII VVÁÁRRAAKKOOZZÁÁSS113300.. ZZSSOOLLTTÁÁRR

IIFFIISSEEKKNNEEKK

Áldás, békesség! 2018. november-december

37

SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA

MESSZI DECEMBEREKA horizonton túl még betakargat,mint anyánk keze tette téli éjszakán,az idő szőttesén sok régvolt december,s bennem él tovább az emlékezés jogán:

Akkor még roppant a hó a talpunk alatt,s metsző fagyok harapták a percet,s bár csizmánk jeges volt, mégis nevettünk,mert bizsergő lábunk fázni elfelejtett.Mi örülni tudtunk egy gerezd narancsnak.Illata velem van minden narancsban,s bár évről évre gyorsulnak a percek, vágtatni vágynak rettentő iramban,

mégis megálljt parancsol téli délutána narancs illata. S én újra gyermek vagyok.Kibontom, szétosztom, ahogy én is kaptam…Messzi decemberek, halhatatlanok.

A VADSZŐLŐLehet, hogy kopár, dísztelen lesz a holnap,de ma még vérzőn, lobogvatincsei mind a földig hajolnak.

S úgy úsznak át az őszi éjszakán sötéten,ölelve az otthont adó fákat,mint vadlovak sörénye száll a szélben.

Nézem ámulón e bíborló csodát,rejtelmes színei súgják is, hogy értsem:még bíborabb, még szebb lesz Odaát.

AZ ÚTMost még nehéz elhinned, hogy az út volt a fontos,a lépések homokba süppedő nyoma.Ágak karcolták lábfejed, és fű,mely édes volt és elmondhatatlanul puha.

És sziklák engedték, hogy rajtuk haladj, göröngyös, karcos fájdalmuk ért,alattad olykor megmoccant a tenger,s kéklő árnyaktól lett lábnyomod sötét.

Az úton szembejöttek sokszorelfáradt, szomjazó vándorok,messziről jöttek és kérték időd, mely kéretlenül is százfelé csorog.

Te adni tudtál, s ez pótolhatatlan. Így visszaszáll reád az ősi áldás, időtlen visszhangját viszed magaddal,legyen az úton a legszebb kiáltás.

Az úton, mely nem ér soha véget,csak egyszer mégis hazaérkezik,a legszentebb tudást viszed magaddal:hogy minden, mi körülvesz: élni tanít.

Ne csak visszatekintve értsük meg az útfontosságát. Ne csak az út végén sóhajtsuk el:bárcsak másként éltem volna végig a hétköz­napok pillanatait.

Az Adventtel Isten várni tanítana bennün­ket: nemcsak arról van szó, hogy teszed, ho­gyan teszem meg e négy hétnyi időt, ami azünnep fényébe torkollik majd, hanem arról is:hogyan éljük meg a hétköznapjainkat. A min­dennapok pillanatainak egyszeriségére és fon­tosságára tanít bennünket Advent. Hogyanélem meg a várakozás pillanatait? Igen, abuszra várást. És igen, a fogorvos várótermétis. És egy találkozás estéjét. És a kedvest, akiszeret téged. És a Karácsonyt – ami több, mintaz ajándékokra várás. A titkok ünnepe a Ka­rácsony, kibeszélhetetlen titkoké, és szép ak­kor lesz, ha úgy éljük meg, ahogyan Istenkészíti el számunkra.

Türelmet, bölcs szí­vet, mértéktartást kérvelehet / kellene megél­nünk az élet várakozá­sainak minden pillanatát,mert lehet így is – decsakis Istennel! Bárcsakmeglátnánk időben: ne­künk az Ő közelsége alegjobb. Mert az Úr va­lóban úgy szeretne körül­venni szeretetével, mintegy pajzzsal. Ő úgy sze­retne megmenteni és ki­szabadítani nehéz hely­zetekből, kísértésekbőlés próbákból, mint a leg­erősebb harcos, aki ér­tünk és velünk küzd,soha nem ellenünk. Ő ott van velünk a hétköz­napokban, hogy igazán megélhessük SzentLelkének ajándékait és titkait. Ezért jött elJézus Krisztusban: hogy megláthassuk Őt em­berként, sebezhetőn és gyengén is – akireévezredek óta vártak –, meglássuk Őt a Meg­váltóban, aki hinni, élni és szeretni tanít ben­nünket itt a 21. század elején is.

Erről is szól Advent. Erre is tanítanak ezeka napok. Vágyjuk, várjuk, kérjük Isten közel­ségét! Úgy, ahogyan ez az ismeretlen őrálló, otta messzi időben, a messzi Babilon földjén.

Így ír erről Pilinszky János:„Ádvent a várakozás megszentelése. Ro­

kona annak a gyönyörű gondolatnak, hogymeg kell tanulnunk vágyakozni az után, amia miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágya­koztunk arra, ami biztosan megjött. Télen azelső hóesésre. És várakozásunk ettől sem­mivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellen­kezőleg, nincs nagyobb kaland, mint haza­érkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezniazt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogo­sabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami amiénk, akit szeretünk, és aki szeret minket. Csaka szeretetben, csak az ismerősben születhet va­lódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenülvárakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanulutaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyébmegismerés és minden egyéb várakozás végesés kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony

a szeretet és ádvent a várakozás megszen­telése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár,jól várakozik, s már várakozása is felér egyhosszú­hosszú hóeséssel. Az, aki szeretnitudja azt, ami az övé – szabad és mentes a bir­toklás minden görcsétől, kielégíthetetlenéhétől­szomjától. Aki pedig jól várakozik, azidőből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebbés legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percekkattogó, szenvtelen vonulását.

Aki valóban tud várni, abban megszületikaz a mélységes türelem, amely szépségébenés jelentésében semmivel se kevesebb annál,amire vár.” (Új Ember, 1974. december)

Igen, az Úr érkezik Szent Lelke által, min­dig, ha Őt várják, és szívből hívják. Csendesenés szelíden érkezik. Ám nincs ennél nagyobbbékesség és boldogság. Engedjük hát, hogyközelsége átformálja szívünket, gondolatainkat

és beragyogja életünket a hétköznapok apró pil­lanataiban is, várakozásaiban is – jelenlétével!

Sík Sándor versével szeretném zárni:

A TITOK XV. A VÁRÁSRÓL

Látod, én kisgyerek vagyokHa nem jössz, én sírok utánad.

Úgy várlak téged, mint édesapámat.A kiskapuig eléd szaladokÉs ott a kis padonA kerítésre fölkapaszkodomS úgy lesek ki az országútraAz orgonabokrok felett,Hogy jössz­e már. Lihegve, futva,Ujjongva eléd szökdelek.Te messziről már csókot hintesz,Egy mosollyal magadhoz intesz,S ha tárt karokkal, kipirultan,Nyakadba ugrom s átölellek,Megcsókolod borzas hajamÉs mondod: Én kicsi fiam!És azután oldalad mellettMegyek befelé büszkén, boldogan.Hívón nevet a lámpa odabennÉs az arcunk ragyog,És Te odabenn cukrot adsz nekem.

Mert lám én kisgyerek vagyok.

Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor

Áldás, békesség! 2018. november-december

38

Kedves testvérek, ezúttal Mi­halecz Gábor: Házasság 2.0 – Akapcsolatot cseréld, ne a társad!című könyvét ajánlom iratter­jesztésünk könyvespolcáról.Dr. Mihalecz Gábor pár­ és csa­

ládterapeuta több sikerkönyv szer­zője, párkapcsolati témájú előadá­sokat, tréningeket, képzéseket tartMagyarországon és külföldön. Anépszerű „Gyűrű­kúra” kidolgozójaezúttal azokhoz a párokhoz szól,akik hosszú éveket, akár évtizedekettöltöttek el egymás mellett, és már nincseneknagy álmaik a házasságukkal kapcsolatban.„Ez már csak ilyen marad” – gondolják.Vagy: „Most vagyok a felénél. Ha mostkilépek, még újrakezdhetem valaki mással.”Egy traumatikus esemény, például egymegcsalás esetén még hangosabban üzenikaz érzelmek: mindennek vége. De ha aHázasság 1.0 véget is ért, még mindig vanremény valami egészen új felépítésére. Hakellően elkötelezettek egymás iránt, felépít­hetik a Házasság 2.0. verziót.

Ehhez nyújt segítséget, ha felidézikházasságkötési esküjüket, mely így szól:

„Én … esküszöm az élő Istenre, akiAtya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság,egy, örök Isten, hogy …­t, akinek most Istenszíne előtt kezét fogom, szeretem. Szere­tetből veszem el őt / Szeretetből megyekhozzá Isten törvénye szerint, feleségül. Hoz­zá hű leszek, vele megelégszem, vele szentülélek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt semegészségében, sem betegségében, sem bol­dog, sem boldogtalan állapotában, holtomig

vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom,hanem teljes életemben hűséges gondvi­selője / segítőtársa leszek. Isten engem úgysegítsen. Ámen.”

Ez a házasság alapdokumen­tuma, azé a szövetségé, ami any­nyiban más, mint a szerződés,hogy ez akkor is érvényben ma­rad, amikor éppen nem érimeg megtartani. Mit is jelenta szövetség konkrétan: Önkéntesség, szeretetből

fakadó döntés Életre szóló elköteleződés Kizárólagosság, szexuális

hűség Egyenlőség, egyenrangúság,

kölcsönös tisztelet és szeretet Isten segítségül hívása, a hit

mint erőforrás, a Biblia er­kölcsi mércéjének alapulvétele Előretekintés a gyermek­

vállalásra, elköteleződés a szülőségre; éret­

tebb korú párok esetén felnőtt gyer­mekekkel és unokákkal való kapcsolat

Kiállás egymás mellett mindenéletkörülmények között

Az élet minden területén fontosa szövetség fogadalmának betartása.Isten legyen a központban, a szülőkés a gyerekek vele együtt kerek egé­szet alkotnak.

Bátorítani szeretnénk a nehézsé­gekkel küzdő párokat, hogy mer­jenek tenni a reménytelennek tűnőházasságuk megmentéséért. Hogy

mit üzenünk azoknak, akik most még a ne­hézségek között vannak? Talán próbáljátok

megölelni egymást, és ha még vanaz ölelésben egy csepp erő is,ne adjátok fel!

Egy vélemény a könyvről.Prof. Dr. Bagdy Emőke pszicho­

lógus írja: „Ez a könyv sorsfordítójelentőségű lesz számodra. Be­

bizonyítja, hogy nem kataszt­rófákra, válásra van szükségaz újrakezdéshez és a bol­dogság visszanyeréséhez,hanem megújításra. Fájnak­e már eléggé a hiányok, éselég erős­e a megújulás vá­gya? Ha igen, akkor vágj bele,hozd ki a legjobbat abból, amia tiéd!”

Dr. Mihalecz Gábor: Házasság2.0 – A kapcsolatot cseréld, ne atársad! Harmat, Budapest, 2018

Hamar Jánosné Enikő

NNEE AADDJJÁÁTTOOKK FFEELL!!

KÖNYVAJÁNLÓ

Amint jól tudjátok, közeledik a születés­napom. Megtiszteltetés számomra, hogyminden évben ünnepséget rendeztek, és úgytűnik ez idén is így lesz. Nagyon sok embervásárol, sokat. Rengeteg a külön erre az al­

kalomra szóló rádió­ és tévéműsor, hirdetések,reklámok, és a világ minden pontján arról beszél­nek, hogy egyre közeledik a születésnapom.Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalábbegyszer az évben sok ember gondol rám.

Amint tudjátok, a születésnapomra valóemlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az elsőidőkben még úgy tűnt, hogy az emberek értettékés hálásak voltak mindazért, amit értük tettem,de manapság egyre inkább úgy látszik, hogyalig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek.

Mindenhol összejönnek az emberek, családok,barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat,de valójában nem tudják, nem értik és nem iskeresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.

Emlékszem, az elmúlt évben is, hatalmaslakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztalroskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümöl­csökkel, édességekkel. Tökéletesen díszítetthelyiségekben sok­sok gyönyörűen becsoma­golt ajándék várta gazdáját. De tudjátok mitörtént? Engem meg sem hívtak! Pedig énvoltam az ünnepség Díszvendége – mégsemküldtek meghívót. Miattam volt az egész össze­jövetel, a sok dísz és minden egyéb, és amikormaga az ünneplés elkezdődött, én kívül marad­tam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartammenni, velük lenni, együtt ünnepelni. Habár azigazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszenaz elmúlt néhány évben sokan bezárták előttemaz ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgydöntöttem, hogy titokban megyek be, mindenzaj nélkül, és csendesen megállok az egyiksarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát,ettek, ittak, beszélgettek, vicceltek, nevettek éshatalmas jó kedvük volt. Aztán az emberekkörülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást.Én is kitártam a karomat, de engem nem öleltát senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osz­togatni az ajándékokat. Végül minden elkelt, ésnéztem, vajon nekem van­e valami, de nem, énnem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd ma­gad, ha a születésnapodon mindenki kapnaajándékot, csak éppen te nem?

De megértettem, hogy nem kívánatos sze­mély vagyok saját születésnapom emlékünne­pén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. Éstudjátok, ez minden évben rosszabb és rosszabb.Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, ösz­szejövetelek érdeklik, és alig néhányan emlé­keznek rám. Pedig én annyira szeretném, haezen a karácsonyon beengednének engem azéletükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék atényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azértjöttem el erre a világra, hogy az életemet adjamértük, hogy megmentsem őket. Csak annyit sze­retnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, ésbeengedjenek az életükbe!

Még valamit szeretnék megosztani veletek,különösen arra való tekintettel, hogy jó néhá­nyan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamaro­san lesz egy saját ünnepségem, egy látványos,hatalmas összejövetel, amit soha senki mégelképzelni sem volt képes. Most még dolgozomrajta.

Ma küldöm ki a meghívókat, egyet szemé­lyesen: Neked! Tudni szeretném, szándékozol­e részt venni, és foglalhatok­e egy helyet a szá­modra? Beírhatom­e a nevedet aranybetűkkel avendégkönyvembe? Merthogy csak azok jelen­hetnek meg az ünnepségen, akiknek neve ottszerepel. Akik nem válaszolnak a meghívásra,azok kívül maradnak. Légy felkészült, mertamikor minden kész, te is részese lehetsz az éncsodálatos ünnepségemnek. Hamarosan látjukegymást!

Szeretlek: Jézus Krisztus

KEDVESSZERETTEIM

Áldás, békesség! 2018. november-december

39

ÁLDÁS, BÉKESSÉG!A Pomáz­Csobánkai Református Társegyházközség lapjaCím: 2013 Pomáz, Hősök tere 1.; – Telefon: 06­26­325­297Csobánkai Gyülekezeti Ház: 2014 Csobánka, Béke u. 19.E­mail cím: pomaz­csobanka@reformatus.huHonlapcím: http://www.pomaz.reformatus.hu

Gyülekezetünk számlaszámai:Pomáz: 11784009­22222253­00000000Csobánka: 11784009­22222260­00000000

Felelős kiadó:Nyilas Zoltán lelkipásztor (e­mail: znyilas@freemail.hu)Szerkesztőbizottság:Nyilas Zoltán, Hardi Péter, Mazaray Sándor,

Görbe Ferenc, Dr. Puskás Attila.Szerkesztő: Dr. Puskás Attila

(e­mail: dr.puskas.attila@t­online.hu;Tel.: +36­20­9355­362)Terjesztési felelős: Erdélyi Sándor

(e­mail: erkuchenbauer @gmail.com;Tel.: +36­20­9325­110)Megjelenik kéthavonta 400 példányban,

gyülekezeti használatra, ingyenes terjesztésben.Adományokat köszönettel elfogadunk.

Hétfő: 9.30 baba­mama kör Pomázon (hónap első és harmadikhétfőjén)17.00 imaóra (páratlan heteken) Pomázon

Kedd: 18.00 kékkereszt alkalom Pomázon18.00 bibliaóra Csobánkán

Szerda: 18.00 bibliaóra PomázonCsütörtök: 18.00 imaóra (páratlan heteken) CsobánkánPéntek: 19.00 ifjúsági bibliaóra PomázonVasárnap: 9.00 istentisztelet és gyermekistentisztelet

Csobánkán az imaházban10.30 istentisztelet és gyermekistentisztelet Pomázon a templomban, illetve a gyülekezeti házban

GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI

ISTENTŐL MEGÁLDOTT BÉKÉSKARÁCSONYT ÉS URUNK KEGYELMÉVELTELJES ÚJESZTENDŐT KÍVÁNUNKMINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!

A Szerkesztőbizottság

NAPLÓNNAAPPLLÓÓALKALMAINK VOLTAK:2018. október 20. A Kiránduló kör túrája Csobánkára.2018. október 26­27. Gyermekmunkás képzés Pomázon.2018. október 28. Újborért való hálaadás úrvacsorai közösségben.Konfirmálók bemutatása és szolgálata.2018. október 29­30. Konfirmandus csendesnapok Gárdonyban.2018. október 31. Megemlékezés lelkészeink sírjánál. Reformáció501’ ünnepi istentisztelet Csobánkán és Pomázon a Psalmus kórusszolgálatával.2018. november 04. Presbiterjelöltek bemutatkozása.2018. november 11. Időközi presbiterválasztás. Presbiteri gyűlés.Kreatív gyermekdélután és szülők alkalma.2018. november 17. A Kiránduló kör túrája (Kétbükkfa nyereg­Vaskapuvölgy­Klastromkút).2018. november 18. Jótékonysági hangverseny Pomázon.2018. november 23­24. Gyermekmunkás képzés Pomázon.2018. november 26­30. Evangelizáció Csobánkán Esztergály Elődlelkipásztor igei szolgálatával.2018. december 2. Presbiterek fogadalomtétele istentiszteleteinken.Kreatív gyermekdélután és szülők alkalma. Presbiteri gyűlés.2018. december 8. Baba­mama kör adventi jótékonysági délutánja.2018. december 15. Hálaadó alkalom a verőcei testvérgyülekezetünknél.2018. december 17. A Psalmus kórus adventi szolgálata a dunapartipszichiátrián.2018. december 19. Idősek karácsonya.2018. december 21. Ifi­karácsony.TERVEZETT ALKALMAINK:2018. december 24. 14.00 Gyermekkarácsony Csobánkán. 15.00Gyermekkarácsony Pomázon.2018. december 25­26. Karácsonyi ünnepi istentisztelet úrvacsoraiközösségben Pomázon és Csobánkán. 17.00 Ünnepi istentisztelet úr­vacsorai közösségben Pilisszentkereszten. A Psalmus kórus szolgálataBudakalászon.2018. december 31. Óévi istentisztelet 9.00 órakor Csobánkán, 18.00órakor Pomázon.2018. január 1. Újévi istentisztelet 9.00 órakor Csobánkán, 10.30órakor Pomázon.2018. január 13. Presbiteri gyűlés.2019. január 20­27. Ökumenikus imahét. Vasárnap istentiszteletekúrvacsorai közösségben.2019. január 24. 200 éves a templom.2019. január 27. 15.00 Hálaadó istentisztelet. Közöttünk szolgálDr. Szabó István püspök és a Psalmus kórus.2019. február 11­15. Egyházmegyei presbiteri hét Mátraházán.2019. február 17. Temetői megemlékezés Pap László lelkipásztorhalálának 20. évfordulóján a Psalmus kórus szolgálatával.2019. március 3. 15.00 Kisköri presbiteri továbbképzés Csobánkán.2019. március 4­8. Evangelizáció Pomázon.HALÁLOZÁS, TEMETÉSEK:2018. szeptember 28­án elhunyt Domokos Miklós (†71) testvérünk,temetése 2018. október 19­én volt az öregkatolikus temetőben.2018. október 7­én elhunyt Dobai Sándor (†74) testvérünk, temetése2018. október 29­én volt református temetőnkben.2018. október 15­én elhunyt Kis József Albert (†71 ) testvérünk,temetése 2018. november 7­én volt református temetőnkben.2018. október 20­án elhunyt Koncz Lajosné (†67 ) testvérünk, emlékére2018. november 14­én megemlékezést tartottunk templomunkban.2018. november 15­én elhunyt Écsy László (†77) testvérünk, temetése2018. november 30­án volt az öregkatolikus temetőben.

GGyyüülleekkeezzeett ii úújjssáágguunnkk kköövveettkkeezzőő sszzáámmaa vváárrhhaattóóaann22001199.. ffeebbrruuáárr 2244--éénn jjeelleenniikk mmeegg..

Áldás, békesség! 2018. november-december

40