Koltai Tamás: CETERUM CENSEO 1

Mikita Gábor:ELJÁTSZOTT SZERELMEK 2(Három debreceni bemutató)

Lajos Sándor: ÖSSZEZÁRVA 5(Ibsen: Hedda Gabler)

Sándor L. István:SZABADSÁG A TÉBOLYDÁBAN 8(Dürrenmatt: A fizikusok)

Kékesi Kun Árpád:EIN GOETHE-COMIC 10(Goethe: Faust)

Sediánszky Nóra: ÉLETLECKÉK 14(Terence McNally.: Mesterkurzus)

Szántó Judit:FOGÓDZÓNK, A SZŰZNEMZÉS 15(John Pielmeier: Isten Ágnese)

Gerold László: AZ ÉLET SZÍNHÁZA 18(Mrožek: Strip-tease)

Lajos Sándor: TÉNYLEG ILYEN HÜLYE 20(Svejk-bemutatók)

Bérczes László: BŐ ESZTENDŐK 25(Beszélgetés Valló Péterrel)

Róna Katalin: HÁRMAS SZEREPBEN 30(Beszélgetés Balikó Tamással)

Bódis Mária: UNIKUMOK 33(Az első képes szórólapok)

Szabó István:A TÁRSULAT VÉDELMÉBEN 36

Andreas Schmitz:NÉMET MEGOLDÁSOK 37

Fred Manthei:BRÉMÁTÓL A GLOBE-IG 42(Beszélgetés Norbert Kentruppal)

P. Müller Péter:MEGTÖRTÉNT ESETEK 44(Ú j angol drámák)

Mesterkurzus a Pesti Színházban (14. oldal)

Svejk a Vígszínházban (20. oldal)

Az Osiris-est vendége: Valló Péter (25. oldal)

XXX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM1997. ÁPRILIS

Főszerkesztő: Koltai Tamás

A szerkesztőség:Bérczes LászlóCsáki Jud i t

Csomor Mártonné (szerkesztőségi t i tkár)

Korniss Péter (képszerkesztő)

Nánay István (főszerkesztő-helyettes)

Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó Jud i t

Szerkesztőség:

Budapest V., Báthory u. 1 0 . H - 1 0 5 4

Telefon és fax: 1 3 1 - 6 3 0 8

Telefon: 1 1 1 - 6 6 5 0

Kiadó: Színház AlapítványBudapest V., Báthory utca 10. 1054Telefon: 131-6308Felelős kiadó: Koltai Tamás. Terjeszti a HIRKER Rt. NH.Egyesülés és alternatív terjesztők. Előfizethető bármelyhírlapkézbesítő postahivatalnál és a Hírlapelőfizetési ésLapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, XIII., Lehel út10/A 1900. közvetlenül vagy postautalványon, valamintátutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelző-szám ra.Előfizetési díj egy évre: 960 FtEgy példány ára: 96 FtKülföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat,H-1389 Budapest, Pf. 149.Tördelte az Osiris Kft.A nyomtatási és kötészeti munkálatokat a SzéchenyiNyomda Kft. végezteHU ISSN 0039-8136

A folyóirat a Nemzeti Kulturális Alap, a Soros Alapít-vány, a József Attila Alapítvány, a Pro Renovanda Ala-pítvány és Budapest Főváros Főpolgármesteri HivatalaSzínházi Alapjának támogatásával készül

Megjelenik havonta

DRÁMAMELLÉKLET:Tasnádi István: DON QUIJOTE REPRÍZ

A címlapon:Ibsen: A tenger asszonya a berlini Volksbühneelőadásában

A hátsó borítón: Egri Kati és Szabó Viktória azIsten Ágnese budapesti kamaraszínházi elő-adásában (Koncz Zsuzsa felvétele)

A borítókat Kemény György tervezte

CETERUM CENSEOMajd utánunk, talán száz-kétszáz év múlva

egészen más lesz az élet, jobbra fordul az embereksorsa. Csehov-darabok szereplőitől ismerjük azilyen típusú mondatokat. Per analogiam: akkorlesz majd színház is, mostantól számított százötven évmúlva, esetleg. De csak a mai romjain. Ceterum censeotheatrum esse delendum, pengeti egy pici Cato.

Rendben van, de hol kezdjük a rombolást? Vagynincs szükség szisztémára, a mai színház, úgy, ahogyvan, megérett a pusztulásra? Talán elég mondogatni, ekijelentés szelleme önmagában rombolóerőkéntműködik majd, s egyszer csak állhatunk a pusztában,mint Marius Karthágó sóval felhintett romjain?

Nehéz elhitetni velem, hogy a mai színház, ategnapihoz képest, en bloc rossz. Túl öreg vagyokhozzá. Túl sokat láttam. Egyedül a korai ötvenes évekután van nosztalgiám. Soha annyi nagy színésszelnem találkoztam, mint akkor, gyerekként aMadáchban, a Vígben, a Nemzetiben. Ősbronto-szauruszok, pályájuk delelőjén. Sokan közülük mégéletükben kihaltak. A hatvanas évek a nagy kiürülésidőszaka. Az évtized elején még akadtak jelentőselőadások, aztán a „szakma" fokozatosan elvesztet-tekapcsolatát a valósággal, uralkodóvá vált a rutin és azunalom, a kormeghatározó rendezők és színészek,kevés kivételtől eltekintve, kényelmesen meg-rekedtek a művészi és politikai kompromisszumok-ban, nem vették észre, hogy a színház nyelve éstársadalmi szerepe megváltozott. Egy új nemzedék-nek kellett eljönnie az évtized végén, hogy néhánynagy öreggel szövetkezve művészi lázadást szítsanak.

A hetvenes években zajlik az értékek csatája.Összecsap az új szellem és a rutin. A pesti hitbizo-mányokat a végekről támadja Kaposvár, Szolnok,Kecskemét. Az alternatív (amatőr) színház szabad-csapatai befurakodnak a réseken, és ízlésformálótényezőként lépnek föl. Esztétikai mezben világszem-léleti (politikai) harc folyik, a véleménynyilvánítás sza-badságáért küzdő, valóságérzékeny fiatal rendezőkfejleszteni kezdik az elsorvadt színházi metakommu-nikációt. Ez ugyanis egyértelműen rendezői reformkí-sérlet, amelyet a kor kiemelkedő európai rendezői -Brook, Efrosz, Stein, Zadek, Strehler, Planchon, Ciulei,Ljubimov - inspirálnak. A „kísérlet" a színházművészetautonómiájának érvényesítésére irányul, s ezzelösszefüggésben bizonyos fundamentális részletekre: ajátékkultúrára, a társművészeti elemek beemelésére azelőadásba, a színházi eszköztár kiterjesztésére -„nyelvi reformra". Gazdagodásnak indul a színészigesztusrendszer, megjelenik az ensemble-stílus, amitermészetesen megtámadja a sztárszínház, az előadásösszefüggésrendszerétől érintetlen egyéni alakításokhagyományos hadállásait. Megszűnik a verbalitásegyeduralma, az anekdotikus színház rovására teretnyer a vizualitás - korabeli szóhasználat szerint atotális színház -, paradox módon azoknak a fiatalrendezőknek az irányításával, akik literátortípusúelődeiknél elmélyültebben, komplexebb módon tá-maszkodnak a világirodalom nagy drámai műveire.

Színes és inspiratív korszak ez, a polarizáció évti-zede, melyben Kossuth-díjas semmitmondások és

periferikus kezdőktől származó izgalmas előadásokszületnek. A nyolcvanas években „a helyzet fokozó-dik", miközben a harc, a politikai hatalom manipulációiés ideiglenes sikerei ellenére, esztétikailag eldől az újszemlélet javára. Kodifikált nagyágyúk -. színészek ésrendezők - véreznek el művészi értelemben, míg' amásik oldalon fővárosi és nemzetközi ismertségretesz-nek szert az új törekvések mentén megerősödöttszín-házi műhelyek. A színházcsinálásnak, sőt aszínházba járásnak ebben az időszakban tétje van, ateátrum többszörösen is „vérre megy", s atársadalmilag lényeges, szigorúan átesztétizáltmondanivaló közvetítésére gazdagon árnyalt,metaforikus színházi nyelvet dolgoz ki. De netévedjünk: a Katonában„ Kaposvárott s még néhánypesti és vidéki előadásban...

A változás már a nyolcvankilences fordulat előttelkezdődik, utána pedig nagy sebességre vált a ki-lencvenes évek közepéig. A szabadság megfosztja aszínházat a minuciózusan kidolgozott metaforikusnyelv használatának kényszerétől, és kihúzza alólaaz államilag szavatolt anyagi létfeltételeket. Az érde-kek most már nem az esztétikumhoz és a hatalom-hoz való viszony mentén polarizálódnak, hanemsokkal szélesebb skálán. Az egzisztencia nem mintfilozófiai kérdés, hanem mint túlélőtechnika kerülnapirendre. Mind belső, mind külső késztetésre szá-molni kell a társulatok fölbomlásával. A társadalomérdeklődése elfordul a színháztól, a nézői kíváncsi-ság fönntartására, illetve visszaszerzésére új straté-giákat kell kidolgozni, amelyek között, kétségtelen, azelőző évtizedben győzelemre vitt esztétikai normátólmerőben különbözőek is vannak...

A kilencvenes évek közepére átrajzolódott a szín-házi térkép, mindenekelőtt a reformfolyamatot elindító„nagy generáció" rendezői színháza vesztettesztétikai pozícióiból. Nincs ebben semmi különös,ugyanez a folyamat korábban lejátszódott az európaiszínházban is, a „példaképek" csapata megfogyatko-zott, Efrosz valóságosan, Ljubimov művészileg meg-halt, Strehler kiöregedett, Brook és Ronconi átmentalternatívba, a külföldre szakadt román rendezők társa-dalmi bázisa megszűnt, Stein éppen most hagyja ott anagy léptékű színházat, Ennek a nemzedéknekNyugaton sincsenek generációt alkotó követői; otthamarabb következett be a „minden egész eltörött"keserű élménye, hamarabb járt le a nagy analízisek ésszintézisek korszaka, mi csak mostanában jutottunkide, meg-terhelve a mi kis különbejáratúértékválságunkkal, illúzióvesztéseinkkel,másnaposságérzésünkkel. Csak azt ne higgyük, hogyez a színházi vég. Épeszű embernek nem jutna eszébe aLear király Brookját szembeállítani a párizsilaboratóriumában kísérletezővel. Vagy Ronconi egykoriŐrjöngő Lorándját kijátszani mostani PeerGyntminiatúrája ellen. A mai Kaposváron és KatonaJózsef Színházon sem kérhetők számon a nyolcvanasévek előadásai. A Marat/Sade nem bezzeg-példa aTom Paine-nel szemben, a Három nővér nem olvashatórá az Elnöknőkre. Mindegyikük kortükör.

Világvége van? Dehogy van! A világon mindenüttvége van a népszínházzá vált művészszínháznak. Aművészet a katedrálisokból a katakombákba szorult,mondja

Tábori György. Még ez sem egészen biztos. Ha valakielég szerencsés, egy hét leforgása alatt megnéz-hetiaz Új Színház Don Juanját, Az eltört korsót a Kato-nában, a Mauzóleumot a Kamrában, a Radnóti Ványabácsiját, a Budapesti Kamara Othellóját, a győri Mac-bethet és A Manót Szegeden. Még a második hétre isjutna tartalmas néznivalója. Csak az tudja értékelni a fentilistát, akinek időnként alkalma van sokéves termésbőlnehezen összehordott európai fesztiválokat látni.

Jelenleg nálunk egy új rendezőnemzedék térnye-rése zajlik. Épp ideje, negyed századdal az előzőgeneráció áttörése után. Megpróbálják detronizálni aderékhadat. Ez a dolguk. Némelyikük színész is,mások nem azok. Akadnak köztük finom modorúak éshepciáskodók, szelíd reformerek és esztétikaiagresszívek. Közösek abban, hogy elődeiktől eltérőennem tisztelik a remekműveket, szétmarcangolják adrámát. A "minden egész eltörött" gyermekei,színesek, harsányak, nyersek, kapkodók, türelmet-lenek, olykor durvák, brutálisak, mint odakint azelvadult világ. Ők már nem akarnak az eltűnt értékeknyomába eredni, elveszett illúziókat kutatni - való-színűleg sohasem voltak illúzióik. Új esztétikai nor-mákat léptetnek életbe. Elutasíthatjuk őket, de jobbantesszük, ha a miértjeiket és a hatásukat - min-denekelőtt lázadásuk művészi minőségét - tesszükmérlegre. Munkáik között vannak vitathatatlanértékek, ahogy kiváló elődeik - esetenkéntpatrónusaik és alkalmazóik - sem utalhatók lazamozdulattal a meszesgödörbe, csak mert egyesnagyszájúak idejétmúltnak, idült konzervatívnakminősítik őket.

Inkább kérdéseket kellene föltenni. Mikor válik ahagyománytiszteletből akadémizmus, és mikormutatja magát avantgárdnak az ósdi blöff? Ami a szí-nészi munkában merő rutin az egyik oldalon, nemócska spilázás-e a másikon? Egyáltalán, mikor fog aszínészpedagógia a legjobb német, orosz vagy angolszínészekhez hasonló, a jelenlét súlyával telítettművészeket kínálni bármely rendezői fölfogásszámára? És melyek azok a strukturális formák,amelyekben a lehetőségek kibontakozhatnak?

A kérdések (a fentieken kívül továbbiak is) leg-közelebb a júniusi Országos Színházi Találkozón,Szegeden kerülhetnek terítékre. Most, amikor afesztivált a területi, önlelkesedés szervezi, elvárhatjuka problémaérzékeny válogatást, és talán azt is, hogyvégre ne ütközzék ellenállásba a szakmai vitákatkezdeményező jó szándék. Ugyanis minden el-lenkező híresztelés ellenére vannak vitaképes telje-sítmények, és vannak színházi emberek - dráma-írók,színészek, rendezők, tervezők, kritikusok stb. -, akiketnem undorít mesterségük gyakorlása és a közösgondolkodás a színház előbbre juttatása érdekében.Színházgyújtogatásról álmodozni, persze, könnyebb,mint konstruktívnak lenni. De talán még-sem afrusztrált Hérosztratoszoké a (színházi) világ.

M I K I T A GÁBOR

ELJÁTSZOTT SZERELMEKHÁROM DEBRECENI BEMUTATÓ

ogjuk rá az időre. Mondjuk azt, hogy ez atél nem kedvezett a nagyszenvedélyeknek. A társulat tagjainakpedig májusi virágzást, mediterránfényeket kellene a szín-padra

varázsolniuk. Sorsfordító érzéseket kellenemegjeleníteniük - a szerelem szenvedélyét. Aszínház januári bemutatói mind az eljátszottszerelemről szólnának: Szép Ernő Lila ákácaarról, hogyan sétálunk el életünk nagy szerelmemellett. Az angol Helen Edmundson férfihőseviszont ott hibázik, hogy rosszul próbálja védenia meglelt boldogságot. Míg ShakespeareVízkeresztjének szereplői önmagukat, igaziénjüket sem igen találják a világban, nemhogy amásik emberhez vezető utat. A szerelem kifut amarkukból,

Nem elég szép

Az első öt perc remek. „Lila akácok, minek a szív,ha úgy fáj..." - búgja a mikrofonba az énekesBalogh Janó Mihály István és Ábrahám Pál slá-gerét. Fényes öltönyében, lenyalt, két oldalra fé-

Várnai Szilárd (Pali)és Botos Éva (Manci)aLila ákácban

sült hajával, kackiás bajuszával mintha csak egyrégi magyar filmből lépett volna ki. Szívfájdítóanszól a dal, minden hangjegy édes és bús, ámeközben az énekes szeme fényesen ragyog, aszája fülig ér a boldogságtól. A keserédes dalla-mok pajkos tréfa gyanánt hagyják el az ajkát.Nem, ez nem átlátszó stílusparódia, nem gro-teszk idézőjelezgetés. Balogh Janó komolyangondolja a lírát meg a tréfát is, és bravúrosanelegyíti a kettőt. Szép Ernő nyelvét beszéli.

Az érzelmes dal többször felcsendül még, saj-nos az énekes nélkül már csak zsebkendő-csalogatóként szolgál. De bekerült még az elő-adásba - meglehetősen színtelen tolmácsolás-ban - jó néhány Szép Ernő-sanzon is. Az ötletmagától értetődő: a kaszinójelenetbe minden-képp kell néhány korabeli műsorszám. Erősíthetia darabot, ha azok a szerzőtől valók, és miért neismertethetnénk meg az egykori magyar sanzonremekeivel a mai közönséget. Csakhogy egy új,igazi zenés játék születéséhez az kevés, hogyhelyenként dalra fakad valaki. Nem mindegy,hogy hol, mikor, ki mit énekel - és hogyan. Amíga kaszinó színpadán szól a dal, nincs is baj, deamikor prózából váltanak át zenébe - példáulahogy a szeparéban magára hagyott, hopponmaradt Manci csalódottságában két könnyesmondat után búsan dalolni kezd -, akkor azonnalérzelgős operett-előadáson érezhetjük magun-kat. A befejezés drámaisága pedig üres szenti-mentalizmussá hígul a finálé révén, amikor is a

tapsrendre vonuló társulatkönnybe lábadt szemmel danoljael a Búcsú az ifjúságtól című dalt.(A közönség szíve sajog, avastaps garantált...)

A dalbetétektől függetlenül aprózai jelenetek még működhet-nének. Csakhogy a helyszín fele-mássága rányomja bélyegét aprodukcióra. Úgy tűnik, az alko-tóknak nem sikerült közös ne-vezőre jutniok, hogy méreteibenmilyen is legyen a produkció azideálisnak nem mondható szín-házi térben. A Kölcsey FerencMűvelődési Központ Kamara-színházában játsszák ugyanisSzép Ernő drámáját. Mindennagyvárosban találni egy-kétszocreál művelődési házat, ame-lyekről egyesek azt gondolják,hogy alkalmasak kamaraszín-háznak. Általában nem azok. Adebreceni sem. A nagy hodálynézőtér bejátszhatatlan. A szín-pad intim kamaraszínpadnak túlnagy, nagyszínpadi játékhoz vi-szont nem elég tágas és korsze-

rű. A díszlettervező Csík György azért megpró-bálkozott a nagyszínházi lehetőségek kihaszná-lásával. A műsorfüzet tanúsága szerint a londoniKristálypalota ihlette, könnyeden elegáns, fino-man szecessziós, zöld rácsos díszlet a Lizsét akaszinóval ötvözte, de végzetszerűen előrevetíti a- helyszínként egyébként meg nem jelenő -Nyugati pályaudvart is, ahonnan majd Mancivengerkának indul. A századelő békéjét sugárzószín vasrácsos kapu segítségével tágítható,ugyanakkor kétoldalt zárt bokszok sorakoznak. Arendező, Czeizel Gábor viszont valószínűleg ka-maraszínházi méretekben gondolkozhatott, mertnem használja ki a tervező adta lehetőségeket. Aligeti képeket leszámítva a színre minduntalankis, papírmasészerű dobozszínpadokat tolnakbe, amelyek rendre kicsinek bizonyulnak az adottjelenet eljátszásához, ezért aztán a színészekminduntalan kilépnek belőlük. A kint és bentlogikája - ha ugyan volt ilyen - felbomlik. Egyikpillanatban az alapszínpad, a másikban a betolttér válik fölöslegessé.

Csík díszlete - ahogyan a darab is - követeli acouleur locale árnyalt megrajzolását. A rendezőviszont nem sokat bíbelődik az életképiséggel,ugyanakkor leszűkíteni sem meri az optikát a kétfőszereplőre. Nagyvonalúan jelez valamit a mi-liőből, de ez kevésnek bizonyul egy olyan darabesetében, amely lényegében életképek sorozata.Ligeti hangulatként csupán a helyi görkorcsolyá-zó egylet tagjai róják a köröket a háttérben. Abravúros ugrásokat igyekeznek mellőzni - ne-hogy eltereljék a figyelmet a játszókról -, de azértmagabiztosak. Igy ez a zsáner legalább pontos.Ami nem mondható el a második képről. A leg-utolsó iskolai bálon is nagyobb élet folyik, mint adebreceni színpadon megjelenített kaszinóban.Az eldugott négy-öt statiszta suttogni sem mer,a kedélyes személyzet mintha a Csárdáskirálynőorfeumában szolgált volna. A részeg, hangosko-dó vendégre fejcsóválva, rosszallóan néznek,mint valami véletlenül odatévedt, szégyentelenrendbontóra. Szomorú egy kaszinó - unalmasalakokkal, érdektelen sorsokkal. Ketten teremte-nek csak figyelemre méltó karaktert. Az extrémfigurák közül Simor Ottó hozza hatásosan azartistaügynökké avanzsált, kiöregedett nőimitá-tor, Angelusz papa megkövesedett művészpózait.Az előadás legjobbjaként pedig Orosz Annaemeli ki Bizonyosnét a buja szépasszony kli-séjéből. Ahogy pipiskedve egyensúlyoz a kor-csolyázók meg a kakaskodó ficsúrok közt, azzalkönnyedén hozza (és letudja) az úrinőség kül-sőségeit, hogy azután többet, mást is megmu-tasson a figurából. Mulatozása a szeparébannemcsak a női praktika része, de fáradt pótcse-lekvés is. A kudarcba fulladó légyott jelenetébenpedig sokkal többet láttat meg a bohózati szitu-áció pajzánságánál. Jó ideig nem érti Pali húzó-dozásának okát-zavartan kapirgálja körmével a

F

KRITIKAI TÜKÖR

kaszinó színpadának festett falát -, a szokatlanhelyzet őt is megrémíti. Aztán a legkülönbözőbbcsábítási trükkökkel próbálja megoldani a szá-mára is egyre kínosabb helyzetet. Ebben a kép-ben teszi végleg egyértelművé: a flörtökkel nem-csak egy üres házasság unalmas óráit próbáljakitölteni, menekül is - hátha a fiatal széptevőkkarjában nem éri el a hervadás.

A többiek tudomásul veszik, hogy ez atörténet nem róluk szól, s precízen végszavaznaka két fiatal főszereplőnek, akik azonban annyiramég nem uralják a játékot, hogy elnéznénk akidolgozott, erőteljes csapatjáték hiányát. Az elsőfelvonásban a Palit játszó Várnai Szilárd a jobb.Hatásosan indít, flottul hozza a találkára készülőudvarló csetlő-botló izgatottságát. Komikusak fel-sülései a gavallérszerep gyakorlása közben.Nevetnivalóak pózolásai sétapálcájával, monok-lijával. Bája van és humora. Idővel viszont többetvárnánk, például a csalódottság, a megrendülésszíneit, de csak az alakítás jólmegcsináltságát, atechnikát érezzük. A főiskolás Botos Éva fitosorrával, gombszemeivel, törékeny lírai alkatávalkedves kis mezei virág a színpadon - el is éneklia Pitypangot -, de túlságosan jól nevelt, illedel-mes; hiányzik belőle egy adag „természetes rafi-náltság". S nincs benne annyi nevetés, „mint lé abarackban", így aztán túlédesíti a szerepet.Drámai erővel bír viszont az utolsó képben: Man-ci már-már önkívületi állapotban szédeleg, gör-csösen kapaszodik Paliba - egyetlen nagy re-ményvesztett fuldoklásban, sírógörcsben a kisTóth Manciból Tóth Margit lesz.

Történelemóra a gyűlöletről

A fiatal angol írónő, Helen Edmundson darabja,az Ir tás az ír történelem talán legvéresebb, leg-kegyetlenebb időszakát felidézve kínál a hazainézőnek történelmi-politikai tanulságokat: az írekaz angol polgári forradalmat kihasználva 1641-ben fellázadtak az angol elnyomás ellen.Cromwell serege azonban 1649-1653 között le-verte a felkelést. A darab cselekménye az angolgyőzelem után kezdődik, amikor a megszállókbosszúhadjárata lényegében a legyőzött nép ki-irtását tűzi ki célul, s ennek részeként születikmeg 1653-ban az írek kitelepítését elrendelő tör-vény. A dráma egy fiatal házaspár és közvetlenkörnyezete sorsán keresztül mutatja meg, hogy apolitika miként fertőzi meg a legbensőbb emberikapcsolatokat. A fiatal férj angol, az asszony ír - akörnyezet mindkét oldalról ellenségesen,gyanakvással nézi a házasságot. Ám a szerelemkikezdhetetlen - egészen addig, amíg a férfi, azegyre veszélyesebb politikai helyzetre, a magukbiztonságára hivatkozva, meg nem tagadja a se-gítséget az addig családtagként kezelt félkegyel-

mű ír cselédlány kiszabadításához. A csalódottasszony elhidegül férjétől, a házasság megrom-lik. A hatalom helyi emberének irányításával aférfi végül feleségét is bevádolja, hogy a válásután gyermekük az övé legyen. Az asszony agyerekkel elmenekül a felkelők közé, a férj hajtó-vadászatot indít utánuk, s amikor rájuk talál, agyermek már halott.

Vizsgálóbizottságok, koncepciós perek, kite-lepítések, gerillaharcok - a XVII. századi fajüldö-zés eszköztárát mi is jól ismerjük, hiszen a poli-tikai mechanizmusok mindenütt, minden korbanugyanúgy működnek. Am az írói ábrázolás nemolyan erőteljes, hogy az egyezések konstatálásántúl a mi kezünk is ökölbe szorulna. Edmundsonkorrekten építi fel a darabot, kulturáltan ír, minthaegy drámaíró-iskola számára készítené a házifeladatát. A színpadi példázatok túlságosan is jólismertek, és a romantikus történelmi regényekműfaját ötvöző dráma gyakran alkalmazott dra-maturgiai megoldásokkal él - lásd például a bo-lond lány alakját, aki a maga búvóhelyénnyugodtan monologizálhat. De a szöveg is telis-teli van az efféle művekben visszaköszönőtöltelékmondatokkal: „Élnünk kell!", „Nem jól vanez így", „Csak egy életem van" stb. A-főleg acselédlány alakjához kötődő - költői mondatokugyanilyen színvonalúak. Kidolgozatlan aszerelmi dráma is, mivel az írónő csak jelzi azt afolyamatot, amely a nemzeti-vallási ellentétetfigyelmen kívül hagyó, mindennelszembeforduló szerelemtől a gyűlöletig vezet.Ráadásul a jellemábrázolás sem az erőssége.Hősnője már-mára naivitásig tiszta, ártatlan lélek.Akár az érzelmei által vezérelt gyerek, nem vesztudomást a veszélyről - mintha

Mertz Tibor és Moldvai Kiss Andrea, az Irtásházaspárja

légüres térben élné az életét, ami nem képzelhetőel könnyen az adott történelmi szituációban. Deő legalább átlátható, következetesen megírt jel-lem. Nem így a férj figurája, akit az előadás utánaz egyik néző gyáva alaknak titulált. A másodikfelvonás valóban egy, a hatalom előtt meghu-nyászkodó, gerinctelen férfit mutat, ellentétbenaz első részben látottakkal: ugyanez a férfi koráb-ban - egy semmivel sem veszélytelenebb politi-kai időszakban - nyíltan vállalta a házasságot egyellenséges nemzethez, felekezethez tartozó nő-vel, s az angolok győzelme után sem tagadta megCromwell ellen harcoló royalista barátját. Nehe-zen hihető - mert sem az írónő, sem a rendezésnem hitelesíti kellőképpen -, de más magyarázatnem nagyon adódik: úgy látszik, a hatalom helyiemberével való találkozás s az ott elhangzórosszalló megjegyzés elég volt ahhoz, hogyteljesen önmaga ellentétébe forduljon. [A figuraírói meg-közelítése átgondoltság,következetesség helyett inkább némi feministahevületről árulkodik, s ebben a feltételezésben aműsorfüzet utólag meg is erősít: eszerintEdmundson „gazdag tapasztalatot szerzett mintszínész, rendező és szerkesztő a női agit-prop.társulatnál, a Reá Stockingsnál (VörösHarisnyánál), amelynek egyik alapító tag-ja volt".]

Mindez nehéz 'helyzetbe hozza a szerepet ját-szó Mertz Tibort, aki igyekszik hiteles alakot te-remteni a fehérből feketébe forduló figurábólazáltal, hogy megpróbálja mindvégig éreztetni a

KRITIKAI TÜKÖR

férfinak a maga szempontjából való igazát. Azon-ban a szerepben végbemenő fordulatot ő semkészíti elő. Az első jelenetekben olyannyira tisztajellemet mutat, hogy jó ideig azt hisszük, ő leszmajd a játék pozitív hőse. A feleség hálás éskönnyebb szerepét játszó Moldvai Kiss Andrea akelleténél egysíkúbb, ráadásul rosszul beszél.Hatásos, szépen megoldott viszont a zárójelenetkettőse: gyanakvón állnak egymással szemben,az asszony átadja a gyermekük sírját jelző térké-pet, de közben alig észrevehetően végigsimogat-ja a férfi ujjait.

Bizonyára könnyebb dolga lett volna a kétfőszereplőnek, ha az angol vendégrendező, TimCarroll nagyobb figyelmet fordít az idővel egyrejobban felerősödő lélektani szálra. Carroll vi-szont-az ír népdalok mellett felcsendülő egyháziénekekkel, egy-egy jelenet kimerevített záró-képével vagy az idősebb házaspárt alakító KakutsÁgnes és Miske László helyenként emelkedet-tebb hangvételű játékával - elsősorban szenve-déstörténetként értelmezi és játszatja el a művet,és a dráma erkölcsi-politikai példázat jellegéthangsúlyozza. Arra ügyel, hogy a színpadi törté-nések könnyen értelmezhetők, az összefüggésekkönnyen áttekinthetők legyenek. Ezt szolgáljaTúri Erzsébet frappáns egyszerűséggel átalakít-ható, puritán díszletének stilizáltsága éppúgy,mint a korrekten kivitelezett jelenetek lecsiszolt-sága, lekerekítettsége. Ez a rendezői törekvés

azonban a kelleténél didaktikusabbá teszi az elő-adást. Talán szerencsésebb lett volna a balladaihang felerősítése. A balladák zaklatottsága, fel-fokozott drámaisága, szaggatott előadásmódjafeszültebb, sodróbb lendületű produkciót ered-ményezhetett volna.

Angol utazók viszontagságaiKeleten

A Szentivánéji álom mellett a hazai Shakespeare-játszás listavezetője a vígjátékok közt a Vízke-reszt... Nehéz róla újat mondani. Igaz, nem isbiztos, hogy minden előadásnak eredeti értelme-zéssel kell előállnia. A debreceni közönség pél-dául 1961-ben láthatta utoljára a darabot; a Len-gyel György rendezte akkori előadásban Lati-novits volt Orsino, Tímár Eva Olivia, partnereikSzabó Ildikó, Dégi István, Soós Edit. Sokan vi-szont most találkoznak először a művel, s nekika teljesen hagyományos produkció is izgalmaslehetne. Konvencionális Shakespeare-előadástrendezni persze semmivel sem könnyebb, mintvalamilyen szokatlan koncepcióval előállni. Adebreceni bemutató legalábbis erről árulkodik.

Pinczés István rendezése színház- és darab-értelmezését tekintve hagyományos, még ha a

produkció látványvilága az első percekben vala-mi mást ígér is. lllyria i t ta Földközi-tenger vidé-kéről valahová a Távol-Keletre került. Dávid Attiladíszlete egy strandfürdő kínai pagodát formázóöltözőjeként hat, a vízzel töltött zenekari árok kétszélén Olivia és Orsino kikötőjének stégje, míg aszínes kelmékből kialakított sátorbejáratok, vala-mint a pagoda vászonteteje cirkuszi közeg re utal-nak. Gyarmathy Ágnes Orsinót indiai kényúrnaköltöztette, a gyaloghintóján érkező Olivia szinténkeleti úrnőt formáz, az ő kíséretét viszont euró-paiak alkotják: az elegáns fekete katonakabátbaöltöztetett Malvolio fején angol nyárspolgárokkeménykalapja, a Bohóc elhízott Pierrot. BöffenTóbiás bozontos szakállával és tollas kalapjávalmesefilmek rablóvezére, a tiroli nadrágos, feketecilinderes, piros harisnyás Keszeg András németcirkuszból érkezhetett volna, Viola bordó kosz-tümjét akár a Globe varrodájában is készíthettékvolna. A muzsikusok velencei maszkokat visel-nek, míg a Bohóc szerelmes éneke alatt vonaglótáncosnők Siva pózába merevednek.

Az európai és a keleti kultúra törésvonalánbotladoznak a szereplők? A szerepcserék, a ne-

Garay Nagy Tamás (Orsino), Majzik Edit (Vio-la), Oláh Zsuzsa (Olivia) és Diószeghy Iván(Timotheus) a Vízkeresztben (Máthé Andrásfelvételei)

KRITIKAI TÜKÖR

mek metamorfózisának komédiája a különbözőkultúrák, civilizációk közötti átjárhatóságról szólmajd? Az első percek látványa efféle izgalmaskoncepciót sugall. Am a játék ezt nem erősítimeg, idővel annyival is beérném, ha a „mindnyá-jan jelmezt viselünk, szerepet játszunk" kisséelcsépelt igazságát fogalmaznák meg.

Az előadás képisége azonban független a já-téktól, sem a rendezés, sem a színészi alakításoknem értelmezik a tervezők által vázolt színpadivilágot. A darab egyes szituációit viszont annálinkább egyértelművé teszik, mintha csak matiné-ban, gyerekeknek adnák elő Shakespeare-t. Violatátott szájjal fordul a herceg felé, hogy a legutolsósorban ülő, csekély értelmű néző is azonnal tisz-tában legyen a lány érzéseivel. A Bohóc egymásután többször is markánsan jelzi, hogy rájöttViola-Cesario titkára. A szöveg kétértelmű poén-jait trágár mozdulatokkal teszik félreérthetetlen-né. Pedig Illyriában a „ha" a kulcsszó; akkor jó ajáték, ha a néző is megtapasztalja a „Semmi sincsúgy, ahogy van" érzését. Az emberben rejlő ket-tősségről, a világ kiismerhetetlenségéről szólókomédiát filozófiájától, költőiségétől fosztják meg aszituációk leegyszerűsítésével,egyértelműsítésével.

Ha viszont megfeledkeznek az iskolás száj-barágósdiról, olyankor mindent a szövegre bíz-nak, s a legkézenfekvőbb megoldásokkal csupánvázolják, jelzik a történéseket. A színészek egy-két gesztussal, pózzal jellemzik az általuk játszottfigurát. A színészi skála egyikvégpontján JámborJózsef színtelen Bohóca áll, se humora, se élet-bölcselete. Egyedül Topáz urat alakítva komédi-ázik egy kicsit. A másik véglet a Keszeg Andrásszerepében lefogyott Benny Hillként bohóckodóOttlik Ádám. Violaként Majzik Editnek jóformánannyi a dolga, hogy végigevezze az előadást azenekari árokban. Egyébként tágra nyílt szemű,naiv, csodálkozó tekintetű, ijedt kisfiút játszik egygyerekdarabban. Hasonló gyerekszínházi eszkö-zökkel dolgozik Oláh Zsuzsa Oliviaként és Garay

Nagyon örülök A miniszter félrelép sikeré-nek.Nem a darabnak, hanem a sikerének. Hogy jólvan tálalva, ügyesen nagy körülötte a felhajtás.Hogy csont biznisz az egész, producerpénzéből van. Az egészséges üzleti szellemmegjelenésének szeretném

Nagy Tamás Orsinóként - méltóságteljes tartás-sal csak a mesebeli grófkisasszonyt, illetve her-ceget alakítva. Nem sok színt mutat, de legalábbkorrekt, kielégítő Czintos József Malvoliója, TóthZoltán Böffen Tóbiása, Kelemen Tímea Máriája.

Ami nagyban segíti az előadás nézhetőségét,az Mészöly Dezső - érthetetlenül ritkán használt -fordítása. Az ő poénjai garantálják akkor is anevetést, ha a színpadi történések nem igazánmulattatóak. Fergeteges szójátékaiban megvanaz a jókedv, ami a debreceniek játékából hiányzik.

Szép Ernő: Lila ákác (Kölcsey Művelődési KözpontKamaraszínháza)Díszlet-jelmez: Csík György. Dramaturg.' Töreki Attila.Koreográfus: Nagy György. Világítás: Bozó András.Rendező: Czeizel Gábor.Szereplők: Várnai Szilárd, Botos Éva f. h., Jantyik Csa-ba, Orosz Anna, Maday Gábor, Simor Ottó, TörkölyLevente, Tokaji Csaba, Korcsmáros Gábor, Somos Mó-nika, Laczó Zsuzsa, Krizsik Alfonz, Horváth Henriette,Koncz Lóránt, Jóna Szabolcs, Kapronczi Mihály, CsákySzabolcs, Hencz József.

Helen Edmundson: Irtás (Horváth Árpád Stúdiószínház)Fordította: Szabó Péter. Díszlet: Túri Erzsébet. Drama-turg: Duró Győző. Világítás: Dombrády Csaba. Jelmez:Libor Katalin. Rendező: Tim Carroll.Szereplők: Moldvai Kiss Andrea, Mertz Tibor, MiskeLászló, Kakuts Ágnes, Bakota Árpád, Szántó Valéria,Sárközy Zoltán, Maday Gábor, Korcsmáros Gábor, Ker-tész Tamás, Porcsin László.

Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (debreceniCsokonai Színház)Fordította: Mészöly Dezső. Díszlet: Dávid Attila. Jel-mez: Gyarmathy Ágnes. Dramaturg: Töreki Attila. Ko-reográfus: Poroszlay Eva. Világítás: Dombrády Csaba.Zeneszerző: Boros György, Jámbor József. Játékmes-ter: Porcsin László. Rendező' Pinczés István.Szereplők: Majzik Edit, Oláh Zsuzsa, Garay NagyTamás, Czintos József, Tóth Zoltán, Ottlik Ádám,Jámbor József, Kelemen Tímea, Juhász Árpád, SzinoválGyula, Zalai Mihály, Szabó Róbert, Ango-Kakszi István,Diószeghy Iván, Matkó Sándor, Tóth Béla.

ezt tekinteni. Egy kétmilliós város nem jelentolyan kicsi piacot színházi szempontból, hogyállami támogatásból kéne itt kommerszetjátszani. Nem kell félreérteni, semmi bajom akommersszel. Ne legyünk szégyenlősek:különböző közönségrétegek vannak, különbözőigényekkel,

és erre igenis figyeljenek a színházak. Csak neleplezzük, hogy kezd körvonalazódni a pesti„bródvéj és ofbródvéj", ha nem is helyrajzi érte-lemben.

A miniszter félrelép szereplői Ibsent játszanak aJózsef Attila Színház (hogy ezt ki nevezte elígy?) alagsorában. Ennek is nagyon örülök. Leg-alább három jó magyarázatot tudok az esetre.Maradva az előbbii üzleties szemléletnél: a szín-ház vezetése nyitni akar egy adott közönség rétegfelé, „bővíteni akarja piacát". Nagyon rendjénvaló. Gondolhatjuk azt is, hogy a színház az igaziszakmai megmérettetés lehetőségét akarja bizto-sítani színészei számára. Ez is rendjén való. Havégképp rosszmájúak akarunk lenni, mondhatjuk:na persze, enyhíteni akarnak a könnyű sikerekmiatti lelkiismeret-furdalásukon. Igazából ebbensincs semmi kivetnivaló. Joggal alsziknyugodtabban az, aki létrehozott egy jó HeddaGabler-előadást. Ez itt nem sikerült.

Pedig esély lett volna rá. A darabot valószínű-leg a címszerepet alakító Fehér Annára keresték,kereshették volna az alagsori stúdióhelyiség sa-játos terére is. A nagyon alacsonyan lévő plafon,közönség és színész egy térben létezése jólehetőséget kínál az Ibsen-dráma atmoszférájá-nak realizálására. Mindvégig a tehetetlenség, abezártság az alapmotívum. A történet, mint azóramű, a fogaskerekek tengelyei: tehetség, ba-rátság, szerelem, pénz, siker. Körülöttük forogminden. Mérnöki pontosság: egyetlen szoba,ahol néhány határozottan megrajzolt jellem jár ki-be. Nem roncsokat látunk, a szereplőkalapvetően ütőképes emberek lennének, de vala-hogy mindegyikből hiányzik valami. Tehetség,bátorság, önuralom, ilyesmik. Igy aztán ami erővan bennük, az csak fortyog. Mindenkiben vanérték, de senki sem talál medret energiáinak.Csak az elfojtott szenvedélyek izzanak valaholmélyen: szerelem, nagyravágyás, alkoholizmus.

A feszültség adagolása akár egy jó krimiben:fokról fokra derül ki minden múltról és lelkekről. Aszázhat éves darab talán egy pöttyet pszicho-analitikusabb, mint nekünk szükséges lenne.Mostanra már annyira ki vagyunk képezve freu-dilag, hogy kevesebb magyarázkodásból is egy-értelművé válhatnak a dolgok. Bátrabban húzhat-tak volna, gördülékenyebb lehetne a szöveg. Ép-pen azért lenne elég kevesebb szó, mert jólkivehetőek, modellszerűek az emberi viszonyok.Heddánál a legszembetűnőbb, de a többieknél isfelfedezhető a legátolt vágyak működése, akülönböző fokú cselekvésképtelenség. Belülrőlfeszülnek, és ráadásul itt vannak összezárva egyszobában. Nem kulcsra zárt ajtók, hanem kölcsö-nös egymásrautaltság által.

Es össze vagyunk zárva velük mi, nézők is,karnyújtásnyira történik minden ebben a szoba-színházban. Nyomasztó az egész, zsúfoltság ésmeleg van. Olyan kicsi a belmagasság, hogy a

L A J O S SÁNDOR

ÖSSZEZÁRVAIBSEN: HEDDA GABLER

KRITIKAI TÜKÖR

színészek épphogy nem verik a fejüket a díszlet-ajtók szemöldökfájába, mintha agyon akarnaminket nyomni a fekete plafon. Ebben a légkör-ben még az is idegesítővé válik, hogy olyanszépen, otthonosan el van rendezve minden. Aberendezés és a ruhák színei ízlésesen össze-komponálva a barna szolid árnyalataiból. Miértnincs itt valaminek határozott formája vagy szí-ne? - jut eszébe a gyanakvónak.

Minden körülmény adott egy parázs HeddaGabler-előadáshoz. Csak a színészek és arendező, Gaál Erzsébet nem vesznek tudomástezekről a körülményekről. A szobaszínházbannagyszínpadi módon történik minden. Ott hado-násznak az ember orra előtt. Mintha egy kicsithülyének néznének. Nézzed, néző: ez az embermost mérges. Látod? Húúú, ennyire mérges. Jólvan, felfogtad végre. Lefojtottság, bonyolult hát-tér sehol. Mímelés van, megmutogatott érzel-mek, elképesztően hiteltelen gesztusok. Kidolgo

zoff folyamatok helyettbántóan hirtelen váltások. Aszobaszínház külön mű-faj,itt egészen másképp kelljátszani. Oktalanság lenneazt mondani, hogytermészetesen. A színészijáték szükségszerűen stili-záció, viszont számtalan ár-nyalata van. Esetünkben azta fajta visszafogottságot le-hetne számon kérni, amely-nek semmi köze az erőtlen-séghez, sőt, a finomabbmozdulatokban ott van a kinem sült energia feszültségeis. Szobányi térben nincsleküzdendő távolság a szí-nész számára, nem kell kü-lön törekednie a hatásra,úgyis minden rezdülésnekhatása lesz. Pont ettől vanfokozottan kiszolgáltatotthelyzetben: minden számít.Villanásnyi üresjárat vagyügyetlenség tönkretehetegész jeleneteket. Perszemindez nagyobb térben isigaz, de itta legkisebb kivé-tel sincsen, semmi sem el-hanyagolható.

Ott kezdődik, hogy a szí-nészeknek meg kellett volnatanulniuk viselni a kora-

beliruhákat. Nem színpadi,hanem köznapi értelemben,

mert látszik és sajnos játszik a bajlódás.Heddának például botladozás helyett elegánsankellene ide-oda suhognia, ahogy erre jócsaládban már kislány korában megtanították.Hasonlóan bensőséges viszonyba kellett volnakeveredniük a tárgyakkal. Mindent lendületbőlfognak meg, és utána úgy mutatják fel, mintamisén az oltáriszentséget. Pedig az csak egypohár vagy egy doboz. A kimeneteleknél meg azaz érzésem, hogy a színészek nekifutásból, vállalakarják betörni az ajtót. Valószínűleg anagyszínpadi beidegződés működik, ahol a játékvalódi helye és a hátsó díszlet között van párméter. Ennek megtételére nincs külön idő,egyébként is kicsit hangsúlyozni szokták ajátékból való kilépést. Egy szobában az ember„csak úgy" lenyomja a kilincset, és kimegy. Esnem lökdösődik a többiekkel. Mert ha túl nagy alendület, minden érintésből, egymás terelgeté-séből idétlen lökdösődés lesz.

A tér arányai mellett irányairól is tudomástkellene venni. A nézők a szoba két hiányzó falamentére vannak telepítve, de az előadás kifeje-zetten az egyik oldal felé rendeződött. A kettesszámú nézőkontingens kényelmetlenül érzi ma-

gát, hogy így oldalba támadta az előadást. Minthanem a vendégek számára kijelölt bejáraton érkez-tünk volna egy házba, és pardon, fordulnánkvissza, majd jövünk elölről. Ha pedig már egyirányba rendezték az előadást, akkor is ki kénetalálni a szobán belüli elhelyezkedést. Nagy ajövés-menés, többnyire ketten-hárman vannakegyszerre bent. A néhány bútor felhasználásávalis rengeteg variáció jöhetne létre, és ez nempusztán formai kérdés. A darabba legalább ötkülönböző természetű háromszögtörténet vanbeleszőve. Két ember versengése, hogy kinekvan több hatalma a harmadik fölött, kihez kötődikjobban. S itt a tekintélyjátszmák és szeretet/sze-relem meccsek finoman aszimmetrikus három-szögeit elvétve lehet csak fellelni abban, hogy kihova ül, vagy hol áll. Nem ezekből a mozzanatok-ból épül fel a térhasználat, azok csak a jelzésszintjén maradnak. Merő szájbarágás az, aho-gyan például Hedda a barátnője ölébe ül.

A játszók számára éppenséggel teher, aminekkönnyebbséget kellene jelentenie: az tudniillik,hogy meg lehetne szabadulni a harsányságtól,mivel nem kell lenyúlni a nézőért a színpadról. Abelső folyamatokra lehetne koncentrálni, hogy azérzelmek ne annyit jelentsenek, hogy valaki for-gatja a szemét, és gurgulázik: vááá, ilyen szerel-mes vagyok, hanem ehelyett finom mozdulatok-ban, összetett cselekvéssorokban jelenjen meg anem egyvágányú érzelmi élet. Ne hat alapérze-lemhez kapcsolt egyengrimasz variálásában me-rüljön ki a játék. Többrétegűség, többértelműségkialakítására nagyobb esély is lenne a szobányitérben, ahol természetes léptékű emberi közel-ségben van színész és néző. Az erre való törekvésazonban csak nyomokban fedezhető fel azelőadásban.

A dolgozószobával összevont verandát üveg-fal választja el a játéktértől, akik ide mennek át,jelen is vannak meg nem is. A bent maradókfeléjük játszanak, és közben saját ügyük is van,ezt meg a néző felé játsszák. Ez néha nemcsakfelváltva, hanem szinkronban is sikerül. Hason-lóan összetetté tudták tenni azt a jelenetet,amelyben Hedda pisztolyt ad a kézirata eltűnésemiatt végsőkig elkeseredett tudósnak, miközbena kézirat ott van az íróasztal fiókjában. Ennyi vanIbsennél. Az előadásban Lövborg már az ajtónáláll, háttal. Hedda egyik kezében, háta mögé rejtvea kézirat, közben pisztolyt fog a férfira. Várjon,adok magának valamit. Az unatkozó szép-asszony gyakran játszik apja revolvereivel, rio-gatja ismerőseit, de lőni soha sincs bátorsága.Talán most lesz? Vagy odaadja a kéziratot? Végülmégis a pisztolyt nyújtja át, azzal a kommentár-ral, hogy meghalni csak szépen szabad. Lövborgtávozása után fogja a papírköteget, és a kályhamelletti zsámolyra telepszik. Nem vág gonoszko-dó arcot, figyelmesen olvas. Lehet, hogy csakmelegedni húzódott oda? Akkor is aggasztó a tűz

Fehér Anna (Hedda) és Sztarenki Pál (Ejlert)

KRITIKAI TÜKÖR

és a gyúlékony papír közelsége. Hedda végülmódszeresen, szó nélkül elégeti a kéziratot. Azilyen részletek, amikor összetett a helyzet, ár-nyaltak az érzelmek, ritkák az előadásban. Több-nyire dérrel-dúrral éreznek, fel-alá masíroznak.

Idegesítő ez bármelyik színházban, de ilyenlaboratóriumszerű körülmények között különö-sen. Itt fokozottabban érezhető a különbség atartalmas csöndek és a süket üresjáratok közöttis. Pedig szemmel láthatóan lelki folyamatokbólakar építkezni az előadás. A máskor vad effek-teket alkalmazó Gaál Erzsébet csak akkor hoz bestilizációt vagy horrorbetéteket, ha színészei cső-döt mondanak. Elsötétedik a szín, furcsa zenehallatszik, esetleg szürreálba csúsznak a mozdu-latok. Legalábbis remélem, hogy nem szántákmásnak a harcművészeti bemutatót az egymástrégen látott két szerelmes között. Később megHedda tehetetlen indulatában összeroppantja a ke-zében lévő poharat. Fehér Annának összeszorul akeze, de talán túl vastag a műgyanta. Nem baj, nemadja fel, második nekifutásra, erőlködve sikerül.

A drámában a legutolsó mozzanat Hedda ön-gyilkossága. Az előadásban az ajtó mögött lövimagát halántékon, majd megjelenik szétloccsantfejjel. Csakhogy jól látom, mennyire műanyag afél arcán a maszk. Fehér Anna, miután körbehal-dokolta a szobát, másodosztályú krimibe illően, azongorára zuhanva lehelné ki lelkét, de elvéti azesést, ezért a földön fekve felnyúl, és rátenyerela billentyűkre. Nem szép dolog a bakikat cikizni,bármelyik előadásba becsúszhat ilyesmi, de itttúl sok volt belőlük. Ha valaki ennyire közel en

gedi magához a közönséget. az vegye a fáradsá-got, és gyakorolja be rendesen az akciókat, kü-lönben kész lebukás az egész.

A jellemkreátor Ibsen igazán kitett magáért:Hedda Gabler nagyon összetett személyiség.Elemi energiák mozgolódnak benne, de igazicselekvésre gyáva. Története értelmezhető az ál-ságos polgári társadalom leleplezéseként: a nagyformátumú női egyéniség a házasságban a rep-rezentatív bábu szerepére van kárhoztatva, ésemancipálatlanul vergődik. De ez a nő nem csu-pán a körülmények áldozata, valami nagyon hi-ányzik belőle: nem látja meg a kitörési pontokat,holott ott vannak az orra előtt. Ehelyett nagyra-vágyó álmokat dédelget, és ha már építeni nemtud, akkor pusztít maga körül. Nemhiába katonalánya, a legértékesebb emberi alkotás számáraegy szép öngyilkosság. Ha mást nem sikerülbelekergetni, akkor ő maga hajtja végre. Csaktörténjen valami nagyszabású ebben a szürkeéletben. Feloldhatatlan kettősség van a belőleáradó kislányos dacban: élhetetlen, hülye kisszukának, ugyanakkor mindenkinél különb, érzé-keny telivérnek tartjuk egyszerre. Fehér Annaerejét meghaladja mindennek ábrázolása. A tá-bornok lányának büszkesége nála inkábbkarótnyeltség. Undokságra futja csak igazi go-noszság helyett, nem tud ördögi tehetséggelszínlelve intrikálni. Enervált, migrénes úrinőimbolyogja végig az előadást.

Besenczi Árpád a kedélyesen tehetségtelen,csupa jóindulat férjből vígjátéki mulyát csinál.Pityókásan, levett cipővel a kezében lopakodik

haza hajnalban, mintha csak a Szeszélyes év-szakokból látnánk egy jelenetet. Gyerekes sirán-kozás közben hirtelen fölnéz, faarccal mond va-lamit, aztán tovább bömböl. Tipikus kabaréklisé:átmenet nélküli hangváltás oda-vissza. Vetélytár-sa, Sztarenki Pál a rosszéletűségével küszködőzseni. Sztarenkinek a szerepre való felkészülésannyiból áll, hogy előadás előtt három napig nemborotválkozik. A zseniség számára a borostánkívül azt jelenti, hogy szemébe lógó haját éshosszú kabátjának szárnyát ide-oda dobálja. Ér-zelmi élete mindössze szerelmes hörgésekbennyilvánul meg. Eszébe sem jut, hogy, mondjuk,kidolgozza azt a mozdulatot, ahogy a visszaesőalkoholista a pohárért nyúl. Hedda vetélytársamindkét férfival kapcsolatban a ragaszkodó, butakis Thea. Kocsis Judit naivának elég naiv, amo-lyan női balek. Jól megtalálja azokat a gesztuso-kat, ahogyan ez a született áldozat mindenkinekönfeláldozóan alárendeli magát. Csak éppen azaz erő nem érzékelhető, amellyel életvágyat, tett-rekészséget tud a férfiakban ébreszteni. A há-romszögjáték igazi művésze szerepe szerintBánffy György lenne mint rutinos házibarát.Brack a drámában mindvégig nagyon finomanigyekszik behálózni Heddát, Bánffy alakításábanennek nincs nyoma. Jóságos nagyapóként érke-zik, és Varjúdombi meséken edzett stílusában

Besenczi Árpád (Jürgen), Sztarenki Pál és Fe-hér Anna

KRITIKAI TÜKÖR

osztogat tanácsokat, majd a végén átvált vénkujonba. Kezét-lábát szétterpesztve áll az ajtó-ban, és riszálja magát. Átmenet, árnyalat sehol,

Lépjen félre nyugodtan a miniszter a nagy-színpadon, vagy történjen bármi, ami dugig tölti

Mi jellemzi ma a tradicionális szemléletűszínházat? Annak a félszáz darabnakvalamelyikét mutatja be, amelyet unos-untalanjátszanak nálunk. Az irodalmi értékkénttisztelt szöveg közvetítésére s nem újra-gondolására vállalkozik. A rendező nem a drámaés a jelenkori (társadalmi) tapasztalatok egymás-ra vonatkoztatására (azaz a színpadra állításidő-szerűségének kibontására) épít. Inkább aszínész és a szerep találkozására helyezi ahangsúlyt, azaz ahhoz a hagyományosközönségelváráshoz igazodik, amelyik a színészttekinti a színház legfontosabb, szinte egyetlenvalóságos tényezőjének. A nézővel mintművelődni vágyó polgárral számol, számára aművészettel való találkozás kulturált, dekonfliktusmentes lehetőségét teremti meg.

a színházat. Nehogy már bajlegyen, ha tele van. Azon semkell keseregni, hogy Ibsen astúdiókba szorul, ahová csakötvenen-százan férnek be. Azérték mégsem demokráciakérdése, nem a többség dönt.Örülni kell Ibsennek. És örülnikell a stúdiónyi közönségnek,amely érdeklődik iránta, éstisztelni kell őket annyira, hogyjól játszunk nekik Ibsent,rendesen megcsináljuk. Ha úgydöntök, hogy térben közelmegyek a nézőhöz, akkorszellemileg, lelkileg is kerüljekhozzá közel.

Herik Ibsen: Hedda Gabler (József

Attila Színház) Fordította: Kúnos László. Díszlet:

Paseczky Zsolt. Jel-mez: Dőry Virág m. v.Rendezte: Gaál Erzsébet. Szereplők: Fehér Anna,Besenczi Árpád, Örkényi Éva, Kocsis Judit, SztarenkiPál m. v., Bánffy György, Bakó Márta.

Miközben ezeket az „ismérveket" fogalmazom,A fizikusok békéscsabai előadására gondolok.Konter László rendezése jó ízléssel, pontoselemzőkészséggel közvetíti a Dürrenmatt-dara-bot, de nem kérdez rá a mű, illetve színpadraállítása egyetlen problémájára sem. Nem számolazzal, hogy a második felvonás vacsorajeleneté-ben verbálisan is megfogalmazott „üzenetet"Dürrenmatt egy krimitörténet fokozatosan leváló,megsemmisülő hordozórakétájára szerelte. Apéldázatot nem példatörténet bizonyítja, a "szto-ri" csak érdeklődést kicsikarni akaró előjáték atanulság kihirdetéséhez.

Gondolat és dramaturgia hézagos illesztésétKonter László a szerző szellemében igyekszikáthidalni. Vélhetően Dürrenmatt egyik instruk-ciójából indult ki: „Ellentétben az antik darabok-

kal, előbb játsszuk a szatírjátékot és utána atragédiát." Az első felvonás bohózatszerű stílusafokozatosan nő át a második rész súlyosabbjátékmódjába. Ez azonban sokáig bizonytalan-ságban tartja a nézőt az előadás megítélésétilletően. Eleinte zavaróan sok a külsődleges jel-zés, a humorosnak szánt, de nem elég szellemesjátékötlet. Ebben a részben többnyire csak kari-katúraszerű figurákkal találkozunk. (A detektív-felügyelő - Tomanek Gábor - értetlen, a bajuszátmozgatva állandóan grimaszol, a főnővér - Ko-vács Edit-egy női súlyemelő bajnok öntudatávalválaszolgat az ostoba kérdésekre. Möbiusné -Muszte Anna-egyszerű gondolkodású, de ener-gikus háziasszonynak, újdonsült férje, Rosemisszionárius - Mészáros Mihály - befolyásol-ható, pipogya figurának látszik. A Möbiusgyerekek suta kamaszok, ártatlan, értetlenlelkek.)

A békéscsabai bemutató nem a darabbéli tör-ténések aktualitását, hanem a bennük megjele-nített emberi magatartásmódok, életstratégiák kor-szaktól független érvényességét bizonyítja.Ennek következtében jelentése is csak általánoslehet: a mozgásban lévő társadalmi környezet-ben, az átrendeződő emberi kapcsolatok közegé-ben megjelenő főszereplők erkölcsi választás elékerülnek. Dilemmáik többnyire az egyéni érték-rendjük és a társadalom morális állapota közöttifeszültségből következnek, döntéseik pedig azutóbbival való önveszélyes szembeszegülést jelzik.

A fizikusok békéscsabai előadása egy erkölcsilázadás története. A darab ebben a közelítésben direkt „üzenetét" némileg általánosabbra cse-rélve - a léttel járó személyes felelősség vissza-állításának kísérletéről szól. A XX. századi társa-dalmi rendszerek - alattvalók, állampolgárok vagyfogyasztók tömegének tekintve az embert leválasztották az egyént erről a felelősségről. Ahatalmi mechanizmusok működését az egyesember morális alapértékei lényegében képtele-nek befolyásolni, ezért a szabadság érvényesü-lése is csak a szabadság érvénytelenségét bizo-nyíthatja. Miközben az egyéni cselekvés lehe-tősége egyre bővül, hatóköre egyre szűkül, svégeredményben már csak magát az individuu-mot érintheti. A társadalmi szabadság tehát vég-letesen individuális jellegűvé válik. A fizikusokfőhőse, Möbius ebből a paradoxonból indul ki, stesz kísérletet az egyéni cselekvés és az emberi-ség történelme közti kapcsolat visszaállítására.Döntéseivel szétfeszíti az individuális lét kereteit: aszemélyes tudást mint társadalmi hatóerőt ér-telmezi, s mivel az utóbbi egyénileg befolyásol-hatatlan, úgy dönt, hogy a tudást a legszűkebbkörbe kell visszavonni, azaz végeredménybenmegsemmisíteni. Möbius az önpusztító hősöklétparadoxonának sajátos változatát vallja: a to-tális szabadságot csak a róla való teljes lemon-dás biztosíthatja; sőt, talán még ez sem, hiszen adarab zárlatában a világhatalmak rémét felváltja

Fehér Anna és Bakó Márta(Berte)(Koncz Zsuzsa felvételei)

S Á N D O R L . I S T V Á N

SZABADSÁG A TÉBOLYDÁBANDÜRRENMATT: A FIZIKUSOK

KRITIKAI TÜKÖR

a világvállalat őrülete, amely hasonlóképp amo-rális mechanizmusaival ugyanolyan kilátástalannáteszi a személyes állásfoglalás, felelősség-vállalás lehetőségét, mint a (nagy)politika.

Konter László - a tavalyi újvidéki előadás ren-dezőjétől, Hernyák Györgytől eltérően - nem azőrületből mint korjelenségből indult ki, hanem azelmegyógyintézetből mint társadalmi szigetből,bizarr szabadságutópiából. (Talán ezért annyiramegnyugtató, esztétikus az előadás színpadké-pe.) „A bolondokháza legalább biztonságot ad,hogy nem használnak ki a politikusok" - mondjaMöbius, de a színészi alakításokban megjelenőgroteszk elemek jelzik ennek az elképzelésnek atarthatatlanságát. A főszereplők alakítása a bo-londéria maszkjai mögött sejthető, majd fokoza-tosan feltáruló személyiségvonások bemutatásárakoncentrál. Komikus gesztusok, furcsa pózokjelzik a főhősök kétes kimenetelű játékát:önmagukat kiismerhetetlenné téve végül a világválik számukra kiismerhetetlenné. A tragikus fel-ismerések elől menekülő játékuk visszavonhatat-lanul torkollik tragédiába. Az előadás zárlata sze-rint az őrület marad az egyetlen realitás. A békés-csabai előadása maga színészközpontúságábanegyedi jellemvonásokkal ruházza fel (tehát egyé-ni állásfoglalásokkal, személyes választásokkaljellemzi) Dürrenmatt parabolájának lényegébenszemélyes sors nélküli példázatfiguráit.

Kovács Lajos Möbiusa érzékeny, sérülékeny,legbelül mégis magabiztos figura. Nem akar nor-málisnak látszani abban a társadalmi közegben,amelyben az érzékenység önmagában is devian-ciának számít. De a kíméletlen, konzekvensőszinteségen túl nincs más bolondériája. Rácso-dálkozó boldogsággal köszönti másfél évtizedenem látott feleségét, közel hajol fiaihoz, benső-séges áhítattal hallgatja, melyikük mi szeretnelenni. Csak akkor tör ki belőle a dühroham, ami-kor a legkisebb azt mondja, ő is fizikus akar lenni.„Azt nem szabad!" - üvölti. Nem szabad olyan-naklenned, mint én vagyok - fejezik ki zaklatottmozdulatai. Gyermekei önfeledten fals, egészsé-gesen dilettáns furulyázásával Möbius az őrülethimnuszát szegezi szembe, ami valójában szín-tiszta realitás, az űrkorszak emberi léptékekenátgázoló valóságának rémülete: „Torz arcunkonmár az élő földnek emléke is eltöröltetett."Őrjöngésével - a jelenetet átszövő gyöngédségrerácáfolva - Möbius valójában messze kergetimagától a családját. Keményen bánik velük, hogylelkiismeret-furdalás nélkül feledkezhessenek elróla. Ugyanezzel az érzékeny kíméletlenséggelfogadja Monika Stettler (Dobó Alexandra) szerel-

Karczag Ferenc (Einstein), Kovács Lajos(Möbius) és Gáspár Tibor (Newton) (IlovszkyBéla felvétele)

mi vallomását is. A lány lelki hasonmása ésszellemi ellenpontja a férfinak: keménysége, tán-toríthatatlan elszántsága (merev mozdulatlansá-ga) éppúgy belső érzékenységet, odaadó figyel-met leplez, mint ahogy Möbius is kiismerhetetlenhangulatváltásokkal, a labilitás látszatával álcázzabelső szilárdságát. A lány meg akarja menteni azéletnek a férfit, aki azonban feláldozza őt is,akárcsak saját magát. A tehetetlen kétségbeesés,ahogy az ápolónővel végez, azzal a keménységgel,sérülékeny eltökéltséggel cseng egybe, ahogy sajáttehetségével, személyes szabadságával is leszá-molt. Kovács Lajos játékának finomhangulatváltásokkal árnyalt szuggesztivitása azt abelső erőt jelzi, amellyel az önpusztító Möbiusképes meg-győzni a többieket az egyetlenjárható útról, a bolondokházába való véglegesvisszavonulásról.

Gáspár Tibor Newtont játszó Kiltona a tudo-mányos haladás szolgálatában egy kémszerve-zet ügynökeként is arra a kilátástalanságra keresellenszert, amellyel nincs elég bátorsága szem-besülni. Figuráját fürkésző riadalom, lefojtottszenvedélyesség, bizonytalanságot leplező eltö-kéltség jellemzi. Möbiusszal folytatott vacsoraibeszélgetése (a darab „nagyjelenete") számárais a személyes felelősség lehetőségét veti föl,akárcsak a harmadik fizikus számára. KarczagFerenc Einsteint játszó Eislere titokzatos kópésá-gával, fájdalmas játékosságával, lemondó ala-koskodásával a hatalom szolgálatába szegődötttudós személyiségének meghasadtságát jelzi:önmagát már csak önironikus, önmagával, cse-lekedeteivel is távolságot tartó gesztusok kísére-tében fogalmazhatja meg. Valódi veszélyt mind-hármuk számára az ideggyógyásznő jelent, aki aléttel járó személyes felelősség dilemmáján azzallép túl, hogy az önérdeket emeli abszolútummá.Felkai Eszter púpostartású Mathilde von Zahndja

megértő humanizmussal álcázza örömtelen ön-zését, kedélytelen agresszivitását.

Bár a főszereplők alakításai az ismert színészikaraktereken bélül maradnak (egyik szereplősem lep meg játékmódjának váratlan megújítá-sával), mégis meggyőzően szolgálják az előadáshitelét. Koncepciózusnak és következetesnektűnnek Jánoskuti Márta fekete és szürke árnya-latokat variáló jelmezei (csak az áldozat szerep-körére kárhoztatott ápolónők jelennek meg fe-hérben), illetve: Székely László arisztokratikushangulatú, előkelő szalont idéző díszletelemei: akazettás mennyezettel lefedett, oszlopokkal, fa-berakásokkal, kandallóval, világos ajtószárnyak-kal tagolt sötétbarna falfelületek.

A békéscsabai színház immár negyedik éveminden szezonban bemutat egy-egy figyelemreméltó előadást. A fizikusoknak is ugyanazok ajellegzetességei; mint az Alkunak, Az apának ésA nép ellenségének. Az irodalmi értékként tiszteltszövegekből morális problémákat feszegető, szí-nészközpontú előadások születtek. Tradicionálisszínházszemléletével, némi groteszk színnel ár-nyalt realista játékmódjával, szerepközpontúdrámainterpretációjával ismét értékes, de külö-nösebb meglepetést nem tartogató produkcióthozott létre a társulat.

Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok (Békés megyei JókaiSzínház;Fordította: Ungvári Tamás. Díszlettervező: SzékelyLászló. Jelmeztervező: Jánoskuti Márta.Rendezőasszisztens: Gáspár Erzsébet. Rendező:Konter László. Szereplők: Felkai Eszter, Kovács Edit,Dobó Alexandra, Gáspár Tibor. Karczag Ferenc, KovácsLajos. Hodu József, Ács Tibor, Borovics Tamás f. h.,Tomanek Gábor, Mészáros Mihály, Muszte Anna,Mészáros Ti-bor/Imre Sebastian Zsolt, SzenteVajk/Sánta László, Moravszky Richárd/McravszkyLászló. Gyurcsek Sándor, Gerner Csaba f. h.. SimonJózsef.

KRITIKAI TÜKÖR

K É K E SI KUN ÁRPÁD

EIN GOETHE-COMICGOETHE: FAUST

vek (a Faust által felhalmozott információhal-maz?), mögöttük forgatható csigalépcső, le-csüngő műanyag csövek és nejlonfüggönyök (azegyiken Faust gyufacímke-gyűjteménye). A hát-térben pedig több raklapnyi, üres műanyag üdí-tősüveg található három oszlopba feltornyozva.Ezenkívül balra látható még egy vörös lével telilaboratóriumi szerkezet, egy ultramodern fémvá-zas szék, jobbra egy antik karosszék, körülöttenejlonfüggöny (ez a tér az egyik jelenetbentelefonfülkeként funkcionál). Akár eklektikusmisztériumszínpadként is értelmezhetnénk adíszletet, amelynek bal oldalán a pokol (Orcus és aboszorkánykonyha), jobb oldalán a mennyország(Faust-Margaréta-Mefisrtó szeretkezésének hely-színe, az idős házaspár idilli otthona), ám azelőadás történései legkevésbé sem emlékeztet-nek stációdrámára. Ugyanis nem Faust életénekbizonyos epizódjait látjuk különálló jelenetekre éstérrészekre bontva, hanem kétszer másfél órányikavalkádot, miközben az egész teret szintefolyamatosan bejátsszák. Ebben a turbulens já-tékban lesz használata révén minden egyes tárgyjelentéstelivé, a műviséget árasztó (Ambrus Má-riától megszokott) látványvilág pedig élővé.

A játék alapszituációjából fakadnak tehát azelőadás történései, melyek olyan hatásvadászmódon megkomponált képekben követik egy-mást, akár a rajzfilmeken, képregényekben vagyszámítógépes játékokban. (Az előadás műsorfü-zetben megjelölt címe egyébként faust.doc.) ASzínigazgató szavai az előadás önreflexiójának istekinthetők: „Tudod, a színpadon manapság úgyhat ki-ki, ahogy lehet / azért hát ne kíméljetekgépeket és festett kulisszát." Vagyis nem az alényeg, hogy mit mond vagy miről szól ma azördöggel szövetségre lépő tudós története (per-sze sokatmondó, hogy itt haláluk után sem Mar-garétát, sem Faustot nem váltja meg senki éssemmi), hanem hogy mennyire hatásosan köz-vetíthető a néző számára. A Zsótér-féle Faustpedig nem más, mint népszerű comic; az angoljövevényszó meghatározása a Duden nagyszótárszerint: „képsorokból álló folytatásos történet,kalandos, groteszk vagy utópikus tartalommal,melynek egyes képeit rövid szövegek kísérik." AVígszínház előadásában pontosan ez látható,vagyis egy triviálissá egyszerűsített sztori, éleskontúrokkal megrajzolt képekben elmesélve.

Ez a sztori pedig mintha a jelenben történnemeg: az öregedő Faust (Gálffi László) diszkóbamegy, hogy a magány és a szellemi sivárság utánenyhülést találjon; Mefisztó (Kaszás Attila) Faus-tot szépségszalonba viszi megfiatalodni, ahol őmaga a Nők Lapját nézegeti; Faust próbálja tele-fonon felhívni a Földszellemet; Faust és Mefisztómint két egymást heccelő kamasz fiú csábítja el

Venczel Vera (Heléna) és Gálffi László (Faust)

A klasszikusnak nevezett drámákat radikálisanátdolgozó színházi előadások gyakrankénytelenek azzal a váddal szembesülni,hogy tiszteletlenül bánnak a szerzővel, ésfigyelmen kívül hagyva annak eredeti szándékátszükségtelen módon aktualizálnak. ZsótérSándor Faust-rendezése a több mínt ti-zenkétezer soros goethei drámaszöveget egy-ötödére redukálja, és jelentősen átírja, ám - pa-radox módon - mégis eleget tesz a „szerzőiszándék" kényes fogalmának. Goethe egyikEckermann-naktett megjegyzése szerint ugyanisa Faustban „minden kézzelfogható, és ha a szín-padon képzelem el, ad elég látnivalót mindenki-nek. Ennél többet nem akartam." Ennek megfe-lelően a Vígszínház előadása már-már triviálisankézzelfogható, és bőségesen szolgál látnivalóval,jóllehet nem mindenkinek, hiszen az általam lá-tott két előadás közben is eltávozott néhány fel-háborodott néző. Tehát az előadás értelmezésétmeghatározó tényezővé nem a nyersanyagkénthasznált drámaszöveg, hanem a feltűnően kidol-gozott látványvilág válik. Sőt a Goethe-drámaismerete hátrány is lehet, amennyiben a nézőfolyamatosan arra figyel, hogy éppen hol tartunka cselekményben, és (különösen a másodikrész-ben) ki mit mond. Márpedig az előadásbannem válnak külön az egyes jelenetek, és aszereplők közötti átmenetek is alig vannaknyelvileg jelezve. (Egyébként hét színész játsziknegyvenhárom szerepet, amire volt már példa,nevezetesen Klaus Michael Grüber 1975-ösrendezésében, a Faust-Salpétriére-ben, amelyeta híres párizsi kórház kápolnájában adtak elő.)Vagyis termékenyebb, ha a néző feladja előzetesismereteit vagy elvárásait, és egyszerűen átadjamagát a nyelvi és színpadi történésekbenkibomló és erősen egymásra vonatkoztatottszituációknak, amelyek hangsúlyozottanjátéktérben jönnek létre adott figurák különbözőfelállásai révén.

A játékos hangvételt erősítik a díszlet olyanelemei, mint például a mérleghinta vagy a homo-kozó, melyek a jobb térfélen láthatók. Mellettükszemetesláda, és egy fémlétra alatt átlátszó nej-lonsátor (benne Margaréta szobája, későbbPhilemon és Baucis háza). Bal oldalon forgószín-pad, rajta fémszínű ragasztószalag által megtörttükrökkel három részre osztott tér. Középen nagyfekete fürdőkád, porszívó, bilik és telefonköny-

KRITIKAI TÜKÖR

Gálffi László és Kaszás Attila (Mefisztó)

Margarétát (Börcsök Enikő); Mefisztó egy utazásiiroda prospektusát lapozgatja, miközben görögkörútra készül a Homunculusszal és Fausttal.(Egyébként a diszkó és a szépségszalon nemnaturalista, hanem stilizált módon jelenik meg azelőadásban: a vérszerződés- és a boszorkány-konyha-jelenet inkább csak rájátszik ezekre ahelyzetekre, ahogyan Zsótér A mizantróp-rende-zésében Oro verse egy videoklipre, Cila és Orsiszópárbaja pedig egy divatbemutatóra.) S ahogy -véleményem szerint a végig kitartott komikusmodalitás miatt - az első részben sem tragédiá-ról, úgy a második részben sem klasszikus-ro-mantikus, hanem nagyon is mai fantazmagóriárólvan szó: nagy céljának megvalósításaként Faustegy raklapnyi műanyag palackot rak ki a fürdőkádszélére. Továbbá a mindent átható játé-kos maivátétel motiválja azt is, hogy az Anyákhoz vezetőkulcsból Red Bull-os doboz lesz, a tripuszbólelakadásjelző háromszög, az ékszeres-ládábólpedig elsősegélynyújtó doboz. Ezek azátkódolások persze az előadáson belül teljes egé-szében elfogadhatók, sőt motivikusan kapcso-lódnak is egymáshoz. Mefisztó és Faust példáulszintén Red Bullt iszik a dolgozószobában, mi-közben az ördög arról filozofál, hogy az ital mi-lyen élményekhez juttat(hat)ja az embert. Helénamegidézésekor a nő kezében fehérre festett faháromszög látható, és Mantó doktornő is hason-ló deszka háromszögön át segíti Faustot az alvi-lágba. Az elsősegélynyújtó doboz pedig egyben aFaustot megfiatalító Boszorkány kozmetikusiládikája és a Miniszterasszony aktatáskája. Azelőadás egyes (önmagukban zavarba ejtő) ele-mei között tehát sokkal inkább asszociációs,mintsem logikai kapcsolat létesíthető. Faust pél-dául kezdő monológjában arról beszél, hogy „báregy dolgot jelentene, / egy szál biztos dolgotcsupán, / mint egy szál kolbász", a másodikfelvonás elején pedig Császárként jogar helyettegy szál kolbászt tart kezében, és almát ropog-tatva, kevés érdeklődéssel hallgatja udvartartásaszóáradatát. Vagy a szenvedő Margaréta szavai(„Egy jó telt bilit borítsunk az eseményekre spon-gya helyett, engedjünk szabad folyást a feledés-nek ekképp") ironikusan hatnak amiatt, hogykezdettől fogva néhány bili hever a színpadon.Először Faust kísérel meg előállítani bennük va-lami produktívat; később aztán a húgán esettsérelem miatt őrjöngő Valentin az egyik bilitFaust fejére borítja, majd (immár lekötözött ál-dozatként) hozzáteszi: „nem mintha ki akarnámborítani a bilit, csak mert érzések gyötörnek."(Ezen a példán egyébként az is megfigyelhető,ahogyan a nyelvileg konkretizált dolgok néhaellentmondanak annak, ami a színpadon történik,

például amikor Faust felfelé indul a csigalépcsőn,miközben azt mondja: „E testmocska kloakábamuszáj alászállnom.") Asszociatív szerkesztés-ről tanúskodik továbbá az a minijelenet, amely-ben Griff/Márta (Béres Ilona) tanácsa szerintMefisztónak szép lányt és aranyat kelleneragadnia,

s ezt meghallva beront az Óriáshangya/Wagner(Fesztbaum Béla), azután érdeklődve, hogy„Aranyról van szó? Aranyláz? Change money?".De ide sorolható még az is, hogy Mefisztónakfarok helyett csak az öve vége fityeg a fenekén,vagy az a mozzanat, amikor Margaréta arra kéri

KRITIKAI TÜKÖR

Faustot, hogy „Ígérd meg, Henrik!" (nyilván arracélozva, hogy az anyjának beadott altatószer nemveszélyes), és ekkor a férfi egy lufit (gumi óv-szert?) húz elő, és megnyugtatóan kijelenti: „Ígé-rem!" Próteusz és Homunculus nászánál a feketekád tengerként funkcionál (közben a Kék Dunakeringő szól), az utolsó jelenetben viszont Faus-tot elnyelő sírgödörként. A lefejezés előtt állóMargaréta egy fej káposztát tart a kezében, mely-nek leveleit még (a lányt a halálba kísérő) Mefisztóis megkóstolja. Amikor pedig a második fel-vonáselején Áriel/Márta kijelenti, hogy „Égi dallal zengiát Ariel a vidéket", akkor ez komikusan hat, hiszenaz első felvonásban Margaréta kék Arielt venniment narancssárga bevásárlókosarával aszupermarketbe, később pedig szomszédasszonyamondja neki a mosási jelenet (Borka esetének el-mesélése) után, hogy „Málnafolt és fűfolt. Tiszta!Most már legalább az áztatásban is egyetértünk".

Béres Ilona (Márta), Venczel Vera és KaszásAttila (Sárközi Marianna felvételei)

Az Ariel-motívum egyébként az előadásbanelhangzó számos más reklámszöveghez is kap-csolható, melyek szintén asszociációs módonvannak beépítve. Például, amikor Márta elmond-ja Margarétának, hogy Borkát az udvarlója teher-be ejtette, majd elhagyta, akkor a lány (talánFaust már említett gesztusára utalva) kijelenti: „Aszerelem - biztonság. Lifestyle condoms. Csúfdolog." Vagy amikor Homunculus felajánlja Me-fisztónak, hogy „Gyerünk hát délre!", rögtön hoz-zá is teszi: „Görög körút! Last minute! Jorgostravel!" Később Phorküaszként Mefisztó mondjaHelénának: „Ifjú illat! Csak Páris árasztott ilyet.Old Spice!" Ezenkívül a Blend-A-Med fogkrémtől aRay Ban napszemüvegen át a Borsodi sörre tettutalásokig jó néhány ilyen hallható még az elő-adásban: ezeken persze jókat derül a közönség.A reklámszövegek hasonló felhasználása voltmegfigyelhető Jeles András rendezésében, A ne-vető emberben, bár ott e szövegrészek elidege-nítő hatásúak voltak, amennyiben a cselekményzártságának kibillentését célzó más eljárásokkalálltak kapcsolatban. Az az értelmezés is megkoc-káztatható viszont, hogy a Faust a fent említettJeles-rendezésre reflektál (ironikus módon),vagy éppen ahhoz a (manapság lassan fősodor

ba kerülő) színházi trendhez kapcsolódik, mely aszínházat valódi színházi aktivitásként, nem pe-dig a drámaszöveg szép felmondásaként értel-mezi. Sőt az első felvonást záró kép is (Mefisztóegy felfújt lufit ad Margarétának, a lány elengedi,és a lufi játékos zene közben elszáll) összefüg-gésbe hozható Jeles Cselédek-rendezésével,amelynek végén a Madame-ot játszó Bálint And-rás szürke öltönyben bejött a színpadra, és a kétcseléddel tablóba tömörülve egy csilingelő lufitengedett fel, talán a tiszta teatralitás legitimizálógesztusaként.

A reklámok persze leemelik Faust történetét amindennapi banalitások szintjére: nem a (sokakszerint) valaha írt egyik legnagyobb drámai alko-tást látjuk a színpadon, hanem egy világirodalmiközhelyet. Benne a „magas" és az „alacsony"nem egyszerűen összekeveredik, hanem szétvá-laszthatatlanul eggyé is válik: a Walpurgis-disz-kóban Wagner a „Lakodalom van a mi utcánk-ban" dallamára a „Dies irae, dies illa" szövegéténekli. A Faust ötletzuhataga úgy árad ránk aVígszínházban, mint a tévécsatornák reklámjaivagy mint a rajzfilmek a Cartoon Networkön.(Zsótér pár évvel ezelőtti szolnoki rendezése mársci-fi mesejátékként értelmezte a Csongor és

KRITIKAI TÜKÖR

Tündét.) A cselekmény sem más, mint egy una-lomig ismert történetfüzér, egy szabadon másol-ható és bővíthető fájl a sok közül. A sztereotipjelleg még a színészi játékban is tükröződik,amennyiben például Gálffi László és Kaszás Attilagesztusai, arcjátéka és hanglejtése révén az ér-zékelhető, hogy ezeket a figurákat már láttuk (ésnem csak tőlük) más előadásokban is. Tehátnem egyénileg megformált alakokról van szó,hanem szerepekről, ahogy Börcsök Enikőfájdalma is csak szerep (melyből rögtön ki is tudlépni az első felvonás végén), nem is beszélveBéres Ilona harsányságáról vagy Venczel Verahidegségéről.

Ami azonban ezt az előadást mégis „egyedivé"teszi, azaz átírás, hiszen ebben a formában talánsoha többé nem fogják játszani a Faustot.(Zsótérnak az átírással kapcsolatos nézeteiegyébként a Hajónapló első számában olvasha-tók.) Az előadás verbális jelei ugyan látszólagsokat megtartanak a goethei drámaszövegből,ám azok sokszor igen eltorzítva, más szereplőkszájába adva hangzanak el, finoman összedol-gozva más betoldásokkal, az első részben főlegWerner Schwab Faust mellkasom sisakom címűdarabjának részleteivel (ami persze - egy poszt-modern „lopás" nagyvonalúságának eredmé-nyeként - sehol nem kerül feltüntetésre). Ígyviszont egy nagyon képlékeny, a szóviccekre,humoros rímekre („múlandó-mállandó", „isme-rem-így is merem", „virít kiirthatatlan", „Egy nyug-agyban elpihennék, mint kelet-nyug-agyi dívány",„Az ős-Faust egy faüst volt, / korhatag holt /elevenség árama nem üdít mint hűs pára ma?")építő szövegmassza jön létre, teletűzdelveszlogenekkel („Munkásfaust, vasfaust, odasújt:ahova muß"), életbölcsességként ható közhe-lyekkel, versidézetekkel és a már említett reklá-mokkal. Ez a nyelv nem gondolatok átadásáraszolgál a szereplők között, hanem önreferensnektűnik, amennyiben az egymást gerjesztő szójá-tékok viszik előre az egyes megnyilatkozásokat,mint például Faust szavaiban: „Hagyjon mindenta hajrára jó / Wagner / famulusságából ott mégvas- s acélmulusság lehet / múlandók ölén / ENémetországban úgyis kutyáké minden mi nemwagneri." Sőt a frappánsan talányos megnyilat-kozások néha eloldódnak a konkrét színpadi szi-tuációtól, és disszeminatív áradásukkal magukat aszereplőket is ezek, nem pedig belső motivációikviszik előre, így például a tépelődő Faustot azelőadás elején: „A sokszoros koreszmék szelle-me / az összehajtogatható hordozható / Kor / Esha a sztrádán szellentesz eléd száll / s ott vár, mintstoppos kupac, az eredmény. / Hát has nahát nahass ily alapon alakulj gyarapulj."

A drámai figurák változásait néha persze nemjelzi explicit módon a nyelv, és az sem könnyítimeg szétválasztásukat, hogy ugyanaz a színésztöbb szerepet is játszik. Igy olyan benyomás

keletkezik, mintha a mellékszereplők közül min-dig csak Wagnert, Valentint. Margarétát és Már-tát látnánk, s ezt a benyomást erősíti az a tény is,hogy a színészek mindegyikéhez tartozik egy-egyszín, amely jelmezeikben változatlanul megma-rad (Faust: fekete, Mefisztó: vörös, Margaréta:sárga, Márta: zöld, Wagner: kék, Valentin: na-rancssárga, Heléna: fehér). Ezenkívül Valentin(Király Attila) először a csigalépcső tetején jele-nik meg, később pedig a színész Homunculust,Euphoriont és Lünkeosz toronyőrt játszva is kö-teleken ugrál a magasban, vagy a legfelső lép-csőfokon üldögél.

A ruhák (Benedek Mari munkái) egyébkéntteljesen maiak: Mefisztó cipzáros inget és bőr-nadrágot visel, Wagner sapkát, Faust ormótlancipőt, a nők pedig parókát (természetesen a rájukjellemző színben). A legtalálóbb Margaréta jel-meze: fehér ruhájára margaréták vannak varrva,alatta sárga bugyit, harisnyát és melltartót hord,arca és körme sárgára púderezve, illetve festve,sőt még a cipője is sárga. A második felvonás-ban, immár Margaréta árnyaként, fekete ruhátvisel fekete margarétákkal, a parókája pedig szin-tén fekete, benne sárgás csíkokkal. Később pedigugyanaz a színésznő a delfinné változó Próteuszóriásteknőst játszva is megtartja a rá „jellemző"színt: ruhája, bikinije és hátizsákja egyaránt sár-ga. A rikító ruhák így megsokszorozódva, deanyagukban és színükben kevésbé variábilis mó-don szintén hozzájárulnak az előadás extrém lát-ványvilágának fokozásához, a szereplők közöttiátmenet pedig konvenció kérdése lesz. Példáulamikor (a különben Mártát játszó) Béres IlonaÚrként befejezi a mondandóját, akkor oldalrafordítja a parókáján lévő fémkört (glóriát?), és aSzínigazgató szavait kezdi el mondani. KirályAttila pedig Páris után úgy vedlik Homuncu-lusszá, hogy átlátszó fehér műanyag köpenytborít a testére. Az átváltozások színházilag tör-ténnek meg, ahogy Faust megvakításakor iscsupán egy reflektor vakító fénye gyullad ki, aGond által megcsonkított férfi pedig eltakarja aszemét.

A Faustban tehát nyelvi ötletek és élesre kom-ponált, nagyon művi képek egyszerre áradnak anéző felé, és a kettő közötti kapcsolat merőbenesetlegesnek, legfeljebb asszociatívnak nevezhe-tő. A vizuális és a verbális jelek közül ugyanisegyik sem konkretizálja a másikat, ami Zsótérrendezéseinek meghatározó jellegzetessége. Sőtazért olyan zavarba ejtőek az általa rendezettelőadások (néhányat még blöffnek is minősítet-tek), mert érezzük bennük a színész kiemelt sze-repét, de nem rá vonatkoznak például a tér vizu-ális jelei (mint mondjuk A világjobbító vagy aPhaedra - A pincér esetében). Holott általábanaz a megszokott, hogy a színészre vonatkozikminden más színházi jelrendszer. Zsótér rende-zéseiben ezenkívül még a nyelvi jelek is csak

áttételesen referálnak a színpadi történésekre: ahallható egyszerűen „túlmegy" a láthatón, ésönálló életet él (mint például a Novemberi éjbenvagy a Garaczi-féle A mizantrópban). Vagyis aszínpadi jelölők nem konkrétjelöltekre, még csaknem is egymásra, hanem önmagukra vonatkoz-nak, az előadások pedig nem egy színházon kí-vüli, hanem egy merőben mesterséges színpadivilágra, mely persze egy belső körben értelmezvetermészetessé válik. (Ahogyan Mefisztó is felte-szi a kérdést: "Talán bizony a nap tüze előbb-revaló, mint a konyháé? Igaz és hamis, mit szá-mít az?")

A Faust is azáltal kezdi ki az „értelmetlenség"vagy „jelentésnélküliség" fogalmát, hogy az elő-adás csak annyira marad értelmetlen és jelentésnélküli, mint például egy képregény vagy rajz-film. Ezek egyébként néha roppant kellemesek ésszórakoztatók tudnak lenni (Goethe is azt írja1797-ben Schillernek, hogy a Faust egyes részei -reményei szerint-„anmutig und unterhaltend"lesznek), és senki nem vár tőlük magvas gondo-latokat vagy éppen morális útmutatást. Klasszi-kus dráma előadásán pedig ritkán szórakozhat anéző olyan jól, mint a vígszínházi Fauston. Azon-ban a brainstorming-szerű ötletáradat (vagyFaust találó szavaival: „együgyűség sok ügye /ötlet, melyből hat sose lesz") nem arra szolgál,hogy valami mélyebb értelmet fejezzen ki, hanemhogy erős hatást tegyen a nézőre. Példa erreValentin megölésének jelenete, mely a Goethe-drámában Margaréta háza előtt, a műsorfüzetszerint pedig Faust dolgozószobájában történik.Az előadásban viszont az látható, ahogy a mér-leghintára kötözött fiú hasán Márta ül, és hajla-dozik, miközben Faust és Mefisztó a bal és jobboldalon ülve hintázik. Ezt követően Mefisztó egyfelfújt lufit szorít Valentin fogához, majd lassankienged, és abból sziszegve távozik a levegő. Ahatásos színpadi kép mögött nem feltétlenül kellrejtett jelentést keresni: „l'art pour l'art" teátrálismegoldásról van szó, melynek expresszív jelle-gében van az értelme. Mindenképpen manipulál-ja a nézőt, hiszen a továbbiakban rajta áll, hogymit kezd mindazzal, amit három óra alatta Faustelőadásán átélt. Persze ildomos lehet eltűnődniMefisztó egyik kijelentésén, mellyel ironikusanfigyelmezteti Faustot, hogy ne tulajdonítson túlnagy jelentőséget a boszorkányegyszeregynek: „Haszót hall, azt hiszi az ember rendszerint, valamigondolat bújik ki belőle." („Gewöhnlich glaubt derMensch, wenn er nur Worte hört / Es müsse sichdabei doch auch was denken lassen.")

Goethe: Faust (Vígszínház)Fordította: Sárközi György és Kálnoky László. Díszlet:Ambrus Mária. Jelmez: Benedek Mari. Rendezte: ZsótérSándor.Szereplők: Gálffi László, Kaszás Attila, Börcsök Enikő,Béres Ilona m. v., Király Attila, Fesztbaum Béla f. h.,Venczel Vera.

KRITIKAI TÜKÖR

Meglesni a zseniális művészt csábítólehetőség a témaszegény, de sikerre áhítozószínpadi szerző számára: megfigyelni,lekottázni a művész műhelytitkait,rögzíteni vívódásait, a megértésért folytatottlankadatlan külső, illetve a haszontalan hang-szerré fakuló, mindörökre tovatűnő hangjávalvívott belső küzdelmét. Valószínűleg MariaCallas telt házakat vonzó, évtizedek óta töretlenfénnyel ragyogó neve, valamint a fenti „komoly"mondanivalót hordozó dráma lehetősége csábí-totta Terence McNallyt,és így született meg ez aközepesnél is közepe-sebb, egydolláros pszi-chologizálást, brosúra-ízűbölcseletet és hollywoodiművészmelodrámátötvöző színmű.

Az eredeti koncepció -emberközelbe hozni aművészt, gondjai, min-dennapjai részesévétenni a nézőt, de úgy,hogy a mítosz is töretlenmaradjon - természete-sen akár színvonalasművet is eredményez-hetne, ehhez azonbanMcNally tehetsége, úgylátszik, nem elegendő. Abelső konfliktus hitelesábrázolása helyett elna-gyol, illusztrál - pedigegyéb valamirevalókonfliktus híján (adramaturgiai alaphelyzet, a nagy énekesnőnek éskis tanít-ványainak viszonya ugyanis nem vezetsehová, nem válik szituációvá) ennek akonfliktusnak kel-lene mozgatnia, feszültséggelmegtöltenie a darabot. A szerző olyannak akarjaelénk állítani a nagy dívát, a „szentszörnyeteget", amilyennek a legenda és avisszaemlékezések megőrizték; inkább azembléma, semmint a valódi személyiség érdekli.Az egyik oldalon unalomig ismert klisékmonoton ismételgetése (hisztéria, elviselhetet-len erőszakosság, többnyire taszító nárcizmus:miféle pedagógus az, aki miután végre szóhozengedi jutni agyonterrorizált tanítványait. nemfigyel az előadásukra, ehelyett a saját dicső múlt-

ján ábrándozik?); közben pedig elmarad a másikoldal érzékeltetése, a fénylő tehetségé, a művészialázaté, tudatosságé és önfegyelemé, pedig eztenné lehetővé az egyensúlyt, a Callas-figurávalvaló azonosulást. Igy a színpadon csupán aprima donna sokszor látott, ellenszenves karika-túrája marad. Az a tény, hogy Callas személyisé-ge és életútja mindig is egy görög végzetdrámáraemlékeztette híveit és krónikásait egyaránt - PierPaolo Pasolini nem véletlenül bízta rá Médeiaszerepét a filmváltozat elkészítésekor -, még

Fellegi Ádám (Kísérő), Kútvölgyi Erzsébet(Callas) és Pápai Erika (Sharon Graham)

nem jelenti azt, hogy egy gyengécske mű szalon-képesítésére is alkalmas tárgy volna.

A McNally által rögzített kurzus valóban léte-zett: az énekesnő 1971-72-ben, karrierje utolsószakaszában, amikor a pódiumon már csak ön-maga árnyaként létezett, két tanfolyamot tartotta New York-i Juilliard Zeneakadémián, gondosankiválasztott hallgatók számára. A kuriózumnakszámító órák nyilvánosak voltak, s érdeklődő-ként olyan hírességek is megjelentek, mint Pla-

cido Domingo vagy Lilian Gish; az órák némelyi-két tévékamerák rögzítették, és a felvételekmegőrizték Callas tanári stílusát, módszerét, azórák hangulatát.

A Pesti Színház darabválasztása még a műfogyatékosságainak ismeretében is érthető:Callas neve egymagában vonzerő, rajongói felte-hetően hosszú sorokban zarándokolnak el majd aszínházba. Emellett adott egy nagy formátumúszerep(kezdemény), amelyet egy hasonlóan nagyformátumú, tehetséges színésznő képes lehetmegtölteni a szövegből hiányzó élettel,szenvedéllyel, őszinteséggel. (Jó példa erre,hogy ezekben a hónapokban Párizsban FannyArdant élete talán legnagyobb színpadi sikerétaratja ugyanebben a szerepben.) Kútvölgyi Er-zsébet személyében a Pesti Színház is rendelke-zik olyan színésznővel, akit egyénisége, képessé-gei predesztinálnak Callas szerepére, alakításaezúttal azonban a vártnál halványabbra, egysí-kúbbra sikeredett. Mintha a szövegen túl a ren-dezés sem adott volna túl sok fogódzót a szí-

nésznőnek- mindamellettígy is akadnak az elő-adásnak olyan pillanatai,

amikor Kútvölgyi, va-lószínűleg beleérző ké-pességének, azonosulásikészségének köszönhe-tően, képes szinte a szö-veg ellenében MariaCallasszá válni, amikorvalami többet is ad, minthisztérikus toporzékolást,indulatos gesztikulációt,egyhangú kiabálást. Jelensorok írója csak sajnálnitudja, hogy nem adatottmeg számára egy

valódi Callas-szerep,egy valódi drámában,valódi helyzetek között.

A Mesterkurzus for-mailag pontosan követi afoglalkozásokat, bevon-va a játékba a közönségetis: Kútvölgyi-Callas úgyvonul be a színpadra,mintha csak az órára

érkezett volna, a közönség pedig szorongó fiatalénekesek, kíváncsi milliomosok, beavatott újságírókhadává változik - a helyzet már nem is lehetnehitelesebb. McNally minden percben igyekszik aszánkba rágni, hogy műve szempontjából döntőjelentőségű a kurzus szó: ebben a másfél-kétórában nem kevesebbet, mint életleckéket, affélegyorstalpaló tanfolyamot kíván adni nekünk művé-szet, élet, elmúlás tárgykörökben. Egyéb korlátaitóleltekintve a szerző már csak azért is lehetetlenfeladatot tűzött maga elé, mert Callas alapvetőennem verbalizálható, érzéki zsenialitását intellek-tuális úton próbálta megközelíteni.

S E D I Á N S Z K Y NÓRA

ÉLETLECKÉKTERENCE MCNALLY: MESTERKURZUS

KRITIKAI TÜKÖR

A Marton László által rendezett előadás kor-rekt, ízléses, bár talán a lehetségesnél statiku-sabb, s feszültség helyett stílusos unalom jellem-zi. Hibája, hogy meg sem próbál javítani aMcNally-szöveg kirívó banalitásain, erénye, hogymindennek ellenére képes kellemes, fogyasztha-tó előadást nyújtani nézőinek. A produkciónakegyetlen olyan mozzanata van, amely bizonyosrendezői átgondoltságról árulkodik, ez pedig aCallas és két tanítványa, a főiskolás HomonnayZsolt játszotta ambiciózus tenor és a Pápai Erikaalakította öntudatos fiatal szoprán közti viszony.Előbbit Callas szenzációs őstehetségként ünnep-li, ő az egyetlen, akit nem aláz meg a darabfolyamán, hanem sikert és karriert jósol neki, míga Lady Macbethként tündöklő Sharont erőtlenhangnak titulálja, és mindörökre eltanácsolja afajsúlyosabb szerepektől. Nos, az általam látottelőadáson Homonnay ugyancsak vitatható for-mában, hamisan és erőlködve énekelt, míg PápaiErika különösen érett és színvonalas produkciótnyújtott (igaz, akik tavaly láthatták kidolgozott ésugyancsak magas színvonalú, már-már operaiénekkultúráról árulkodó Alma Mahler-alakításáta Thália Stúdióban, azokat ez a sajnálatra méltó-an rövid művészi remeklés nem értemeglepetés-ként). A két teljesítmény közöttialapvető különbség azért döntő az előadásegésze szempontjából, mert Callasigazságának, ítéletének érvényességét vonjakétségbe. Azt sugallja, mintha

McNally ironizálni akarta volna az öregedő dívát,aki képtelen elviselni egy sikeres, fiatal vetély-társnőt, viszont egy sármos, de középszerű te-noristával szemben megbocsáthatatlanul elfo-gult. Ez az értelmezés feltehetően nem igazánilleszkedik a szerző koncepciójába, de legalábbisszükségtelenül összekuszálja az addig tisztánaktűnő képet: mit is gondol hát McNally (és azelőadás) Maria Callasról? A helyzetet még bo-

A Budapesti Kamaraszínház rövid időn belülmásodszor ajándékozza meg nézőit azzal aritka, kinek-kinek a saját felfedezés örömétnyújtó élménnyel, hogy egy jelentős pálya elsőlépéseinek lehetnek tanúi: Kamarás Iván utánbemutatják a még főiskolás Szabó Viktóriát.

Kútvölgyi Erzsébet és Hegyi Barbara (Sophiede Palma) (Koncz Zsuzsa felvételei)

nyolultabbá teszi, hogy az előadás sehol sem jutközelebb a művészi lényeg megragadásához,amelyről pedig annyi szó esik a darabban, mintamikor Pápai Erika gyönyörű, érzékeny előadá-sában elhangzik Lady Macbeth bravúráriájánaknéhány szívbe markoló üteme.

A másik két szereplő is azon munkálkodik,hogy az előadáS kellemes élményt nyújtson kö-zönségének: Hegyi Barbara telitalálat a butácska,de szolgalelkűek törtető Sophie de Palma szere-pében, aki a végén Callas-kópiának öltözik, hogyelnyerje az önimádó díva kegyeit; Fellegi Ádámpedig, amellett,, hogy kiváló zongorakísérője azelőadásnak, hitelesen állítja elénk Manót, a zené-ért élő-haló alázatos kisembert.

Az előadás mindkét részében van egy-egyepizód, amikor Callas - tanítványai éneklése he-lyett - „magvas" gondolatait monologizálja küz-delmes múltjáról, életéről, a közönség pedig ez-zel egy időben 'lemezről Callas énekét is hallja.Amint megszólal a régi felvételekről az a bizo-nyos „nagy, csúnya hang" (Tullio Serafin), alevegő máris szikrázó elektromossággal telítő-dik, az addig fájdalmasan nélkülözött dráma egy-szerre ott van ellőttünk. Ha másképp nem tudjukmegidézni Callas szellemét, talán jobb lenne, hatovábbra is a lemezeket hallgatnánk...

Terence McNally: Mesterkurzus (Pesti Színház)Fordította: Ungvári Tamás. Jelmez: Jánoskuti Márta.Játéktér: Krisztiáni István. Zenei munkatárs: Bagó Gi-zella. Rendező: Marton László.Szereplők: Kútvölgyi Erzsébet, Fellegi Ádám, HegyiBarbara, Pápai Erika, Homonnay Zsolt f. h.

A kettős csillagállást még érdekesebbnek lát-tatja, hogy a két ifjú színészben, legalábbis ez időszerint, két ellentétes színésztípus revelálódik.Kamarás Iván Othellója, de már azt megelőzőJulien Sorelje is, további bizonyítékként pedigHajlam-beli homokos fiatalembere, Bánk bán-beli Ottója, tévés II. Lajosa arra utal, hogy alak-

S Z Á N T Ó J U D I T

FOGÓDZÓNK, A SZŰZNEMZÉSJOHN PIELMEIER: ISTEN ÁGNES

KRITIKAI TÜKÖR

váltó színész bontakozik személyében, olyan, akijóllehet megéli figuráit, de nem azonos velük,ezáltal a legkülönfélébb jellemeket képeshitelesen megeleveníteni, amelyek mögött civilénje háttérbe szorul; mellesleg ehhezéletkorához képest bámulatos szakmai tudás isszükségeltetik.

Kamarás Ivánról magára adó kritikusnakeszébe sem jutna leírni az ősi közhely valamilyenálcázott variánsát, miszerint nem „játszotta"Othellót, Ottót, II. Lajost, hanem „maga volt az".Szabó Viktória debütálása láttán azonban vállal-ható a közhely: ő maga Ágnes. Tudjuk, milyenminuciózus és találékony lélektani realista arendező Valló Péter, az alakítás mégis azt a be-nyomást kelti, mintha Valló legföljebb néhányáltalános instrukciót adott volna, aztán hátradőltrendezői székében, és lenyűgözve figyelt. Ennyileheletfinom rebbenés, meglepő, mégis tökéle

tesen indokolt gesztus, ennyi, a bájos arcon éppcsak átsuhanó, megejtő mimikai játék még nekisem juthatott eszébe, mint ahogy, úgy tűnik,mindez Szabó Viktóriának sem az eszébe jut:ágnesi valójának pórusaiból árad a spontán ön-kifejezés.

Megzavart elméjű leánykát kell alakítania, akiegyszersmind mégis mágikus kisugárzással bír,és a horror sacri döbbenetével nyűgözi le kör-nyezetét. S a játék maradéktalanul kitölti ezt afeladatot. Á járás egyszerre neurotikusan félszeg,kényszerűen fegyelmezett és transzcendensensuhanó. Á gesztusok, a mimika egyszerre frap-

Egri Kati (Doktornő) és Szabó Viktória (Ágnes)

pánsak, és hatnak az evidencia erejével. Eksztázisés sunyiság, szelídség és szikrázó indulat, ab-szolút hit és titkos fenntartások, őszinteség ésmegtévesztés, bizalom és gyanakvás, naivitás ésromlottság, spontaneitás és számítás, totálisodaadás és zárkózott szorongás, megdicsőülésés kozmikus kétségbeesés, kitárulkozás és konokmagány, alázat és a kiválasztottak gőgje - mindezvillódzva, bonyolultan és egyszerűen, hézagtalanmeggyőzőerővel olvad egymásba. Es nincs rámás szó: gyönyörű a két hipnózisos nagyjelenet -a legalább annyi lelki, mint testi kíntól görcsösszülés, valamint a teherbe esés ég és föld közötthányódó eksztázisa, amely Bernini Szent Terézétjuttathatja eszünkbe.

Izgalmas kérdés, hogy mi lesz ezután. HaSzabó Viktória valóban az a színésztípus, aki nembebújik szerepébe, hanem magára húzza, kérdés,megtalálják-e azok a szerepek, amelyek Nessus-ingként forrhatnak bőrére - mondjuk, Opheliavagy egy másik Ágnes, A nők iskolájából -, s mitkezd majd a következő grádiccsal, ahol a fiatalnőknek már tudatos intellektusuk és akaratuk isvan: egy Júliával, egy Rosalindával például.Persze még az is lehet, hogy az első benyomástéves, és igenis képes lesz alakot váltani. Ezenma még igazán fölösleges spekulálni; sokkalfontosabb, hogy ennek az Ágnesnek örülnitudjunk.

Furcsa mód a háromszereplős darab másik kétszereplője éppenséggel már érett, kiteljesedettformában testesíti meg a két színésztípust. TímárEva alakváltó színész, Egri Kati, már csakmarkáns megjelenésétől is determinálva, vonzzaaz egyfajta szerepeket. Tímár Eva civil fotójaszínészi lényéről semmit sem mond; szerepképeitkell látni, hogy sokoldalúságáról és kvalitásairólfogalmat alkothassunk. Egri Kati civil képeszerepképeket pótol: bárki elképzelheti, milyenfigurák állnak jól neki

Tímár apácafőnöknője bonyolult figura. Bizo-nyára hivatása magaslatán áll; ezt tükrözi fölé-nyes nyugalma, méltósága, a status quo elszántvédelme, valamint a világiak iránti megvetése,amely hite szerint ravaszkodásra, taktikázásra isfeljogosítja. Másfelől olyan boldogtalan asszony,aki magánélete romjain épített magának új hiva-tást, már túl élete delén, és kétségbeesetten pró-bálja óvni azt az integritást, rezignációt és derűt,amelyet ettől az új hivatástól elvár; továbbá szívemélyén maga is szkeptikus, és ezért kapaszkodikabba a glóriába, amelyet Ágnes feje körül látniszeretne. Mindezt az alakítás szépen, kerekenmagában foglalja. Egri Kati hűvös, józan, keményés megkeseredett ideggyógyásznője viszont mo-nolitikus figura, kevés kibontanivalóval. Ami titkaaz alaknak lenne, azt sem adja ki. Á darab arrautal, hogy Ágnes lénye egyre jobban rabul ejti,privát érzelmeket táplál vizsgálati alanya iránt, afőnökasszony szerint már aludni sem tud meg-

KRITIKAI TÜKÖR

KRITIKAI TÜKÖR

szállottságában, és szégyenkezve bár, de lelkeegyik felében maga is reménykedik valamifélecsodában, olyasmiben, amit „bölcselme álmodnisem képes". Egri Kati ezt a folyamatot oly tartóz-kodóan jelzi, hogy már-már azt hihetjük: Ágnesiránti növekvő gyengédsége, ölelései, becézéseicsak részei az orvosi taktikának, csúnyábbanmondva, Ágnes csőbe húzásának.

Ja, igen, és van még egy színdarab is, amelyeta szereplők előadnak Valló Péter finom, elmé-lyült, hatásos rendezésében (legföljebb a villany-játékokból sok egy kicsit): az amerikai JohnPielmeier műve, ez a kívánatosan alacsony költ-ségvetésű, kevés szereplős, egyterű Broadway-darab. Már magam is unom idézgetni a főiskolánkapott tanítást, miszerint természeti jelenség, ál-lat és elmebeteg nem lehet drámai konfliktushor-dozó. Utóbbi kategóriában van egy minősítetteset: menet közben, a cselekmény folyamán sza-bad megháborodni, Lear és Ophelia tehát e dokt-rína szerint is létjogosultak. Mármost tény ésvaló: szegény kis Ágnes, eleve sérülékeny alka-tával, amelyet tovább torzított a halmozottan hát-rányos gyermekkor, a szadista anya dominánsszemélyisége s mégis riasztó hirtelen elvesztése,majd a zárdai élet rideg magánya és aszkézise,valamint az ártatlanságával, ösztönös szexualitá-sával és transzcendens - vagy hiszteroid - kép-zeteivel visszaélő durva férfiúi erőszak, patologi-kus jelenség, két lábon járó kórkép, akivel min-den, pontosabban bármi megeshet. Á szerzőmindazonáltal meg akarta adni a módját, a drá-makurzusok recipéi szerint: mesterkéltenigyekszik feszesre húzni a szálakat, például azzal,hogy a doktornő merev, elfogult racionalizmusátegy, a szerzet hibájából elhunyt apáca húggalmotiválja (holott egy darabban két tragikus sorsúapáca pontosan eggyel több a kelleténél), avagyazzal, hogy a főnökasszony és Ágnes közöttnagynéni-unokahúg viszonyt tételez. (Mellesleg:egyik motívumra sincs szerves szükség, nékülük isugyanarról volna szó.) Az sem vitatható, hogymint újabban a legtöbb amerikai drámánál, itt ismár eleve kikacsintás történik a sokkal lukra-tívabb filmváltozatra (amely műfaj a misztikumtekintetében amúgy is sokkal termékenyebb,minta dráma).

Másfelől viszont itt az a bizonyos transzcen-dens mag, amely éppúgy lehet őszinte (hogyan isvitathatnám el éppen John Pielmeiertől a rútvilágunkat megváltó csoda iránti nosztalgikussóvárgást), mint hatásra kalkulált. Azt azonbanmégsem hiszem, amit Valló Péter a szórólaponszuggerál, miszerint az Isten Ágnese „a csodavárásának, (...) az élet alapvető eszményei meg-idézésének a műve", s hogy reményei szerint azelőadás „a mi saját reményeink, reménytelensé-günk, saját bizakodásunk és megcsalattatásainktükre lesz" - mindez egy Claudel-darab kapcsánmegállhatja a helyét, itt azonban becsületes ame

rikai naturalizmussal van dolgunk. Legföljebb azfordulhat meg a fejünkben, hogy „az élet alapvetőeszményeit" talán valóban már csak egy hibbantleányka hisztérikus látomásain át érzékelhetjükmeg. Jó lenne, ha Ágnes terhessége valóbanIsten általi megérinttetésből fakadna - szó miszó, másban már nemigen reménykedhetünk.

Mint ahogy nem reménykedhetünk ma, a XXI.század hajnalán a nagy drámában sem. Az újra-és újrajátszott klasszikusok mellett musicalek,bulvárbohózatok és a „nagy repertoárba" sohabe nem illeszkedő egynyári igényes prózai szín-művek próbálják elleplezni ezt a hézagot, és fenn-tartani a műfaj folyamatos életének látszatát. Azutóbbi csoportban pedig, homogén szemszögbőláttekinthető közösségi témák híján, régótadominálnak mára fizikai vagy szellemi kórismé-ket feldolgozó drámák, amelyekben legalább

Két, látszólag jelentéktelennek tűnő mozza-natban különbözik a szabadkai M r o že k-előadás a szerző elképzelte megjelenítéstől. Ákét hivatalnok formájú Úr (sötét ruha, fehér ing,nyakkendő, aktatáska) mellett még kétszereplője van Káló Béla rendezésének. Az egyikegy képkeretben álló Álak, aki a két hivatalnokfölött lebeg abban a fekete lapokkal zárt,labirintusrészletet idéző térben (szobában?),ahová a két Urat bependerítik (belökik?bedobják?), a másik Álak a nézőtér első sorábanül, középen (néző?), s az előadás zenéjét szolgál-tatja, időnként a ritmust veri. Hogy a keretbenálló Álak azonos a Mrožek elképzelte nagy Kéz-zel, az abból derül ki, hogy egyik keze természet-ellenesen hosszú. Hogy a másik, a „muzsikáló"Álak pedig a darab végén feltűnő vörös kesztyűsKézzel azonos, az csak az előadás záró pillanatá-ban lesz világos, abban a jelenetben, amely aláthatóan politikus szándékú színrevitel értelme-zését illetően számomra néhány megválaszolha-tatlan kérdést vet fel (erről azonban később).

Politikus, mondhatnám, politizáló szándékúelőadás a szabadkai Strip-tease, s ez így vanrendjén. Egyrészt mert a közép-európai, főleg alengyel s ezen belül is a mrožeki abszurd kifeje-zetten politikus (gondoljunk csak az újvidékiMrožek-előadások közül az 1982-es Tangóra

megvan az a közös(ségi) nevező, hogy mindnyá-junkat érhet baleset. Igy hát mire is lennénk olynagyképűek? Az angol mondáshoz híven le-gyünk inkább hálásak a kis áldásokért. JohnPielmeier amúgy ügyes, hatásos áldrámája nem ahalhatatlanságnak íródott; s ha még majd itt-ottelőveszik, nem metafizikai éhségünk kielégítéselesz a fő szempont, hanem az, hogy van-e atársulatnak Ágnese.

Á Budapesti Kamaraszínháznak volt. És ez anéző számára már nem is olyan kicsike áldás.

John Pielmeier: Isten Ágnese (Budapesti Kamaraszín-ház-Dunaújvárosi Kamaraszínház)Fordította: Vajda Márta. Zenéjét összeállította: NémethZoltán. Jelmez: Dőry Virág. Rendezte és a játékterettervezte: Valló Péter.Szereplők: Szabó Viktória f. h., Egri Kati, Tímár Éva.

vagy a háborús időkben sajátos aktualitást nyertKárolyra 1993-bál!), következésképpen akkorvan értelme színre vinni, ha a mű(vek) politikusjellegét hangsúlyozzuk, ha tudunk és merünkáltaluk politizálni. Másrészt 1996 végén lehetet-len itt nem politizálni, kivált ha a megjelenítésreválasztott darab olyan formában szól a hatalomés az egyén kibékíthetetlen szembenállásáról,mint a Strip-tease, amely a már említett Ká-rollyal, illetve a Nyílt tengeren című egyfelvoná-sossal együtt a „politikai módszerek és rendsze-rek" (Gömöri György), illetve a hatalom általmegnyomorított emberi magatartásformák sza-tirikus mrožeki triptichonjának részeként olvas-ható. (Nem lenne érdektelen egyetlen est kereté-ben, egy előadás három felvonásaként közönségelé vinni a három „komédiát"! Éppen nálunk éséppen most!)

Dramaturgiai evidencia, hogy az abszurd drá-ma egy vagy több egymáshoz illesztett helyzet.Á dráma maga a helyzet, amely azáltal válikléthelyzetté, hogy olyan általános érvényű prob-lémák fogalmazódnak meg benne, mint a féle-lem, a kiszolgáltatottság, a szabadság stb. Ez ahelyzetbevetettség azonban, amely a szereplőkéletét determinálja, akkor válik emberien hiteles-sé, akkor lesz több puszta elvont ideologizálás-nál, ha a rendező és színészei a szereplőket

G E R O L D L Á S Z L Ó

AZ ÉLET SZÍNHÁZASŁAWOMIR MROŽEK: STRIP-TEASE

KRITIKAI TÜKÖR

Mezei Zoltán és Vukosavljev Iván, a két Alak

egyénítő gesztusrendszert használnak; nem kétlábon járó kellékeket, hanem élő embereket állí-tanak elénk.

Az eddig színészként ismert Káló Béla elsőrendezésében a mrožeki mű értő interpretálójá-nak mutatkozik, akiből a szerzőhöz való hűségmellett a kellő értelmezési szabadság sem hiány-zik, és aki ismerve partnereit, szívesen hagyjakibontakozni jellegzetes alakítókészségüket. Aszabadkai Mrožek-előadás Úr-duója azért mutata nagy sikerű pesti változathoz képest fordítottfelállást, mert itt az I . Úr az a Mezei Zoltán, akinekszínészi adottsága, hogy sistereg körülötte alevegő. Az I. Úr, bár felismeri reménytelen kiszol-gáltatottságát, cselekedni gyáva, inkább elméle-teket gyárt, ezek vértje mögé rejtőzik, s kialakítja abelső szabadság mindenre magyarázatul szol-gáló teóriáját, miközben - saját tehetetlenségétleplezendő - hevesen gesztikulál, minta motolla,szónoklatokat tart, vádol, megsértődik, szüntele-nül szerepel; született szájhős, aki az ellenállólátszatát szeretné kelteni. Mindezt Mezei Zoltánvalóban tökéletesen csinálja. Egy jól ismert em-beri magatartássablonból hús-vér embert formál.Ellenpontja II. Úrként Vukosavljev Iván, aki ugyana cselekvés hívét állítja elénk, alakformálásátmégis inkább a nyugalom, a megfontoltmozdulatlanság jellemzi; megelégelve a várako-zást, olykor robbanni is képes. Joggal vádoljatársa, ki az elméletek híve, vulgáris gyakorlatias-sággal. Káló pontosan tudja, hogy Vukosavljev,ha indulatos, kevésbé meggyőző, beszéde is ért-hetetlenné torzul, s ezért utasíthatta visszafo-gottságra.

Ha Kálót, ahogy nyilatkozta, inspirálta a pestiKomédium előadása (Taub János rendezésébenEperjes Károly és Gáspár Sándor játszik), ámfüggetlenedni is tudott tőle. Felismerte, hogy arendelkezésére álló két színész akkor nyújthatteljesebb értékű alakítást, ha ő alkalmazkodiktemperamentumukhoz és erényeikhez. Tehetteezt annál is inkább, mert az abszurd drámákszerepei lényegében olyan sablonok, melyeketélettel megtölteni kizárólag a színész tud. Ezt alehetőséget kihasználva válik hitelessé MezeiZoltán I. Ura, akinek önigazoló handabandázásamanapság különösképpen ismerős. S így leszegyszerre ellenpontja is, tehetetlenségben, ki-szolgáltatottságban tejtestvére is VukosavljevIván II. Ura, akinek fel-feltámadó tettrekészségeugyancsak fölöttébb ismerős. A rendezőt és kétszínészét dicséri továbbá, hogy bár a Strip-teasekét Úr-szerepe kétségtelenül emlékeztet a Godot-ra várva Vladimirjára és Estragonjára, sikerültellenállniuk a becketti clowniáda kísértő csábítá-

sának. Stilizált gesztusrendszerük kizárólag a kétm rože k i Úr jellemábrázolását segíti.

A két Úr egyetlen ember kétféle magatartás-formájaként is felfogható; mégsem ennek okánkötözik őket össze, hanem azért, mert az a bizo-nyos hatalom jól tudja, hogy a lelki kiszolgálta-tottság akkor teljes, ha fizikai tehetetlenséggelpárosul. A lelki nyomort betetőzi, ha a mozgás iskorlátozott. A félelmet az emeli felsőfokra, ami-kor az összeláncolás a közelgő halál képét idézimeg. (Gondoljunk csak Nagy Imréék vagy a mos-

tani balkáni háborúban kivégzettek exhumálása-kor készült felvételeken látható összedrótozottáldozatokra!)

A Mrožek ábrázolta hatalom tehát„hírnevéhez" méltón működik. Mint az életben.Teszi a dolgát. Csakhogy ki ez a hatalom?Mrožek azt általánosságban is egyértelműenvilágossá teszi: a Második Kéz, amely felé -miután az Első Kéz összekötözte őket, és fejükrecsuklyát húzott - a két Úr vánszorogva elindul, afelsőbb hatalom - vörös kesztyűt visel. Nocomment!

KRITIKAI TÜKÖR

Bár ez a változat most és itt sem lenne kevésbéérthető, mint volt Lengyelországban a hatvanasévek elején, a rendező módosítja az előadás be-fejezését. Csak egy Kéz van, a fehér kesztyűs, deennek gazdája is látható: a már említett, keretbenálló emberalak, akit a többnyire a két Úr fölöttlátható képkeret portrészerűvé tesz. Kéz helyett aPortré intézkedik, vetkőzteti a két Urat. Ilykép-pen objektiválódik, pontosabban talán megsze-mélyesül a hatalom: a Portréban, amelyben amindenkori hatalmat látjuk megtestesülni, deamelyben akár a létező hatalom is felismerhető.Ezt a kettősséget jelzi a Portré maszkja is, amely,mint minden maszk, általános, de rendelkezikegy-két karakterisztikus vonással.

A rendezői politizálás azonban itt nem ér vé-get, de sajátos fordulatot vesz: a valóságtól azelmélet felé fordul. Ha eddig az egyén és a hata-lom viszonyát ábrázolva szinte a felismerhető-ségig pontosan fogalmazza meg mind a hatalomgátlástalanságát, mind pedig azt a mérhetetlenlojalitást, amely a hatalmi önkényt lehetővé tette steszi ma is, akkor az előadás záró jelenete,melyben a nézőtér első sorában ülő, ritmustütögető „zenész" felfedi magát, mintegy rela-tivizálja a hatalmat, már-már magyarázva és iga-zolva a két Úr szellemi-erkölcsi sztriptízét vezérlőPortré embertelen tettét. Mrožektől sem idegenaz a gondolat, hogy minden hatalom mögött,fölött van, lehet egy másik, egy nagyobb, egyerősebb, amely irányít. Erre utal, hogy a darab-ban a fehér kesztyűs Kézt a nála erősebb vöröskesztyűs Kéz megjelenése követi. Az előadásban

Amodern ember kedvelt sportja sosem voltaranykorok emlékével kínozni magát. Bezzeg azantik meg a középkori színház, az volt ám azigazi közösségi élmény, ahogyan a mindenkiszámára egyformán ér-vényes, közismert mítoszmegjelent az elő-adásban. Egyrészt márArisztotelész is arról panaszkodott, hogy nemmindenki ismeri a mítoszokat, másrészt a mikorunknak is megvannak a maga ismertszimbolikus történetei és figurái. Inkább figurái.Például mindenki ismeri Don Quijote vagy Svejkalakját mint egy-egy jellegzetes

ennek megfelelően lép színre a második Alak,akinek a Portré a mrožeki elképzelésnek meg-felelően engedelmeskedik. Csakhogy az így te-remtett helyzet sokkal bonyolultabb, mint gon-dolnánk; számos megválaszolhatatlan kérdéstvet fel. Ki a második Alak? Miért közülünk, nézőkközül kapcsolódik be a történetbe? Közülünkvaló, vagy közénk vegyült? Miért visel pontosanolyan maszkot, mint a Portré? Ha a sorainkbólszínre lépő Alak irányítja a Portrét, akkor ez aztjelenti, hogy a tömeg manipulál, s nem ő a ma-nipulált?

Megvallom, ezekre a kérdésekre nincsenekválaszaim. Tény azonban, hogy befejezésévelszámomra rokonszenves, a mrožek i elképzeléstügyesen objektiváló előadás veszít politikai sú-lyából. Ha rajtam múlna, bár jól tudom, hogynem a kritika dolga utórendezni a vizsgáltelőadást, elhagynám a második Alakot, s a Port-rét fordítanám a nézőtér felé, azzal az utasítással,hogy bennünket vetkőztessen. Sztriptízünkbenszégyenüljünk meg. Ahhoz, hogy az ötlet működ-jön, néhány diákot vagy díszletmunkást kellene„beépíteni" a nézőtérre, mivel az emberek mintnézők nyilván semmiféle színpadi parancsra nemkezdenének vetkőzni, holott az Életben...

Sławomir Mrožek Strip-tease (Népszínház-KosztolányiDezső Színház, Szabadka)

Díszlet, jelmez: F. Kuszánkó Viktória. Rendezte: KálóBéla.

Szereplők: Mezei Zoltán, Vukosavljev Iván, LazicSlabodan, Tomié Oliver.

emberi magatartás, világszemlélet sűrítményét,bár a terjedelmes regényeket kevesen olvassák.Fent nevezettekről valahonnan mégis már régentudjuk, mifélék, mire találkozunk valamelyik fel-dolgozással, hogy aztán ugyanolyan kíváncsi-sággal fogadjuk a következő adaptációkat is.Akárhányszor hozzá lehet nyúlni a témához, hisza vaskos alapművek tartalmaznak elég anyagot,és laza szerkezetüknek köszönhetően könnyű-szerrel kiegészíthetők. Úgysem a történet számít,hanem a búsképű lovag vagy a derék katonalegendája. Az, amit megtestesítenek, és ami ne-

hezen megfogalmazható. Éppen azért kell a mí-toszuk, hogy azt a valamit újra és újra megtaláljukbenne.

Az utóbbi öt évben tíz Svejk-feldolgozást mu-tattak be Magyarországon, jelenleg is fut három.Mit eszünk mi a Svejken? Persze hálás szerepek,színpadi ziccerek: csupa móka, kacagás. De ezentúl is van benne valami, ami metszően aktuálissáteszi. Hašek eredeti füzetsorozata hemzseg asaját korára vonatkozó politikai utalásoktól.Önfeledten rúg nagyokat a döglött oroszlánba, aMonarchiába. Szemmel láthatóan rájátszik arrais, hogy kocsmai olvasói, akik szintén végigkato-náskodták a világháborút, örömmel ismernek ráközös élményeikre. Ezek a vonatkozások azon-ban ma már nem túl érdekesek. Ami úgy általá-ban témája a regénynek, az se üt szíven: vanbenne egy hülye ember és egy hülye hadsereg.Elég debil szaladgál szabadon, és a világ mindenhadseregéről elmondható, hogy ami szögletes,azt gurítják, ami kerek, azt viszik. Van azonban aSvejkben valami, ami nagyon fontossá teszi szá-munkra itt Közép-Európában. Svejktől hajme-resztő ténykedései közben folyton megkérdezik:valóban ennyire hülye, vagy csak tetteti? Ő bo-csánatkérően és öntudatosan megnyugtat min-denkit: papírja van róla, tényleg hülye. Máig so-kan feltételezik, hogy színlel. A hülye parancsokkövetkezetes teljesítésével teszi nevetségesséfeljebbvalóit. Hülyesége túlélési technika: nemvárja meg, amíg kényszerítik, hanem már ideje-korán tettetett lelkesedéssel hozza zavarba a ha-talmat, és közben röhög magában. En nem ígylátom. Svejk szerintem valóban ön- és közveszé-lyes hülye. Csupán a véletlen műve, hogy a Hašekhalála miatt félbeszakadt történetben valahogymindig megússza, holott lelkesen kollaborál el-nyomóival, akárcsak Örkény Pistije, aki segítflottul megszervezni a saját kivégzését.

Ha már a párhuzamoknál tartunk: Svejk isbölcsen a józan paraszti ész kritikájával illet min-dent, akár Sancho Panza, de mégis mindkettenönként és dalolva követik lökött parancsnokaikat,bármilyen ökörségbe belevihetők. A ravasz Svejkaz apró szélhámosságok mestere: hamisított ko-nyakot és hamisított fajkutyát szerez, alkalmikölcsönöket és alkalmi nőket hajt fel. Megvan amagához való esze, csak éppen pitiáner svihák-ságai közben elfelejt fölnézni, és a nagy disznó-ságokra mosolyogva rábólint. Mert hát élni kell.Nem parodizál ő semmit sem, lelkesen vonulhadba. Nincs ezzel egyedül. Ilyen hülye Svejkekvagyunk mind: posztkáundká, posztkommunistanépecskék. Bevonulunk és kivonulunk az aktuálisháborúkban és május elsejéken. Készséggelemeljük a kezünket. Hol az egyiket, hogy össze-számolják, hol mind a kettőt - a tarkónkhoz.Aláírunk, szavazunk, amit kell. Rendszerek jön-nek-mennek, csak mi maradunk ugyanolyan hü-lyék, megrögzött túlélők, öntudatos balekok.

LAJOS SÁNDOR

TÉNYLEG ILYEN HÜLYEHÁROM SVEJK-ELŐADÁS

KRITIKAI TÜKÖR

Megvan a magunkhoz való eszünk. Mi nem vá-sárolunk, mi szerzünk ezt-azt: a seftelés, csen-cselés, gagyizás nagymesterei vagyunk. Mert hátélni kell. Mit is tehetnénk egyebet? Legfeljebbröhögünk az egészen, áltatjuk magunkat, hogymi álnaiv Svejkek vagyunk. Összekacsingatvaazzal hitegetjük egymást, hogy mégiscsak ér va-lamit ez a képzelt szende ellenállás. Pedig egy-folytában és kíméletlenül átvernek bennünket,hosszú pechszériánk van. Szeretjük Svejket,mert ő legalább őszinte. Nem gyárt elméleteket abalekségéhez, hanem bevallja: hülye vagyok.Elmegyünk a színházba megnézni magunkat.Svejket, ezt a Central European Everymant, ezt aMitteleuropäischer Jedermannt.

Kern András (Svejk) és Bárdy György (Hadbíró)a vígszínházi produkcióban (Koncz Zsuzsa fel-vétele)

Letargikomikum

A Vígszínház makacsul vásárolja a licenceket.Nem tanulva a Cyranóból és a Mágnás Miskából atavalyi évad debreceni Svejk-előadását is átvet-te.Nem tudom, hogyan működött a díszlet kisebbtérben, itt sehogyan sem. Pedig az alapötletnagyszerű: sínek futnak a színpadon, ezeken gör-dülnek be a gyorsan változó helyszínek, mégisszegényesnek hat a látvány, képtelen maga körészervezni a teret. Idegesítő a Windows 95 cím-lapját imitáló háttér. Lehet a Monarchia bárány-felhősnek hazudott ege is, akkor is lehetetlen eztaz ásító halványkékséget világítani vagy hozzá-komponálni az előadás színvilágát. A vonatoksincsenek rendesen megpakolva, többnyire né-hány szék és asztal árválkodik a hatalmas térben,vagy valami jelzésszerű kis díszlet.

Hasonlóan szikár Spiró György átirata: nemakarja, hogy félrevigyék a bohózati helyzetek,

meg szeretné őrizni a regény keményebb, feke-tébb humorát. Ha nagyon tűhegyre veszem: aszínpad ellen ír drámát. Ő is hisz abban az adap-tálói babonában hogy a szövegnek minél na-gyobb százalékban a feldolgozott szerzőtől kellszármaznia. Gondolom, kicédulázta a jó monda-tokat, aztán apránként mozaikozta össze a jele-netek szövegét. Tiszteletre méltó filológiai telje-sítmény ez az innen is egy kicsit, meg onnan isegy kicsit, de semmiféle adaptori legitimitást nembiztosít. Spiró a cselekményvezetésben isragaszkodik a regényhez, nem él kínálkozóösszevonásokkal, kibontatlanul hagy teátrálishelyzeteket. Olyan jó brechtesre veszi a figurát,csak azért is epikus. A vonatozásnak köszön-hetően megvalósíthatóak a gyors, filmszerű jele-netváltások. Az élőadás az elején arra törekszik,hogy Svejk mindig középen maradjon (példáulnyílt szírien öltözik), és körülötte, mint egyrendező-pályaudvaron, ki-be tolassanak azesemények. Aztán ez á koncepció elfelejtődik, ésa

KRITIKAI TÜKÖR

főszereplő alkalomadtán mégiscsak el-eltűnik aszínről. Hašek saját élményeit feldolgozva megakarta írni a derék katonának nemcsak a fronton,hanem a hadifogságban játszódó kalandjait is,ennek szellemében fejezi be Spiró a darabot. Afogolytáborban együtt vannak a Monarchiakülönböző népeinek képviselői, és rájönnek:minden nyelven egy a dal. Mindenki még otthon-ról ismeri a maga nyelvén az összsvejki him-nuszt: „Akár így volt, akár úgy volt, / valahogyanmindig csak volt. / Hogy sehogy se lett volna, /úgy még sosem volt." Szépen didaktikusan meg-kapjuk egyetlen jelenetben azt, amiről az egészelőadásnak kellene szólnia.

Hogy szólna valamiről az előadás, azt nemvettem észre. Talán tudatosan próbál visszafo-gott, száraz és keserű lenni, de Pinczés Istvánrendező félúton megtorpanva felszínes gegeketapplikált a jelenetekbe: a szimulánsok beöntésvagy gyomormosás esetén kórusban illesztik atölcsért aktuális testnyílásukhoz, a főhadnagyóriási térképen magyarázza puccerjának, hogymerre lakik Kákonyiné. Ezek azonban nem segí-tenek a ritka bágyadt előadáson, amely alig tudja

Nagy Iván (Chodohinsky), Vida Péter (Vanek)és Kuna Károly (Svejk) a miskolci előadásban(Strassburger Alexandra felvétele)

a nézőt megnevettetni. A ziccerjelenet, amelybena csendőrök Svejket orosz kémnek nézik, igen jóa Merlinben, Miskolcon pedig frenetikus, rekesz-izom-próbáló bohócmutatvány - a Vígben ha-marletudják a vallatást, és utána a budinál sikerül azt abravúrt végrehajtani, hogy a közönség meg senyikkan.

Színfolt az előadásban Reviczky Gábor, akimagabiztosan oldja meg Katz tábori lelkész né-hány jelenetét. Viselkedésében nincs semmi művipaposság, ahogy a feldkurátorban sincs. Re-verendájához csizmát, katonaköpenyt visel, kar-cos részegetűdöket mutat be sok ötlettel. Revicz-kyt nem zavarja, ami Méhes Lászlót mint Lukasfőhadnagyot elbizonytalanítja, hogy a Svejketalakító Kern András egyáltalán nem partnere ajátékban. A plakáton Kern árnyéka Josef Lada

jellegzetes rajzfigurájának sziluettjét formázza.Az előadásban Kern András még árnyéka sincsönmagának. Enerváltan, fogfájósan járkál fel-alá.Az ő fanyar, intellektuális humorához, pestivudielenségéhez sehogyan sem passzol a Lada-rajzok kialakította általános Svejk-kép: a kerekfejű, kövérkés, csecsemőszerű naiv figura. Ha-talmas munkával talán ki lehetne dolgozni egy új,intellektuálisabb Svejket. Esetleg Kern rutinbólhozott hülyéskedéssel is meg tudná oldani azestét. A koncepció azonban vélhetően az, hogySvejk legyen normálisabb a többi szerep-lőnél,legyen a néző számára az azonosulás le-hetőségét felkínáló kisember, akinek hülyeségemögött érezhető a ravaszság, a kikacsintás. Hátebből annyi lesz, hogy Kern András érthetetlenmódon civilként közlekedik a színpadon.Ráadásul - mivel az előadás átveszi Svejknekazt a regénybeli szokását, hogy mindenről valamiabszurd történet jut az eszébe - folyamatosananekdotázgat. Ez lendületesebb előadásban isproblémát okozna, itt garantált az unalom.

Szerintem a Svejk úgy működik, hogy aszínházban röhögünk, aztán amikor otthon el-

KRITIKAI TÜKÖR

gondolkodunk, akkor ugrik össze a gyomrunk.Nem tudom, lehet-e ott helyben ható,tragikomikus Svejk-előadást csinálni. Haegyáltalán lehetséges, akkor biztos nem aVígszínház színpadán. Nem értem, miért itt kellettezt megpróbálni. Nem értem, miért akarnak mégegy bőrt lehúzni ugyanarról a rendezésről. Nemértem, miért sújtják Kern Andrást nem neki valószereppel.

Kutyakomédia

Második nekifutás a miskolci Svejk vagyok is.Ment már 1992-ben a József Attila Színházban,most maga a szerző, Horváth Péter rendeztemeg. Íróként, rendezőként is egész évadra valóötletet zsúfol bele az előadásba. Az alapkoncep-ció szerint két világ egymásba keveredésérőlszólna a darab. Hajek (valami rejtélyes oknálfogva ezt a Svejk egyik regénybeli anekdotájábólvett nevet adták Hašeknek) ma-gát írja bele aderék katonáról szóló, nagyviharokat kavaró füzeteibe, atöbbi szereplőt pedig kedvenckávé-házának törzsvendégeirőlmintázza. Jeleneteket látha-tunk a regényből, közben amodellek eleinte berzenkednekmegregényesítésük el-len,később megbarátkoznakalteregóikkal. A bohém, bi-gámista író pedig mindkétfeleségétől elhagyatva alko-holizmussal, depresszióvalküszködik, életének csődje előlaz emberek megnevettetésébemenekül. Beszélni akar azelőadás a sajátos kö-zép-európai életérzésről.Ezenkívül fel akar villantanivalamit a régi jó békebeli Ke-let- und Közép-Európa utol-sónapjaiból, mikor az mégnosztalgikusan andalog, demár arcul csapja a világháborúés a kommunizmus bűzöslehelete. Közben kísérlettörténik egy komplett nagy-operett lebonyolítására is.Érzelmi végletek a szerelmesdaloktól az össznépi mulato-zásokig, jellegzetes, édes-búsalaphangulattal: „egy boldogóra jár még nekünk", „hazudnikell, hogy van valami értelmeaz egésznek".

Temérdek párhuzam és még több szembeállí-tás, de semmire sem jut idő a nagy rohanásban.Csak közhelyszerűen jelezve vannak a motívu-mok, nem futja ki magát egyik sem, mert közben aszíni megvalósításra is a túlpörgetettségjellemző. Nagy a ramazuri végig, forog a színpad,minta mókuskerék, rohangálnak benne a színé-szek. A legtöbben két szerepet játszanak (regény-beli figura és kávéházi modellje), egyéni receptszerint oldják meg a kettő szétválasztását, kinekhogy sikerül. Vagy nem sikerül. Kuna Károlypéldául ó-lábú, békaszájú torzszülöttet csinálSvejkből. Érdekes vállalkozás, de elszigetelt. ide-gen test az előadásban. Mindenki úgy öltözikoda-vissza, ahogy ideje engedi, akkor és ott jele-nik meg, ahová éppen odaér. A technika uralja azelőadást, és a folytonos hatáskeltési kényszeres-ség. A nagyobb revü kedvéért gyakorta átpende-rül az egész csapat egyik helyszínről a másikra.Aztán némelyek ott felejtik magukat és magukon

a jelmezt. Azzal, hogy a kettős szerepekhez kü-lön-külön jelmezt rendel hozzá a rendező, telje-síthetetlen feladatot ró magára. De hát akarja asok szép ruhát, ha mára dupla fenekű előadáslehetőséget nyújt erre. És ha már olyan jól sike-rült megépíteni a vonatot, be is hozzák mindun-talan. És ha már olyan jól sikerültek a maszkok a„hej, de kutya egy világ ez!" tartalmú számhoz,még egy párszor fölveszik a táncosok, megannyiKutyafejű Aladár. A színpad fölött vasúti gólya-híd, rajta időnként balerina gyakorol. Az énekszá-mokat diszkréten alátámogató kórus hol jele-netbe Ilesztve, jelmezesen jelenik meg, holnatúrban.

Oberfrank Pál (Lukas) és Kocsis György (Svejk)a Merlinben (Szilágyi Lenke felvétele)

KRITIKAI TÜKÖR

Persze tépje csak a haját a savanyú kritikus,aki a koncepciót keresi-kutatja mániákusan. Deúgy tapasztaltam, megzavarodik a többi néző is.Az előadás egyes elemeiről elhitetik, hogy szim-bolikus jelentésük van, aztán rendszeresen fel-rúgják a saját maguk felállította szabályokat. Haazt sugallnák, hogy „ez most Svejk-revü, ne ke-ress benne összefüggéseket, de még történetetsem", akkor nem fájdítanám tovább a fejem. Defolyton felkeltik bennem a gyanút, hogy van ben-ne valami rendszer, nem olyan őrült beszéd ez.Annál azért átlátszóbb az egész, semhogy művé-szi zagyválásnak hihetném, inkább hősies küzdel-met látok a show-apparátussal, a masinériával.

Az előadás két vonala sajnos gyengíti egy-mást, pedig önmagukban sem valami erősek. Azéletrajzi szál meglehetősen vérszegény, többnyi-reabban merül ki, hogy az író és nejei elpanasz-kodják leányregénybe illő lelki életüket. A kávé-házi vendégek többségéről nem derül ki, mitől ismintája regénybeli másának. A Svejk-történet atöredékessége miatt nem mindig követhető.Helyszínek és jelmezek zűrzavara akkor éri elcsúcspontját, amikor Hajek a Kehelyben Svejk-kabarét szervez, ahol a törzsvendégek eljátsszáka róluk mintázott alakokat. Szerencsére(?) ekkorHajek-Svejk a mennybe megy. Ehhez az aktushozmeglepő módon Horváth Péter a gyomorrontásosBiegler kadét álmát veszi kölcsön a regényből, ésfesti át giccsrózsaszínre. Jó eséllyel indulhatnavele a mérhetetlenül elnyújtott szenti-mentálisjelenetek bajnokságán.

Persze a jó zene sok mindent feledtethetne, ésfinoman megemelhetné az egész előadást. Sel-meczi György komoly arzenált vonultat föl: valcer,tangó, charleston, csárdás, de egyik sem mászikfülbe. Elképzelhető, hogy törekedett valamifélecsavarásokra, de nem sikerül kitörnie akonvencionális keretekből, kitölteni meg nem tudjaőket. Nincsenek már suszterinasok, legfeljebbcipőfelsőrész-készítő szakmunkástanulók, akiktechnóra rave-ülnek, de lehetne azért legalább egyszám, amit a színházból kifele jövet dúdolgatok.Satnya slágerpalánták vannak csak, nemmegfelelő helyekre ültetve.

Sörkabaré

Fél tizenegykor kezdődik az előadás a Merlinéttermében. A színészek és a nézők egy részemár túl van egy előadáson aznap este. Alkalomadódik kipróbálni, milyen lehetett, amikor a régi jóidőkben színház után még műsoros kabarébament az ember. Mintha csak a miskolci KehelySvejk-kabaréjában volnánk, ülünk az asztalok kö-rül, alkalomhoz illően mindenki sört rendel. Azalkalmi társulat a Hrabal-szövegeket feldolgozóPÁB Színház hagyományait folytatja: vendég-

látóipari egység, cseh humor, sör, rezesek. Csa-ládias hangulat. A trombitás késik egy negyed-órát, hangszerével hóna alatt berobog, elnézéstkér, és már indul is a másfél óra tömény őrület.

Verebes István egyszerű, frappáns kabarétréfáksorát gyártotta le a Svejk ürügyén. Lendületesenszabja át a történetet, pontosabban azt a szeletét,amely Svejk Lukas főhadnagyhoz valómegérkezésétől a frontra indulásig tart. A bonyo-dalmak a főhadnagy három gáláns kalandja körérendeződnek. Nagyon gazdaságosan van intézveminden. A jelmezek jórészt abból kerülnek ki, amitegy honvédségi raktárból kézben el lehetett hozni:mai egyenruha, rohamsisak, sátor-lap, hálózsák.A sarokban lévő dobogón minden helyszínpillanatok alatt kialakítható a koffert is játszó ládáksegítségével. A rendező, Lengyel Ferenc kalauztalakít a történetben, de mind-végig a színpadszélén ül, és sípszó után bejelenti a helyszíneknevét. Minden rendező valami ilyen ürügyetszeretne, hogy az előadás alatt közelrőlellenőrizhesse színészeit. De erre itt épp nincsszükség, a szertelen bohóckodásba mindenbelefér. Van is maroktelefon, málnás joghurt,plussztabletta. Láthatóan rengeteg egyéni őrü-lettel egészül ki Verebes munkája, pedig már ő isjó messzire elkóborolt Hašek regényétől. Teljesenúj figurákat és jeleneteket ötlött ki. Megvan amásik két előadásból jobbára hiányzó bátorság éstalálékonyság Hašek széteső, töredékes művénekszínházi egységbe pofozásához, de fel sem merülmint cél világlátásról, közép-európaiságrólbeszélni. Minden női szereplő előbb-utóbbelcsábítódik, ennek megszervezéséből, valamintnéhány félreértésből (személy- ésigazolványcserék) adódik a sok hercehurca.Sokallom is az altesti poénokat, de belátom,néhány sör után, éjfél felé elmegy ez is.

Svejk többször elképed: ez aztán a szituáció! Ezaz előadás alapelve: néhány mondatból gyorsan,világosan kirajzolódik pár figura egy elképesztőhelyzetben, és innen már minden replika egybenpoén is. Hatalmas iram, rengeteg ötlet.

Hašeki alapokon kibontott bombabiztos jelenetekkavalkádja, amely azonban nem mérhető össze aszínházi előadásokkal, hiszen szándékos afelszínesség, a kabaréstílus. Éjjeli bolondozás-nakviszont éppen jó így, csak Vodicka nyílt színifőbelövése nem illik sehogy sem a képbe, akár-milyen hatásos is. Későbbi, nagyobb szabásúSvejk-produkciók számára is követendő példa azalapanyag bátor kezelése, és figyelmükbe ajánloma főszereplő személyét. Kocsis Györgyöt az Istenis Svejknek teremtette. Játszotta is már néhányéve Székesfehérváron, nem éppen szem előtt.Azóta viszont (lassan megszokottá váló módon)reklámfiguraként lett országosan ismert, és aMerlin előadásából látszik, hogy összetettebbsvejki feladatra is alkalmas lenne. Lehet rászámítani. Mert azaz érzésem, ugyanilyen sűrűnkerül elő Svejk legendája a színházakban tovább-ra is, bőven van mit mondani róla, általa.

Hašek-Spiró: Svejk (Vígszínház)

Díszlet: Mira János. Jelmez: Libor Katalin. Rendező:

Pinczés István.Szereplők: Kern András, Méhes László, Reviczky Gá-bor, Igó Eva, Borbiczki Ferenc, Gesztesi Károly, VallaiPéter, Bárdy György, Sipos András, Kéri Kitty, GryllusDorka f. h., Gyimesi Pálma, Anger Zsolt, Kállóy MolnárPéter, Lázár Balázs f. h., Karácsonyi Zoltán f. h.,Németh Kristóf f. h., Szél Olivér, Gyurin Zsolt,Salinger Gábor.

Horváth-Selmeczi-Béres: Svejk vagyok (MiskolciNemzeti Színház)Díszlet-jelmez: Zeke Edit. Rendező: Horváth Péter.Szereplők: Kuna Károly, Ábrahám István, Puskás Tiva-dar, Benedek Gyula, Szegedi Dezső, Somló István,Pásztor Edina, Seres Ildikó, Horváth Zsuzsa, MáthéÉva, Varga Gyula, Földi László, Molnár Sándor Tamás,Masa Attila, Vida Péter, Nagy Iván, Sallós Gábor,Pécskay Tibor, Kemény Viktor.

Hašek-Verebes: Az út avagy Svejk, a derék katonatovábbi kalandjai (Merlin Színház)Zene: Sári László. Rendező. Lengyel Ferenc.Szereplők: Kocsis György, Oberfrank Pál, Németh Gá-bor, Tóth József, Nagy Mari, Sajgál Erika, LengyelFerenc, Molnár László, Kiss Eszter, Dévai Balázs.

A Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszéke konferenciát szervez

KÖLCSÖNHATÁSOKKultúrák találkozása a XX. századi drámában és színházban

címmel

1997. május 7-8-9-én Veszprémben

Részletes információ: 88/406-472

BÉRCZES LÁSZLÓ

BŐ ESZTENDŐKBESZÉLGETÉS VALLÓ PÉTERREL

- Kezdésként idézek egy interjúból: „Négy ren-dezés egy évadban. Nem sok ez egy kicsit?" Ezt1974-ben, huszonhárom évvel ezelőtt kérdeztéktőled. Mi január közepén beszélgetünk; hamaro-san bemutatják Csáth Géza Janika című drámá-ját, amit most rendezel. Ez ebben az évadban -az évad közepén - a negyedik munkád. Nem sokez egy kicsit?

A főiskolán Nádasdy Kálmán mindig aztmondta, az ember negyvenéves koráig állandóandolgozzon. En ehhez tartottam magam, aztánmeg valahogy úgy maradtam. Ez talán alkatikérdés.

- Milyen alkat ez? Ez az alkat egy szakma képviselőjéé, amely

szakma dolga olyan magas színvonalú színházielőadások létrehozása, melyeket meg is néznekaz emberek. Pejoratívan hangzik, de nem annakszánom: iparosok vagyunk. A főiskola után leke-rültünk vidékre, ahol magától értetődően követ-kezett egymás után a gyerekdarab, a zenés, aszezonnyitó, a szezonzáró... Azok az idők nemkedveztek az arisztokratizmusnak, különösennem, ha valaki beosztott rendező volt, márpedigén világéletemben az voltam. Nos, nem is lettbelőlem arisztokrata. A sok munkának nemzedékioka is van. Generációm nem kevés tagjánakahhoz, hogy egy nivellált korban megjelenjen,feltűnjön, érvényesüljön, rendkívüli erőfeszíté-seket kellett tennie. Ebből lett az „alkat", amelyikakkor is megy-lohol-gürizik, amikor erre nemkényszeríti a helyzet. Ez persze nem csak a ren-dezőkre vonatkozik.

Ez a „gürizéses" szemlélet nálad mikor ala-kult ki?

- Diákkoromban. A Radnóti Miklós Gyakorló-iskolába jártam. Szerencsém volt: osztálytársamvolt Szilágyi Ákos, El Kazovszkij, Kántor Péter,vagy például Felcsuti Péter, aki most az UnicBank elnöke, Német Péter, aki sokáig a MagyarHírlap főszerkesztője volt... és persze főorvosok,matematikaprofesszorok... Ez egy ilyen iskola,ilyen osztály volt. Orosz tagozatos osztály.Tizenkét évig jártam oda, és ezalatt kialakult köz-tünk a versenyszellem, a jó értelemben vett harc.Engem valami a színház felé vitt, jóllehet a csa-ládban nem volt színházi ember, én pedig sohanem láttam színpadot hátulról. Felvételiztem, fel-vettek.

Jellemző-e ugyanez az ambiciózus akarásnemzedéked azon tagjaira, mondjuk, a szajolivasutasra vagy az érdi kőművesre, akik nemvoltak ilyen szerencsések, és nem jártak a Rad-nóti orosz tagozatos osztályába?

Volt itt egy másik szerencse is: életünkfontos időszaka, a lelki és szellemi fejlődésünkszempontjából meghatározó kamaszkor egybe-esett a hatvanas évek nyitottabb szemléletével. A

kamaszos szabadságvágy egy „liberalizált" világ-gal találkozott. Spanyol csizmában, francia új-sággal a kézben betette lábát az országba a Nyu-gat. Jól emlékszem, ez volt a nagy áttörés: ahölgyek spanyol cipőt vásárolhattak, és a kaba-rétréfákban felbukkantak olyan hősök, akik meg-járták Párizst, szabad volt olyasmit olvasni, amitkorábban nem... Szóval illúziók és reális remé-nyek közt nőttünk fel, olyan idők voltak ezek,amikor érdemesnek látszott keddről szerdára,szerdáról csütörtökre ébredni és elkezdeni a na-pot. Értelme volt a munkának, a gürizésnek, és

szerintem ezt így élte meg a szajoli vasutas és azérdi kőműves is. Visszatérve saját szakmámhoz:nem lehet véletlen, hogy a magyar színházi életetjelentősen megváltoztatta és ma is meghatározzaaz a nemzedék, amelyiknek fiatalsága egybeesetta hatvanas évek friss és relatíve szabad világával. Árra a nemzedékre hivatkozol, melynek tag-

jai ötven év körüliek. Te a magad negyvenhétesztendejével örök Benjáminként hozzájuk is tar-tozol meg nem is. Van itt egy kikerülhetetlen alapkérdés: kell-e

ahhoz hatalmi pozíció, hogy az ember viszonylag

▼ INTERJÚ ▼

szabadon dolgozhasson? Vagy éppen a szabad-ságban korlátoz a hatalom? Talán éppen az iméntemlített „benjáminságom" miatt döntöttem úgyannak idején, hogy nem akarok hatalmat. Ehhez amai napig tartom is magamat. Bár a RadnótiSzínházban mostanában kénytelen-kelletlen fő-rendezői feladataim támadnak. Nekem, viszony-lag idős embernek, aki lassan negyedszázada apályán van, néha „hivatalosan" is vélekednemkell egy-egy fiatal kolléga munkájáról. Ő esetleg abukás szélén tántorog, és már csak egy hét van abemutatóig, márpedig az üzemmenet nem áll-hatle, „the show must go on"..., szóval muszáj lennebeleszólni-beleavatkoznia munkájába-és ilyenkorhihetetlenül rosszul érzemmagam. Nem szívesenfőnökösködöm, saját bőrömöntapasztaltam, milyen az, ha másbele akar avatkozni a munkámba.Nekem annak idején nemigentudtak olyasmit mondani, amivelegyetértettem volna. Nem mint-habutaságokat mondtak volna. Esmégsem. Ilyen vagyok, csö-könyösen ragaszkodom a hü-lyeségeimhez, illetve alárendelthelyzetekben nem hallom meg azokos szavakat sem. Á hatalmi helyzetek ilyen

tudatos kikerülése azt jelzi, hogykerülöd a konfliktusokat - és az agyanúm, szigorú és pontosönismeret áll egykori döntésedmögött. Az önismeretről: minden

alkotómunka hátterében ott áll azember gyerekkora és neveltetése.Ott húzódik egy meghatározottkörnyezet és annak története,múltja. Azt tapasztaltam, hogyéletem semmilyen rezdülése,megnyilvánulása nem volt hitelesolyankor, amikor erről akörnyezetről s benne magamrólmegfeledkeztem. Akkor dolgoztamjól, akkor fogalmaztam pontosan,amikor a biztos tudásomraépítettem. Biztos tudásom pedigegyvalamiről van: a sajátéletemről. Ami pedig akonfliktusok kikerülését illeti: aszínházcsináláshoz soha nem akarrier aspektusából közeledtem.Nem dobog gyorsabban a szívem, ha aVígszínház bársonyszékei közül dirigálhatom aszínészeket, mint hogyha a kamaraméretűsoproni színházban vagy a dunaújvárositanácsháza kultúrtermében tehetem ugyan-ezt.A rendezés szakma, amit szenvedélyesenszeretek. Engem a karrier nem motivál, így aztán

elkerülnek a konfliktusok. Közben szép csende-sen, beosztott rendezőként, mégiscsak csináltamvalamiféle karriert. Elértem, amit elérhettem,rendben vagyok, a helyemen vagyok. Nem mindig volt ez így. Á kezdeti sikereket -

Veszprém, Szolnok, Vígszínház- a nyolcvanasévekben tétovább, bizonytalanabb, olykor pánik-szerűen kapkodó időszak követte. Törvényszerűvajon az ember életében az ilyesfajta törés ahhoz,hogy végül a „helyére" kerülhessen? Ma úgy látom, hogy az én apró darabokra

zúzódásom törvényszerű volt. Az mégiscsak le-hetetlen, hogy valaki, akinek felkészültsége eny-

hén szólva hiányos, egyenes vonalbanszáguldjon a karrier útján. Valami különösvéletlen folytán tizennyolc évesen felvettek aSzínművészeti Főiskolára, ahol mindenkiidősebb és tapasztaltabb volt nálam, és szintemindenki a magyar művészeti élet nagycsaládjából származott. Végzés után pedigkülönös szerencsék értek: például óriásiszínészekkel dolgozhattam - attól szeren-

cse ez, hogy valamiért nem faltak fel. A benjá-minságom miatt hagytak életben? Vagy mertfőiskolásként asszisztenskedtem a Vígben, ésRuttkai Eva esetleg szólt Latinovitsnak, akitVeszprémben rendeztem, hogy „ezt a gyereketne bántsd!"? Ugyanebben az évben Kornis Mi-hály, aki évfolyamtársam volt, otthagyta a pályát.Engem meg vitt az első nekifutás lendülete és sokapró szerencse. Persze már nekifutni is csakazért mertem, mert fogalmam sem volt, mirőlvan szó. Aztán egyszer csak elakadtam. Jöttek akallódás meglehetősen nehéz évei. De most,hogy utána vagyok, hogy kibírtam és megmarad-tam, már azt mondhatom, ez-

zel is szerencsém volt: nyílt ésfödetlen arccal tudom vállalniaz utat, amit eddig bejártam.

Valójában mit kellett ki-bírni?

- A polgári létezés szét-mállását. Belezuhantam egysaját készítésű pokolba..., az-tán jó volt kijönni belőle vala-mikor a nyolcvanas évek de-rekán. Megint csak eszembe juta nemzedékem: egyenes vonalúkarriertörténetet nem-igentalálsz. Tragikussá ez azoknálvált, akiknél egybe-esett azúgynevezett rend-szerváltásidejével.

Poklot említesz, előzőlegpedig főiskolai hátrányoshelyzetedről beszéltél. Nemtúlzod el a nehézségeidet?Jófajta iskolába jártál, elsőrefel-vettek a főiskolára,nyelveket beszélsz, értesz azenéhez, aképzőművészethez... Ehhezmégiscsak egy rendben lévőcsaládi háttér kellett.

Ez igaz. En csak magán-életi bajaimra és az életko-romból fakadó hátrányokrautaltam. A rendezés olyanszakma, amelyben nem érfel-készületlennek lenni, nem érműveletlennek lenni. Nos, ti-zennyolc évesen nem lehetszművelt. Nem is voltam az.Ezért is akartak kicsapni: nem

tudtamutolérni a többieket. Egy csomó

könyvet kellett egyik napról a másikra elolvasni.Karinthy Marcival és Ascher Tamással is egyosztályba jártam - Tamáséknál akkora könyvtáratláttam, hogy olyan csak a Szabó Ervinnek van. Őbiztosan olvasta már mindazt, amiről én mégcsak nem is hallottam... Igen, persze, nálunk isvolt könyvtár, de nem akkora. - Árnyalatokrólbeszélsz.

▼ INTERJÚ ▼

- Így van. Lényegileg valóban nem voltamhátrányos helyzetben, a szüleim mindent meg-tettek, hogy a nővérem is, én is értelmiségi pá-lyára kerüljünk. Sokan jöttek nehezebb családikörülmények közül, igaz, ők például amatőr szín-házzal foglalkoztak, és ez, a szó mély, érzéki értel-mében, akár nagyobb tudást jelenthetett, mint azénkönyvekből összeszedett, viszonylagos műveltsé-gem.

II.

- Most ugrom az időben. Mindjárt bejátszok egyrészletet az egyik pesti színházi rendezésedből -ezt hoztam el a Színházi Intézet választékából. Haminden munkádról lenne felvétel, te mit válasz-tanál a főiskola utáni időszakból?

Rögtön a diplomarendezést, Az ügynök ha-lálát, amelyben többek között Latinovitscsal,Cserhalmival, Meszléryvel, Dobákkal, GöndörKlárival dolgozhattam. Aztán eszembe jut aKőműves Kelemen, amiről a következő SZÍN-HÁZ-estetek vendége, Spiró Gyuri ezt írta kritiká-jában: „Valló Péter munkájának színháztörténetijelentőségét az a tény sem kisebbíti, hogy ezúttalegy rossz előadást rendezett."

Most Nádas Péter Találkozás címűdrámájából következik részlet. (...) Ebben azelőadásban kamatoztattad mindazt, amiről eddigbeszéltünk: alapos zenei és képzőművészetifelkészültséggel, egy nagy színházi személyiségsegítségével megfogalmazhattad nemzedékedalapkérdéseit. Az előadás mégsem aratott sikert,a kritikusok számon kérték, amit a Nádas-előadásokon számon szoktak kérni: a magyarszínház nem alakította ki azt a sajátos színpadinyelvet, amely által Nádast megszólaltathatná.

A pályám nagyon fontos állomása ez azelőadás. Rengeteget tanultam, miközben együttdolgoztam Nádassal, a díszletet tervező Jová-novics Miklóssal, a zeneszerző Vidovszky Lász-lóval és persze a színésznővel, Ruttkai Évával.Meghatározó próbaidőszak volt ez, noha látvá-nyos, pozitív eredmény nem született. Bár az semkis eredmény, hogy akkor egy Nádas-darab szín-padra került a Váci utcában. Sok ember sokatelőszobázott azért, hogy ne kelljen elfogadhatat-lan kompromisszumokat kötni. Es ami a legfon-tosabb: utolsó pillanatai voltak ezek annak avalóságos, kézzelfogható együttműködésnek,amelyre a magyar színház és a magyar dráma-irodalom akkor még képes volt. Ez az együttmű-ködés azóta megszűnt.

Furcsa, amit mondasz, hiszen szerintem tíz-tizenöt évvel ezelőtt sokkal nehezebben kerültekszínpadra új magyar darabok, mint most. Ha maír valaki egy épkézláb darabot, azt valószínűlegbemutatja valamelyik színház.

- Csakhogy nem írnak épkézláb darabot. Ésha még egy-két évtizedig nem írnak, akkor a

magyar színháznak befellegzett. Érvényes nem-zeti drámairodalom nélkül nincs színházművé-szet. Ezt komolyan gondolom.

- Olvasol még olyan érdeklődéssel, mint tettedazt tíz-tizenöt évvel ezelőtt? Azért is kérdezem ezt,mert sokan ma is abból élnek-élünk, amit egy-kétévtizeddel ezelőtt olvastunk. Olvasok. Aki annyit dolgozik, mint én, az

nem engedheti meg magának azt a luxust, hogyne olvasson. De mikor, ha állandóan rendezel? Mindig, folyamatosan. Egyetlen megoldás

van: amint megkapsz egy darabot, azon nyom-ban olvasd el, különben örökre félrerakod. Ezmegint összefügg azzal, amit erről a szakmárólgondolok: színészben és repertoárban kell gon-dolkodni, ez egy ilyen „iparág". Van, mondjuk,egy kiemelkedő színész vagy színésznő, akire kikell találni egy előadást - a Radnótiban így voltez évekig Takács Katival vagy mostanában KulkaJánossal. Az utóbbi játssza a Ványa bácsi

címszerepét. Ez az előadás, véleményem szerint,az idei évad egyik eseménye - ugyanakkor ezzelmajdhogy-nem egy időben színpadra állítottadegy másik orosz szerző művét, Tolsztoj Háborúés békéjét a Vígszínházban. Regényadaptációezerkétszáz embernek a Körúton - előre tudnilehetett, hogy olyan kompromisszumokat kellmajd kötnöd, amelyek eleve kétségbe vonják avállalkozás értelmét. Azt gondolom, minden országnak rendel-

keznie kell egy reprezentatív, nagy színházzal.Magyarországon ez a Vígszínház. Kell, hogy lé-tezzen nagy tömegeket közös gondolkodásra hí-vó színházi forma. Ennek teljes feladása a szín-házművészet kihátrálása, kézfeltartása lenne. Ezmegengedhetetlen. Ha tehát valakit felkérnek ittegy munkára, vagyis arra, hogy ezt a kihátrálástmegpróbálja megakadályozni, annak kötelessé-ge vállalni a kihívást. Es nincs igazad, nem lehetelőre tudni a Háború és békéről, milyen lesz avégeredmény. Soha semmit nem lehet előre tud-ni. Bizonyos slágerdarabokról sem lehetett tudniaz elmúlt években, hogy a Vígben mégsem lesz-nek sikeresek. Igy jött a gondolat: próbálkozzunkegy klasszikus regény színpadi adaptációjával.Egy biztos, a kritika akár jogos fanyalgása elle-nére az előadás sikerrel megy, estéről estéreösszegyűlik ezerkétszáz ember a nézőtéren.Vagyis valamelyest érvényes választ tudtunk ad-ni a mai színházművészet egyik legégetőbb kér-désére: hogyan lehet megszólalni egy ekkoratérben? Bizonyos értelmiségi aspektusból aztlehet mondani. hogy ilyenfajta mamutszínházramost nincs szükség. En mégis azt mondom, megkell próbálni, amíg egy ünnepi estén ott nemállunk a Vígszínházban, hogy együtt örüljünkezerkétszáz emberrel egy nagy előadásnak. Azéngenerációm ezt a nosztalgiáját már nem veszíti

el. Ilyen nosztalgiám van a hetvenes évek „jólbeszélő" színháza iránt is. Lehetséges, hogy a „jól beszélő" színház

elhalása nem beszédtechnikai kérdés, hanem ajátékstílus megváltozásából fakad?

- Nem hiszem. Bár abban igazad lehet, hogy ahetvenes évekbeli előadásokat esetleg ma nemfogadnám el. A színház lehorgonyoz a pillanat-ban, és utána érvénytelenné válik. Interferenciaa korral - ez a jó színház. Egyszer csak megszólalmajd a Vígben egy előadás, amelyik azonos akorral, a pillanattal. Mindegy, ki hozza létre, az alényeg, hogy létrejön. Muszáj ebben bízni, mertkülönben azt kell mondanunk, zárják be, vagyjátsszon csak musicalokat. Hátha mégsem leszígy, hátha mégis kialakul újra az a polgári réteg,amelyik igényes prózai előadás esetén is megtöltiegy nagyszínház nézőterét. De addig is jelenkell ott lenni, s ez még mindig könnyebb, mintegy esetleges kiűzetés után visszakéredzkedni.

III.

- Á Ványa bácsit megrendeznéd a Vígszínház-ban? Most, hogy a Ványa bácsi kapcsán „divatba

jöttem", meg szokták ezt kérdezni tőlem. A vála-szom nyilvánvaló: nem. De szerintem más semtenné. Vizsgáljuk meg egy kicsit a darabot: vanegy Csehov nevű szerző, aki átírja egyik színda-rabját, A Manót, mégpedig akkor, amikor a kör-nyezetében két hozzá nagyon közel álló embermeghal tüdővészben, és ő maga is - aki külön-ben orvos - tüdőbeteg. Ebben a helyzetben azember meglehetősen sajátosan látja a világot,nem véletlen, hogy a drámában kudarcok töme-gével állunk szemben. A darab minden szereplőjeéletének mélyen válságos pillanatait éli. Ezek apillanatok végtelenítődnek a történetben, mertmindegyikük a végérvényes kudarc felé veszi azirányt. Mindezt egy súlyos beteg orvos írja, akiegyszerre rendelkezik a kívülállás szigorával és amegértő részvéttel. Ez a finom, kényes egyensúlyma ezerkétszáz néző számára nem tartható fenn.Az előadás pillanatokon belül elbillenhet aszentimentalizmus vagy a hatástalanközömbösség irányába - az aranystukkós miliő, abeláthatatlan tágasság vagy éppen az ezerkét-száz néző különböző kulturális háttere miatt. Azelrontott életek egyszerű és primer közlése-meg-mutatása itt most lehetetlen. Az elrontott életekgyökerét mi ugyanis nem kívül keressük, minttette azt egy másfajta közegben Horvai Istvánhíres, nagyszínházi előadása. Nála Ványa tragé-diája erősebb hangsúlyt kapott, a közönségennek nyomán haladva körülbelül ugyanazt gon-dolhatta. De tudom, mert megkérdeztem, maHorvai sem rendezné meg a Ványa bácsit aVígben.

▼ INTERJÚ ▼

- Nálad a szereposztás első látásra furcsánaktűnhet (igaz, az előadás tökéletesen igazolja dön-tésedet): Ványa bácsiról azt tudjuk, hogy egészéletében vidéken, a világ végén élt, és a földdel, agazdasággal foglalkozott. Á Radnóti színpadánviszont egy kifinomult, túlérzékeny gyereket, ba-bát, bohócot - Kulka János - látunk. Asztrov, abarát, orvos, a környéken az egyetlen „értelmi-ségi". Ehhez képest megjelenik egy harcsabajszúmagyar gazda - Szervét Tibor - a századfordulóidejéből.

- A negyvenhét éves(!) Ványa szerelmiéletéről az égvilágon semmit nem tudunk -kivéve azt, hogy tíz évvel ezelőtt el kellett volnavennie egy nőt, aki most megjelent a házban. Ezazért gyanús. Hasonlóképpen gyanús szegényCsehov is, akinek szerelmi életéről annyittudunk, hogy

Olga Knyipperrel kialakult kapcsolata előtt tízévvel mintha lett volna valami kalandja egy másikszínésznővel - de ez esetleg csak színházi plety-ka. Látunk még egy anyát, aki uralkodik fiúgyer-meke felett. Ugyanezt látjuk Csehovnál is, nekiráadásul van egy cudar húgocskája is, a későbbiCsehov-múzeum igazgatója. Arról kell az ember-nek beszélnie, írnia, rendeznie, amit ismer. Cse-hov a családról ír. Belép ebbe a családba egy„démoni" nő, aki máskülönben zenetanárnő.Nézzünk csak szét a Liszt Ferenc téren, a konzer-vatórium körül: állig begombolt kislányok, a na-gyobbak brossal, igyekeznek az iskolába, őklesz-nek majd a jövő zongoratanárnői... Na,igen, Jelena véletlenül nagyon szép - de hogy őlenne a femme fatale? Akkor miért nem sodorjael a szerelem? A femme fatale-okat el szoktasodorni.

Az Asztrov nevű orvos pedig arra a megjegyzés-re, hogy „maga mégiscsak orvos", ennyit kérdez:„Ki tudja, mi az igazi hivatásunk?!" Es az erdőkrőlkezd beszélni. A nőkhöz pedig egyértelműen nyersés brutális, de legalábbis férfias és egészséges aviszonya. Szerebrjakovot ideszámítva - de talánmég a szerencsétlen Tyelegin is említendő - adarab minden férfi szereplőjében van valamiCsehovból. Amikor az öreg professzor arról be-szél, milyen szörnyen érzi magát vidéken, elzárvaa kulturált emberek társaságától, akkor Csehovothalljuk, akinek a beteg tüdeje miatt állandóanvidékre kellett „deportáltatnia" magát. En tehátcsak megpróbáltam komolyan venni és alaposanelemezni Csehov minden sorát. Ez nem több,mint a partitúra pontos levezénylése. De ehhezazért meg kell érteni a szöveget. Ezért is fordítottaújra a drámát Morcsányi Géza. Háy Gyula ésMakai Imre fordítása is pontos. Volt. De az apró-ságoknak, a nüanszoknak is mai nyelven kell meg-szólalniuk. Ugyanez volt a Háztűznézővel két évvelezelőtt. Ezek kortárs drámák, akkor játszódnak,amikor íródtak. Tudósok azt mondják, hogy ezek-nek a szövegeknek nyolc év az elévülési idejük.Vagyis nyolcévenként új Csehovjainknak,Ibsenjeinknek, Strindbergjeinknek kelleneszületniük.

- Mondhatná ezt Csehovról egy orosz rendező is? Az anyanyelvünkkel sajátos viszonyban va-

gyunk. Neveltetésünk, iskolázottságunk folytáncipeljük magunkkal, és akkor is a sajátunknakérezzük, ha a szóhasználat régies. Nem juteszünkbe Arany János őszikéiről vagy Petőfiverseiről azt mondani, hogy avíttasak, miközbenArany vagy Petőfi Shakespeare-fordításait adottesetben korszerűtlennek érezzük. Az orosz nézőnem áll idegenül egy Csehov-szöveggel szem-ben, és ugyanez vonatkozik ránk, ha Molnár,Mikszáth vagy Szomory szövegével találkozunk.Anyanyelvünknek több rétegét tudjuk sajátunknakérezni-érteni, mint amikor egy, az eredetihezmégiscsak igazodni akaró fordítással vandolgunk. Ti mindenesetre azzal is igazodtok az erede-

tihez, hogy négy felvonásban játsszátok a dara-bot. Ez a tény, ismerve mai színházba járásiszokásainkat - például a néző fáradtságát, türel-metlenségét -, meglehetősen kockázatosnak tű-nik. Tudom, hogy a Ványa bácsi apropóján ke-

rültem a SZÍNHÁZ-estek illusztris vendégeineksorába, mégis vissza kell mennem néhány évetaz időben. A Ványa bácsi ugyanis a RadnótiSzínházban végbemenő, tudatos színházcsinálásifolyamat egyik állomása. Alkalmi balsikerekellenére kitartottunk - a többes számot elsősor-ban a színház alakításában meghatározó szere-pet játszó Bálint András miatt használom - egysajátos „radnótis" hang mellett. Ez a hang első-sorban a korántsem látványos, rám egyre jel-lemzőbb, pepecselő, pilinckázó, aprólékos mun-kálkodás által szólal meg. Ennek alapja az a mi-

▼ INTERJÚ ▼

nuciózusan alapos elemzés, amely a konok szi-gor és a jóindulatú megértés mentén működik.Sok munka készült így; ezek engedték meg, hogy„kockáztassunk" a Ványa bácsival. Melleslegcsak a kor botrányosan sürgető parancsa kény-szeríthetne arra, hogy ne tartsam be Csehovszüneteit. Megtörténhetne, hogy az első huszon-négy perc után a nézők csalódottan elindulnak aruhatárhoz. De ettől én éppen az elmúlt évek soránkialakult radnótis közönség miatt nem féltem. Azigaz, hogy amikor az Új Színház elvitt tőlünk sokfontos színészt, bizony megriadtunk. De valahogytalpra álltunk, ennek bizonyítéka a Háztűznézővagy a Gothár-féle Nem félünk a farkastól.

-Bizonyítéka Ványa bácsi is, amiből egy rövidbejátszás következik. (...) A harmadik felvonáshíres pillanatát láttuk, amikor is Asztrov a tiltako-zó-felkínálkozó Jelenát öleli, miközben Ványa bá-csi érkezik az őszirózsacsokorral. Ez a csokornekem inkább krizantémnak tűnt. Azért említemmeg ezt az apróságot, mert egy ilyen végtelenülpontosan kidolgozott, hangsúlyozom: kiváló elő-adásban a legkisebb „piszok" is feltűnő. Ilyenekszámomra a sarokban elbújtatott, mégis árulko-

dó, festett mű fahasábok, a hangfelvételről beját-szott „baromfiudvar" vagy a szintén magnórólmegoldott „gitározás", amikor a zenész, Tyeleginmindig félrehúzódik, és hátat fordít a nézőnek...

- Nézzük sorban! A fahasábok: hiba. Az igazi-akat elmérte a gyártó. Már rég ki kellett volnacserélnünk a festetteket, de a színház sürgető, újfeladatai bedarálták a szándékot. A tyúkok: ez avalaha elegáns, huszonhét szobás ház igen rosszállapotban van, a tyúkok itt mászkálnak szinte azemberek lába alatt. Elő tyúkokkal egy réges-régiPáskándi-rendezésem óta nem próbálkozom.Azok a tyúkok ugyanis kimászkáltak a nézőkközé, és az előadás elkezdett róluk szólni. ARadnótira nem hoztam be őket, ugyanakkorszükségem volt rájuk. Ez tehát kompromisszum.Az őszirózsa: a Farkasréti temető közelében la-kom, leellenőriztem, az előadásban igazi őszi-rózsa van, legalábbis azt mondják. Tyelegingitározása: ...hát, igen. Azt gondolom, KocsóGábor nagyszerűen játssza ezt a szerepet, azviszont tény, hogy semmiféle zenei érzékkel nemrendelkezik. Próbálkozott ő, de nem ment.Tyelegin tehát magnóról gitározik. Van még azelőadásban

néhány „piszkos" részlet, de igyekszem ezeketkijavítani, szóval pepecselek tovább. A darabkez-dés sutaságait viszont nem tudom megoldani. Aszerző szerint Ványa éppen álmából ébred, aztánpillanatokon belül elmond egy hosszú, világotócsárló monológot. Az egész „only for infor-mation not for proclamation" - szóval oldalakonkeresztül informál: ki kicsoda, hogy kerül ide, mitcsinál. Ezzel a résszel nem vagyok kibékülve. Afelelősség egy részét szegény Csehovra szoktamtestálni. De nem is bánom, hogy vannak ezek ahibák, mert legalább néha beleütögetik az orro-mat. Vagy én magam ütögetem bele: lemegyszépen az első három felvonás, elégedettenhátradőlök, és akkor meglátom azokat a frányafahasábokat. És a következő munkánál talán nembízom el magam.

- Volt korábban két, szinte elnyelt félmonda-tod, amelyek, én legalábbis úgy éreztem, enyhemegbántottságot, halvány karcolást sejtettek:

.. most, hogy divatban vagyok", illetve ,,...tu-dom, a Ványa bácsi apropóján kerültem az il-lusztris meghívottak közé...".

- ...Nem, karcolás talán nincs mögötte. Akkormiről is lehet szó? Az ember igyekszik, tegyükfel, szorgalmas, felkészült, fegyelmezett, ésmégis, valamilyen titokzatos okból megszűnik azinterferencia közte és a kor között. Most, ki tudja,miért, mintha létrejött volna ez az interferencia -erre vonatkozott az a megjegyzés, hogy „divat-ban vagyok". De nem tagadom, volta félmonda-taim mögött bizonyos malícia is. Aprólékos em-berábrázolás itt és mosta néző orra előtt-én eztcsinálom, és ezzel elég nehéz divatban lenni,hiszen általában ezt értjük színházon. Ami ettőleltér, az a különös, a furcsa, azzal lehet tehát afigyelem középpontjába kerülni. En ezt a pilinc-kázós munkálkodást Füst Milán Árvák című drá-májánál kezdtem el, és akkor egy kicsit valóbanmegkarcolódtam. Egy korántsem klasszikusszöveget sikerült eljuttatnom a nézőkhöz - ámezt a kritika nemigen értékelte. Akkor még túlsá-gosan önérzetes voltam, így hát megkarcolód-tam. De ez rég volt. Megpróbálok ugyanolyanszigorú szakszerűséggel pepecselni tovább.Nem akarom sajnáltatni a színházcsinálókat, dehidd el, iszonyú nehéz érvényes színielőadástlétrehozni. Kinn, az „életben" árad az információ,a hír, egyre durvább és brutálisabb minden meg-nyilvánulás, és ehhez képest eltörpülni látszanakaz olyan kérdések, hogy mondjuk Barta LajosSzerelem vagy' Anton Pavlovics Csehov Ványabácsi című művében ki kit szeret és kit nemszeret, és mikortól igen, és mikortól nem... Az-tán ha az előadás mégis működni kezd, akkorkiderül, hogy az embereket a lelkük mélyén még-

A portékat Koncz Zsuzsa készítette

▼ INTERJÚ ▼

iscsak ezek a kérdések foglalkoztatják. Ilyenkorünnep egy-egy színházi este, boldogok a színé-szek, az vagyok magam is. Nem lehetek tehátmegbántott, mert nincs rá okom. Számos pálya-társammal ellentében nem érzem magam üldö-zöttnek, áldozatnak. Általában jó helyzetben dol-gozhattam, s dolgozom most is, nem is keveset.

- Sőt sokat. A beszélgetés elején tisztáztuk,hogy már februárban elkészülsz a „szokásos" évinégy munkával. Mi lesz utána? Előtted ásít üre-sen az évad második fele?

- Ettől nem félek. Már csak azért sem, mert azaz érzésem, hogy a „színészek kedvéért" a Rad-nóti is előbb-utóbb be fog mutatni egy zenésdarabot. Az események hátterében az Éjszakacímű televíziós műsor áll, amelybe minket vala-hogy beimádkoztak. Ebben a műsorban mindenszínész énekelt, táncolt... Schell Juditról például,aki különben nagyszerű Szonya, kiderült, hogyannak idején táncos fenomén volt Debrecenben,egyáltalán, mindenkiről kiderült valami hasonló.Magukban pedig olyasmit gondolhatnak, hogy „na,jó, eljátsszuk a Ványa bácsit, ha már egyszer ez aszínház passziója, de igazából, lelkünk mélyén egyrissz-rossz musicalra vágyunk, mert azért az azigazi". Ezt meglehetős iróniával mondom, de alényeg mégiscsak az, hogy mindannyiukon látszotta dalos-táncos darab utáni gyermeki sóvárgás. Hapedig lesz ilyen darab a Radnótiban, az az énreszortom lesz. És jön a szörnyű feladat: akövetkező évad kitalálása. Amikor az emberviszonylag jó passzban van, akkor folyton attólretteg, hogy a hét bő esztendő véget ér...

- ... 1989 óta vagy a Radnótiban.- Bizony! Akkor volt a Nóra. Szóval úgy kell

kitalálni a következő, nyolcadik évadot, hogy neakkor kezdődjön el a hét szűk esztendő. De háthanem is törvényszerű, hogy elkezdődjön...

Találkozásunkkor csak rövid idő telt el Az

üvegcipő pécsi premierje óta, amelyetBalikó Tamás rendezőként jegyzett; s mégkét hónapja sincs, hogy a Ju l ius Caesar

előadásában Antoniusként láttam, amintmegfordítja a rómaiak gondolkodását. MolnárFerenc, Shakespeare s mellettük majd a többiek,Heltaitól Bulgakovig: ők a Pécsi Nemzeti Színházidei évadjának írói. Rendezés és színjátszás: egyművészpálya legújabb állomásai. Innen nézve vajon hogy látja a maga és

színháza helyét, helyzetét az igazgató, BalikóTamás? Azt szokták mondani, színésszé nem lesz az

ember, színésznek születni kell. Színházveze-tőnek viszont senki sem születik, csak azzá lesz.Ezen belül is két lehetőség van: a kinevezés és apályázat. En pályáztam, s így kaptam meg négyéve a pécsi igazgatói posztot. S amikor az emberhozzákezd a munkához, el kell döntenie: akar-e,képes-e együtt dolgozni azokkal az emberekkel,akik már régebben itt vannak, és lassan alakítja amaga ízlése szerint a csapatot, avagy tabularasával indul, s megpróbálja már első lépésrelecserélni a társulatot. Másként kifejezve: bízik-ebenne, hogy revolúció helyett evolúcióval iseredményt lehet elérni, avagy fejjel megy a fal-nak. En az evolúciót választottam, arra gondolva,hogy az idő úgyis megoldja majd a szükségszerűmozgást. Belső döntés határozta meg, mit kell tennie,

vagy inkább meg volt kötve a keze?- Magam döntöttem így. De azért hozzá kell

tennem: túl a morális döntésen - amelynek alényege az volt, hogy nem vállalhatom, hogy azutcára tegyek egy társulatot anélkül, hogy kipró-bálnám, miként tudunk együtt dolgozni -, nem isnagyon választhattam, hiszen április végén, aszerződtetések befejezése után kaptam meg akinevezésem.

- Ismerhette a társulatot, hiszen néhány évvelkorábban már dolgozott Pécsett.Nyolc-tíz évvel ezelőtt. És két éve vendég-

ként rendeztem a Száll a kakukk előadását. Acsapat legföljebb nyomaiban volt ugyanaz. Debiztos vagyok benne, hogy gyakorlati kipróbálásnélkül nem lehet sem igent, sem nemet mondaniegy társulatra. Azóta megváltozott az együttes

összetétele?

Minden évadban változott egy picit. Tavalyvolt az első olyan szezon, amikor senki sem akartelmenni. Valahányszor elkezdődnek a szerződ-tetések, minden színésszel és rendezővel le-ülünk, hogy megbeszéljük, hogyan látjuk egy-másmunkáját, tudunk-e tovább együtt dolgozni, vagymegválunk egymástól. Tavaly történt meg először,hogy senki sem mondta: elég volt, másutt keresszínházat. Azt hiszem, ehhez az is hozzájárult,hogy az évad jól sikerült, s megvolt a remény,hogy akár még jobb évad is következhet. A Pécsi Nemzeti Színház „mindenevő", a

színjátszás műfajának valamennyi típusát vállal-nia kell. Mint a megye egyetlen kőszínházának a

népszínházi hagyományokat kell követnünk. Nemválogathatunk, minden nézői igényt és íz-lést kikell elégítenünk, persze tehetségünk szerint aműfaj lehető legjobb színvonalán. Éppen ezértcsakis az előadás színvonala minősíthet. Miközben arról beszélünk, hogy a Pécsi

Nemzeti Színház a megye egyetlen kőszínháza,nem hagyhatjuk figyelmen kívül a HarmadikSzínház jelenlétét. Befolyásolja-e létezése aNemzeti Színház életét, vagy csak egyszerűenmegférnek egymás mellett? Biztosan tudomásul kell vennünk a Harma-

dik Színházat, már csak azért is, mert a mi színé-szeink játszanak ott is, vendégként, és ez nagyonjó, hiszen egyébként Pécsett nincs más vendég-szereplési lehetőség. S ez máris meghatározza ajelenlétet, a színészi játék azonosságát, illetvekülönbségét. Mert az is természetes, hogy aHarmadik Színház legtöbbször olyan előadásokattűz műsorára, amilyenekre nálunk legföljebb astúdióban van lehetőség, valamint gyerekdara-bokat, amelyek szintén hiányoznak a NemzetiSzínház repertoárjáról, hiszen nálunk a gyere-kekkel a Bóbita Bábszínpad „foglalkozik". S hamára Harmadik Színházról szólunk, el kell mon-danom, hogy a Pécsi Nemzeti Színháznak na-gyon jó a kapcsolata a horvát színházzal is. Lassan eltelik a pályázatban meghatározott

periódus. Hogy mi lesz ezután? Nem titok, hogy ma-

gánéletemben sok gondot okoz a pécsi élet,ugyanakkora színház nagyon fontos számomra.Végül is tettem egy szándéknyilatkozatot, misze-

RÓNÁ KATÁLIN

HÁRMAS SZEREPBENBESZÉLGETÉS BALIKÓ TAMÁSSAL

▼ INTERJÚ ▼

rint fenntartom korábbi pályázatomat. A közgyű-lés ezt egyhangúlag elfogadta, és öt évreszerződtetett. Nem állítom, hogy ez nem legyeztea hiúságomat, ugyanakkor azt is jól tudom, és ezis nagyon fontos, hogy a bizalom a színháznak,az egész társulatnak, közös munkánknak szól. Hogyan fogadják a színházát a pécsiek? A pécsiek szívesen járnak színházba, azt

hiszem, szeretik a színházukat. S valószínűleg aztis észreveszik, hogy jól kondicionált, erősenösszecsiszolt társulat játszik itt. Ebben nagy sze-repe van annak is, hogy igyekszünk olyan ven-dégművészeket hívni, akik szakmailag előre-viszik a helyi színészeket, rendezőket. Megpró-báljuk magunk is kritikusan nézni azt, amit csi-nálunk. Merre halad a színház? Nagyon szeretnénk minden kategóriában

olyan előadásokat létrehozni, amelyek szellemi-leg és esztétikailag igényesek, ugyanakkor a kö-zönség érdeklődésére is számot tarthatnak. Min-denáron igyekszünk megóvni magunkat a bóvli-tól csakúgy, minta kísérletező szenvedélytől ve-zérelt blöfföktől - azoktól a produkcióktól, ame-lyekben a színháziak nyilvánvalóan egymásnakés csakis egymásnak igyekeznek mutogatni ma-gukat. Mindenfajta kísérletezéstől elzárkóznak? Dehogy. A kamaraszínházban mód van a

kísérletezésre, ha nincs próba, rendelkezésre álla stúdió, s ha sikeresnek látszik az így születőmunka, bemutatóra is sor kerül. Szeretnénkszakmailag tágítani a határokat, s az „önkifeje-zést" saját ítéletünkön átszűrni. A színházlehetőségei szerint fölvállalja a műhelymunkát,de a néző elé azt kell vinni, ami valóban méltó amegmutatásra.

Szavaiból úgy érzem, igyekszik nagyon erősés határozott rendszerbe fogni a színház műkö-dését. Biztos vagyok benne, hogy kell lennie vala-

minek, ami egy társulatot összetart; egy erősvonalnak, amelynek mentén egységes, határo-zott előadásokat lehet létrehozni. Kell lennievalaminek, amiben kimondva-kimondatlanulegyetért a társulat, amiben hisz, amihez tartjamagát, amikor kiválaszt s amikor elemezni kezdegy darabot. Vannak olyan sarkalatos pontok,amelyek meghatározzák a közös munkát. Na-gyon fontosnak érzem, hogy mindenki ugyanarraaz előadásra készüljön, ugyanarról az elő-adásról gondolkodjék... Ehhez persze elengedhetetlen, hogy a

résztvevők ne az utolsó pillanatban értesüljenekarról, hogy mi lesz a következő bemutató... Gyakorlatilag egy évvel előre mindenki is-

meri a műsortervet, s ettől csak nagyon ritkántérünk el. De visszatérve még az elemzésre: adráma egészének ismerete, teljes megértéseszükséges ahhoz, hogy a színész ne csak őszintelegyen szerepében. Az őszinteség csak a„belépő". A színházban továbbá működnie kellegy mindenki számára érvényes és elfogadottbelső kontrollnak, egy olyan belső kritikának,amelyet saját lelkiismeretünk határoz meg. Eztnagyon fontosnak tartom, mert nemcsak aművészi, de az emberi minőséget ismeghatározza. Ügyelni kell arra, hogy egy ilyenközösségben milyen mondatok hangzanak el. Ezelengedhetetlen ah-hoz, hogy az ember vezetnitudjon egy társulatot, hogy elfogadjákrendezőként. Én magam nem hiszek a direktrendezői színházban.

- Pedig végignézve előadásaikat, figyelve, ki-ket hív meg vendégrendezésre, az ember mégis

csak azt hinné, a rendezői színház hívei közétartozik. Ha így látja, lehet, hogy nem ugyanazt gon-

doljuk a rendezői színházról. En szeretnék olyanrendezőket hívni akiktől nagyon sokat lehet kap-ni, de fent a színpadon nem csupán önmagukatakarják megvalósítani. Azok az igazán nagy ren-dezők, akiktől a főiskolán tanultam, akik mellettdolgoztam - Major, Várkonyi, Nádasdy, VámosLászló, Ádám Ottó -, mindig azt hirdették éspéldázták, hogy nagyon fontos a közös munka.Az ő közösségi eszményük a példaadó számom-ra. Hiszen miközben nagy erővel valósítottákmeg a színházban a saját elképzelésüket, sohanem akarták magukat ráerőszakolni a többiekre.Nagyon pontosan tudták. mit és hogyan akarnak,miről fog szólni és miként az előadásuk, de avégeredmény mindig a közös munkából bonta-kozott ki. Folyamatos volt a kapcsolattartásuk,miként folyamatos volt a világnézetük is. És ittmost nem a politikai világnézetről beszélek, ha-nem arról, ahogy a világot figyelemmel kísérték,szemlélték és láttatták a színpadon. Ők sohasemblöfföltek.

- A blöff kifejezést immár nem először hasz-nálja. Úgy látom, ezt tekinti a színház egyik leg-nagyobb ellenségének. Hogyan fogalmazná megszínházeszményét? Azén színházeszményem mindenekfölött az

emberek közti találkozás, nem pedig a hatásme-chanizmusok uralma. Ebből következik, hogynem szeretem a szerző nélküli színházat. Szá-momra fontos az irodalmi anyag. Nekem a tele-fonkönyv második kötetéről nincsenek látomá-saim, s ha véletlenül lennének, elhessegetnémőket. Rendkívül fontosnak tartom a darabválasz-tást, az azt követő dramaturgiai munkát, a pontoselemzést. Egyáltalán, eszményem a pontosság.Nagyon lényegesnek tartom, hogy az előadásmegrendezése előtt eldöntsünk bizonyoskategóriákat. Olyasmire gondolok például, hogymi a különbség poén és fordulat között, vagyhogy tudjuk, harsányan nem lehet szellemesneklenni, mert a két dolog kioltja egymást. Aztántudom, hogy a színházi előadásban nagyon nagyszerepe van a díszletnek és a jelmeznek.Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy adíszletnek és a jelmeznek az előadás egészétkell szolgálnia, nem lehet önálló képzőművészetialkotás, a produkciótól független remekmű. Ha atervező az előadáson belül teremtképzőművészeti értéket, ha „belop" valamikülönlegesen értékes személyes elemet, annakörülök, de csak akkor, ha az egészen belülmarad, az előadás egészét szolgál-ja, hivalkodás,magamutogatás nélkül.

- A színész funkcióját hogyan látja?- Elengedhetetlen, hogy a rendező folyamatos

párbeszédet folytasson a színésszel. A pontos-ság az instrukció vonatkozásában is elengedhe-tetlen. Precízen meg kell mondani, mire gondol a

rendező, milyen hatást akar elérni egy-egy moz-zanattal, s ugyanakkor meg kell hallgatnia a szí-nészt is. Ki kell próbálnia a másik igazságát,megnézni, miként illeszkedik az építménybe; s ezteljesen független attól, négy másodpercet vagymásfél órát tölt-e a színész szerepe szerint aszínpadon.

Ezt most Balikó Tamás, a rendező vagyBalikó Tamás, a színész mondja? Sokszor azon kapom magam, hogy bizo-

nyos instrukciókat inkább megmutatok, mint-semelmondok. De azért mindig azon igyekszem, hogyha megmutatok valamit, ne keltsem azt az érzetet,hogy ezt kellene a színésznek utánozni. De azérttudom, hogy néha túllövök a célon. Aztán perszemegesik, hogy a kollégáim tényleg utánoznikezdenek próba közben, hogy észhez térítsenek.Mellesleg ha rendezek, sohasem jut eszembe, hogyezt vagy azt a szerepet szívesen eljátszanám. Inkábbmindegyikbe beleképzelem magam. Es ha színészként próbál? Előfordult már,

hogy igyekezett rendezőként viselkedni? Előfordult. Olyankor aztán a rendező mindig

visszabillentett a helyes oldalra. Az is megesettmár, hogy a hiúságomat kellett levetnem; beval-lom, kutyarossz érzés volt... S ha azt kérdezném, mi a fontosabb önnek:

a színészet vagy a rendezés? Mindig az, amelyikkel éppen foglalkozom.

Igyekszem az empátiámat fölsrófolni s az érzé-kenységemet félretenni. De azt hiszem, szeren-csés vagyok, nemigen dolgoztam öncélú ren-dezőkkel, viszont sokszor kerültem össze olya-nokkal, akik megtanítottak keményen, céltudato-san és alázatosan dolgozni. Immár másfél évtizedes pályafutása meg-

lehetősen egyenes ívűnek látszik, a kisebb buk-tatók ellenére is. Ha valaki nagyon figyel a másikra, talán

észreveszi, hogy megváltozik a tekintete. Ahogyaz ember mélyebb, zárkózottabb belső életet él,úgy változik a szeme is. En mindig befelé fordul-tam, sohasem akartam, hogy más meglássa raj-tam veszteségeimet, kudarcaimat. Úgy gondol-tam, s úgy gondolom ma is, hogy azokat nekemmagamnak kell földolgoznom, megoldanom. Hapályám töretlennek látszik, az jó, mert elég rátartivagyok ahhoz, hogy ne akarjak a sikertelensé-geimből erényt kovácsolni, ne akarjam, hogyazért szeressenek, mert problémáim vannak.Nem szeretek a kudarcokból veszteséget csinál-ni. Nem akarom a sebeimet mutogatni. Egyéb-ként is azt hiszem, egyszerűen arról van szó,hogy túl gyorsan, túl korán jött a siker, s a hirtelenszerzett hír egy időre elvette a belső kontrollo-mat. Talán megbillent az önazonosságom. Deaztán jöttek társak, barátok, kollégák, akikneknagyon sokat köszönhetek, és sikerült visszatér-nem önmagamhoz. Aztán persze az idő és amunka továbbsegített.

A portrékat Koncz Zsuzsa készítette

▼ INTERJÚ ▼

BÓDIS MÁRIA

AZ ELSŐ KÉPES SZÓRÓLAPOKMit akarok én ezekkel a félig elmosódott

képekkel, hiszen nemhogy 1890 táján, demár jóval korábban is kitűnő felvételekettudtak csinálni?! Igen ám, de ezeketnyomdai úton sokszorosították. Maga a technikais újdonság ekkor, hát még a téma! Az bevettszokás volt, hogy a színház előcsarnokábanszínlapokat árusítsanak, ekkoriban születtek aszöveges szórólapok is, de többalakos je-lenetképeket ebben a formában terjeszteni uni-kumnak számított - és az is maradt.

Ugyan kinek jutott ilyesmi az eszébe? Annak afanatikus csodabogárnak, aki tizenhét évnyiszellemi felkészülés után, érett színházművészetielvek birtokában mindössze kilenc esztendőn áthasznosíthatta felhalmozott tudását mint szín-igazgató, aki a klasszikusokkal járta a vidéket, ésaki feltette magában, hogy a színielőadások el-röppenő élményéből megőriz valamennyit az „újművészet", az egyre fejlődő fotográfia segítségével.

Ez az aktívan rajongó ember Rakodczay Pálvolt, hőse múltkori írásomnak is (lásd a SZÍNHÁZfebruári számát). Unikum a színháztörténetben.Aki még akkor sem fordított igazán hátat rajon-gása tárgyának, amikor tanítóskodásra kénysze-rült: életének a színháztól távol töltött utolsóhuszonegy esztendejében egyre-másra írta cik-keit, könyveit - a színészetről, rendületlenül. És kiolvassa ma ezeket? Senki. Könyvtár mélyénporosodnak, pedig mondandójuk javarészt máigérvényes. És ki ismeri a szerző nevét? Senki.Egyetlen árva tanulmány nem jelent meg róla.Elhamvadt álmaival együtt elsüllyedt az időben.

Miközben O'Keeffe ír színész és drámaíró ön-életrajzi írását olvasta- ekkor még a színpadnakközelébe sem került -, az üres belső borítóraceruzával odafirkantotta: „Mennyivel nehezebb amúlt színészeit jellemezni! Egy-két mozzanat van(ha van!) róluk. Így több szerepről megmarad ilyapróság. De jobb lenne, ha egyről maradna megsok! Mert így látnók, minő az összefüggés srendszer a művész eljárásában, mikor alkotott..."Nekiült hát, és sorra írta szerepelemzéseit.

Ám hogyan szemléltesse elképzeléseit?Gondjaira levelezőpartnere és rendezői esz-ményképe, Molnár György válaszolt: „Nem va-gyok barátja, ha a színész egyes részekben le-fotografíroztatja magát. Jobb szerettem volna, haön végig megy vala egy művön, egyes alkotásain,és valamennyit egy csoportban fösteti le anagyobb momentumokban!" A dátum 1885, kétévvel Rakodczay színpadra lépése előtt!

Nem véletlen tehát, hogy mint újonc színigaz-gató 1891-ben társulatával Eperjesen járván, a jónevű fotográfus, Divald Károly műtermében el-készíttette a Julius Caesar és a Lear király jele-netszerűen beállított felvételeit. S mily szerencse!A fotográfus sokszorosítással is kísérletezett,kötélnek állt hát Rakodczay különös elkép-zeléséhez: tabló formában összefoglalta a színi-

A Lear király megörökítésekor kevesebb szí-nésszel dolgozott Rakodczay, ám több felvétellelgazdagabb a tabló. Csakhogy e takarékosságmiatt a drámai szerkezet bemutatása hiányossávált. Mintha a darab csupán a Lear és Cordeliaközötti konfliktusról szólna. A dühét erős gesz-tussal kifejező Lear megátkozza leányát, aki -mintha már űzné az átok - elfordul atyjától. Akövetkező képen Kükemezei Gizella egész testé-vel fejezi ki a kétségbeesés legfelső fokát,amikor karjaival az egeket ostromolja, hallván:„Menj! Nem szeretve!" E mára kihalt gesztusakkoriban elfogadott volt: meghökkentőenazonos pózban vétette le magát Jászai MariPhaedra szerepében.

A legszínpadszerűbb - és legfényképszerűbb- a viharjelenet csoportozata: balról az aggódóKent tekint az orkánnal viaskodó, eszét vesztettkirályra, „Fújj, szél!"-kiáltja Lear, előtte óvón hajlikszáműzetésének legfőbb támasza, a Bolond.

Lear és Cordelia egymásra talál: kép anegyedik felvonásból. A két szélső alak, Kent ésaz Orvos mintegy keretezik a szeretet gyönyörűmozdulatát.

Feltehetően terv volt, és az is maradt aMacbeth ről készítendő képes szórólap. Aszínészet rend-szere című, 1884-ben írtkönyvének szavait 1892-ben, Macbeth-alakításában valósította meg Rakodczay: „Ha avízió tárgya - mint a kísértetek jelenésénéll á t juk - csakugyan meg-jelenik, akkor az egyéndialógszerű mozdulatokat is tehet, ha ugyanilyenekre az egyén a vérfagylaló látományláttára képes." A „jelenetkép" két műtermifelvétel montírozásával készült, s mint ilyen -Singer fotográfus mű-remekeként is - azunikumok sorába tartozik.

Montírozott jelenet a Macbethből

előadás „nagyobb momentumait" ábrázoló fotókat,és színlap méretben kinyomtatta. Ez a fajta képesszórólap nem lehetett olcsó mulatság; nem a direk-toron múlt, hogy e kettőnél többre nem futotta.

Rakodczay színészi törekvéseiről is hírt adnak elapok: a termeténél fogva intrikus szerepkörrepredesztinált Rakodczay, ha már álmai nagy tra-gikus hőseit nem, hát kreálta legalább azokat aklasszikus alakokat, akikhez nem szükséges arobusztus külső. Mint például Cassiust Shakes-peare Julius Caesarjában.

A műtermi beállítások rendezői elképzelései-nek is tükörképei. Az egyik felső képen a szerepekkapcsolatának meghittsége nyilvánul meg, aho-gyan Lévay Gyula (Brutus) és Laczkó Aranka(Portia) egymáshoz simulnak. A másik szóló kép afigura lényegének reprezentánsa: az elszánt éstöprengő Cassius. Középen a két főhős az elsőfelvonásban: Brutus és a drámai tett: mozgatója-ként Cassius, aki épp azt mondja tán: „Caesarbanmi van? Mért volna hangzóbb e név, mint a tiéd?"A jobb alsó képen Rakodczay összevont két jele-netet: a Caesarnak könyörgő Calpurnia még aszínen van, amikor Decius megjelenik: „Ha Caesarrejtezik, nem fognak-e sugdosni: íme, Caesar fél."Ama idegen, teátrális póz Hubayné félrehajtottfejjel szenvedő Calpurniájáé. Caesar méltóságátSzerdahelyi Ferenc mérsékelt gesztussalábrázolja, Decius álnoksága Fehérvári Ottó(mennyi elfeledett név!) mimikáján, szavainak súlytadó testhelyzetén és karjainak mozdulatainérzékelhető. A két barát összecsapása a negyedikfelvonásban (bal oldali kép) több nyugalmat áraszt,mint azt Shakespeare szavai sugallják. Lenn,középen a harc előtti éjszaka fojtott önfel-adásaérződik Brutus kissé mesterkélt beállításában. Akompozíció rafinériáját az ellentét adja az ülő alaklábainál ernyedten alvó fiú elhelyezésével.

A Julius Caesar szórólapja

• SZÍNHÁZTÖRTÉNET •

• SZÍNHÁZTÖRTÉNET •

Lear és Cordelia első felvonásbeli jelenetének két epizódja

Lear és Cordelia egymásra találása a negyedik felvonásban (akét szélen Kent és az Orvos)Lear a viharjelenetben

SZABÓ ISTVÁN

A TÁRSULAT VÉDELMÉBEN

A társulat a magyar színház alfája, de vajonómegája is egyben? Kezdjük a tényekkel: atársulatok léteznek, hiszen ha belépünk egymagyar színházba, ott látjuk a falon a tagokfényképét. Némiképp elgondolkodtató, de gyakranmegesik, hogy köztük feszítenek a színházvendégművészei is. Különösen zavarba ejtő, haugyanaz az arc az ország több, egymástól nagytávolságban lévő színházában is ránk mosolyog.Lehet-e egyszerre több társulat tagja valaki,tehetjük fel e látszólag egyszerű kérdést. Szimplaigennel vagy nemmel nem úszhatjuk meg aválaszt, amely lehet, hogy jó apropóul szolgáltovábbi lényegi kérdések megfogalmazásához.

A színházi előadás létrejöttének több előfel-tétele van. Vegyük most a legegyszerűbb esetet.Rendelkezésre áll egy üres színházépület,amely-ben felléphet egy vendégtársulat.Társulatnak neveztük a fellépőket, anélkül, hogykonkrétan megvizsgáltuk volna, milyen módonszerveződtek meg. A társulat ugyanis lehetalkalmi, illetve állandó. Talán ez lenne az a pont,amely megoldást kínál? Az alkalmi társulatugyanis általában egy konkrét produkcióraszerveződik az optimális szereposztásérdekében. A következő bemutatójához megintúj csapatot szervez, mert nem akar mindigugyanazokkal a színészekkel dolgoz-ni, hiszennem akarja saját magát korlátozni. E formaelengedhetetlen feltétele, hogy legyen el-érhetőtávolságban elegendő számú szabad színész,legyen választék. Az utóbbi megszorításazonnal kijelöli e szerveződés lehetséges műkö-dési terét, esetünkben Budapestet. Az alkalmitársulat persze eljuthat vidékre is, hiszen éppenez volt gondolatmenetünk kiindulópontja.

A stagione (utazó) társulat, mint azt múltbélimagyar példák igazolják, alkalmiból ekkor rész-ben állandóvá válik, hiszen hosszabb időre szólókötöttséget jelent a produkció résztvevői számá-ra. Ettől a körülménytől persze még megmarada produkciós szemlélet, azaz nincs repertoár,nem kívánnak minden szerepkörre színésztszerződtetni, és nem akarnak olyan előadást be-mutatni, majd utaztatni, amelynek a játszási he-lyek felszereltsége és a nézők igényei nem felel-nek meg. Mondjuk ki: az alkalmi társulatok in-kább a szórakoztatás igényével szerveződnek, segy-egy vonzó név szerződtetésével operálnak,már csak azért is, mert fennmaradásukhoz igenkomoly bevételekre kell szert tenniük.

E rövid összefoglaló a magyarországi viszo-nyok között félig fikció, félig (elmúlt) valóság.Mégis kijelöl valamit a várható jövőből, amennyi-ben bizonyítható, hogy ez a szemlélet össze-egyeztethető a társulati rendszer ideájával. Akérdés megválaszolásához érdemesmegvizsgálni a társulati rendszer lényegét.

A társulat színházi foglalkoztatási, üzemelésiés közönségszervezési, valamint művészeti for-ma egyszerre. Induljunk ki megint a tényekből.Aki ma tagja egy társulatnak, azt meghatározottidőre szóló, kizárólagosságot vagy legalábbiselsődlegességet előíró munkaszerződés köti egyszínházhoz. A színész tartozik valahová, ahon-nan, ha szerény szinten is, de biztos állandójövedelme származik. Azt már csak a konkrétvizsgálat tudná kimutatni, hogy biztonsága aktu-álisan milyen érdekeltséggel társul. A színészneképpen úgy érdekében állhat, hogy minden napszínpadon legyen, mint az, hogy anyaszínházaminél kevesebbet foglalkoztassa, mert másholfontosabb vagy kifizetődőbb feladat várja. A szín-ház érdeke ennek épp ellenkezője is lehet.Amennyiben konfliktus áll elő kettőjük viszonyá-ban, a meghatározott idejű szerződés a színhá-zat, a közelmúltban bevezetett korengedményesnyugdíj a színészt védi. Bár a színházak ma mégszinte teljes körűen költségvetési intézmények, aközalkalmazotti státus mellett elfogadottá vált avállalkozói szerződés is. Elterjedését az előnyö-sebb bérezési lehetőség kényszerítette ki, s ezzelszinte észrevétlenül az is kiderült, hogy nem amunkajogi forma, hanem annak viszonylagosállandósága a perdöntő. Korábban sokan azt jó-solták, hogy a vállalkozói szerződés a társulatokvégét jelenti. Ma mára fővárosi színházak művé-szeinek többsége nem közalkalmazott. Ezentapasztalatok birtokában kellene megítélni aközel-jövőben várható átalakulásokat is: a non-profit szervezetek, elsősorban a márszerveződő köz-hasznú társaságok keretülszolgálhatnak a társulati működéshez.

Milyen előnyei vannak a társulatnak a színháziüzem szempontjából? Még mindig nem aminőség létrejöttének esélyét kutatjuk - mind-egy, hogy a színház „széklábat farag", vagy re-mekművet alkot. Vizsgáljuk meg, milyen előnyökszármaznak abból, ha körülbelül két tucat szí-nész, néhány rendező, dramaturg és tervező aszínháznál állandó státusban van. Először is ez akörülmény teszi lehetővé a repertoárjátszást, il

letve a repertoár fenntartása és folytonos meg-újítása viszonossági alapon feltételezi a kizáróla-gosan vagy elsődlegesen (?) a színházhozszerződött művészeket. A színház változatos mű-sorral jelentkezhet a nézők és a játszó színészeknem kis örömére, s szinte észrevétlenül képesrepertoárját megújítani, tevékenységét az estielőadások mellett a folytonos készülődés és ké-szenlét (próbák, premierek, felújítópróbák) jel-lemzik. Vitathatatlan, ez a forma igencsak drága,de ugyanakkor éppen a folyamatos működés, azelőadások optimális kijátszhatósága garantálja akedvező - nézőszámra vetített - mutatókat, sezzel a viszonylag nagy szervezet és népes sze-mélyzet ellenére a hatékonyságot. Kevesebbet éskevésbé változatosat ennél olcsóbban is elő le-hetne állítani, de amíg a magyar színházak mű-ködési költségeinek legalább nyolcvan százalé-kát közpénzekből fedezik, addig ehhez a finanszí-rozáshoz a legtöbbet nyújtó rendszer „illik".

Ugyanakkor a társulati forma érzékelhető fel-lazulása felvet egy szervezési problémát. Amígcsak állandó társulatok voltak, és azok a többiszínháztól szinte hermetikusan elzárva működ-tek, addig a színészegyeztetés házon kívül nemlétezett. A szabadúszó (majd a státusban lévő, dekevéssé foglalkoztatott) színészek vendégül hí-vása azonban szükségessé tette, hogy a színhá-zak műsorai igazodjanak egymáshoz. Ez kitelje-sedett formájában szinte lehetetlenné teszi a mű-sor megtervezését, de még inkább a programmegvalósítását. Az egyeztetés a körkörös alkal-mazkodás olyan szoros hálóját szőheti meg,amelyben egy műsorváltozás a fél ország szín-házi műsorát felboríthatja. Ma már veszélyzóná-ba kerültek azok a vidéki színházak is, amelyek-ben rendszeresen fellépnek fővárosi színészek.Nem bizonyított, de lehetséges, hogy a regiszt-rált előadásszám-csökkenés mögött immár ottmunkál az egyeztetés ördöge is.

A repertoárjátszás évtizedeken keresztül for-málta a maga képére a közönség elvárásait, ame-lyeket képtelenség gyorsan megváltoztatni. A kö-zönség elkényeztetése Budapesten azt eredmé-nyezte, hogy természetessé vált: egy-egyelőadás hónapokkal vagy akár évekkel a bemu-tató után is megtekinthető. A vidéki színházakáltalában az adott évadon belül élnek a repertoáradta lehetőségekkel, és csak ritkán tudnak egyvagy több előadást a következő szezonba is át-vinni, a havi műsorban azonban így is van válasz-ték. Az en suite játékrend választása eddig min-dig kudarcra ítéltetett, pedig volt néhány próbál-kozás előnyeinek kihasználására. Ez a tény aztjelzi, hogy a kétféle rendszer nehezebben keve-redik, mint gondoltuk. Más szavakkal: a társulatiforma egészében véve még ellenáll a produkciósszemlélet kiteljesedésének, bár annak bizonyoselemeit, akár saját felbomlása árán is, szeretnéintegrálni.

Az elmúlt évek gazdasági és társadalmi változásai napirendre tűzték a színházi struktúrakérdését. Nemcsak nálunk, Európa több országában is gondot okoz, hogy létrehozzák a művésziértékteremtésre leginkább alkalmas működési feltételeket, szerkezeti formákat. Két, továbbgon-dolásra is alkalmas cikket közlünk e témában. Szabó István írása a leghatékonyabbnak tartottműködési forma, az állandó társulat jövőjét firtatja. Andreas Schmitz, a Volksbühne gazdaságiigazgatója egy szakmai tanácskozáson elhangzott előadásában a német színházban bekövetke-zett struktúraváltásról számol be.

STRÜKTÚRAVÁLTÁS

Láthattuk, hogy a társulati és a repertoárrend-szer összekapcsolása kézenfekvő és hasznos,mennyiségi hozadéka vitathatatlan. Lényegesebbazonban, hogy jó feltételeket teremt igaziszínházi minőség létrejöttéhez, még ha ehhezmás is elengedhetetlen. A társulat tehát szüksé-ges, de nem elégséges feltétel, ezért egyáltalánnem kizárólagos garancia a színvonalra. Hivatko-zásainkban mégis gyakran - éppen ebből aszempontból - túlértékeljük a társulati formát; úgyteszünk, mintha mindig mindenhol élnének alehetőséggel. Valójában a társulatok csak kivé-teles esetekben válnak műhellyé, alkotóközös-séggé, új színházi minőség megteremtőjévé. Aműhely feltételezi a kísérletezést, az alkotóközös-ség erkölcsi és esztétikai értékrendjének vi-szonylagos egységét, és mindez együtt a meg-határozó személyiség(ek) intenzív jelenlétét. Aszerződtetés, a darabválasztás, a folyamatosképzés ilyenkor egy meghatározott művészi cél-nak rendelődik alá. Ezt a bonyolult folyamatotszoktuk „társulatépítésnek" nevezni. Az így értel-mezett színházi műhely mindig hat a szakmaegészére, ha másképp nem, akkor a társulatbóltávozók révén.

Mit akarok mondani ezekkel az evidenciákkal?Két dolgot állítok: először is egy kezemen megtudom számolni azokat a társulatokat, amelyekaz elmúlt negyven évben Magyarországon aszakmai műhely kritériumainak nagyjából meg-feleltek. Másodszor pedig azt mondom, hogyezek a színházi műhelyek nem jöhettek volnalétre a társulatokra épülő színházi struktúra nél-kül. A magyar színház színvonalát együtt fémjelzinéhány kiemelkedő teljesítményű együttese és atársulati rendszer által garantált, viszonylagegyenletes szintű, megbízható működés.

Három szempontból foglalkoztam a társulattal.Álláspontom szerint a társulati forma foglal-koztatási, munkajogi szempontból nem lényeges,de üzem- és közönségszervezési vonatkozásbanegyértelműen pozitív; művészi minőségszempontjából pedig reálisan csak lehetőségeketnyújt. Mindezek együtt - két „van" és egy „lehet" -a társulati rendszert egészében a magyar szín-házi struktúra védendő alapértékévé teszik.Ennek tudatában kellene visszatérni a korábbanmegfogalmazott kérdésekhez. Összeilleszthető-ea társulati rendszer és a produkciós szemlélet,lehetséges-e azonos kérdésekre azonos vá-laszokat adni vidéken és Budapesten, egyáltalán:jól védjük-e a társulatokat hangos szóval és ön-igazoló retorikával, miközben csendesen szem-léljük, hogy lényegük szertefoszlik?

Társulati tagként feltüntetni azokat a színésze-ket, akik nem tartoznak stabilan egy művészialkotóközösséghez, nem más, minta produkciósszemlélet begyűrűzése a társulati viszonyok kö-zé, ami - meggyőződésem szerint - szakmaiszempontból eróziós folyamatként értelmezhető.

Az a társulati tag ugyanis, akit a vendég megfosz-tott attól a feladattól, amely hite szerint reá várt, sezért be kell érnie kisebb szereppel, előbb-utóbbkiválik az együttesből vagy bomlasztóan hat rá,tehát rombol s nem épít. A közönség pedig csaklátszólag kap többet, hiszen a vendéggel csupánazon az egy előadáson, alkalmilag alakul-hat kimeghitt viszonya. Az ilyen színészt nem érezhetisoha úgy a magáénak az adott színházközönsége, mint azt az akár gyengébb képességűkollégáját, akit láthatott Júliaként, majd későbbDajkaként, vagy Romeóként és Lear királyként. A

A szakmai tanácskozás témája es a korábbanmegadott kérdések olyan nagy területetfednek le, hogy a problémák alaposmegválaszolására egy teljes hétvége semlenne elegendő. Ezért már előre elnézéstszeretnék kérni azért, hogy előadásomban né-hány, a témával kapcsolatos kérdést csak rövi-den érinthetek, mintegy bevezetésként, amely-hez aztán alaposabb vita kapcsolódhat. Bármikorfélbeszakíthatnak, s kérdéseket tehetnek fel.

1992 óta vagyok a Volksbühne gazdaságiigazgatója. A Volksbühne prózai színház, amely-hez két éve hozzácsatolták Johann Kresnik

néző elsősorban a színészért megy a színházba -vethetik közbe -, ne irigyeljük hát tőle, hogyismert, sőt híres személy játszik olykor-olykorneki. Jó, ne tegyük. Ne feledjük el azonban azt apluszt sem, amely két közösség kipróbált, szoroskapcsolatában, egymásrahangoltságában ésegyüttlélegzésében rejlik. Amíg a színház a sze-mélyes megrendülést közösségi élményben ké-pes feloldalni, amíg a divatjamúlt, de az emberi-ség tudatából teljesen még ki nem hullott katar-zis igénye itt parázslik bennünk, addig mint életesé-lyeinket növelő lehetőségre tekintünk a társulatra.

Choreographisches Theater nevű modern tánc-színházát. Frank Castorf igazgatása alatt a fiatal,avantgárd jellegű politikai színházi koncepciómellett kötelezte el magát. Itt nem a klasszikuso-kat ápoljuk, hanem provokációra törekszünk, ésaz egészen fiatal közönségréteget szólítjuk meg.

Néhány fontos adat a Volksbühne anyagihelyzetéről. Kétszáznyolcvan állandó alkalma-

Henry Hübchen és Herbert Fritsch A Schöllerpanzió című előadásban (1994)

A N D R E A S S C H M I T Z

NÉMET MEGOLDÁSOK

STRÜKTÚRAVÁLTÁS

zottunk van, köztük harmincöt színész és hu-szonöt táncos; sok vendégművészt is foglalkoz-tatunk. A teljes költségvetésünk 1996-ban 29millió márka volt, ebből az állami támogatás 27milliót fedez, azaz saját bevételünk mintegy két-millió márka.

A Volksbühne saját bevétele igen csekély, mi-vel a fiatalokból, főleg egyetemistákból álló kö-zönség miatt alacsonyan tartjuk a jegyárakat.Németországban a saját bevételek aránya a pró-zai színházaknál átlagosan „csak" tíz-tizenöt, azoperaházaknál húsz százalékot tesz ki. A 29 mil-liós összköltségvetésből körülbelül 25 millió sze-mélyi kiadásokra megy. Ez megfelel a Németor-szág állami színházaiban uralkodó irányzatnak,amelyen belül a személyi kiadások az összkölt-ségvetés nyolcvan-nyolcvanöt százalékát teszikki.

Színházak és tulajdonosok

Németországban jelenleg százötvenhat államilagtámogatott színház működik, majd' mindegyiksaját társulattal rendelkező repertoárszínház. Azelmúlt szezonban ezeket a színházakat összesentöbb mint 35 millió néző látogatta. Ez a megelőzőévadhoz képest kilencszázezer fő többletet jelent

az elektronikus média felvirágzása ellenére. AVolksbühnében az 1995-ös naptári év 619 ren-dezvényének több mint 145 ezer nézője volt. Afelügyeleti szervek, azaz a szövetségi tartomá-nyok és települések a színházakra körülbelül 3,8milliárd márkát fordítottak. A színházak saját be-vétele durván 572 millió márkát tett ki (ez azelőző évhez viszonyítva ötvenmillió márkásemelkedést jelent). Hosszabb távon szemlélveazonban a német színházak saját bevételevisszaeső tendenciát mutat. Míg harminc évvelez-előtt a költségvetésük harminc százalékárarúgott, az 1995-96-os szezonban az egészköztár-saságban 14,1 százalékra süllyedt. Ajelenség egyik oka, hogy a színházi dolgozókfizetése az általános jövedelemnövekedésnekmegfelelően folyamatosan emelkedett. Azállamnak az általános inflációs rátához igazodótörvényi előírásai az egyéb kiadásokemelkedéséhez vezettek. A bevételek viszontegyre lassabban növekedtek. Szociális okokbóla jegyárakat nem lehetett a kiadásoknövekedésének arányában emelni, mert akkorszéles rétegek elől zártuk volna el a színházakat.A kulturális igénnyel fellépő repertoárszínházaknagyban függenek a személyi fel-tételektől, sezáltal igen költségesek; takarékoskodni e térencsak leépítésekkel lehet. A Volksbühne példáula fordulat óta körülbelül százhat-van státusrólmondott le. Az összes színház,

Claudia Michelsen és Susanne DüIlmann Eu-ripidész Alkésztiszében (1993)

amely durván hatvanezer embert foglalkoztatott,csak 1995-ben szintén mintegy kétezer álláshe-lyet épített le. Üzemgazdasági szempontból eznyilván örvendetes esemény, munkaerőpiaciszempontból annál kevésbé. Azóta viszont azeffajta takarékossági rendszabályok már csak akínálat, a művészi minőség és a művészi kísérle-tezés rovására foganatosíthatók.

Ez a gazdag színházi paletta még röviddelezelőtt is a kulturális örökség elvitathatatlan tar-tozéka volt. A színház az NDK-ban is, sőt első-sorban ott, igen nagy presztízsnek örvendett.Még az ötvenezer lakos alatti városokban is vol-tak háromtagozatú (opera, próza, balett) színhá-zak, s emellett néha még nagy szimfonikus zene-kart is fenntartottak.

A politikai változások, illeve az újraegyesítéskövetkeztében megjelenő piacgazdasági szem-pontok miatt e színházak közül az új szövetségitartományokban most sokan az anyagi túlélésértküzdenek. Magyarországhoz hasonlóan Német-országban is megfigyelhető, hogy az állam kezdkivonulni a társadalmi területek finanszírozásá-ból.

Az újraegyesítés után Berlinnek ebben a tekin-tetben különleges szerep jut. A városnak három-három operaháza, operett- és musicalszínháza,valamint hat államilag támogatott prózai színházavan, ehhez járul még két ifjúsági és gyermek-színház. Összességében Berlin évente 783 milliómárkát fordít a kultúrára - ez teljes költségveté-sének körülbelül két százaléka. Nem kívánomazonban azt sem elhallgatni, hogy más városok-hoz hasonlóan Berlinben is gyakorta vitatkoznakaz állami pénzek elosztásán és a lehetséges meg-takarítási módozatokon.

Németországban a színházak jogi és gazdasá-gi szervezeti formái történeti okokból igenkülönbözőek. A színházak többsége költségveté-si intézményként működik. Ez azt jelenti, hogy aszínház jogilag, szervezetileg és gazdaságilag amindenkori helyi hatóságnak van alárendelve. Azerősen föderatív felépítésű szövetségi köztársa-ságban vagy a szövetségi tartományok tartjákfenn a színházakat mint az udvari színházak utó-dait; a részben régi hagyományokra visszanyúlóvárosi színházak esetében pedig a települések afenntartók, nincs központi, bonni székhelyű kul-turális minisztérium. A kultúra a szövetségi köz-társaság alkotmánya értelmében tartományi ügy.

Az állami színházak, amelyeket száz százalék-ban a tartományok finanszíroznak, illetve azugyancsak száz százalékig a települések általfinanszírozott városi színházak mellett létezik egyvegyes forma is, amelyben a költségeket gyakran

STRÜKTÚRAVÁLTÁS

háromfelé osztják, mégpedig az adott tartomány, ajárás és a település között. Ezzel a változattaltalálkozunk a háromtagozatos vidéki színházak-nál. Én például személy szerint a Volksbühneelőtt a hildesheimi városi színház gazdasági igaz-gatója voltam. Azt a színházat negyven százalék-ban Alsó-Szászország tartomány, harminc-har-minc százalékban pedig Hildesheim járás és vá-ros finanszírozta. A városi színház jogi szervezetiformája a korlátolt felelősségű társaság volt.Vagyis tulajdonképpen magánjogi szervezeti for-máról van szó, amelyet azonban az állam tart el. Anem önálló költségvetési intézményhez képest akft. olyan jogi személy, amely önmagában lehetjogok és kötelességek hordozója, s így példáuljogi ügyletekben is megjelenhet képviselőként. Aszínház vezetése számára ez azért előnyös, merta jogbirtokos, azaz a település, illetve a tarto-mány befolyása így jelentősen korlátozva van. Akft. a színház vezetése számára nagyobb, sajátfelelősségű működési teret biztosít, például aköltségvetési előírások, a dologi és személyi ki-adások tekintetében; a kft. esetében átcsoporto-sítások is lehetségesek, továbbá a megtakarítottvagy fel nem használt költségvetési tételekátvihetők a következő naptári évre. A magánjogistruktúrán belül a döntési mechanizmusok álta-lában gyorsabban és gyakran hatékonyabbanműködnek, mint az állami költségvetési intézmé-nyeknél. A magánjogi szervezeti forma különö-sen olyankor megfontolandó, ha valamely kultu-rális intézmény fenntartásához jogi személy vagymagánszemélyek közreműködésére is igénytformáinak, mivel Németországban állami részvé-tel esetén erre nincs lehetőség.

Összefoglalva elmondható, hogy elsősorbanmégsem a jogi forma a döntő, hanem inkább azállam abbéli szándéka, hogy a színházaknakönállóságot biztosítson. A költségvetési intéz-mények esetében is vannak olyan lehetőségek,amelyek enyhítik az államháztartási jog megszo-rításait. Másfelől, ahogyan az a Schillertheater,egy vérbeli költségvetési intézmény bezárásakorkiderült, ez az állami jogi forma sem akadályoz-hatja meg valamely színház megszűnését. Adöntő szempont mindenképpen a látogatók igé-nye és a közösség politikai akarata marad.

A változás elemei

Az újraegyesítés után különösen nagy változásment végbe a kultúra és azon belül a színházakterületén az új szövetségi államokban és Kelet-Berlinben. A kultúra általában s azon belül aszínház az egykori NDK-ban különleges helyzetetélvezett. Igy például a színházjegyek ára igenalacsony volt (0,5-12 márka). A közönség nagyrésze szervezett rendezvények keretébenlátogatta a színházakat, például üzemi kollektívák,iskolák és egyetemek tagjaként. Ehhez járultmég, hogy az NDK idején a színház az általánosnevelési feladatok mellett nagyobb teret ésszabadságot kínált a társadalmi viszonyokbírálatára. Itt olyan dolgokat is ki lehetettmondani, amelyeket egyébként az embereknyilvánosan nem mertek megfogalmazni. Avájtfülű közönség mindent, még a leghalványabbcélzást is megértette, amely a politikára és atársadalmi viszonyokra

vonatkozott. A színháznak mint társadalmi sze-lepnek a szerepe azonban a fal lebontásával egyikpillanatról a másikra elveszett. A fordulattalegyütt járt, hogy az új tartományokban és Kelet-Berlinben viharos ütemben csökkent a színház-látogatók száma. Az emberek azzal voltak elfog-lalva, hogy átálljanak a teljesen megváltozottéletviszonyokra. A színházaknak is meg kelletttalálniuk a maguk új helyét a megváltozott gaz-dasági körülmények között.

lvan Nagel professzor 1991-ben átfogó szak-véleményt nyújtott be az akkori kulturális szená-tornak az egyes berlini színházak feladatairól ésúj helyzetéről. A Volksbühnének azt ajánlotta,hogy keressen egy olyan fiatal NDK-beli színháziszakembert, aki ismeri Prenzlaur Berget és kör-nyékét, vagyis a Volksbühne vidékét, s aki majdmodern, fiatal színházat csinál. Ez a koncepcióFrank Castorf szerződtetésével sikeresen meg isvalósult. A többi berlini színház is többé-kevésbésikeresen megtalálta a maga új közönségét éssajátos feladatát.

Mindez természetesen elsősorban az olyannagyvárosra érvényes, mint Berlin, ahol többegymással versengő színház is van, amelyeknekmeg kell találniuk a maguk közönségét. Másképpfest viszont a helyzet az olyan vidéki városi szín-házaknál, amelyeknek a maguk három tagozatá-val igen széles közönségréteget kell megszó-lítaniuk, a fiataloktól egészen a nyugdíjasokig.

Sophie Rois és Frank Castorf a Házassági bot-rány a Danton-házban című előadásban (1993)

STRÜKTÚRAVÁLTÁS

Mindezek ellenére meg kell állapítanunk, hogya színház egyre inkább élményszerzőintézménnyé válik, apránként elveszítve korábbinevelő és kultúraközvetítő szerepét. Abban amértékben, ahogy Németországban egyreinkább nő a szabadidő, a színház is megőrizhetia maga helyét, amennyiben reagálni tud aközönségigény változásaira. Igy például egyregyakrabban megfigyelhető az a tendencia, hogya nézők, a mozi-nézőkhöz hasonlóan, egyreinkább spontán módon döntenek aszínházlátogatás mellett, ahelyett hogy, mint amúltban, heteken át készülnének egy színháziestére. Ennek a jelenségnek legfőbb szenvedőalanyai a színházlátogatás klasszikus közvetítői,azaz a szervezők.

Mivel a Volksbühnében igen magas a fiatalközönség aránya (az átlagéletkor huszonöt évkörül van), ez a színház alighanem végletes példaa közönség struktúrájának, igényeinek és elvárá-sainak változására. A jegyek kétharmadát a pénz-tár adja el. A Volksbühne minden bizonnyal túl-zásba is vitte a színház eseményszerű, élmény-szerző jellegét. Élére állt egy olyan avantgárdfejlődésnek, amely a hangsúlyt inkább az új ren-dezőkre, új színházi kifejezésformákra és az esz-tétikai változásokra helyezi, elhanyagolva az iro-dalmi anyagok kultuszát, a hagyományos kifeje-zési eszközöket, a műhöz hűséges rendezéseket.A nagyszínpad előadásaihoz kapcsolódórendez-vényekkel, a rockkoncertekkel,fesztiválokkal, felolvasásokkal, videoestékkel,tangóestékkel és

egyéb rendezvényekkel a Volksbühne inkább kul-túrházhoz hasonlít; ezzel azonban merőben újközönségréteget nyert meg a színház számára.

Ezt a modellt természetesen nem lehet egy azegyben máshová átültetni, mert csak egy nagy-város keretében, három-öt milliós lakossági hát-térrel működik. Eseményjellegét megőrizendő, aVolksbühnének sok új produkciót kell kiállítaniaegy szezonban (a nagyszínpadon tíz, a kisebbszínpadokon nyolc-tíz bemutatót tartanak éva-donként). Egy produkciót átlagban legalább ti-zenöt-húszalkalommal játszanak. Egy-egy olyansikeres darab, amilyen Christoph MarthalerMurx den Europäer című műve, mára századikelőadáson is túl van.

Mecenatúra és szponzorálás

A történelmi háttér ezen a területen is fontosszerepet játszik. A színházak finanszírozása éseltartása ebben az országban már csak történel-mi okokból is közösségi feladat. A színházakatNémetországban százszázalékosan a közösségfinanszírozza. A prózai színházak között termé-szetesen ezen a területen is akadnak különbsé-gek egy olyan „felforgató" színház, minta Volks-bühne, illetve az olyan, inkább polgári modell-követő színház között, amilyen például Berlinbena Deutsches Theater. A nagy operaházak körüligen aktív baráti körök tevékenykednek, amelyek-ben az egykori külügyminisztertől, Hans-DietrichGenschertől kezdve nagyiparosokig igen nevestagok ülnek. Ha ez a baráti kör a Deutsche Oper-

nek egy évben összead, mondjuk, egy-másfélmillió márkát, akkor ez önmagában nagy teljesít-mény, de a több mint százmilliós évi összköltség-vetéshez viszonyítva mégis elhanyagolható; nemis szólva a szövetségi köztársaság adótörvényei-ről, amelyek nem nagyon kedveznek a mecéná-soknak és szponzoroknak; meg kell mondanunk,hogy egyelőre még fényévnyi távolságra va-gyunk az amerikai viszonyoktól. Amerikában két-száz év alatt alakult ki a kultúra és a szociálisügyek terén a magánkezdeményezések államitámogatásának rendszere, aminek megértésé-hez persze tudnunk kell, hogy az állam szégyen-letes szűkmarkúsággal támogatja ezeket a terü-leteket.

Marketing

A Volksbühne azon kevés színházak egyike,amely különböző okok (így az olcsó helyárak)miatt a jegyforgalmazást még manuálisan, apénztáron keresztül végzi; együttműködik azon-ban a város további ötvennégy színházi pénztá-rával, amelyek bonrendszer révén a Volks-bühnébe is árulnak jegyeket. Berlinben évek ótadolgoznak rajta, hogy a színházakat és a jegyiro-dákat közös elektronikus jegyeladási rendszerenbelül működtessék. A legtöbb berlini színháznakmég csak házon belüli rendszere van, az utóbbiévekben azonban két vállalkozó is ajánlatot tettegy, az egész várost átfogó hálózatra. Nem hagy-hatjuk azonban figyelmen kívül, hogy ezek azajánlatok költségesek, és a költséget az egyesjegyekre kell ráterhelni. Jelen pillanatban a hard-ware, valamint a program beszerzésének és be-indításának költségei eladott jegyenként 0,70-1márkát tesznek ki.

Az elektronikus jegyeladás rendszerét orszá-gos viszonylatban a Stella musicalvállalkozás tö-kéletesítette; az ilyen musicalvállalkozók márszámos új musical-színházépületet üzemeltet-nek Hamburgban, Berlinben, Duisburgban, Stutt-gartban stb. Ezek a cégek részben közvetlenülforgalmazzák jegyeiket, és egyidejűleg afrankfurti Start-rendszeren keresztül számosnémet utazási irodával vannak kapcsolatban, ígypéldául amikor a néző Münchenben jegyet váltAz operaház fantomjának hamburgi előadására,egyúttal lefoglalhatja a szállást és az utazást is.

A marketing területén Németország államiszínházainak is sokat kell még fejlődniük. Dehadd utaljunk itt egyszersmind a nehézségekreis. A városon kívüli közvetlen jegyeladás lénye-gében csak a zenés színházak esetében jöhetszóba. Csak az opera-előadások kedvéért jönnekel az emberek más városokból is, egyesek akárNew Yorkból vagy Tokióból. Am itt is figyelembekell venni a ráfordítás és a haszon elvét. Csak a

Jelenet A jó embert keresünkből (1994)

STRÜKTÚRAVÁLTÁS

zenés színházakra érvényes, hogy a műsor máregy évvel korábban elkészül, s így azt időbenlehet propagálni.

A tendencia nyilván afelé halad, hogy egyretöbb lesz az elővételi hely, amelyek számítógépesjegyeladási rendszerrel vannak összekapcsolva.Jelen pillanatban azt figyelhetjük meg, hogy új-ságok és más vállalkozások is foglalkoznak jegy-árusítással. A klasszikus színházi jegypénztárakbelátható időn belül mindinkább veszítenek je-lentőségükből. A nem túl távoli jövőben a nézőkakár számítógépük révén, otthonról is hozzájut-hatnak a színházi nézőterek alaprajzához. Az In-ternet is feltehetően fontos szerephez jut majd;néhány berlini színház műsora már jelen is vanrajta. A Volksbühne ezen a területen is újítókéntlép fel, mivel Christoph Schlingensief fiatal film-rendezővel rövidfilmeket készíttetett az Internetrészére.

Még néhány rövid gondolat. Személyes véle-ményem, hogy a bérletrendszer vissza fog fej-lődni, mivel - mint már említettem - a színházbajárók egyre inkább spontán módon döntenek.

A baráti körök és színházi egyesületek fontosszerepet vállalhatnak például az operák és azoperettek finanszírozásánál, azonban sohasempótolhatják az állami szubvenciót.

A hildesheimi színháznál szerzett tapasztala-taim alapján elmondhatom, hogy vidéken igenfontos szerepet játszik a színház hatása a kör-nyékre. Itt igen jó tapasztalatokat szereztünk ahelyi buszvállalkozókkal. Bizonyos helyi egyesü-letek és népfőiskolák a színházzal közösen rend-

szeres járatokat szerveztek a városba, s így mégsaját bérleteket is meg tudtak alapozni.

Ami a musicalt illeti, különböző fejlődési ten-denciákat figyelhetünk meg. Hamburgban példá-ul a Macskákat több mint tíz éve játsszák nagysikerrel, s újabban csatlakozott hozzá Az opera-ház fantomja is. Az olyan nagyvárosban, mintBerlin, már problematikusabb a musical, mivel azigen gazdag színházi választék miatt a műfajnehezebben érvényesül. Ennek ellenére Berlin-ben is terveznek újabb musicalépületeket. Enneknegatív hatása viszont, hogy a politikusok egyreinkább ezt tartják követendő példának, s így aztgondolják, visszavonulhatnak az olyan állami fi-nanszírozású musical- és operettszínházak tá-mogatásából, amilyen például a Theater desWestens vagy a Metropoltheater. Az ezen a terü-leten tapasztalható fellendülés, véleményem sze-rint, a jövőben sem torpan meg. Az elmúlt évad-ban a magán-musicalszínházaknak már 618 ezernézőjük volt.

Intézményes színházak ésalternatívok

Berlin hagyományosan sok s a médiában is vi-szonylag jól reprezentált alternatív színházzalrendelkezik; Berlin szövetségi tartomány erre aterületre évente 23 millió márkát fordít. Ennekellenére nagyon kevés kapcsolat van az intézmé-

nyes és az off-színházak között. Az együttműkö-dést általában az intézményes színház minden-kori művészi koncepciója határozza meg.

A Volksbühne ezen a területen is koncepcio-nális kivétel a berlini színházak között. Gyakraningyen bocsát játszási helyeket az alternatívokrendelkezésére. Néha koprodukciók is születnekalternatív csoportok és a Volksbühne között.Alapjában véve azonban a két világ elkülönülegymástól.

Tendenciák és távlatok

A színházi világ még a „gazdag" Németország-ban is igen nehézidők elé néz. A megtakarításo-kat, mint ahogy az pénzszűkében mindig is lenniszokott, először a kultúra területén próbálják el-érni. Az elmúlt öt évben társadalmi és politikaiszempontból egyaránt lényegesen romlott a kul-túra körüli légkör, ami elsősorban a súlyosbodószociális problémákkal magyarázható. Itt csaknéhány alapproblémát neveznék meg, amilyen agazdaság globalizálása, az állam eladósodása ésa magas munkanélküliség.

Ilyen időkben mindig nehezebb a politika szá-mára, hogy a nyilvánosság előtt legitimnek tün-tesse fel a kulturális kiadásokat, annak ellenére,hogy ezek, akárcsak Magyarországon, Berlinbenis a kölségvetésnek csupán két százalékát teszikki. Mindazonáltal tudnunk és tudatosítanunk kell,hogy a kultúra és a színház az adott társadalomszámára éppoly fontos, mint az autópálya, azóvoda és a kórház. Nem szabad magunkat abbana tévhitben ringatnunk, hogy a korábbi privatizá-lás és a szabad piacgazdaság hangsúlyozásavalaha is pótolhatja az állami támogatást. Egyéb-ként ezen a területen is, akár az útépítés és másállami feladatok esetében, nem annyira támoga-tásról/szubvencióról, hanem inkább befektetésrőlkellene beszélni.

A színházaknak az a feladatuk, hogy világosművészi profil kialakítása révén konfrontálódja-nak a politikai és társadalmi adottságokkal, márcsak azért is, hogy a többi színházzal vívott kon-kurenciaharcban felszínen maradhassanak. Megkell tehát ragadni a marketing mindennemű le-hetőséget, és olyan lépéseket kell tenni, amelyek-kel mind jobban kielégíthetjük és kiszolgálhatjuk aközönséget.

Elhangzott a budapesti Goethe lntézetben 1996.október 4-én.

Fordította: Vajda Márta

Jelenet' A tenger asszonyából (1993)

FRED MANTHEI

BRÉMÁTÓL A GLOBE-IGBESZÉLGETÉS NORBERT KENTRUPPAL

Abrémai Shakespeare-társulat tizenkét évalatt huszonkét Shakespeare-darabot vittnagy sikerrel színre, és meghatározószerepet játszott a német Globe központmegalakulásában. Hogyan jött létre a társulat? Társulatunk 1983-ban politikai indíttatásra

alakult meg. Mindannyian a '68-as mozgalomrésztvevői voltunk. A Németország különbözőrészeiről származó, eltérő tapasztalatokkal ren-delkező hét alapító tag először egy közös politikaiirányvonalban állapodott meg, aztán mint önállószínházi csoportosulást hozta létre a társulatot.Az önállóságnak ezt a formáját - amely az Erzsé-bet-kori King's Men nevű Shakespeare-társulat-nál is fontos szerepet játszott - a demokratikusés kollektív szellemben végzett munka jellemzi.Ez azt jelenti, hogy mindenkinek, aki a színházműködtetésében részt vesz, egyenlő hozzászólásiés döntési joga van.

Indulásunkat is, későbbi működésünket is je-lentősen befolyásolta a nyolcvanas évek béke-mozgalma. Nem véletlen, hogy épp a Lear ki-rállyal kezdtünk, amelyben Alban nálunk így szól adarab végén: „Mi, fiatalok nem akarjuk ezt aszörnyűséget megélni." Azokban az időkben egyilyen kijelentésben a reménység fogalmazódottmeg, hogy a világ, a földgolyó - amely Shakes-peare Globe színházának is a jelképe volt - nempusztul el.

Hogyan működik a közösségi színházi irá-nyítás?

- Két testületünk van: az igazgatóság, amely-nek tagjai a bizottsági ülést készítik elő, és magaa bizottság, amelyben a fontos döntéseket hoz-zuk meg, a terveket egyeztetjük. Lényeges kér

désekben - szereposztás, gazdasági lehetősé-gek, szerződtetések vagy felmondások - a közösmegegyezés elve érvényesül. Lényegesnek tart-juk a közösség véleményét, de a döntés mégis-csak a szakemberek dolga. Színházunk működé-se ugyanakkor kezdettől fogva munkamegosztásonalapul, természetesen vannak rendezők, fordítók,tervezők, szervezők, színészek, könyvelők stb. Mi jellemzi a társulat műsorkoncepcióját? Társulatunk a német színházi világban egye-

dülálló műsorkoncepció kialakítására törekedett,amelynek keretében párhuzamosan tudunkShakespeare-rel és a szerzői műhelyünkben szü-letett darabokkal foglalkozni. Tizenhét ősbemu-tatót tartottunk. A Lear királyt követő kortárs-dráma-előadásunk, amely Paula Becker-Moder-shon északnémet festőnőről szól - akinek em-lékmúzeuma a színházunk mellett áll -, tizenkétéve műsorunkon van. Az ilyen produkció kikap-csolódást is jelent számunkra, hiszen Shakes-peare-előadásaink legtöbbje majd' három és félórás, s olyan magas érzelmi hőfokú, oly súlyoskonfliktusokkal teli, hogy nagyon nehéz játszaniőket. Színészeink épp ezért havi tizen-kétShakespeare-előadásnál többet nem kötelesekjátszani. Miért épp Brémában alakult meg a társulat,

és milyen volta fogadtatása? Brémát tudatosan választottuk székhelyünk-

nek, hiszen Peter Zadek és Kurst Hübner itteniműködésének volt még egy kis utózengése, amiideális alapnak bizonyult egy másfajta Shakes-peare-kultusz megteremtéséhez. A brémai la-kosság első perctől kezdve nagy tetszéssel fo-gadta színházunkat. A hatóság pedig 1989 után

mint alternatív csoportnak a bevétel tíz százalé-káért egy színháztermet bocsátott a rendelkezé-sünkre. Három hónap alatt sikerült felépítenünkjelenlegi székhelyünket a Leibniz téren, s ezt nemkis részben a lakosság határozott kiállásának, abrémai Shakespeare Társaság baráti körének és aszenátustól kapott segítségnek köszönhetjük. Arégi helyiségünktől nehezen tudtunk elszakad-ni:az Ahogy tetszik utolsó előadásán az elsőfelvonás után a közönséggel együtt, kosztüm-ben, lovas kocsin mentünk át az új színházba, ésott folytattuk a második felvonással. Kicsit olyanvolt ez, mint Shakespeare idejében, amikor aJames Burbage építtette The Theatre-t 1598-banlebontották és a Temze másik oldalán, Londondéli részén, a Bankside negyedben felépítették aGlobe-ot. Az előadások magas látogatottsága ellenére

sem kaptak azonban támogatást... Hét évig egyáltalán nem kaptunk támogatást,

a nyolcadik évben 400 ezer márkát adtak, idén900 ezret, a jövő évtől pedig 1,3 milliót kapunk.Ez az összeg még mindig kevés, de ha az ígymegszerzett egy-egy márkához valahonnan mégmásik is kerül, csak túléljük a nehézségeket.Pedig a gázsik egyáltalán nem magasak. Mindentegybevetve, mára elértük egy közepesszínvonalú városi színház szintjét, és bebizonyí-tottuk, hogy színházat másként is lehet csinálni,mint ahogy ez általában szokás. Mi vonzza a társulatot Shakespeare-hez? Mindenekelőtt Shakespeare realizmusa,

nyelvi és színpadi fantáziája és humanista világké-pe. Színházi csapatunk - éppúgy, mint Shakes-peare-é a Globe-ban - a fantázia erejét, a költőivalóság létezését keresi, illetve a közönségetigyekszik az előadások aktív résztvevőjévé tenni.Határozottan elutasítjuk a valóság illuzionisztikusutánzását és a naturalista színpadképet -játékunk lényegét a shakespeare-i és brooki ér-telemben vett üres tér fejezi ki.

Munkánk másik jellegzetessége a „negyedikfal" hiányából adódik: ahhoz, hogy a közönség ésa játéktér közötti szakadék áthidalható legyen,elkerülhetetlen Shakespeare munkásságának ta-nulmányozása, figyelembevétele. Társulatunktehát ugyanúgy igyekszik játszani, ahogy az azErzsébet-kori népszínházban, majd a Globe-banszokás lehetett. A tagolatlan színpad - amelyvalójában a nézők és a színészek zárt egységéthivatott érzékeltetni - csak abban az esetbenképes funkcionálni, ha tudatában vagyunk annak,hogy a játék mindkét résztvevője ugyanannak atársadalmi valóságnak alárendeltjeként létezik.Ezt az egymásrautaltságot fejezi ki színházunképítészeti struktúrája is, amely a nézőtér és

Norbert Kentrup

VILÁGSZÍNHÁZ

a színpad összekapcsolását célozza. A szélesközépső járat és a félkör alakú színpad a néző és aszínész közötti közvetlen kapcsolat esélyét te-remti meg.

A népszínháznak ilyetén elképzelését már ahatvanas években megfogalmazták. Melyek e já-tékmód jellegzetességei?

A népszínház kifejezés szinte elfelejtődöttNémetországban, amikor Robert Weimann ahatvanas években publikált művében (Shakes-peare és a népszínház hagyományai) fontosmegállapításra jutott a békaperspektívából eredőtorzult látásmóddal kapcsolatban. Vagyis arrólvan szó, hogy a világot egészen más szem-szögből nézik azok, akik uralkodnak, s azok, akikfölött uralkodnak. Jól megfigyelhető ez a pers-pektívaváltás Shakespeare bolondjainak viselke-désében.

Nagy szerepet játszik önöknél az, hogy aközönséget bevonják az előadásba. Az Ahogytetszikben például a nézőteret ardennes-i erdővéváltoztatták, amelyben a színészek a „ fákhoz", a„néző-ágakhoz" intézik szerelmes szavaikat.

Igen, ez valóban lényeges. A néző számárameg kell teremteni annak lehetőségét, hogy azüres színpadot kényszer és zaklatás nélkül, csu-pán fantáziája segítségével benépesítse. A nép-színház feladatát mindenekelőtt abban látom,hogy az a hétköznapok felszíne alatt rejtőzködőértékeket, mélyebb összefüggéseket tárja fel. Eztszolgálják - többek között - a nyilvános próbák is,amelyeken különböző jelenetekkel kísérletezünk,és megpróbáljuk megértetni a közönséggel, hogyigazi színházi produkció csak kisebb-nagyobbtévedések árán, vagyis az elképzelhető összeslehetőség kipróbálásával jöhet létre. Ma-napságmindennek tökéletesen kell működnie, arraazonban, hogy valami mennyire helyes vagyhelytelen, épp a hibák mutatnak rá. Ezért példáulminden komikus jelenetet előzetesen leteszte-lünk: ha senki sem nevet rajtuk, akkor valaminincs rendben.

Feltűnő, hogy a burleszkjeleneteket nem-egyszer megváltoztatják, mi több, elidegenítik.

A Shakespeare-szövegeket nem érinthetet-len szentségként kezeljük, hiszen például az ak-kori viccek legnagyobb része mára hatástalannávált. Ezeket tehát a mai nyelvhasználat szellemé-ben fel kell újítani, érhetővé kell tenni - s eztermészetesen más típusú szövegekre is érvé-nyes.

A szöveg érthetősége felveti az újrafordításkérdését.

- A Shakespeare-darabokat Chris Alexander,Rainer Iwersen és Maik Hamburger új fordítása-iban játsszuk. Fordításainkban megpróbáljuk anyelv gesztikai és mimikai implikációit, illetve ajátékra és a cselekvésre történő utalásokat ma-radéktalanul kidolgozni és előtérbe állítani. Mígegy korábbi költő-műfordító azt mondaná: „oh,

Norbert Kentrup és Robert Brandt a Perícles-ben (1996)

hogy építsék fel Shakespeare Globe színházánakpontos mását a Southwark negyedben. Ez a tervkésőbb életcéljává lett. Közben felfigyelt társula-tunk sokoldalú Shakespeare-munkásságára, ésamikor 1991-ben néhány előadásunkat megte-kintette, nagyon megszeretett bennünket. Ezérthívott meg az új Globe-ba, ahol A windsori vígnőket játszottuk.- Mi volt az első benyomásuk a Globe-ról?

- Olyan érzésünk volt. mintha piactéren ját-szanánk, egy hatalmas nyilvános téren. A köralakú színház három oldalról nyitott négyszögle-tes színpadával, nagy erkélyével és galériájával aföldgolyóra hasonlított, ugyanakkor egy katedrá-lis fenségét sugallta. Ebben a térben sem a néző,sem a színész nem tud elbújni: a színész a leg-teljesebb nyitottsággal szembesülhet itt, hiszenminden oldalról nézők veszik körül, s ezáltal aszínház valóban közös élménnyé válik.

- Mit jelentett önöknek az, hogy a Globe-banjátszhattak?

- Annak ellenére, hogy már tizenkét éve fog-lalkozunk Shakespeare-rel, amikor a Globe ezer-

miért, hogy csak kérdések, mik szemedből reámtekintenek?", a mi fordítónk ezt így fogalmazza:„Miért tekintesz oly kérdőn énrám?" - s még egymimikai játékra is lehetőséget teremt aszínésznek.

Hogyan képzelhető el fordító és színészközös munkája?

Kezdetben a fordító elkészítette a szövegelső változatát, azt közösen felolvastuk, majdjátéklehetőségeket keresve elkezdtük a szavakatalakítgatni, formálni. E munka alapján jött létreaz újabb fordításverzió, s ez a próbák sorántovább finomodott. Tapasztalataink birtokábanma már könnyebben megoldjuk ezeket a problé-mákat, hiszen fordítóink pontosan tudják, mi az,amire szükségünk van. Ennek ellenére mégiselőfordul, hogy a végleges változat valamilyenbizonytalanság vagy javítás miatt csak a premi-erre készül el. Maik Hamburger mint külső fordí-tó legutóbb csak azért jött három napra Brémá-ba, hogy A velencei kalmár általa készített válto-zatát együtt elolvashassuk. Egyszóval sok ener-giát fektetünk a fordításokba, s azokat kétnyelvűkiadásban meg is jelentetjük.

1993 fontos év volta brémai Shakespeare-társulat életében: elsőként léphettek fel alondoni Globe színház rekonstruált nyerstéglaépületében.

- Sam Wanemakernek, az időközben elhunytamerikai színésznek és rendezőnek volt az ötlete,

VILÁGSZÍNHÁZ

négyszáz személyes épületében - amelyneknézőterét is csak nádtető védi - felléptünk, úgyéreztük, hogy itt mindenféle elmélet érvényétveszti, semmilyen színpadi szabályra, tapaszta-latra nem támaszkodhatunk. Ez a színházi konst-rukció egészen másfajta, addig nem ismertjáték-módot követelt. A figurákban végbemenő folya-matokat gesztusnyelvvé kellett átalakítani, magáta színpadot pedig nagy hőfokú érzelmekkel meg-tölteni. Tapasrtalataink szerint fontosak a színes,kontrasztokban gazdag jelmezek, mivel a napdélután a nézőket világítja meg, s nem a színpa-dot. A shakespeare-i idők felevenítéséhez végülis hozzátartozik, hogy nappal, mesterséges fénynélkül, szabadtéri színházban játszunk. Emellettadódik egy további probléma is: a nagyvároslüktető élete, a zavaró autó- és repülőzaj rontja aGlobe akusztikáját.

- Az újjáépített Globe színházat önök egy in-terjúban a jövő színházaként emlegették. Hogyanértették ezt?

- Egy hét alatt természetesen nem tudtunk elégtapasztalatot gyűjteni, mégis érezni lehetett, hogyez a színház teljesen „újfajta régi" játékstílushozvezet majd minket. A pszichológiai realizmus -amely egy tradicionális színházban magasrendűművészi formának számíthat-a Globe üresterében valószínűleg csődöt mond. A néző ittnem ülhet a fogyasztói társadalom passzívegyedeként, aki csupán szemlélődik; az előadásaktív szereplőjévé kell előlépnie. A Globe-bannem lehet történeteket mesélni, azoknak a nézőfejében kell élniök. A színész csak utalásokattehet, amelyeket a néző fantáziája segítségével

A Cambridge Drama Centre keretébenmeghirdetett színházi fesztivál („Fűszálgyökerek2" címmel) tavaly három vadonatújdarabot tűzött műsorra, helyi társulatokelőadásában. A cambridge-i városi tanács általtámogatott központ egy zsákutca végén,pajtaszerű épületben működik. Belépve kis elő-térbe jutunk, ahol jegypénztár és büfé működik,a falakat a központ régebbi és mostanibemutatóiról, rendezvényeiről készült plakátok,illetve a programokról szóló újságkivágásokdíszítik. A színházterem egyetlen belső tér,amely a bútorozással különíti el a nézőteret és aszínpadot. A reflektorokat a sátortető alattikeresztgerendákra függesztették. A színpadotaz egyes előadások padlóra helyezett kel-lékeiés kulisszái jelzik, a „zsöllyék" pedig ké-nyelmetlen műanyag kempingszékek. (A fesz-tivál alkalmából a működtetők adományokatgyűjtöttek, hogy a nézők székeit kényelme-sebbre cserélhessék.)

A pályázat útján kiválogatott darabok közül azelső a Trespass (Tilosban járó) együttes elő-adásában Craig Baxter Taking Liberties (Vanmerszünk) című darabja volt. A szerző korábbanSt. James and the Tattoo Man (Szent Jakab és atetovált ember) című művével az új drámák1994-es londoni fesztiválján, a The thrill of theChaste (Borzongató szemérem) cíművel a BBC1995-96-os évadában szerepelt (s nyert díjat).Mostani műve, amely az 1990-es évek Angliájá-ban játszódik, Cambridge-be érkezésemkor márnem volt műsoron.

Az Elsinore Theatre Company (HelsingőrSzíntársulat) A Dozen Single Eyes (Egy tucatfélszem) címmel mutatta be Jeremy Webbnek, acsoport egyik alapítójának és színészének darab-ját. Az 1992-ben létrejött cambridge-i együttesrendszeres szereplője a drámaközpontnak, ez adarab a fesztivál számára íródott. A cím kivég-zőosztagra, az elítéltre célzó katonákra utal; a műmegtörtént eseményt dolgoz fel.

Jelenet a Globe-ban is játszott Windsori vígnőkből

kiegészít. Továbbra is hiszem, hogy az újjáépítettGlobe - amennyiben tovább fejlődik - a jövőszínháza lesz. Nem akarunk többé túlesztétizáltképi világgal agyonzsúfolt színházat! Olyan le-egyszerűsített színházi formán dolgozunk,amelynek középpontjában a színészi munka áll. Aszínház csak így képes létjogosultságát bizo-nyítani.

- Milyen tervei vannak a színháznak?- Németországban évente mintegy száz Shakes-

peare-rendezés látható, érdemes lenne ezeketegy fesztivál keretében összegyűjteni. A legjobbelőadásokat pedig bemutathatnánk a Globe-ban.Szeretnénk folytatni az 1996-ban kiírt drámaíró-pályázatunkat. Végül, de nem utolsósorban,workshopot szeretnénk tartani Londonban, éstermészetesen ismét játszani a Globe-ban.

Theater der Zeit, 1996 augusztus

Fordította: Papp Kornélia

P. M U L L E R PETER

MEGTÖRTÉNT ESETEKÚJ ANGOL DRÁMÁK

VILÁGSZÍNHÁZ

Hőse a második világháborúban utolsókéntkivégzett brit katona, Bill Croft (a darabban WillBanksnek hívják), akit 1945. május 25-én dezer-tálás és gyilkosság vádjával Olaszországban ha-lálra ítéltek, és kivégzőosztag elé állítottak. A vádbizonyítékai hiányosak, a sortűz végrehajtói pon-tatlanok voltak. Az író-főszereplő a műsorfüzet-ben megemlíti, hogy a történelmi tények sorábólegyet elhagyott: Croft nem halt meg azonnal, sazt suttogta: „rossz találat". Fejlövéssel kellett atúlvilágra segíteni.

A színházterembe lépő nézőt a harmincasévek tánczenéje fogadja. A játéktér három terü-letre tagolódik: balra elöl egy fotel és egy szék,mögöttük ajtó. Ebben a térben zajlik a néhányjelen idejű (valamikor a hatvanas-hetvenes évek-ben játszódó) jelenet. Jobbra elöl asztal székek-kel, az oldalfalnál állványon rádió (melyből zeneszól). Ez a főhős gyermek- és ifjúkorának éskatonáskodásának színtere. Hátul két lépcső viszfel egy emelvényre, melynek közepén támlátlanpad áll - ez a siralomház, Will Banks utolsónapjainak helyszíne.

A három idősíkot váltogató darab kerete egyjelenbeli jelenet, amelyben Bryant, a főhős egy-kori társa évtizedek múltán felkeresi Banks lá-nyát, hogy apja hagyatékát (egy dobozt, bennefényképeivel és leveleivel) átadja. Ebbe a jelenet-be ágyazódik a darab többi része, mely ügyestechnikával kombinálja az időbeli szembesítés és avisszapillantás módszereit. A történet szereplőimindhárom idősíkban megjelennek, a képektöbbször áttűnnek egymásba, az előtérben zajlótörténéseket gyakran a háttérben ellenpontozzaegy-egy alak néma jelenléte.

A főhőst a gyerekkorától a kivégzéséigelkísérő darab nem egyszerű biográfiát ad, ha-nem a személyiséget meghatározó emberi vi-szonylatokat sűrítetten láttató szituációk sorábólépíti fel Will Banks alakját. Az ő tragédiája az lesz,hogy a hadsereg, illetve a katonai törvényszéknem veszi tekintetbe az egyént, csak azt, amibelőle uniformizálható. A darab hatásmechaniz-musa pedig arra épül, hogy előttünk, nézők előtttárul fel mindaz a humánum és individualitás,amely iránt a totalitárius szervezet érzéketlen.

Az Egy tucat félszem dramaturgiáján meglát-szik, hogy a mű nem íróasztal mellett, hanemszínházi közegben fogant. A mintegy húsz tömör,intenzív jelenet, az idő- és térbeli kontraszt, adialógustechnika a színszerűség autentikusismeretéről tanúskodik. Az előadáson pedigérződik, milyen jól ötvözhető a színjátszás natu-rális és teátrális nyelve, ha a szöveg dramaturgiájaezt lehetővé teszi. Míg a mellékszereplőkkarakterrajzot adnak (s könnyedén váltanak át akülönböző életkorokra), addig az író-főszereplő,Jeremy Webb, ez a mokány, sportos fiatalemberminden érzelgősség nélkül, inkább jelezve, mintbeleélve játssza el Will Banks alakját.

Csak az előadás megtekintése után ébredtemrá, hogy a darabot a főszerepet játszó színészírta, de ezzel az utólagos ismerettel együtt is aprodukció legfontosabb összetevőjének a darabbizonyult, nem pedig a rendezés és a játék. Azírói tehetséget jelentősebbnek érzékeltem a szí-nészi kifejezőerőnél. A társulat pedig jó képessé-gű amatőrökből álló, a szakmai hiányosságokatelhivatottsággal és lelkesedéssel ellensúlyozócsoport.

A drámafesztivál harmadik bemutatóját a TheBig Idea (A nagy ötlet) elnevezésű társulat tartottaKate Sweeney Monochrome Days (Fekete-fehérkorszak) című darabjával. Az írónőnek - néhánykorábbi próbálkozásától eltekintve - ez az elsőjelentősebb bemutatója. A mű egy fekete-fehérszínpadi világot ütköztet a színpadon kívülivalóság színeivel, a szó átvitt és konkrétértelmében egyaránt. A színpadon a húszas-har-mincas évek fekete-fehér családi filmjeinek bor-nírt gesztus- és érzelemvilágát felidéző négytagúcsaládja látható: Apu, Anyu, Elly és George. Azelőadás mozifilmként indul, a család karácsonyestére és kedvenc mozifilmjének megtekintésérekészülődik. A játék egyik pontján a nézők közülegy pár bekapcsolódik a színpadi történésbe. Ajegyszedő unszolására a férfi a mából belép amozivilágba, míg az asszony tiltakozik, és kívülmarad.

A darab további részében azt láthatjuk, hogy aközhelyekből, sztereotípiákból, kapcsolatipanelekből felépülő s a négy „fekete-fehér" csa-ládtag képviselte mozivilág miképpen igyekszikmagához édesgetni, magába olvasztani a kívülrőlérkezettet, kvázi hogyan mossa ki a lelkét és azagyát. A lány (Elly) a szerelmi kelléktár mozi-közhelyeivel ostromolja a civil világból érkezettférfit (Petert), aki hajlana a viszonyra, de a fele-sége (Jane) újra felbukkan, s hívja haza karácso-nyozni. Az első rész végén Petert a lánya felhívjamobiltelefonon, hogy közölje: mivel a szülei nemérkeztek haza, elmegy máshová karácsonyoz-ni.Peter erre úgy reagál, hogy ha a lány úgy-semlesz otthon, akkor ők is maradhatnak itt, afilmben.

A második rész december 26-án játszódik. Ellypapucsot ad Peterre, aki mindjobban részévéválik a mozivilágnak. Am mivel ő egy másikvilágot képvisel, s egy korábban rögzített forga-tókönyvbe lép be, megnyilvánulásai kisebb-na-gyobb összeütközésekhez, súrlódásokhoz vezet-nek. Amikor közli Apuval, hogy elutazik Ellyvel,az apa először megrökönyödik, majd a GrandHotel című film alapján azonosítja a helyzetet, sígy már érti a kérést. Ebben a részben Janetöbbször visszatér a külső világból, hogy a filmesmesevilágból visszaragadja Petert, s ez az igye-kezete végül már-már sikerrel jár. A darab azzalzárul, hogy Peter Jane után ered, ám a színpadon(„a filmben") hagyott mobiltelefonja megszólal,

s ő kénytelen (?) visszajönni a színpadra. A hívástéves volt.

Az ironikus hangvételű darab a tömegkultúraáltal felmutatott értékrendnek az egyén, illetve acsalád életvitelére gyakorolt hatását s a kettőösszeférhetetlenségét ábrázolja. A mű - mindenköltőisége és fantasztikuma ellenére -történelmitényen, az amerikai film egy meghatározott kor-szakán alapul. A harmincas évek elején az Ame-rikai Mozgókép Szövetség elnöke, William H.Hays illemkódexet dolgozott ki a korai hollywoodifilmekben megjelenő erőszak és szexualitásvisszaszorítására., Ehhez járult még a nyomás,amelyet az Illemtudás Nemzeti Légiója gyakorolt aproducerekre. A bevezetett illemkódexnek és aközvélemény nyomásának hatására Hollywoodáttért a gengszterfilmekről a családi témákra, s agazdasági válsággal éles kontrasztban az utó-pisztikus családi idillt és a hazafias lelkesültségetdemonstrálta. A korszak reprezentatív rendezőjevolt Frank Capra, akinek több filmjét (lt HappenedOne Night; You Can't Take lt With You; lt's aWonderful Life) is megidézi Sweeney darabja.

A filmek háromféleképpen épülnek be azelőadásba. Vetítés formájában, eljátszva (azazgesztusokat és szituációkat megidézve) és szö-vegbeli utalásokkal. Noha a megidézett korszakötven-hatvan-hetven évvel ezelőtti, s a tömeg-kultúra, a filmes szórakoztatóipar mai preferen-ciái és műfaji patentjei mások, mégis nyilvánvaló a

Fekete-fehér korszak kapcsolata a vizuális kör-nyezetszennyezés jelenlegi időszakával. A tech-nika révén megteremtődő virtuális valóságok ma isazonosulásra, követésre, de legfőképpen fo-gyasztásra motiválnak.

A darabban megjelenő izgalmas problematikátés az ígéretes írói technikát ezúttal is alulmúl-ja azelőadás, amely az előbbi produkciónál ki-dolgozatlanabb, kevésbé eredeti, s legfőképpenszínészileg hagy kívánnivalót maga után.

Stratfordban a Royal Shakespeare Company iskét fontos ősbemutatót tartott; egyikük a SwanTheatre (kamaraszínház), a másik a The OtherPlace/TOP (stúdiószínház) műsorán szerepelt.

A Swanban világpremierként bemutatott A tá-bornok Amerikából című darab amerikai írója,Richard Nelson a RSC háziszerzőjének számít.Az előző években itt vitték először színre KétShakespeare-színész, Új Anglia, Néhány amerikaikülföldön, Principia Scriptoriae, Kolumbusz ésJapán felfedezése című darabjait, és bemutattáka Moszkvai Művész Színház számára AlekszandrGelmannal közösen írt Misa mulatsága címűművét.

Richard Nelsont az amerikai drámakritika - egyrésze - a David Mamet és Sam Shepard utáni

VILÁGSZÍNHÁZ

drámaíró-nemzedék legjelentősebb képviselőjé-nek tekinti. Írásmódját - jobb szó híján - az „újrealizmus" kifejezéssel illetik. Nelson maga anyolcvanas évek végén három korszakra osztottadrámaírói pályáját. Az 1975-78 közötti időszak-ban, amikor hírlapíróként dolgozott, darabjai abekövetkezett események és a róluk szólóbeszámolók kapcsolatával foglalkoztak.Következő korszakában (1979-83), amikordramaturgként és klasszikus darabokadaptálójaként tevékenykedett, a tömegkultúrahőseinek (mitologikus alakjainak) az amerikaikultúrában játszott szerepével foglalkozott. 1984után drámáinak közép-pontjában az egyénisorscsapás és a társadalmi összeomlás közöttikapcsolat vizsgálata áll.

Legújabb drámájának fókuszába ugyanez akérdés kerül. A mű történelmi szereplőket éstörténelmi eseményeket ábrázol. Az 1779-80-ban, az amerikai függetlenségi háború idejénjátszódó cselekmény hőse Benedict Arnold tá-bornok, aki a háború megelőző négy-öt évében- komoly kockázatok és súlyos emberáldozatok

árán - sikert sikerre halmozott. A darab jelené-ben Arnoldot, aki ekkor Philadelphia katonai kor-mányzója, korrupcióval és illojalitással vádolják,és George Washington, a hadsereg főpa-rancsnoka hivatalos dorgálásban részesíti. 1779nyarán Arnoldot a West Point erőd parancsno-kává nevezik ki. Augusztusban a brit sereg pa-rancsnoka, Sir Henry Clinton húszezer font kifi-zetését hagyja jóvá az Arnold által ígért informá-cióért. Szeptemberben Arnold titkos találkán tér-képeket és haditerveket ad át egy brit főtisztnek,akit az amerikaiak elfognak és felakasztanak.Arnold, családját hátrahagyva, a britekhezmenekül. A család rövidesen csatlakozik hozzáNew Yorkban. Áthajóznak Angliába, ahol Arnoldmég húsz évig él; 1801-ben hal meg.Amerikában a mai napig gonosztevőnek, Káinutódjának tekintik, míg Londonban emléktáblajelöli a házat, ahol száműzetésének évtizedeittöltötte.

Amikor A tábornok Amerikából a Swan szín-házban július 17-én először közönség elé került,a társalgó-büfé-üzlet-olvasószoba szerepét

James Laurenson és Jay Mclnnes A tábornokAmerikából című előadásból

betöltő teremben már kapható volta darab könyvalakban. A szöveggel való megismerkedés meg-könnyíti az előadás felidézését, s lehetővé tesziaz irodalmi anyag és a színpadi megvalósításösszevetését.

A dráma tizenhárom jelenetre tagolódik,amelyekből az első tizenkettő az amerikai konti-nensen, az utolsó pedig - epilógusként - Lon-donban, Arnold halálakor játszódik. A helyszínek abrit és az amerikai tábor között váltakoznak,vagyis az első rész hét képében az amerikaiakfennhatósága alá tartozó Philadelphia és a britekuralta New York City a helyszín, míg a másodikrész első három jelenete West Pointban és kör-nyékén, a két további pedig a brit New Yorkbanjátszódik. Az epilógus az előadásban átalakul; azutolsó képből kimarad a londoni temetés, és csakArnold halálhírének a kongresszusban történőbejelentése és az efölötti üdvrivalgás marad meg.

A Swan színházterme az Erzsébet-kori szín-házépületek belső terének henger alakját követi. Aszínpad benyúlik a háromnegyed kör ívű, há-romszintes, fából ácsolt erkélyekkel ellátottnézőtérbe. A mintegy egy méter magas, trapézalakú színpaddobogót körben alacsony korlátövezi. Ez a korlát a színpad két elülső sarkánlengőajtóként is funkcionál; ilyenkor a szereplőka nézőtéri járásról lépnek a színpadra, vagy adobogóról távoznak arrafelé. A rendezés nemvonja be a játéktérbe a nézőteret, de a közönségfelé nyitott utakkal megnöveli a járások számát.A többi út kizárólag a színpad hátsó falából nyílik.

A színpad abban is az Erzsébet-kori mintátköveti, hogy a játéktér üres; az előadás kezdeténegyetlen fazsámoly áll a dobogón. A játékot aszínpad fölötti erkélyről élő zenével és hanghatá-sokkal kísérik. A díszlet festett háttér: a kátrány-papírra emlékeztető háttérfalon festett kép,amely egy épület oszlopcsarnokát ábrázolja, bal-ra brit, jobbra amerikai katonákkal; a bal oldalpá-holyban hosszú parókás, vörös kabátos angolképviselők, a jobb páholyban kurta parókás, fe-kete zubbonyos amerikai honatyák. A háttérfalongolyóütötte lyukakra emlékeztető nyílások. Azoszlopok fölött timpanon, benne egy kettéosztott(félig angol, félig amerikai) címer.

Az előadás kezdetén a színpadi mennyezetközepéről négyágú gyertyás csillár lóg alá, s aszínpad bal széléhez rögzítve egy akasztókötél.Erre köttet fel John Reed, Pennsylvania elnöke anyitó jelenetben egy elítéltet, s ehhez az akasz-táshoz kell az odakészített zsámoly. A nyers,durva akció, a tömeg zajongását idéző hangku-lissza, a félsötétben játszódó jelenet a törvényesrend kialakulása előtti Amerikát mutatja, éles

VILÁGSZÍNHÁZ

kontrasztban a britek táborában játszódó másodikképpel, melyben John André őrnagy tiszttársainakelszavalja egyik versét, miközben a hátsószínpadon egy allegorikus nőalak fokozatosanlemeztelenedik. A címszereplő maga csak a kö-vetkező jelenetben kerül elő, ahol először család-ja(várandós felesége, Peggy és hajadon nővére)körében látjuk. Hamarosan megérkezik Wa-shington személyi titkára, Hamilton százados, akiismerteti Arnolddal az ellene felhozott vádakat(engedetlenség, parancsmegtagadás, katonáiéletének indokolatlan kockáztatása, korrupció,sikkasztás s még néhány kisebb vádpont). Atitkár jegyzőkönyvben rögzíti Arnold válaszait.

A tábornok, aki egy csatában súlyos lábsérü-lést szenvedett, és nehezére esik a járás, nembánja, hogy a kihallgatás befejeztével a titkártáncoljon Peggyvel, s egyre növekvő rajongássalövezze az asszonyt. A megigézett százados más-nap reggel sajnálkozva távozik: noha katonai kül-detése véget ért, férfiként szívesen maradna.

A következő jelenetben a britek főparancs-nokságát látjuk. Clinton tábornok arról tanácsko-zik a vezérkarral, hogy ki válaszoljon Arnold le-velére, amelyben az amerikai felajánlja szolgála-tait a briteknek. Clinton nyomására André őr-nagyot - a művészt és Clinton férfi szeretőjét -bízzák meg a feladattal. A másik főhadiszálláson,a New Jersey-beli Morristownban ezenközbenWashington és Arnold szenvedélyes vitája zajlik.A főparancsnok végül két kisebb vádpontbanelmarasztalja Arnoldot, és áthelyezteti WestPointba, az ottani erőd parancsnokának. Az áthe-lyezés - mint az az első rész záró jelenetébőlkiderül - voltaképpen száműzetés; Arnoldéknakegyetlen éjszaka leforgása alatt el kell hagyniukPhiladelphiát.

A szünet után a színpad mélye kitárva, a fényaz előszínpadról felvezető lépcsők mögötti lom-bokon szűrődik át. Itt, West Point mellett adegymásnak titkos találkát Benedict Arnold és abritek követe, André őrnagy. Az amerikai tízezerfontot kér, hogy átkelhessen Angliába, és ott újéletet kezdhessen. A pénz fejében térképeket,dokumentumokat ad át Andrénak, felajánlja acsapatait, sőt közli, hogy Washington rövidesen atámaszpontra érkezik, ahol a briteknek módjuklenne foglyul ejteni. A szalonokban otthonosanmozgó, de az erdőben esetlen őrnagy a találko-zóról távozóban helybéli telepesek kezére kerül,akiknek hiába ajánl pénzt, jutalmat, azok átadják őtWashington híveinek.

West Pointban André - hogy mentse a bőrét -felajánlja a szolgálatait, de Washington fel-akasztatja. A kivégzés közben a vajúdó Peggysikoltását és az újszülött sírását halljuk; az apanincs jelen, már átszökött a britekhez. A kö-vetkező két, New Yorkban játszódó jelenet tetté-nek következményeit mutatja. Előbb Clinton tá-bornok igyekszik kétségbeesetten, hogy Arnol-

dot kicserélje szere-tőjére, Andréra, ám köz-ben megtudja, hogy márkéső; majd Peggy számolbe egy New York-ifogadóban arról, hogyArnold a leggyűlöltebbember Philadelphiában, sa feldühödött tömeg előttneki is le kellett köpnieférje meggyalázott bábu-képmását. A záró kép-benjobbra tabló (Arnold éscsaládja), balra akongresszusban a ha-lálhírt bejelentő képviselő(s hangkulisszából azefölötti ováció). Akontrasztot végül a tab-lóban álló nőalak énekeoldja fel.

Nelson darabja többegyszerű színpadi ké-peskönyvnél, életrajzi il-lusztrációnál. A szer-kesztésmód a shakes-peare-i kettős cselek-ményvezetés techniká-jából is merít, de a kényestéma exponálása, a vitákkereszttüzében állószemély megidézése semtudja megjeleníteni vagyérzékeltetni a lényeget: azArnold lelkében zajlókonfliktust s a pálfordulásbelső motivációját. Ajelenetekszínpadszerűsége, ér-zelmi dinamikája az írójelentős színpadi rutinjáróltanúskodik. A szereplőkkontúrjai is markánsanmegrajzoltak, csiszolt ésgördülé-keny a dramaturgia. Azegész darab azonbannem összpontosul egyközponti szituációba, atörténelmi eseménysor epikus jellegű marad.

Howard Davies rendező a darabot történelmidrámaként, a shakespeare-i sorstragédiák hang-nemében játszatja, ami részben megerősíti azirodalmi anyagot, részben azonban a gyengéit islátni engedi. A shakespeare-izálás leleplezi, hogy adarabnak nincsenek rétegei, értelmezhetőségihorizontja igencsak korlátozott, s noha a téma azangol-amerikai kultúra és történelmi tudatszempontjából valóban érdekes, a feldolgozásszemléletmódja a kiélezés helyett a tompítás, afelfokozás helyett a bagatellizálás irányába hat.

T e r e s a B a n h a m A g y ó g y f ü v e k b ő l v e t e t t á g y b a n

Az összhatás mégis kedvező, mert az előadásszínpadi tényezői - a rendezés, a látvány, a szí-nészi játék - olyan fokú professzionalizmust tük-röznek, amely képes önmagát művészetnek lát-tatni. A címszerepben James Laurenson nemtűnik sem áldozatnak, sem gonosznak. Vívódnisem látszik, ahhoz túlságosan erős és katonás.Robusztus, erőtől duzzadó alak, aki nagyobbformátumú egyéniségnek mutatkozik, semhogy

SUMMARY

az ellene irányuló (bár a darabban nem ábrázolt)intrikákra vagy packázásokra válaszoljon.

Ha Nelson krónikás darab helyett fókuszálnáa történetet, Arnold ellenfele Washington lehet-ne, akit az előadásban Corin Redgrave játszik. Azapa nevében és a Négy esküvő és egy temetéscímű filmből (is) ismert színész dinamikus, éleseszű figurát teremt, akit humorérzéke a legfe-szültebb pillanatokban sem hagy el. Két jeleneteaz előadás emlékezetes részlete. Adam Godleyjátssza Andrét, a darab valódi és vétlen áldozatát.Olyan kifinomultan jellemzi a patrónusa irántiszenvedélyes lojalitástól fűtött tisztet, hogy vilá-gossá válik: ez az ember nem számol a realitás-sal, a politikai és a hadi helyzettel, s emiatt kellelbuknia. John Woodvine (Clinton főparancs-nokként) megrázó erővel érzékelteti személyesveszteségét (társa halálát), a megrendülést,amelyet a posztja miatt elfojtani kényszerül.

A The Other Place/TOP bemutatói közül alegnagyobb érdeklődés Peter Whelan The HerbalBed (A gyógyfüvekből vetett ágy) című új drámá-ját kísérte. A fentiekben érintett új drámákhozhasonlóan Whelan műve is megtörtént esetetdolgoz fel, méghozzá olyat, amely a világpremierhelyszínén, Stratfordban zajlott le. 1613 nyaránShakespeare idősebbik lányát, Susannát nyilvá-nosan házasságtöréssel vádolják. A drámaköltőveje, John Hall, a helyi orvos, kiáll a feleségemellett, jóllehet egy éjjel tanúja lesz, hogy azasszony kiszökik a ház füvészkertjébe.

A darab két részből, hat jelenetből áll. Az elsőrész három jelenete egyetlen nap (és éjszaka)alatt játszódik, a második rész jelenetei közöttpedig egyre hosszabb idő (több nap, majd többhét) telik el. Shakespeare nem jelenik meg adarabban, de lányán, vején és unokáján kívül ott

vannak a stratfordiak, a helyi hatalmasságokképviselői: az érseki helynök és a püspök, apolgárok képviseletében pedig egy rőfös (RafeSmith, a csábítással gyanúba kevert szomszéd),egy szolgáló (aki a gyógyfüves pázsiton szerel-meskedni látja a két házasságtörőt) és egy fiatal-ember (Jack Lane, a vizsgálat részese).

A vizsgálat dokumentumai fennmaradtak;Whelan ezek alapján írta meg drámáját. A tények,az igazság(ok), az érdekek s a hatalom összefüg-gései foglalkoztatták az írót, aki művében a koraXVII. századi angol gondolkodásmódot, agyógynövényekre támaszkodó medicinát, a bon-takozó egyházi puritanizmust is életre kelti. Aházasságtörés megtörténte felől a darab nemhagy kétséget. Susannát teljesen elbűvöli aszomszédban lakó nős férfi. Amikor a füvész-kertben rajtakapják őket, csak egy lehetőségükvan: tagadni, lehazudni a csillagokat az égről.Hall doktor is úgy látja jónak, ha felesége ártat-lanságára tesz, mert ezzel megmentheti gazdagklientúráját, amelyet eltántorítana a doktor nejé-nek egyházi-erkölcsi elmarasztalása. Susannaarra próbálja ráébreszteni szeretőjét, hogy többigazság van, s nem áldozhatják fel önmagukat éscsaládjukat „az egyetlen igazság" oltárán. Adarab végén arra készülnek, hogy a betegShakespeare-t leánya házába hozzák. Halálaegyben az Erzsébet- és Jakab-kori színházivirágkor végét is jelenti majd.

Peter Whelannek nem ez az első, Shakespearekorát megidéző darabja; négy éve The School ofNight (Az éjszaka iskolája) című drámájábanChristopher Marlowe-t és a vele kapcsolatos Er-zsébet-kori kémhistóriát vitte színpadra. A mos-tani darabról írott kritikák egyike ezzel a címmelszemlézte az előadást: „To bed or not to bed?"

In his leading article editor Tamás Koltai sums upthe changements of values and quality within theHungarian theatre since the historic turningpointof 1989. Contesting the view of certain criticswho tend to reject entirely this new stage, heattributes the changes partly to the new social andeconomic conditions but also to the appearanceof a new generation of artists who adopt new anddifferent attitudes about the function of theatre.

I n the column of reviews we publish the viewsof critics Gábor Mikita (on three performancesseen in Debrecen: Ernő Szép's Wistaria, HelenEdmundson's Clearing and Shakespeare'sTwelfth Night) as well as Sándor Lajos, IstvánSándor L., Árpád Kékesi Kun, Nóra Sediánszky,Judit Szántó and László Gerold on, respectively,Dürrenmatt's The Physicists (Békéscsaba), Goe-the's Faust (House Stage of the ComedyTheatre), Terence McNally's The Master Course(Pest Theatre), John Pielmeier's Ágnes of God(Budapest Chamber Theatre) and SlawomirMroek's Strip Tease (Kosztolányi Dezső Theatre ofSzabadka/Subotica, Yugoslavia). Sándor Lajosalso contributes with a review comparing threedifferent adaptations of Jaroslav Hasek's classic,The Brave Soldier Svejk at Budapest's Comedyand Merlin Theatres as well as in Miskolc.

Two interviews follow. In our monthly series ofmeetings at the Osiris Club László Bérczesrecently talked to director Péter Valló; we publishthe edited text of this conversation. Also, KatalinRóna met Tamás Balikó in his threefold quality:as actor, director and manager of the PécsNational Theatre.

In her series on „unique" miscellaneousfeatures of our theatre history Mária Bódis nowacquaints us with the first theatre handbillsillustrated by photographs, originating about 1890and due to actor-manager Pál Rakodczay.

The changes taking place in the structure oftheatre life are regularly chronicled in our review.This time we publish István Szabó's „defense forthe permanent companies" as well as the text ofa lecture by Andreas Schmitz, economic mana-ger of Berlin's Volksbühne on some newfeaturesof theatre organization in Germany.

Another aspect of German theatre life isrevealed in an interview by Fred Manthei withNorbert Kentrup, arts manager of the Bremen-based Shakespeare Company. A glimpse intonew British drama is offered by Péter P. Müllerwho saw several interesting novelties at theCambridge Grass Roots 2. Festival and atStratford-on-Avon's two experimenta) theatres,Swan and The Other Place.

The new Hungarian playtext included in thisissue is István Tasnádi's A Revival of Don Qui-jote.

OSIRIS-ESTEK

Április 15-én este fél hétkor

SZÍNHÁZ-est

az Osiris-klubban (V., Veres Pálné utca 4-6.)

Bérczes László beszélgetőpartnere

CSÁKÁNYI ESZTER

Koncz Zsuzsa: Hedda GablerA József Attila Színház Aluljárójában Gaál Erzsébet rendezésében mutatták be Ibsen HeddaGablerjét. A címszerepet Fehér Anna, Elvstednét Kocsís Judit alakítja. Koncz Zsuzsa felvétele akét nő közötti bonyolult kapcsolat lényegét egyetlen gesztusban örökíti meg.