12. K†Osz Dr_ni†Ban

download 12. K†Osz Dr_ni†Ban

of 221

Transcript of 12. K†Osz Dr_ni†Ban

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    1/221

    Cherubion Fantasy Exkluzív 40.

     John CaldwellKÁOSZ DRÉNIÁBANfantasy regény

    Chaos in Drenlandby John CaldwellCopyright © Nemes István, 2000Hungarian Editin © Cherubion Kft., 2000All rights reserved!

    Sorozatszerkesztõ: Nemes István

    A borítón látható festménytés a borítókeretetSzendrei Tiborkészítette

    Belsõ illusztrációk:Szendrei Tibor

    Fedélterv és címlaptipográfia: GRAPH-ART

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    2/221

    ISBN 963 9346 01 2ISSN 1217-6893

    Felelõs kiadó:Nemes István és Nemes Judit ügyvezetõ igazgatókMûszaki szerkesztõ: Bihonné Király EditSzedte és tördelte a Cherubion KönyvkiadóA nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászattöbb mint négy évszázados hagyományait õrzõALFÖLDI NYOMDA Rt. munkájaFelelõs vezetõ: György Géza vezérigazgatóA nyomdai megrendelés törzsszáma: 819.49.01Készült 2000-ben

    Colin J. Fayardnak,aki A Törvény Szava" c. kisregényévelmegadta az alaphangot Dréniához,s aki e mû írása közben számtalan tanáccsal,javaslattal és észrevétellel segítette munkámat.

    ValamintRobert Knightnak, Allen Newmannek,Benjamin Rascalnak, Donald P. Campbellnek,Eric Muldoomnak, William McGregornakés mindazoknak, akik részt vállaltak abban,

    hogy a Káosz Világafolyamatosan táguljon és színesedjen.

    No és perszeazoknak a remek együtteseknek,akik nordikus black metal zenéjükkele mû írása közbendrén hangulatban" tartottak:Opera IX, Nocturnal Mortum, Misteltein,Limbonic Art, Tulus, Covenant (The Kovenant),Dimmu Borgir, Mystic Circle, Bal-Sagoth,Twilight Opera, Diabolical Masquarade,

    Throne of Chaos... és a többiek.

    És végezetül de nem utolsósorbanGabriel Wolfnak és az Infra Blacknek,bízva abban, hogy még idén elkészüla Drén szimfónia

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    3/221

    Elõzmények

    Skandar Graun, a Káosz istenének félvér ork harcos-papja ifjúkora óta arra várt, hogy basson azon a varázslón, aki megölte szüleit, s aki éveken át õrá is vadászott. Amikor eolytán hírét veszi, hogy ez a varázsló, Peltár Lendoron él, kincseket ígérve rávesz egyandorcsapatot, hogy hajózzanak az északi szigetre. Mint kiderül, Peltár egy rég elvesze legendás varázslat után kutat Lendoron, melynek neve: a Káosz Szava. Miközben társai selhullnak mellõle, a félork megszerzi a Káosz Szavát, s bosszút állhatna a gyûlölt varáolsó pillanatban megkegyelmez neki: nem érzi értelmét a további gyilkolásnak.  A Káosz Szavával a fejében indul, hogy elhagyja a szigetet, ám rossz sorsa Verghaustak, a manók istenének karmai közé vezérli. Skandar Graun halálosan megsérti az õsmanót,menekül. Istene azonban nem hagyja pihenni. Yvorl, az Egyszemû elrepíti a Limbóra, az Etrópia Létsíkjára, azzal a feladattal, hogy találja meg és szerezze meg a Káosz Szívét,leghatalmasabb varázsszerét, mely valahol ott van elrejtve. Ezen a különös létsíkon a fakra lel; és új ellenségekre is. Miközben sorra szerzik meg a Káosz Szívéhez vezetõ ajt a végzet újra és újra lecsap rájuk, és a társaság két táborra szakad. Miközben egymástvadásszák. Végül megszerzik a Káosz Szívét, és menekülni próbálnak...  Ám csapdába sétálnak, mely visszarepíti õt és megmaradt társait a saját létsíkukra, várába, Yennon Szigetére. Itt az egyik társa, egy fekete boszorkány meglóg a Káosz Szívek viszont ott ragadnak. A sarokba szorított félork megöl egy magas rangú varázslót, s  megpecsételi sorsát. Elfogják, börtönbe vetik, és hónapokon át kínozzák. Lendori Peltája ki. Besorozza õt a Rend seregébe, abba a hadjáratba, melynek célja a Káosz Szívének zerzése. A nevezetes varázsszer Gerondarba került, az orkok uralta kontinensre, méghozzroomarba, Groomsnak, az orkok istenének várába. Skandar Graunnak eleinte akadnak nehézs

    i, de már épp belelendülne, amikor a hadjáratot elárulják, s a Káosz hívei legyilkoljákonáit. A félork épphogy menteni tudja a bõrét, s külön fájdalom, hogy az áruló az õ egywerd volt.  Ezt követõen Skandar Graun és alkalmi társa, Csöcsös Hilgar, az óriásnõ a Gerondar éelválasztó Vashegységben bujkálnak, és nem tudják, mi történik a nagyvilágban. Azonban y túlélõ az elárult seregbõl, s õk hárman elindulnak, hogy megbosszulják társaikat. Hamrül, hogy a Rend hadjáratát a Káosz hívei vették át, s hatalmas seregek vonulnak Groomagy földig rombolják a várat, s õk szerezzék meg a Káosz Szívét. A félork és társai belestromba, s úgy hozza a sors, hogy õ és Hilgar élve megússzák még azt is, hogy magával Gofozkodnak".  Aztán Ywerdrõl kiderül, hogy bár áruló, mindezt jó ügy érdekében tette. Bebörtönzöttszüksége a Káosz Szívére, amelyet egy titokzatos barátja révén ismét sikerült megszeren Skandar Graun, Ywerd és Csöcsös Hilgar visszajutnak Yennon Szigetére, s ott kiderül,

    y az apa, akit meg kell menteni, nem más, mint maga a Rend istene, Feketebotos Mark'yhennon. Ám a szertartásba hiba csúszik, s az isten helyett egy több ezer éve bebörtöalmat, a mhyorit sikerül elszabadítaniuk. A mhyori a világ õslakó gázlényeinek egységes, amely kitör a palackból", és még Yennon Szigetének leghatalmasabb varázslói sem képei. Azonban Skandar Graun a Káosz Szavával meggyengíti az egyre növekvõ lényt, amely véglgar éppen megszületett gyermekének testébe menekül. Az óriásnõ csupán úgy tudja elpuszgfojtja saját (és Skandar Graun) gyermekét. A mhyorit legyõzték, ám a félork megtébolyond istene végül kiszabadul mágikus tömlöcébõl, s azzal jutalmazza SkandarGraunt, hogy a rettenetes események emlékét elzárja a tudatában, s visszajuttatja oda, vá vágyakozik: Kirovangba, a trialcori kisvárosba, ahonnan egykor a kalandjára indul.  Skandar Graun hat éven át éli egy ork gazember semmitmondó életét. A városka egyik fork szajhákat futtat, s miközben egyfolytában részeg, néha-néha elkísér egy-egy gyanútlontás Erdejébe, hogy aztán orvul megölje és kirabolja. Ám békés életét feldúlja egy kül

    aki mindenkit ellene hangol, s magára haragítja õt. Õ a Fényhozó, akinek az a rendeltetgy elintézze a múlt egy pusztító kí-sértetét; egy önmagától mozgó páncélt. A varázslónõa gát, amely elzárta Skandar Graun iszonyatos emlékeit, s a félork csaknem összeroskad.tõl függetlenül elintézi az õt üldözõ páncélt, s annak révén a városka urává lépteti el  Gondtalan életét azonban régi nagy szerelme, Lucinda töri meg. A félork nõ azért érkvangba, hogy rávegye Skandar Graunt egy kis kincsvadászatra. Vissza akarnak térni Lendorra, hogy megszerezzék közös barátjuknak, a néha Karaidusnakaz elásott kincsét. Útközbbelekeverednek a drének hódító hadjáratába, s azon belül is a Vigorard-család belsõ vis drén fivér egy segítségért cserébe testvérévé fogadja Skandar Graunt, és nem is gondolora hibát követnek el. A félork végül eljut Lendorra, és ott elpusztítja a manóisten ev

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    4/221

    stesülését. Megszerzi a kincset, és Lucindával békés egyetértésben indulnak, hogy megalt...  Ám eközben három botcsinálta varázstudó véletlenül feléleszti a drének ezer éve halogil Yhront, és ez komor események láncolatát idézi elõ.  A drének hadjárata folytatódik, és északról Zhíliát ostromolják; míg dél felõl dirwafél kontinensnyi országra. Skandar Graun és Lucinda útja épp e háború dúlta birodalmon ezet. Õk békésebb vidékre szeretnének jutni, ám a háború hullámai átsöpörnek a fejük föagyhalált hal, és Skandar Graun egy varázsitalt erõltet a torkába, melytõl segítséget retõen Lucy megváltozik, orvul leüti kedvesét, és a kinccsel együtt meglép. Skandar Graue veszi. Khumbarban csatlakozik hozzá az ifjú és játékos Alek Gavaj, aki kizsarolja, hotársaként vele tarthasson. Õk ketten, Lucyt követve, feljutnak egy hajóra, mely Tzantha Szigetére, az Élõhalottak országába" tart. Nem gyanítják, hogy egy olyan játszmába csmelynek szereplõi egytõl-egyik körmönfont, fondorlatos figurák, s valamennyiük célja tis. Ez a csapat fenekestül felforgatja Tzanthamort, és kiszabadítják az ott fogva tartot sárkánysereget, a Káosz Sárkányait. És eközben történik még valami...  Idõközben a drén király utód nélkül hal meg, s a de Vigorard-fivérek kaparintják megkét fiatalabb testvér életét veszti a harcok kezdetén, s nem sokkal késõbb a király, Zmorard sorsa is beteljesül.  Mint a sorban következõ testvér", Skandar Graun lesz Drénia királya... azé az orszáredek óta gondosan vigyázza az õsi vért, és megveti, gyûlöli a korcsokat...  És úgy hírlik, Kargil Yhron, az õsi máguskirály is elindult, hogy visszaszerezze tró

    * * *

      A regény végén, a könyv 483. oldalán megtalálható az eddigiKáosz-regények kronológiátése.

    A Hét Veszedelem

    A hatalmas ezüstsárkány fújtatva, érdesen szuszogva nyo- mult közelebb a tûzhöz. Olyan mozgott, mintha utolsó erejét emésztené. Roppant testét alig bírta, szinte vonszolta mopott karmai hangosan csikorogtak, hasa neszezve súrolta a kõpadlót. Tányérnyi szeme v

    parázslott, s ahogy visszatükrözte a lángok táncát, szem-golyója megolvadni látszott. Oitágultak, és megre- megtek; kékesfekete gõzfoszlányok áramlottak elõ mély- ükrõl. A lák, és még az eddiginél is vadabb táncba kezdtek.   Dréniának befellegzett  szólalt meg a sárkány mogorva, tompa hangon, s szavainak ngjai lavinaként morajlottak körbe a hatalmas barlang falain.  Korcs király ül a trónovagy az a másik, ki a múlt homályából kúszott elõ, oly mindegy immár. Legerõsebb bástyá és Rendnek; rongyos cafatait máris tépázza a Káosz viharos szele.  A tûz túloldalán suhogás hallatszott, ahogy a kecses fehér nõsténysárkány meglebbentt, így terelve el az orrlikait csiklandozó füstöt és a pernyét.   De még itt vagyunk, Jilocas'theyn  jelentette ki a nõs-tény érdes, energikus hangs a sárkányok õsi nyelvét beszélte, akárcsak ezüstpikkelyes társa.  Tennünk kell a köt felesküdtünk. Nem engedjük, hogy ez a vihar elsodorja évszázados erõfeszítéseinket.   Indíttatásodat és elképzelésedet, Lyasthé Mehriall, meg-osztod velünk?  morajlott

      A fehér nõstény felemelte keskeny, tüskeszarvas fejét.   A helyzetem egyszerû: védem a királyt. Legjobb tudásom szerint.  A baljáról hangos kuncogás hallatszott. Gunyoros, szkeptikus, idegesítõ kuncogás.  A férfi, aki kiadta e hangokat, eddig a háttérbe húzódva a durva kõfalnak támaszkodost elõsétált a tûz fényébe. Magas, nyúlánk, keskeny derekú, széles vállú, ruganyos mozgetett túlságosan izmosnak nevezni, legalábbis elsõ pillantásra nem úgy tûnt, hogy félelok dagadoznak bõrzubbonya és éjfekete köpenye alatt, ám sejteni lehetett, hogy erõs és kár a legjobban edzett késpenge.  Harminc évesnél nem tûnt többnek. Rövidre nyírt haja fe-kete volt, mint ahogy ugyanisötéten derengett vékony bajsza és gondosan ápolt, csöppnyi kecskeszakálla is. Hosszúká

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    5/221

    keny álla, határozott, karakteres orra, vékony ajkai és kiugró pofacsontjai erõs, energegyéniséget sejttettek. Jégkék szeme hideget sugárzott.  Most, ahogy elõlépett, egy pillanatra sem hagyta abba az idegesítõ kuncogást.   Véded a királyt?  vetette oda a fehérsárkánynak fleg-mán.  De vajon melyiket?  Õ is az õsi sárkánynyelvet használta. A hörgõ, vaskos to-rokhangok furcsán, szinte n erõtlenül csengtek a keskeny emberi torokból.   Drénia törvényes királyát védem  felelte élesen a sár-kánynõ.   A korcs királyt véded? Skandar Graunt? A félork mocs-kot? A családtalan fattyút? Akirályt, akinek trónra kerülése megcsúfolása és kifigurázása mindazon tradícióknak és st a drén nemzet évezredek óta tiszteletben tart?   Drénia törvényes királyát védem  ismételte keményen a nõstény.  A jégkék szemû férfi hosszan és gúnyosan nevetett.   Védd csak!  mondta aztán, és hirtelen elkomorodott.  De mi lesz akkor, amikor KaYhron visszatér?  A nõstény ingerülten megrázta hatalmas fejét, és ahogy horkantott, felkavarta maga elángokat.   Teszem a dolgom  felelte.  Hitem, kötelességem ésbelátásom szerint.   Óóóó!  gúnyolódott a férfi.  Nincs is annál fennköltebbés nemesebb, mint mikor Lyasthé Mehriall teszi a dolgát! A Törvény Védelmezõje(1) védelyt!

    (1) Lyasthé Mehriall  a sárkányok nyelvén: Aki a Törvényt Védelmezi".

      A nõsténysárkány karmai megcsikordultak a kõpadlón.

     Mit akarsz ezzel mondani?!  sziszegte ellenségesen.   Semmi olyat, amit ne tudnál te magadtól is, kedvesem vetette oda a férfi. Aztán ltett, mint aki fölöslegesnek érez minden további magyarázatot. Végül mégsem állta meg,  vesse:  Álszent szuka vagy, ennyi az egész!  A fehérsárkány felhorkantott, és jobb mellsõ cölöplábát elõre csúsztatta, mintha felel akarná taposni ezt a pondrót, aki sértegetni merészeli.  De aztán visszafogta magát. Homlokát ráncolva, zord képpel meredt maga elé, és nem sit.  A férfi azonban egyre harsányabb lett.   Lyasthé Mehriall, aki a törvényt védelmezi!  nevetett.  És Lyasthé Mehriall, akielen üzelmeket támogat!   Nem kérek a gyermeteg gúnyolódásodból, Kherthyo-mehr!  sziszegte a nõstény felhábudom, mit miért teszek! Cselekedeteim mélyebben gyökereznek, mint azt te meglátni valah

     is képes leszel!   Nõstény!  gúnyolódott a férfi.  Lebecsülsz engem, kit te magad is Ravasz Harcosly önhittség! Mily következetlenség!   Sohasem érthetsz meg engem, sajnálatra méltó hím!   Látom, amit látok! Véded a királyt! És ugyanakkor támogatod és biztatod azokat, aktére törnek! És amikor a vesztére törnek a te támogatottjaid... te vagy az, aki szembes velük, és megvéded tõlük azt a korcsot! Hogy aztán újabb gyilkosokat biztass fel ellen  A nõstény dühösen fújtatott.   Mindez magától értetõdõ  szögezte le.  Te azért nem értheted, mert már réges-rég nem sárkányként! Elkorcsosult a tested és az agyad is!   Még mindig jobb, mintha a lelkem korcsosult volna el! A nõstény dühösen toppant mielõtt visszavághatott volna, az ezüstsárkány rájuk mordult.   Az oktalan szavakból elég. Nem egymást marni gyûltünk össze. Megbirkózni jöttünk a

    a múlt árnyaival.  A fehér nõstény gõgösen felvetette a fejét, és nem nézett sem az ezüstsárkányra, semrre.   Én készen állok  vetette oda a férfi hetykén.  Alkossuk meg hát a Kört!  Az ezüstsárkány horkantott.  - Megkérhetnélek, ó dicsõ Kherthyomehr...   Tudom, tudom  biccentett a férfi enyhe szarkazmussal.   Azt akarod, mutassam ereeti formámat! Tiszteljem meg e gesztussal õseink szellemét.  Az ezüstsárkány morózusan pislogott.   El kell ezt, minden alkalommal, játszanunk, tiszteletlen Kherthyomehr?  morogta

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    6/221

    rosszkedvûen.  Szükséges neked állandóan gúnyt ûznöd tradícióinkból?  A férfi vállat vont. Aztán további szavak nélkül oldalra lé-pett. A körvonalai megre változni kezdett. Pár másodperc alatt teljesen átváltozott.  Ahol nem sokkal ezelõtt ember állt, most kékes-szürkén derengõ jégsárkány bontogattait.  A fehér nõstény még mindig nem nézett feléje.  A jégsárkány elõrenyújtotta karcsú nyakát, és megmelen-gette hosszúkás lófejét a tûzgzetet vett, és beszívta bal orrlikán a lángokat.  A tûz egy szemvillanás alatt eltûnt a barlang közepérõl. Csupán az emléke maradt. Meadarabok.   Lángot adok  sziszegte Kherthyomehr szertartásosan, és kifújta a tüzet a jobb orr  A lángok sárgásan, vörösen, fehéren kavarogtak a padló fölött. Beburkolták az õsi raket a sárkányok közrefogtak.   Elfogadom az adott lángot  sziszegte a fehér nõstény ünnepélyes lassúsággal, és t, hogy még mindig nem fordította oda a fejét.  Hosszú pillanatokon át néma dermedtség költözött a bar-langba; vihar elõtti csend er a három sárkányra. Hûvös szélroham söpört végig a falak mentén.   Lényem eggyé vált a lánggal  suttogta a nõstény átszel-lemülten, és kifújta a lán  Az ezüstsárkány szuszogva csapott le rájuk.   Enyém a láng immár  mormolta Jilocas'theyn, s szemét behunyva ezúttal õ szívta beSokáig nem szólt semmit. Aztán mégis.  Verdesnek, érzem, az õsök szellemei.  A barlangban felkavarodott a levegõ. Szállt a pernye és megsûrûsödött a füst.  Aztán az ezüstsárkány kifújta a lángot.   Légyen a Kör teljes!  morajlotta.  Idézzünk múltat s jö-võt!

       Idézzünk!  felelte egyszerre a másik két sárkány.A visszhangok tompán ismételték utánuk:   Idézzünk! Idézzünk!  És e pillanatban az egész barlangot szembántó fényözön ragyogta be...   Hét Veszedelem közelg Dréniához!  mennydörögte Jilocas'theyn, az ezüstsárkány.  iismerhetetlen, fekete árny...

    * * *

    A barlang közepére visszatért a láng. A sárkányok elhátráltak, s pár pillanattal késõbbisszaváltozott emberi alakba. Talán így érezte jól magát, talán csak a másik kettõt akatani; ezt nem lehetett tudni.  A fehér nõstény szólalt meg.

       Megosztja velünk látomását Jilocas'theyn, ó Fényes Má-gus, a Fényesek Legfényesebb  Az ezüstsárkány hosszan nézett az egyre halványuló és kifakuló lángokba.   Hét Veszedelem közelg Dréniához  morajlotta.  Hét fekete lélek, hét fekete árny.   Egyikük Kargil Yhron  vetette közbe Kherthyomehr.  Ezt mindhárman tudjuk. De mel   Bármelyikük. És talán nem egyikük. A veszedelem szá-ma hét. Ám néha van nyolcadik   Látni a jövõt mérhetetlen megtiszteltetés  vélte a sár-kánynõ.  Elfogadsz kísérõsséges?   Lássatok hát, ti magatok is, velem!  A lángok fellobog-tak, s formát öltött egy t Íme az elsõ!

      A dhelani tengerjáró hajó lusta cetként bukdácsol a hullámok között. Jó szél dagaszt, s a megterhelt kétárbocos néha szinte peremig merül.

      A hajóorrban álló férfi nem kapaszkodik. Karba tett kézzel áll ott, s miközben a széibálja hófehér haját, õ élvezettel szívja be a tenger sós illatát. Albínó, de nem emberfek jellemzõ ismérveit viseli magán; származását tekintve drelfnek(2) tûnik.  És jelenleg épp az árnyékával beszélget.   Ó, mondd, árnyék, hát nem élveznivalón morbid helyzet ez? Elsüllyedni itt, a tengeol szemlátásnyi távolságra sehol nincs szárazföld?  A drelf a fejét ingatva kacag.  Hát nem tébolyító már a puszta gondolat is?! Víz, víz, és megint csak víz! Fulladás!...lehetetlen, elmebeteg halálnem! Vágyom rá! Te nem?

    (2) drelf  drén és elf keverék faj; kihalóban.

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    7/221

      A lángok elhalványultak; a fantáziakép elégett. Színes pernyék vitorláztak a levegõb   Õ az Elsõ Veszedelem  morajlotta az ezüstsárkány.  Legveszélyesebb, mind közül,    Dorvdre Skjörd népébõl való  jegyezte meg a fehér nõstény.  Drelf.  Kherthyomehr mosolygott.   Drelf, valóban  ismerte el.  Ám úgy hírlik, nincs már olyan nevû város, hogy Dorpusztult. Még az emléke is.   Ám õ  szuszogta az ezüstsárkány  több mint közönsé-ges drelf. Zrogdavar(3) árnyé.

     Tébolyodott?  kérdezte Kherthyomehr.  Az ezüstsárkány azonban nem akart elmélyedni a témában. Intett, s a lángok megváltoz lobogott fel.

     Íme... a Második Veszedelem.

    (3) Zrogdavar  A leggonoszabb elf isten. Nem ismer kegyelmet. Még a híveitis õrületbe kergeti.

    A szán békésen ring a zord fenyves hóval lepett tisztásának közepén. Az istrángba foasok a patáikkal túrják fel a keményre fagyott földet, és éles fogaikkal csomóstul tépien füvet.  Ám a közelbõl felharsanó tutulásra hirtelen felkapják a fejüket, és ideges horkantásnak.  A farkasok már igen közel lehetnek.  A szán hátuljában heverõ bõrök közül egy férfi feje bukkan elõ. Durva vonásai, határ

    s ajka, villámló szeme, fekete haja és rezgõ izmai barbárt sejttetnek.   A manóba!  mondja magából kikelten.  Farkasok. És épp most, amikor végre a kéj c...  Zilált hajú, nõi fej bukkan elõ a szõrmék közül; arcának el-nagyolt vonásait a mámor   Óóóóó, Bredan! Nem hagyhatod abba... éppen most!

     De a farkasok...   Velem foglalkozz, szerelmem, ne a farkasokkal! Kérlek!

    A barbár az erdõ széle felé pislog.   Na jó  mordul fel vágytól felkorbácsoltan.  Belefér még egy gyors menet. Meg egykolba az átkozott farkasokkal!  Kihajol, varázsszavakat mormol, és égig érõ tûzfalat varázsol a szán köré. Aztán kéjbusa fejét a nõ csupasz keblei közé temeti.

      A fehér nõsténysárkány szkeptikusan cuppogott.   Egy barbár? Egy kéjhajhász, ostoba barbár? Õ vajon mi-féle veszedelmet jelenthet? zemvillanásnyi idõ alatt.   Egyike õ  hangsúlyozta Jilocas'theyn  a Hét Veszede-lemnek. Lénye sötét és kiszáe becsüld le egy barbár erejét! Fõleg akkor ne, ha tûzfalat varázsol ez a barbár.  Kherthyomehr a homlokát ráncolta.   Ismerem õt  morogta kelletlenül.  Találkoztunk már!   Valóban?   Nad Erb néven mutatkozott be. Ám a valódi neve:Bredan. Bredan, a barbár. Norstradeni. És...   És?   Amikor ismertem, még nem varázsolt. És...

       És?   Amikor utoljára láttam, halottnak tûnt.   Tûnt?   Halott volt. Rendkívül halott. Több tonna kõ temette maga alá. Péppé zúzta, szétroyát.   És mégis kimászott élve?  Kherthyomehr fontolgatta a kérdést.   Élve... semmiképpen. Ám a jelek szerint: kimászott.   Ahogy elnézem  tette hozzá Lyasthé Mehriall , mégis-csak él... A szexuális aktivs ezt erõsíti meg.

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    8/221

       Nézzük a harmadikat!  recsegte Jilocas'theyn.  Íme a Harmadik Veszedelem!

      Ismét egy hajó fedélzete. Éjszaka. Az õsz hajú, ráncos arcú kapitány részegen, imbola fedélközbõl. Mi-közben dudorászva a korláthoz támolyog, többször is csuklik, s újra m a magával hozott flaska tartalmát. Valószínûleg máris a part közelségét, a veszedelmesNem veszi észre, hogy egy sötét árny lopódzik a nyo-mában. De aztán megsejt valamit, ésl...  Az árny hatalmas ugrásokkal ront rá.   Hopp! Hopp! Hopp... És ekkor a vérengzõ óriássáska ráveti magát gyanútlan áldozatá  A kapitány felordít. Ahogy a hatalmas test nekicsapódik, kezébõl kirepül a flaska, sbanva hullik a tengerbe.  A kapitány dermedten néz utána. Támadója, egy hatalmas, melák fickó, aki úgy néz ki,, gorillák és orkok keveréke lenne, bárgyú vigyorral mered rá.   Bocsesz, kapsi... csak az új óriássáska harcmodort gya-korolom! Jól csinálom, mi?   Te ostoba, hülye kölyök!  ordítja a kapitány magából ki-kelten.  A szívbajt hozo   Nos, az óriássáska harcmodor már csak ilyen.   Még egy szó, s a flaskám után hajítalak!  Az óriás kölyök képén sátáni mosoly terül szét.   Valóban meg akarod próbálni, buggyantkám?

       Melyikük az?  kérdezte a fehér sárkány.  A kapitány vagy a másik?   A másik.

       Õt is ismerem  szólalt meg Kherthyomehr vontatottan.  Ott volt velem a hajón, s anthamor Szigetén. A neve Alek Gavaj. Skandar Graun társa és barátja volt. Legalábbis ak tûnt. Gyermeteg, hülye tacskó bivalyerõs testben. De szerintem... ártalmatlan.   Így gondolod, valóban?  Az emberalakot öltött sárkány vállat vont.   Talán nem így kellene gondolnom?  - Sötét útvesztõ a lelke. Elvész benne, ki fürkészni próbál-ja.  Kherthyomehr nem vitatkozott.   Megnézzük a többit is?  vetette oda gunyorosan.  Vagy máris elvesztünk Alek Gavak útvesztõiben?Az ezüstsárkány szinte undorral köpte ki a szavakat:

     Ímhol a Negyedik Veszedelem...  És a tûz fellángolt ismét.

      A vaskos, erõteljes felépítésû nomád higgadtan pillant le a domb tetejérõl ellenségesos, bõrzekés testõreinek sora megritkul körülötte a heves támadás alatt. Minimum há-roerõ, amellyel meg kell küzdeniük. És a zhíli fekete vértesek, akik bekerítették õket, eyõzhetetlenek. Egyre közelebb nyomulnak, és széles pallosaikkal rendet vágnak a dirwaniközött.  A nomád vezér egy csodálatos faragású csontíjat kerít va-lahonnan, fél pillanat alata, s már ki is lövi az elsõ nyílvesszõt. Aztán varázslatos gyorsasággal a többit.  Minden lövése célba ér. Acélhegyû vesszõi megtalálják a rést a fekete páncélokon, s y lövés, annyi lehanyatló zhíli fekete vértes...  Ám ahány lehanyatló zhíli fekete vértes, háromszor annyi érkezik helyette.  Aztán a nyilak elfogynak, s ezzel egy idõben az elsõ zhíliek áttörnek a dirwani test

    Fekete pengék suhognak, vérre szomjaznak.  A nomád vezér fegyvertelen. Íját a földre dobja, s puszta kézzel veszi fel a harcot l. Puszta kézzel kétkezes pallosok ellen...  Az elsõ csapást az alkarjával védi ki, s bár köntöse széthasad, a széles acélpenge s el a bõrén, mintha az a bõr még az acélnál is keményebb anyagból lenne. A döbbent zhílzni sem marad ideje. A nomád vezér másik keze lecsap a fejére, és úgy loccsantja szét a, mintha az egy túlérett tök lenne.  Ám a nomád vezérnek nincs szusszanásnyi ideje. Máris újabb páncélos harcosok érkezne  Testõreit már mind egy szálig levágták, és most õt veszik körbe, ahányan csak érik.  Ütik-vágják, vagdossák, és a nomád vezér bõre valósággal széthasad. A távolban egy n

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    9/221

    i érkezik vad vágtában, ám õk már nem érhetnek oda idõben, hogy meg-mentsék vezérüket.  A nomád vezér húsa enged a zuhogó csapásoknak; a vaskos test egyszerûen kettéhasad, felhasított sertés. A test két fele kétfelé esik, és belõle mocskosan és véresen egy kiukkan elõ. Egy elf Egy alacsony, törékeny elf. Egy rettenetesen dühös elf.  Valamit kiált.  Ujjai közül szikrák pattognak. És a hozzá legközelebb lévõ fekete vértesek üvöltve m vércsatakos földre vetve magukat pokoli kínok között vergõdnek.  Ám a túlerõ oly rettenetes, hogy azonnal tíz másik lép az elesettek helyébe. A vérmaf feje irányába máris súlyos pengék lendülnek.  Ám ezek a pengék nem érnek célt. Tompa pukkanás hallatszik, s az elf egyszerûen eltûsapások alól, mintha ott sem lett volna.

    Elteleportált.

      Eltelt néhány szívdobbanásnyi idõ, mire a sárkányok kiszakadtak az imént látott jelealól.  Elsõként a fehér sárkány szólalt meg:   Dzsamwall-kánt... láthattuk az imént, a dirwani nomádok rettegett vezérét?   Õt, igen  felelte az ezüstsárkány, de nem fûzött hozzámagyarázatot.  Ám megtette ezt helyette Kherthyomehr:   Tudom, ki õ valójában. A neve Nwykka. Elf íjász és va-rázsló.   Talán õ is ott volt veled a hajón?  kérdezte Lyasthé Mehriall hitetlenkedve.  Enlehet kicsi a világ! Vagy talán az a hajó volt túl nagy?

       Bredan emlékeibõl tudom  magyarázta Kherthyomehr.  Sok mindent megláttam, midõn a tudatába. Ez a Nwykka valaha Kargil Yhron testõre volt. Amikor ura feltámadt, õ is viszatért vele az életbe.   Hm. A testõre, mondod?  Kherthyomehr helyesbített.   Vagy legalábbis annak mondta magát.  Megrántotta a vállát.  Ám bárki legyen is..lta Dzsamwall-kán testét, és õ vezette a dirwani nomádokat a Zhíl Birodalom ellen. De my tûnik, a hadjárat véget ért...  Az ezüstsárkány horkantott.   Nézzük akkor az ötödiket!  mormolta.  Az Ötödik Ve-szedelmet, aki...  Fellobbantak ismét a lángok.

      Éjszaka. Kis csapat dirwani nomád vágtat a szûk kanyonban. Menekülnek. Komor arccal lognak hátra a válluk fölött. Ám úgy tûnik, senki nem üldözi õket.  Meg aztán a veszedelem nem mögülük érkezik.  A magas sziklafal peremén sötét árnyak sorakoznak, akárha kõbõl faragott szobrok lenm harcosok õk, nem viselnek semmilyen fegyvert. Fekete köpenyük bokáig ér, és ahogy a slebbenti a sötét szövet alját, olyan, mintha szárnyak lennének.  Amikor a nomádok elérik a kanyon közepét, odafönn a ma-gasban a sötét szobrok" megek. Az élen álló alak elõrehajol, s úgy bukik le a szikláról, mint ahogy a délvidék gyönek alá a tenger vizébe. Lehulló kõszik-laként zuhan, s szárnyakká változó fekete köpeny. Egy pillanatra kirajzolódik a sápadt holdfényben: olyan, akár egy hatalmas denevér.  Egy pillanattal késõbb társai már ott zúgnak a nyomában, s együtt zuhannak a szakadé  Egy ló felnyerít, és az egyik nomád valamit megsejtve fel-pillant. Mandulavágású szekre nyílik, száját eltátja.

      Sikoltani azonban már nem marad ideje. A hatalmas denevér egyenesen rázuhan, a lendüetével kiüti a nyeregbõl a nomádot, s a puszta súlyával valósággal a köves talajba passlõtt áldozata megérthetné, mi történik vele, recscsenve kitörik a nyaka, és vérszívó váe. A nomád még él, amikor már szívják a vérét.  És a következõ pillanatban vérszomjas vámpírsereg zúdul a megrettent nomádokra, és tgyilkolják azokat, ahol csak érik.  Az a vámpír, amely elsõként gyilkolt, átszellemült képpel, a vadászat és a vér izgalmmel pillant fel, és nem törli meg vértõl nedves ajkait. Az sem zavarja, hogy áldo-zata lecsöpögött makulátlan fehér ingnyakára, sötét foltokat hagyva azon.   Yorxun  suttogja valahová a sötétbe.  Mit bohóckodsz állandóan?!

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    10/221

      Rekedtes, csikorgó hangon jön a válasz a sziklák közül:   Nem tehetek róla, báró úr, elszoktam már az efféléktõl.Pont amikor nyitni akartam a szárnyam, légturbulenciába ke-rültem...   Te is érzed, amit én?   Hát... ha a báró úr is azt érzi, hogy meglazultak a fogai, sajog a feje, kitört a az orrlikain kukucskálnak ki a szemgolyói, akkor igen. Ellenkezõ esetben a válaszom nemeges.   Pszt! Hallgass! Valaki figyel minket...   Ej, de kínos! Remélem, nem látta, hogy pofára estem!Rohadt nagy égés!

      A három sárkány hosszan hallgatott. Valószínûleg nem azért, mintha az iménti látomással lett volna a lelkükre, valami más lehetett az, ami lekötötte a gondolataikat.  Végül a fehér nõsténysárkány szólalt meg:   Mindannyian tudjuk, ki õ  mondta mély, búgó hangon.  A Zhíl Birodalom egyik tartorm Kortner báró, akit Döberki Rém néven emlegetnek és rettegnek.  Kherthyomehr halkan kuncogott.   Alig hiszem, hogy Döberk nagyura Dréniába merészkedne  jegyezte meg.  Talán valaakit a Fényes Mágus meg akart mutatni nekünk.  Az ezüstsárkány, akinek neve Fényes Mágus"-t jelent, egyetértõen bólintott.   Nem a báró, valóban  mormolta.  Az Ötödik Veszede-lem az, akihez beszélt õ, a báig a sötétben maradt.  A nõsténysárkány ábrázata elsötétült.

       És tudjuk, ki õ?   Démon  felelte Kherthyomehr.  Nem tudni, miféle és mely létsíkról származik. Az orxun. Õsidõk óta Kortner bárót szolgálja.   Semmi mást nem tudunk róla?   Semmi mást.   Hm. Ez elég vészesen hangzik.   Korántsem õ  mordult fel az ezüstsárkány  a legvésze-sebb. Õ csak egy démon.  Kherthyomehr sejtelmesen mosolygott.   Ráadásul a jelek szerint elég idétlen... Jön a Hatodik Ve-szedelem?  Az ezüstsárkány válasz helyett ismét fellobbantotta a lán-gokat.

      Egy nõ. Tükör elõtt ül. A haját fésüli. A haja hosszú és aranyfényben csillogó. Ovál

    szik: keskeny orr, ívelt, vékony szemöldök elefántcsontszínû, áttetszõ bõr, dús ajkak, szem alatt, a pofacsont közelében egy korona alakú folt; talán anyajegy. Ezzel együtt src. Emberi arc.  És valójában mégsem emberi.  A nõ elmerül a fésülködés élvezetében. A gyémántokkal kirakott fésû szikrázva kúszikrgõ, selymes hajszálakon.  A nõ felemeli a fejét. A tükörbe pillant. A szemöldöke meg-emelkedik. Aztán olyan mot tesz a tükör felé, mintha egy almát szakítana le a fáról...  ...s aztán kipréselné az alma levét összeszoruló ujjai között.

    Képe eltûnik a lángok közül. Csupán a mágikus tûz marad.

      A nõsténysárkány mély, bongó hangon felbömbölt. Az ezüstsárkány meghátrált kissé a s

    erformát öltött jégsárkány pedig nagyon mereven állt. Soha  dörmögte hitetlenkedve Jilocas'theyn, aki az Ezüst Magiszterek varázslórend volt.  Én még so-ha... vagyis egyszer, csupán... csak egyszer...   Soha nem találkoztál ezelõtt olyannal  csikorogta Kherthyomehr kegyetlen kifejezéa szemében , aki észlelte volna a Kémlelõ varázslatodat?   Észlelni a varázst, tudom, lehetséges. Elméletileg. De a gyakorlatban... eddig egys csupán... amikor fókuszba vettem õt, a nálam ezerszer is erõsebb identitást...   Vagyis akkor leplezõdtél le, amikor ifjú korodban botormódon magát Yvorlt próbáltad kikémlelni?   Ó, igen, botor módon... helyes a kifejezés: botor módon. És akkor majdnem meghalta

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    11/221

    ost... most ismét...  Az ezüstsárkány erõt vett magán.  Iszonyatos hatalom szüksé gel Kémlelést észlelni lehessen. Legalábbis egy ennyire erõteljes Kémlelést, mint amilyet k. Iszonyatos erõ, mágikus hatalom és a tudomány mûvészi fokú ismerete...   Ki ez a nõ?  vágott közbe Lyasthé Mehriall.  Tudunk róla valamit?   Semmit.  Az ezüstsárkány a fejét ingatta.  Semmit, at-tól tartok.   Valamit azért tudunk  vetette közbe Kherthyomehr ingerülten.  Mégpedig azt, hogylt észlelni a Kémlelõ varázslatodat. Vagyis: a mágikus hatalma, és ezt a legnagyobb tisttel mondom, jóval erõsebb a tiednél, Fényes Mágus.  Az ezüstsárkány dühösen morgott, és oly hevesen fújta ki hatalmas orrlikain a levegõsaknem kioltotta a semleges lángokat. Ám mégsem vitatkozott. Még ha nem is mondta ki, lkben talán elismerte ember formában leledzõ társa igazát.  Kherthyomehr nem gúnyolódott. Arca ünnepélyes volt, szinte komoly. Talán immár õ is ezni az ügy súlyát.

     És a hetedik?  kérdezte halkan és rosszat sejtve.  Mi-féle vajon... a Hetedik Vem?  Jilocas'theyn behunyta hatalmas szemeit, és úgy szuszo- gott, hogy a legvérmesebb kovácsfújtatók is szégyenkezve oldalaztak volna el a közelébõl.   Tudni akarjuk, valóban?  suttogta elerõtlenedve.   Ha már hatig eljutottunk...

     Jöjjön hát a Hetedik!  A lángok a barlang mennyezetéig csaptak, és feketévé vál-toztak...

      Fekete kavargás. Lila kavargás. Kegyetlen örvények. Akár egy szétfolyó, lila és feke. Amely belep mindent. És amely szédítõen kavarog.

      Lila-fekete massza.  A megtestesült kín és iszonyat...

      A fehér- és az ezüstsárkány olyan irdatlanul bömbölt a fájdalomtól és a rettegéstõl,reszkedtek és beomlottak a terméskõ falak. Kherthyomehr, aki emberformát viselt, térdrellott, és csak tátogott. Hangokat nem adott ki az ajkai között, ám az iszonyat akkor iszonyat, ha nem formázzák hallható szavakba.  A fekete-lila kavargás kilépett a látomásból. A zavaros, kaotikus kép anyagot öltöttlvek fekete polipkarokká, lila indákká és fekete-lila füstpamacsokká váltak, és rátekersárkányra. Több tucat polipkar, inda és füstkar tekergett immár a barlangban, és a sáre fájdalmasabban bömböltek.  Aztán az ezüstös Jilocas'theyn felülemelkedett kínjain, és varázsszavakat bömbölt. A visszahúzódtak. Az indák szétrothadtak, a füstpamacsok szertefoszlottak.

      A semleges lángok kialudtak.  A fájdalmas üvöltések utolsó visszhangjai is elhaltak.Néma csend telepedett a barlangra.

      A sárkányok levegõ után kapkodtak. A szívüket markoló, szorongató, acélos, jeges sat szétolvadtak.   Mi... mi volt ez?  suttogta rettegve az örökké kedélyes Kherthyomehr.  Az ezüstsárkány csak nagy nehezen bírta kinyitni a szemét.

     A Hetedik Veszedelem.   Jó. De... mi volt ez?

    Jilocas'theyn a fejét ingatta.   Most... beszélni róla... nem vagyok képes.

     Mi volt ez?!  Az ezüstsárkány azonban úgy tett, mintha meg se hallotta volna a követelõ kérdést. E

    a helytõl, ahol korábban a tûz égett, majd morgolódva, szuszogva begyömöszölte hatalmasegyik alagútba, és beleolvadt a sötétségbe.  A nõsténysárkány emberi alakot öltött. Karcsú, magas, vé-kony nõvé változott. Apró m Egyenes szálú haja hosszú és fehér volt, mint a lecsorgó tej. Hátul lelógott, szinte a. Emberi arcvonásai farkasszerûen élesek lettek, a szeme bogara ugyanolyan fehér, mint  szeme fehérje; alig érezhetõ árnyalatnyi különbség. Bokáig érõ, hófehér ruhában állt obb, fehérebb volt egy igazi emberénél, kísérteties jelenségnek hatott.  Kherthyomehr azonban ismerhette már társa ezen alakját, mert egy csöppet sem lepõdöt.

     Te tudod, mi volt ez?  kérdezte halk torokhangon.

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    12/221

      Lyasthé Mehriall merõn nézett rá. A Hetedik Veszedelem  mondta.Kherthyomehr ajka megrándult. Jó. De mi volt ez?

      Lyasthé Mehriall megvonta karcsú vállát, és nem felelt. A barlang egyik kivezetõ járindult. Kherthyomehr azonban ment utána.   Összegezzük!  mormolta.  Van Hét Veszedelem... Egy tébolyodott drelf, aki az árnet... aztán Bredan, a norstradeni, aki visszatért a halálból, és barbár létére meglepõez... Aztán ott van az a meghatározhatatlan fajú kölyök, Alek Gavaj, akinek a lelke söté.. Majd pedig Nwykka, a titokzatos elf íjász, aki ez idáig Dzsamwall-kán képében feszítAztán Gorm Kortner báró démoni szolgája, Yorxun... Aztán az a titokzatos nõ, aki képes ni a Fényes Mágus nagyhatalmú Kémlelés varázslatát... És végül, de egyáltalán nem utolsos Hetedik Veszedelem, akirõl vagy inkább amirõl semmit sem tudunk, és ami nem csupán éte a varázslatot, de képes volt arra is, hogy visszatámadjon a szinte észlelhetetlen vaslaton keresztül...  A fehér hajú nõ megperdült.   És?!  kérdezte kihívóan.  És akkor?!

     Nos...   Mit akarsz tõlem, Kherthyomehr?!  sikoltotta a nõ szinte eszelõsen.  Azt várod e én adjak választ azokra a kérdésekre, amik elõl még a Fényes Mágus is elmenekült?   Nem válaszokat várok  dörmögte Kherthyomehr.  Csupán annyit, hogy segíts nekem g  A fehér hajú, fehér szemû nõ nem felelt, ám nem is hagyta faképnél társát. Izgatottsezte hullámozva süllyedõ és emelkedõ mellkasa, ám az arca eközben rezzenéstelen maradt.   Higgyünk a Fényes Mágus igazában  reszelte Khert-hyomehr.  Jön Dréniára Hét Vesz

     akiket alángok közt láttunk, és akiket az imént felsoroltam. De vajon mit jelent mindez?  A nõ hosszan hallgatott. Aztán vállat vont, de nem szólt semmit.  Kherthyomehr hevesen folytatta.   Ugyanúgy tudom, akárcsak te, hogy az elkövetkezõ na-pok nem csupán Drénia sorsábantnek sorsfordulót, de az egész világ történetében is. Ám ugyanakkor nem hagy nyugodni a  Elhallgatott, és nem fejezte be a mondatot. A fehér nõhosszan kivárt, nem akart szól de aztán mégiscsak meg kellett kérdeznie:   Mily kérdés?   Hogy vajon a jó oldalon állunk-e?

     Tesszük, amire felesküdtünk.Kherthyomehr zordan kacagott.

       Túlságosan gyorsan válaszoltál, Lyasthé! Nem gondolod, hogy illett volna átgondoln

       Ezen nincs mit gondolkodni. Az eskünk köt. Nem kell azon töprengenünk, hogy melyikjó vagy rossz oldal. Ten nünk kell, amit tennünk kell.  Úgy tûnt, a férfi meg sem hallotta ezeket a szavakat. Elho-mályosuló, semmibe révedõete árulkodott lelki állapotáról.   Hét Veszedelem  motyogta.  De vajon kik õk? Miféle veszedelmet jelentenek? És kizámára jelentenek veszedelmet? Számunkra? Drénia számára? A korcs király számára? Vagy ?   E kérdéscsomó kibogozhatatlan  vélte Lyasthé Mehriall, s úgy tûnt, lélekben már nkkor. Gondolatai elkalandozhattak.  Bízzuk Beshitre(4) a megoldását!

    (4) Beshit  az idõ istene.

      Kherthyomehr kiismerhetetlenül mosolygott.

       Nem bízok az istenekben  jelentette ki.  Jobb szeretem én magam intézni az ügyei  A sárkánynõ tekintetébe ismét visszaköltözött az érdeklõ-dés.   Hét Veszedelem  mormolta.  Egy tébolyodott tekintetû drelf, aki az árnyékával bekéjvágyó barbár, aki gyilkos lángokat varázsol. Egy megállapíthatatlan eredetû kölyök, túl sötét ahhoz, hogy a Fényes Mágus belelásson. Egy õsi mágiahasználó elf íjász, akirõk, hogy egykor Kargil Yhron testõre volt. Egy titokzatos démon, aki a Döberki Rém szolgtában áll. Egy rejtélyes nõ, aki képes volt érzékelni a Fényes Mágus Kémlelését. És véggy még félelmetesebb valami, ami nem csupán érzékelte, hogy kikémleljük, ám képes volt gy az esszenciahálón keresztül ránk támadjon és csaknem megöljön mindhármunkat...  Elggatta a fejét, és megismételte:  Hét Veszedelem!

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    13/221

      Kherthyomehr biccentett.   Hét Veszedelem. De vajon mi bennük a közös? Miféle szándékok vezérlik õket épp Dré  A sárkánynõ rámeredt a férfira.   Emlékezz a Fényes Mágus jövendölésére, Ravasz Har-cos! Sorsfordító idõk ezek. A so vesz új fordulatot. A változás megállíthatatlan, legfeljebb késleltethetõ...  Az emberférfi cinkosan kacsintott.   Vagy a saját javunkra fordítható, igaz, Törvény Védel-mezõje?   Valóban.  A férfi gunyorosan mosolygott.   Becsülöm a bátorságodat, Törvény Védelmezõje - mondta jól érezhetõ gúnnyal.  A sárkánynõ megfeszült.   Ugyan miért?   Ha kicsúszik a kezedbõl az a kockázatos játszma, amibe belekezdtél, kedvesem... végárháborúba taszítod az országot és utat nyitsz a Káosznak.  Lyasthé Mehriall gõgösen felvetette a fejét, és úgy nézett a férfira, mintha fel aka   Tudom, mit teszek  jelentette ki önérzetesen. Aztán to-vábbi szavak nélkül megforvonult ugyanazon az alagúton át, amelyen korábban az ezüstsárkány távozott.

    Kherthyomehr egy darabig komoran nézett maga elé, aztán hanyagul vállat vont, a barlng közepére sétált, fekete faggyút húzott elõ a köpenye bélésébõl, és olyan szabályos pe, ahol korábban a semleges lángok lobogtak, hogy egy mérnök mérõrúddal és körzõvel sem különbet.  Aztán eltette a faggyút, és vörös márgával újabb rajzba kezdett. Újabb pentagrammát nolyan méretût, mint az imént, és ugyanarra a területre. Csupán annyi különbséggel, hoghelyzetben.

      A vörös ötszög csúcsai a fekete ötszög csúcsai között tü remkedtek ki.  Aztán Kherthyomehr fehér mészkõdarabbal folytatta munkáját. Szabályos kört rajzolt,  hogy a körbe foglalta mindkét ötszöget, érintve mind a tíz csúcsot.  Aztán védelmezõ és támadó sárkányrúnákat rajzolt mindegyik csúcs fölé a körön kívülr  Majd amikor befejezte, gondosan megszemlélte mûvét, s ahol úgy ítélte meg, hogy a vo nem érintkeznek megfelelõen, ott óvatosan belejavítgatott munkájába. Aztán elégedettenodott, és a fejét lehajtva mormolni kezdett.  A vonalak kifakultak, és láthatatlanná váltak. A körbe raj-zolt, rúnákkal élesített nyoma sem maradt.  Látszólag, legalábbis.  Kherthyomehr egészen emberi módon dudorászgatott, és nyugodt, ráérõs léptekkel indul sárkány után.  Pár lépés után valami tréfás gondolat jutott az eszébe, megtorpant, a fejét ingatta,

    felkacagott.   Hét Veszedelem  motyogta derûsen.  Ám ahol hét van, mindig van nyolcadik is...

    2. A Korcs Király

    Zwikk Blata-Rukoz, a király személyes tanácsadója hófehér selyemkeszkenõjét az orrához  át az ajtó elõttröfögõ disznók között. Ezek az állatok többségében a fõképp Maldiberanban honos vaddiszbõrû, göndör szõrû, sörényes sertések közé tartoztak, amiket a húsuk és a bõrük miatt tyaiban, és amelyek leginkább förtelmes büdösségükrõl és vadságukról híresek.  Ezek az állatok azonban, bár most is a hírükhöz méltóan bûzölögtek, legendás vadságu

    mait sem mutatták. Az ajtó körül tömörültek, és olyan jámboran, megfélemlítetten röfögtten gyávaságukról ismert üregi nyulak is gúnyosan makogtak volna, ha látják õket.  Amint kinyílt az ajtó, a disznók máris ott tolongtak, és egymást tiporva igyekeztek ni a folyosóra. Az sem zavarta õket, hogy ott béklyókkal, ostorokkal és taglóval felfegett konyhai kisegítõk várják õket, hogy élve vagy halva a konyhába tereljék a másnapi vanyagát.  Egy rettenetesen kövér ember tapsikolt és sipítozott parancsokat nevetséges, kényeskhangon. Még raccsolt is egy parányit.   Gyevünk, gyevünk... vagadjátok meg a venitens sevtése-ket, lusta banda!... Dzsava g, te ovk sevtésfatty! Ne mocskold össze a mávványt!

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    14/221

      A disznók tehát kitódultak a királyi hálószobából, Zwikk Blata-Rukoz pedig az orra akozódva behatolt közöttük.  Elsõ pillantása a gondosan megvetett ágy felé irányult, ám ott nyomát sem látta a keaknak. Mi több, az ágynemû olyan friss és gondosan hajtogatott volt, mint amiben már egete nem aludtak. Eltekintve persze néhány ott éktelenkedõ sárfoltról és két-három marék ágy lábánál néhány hordó roncsai és maradványai hevertek; sörfoltok és tócsák mindenüt  A király azonban nem feküdt az ágyban. És máshol sem. Zwikk Blata-Rukoz hunyorgott.  A hálószoba hatalmas volt ugyan, de a széles baldachinos ágytól és pár alacsony szekekintve nem nyújtott túl sok rejtõzködési lehetõséget.   Felség?!  kérdezte bizonytalanul a királyi fõtanacsadó.  Ön sikoltott, felséges   Röfögést kapott válaszul. A kitóduló disznók irányából. A királyzerûen odapillantott, és rend-kívül elcsodálkozott, amikor a sertések között egy ismerõllantott meg.  Tágra nyílt a szeme.   No de, felség...  motyogta megütközve Zwikk Blata Ru-koz, és még a száját is eltátotta megrökönyödésében. Aztán felsikoltott:  Kérem, ne...enjen ki így a fo-lyosóra! Még véletlenül... ööö... önt is... önt is...  Nem merte befejezni.  A folyosón villogtak a kések és a bárdok. Némely szolgák úgy dönthettek, hogy könnyezni a munkát és aztán elcipelni a mozdulatlan áldozatokat, mint bizonytalan üldözésbe b. A sertések visítottak, döngve a padlónak csapódtak, és vérük a márványpadlóra fröccse   Dzsava Hovg!  sikoltotta a raccsoló hájpacni felháboro-dottan.  Vévt fvöccsentethámva! Ezévt megla-kolsz, te büdös ovk fattyú! Lenyúzom a vetkes bõvöd!  Igazság szerint már elõzõ nap le kellett volna vágni ezeket a sertéseket, hogy legye

    húsuk feldolgozására a készülõ nagy lakomához, ám a királyi paranccsal dacolni senki s Azonban immár nem lehetett tovább halogatni az elkerülhetetlen végzetet.   Felség!  sziszegte felháborodottan a királyi tanácsadó.  Nagy kérés lenne, ha azgy álljon két lábra?! Mint ahogy egy drénhez... akarom mondani: ahogy egy... drénhez halatos humanoidhoz illik.  Skandar Graun felegyenesedett. Megbillent kissé, de sike-rült megtámaszkodnia a falnál. Mákonyos tekintetét megpróbálta fókuszálni, ám úgy tûnt, jelen állapotában két szei megoldhatatlan feladat. Trágyafoltos, vastag fehér hálóinget viselt, széles talpú, szucsot, s a koronamintás bojtos hálósapka fölött félrecsúszva csillogott a Drén Jégkoronyes részein gyanús barna foltok terjengtek.  Vér? De vajon kinek a vére?  Vagy talán nem is vér?   Ó, felség! Kérem, felség...

       Na, mi van?!   ...kapaszkodjon, kérem!   Aha  dörmögte a félork, de elhibázta a mozdulatot, és átesett egy visongó disznón  A bojtos hálósipka lecsúszott a kopasz fejrõl, és a jégszínû szarvaktól díszes, drágt királyi aranykorona begurult az ágy alá.   Yv... Yv...  nyögte a békaként elterülõ félork.  Yv...   Yvorl redves farkára?  érdeklõdött készségesen a királyi fõtanácsadó.   Arra!  röfögte Skandar Graun bambán.  Arra!  Megpróbált feltápászkodni, de kétszer is visszacsúszott hasonfekvéses pozícióba. Zwikoz sietõsen intett a királyi szolgáknak, akik máris rohantak, hogy talpra segítsék uru  Míg a királyi fõtanácsadó a jégdíszes koronát halászta ki az ágy alól, az egyik szolkedett. Elhúzta a vastag bíbor bársonyfüggönyöket, amiket a szoba elsötétítésére hasznáárasztotta el a helyiséget: épp villámlott. Aztán valamivel késõbb távoli morajlás hal

     súlyos zápor kopogott a párkányon.Skandar Graun megrendülten hunyorgott a villámfénytõl. Máris... reggel van?

       Este van, felség. Csupán a cikázó villámok fénye káp-ráztatta el önt. Ugyanis odak vihar tombol.  Mintegy bizonyságképpen, a viharos szél döndülve csapta be az egyik ablakot.   Este?  pislogott Skandar Graun értetlenül.  Még mindig este van?  Zwikk Blata-Rukoz odasietett hozzá, feltette a jégdíszes koronát a kopasz királyi fe, és gondosan el is igazította a széles kobakon.  A félork merõn bámulta.

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    15/221

       Ne mondd már, hogy este van!   Nem az a kérdés, hogy este van-e  mormolta a királyi fõtanácsadó morózusan , hanelyik nap estéje.

     Tényleg nem reggel van?   Tegnap is volt reggel  magyarázta Zwikk Blata-Rukoz.  Sõt tegnapelõtt is. És peris.   Mit vartyogsz?   Ez nem csoda. Tudja, felség, a napok többsége általában reggellel kezdõdik és estésak némelyek ezt nem mindig veszik észre. Ám remélem, holnap, Kártyanapkor ön is ébren lesz majd.  Skandar Graun gyanakodva meredt rá.   Holnap már Kártyanap? Azt akarod mondani, átaludtam az éjszakát, a reggelt... és aapot?  - És attól félek, ugyanígy a tegnapit is, felség.  - Na, ne izélj!   Én nem izélek, felség. Ez az igazság. Ön két nappal eze-lõtt alkonyattájt hozatta kát a szobájába...   Hihetetlen!  dörmögte a félork.  Egyfolytában átalud-tam volna két napot?   Úgy valahogy, felség. Ámbár...   Mi az, hogy ámbár"?   Nos, amennyire észrevettük... nem mindig aludt.

    Skandar Graun hunyorgott, látszott az ábrázatán, hogymegpróbál visszaemlékezni. És ugyanakkor az is látszott, hogy erõlködése nem jár teljes   Nem mindig?  érdeklõdött.  Hát akkor... mit csináltam?

       Ezt inkább nem merészelném szavakba önteni, felség...Skandar Graun érdeklõdve pislogott.   Akkor sem, ha torkon ragadlak, a padlóra teremtelek, és meglóbálom a homlokod iránláncos buzogányomat?

    Zwikk Blata-Rukoz nyelt egyet.   Akkor sem.   Ugyan már!  mosolygott rá barátságosan a félork.  El-felejtetted, mit parancsolt   Hát lehet azt elfelejteni?   Nos?   Azt parancsolta, felség, hogy... idézem: Hagyd el a fö-lösleges sallangokat, te kdõ, duzzadt fejû pojáca, és beszélj hozzám úgy, ahogy egy közönséges emberhez beszélnél   Akkor mire vársz? Ki vele! De köntörfalazás nélkül! Mit csináltam az elmúlt két naatt?

       Meg kell mondanom... és elõre elnézést kérek e durva szavakért... ám máshogy nem tadni a történteket...   Na!   Nos, felség, az igazság az, hogy... nem is tudom, hogyan kezdjem.   Akarod, hogy fejbe verjelek? Pusztán segítségképpen.

     Ön a sertéseket molesztálta, felség!  kiáltotta a királyi fõtanácsadó elszántan.  A szobába sereglett szolgák kényelmetlenül mocorogtak, a bátrabbak egymásra pillanto a még bátrabbak pedig összesúgtak.  A félork csodálkozva pislogott.   Mondd ezt még egyszer!   Nem... nem merem, felség.   Jó, akkor ne mondd! De...   Igen, felség?

       Azt értem, hogy a sertés az Dréniában azonos a disznó-val... de ez a moleztrálás" moleztrán(5) szó?

    (5) Moleztránia  Ország Maldiberan nyugati partjánál, az egyenlítõi részen.

      Zwikk Blata-Rukoz dermedten pislogott.   Nos...  Skandar Graun bágyadtan göcögött.   Csak tréfáltam. De te olyan ostoba vagy, hogy sosem rö-högsz a viccemen!   Hahaha, felség.

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    16/221

       Ez neked röhögés, te nyápic nádiposzáta?   Hahahahahahaha...  Skandar Graun ernyedten sóhajtott.   Ez se sokkal jobb.   Erõltessem még az önfeledt derû mímelését, felség?   Fölösleges. Ti, drének... eh! Lehetetlenül sótlanok vagy-tok. Unalmas, komor bandaegcsekélyebb humorérzék nélkül. Reménytelen fajta! Valószínûleg a zord idõjárás teszi, Szinte szégyellem, hogy én vagyok a királyotok.   Nos, felség, az érzés... kölcsönös.   Micsodaaaaa?!  horkant fel Skandar Graun megsebzett vadkanként.  A királyi fõtanácsadó kényelmetlenül feszengett.   Elnézését kérem, felség, csupán felvettem a kesztyût.   Milyen kesztyût?   Képletesen szólva, felség. Vagyis hát: tréfálni próbáltam, bizonyítandó, hogy nekün humorérzé-künk... De nem azért mondtam, hogy megbántsam önt, sõt épp ellenkezõleg, hotegyek...  Skandar Graun pislogott. Aztán legyintett.  Megpróbálta tisztázni a helyzetet.   A'szondod két napja alszom?   És két éjszakája  helyesbített a királyi fõtanácsadó.  És mint említettem, ez id tevékenységének egy részét töltötte ki. Ideje többi részét pedig ordítozás, káromkodásmint fals hangú éneklés, továbbá a sertések... ööö... disznók molesztálása. Úgymint: rugatás, farokcsavargatás, letaglózás... és ööö... hogy is mondjam... puszilgatás és simo  Skandar Graun komoran meredt a fõtanácsadójára, akit még az elõdjétõl örökölt. Hogy

    r(6) ZwikkBlata-Rukozból Zmed de Vigorard személyes tanácsadója, az egy külön történetet érdemelnogy a ravasz és hízelkedõ Zwikk valami módon a hatalmába kerítette Zmedet, és uralkodásidõszakában a befolyása alatt tartotta. Arra sincs magyarázat, miként tarthatta meg magpozícióját Zmed halála után ez a drén, aki még csak nemesi címmel sem rendelkezik.

    6) krefor  drén nagypolgár, befolyásos  ámde nemesi cím nélküli.

       Mit beszélsz? Ki puszilgatott kit?   Nos, felség, ez bonyolult kérdés... ámbár mivel a sertések csak ritkán csücsörítenkelnek szerelmes dalocskákat ork nyelven...  A félork megrökönyödve meredt maga elé, majd az ágy lábához gurított söröshordó maralélte. A hordó oldalán buzogánycsapások lenyomata látszott. A fatörmelékekbõl és a fels

    egy hasonló hordócska nem úszta meg ilyen könnyen az esetet.   Valóban ilyet tettem volna?  morogta Skandar Graun.   Ilyet... is.   Nem akarok kekeckedni  dörmögte rosszallóan a király , de furcsállom kissé, hogyerre sör...  Csuklott.  Mármint: sor. Köztudott, hogy én egy ideje már nem részegeskeként is... Mit keresnek disznók a drén király hálószobájában? Ez valami egzotikus drén   Zwikk Blata-Rukoz nem jött zavarba.   Általában nem szokás errefelé  felelte.  Ám mivel ön a második kishordó csapra van sertések... ööö, disznók jelenlétét követelte... és fej szakasztó buzogánycsapásokat ha dacolunk parancsával... kénytelenek voltunk beterelni önhöz a vágni való sertéseket  Skandar Graun a halántékát dörzsölgetve pislogott. A fõtanácsadó kíváncsian meredt r   Senki sem tudta, mire kellenek önnek a sertések  je-gyezte meg, s hangjából kisütiság.

      A félork legyintett.   Régi rossz szokás  morogta.  Ha iszom egy kicsit, méltó társaságra vágyom. Csak .. tartózkodtam az efféle szórakozástól. Talán épp a hosszú kihagyás miatt, nos, ismerjgártott egy parányit...  Ernyedten dörzsölte a homlokát és halántékát, mintha így próbálná elûzni a tompaságo  Zwikk Blata-Rukoz nem tett fel ez ügyben további kérdé-seket, ám élénk ábrázatáról l a dolog.  Fura alak volt ez a királyi fõtanácsadó. Bár õ csupán krefor volt, alkatilag átmenet a nyúlánk és sápadt fõnemesek és a jóval zömökebb drén közemberek között. Csontozata saskosak, ám nem izmosak, inkább húsosak. Puhány volt, akár egy éti csiga. Széles, lapos

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    17/221

    t kurta nyakon szokatlanul nagy fej billegett, s vonásai ezzel arányban hihetetlenül elnagyoltaknak tûntek. Persze sem az orra, sem a szája, sem a szeme nem mutatkozott kirívóan nagynak, ám együttesen olyan volt, mintha ezt a fejet belülrõl degeszre fújták a mókás hatást csak még inkább fokozta Zwikk részleges kopaszsága; homlokától a feje bújbõr virított, míg feje két oldalán és a tarkóján még dúsan és kócosan csüngtek a bronzett ki, akár egy scyth bohóc. Mintegy ennek el-lensúlyozásaként stílusosan válogatta ösak darabjait, és gondosan ügyelt az összeillõ árnyalatokra is. Elõkelõen mozgott, kényengon beszélt, s minden gesztusa kiszámított volt és hivalkodó.  Amióta Skandar Graun megjelent a királyi palotában, Zwikk Blata-Rukoz ott legyeskedett körülötte, leste minden kívánságát, tanácsokkal látta el az udvari viselkedést illeta, pattogtatta a király körül nagy számban sürgölõ-dõ szolgahadakat és udvaroncokat. Msem kérdõjelezte meg utasításait, Skandar Graunnak eszébe sem jutott kétségbe vonni a m jogosultságát. Ha bármit tudni akart, hozzá fordult. Ha valamit nem értett, tõle kérde valami extra kívánsága támadt, azonnal õt hívatta.  És ezzel akaratlanul csak még inkább megszilárdította Zwikk kényes pozícióját a palo  Ráadásul a félork megkedvelte ezt a fickót. Akaratlanul is Roahmyert juttatta eszébe csak azért is, mert az õ határozott biztatására ez az alak néha arcátlan pimaszságokraedett vele szemben, s lassacskán már érett egy kisebbfajta megruházás...  Ám Skandar Graun egyre halogatta az atyai pofonokat; el-végre egy király nem veri meg az alattvalóit. Fõképpen akkor nem, ha elõzõleg õ biztatt, hogy nyugodtan tréfálkozzanak vele.  Miután összeszedte magát, megigazította bõ hálóingét, és ásított. Aztán bizonytalan kkal szemközti fal felé imbolygott. Egy falba süllyesztett ajtó látszott ott, melyet ugolyan zúzmaramintás drapéria borított, mint a faltöbbi részét.

       Szabad kérdeznem, hová igyekszik ily sebbel-lobbal, fel-ség?  nyekeregte Zwikk Bl-Rukoz.   Na mit gondolsz?  mordult vissza a félork a válla fölött. Aztán megadta a választová a király is egyedül jár...   Egyedüüüül? Ó, nem, nem!  A fõtanácsadó összeütötte a tenyerét, és felkiáltott. l a Királyi Excrementum Hordozója!  sürgetõen tapsolt. Gyorsan, gyorsan, gyorsan!   Ja, tényleg  dörmögte Skandar Graun.  Jobb is, ha igyekszik a fickó, mert az ittt Kübli már színültig megtelt... Sõt egy kicsit azon is túl. És ahogy látom, a meg-próbbokra tört... Kéne egy új edény!  A szolgák között egy magas, sápadt, gyomorbajos ábrázatú, díszruhás férfi tört át, aetakart porcelánedényt tartott maga elõtt végtelen elõkelõséggel.   Utat az Edénynek!  követelte.  Utat! Utat!  Amerre elhaladt, az összes szolga meghajolt az üres éjjeli edény elõtt. Amikor pedig

    jd visszafelé jön, még mélyeb-ben fognak hajlongani. Mert akkor az Edény már nem lesz ü  Skandar Graun a fejét ingatta.   Miért kell ebbõl ekkora nagy ügyet csinálni?   Így írja elõ a Törvény  magyarázta Zwikk Blata-Rukoz szertartásos ünnepélyességgezik, az eti-kett, mely a palota rendjét szabályozza. Évszázadok hagyománya ez, mely...  A királyi fõtanácsadó hirtelen elhallgatott, és a szeme tágra nyílt. Bár a száj a tátátogott, mint egy ponttyá változtatott szónok, ajkait nem hagyták el értelmes hangok, ljebb összefüggéstelen nyöszörgések.  A Királyi Excrementum Hordozója zavartan torpant meg a félork mellett.   Csak ön után, felséges úr  habogta.  Nem léphetek be a kis szobába ön elõtt.  Zwikk Blata-Rukoz végre értelmes hangot is ki tudott adni:   Õrség!  csikorogta, akár egy satupofák közt rángatott, csorba ráspoly. Aztán már   Magas termetû, bõrvértes testõrök rontottak a hálószobába karddal a kézben. Vállukon

    vagrend szõrmeprémjét viselték, vállukat verdesõ világos hajukat bronz homlokpánttal fo   Merénylõ!  sikoltotta Zwikk.  Ott! Ott! Ott!  A Királyi Excrementum Hordozója csalódottan felkiáltott, lekapta a porcelán edényrõly takarót, és az edényt az értetlen képpel rámeredõ félorkra hajította.   Éljen a király, pusztuljon a korcs trónbitorló!  süvöltötte kétségbeesetten. Aztá döfte magát.  Skandar Graun reflexbõl elkapta a súlyos porcelánedényt, de el is engedte rögtön.   Yvorl redves... gilisztáira!  A királyi bili nagyot csattant a világoskék, erezett már-ványpadlón, és ezer darabrat. A cserepek közül alkarnyi hosszú, kisujjnyi vastag, áttetszõ, jégkék testek tekeregt

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    18/221

      Az álmatag király hátraugrott, és megszokásból a dereka felé kapott. Ám jelenleg nemkedvenc láncos buzo-gánya.  Azonban nem is volt szükség a beavatkozására. A Dierrontestõrök máris ott termettek,zmás lábak péppé tiporták a tekergõdzõ testeket, a lapos kígyófejeket pedig a kardjukla laposabbra.  Fél percbe sem telt, és mind a négy kígyó sorsa megpecsé-telõdött. A nagy kiabálásra eközben újabb testõrök érkeztek, berontottak a kis mellékhettak mindent. A testõrök vezetõje, egy medve termetû, busa fejû, fakó hajú fagyföldi leirályi Excrementum Hordozója mellé, és a mozdulatlan testet vizsgálgatta.   Halott  jelentette az eredményt.  Kétségkívül az. A penge a szívét járta át.  Skandar Graun komor képpel sodródott közelebb.   Ezek a nyamvadt kis giliszták...   Jégviperák  morogta a testõrök vezetõje.  Elég egy ha-rapás, és nincs ellenszer.yilkosok kedvenc eszköze...  A félork szórakozottan vigyorgott.   Ejha!  Aztán csettintett.  Jókora meglepetés ért volna, ha siettemben rákucorodo, mi?   Hát még a kígyókat  kotyogta Zwikk Blata-Rukoz, de aztán elsápadt saját vakmerõséfelség... de ön mindig arra biztatott, hogy... fejlesszem elmémet a tréfálkozás mûvésze  Skandar Graun kényszeredetten göcögött. Aztán elismerõen meghajtotta a fejét.   Ez igen, Cvikli!... El nem tudom képzelni, honnan sejtet-ted meg, hogy ez a nyavalyás szét akarja haraptatni a seggem ezekkel a girnyó kis mérgesgilisztákkal?   Ööö... bátorkodom megjegyezni, felség, hogy a nevem Zwikk, nem pedig Cvikli... Perha önnek kényelmesebb így, engem csöppet sem zavar... legfeljebb fél csöppet... de ez a

    gánügyem, ugye?   Mit vartyogsz?   Nos, felség... az igazat megvallva, sejtelmem sem volt arról, mire készül ez az elemült...  Skandar Graun csodálkozva nézett rá.   Hogy-hogy?   Rogonor da Rangala minden gyanú fölött állt...   Most meg kirõl beszélsz?   Hát õ, a báró... a Királyi Excrementum Hordozója.   Hm. Neve is volt neki? Ez érdekes! Naponta többször is találkoztunk, és azt sem tu hogy van neve.   A da Rangala család õsidõk óta bírja ezt a megtisztelõ pozíciót  magyarázta Zwikkogonor da Rangala több mint harminc éven át szolgálta hûen Drénia királyait. Õ hordozta

    az elsõ de Vigorard királynak, Harcias Zmednek, s ezt megelõzõen õ volt az, ki közel háeden át leste az utolsó de Zitrén király, Nagytermészetû Brithugar kívánságait... melyekben igen gyakori találkozásokat követeltek meg, lévén, hogy II. Brithugar egy igen purya gyomorbéli betegségtõl szenvedett...Skandar Graun elismerõen meredt a szíven döfött hullára. Nem csoda hát, hogy beleõrült a megpróbáltatásokból szerencsétlen...

      A fagyföldi Dierron-lovag intésére a testõrök megragadták a lábánál a hullát, és az    Hogy õrült volt-e  dörmögte a fagyföldi , vagy alatto-mos számítás vezérelte tetdöntik a Fagyhercegek.  Skandar Graun a homlokát ráncolta. Sejtette, mi követke-zik. Még ha a merénylõ, érzéudarcot, a kínzásoktóltartva elvetette életét, léteznek bizonyos módszerek, melyekkel a holtakat is szóra lehbírni. A Fagyhercegek bizonyára mesterei ennek a mûvészetnek. S pár óra múltán kiderül,

    dett a vén Küblihordozó ilyen esztelenségre.   Viszont még mindig nem értem  dörmögte a félork , miért kiáltottál az õrségért, e készül a vén Kakabáró...  Zwikk Blata-Rukoz az ágy felé fordult.   Mert... Ott! Ott van...  A királyi ágy valóságos mestermû volt; négy sárkányfejekkel diszes, faragott onix osotta a vastag, szürkéskék brokát baldachint, amelynek szegélyét sodrott aranyrojtok dísa nemes brokát az ágy fölött, középtájon alaposan megereszkedett, kirajzolva egy súlyosnalait.   Valaki... lapul a baldachinon! - suttogta a királyi fõta- nácsadó sápadtan.  És m

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    19/221

    tt van!  A Dierron-lovagok szemvillanás alatt körülvették az ágyat.Vezetõjük, a medve termetûatosan megböködte kardja hegyével a brokát legmélyebbre ereszkedett pontját.   Nem mozdul.  Fél perccel késõbb a királyi testõrök egy döglött disznót rángattak le a baldachin tott rajta szúrt vagy vágott seb, valamint vérnyomok sem. A halálát az okozhatta, hogy eerõs rántással kitörték a nyakát.  A Dierron-testõrök értetlenül pislogtak.   Hogy került a disznó a baldachinra?  csodálkozott a ki-rályi fõtanácsadó. Hangja benettel ve-gyesen remegett, mintha csak azt kérdezte volna, Hogy kerül a csizma az asztalra?"  Skandar Graun a homlokát ráncolva, erõlködve próbáltvisszaemlékezni.   Tudom is én?!  dörmögte végül.  Talán merényletre készült ellenem, aztán odamenegészen mostanáig, amíg egy éles szemû tanácsnok fel nem fedezte. Valószínûleg a lelepleedtségbe halt bele. Vagy gondolod, hogy õ is öngyilkos lett, mint a vén Szarfelelõs?   No de, felséééééééég!   Kit érdekel, hogy került oda?! vont vállat Skandar Gra-un.  Egy király nem kötelelni az alkoholos befolyás alatt elkövetett cselekedeteirõl... vagy talán igen?   Nem, felség, csak kissé furcsállom, hogy egy disznó...

     Ez a legnagyobb gondod?  sziszegte Skandar Graun, aztán egyik lábáról a másikra ákellene inkább a jelenlegi válsághelyzettel foglalkoznod?  Zwikk Blata-Rukoz bután pislogott.   De hiszen a válsághelyzet már elmúlt, felség!  csodálkozott.  A merénylõ halott.alottak...

      Skandar Graun szeme kimeredt, s feje búbjától a sarkáig többször is megremegett, mikipréselte széles ajkain a következõ szavakat:   A vén Küblimester halott, a Kübli törött... én meg rögtönberöttyentek. És mint már oly sokszor hangoztattad, ilyet egy drén király nem tehet! Dekor most mi legyen?... Mi ez, ha nem válsághelyzet?   Óóóóóóó, felség!   Kösz, ez sokat segített  csikorogta Skandar Graun.  De csinálni kellene valamit, nem tudom, meddig bírom még.   Sürgõsen ki kell nevezni az új Királyi Ecrementum Hor-dozót!   Úgy ám! De még milyen sürgõsen!   Máris intézkedem, felség. Még e negyedórában lovas fu-tár indul Rangalába, hogy elronba azt a da Rangala sarjat, ki átveszi halott rokona pozícióját...   Még e negyedórában elindul?  csikorogta Skandar Graun ellenségesen.  Ha már e pe

    lenne, az, is késõ lenne!   Tûrnie kell, felség!  magyarázta Zwikk Blata-Rukoz el-szántan.  A Drén Törvény k csakis az arra kinevezett és méltónak találtatott személy hordozhatja a Királyi Excremot...   Még egy szó, te átkozott  kiáltotta remegve a félork , és te magad leszel a Kiráum hordozója... méghozzá a nyakadban!   Óóóóó! Felség, a Törvény kimondja...   Szarok a Törvényre! Aóóóó, neee!... Kellett nekem emle-getni!   De... felség!  Skandar Graun a fogát csikorgatva nézett körül az érdek lõdve tolongó szolgákon. Valegy gebeszkedõ félorkot pillantott meg. A fickó egy méretes vájdlingot szo-rongatott a en. Valószínûleg a disznóölésnél segédkezett, csak aztán a lárma õt is idevonzotta, min  Odaintett neki.

       Hé, te szurtos! Gyere csak ide!  A félork elõször jobbra nézett, aztán balra. Majd pedig megpróbált elsurranni.   Kapjátok el!  rendelkezett a király.  Hozzátok ide!  A szolgák elállták az eloldalogni próbáló félork útját, és két Dierron-testõr nem soA félork elejtette az edényt, és térdre rogyott.   Hogy hívnak?  recsegte Skandar Graun, miközben azarca bíborra változott.  - Aj-jaj, jaj-jaj!  nyögte az áldozat.   Ne jajgass! A nevedet kérdeztem.   Én csak egy szerencsétlen, kétbalkezes szolga vagyok! Dzsara Horg! Mutatkoznom semlenne szabad az ön felséges színe elõtt, dire(7)!

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    20/221

     (7)dire  a nemesek megszólítása. A királyra nem illik használni.

       Mit merészelsz, tapló!  recsegte az egyik Dierron-testõr, és lekent neki egy nyakt. Valószínûleg tovább is folytatta volna a fenyítést, de a király olyan mérgesen horkaogy a testõr keze megdermedt a levegõben.   Ne merészeld még egyszer megütni a Királyi Excremen-tum Hordozóját, fickó!  Még a nyöszörgõ félork is döbbenten kapta fel a fejét.   Mit teccett mondani?!   Bárhogy hívnak is  morogta Skandar Graun sürgetõen , mostantól te vagy az új Küb   De, felséééég!  tiltakozott felháborodottan Zwikk Blata-Rukoz.  E nemes poszt a a család privilégiuma.   Mostantól nem  sziszegte a király.  Alattomos me-rénylõk csak ne hordozzák körbeaz én felséges excrementumomat! Királyi jogomnál fogva tehát ezennel megvonom tõlük a pmot! Megtehetem, vagy nem? Elvégre én vagyok a király, azt teszek, amit akarok!... És tlán nem rendelkezik valami olyasmirõl ez a híres Törvény, hogy aki merényletet kísérel y ellen, annak minden birtoka elkoboztassék, rokonai felkoncoltassanak... meg ilyesmi?

    Zwikk Blata-Rukoz, a testõrök és az összesereglett szolgák bizonytalanul pislogtak era.  Skandar Graun hevesen a fagyföldi testõr felé pillantott.   Õrmester!  A medve termetû Dierron-lovag megrökönyödve húzta fela szemöldökét.   Mármint éééén, felség?

       Igen, te! Vagy talán van itt még más õrmester is?  A fagyföldi szeme bosszúsan megvillant. Mondani akart valamit, de aztán mégsem mert isszavágni. Zwikk Blata Rukoz segítette ki.   Valójában egy sincs... Sern do Krajn ugyanis nem õr-mester, hanem a testõrök kapit  Skandar Graun egyre türelmetlenebb lett.   Jó, akkor szólj neki, hogy adja ide a kardját, de rögtön!  Szólni se kellett, a kapitány az alkarjára fektette széles pengéjû fegyverét, s bár  arcán, hogy nem érti, mi történik, tiszteletteljes fõhajtással odanyújtotta a kard her) markolatát.

    (8) Heredíszes kard  a drén lovagok tradicionális fegyvere.

      A király felragadta a kardot, és a feje fölé lendítette.

    A térdelõ félork szolga felvisított:   Magasságos egek!... Irgalom, dire! Könyörüjj gyalázatos fajtársadon! Dzsara Horg sse ártott nékednek!  Skandar Graun lecsapott a kardlappal a sivalkodó szolga jobb, majd a bal vállára, aztán a homlokát is megpaskolta vele. Három-négy kék-zöld folt biztosan jelzi majd e hel   Ezennel báróvá ütöttelek, Dzsara Horg  mordult fel Skandar Graun.  És tekintetteszorongatóbb... vészhelyzetre, azonnali hatállyal kinevezlek a Királyi Excrementum Hordzójának!   De felséééééég!  méltatlankodott hihetetlenül magas orrhangon Zwikk Blata-Rukoz.et!   Dehogynem!  röffentette Skandar Graun, és lendületbõlvisszadobta a kardot a testõrkapitánynak. Az ügyesen elkapta a markolatot a levegõben. megtettem... hogy mielõbb valami mást is megtehessek!  Összefogta magán a bõ hálóinge

    egve, az ajkát harapdálva, apró, tipegõ léptekkel a mellékhelyiség felé szaporázta.  Bnyüszítette vissza parancsolóan a válla fölött.  Ide gyere azzal a Küblivel, de márisst visszaveszem a kardot, és jóval nagyobbat ütök!  Miközben a remegõ félork szolga szedte a lábát, Zwikk Blata-Rukoz idegesen meredt a tõrök kapitányára, és mintha neki tartozna magyarázattal, kényszeredett vigyorral rázta   Nem, nem... nem! A kinevezés természetesen érvényte-len. A Törvény nem tûrhet el e... ööö... tévedést. És egyébként is, nem szokás karddal báróvá ütni" senkit...

    Sern do Krajn komoran meredt a földön heverõ hullára,aztán megvetõen belerúgott.   A király igazságot mondott  dörmögte gúnyosan.  A vén Rogonor esztelen dolgot mûos merényletével megpecsételte a da Rangalák sorsát. Nemesi címüktõl megfosztatnak, bir

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    21/221

    vétetnek. Bûnrészességüket vizsgálat tárja fel hamarosan.  Intett, s két embere máris megragadta a halottat. Könnye-dén felemelhették volna, hoa vállukon vigyék el a merevtestet, ám egy orgyilkos nem érdemel ekkora tisztességet. Akõpadlón húzták végig a két lábánál fogva, hogy szétkenõdõ vére munkát adjon a palota stetõül szolgáljon mindazoknak, akik hasonló merényleten törik a fejüket.  Zwikk Blata-Rukoz egy pillanatig dermedten nézett maga elé. Aztán kettõt tapsolt.   Elég a bámészkodásból!  kiáltotta.  Gyerünk, gyerünk!Takarítsátok fel ezt a disznóólt! Mire a király elõkerül dolgavégeztével, rendet és tisztaságot találjon!

    3. Összeesküvõk

    Hét fekete árny száguldott az éjszakában. Drének voltak valamennyien. A lovuk nyakára hvágtattak az óriás kísértetekként meredezõ évszázados fák között, és küzdöttek a dühöng le akarta õket cibálni a nyeregbõl.  Elképzelhetetlenül vad ítéletidõ tombolt ezen az éjszakán Drénia-szerte, ám Sjövorg nden eddigi zord emléket elmosott a mostani vihar dühe. Az orkán erejû szél fákat döntökat tépett ki tõbõl, s még a vágtató lovakat is csaknem felborította. Az apró szemû esõgott a lovasok sisakján és mellvértjén, mintha milliónyi tûvel próbálná átfúrni a vastat fémet. Néha jég kopogott; eleinte csak borsószemek, aztán jégdiók is érkeztek.

      A lombok fölött vakító villámok cikáztak; az azonnal következõ, fülsiketítõ dörrenéslben találtak célpontot.   Elátkozott éjszaka!  próbálta túlkiabálni az egyik lovas a vihar dühét.  Celiahnal járja táncát!(9)

     (9) Celiahna a levegõ istene, ám Dréniában neki tulajdonítják az idõjárás változásait;sõt és a jégesõt egyaránt. Gloyva az õrület és a féktelenség istene. Amikor ítéletidõ tnt e két isten perdült táncra.

       Talán az istenek sem akarják, hogy létrejöjjön ez a bûnös szövetség!  nyafogta eg  Az elõzõ szóló odakapta a fejét.   Vagy inkább az istenek  kiabálta  ily módon gondos-kodnak arról, hogy találkánk radjon!

       Talán.  A lovasok maguk mögött hagyták az erdõt, és mivel már nem élvezték a fák védettségét elsodorta õket. Szerencséjükre a jég megszûnt, s immár ismét csak" az özönvízszerû záiük.  Megmûvelt földeken gázoltak át, és a lovak patája csüdig süppedt a felázott fekete fna meghasalt az égi áradat és a jég súlya alatt, s itt-ott több méteres átmérõjû, fehérogy a lehullott jég még nem olvadt el mindenütt.  A távolban egy falu alacsony házai emelkedtek ki a föld-bõl. És rajtuk túl, még távokõfallal övezett vár emelkedett. A homályban masszív kõsziklának látszott, ám amikor viehér fény kirajzolta karcsú bástyáit és keskeny tornyait.  A lovasok e vár felé tartottak.  Az útjukba kerülõ falun úgy vágtattak keresztül, akár a kísértetek. A lovak patája afröcsögött; ólban lapuló kutyák ugatták meg õket.

      Emberrel nem találkoztak.  A vihar dühe csöppet sem enyhült. Még akkor sem, amikor a lópaták már a vár leeresztpogtak. Bár kicsi volt az esélye, hogy ebben a pokoli idõben az õrök meghallják a közelalószínûleg már számítottak a jövetelükre, mivel azonnal felhúzták a vasrostélyt, és kizárnyú kaput.  A sötét épületek felõl megtermett alakok siettek feléjük. Némelyük füstölgõ fáklyát  ám egy pillanattal késõbb a heves zápor még a füst emlékét is elmosta.  A lovasok nedvesen csattogó köpennyel kászálódtak le a nyeregbõl, és beletoccsantak e már bokán felül kavargó, trágyalével keveredett alkalmi folyamba.   Jelszó?  kiáltott rájuk egy fémvértes hadfi a fogadásukra sereglett fegyveresek k

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    22/221

      A jövevények vezetõje válaszolt:   Éljen a király, pusztuljon a korcs!   Legyenek üdvözölve a de Royg várban!  A szolgák vezetõje száraz törlõkendõket nyújtott a két legdíszesebb ruhás vendégnek volna az arcukat, már abból is facsarni lehetett a vizet.  Amíg a két elõkelõ a fõépület bejárata felé tocsogott a sár-ban és a vízben, népes k a lovakat. Csupán ketten tartottak velük. Egy marcona képû, sebhelyes, idõs fegyvernök a bal lábára sántított, meg egy kerek képû, élénk tekintetû apród. Ezek ketten akár a ttek volna, hiszen a ruhájuktól eltekintve alakban és korban õket formázták.   Erre, uraim, erre!  tüsténkedett a várszolga, s megrázta vállára hulló, csatakos egy kutya. Drén szokás szerint udvarias, lehalkított hangon beszélt, s nem nézett a magbb rangúak arcába, szemébe. Az õket megilletõ tegezési formát választotta.(10)  Az uratikteket.

    (10) A drén/drovát nyelv tegezõ viszonyai meglehetõsen bonyolultak és változatosak. A dzéd többféle magázó és tegezõ viszonyt ismer, melyek a beszélgetõpartnerek társadalmi hott viszonyoktól függenek; ez más nyelvekben nem visszaadható. Nagyon gyakori eset, hog a helyzettõl függõen a tegezés átmegy magázásba, önözésbe vagy az úgynevezett eltávoltben a beszélõ úgy emlegeti egyes szám harmadik személyben a beszédpartnerét, mintha azsem lenne. Ez némely helyzetben felér egy arculütéssel, más hely-zetben a legnagyobb tielet lehet.

       Egy kupa bort és száraz ruhát elébb!  morogta a két ne-mes vendég közül az idõseb  Ifjú társa nem szólt semmit, csak még szorosabban össze-vonta arca elõtt köpenye szé

    , és fázósan dideregve húzta nyakát a vállai közé, miközben elgémberedett, bizonytalan t.  Amikor az ajtóhoz értek, a fázós ifjú megbotlott a lépcsõ-ben, és halk jajdulással tKerek képû apródja máris ugrott, hogy felsegítse, ám az idõsebb nemesúr dühösen elkaptaszapenderítette.   El a kezekkel, Timo!  recsegte felháborodottan.  Mit képzelsz te?! Hogy merészelinteni Drénia leendõ királyát a mocskos kezeddel!?   Én csak...   Többé ne érintsd õt, Timo, különben hamar azon kapod magad, hogy fûrészporos kosárlevágott fejed!

     Igen, dire.   Jaspe de Vigorard, Drénia királya fel tud állni magától is morogta az idõs nemesúr.  Vagy ha mégsem, majd eldönti õ, kit méltat arra, hogy elfo

    egítõ kezet.  Az apród buzgón bólogatott, és ahogy nagy igyekezetében elhátrált, bokán felül merüla, és tele ment lucsokkal a cipõje.   Igenis, dire. Megértettem.  Eközben az ifjú nemes feltápászkodott, és zavarában olyan mozdulatokat tett, mintha arná porolni magát. A szeme bizonytalanul csillogott, kétszer is szóra nyitotta a szájáre harmadjára végül megszólalt:   Még... nem vagyok király.   De igen, fiú. Az én szememben te vagy a király, nem az az átkozott trónbitorló. Ésa király mindazok számára is, akik azért gyûltek össze ma éjszaka ezen a helyen, hogy bnak téged a hûségükrõl és a támogatásukról, fiú.   De ha így van  motyogta Jaspe de Vigorard. - Akkor te miért szólítasz még mindigEz számomra annyira... megalázó és lekezelõ! Én már férfi vagyok, nem fiú!

      Az idõs férfi valósággal visszahõkölt e szavak hallatán. Valószínûleg eleddig még nezen a kérdésen. Egy pillanatig úgy tûnt, mindjárt ugyanúgy leteremti az ifjút, akit apjtt apjaként nevelt fel, ám ennek épp az ellenkezõje történt: tiszteletteljesen fejet ha.   Igazad van, felség. Mostantól felségnek foglak szólítani, felség, hiszen a királyoelség.  Az ifjú elégedetten pillantott idõs rokonára.   És tiszteletben tartod a királyod kívánságait, Keanor?

     Minden tekintetben, felség.   Jól van  mondta az ifjú önérzetes éllel.  Akkor halld az elsõ parancsom: Timo az

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    23/221

    rendelkezem hát, hogy õ bárhol, bármikor megérinthet és segédkezet nyújthat, amikor enna.   Bárhol és bármikor megérinthet?  morogta az idõs ne-mes úr kelletlen éllel. Nem ö hátsó gondolatait.

    Az ifjú mégis felcsattant.   Ez a parancsom, és kész!   Lehetetlen! Timo nem nemesi származású. Nem érintheti meg a királyt! Nemcsak bárhoor nem, de soha és sehol nem!   Mostantól igen!   De õ rangtalan és nemtelen!   Akkor majd én nemessé ütöm.   Ó, felség...  sziszegte az idõsebb férfi  hadd mondjam meg: nemessé ütni" valakLovaggá ütni szokás. Nemesi címet és birtokot adományozni szokás.  Az ifjú elpirult, élénk arcvonásai megrándultak.   Akkor majd adományolok!   Adományozok" a helyes szó, felség.   Keanor de Moreguard! Gúnyolódsz velem!   Nem, felség. Én csupán megóvlak attól, hogy apró téve-déseid miatt gúnyos megjegyz   Ha király leszek...  kezdte az ifjú hevesen, aztán elhall-gatott, majd máris helyt:  Amint a Törvény szerint is enyém lesz a trón, elsõ dolgom lesz, hogy megjutalmazlat és támogatásodért, Keanor. Megkapod jutalmul... egész Zitrániát!   Megtisztelsz, felség  somolygott de Moreguard a bajsza alatt.  Ám arra kérlek, barkúbban az adományokkal, s fogd vissza hangod erejét! Már csak azért is, mivel amennyitudom, két Zitrán-sarj is jelen lesz e tanácskozáson... és alig hiszem, hogy jó néven v

     azt hallanák, hogy nekem szánod õseik birtokát... Ám nagylelkûségedet hamarosan bizonyTalán már holnap...  Jaspe de Vigorard vigyorgott.   Azt mondod, Keanor, Jégnász Napjára enyém lesz a trón?   Úgy van, felség! A Jégnász Ceremóniát már te fogod ve-zényelni! De talán még hamarlesz a korona. Drénia trónján nem ülhet egy tisztátalan korcs! Végzete már elrendeltete hihetünk Zordig de Royg ígéretének, a korcs fattyú még Kártyanap elõtt kiszenved...

    * * *

    Az új vendégeket egy fényûzõen berendezett, tágas szobábavezették. Itt sûrû, fûszeres vörösbor és többfajta gyümölcs várta õket. Miközben oltottszõlõt meg húsos naspát(11) csipegettek, levetették ronggyá ázott gönceiket, és a vár u

    . Zordig de Royg elõrelátó házigazdának mutatkozott. A ruhák tökéletes és kényelmes visyultak, s készíttetõiknek még arra is volt gondja, hogy az ifjú királyjelölt a de Vigorzürke, fekete és méregzöld színösszeállítását viselje, míg mentora a de Moreguardok égkpompázhasson.

     (11) naspa  jellegzetes drén gyümölcs. Apró szemû, fanyar ízû, fekete bogyó, mely a rasonló, laza fürtökben nõ. Íze leginkább az áfonyáéhoz és a soméhoz hasonló.

      No persze az ifjú apródot és az idõs fegyvernököt nem várta száraz ruha; nekik meg kedniük a kandalló tüzének melegével, no meg egy-egy darab száraz törlõvel, amivel úgy-aték testüket.  Aztán a ház elõkelõ tartású vármestere ünnepélyes képpel a lovagterembe vezette a veyás inasok népes serege kísérte õket végig a széles folyosón, melynek falait a de Royg

    tmények díszítették.  Amikor a lovagterem kétszárnyú ajtaja kitárult, Jaspe de Vigorard egy pillanatra megorpant, arca kivörösödött és a lába enyhén megremegett. A várakozás izgalma és a bizonyn mutatkozott meg rajta.   Ne izgulj, Jas!  súgta a fülébe a mögötte lépkedõ apród biztatóan.  Elkápráztato  Valamit még hozzá akart tenni, ám Keanor de Moreguard olyan fenyegetõ tekintettel meedt rá, hogy jobbnak látta csendben maradni. Aztán amikor a vármester besétált, majd udsan oldalra lépett, az ifjú királyjelölt és mentora bemasíroztak az ajtón. Timo utánuk ni, ám az idõs fegyvernök, erélyesen megragadta a karját, és visszarántotta.   Elment az eszed?!  sziszegte mérgesen a vén hadfi.  Ezt meg hogy képzeled?!

  • 8/17/2019 12. K†Osz Dr_ni†Ban

    24/221

      Timo bután mosolygott, és zavarában az állát dörzsölgette. Tudta õ, hogy a szolgánakye, de a megszokás és a kíváncsiság vitte volna elõre.  Jaspe de Vigorard visszapillantott a válla fölött, de ez al-kalommal nem erõsködött, maga mellett tudja kedvenc szolgáját. Arcán a pír helyét sápadtság váltotta fel, és tedt madárként röpködött.  Aztán elszántan az ajkába harapott, és úrrá lett remegõ lá-bain.   Méltóságos Keanor de Moreguard!  kiáltotta fennhan-gon a vármester.  És méltóságard, Drénia igazi királya!  A hatalmas asztal körül álló drén nemesek valamennyien felálltak, és az érkezõk felé hatvanan lehettek; valamennyien a legelõkellõbb vérvonalakból. Egyikük, egy hórihorgasdó mellkasú, széles állkapcsú férfi, akinek vöröses szõke haja két varkocsba fonva lelóerõteljesen dobbantott a lábával, s ugyanabban a pillanatban ökölbe szorított bal kezévllkasára csapott. Az ütés és a talp egyszerre dobbant.   Eljen a király  harsogta öblös hangon az összeesküvõk jelmondatát , dögöljön a k  A többiek csupán egy pillanattal maradtak le mögötte. Lá-bak dobogtak, öklök döbbentek domború és kevésbé domború mellkasokon.  Kánonban harsogtak a kiáltások:   Éljen a király! Dögöljön a korcs!   Éljen a király! Dögöljön a trónbitorló!  Az öklök a mellkason maradtak, de a lábak egyre vadabbul dobogtak, miközben a sápadtjú gépiesen lépkedett az asztal felé, amerre a vármester vezette.   Éljen a király, dögöljön a korcs!  A dobogás egyre frenetikusabb lett. A serlegek rezegtek és egymásnak koccantak az asztalon. A sarokban a vadász agarak idegesen morogtak, némelyik ugatott, más a szíjait

    arapdálta.  Aztán vad üvöltés harsant, és az összes jelenlévõ csatlako-zott hozzá. A drén nemese, mint a sebzett farkasok. Majd szinte egyszerre hallgattak el. Egy pillanattalkésõbb az üvöltés visszhangja is elenyészett.  Zordig de Royg, a vár ura sietett az ifjú királyjelölt elé, és fél térdre ereszkedet   Üdvözöllek szerény otthonomban, felséges úr  hadarta álszent alázattal.  Az én had. Nem vendég vagy itt, hanem gazda. Amit látsz, minden a tiéd. Beleértve énmagamat, slenlévõ vendégeimet is.  Az ifjú de Vigorard bizonytalanul biccentett, jelezve, hogyelfogadja a jelképes ajándékot. Szólnia is kellett volna, ám szavak nem tudták elhagyni észrevehetõen remegõ ajkait.  Zordig de Royg érzékeny, tapasztal


Osz Fbih 2010 Ok

Osz Fbih 2010 Ok

DIAKSZO, CIMLAP, OSZ

DIAKSZO, CIMLAP, OSZ

2. A k†osz sz°ve

2. A k†osz sz°ve

Weiterentwicklung und Stärkung der beruflichen Schulen und OSZ … · Ronald Rahmig, Schulleiter OSZ Kraftfahrzeugtechnik (ab April 2015) Vera Jaspers, Schulleiterin OSZ LOTIS (ab

Weiterentwicklung und Stärkung der beruflichen Schulen und OSZ … · Ronald Rahmig, Schulleiter OSZ Kraftfahrzeugtechnik (ab April 2015) Vera Jaspers, Schulleiterin OSZ LOTIS (ab

Osz et al, 2009

Osz et al, 2009

3. A k†osz _ve

3. A k†osz _ve

UNSER SCHULPROGRAMM 2015 - Willkommen beim OSZ ......2016/01/30  · OSZ Bürowirtschaft 1 – Unser Schulprogramm 2015 Seite 2 von 41 Impressum OSZ Bürowirtschaft 1 (06B03) Ostpreußendamm

UNSER SCHULPROGRAMM 2015 - Willkommen beim OSZ ......2016/01/30  · OSZ Bürowirtschaft 1 – Unser Schulprogramm 2015 Seite 2 von 41 Impressum OSZ Bürowirtschaft 1 (06B03) Ostpreußendamm

OSZ Summer Internship Programme 2018

OSZ Summer Internship Programme 2018

Osz onebeta01

Osz onebeta01

Parnasszus 2015 osz 11 09

Parnasszus 2015 osz 11 09

Osz Fbih 2013 Ok

Osz Fbih 2013 Ok

Vuk Stefanovic k Crven Ban Latinica

Vuk Stefanovic k Crven Ban Latinica

Elte 2013 osz 10

Elte 2013 osz 10

Csopaki Osz

Csopaki Osz

9. A k†osz hčsei

9. A k†osz hčsei

Elte 2013 osz 3

Elte 2013 osz 3

Dokumentation: LEBENSKÜNSTLER, OSZ Handel I

Dokumentation: LEBENSKÜNSTLER, OSZ Handel I

7. A k†osz _ve

7. A k†osz _ve

Rozner Bence P eter Erz ekenys egvizsg alat L evy-f ele ...K osz onetnyilv an t as Ezuton is k osz on om t emavezet}omnek, Boros Bal azsnak a dolgozat igen alapos ellen}orz es et,

Rozner Bence P eter Erz ekenys egvizsg alat L evy-f ele ...K osz onetnyilv an t as Ezuton is k osz on om t emavezet}omnek, Boros Bal azsnak a dolgozat igen alapos ellen}orz es et,

1. A k†osz szava

1. A k†osz szava