4 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Életfaábrázolás az anarcsi hajfonatkorong

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™4∞&£∞∞§£™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 5RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 5

Sudár Balázs

BIZONYTALANT A BIZONYTALANNAL…

A MAGYARŐSTÖRTÉNET

KÉRDÉSEIA kezdetek mindig érdekesek. Személyes életünkben a születésnapunkatbiztosan számon tartjuk. Ha bolygóméretben gondolkozunk, akkoreszünkbe juthat a dinódivat, ha az emberiséget vesszük szemügyre, akkoraz ősemberek, ősművészetek iránti érdeklődés. Egyes népek esetében pediga „honnan jöttünk, kik vagyunk?” kérdése merül fel gyakorta, az őshazákkutatásával és egyáltalán az őstörténettel karöltve. Sajnos az egyes népektörténetének általában éppen ez a leghomályosabb korszaka: alig akadnakróla források, és azok értelmezése is vitatott. Bizonytalanságokra építünkbizonytalanságokat. Kicsit pozitívabban fogalmazva: valószínűségekethasonlítunk össze valószínűségekkel. Felemelő érzés, ha efféle ingoványosterepen járva újabb szilárd pontot talál a kutató. Legalább egy kicsit.Most – a régészet jóvoltából – az őstörténet kutatásában éppen ez a helyzet.

6 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

gy nép vagy közösség történeté-nek kutatása mindig nehézsé-gekbe ütközik. Túl azon, hogy a

történetíró maga is ember, valamelyközösség tagja, ezért saját szempont-jából tekint a vizsgált korszakra, felet-tébb meghatározóak a források is.Amelyek részben szintén szubjektívak:ugyanarra az eseményre a szemtanúknagyon különbözően emlékezhetnekvissza, szépen láttatta ezt KuroszavaA vihar kapujában című filmjében. Ter-mészetesen az is baj, ha sok a forrás– mert akkor áttekinthetetlen azanyag –, és az is, ha kevés, mert akkormeg nincs miből építkezni. A népek ki-alakulásának története általában ilyen:kevés és esetleges forrás áll a kutatórendelkezésére, ezért jóval nagyobbszerepet kap az értelmezés, a törté-nelmi rekonstrukció – közönségeseb-ben fogalmazva: a keretek közé szorí-tott történészi fantázia –, mint máskorszakok esetében.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogya kezdeteket – éppen az írott forrásokcsekély mennyisége vagy éppen hiányamiatt – általában nem lehet a szokásostörténetírói módszerekkel kutatni:minden információmorzsát fel kellhasználni, jöjjön az bármilyen tudo-mányterületről. Ha kevés a ténylegesismeret és sok az azokról való gondol-kodás, az elmélet, akkor új információkbeáramlása vagy új szemléletmódoktérnyerése egészen másféle eredmé-nyekre vezethet. A magyar őstörténetkutatásában éppen ilyen helyzetben va-gyunk: az elmúlt évtizedben komoly újismeretanyag került felszínre – a régé-szet és a természettudományok terü-letéről –, s ezek fényében újra kell ér-tékelnünk az őstörténetről kialakítottképünket. E folyamat elkezdődött, dekorántsem ért véget: a „termékeny bi-zonytalanság” időszakát éljük. Pillanat-nyilag inkább kérdéseink vannak, mintválaszaink. Az alábbiakban néhányilyet villantunk fel.

ŐSTÖRTÉNET

Mindenekelőtt érdemes elgondolkod-nunk magán az őstörténet kifejezésen.A 19. században kialakult az az elkép-zelés, hogy egy-egy nép a maga nyel-vével, kultúrájával, országával lényegéttekintve „időtlen idők” óta létezik. Tör-ténetének homályba vesző szakaszátnevezték őstörténetnek. Csakhogy azős kifejezés újabb szókapcsolatok al-kotóeleme lett, például az őskoré és az

ősemberé, így némi értelemzavar ke-letkezett. Ennek elkerülésére kísérlettörtént egy másik jelző használatba vé-telére, így nálunk koratörténetről vagykorai magyar történelemről beszélhet-nénk. Úgy tűnik azonban, hogy ez a fo-galmazási mód egyelőre nem gyökere-sedett meg, s továbbra is az őstörténetmaradt az elsődleges, minden hibájá-val együtt.

De mit is értünk magyar őstörténetalatt? A korszak behatárolása nemkönnyű. Úgy tűnik, hogy az „Árpád-kor” kifejezés a keresztény Árpád-házikirályok korát fedi le elsősorban, kuta-tási területe a 10. század végével kez-dődik. Mindez szorosan összekapcso-lódik a felhasználható források köré-vel: az Árpád-kor kutatói elsősorban alatinitás talaján állnak. Árpád és feje-delmi utódai furcsa módon tehátmintha kívül rekednének az Árpád-koron, ami azonban tulajdonképpenérthető: az ő történetük vizsgálatáhozgyakran másféle forrásokra, módsze-

rekre, nyelvekre van szükség. A 10. szá-zadot, e mostohagyermeket szokás a„honfoglalás kora” címkével is illetni,amelynek szereplői a „honfoglalók”. Eszó – bár valójában viszonylag szűk ésjól behatárolható időszakot fed le –szintén tág értelmet nyert, bizonyosesetekben minden „honfoglaló”, ami akeresztény királyság előtti időszakhozkötődik. Kicsit szűkebben véve – demagának a szónak a tényleges jelen-tésén még mindig messze túl – a hon-foglalás kora tulajdonképpen a 9. szá-zad végét és a 10. századot fedi le.

Nem könnyű a magyar őstörténetbehatárolása időben visszafelé sem.A határokat itt egyfelől a kutatás lehe-tőségei – a rendelkezésünkre álló for-rások – szabják meg (a kérdésre azon-nal visszatérünk), másrészt kézen-fekvő volna azon a ponton „kezdeni” akutatást, amióta a magyarság mint ön-álló entitás létezik. Ezt a pontot azon-ban nem ismerjük. Egyetlen fogódzóta nyelvészet kínál: azt az időpontot,

E

Az eperjeskei tarsolylemez74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

amikor a magyar nyelv elvált az utolsórokon nyelvektől – az obi ugorokétól –,és onnantól kezdve önálló életet élt.Ezt a kutatások időszámításunk kez-dete előtt 500 és 1000 közé teszik, amiannyit jelent, hogy a magyar nyelvnekakár 3000 éves önálló múltja is lehet,és ezzel az egyik legrégebbi önállóeuró pai nyelv.

Röviden: a keresztény királyság lét-rejötte nagyon határozott korszakha-tár történelmünkben, az előtte lévőidőszaknak azonban nincsen igazán ta-láló elnevezése. A legelterjedtebbnekés legelfogadottabbnak még mindig azőstörténet tűnik, a továbbiakban mi isezt használjuk.

A TÖRTÉNETTUDOMÁNYLEHETŐSÉGEI

A magyar őstörténetről három tudo-mányterület formál önálló véleményt:a történettudomány, a nyelvészet és arégészet. Mellettük azonban számosmás kutatási irány is hathatós segítsé-get nyújthat, az utóbbi időben a ter-mészettudományok viharos fejlődésekecsegtet újabb reményekkel. Sajnos

a mért eredmények történészi felhasz-nálásának módszerei sokkal lassabbanfejlődnek, mint maguk a technikai fel-tételek. Ráadásul minden tudomány amaga területén belül tud eredménye-ket megfogalmazni, ezek összehango-lása nehéz feladat, s kellő körültekin-tés hiányában könnyen téves következ-tetésekhez vezethet. A különbségeketjól szemlélteti, hogy az egyes tudo -mány ágak milyen időhatárokkal dol-goznak. Némi sarkítással élve a nyelvé-szet vagy a genetika évezredekbengondolkodik, a régészet inkább száza-dokra koncentrál, míg a történésznekmár az évtized is kínzóan hosszú idő-táv. Mindez a módszerek és a lehetősé-gek különbségének a következménye.

A magyar őstörténetet leghosszabbideje a történettudomány vizsgálja. Azalapvető írott források összegyűjtésea 19. század végén és a 20. század ele-jén megtörtént, a magyarokra vonat-kozó forráshelyek rendezett formábanszámos esetben napvilágot láttak.Újabb szöveges emlékek ritkán kerül-nek elő, ezért azt gondolhatnánk,hogy a kutatás ezen területe lezárult.Ez azonban koránt sincs így. A forrá-sok értelmezése ugyanis felettébb ösz-

szetett feladat, s bőven akad még fino-mítanivaló e téren. Márpedig egy-egyjelentősebb forrás hitelességének meg-ítélése alaposan megváltoztathatja ará épülő múltképet. Ilyen egyik legfon-tosabb szövegünk, BíborbanszületettKonstantin bizánci császár A biroda-lom kormányzásáról címet viselő kom-pilátuma is. Vajon honnan gyűjtötte in-formációit a császár? Egy forrása voltvagy több? Kik voltak az informátorai?Egy időből vagy különböző időpontok-ból származnak-e az információk? Saj-nos a fent sorakozó kérdésekre nemtudunk biztos válaszokat adni, legfel-jebb többé-kevésbé megalapozott el-képzelésekkel állhatunk elő, amelyekpersze szükségképpen magukban rej-tik a bizonytalanságot. A szövegről al-kotott elképzelésünkre épülő múltképpedig még bizonytalanabb lesz.

Szerencsés esetben egyazon kérdés-ről több forrás is közöl valamiféle tu-dósítást, amelyek így megtámogathat-ják – vagy éppen elbizonytalanítják –egymást. Az például elég világosan lát-szik, hogy a magyarság rendelkezettvalamiféle szervezettséggel – korai ál-lammal – a honfoglalás előtt. Megem-lékeznek erről a muszlim utazók, a bi-zánci szerzők és a magyar hagyomá-nyok is. Ebben tehát aligha kételked-hetünk. De hogy pontosan hogyan isépült fel ez a szervezet, mennyire volthatékony, mennyire fogta egybe a tár-sadalmat: ezt már cseppet sem tudjukbiztosan megállapítani.

A magyarságról három forráscso-port tájékoztat: a keresztény szerzők,akik közül elsősorban a bizánciakatkell kiemelnünk, a honfoglalás utánpedig a latin források is szerepet kap-nak. E szövegek gyakran az esemé-nyekre utalnak. Ezzel szemben a musz-lim források többnyire statikus képet,„országleírást” közölnek. A harmadikcsoportot a magyar krónikáshagyomá-nyok képezik, amelyek azonban késeilejegyzésük – és az európai tudomá-nyos élethez való kapcsolódásuk –miatt számos kérdést vetnek fel.

A történettudomány tehát forráshi-ánnyal küzd, szövegeinek értelmezése,elemzése azonban korántsem tekint-hető lezártnak. Továbbá a történészekszámos analógiát tudnak a kutatásszolgálatába állítani. Jóllehet ezek hasz-nálhatósága korlátozott, megkerülniőket mégsem lehet: elvetésük esetén apuszta logika marad, amely azonban afigyelembe veendő tényezők kevésséismert volta miatt könnyen vezethettévútra. A történelmet mindezen ne-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 7

SzügyelŒveretek GégénybŒl74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

hézségek ellenére – s mind e tudássalfelvértezve – mégiscsak a történészekképesek kutatni és értelmezni, ők azelmesélhető történetek elmondói.

A NYELVÉSZET

Az őstörténet kutatásába másodikkénta nyelvészet kapcsolódott be. Sokáigperdöntő és a nép történetét egyértel-műen meghatározó tényezőnek tekin-tették, hogy a kérdéses nyelv melyiknyelvcsaládba tartozik. A nyelv és a néptörténete közé tehát egyenlőségjel ke-rült. Bár források dolgában a nyelvé-szek sem állnak sokkal jobban a törté-nészeknél, mégis messzebbre „látnak”az időben visszafelé. Ennek több okavan. Az egyik az, hogy a nyelvek olyanbonyolult logikai rendszerek, amelyekviszonylag lassan változnak. Egy nyelvbelső törvényeinek megismerésével jóeséllyel lehet következtetni korábbi, for-

rásokkal nem rendelkező időszakára is.Lehetőséget kínálnak a jövevényszavakis: a nyelvek ugyanis nemcsak önmagu-kon belül fejlődnek, hanem más nyel-vekkel is kapcsolatba kerülnek, s így kí-vülről is olvasztanak magukba külön-féle elemeket.

Így egyrészt meg lehet állapítani,hogy milyen más nyelvekkel jött létrekapcsolat, másrészt a jövevényszavaka későbbiekben már a nyelv részekéntvesznek részt annak változásaiban, ígyaz átkerülés időpontja is hozzávetőle-gesen megállapítható. A harmadik„láb” a rokonnyelvek kutatása: az azo-nos nyelvi elemek a rokonnyelvekbennémiképp – vagy éppen nagyon is – el-térő alakban nyilvánulnak meg, ezekösszevetése alapján rekonstruálhatóaka korábbi nyelvi állapotok és persze a„rokonsági fok” is. Mindezek alapjánegy nyelv életrajza több-kevesebb biz-tonsággal meglehetősen nagy időtávra– évezredekre – megrajzolható.

A magyar esetében régen kiderült,hogy legközelebb a finnugor nyelvekállnak hozzá, a legszorosabb kapcsola-tok pedig az obi ugor nyelvekkel, amanysival és a hantival mutathatók ki.A finnugor elnevezés a 19. századi nyel-vészeti terminológia alkotása. Eszerinta nyelvcsaládokat legszélső tagjaikrólnevezték el, mintegy lehatárolva azo-kat. Így jött létre például az indoeuró-pai elnevezés is. A finnugor összetétel-ből az ugor valójában a magyart jelenti,az alkotói szándék tehát a „finnma-gyar” elnevezés volt, épp csak a ma-gyarba nem így került át… Az is jól lát-ható, hogy a honfoglalás előtti évszáza-dokban két komoly nyelvi hatás érte amagyart: az iráni és a török, a széleseb-ben vett honfoglalás idejében pedig aszlávval is erősek voltak a kapcsolatok.

A nehézségek innen kezdődnek: anyelv logikai alapon – de ne feledjük,igen szigorú logikai alapon – kikövet-keztetett életrajzát valamilyen módon

Hajfonatkorong Ibrányból74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

történelmi ismeretté kellene alakítani,azaz a nyelvben rejtőző információkata történelem megismerésének szolgá-latába kellene állítani. És ez koránt-sem egyszerű. A nyelvemlékek előttikorszakban ugyanis nagyon nehéz anyelvi tényeket térhez és időhöz kötni– amire pedig a történetírásnak nagyszüksége volna. Úgy tűnik – bár kísér-letek történtek rá –, a nyelvészet ön-magában ezt a problémát nem tudjaáthidalni. Nagyon nehéz például arrólnyilatkozni, hogy hol és mikor állt kap-csolatban a magyar a török nyelvekkel:sem azt nem tudjuk, hogy hol éltekmagyarul beszélők Kelet-Európában,sem azt, hogy hol laktak a török nyel-vek használói.

Ígéretesnek tűnt a nyelvek termé-szetföldrajzi szempontból értelmez-hető kifejezéseinek vizsgálata is. Ezérthelyezték például a finnugor őshazátegy időben a Volga–Káma térségébe: afinnugor nyelvekben közös a méz és améh szó, logikus, hogy az együttéléscsak olyan területen lehetett, ahol mé-zelő méhek éltek. Egy félreértés folytánazonban sokáig az a nézet kapott súlyt,mely szerint Ázsiában nem zajlott mé-hészkedés – az őshaza sem lehetett ott.Ezen azonban mára túlléptünk. A nyel-vészet tehát önmagában kevéssé alkal-mas köztörténet írására, viszont renge-teg szemponttal, kérdésfelvetéssel se-gítheti a múlt megismerését.

A RÉGÉSZET

A harmadik véleményformáló tudo -mányág a régészet. Az ókor óta toposz,hogy az egyes népeknek megvannak amaguk sajátos szokásai, eszközei, fegy-verei. Kezdetben a régészek is ilyesfélemegfeleléseket kerestek az „egy nép =egy anyagi kultúra” elgondolás jegyé -ben. Magyarországon 1834-ben kerültelő az első lóval eltemetett harcos, „Be -ne vitéz”, akit a honfoglalókkal azono-sítottak, innen kezdődik pogány előde-ink hagyatékának felfedezése. A Kárpát-medencei leletek megismerése után kézenfekvő gondolatnak tűnt a kelet-európai térségben e tárgyak előképei-nek megkeresése, amelyek kirajzolhat-ták volna a magyarság vándorlását.

Nagyobb mennyiségű, a magyarok-kal megnyugtatóan kapcsolatba hoz-ható lelet azonban sokáig nem kerültelő, nem csoda, hogy olyan nézetek ishangot kaptak, melyek szerint a ma-gyarok Vereckénél „átöltöztek”, azazanyagi kultúrájuk csak a Kárpát-meden-

cére jellemző. A nyelvtörténeti kutatá-sokkal szemben a régészetnek minden-képpen van tere – a leletek előkerülnekvalahonnan –, és van ideje is, máramennyiben a lelethorizontokat sikerüldatálni. (Az előkerült anyag mennyisé-gének és a természettudományos vizs-gálatok fejlődésének következtébenerre egyre jobb lehetőségek mutat -koznak.)

A régészeti adatok történeti felhasz-nálásában két kérdés okoz komoly ne-hézséget. Az egyik az, hogy a leleteketnagyon nehéz néphez (etnikumhoz)kötni. Ezért gondolkodnak a régészekinkább leletcsoportokban, lelethorizon-tokban, mint népekben. A honfoglalókesetében például tudjuk, hogy kabarokis érkeztek velük a Kárpát-medencébe,kevéssel később pedig besenyők is.E két csoport régészeti nyomai azon-ban nem azonosíthatóak a 9–10. szá-

zadi hagyatékban, régészetileg tehátpillanatnyilag megfoghatatlanok: hacsak a régészetre támaszkodnánk,akkor nem tudnánk róluk.

A másik probléma az, hogy a régé-szeti leletek – horizontok – változásamilyen mértékben tükrözi a történelmifolyamatokat. Egy-egy új horizont meg-jelenése vajon új népesség felbukkaná-sával jár együtt? Ez korántsem biztos,divatok például mindig léteztek. Ráadá-sul egészen más magyarázatok is elkép-zelhetőek. A 10. századi magyarság ve-zetői például ékes ruházatban, díszesövükkel, fegyvereikkel, lovuk maradvá-nyaival kerültek sírba. Mindössze százévvel később az eltemetettek mellettalig akad sírmelléklet. Ha nem tudnánkaz írott forrásokból, hogy a vallásváltásés az ezt megtámogató törvények okoz-zák mindezt, akkor éppenséggel az elsőközösség eltűnésére és egy újabb népes-ség beköltözésére is gyanakodhatnánk.A régészeti leletek az egykori valóságlenyomatai, ám egyáltalán nem bizo-nyos, hogy ezt a valóságot rekonstru-álni tudjuk általuk, legkevésbé éppen atörténeti folyamatok kibogozása tűnikbiztosnak.

Szerencsére a honfoglalókhoz –vagy legalábbis az elitjükhöz – köthetőleletanyag meglehetősen különleges,éppen ezért nem is bukkant elő túl soklelet a Kárpátoktól keletre a közelmúl-tig. Az utóbbi évtizedben azonban gyö-keresen megváltozott a helyzet: új le-lőhelyek kerültek napvilágra, s régebbi,eddig nem kellőképpen értékelt anya-gok kaptak nagyobb figyelmet, ígyKelet-Európában körvonalazódik egyleletkör, amely szoros kapcsolatokatmutat a Kárpát-medencei hagyatékkal.Ez pedig az erősen forráshiányos ma-gyar őstörténet esetében egyenesenforradalmi változásnak tekinthető,akkor is, ha rengeteg részletkérdés ho-mályos még, és hosszú vitákra leszszükség ahhoz, hogy az új leletek ér-telmezése többé-kevésbé megnyug-tató eredményeket hozzon.

Ilyen mennyiségű új adat nagyonrég óta nem áramlott be az őstörténetkutatásába, s ez számos ponton a ré-gebbi elméletek újragondolására sar-kallja a kutatókat. Éppen ezért indultmeg ukrán kezdeményezésre a nem-zetközi korai magyar történeti régé-szeti konferenciák sorozata, amely har-madik alkalommal – Kijev és Cselja-binszk után – az MTA Bölcsészettudo-mányi Kutatóközpontja ŐstörténetiTémacsoportjának, valamint a Páz-mány Péter Katolikus Egyetem régé-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 9

Övcsat Rakamazról74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Csizmaveretek Gáváról

Cikkünk képei a nyíregyházi Jósa AndrásMúzeum gyûjteményébôl származnak

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

szeti tanszékének szervezésében Bu-dapesten került megrendezésre 2016júniusában.

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

A régészeti eredmények tehát napja-inkban számos új kérdést vetnek fel,ezek egy része történeti természetű.Lássunk közülük néhányat a vándorlá-sok időszakára vonatkozóan!

Az első kérdés éppen az, hogy mitis keresünk. Mióta létezik magyar etni-kum? És vajon mióta nevezi magátmagyarnak? Őseinket külön-böző idegen szerzők számosnévvel illették a türktől abaskíron át az ugriig. Bí-borbanszületett Konstan-tin művében egyenesennévcseréről olvashatunk:szerinte korábban szavarto-inak nevezett elődeinket újab-ban turknak mondják. A sokne-vűség felettébb elgondolkodtató,és nem lehetetlen, hogy – az egyesírott kultúrák hagyománytisztelete, ar-chaizálása mellett – valamiféle törté-neti realitás áll mögötte: esetleg a ma-gyarságot alkotó különféle néprészekeredetére utalhat.

A legnagyobb kérdés talán maga ahungarus: a világ jelentős része ennekvalamelyik változatával ismer minket,talán az onogurok nevéből származik,de pontosan mi közünk is van ehheza néphez? Visszatérve népnevünkre:vajon milyen szerepet játszott a törzs-szövetség a magyar név elterjesztésé-ben? A szövetség létrejötte előtt egykér vagy keszi vajon bármilyen szintenis, de magyarnak tekintette magát? Amagyar népnév és a megyer törzsnévpontosan milyen viszonyban áll egy-mással? Látszólag nem is olyan lénye-ges kérdések ezek, de mivel múltké-pünk sok esetben éppen ezek megvá-laszolásán múlik, érdemes eltöprenge-nünk rajtuk.

Hasonlóképpen kérdéses a magyar-ság létrejötte is. Az bizonyos, hogy egynagyobb csoport 2500-3000 évvel ez-előtt elszakadt az obi ugor rokonné-pektől, és az is egyértelmű, hogy ehheza maghoz azután mások csatlakoztak.A magyar eredetlegendák számos ilyes-miről tudnak: efféle történet leképe-zése lehet Hunor és Magor nőrablásitörténete, amelyben a lányok – a ké-sőbbi nemzetségek ősanyjai – idegennépből, az alánoktól származnak. Dehasonló csatlakozási történetről szá-

mol be Anonymus is, aki szerint Kijevalatt a hét magyarhoz társult a hét„kun” vezető is, hogy azután egyen-rangú honfoglalók legyenek, későbbinemzetségek dicső ősatyjai. Bíborban-született Konstantin pedig a kabarokhárom törzsének magyarokhoz csapó-dásáról emlékezik meg. És mindezekcsak az írott források információi, aztnem tudjuk, hogy ezeken kívül mi tör-ténhetett még. Vajon magyar – értsd:egységes eredetű – volt-e a hétmagyar?

Az utóbbi időben egyre több szóesik a 9. századi Kárpát-medence túlélő,majd a magyarokba olvadó lakosságá-ról – frankokról, avarokról, szlávokról –is. Arról semmilyen információ nem álla rendelkezésünkre, hogy hányan lehet-tek az érkezők és hányan a helybenlevők, s azt sem tudjuk, hogy a magya-rul beszélők aránya mekkora lehetett.Jelenlegi ismereteink szerint minden -esetre a magyar nyelv Kárpát-meden-cei pozícióit magyar nyelvű néprészekkésőbbi bevándorlása nem erősítette,ezzel szemben az újabb hullámok másnyelveket hoztak ide. Mindezek alap-ján a magyar nyelv túlélése, dominan-ciája kisebb csodának tekinthető.

A vándorlások története szintén sokkérdést tartogat. Az eddigi, régészeti-nyelvészeti alapokon álló elméletek vi-szonylag hosszú, sok „megállóval” tar-kított vándorlásban gondolkodtak.Több ször felmerült egy magyar szállás-terület léte a Kaukázus északi előteré-ben is. A jelenlegi régészeti ismeretekazonban ezeket nem támogatják. Havalami kihámozható a magyarokkalkapcsolatba hozható leletekből, akkoraz éppen egy rövidebb, gyorsabb vonu-lásra utal. (Ez felveti azt a lehetőséget,

hogy szó szerint értsük Bíborbanszü-letett Konstantin adatát arról, hogy amagyarok három évig háborúztakegyütt a kazárokkal. Korábban eztgyakran 300 évre „javították”.)

A rövidebb tartózkodási idő újra-gondolásra késztet a kazár –magyarkapcsolatok vonatkozásában, amiresok elmélet épült, például magának afejedelemségnek a létrejötte vagy aszakrális királyság feltételezése. Hagyors vándorlással számolunk – ésnem Kazáriában való megtelepedés-

sel –, akkor feltehető a kérdés, hogyvajon a kazárokkal szövetség-

ben vagy netán éppen elle-nükben került-e sor a nép-

mozgásra. A csekély régé-szeti nyomok minthaarra mutatnának, hogy amagyarok északról meg-

kerülték a kaganátus terü-leteit. A jobb megértést

talán a kazár történelem ala-posabb ismerete hozhatja el. A kelet-európai magyargyanús

leletek egy része a jelek szerint 10.századi, azaz akkor került a földbe,amikor eleink már a Kárpát-medencé-ben tartózkodtak. Ezek a tárgyaktehát nem a vándorlás, hanem a hely-ben maradt vagy éppen szétszóródottmagyarság emlékei. Arról számos for-rás megemlékezik, hogy a magyarok-nak csak egy része indult nyugat felé,a keleten maradottak emléke pedigmég az új hazában is élt. (Ezért indultút nak Julianus a 13. században.) Egynép vagy közösség szétesése a sztyep-pén gyakori jelenség – Besenyő nevűfalvak például nemcsak a Kárpát-me-dencében, hanem Anatóliában is létez-nek napjainkban –, elődeinkkel is eztörtént. Ezért a keleten maradottak ku-tatására jóval nagyobb energiát lenneérdemes fordítani.

xKérdéseink tehát vannak bőven. A ré-gészet fejlődése minden eddiginél job-ban körvonalazta az etelközi szálláste-rületet és annak időrendjét, sőt a ván-dorlások irányára, valamint a keletenmaradt magyar néprészekre is újabbadatokkal szolgált. Egy kis bizonyos-ság a bizonytalanság tengerében. Ettőlpersze még nem dőlhetünk hátra, a„megoldásokat” továbbra sem ismer-jük: elődeink történetét a honfoglaláselőtti száz évben továbbra is csak nagyvonalakban, körülbelül látjuk át, a ko-rábbi időszakok históriája pedig a ta-lálgatások homályába vész.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 11

A gégényi ezüstcsésze

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™