Kéthavonta megjelenõ folyóirat • 2007. január–április • 61. évfolyam 1–2. szám

A tartalomból:Újévi elmélkedés Barangolás Beke György íróval

Erdélyi menekültek Magyarországon a két világháború közöttAkik elõttünk jártak • Egyházközségeink életébõl • A kõhengerítés

•

ÉLETUNITÁRIUS

HÚSVÉT

Megbízott szerkesztõk:Balázsi László, Kelemen Miklós,Léta SándorSzerkesztõség címe:1055 Budapest,Nagy Ignác utca 2–4.Telefon/fax: 311-2801Internet: http://unitarius.lap.huTerjeszti aMagyarországi Unitárius Egyház.Megjelenik kéthavonta.

Felelõs kiadó:Heltai Gáspár Kft.Index: 25 842

Nyomdai munkák:Opticult Bt.ETO-Print Nyomdaipari Kft.

HU ISSN 0133-1 cv 272

Elõfizethetõ:A lelkészi hivatalokban (Budapestenés vidéken), vagy befizetési csekken.

Bankszámlaszám:11713005-20011631

Egyes szám ára: 400 FtÉvi elõfizetési díj: 2400 Ft

A Magyarországi UnitáriusEgyház internetcíme:www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu

Következõ lapzárta:2007. június 5.

UNITÁRIUS ÉLET • A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ LAPJA

K Ö Z L E M É N YTisztelt Adományozók!Tájékoztatjuk Önöket, hogy

a 2005. évben felajánlott SZJA1%-aként befolyt összeg, ame-lyet az APEH 2005 októberé-ben utalt át 1 892 402 Ft.

A Kuratórium 2006. decem-ber 12-én tartott ülésén azalábbi döntést hozta a pályázókrészére adott összegek tekinte-tében:• Dunántúli Unitárius Egy-

házközség: 160 000 Ft;• Kocsordi Unitárius Egyház-

község: 160 000 Ft;• Gyõri Unitárius Egyházköz-

ség: 160 000 Ft;• Debreceni Unitárius Egy-

házközség: 160 000 Ft;• Hódmezõvásárhelyi Unitári-

us Egyházközség: 160 000Ft;

• Pestszentlõrinci UnitáriusEgyházközség: 160 000 Ft;

• Füzesgyarmati UnitáriusEgyházközség: 160 000 Ft;

• Bartók Béla Unitárius Egy-házközség: 160 000 Ft;

• Budapesti Unitárius Egy-házközség: 160 000 Ft;

• Miskolci Unitárius Egyház-község: 160 000 Ft;

• Dávid Ferenc Egylet: 100000 Ft;

• Lõrinczi Mihály KulturálisEgyesület: 100 000 Ft;

• Beregi Unitárius Kör: 50 000Ft;

• Perczelné Kozma Flóra Nõ-szövetség: 50 000 Ft;

összesen: 1 900 000 Ft.Az Unitárius Alapítvány

Kuratóriuma köszöni mind-azoknak a támogatóknak a bi-zalmát, akik felajánlásukkalAlapítványunkat jelölték megkedvezményezettnek.

Dr. Beke Ildikó s. k. elnökGergely Felicián s. k. titkár

Tisztelt Olvasóink!Annyi mindent és annyi mindenrõl írogattam az évek so-

rán, de ez a „beköszöntõ” adta fel a leckét igazán, születettmeg a legnehezebben. Egyetlen ok miatt. Azt kellene magya-rázni és olyansmiért mea culpázni, ami tõlem, tõlünk teljesenfüggetlenül történt lapunk késedelmes megjelenésével kap-csolatban. Összejött egy sereg fékezõ dolog, objektív akadá-lyok, emberi gyarlóságok. Ezekrõl fölöslegesnek tartom írni,mert akit érdekel, az megtalálhatja részletesen egyháztör-ténelmünk jegyzõkönyves-emlékeztetõs dokumentálásában.Egyetlen dolgot tartok nagyon fontosnak, szíves elnézésétkérni a Kedves Olvasónak és megköszönni, hogy türelemmelmegvárta az Unitárius Élet újbóli megjelenését.

Nem fogadkozunk, hogy ez nem fordul többé elõ, mert atapasztalat óvatosságra int. Ezután is jöhet szerkesztõség- ésnyomdaváltás, anyaghiány és egyebek. Ez utóbbi, az írásínséga legnagyobb gondunk mindig. Az Unitárius Élet a Magyaror-szági Unitárius Egyház egyetlen hivatalos lapja, amelybenvissza kell tükrözõdnie életünknek, tevékenységünknek.Most, hogy kivitelben, reméljük, hogy tartalomban is meg-újult formában jut el a lap az Olvasóhoz, nem hirdetünk hang-zatos programot. Mi a munkára vállalkozunk, hogy a TiszteltOlvasó által hozzánk eljuttatott anyagot összegyûjtjük, feldol-gozzuk, és próbáljuk úgy egységes egésszé szerkeszteni, hogya fentebb említett cél, az egyházi élet hû tükre legyen és az ol-vasók körében érdeklõdést keltsen. Gyülekezeti lelkészkénttudom, hogy egy-egy szép rendezvény után az egyházközsé-gem tagjai mennyire várják, hogy olvashassanak a lapban sa-ját magukról, vagy fényképeken viszontlássák magukat. Ez isösztönzi a gyülekezet tagjait. Tapasztalatból tudom azt is,hogy éppen az ilyen anyag milyen nehezen gyûl össze, bár alig-ha van olyan hívünk (vagy kívül álló érdeklõdõ) szerte az or-szágban, vagy bárhol, aki ne szeretne olvasni akár a saját kö-zössége, akár más gyülekezet életérõl, vagy egyáltalán val-lási-történelmi-szellemi tájékozottsághoz-töltekezéshez jutni.

Tisztelt Olvasó! Közös munkára hívjuk kedves Mindnyáju-kat egy olvasmányos, tartalmas unitárius folyóirat létrehozá-sához. Várjuk írásaikat egyházközségeik életérõl, történeti,hitbeli kérdésekrõl, egyházi-nemzeti kiválóságaink életérõl(egy egyszerû gyülekezeti tag is lehet akár nagyobb, mint egyvezetéssel megbízott), évfordulós megemlékezésekrõl stb. Er-rõl az (kényszerûségbõl) összevont lapszámról is érdeklõdés-sel várjuk véleményüket. Még egyszer szíves elnézést kérve,kívánunk kellemes „barangolást” a lap hasábjain minden ked-ves Olvasónknak.

A megbízott szerkesztõség nevében:Balázsi László

ÚJÉVIKÖSZÖNTÕ

Unitárius Élet 1

Az idõ dajkája ma éjjel egyik kezévelújévet ringat,

Miközben a másikban bús ravatalonóévet takargat.

Virrasztjuk ugyan a régit, de inkább azújat köszöntjük,

S a telt élménypoharat ma éjfélkor mindkiöntjük.

Újesztendõ, állj elibünk, hadd lássunk avelõdig ma éjjel!

Lám véled is vénebb lett minden létezõegy évvel.

Újesztendõ, áldott hajnala újabb vágy-nak, tettnek,

Termõ méhe légy emberséges tiszta becsü-letnek!

Újesztendõ, elõlegezz feleletet sok-sokkérdõ szóra,

Lám sír a harang már s minden házbanbúcsút ver az óra.

Újesztendõ, hozz békét, jót, boldogságottermõt,

Oszlass el egünkrõl minden vészt, poklotrejtõ felhõt.

Üsd ki a fegyvert a merénylõk markábólbátran,

Hûtsd le forró fejét, ki õrjöng betegen,megszálltan.

Holttestének se adjon nyugalmat temetõ-ben a rög,

Keserû legyen falatja annak, ki másnakhalált készít

S ki kovácsol, add ki abból elõször neki arészit.

Újesztendõ, harsonázz riadót számáraannak, kiben kihûlt a vágy,

Állítsd talpra a beteget, kinek jussa agyógyszer és az ágy,

Gályatesteden új erõ új vitorlát feszítsenS minden tiszta álmot boldog part felé re-

pítsen,Hol nem hóhéra már többé ember az em-

bernek,Jóért sem sújt a vas s bûnért nem fizet-

nek.Üdvözlégy Újév, minek kereszteljünk

mondd – ó, mondd – tégedet?Légy a béke éve! E szent szóval csókoljuk

minden léptedet.Megoldatlanságok kiáltanak feléd, ím,

mint éhes gyermekszájak,Légy kulcs, mely kinyit minden besza-

kadt, nagy kérdés-zárat.Teremtõ nagy tervek intenek feléd fehér

zsebkendõvel,Hogy révbe jussanak, áldj meg ésszel,

nagy erõvel.Kevés legyen a könny s csilingeljen sok

gyermek-nevetés,Magva szakadjon õsi búsulásnak s tûn-

jön rút szenvedés,Vénhedett vénül ne nyögjön erõtlen, zihá-

ló kebel,Mikor a légben a március tavaszillatot

kever.Újesztendõ! Idõk méhébõl szülj nekünk

békét, színes szent jövendõt,Hogy kívánjunk Istentõl minden jó em-

bernek BOLDOG ÚJ ESZTENDÕT!

(Közli Balázsi László egyházi fõjegyzõ, aki 2007.január 1-jén, Nagy Ignác utcai templomunkban,az általa tartott istentisztelet után elõadta ezt averset. A vers az 1956-os forradalom és szabad-ságharc utáni évben jelent meg az Erdélyben ki-adott Unitárius Kalendáriumban.)

Gellérd Imre verse

2 0 0 7

2 Unitárius Élet

„Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek,de a föld örökké megmarad! Fölkel a nap, és le-megy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majdújból fölkel. A szél fúj délre, majd északra for-dul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda,ahonnan elindult.” – visszhangzanak bennem aPrédikátor könyve írójának mondatai, miköz-ben falinaptárt cserélek. Végigpásztázom, vé-gigsimogatom szememmel az elmúlt hónapo-kat. Képekben térnek vissza emlékeim, élmé-nyeim. Megfeszített és boldog idõszakok kava-rognak bennem, miközben helyére kerül az újnaptár.

Akarva-akaratlanul az idõre gondolok, ésbár tudom, hogy az idõ lineáris, visszafordítha-tatlan, egyedi lehetõség, mérhetõ, a négy di-menzió egyike, mégsem tudok másra gondolni,mint Szent Ágoston szavaira: „Mi hát az idõ?Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdezik tõ-lem, s meg akarom magyarázni, nem tudom...Mert így van ez, Uram, Istenem, mérem, mé-rem, de mit mérek, nem tudom.”

Van, amikor nyomtalanul elillan, van, ami-kor csigalassúsággal jár. Néha alig tudjuk kivár-ni, néha meg tovaszáll. Van, amikor pénzt je-lent, van, amikor határidõt, és van hogy egysze-rûen kérdéseket és vágyakozást! „Ez az éjszakahány ezredik? / hány ezer másodperc van regge-lig? / hány ezren gondolnak értem? Velem! /mért sebez, ha paizs a szerelem? / paizsom ellenmért nincs fegyverem? / … Merre sodor az idõ?Eljutok oda, ahol az anyag létformája a mo-soly?”– idézem Szilágyi Domokos sorait.

Nézem az új naptárt, és reménykedem, hogybár megmondja nekem mikor van tél és tavasz,nyár és õsz, tudom, hogy az élet nemcsak cikli-kus körforgás, évszakok változása, a múlt folyo-mánya. Nem csupán az idõ foglya vagyok, ha-nem alakíthatom is azt, az én idõm megismétel-hetetlen, és értékes. Lelkem nemcsak a rohanóidõre van méretezve, hanem sokkal többre, va-lami örökre is.

Mit is kívánhatnék magamnak az új évre.Talán kevesebb versenyfutást az idõvel, keve-sebb feszültséget. Tudom azt, hogy a maradan-dó dolgokat nem lehet belesûríteni rövid idõpil-lanatokba, hanem nekem kell kitárulkozva fel-emelkednem azokhoz. Nem tudom, hogy jövõrelesz-e hó Karácsonykor, vagy hogy a vak sorsszeme merre vezet, de gondolatban bejárom azúj évet, és izgalommal várom annak minden pil-lanatát. Nincs szebb dolog, mint megtapasztal-ni az idõ kitárulkozását, mint Isten ajándékát.

Munkám mellett többet szeretnék olvasni,többet játszani és sportolni, és több idõt szeret-

nék fordítani azokra, akik valóban fontosak ne-kem. Az idõ kincs, és megoszthatom azokkal,akiket szeretek. A szeretethez idõ kell, mond-juk sokszor. „Az idõ, amit a rózsádra veszteget-tél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. – mondtaa Róka. Az idõ, amit a rózsámra vesztegettem –ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébevésse.”

Az idõ máris értelmet nyer, és örvendek,hogy itt vagyok, hogy élek és létezem. Hálát ad-hatok Istennek, hogy mindegyre új lehetõsége-ket, új távlatokat, és célokat adott az elmúlt év-ben, és újakat remélhetek a következõben. Ésünneplõbe öltöztetett szívvel várhatom az idõés az Õ kitárulkozását.

„Hiszek …az én külön kis célomban – idézekBalázs Ferenc soraiból. Legelõször is az egyéni-ségemet, a világot tükrözõ harmatcseppet aka-rom tisztává és teljessé tenni. Nem fojtom el azén sokréteges személyiségem egyik megnyilat-kozását sem; a „testemnek” éppen annyiraélek, mint a „lelkemnek” – de igyekezem min-den kívánságomat, ösztönömet, rángásomatösszhangba hozni az eddigi kifejlõdött legmaga-sabb, legértékesebb tulajdonságommal. Hi-szem, hogyha az én kicsi célomat az én rövid éle-temben megvalósítom, valamit tettem, aminekmagában is értéke van, s aminek értelmét a ha-lál nem tudja elvenni… És hiszem az Istent. Ohe világ gyönyörûséges, hatalmas, csodálatos,boldog végzetû, megdöbbentõ és titokzatos; samikor csordulásig megtelek vele, amikor el-nyom a végtelenség, fölemel közvetlensége,megujjongtat az öröme, akkor buggyan ki belõ-lem: Isten. Ne kérdezzétek tõlem mit jelent ne-kem ez a szó. Nekem olyan ez, mint a jaj a szen-vedõknek, az oh a meglepettnek, a kacagás azörvendezõknek, mindent kifejez ez, mert sem-mit nem mond. Én nem szállok vitába, nem állí-tok, nem bizonyítok; következetes nem vagyok,okokat nem hozok föl: én csak sóhajtok, sírok,ujjongok, lelkesedem: Isten. A vallás megadjaaz én életem célját; a tudomány hozzásegít azeléréséhez; a mûvészet alkalmat ad, hogy ben-ne gyönyörrel elmerüljek. Az én imigyen teljes-sé váló életemben várom Istent, hogy kinyilat-koztassa magát.”

Mit is kívánhatnék hát Önöknek az új esz-tendõre? Talán azt, hogy az idõ kitárulkozásátkiteljesedõ életükben személyesen megéljék,hogy jussanak el mindannyian oda, ahol azanyag létformája a mosoly.

Áldja meg a gondviselõ Isten mindannyiunkéletét, és adjon békés, boldog új esztendõt!

Máté Ernõ

Ú j é v i e l m é l k e d é s

3 Unitárius Élet

2006. március 4-én tartotta a Ma-gyarországi Unitárius Egyház Képvise-lõ Tanácsa évi elsõ, rendes ülését Buda-pesten a Nagy Ignác utcai templomunkgyülekezeti termében.

Fontosabb határozatai:

3. a.) Az Egyházi Képviselõ Tanács egy-hangúlag elfogadta, hogy a MagyarországiUnitárius Egyház Püspöki Hivatala az egy-ház alkalmazottainak, akiket ez megillet, aszámukra elkülönített összegeket, az egyesszemélyek által megnyitott önkéntes nyug-díjpénztári számlára, a hatályos jogszabály-ok figyelembevételével, átutalja.

b.) Az Egyházi Képviselõ Tanács elfogad-ta, hogy a Magyarországi Unitárius Egyházminden alkalmazottja (egyházi és világi egy-aránt) részére, (amennyiben az alkalmazottönkéntes nyugdíjpénztári tagsággal rendel-kezik) egyenlõ mértékben, havi 15 000 azaztizenötezer Ft. munkáltatói hozzájárulástbiztosít. A munkáltatói hozzájárulás feltéte-le, hogy a Magyarországi Unitárius Egyházalkalmazottjai is legalább havi 2000 azazkettõezer Ft önrésszel (saját befizetéssel)részt vesznek a Magyarországon mûködõ ön-kéntes nyugdíjpénztárban. A munkavállalóta munkáltatói hozzájárulás mindaddig meg-illeti, amíg fõállásban a Magyarországi Uni-tárius Egyház állományában munkát vállal.

c.) Az Egyházi Képviselõ Tanács elfogad-ja, hogy a Magyarországi Unitárius Egyházmindenkori költségvetése tartalmazza az al-kalmazottak önkéntes nyugdíjpénztári tag-ságához való munkáltatói hozzájáruláspénzügyi fedezetét (ez a 2006. évben elõre-láthatólag 2 520 000 azaz kettõmillió-ötszáz-húszezer Ft.).

4. a.) Az Egyházi Képviselõ Tanács egy-hangúlag elfogadja, hogy 2006. január 1-tõl aMagyarországi Unitárius Egyház a Natio-nale Nederlanden (ING) életbiztosításokattovább ne finanszírozza, a biztosított lelké-

szek helyett a havonta esedékes részletekbefizetését helyettük tovább ne teljesítse.

b.) Az Egyházi Képviselõ Tanács felkérminden Nationale Nederlanden (ING) élet-biztosítási szerzõdéssel rendelkezõ, a Ma-gyarországi Unitárius Egyház állományá-ban lévõ „aktív” lelkészt, hogy 2006. márci-us 14-ig írásban nyilatkozzon, hogy „átve-szi-e” az életbiztosítást, tehát a havi részle-tek befizetését vállalja-e vagy sem?

c.) Azoknak, akik írásban arról nyilatkoz-nak, hogy fenn kívánják tartani a nekik meg-kötött életbiztosítást, a Püspöki Hivatal abefizetéshez szükséges készpénzátutalásiutalványokat (sárga csekkeket) azonnal át-adja.

d.) Az elõbbi személyek számára kiállítottírásos nyilatkozatban a Magyarországi Uni-tárius Egyház azonnal lemond a NationaleNederlanden (ING) életbiztosítással kapcso-latos minden további követelésérõl, tehát azéletbiztosítás lejártakor úgynevezett lejáratiösszeg a biztosított által a jövõben megjelöltszemélyt vagy személyeket illeti meg.

e.) Az Egyházi Képviselõ Tanács felhatal-mazza a Magyarországi Unitárius EgyházElnökségét, hogy az életbiztosítás ügyébenazonnal kezdjen tárgyalást Szent-Iványi Ilo-nával, akinek azonos feltételekkel ajánlja felaz életbiztosítás átvételét. A többi lelkésztõleltérõen Szent-Iványi Ilonától a Magyaror-szági Unitárius Egyház visszakéri azt azösszeget, amelyet helyette, a MagyarországiUnitárius Egyházból való távozása óta aNationale Nederlanden (ING) felé teljesí-tett. (2001. február 3.)

6. Az Egyházi Képviselõ Tanács egyhan-gú szavazással a megfelelõ mellékletekkel el-fogadta a Magyarországi Unitárius Egyház2005. évi költségvetésének zárszámadását.

7. Elekes Botond fõgondnok tájékoztatjaaz Egyházi Képviselõ Tanács tagjait, hogykörlevélben kérte be a gyülekezetektõl a lel-

A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZEGYHÁZI KÉPVISELÕTANÁCSÁNAKA 2006. ÉVBEN HOZOTT FONTOSABB

HATÁROZATAI

Unitárius Élet 4

készi lakás, templom és imaház rezsiköltsé-geit és annak forrásait, mert szeretne kidol-gozni egy olyan méltányos megoldást a ki-adások fedezésére, támogatására, amelyminden egyházközségnek megfelel.

8. Az Egyházi Képviselõ Tanács egyhan-gúlag elfogadta Schmidt Gábor javaslatát azifjúság hatékonyabb támogatására vonatko-zóan. Miután Szász Adrienne és LakatosCsilla lelkésznõk vállalták az ifjúságszervezõfeladatot, az Egyházi Képviselõ Tanács meg-bízza õket, hogy készítsenek egy koncepcióterre a munkára vonatkozóan, és mellékelje-nek költségvetést is hozzá.

9. Schmidt Gábor felvetésére, miszerintaz egyházi épületeknek ki kell dolgozni egyegységes biztosítási rendszerét, valamintKelemen Attila felvetésére, miszerint egyteljes vagyonfelmérést is kell készíteni, azEgyházi Képviselõ Tanács 23 igen szavazat-tal 2 tartózkodás mellett felkéri Zoltán Csa-ba, Máté Ernõ és Sándor Gy. Mátyás taná-csosokat, hogy készítsenek egy munkaanya-got a hitéleti célt szolgáló ingatlanokra vo-natkozóan az egész egyházra kiterjedõen,amit a következõ Egyházi Képviselõ Tanácsnapirendre fog tûzni.

11. Az Egyházi Képviselõ Tanács a követ-kezõ ülés idõpontját 2006. május 27-re teszi.Ezen a szombaton Kocsordon lesz ünnepigyûlés abból az alkalomból, hogy a felújítotttemplomot és lelkészi lakást felszentelésután átadjuk a lelkész és gyülekezet haszná-latába.

12. Elekes Botond fõgondnok tájékoztatjaaz Egyházi Képviselõ Tanács tagjait, hogy azElnökség határozata szerint az elnökségiülések emlékeztetõi két eredeti aláírt példá-nya közül az egyiket a Püspöki Hivatalbanhelyezzük el az irattárban, a másikat pedig akönyvtár-levéltárban, ahol a jogosultak (azEgyházi Képviselõ Tanács tagjai!) belsõhasználatára rendelkezésre fog állni. Ezzelaz eljárással kiváltjuk az Alaptörvény arravonatkozó elõírását, hogy az emlékeztetõketki kell kézbesíteni az érdekelteknek.

*

2006. május 27-én, szombaton tartot-ta a Magyarországi Unitárius EgyházKépviselõ Tanácsa évi, második rendesülését Kocsordon abból az ünnepi alka-

lomból, hogy felszenteltük a felújítotttemplomot és lelkészi lakást átadva alelkésznek és gyülekezetnek használat-ra.

Ez az ülés két napirendet tárgyalt ésazokban hozott határozatot:

17. Az Egyházi Képviselõ Tanács az el-hangzott vélemények, javaslatok alapján a2006. évi költségvetési tervezet Kiadások 6.1sorát 11 (tizenegy) igen szavazattal, 9 (ki-lenc) nem szavazat ellenében a következõformában fogadja el:

A 6.1 sor jogcíme: Az egyházközségek kö-zös költségeinek fedezetére, továbbá fenn-tartási költségeinek kiegészítésére elkülö-nített alap. – A 2006-ra tervezett összeg:3 000 000 Ft., Változás: 3 000 000 Ft. – AMegjegyzés rovatba: Az elõirányzatból köte-lezõen kifizetendõk a Magyarországi Unitá-rius Egyház tulajdonában és a Bartók BélaUnitárius Egyházközség (BBUE) használa-tában lévõ, a Hõgyes Endre utca, 3. számalatti épületben található ingatlanrészekután a Társasház által kirótt közös költ-ségek. Továbbá a Bartók Béla UnitáriusEgyházközségnek kötelezõen kifizetendõ aHõgyes Endre u. 3/II/5. lakás, a pince és aLónyay u. 20. üzlethelyiség bérbeadásából a2006. évben befolyó bevétel 20%-a, a felme-rülõ üzemeltetési költségek megtérítésére.

A fennmaradó részt pályázat útján a többiegyházközség közös költségeinek és kifeje-zetten rezsiköltségeinek részbeni megtéríté-sére lehet felhasználni.

Pályázatot csak azok az egyházközségeknyújthatnak be, amelyek a saját használa-tukban lévõ ingatlanok után befolyó bevéte-leket a Magyarországi Unitárius Egyházközponti költségvetésébe befizetik.

18. Az Egyházi Képviselõ Tanács 3 (há-rom) tartózkodás mellett, 4 (négy) nem sza-vazat ellenében, 11 (tizenegy) igen szavazat-tal elfogadta a Magyarországi UnitáriusEgyház költségvetését a 2006. évre.

19. Az Egyházi Képviselõ Tanács 1 (egy)tartózkodás mellett, 1 (egy) nem szavazat el-lenében 16 (tizenhat) igen szavazattal úgydöntött, hogy nem fogadja el Sándor Gy. Má-tyás lelkész fellebbezését az ellene hozott fe-gyelmi ügyben. Egyszersmind helyben hagy-ja a II. Fokú Fegyelmi Bíróság határozatát.

5 Unitárius Élet

Barangolás Beke György íróvalunitárius „világban”…

Alig egy fél-éve veszítettükel édes anyanyel-vünk szavainakhû õrizõjét és be-

lénk sulykolóját, a pusztakamarási Sütõ And-rást, most elment a tények szorgalmas, makacskutatója, történelmi hagyatékaink ugarjánszörnyû idõkben is keresve barangoló, kiszá-radtnak hitt kutakban is értékeket lelõ és ne-künk megmentõ-átadó, uzoni Beke György. Ba-rangolások szülte könyveit falusi papkénttyúkot-tojást-szalonnát áldozó „különutakon”tudtuk csak megszerezni, már amelyiket, az er-délyi magyarságot kútfõstõl, „sikaszói fenyõ-forgácsostól” (anyanyelvünk metaforája SütõAndrás nyelvjárásában) falustól, templomostól,iskolástól megsemmisíteni akaró nacionalistaromán fasiszta-kommunizmus be nem zúzott.Ezekhez csak jóval késõbb juthattunk hozza.Azokat meg, amiket jegyzeteiben (amiket meg-hagyott a szeku!), szívében, írói vénájában hor-dozott, itt az Anyaországban szerezhettük meg,mert magával cipelte erõs (szülõföldjéhez kötõ-dõ, a székelységért aggódó) fájdalmaival együtt,hogy itt vethesse papírra. Egyszer egy kolozsvá-ri találkozón (valami volt a teológián és õ is je-len volt) mondta tréfásan a szívinfarktusábólakkortájt gyõztesen kijõve, bajusza alatt hamis-kásan mosolyogva, hogy a könyvei „súlya” alattérte ez a nyomorúság. Nem volt elkeseredésszavaiban még annak ellenére sem, hogy el-mondása szerint, valóban könyveket cipelt va-lahonnan valahová és akkor kezdett rakoncát-lankodni szíve. Olvasmányélményeim, amiketírásaiból kaphattunk és ebben az értékvesztõ(milyen kevés az értékmentõ ma!) idõben jó len-ne, ha mind többen kapnánk ilyeneket, aztmondatja velem, hogy könyveinek nagy a szel-lemi súlya, ami alatt nem rokkanunk meg, sõttudásban, öntudatban, székely-magyar kitar-tásban nagyon sokat erõsödhetünk, az elrestültlelkek pedig még újjá is születhetnek egy, akönyvei társaságában való barangláson, segítveaz erdélyi roskadozó boltíveket sebesült vállak-kal is tartani.

Írásaival járva be Erdély tájait (a mi OrbánBalázsunk óta nem végzett akkora felméréstsenki, mint õ, és ez annyival értékesebb, hogyazt nemzeti létünk, tatár-törökdúláshoz hason-ló pusztulásában tette, szinte a 24. órában!),többször felmerült az a gondolatom, hogy ne-

künk, unitáriusoknak miért nincsen ilyen„aranyásónk”, mert sepsiszentgyörgyi mikósdiákként és hitvalló reformátusként természe-tes, hogy fõ hangsúlyt kapott mûveiben az „ott-honi” tájakon való barangolás. Néha irigyked-tem is, hogy egy Sütõ András mellé még egyBeke György is!

Igaz, nekünk is volt egy Kelemen Lajosunk(nem lehet már kivárni, hogy hatalmas mûveközkinccsé legyen!), egy Mikó Imrénk a kolozs-vári csendes Petõfi utcából, aki idejekorán el-ment és magával vitte azt a sok tudást, amit jóunitáriusként nekünk gyûjtött össze. BekeGyörgy írásaiban találunk utalásokat, nem iskeveset, de mindig kerestem és vágytam a ró-lunk szóló „különkiadást”. Isten útjai kifür-készhetetlenek, és ez is meglett. Lehet, hogy agyökerek, amiket felfedezett mikós diákként,mert az unitárius Nagy György is – akirõl szólez a barangolásunk és egyben a Beke Györgyrevaló emlékezésünk – abban a gimnáziumbantanult, amelyikben Beke György is felkészült anem veszélytelen barangolásokra, ösztönöztékegy csodálatos életút megírására. A könyv elol-vasása után – mert a múlt század végén meg-született a Beke György „unitárius” könyve! –hajlok arra, hogy szellemi rokonságot is felfede-zett azzal a gimnáziumi iskolás-elõdjével, aki-rõl úgy ír, mintha magáról írna, sok alkalommala két György gondolata elválaszthatatlan egy-mástól. Jön a tavasz és vele együtt a Húsvét ün-nepe. Nagy György Húsvét elõtt, nagycsütör-tökön halt meg és nagyszombaton temették el.Temetésén mintegy 3 ezer ember vett részt,még politikai ellenfelei is jelenlétükkel elismer-ték nagyságát. Nem írjuk le életrajzát, inkábbkedvet szeretnénk csiholni ahhoz, hogy minéltöbben kezükbe vegyék ezt a nagyszerû köny-vet, gyógyírül a felejtés ellen. De nem csak azunitáriusok, mert Nagy György, a lánglelkû re-publikánus, Petõfi és Kossuth múlt század eleji„reinkarnációja” az imádott székely népe utánaz összmagyarságé is volt. Olyan köztársaságotakar és hatalmas szónoki képességével és erejé-vel ezért küzd, szembeszállva Károlyi Mihállyalis, de Kun Béláékkal még inkább, amelyikben„minden ember annyit fog érni, amennyit dol-gozik. Az új Magyarországban a munka lesz azemberi érték fokmérõje… A magyar köztársa-ság ne legyen arisztokratikus köztársaság, dene legyen bolseviki sem. A magántulajdont eltö-rölni nem szabad. Polgárháborút idéz elõ, aki

Nagy György, azelcsitíthatatlan

magyar republikánus,1879. november 5. –

1923. március 29.

Unitárius Élet 6

Magyarországon a kommunizmust hirdeti.” Eza mérhetetlen szabadságszeretete, amit egye-dül az általa elképzelt és hirdetett köztársaságiformában lát megvalósíthatónak unitáriusszellemi elõdei és az õ unitárius neveltetésébõlfakad. Pedig amikor megszületik Szászsebesen,még unitárius pap sincs, aki megkeresztelje,evangélikus lelkész teszi ezt meg. Büszkén vall-ja, hogy székelykáli elõdeinek (Maros megye,Erdély) János Zsigmond unitárius fejedelemadta a nemesi címet. Mint minden igazi szé-kelynek fájdalmat okoz Erdély elvesztése. Azelsõ világháború zûrzavaros végén, majd az aztkövetõ események kapcsán betöltött hivatalai-ban hatalmas erõfeszítéssel dolgozik azért,hogy Erdély ügye megfelelõ módon rendezõd-jön, kapcsolatokat teremt, mindenhol kilincsel,román vezetõkkel vitázik (Vasile Goldis), Kár-olyival, Kun Bélával veszekszik, miután szomo-rúan veszi tudomásul, hogy Magyarország fel-darabolását már mások és máshol eldöntötték.Ez a tény is siettethette korai elmúlását. A 27évesen a budapesti képviselõház egyik legfiata-labb honatyája mindig büszke egyik szellemiatyjára, Józan Miklós budapesti lelkészre, viká-riusra, késõbbi püspökre. Valószínû, hogy a pá-ratlan unitárius egyházi és világi szónok is ha-tással van Nagy György szónoki kibontakozásá-ra, amiért „aranyszájúnak” is nevezik, amelyelismerésben csak az arra érdemesült papokszoktak néha részesülni. Kiváló ügyvédként tu-dását hasznosítja a Ház jegyzõjeként is, de be-adványaiban még inkább. Vallását, egyházát,de az ország többi felekezetét is támogatandó,kepe-ügyben megfogalmazza unitárius hitét is,amikor az állam fokozott részvételét követeli azegyházak fenntartásában. „Az egyházi adó, va-gyis a kepe állami megváltása megszabadítja ahíveket olyan kötelékektõl, amelyek zavarjákönkéntes hitéletüket. Nem az a liberalizmus,hogy magukra hagyjuk az egyházakat, hanemha a kepefizetés terhét levesszük a hívek vállá-ról. Akkor már csak saját lelkiismeretüktõl,meggyõzõdésüktõl függ viszonyuk az egyhá-zukhoz, vagyis szabadon dönthetnek a hitéletdolgaiban. Azért, hogy a kepe megváltásától énelsõsorban a vallásos élet fellendülését remé-lem, sokan paposkodónak mondanak. Ezt a vá-dat is szívesen, büszkén vállalom. A hitetlenségpogány támadásai megtörnek az én erõs hite-men. Míg földi ember elõtt soha meg nem hajol-tam, hanem dacosan, bátran néztem bárkinek aszemébe, addig alázatosan meghajlok az Úrnakparancsa elõtt. E parancs szerint szeretnemkell felebarátaimat, mint saját magamat. Ez aszeretet nemcsak mint törvényhozónak, hanemmint embernek is kötelességemmé teszi harcol-ni az igaz ügynek diadaláért.” Mint az igazi na-gyokra, rá sem volt szüksége korának, elhall-

gatták, mellõzték, nem kellett sem a Horthyrendszernek, sem a háború utáni esztelen idõkideológiáinak. Nagyon sokak megnyugvásáraAdy Endre-i korban távozott az élõk sorából,nem zavarta republikánus eszméivel a királynélküli királyságot, a háború után pedig a felej-tés és feledtetés ördögi ideológiájával írták kitörténelmünkbõl.

Ady Endrét barátjának tudta és fordítva isígy volt. Beteljesedett az Ady-írás rajta: „Ki ma-gyar tájon nagy sorsra vágyik / Rokkanva ér elaz éjszakáig!” Rövid életükben sokszor válta-nak levelet. Ady így ír: „Gyönyörûségem telik aTe bátorságodban. Bátor vagy, s tarts ki, légymagyar, kultúrás és székely. Ha ezer cinikusságér is: ma már Veled vagyok. Lelkem szüksége,óhajtása s a mai megkergült elvtelen és tudat-lan magyar élet üzenteti velem, hogy Te embervagy a talpadon.” Akinek egy költõóriás volt abarátja, maga sem lehetett akárki!

Magyar sors az övé is, akkor ébred rá, döb-ben rá a nemzet a nagyságra, amikor pótolha-tatlan a veszteség. Krúdy Gyula így fogalmaz:„Nagy elégtétellel tartozunk ennek a kigúnyoltprófétának, aki egy székely jogász alakjában té-vedt át a Királyhágón és szûrös parasztokkalszûrte össze a levet, mert nem akadt nadrágosember az országban, aki meghallgatta, megér-tette volna.” Józan Miklós búcsúztatásakormondta: „Nem panaszkodni jöttünk, hanemköszönjük az Istennek, hogy nekünk adta õt, amagyar nemzetnek, hogy példa lehessen. Ju-hász Gyula, a másik költõi nagyság így sír aveszteség fölött: „Valami vigasztalót és föleme-lõt, valami békítõt és megnyugtatót keresek eb-ben a nyomorúságos és gyalázatos világban, ésazt egy frissen hantolt síron találom meg,amely alatt a Nagypéntekre kiszenvedett sze-gény magyar mártír rajongó pihen és álmodiktovább: Nagy György Petõfi és Kossuth eszméi-nek rendületlen és törhetetlen hõse.” ZilahyLajos, egyetlen gyermeküknek keresztapja ígyjellemzi: „Szép és nagy magyar ember volt. Azegyetlen a Mameluk országban, aki elõre látta aköztársaságot.” Erdély nagy szülöttjének – kül-földön élõ fia évtizedes buzgólkodása folytán –1988-ban Hódmezõvásárhely, életének leghar-cosabb tere díszsírhelyet adományozott és ut-cát neveztek el róla. Csoóri Sándor az újrateme-tésen, Ferencz József akkori püspök imája és avárosi tanácselnök szavai után máig ható ésörök érvényû figyelmeztetõ gondolatokat fogal-mazott meg, amelyeknek be nem tartása vagyközömbösen való kezelése nemzeti értékeinktovábbi pusztítását eredményezi: „NagyGyörgy síremléke körül állva, minket az ösztönbujtogat: vissza kell hódítanunk egy valamikorilobbanó személyiséget az idõ és a márványko-porsó közönyétõl. Nagy György történelembõl

7 Unitárius Élet

kizuhant politikus, vissza kell õt hódítanunkmagunknak és a magyar történelemnek… Ne-künk a holtak tudatára, érzékenységére isszükségünk van. Különösképpen az olyanoké-ra, akik mint Nagy György, meghajszolt, csó-vás, dörömbölõ emberei voltak a magyar múlt-nak… Egy elcsitíthatatlan magyar, akit messzi-rõl érkezõ sugalmak találtak szíven: megkese-redett kurucok daca és petõfis szilajság… Többévszázados lelki függetlenségi harcaink törté-nelmének kiiktathatatlan alakja.”

Két egykori, de nem kortárs mikós diákkalbarangoltunk be, jártunk be nagy teret, ame-lyik a mi kis hazánk itt a Kárpát-medencében,és nagy idõt, mely többnyire a nagy veszteségek

és önpusztítások ideje volt, de most már el kelljönnie a magunkra találás, a megalapozott épít-kezés, felemelkedés idejének is. Beke György el-ment, nagy mû maradt utána, Nagy Györgyöt,ahogy több kiválóság is megfogalmazta, visszakell hozni, köztársasági eszméivel együtt, mertami ma körülvesz ezen a címen, az egyáltalánnem Kossuth vagy Petõfi szent öröksége. BekeGyörgytõl búcsúzva és Nagy György haláláraemlékezve a közelgõ Húsvét nagyhetén, Nagy-csütörtökön, még egyszer idézzük Ady Endrét:„Járj köztünk, drága Isten-Ember / Tavasz van,nõnek a gazok / S kevesek az igaz igazok.”

Balázsi László

Nem erdélyi,„csak” unitárius vallomások

a választott vallásról

De kik az unitáriusok? Miért érdemes maMagyarországon unitáriussá lenni? Milyen eti-kai, spirituális és történelmi háttér, érdeklõdésés igénytámasztás kell ehhez? S mit várnak elettõl a hovatartozástól? Arra voltam kíváncsi,vajon kitapintható-e a különbség a „születettunitáriusok” és az öntudatosan vállalt feleke-zethez tartozók között? Õk épp tudatosságukmiatt, sokat foglalkoznak vallásos kérdésekkel.

Sokat méltatlankodunk, nem ismernek min-ket, micsoda dolog! De azt kell látnom, hogy misem ismerjük egymást? Vajon hányan tudják,hogy Debrecenben a gyülekezet egynegyede, azaktív gyülekezet fele olyan, aki rátalált az uni-táriusokra. És így õk életünk részei! S talánmár azok is kevesen vannak, akik tudják, hogyBajor János, aki 25 éven keresztül debrecenilelkész volt, maga is fiatalemberként választot-ta e felekezetet, s majd a lelkészi hivatást. Nemvéletlen hát, hogy meg tudta szólítani és megtudta tartani azokat, akik keresték az unitáriu-sokat. Egyfajta vallásos értelmiségi kör alakultitt ki, mely azóta is a gyülekezet magját képezi.Õket szólítottam meg, hogy ismertté válhasson:itt rejtõznek az öntudatos unitáriusok! Eleintekérdéseket tettem fel: õket találta meg valakiaz unitárius egyházból, vagy õk találtak ránk?Miért döntöttek mellettünk? Hogyan élik meg e

felekezethez tartozásukat? Döntésük után ér-te-e õket csalódás, van-e hiányérzetük ebben akapcsolatban. A válaszok nem igazán a kér-dés-válasz hivatalos formáját követték. A vallo-mások már csak ilyen természetûek. Hát ismer-jék meg õket!

Dr. Kozák Miklós,geológus professzor

A 90-es évek elején a lányomat szerettemvolna hittanra járatni és tájékozódtam a debre-ceni helyi lehetõségek felõl. Ekkor kerültek lá-tókörömbe az unitáriusok és minél többet tud-tam meg róluk, annál szilárdabb meggyõzõdé-semmé vált, hogy nem csak a lányomnak, de ne-kem is itt a helyem, noha elmúltam 43.

Katolikusnak születtem, keresztény közeg-ben nõttem fel, tisztelem a hitet, a vallásokat,egyházakat, alkalomszerûen más templomokbais bemegyek. Azonosulni az ottani atmoszférá-val és megismerni az egyházi mûvészeteket, li-turgiákat. A nehéz idõkben sem tagadtam megkeresztényi elveimet, bár a kettõs nevelés idõ-szaka, az egyházellenesség megnehezítette avalláskövetõk sorsát. Önfejlõdésem során azon-ban – mint a természettudományok mûvelõje,majd oktatója – elég korán nehézségeim voltaka dogmák elfogadása, a történelmi hibák megis-

U N I T Á R I U S S Z E M M E L A V I L Á G

Unitárius Élet 8

merése miatt. Elszomorít a fanatizmus, a ket-tõs mérce és a kirekesztés minden formája, be-leértve azt is, ahogy nehézségekbe ütközik azUnitárius Egyház történelmiként való hazai el-fogadtatása.

Az unitárius gondolatok mélyen megérintet-tek, könnyû volt azonosulni velük, mert úgyéreztem számos tételét akár magam is megfo-galmazhattam volna hasonló szellemben. Egy-re fogyó nemzetünk önszervezõ képességét erõ-síthetné ez a jövõbe mutató, erdélyi földön for-málódott ember- és tudományközpontú, egyénifelelõsségvállalásra, toleranciára, szeretetre,önfelépítésre nevelõ életszerû szellemiség.

Hiszek abban, hogy minden személyiségegyedi mikrokozmosz, s õket az unitárius elveképítõ és toleráns módon, sérülésmentesen képe-sek közös és nemes célok érdekében alkotó kö-zösséggé formálni.

Tisztelem a határon túl rekedt magyarságszívósságát, összetartását, a közös múltunkba,értékeinkbe, keresztény elveikbe vetett hitü-ket, melyet felekezeti hovatartozás nélkül kép-viselnek. Nagyobbközöttük mindezekkovászoló ereje, mintamit sajnos az anya-országban láthatunka megosztottság, aszembenállás, azárokásás, a széthul-lás jegyében.

Választásombanmélyen befolyásoltBajor János lelkészés más unitárius egy-házvezetõk õszinténátélt toleráns vallás-filozófiai gondolko-dása, széles körû mû-veltsége, a gyakorlat-ban is megnyilvánuló szeretetelvûsége, szónokiképessége, vitakészsége és szerény, de szilárdemberi tartása.

Semmi sem tökéletes, az unitarizmussalkapcsolatban is vannak hiányérzeteim. A hazainyilvánosság meglepõen keveset tud az unitári-us gondolatokról, azok lényegérõl és korát meg-elõzõ alkotó szellemiségérõl. Több közszerep-lésre, okos és kulturált önbemutatásra, sok csa-tornás, rétegszelektív ismeretátadásra lenneszükség, hogy egyre üzletiesedõ, elbizonytala-nító világunkban a hit, a tudás és a szeretetegyüttes erejével fékezhessük le a széthullást.Kapaszkodót jelenthetnénk a pénz világátólmegcsömörlõknek, a céltalanoknak, a hitüketvesztetteknek, a pótcselekvésbe menekülõknekés az utat nem találó gondolkodóknak egy-

aránt. A hívõket pedig a mainál jobban meg kellerõsítenünk hitükben és az összetartozás, akollektív gondoskodás fontosságának tudatá-ban.

Napjainkban elszabadultak az indulatok s etúl szabados virtuális világban hatékonyan hó-dít a drog, a misztika és a fundamentalizmus,kézzel fogható és társadalmi méretû a közössé-gek és a család atomizálódása, az erõszak nyíltés burkolt megjelenése. Minden egyháznak –köztük hangsúlyozottan az unitáriusoknak is –küldetése és felelõssége, s egyben lehetõsége is,hogy kiutat mutasson az önpusztításból. Ehhezelõször magának az egyháznak, s az általa kép-viselt értékeknek kell megerõsödnie és meg-újult formában eljutnia a társadalom tudatá-hoz.

Füri Mária, analitikus mérnöka debreceni gyógyszergyárban

Katolikusnak kereszteltek, és 5-10 éves ko-rom között elsõsorban anyai nagyanyám mélyvallásossága miatt rendszeres templomjáró

gyerek voltam, hit-tanra jártam, ésmindez nagyon nagybenyomást tett rám,kezdve az üvegabla-koktól és a szirom-hintéstõl virágvasár-napon a látványoskatolikus szertartá-son át az érdekes pré-dikációkig, amelyekegyes részleteire mainapig emlékszem.Ennek az idillnek azúj lelkész megérkezé-se (akinek indulatos,híveket ostorozó pré-dikációit nem szeret-

tem), és az erõs vallásellenes propaganda vetettvéget. Kamaszként nehezen tûrtem a bámész-kodást (merthogy az utcában csak két temp-lomba járó család volt), a magyarázkodást, hogymiért kell a játékot félbehagyni. 20 éves korom-ra ateista lettem, védtem ugyan az egyházakat,ha vitában szóba kerültek, de különösebb hiá-nyát nem éreztem a vallás gyakorlásának.

Kb. még egyszer ennyi idõ telt el, amikor új-ra feltámadt bennem egy sajátos hiányérzet, ésaz érdeklõdés, de 20 év ateizmus, és természet-tudományos képzettségem azért nem volt olyansutba dobható valami, hogy ahhoz a valláshozforduljak vissza, amelynek dogmáit nem tud-tam hinni. Gondolkoztam, van-e olyan vallás,aminek a segítségével kiléphetek az ateizmusföldhözragadtságából anélkül, hogy számomra

Dr. Püspöki Zoltán és Dr. Kozák Miklós

9 Unitárius Élet

hihetetlen csodákban és jelenségekben kellenehinnem; kamaszkori olvasmányok jutottakeszembe az unitáriusokról, és úgy éreztem,megtaláltam a megoldást. Számomra ez volt ésma is ez a legfontosabb, a gondolkodás módja ajelenségekrõl, Jézus mûködésérõl, a Bibliáról;ez az, ami az unitáriusokhoz kapcsol. Nekemfontos volt a hangsúlyozott tolerancia is másvallásokkal és gondolkodásmódokkal szemben,ami az unitarizmus egyik alapelve. Büszke va-gyok rá, hogy ez egy magyar alapítású egyház,de ez inkább a ráadás, nem ezért csatlakoztam,hanem a fent említett okok miatt.

Persze vannak tövisek is, amiket csakkésõbb vettem észre. A túlzott nacionalizmus,ami az erdélyi gyökerek miatt érthetõ, de tõlemidegen. A távlatok hiánya, a maradiság – a vala-mikori leghaladóbb egyházban az avitt formáliselõírások: nem is olyan régen „atyafiságos tisz-telettel” írták alá a fiatal lelkésznõk is a levelet,úrvacsoraosztásnál külön állnak a férfiak, és aférfiaknál kezdik az úrvacsoraosztást stb. Adogmamentesség nem kellene, hogy szürkesé-get jelentsen a gondolkozásban. Aztán – ott nyi-tunk, ahol nem kellene – kár olyan akciókhozcsatlakozni, ami az unitárius szellemiségtõlidegen. Nem nyitunk viszont ott, ahol kellene,sokkal bátrabban elmondhatnánk különbözõfórumokon, mi is a jó és szép az unitárius gon-dolkodásban, hogy gondolkodunk mi Jézusról,csodákról, evangéliumról. A harsány térítésnem a mi asztalunk, de vannak felvállalhatóformák, amikrõl szamárság lenne lemondani.Az erdélyi gyökerek fontosak, de ahogy engemsem a történelmi szerep fogott meg, hanem asajátos látásmód, a dogmamentesség, toleran-cia, kicsit jobb kommunikációval rátalálhat-nánk olyanokra, akiket épp ez a vallás vonz, ésígy több embernek lehetne egy, a gondolkodásá-val összeegyeztethetõ lelki hovatartozás él-ményt nyújtani.

Dusa Lajos

Az 1980-as években színpadon láttam SütõAndrás Csillag a máglyán címû drámáját. Utá-na figyelmesen elolvastam, s rácsodálkoztam: –Nem is tudtam eddig, hogy unitárius vagyok!

Jó, hogy így történt. A hit Isten ajándéka, snekem olyan jutott ebbõl az ajándékból, aminekigazán örülhetek. Kálvinista lévén ugyanis fe-szélyezett az eleve elrendelés elve, mivel lénye-gében rokonnak éreztem a rómaiak bûnbánatotkövetõ feloldozásával. Nem akarom bántanisem a másként protestánsokat, sem a katoliku-sokat (Egy az Isten), mert ezek a mentesítésekigen humánusak és praktikusak. A mindennapilétben valóban megkönnyítik az ember dolgát,jócskán enyhítenek felelõsségtudatán.

A nehezebb utat választottam, melyben a tu-dás és a hit emberi mérlege bizony ingadozhat,mígnem egyensúlyba jut (bár ezt nem napi szin-ten, nem rövid távon kell érteni). Lelkem és el-mém szabadsága egyben a legnagyobb felelõs-ség is, melyben az unitárius gyülekezet szelle-me, útmutatása segíthet, de helyettem semmitmeg nem oldhat. A választás és a tett enyém,nem futkoshatok a nekem fontos, ám tágasabbnézõpontból piszlicsáré dolgokkal sem a tiszte-letes sem az Úr elé. Mindennek eljön az ideje; sha botlok, hát botlok. Ha jót teszek, nem maga-mért teszem. Bûneim és erényeim összességevagyok, amit Isten egy szempillantás alatt megtud ítélni. Az ember fia tehát ne nagyon számít-gasson, ne nagyon méricskéljen, az Úr dolgábabe ne avatkozzon, hanem tegye a dolgát, ahogyhelyesnek véli.

Ha már így van, akkor van bennem annyitartás, annyi büszkeség, hogy rejtõzködni nemis akarok.

Hogy valami személyeset is mondjak: hosszúévtizedeken át voltam szellemi segédmunkás(mûvészeti elõadó, könyvtáros, könyvtárveze-tõ), de csak néhány lírai kötetemben lehettemönálló szellemi lény. Szerencsére nem csak szel-lemiekbõl áll a világ, melynek megerõsítése há-rom gyermekem: Péter, Diána és Ágnes.

Hanem, atyafiak, a legjobb helyen mondom,hogy van egyfajta ridegség a gyülekezetekben.Aki nem gyergyói, nem széki, nem sóvidéki – atalálkozó, az istentisztelet után magára marad,a körök összezárulnak. Mintha idegen lennéksaját felekezetemben. Ez persze nem hitem pró-bája, csak türelmemé. A szeretet nem tolakodótermészetû.

Dr. Rózsa Péter,egyetemi tanár

Életemben elsõ alkalommal 1975 nyarán (19évesen) találkoztam unitáriusokkal, Torockó-szentgyörgyön. Az igazat megvallva többedma-gammal a kocsma nyitására vártunk, amikor,mivel messzirõl lerítt rólunk, hogy „anyaorszá-giak” vagyunk, az unitárius tiszteletes behívottmagukhoz és szalonnával, kenyérrel kínált megbennünket. Megkérdeztem tõle – mert jófor-mán semmit sem tudtam az unitáriusokról,pusztán csak azt, hogy van ilyen –, hogy mibenis más ez, mint bármely más protestáns vallás.A tiszteletes úr pedig elmondta, hogy három do-logban: tagadja a testi feltámadást, az eleve el-rendelést, és a szentháromságot.

A következõ találkozásig több mint 20 év teltel, amikor Kozák Miklós révén megismerked-tem a néhai Bajor János tiszteletes úrral, s lé-nyegében az õ hatására váltam unitáriussá. Eb-ben a döntésben a már említett alapelvek döntõ

Unitárius Élet 10

jelentõségûek, hiszen ezek olyan dolgok tagadá-sai, amit addig is nehezen tudtam volna elfo-gadni. Különösen érvényes ez Krisztus istensé-gére. A válasz tehát az, hogy az unitárius hitel-vek fogtak meg. Ebben persze szerepet játszikaz is, hogy gyerekkorom óta, bár katolikusnakkereszteltek, a református templomok belsõhangulatát sokkal közelebb éreztem magam-hoz. Volt benne részem, mert anyai ágon azegész család református. Nem tagadható, hogya magyar történelemben játszott szerep is ha-tással volt rám, s persze az, hogy e kicsiny kö-zösséghez milyen sok nagy ember tartozott.Persze, hogy megmaradtam itt, abban a debre-ceni egyházközség tagjainak, a közösségnek ko-moly szerepe volt.

Egy vallási közösséghez, egyházhoz tartozáskomoly erõt jelenthet az ember számára, de jár-hat ambivalenciával is, hiszen a szigorú vagycsak nem „korszerû” elõírásokhoz a legtöbb,magát egyébként vallásosnak nevezõ embersem tartja magát. Nem véletlen, hogy Magyar-országon a magát vallásosnak tekintõ embersaját bevallása szerint a „maga módján” az.Nos, az unitárius egyház meglátásom és tapasz-talatom szerint a legmegengedõbb abban, hogysok tekintetben a magunk módján legyünk val-lásosak.

A hiányérzetrõl nehéz beszélni, mert min-denáron kerülném a „neofita buzgóságot”. Egyvalamit mégis: tudom, hogy az unitárius egy-háznak különleges kapcsolata van Erdéllyel,ott született, ott maradt meg, a magyarországiunitarizmus is annak hajtása, ezért az erdélyigyökerek ápolása különösen fontos. Mégis, ta-lán nagyobb hangsúlyt lehetne helyezni azunitarizmusra általában. Persze nekem köny-nyû ezt mondani: az én családomban, ameddigtudom, nincsenek erdélyi felmenõk.

Dr. Püspöki Zoltán,egyetemi tanár

Ha nem „született” unitárius vagy, az utadvalószínûleg valamely másik keresztény vallásfelõl közelít. Ha nem „motorikusan” éled meg avallásod, ha nem megszokásból imádkozol, amegszokott szavakkal, ha úgy érzed, meggyõzõ-déseddel kicsit magányos vagy, mert nem érteda többiek miért nem értik, hisz’ oly világos. Haúgy érzed, nem Te vagy a fontos, s hogy Jézusútja akkor is a Te utad, ha nincs feltámadás. Hajót tenni akkor is mindennapi (mindenperci –mindenpillanati) kötelességed, ha egyébkénthiábavaló.

Ha látszólag kissé „hanyag”, néha fanyarhumorral megfogalmazott igazságaidért na-gyobb áldozatokat vállalsz, mint az általánosanelfogadott, kõbe vésett és papírra írt igazságo-kért szokás, akkor a Te utad nagyon keskeny.Legfõbb gyóntatód, a lelkiismeret, s feloldozásbûneid alól nincs, ami megtörtént, megtörtént,csak okulás van, menni elõre, s tenni mindigjobban egy kicsit. Környezeted éppen ezért kis-sé mazochistának vagy minimum különcnektart, bár ettõl függetlenül azért szerethetnek.Keresni kezdesz valamit, ami õszintébb, bár azõszinteség gyakran elég szigorú…

És megtörténhet az is, hogy életed egy ilyenpillanatában hasonlóan õszinte, hasonlóan szi-gorú társakra találsz. Ez azt hiszem már val-lás…

… Nem ismerek olyan szigorú vallást (solyan õszintét sem), mint az unitárius. Érzésemszerint valamennyi keresztény vallás közül alegkeskenyebb ösvény. Unitárius hited bennevan minden rezdülésedben, döntéseidet zsige-reidben befolyásolja. Az unitárius hit, reflex(reflex = egy ingerre adott válasz – viselkedésielem). Cselekedeteidben unitárius reflexek is-merhetõk fel, cselekedeted sorozataiban pedigunitárius taxisok (taxis = ingerre adott reflex-sorozat). A reflexekbõl felépülõ taxisok összes-sége az unitárius ösztön (ösztön = veleszületettés tanult viselkedési elemek összessége). Unitá-rius reflexek egy-egy reagálásban, unitáriusösztön az életed szervezésében.

Katolikus lehetsz úgy, hogy kételkedsz, sõt,ma ez már bizonyos fokig erény (úgy látszikminden változik). Unitáriusként nem kétel-kedsz. Mindeneket megvizsgálsz, s igyekszeltartani magad a JÓ-hoz. Kicsit biztos vagy adolgodban, hisz’ döntéseid zsigereidbõl ered-nek. (Ekkor kezdik mondani, hogy csökönyös ésönfejû vagy, de ha szerencséd van, attól mégmindig szerethetnek…)

Katolikusként eltérhetsz a rendtõl, legfeljebbvár rád „egy kis” penitencia. UnitáriuskéntSOHA nem térhetsz el a legfontosabb szabály-tól: A LELKIISMERET SZAVA DÖNTÕ. S eb-ben a kérdésben nincsenek kényelmi szempont-ok. Ettõl olyan keskeny ez az út.

A lelkiismeret ösvényei nincsenek kikaróz-va, ezért érzem úgy, hogy illik ide egy idézet(számomra kicsit hitvallás és jellemzi azunitarizmushoz fûzõdõ viszonyomat):

„I am rather pride myself on finding my waywhere there is no path than on finding it, wherethere is. – Büszke vagyok arra, hogy oda is meg-találom az utat, ahová nem vezet ösvény, csakrá kell találni.” (James Fenimore Cooper)

Miklósi-Vári Katalin

Unitárius Élet 11

Erdély megszállása után a román hatalomhozzálátott ördögi tervének megvalósításához,ami nem volt más, mint Erdély elrománosí-tása. Iuliu Maniu, a Kormányzótanács elnöke anagyszebeni, úgynevezett második román nem-zetgyûlésen nyíltan kimondta, hogy „a legkö-zelebbi és legsürgõsebb feladat Erdély el-románosítása”. A terv végrehajtása nem so-kat késlekedett és sajnos mind a mai napig tart.A románoknak ítélt 41 város 682 561 lakosábólmindössze 120 919 volt román 1910-ben. Ezenokból minden egyes városra nézve kidolgoztákaz elrománosítás tervét.

A területileg megcsonkított, a háború és aforradalmak következtében gazdaságilag telje-sen lerombolt Magyarország csak nagyon nehe-zen tudott megbirkózni azzal a menekültára-dattal, mely a megszállott területekrõl áramlottaz ország belsejébe. Az Országos MenekültügyiHivatal statisztikája szerint 1918 és 1924 kö-zött összesen 350 000 ember hagyta el a meg-szállt területeket és keresett új otthont Ma-gyarországon. A menekültek között a legna-gyobb számban (197 035) Erdélybõl érkeztek.

A magyar állam a nagy számú menekültneknem tudott azonnal lakhatási lehetõséget bizto-sítani ezért a vagonokat, amelyekben érkeztek,hagyta meg lakásnak. A budapesti és vidéki pá-lyaudvarokon létrejött „vagonvárosok” többévig nyújtottak otthont a menekülteknek. Ké-sõbb a magyar állam óriási erõfeszítések áránlakáshoz juttatta a menekülteket úgy, hogy szá-mukra különbözõ helyeken szükséglakásokbólálló lakótelepeket épített.

Ilyen lakótelep volt a pestszentlõrinci, az1915-ben eredetileg szükségkórház céljáraépült Mária Valéria-telep, az Auguszta telep, a

Madarász-utcai, a Pongrác-úti és a Juranics-utcai lakótelep. Az építkezés az egész ország te-rületén folyt.

1920 tavaszán létrehozták az Országos Me-nekültügyi Hivatalt, mely a megszállt terüle-tekrõl Magyarországra érkezõ menekültekügyeit intézte. A hivatal a menekültek tájékoz-tatása céljából kiadta az ERDÉLYI HÍREK cí-mû hetilapot. A lap tudósított a letelepedés és amunkába állás lehetõségeirõl, a különbözõ er-délyi szervezetek programjairól, az erdélyiektalálkozóhelyeirõl, a megalakult erdélyi gyüle-kezetekrõl. Az „üzenõ” rovaton keresztül, pe-dig érdeklõdhettek eltûnt szeretteikrõl. Rend-szeresen közölték a vagonlakó családok listájátis. A lapot külföldi propagandára is használták.Vezércikkeit sokszor francia, olasz vagy angolnyelven jelentik meg. A lap három évfolyamotért meg.

Jelentõsebb Magyarországon kiadotterdélyi lapok és civil szervezetek

A magyar kormány segítséget nyújtott kü-lönbözõ, a menekülteket segítõ szervezetek lét-rehozásában. Ilyen volt a Bocskai Szövetség,melynek feladata volt mind a határon kívül re-kedt, mind a menekült magyarság megsegítése.Nevét késõbb Népies Irodalmi Társaságra(NIT) változtatták, hogy lehetõleg semmi Er-déllyel kapcsolatos dologra ne utaljon. Politikaitagozatát Jancsó Benedek, híres történész ve-zette. A Népies Irodalmi Társaság patronálásá-val jött létre a Székely Egyetemi és Fõisko-lai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE), amelya húszas években több mint 1000 taggal mûkö-dött. A szervezet legaktívabb magját a NITegyetemi kollégiumainak lakói adták.

A megalakulásról Csanády György így ír:„Az 1920–1921-es esztendõkben öten építettükmeg a Székely Egyetemi és Fõiskolai HallgatókEgyesületét: Incze Antal, János Áron, Kolos-váry Borcsa Mihály, Zakariás Gergely Sándor ésCsanády György.”

Az egyesület védnökei: Horthy Miklós, Beth-len István és Teleki Pál.

Bár a székely egyetemistákat és fõiskoláso-kat tömörítõ egyesület 1921-ben jött létre, máregy éven belül 12 nagy csoportot, ún. nemzetsé-get hozott létre, ami kibõvült a délvidéki és fel-vidéki diákok csoportjaival. 1922–23-ban létre-

Erdélyi menekültek Magyarországon

a két világháború közöttSpaller Árpád

Mária Valéria-telep

12 Unitárius Élet

jött a SZEFHE-k Országos Szövetsége. ASZEFHE tevékenységei: tudománynépszerûsí-tés, politikai tájékoztatás, mûvészeti, irodalmiés mûvelõdéstörténeti estek megszervezése.

1923-tól a SZEFHE-könyvek kiadására isvállalkozott. A késõbbiekben társult a Révai Ki-adóval és még több kiadvány fémjelezte a kiadóitevékenységet.

Az Erdélyi Férfiak Egyesülete (EFE) aSzékely Egyetemi és Fõiskolai Hallgatók Egye-sületébõl vált ki. Ahogyan az ifjak elvégeztéktanulmányaikat egyre inkább szükségét érez-ték egy olyan szervezet létrehozásának, amelymegtartja a SZEFHE szellemiségét, de amelygondoskodik az erdélyi emigráció nyilvántartá-sáról, hathatós érdekképviseletérõl és a sokegyesületben szétszakítva levõ erdélyi társada-lomnak a központi szerve lesz.

1928. február 8-án 83 tag jelenlétében meg-alakult az Erdélyi Férfiak Egyesülete. Érdemesmegjegyezni a vezetõség tagjainak nevét, mertez sokat elárul a szervezet életképességérõl. El-nök: dr. gróf Teleki Pál. Fõtitkárrá Zakariás G.Sándor doktort, fõpénztárossá vitéz Csipán Já-nos dr-t választották meg.

Az Erdélyi Férfiak Egyesületének legfõbbcélkitûzése volt, hogy egyesítse a Magyarorszá-gon szétszórtan élõ erdélyieket, és számukrahathatós érdekképviseletet biztosítson. Célki-tûzésének megvalósítása érdekében számba ve-szi és számon tartja a Magyarországra mene-kült erdélyieket, minden eszközzel igyekszikmegtartani az emberek Erdély-tudatát, azt akülönleges erdélyi jellemvonást, mely különbö-zik az anyaországitól és igyekszik ezt továbbad-ni az utódoknak is. Tudományos kutatómunká-val igyekszik tiszta képet kapni a román ura-lom alatti magyarság gazdasági, politikai, ki-sebbségi, társadalmi, népjóléti helyzetérõl,hogy bekapcsolódhasson azokba a mozgalmak-ba, melyek a nemzetközi felelõs tényezõk elõttaz erdélyi magyarság érdekeinek védelmére le-hetõséget nyújtanak. Az EFE törekvése, hogykinevelje azokat a szakembereket, akik a ki-sebbségi kérdés elhivatott és hiteles kutatóilesznek. Az EFE fontosnak tartja a kapcsolat-tartást az Erdélyben maradottakkal, valaminta más magyarlakta (Felvidék, Délvidék, Õrségstb.) területeken mûködõ szervezetekkel.

1930-ban indult meg a különbözõ egyesüle-tek csatlakozása az EFE-hez, ami végül is azegység megteremtését készítette elõ. Ebben azévben az erdélyi tudományosságot és az egyete-mes magyarságot nagy veszteség érte. MeghaltJancsó Benedek történész, kutató, író, az erdé-lyi problémák legjobb ismerõje. Emlékére azEFE egy kisebbségkutató osztályt szervezett,melyet Jancsó Benedek Társaságnak neveztek

el. A társaság tagjai: Kolosváry Bálint dr. (el-nök), Asztalos Miklós, Csanády György, MóriczMiklós, vitéz Nagy Iván, Pásint Ödön és SzászBéla. A társaság szervezésében több elõadásbanismertették a magyarországi nemzetiségi moz-galmak történetét, az európai kisebbségek tör-ténetét, a világ magyarságának statisztikaiadatait.

Az 1931. év elején megjelent a Jancsó Bene-dek Emlékkönyv, melyet Asztalos Miklós szer-kesztett. A könyvnek nagy sikere volt. 1931-ben és 1932-ben több vidéki csoport is csatlako-zik az egyesülethez. Az egyesület kiadásábanjelenik meg Móricz Miklós: „Az erdélyi föld sor-sa” címû nagy sikerû mûve, melyet késõbb an-gol nyelvre is lefordítanak. A Jancsó BenedekTársaság 1933. évi programjában a trianoni bé-ke revíziójáról szóló elõadássorozat szerepelt.Az elõadások nagy része késõbben könyvben ismegjelent.

A másik jelentõs, erdélyieket tömörítõ szer-vezet a Hargitaváralja Jelképes SzékelyKözség elnevezésû egyesület volt. Egyesek sze-rint 1920-ban mások szerint 1921-ben alakult.Az egyesület magját a lakótelepeken élõ vagon-lakók képezték, akik igyekeztek megszervezniközösségi életüket. Az egyesület soraiban talál-juk Szádeczky Kardoss Lajost, Ravasz Lászlóreformátus püspököt, Raffay Sándor evangéli-kus püspököt valamint Józan Miklós unitáriuspüspökhelyettest és másokat Az egyesületnektársközségei mûködnek: Debrecenben, Szege-den, Szombathelyen, Kõbányán, Pestszenter-zsébeten, Kispesten Sashalmon és Gödöllõn. Azegyesület komoly könyvkiadói és lapkiadói te-

Jancsó Benedek síremléke a Farkasréti temetõben

13 Unitárius Élet

vékenységet folytatott HARGITAVÁRALJAcímmel jelent meg az egyesület közlönye 1936és 1942 között Szegeden. Tudományos, szépiro-dalmi és társadalmi problémákkal foglalkozóhetilap volt. Élénken foglalkozott a székelységtörténelmével, eredetével, a menekültek prob-lémáival. Érdekes visszaemlékezéseket közöl amenekültek tollából.

1934. évi június hó 3-án Debrecenben tartottelsõ Erdélyi Kongresszus kimondta, hogy szük-ségesnek tartja az Erdélyi Egyesületek közösszervezetének létrehozását, és ennek elõkészí-tését a Debreceni Székely Társaság, ErdélyiFérfiak Egyesülete, és Hargitaváralja JelképesSzékely Község küldötteibõl álló hármas bizott-ságra bízta és az adminisztratív teendõk elvég-zésére az Erdélyi Férfiak Egyesületének titkár-ságát kérte fel.

1939. év. március 26-án megalakult azERDÉLYIEK SZÖVETSÉGE, melynek mû-ködésérõl nagyon keveset tudunk.

A második világháború után, a nép nevébenszervezõdõ új hatalomnak nem volt szüksége azerdélyi magyarok egyesületeire, egyáltalán apárt által nehezen ellenõrizhetõ civil képzõd-ményekre. Belügyminiszteri rendelettel 1946.július 4-én feloszlatták az erdélyi civil szerveze-teket. Akkor a belügyminiszter Rajk László,székelyudvarhelyi származású ember volt.

Az unitarizmus és az erdélyimenekültek a két világháború között

Az erdélyi menekültek között nagy számbanérkeztek Magyarországra unitárius hívek is. Azunitárius egyház nehéz helyzetben volt, mertaz Erdélyben berendezkedett román admi-nisztráció minden kapcsolatot megtiltott a ma-gyarországi egyházakkal. Az unitárius egyház alegmagyarabb és legerdélyibb egyház, melynekszellemi központja mindmáig Kolozsváron van.A románok által elõidézett áldatlan helyzetnekeredményeképpen a magyarországi unitáriu-sok „központ” nélkül maradtak. Szükségessévált az újraszervezõdés, aminek eredménye-képpen Józan Miklós esperest püspöki vikári-usnak választották.

Az unitárius egyház figyelemmel kísérte amenekültek sorsát és erejéhez mérten segítetteaz unitárius hittestvérek beilleszkedését, tanu-lását, anyagi gondjaik enyhítését. Ugyanakkorélénk érdeklõdéssel követi azt, hogy mi történikaz Erdélyben maradt hittestvérekkel és összes-ségében az erdélyiekkel a román fennhatóságalatt. Több esetben gyûjtést rendeznek a Szege-den tanuló unitárius diákok számára és késõb-ben, a már végzett diákokat kérik fel az adako-zásra a jelenlegi diákok számára. A Dávid Fe-renc Egyesületen keresztül összetartozást ül-

tetnek az unitárius hívek lelkébe, elõadásokkalés kultúrmûsorokkal színvonalas szórakozástés szabadidõ eltöltést is biztosítanak. Az ifjúsá-got a Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület tartjaössze. Ez az egyesület 1937-ben Brassai SámuelIfjúsági Egyesületre változtatja a nevét.

Az unitárius kollégiumokban végzett diákokis szövetséget hoznak létre „Unitárius Kollégi-umokban Végzettek Baráti Szövetsége” néven,hogy körükben tovább éltessék az unitarizmusszellemét és támogassák az unitárius egyházatmind anyagilag mind erkölcsileg.

Az Magyarországi Unitárius Egyház kiadá-sában jelenik meg az Unitárius Értesítõ 1922 és1944 között. Az Unitárius Értesítõ krónikásaaz anyaországi, az erdélyi, valamint a világonmáshol élõ hittestvéreket érintõ események-nek. Az Unitárius Értesítõ ad hírt arról is, hogyegy piciny erdélyi menekült unitárius közösség,nevezetesen 70 család Pestszentlõrincen elha-tározta, hogy lelki otthont épít magának. A ko-rabeli Unitárius Értesítõ (1936/6) errõl így szá-mol be: „…egészen a mai napig cikkek egész so-ra beszélt arról a nemes törekvésrõl, hogy aszentlõrinci hívek összefogása követendõ örökpéldául szolgál az egész magyar unitárius egy-háznak. Az új templom valóban a keresztény-ség hõskorát juttatja eszünkbe, amikor a hívekminden vagyona „köz vala”, azaz ami az övék,az az egyházé is. A pestszentlõrinci kis embereknagyokká, legendás hõsökké váltak akkor, ami-kor téglát hordtak, habarcsot kevertek, tornyotépítettek s amikor maga a lelkipásztor, PethõIstván is a tetõt szegelte, vasárnap pedig az igéthírdette.”

A székely hõsök emlékére emelt templomot1936. június 7-én szentelték fel. A megnyitónJózan Miklós püspöki vikárius felszentelési be-szédében többek között a következõket mond-ta: „Nincsen olyan gazdag senki e világon, mintti pestszentlõrinci állami lakótelep szegényei,mert ti tudtatok adni az Isten ügyének...

... Nálunk a hithûség és a hazafiság nem kétkülön fogalom. Vallásom a magyarság, hitem amagyarság, reményem a magyarság és diadal-mas szeretetem a magyarság…

... Magyar unitárius templom a székely hõ-sök emlékére! Megáldalak téged, megáldom afundamentumot, azt a követ, amelyet annakidején az egy igaz Isten nevében alábocsátot-tam.”

Úgy gondoljuk, hogy e kicsiny menekült er-délyi gyülekezetnek teremtõ ereje, kitartása éshite, még ma is példaképül szolgálhat mindnyá-junknak.

(A 2006. szeptember 15-én a Nagy Ignác utcaiunitárius templomban elhangzott elõadás rövi-dített és szerkesztett változata.)

14 Unitárius Élet

Ma, amikor a mindennapi életben oly nagyszerepe van a politikának, méltán idézhetjükToldy Ferenc Jakab Elekhez írt levelének ezenmondatát: „Csak úgy érdemlünk nagy embere-ket, ha meg tudjuk õket becsülni, ha nem adjukát õket a feledésnek.”

Egyházunk ilyen megbecsült politikusa volta Tarcsafalván,1804. január 14-én születettPálffy János, a Stiriában székelõ József nádorhuszárezred hadnagya, az erdélyi országgyûlésellenzéki követe, akit a korabeli politikai élet-ben való részvétele miatt 1850-ben halálra ítél-tek, de kegyelmet kapván, rendõri felügyeletalatt Sátoraljaújhelyen élhet, honnét hat évmúlva – súlyos tüdõbetegsége miatt – visszatér-hetett szülõfalujába.

Mivel az Unitárius Életben 11 évvel ezelõtt(1996. okt.) e sorok írója már foglalkozott PálffyJánossal, az alábbiakban az ott kimaradt, illet-ve életének még kevésbé ismertetett részévelkíván foglalkozni.

Maga a család eredetét illetõleg legrégibb õseaz a Lukács, aki egyike volt a székely nemzet 17bírájának. A következõ ismert õse Péter, aki Já-nos Zsigmond seregében szolgált, s akinekTarcsafalván és Benczéden levõ birtokára újadománylevelet Báthori Zsigmondtól kapott.

A mi Pálffy Jánosunknak apja, Elek, Udvar-helyszék pénztárnoka, 1804-ben alkirálybírója,majd az 1809. évi nemesi fölkeléskor az etédi já-rás elsõ kapitánya volt.

Anyja andrásfalvi és gagyi Pálffy Anna, 5gyermek édesanyja, ki a családi birtokot küs-mödi és bencédi birtokaival gazdagította. Test-vérei közül Elek részt vett a szabadságharcbans ezért börtönbüntetést szenvedett. Antal aNapoleon ellen viselt háborúban huszár õr-nagyként szolgált. Dénes a családi vagyon gya-rapítójaként vált ismertté. Leánytestvérei kö-zül Anna Hegyessy Elekhez ment férjhez.

Elemi iskolai tanulmányait Székelyke-resztúron végezte, majd 1816-tól a kolozsváriunitárius kollégium tanulójaként a logika és atörténelem volt kedvenc tantárgya. A kortársJakab Elek azt jegyezte föl róla, hogy gyöngetestalkatú és érzékeny lelkületû ifjú volt, aki azolvasásnak szentelte minden szabadidejét. Is-kolái végeztével – engedve a családi hagyo-

mánynak – katonai pályára lépett és a Józsefnádor huszárezredben szolgált. 1835-ben – 10évi szolgálat után – mint fõhadnagy szerelt le,de hogy a katonai szolgálattól való megválásrami késztette, arra nézve nincs konkrét adat.Pálffy küsmödi birtokán igyekezett új életetkezdeni. Itteni társaságát papok, falun élõ ne-mesek, széki tisztviselõk és vidéki kortesek ké-pezték. Idejének egy részét olvasással és novel-laírással töltötte ki és csak 1841-ben kapcsoló-dott be – mint Küküllõ megye egyik követe – apolitikai életbe.

Pálffy János ellenzéki politikusként 1842-ben – mint az erdélyi országgyûlés tagja – uta-zott föl Pestre, ahol megismerkedett az akkorilegjelentõsebb két magyar politikussal: gr. Szé-chenyi Istvánnal és gr. Batthyány Lajossal. Ittkerült kapcsolatba a korabeli kulturális életképviselõivel és egy erdélyi akadémia alapításá-nak lehetõségével, valamint a pártoknak nemmindig megalapozott törekvéseivel. Vezérelve ajogász Dózsa Eleknek szólóan így hangzott: „ahaza szent ügye elõbb való, mint a baráti, vagytestvéri szeretet.”

Az 1848. évi országgyûlésig Pálffy életét amegyei életben való résztvétel töltötte ki.

A március 15-ei pesti megmozdulás híréreösszegyûlt tömegnek Pálffy számolt be a hírlap-okból már ismert eseményekrõl, amelyeknekközéppontjában a testvérhonnal való unió fon-tosságát és az országgyûlés azonnali megtartá-sát hangsúlyozta ki.

Az 1848. május 30-ai kolozsvári unió-ország-gyûlés vezérszónokaként indítványozta az or-szággyûlésnek nemzetgyûléssé való alakulását,és hogy mondja ki a Magyarországgal való egye-sülést.

Mint Udvarhelyszék képviselõje ellene voltmindennek, ami a közéletben az egyéni érdeketállította elõtérbe. Ennek tulajdonítható, hogyKossuth al-államtitkári állást ajánlott fel neki,majd a képviselõház megalakulásakor alelnö-kül választották meg. Bemutatkozó beszédébenkihangsúlyozta, hogy pályájának vezércsillaga:a népszabadság és a nemzeti függetlenség.

Amikor 1848 szeptemberének végén a Bat-thyány-kormány lemondott és Bécs nyíltanszembehelyezkedett a magyar önállósági törek-

Akik elõttünk jártak ...

Pálffy János (1804–1857)

15 Unitárius Élet

véssel, kezdetét vette Kossuthnak a lelkesedés-re épített politikája, melyben szerepet szántakPálffynak is, de õ egyik politikai kombináció-ban sem kívánt részt venni. Igaz, szerepet vál-lalt a Honvédelmi Bizottmányban, de – hamarfelismerve Kossuth akaratérvényesítését – bárrészt vett az üléseken, nem vett részt a tanács-kozásokon. Amint visszaemlékezésében írta:„én hallgattam és szántam a szegény nemze-tet.”

Pálffy 1849 elején lemondott a honvédelmibizottmányi tagságáról és a képviselõházi alel-nöki tisztségrõl.

A tavaszi hadjárat után foglalkozott az or-szágból való távozás gondolatával, de amint ír-ta: „nem tudtam magam elhatározni hogy el-hagyjam a szegény hazát”. Így Pálffy a szabad-ságharc leverése után bújdosni kényszerült,majd jelentkezett Haynaunál. Pesten, az Új-épületben 8 hónapig vizsgálati fogságban tar-tották, ahol is a haditörvényszék 1850. június25-én halálra ítélte, de Haynautól kegyelmetkapott.

Kiszabadulása után Pálffy két évig Pestentartózkodott, majd a hatalom Pest elhagyásárakényszerítette. 1851 októberében elhagyta Pes-tet. Elõbb Tarcalon, majd Sátoraljaújhelyentartózkodott – rendõri felügyelet alatt. Itt iro-dalmi tervekkel, gazdasági és politikai tanul-mányokkal töltötte idejét. Hozzákezdett a„Zsadányi család” címû regény írásához. Ta-nulmányt írt „A keleti harcról és politikáról”.1856 januárjában fogott hozzá a csonkán ma-radt „Emlékezések” elõszavának írásához. Azegyre erõsödõ tüdõbaja miatt engedélyt kapottvisszatérni szülõföldjére. Erdélyi Jánosnak át-adta „Emlékezéseit”, s 1857 január 20-án meg-írta és elküldte gr. Mikó Imrének végrendeletét,melynek értelmében egész vagyonát az ErdélyiMúzeumra hagyta.

Pálffy „Magyarországi és erdélyi urak” címû– Szabó T. Attila által 1939-ben megjelentetett –könyve közölte Pálffy Jánosnak a munkájáhozírt elõszavát. Ebben kijelentette, hogy nem tör-ténelmet ír, csupán följegyzi azokat az esemé-nyeket, amelyeket látott, hallott, vagy a tények-bõl merített. Ítéletében tévedhet – írta – de ki-hangsúlyozta, hogy nem a jelennek ír, hanem amúltból ír a jövõnek. Teszi ezt abban a hitben,hogy a nemzetnek van jövõje s a „magyar nemvolt, hanem lesz!”

A csonkán maradt „Emlékirat” említést tettismert unitárius elõdökrõl is, így Berde Mó-zsáról és Áronról, Brassai Sámuelrõl, BölöniFarkas Sándorról, Gálffy Mihályról és KelemenBenjáminról. Berde Mózest mint 48-as képvise-lõt, becsületes és emberséges kormánybiztostemlíti, kinek érdekében Szeben városa bizo-

nyítványt és kérelmet nyújtott be a haditör-vényszékhez. Említi testvérét, Áront, a kolozs-vári unitárius kollégium tanárát, a természet-tanban jártas, kitûnõ tudóst. Brassai Sámueltmint a két magyar haza legtudósabb, bámula-tos sikerrel oktató tanárát említi. Bölöni Far-kas Sándort mint a magyar közönséggel Ameri-kát megismertetõ utazót mutatja be, akineksírjánál éppen õ tartott búcsúbeszédet. GálffyMihályról mint a Makk-féle összeesküvés 1854.március 10-én kivégzett áldozatáról tesz emlí-tést. Pálffy õt becsületes, fogékony, a nemesügyért lelkesedõ embernek írja le.

Kelemen Benjámint jó és okszerû gazdász-ként mutatja be, a zsibói Wesselényi uradalomfellendítõjeként, akit a forradalom után azértbörtönöznek be, mert 1849. augusztus 13-ánSzucságon éjjeli szállást adott Pálffy Jánosnak.

Pálffy „Magyarországi és erdélyi urak” c.munkáját illetõen Szabó T. Attila a Helikon cí-mû folyóiratban (1938. 10. sz.) fölemlíti, hogyazt Pálffy azzal a céllal írta, hogy betûrendbeállítva jellemezze azokat, akiket a forradalomszerephez juttatott. Szerinte az emlékirat ko-rábbi megjelentetését a háború elõtti romanti-kus történetszemlélet akadályozta meg, jólle-het 1930-ban Jancsó Béla e munkát vette ala-pul Kemény Zsigmondról írt tanulmányában.Az sem hallgatható el, hogy néhány Pálffytólszármazó jellemzés – névtelenül – megjelent aBudapesti Hírlapban is, de ezeknek írója, sajátérdemeit helyezte elõtérbe.

Kosáry Domokos 1942-ben a Századokbanméltatta Pálffy munkáját. Szerinte azt a hatá-rozott elvi alapra építettség, az ítélõképesség ésa tiszta stílus tette érdekes olvasmánnyá. Pálffykönyvében – írta Kosáry – azon elmélkedett,hogy mi okozta a szabadságharc bukását, mely-nek egyik okául a 48-as minisztérium túlságo-san engedékeny voltát jelölte meg. Ebben hi-báztatta Görgeit is, aki nem vállalta a politikaidiktátor szerepét és nem ragadta ki Kossuth ésa debreceni kormány kezébõl a forradalom irá-nyítását. Az unitárius Botár Imre az UnitáriusÉrtesítõ 1939. évi decemberi számában Pálffyta könyvben foglalt kortársak lélektani jellemzé-sében mondta kiválóan tehetségesnek.

Pálffy Jánosra való emlékezés idõszerûségéta mai sokszor zavaros és ellentmondásos párt-politika teszi idõszerûvé. Pedig a mai életben isolyan politikusokra van szükség, akik nem sa-ját, hanem a köz érdekét tartják szem elõtt. Eb-ben példaképük lehet az a Pálffy János, kinekúgy politikai szereplése, mint irodalmi munkás-sága utat mutat és irányt jelöl az emberhez il-lõbb életre.

Kelemen Miklós

Unitárius Élet 16

Miklóssy Vári VilmosMiklóssy Vári Vilmos az az ember volt, aki

életében azt a hidat építette, amely elõdeinkszellemiségével összeköt, az emlékezés hídját.Immár harminc esztendeje annak, hogy frissenvégzett muzikológusként a Csíkszeredai NépiAlkotások Házához kerültem elsõ munkahe-lyemre, a korábbi századok hangulatát idézõMikó-várba. Ugyanebben az épületben dolgo-zott már néhány éve Vilmos, a Csíki SzékelyMúzeum botanikusaként. Figyelme középpont-jában kezdettõl nemcsak maga a természet, ha-nem a természettel körülvett emberi közösség,s a közösségért felelõs ember állt. Ezt jelzik elsõtudományos közlései is, amelyekben a csíki há-ziiparban használt festõnövényekrõl, a népiidõjóslásról, Csíkmindszent flórájáról, HaynaldLajos és Kájoni János herbáriumáról, orvos-könyvérõl tájékozódhatunk. Bár a csíksomlyóipolihisztor zenei munkásságát jól ismerte a ze-netudós társadalom, szenzációnak számítottVilmos felfedezése, aki Kájoni hangszerkészítõimunkásságáról tárt fel addig ismeretlen adato-kat. Megtisztelõ volt számomra, hogy ezt amunkáját velem lektoráltatta.

Akkoriban zenész barátaimmal, Simó Jó-zseffel és Bokor Imrével az foglalkoztatott min-ket, hogyan lehetne népzenei hagyományunkata maga eredeti formájában feléleszteni, a városifiatalság körében is meggyökereztetni. Ezértalakítottuk a Barozda együttest, s a csíkszere-dai táncházat. Ennek az irányzatnak akkori-ban igen sok ellenzõje volt, nemcsak a hatalomrészérõl, hanem a mûnépi és mûmagyar kultú-rához szoktatott helybeli értelmiség részérõl is.Vilmos azon kevesek közé tartozott, akik meg-értették szándékunkat, sõt õ további lehetõsé-get látott arra, hogy rajtunk keresztül is épít-hesse az emlékezet hídját. 1978-ban nagyszabá-sú exlibris-kiállítást rendezett, amelyre a Ba-rozda együttest kérte fel zenés hangulatterem-tésre, s az õ ötlete volt, hogy a Mikó-vár ódon fa-lai között keltsük életre a Kájoni-kódex népieredetû dallamkincsét, amelyet a világi érté-kekre is fogékony páter egykor szintén azértjegyzett fel, hogy „bár emlékezete maradjonmeg”. A koncert igen sikeres volt, s ez arrakésztetett minket, hogy a Barozda tagjait kibõ-vítve további zenészekkel létrehozzuk a Kájonirégizene együttest.

De Vilmos a nagyszabású tervek emberevolt. Újabb javaslatokkal állt elõ. Elõbb Kájoni-emlékhangversenyt szervezett velünk, majdmegtudván, hogy már több régizene-együttesalakult Erdély-szerte, megteremtette ezek kö-zös fórumát. Létrehívta a csíkszeredai régize-ne-fesztiválok intézményét, s maga szervezte

meg az elsõ néhány fesztivált akkor, amikorMagyarországon, bár voltak rangos régizeneegyüttesek, azokat közösséggé kovácsoló fórummég nem létezett.

Azonban az évente egyre sikeresebb régize-ne-fesztiválokat egyre kevésbé tudta eltûrni azegyre embertelenebbé váló hatalom. AdtunkVilmossal egyéb okot is arra, hogy ne szeressena hatalom minket, hiszen Király Károlynak azerdélyi magyarság jogfosztottságára figyelmez-tetõ leveleit sokszorosítgattuk írógépeinkkel, stalálkoztunk a szülõföldjére sok év óta elõszörhazaengedett Domokos Pál Péterrel is, ami ak-kor súlyos bûnnek számított.

Az utolsó, már kiplakátolt régizene-feszti-vált 1986-ban betiltották, s 1989-ben már ma-gyar településneveinket tilos volt magyarul le-írni magyar nyelvû publikációban. Az élet szét-sodort minket. A Barozda együttes 25 éves év-fordulóján újra együtt lehettünk a Mikó-vár ud-varán. Vilmos kezdeményezésére ekkor ültet-tük el ott a „Barozda fáját”, emlékeztetõül egy-kori közös munkánkra. Ha a 30 éves évfordulónmár nem lehet velünk Miklóssy Vári Vilmos,bár emlékezete maradjon meg szívünkben.

Pávai István,népzenekutató

F

A Csíkszeredai Múzeum munkatársakéntéppen Miklóssy Vári Vilmos és felesége Vári Ju-dit tervezte és szervezte azt a tudományos ren-dezvénysorozatot, mely indulásakor jó 20 évvelelõzte meg az etnobotanika 1992 – a cordobaiElsõ Etnobotanikai Világkongresszus – óta tar-tó nemzetközi reneszánszát, illetve az ezt köve-tõen világszerte induló nyomtatott és elektroni-kus etnobotanikai közlemények korábban sohasem tapasztalt felvirágzását.

Némi – alkalomhoz illõ – túlzással és lokál-patrióta elfogultsággal azt is mondhatnánk,hogy az 1970-es és 1980-as években Csíkszere-da (és általa az erdélyi magyar tudományosság)egy szûk tudományterületen – az etnobota-nikában – a világ élvonalába került. Hiszen azélvonal, a cutting edge az a vonal, mely menténelõször szakad fel elõttünk hosszan és tervsze-rûen az ismeretlent takaró fátyol.

1985-ben, 22 esztendeje még Õ sem, én semsejtettük, hogy egy-két esztendõ alatt mennyittud, mennyit fog durvulni egy személyi kultusz-ra alapozott kommunista diktatúra, mely végülmindkettõnket elûzött házunkból és hazánk-ból; azokról a tájakról amelynek népeit kutat-tuk, melyeket akkor még tán álmunkban semkívántunk elhagyni.

17 Unitárius Élet

Mikó Imre

Alig egy hete, 2007. január elsején még nemsejtettem, hogy egy hét múlva rendhagyó emlé-kezést fogok írni az egykori etnobotankai elõ-adássorozatok fõszervezõjérõl.

Citta mors ruit – rohanva jõ a gyors halál, denéha bizony sorsunk is sarkantyúzza. Sarkan-tyúzzák a történelem által köröttünk felkavartélethelyzetek, elkerülhetetlen – vagy csak an-nak látszó – testet-lelket pusztító körülmények.Sarkantyúzza a Védtelenség és a Kiszolgálta-tottság: a nehezen megszõtt társadalmi háló, amegrakott családi fészek felbomlása; a hálónak,a fészeknek évek múltával egyre reménytele-nebb újjászövése, újjáépítése. Sarkantyúzza azÖnpusztítás – a lelki és testi feszültségek re-ménytelen mûvi feloldása.

A lélek – a lélek. A lélek – anyagtalan infor-máció. A testi-lelki elmúlás e Földön csak akkorjelent azonban egyszersmind genetikai ésmemetikai halált is, ha sem vér szerinti õseink-tõl örökölt génjeink, sem szellemi õseinktõl át-vett tudás-kvantumjaink nem élnek tovább tes-ti-lelki utódainkban.

A sors bennünk – felebarátiban, mesterei-ben, tanítványaiban és a mi szellemi utódaink-ban – õrzi azokat az elemi emlék- és ismeret-

nyomokat (mémeket), melyek szellemébõl fa-kadtak. Azokat, melyeket Miklóssy Vári Vilmosélete és munkája nyomán tudunk és csinálunképpen úgy, vagy éppen másként, mint ahogy Õtette. Emberi sorsa, szellemi hagyatéka éppenezért tehát nemcsak a botanikában, hanem alassan történelemmé váló közép-európai közel-múltban is járatos, avatott feldolgozóra vár.

Az ezredforduló történelme, tudomány- ésintézménytörténete, szellem- és kultúrtörténe-te, nemzeti és nemzetiségi történelme ugyanisnem valamilyen elvont konstrukció, hanemegyedi sorsok tégláiból felépülõ, majd összeom-ló épület. Tartószerkezetei, alapjai, termei ésstukkói, párkányai és lépcsõi, oromzata és tetõ-szerkezete végleg ismeretlen marad az egyedisorstéglák helyének és szerepének rekonstruá-lása nélkül. Ezt a rekonstrukciót elõbb fokok-ként, falanként és szobákként, azaz szakmán-ként, szakterületekként kell elvégezni ahhoz,hogy ne hamis díszletek, hanem a valóság alap-ján legyen ismert a múlt, legyen tervezhetõ a jö-võ.

Szabó T. Attila,botanikus

Mikó Imre, 1977. március 21-ei halálának 30. évfordulója alkalmából közöljükMikó István 1998. április 18-án, a Lakiteleki Unitárius Emléknapon elhangzott

emlékbeszédét.

Mikó Imre, az íróAhogy a kagylóban hallható a tenger zúgása,

úgy tükrözi Mikó Imre életútját az erdélyi ma-gyarság XX. századi története.

Ha a légi utazás utolsó perceinek megszo-kott szertartásai közben az utasnak ideje ma-rad, hogy kitekintsen a genfi repülõtér betonjá-ra leereszkedõ gép ablakán, bal oldalon megpil-lanthatja a Lac Léman (magyar néven a Gen-fi-tó) partján Genf város panorá-máját. Jobbfelé viszont egy kisvá-ros apró házai tûnnek elõ, de ezmár francia terület, mivel a repü-lõtér kifutópályája gyakorlatilagegyben a határvonal Svájc és Fran-ciaország között. A városkátFerney de Voltaire-nek hívják.Hajdani neves lakójának a nevétviseli.

Ha a város szélén belesünk azódon kõkerítés résein, egy kisparkban, árnyas fák alatt álló egy-emeletes kastélyt pillanthatunkmeg, melyben Voltaire, hoszszabb

bolyongás után, 1760-tól Párizsba történõ dia-dalmas, de egyben utolsó visszatéréséig élt, írtés alkotott. Ezen a ponton kapcsolódnak maielõadásomhoz az elmondottak. Ha ugyanis va-lakit felkérnek, hogy tartson elõadást Voltaire--rõl, az íróról, minden valószínûség szerint ki-merítõen boncolgathatná tragédiáit, kevésbésikerült eposzait, novelláit, kisregényeit. Deóhatatlanul szemben találná magát azzal a fel-ismeréssel, amit Szerb Antal így fogalmazott

meg: „Voltaire maga is többnekérezte magát, mint csak írónak ...minden sorát azért írja le, hogy ve-le közvetlen hatást gyakoroljon atársadalomra.”

Ugyanez a meghatározás igazMikó Imrére is, és szûk látókörû-ség illethetné az elõadót, és mél-tánytalanság volna Mikó Imrévelszemben, ha ez az elõadás csakmint írót mutatná be õt, és csakírói munkásságának ismertetésé-re szorítkozna, Engedelmükkelezért elõadásom kereteit kibõvít-

Unitárius Élet 18

ve, a szûkre szabott idõ határain belül megkí-sérlem az életpályába beágyazva ismertetniMikó Imre írói munkásságát.

Kezdjük tehát az elején, idõrendi sorrendbenkövetve életútját, amely 1911. március havábanindult el Bánffyhunyadon és 1977-ben ért vé-get, ugyancsak márciusban, Kolozsváron.

Elöljáróban ejtsünk néhány szót a gyökerek-rõl. A bölöni Mikó családról 1614-ben esik szóelõször a lustrálás keretében. Mikó Lõrincabrudbányai követ az 1791-iki erdélyi ország-gyûlésen; Ferenc 1849-ben Küküllõ vármegyé-ben ügyvéd, késõbb törvényszéki tanácsos, Sá-muel és Lõrinc testvérek, akik 1848-ban éltek,elõbbi tanító, egyebek között Bölöni FarkasSándor tanítója, utóbbi városi és országos kép-viselõ, jogtudós, az unitárius egyház vezetõ em-bere.

Apja, Mikó Lõrinc szintén a jogászi pályáralépett a családi hagyományokat követve, mind-addig, amíg 1915-ben kivezényelték a frontra.És a gyerek 11 éves korában, 1922-ben ismertemeg igazán apját, amikor egy számára idegenember „az elõszoba küszöbén megállt, rövid ka-bát volt rajta – késõbb én örököltem –, posztó-sapka, tömött hátizsák, s az egyik kezében kisveder szerszámaival, mert a fogság idején sok-féle mesterséget folytatott”. Így írja le Mikó Im-re a krasznojarszki fogolytáborból 7 év távollétután hazaérkezõ apával történt találkozását aCsendes Petõfi utca címû önéletrajzi posztu-musz könyvében, melynek befejezését a halálmár nem engedte meg számára.

Nomen est omen. Ezt írta könyve elsõ fejeze-te elé a szerzõ, mivel élete és munkássága össze-forrt azzal a házzal, amely abban az utcábanállt, amelyiknek egyik fele Petõfi, másik feleAvram Iancu nevét viseli. (Ma az utca teljeshosszában Avram Iancuról van elnevezve. – Aszerk. megj.) Petõfiét, aki a néhány házzal ar-rébb álló Biasini szállóban töltött néhány na-pot, amikor Szendrey Júliával visszatérõbenvolt a koltói nászútról. És Avram Iancuét, aki-rõl nagyanyja mesélt neki gyermekkorában, ho-gyan látogatta meg néhanapján õket Veres-patakon, megöregedve, csalódva a bécsi csá-szár-királyban, és járva a hegyeket, szomorúdalokat furulyázva. És amikor megpihent, meg-kérdezte a dédapát: ugye nem voltam rossz em-ber? És megnyugodott, amikor ezt a választkapta: nem volt Iancu bácsi, az idõk voltakrosszak.

Így is lehet emlékezni a múltra, az utca név-adóira, a Biasini szálló lakóira, Petõfire, Bãl-cescura, Bölöni Farkas Sándorra, Szendrey Jú-liára, Veronica Miclere és Boncza Bertára. Ésúgy is, ahogy Petõfi és Bãlcescu látogatásátmegörökítõ emléktábla mellé felkerült harma-

dik emléktábla méltatlan és hazug szövegemegpróbálja, gyûlöletet szítva, a történelmetmeghamisítani. Mi adhatott volna még több in-díttatást és útravalót Mikó Imrének, mint a házszomszédságában levõ Házsongárdi Temetõ,Erdély Panteonja, ahol nemcsak Erdély és azunitárius egyház nagyjai, hanem a Mikó családõseinek sírhantjai jelölték ki életútját és életfi-lozófiáját.

Számbavéve a múltat, immáron saját sorsá-ra fordítva a szót, a gyerek a háború alatt mintmagántanuló végezte iskoláit az Unitárius Kol-légiumban, majd 1919-tõl mint rendes tanulófolytatta tanulmányait. A család felnõtt tagjai-nak az élete pedig ezalatt jól példázta az értel-miség háború utáni helyzetét Erdélyben.

A fogságból hazatért jogász apa az egyháználkapott titkár-tanácsosi állást, folytatva nagyap-ja hagyományait, és tevékenyen részt véve a ki-sebbségvédelmi munkában is az egyház képvi-seletében.

Bíró nagybátyja a Renner bõrgyár kertésze-tében dolgozott, melynek vezetõje az a KunSándor volt, aki késõbb bátyja után kivándorol-va a Szovjetunióba, „ugyanabban a betegség-ben halt meg, mint Béla”.

Imre bátyja együtt lakott sógorával, Kele-men Lajossal, és mivel Kelemen Erzsikévelegyütt sok idõt töltöttek a Petõfi utcai házban,mindkettõjük jelentõs hatással volt a gyerekfejlõdésére.

1928-ban tette le érettségi vizsgáját, és egye-temi tanulmányait a kolozsvári egyetem jogikarán folytatta. Érdeklõdése már akkor a nem-zetiségi lét, a kisebbségvédelem jogi garanciái-nak tanulmányozása irányába fordult,

1930-ban az egyetem mintegy 400 magyarhallgatója elõször az egyetem szenátusától,majd annak elutasítása után a KözoktatásügyiMinisztertõl engedélyt kér Mikó Imre vezetésé-vel magyar diákegylet létrehozására. Amígazonban ez a kezdeményezés nem járt sikerrel,Jancsó Béla irányításával és László Dezsõ szer-kesztésében létrehozzák a romániai magyar fõ-iskolások lapját, Erdélyi Fiatalok címen.

A lap és a mozgalom célja demokratikusnemzetiségi jogok biztosítása, a magyar nép,mindenekelõtt a parasztság társadalmi problé-máinak föltárása és az együtt élõ népek kölcsö-nös megismertetésének elõmozdítása.

Ennek a célkitûzésnek a jegyében jelenikmeg 1932-ben a 21 éves Mikó Imre szociográfiaitanulmánya Az erdélyi falu és a nemzetiségikérdés címen, amely feltárta az erdélyi magyarparasztság társadalmi elesettségét és nemzeti-ségi elnyomatásának az összefüggéseit.

1934-ben jogtudományi doktorátust szerez-ve 2 évet tölt ösztöndíjasként Párizsban, ahol a

19 Unitárius Élet

nemzetiség joggal foglalkozó munkákat dolgoz-za fel a Népszövetség vonatkozó kiadványainakfelhasználásával, és ekkor vesz egyértelmûenirányt a nemzetközi nemzetiség-jogvédelemalapos megismerésére.

Párizsból visszatérve megírja Az erdélyi kér-dés az európai közvélemény elõtt 1865–1920 cí-mû tanulmányát, és ezzel is bizonyítva felké-szültségét, valamint tehetségét, az OrszágosMagyar Párt titkára lesz 1936–1938 között,majd annak betiltása után 1938–1940 között aMagyar Népközösség bukaresti jogvédõ irodá-jának a vezetõje. Errõl így ír: „Lettem a bal-szárny a polgári politikai mozgalomban.”

Ezen idõszakban nyert tapasztalatai alapjánarra a szomorú következtetésre kénytelen jut-ni, hogy a magyarság nemzetiségi jogait elõírónemzetközi szerzõdéseket nem tartják be. Fel-ismerésének alapjául szolgáló anyagokat rend-szerezve, összeállítja Huszonkét év címû mun-káját, amely a téma egyedülálló összefoglalása amai napig. A második bécsi döntés után, 1940.október 7-én Teleki Pál javaslatára 46 közéletiszemélyiséget hívnak be a képviselõházba, ésközöttük van, mint legfiatalabb, Mikó Imre is.A behívott észak-erdélyi képviselõk még ugyan-ebben az évben létrehozzák az Erdélyi Pártot,melynek elõször tagja, majd 1941. május 28-tólaz elnök gróf Teleld Béla mellett fõtitkára lesz.

Ennek keretében Teleki Pál nemzetiségi po-litikájának megvalósításán fáradozik, a nemze-tiségek közötti megbékélés érdekében, melyetegy képviselõházi beszédében így fogalmazmeg: „Az a felfogásunk és azt szeretnõk, hogynyugalmi állapot jöjjön létre a nemzetiségek ésa magyarság között,”

Az ország politikájának egyre inkább jobbra-tolódása és a háborúban bekövetkezett fordu-lat; Kállay Miklós külpolitikai irányvonalának,a németektõl való fokozatos elszakadásnak fel-ismerése és az annak érdekében történõ mun-kálkodás jellemzi Mikó ezen idõszak alatti tevé-kenységét, beleértve a szervezett munkásság-gal való kapcsolatfelvételt is. Az észak-erdélyikommunista mozgalom vezetõjével, Józsa Bélá-val történõ nyílt levélváltása ennek tanúbi-zonysága. Az 1944. augusztus 23-i romániaifordulat után létrehozzák az Erdélyi MagyarTanácsot, melynek fõ feladatául a háborúbólvaló kilépést tekintik, valamint az anyagi javakés emberi életek mentését.

Tevékenységének értékelésére jellemzõ,hogy 1944 telén Dunántúlon a nyilasok számonkérik nagybátyjától unokaöccse tevékenységét,akit baloldalinak, kommunistának és árulónaktekintenek.

Itt jegyezzük meg a sors fintoraként, hogy az1989-es változás után létrehozott rövid életû és

Mikó Imre nevét zászlójára tûzõ mozgalom el-lenkezõ célkitûzései miatt, a család Afrikábanélõ legidõsebb tagja nyílt levélben volt kényte-len tiltakozni, elõadva, hogy Mikó Imre nevétaz életmûvével ellenkezõ ideológiát hirdetõk-nek nincs joguk felhasználni.

Visszatérve a háborús idõszakra, ezen idõalatt, melynek során nemzetformáló és sors-döntõ kérdések, valamint problémák megoldá-sával volt elfoglalva, a Kolozsvári Ferenc JózsefTudományegyetem jogi karán mint elõadó isfoglalkozik tevékenységének jogi alapjaival, ésmegírja habilitációs munkáját Nemzetiségi jogés nemzetiségi politika címen. A megjelenésidõszerûségét az adta meg, hogy 1944-ben volt75. évfordulója az úgynevezett nemzetiségi tör-vény megalkotásának. Az 1868. évi XLIV. tör-vénycikk nemcsak Magyarországon, hanemKözép-Európában is az elsõ hatályos jogsza-bálygyûjtemény volt, amely a nemzetiségi jogo-kat egyetlen önálló törvénycikkben összefoglal-va az alkotmány szerves részévé tette. Nomenest omen. Tevékenysége jutalmául megismétlõ-dik az apa harminc év elõtti sorsa: hadifogoly-ként a Szovjetunióba viszik, és Csehov szülõvá-rosában, Taganrogban tölt éveket. Ahogy azapa románul tanult a hadifogságba, miután ér-tesült az erdélyi változásokról, õ a három hazainyelv és az angol, valamint francia ismeretemellé megtanul oroszul.

Hazatérve tíz esztendeig tanít a Brassai Lí-ceumban orosz nyelvet és irodalmat – mert köz-ben tanári diplomát is szerzett belõle –, tan-könyveket ír, orosz klasszikusokat is fordít.

Majd az 1950-es évek végén elbocsátják ta-nári állásából és bolti, utcai könyváruskénttartja el családját. De nem adja fel. Így ír errõlBeke György: „A vásárló diákok közül na-gyon-nagyon kevesen tudják, hogy az elõzé-keny, mindig derûs kiszolgáló nemcsak törté-nelmi nevet hordoz, hanem történelmi életet is,családja és önmaga révén az erdélyi értelmiséginemzedékek folytonossága nyúlik át a jelenbeés a jövõbe, a konok élniakarás és mélyen puri-tán tisztesség, emberség jogán.”

Közben ír. A fordítások során elleste azesszéírás mûhelytitkait, elsajátította mester-ségbeli fogásait. Idézzük a Honpolgárok és vi-lágpolgárok címû könyvének elõszavát, ahol azesszé mûfaji sajátosságáról ír.

A mûfaj védelmébenBoldog az a szakember, aki teljesen el tud me-

rülni tanulmányai tárnájában, kinek számáraa tudomány személytelen, s akit csak az adatoktéglarakása és az értelmezés kötõanyaga, nempedig a kõmûvesek buzgalma érdekel. Tudja,hogy tudományt mûvel, ismeri barátait és ellen-ségeit.

Unitárius Élet 20

Boldog az elbeszélõ, aki – ha történetesen tu-dósról ír – nem azzal törõdik, hogy hõse egy lé-péssel vagy egy mérfölddel jutott-e elõre az igaz-sághoz vezetõ úton, hanem csak az embert keresibenne, akár a górcsõ, akár a sakktábla mellettnyilatkozzék is meg. Tudja, hogy amit ír, azszépirodalom, s a megértést az irodalombará-toktól várja.

De mit tegyen az, aki egyforma érdeklõdésselfordul a mester és a mû felé, s nem akarja elvá-lasztani egymástól a világban lejátszódó emberiés az emberben lejátszódó világot? Különösen,ha a múltnak egy olyan hatásterületén keresi azembert, mint a társadalomtudomány, az állam-bölcselet, a mûvelõdéspolitika. Az ilyent az iro-dalombarátok a szakemberhez küldik, hogy ne-kik magyarázza homousiont, a szakma ismerõipedig a mûítélésben, mert õ bizonyára több meg-értést tanúsít a szakdolgozatok lírai kitérõiiránt.

Pedig ez az út sem járatlan. Filozófusok in-dultak el rajta, „a tudvágyat szakhoz nem kö-tõk”, történetírók szélesítették ki, mert a történe-lem átfogja az egész látóhatárt, irodalomtörté-nészek tették járhatóvá, az igazi irodalomtudo-mány ugyanis egy kissé mindig mûvészet. S bára PEN Club fogalmában ez a megtûrt mûfaj averssel és novellával egyenjogúvá lett, azértmégis – mint a hibridek általában – védelemreszorul. És magyarázatra. Még a lexikonok isgyakran megfeledkeznek az esszérõl.

Bölöni Farkas Sándorról, Brassairól, Babes-rõl, Macchiavellirõl, Morusról, Rousseau-ról je-lennek meg esszéi. Majd ezt követik a Honpol-gárok és világpolgárok, Orbán Balázs nyomdo-kain, A bércre esett fa címû tanulmányai. Ésjönnek az életregények: Az utolsó erdélyi poli-hisztor, Petõfi Erdélyben, Akik elõttem jártak.Végül visszatérés a régi témához: Nyelv és jog,Nemzet és nemzetiség, Nyelvhasználat és jog-történet Erdélyben, Az együtt élõ nemzetiségekjogegyenlõsége. És legutolsónak a befejezetlenCsendes Petõfi utca. Melynek befejezésére márnem jutott idõ, pedig addigra már rendezõdtekéletkörülményei, és nyugodt körülmények kö-zött alkothatott, 1970–76 között a Kriterion ki-adó lektoraként formálta és alakította a ma-gyar nyelvû könyvkiadás arculatát. Mindezekmellett – a családi hagyományokat követve – azUnitárius Egyház fõgondnokaként munkálko-dott egyháza érdekében. Valóban rá illik a latinmondás, amit hajdanában a latinul tanuló diá-kok legelõször megtanultak: Ora et labora!

Már a halálos ágyán írta a Csendes Petõfi ut-ca utolsó fejezetét, és bár a fejezet még csak az1940-es évekkel foglalkozik, a bevezetõ sorokmár elõrevetítik a vég közeledtét.

Ó, kedves Petõfi utca... és benne a régi Zsakó-Mikó ház! Három-

éves voltam, amikor mint gyermeket ide hoztak,és remélem, hogy innen már csak vinni fognak –nem is olyan messzire. Nem is tudnék máshol él-ni huzamosabb ideig. Azt írta a világhírû szom-széd: „Azért vagyunk a világon, hogy valaholotthon legyünk benne.” Hogy mért vagyunk a vi-lágon, arra sokféleképpen lehetne felelni. Ezértén inkább úgy mondanám: ha már a világon va-gyunk, hát legyünk otthon valahol. S számomraaz otthon a családi ház és a temetõaljai utca.Nem Broadway és nem Boul, Mich; ha hivatkoz-tam is rájuk, csak azért tettem, mert ott jártam-ban is a Petõfi utca járt az eszemben. Még a mivárosunkban sem a legszebb vagy mûemlékek-ben leggazdagabb utcája. Mint ahogy én sem va-gyok az utca régi és új lakói között a legnevezete-sebb. S mégsem tudnék megválni tõle, mert éle-tem elválaszthatatlanul összefonódott egyenet-len, hol rozzant, hol hivalkodó házaival, ta-vasszal megnyírt szilfasorával, egy közepes út-szakasszal a Szabók bástyájától a Biasiniig, át-vonuló árnyakkal, akik már csak bennem élnekS most mégis búcsúznom kell a Petõfi utcától,hosszabb idõre, mint bármikor.

1977. március 21-én fejezte be földi pályafu-tását Mikó Imre, és március 29-én a családi ha-gyományoknak megfelelõen a Petõfi utcai házudvarán, a kõmûvesek bástyája elõtt vettek bú-csút tõle a hátramaradottak. Felesége halálaután pedig vele együtt végsõ nyughelyére ke-rült a Házsongárdi temetõ családi sírkertjébe,nem messze azok sírjaitól kiket könyveibenmegörökített, vagy akiknek arcképei ott függ-nek ma is az Unitárius Püspökség dísztermé-ben: Brassai, Berde, Kriza, Bölöni Farkas Sán-dor, Mikó Lõrinc, Kelemen Lajos, és tágabb kör-ben pedig azok, akik elõtte jártak.

Befejezésül hadd mondjam el, amikor ennekaz elõadásomnak a megtartására vállalkoztam,nem mértem fel a feladat nagyságát. Késõbbjöttem rá, hogy – amint azt a bevezetõben emlí-tettem –, itt nem lehetett csak egy írói munkás-ság bemutatására szorítkozni, itt egy olyanéletutat kellett csak nagyon vázlatosan bemu-tatni, aminek kereteit Európa XX. századi tör-ténelme szolgáltatta. Kérem, ezért nézzék el azelõadásom fogyatékosságait, mivel Mikó Imreéletútjának a bemutatásához nemhogy 20 perc,hanem 20 óra is kevés lenne.

Álljon itt végezetül a családi gyászjelentésnéhány szava, amely tökéletesen jellemzi MikóImrét: „Alkotóereje teljébe ragadta el õt a halál.Küzdelmes, munkás élete, szerénysége, erköl-csi magatartása mindig példaként fog elõttünkállni.” Nem volna ez a szomorú jelentés teljes,ha nem idéznénk Reményik Sándor szavait: „Aholtam után ne keressetek, leszek sehol – ésmindenütt leszek.”

21 Unitárius Élet

Bartók Béla Unitárius Egyházközség2007. január elsején 10 órától új évet köszön-

tõ áhítatot tartottunk templomunkban, ame-lyet követõen átmentünk a Nagy Ignác utcaitemplomunkba, hogy a szokásos újévi püspökifogadáson és istentiszteleten vegyünk részt. Ezalkalommal a szószéki szolgálatot Balázsi Lász-ló fõjegyzõ tartotta. Pálffy László fõgondnok-helyettes pohárköszöntõt mondott a gyülekeze-ti teremben.

2007. január 6-án szombaton gyülekezetitermünkben megtartottuk az év elsõ lelkészitalálkozóját. Szász Adrienne lelkésznõ értékeselõadást tartott az egyházközségében rendsze-resen megtartott gyermek-istentiszteletekkelkapcsolatos tapasztalatairól. Már több éve min-den hónap harmadik vasárnapján gyermek-is-tentiszteletet tart a gyermekek aktív közremû-ködésével.

A találkozó második felében a lelkészek kö-zösségében megismerhettük Knut Heidelbergnorvég unitárius lelkészt és családját, valaminta beszélgetés során boldogan vettük tudomásula Norvég Unitárius Egyház megalakulását.

Knut Heidelberg lelkész elmondta, hogy anorvég állam hivatalosan is bejegyezte az Uni-tárius Egyházat, melynek Õ az egyetlen lelké-sze. Egyelõre 57 norvég unitárius van, akikszétszórtan élnek az ország egész területén.Knut Heidelberg további szervezési tervei kö-zött van a gyülekezetépítés. Látogatásával azegyházaink közötti kapcsolatot törekszik meg-erõsíteni, amelynek egyik célja az volt, hogyunitárius lelkészközösségünkben lelki és szelle-mi támogatást találjon munkája folytatása ér-

dekében. Lelkésztalálkozónkat közös áhítattalzártuk, mely alkalommal mindannyian öröm-mel fogadtuk Knut Heidelberg lelkészt közös-ségünkbe, és egyházépítõi munkájára Isten ál-dását kértük.

2007. január 7-én, vasárnap istentisztele-tünk keretében a szószéki szolgálatot KnutHeidelberg lelkész tartotta norvég nyelven,Léta Sándor angol nyelven írott szövegbõl for-dított. Nagy élmény volt mindannyiunk számá-ra, hogy norvég testvéreink velünk együtt ün-nepelték egyházunk megalakulásának évfordu-lóját, az 1568. január 6–13. között tartott tordaiországgyûlésen kimondott lelkiismereti és val-lásszabadság törvénybe iktatását.

Ugyanezen vasárnapon gyülekezeti ter-münkben megnyitottuk Bencze Márton gyapjú-ból készült népi termékeinek a kiállítását. Amegnyitó beszédet Bajor Imre, a Ceglédi Nép-mûvészeti Egyesület alelnöke tartotta. A kiállí-tást három vasárnapon keresztül lehetett meg-tekinteni.

A torockóiak nyolcadik budapesti találkozó-jára 2007. január 20-án, szombaton 16–21 óraközött gyülekezeti termünkben került sor.

Léta Sándor lelkész áhítata után a megjelentTorockóról elszármazottak beszámolót hallhat-tak Csonkáné Rácz Katalin szervezõtõl, akirészletesen beszámolt a 2006. évi Torockón tör-tént eseményekrõl, változásokról.

Léta Sándor

Egyházközségeink életébõl

Knut Heidelberg

Lelkészi találkozó

Unitárius Élet 22

Csiszér Katalin bemutatkozása1980 április 22-én születtem Nyárádszere-

dába. A közép-nyárádmenti szerény kis faluSzentháromság nyújtott feledhetetlen gyer-mekkort. Itt nevelkedtem, itt ismerhettem megaz unitárius vallás egyszerûségét, miszerint hi-szem és vallom , hogy „egy az Isten, más és többnem volt és nincsen…”

1987 szeptemberében írattak be szüleim aSzentháromsági Általános Iskolába mint elsõosztályos kisdiákot.

Unitárius Egyházközségünk akkori beszol-gáló lelkésze Török Elek ösztönzésére 1994-bena székelykeresztúri „Orbán Balázs ElméletiLiceum” humán-teológiai osztályának diákjalettem. Életem elsõ nagy kihívásának tekintet-tem falumból való eltávozást, hiszen nem a leg-közelebbi Marosvásárhelyre mentem középis-kolába – mint falumbeli diákok zöme – hanemszámomra teljesen távoli, idegen városba,ahonnan nagyon körülményes volt a hazame-netel. Mint egyszerû, falusi kisdiák, nagyon ne-

hezen tudtam elfogadni a bentlakásos életmó-dot, a szigorú, magas fokú tanulási követelmé-nyeket. Hétköznap minden reggel áhítaton vet-tünk részt, ezt követõen vallásórák sorozatatöltötte ki tanmenetünket, hét végén mindenvasárnap kötelezõ volt részt venni az istentisz-teleteken. Órarendünk a vallásórák mellettkántorképzéssel is ki volt bõvítve.

Sikeres érettségi vizsga után 1998-ban felvé-telt nyertem a Marosvásárhelyi ReformátusKántor-Tanítóképzõbe, ahol párhuzamosan vé-geztem a „Károli Gáspár Egyetem” nagykörösifõiskolai karán lévõ tanítóképzõt.

2001-tõl a Marosköri Szentháromság-Kis-adorján Egyházközség okleveles énekvezérelettem és a Szentháromsági Általános Iskola ta-nítója.

Szakmai végzettségeim segítségével színját-szó csoportot és kórust vezettem. Igyekeztemminden szervezésbe bevonni a gyerekeket, ün-nepek alkalmával vallásfelekezeti különbségnélkül faluközösségünk templomaiban alkal-makhoz illõ mûsorokkal léptünk fel.

2006. november 1-tõl vallást oktatok a Bar-tók Béla Unitárius Egyházközségben. Megtisz-teltetésnek érzem, hogy ebben az egyházköz-ségben gyerekeket taníthatok, hogy átadhatommindazt, amit unitárius hittel érzek és vallok.

Megköszönöm Istennek irántam való atyaiszeretetét, hogy ide elvezérelt, nem utolsó sor-ban Léta Sándor lelkésznek és híveinek, hogyolyan nagy szeretettel fogadtak be gyülekeze-tükbe.

Isten áldja Önöket!Csiszér Katalin

BeregAz együttmunkálkodás öröme

Közösségépítés – közösségerõsítés az UART-ban

Mire lehet büszke az Unitárius Alkotók Tár-sasága (UART) a 2006-os esztendõben?

Elsõsorban arra, hogy mind a gyökereknél(beregi unitárius szórvány) mind a régiókbanmegerõsödött.

A beregi unitárius szórványban a PartiumMûhely visszahatásaként megindult egy kisunitárius és univerzalista gyülekezeti csoport-szervezõdés. Így mára megindult egy mûvészetiközösségépítés is a roma gyülekezet mellett(mátészalkai, nyíregyházi és debreceni alkotók-ból).

Jól mûködik az UART égisze alatt a pécsi, aberegi és a debreceni csoport. Szervezõdõbenvan egy szegedi és egy miskolci csoport.

Visszatérõ feladatunk, hogy elõször is belül-rõl megerõsítsük egymást, mert ha lelkileg erõ-sek vagyunk, akkor minden megy a maga útjánaz eszményképeink, Ratkó József és Balázs Fe-renc szellemében.

Egyrészt Ratkó József költõ tiszta magyar-ságtudata és keménysége, másrészt Balázs Fe-renc másokért való áldozatos cselekvése, a kö-zösségépítõ apostol követése együttgondolko-

23 Unitárius Élet

dásra és közös munkálkodásra késztetnekmindannyiunkat. A hozzájuk való viszonyulá-sunk a vanból a lehetségesbe emel.

Ennek szellemében 2007-ben a legfontosabbteendõ a Partium Mûhely megerõsítése és aPartium, lapunk szerkesztõgárdájának végle-gesítése.

A szerkesztõség az UART választmányábólkerül ki.

A választmányi ta-gok:

Biró Albert, Dusa La-jos, Elekes Andor, Fel-hõs Szabolcs, GergelyFelicián, Kelemen Mik-lós, Léta Sándor, SikóÁgnes, Schmidt Gáborés Tirnován Tamás.

A választmányi ta-gok feladata, hogy meg-erõsítsék a vidéki tag-szervezetek munkáját.A beregi és a debrecenicsoportot Dusa Lajos,Magyarosi Árpád és Fel-hõs Szabolcs segíti, a pé-csi csoportot Sikó Ág-nes, a pápai csoportotpedig Tirnován Tamás irányítja.

Az UART ez évi legfontosabb feladata azUnitárius Évkönyv szerkesztõségének összeál-lítása a MUE elnökségének támogatásával, il-letve segítségével.

Másrészt tovább kell építenünk a partiumikapcsolatot Nagykárolyban és Nagyváradon,mivel az õ segítségükkel egészen Temesvárigszélesíthetjük a Partium, lapunk vonzáskörze-tét, ugyanakkor a beregi önkormányzatok köz-remûködésével pedig Ungvárig terjeszkedhe-tünk a keleti régióban.

Így a Partium Ungvártól Temesvárig foghat-ná át a tágabb értelemben vett keleti és dél-ke-leti régiók partiumi területét.

Ami az Unitárius Évkönyvet illeti, hiánypót-ló munka lenne, mivel évtizedek óta egyházunknem adott ki ilyen kalendárium jellegû, összeg-zõ alkotást.

Mi a következõ fejezeteket tervezzük az év-könyvben:

1. Beköszöntõ (fõgondnok úr részérõl)2. Püspöki újévi pásztorlevél3. Kalendárium4. Névnapok ÁBC rendben5. Egyházi és nemzeti ünnepeink6. Egyházi események és évfordulók7. Ránk bízott örökség8. Egyházközségeink és szórványai, ill.

egyesületeink életébõl9. Akikre büszkék vagyunk

10. Az UART alkotóinak munkáiból.Az UART életében fontos a bázisok (telep-

helyek) kiépítése és mûködtetése. A BalázsFerenc alkotótábor beindítása már az elõzõévben elkezdõdött a dunafüredi egyházi üdü-lõben.

Ezen a nyáron életre kell hívnunk egy ütõké-pes alkotótábort.

Folytatnunk kell a vásárosnaményi-olcsva-apáti bázis építését, idén májusban szellemi éslelki eszményképünk Balázs Ferenc halálának70. évfordulójára emlékezünk egy kis ünnepségkeretében, amikor is az UART alkotóinak köré-ben kiosztjuk a Balázs Ferenc-díjakat.

Országos ténykedésünk közepette gondol-nunk kell a dél-alföldi régióra is. Idén kiépítjüka hódmezõvásárhelyi-szegedi üdülõtelepet, ifjú-sági tábor létrehozásával.

*Végezetül felvázolom az UART 2007-es évi

programtervezetét:

24 Unitárius Élet

1. Májusban a vásárosnaményi-olcsvaapátibázison Balázs Ferenc halálának 70. évforduló-jára emlékezünk.

2. A Partium Mûhely tavaszi irodalmi estjeiNyíregyháza–Debrecen körzetében.

3. Dunafüredi szeretetvendégség a beregialapítókkal – az alkotótábor megnyitása a nyá-ron.

4. Partium Mûhely az Unitárius Könyves-boltban.

5. Az UART õszi körútja a Dél-Alföldön(Füzesgyarmat – Gyula, Hódmezõvásárhely –Szeged).

6. Szilveszteri számvetés az UART éves tevé-kenységérõl az olcsvaapáti bázison.

Ha kis lépésekben is, de fokozatosan hala-dunk elõre. Erõs fundamentumunk a PartiumMûhely, amely a Partium folyóiratunkban mér-hetõ le, s nagy elõrelépés lenne, ha az UnitáriusÉvkönyv is a mûhelybõl kerülhetne ki.

Ehhez tökéletes együttmunkálkodásra vanszükség az UART és a MUE elnöksége között,illetve az alkotó mûvészek, az egyházközsége-ink és az UART vezetõsége között szélesebbszinten.

Felhõs Szabolcs

PestszentlõrincKarácsonyi hangulatban

2006. december 17-én már kora délelõtt nagyvolt a sürgés-forgás a havanna-lakótelepi unitá-rius templom környékén.

Finom illatok terjedtek szét a templombanés közvetlen közelében. A hívek gyerekei a gyü-lekezeti teremben készítették a finomabbnál fi-nomabb Karácsonyi ünnepi süteményeket.Öröm volt látni ezt a nagy buzgalmat. A gyüle-kezet lelkésze és a felnõtt résztvevõk szakava-tott irányítása alatt készültek a gusztusos, ét-kezésre csábító sütik.

A buzgalomnak azonban hamarosan végetkellett vetni, de addigra a munka dandárja is el-készült, mert pontban 11.00 órakor a templom-ban – szintén Szász Adrienne lelkésznõ vezeté-sével – gyermek-istentisztelet volt. Ezen a gyü-lekezet gyerekei és a közelben lévõ Gyermekek

Átmeneti Otthona kis lakói adtak mûsort, ame-lyet Szász Adrienne ,,szakított csak meg”, az-zal, hogy a gyerekek és a felnõtt hívek elõtt le-vetítette gyermekkora legkedvesebb meséjénekdiafilmjét. Erre az alkalomra jelent meg a,,Napraforgó” címû helyi unitárius lap elsõ év-folyamának elsõ száma. Ennek létrehozásábannagy szerepet vállalt felelõs kiadóként és egy-ben szerkesztõként is Szász Adrienne, valaminta szerkesztésben társa volt még Ágoston Ist-ván, a szép nyomdai kivitelezés pedig SchmidtGábor munkáját dicséri. Jó lenne, ha ez a lap to-vábbra is megjelenthetne! Jelentõs fórumáváválhatna a Pestszentlõrinci Unitárius Egyház-községnek ez a hasznos és tartalmilag és kivite-lileg is nagyon színvonalas és érdekes kiadvány!

Halász István

FüzesgyarmatÍgy élünk és dolgozunk Füzesgyarmaton

és a Gyula és környéke szórványgyülekezetben

„Hótalan a hegyek inge” – írta a nemrégenelveszített Nagy Gáspár. Hótalan az Alföld ingeis, de – a költõ gondolatát követve – nem voltmentség, fehér paplan, se hó, sem hold nem vi-lágolt, mégis fölragyogott a jászol, lehet, hogynem volt ajándék, semmi tömjén, sírt Boldizsár,Menyhért meg mindannyian, de angyalaink je-len voltak és el kellett érni Betlehembe. Ne-künk is sikerült. Amiket Isten segedelmévelmegálmodtunk és megterveztük, megadta a kisgyülekezet tagjainak a Mindenható.

A másfélszáz lelket számláló közösség egy-harmada élt az Úrvacsora jegyeivel a három he-lyen tartott istentiszteletünkön. A legmegha-

tóbb együttlét Szilveszter éjszakáján volt. Ta-lán egyedüliként ez országban, minden évbenfél tizenkettõkor istentiszteletet tartunk, bú-csúztatva az óévet és köszöntve az újat. Mostazzal az élménnyel indultunk a templomba,hogy elõtte 11 órakor együtt sírtunk az erdélyitestvéreink nagy álmának részbeni megvalósu-lása felett érzett örömben. Most már lehet hatá-rok feletti közös haza, de hogyan tovább egymegnyomorított, mostohaként viselkedõ anya-országgal és egy, még mindig gyötört, kirekesz-tett nemzettest életével.

Újév hajnalán a vonat a fõváros felé vitt apüspöki templomban tartott istentiszteletre.

25 Unitárius Élet

Közel 100 érdeklõdõvel osztottam meg az éjsza-kai örömet és kétségek sorát, de egy dolog szin-te biztosnak látszik. Megfelelõ, aprólékos, kö-rültekintõ, szaktekintélyek által végzett mun-kával, mindenkinek jó, senkinek hátrányt nemokozó eredménnyel meg fogjuk valósítani olysokunknak dédelgetett álmát, amikor az igaz-ságos Mátyás király városa, a magyar unitariz-mus bölcsõje, kincses Kolozsvár lesz ismét atörténelmi Magyar Unitárius Egyház egyedüliközpontja!

Ezen az istentiszteleten Léta Sándor felol-vasta Rázmány Csaba püspöknek a gyülekeze-tekhez intézett újévi pásztorlevelét. Fõpászto-runk egészségéért is imádkoztunk, hogy minélhamarabb térhessen vissza hivatalába. Az is-tentisztelet utáni szeretetteljes fogadáson, agyülekezeti teremben Pálffy László fõgondnok-helyettes köszöntötte a jelenlévõket, kitérve azelmúlt év közös eredményeire és buzdítva az újesztendõben ránk váró feladatok teljesítése ér-dekében való nagyobb testvéri összefogásra.

Január 6-án Budapesten, a Bartók Béla Egy-házközség gyülekezeti termében és templomá-ban lelkészi értekezlet után ünnepélyesen áldá-sunkat adtuk Knut Heidelberg norvég lel-

kész munkájára, aki a messzi északi országbanaz unitárius eszmék elfogadójaként szervezi ésigyekszik a norvég állammal is elismertetni aNorvég Unitárius Egyházat. Isten áldja megéletét! Január 7-én számoltunk be az istentisz-teleten az egyházközségünk 2006. évi fonto-sabb eseményeirõl, szertartásainkról, arany-könyvi adományozásainkról. Volt sok-sok ün-nep, kétmillió forint feletti aranykönyvi bejegy-zés, 1 konfirmálás, 5 keresztelés és sajnos 8 te-metés is. Január 14-én tartottuk számadó egy-házközségi közgyûlésünket a tordai országgyû-

lés 439. évfordulója alkalmából rendezett ünne-pi istentisztelet után, számos érdeklõdõ jelen-létében. Január 15. és 27. között zajlottak azökumenikus imaheti rendezvények, amelyek-rõl egy összefoglaló elemzésben írtunk egy má-sik cikkben. Az eredmény és visszhang kiválóvolt. Január 18-án a polgármesteri hivatalbana 2007. évi programokról tárgyaltunk, egyez-tettünk. Január 20-án temettük el Darvasonegyik kedves, szimpatizáns hívünket, VerebiSándort, aki 76. életévében tért meg Teremtõ-jéhez. Hatalmas résztvevõ sokaság búcsúzottattól az embertõl, aki életében annyit küzdött,dolgozott és igyekezett mindenhol helytállni, azembertársaival jót tenni. Erdélyt is megjártavelünk, dalárdánknak is tagja volt. Pihenjencsendesen. Január 27-én megtartottuk ez évielsõ irodalmi estünket Kosztolányi Dezsõrõl. Akövetkezõ február 24-én lesz, amelyen BabitsMihály mûveivel foglalkozunk lelkes kis csapa-tunkkal. Január 28-án istentiszteletet, hiterõ-sítõ órát tartottunk a Borostyánkert IdõsekOtthonában.

Február 8-án a polgármesteri hivatalbanFüzesgyarmat város építészeti tervét vitattukmeg. Február 18-án istentiszteletet tartottunk

Gyulán, az Esze Tamás utca 2.szám alatti házban. Február25-én gyermek-istentisztelet-tel kezdõdõ szeretetvendégsé-get tartottunk, amelyen a szol-gálatot Homoki Vivien és Zs.Nagy Sándor hittanórás nö-vendékek tartották.

Március hónapja is rohamo-san közeledik a maga ünnepei-vel. A február 24-i farsangbú-csúztató a nyitánya a sok meg-emlékezésnek, ünnepségnek,ahol dalárdistáinkkal fellé-pünk. Március 4-én Békéscsa-bán, a Vasutasok Házában abélmegyeriekkel együtt éneke-lünk. Március 8-án Gyoma-endrõdön lesz találkozónk adalárdánk és a mi szereplé-sünkkel. Március 15-én a váro-

si közös ünneplés és a gondnokkal való koszorú-zás után a templomkertünkben lévõ emlékmû-nél megemlékezést tartunk, amit virágozássalfejezünk be. Március 31-én, délután 5 órakor azirodalmi estek sorában Tóth Árpád költõ élet-mûvébõl adunk elõ verseket. Közben a böjti idõ-szak jó alkalom lesz arra, hogy a húsvéti vára-kozás mellett a Passiónk elõadására is méltó-képpen felkészüljünk. Munkálkodásunkra Is-ten áldását kérjük.

(BL)

Gyermek-istentisztelet Füzesgyarmaton,szolgálnak: Zs. Nagy Sándor és Homoki Vivien

Unitárius Élet 26

„Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak,hogy látva lássanak…”

(Mûködõ egyházi és világi ökuménia a felekezeti kisebbség szemszögébõl)

Az elmúlt esztendõk alatt sok olyan eseményvolt szép hazánk e táján, Füzesgyarmaton éskörnyékén, ami arra indított, hogy érdemesfoglalkozni ezzel a témával. Nem teológiai érte-kezés kíván ez lenni, még csak nem is vitairat.Sokkal inkább kis felekezetként, kis közös-ségként az Ady által is megfogalmazott indí-ték gyakorlati megjelentetésének bemutatásaolyan körülmények között, ahol számbelilegszinte észrevehetetlenek vagyunk egy hatalmasreformátus, katolikus és ateista tengerben.Nem kívánunk receptet adni, hiszen minden vi-dék, város, falu más és más. Arra is szükségte-len felhívni a figyelmet, hogy ez a bizonyosökumené inkább még a „nagyok” kedves játékaitt hazánkban, mert a nagy testvérfelekezetekbizony nehezen vesznek tudomást rólunk (eztteszi az állam is!), kihagynak, kifelejtenek, fõ-ként ha nem hajt minket az adys kényszer isvallásos-egyházi örökségeink, értékeink védel-me mellett: „szeretném magam megmutatni, /hogy látva lássanak, hogy látva lássanak.”

Mindjárt két évtizedes megfeszített mun-kánk eredményeként Békés megyében, a kor-mányok és megyei vezetések változásától füg-getlenül valamire jutottunk, hiszen minden ha-vi megyei gyûlésre hivatalosok vagyunk, meg-kapjuk a gyûlések teljes anyagát, megyei államirendezvényeken ott vagyunk és szolgálunk atörténelmi felekezetek sorában. Gyulán nemkellett kilincseljünk valamelyik egyház ajtójánimateremért, hogy a visszautasítás majd elke-serítsen, mert a civil szervezetekkel való jó kap-csolat eredményeként bensõséges hajlékot kap-tunk erre a célra majdnem ingyen. Az a tény,hogy több klub munkájában részt veszünk itt-hon és Bélmegyeren, dalárdákat vezetünk, és15-20 alkalommal jelenünk meg évente megye-szerte, fellépéseket is vállalva a dalárdával ésfeleségemmel ketten is, ismer a megye, és azt istudják a média tudósításaiból, hogy azt unitári-us lelkészként, püspökhelyettesként, most márlovagrendi tábori püspökként végezzük, jó hír-nevet szerezve egyházunknak. Ezeken a többszázas találkozókon összefutunk megyei veze-tõkkel, civil szervezetek elnökeivel, aminekeredményeként bevonnak a megyei irányításkülönbözõ testületeibe: pl. megyei nyugdíjas ta-nács, vagy most legújabban a vallásügyi, etni-kai, kisebbségi bizottságba. Lehetne még foly-tatni, és az eredményeket látva, szerénytelen-ség nélkül azt a hatalmas munkát egyszer fel le-hetne sorolni.

De szóljunk most az egyházi vonalon élõegyüttmûködésrõl. A sorrendet azért nem tar-tom fontosnak, mert be kell vallanom, hogy aközel két évtized alatt ezen a téren sokkal nehe-zebben ment az ökumené megvalósítása. A kez-deményezések tõlünk indultak. Az ismert és asok ismeretlen tényezõ miatt a kis Benjáminhangja sokszor visszhangtalanul maradt az em-lített, kemény kálvinista és a sok lelkészcseréskatolikus közegben. A mai helyzet ismeretébennem érdemes az okokat tovább boncolni. Nincsmeg az a hangulat, amit az 1990-es beiktatásonígy fogalmazott meg az akkori helybeli lelkész:„Vegyék tudomásul, hogy mi vagyunk itt több-ségben és a mi szavunk, akaratunk a döntõ.”Hála Istennek e keresztényietlen prófécia nemteljesedett be. Lelkészváltozások jöttek mind-két felekezetnél, mi maradtunk és dolgoztunk.Érdekes volt, hogy alig egy évnyi munkánkután az imatermünket bérlõ baptisták eltûnteka faluból is, a vidékrõl is, látván, hogy nincs va-dászterületük a megváltozott körülmények kö-zött.

Az együttmûködés az idõsek otthonában tar-tott ökumenikus Karácsonyokkal kezdõdött,ahova havonként járunk, de az egy unitárius hí-vünk mellett sok más vallású van jelen isten-tiszteleteinken. A falu, majd városka ébresztésea sok emléktábla, szobor-, zászló-, kopjafaava-tással egybekötött ünnepségekkel folytatódott,ahonnan már nem vonhatták ki magukat a másfelekezetûek sem. A hívek jöttek és a papjaik iseljöttek meghívásainkra. Az Isten most kétolyan szolgatársat állított ide, akiknek hitvallá-sukban benne van az ökumené gyakorlati meg-valósítása is. A katolikusoknak nem helybenvan a papjuk, hanem a szomszédos Szeghal-mon, Tildy Zoltán egykori szolgálóhelyén. Bár anagy visszhangot kiváltó eseményekrõl egy-egymondat erejéig írtunk lapunkban, jusson mégegy kevés hely a bõvebb ismertetésükre is.

Az elmúlt év két nagy évfordulójáról nagyonsokan megemlékeztünk. A júliusi Bartók meg-emlékezésen is szép számmal voltak más vallá-súak és néhány lelkész is, de a szabadságok ide-je miatt elmaradtak az ismert arcok. Jött az1956-os évforduló. Kezdeményeztem, hogy aváros tartsa a megemlékezéseket a templomok-ban. Az önkormányzat el is fogadta és vállalta akiadások fõ részét. Minden mást nekünk kellettmegszervezni, amiben segítségünkre volt a Mû-velõdési Intézmények is.

Az ünnepség színvonalát emelendõ, meghív-tuk a Nemzetközi Szent György Vitézei Lovag-

27 Unitárius Élet

rend Londonban élõ Nagymesterét, Dr. Kárá-szy-Kulin János nyugalmazott vezérõrnagyotis, aki megjelent 16 lovagtársával. A reformátustemplomban volt az ünnepi testületi ülés, amita polgármester köszöntõje követett, majd a lel-készek ökumenikus áhítata és alkalmi mûsor aBékéscsabai Színház közremûködésével, majda lovagrend tábori püspökeként köszöntöttem arendkívüli vendégeinket. Azután kivonultunkaz 56-os kopjafához koszorúzni. Majd követke-zett a mi templomunkban a megemlékezés ésaz emléktábla leleplezése. A Nagymester csodá-latos beszédét versek követték, amelyek köztZoltáni Zsolt gitár- és énekmûvész gyönyörûmûsorát adta elõ. Akárcsak a nyári ünnepün-kön, most is szerepeltek dalárdistáink szép hit-valló énekekkel. A „megbékélés” ebédje elõtta templomkertünkben megkoszorúztuk az1956-os emlékmûvünket, amit 2001-ben emel-tünk és Tõkés László püspök szentelt fel. Hogymennyit kellett talpalni, ahogy szoktuk monda-ni, ahhoz, hogy ezt a nagyszerû megemlékezéstmegrendezhessük, annak felvázolásához nemelég sem a hely sem az idõ.

Az „engesztelõdés” asztalának megterítésé-hez híveink, szimpatizánsaink mellett nagybanhozzájárult a Vadásztársaság elnöke, Csák Ist-ván és csapata is, biztosítva az alapanyagot.

Együttmûködés-ökumené vallások között,hívõk és más világlátásúak között lehetséges,sok és türelmes munka után, akár évtizedet isvárva – ezt bizonyította ez az 56-os évforduló is.Szólnunk kell arról is, hogy ugyancsak a kez-deményezésünkre, és a városvezetés által a„gondjainkra bízott” Városi Karácsonyt is ilyenszellemben és összefogással készítettük elõ.Két presbiterasszonyom, egy tucatnyi hittano-som, valamint az irodalmi estjeinken és az an-golóráimon résztvevõk némelyike képezte acsapat magvát. A betlehemes játék köré felvo-nult a négy iskolánk mintegy 200 tanulója és aNépdalkör, kiegészülve a dalárdistáinkkal. Abetanításokat az általam szalagokra énekelt da-lokból az ügyszeretõ pedagógusok végezték aziskolákban és az énekkarban. A Népdalkör ismegtanulta karácsonyi énekeinket. A lelké-szeknek is elvittem a dalokat, hogy hittanórá-kon tanítsák be. Rengeteg sok más munkánk ésbesegítõk fáradozása nyomán mintegy 1000embernek (fele gyermek volt!) szereztünk szépestét, amihez hozzájárult a polgármesteri hiva-tal több százezres ajándéka a gyermekeknek.Megható volt látni a felekezet papjait, amint azegyházközség ajándékát osztogatják a gyerekekközött.

A felekezetenként megtartott Szent Estedélelõttjén a katolikus kápolnában vettünkrészt az ünnepen, fellépést is vállalva, délutánpedig a katolikus lelkész volt ott a reformátu-sok majd a mi ünnepségünkön. A mi ünnepünk

végére megérkeztek a református lelkészék is afiatal légátus házaspárral, hogy meglátogassáktemplomunkat és megismerkedhessenek ve-lünk is.

Az új esztendõ elhozta az egyetemes imahétidejét. A hivatalos imahét elõtti héten már el-kezdõdött a meghívásos prédikálás, hogy lehes-sen igehirdetõt „elkapni”. Mi a két hét alatt hatalkalommal szolgáltunk, mindig szeretetven-dégséggel fejezve be az együttléteket. Két alka-lommal Váncsodon a baráti református gyüle-kezetben, akik mindig ott vannak a mi nyáribúcsúnkon is. Dévaványa református gyüleke-zete is meghívott egy estére. Itthon a katolikustemplomban prédikáltam, majd a mi templo-munkban hallgathattuk a katolikus lelkész pré-dikációját és a református lelkész szolgálatát azenyém mellett. A hét utolsó napján a reformá-tusoknál voltunk jelen híveinkkel, miközben mimég a könyvtárban megtartottuk az év elsõ iro-dalmi estjét, Kosztolányi Dezsõ életét ismertet-ve és verseit olvasva sikeresen.

Hogy ne lankadjon az ökuménia „mûködte-tése”, nagypéntekre, illetve nagyhétre készü-lünk az Unitárius Passió elõadásával, ami mára múlt évben is sikeres volt mindhárom feleke-zet templomában. A „szereplõk” közt természe-tesen mások mellett ott énekelnek a lelkészekis!

F

Február 17-én utolsó útjára kísértük és elte-mettük a közeli Darvason özv. Szilágyi ImrénéNagy Jolán, 79 évet élt testvérünket. Az egykoriDalárdánk hûséges tagja volt férjével és na-gyobbik vejével együtt, ma már az égi énekkar-ban vannak együtt. Joli néni élete végén súlyoskeresztet hordozott, gondos ápolásra szorult,otthon és az idõsek otthonában. Tolókocsibakényszerülve is megtartotta hitét, életvidámsá-gát. Két lánya, 4 unoka és 3 dédunoka, sok-sokrokona, nagyszámú végtisztességtevõ búcsúzotttõle. Nyugalma legyen csendes!

Február 20-án Bélmegyeren eltemettük az59 éves korában elhunyt Pelbát Imre testvé-rünket. Néhány éve súlyos betegség támadtameg, hittel, bizakodással vállalta a mûtéteket, agyógykezelést, mert aggódó szerettei vették kö-rül, és nagyon szeretett volna még sokáig köz-tük élni. Ottani klubunknak „nótás kedvû”,életvidám tagja volt, fellépéseinken is részt vett.Édesanyja, testvérei és azok családjai mellett,felesége, három fia, öt unokája búcsúzott fájda-lommal tõle, nagy résztvevõ sokaság mellett.

Mindkét testvérünk családja ragaszkodottahhoz, hogy a mi egyszerû, vigasztaló és hitetadó unitárius szertartásunkkal, énekeinkkelbúcsúztassuk el szeretteiket.

(BL)

Unitárius Élet 28

Ökumenikus Imahét HódmezõvásárhelyenÉvek óta Hódmezõvásárhelyen is megszer-

vezik az Ökumenikus Imahetet, idén január21–28-ig, melynek rendkívülisége, hogy az uni-táriusok is jelentõs résztvevõi voltak. De talánez igazolja, hogy az összetartozás, az együttgon-dolkodás a cél, s nem széttagolása, megkülön-böztetése az istenhívõknek.

A hét egymást követõ délutánjain más-másegyház szervezésében különbözõ vallást képvi-selõ neves lelkészek prédikáltak (Gyulai Endrenyugalmazott püspök, Ribár János evangélikusesperes, dr. Fekete Károly református teológiaitanár, dr. Mészáros Kálmán, a Baptista Egyházelnöke. Kászoni József budapesti unitárius lel-kész.)

Minden délután 5-kor zsúfolásig megteltek ameleg templomok, imatermek. Az órás szertar-tás kötetlen beszélgetéssel folytatódott teázás

mellett. A nagy kiterjedésû városban réglátottismerõsök, barátok találtak egymásra.

Január 23-án, kedden a Csúcsi ReformátusEgyház lelkésznõje Börzsönyiné Kádár Katalin,Kászoni József tiszteletes urat hívta meg prédi-kálni. A sok idõsnek is megfelelõ szép orgánum-mal, okfejtéssel nyitotta meg a szíveket beszé-dével. A köszöntések, mosolyok elárulták, hogycélját elérte.

Január 26-án, pénteken a hétköznapi túl-zsúfolt munkák ellenére sikerült lelkekre ható,meleg hangulatú, szeretetvendégséggel zárulóösszejövetelt teremteni az Unitárius Parókián.

A meghívott lelkész Budapestrõl dr. Mészá-ros Kálmán, a Baptista Egyház elnöke volt, akiaz aznapi ajánlott igét olvasta fel, melyre prédi-kációját építette. A hatás újra felemelõ volt. Erendezvény példaértékû.

dr. Benczédiné Szabó Gabi

Hírek a Duna-TiszaköziSzórványegyházközség életébõl

A lelkész, a szórványgondnok és felesége tár-saságában részt vett Veresegyházán és Gödöl-lõn, az 1956-os forradalom és szabadságharc le-verésének 50-ik évfordulóján rendezett ünnep-ségen.

Az említettek jelen voltak a MVSZ SzentLászló Akadémia és a Kõrösi Csoma SándorMagyar Egyetem 2006. december 8-án a Ma-gyarok Házában rendezett Szentkatolnai Bá-lint Gábor konferenciáján. A rendezvényen ha-zai és külföldi szakemberek értékelték újra anagy keletutazó, valamint az elsõ nemzetközihírû mongolista szakember tudományos ered-ményeit.

Az elõadók sorában e sorok írója Bálint Gá-bornak az Unitárius Egyházhoz való viszonyátmutatta be.

A kecskeméti szórványközpontban december25-én, 11 órai kezdettel tartottunk úrvacsora-osztással egybekötött karácsonyi istentisztele-tet, majd a gyermekeknek karácsonyi csomag-osztást. Az utóbbi Szalontainé Kisgyörgy Zsu-zsa áldozatészségét dicséri. Az istentiszteletenjelen voltak a kecskeméti, a hetényegyházi, aladánybenei s a kiskunfélegyházi hívek 20-aslétszámmal.

Kelemen Miklós

210 éve, 1797. június 16-án születettBrassai Sámuel polihisztor, szakíró

és 110 éve, 1897. június 24-én halt meg.

70 éve, 1937. május 22-én halt megBalázs Ferenc lelkész.

Emlékezzünk!

Unitárius Élet 29

Októberi megalakulásunkat követõen el-kezdtük az unitárius és nem unitárius fiatalo-kat értesíteni egyletünk mûködésérõl és prog-ramjairól. A rendszeressé váló pénteki egyletesdélutánok keretében különbözõ szociális tevé-kenységeket folytatunk.

Minden alkalom elengedhetetlen kelléke ateafõzés és valamilyen elõre megbeszélt meleg-étel készítése. Általában fél 6 kor találkoztunka Nyugati Kaiser’s elõtt, gyorsan átbeszéltükmire lenne szükség aznapra, megvettük ésugyanekkora lendülettel álltunk neki elkészíte-ni a Nagy Ignác utcai konyhában. A terítékenspagetti volt, majd Eszterék révén egy kis te-héntúró, sajt és tejföl landolt az elõkészítõasztalon. Ezekbõl kevertünk gyors feltéteket atésztára, melynek mennyisége nagymértékbenfelülmúlta befogadóképességünket, és miutánmindenki jóllakott, még mindig ott állt elõt-tünk a fele. Többféle megoldásra gondoltunk amegmaradt tésztát illetõen, közöttük szerepelta Nyugatiban lévõ hajléktalanok megvendége-lése, mely technikai problémákba ütközött vol-na, így Gergõ testvére vitte el a megmaradttésztát, mi pedig leszûrtük a tanulságot, hogykevesebbet vegyünk. Érdekes, szinte állandókelléke az esteknek a majonézes kukorica, melynagy népszerûségnek örvend.

A közös fõzésen kívül beszélgetésekkel, játé-kokkal, imával töltjük az idõt, de talán nem isaz a fontos, hogy mivel, hanem, hogy együtttöltjük, jól érezzük magunkat, annyira, hogy

két hét múlva újból szívesen jövünk. Van úgy,hogy egyhetente is összegyûlnek páran. Voltegy alkalom, amikor moziztunk, Zefirelli: Nap-fivér, Holdnõvér címû filmjét néztük meg. Köz-ben melegszendvicset készítettünk és volt süte-mény és gyümölcs is. További események lesz-nek a farsang, illetve ismét megyünk majd el-csendesedni alapítóhelyünkre, Magyarkútra,március végén.

Testvérszervezetünkkel, az erdélyi ODFIE-vel is igyekszünk tartani a kapcsolatot, szépszámban készülünk a február végi versmondóés népdaléneklõ versenyükön részt venni. Azunitárius ifjúsági egylet mûködése tehát kicsi,de annál fontosabb lépésekben halad elõre, re-mélve, hogy egy alternatív, lelkeket építõ ésnem romboló idõtöltés képe felkelti a fiatalokérdeklõdését. Szükség van egy ilyen helyre isBudapesten, ahol nem csak alkoholt, cigarettátárulnak és zenének mondott ütemes dobolásszól a hangszórókban. Nem csak tudatmódosítószerek különbözõ kombinációival lehet elfeled-ni a héten felgyûlt rossz élményeket, helyettejobb feltöltõdni a baráti közösség szeretet-melegével és úgy várni az új feladatokat. Talánlehet így is. Megpróbáljuk. Szeretettel várjukmindazokat, akik csatlakozni szeretnének.Rendezvényeinkrõl a honlapon lehet érdeklõd-ni:

www.madfie.huJakab Júlia

MADFIE-híradó avagyrövid életjel az unitárius ifjúságról

Az ODFIE által az idén megszervezettszavaló- és népdaléneklõ verseny többszempontból is különleges volt. Egyrésztez volt a tizedik alkalom, másrészt mostvettek részt legtöbben a megmérettetése-ken. De nem is jó, ha ezt a szót használom,megmérettetés, találóbb, ha azt írom izga-lom, meglepetés, ismerkedés új élmények-kel és emberekkel, s nem utolsó sorbanönmagunkkal. Lehetetlen minden egyespercét visszaadni a találkozónak, de azértigyekszünk egy kis ízelítõt nyújtani azok-nak, akik most nem lehettek velünk.

Nyárádszereda, kisváros a Nyárádmentén, Marosvásárhely közelében, meg-

Nyárádszeredai versmondó és népdaléneklõ verseny2007. február 23–25.

Unitárius Élet 30

élénkült ezen a hétvégén. Közel 150 fiatal lepteel idõnként kisebb nagyobb csoportokban a ren-dezvények különbözõ helyszíneit, az iskola ter-meit, a bentlakást, az étkezdét, az irodalmi tea-házat és a mûvelõdési házat. Mi, a Budapestrõljöttek, hegyek, dombok között kanyarogva, ki-világítatlan utakon autózva találtuk meg végüla várost, egy kis völgyben, kicsit éhesen és ki-csit fázva, de mindenképp lelkesen. Visszafeléjövet láthattuk csak meg, hogy miért tûnt azutolsó útszakasz szinte végeláthatatlannak.Mert az is volt, ugyanis a településhezkülönösen hosszú, kacskaringós út vezet. A he-lyi legenda szerint a mérnök, aki az utat tervez-te nagyon megszeretett egy nyárádszeredai le-ányt, és annak érdekében, hogy minél több idõttölthessen vele, húzta csavarta a mûutat… haigaz a mese, ha nem, mindenképp érdekesebbéteszi a tájat és gazdagítja képzeletünket.

Péntek estére érkeztünk tehát a városkába,amibõl elõször nem sokat láttunk, „csak” mo-solygást, rég nem látott ismerõsök és számunk-ra új emberek arcán, s egy óriási vásznat az is-kola bejáratánál ezzel a felirattal: „Isten ho-zott”. Sajnos lekéstük a délutáni versenyre elõ-készítõ mûhelymunkát, illetve az Irodalmi tea-házat is, de a vacsorán már tel-jes emberként vettünk részt.(Igen, mi tudjuk, hogy mikorkell érkezni!) A lelket és testetegyaránt frissítõ étkezés utánmegismerkedtünk szállásadó-inkkal, s egy kicsit Nyárád-szeredával is. Láthattuk szállá-sunk felé menet a város fõterénálló nagy református templo-mot és a parkot, illetve a mostépülõ, egyelõre pirosban álló újunitárius templomot is. Aznapeste nekünk korán fellõtték apizsit és az is biztos, hogy senkiszámára nem kellett mesét ol-vasni, hogy álomba merüljönaz egész napos utazás után acserépkályha kelle-mesen meleg közelé-ben.

Másnap, azazszombaton volt averseny, a NagyNap, amiért Erdélykülönbözõ vidékei-rõl érkeztek kicsikés nagyok, fiatalab-bak és idõsebbek,hogy megmutassákmagukat, tudásu-kat, tehetségüket, sazt, hogy saját értel-

mezésük által elõadott dalok és versek, hogyanteremtenek „a semmibõl világokat” (CsokonaiVitéz Mihály: A Magánossághoz). Mivel a fellé-põk száma az idén rekordot döntött, két hely-színen párhuzamosan szállt a szó, s a dallam,délelõtt és délután, s így nem láthattunk min-denkit, a közönség megoszlott, de szurkolók,barátok így is akadtak, a versenyzõk igazánnem mondhatták, hogy: „Péter aludt, Jánosaludt, Jakab aludt, Máté aludt, és mind alud-tak...” (Dsida Jenõ: Nagycsütörtök). Az éneklõktöbbsége a harc helyett a népviseletet vette fel,hiszen inkább támogatták egymást, mint ver-sengtek, s az egyik szünetben a közönség is pal-lérozhatta énektudását az egyik zsûritag, FejõsGabika segítségével, aki nagyszerû érzékkelvont bele a játékos zenetanulásba zsûritagokat,közönséget, versenyzõt. A versmondók dél-utánját pedig a Bocskai Társaság verses-zenésösszeállítása fûszerezte.

Ahogy telt az idõ, egyre közeledett a gála, azeredményhirdetés. A közönség is hangot adha-tott véleményének, hiszen szavazhattunk a ne-künk legjobban tetszõ három szavalóra, illetvenépdaléneklõre. Gazdára leltek különbözõ kü-löndíjak is, s persze a zsûri is felállította a maga

sorrendjét. S miután a díjazot-tak feldolgozták sikerüket, be-zsebelték dicséretüket, s az el-sõ helyezettek újra, ezúttal, ateljes közönség elõtt elmond-ták/elénekelték versüket/dalu-kat, közös énekléssel zártuk aversenynap hivatalos részét,majd elvonultunk a hippi stílu-sú buliba, ahol mindenki ked-vére kitombolhatta az egésznapos feszültséget, ülést, ál-lást.

Harmadnap, vasárnap el-jött a búcsúzás pillanata, ame-lyet csak nehezített, hogy méglovagolhattunk is egyet, a

Nyárádszereda mel-lett fekvõ tanyán.De végül is be kellettindítani a motort azautóban, s fogtuk fi-zikai és az átélt él-ményektõl megteltlelki csomagjainkat,és elindultunk haza-felé, s így foghat-tunk neki, többszö-rös energiával azújabb hétnek. Kö-szönjük, hogy ott le-hettünk!

Kozma Hanna

31 Unitárius Élet

A kõhengerítésMk 16,1-8 és Ézs 6,8

Jézus sírján a nagy kõ Pilátuséknaköröm, Jézus híveinek bánat. Pilátus és társainyugodtan alusznak. Kõ van a síron, a halottnem tud feltámadni. Az a sírra hengerítettkõ egy tragikus hõsköltemény befejezéseután a pont. Pont, mely után nincs folytatás.Együnk, igyunk, aludjunk, szórakozzunk:kõ van a síron. Ne izgassuk magunkat.Pilátuséknak a kõ biztonságérzés forrásavolt. Nem úgy Jézus követõinek. Számukra akõ bánat, aggodalom, tépelõdés, bizonyta-lanság forrása volt. Ki hengeríti el nekünk akövet? – Így töprengtek a sír felé haladóasszonyok Húsvét hajnalán. Az írások sze-rint, mikor odaértek, meglepõdve látták,hogy a kõ el van hengerítve. Hogy ki tette?Az írás nem felel és mi se tépelõdjünk ezen.Inkább tekintsük jelképesnek az egészet.

Két világ csapott össze nagypénteken.Pilátusék embertelen, maradi világa és Jé-zusék emberséges, haladó világa. Ebben azösszecsapásban Pilátusék gyõztek. Bizony-ság rá Jézus sírja a nagy kõvel. Van egy köz-mondás: az sír aki a végén sír; az gyõz aki avégén gyõz. A végén pedig Pilátusék sírtak,Jézus hívei gyõztek.

Jézust nemcsak nagypénteken temették.Kétezer év alatt sokszor eltemették és sok-szor hengerítettek követ a sírjára, nehogyfeltámadjon.

Az elsõ, aki nagypéntek után eltemetteJézust, a János szerinti evangélium írójavolt. Ez az evangélium János nevét viseli, denem õ írta. Senki se tudja ki írta, de az írójanem ismerte Jézust, azaz félreismerte, sakarva, nem akarva – eltemette a félreértéssírjába. Követ is hengerített rá, nehogy feltá-madjon. Ez a kõ a személyes tanúbizonyságsúlya.

Jézus második temetését Pál apostol ren-dezte meg. A pogányból lett apostol csodála-tosan szép tanításokat hagyott hátra, de Jé-zus kilétét illetõen tévedett. Olyan dolgokatállít róla, amik nem illenek rá. Eltemette ön-kéntelenül is a tévedések sírjába, s követ ishengerített rá: a filozófia nehéz kövét.

A legtragikusabb temetés Niceában tör-tént: 325-ben. Ezen a fényes zsinaton az em-ber Jézust temette el az egyház. A melegszí-

vû, áldott embert megfosztotta emberségé-tõl, istenné tette. A földrõl a mennybe ûzte: amegtapasztalásokból a megközelíthetetlen-ségbe. Temetés volt ez, tragikus nagy törté-nelmi temetés! Temetés az istenítés sírjába,a megközelíthetetlenség sírjába. Kõ is hen-geríttetett rá: a dogmák köve. Pecsét is téte-tett rá: a hatalom pecsétje.

Negyedszer, temették Jézust a középkor-ban is. Divatos új sírt ástak neki: a homá-lyosság, a miszticizmus sírját; a legendák,mesék, a babonák sírját. Kõ volt: a rákény-szerítés, az erõszak köve. Õrök pedig az ink-vizítorok, jezsuiták.

Ma is temetjük Jézust. Kétféle sírt ásunkneki. Az egyik a tagadás sírja, a másik a felej-tés sírja. A tagadás sírját azok ássák, akikhirdetik, hogy Jézus nem történelmi sze-mély, hogy nem élt soha, s az õ alakját a hivõemberek képzelete teremtette meg. Mesebeliszemély, mitológiai alak. A felejtés sírjába mitemetjük Jézust, amikor nem gondolunk rá,amikor elfelejtjük, amikor úgy élünk, mint-ha Õ sosem élt volna értûnk és nekünk; ami-kor Õ nem kap szerepet a mi életünk színpa-dán. Sírjára követ is hengerítünk, nehogyfeltámadjon a „modernség”, a dívat kövét.

Minden Jézus-temetés kudarcot vallott atörténelem folyamán, minden kõ elmozdultaz Õ sírjánál. A feltámadás csodája mindenalkalommal végbement. Végbement, mertmindig voltak férfiak és nõk akik Húsvétokhajnalán azt kérdezték: kicsoda fogja ne-künk elhengeríteni a követ, mely felettenagy és meghaladja erõnket? De kérdezte Is-ten is; kit küldjek el, hogy szent, nagy feltá-madások útjából a követ elhengerítse, s az el-fojtott, eltemetett örök emberi értékeknekérvényesítést, megvalósulást biztosítson? Silyenkor mindig akadtak hõsök, szentek, na-gyok, akik Ézsaiással együtt mondták: Im-hol vagyok én, küldj el engem! Felkínálom avállamat – az eszemet s életemet – önmaga-mat a kõnek elmozdítására, hogy a félreérté-sek, a homályosság és sötétség sírjából, a té-vedések és megközelíthetetlen távolságoksírjából, a tagadás és felejtés sírjából, az ere-deti, igazi, élõ és ható ember, Jézus feltámad-jon!

Gellérd Imre

Unitárius Élet 32

Kik voltak, akik a történeti Húsvétok haj-nalán így kérdeztek: kicsoda hengeríti el akövet nekünk? – A nép, a jézusi értékek fel-támadását követelõ keresztény milliók. – Éskik voltak, akik Ézsaiással feleltek eképpen:Imhol vagyok én, megpróbálom elmozdítania feltámadhatatlanság kövét, a hiú bölcseletkövét, a divat kövét? Kik voltak ezek? – AzÁriuszok, a Szervét Mihályok, a Husz Jáno-sok, a Luther Mártonok, a Dávid Ferencek, aKriza Jánosok, a Petõfi Sándorok, a Munká-csi Mihályok, a Bolyai Jánosok... Mindennagy ember, nemcsak az egyháziak, a világi-ak is kõmozdítók, kõhengerítõk voltak. Ak-kor küldte el õket Isten mindig hivatásukszent tüzével keblükben, amikor az igazság,a jóság, az emberség, a világosság és szabad-ság elbukott, sírba tétetett, s hogy fel ne tá-madjon, nagy követ hengerítettek a sír szájá-ra. Itt vagyok én, Uram, küldj el engem. El-hengerítem én a követ a feltámadás útjából!

Hát mi, lehetünk-e kõhengerítõk? Elte-metett, eltaposott jézusi értékek feltámasz-tói tehetünk-e? – Nem – felelitek – mert a kõ-hengerítés történelmi feladat, s azt csak tör-ténelmi személyiségek végezhetik. Ebben akijelentésben két hiba van: elõször is, akõ-elmozdítás nem mindig történelmi, ha-nem egyszerû, mindennapos feladat; másod-szor, ezt a feladatot nemcsak a nagyok –apostolok, tudósok, mûvészek – végezhetik,hanem mi, apró, szürke kis emberei az élet-nek! Nemcsak õk mondhatják: Imhol va-gyok, küldj el engem! – mi is mondhatjuk. Dehallgassunk meg néhány példát:

1935-ben történt. Elsodródott egy család.Mindenüket dobra verette a bank. Halottakvoltak, a nyomor sírjában fekvõ élõhalottak.A kõ a sírjukon: a bank bekebelezte a jöven-dõbeli jövedelmüket is. S ekkor megszólaltaz Úr: kit küldjek el? S egy jómódú özvegy-asszonyban megszólalt a lelkiismeret: Imholvagyok én! Nekifeszítette anyagi erejét, s azélve eltemetettek feltámadtak!

Fiatal ember züllött éjjel-nappal. Vad ti-vornyában emésztette erejét. Halott volt, er-kölcsi halott. Eltemette önmagát az erkölcs-telenség, a züllés, a bûn sírjába. Még követ ishengerített rá: esküt tett egy bandának,hogy örökös tagja lesz. – Kicsoda hengeríti ela követ? Kit küldjek el? kérdezte Isten. –Imhol vagyok én! – felelt egy leány. Hozzá-ment, elhengerítette a követ.

A jó érvényesülni akar, de a rossz nem en-gedi. Követ gurít sírjára, gátakat emel érvé-nyesülése útjába. Valaki úgy szeretne moso-lyogni, de nem tud. Kövek, gátlások van-nak... Kicsoda hengeríti el a követ? Imhol va-gyok én! Valaki szeretne hinni, de nem tud...Kicsoda hengeríti el hitének, szeretetének,boldogságának útjából, sírjából a követ?Imhol vagyok én!

Húsvét feladatát ez az allegorikus kép fe-jezi ki: elmozdítani a követ, a gátlást; sírokattépni fel, napfényre hozni az értékeket!(Ámen!)

1973. április 22.(Részletek G. J. azonos címû beszédébõl.

I. m.: Gellérd Imre: Beszédek. Center for FreeReligion. Chico [California]. 1990. 140–144.)

Munkácsy Mihály: Golgotha

2007

A Balassi BálintMagyar KulturálisIntézet NemzetiÉvfordulók Titkár-sága kiadta „Nem-zeti évfordulóink2007” címû füze-tét, melyben „To-vábbi évfordulók”cím alatt két unitá-rius rövid életrajza

is szerepel: Gyulafi Lestár történetíróé és RajzJános színészé.

A kiadványban felsoroltak vallása nem sze-repel, így a füzetbõl nem tudott, hogy mindket-tõ az Unitárius Egyház tagja volt.

A kiadványon túlmenõen tudni kell, hogyGyulafi Lestár a Dunántúl szülöttje (sz. 1557).Apja János, anyja Devecseri Csoron Dorottya.

Tizenhat éves koráig Szigeten, Keménden ésKörmenden nevelkedett, majd Bécsben, a csá-szári iskolában tanult. Erdélybe nagybátyja,Gyulafi László néven került a fejedelmi udvar-ba. Báthori Zsigmond alatt fejedelmi titkárvolt. Követként megfordult Bécsben, Varsóbanés Krakkóban. Jártas a tudomány minden ágá-ban. A korabeli eseményeket naplójában örökí-tette meg.

Rajz János artista-színész család tagja volt.1907-ben született Budapesten. A debreceni, aszegedi, a fõvárosi Vígszínház, majd a Nem-zeti Színház tagja. Epizódszerepekben, jellem-színészként szerepelt. 1957-ben Jászai-díjat,1958-ban Kossuth-díjat kapott. 1965-ben érde-mes, 1973-ban kiváló mûvész elismerésben ré-szesült. Szerepelt a Magyar Rádió „Szabó csa-

lád” címû sorozatában és 86 játékfilmben.1976-ban nevére díjat alapítottak.

Amikor örömmel vesszük tudomásul, hogy amúlt nagyjai között unitáriusok is szerepelnek,az említett kiadványban szívesen olvastunkvolna Aranyosrákosi Székely Sándorról (sz.1797), az eposzíró püspökrõl, Balázs Ferenc (+1937) mészkõi lelkészrõl, Brassai Sámuel (sz.1797) polihisztorról, Jakabházi Zsigmond (sz.1867) a Magyar Tudományos Akadémia levele-zõ tagjáról. Szabédi Székely László (sz. 1907)íróról, Jakab Elek (sz. 1897) történetíróról, azMTA tagjáról, Kõváry László (+ 1907) történet-íróról, az MTA tagjáról, Fekete Zoltán (sz. 1877)egyetemi tanárról, az MTA tagjáról, Fekete La-jos (sz. 1837) selmecbányai akadémiai tanárról,az MTA tagjáról, Gyulai Zoltán (sz. 1887) egye-temi tanárról, az MTA tagjáról, Jakab Elek (+1897) történetíróról, az MTA tagjáról, Jakab-házy Zsigmond (sz. 1897) történetíróról, azMTA levelezõ tagjáról, Kelemen Lajos (sz.1877) történészrõl, az MTA tagjáról stb., akikméltán kaphattak volna helyet az évfordulóksorában, hiszen a magyar tudomány és kulturá-lis élet ismert nagyjai voltak.

Sajnáljuk, hogy a Nemzeti Évforduló Titkár-sága nem tartotta érdemesnek nevük és érde-meik fölsorolását, vagy hiányos ismeretei révénmaradtak ki a felsorolásból.

Mivel az említett füzet – remélhetõleg – jövõ-re is megjelenik, ajánlatos volna, hogy egyhá-zunk lépjen kapcsolatba az Évfordulók Titkár-ságával (elérhetõségük a Nemzeti Évfordulók65. oldal) és hívja föl figyelmét azokra a nagyne-vû unitáriusokra, akik jelentõsen hozzájárul-tak kultúránk fejlesztéséhez és terjesztéséhez.

Kelemen Miklós

Nemzeti évfordulóink2007.

Idén emlékezünk meg (többek között)• Batthyány Lajos, az elsõ felelõs miniszter-

elnök születésének 200. évfordulójáról;• Kodály Zoltán, az egyetemes magyar zene-

történet kiemelkedõ alakja születésének 125.évfordulójáról;

• Ferencsik János, a magyar zeneélet meg-határozó karmestere születésének 100. évfor-dulójáról;

• Podmaniczky Frigyes báró, a fõváros kiépí-tését, fejlesztését 1873-tól irányító FõvárosiKözmunkák Tanácsának vezetõje, „Budapestvõlegénye” halálának 100. évfordulójáról;

• Lendvay Márton, a magyar színháztörté-net egyik legnagyobb alakja, haláláig a NemzetiSzínház tagja, 1848-as nemzetõr születésének200. évfordulójáról.

34 Unitárius Élet

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövet-ségének rendkívüli munkaértekezlete

2007. április 12-én Vácon kezdõdött, Farkas Dé-nes kolozs-tordai esperes reggeli áhítatával.

A megnyitó beszédet Kovács István sepsi-szentgyörgyi lelkész, ULOSZ-elnök mondotta.A Magyarországi Uni-tárius Egyház részé-rõl Rázmány Csabapüspök köszöntötte amegjelent lelkésze-ket.

Vetési László re-formátus lelkész (ké-pünkön) elõadást tar-tott az erdélyi ma-gyar egyházak szór-ványkérdésérõl, azoklegfontosabb kérdése-irõl és feladatairól. Adiavetítéses elõadástmegbeszélés követett.

Ebéd után a ma-gyarországi unitáriuslelkészek közül SzászAdrienne pestszent-lõrinci lelkésznõ, Ke-lemen Miklós, a Du-na–Tisza közi szór-ványlelkész és Sán-dor Gy. Mátyás, a gyõ-ri egyházközség lelké-sze mutatták be gyülekezetük életét és lelkészimunkájukat. Valamint Szász Adrienne lelkész-nõ felolvasta Lakatos Csilla miskolci lelkésznõírásos beszámolóját, így az újonnan alakult mis-kolci gyülekezetrõl is képet kaphattak a hallga-tók.

Délután négy órától a lelkészközösség meg-tekintette Vác nevezetességeit, és találkozott aváci katolikus püspökkel.

A nap közös vacsorával és kötetlen beszélge-téssel zárult.

Másnap, 2007. április 13-án az erdélyi lelké-szek látogatást tettek Budapesten az Ország-házban, majd találkoztak Kászoni Józseffel, aBudapesti Unitárius Egyházközség lelkészével,aki ismertette a gyülekezet és templom történe-tét.

A püspöki hivatalban RázmányCsaba püspök fogadta a lelkészeket.

A Nagy Ignác utcából gyalog vo-nultunk a Deák Ferenc tér – Váci ut-ca, Kálvin tér – Ráday utca és Bakátstér útvonalon a Hõgyes Endre utca3. szám alatti Bartók Béla UnitáriusEgyházközség templomába. Itt LétaSándor lelkész ismertette a gyüleke-zet életét és a templom történetét.Hét órától közös istentiszteletenvettünk részt, mely alkalommalSzász Adrienne pestszentlõrinci lel-késznõ és Szász Ferenc brassói lel-kész végezték a szószéki szolgálatot.Az estet közös vacsorával zártuk a

gyülekezeti terem-ben.

Fontos volt úgy azerdélyi, mint a ma-gyarországi lelkészekszámára ez a találko-zó és együttlét, aholmi lelkészek megis-merhettük egymásgondjait, munkáját.

Mindannyian megállapíthatjuk, hogy EGYunitárius közösséghez tartozunk és nekünkEGYÜTT kell munkálkodnunk unitárius híve-ink és közösségeink megtartása és gyarapításaérdekében, úgy itt Magyarországon, mint Er-délyben. Folytatnunk kell a magyarországi uni-tárius gyülekezeteinkben az Erdélybõl áttele-pült unitáriusok találkozóit, mint például aho-gyan azt a Pestszentlõrinci gyülekezet példa-adóan gyakorolja a homoródalmási, marosvá-sárhelyi, brassói áttelepült unitáriusok összefo-

ULOSZmunkaértekezlet

Vác–Budapest2007. április 11–14.

35 Unitárius Élet

gásával. A Torockóról elszármazottak pedigminden év január utolsó szombatján a HõgyesEndre utcai gyülekezeti teremben találkoznak.

Minden erdélyi unitáriust nagy szeretettelvárunk a Magyarországon már mûködõ unitá-rius gyülekezetekbe, ahol gyakorolhatják hitü-ket és megõrizhetik a kapcsolatot az erdélyigyökereikkel.

Magyarországi gyülekezeteink a követke-zõk:

Budapest, Unitárius Egyházközség,Nagy Ignác u. 2–4.sz. Tel.: 311-3094Bartók Béla Unitárius Egyházközség,

Budapest, Hõgyes Endre u. 3.sz.Tel.: 217-6171

Pestszentlõrinci Unitárius Egyházközség,Budapest, Szervét Mihály tér 1. sz.

Tel.: 292-3850

Debreceni Unitárius Egyházközség,Hatvan u. 24. Tel.: 36-52-535-378

Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség,Széchenyi u. 77. Tel.: 36-66-491-894

Gyõri Unitárius Egyházközség,Szittya u. 2. Tel.: 36-96-324796

Hódmezõvásárhelyi Unitárius Egyházközség,Vöröskereszt u. 16/a. Tel.: 36-62-241781

Kocsordi Unitárius Egyházközség,Szent István u. 30. Tel.: 36-44-717161

Kecskemét központtala Duna-Tisza közi szórvány,

Tel.: 06-28-387185

Pécsi Unitárius Egyházközség(Dunántúli szórvány), Tel.: 06-30-2821-665

Miskolci Unitárius Egyházközség,Telefon: 06-20-538-6612

Az egyházközségek további elérhetõsége ésismertetése megtalálható a honlapokon is:www.unitarius.hu, a www.unitarius.lap.hu lap-gyûjteményen, vagy az Unitárius Portálon:www.mue.unitarius-halo.net.

Léta Sándor

A Protestáns Szabadegyetemkonferenciája

Az Európai Protestáns Magyar Szabad-egyetem 2007. május 13–19. között rendezimeg idei Akadémiai Napjait. A hatnapos kon-ferencia témája: Életmódok: lehetõségekés felelõsség. Neves magyarországi, nyu-gat-európai és határon túli szakemberek:teológusok, szociológusok, jogászok, közgaz-dászok, orvosok, pszichológusok foglalkoz-nak elõadások, pódiumbeszélgetések és mun-kacsoportok keretében a teremtés, az emberés környezete, a globalizáció, a fenntarthatófejlõdés, a bioetika, szenvedélyes függõsége-ink kérdéseivel és ezekkel összefüggésben azegyén, az állam, a társadalom és az egyházakfelelõsségével.

Áldozócsütörtökön Pannonhalmára láto-gat a konferencia. Az ökumenikus istentisz-telet után, amelyen Várszegi Asztrik pannon-

halmi fõapát és Kuti József szomódi reformá-tus lelkész szolgál, a résztvevõk megismer-kednek az apátsággal s annak szerteágazómûködésével. Elõzõ nap Bácskai Károly bu-dahegyvidéki, majd pénteken Franko Mátyástatai evangélikus lelkész tart áhítatot. A há-laadó istentiszteleten Márkus Mihály dunán-túli református püspök hirdeti az igét, aszombati záróáhítatot Miklósi-Vári Katalindebreceni unitárius lelkész tartja.

A tudományos programot kiegészítõ kul-túrmûsoron Hajdú Szabolcs: Fehér tenyér c.filmjének vetítése, Ferenczi György és zene-karának open-air koncertje, színházi est,Makovitzky József elõadása a mártír Ester-házy Jánosról, Donáth Lehel gordonkamû-vész és felesége Miho hangversenye és a tataiKenderke Együttes táncház-estje szerepel.

Unitárius Élet 36

A Magyarországi Unitárius Egyház im-már 2 éve, 2005. áprilisában tartotta tisztújítóZsinatát.

A Zsinat tagjai az egyház Alaptörvénye sze-rint akkor megválasztották az egyház új vezetõ-it és az Alaptörvény szerinti testületeit.

Az Elnökség kérésére tanácsadóként kezdet-tõl fogva részt vettem az új vezetõség munkájá-ban, majd 2006. március 4-ei EKT a HeltaiGáspár Kft. mindenkori vezetõjét az Elnökségteljes joggal rendelkezõ ötödik tagjának válasz-totta.

Ennek az volt az indoka, hogy az egyház gaz-dálkodási hátterét jelentõ, saját tulajdonú Hel-tai Kft. szerepe, és jelentõsége ugrásszerûenmegnõtt, elsõsorban az ingatlanok fenntartásá-ban és felújításában, valamint az egyházi kiad-ványok támogatásában és a könyvesbolt mû-ködtetésében végzendõ feladatok, illetve a vál-tozó világnak az egyházra háruló összetettebbügyintézési elvárásai miatt.

Így további feladatokat is vállalva veszekrészt az Elnökség munkájában.

A Magyarországi Unitárius Egyház aHeltai Kft.-t 1995. január 1-jén alapította, el-sõsorban kiadói, könyvüzleti, kulturális tevé-kenység végzésére, az egyház megbízásábólvégzendõ szolgáltatásokra, valamint az egyháziingatlanok fenntartására és kezelésére.

A Heltai Kft. irodája a Budapest, Nagy Ignácutcai épületben, az Alkotmány utca 12. számalatti könyvesboltban van, abban az épületben,melyet az Unitárius Egyház 1890-ben építte-tett Pecz Samu tervei alapján.

A ma is gyönyörû épület az akkor 2 év alatttörtént felépítése mai ésszel is különleges érté-kû mûszaki teljesítmény volt.

Meghatározó közös feladatunk az egyházközponti, ma már mûemlék épületének állag-megóvása és a felújítására való törekvés.

2002. január 1-tõl vagyok a Heltai Kft. meg-bízott ügyvezetõje, így már hatodik éve látom elezt a feladatot. Nehéz gazdasági helyzetben, el-hanyagolt üzleti és irodai körülményekkel vet-tem át a Heltai Kft. vezetését.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy a HeltaiKft. eredménye egyúttal mindig az egyház sike-re is, és esetleges eredménytelensége is vissza-hat az egyház tevékenységére.

A Heltai Kft. önálló jogi személy ugyan, demegjelenésével, tevékenységével mindig aMUE-t is képviseli. Ezért elsõ feladataim közésoroltam, hogy a Heltai Kft. megfeleljen ennekaz elvárásnak.

SZÁMVETÉSKOR mindenki egyéni érté-kelése szerint dönti el, hogy hány évre tekintvissza, mit tart fontosnak kiemelni, mit csinál-na másképpen?

Jelen értékelésnek és tervek megfogalmazá-sának az általános tájékoztatás mellett nemcélja, és nem feladata a lelkészi munka és azegyházközségek tevékenységének, illetve azegyház vezetõinek személy szerinti értékelése.

A Heltai Kft. meghatározó tevékenysége aBudapest, Nagy Ignác utca 2–4 sz. alatti köz-ponti épület folyamatos üzemeltetése és fenn-tartása, melyre 1995-ben szerzõdést kötött azépület 51%-ban tulajdonos Magyarországi Uni-tárius Egyházzal, és a 49% állami tulajdon ke-zelésével megbízott Kincstári VagyonkezelõIgazgatósággal.

Bár 1991 óta törvény kötelezi az államot azegyházi ingatlanok 100%-ban térítésmentesentörténõ visszaadására, ez még a mai napig semtörtént meg.

A még 1990 elõtt kötött önkormányzati bér-leti szerzõdések alapján rendkívül alacsonybérleti díjak jelentik a Heltai Kft. bevételét, ésaz épület üzemeltetési költségeinek fedezetét.

Ebbõl és a könyvüzlet bevételeibõl csak na-gyon szigorú és következetes gazdálkodással le-hetett 3 év alatt a Heltai Kft. mûködését önálló-an eredményessé tenni.

Ebben döntõ szerepe van Gergely Felicián-nak és feleségének, Éva asszonynak, akik meg-teremtették és ápolják a kiadói kapcsolatokat,üzemeltetik a könyvüzletet, rendszeresen résztvesznek a könyvhéten, és különbözõ kiadói ren-dezvényeken.

Elõkészítik a Heltai Kft. szerzõdéseit, szám-láit, kontírozzák a költségeket, intézik a kinnle-võségek behajtását, ellátják a házgondnoki fel-adatokat, figyelnek minden forintra.

A Heltai Kft. mûködésének felügyeletéta MUE Alaptörvénye szabályozza, ésévenkénti beszámoló taggyûlés során azegyház vezetése ellenõrzi.

A Magyarországi Unitárius Egyházban,illetve a Heltai Kft-ben végzett tevékenység

SzámvetésTájékoztató beszámoló a Heltai

Gáspár Kft. elmúlt két évben vég-zett tevékenységérõl, az eredmé-nyekrõl és a jövõ terveirõl.

37 Unitárius Élet

természetszerûleg gyakran összefonódik, ki-egészíti egymást, különösen az Elnökségbenvégzett munkák során.

Felmérve a folyamatosan elvégzendõ felada-tokat, eddig 23 elnökségi ülést tartottunk, amiátlagosan havonta több, mint egy ülés, a koráb-bi években tartott megbeszélések sokszorosa.

Emellett 1 fõtanácsi és 5 EKT ülésre kerültsor.

F

Ami teljesülta Heltai Kft. mûködésében:

�A Heltai Kft. gazdálkodását 3 év alatt2006-ra sikerült pozitívvá tenni, ami na-gyon jelentõs eredmény, figyelembe véveazt, hogy 2003 elõtt a Heltai Kft. az egyházmint anyacég költségvetési támogatásá-val tudott csak mûködni.

� A könyvesbolt mûködéseAz Unitárius Könyvesbolt a Heltai Kft. létre-

jötte óta mûködik.A könyvesbolt jelenlegi helyére kötöztetése,

és helyiségének saját erõbõl történõ felújításaóta (2004. március 30.) az egyház szelleméhezés az épület rangjához méltóan tudja fogadni alátogatókat

Az elmúlt évek során több könyvbemutatót,író-olvasó találkozót, dalesteket és képzõmû-vész kiállításokat szerveztünk az üzletben,rendre telt ház elõtt.

Az üzlet a könyvválasztékon és a rendezvé-nyeken keresztül be tudja tölteni azt a kirakatszerepét, amit az egyház bemutatásán túl, azolvasni szeretõ unitárius hívek és az utca embe-re számára addig a régi üzletben csak korláto-zottan tudott megtenni.

1995 óta fõterjesztõi vagyunk az EurópaiProtestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ)könyveinek. Az EPMSZ Egyesület Szabadegye-temi esteket tart, jeles elõadók meghívásával.

Minden évben részt veszünk az EPMSZ általrendezett Akadémiai Napokon, ahol könyveinkszéles skáláját mutatjuk meg.

10 éve ott vagyunk az Ünnepi Könyvhéten,melynek költségeihez az EPMSZ-tõl támoga-tást kapunk.

� Kiadói tevékenységElsõsorban unitárius kiadványok megjelen-

tetésére és erdélyi szerzõk munkáinak támoga-tására törekedtünk. Az utóbbi két évben ki-adott könyvek:

2005. – Rázmány Csaba püspök által szer-kesztett Egy az Isten (Heltai Kft. kiadó); JancsóÁrpád – Szekernyés János: Maderspach (Heltai

Kft. támogató); Jancsó Árpád – Balla Lóránd:Temesvár régi ábrázolásai (Heltai Kft. támoga-tó).

2006. – Kelemen Miklós – Saliga Irén: AzUnitárius Értesítõ (1922–1945) és az UnitáriusÉlet (1948–2005) mutatója (Heltai Kft. társki-adó); Szekernyés János: Bartók Béla és a Bán-ság (Heltai Kft. társkiadó).

A Szinte Gábor unitárius festõmûvész ál-tal II. Szilveszter pápa életérõl festett 13 részesfalkép-sorozat elkészítését támogattuk, ami afranciaországi Saint Simon-ba, a magyar koro-nát 1000-ben adományozó pápa szülõfalujánaktemplomába került. Ennek másolata a könyv-üzletben állandó kiállításon látható.

Szinte Gábor Bartók Béláról, születésének125. évfordulója alkalmából festett nagyméretûgyönyörû képe a Bartók Béla egyházközség ál-talunk felújított gyülekezeti termében látható.

� Nagy Ignác utcai épület egyházi tulaj-donú részeit a Heltai Kft. a tervszerû, szigorúköltséggazdálkodásának eredményeként sajátbevételeinkbõl sorra felújítottuk:

2004-ben az Alkotmány utca 12 sz. alatti üz-lethelyiséget; a könyvesbolt és a Kft. irodájánakjelenlegi helyiségeit;

2005-ben a házfelügyelõi lakást és a föld-szinti vendéglakást;

2006-ban a püspöki hivatalt és irodát.

� Évente több egyházközségi ingatlanfelújítását önállóan bonyolítottuk le, ésrészben finanszíroztuk. Ennek keretében fel-újításra került:

2005–2006-ban: AVOP-pályázat megnyeré-sével a kocsordi mûemlék templom és lelkészla-kás;

2006-ban a Budapest, Hõgyes Endre utcaitemplom, a II. em. 5. alatti lakás és a gyülekeze-ti terem; a Polgárdi imaház állagmegóvása(2005. évi vállalásunknak megfelelõen);

2006–2007-ben a debreceni egyházközségiépület teljes felújítása – folyamatban van;

2007-ben a Hõgyes Endre utcai ingatlan fel-újításának befejezése – folyamatban van.

� Az egyházi ingatlanok állagmegóvá-sának, illetve felújításának tervszerûprogramját az eltelt két év során alakítottukki az egyházközségek bevonásával.

Az egyházközségek az egyház éves költség-vetése terhére évente pályázhatnak az álta-luk használt egyházi tulajdonú ingatlanok ál-lagmegóvására és felújítására.

Ennek szakmai lebonyolítását a HeltaiKft. a MUE-val kötött vállalkozási szerzõ-dés keretében végzi, az illetõ egyházköz-

Unitárius Élet 38

ségi lelkész és gondnok aktív bevonásá-val.

A bevezetett pályázati rendszer kézzel fog-ható eredményei évrõl évre örvendetesen bõ-vülnek:

Az egyházközségek évente megtervezik azáltaluk használt ingatlanokon végzendõ felada-tokat, igyekeznek ehhez önkormányzati és máskülsõ pályázati forrásokat szerezni, a presbite-reket aktivizálják és nem utolsó sorban az illetõlelkész és a gondnok mûszaki ismereteket isszerezve tevékenyen részt vesz a munkák lebo-nyolításában.

Talán a fentiekbõl látható, hogy mit kell fej-leszteni, és miért?

Az Elnökség tagjai mellett a napi munkábaés a határozatok végrehajtásába az egyházépí-téshez nagyobb mértékben be kell vonni az egy-házközségek vezetõit, a híveket és szükség ese-tén külsõ szakértõket is. Ez nem csak anyagiszempontból fontos, hanem a megfelelõ vállal-kozó kiválasztása, a helyi elõírások teljesítése, amunkák lebonyolításának folyamatos felügye-lete, és az egyház helyi képviselete szempontjá-ból is.

F

A Magyarországi Unitárius Egyház és aHeltai Kft. közös céljai, a közeljövõtovábbi tervei az Elnökségi munkát is meg-határozó legfontosabb feladatok:

• a Nagy Ignác utcai épületben levõ még átnem adott egyházi lakások birtokbavétele;

• a Nagy Ignác utcai épület 49% állami tulaj-donú részének visszaszerzése;

Ezáltal az egyház anyagi bázisát bizto-sító ingatlanok teljes birtokba vétele éshasznosítása.

• a Nagy Ignác utcai egyházi lakások és egy-házközségi ingatlanok további felújítása;

• pályázatkészítõ céggel együttmûködvekülsõ források bevonása az ingatlanok felújítá-sába;

• az egyházi ingatlanok helyzetének átvizs-gálása és értékelése, a meglevõ szerzõdések fe-lülvizsgálata – értékesítés, vásárlás, felújításstb. tervezése érdekében;

• egyházi és történelmi könyvek kiadása, ki-állítások rendezése, kulturális tevékenység bõ-vítése a könyvesboltban;

• a MUE egyházfejlesztõ tevékenységénekhatékonyabbá tétele: egyházközségek és unitá-rius hívek bevonása az egyházi szabályzatokkészítésébe;

• hatékonyabbá kell tenni az egyház vezeté-se napi feladatainak végzését oly módon is,hogy az Elnökség elé csak olyan elõkészítettkérdések és olyan gyakorisággal kerüljenek,melyek a napi gyakorlatban feltétlenül elnöksé-gi döntést igényelnek.

SZÁMVETÉS, s egyben visszatekintés is,mindig egy mércéhez kötõdik, ami mértékadókell legyen a jövõre nézve is. Számvetés készíté-sekor az ember mérlegre teszi a múltat, ésegyúttal elõre is tekint, mit és hogyan kellenejavítani, hogy eredményesebb legyen a tevé-kenységünk?

Az ember minél többet tanul, annál in-kább megtapasztalja, hogy milyen keveset tud!

Hasonlóan van ez a felvállalt munkákkal is:minél többet akarunk elvégezni, annáltöbb új feladatot, elvégzendõ munkát ta-lálunk. Erre is igaz a közmondás: „aki keres,az talál”.

A feladatok végrehajtásában szükségszerû-en az alkalmazotti létszám-minimumra és aköltség takarékosságra való törekvés a jellem-zõ, ezért sokszor a szinten tartás, illetve csak akis lépésekben történõ elõrehaladás tervezhetõ.

A Heltai Kft. feladatainak teljesítésében ésaz egyház tevékenységében folyamatosan mun-kát vállalók száma kevés, így az egy fõre jutófeladat mennyisége miatt végrehajtása sokszortûzoltásszerû, és nem mutat elõrelépést.

Az egyházközségek, illetve a hívek egyénikezdeményezései, javaslatai nem csak felkérés-re, vagy alkalomszerûen, hanem folyamatosankellene az egyház vezetése elé kerüljenek ah-hoz, hogy azokból idõben megfelelõ, elõremuta-tó döntések és megoldások legyenek.

Ezt a gondolkodásmódot a MagyarországiUnitárius Egyház egységének megteremtésé-hez, és az egyház további létének biztosításá-hoz alapvetõen fontosnak tartom.

Büszke vagyok az elõdeimre, és 200 évesmúltra visszatekintõ unitárius lelkészi dinasz-tia leszármazottjaként, unitárius hittel igyek-szem polgári foglalkozásom mérnöki tapaszta-latait az egyetemes egyház javára is hasznosíta-ni.

Egyházi értékeink megismerése minden uni-tárius hívõ egyéni igénye, megõrzése és gyara-pítása pedig mindannyiunk közös feladata kelllegyen.

Budapest, 2007. március 26.

Kelemen AttilaHeltai Kft. ügyvezetõ igazgató

39 Unitárius Élet

Bartók Béla Unitárius EgyházközségA Perczelné Kozma Flóra Nõszövetség 2007.

március 31-én, szombaton a gyülekezeti terem-ben húsvéti tojásfestést, asztali dekorációk ké-szítését bemutató estét szervezett, amelyennagyon sok felnõtt és gyerek vett részt (lásd aborítón Szabó Lilla hittanos fényképét).

A húsvéti ünnepkör alkalmával megtartot-tuk a virágvasárnapi istentiszteletet, a nagy-pénteki istentiszteletet, valamint Húsvét mind-két napján úrvacsorát osztottunk.

Elsõ napján a zsúfolásig megtelt templom-ban az ünnepi beszédet Rázmány Csaba püspökmondotta, az úrvacsorai ágendát Léta Sándorlelkész. Ünnep másodnapján a szolgálatokatLéta Sándor végezte, úrvacsoraosztás után ke-resztelési szertartást Rázmány Csaba püspökvégzett.

Templomunkban Bach: János passió c. mû-vét adta elõ a Holland Studentenkoor (Amster-dam) és a Magyar Concerto Filharmonika zene-kar.

Rázmány Csaba püspök úr Húsvét elsõ nap-ján, április 8-án megkeresztelte Török Balázs ésKiss Erna Zoárd nevû elsõszülött kisfiát, Hús-vét másodnapján, április 9-én Szöllõsi Gábor ésBures E. Rita, Márta nevû kislányát, majd ápri-lis 14-én Péter Szabolcs nevû unokáját, Ráz-mány Csaba András és Horváth Karolina elsõ-szülött kisfiát.

Léta Sándor

Egyházközségeink életébõl

Tudósítás a Duna-Tiszaköziszórványegyházközség életébõl

A Duna-Tiszaközi Szórványegyházközség-ben a lelkész és a gondnok – családjával együtt –részt vett Veresegyházán a március 15-i ünnep-ségen, majd március 24-én a lelkész és a szór-ványgondnok részt vett az EKT-ülésen.

Április 8-án Kecskeméten volt úrvacsoraosz-tással egybekötött húsvéti ünnepi istentiszte-let. A gyülekezet két Erdélybõl áttelepült –Kecskeméten élõ unitárius családdal – 5 fõvel

gyarapodott. Úrvacsorában 15 fõ részesült. Hí-veink egy része elõre jelezte, hogy az ünnepekalatt meglátogatják erdélyi rokonaikat, s így aszokottnál kevesebben vettek részt az istentisz-teleten.

A lelkész jelen volt április 12-én az ULOSZváci munkaértekezletén. Beszámolt a Duna-Tiszaközi Szórványegyházközség életérõl.

Kelemen Miklós

Unitárius Élet 40

Dunántúli Unitárius EgyházközségA mellékelt képek kapcsán kívánom megele-

veníteni húsvéti ünnepünket, mely mind Szé-kesfehérváron, Polgárdiban, mind pedig Pécsentartalmas és felemelõ volt számomra, és talánremélhetem, hogy a gyülekezet tagjai számárais. Pécsen közel hetvenen vettünk részt az úr-vacsorával és kereszteléssel egybekötött ünnepiistentiszteleten.

Istentiszteletünk keretében Dr. Sikó Ágneskezdeményezésére tavaszi tárlatot rendeztünk,azon belül pedig akvarelleket vásárolhattunk.Pécsen is mûködik az UART egy kis csoportja ötállandó taggal. Két kiadványon túlmenõen ezvolt a harmadik kezdeményezés, amikor is az

alkotók mûveiket a gyülekezeti tagok elé tár-hatták.

A szó helyett beszéljenek a képek.

Szertartások: – március 31-én (Kozármis-lenyben) esketési szertartást végeztem, egyháziáldásban részesítettem Szilágyi Zoltánt és Ti-hanyi Tímeát; – április 9-én (Pécsen) húsvétiünnepünk keretében megkereszteltem BagiZsolt és Kucserka Zsófia Flóra nevû kislányát.

Máté ErnõA pécsi gyülekezet, 2007 Húsvétján

Flóra keresztelése

Füzesgyarmatés a Gyula és környéke szórványgyülekezet

A február 25-i, vasárnapi, szeretetvendég-séggel egybekötött gyermekistentiszteletetmegelõzte Váncsodon a református lelkésznõ-vel végzett böjtfõi úrvacsoraosztásos istentisz-telet. Jó testvéri, ökumenikus kapcsolatot ápo-lunk ezzel a gyülekezettel. Az elõzõ beszámo-lónk kibõvítéseként sok más eseményrõl is bekell számoljunk olvasóinknak.

Március 15-én a gyönyörû napsütésben lo-bogtatta a szél zászlóinkat a szoborparkunk-ban, miközben virágainkat elhelyeztük az„Aradi 13 vértanú” emlékkövén. Március 23-ánMezõberényben a bélmegyeri klubunkkal és afüzesgyarmatiakkal részt vettünk, más közös-ségek mellett, egy mûsoros esten, ahol sikere-sen felléptünk énekeseinkkel. Március 27-énkuratóriumi tagként részt vettem Budapestena Magyar Bibliatársulat Alapítvány gyûlésén.Dr. Hecker Walter személyében megválasztot-tuk az Alapítvány új pénzügyi felügyelõjét.Örömmel vettük tudomásul, hogy Pecsuk Ottófõtitkárunkat a Nemzetközi Bibliatársulat Kö-zép-Európai Régiójának elnökévé választották,amihez gratulálunk és kívánunk istenáldotta,

sikeres munkát. Tájékoztatást kaptunk arrólis, hogy milyen eredménnyel zárult az erdélyiárvaházak támogatására indított adomány-gyûjtõ akció. „A Biblia Éve 2008” programmalkapcsolatos tennivalókról is tárgyaltunk. Már-cius 29-én Budapesten, a Polgárok Házában,Lezsák Sándor, az Országgyûlés alelnöke felké-résére elõadást tartottam „Politika és erkölcs”címen. Olyan emberek között tartottam az elõ-adásomat, mint Für Lajos, Kiss Gy. Csaba,Pongrácz Ödön és mások. Húsvéti körítésbefoglaltam mondandómat, kezdve SzentmihályiSzabó Péter: Földre, magyar címû versével ésbefejezve Wass Albert: Nagypénteki sirató cí-mû versével, és áldással bocsátva el a mintegy150 fõs érdeklõdõ „gyülekezetet”. Jó volt újraunitáriusnak lenni. Remélem, majd olvashatólesz elõadásom e lap hasábjain is (az AntológiaKiadó meg fogja jelentetni Lakiteleken).

A virágvasárnapi istentisztelet utáni nagy-hét keddjén Bélmegyeren a klubunkkal ésidõs szimpatizánsainkkal hangulatos, Húsvét-ra „hangoló”, hiterõsítõ teadélutánt tartot-tunk. Április 6-án, Nagypénteken este 7 órától

41 Unitárius Élet

elõadtuk a Péterffy Gyula-féle átdolgozott Pas-siót. Ez alkalommal is szépen sikerült. Köszön-jük a Hagyományõrzõ Népdalkör énekeseinek asegítségét, akik szeretettel vállalták az „erõsí-tést”. Illesse köszönet a klubunk énekeseit is,akik évek óta részt vesznek ez elõadásban.Ágápéval, ünnepköszöntéssel fejezõdött be azeste.

Húsvét elsõ napján három helyen tartottunkúrvacsorás istentiszteletet. Füzesgyarmaton 11órától, ½ 2 órától a helybeli Borostyánkert Idõ-sek Otthonában, ½ 4 órától pedig a 62 km-relévõ Gyulán, az imaházunkban. Boldogsággalnyugtáztuk, hogy a három helyen 64 testvé-rünk élt úrvacsorával a másfélszáz lelkes gyüle-kezetbõl. Újabb hívek leltek ránk a szórványok-ból. Füzesgyarmaton az úrvacsorai kellékeketadó szeghalmi testvéreink, Emõdy Józsefné,Kovács Bálint és neje, Katalin házi sütésûágápéval kedveskedtek a közel 30 úrvacsorázó-nak. Gyulán megkereszteltük Kispálné Romvá-ri Etelka gondnokasszony rokonát, MolnárCsaba, 16 éves diákot, aki maga vállalta, hogyegyházközségünk tagja kíván lenni. Majd kon-firmálni is fog. Adja Isten, hogy érezze jól ma-gát lelkileg-szellemileg a választott gyülekeze-tében.

Húsvét második napján nem sokan voltunktemplomban, mert a gyönyörû idõ locsolkodnicsalta férfi híveinket, a nõk pedig otthon vártákõket. Sokan kint, kertjeikben ügyeskedtek.

Április 11-én részt vettem a Költészet Napjaalkalmából tartott rendezvényen a könyvtár-ban. Április 14-én feleségemmel, Alpárka fi-unk és párja társaságában Lengyelországban,Lodz-ban jártunk, ahol a Nemzetközi SzentGyörgy Vitézei Lovagrend tábori püspökeként,meghívottként részt vettem a lovagavatáson,amelyen felavattuk többek között Lengyelor-szág budapesti nagykövetét is. Április 22-énMáriapócson szintén lovagokat avattunk, aholkoncelebránsként a híres kegytemplombanszolgáltam, és megáldottam a Lovagrend jelvé-nyeit és az új lovagokat, köztük kedves hívün-ket, székelyderzsi testvérünket, Zoltáni Zsoltének- és gitármûvészt, aki már oly sok szép al-kalmat szerzett mûvészetével a mi egyházköz-ségünkben, de máshol is. Április 18-án Szegha-lom városában, a Televízió által rendezett„megkésett” Költészet Napi Szavalóversenyrekértek fel zsûrizni, ami élményt jelentett a sok,tehetséges embert hallgatva. Április 19-én Bu-dapesten, a Rákoskeresztúri Köztemetõ Szóró-parcellájában elbúcsúztattuk id. Nagy Sándor72 évet élt testvérünket. A búcsúztatásra, a miegyszerû, vigasztaló szertartásunkat kedvelõ ésértékelõ ismerõsök kértek fel. Adjon az Isten vi-gasztalódást a veszteseknek. Április 21-én klu-bunkban, idegen klubok meghívásával tartot-tuk az Anyák Napja-sorozat elsõ rendezvényét,

amelyen tartalmas mûsort mutattunk be mi isa meghívottak mellett. Április 27-én tartottuk aVárosi Könyvtárban a Reviczky Gyula irodalmiestünket. Április 29-én, vasárnap délután 2 órá-tól volt az évzáró elõtti utolsó, szeretetvendég-séggel egybekötött gyermek-istentisztelet Kor-csok Klára és Pengõ Dániel hittanosok vezeté-sével.

Május hónapja is tele lesz ünnepekkel, ün-nepélyekkel. Anyák napját 6-án tartjuk a temp-lomunkban, de ezen kívül még három-négyilyen ünnepünk lesz itthon és más települése-ken. 7-én Derecskén, 8-án Bélmegyeren. Május12-re Lezsák Sándor hívott Kiskunmajsára egyökumenikus istentiszteletre, ahol kiosztják atélen meghirdetett „Rendszerváltó Sorsok” cí-mû pályázat díjait, amelyen e sorok írója is in-dult egy emlékezéssel, megidézve Antall Józsefminiszterelnök emberi nagyságát. Az ünneplé-sekkel természetesen, az áldozócsütörtöki em-lékezésen át megérkezik Pünkösd is.

Életének 85. évében súlyos mûtét után meg-halt Laskai Andrásné Mariska testvérünk. Férjemellé temettük el április 17-én nagy részvét mel-lett. Két fia, András és Sándor, valamint lányaMarika és családjaik gyászolják. Adjon az Istenvigasztalódást mindannyiuknak!

Április 21-én elbúcsúztattuk Szegeden az Al-sóvárosi temetõben Dr. Várkonyi Nándorné Vil-ma, 88 évet élt testvérünket. 9 gyermeket nevel-tek fel, köztük Imrét, aki Füzesgyarmat várospolgármestere már egy fél évtizede. Városunkbólközel százan vettünk részt a szertartáson, kife-jezve együttérzésünket. Adjon a Mindenhatómegnyugvást a veszteségben és csendes pihenéstaz eltávozott Édesanyának.

2007. április 23-án utolsó útjára kísértük Bu-dapesten, Csepelen Csapó Lászlóné NagyidaiEleonóra Ilona, 55 évet élt testvérünket. Né-hány éve súlyos betegség támadta meg, amit ha-talmas erõfeszítéssel igyekezett legyõzni, hogykét lányuk életútját szívvel-lélekkel tudja kísér-ni. Pedagógusként is munkáját a szeretet, megér-tés irányította. Az elhunytban Balázsi Alpár, aPüspöki Hivatal egykori tisztviselõje párja, azegyházi fõjegyzõ családja leendõ menyük édes-anyját gyászolja. Adjon Isten vigasztalódást,megnyugvást a gyászoló család tagjainak, az el-költözöttnek pedig csendes pihenést.

Április 30-án Darvason elbúcsúztattuk id.özv.Verebi Sándorné Száfián Irén testvérünket.Ez év januárjában eltemette férjét, 8 évvel ko-rábban fiát. A pótolhatatlan veszteségek felettérzett fájdalmát nem tudta tovább hordozni, szí-ve megszûnt dobogni. Nagy részvét mellett temet-tük. Isten adjon csendes pihenést neki, szeretteit,akiket mostanában oly sok gyász ért, vigasztaljameg.

Balázsi László

Unitárius Élet 42

PestszentlõrincSzeretetvendégség

Március 25-én már kora délelõtt nagy volta sürgés-forgás a pestszentlõrinci unitáriustemplomban és annak környékén. A templom-kertben nagy bográcsban fõzték a szorgos férfi-kezek a sertéspörköltet, benn a templom gyüle-kezeti termében pedig megterítették az asztalo-kat. A magyarkúti lelkigyakorlatról hazatérõfáradt fiatalok az új élményektõl feltöltõdve vi-dáman csevegtek a padokban. A vendégek kö-zött nem csak erdélyi unitárius testvéreink vol-tak, hanem más vidékrõl érkezettek is. A szó-széki szolgálatot Andorkó Attila IV. éves kolozs-vári teológus végezte, aki beszélt az olvasás, azírott szó gyönyörûségérõl, értelmérõl, céljáról,hasznáról, a kultúra hiteles terjesztésében be-töltött nagyon fontos szerepérõl és felelõsségé-rõl, a szavak hitelességérõl. Úgy érzem, hogynekünk, akik az írott és az elektronikus sajtó-ban közvetített kimondott szóval dolgozunk, ezutóbbiak különlegesen fontosak!

Az istentiszteletet követõen a gyerekek „vet-ték át a terepet”, azaz nagyon érdekes és magasszínvonalú kultúrmûsort adtak. Bánó Boglár-ka fuvolajátéka után Gadácsi Lilla szavalt,majd Csíki Sándor nyárádszeredai író, a helyiBocskai István középiskolai tanára tartottkönyvbemutatót és adott egy kis keresztmet-szetet írói munkásságáról. Önmagáról a szerzõannyit árult el, hogy négygyermekes édesapa.Elmondta, hogy mûveiben nagy tisztelettel ésszeretettel ír a családról, a nõkrõl éppenúgy,

mint a Nyárádmentén eltöltött gyermekkori él-ményekrõl. Az író református vallású, de VargaSándor unitárius lelkészbarátja révén élõ kap-csolata van az unitárius egyházzal. Az író ma-gával hozta és részleteket olvasott fel mind há-rom eddig megjelent könyvébõl. Szavait követõ-en egy kisebb párbeszéd alakult ki a leírt és a ki-mondott szó fontosságáról, a könyv szerepérõlés szeretetérõl, valamint az elektronikának,leginkább az internetnek a kultúra terjesztéseterén betöltött szerepérõl, majd Bánó Boglárkaegy menüettet furulyázott, míg Gadácsi Do-rottya szavalt. Ezeken túl rendkívüli szellemiajándékként Zenk Júlia, kolozsvári származá-sú színésznõ, a Vígszínház fiatal mûvésze na-gyon szép irodalmi mûsorral lepte meg a szere-tetvendégség résztvevõit.

A délután további része is családias légkör-ben zajlott le. Ezt a hangulatot csak tovább szé-pítette az, hogy hangulatos és szép énekszóvalemelték a vasárnapi rendezvény fényét a nem-rég Magyarkúton lezajlott lelkigyakorlat részt-vevõi. Maga a tudósító csak azt teheti a fentiek-hez hozzá, hogy biztos abban, hogy mindenki-nek, úgy a szereplõknek, mint a vendégekneknagyon nagy és magasztosan szép élményt je-lentett a 2007. március 25-én a pestszentlõrinciunitárius egyházközség templomában lezajlottesemény.

Halász István

KocsordTudósítás a kocsordi unitárius gyülekezetrõl

Karácsony óta ez az elsõ alkalom, hogy jeltadunk magunkról. Négy-öt évtizeddel koráb-ban még arról tudósítottak lapjaink, hogy a hét-köznapi áhítatok, a vasárnapi vecsernye irántmegszûnt az igény, de nõtt a vasárnap délelõttiistentiszteltek látogatottsága. Egy-két évtized-del ezután már az volt a tapasztalat, hogy aziparosítás következményeképpen híveinket ar-ra kényszeríti a lekötöttség, hogy háztáji mun-káikat vasárnapra halasszák. A negyedik pa-rancsolat betartása az úrvacsorás templomláto-gatásra szorítkozott. Ekkor még mindenütt úgymegteltek a templomok, hogy korább se voltolyan. Többségük azóta a Mennyben veszi köz-vetlenül az Úr kezébõl az emlékezés kenyerétés borát. Gyermekeik lekötöttsége, elfoglaltsá-ga még nagyobb. Jórészük csak Karácsonykorér rá elhozni gyermekeiket a szentesti kará-

csonyfa ünnepélyre. De évrõl évre õk is ritkáb-ban kezdik templomukban a Karácsonyt, mertkevesebb a család és azokban is kevesebb gyer-meket nevelnek,

2006 Karácsonyán Kocsordon mégis tele volthíveinkkel a templom, hittanosaink csodálato-san szerepeltek. Zengett-zúgott énekeinktõl azimádság háza. A hajdani létszám fele még min-dig átvehette amit az angyal hozott, a csillogótemplomi karácsonyfa alól. Több mint egy évetkell várakozni még mindig annak, hogy sorrakerüljön, aki adni akarja az Úr vacsoráját. Ad-vent negyedik vasárnapjának estéje már Kará-csony estéje is volt. Karácsony elsõ és másod-napja hétfõre, keddre esett, az év utolsó vasár-napja egyben óév napja is volt. Helyi szokásunkszerint ekkor tartottuk az év utolsó presbiterigyûlését az óévbúcsúztatás után.

Az újesztendõ köszöntését követõ elsõ vasár-nap nálunk az évi rendes közgyûlés ideje. A lel-készi jelentés, a zárszámadás, a költségvetés jó-váhagyásának napja. 1938, templomunk építé-se óta a tavaly elõtti felújítás, a tavaly májusi új-raszentelés volt a legkiemelkedõbb esemény.Vagy mondjuk úgy: sok nagy és szép eseményközött a legkiemelkedõbb. Fõtisztelendõ Ráz-mány Csaba püspök úr, Elekes Botond fõgond-nok úr, Balázsi László fõjegyzõ úr, az építés ve-zetõi és minden más részvevõ a kihelyezettKépviselõ Tanácsból arra figyelmeztetett, hogyaz elért eredményeket csak folyamatos karban-tartással lehet megõrizni. Volt is ebbõl már a ta-valyi második félév folyamán annyi, hogy egészév alatt se mindig van. Az alapítványi támoga-tást pedig egy tizenkét ajtós irodaszekrény ké-szíttetésére tudtuk fordítani; gyülekezetünkhatvannyolc éves történelmében elõször értükel, hogy iratanyagunkat nem tároljuk a szabadlevegõn.

Van az elõbbinél is jelentõsebb történelmi át-törés. Az ökumenikus imahét itteni többségifelfogás szerint a Krisztus-hívõk közössége.Mindeddig csak úgy lógtunk a többi protestánsfelekezet vagy a katolikus egyházak nyakán, hamegfigyelõként részt vettünk valahol. De ta-valy Kocsordra új, fiatal református lelkész há-zaspár került: Nt. Szalay Kont Miklós és felesé-ge Nt. Gacsályi Dóra, akiknek e helyrõl is áldottszolgálatot kívánunk. Elsõként a tyukodi lel-kész, Nt. Lakatos Illés hívott meg lelkes és buz-gó gyülekezetébe, majd a helybeli reformátusegyház két imatermében volt alkalmam hirdet-ni az evangéliumot unitárius felfogásunk sze-

rint. Isten segedelmével a református lelkész-házaspár pünkösd nagyhetében, Orbán napkoradná vissza templomunkban a látogatást. Bí-zunk benne, hogy oldódást hoz egyházaink kö-zött a régi fagyosszent. A fagyok végét, amiután virágos tavasz és termékeny nyár követke-zik.

Amúgy az idén alig volt tél. A templom tor-nácában szinte változatlanul virágzik az ár-vácska a tavalyi tavasz óta. Csak a náthajár-vány, meg a gázszámla mutatta, hogy biza télvan, csukva kell tartani az ablakot és begombol-ni a kabátot. Március tizenötödikén görög-katolikus misét hallgattam a vásárosnaményireformátus templomban. Nagypénteken mégaz imateremben énekeltem el az unitárius Pas-siót. Húsvétkor még fûtöttük a templomot.Mindkét nagy ünnepen mindhárom gyüleke-zetben volt Isten segedelmével úrvacsora.

Megtartottuk az elsõ presbiteri gyûlést aHúsvét utáni vasárnapon. Beszámoltam min-den egyéb mellett a hitoktatásról, melynek ke-retében két növendékünk készül a május 13-rakitûzött konfirmációra. A kisebbek hitoktatá-sát úgy tudjuk megoldani, hogy növendékein-ket elhozzuk és visszavisszük. Így tudjuk elõké-szíteni õket a május 6-án következõ anyák nap-jára is.

Ezek voltak Isten felé vezetõ utunk elsõ ne-gyedévi mérföldkövei. Az imádságos mindenna-pokat áldott szakaszokra osztó ünnepek. Min-denikért köszönetet mondunk áldásosztó, jósá-gos Istenünknek.

Nyitrai Levente

Emlékezés Borbély Istvánra1919. március 31-én született Nagyajtán,

édesapja a kolozsvári Unitárius Gimnáziumigazgatója és a Teológia tanára volt, aki több tu-dományos munkát írt. Õ maga szintén tanáripályára lépett és a Székelykereszturi UnitáriusGimnázium tanára lett. Késõbb az Állami taní-tóképzõ, majd 1955–1979 között a Székelyke-resztúri Gyermekotthon aligazgatójaként dol-gozott.

Szerette a zenét, negyven évig volt tagjaa keresztúri filharmonikus zenekarnak.Magyarországra települése után a budapes-ti és pestszentlõrinci egyházközségek életé-be és munkájába kapcsolódott be haláláig.Isten adjon neki csendes pihenést, míg az ittmaradt szeretteinek vigasztalást.

Szász Adrienne

Szüleim: Sámi Ilona Magda – Gyergyai Anna és Ferencz József püspök hetedik unokája– és Dr. Anghi Csaba Geyza halálának 25. évfordulójára emlékezve 50 000 forintot ajándé-kozok az Egyház javára.

Anghi Gyöngyi

Nehéz, de türelemmel viselt szenvedés után április 24-én, 60 éves korában elhunyt KovácsIstván, a Kolozsvári Protestáns Teológia gyakorlati tanszékének unitárius tanára.

Április 27-én temették a Házsongárdi Temetõben. A Magyarországi Unitárius Egyház El-nöksége és hívei együttérzésüket fejezik ki az elhunyt hozzátartozóinak.

44 Unitárius Élet

50 év1956–2006

Európai Protestáns Magyar SzabadegyetemBasel–Budapest, 2006

Az 1956-os magyar forradalomra és szabad-ságharcra emlékezõ kötetünk bemutatja, hogya forradalom nem valami távoli, végérvényesenlezárt esemény, hanem napjainkig is hat. Nem-csak hazánkat érintette, hanem egész Európá-ra, kivált a kelet- és közép-európai nagyrégiórais kihatott. Eszméit a Prágai Tavasz is hordoz-ta, akárcsak a lengyelek Solidarnosc-mozgal-ma, majd az emberi jogimozgalom. Hatottak aforradalom eszméi ha-zánkban már évtizedek-kel a rendszerváltás elõtt éselõsegítették Közép-Európáhoztartozásunk megvallását. 1956októbere nélkül aligha jutottvolna el éppen a magyar pártál-lam a vasfüggönyt feloldó akció-jához, ami egyenesen vezetett anémet falak, majd az egész szov-jet birodalom összeomlásához.

Másik célunk a magyar forra-dalom egyetemességének doku-mentálása. A nagyvilágban szét-szórt magyar emigráció zöme1956 örökösének tekinti magát.Így Szabadegyetemünk is, ame-lyet 1969-ben a dél-tiroli Bol-zano/Bozen-ban aktív 56-osok és56 utáni menekültek alapítottak, és amely kon-ferenciák rendezésével, tanulmánykötetek ki-adásával feladatának tekinti a magyar forrada-lom történetének ébren tartását, tanulságai-nak továbbadását.1956 októberének örökségéta Kárpát-medencén belül és kívül az egész ma-gyar univerzum, de ezen túl Európa távlatábólis szemléljük. A világ nagyjai ma egyre inkábbelismerik, hogy a magyar forradalom lényege-sen hozzájárult Európa szabadságához és egye-süléséhez.

Gyûjteményes kötetünkben a forradalomraemlékeznek ma Magyarországon, illetve Nyu-gat-Európában élõ tanúk, mint Frenkl Róbertés Lõcsei Pál, valamint Balla Bálint és SzöllõsyPál, továbbá olyanok, akik gyerekként élték átaz 56-os eseményeket, mint Oplatka András,Keil Béni és Pompéry Judit. 56 hatásáról aszomszédos országokban, sõt a távoli balti álla-

mokban az alábbi szerzõk számolnak be: DávidGyula (Románia), Kiss József, Mács József ésSimon Attila (Felvidék), Dupka György (Kár-pátalja), Kovács Andor és Rainer M. János (Ju-goszlávia), valamint Bereczki Urmas (Észtor-szág). A magyarországi egyházaknak a diktatú-ra évei alatti s a rendszerváltás utáni helyzeté-vel foglalkozik Radics György katolikus, Bár-

czay Gyula és KálmánSzabolcs református ésGémes István evangéli-kus vonatkozásban, míg

Kovács András a magyar zsidó-ság s a zsidó felekezet 56 utánihelyzetét elemzi. Megszólalta-tunk három mai fiatal törté-nészt is: Gaál Enikõ a magyar56 hollandiai kisugárzását mu-tatja be, Kanyó Tamás a forra-dalomnak a magyar történet-szemléletre, Tréfás Dávid a lon-doni emigrációban élõ SzabóZoltánra tett hatását vizsgálja.Mindemellett ismertetjük aSzabadegyetem Harminc év –1956–1986 címû, 1986-banBernben kiadott, mára márcsak egyes könyvtárakban fel-lelhetõ kötete tartalmát.

Külön figyelmet érdemel Fritz P. Molden írá-sa, mely 1956 decemberében jelent meg németnyelven a Bécsben Ungarns Freiheitskampfcímmel kiadott kötetben. A tekintélyes bécsinapilap, a Presse kiadó-fõszerkesztõje a hely-színi tudósító naplószerû pontosságával számolbe az 1956. november 4-i szovjet támadásról s abudapesti csatáról, melyet szem- és fültanú-ként élt át november 10-ig a magyar fõváros-ban. Az izgalmas beszámoló kötetünkben jele-nik meg elsõ ízben magyar fordításban.

Könyvünkhöz Mádl Ferenc, a Magyar Köz-társaság volt elnöke írt ajánlást. Ebbõl idézünkhárom mondatot: „A forradalom igazságánakõrzése, továbbítása az emigráció legfontosabbküldetése volt. Ezt a feladatot az Európai Pro-testáns Magyar Szabadegyetem szervezetébenösszetalálkozott alkotók híven teljesítették. Eztteszik ezzel a mostani kötettel is.”

A Heltai Gáspár UnitáriusKönyvesbolt ajánlata

Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt, H-1054 Budapest, Alkotmány u. 12.Tel.: (+36-1) 311-2241, fax: (+36-1) 302-4174 • e-mail: heltaikonyvesbolt@unitarius.hu

Kedves Szülõk!Kedves Táborozó Fiatalok!

Nagy örömmel hívunk benneteket az idén is táborozni. Az idei nyáron ismét két tábort terve-zünk az elmúlt évekhez hasonlóan.

Az elsõ tábor

Idõpont: 2007. július 23–29. • Helyszín: MagyarkútElhelyezés: a Magyarkúti Panzióban 6-8 személyes faházakban

Részvételi díj unitáriusoknak: 15 000 Ft (a különbözõ egyházközségek saját döntéseik alap-ján támogathatják a gyermekek költségeit).

Részvételi díj nem unitárius barátoknak, ismerõsöknek: 18 000Ft.A gyermekek jelentkezését 6 éves kortól várjuk. Felsõ korhatár nincs. Az elmúlt években is jól

mûködött a vegyes korosztály.

Napi általános program:A gyerekek reggel 7-kor kelnek.Közös torna, reggeli és áhítat után a délelõttök folyamán bibliai témájú kiscsoportos beszélgeté-

seket tartunk, amelyeket, a téma feldolgozását segítõ kézmûves foglalkozás követ. A délután folya-mán a mozgásé a fõszerep. Kirándulásokra, sportvetélkedõkre, számháborúra, labda- és ügyességijátékokra kerül sor. A programunkban szerepel a táborhelyünk környékén lévõ mûemlékek, neve-zetességek megtekintése, megismerése is.

Esténként a különbözõ gyülekezetekbõl érkezõ gyerekek bemutathatják saját közösségeiket,hagyományaikat, gyülekezeti életüket. A közös éneklések, imádkozások, játéktanulás során sze-retnénk a gyerekeknek újabb ismereteket, élményeket nyújtani hitfejlõdésükhöz, és annak meg-éléséhez.

A második tábor

Idõpont: 2007. augusztus 5– 16. • Helyszín: ErdélyElhelyezés: Vargyason faházakban

Utazás Marosvásárhelyig repülõgéppel, onnan autóbusszalRészvételi díj unitáriusoknak: 35 000 Ft (a megjelölt ár irányár, azaz ennél több nem lehet a

költség).Részvételi díj nem unitárius barátoknak, ismerõsöknek: 38 000 Ft (erre is vonatkoznak

az elõzõk).A gyermekek jelentkezését 8 éves kortól várjuk. Felsõ korhatár nincs.

Program:A tavalyi év tapasztalatai alapján az idén elsõsorban a Homoród és Nyárád mentén található te-

lepüléseket látogatjuk meg. A tábor elsõdleges célja az erdélyi tájak, hagyományok, mindennapokmegismertetése, unitárius gyökereink megerõsítése. Ezért a programok között szerepel kenyérsü-tés, sajtkészítés, korongozás, bútorfestés mellett részvétel a Szejkefürdõi Unitárius Világtalálko-zón, illetve unitárius gyülekezetek meglátogatása.

Részletes program hamarosan.

Jelenleg mindkét táborozás támogatására pályázatokat nyújtottunk be, amelyeknek eredmé-nyét várjuk, s amelyek anyagi támogatást nyújtanának a résztvevõknek csökkentve a költségeket.

Jelentkezés és további információ: Szász Adrienne – 06-20/269-9524Kérjük, a részvételi szándékot minél elõbb jelezzétek!

Várunk minden érdeklõdõt!

A felújított kocsordi templom és a mennyezet festett kazettái