ASzab

adRep

ülõkSzövetség

ének

lapja

gg169. szám – 2007/2

2w

ww

.mad

arto

ll.h

u

A Szabad Repülõk Szövetségének lapja

Pos ta cím: 1550 Budapest, Pf. 171.

Fõszer kesz tõ:

KE RE KES Lász lóTel.: (20) 364-6921E-ma il: laszlo.kerekes@hmth.hu(+Elõfizetéssel kapcsolatos ügyek)

Szerkesztõ, tipográfus:MAGYAR BertalanTel.: (30) 9642-652E-mail.: beric@index.hu(+Hirdetésfelvétel)

Tördelõszerkesztõ:IFJ. MAGYAR BertalanTel.: (20) 247-2504E-mail.: stellar@c2.hu(+webszerkesztés)

Grafika:HEMMERT László

Nyomda: Press + Print Kft.Kiskunlacháza, Gábor Á. u. 2.Vezetõ: TÓTH Imre

Honlap: www.madartoll.hu

Ter ve zett meg je len te tés ha von ta, lap -zár ta az adott hó nap 2-a. Ki ad vá nyun kata hazai szabad repülést tá mo ga tók ré szé reküld jük, név re, cím re pos táz va. A támo-gatást a fen ti cím re nor mál pos tai csek -ken be fi zet ve, vagy a Szabad RepülõkSzövetségéhez egyéb mó don lehet eljut-tatni. Mértéke ne gyed év re 1200 Ft, fél év re2200 Ft, egy év re 4000 Ft.

A címlapon:Unió 1: Monaco 2007.Unió 2: EHPU-tagok lettünk

AA Szabad Repülõk Szövetségefelvételt nyert az EHPU-ba(European Hanggliding and

Paragliding Union)! A két éves megfi-gyelõi státusz után most 14. tag -országként Magyarország zászlója isfelkerült az EHPU honlapjára(www.ehpu.org). A felvételhez bemu-tattuk szervezetünket és tevékenységiterületeinket. Az ülésen beszámoltunka hazai siklórepülés helyzetérõl, alégtér és a jogszabályi környezet áldat-lan állapo táról. Mivel az EHPU az

Ve z é rVe z é rAz Az Európai SiklórepülõEurópai Siklórepülõ

UnióUnió tagja lettünktagja lettünk

169. szám – 2007/2

ggA Szab

ad Rep

ülõk Szö

vetségén

ek lapja

3

Európai AirsportBizottság tagja, várható,hogy hangunk az Európai Közösségjogalko tási fórumára is eljut majd.Egyelõre azon ban a tagság feltétlenelõnye a közvetlen információs kapcso-lat és szervezeti elismertségünknövekedése.

A küldöttségünket elnökünk, Dr.PETRÁNYI Gyõzõ vezette, fõtitkárunkTÓTH Zsuzsanna, és a HFFA fõpilótájaKEREKES László vett részt az ülésen,amely Annecyben zajlott, 2007. február17-én. A konferencia résztvevõit atáblázatban olvashatjátok.

Az értekezleten elsõként elfogadtukaz elõzõ évi ülés jegyzõkönyvét és anapi rendet. Az EHPU elnöke beszámoltaz Európai Légisportok szervezeténeklegutóbbi eredményeirõl. Az EHPUennek a szervezetnek a tagszervezete.

Az EHPU tagországai észrevé tele -

ikkel hozzájárulhatnak az európai légü-gyi szabályozás közös, a siklórepülést isérintõ kérdéseibe.

Az ülésen tagfelvételt nyert az ír Sik-lórepülõ Szövetség (IHPA) és bemu-

tatkozásunkat követõen a magyarsiklórepülõ szakmai szervezet, aHFFA is. Az osztrák és a lengyeltagfelvételt (je len létük hiányában)az ülés elutasította és 2008-asrészvételük esetén lesznek felvévea tagok közé.

Az ülésen bemutatták a jövõlégtér fel osztásáról szóló Eurocon-trol elkép ze lést. Két lépcsõben, egy

egyszerûbb és átláthatóbb légtérstruk-túrában gondol kodnak, amelybõl jól lát-szik, hogy a jelenlegi struktúrát márnehéz a hagyo mányos módszerekkelkezelniük. A biztonság szükségessé teszia változtatást, de sajnos, Európalégtérstruktúrája or szá gonként mégmindig különbözõ. Anglia elkezdtebevezetni a transzpondert, nagyértetlenséget és elégedetlenséget kivált-va a többi EHPU küldöttbõl, még azangolból is. Az EHPU álláspontja szerinta létezõ ellenõrzött légtereket újra kellgondolni abból a szempontból, hogyahol csak lehetséges, azokat nemellenõrzötté kell nyilvánítani.

A tagországok emlékeztettek arra,hogy a helyi hatóságokat bátorítani kell aredundáns ellenõrzött légterek Glégterekké való átalakítására. Érdekes

Ve z é rVe z é rAz Az Európai SiklórepülõEurópai Siklórepülõ

UnióUnió tagja lettünktagja lettünk

A Szabad

Rep

ülõk Szövetség

ének lap

ja gg169. szám – 2007/2

4w

ww

.mad

arto

ll.h

u

volt látni, hogy Magyarországon kívültalán csak egy európai ország alkalmaz Flégteret, annak látható értelmetlenségemiatt.

A tagok véleményt nyilvánítottak azEurópai Tanács általános repülésrevonatkozó vitaanyagáról. A közreadottanyagból jól látszik, hogy az EU poli-tikusai ugyanúgy dilettáns módon áll-nak hozzá a szabad repülés kérdéseihez,mint ahogyan azt sajnos itthon is tapasz-taljuk. Az anyagban szereplõ megjegy -zések a siklórepülés ágairól (pl. „fog -lalkozni kell az olyan új repülõ ágakkal,mint a siklóernyõzés, vagy a bázisug-rás…” holott a siklóernyõzés újnak sem-miképp sem mondható, több mint 20éves európai történelmével) bizonyítjákaz elõkészítõk tájékozatlanságát.

Hosszas beszélgetés folyt a valóbanújnak tekinthetõ „speed flying” sik-lóernyõzésrõl. Megállapítottuk, hogynincs elegendõ információnk és tapaszta-latunk, hogy ezt a lesiklás fajtát szak-mailag egyértelmûen meghatározhassuk.Több változata is létezik, egyes helyekentiltott, másutt engedélyezett. Az ülésminden szövetségnek ajánlja a kapcsolat-keresést, hogy a közös fejlesztés a bizton-ság érdekét szolgálhassa.

Az európai baleseti statisztikáhoztöbben beszámoltak országaik elõzõéves helyzetérõl. Itt mi szomorúanemlítettük meg, hogy a mi olaszországiáldozatunk talán megmenekülhetettvolna, ha az olasz segélyhívó ért angolul.Az ülés eldöntötte, hogy a képzési-biz-tonsági albizottság kérdõívet ad ki atagok számára az elemzés céljára.

A pénzügyi döntések, az elõzõ évibeszámoló és a következõ évi költ-ségterv elfogadása után új környe -zetvédelmi képviselõt választottunk,majd Mark DALE személyében új fõ -titkárt, Niels JENSEN személyében újelnököt.

A következõ ülés Koppenhágában,2008. március 1-jén lesz.

Az ülést követõ informális beszél-getéseken megtudhattuk, hogy másholsem jobb a helyzet, mint nálunk. Anémetek a légtérre, a szlovének és adánok kormányuk extrémsport-ren-deletére panaszkodtak.

Egy biztos: szinte valamennyitagországot hasonló felállású és tartalmúszervezet képvisel az EHPU-ban, és ezazt mutatja, hogy a Szabad repülõkSzövetségével jó úton és helyes nyom -vonalon haladunk. g

169. szám – 2007/2

ggA Szab

ad Rep

ülõk Szö

vetségén

ek lapja

5

MM árcius 3-án a Villányi út 11-13 szám alatti Konferenciaközpontban került sor a hagy-

ományos repülõ díjkiosztóra. A sik-lórepülésben is kiosztották a 2006-os évkiemelkedõ eredményeit elért spor tolókdíjait.

A 2006-os év siklóernyõs sportolójaVÉRTES Balázs (ASE), ezt a kupát – mivelBalázs az ausztráliai világbajnokságonversenyzett – klubtársa, KARDOS Pistavette át.

A 2006-os év acro-siklóernyõssportolója TAKÁTS Pál (ASE), szintén kül -földön versenyez, ezért a díjat édesapja,TAKÁTS Albert vette át.

A 2006-os év nõi siklóernyõs sportoló-ja ismét ÁKOS Zsuzsa (Airborne) lett.

A 2006-os év sárkányrepülõ sportoló-ja: BERTÓK Attila (ASE). Az õ díjáért ked -ves színfoltként GRUBER Csilla ment ki.

Ezen a díjkiosztón kapták meg elis-merésüket a nemzetközi Magyar Kupahelyezettjei. A Siklóernyõs NemzetköziMagyar Kupa helyezettjei: 1. VÉRTES Balázs

(ASE), 2. FORGÓ Szilárd (Fly Air), 3.BARTH Sándor (Sky Escort)

A Sárkányrepülõ Nemzetközi Ma -gyar Kupa helyezettjei: 1. Bertók Attila(ASE), 2. UJHELYI Balázs (PSE), 3. GRUBER

Ferenc (PSE)Hagyományosan itt osztották ki a

rekordokért járó elismeréseket. 2006-bankét rekordot hitelesítettek siklórepülés-ben: Siklóernyõs nemzeti rekord: sebes -ség 25 km-es háromszögben: 11,6km/óra FORAL Tamás 2006.09.21-én. Sik-lóernyõs nõi magyar és nemzeti rekord:magasságnyerés 1401 méter ÁkosZsuzsa 2006.04.25-én

A Siklóernyõs Magyar NemzetiBajnokság összesített versenyénekdíjazása is ezen a díjkiosztón történt meg:1. VARGA Dénes (ASE), 2. RÁCZ Balázs(Enairgy), 3. SZEGEDI Miklós (Fly Air)

Az elismerések átadása után Fejér -egyházi László MRSZ elnök külön elis-merésben részesítette KEREKES Lászlót azelsõ Nõi Siklóernyõs Magyar Bajnokságmegrendezéséért. g

Elõadások a szabad repülõknekElõadások a szabad repülõknek

szerdánként az MRSZ oktatótermében (Budapest, XIII.kerület Dagály utca 11. II.emelet). A szervezett elõadásokat 19 órától kezdjük, alkalmanként egy 2×50 percestémát tervezünk feldolgozni. Az elõadások programja:Az elõadások programja:

Április 17. Navigáció (GPS-el, vagy nélküle)

Április 24. A magyar légtér (lesz-e nagyobb Magyarország?)

Május 2. Versenytaktika (amíg nincs vége, addig nincs vége)

Reméljük, hogy a témák minden résztvevõ számára hasznosak és élvezeteseklesznek. Az elõadások mindenki számára nyíltak és díjmentesek. Szeretettel várunk

minden kedves érdeklõdõt!

MMRRSZSZ-díjkiosztó-díjkiosztó

Balatonfõkajáron szabadtáv-felada -tot ír tam ki 2001. májusában, a IV.Sirály Kupa Sárkányrepülõ verse -nyen. A levegõ ben szétszéledtünk, kidélre, ki nyugatra tartott, nem bízvatúlságosan nagy eredményben. Aprofi pilóták azonban még a 80 kilo-métert is túlrepülték, és azonnalvisszajelent keztek.

Csak egy versenyzõrõl nem hal-lottunk semmit. GERGELY Sanyi fia, a rutin -talan kezdõ elfelejtett visszajelentkezni.Már a legnagyobbat repült kerettagunkis bejelentkezett, róla meg semmi hír…

Péternek se híre, se hamva…Érthetetlen volt, hogy miért ez a

késlekedés. Én félteni kezdtem. Csaknem verte ma gát oda? A levegõben méglát tam, aho gyan teljesen rossz irányba aBalatonnal párhuzamosan repült, így biz-tosan nem juthatott messzire… Azutánvégre megjött a telefon. Péter biztonsá-gosan leszállt, csak épp vagy 105 kilo-

méterrel arrébb. Megvertminket egy kopasz.

Ezután nem sokkal a hazaisár kány repülés egyik legna -gyobb tehetsége úgy hagytaabba a sárkányozást hosszúidõre, mintha azt mondta volna:„Na adok nektek még egy kisidõt…”

Tavaly az Emlékversenyenkérdezgettem: „Nem hiányzik a repü -lés?” Bekötöttünk néhány vontatóköte -let, útjára engedtük édesapját, azután az -zal a fanyar mosollyal a szája szegletén,amivel annakidején a balatonfõkajáritávkupát átvette, elbúcsúzott. Akkormég nem tudtam, hogy tõlem örökre.

Balesetét el sem hittem. Nem halhat meg egy ekkora tehetség,

akinek pedig most kellett volna átvenniea stafétabotot! Hiszen nem búcsúra –gratulációra készültem, hall ván, hogyújra hevederbe szállt... g

KEREKES László

Rokonaink, Barátaim! Péter barátai!Munkatársak! Pilóták, Leen dõ pi -ló ták! Köszönöm, hogy eljötte tekbúcsúzni!

Sokan vagyunk, de eggyel kevesebben.Hiányzik közülünk Péter fiam! Elveszettegy ember! Elveszett egy lélek! Elveszettegy tudás! Eveszett egy bizalom! El -veszett egy mosoly!

Nem! Az nem veszett el, mosolyátörökre megõrizzük!

Õ fiatal volt, bátor és ügyes, de aszerencsébõl neki kevesebb jutott, mintnekem. A szellem nehezen ássa át magátaz érthetetlen dolgokon. De próbáljukmegérteni!

A repülés a madarak kiváltsága… és amiénk! A szabadrepülés kiváltságán osz-tozunk a madarakkal.

A szabadrepülés a mi szabadságunk,s errõl nem tudunk és nem is fogunk so -ha lemondani. Különbek vagyunk azok -nál, akik ezt az érzést még sohasem ta -pasz talhatták. Õ is különb volt kedves föl -dönjáró barátaimnál. Büszke vagyok rá!

Tavaly az egész repülési idényben énélveztem vigyázó felügyeletét. Én mároly sokszor megbotlottam, hibáztam,hogy erre a gondoskodásra valóbanszükségem volt. Jól esett! Azon a naponis remegett a lába, amikor engem akasz-tott a csörlõ köteléhez. De amikor nekemkellett volna rá vigyáznom, csak néztem,segíteni nem tudtam.

Több nap reménykedtem a reményte-lenben. Éjszaka azt álmodtam, hogymegszorítja az ujjamat, mint ahogyan éntettem a tizedik napon az innsbruckikórházban. Most már nem lesz, akivigyázzon rám! Rossz szelek fújnakfelénk! Zord szelek! Fekete szelek!

Mit üzent nekünk, piló ták nak Péterhalála?

„Bízzatok! Ne féljetek! De ne is hibázzatok!A repülés az elkövetett hibákat azonnal bün-teti, s itt nincs eltörölve a halálbüntetés – bárnéha a ’szerencse’ hoz felmentõ ítéletet. Gon-doljatok barátaitokra, azokra akik itt marad-nak. A halálbüntetés az életben maradókatsújtja!”

Ti vagytok velünk a legjobban, akikmár vesztettetek el gyermeket. Nekünkmindig a legjobbról, a legkedvesebbrõlkellett lemondanunk! Ti már többenmegjártátok ezt az utat, amelyet mostnekem is be kell járnom. Gondolnunk kellazokra az eltávozott barátainkra, kik nema természetes sorrendet kapták sorsul.

Nyújtson némi vigaszt számunkra,számotokra, hogy Péter halálával többembertársuknak nyújt túlélési esélyt.Szíve már egy szívhalálraítélt életét szol-gálja, és két veseelégtelen is új esélytkapott az életre. Tudomásom szerint jólvannak! Éljenek még sokáig, õk, akikrészesültek Péter kegyelmébõl.

Pilóták! Kívánok nektek jó leszállást!S ha eljön az ideje, bátor, büszke, gyors,fájdalommentes halált, mint amilyenbenPéternek volt része. Ez az élet legna -gyobb adománya!

Ha repülünk, mi pilóták, mind kirá-lyok vagyunk. Õ is király volt a levego -ben. Adjunk hát meg neki a királyi bú -csút. Vigyük magunkkal nemcsak azemlékét, de fizikai jelét is. Tegyetek aszárnyatok belsejébe egy cseppnyi jelet,oda ahol a lélek van. Repüljön velünktovábbra is lélekben, végtelen útjainkonmindenkor.

Szállj tovább, repülj Péter fiam! g

Gergely Sándor búcsúbeszédeGergely Sándor búcsúbeszéde

A Szabad

Rep

ülõk Szövetség

ének lap

ja gg169. szám – 2007/2

8w

ww

.mad

arto

ll.h

u

MIKE: Mi motivált a repülésre? GUGI: A hajdani gyermeki kíván -csiság, és a harmadik dimenziómeg ismerése.

MIKE: Kinél tanultál repülni éshogyan fejlesztetted a képességeidet?

GUGI: Mijat JOVANOVICNÁL vitor-lázórepülést tanultam, ejtõernyõsoktatóm Zoran RAKOVIC volt, a sik-lóernyõzés fortélyait pedig SandiMARINCICTÓL lestem el.

MIKE: Legkellemesebb pillanataid?GUGI: Nagyon sok szép emlékem

van. Amikor együtt repültem a FranciaAlpokban a világ legjobb pilótáival, azvalami leírhatatlan érzés! Amikor ottrepülnek melletted a VALIC fivérek,Tameger, Murer és a többiek!

A másik véglet pedig, az a különlegesérzés volt, amikor néhány futamban énegyedül értem célba. A célraszállást isnagyon szeretem! Legjobb eredményem,négy sorozat összegzett 28 cm-es ered-ménye, amire máig büszke vagyok!Versenyen kívüli repülésben legszebb

volt Stolovi felett kitereni3100 m-re! Szívesen gondo-lok vissza a Palicson végre-hajtott ejtõernyõs ugrásokrais. Az is egy fantasztikusvilág! Az Európa Kupa Cél-raszálló verseny egyik futa -mának gyõzteseként is szív -me lengetõ érzés fogott el.Most csak siklóernyõzöm,de remélem, hogy még

nyugdíjas koromban is fogok vitor-lázógépen repülni.

MIKE: Kellemetlen élmények?GUGI: Legkellemetlenebb élményem

egy siklóernyõs ütközéses baleset,amikor tandemet repültem 19 év tapasz-talattal a hátam mögött. Nem szeretnémbõvebben ecsetelni, a lényeg, hogyszerencsésen alakultak a dolgok, sérülés-mentesen végzõdött a kaland mind-három résztvevõ számára.

MIKE: Távlati terveid?GUGI: Szeretnék még néhány nemzet -

közi versenyen bizonyítani és felké -

Írta:FALUDI Miklós

Névjegy:Névjegy: Zoran Zoran PPETROVIETROVIć, ć, azazazaz

GGGGUUGGIIUUGGII a szerba szerbtávrepülõbajnoktávrepülõbajnok

GGUUGGII a szerb siklóernyõzés egyik megalapítója. A kezdetektõl repül, pon-tosan 1986 decemberétõl. Korábban modellezett, ejtõernyõzött és vitor-lázórepüléssel foglalkozott. 1993-ban siklóernyõs pilóta lett, majd ‘95-tõl oktató. Az elsõ balkáni verseny szervezõje 1991-ben. Szerbia legsik-eresebb siklóernyõs klubjának alapítója és elnöke. Aktív élvonalbeliversenyzõ minden versenyszámban. Többszörös szerb (jugoszláv)bajnok, a nemzeti válogatott oszlopos tagja az Európa- és világbaj -nokságokon, számtalan kupaverseny gyõztese. Többszörös legjobbja asiklóernyõs sportnak; a szövetség ARANYSAS díj nyertese 2003-ban.

169. szám – 2007/2

ggA Szab

ad Rep

ülõk Szö

vetségén

ek lapja

9szíteni legalább két-három komoly,nemzetközi szintû versenyzõt.

MIKE: Megosztanál velünk néhány szak-mai trükköt?

GUGI: Azt gondolom, hogy a leglé -nyegesebb a célraszállásban, hogy azernyõt, amellyel versenyzünk, tökélete-sen ismerni kell. Tudni kell minden tulaj -donságát, a legkisebb és legnagyobbsebességét, azt a pontot amikor az ernyõt„elhúzzuk”, tudni kell hogyanviselkedik „stabil stall” állapotban éshogy mennyire energikus. Én amegközelítést mindig iskolakörbenteszem, így kipróbálom a hátszelet, azoldalszelet és a szembeszelet is. A célelõtt egy feltételes vonalat keresek ahol

ötven méter magasan vagyok, jobbernyõkkel harminc méteren. Nagyonlényeges, hogy a végsõ siklás már alegkisebb irányváltoztatással történjen,mert itt a legkisebb eltérés is többlet -energiát kíván és az ernyõt már nehe -zebb kezelni.

Szeretek távot repülni; ezért az énstílusom a nagyobb sebesség 50%-osfékezéssel. Termikben akár 90% fékerõtis használok. Ernyõválasztásnál nem kelfeltétlenül alsó DHV-s ernyõt használni,én versenyeztem távrepülõ ernyõkkel is(Nova X-pert, GIN Boomerang-3). Azelõzõ célraszálló világbajnok, SimeonKLOKOCOVNIK is egy Gradient Avaxszalnyert. Természetesen nem törvényszerûez sem. Fontos, hogy nem szabad túlzá-sokba esni, úgy gondolom, hogy a legú-jabb DHV 1-2 és 2-es ernyõk az optimálisválasztás ebben a versenysportban, min-denekelõtt a kisebb sebesség miatt, mertígy több idõ jut korrigálásra és ezek azernyõk a 100% fékezésre sem reagálnakannyira durván. A fékezési hossz na -gyon fontos, nekem általában a D-heve -dereken a trimmelést kell rövidítenem,de nem szabad túlzásba vinni, mert azember hamar azt veheti észtre, hogynincs ernyõ a feje felett!

Amikor a beülõkrõl beszélünk, akkoraz én szívem az „oldtimer” stílusúbeülõk felé húz, az egyszerûség és kisméret miatt. Szeretem, amikor azernyõbekötés egy kicsit magasabb, abeülõ a legkisebb protektorral van ellát-va, és a mentõernyõ a beülõbe vanszerelve. Matjaz FERARICS világbajnok ésMartin is így használja a beülõjét (mind-ketten szlovén versenyzõk).

A cipõ jó, ha egy kicsit keményebbtalpú, de emlékszem jó eredményeketértem el tornacipõben is. A lényeg nyu-godt kezelt ernyõvel befordulni a végsik-lásba a hirtelen felesleges irány-manõverek kerülésével. g

Név: Zoran PETROVICSzületési idõ: 1961. december 29.

(Bak)Klub: EOL Paragliding Club

Státus: Siklóernyõ pilóta, oktató,vitorlázórepülõ, szerb távrepülõ

csúcstartó (90,8 km)Elérhetõség: GGUUGGIIpg@ptt.hu

A Szabad

Rep

ülõk Szövetség

ének lap

ja gg169. szám – 2007/2

10w

ww

.mad

arto

ll.h

u

A versenyt egy befagyott tó jegénszervezték, telepített csörlõvel. Márrepültem ezen a terepen, de mindig újrameglep a befagyott tó leáramlása. Ezértajánlottam, hogy csináljunk egy gyakor-lórepülést a tó felett. Lehet, hogy nem isa különbséget kell megérezni, hanemszakérteni a hely specifikus adottságait,és pszichikailag is felkészülni arra,hogyan kell azokat lereagálni.

A gyakorlórepüléssel semmi gondomnem volt, a verseny elsõ sorozatát mégismajdnem eltoltam. Tudtam, hogy aleszálláskor 5-10 m-en nagyobb lesz asüllyedés, mégis nagyon meglepett,amikor beerõsödött a szél is, és az utolsópillanatig nem tudtam hogyan fogvégzõdni az elsõ sorozatban a célraszál-lásom. Mégis tiszta nullát tudtamnyomni! Éreztem, milyen pácbanvoltam, és ez felébresztett; így a többisorozatban már egyszer sem voltamrövid.

A másik legnagyobb baklövésem aharmadik sorozatban történt. Erõs szél-

ben értem a cél fölé fél méteren, és nemakart süllyedni a befúvás miatt az ernyõ.Elmozdultam oldalra, és 30 centit rontot-tam. Csak magamnak róhatom fel ezt ahibát (mint mindig). Ez azonban szintentartotta a koncentrációmat, ami akkorsem hagyhatott alább amikor az ötödiksorozat után az élre törtem. Tudtam,hogy ez még semmit nem jelent, mégminden megtörténhet; de tudtam azt is,hogy észben és a kézben minden ren-dezett és az ernyõm hallgat rám.Tudtam, hogy még hibázhatok, detudtam azt is, hogy más is hibázhat ilyenkörülmények között.

Kedden jól jött a pihenõnap.Szerdán két jól sikerült sorozat után

már megnövekedett önbizalommal ésnyugodtabban versenyeztem. Tudtam,hogy azt várják, hibázzak, de én nemarra figyeltem, hogy a többiek mit csinál-nak, hanem arra, hogy én hogyan repül-tem és mit tudnék még jobban és pon-tosabban csinálni.

Csütörtökön reggel a csapatvezetõk

Tiszta nullaTiszta nullaa jeges leáramlásbana jeges leáramlásban

Matjaž Matjaž FFERARIERARICCCC élménybeszámolójaélménybeszámolójaa trakai (Litvánia)a trakai (Litvánia)

célraszálló világbajnokságrólcélraszálló világbajnokságról

22 óra utazás után nagy megkönnyebbülés voltmegérkezni, pedig mi sokkal kevesebbet utaz-tunk, mint mások. Mégis, csak egy ágyat kíván-tam, ahol kinyújthatom egy kicsit magam és alha-tok. Ámbár a liftben megismerkedtünk a törökversenyzõkkel – és a késõbbi világbajnok hölggyel.Mintha már ott éreztük volna mindketten, hogyvilágbajnokok vannak egy liftben összezárva...

169. szám – 2007/2

ggA Szab

ad Rep

ülõk Szö

vetségén

ek lapja

11

tájékoztatóján meglepõdtem, hogy mégkét forduló van mindösze, és szombatonaz utolsó sorozat. Ettõl nem tértek el,mindenkinek az volt a fejében, hogy aversenyt minél elõbb befejezzék.

Elõször volt egy kis lámpalázam averseny folyamán. Sajnáltam, hogy ép -pen aznap reggel azon törtem a fejem,hogy most kell minden jót megcsinál-nom, ez a két repülés nagyon fontos ésmár itt eldõlhet a verseny. Végül sikerültegy 4 cm-est landolnom, míg másokhibáztak. Ez visszaadta az önbizalma-mat és érez -tem, bírni fo -gom végig.

Aznap amásodik so -ro zatban máraz szél alább-hagyott, ésnyugod t anrepültem. A11-ik utánmár éreztem,hogy nemtud senki selegyõzni, deez inkábbide ges í te t t .

Végül annakt u d a t á b a n ,hogy ez szá-momra a meccs -labda, olyannyugodtan re -pül tem, hogybármiben fo -gad tam volna,hogy nemtudok hibázni.A biztonsági 7cm, tudtam,hogy elég lesz agyõzelemhez ésezzel sikerült az

amit mindenkinek mondtam, hogy befe-jezzük a versenyt. Ez a csütörtöki nap voltaz én napom, ugyanúgy mint négy évvelezelõtt a világbajnokságon, amikor szin-tén csütörtökön biztosítottam be a gyõzel-met és utána tartottam az eredményt.

Szombaton tehát az utolsó verseny-napon volt a nagy finálé a többieknek,nekem a csapatversenyre kellettösszpontosítanom, mert a csehek elõt-tünk voltak. Az utolsó célraszállásom-mal biztosítottam be a szlovén csapatnaka világbajnoki aranyat. g

Tóth Zsuzsi már hetek óta heccelt, hogymilyen nehéz lesz a behelyezkedés, hogyhogy fogok parázni, amikor majd mégegy fordulót kell tenni a tenger felett.Nem mondom, hogy nem tartottam azúttól, hiszen pár lecsúszásnál és kéttízperces lejtõzésnél több nem volt ahátam mögött mikor elindultunk.

A kialvatlan éjszaka után hajnaliötkor indultunk, és én csak annyiravoltam izgatott, hogy egész úton félóránál többet nem tudtam aludni. Aztáneste nyolc körül meg is érkeztünk. A

közel tizenhat órás út után jól esett a tíz-tizenöt fokos hõmérséklet és a tengermorajlását hallani. Nem csoda, hogyelhelyezkedésünk után az elsõ utam atengerpartra vezetett.

Másnap reggel kilenckor találkoztunka bejáratnál, teljes felszereléssel. TASI

Gabi szokásához híven részletesentájékoztatott minket a helyi repülésiszabályokról, még a leszállóba is lemen-tünk megbeszélni a behelyezkedést,majd indultunk fel a starthelyre.

A starthely felé közeledvén egyreww

w.m

adar

toll

.hu

AAAA----vvvviiiizzzzssssggggáááámmmmttttöööörrrrttttéééénnnneeeetttteeee

Monte-Carlo, 2007. január 28–február 4.Monte-Carlo, 2007. január 28–február 4.

Életemben másodszor indultam Monte-Carlóba. Tavaly még mintÉletemben másodszor indultam Monte-Carlóba. Tavaly még minttandemutas, idén már mint „A” vizsga várományos növendék.tandemutas, idén már mint „A” vizsga várományos növendék.

169. szám – 2007/2

ggA Szab

ad Rep

ülõk Szö

vetségén

ek lapja

13izgatottabb lettem. Gondolataim astart, a megoldandó feladat és atavalyi repülési emlékek körülforogtak: magas ság, sziklák,házak, utak, drótok, na és persze atengerparti leszálló a saját behe-lyezkedési technikájával. Huh,már nagyon vártam, hogy fölér-jünk és repülhessek, mert tudtam,ha levegõben vagyok, nem izgu-lok majd annyira.

A starthelyen nagyon jó, bárkissé aktív idõ fogadott minket. Zsuzsimondta is, hogy lehet, most nemrepülök, de Tasinál ez nem probléma –elsõre menjenek a lányok – mondta. Namég ez is, gondoltam, életemben nemrepültem még ilyen aktív idõben, bárehhez is hozzá kell szokni.

Hát elkészültünk, rádiópróba meg-volt, mehetnek a lányok. Start, és márrepülök is, nem is volt olyan vészes az astart. Elém tárult a tavalyi tandem-repülésekbõl ismerõs látvány, de mostegyedül repülök itt, Monte-Carlo felett!És hogy mocorog a kupola a fejem felett,nagyon furcsa, de jó, csak meg kellszokni.

Az elsõ repülés inkább csak az aktí -vabb idõ és a hely kóstolgatásával, megegy kis lejtõzgetéssel telt, de így is sike -rült 25 percet repülni. Eddig nem isrepültem ennyit egy startból!

A behelyezkedésnél CSÜLÖK segítettrádión, szépen beirányított a leszállóba,és még a lebegtetés is sikerült. Hát akkorgyors összecsomagolás, és irány vissza astarthelyre!

A starthelyen pihentünk egy kicsit,vártuk, hogy gyengüljön az idõ.

Aztán elérkezett az idõ, Csülök szólt,hogy mehetünk. A start elõtt azt ismondta, hogy akkor most majd ter-mikelünk egy kicsit, kipróbáljuk ezeket ajó nagy lavór termikeket.

Start után Csülök rádió segítségével

belerakott a termikbe, csak atúl szûk forduló miatt többetsüllyedtem, mint emel -kedtem. A második próbálko -zás Csülök irányításával éstanácsaival már jobban sike -rült, annyira, hogy több körönis sikerült benne maradni atermikben. Csülök szólt, hogymost már csak akkor szól belea rádióba, ha valami gondvan. Hallottam, VIKI közben

leért a leszállóhoz. Teljesen meg voltamgyõzõdve arról, hogy Csülök figyel, ésmajd szól, ha valamit rosszul csinálok, ésjól elvoltam a felhõ alatt, ha elveszítet-tem az emelést, keresgéltem, szûkítet-tem, tágítottam, ahogy Csülök rádión,GURIGA meg az elõadások alatt tanácsol-ta, de amennyire lehetett próbáltam egy-helyben maradni, nehogy szem elõltévesszenek. Aztán egyszer csak hallom,a rádiót, a leszállóból kérdezik, merrevagyok. Csülök meg válaszolt: „Azelõbb még ott csücsült a felhõ alatt. Era,ha hallasz, adjál életjelet magadról.”Adjak életjelet, de hogyan? A láblóbálásnem ér semmit, nem látják. Vissza kel-lene szólni a rádión, de ahhoz el kelleneengedni a féket, na jó, gondoltam,otthagytam a termiket, és összefogtam akét féket a bal kezembe, de sajnos nemsikerült jól megnyomni az adógombot arádión, mert nem hallották amit mond-tam. És akkor jött KISKOVÁCS briliánsötlete, hallottam amint Csülök beleszól arádióba: „Era, ha csuktál már fület,csukjál fület.” Milyen jó, hogy Zsuzsivalmár ezt is gyakoroltuk, gondoltam, ésmár nyújtózkodtam a fülcsukóheve -derek irányába. Nem is kellett teljesenfület csukni, akkor már láttak. Elindul-tam a leszálló felé, lejtõztem kicsit aházak felett, és közben arra gondoltam,hogy el sem hiszem, egyedül termikel-tem! Az hagyján, de még a fékeket is

BAKOS EraFotó:

a szerzõ, TÓTH Zsuzsi

ww

w.m

adar

toll

.hu

összefogtam, hogy tudjak rádiózni. Aleszállás ezek után már nem is volt olyanvészes, bár nem is volt olyan szép mintdélelõtt, de nem baj, majd holnap.

Másnap reggel a szokásos idõbenindultunk fel a starthelyre. Már nemizgultam annyira, mint az elsõ napon.Ahogy felértünk a starthelyre,összepakoltam, és alig vártam, hogyindulhassak. ISTVÁN startolt elsõnek, Vikiutána. Tasi egyenként segített nekik ter-mikelni, aztán egyedül hagyta õket. Énkövetkeztem. Start után mindjárt sike -rült elkapni a termiket Tasi irányításával,de sodort magával, s hallottam azutasításokat a rádióban: „Era, nemhagyjuk hogy elsodorjon a termik, nemmegyünk a turbulenciába, gyere inkábbelõre, keresgéljünk ott egy kicsit.”

Hát elõrementem, de besüllyedtem

nívó alá, nem láttak a starthelyrõl, ígyTasi visszavette Vikit és õt irányítottatovább a rádión. Addig én keresgéltem.Egész jól ráfújt a hegyre a szél, így meg-próbáltam lejtõzésbõl magasságotnyerni, s közben keresgéltem. Eszembejutott mit mondott Tasi és Csülök, hogy aletöréseknél kell próbálkozni, na meg azis, hogy merre keresgéltünk tavaly BALU-VAL tandemben, mikor errefelé repülget-tünk, és ahogy mondta, ahhoz, hogymagasságot nyerjünk, mindig emelésbenkell fordulni. És a letörések felett, aholtavaly is adta, most is ott volt az emelés.Elõször csak nyolcasoztam, nem tudtam,belefér-e egy teljes kör. Aztán, amikormár láttam, hogy igen, belefordultam, ésmegvolt. Sikerült visszaemelkednemnívó fölé. Hallottam a rádióban, ahogyTasi Vikinek mondja, hogy figyeljen rám,

15és próbáljon meg felém jönni. Nemsokkal késõbb elküldött minket a leszál-lóba – „mert nem úgy van az, hogy elsõremegrepüljük az öt órát, aztán meg jólelfáradunk és nem tudunk leszállni”...Elõször Viki ment, én még maradtam párpercet, egészen addig, míg a starthelyfölött lejtõzõ pilóták miatt nem kellettkiborítani és otthagyni a termiket.

Elindultam a leszálló felé. A házakfelett nagyon jól tartott a lejtõszél. Nemis nagyon tudtam lekeveredni, Csülökhagyott még élvezkedni egy kicsit,aztán, mivel vártak a többiek, beszólt arádióba: „Era, csukjál fület.” Hát fületcsuktam, majd kiengedtem. Csülök megmondta: „Hé, Era, ki mondta, hogyengedd ki, csukjuk csak vissza, és lássakutána egy jobb, majd egy bal fordulót.”Mire befejeztem a fordulózgatást, már

mehettem is behelyezkedni. 45 perc, ezvolt életem eddigi legnagyobb szólórepülése!

Aznap még kétszer repültem, de márnem sikerült ilyen jól, a másodiknál avariómat is elfelejtettem bekapcsolni, sbár éreztem az emelést, még Csülökirányításával sem mertem rendesen bele-fordulni. Még így is sikerült összehozniegy 18 és egy 20 percet. Az utolsórepülésnél a leszálló felé még lejtõzget-tem a házak felett, és visszarádióztamZsuzsinak, meg is lepõdött rajta, mondtais: „Hé errõl nem volt szó, nem úgy vanaz, hogy csak úgy visszaszólunk a rádió-ba.”

Szerdára nagyon elfáradtam, mond-tam is Zsuzsinak a délelõtti lecsúszásután, hogy pihennem kell mielõtt megintrepülnék. De ahogy felértünk a start -

A Szabad

Rep

ülõk Szövetség

ének lap

ja gg169. szám – 2007/2

16w

ww

.mad

arto

ll.h

u

hely re, nem volt idõ pihenni,nagyon úgy nézett ki, hogy esnifog az esõ. Végül nem repültem,Tasi sem engedte, azt mondta,holnap is lesz nap. A többiekórákat repültek, minden emelt,kicsit sajnáltam is, hogy én nemmentem, de nekem sokkal többetért Tasi szava meg az elõzõ napirepülés.

Másnap két húsz percet sik-erült összehozni, még agyorsítóm is kipróbáltam, ha máremelkedni nem nagyon tudtam.

Pénteken Tasi megkért min-ket, hogy csak egyet repüljünk,még véletlenül se legyen baj. Úgyis mentünk fel, hogy meg-próbálunk egy jó nagyot repülni,megpróbálunk fennmaradni.Nagyon jó idõnk volt. Márdélelõtt, még az igazi aktív idõelõtt megjelentek a gomolyfel-hõk. Én is egy felhõfoszlánybastartoltam, tekertem is benne egy kicsit,amíg tartott az emelés, de aztán abbama-radt, és hiába keresgéltem, már nemtaláltam. A foszlány is szétesett. Csülöktanácsaira hallgatva kinéztem egy felhõt,de nem értem el, és amikor visszanéztema leszálló felé, úgy döntöttem, inkábbelmegyek a leszállóba, még kiérek.Leszállás után nem éreztem, hogy fáradtlennék, Tasi is megengedte, hogy fel-menjek a starthelyre. Azt mondta, majdott eldönti hogy repülhetek-e. Végülnem is jött ki a starthelyre, rábízottCsülökre meg Kiskovácsra. Õk meg aztmondták: „Nem vagy fáradt? Mosolyog,fáradtságnak nyoma sincs, akkor mehetszrepülni, és akkor most egyedül fogsz ter-mikelni.”

Hát jó, gondoltam start után, nézzüka többieket, merre tekernek. Elõször elin-dultam a sziklák felé, de észrevettem,hogy a Vista Palace felett tekernek a töb-

biek. Csülök is szólt rádión, hogy menjekoda, de akkor már elindultam arrafelé.Figyeltem a többiekre, merre tekernek,balra, találtam egy lyukat, ahol sikerültbecsatlakozni, és tekertem velük együttbalra. Voltunk vagy nyolcan, köztükKUBICSEK Attila az ördögsisakjában,BEREZNAY Ata a tandemmel DANIVAL,BARTUCZ Árpi a fekete-sárga Frame-el. Jónagy körön lehetett tekerni, nagyon jóvolt, ilyen magasan még nem is voltamszóló repüléseim során. Kitekertük telje-sen a termiket, aztán abbamaradt azemelés. Átmentem a sziklák fölé, de nemtaláltam semmit, gondoltam vissza -megyek a Vista fölé, hátha ott lesz vala-mi, és félúton, a katlan fölött találtamvalamit, vártam pár másodpercet, ahogyGurigától is tanultuk, és belefordultam.Sikerült, elkaptam! Bár elsõre nem voltmeg egy egész körön, de tágítottam, ésígy már teljes körön tekertem a termiket.

17Láttam, hogy a többiek, mint a hiénákjönnek alám, és tekerünk együtt tovább.Nagyon jó érzés volt elsõnek megtalálniaz emelést. Ezt is kitekertem amíg adta,és még egy párat. Majd úgy éreztem,elég volt, és eszembe jutott Tasi monda-ta: „csak annyira szabad elfáradni, hogymindig tudjunk koncentrálni a leszállás-ra is”. Hát elindultam a leszálló felé. Abehelyezkedést már egyedül kellettmegoldani, kicsit hosszúra sikerült, de jólett, és a jókedvem semmivel semlehetett elrontani. Csak 35 percet repül-tem, bár nekem legalább egy óránaktûnt. Zsuzsi is büszke volt, mondta is,hogy „aki így teker, az megérdemli aztaz A-vizsgát, de azért ahhoz még kellegy jó leszállás a patak elõtt”.

Szombaton nem volt már olyan jóidõnk, nagyon girhelõs, szélcsendes idõvolt. Vártunk pár órát. Volt, aki koránlecsúszott, és elindult haza. Mi mégmindig vártunk, aztán amikor már úgyláttuk, hogy nem lesz jobb, össze -pakoltunk. Még lefényképeztem a kétMus tang, Balu és Raymond „lóverse -nyét”, majd nem sokkal utánuk mi ismentünk. Én pár perccel SZÕLÕ és Zsuzsiután startoltam. Õket nem láttam, deBENCÉT, aki közvetlenül elõttem startolt,igen. Követtem is õt,rámentem a sziklákra, mertBaluék is ott emelked -tek, meg

Bence is ott próbálkozott, csak addig mígõ emelkedett, én süllyedtem, nemmertem még olyan közel menni a szik-lákhoz mint õk, így inkább elindultam aleszálló felé. Az Óváros felett lejtõztek atöbbiek. Zsuzsi engem is kirakott alejtõre, hogy legyen ideje leszállni, háthamégis kell segíteni. Kb. 10 percig jólelvoltam a város felett, figyeltem men-nyire erõs a szembeszél, aztán mentemleszállni. Az önálló behelyezkedés egészjól sikerült annak ellenére, hogy abefordított daru nagyon zavaró volt. Sik-erült a patak elõtt leszállni, bár az erõsszél miatt nem volt a legtökéletesebb aleszállás, de azért Zsuzsi megadta azt azA-vizsgát. Aznap már nem mentünk feltöbbször, nem volt értelme, így ez volt azidei monacói utam utolsó repülése.Végül is összesen 4 óra 43 percet repül-tem Monte-Carlóban, és rengeteget tan-ultam.

Vasárnap reggel indultunk haza.Szomorúan, mégis sok új élménnyel,baráttal és repüléssel kapcsolatos tervveltértem haza, és biztos vagyok benne,hogy ha tehetem, jövõre is találkozom aMonte-Carlói hegyekkel és a tengerrel.g

FF ebruár 5-12. között Monte-Carló-ban voltam az Airborne általszervezett repülõtáborban. Az idõ -

járás nem volt túl jó, nem lehetett repülniminden nap. Ennek nem nagyonörültünk, de azért nem keseredtünk el,más hasznos elfoglaltságot kerestünk:ked vezõtlen idõjárás esetén kirándulnimentünk. Így jutottunk el Nizzába, agyönyörû fekvésû Szent Ágnes kolostor-ba, valamint Mentonba, ahol megnéztüka közelgõ narancsfesztivál elõkészü leteit.

Így jött el az utolsó elõtti repülési nap,február 9. (péntek, de szerencsére nem13.!) Ekkor elkövettem azt a hibát, hogybe akartam pótolni az elmaradt dolgo-kat, különösen a fényképezés terén.

Monte-Carlo szépségeit a magasbólfényképezve nem vettem észre, hogy túlmessze kerültem a tenger fölé. Mire,észbe kaptam, túl késõ volt, a tenger vizegyorsabban közeledett mint a tenger-part, és egyszer csak a vízbe pottyantam.

Sebaj – gondoltam magamban – estemén már vízbe szándékosan Svájcban, abiztonsági gyakorlatok alkal mával, nemérhet semmilyen váratlan esemény!

A meglepetés akkor kezdõdött,amikor a protektor kiemelkedett a vízbõlés hatalmas erõvel nyomta a fejemetlefelé a vízbe! A váratlan körülmények-ben pillanatok alatt kellett jól dönteni éscselekedni. Legjobb megoldás a közeliszikla elérése volt, ami nagy erõfeszítésárán végre sikerült is. Görcsösenkapaszkodtam a biztonságot jelentõsziklába, dacolva a tenger kegyetlen hul-lámaival.

Szerencsére nem kellett sokáigvárnom. Az eseményeket a partrólaggódva figyelõ ismerõsök és ismeret -lenek rohantak segíteni! Más repülõ -klubhoz tartozó pilóták is habozásnélkül vetették be magukat a tenger hab-jai közé és úsztak a sziklához, hogyönzetlenül segítsenek, míg a többiekmentõcsónakkal siettek a helyszínre. Ígynéhány perc múlva már a mentõcsó-nakban, majd rövidesen a parton voltam,ahol már száraz és meleg ruhával, nagyszeretettel és örömmel vártak, fiúk éslányok egyaránt.

Ezúton is szeretném mindenkinekmegköszönni az önzetlen és áldozatkész

A Szabad

Rep

ülõk Szövetség

ének lap

ja gg169. szám – 2007/2

18w

ww

.mad

arto

ll.h

u

PPPPéééénnnnzzzzmmmmoooossssáááássssMMMMoooonnnntttteeee----CCCCaaaarrrrllllóóóóbbbbaaaannnn!!!!aaaavvvvaaaaggggyyyy eeeeggggyyyy tttteeeennnnggggeeeerrrrrrrreeee sssszzzzáááállll lllláááássss ttttaaaannnnuuuullllssssáááággggaaaaiiii

169. szám – 2007/2

ggA Szab

ad Rep

ülõk Szö

vetségén

ek lapja

19segítséget amivel kimentettek a tengerhullámai közül. Ameddig ilyen össze-fogás és segítõkészség van a pilótákközött – márpedig van, ez kétségtelen –addig nem történhet semmi baj.

Viszont úgy gondolom, hogy a tanul-ságokat mindenképpen el kell mon-danom. Íme:

g Mindenáron el kell kerülni avízbeszállást!

g Ha ez mégis bekövetkezik, akkorminden áron azon kell lenni, hogyaz ernyõ ne essen a pilótára, mert azkomoly problémát okozhat.

g Vízre szállás után azonnali kioldás abeülõbõl, így a fejünk nem kerül vízalá és szabadon mozoghatunk.

g Ha jól tudunk úszni, megpróbál-hatunk kiúszni a partra.

g Ha nem, kapaszkodjunk rá a protek-torra, ami a víz felszínén tart ben-nünket a segítség megérkezéséig.

g Minden „kütyüt” (varió, rádió,fényképezõgép, stb.) csakmagunkra, vagy csak a beülõrerögzítsünk, különben ez is bonyo-dalmat okozhat.

g Nagyon ügyeljünk arra, hogy negabalyodjunk bele a zsinórokba,mert mozgásképtelenné tesz .

g Ajánlott a biztonságtechnikai gya -

kor latok elvégzése szakoktatóval,ellenõrzött és biztonságos körül -mények között: az itt szerzetttapasztalatot semmivel sem lehethelyettesíteni.

A „pénzmosást” – hacsak nincs belõle túlsok és nem nagyon piszkos az a pénz –ne a tengerben végezzük, ahogyan éncsináltam. Ha már úgyis Monte-Carlo-ban van az ember, inkább próbálkozzonvele a Kaszinóban, biztosan több lesz anyereség, mint az én esetemben. Addigis mindenkinek jó földet érést kívánok,sok szeretettel és köszönettel! g

VARGA SÁNDOR (Sanyi bácsi)

Motoros sárkány eladó!Motoros sárkány eladó!Megkímélt állapotban,Megkímélt állapotban,

egészségi ok miattegészségi ok miatt

Rotax 503/1VRotax 503/1VApollo, metálkék,Apollo, metálkék,

széles nyomtávú, kétüléses trike,széles nyomtávú, kétüléses trike,jól felszerelt mûszerezettséggeljól felszerelt mûszerezettséggel

rádió, GPS, bukósisakok, intercomrádió, GPS, bukósisakok, intercomTelefon: (30) 655-6662Telefon: (30) 655-6662