Post on 17-Jul-2020
44 2014. május
A kreatív ipar egyre fontosabb szerepet játszik
a gazdaságok és a társadalmak életében.
Számos ország a gazdasági és a társadal-
mi fejlődést ettől az iparágtól várja. Vajon a
közszféra mennyire felkészült a kreatív ipar
igényeire reagálni; meglátta-e és kibontakoz-
tatja-e a kreatív iparban rejlő lehetőségeket?
Létezik-e politikai elhatározás? Egyes orszá-
gokra jellemző politikai elkötelezettséget ke-
resek, amihez kiindulópontként a kulturális
politika vizsgálatát választottam, feltételezve,
hogy a kreatív ipar legszorosabban a kulturá-
lis politikához kötődik.
42 ország kulturális politikájáról készült úgy-
nevezett COMPENDIUM országtanulmányt
vettem elemzés alá. A COMPENDIUM
(Compendium of Cultural Policies and Trends
in Europe) egy web alapú és állandóan fris-
sülő információs és monitoring rendszer az
európai nemzetek kulturális politikájáról és
trendjeiről. Ezt a nemzetközi programot 1998
óta az Európa Tanács ERICarts (European
Institute for Comparative Cultural Research)
kezdeményezése fogja össze.
Azonos szempontok alapján készítette el vala-
mennyi ország az elemzését. A szerzők adott
ország független kulturális politikai szakértői,
akik az érintett minisztériummal konzultáltak
elemzésük elkészítésekor. A tanulmányok fe-
jezetei a történelmi háttér bemutatása után a
mai kulturális politika általános céljait és elveit
írják le, majd bemutatják a döntéshozatali ren-
det, az aktuális kulturális politikai kérdéseket
és vitákat, majd a jogi szabályozás és a finan-
szírozási rendszer következik, végül a kreativi-
tásról és a részvételről szóló résszel zárulnak.
A tanulmányok kitérnek többek között a
kultúra definíciójára, a kulturális diplomáci-
ára, a társadalmi kohézió vizsgálatára, az új
technológiák és a digitalizálás témakörére
Pupek Emese:
KÖZPOLITIKAI KEZDEMÉNYEZÉSEK A KREATÍV IPAR TERÜLETÉN –42 ORSZÁG KULTURÁLIS POLITIKÁJÁNAK
ELEMZÉSE ALAPJÁN
45 2014. május
a kultúrához való viszonyában, továbbá a
művészeti és kulturális oktatásra is.
Az alábbi 42 ország készítette el az elemzést:
Albánia, Ausztria, Azerbajdzsán, Belgium,
Bulgária, Csehország, Dánia, Egyesült Ki-
rályság, Észtország, Finnország, Francia-
ország, Grúzia, Görögország, Hollandia,
Horvátország, Írország, Kanada, Lengyel-
ország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia,
Macedónia, Magyarország, Málta, Mol-
dova, Monaco, Németország, Norvégia,
Olaszország, Oroszország, Örményország,
Portugália, Románia, San Marino, Spanyol-
ország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlo-
vákia, Szlovénia, Ukrajna, Vatikán.
31 ország tanulmánya 2012-ben vagy 2013-
ban készült, ami tehát az adatok 75 százalé-
kánál naprakész információt jelent.
Miért a kulturális politika a kiin-
dulópont?
A kulturális politika szakpolitikai eredetét a
francia forradalomig vezetik vissza, amikortól
a kultúrafogyasztást széleskörűvé nyitották,
az addigi elit jelleg helyett, mindenki számára
elérhetővé téve a kulturális „termékeket”. Az
állam meghatározó volt és maradt, de szere-
pe folyamatosan alakult.
A XIX. században a kultúrával kapcsolatban
az államnak elsősorban a kulturális öröksé-
gek védelmét kellett ellátnia, múzeumokat
létesített és tartott fenn, könyvtárakat üzemel-
tetett és fejlesztett, valamint galériák működé-
séhez járult hozzá. Később a kulturális politi-
ka összekapcsolódott a demokratizálás folya-
matával, ennek társadalmi hatásaival együtt,
mint például a személyiség kibontakozása,
a szabad kifejezés biztosítása, a sokféleség
megőrzése. A kulturális politika feladatai kibő-
vültek, egyre inkább előtérbe került a gazda-
sági fenntarthatóság kérdése, és a művészek,
a kulturális területen dolgozók munkakörül-
ményeinek megteremtése, majd a XX. század
végén, XXI. század elején színre léptek a kre-
atív ipar munkavállalói. 1997-ben az Egyesült
Királyság Munkáspárti kormánya az alábbi 13
szektort sorolta a kreatív iparágakhoz: hirde-
tés, építészet, művészet, számítógépjátékok/
46 2014. május
szabadidő szoftverek, kézművesség, design,
divat, film és videó, zene, előadóművészet,
nyomtatás, szoftver, televízió és rádió. Hol
húzódik a kultúra és a kreatív ipar határa,
van-e egyáltalán határa?
A nemzetek a kultúra fogalmát ritkán rögzítik
stratégiai dokumentumban, jogszabályban.
Vannak kivételek, mint például Azerbajdzsán,
Belgium, Észtország, ahol az alkotmányban
is van utalás a kultúrára. A kultúra meghatá-
rozásakor legtöbbször azt az alapot találjuk,
amit az UNESCO Kulturális Kifejezésmódok
Sokszínűségének Védelméről és Előmozdí-
tásáról szóló egyezmény 2007. – bevezető-
jében meghatározott: egy társadalom, vagy
annak csoportjának a szellemi, a materiális,
az intellektuális és az érzelmi jellemzői; ami
magában foglalja a művészetet, az irodalmat,
az életstílust, az egymás mellett élést, érték-
rendszereket, tradíciókat és hiteket.
Megkülönböztethetünk spirituálisabb és funk-
cionális értelmezést. Spirituális vagy emelkedett
definíción olyan megállapításokat értünk, hogy
kultúra minden, amit a civilizáció teremtett; vagy
amit az ember fizikai és szellemi képessége-
ivel fejleszt és tökéletesít. Ezt a fajta definíci-
ót használja Vatikán, Liechtenstein, Moldova,
Örményország, Oroszország, San Marino. A
funkcionális értelmezést használók szerepel-
tetik a tudományt, a kutatást, az oktatást, a
történelmet, a vallást és a kormányzati poli-
tikát is a kultúrával kapcsolatban, intézmény-
fenntartásról írnak (könyvtárak, múzeumok,
archívumok), örökségvédelemről, az alkotás
lehetővé tételéről és a társadalom részvételé-
ről a kulturális eseményeken.
Számos ország nem elégszik meg azzal,
hogy a kultúrát egyszerűen a művészettel
azonosítsa. Ezek szerint az országok szerint
a kultúra életmódot is jelent, emberi jogokat,
értékrendszert, tradíciókat és hitet. A hang-
súlyt tehát ők (Ausztria, Bulgária, Finnország,
Franciaország, Görögország, Grúzia, Horvát-
ország, Lengyelország, Németország, Olasz-
ország, Örményország, Szlovénia, Vatikán) az
értékteremtésre helyezik, fontosnak tartják a
kultúra tradícióteremtő és megőrző szerepét,
identitásképző természetét. Itt megjelenik
47 2014. május
többször a fogalom kibontásakor a nyelv vé-
delme és fejlesztése a kultúra által, de akár a
viselkedés és az öltözködés is, mint a kultúra
része. A kultúra ad viselkedési mintát a kö-
vetkező nemzedéknek és a betelepülőknek,
közvetít információt a generációk között és
köt össze nemzeteket. Nagy a szerepe tehát a
kultúrának a társadalmi kohézió megteremté-
sében, a nemzetközi kapcsolatok építésében,
segíti egymás megértését, segít a szocializá-
cióban, egyén integrálásában a társadalomba.
A kultúra hozzájárul minden állampolgár intel-
lektuális, érzelmi és morális fejlődéséhez.
A kultúra definiálásakor egyes nemzetek
más szektorokat is – leginkább az oktatást,
kutatást, örökségvédelmet, turizmust; illet-
ve intézményeket, mint könyvtár, múzeum,
archívum, galériák, műemlékek – említenek.
A kultúra definíciója helyett több ország
felsorol művészeti ágakat, legtöbbször a
következőket: építészet, zene, előadó mű-
vészet, irodalom, vizuális művészetek, film,
audiovizuális művészetek, új média, nyom-
tatás, opera, cirkusz, tánc stb.
Csehország, Franciaország, Lengyelország,
Litvánia, Málta, Románia, Svájc az állam és
a gazdaság fejlesztésének alapforrásának
tekinti a kultúrát és a kreativitást. A kultúra
definíciókban megjelenik a kreatív szektor
Finnország, Magyarország, Spanyolország
és Svédország esetében. Több ország említi
a kreativitást, de a fenti eseteket kivéve, nem
a kreatív ipart értik alatta, hanem a művészeti
kibontakozást.
Sokszor szinonimaként használják a kultu-
rális iparágak és a kreatív iparágak fogal-
mát, azonban van közöttük különbség. A
kreatív iparban, a kreatív gazdaságban és a
tudásintenzív iparágakban a művészet és a
kultúra az alkotó elem, jelentős szerep jut a
technikai változásoknak is (world wide web,
új technológia stb.). A kreatív ipar az informá-
ción, tudáson és kommunikációs szektoron
alapul, a kultúrából táplálkozik, új termékeket,
48 2014. május
szolgáltatásokat hoz létre, a végeredmény va-
lamilyen szellemi tulajdon. A kreatív iparágak
szerzői jogi alapú ágazatok.
A Pricewaterhouse Coopers Global
Entertainment and Media Outlook prog-
nózisai szerint a kreatív ipar értéke és be-
vételeinek aránya növekedést mutat.1 Nö-
vekszik a kulturális termékek előállítása,
terjesztése, fogyasztása és kereskedelme.
60 éve még a „kultúripar” fogalma volt hasz-
nálatos, majd az 1980-as évekre „kulturá-
lis iparágak”-ra változott, ami komplexebb
struktúrát takart, dinamizmust, technika és
kommunikációs eszközök, valamint piaci
modell használatát. Összekapcsolódott a
termék és a kultúra. Ez a fajta változás ha-
tott helyi szinteken is, az önkormányza-
tok gazdasági ösztönzőt láttak a kulturá-
lis iparágakban. Majd a kis- és középvál-
lalkozások meghódították ezt a szférát. A
kreatív ipar új és újfajta munkahelyeket
hoz létre, új lendületet képvisel.
1 http://www.pwc.com/outlook Tanulmányok, előrejelzések. 2013. december 20.
Kreatív ipar politikák és programok
A kreatív ipar úttörő szerepet játszik a tudás-
alapú gazdaságban és társadalomban. Ezt
felismerve az országok hozzáláttak a szfé-
ra felméréséhez, legtöbbször kormányzati
megrendelésre tanulmányokat készítettek
(Csehország, Észtország, Macedónia, Por-
tugália) és számos ország kidolgozott kreatív
ipar stratégiát (Finnország, Málta, Románia,
Spanyolország, Svédország, Szerbia), illetve
kormányprogramba is beépítették a terveket
(Ausztria, Litvánia, Egyesült Királyság).
Finnországban már 2004-ben elkészült az első
nemzeti kreatív stratégia, amelynek megalko-
tásába bevonták a civil- és kutatótársadalom,
valamint az üzleti élet szereplőit is. Finnország
szerint mivel a művészet és a kultúra hat a gaz-
dasági növekedésre, ezért a 2020-ig megter-
vezett stratégiájában azt a célt tűzte ki, hogy az
intellektuális képességek és a kreativitás alap-
ján rangsorolt országlistán a világon az első
10-ben lesz, ezen cél eléréséhez elsősorban a
kulturális kompetenciák erejét hangsúlyozza.
49 2014. május
A máltai Vision 2015-ben „Országunk a kre-
ativitás országa legyen!” jelmondat jelenik
meg. Szerbia 2010-ben rögzítette, hogy a
kreatív ipart fejleszteni kell, ebből az elha-
tározásból született meg a Creative Serbia
2020 program, amely kutatásokat ösztönöz a
szférában, a városokban kívánja elősegíteni a
közfigyelem kreatív iparra való irányítását és
mindenféle – nem csak pénzügyi – támogatá-
sokat tartalmaz a kreatív ipar számára.
Ha minden ország nem is rendelkezik ennyire
nagy ívű víziókkal és konkrét, csak a kreatív
ipart középpontba állító dokumentummal,
abban a vizsgált államok hozzáállása közös,
hogy elismerik, a kulturális és kreatív ipar-
ágakban jelentős lehetőségek rejlenek, az
adott ország gazdasági és társadalmi életé-
nek fejlesztéséhez hozzájárulnak. A folyamat-
nak csak az elején tartanak, és az átütő siker
előtt álló akadályt elsősorban a technika és
a jól képzett munkaerő hiányában nevezik
meg, az alacsony finanszírozás és az admi-
nisztrációs hiányosságok mellett. A vállalko-
zói ismeretek növelése a kulturális szektorban
több esetben fontos tényezőként kiemelésre
kerül. Románia 2007-ben fogadott el Nem-
zeti Fejlesztési Tervet a Kulturális Szektorról,
amelyben célként a gazdasági dimenzió elő-
mozdítását jelöli ki. Lettország a 2006–2013-
as időszakra vonatkozó stratégiai dokumen-
tumában szerepel, hogy a kreatív iparágak
gazdasági, kulturális és/vagy szabadidős ter-
mékeket állítanak elő, fejlesztenek, használ-
nak, terjesztenek, állítanak ki, őriznek meg;
mindezzel pedig hozzájárulnak a jóléthez és
munkahelyeket hoznak létre; ezért kezeli pri-
oritásként Lettország a kreatív ipar területén
a vállalkozói kezdeményezésektámogatását.
Norvégia egyre növekvő figyelemmel tekint a
kultúra gazdasági lehetőségei felé. 2007-ben
a norvég Kereskedelmi és Ipari Minisztérium
elindított egy tervet kultúra és üzlet együtt-
működéséről. Dániában erőfeszítéseket tesz-
nek a tradicionálisabb iparágak és a kultúra
közötti együttműködések előmozdítására,
hogy a kulturális iparon belül is erősebb üzleti
képességek legyenek és a tradicionálisabb
ágak használják a művészeti produktumokat
50 2014. május
és képességeket a termékeik és szolgálta-
tásaik fejlesztése során. Litvániában még a
2008–2012-es kormány programjában is he-
lyet kapott a kreatív ipar az alábbiakkal: növel-
ni kell a kreatív ipar részesedését a GDP-ben;
kidolgozni, hogyan lehet támogatni és fejlesz-
teni a kreatív ipart a művészet, a tudomány, a
tréningek és az üzleti egyetemek összes kap-
csolódásával; infrastruktúrafejlesztés; kreatív
iparba beruházások elősegítése (pénzügyi
befektetés növelése).
A kulturális politikák fontosnak tartják a
nemzetközi jelenlétet, a hazai kulturális ér-
tékek megismertetését a világgal, ami na-
gyon pozitívan tud hatni a nemzeti egység
megerősítésére is. A kreatív ipar esetében a
nemzetköziesedés elsődlegesen, mint gaz-
dasági szempont jelenik meg. A nemzetközi
kapcsolatok létesítése, a nemzetközi jelenlét
az együttműködések erősítéséhez és a társa-
dalmi és gazdasági fejlődéshez járul hozzá.
A kreatív ipar globális szinten teljesedik ki a
nemzeti kulturális értékekből táplálkozva. A
vizsgált országok közül Dánia, Finnország,
Csehország és Lettország rendelkezik olyan
stratégiával a kreatív ipar számára, ahol a
nemzetközi jelleg dominál. Dánia a kreatív
iparral kapcsolatban legfontosabb célként a
nemzetköziesedést tűzi ki, a nemzetközi háló-
zatokban való aktív részvétellel. Finnország,
Csehország és Lettország exporttámogatást
kíván nyújtani a kreatív ipar termékeinek és
szolgáltatásainak. Részletesen kidolgozott
tervvel rendelkezik Finnország, ahol már 2007
óta az Oktatási és Kulturális Minisztérium tá-
mogatja a kreatív ipar nemzetköziesítését és
a vállalkozóiságot. Ehhez európai uniós for-
rásokat is felhasználnak, a legjelentősebb
a 2008-ban elindított 2013-ig tartó „Nemzeti
program a vállalkozói tevékenységek növelé-
sének és nemzetköziesítésének elősegítésére
a kreatív ipar területén” című projekt, melynek
költségvetése 14,6 millió euró. Csehország-
ban a Design for Export program keretében
szakértők segítenek a kreatív iparban alkotók-
nak, hogy kijussanak külföldi vásárokra, kiállí-
tásokra. Macedóniában is megkülönböztetett
figyelmet kap a design, ami gyorsan növekvő
51 2014. május
alszektora a kreatív iparnak, és általában há-
rom csoportba sorolják a designt: ipari, belső-
építészeti és grafikai design. Észtországban
2007 a Design Éve volt, és 2008-ban megala-
kult az Észt Design Központ. A lett Kulturális
Minisztérium a kreatív iparágak közül a design
és az audiovizuális médiát/multimédiát kezeli
kiemelten, ezek exportpotenciálja miatt. Az
audiovizuális szektor kiemelt figyelmet kap
még Spanyolországban, illetve a filmipar tá-
mogatásának is célja, hogy a spanyol filmeket
nemzetközi színtéren tegyék híressé.
Az államok támogatást nem csupán a nem-
zetközi jelenléthez nyújtanak. Legtöbb eset-
ben a kreatív iparágak közül a filmipart támo-
gatják. A filmipar állami támogatása nem új és
nem is meglepő, hiszen a filmipar költséges
ágazat, és a sokszor szűk hazai piac, nyel-
vi nehézségek miatt tisztán piaci viszonyok
között nem működőképes. Azon országokat
mégis érdemes kiemelni, akik valami miatt
megkülönböztetett figyelmet fordítanak erre
a részterületre. Ukrajnában például 2006. évi
támogatásokhoz képest (20,4 millió hrivnya)
az állam 2012-ben sokszorosát (145,9 millió
hrivnya) adta a szektornak és az adózási sza-
bályokat is kedvezőbbé tették. Jelentős támo-
gatást nyújt még Ausztria, Bulgária, Görög-
ország, Lengyelország, Lettország Litvánia,
Moldova, Monaco, Norvégia, Oroszország és
Svédország is a filmiparnak.
Az állami támogatások legnagyobb össze-
gét tehát a filmipar kapja, a legtöbb figyel-
met a támogatással a nemzetközi jelenlétre
irányítják, ezeken túl a gazdasági potenciál
növelésére is fordítanak állami forrást. Ez
utóbbi célt például az inkubátorok, a klasz-
terek és a kis- és középvállalkozások segít-
ségével kívánják elérni.
Lettország külön program keretében Rigában
a kreatív ipar üzletei számára inkubátort ho-
zott létre 2,4 millió eurós támogatással. Portu-
gália is támogatta a kreatív ipar területén létre-
jött inkubátorokat, valamint északi régióiban
kreatív ipar klasztereket. Oroszország szintén
külön figyelmet fordít a kreatív ipar klasztere-
sedésének elősegítésére. 2000-ben alakult
meg Moszkvában az első kreatív klaszter
52 2014. május
(Winzavod Moscow Centre for Contemporary
Art), amit később több is követett (ARTPLAY
Design Centre, Loft Project ETAGI Szentpéter-
vár). Spanyolország a kreatív ipar előtt álló ki-
hívásként jelöli meg a klaszterek működését,
amit a regionális fejlesztés egyik sarokkövé-
nek tart, a gazdasági fejlődés forrásának, és
mivel a klasztereken belül nyílik kedvező lehe-
tőség az új technológiák használatára, ezek
elterjesztését szintén támogatja állami forrás-
ból. Spanyolország felismerte a kis- és közép-
vállalkozások kulcsszerepét a kreatív ipar te-
rületén, és azt, hogy tőkére van szükségük a
modernizációhoz, innovációhoz és technikai
fejlesztésekhez. Támogatást nyújt számukra,
hogy növelni tudják a legális tartalmakat az
Interneten, és segíti a kis- és középvállalko-
zásokat, hogy plusz forrásokat szerezzenek.
Finnország, Spanyolország és Németország
kedvezőbb körülmények megteremtéséért az
olcsó kölcsönök, adózási engedmények, díjak,
ösztöndíj rendszer átalakításán dolgozik, hogy
a támogatott cégek működésük „kreatív” olda-
lára összpontosíthassanak. Németországban
start-up cégeket segítendő programokat mű-
ködtetnek, létrehozták a StartART hálózatot.
A fenti konkrét lépések még nem jelennek
meg Románia és Grúzia esetében, azonban
mindkét ország a kulturális politika céljai kö-
zött szerepelteti a kreatív ipar támogatását.
Több más ország stratégiája utal arra, hogy ki
kell dolgozni a megfelelő technikákat a kreatív
ipar kibontakozásához és számára a kedvező
környezet kialakításához. Ebből a szempont-
ból leginkább a kutatás-fejlesztés és innová-
ciós tevékenység segítése kerül elő (Belgium,
Finnország, Litvánia, Svájc, Svédország).
Finnország olyan konkrét lépésekről tárgyal a
kreatív ipar területén, amelyek a munkanélkü-
liség ellen hatnak, továbbá nyugdíj- és adó-
ügyi kérdésekről, ösztöndíjrendszerről stb. a
„11 lépés a kreatív Finnországért” 2006-os
program alapján, ami a kreatív fejlődésre fó-
kuszál a tudás alapú társadalomban.
Fontos cél Spanyolországban is a kreativitás
és innováció elterjesztése az állami iskolák-
ban; a tanítás, a specializáció, a kompeten-
ciafejlesztés, a kulturális menedzsment és a
53 2014. május
kulturális intézmények külföldi jelenléte. Díja-
kat (CreArte Award), ösztöndíjakat (FormArte,
CULTUREX) hozott létre a spanyol állam, segíti
a civil szektort kulturális promóciós tevékenysé-
gükben és a kulturális turizmus előmozdítását.
A kreatív ipar politikák és programok megva-
lósításához kezd kiépülni az intézményi hát-
tér. Az állami intézmények a kreatív ipar képvi-
selőinek különböző szervezeti struktúrákban
biztosítanak helyet. A kultúrával foglalkozó mi-
nisztériumokban találunk több példát főosz-
tály vagy igazgatóság formájában (Litvánia,
Spanyolország). Létezik támogató, szakértő
bizottság (Azerbajdzsán, Finnország, Szlové-
nia), vagy a támogató források elosztását vé-
leményező tanács (Ausztria). Számos ország-
ban a kreatív ipart gazdaságélénkítő jellege
miatt kezelik megkülönböztetetten, ezekben
az országokban az intézményi formák közül
az ügynökséget tartották megfelelőnek, hogy
elősegítsék a kreatív iparban rejlő gazdasági
lehetőségek kiaknázását (Ausztria, Dánia).
Tony Blair az Egyesült Királyságban már
1997-ben megalapította a Creative Industries
Task Force-ot, ami a kreatív ipart mérte és
stratégiát készített a kormányzatnak. Lettor-
szág kormánya 2006-ban létrehozta a konzul-
tatív szereppel bíró Design Bizottságot, majd
2011-ben a Kreatív Ipar Konzultatív Tanácsát.
Észtországban Design Központ, Lettország-
ban Kortárs Művészeti Központ működik. Lit-
vániában 2007-ben alakult meg a Kulturális/
Kreatív Iparágak Nemzeti Szövetsége, hogy
támogassa az együttműködést a művésze-
tek, kultúra, művész szervezetek, nem kor-
mányzati szervezetek, üzletek, tudományos
és oktatási szektor között, nemzetközi háló-
zatokban részvételüket támogassa. Málta –
korábban már említett – 2015-re „Országunk
a kreativitás országa legyen!” víziója meg-
valósításához létrehoztak alapot és munka-
csoportot, hogy a kereteket meghatározzák,
a cél elérését segítsék. Spanyolországban a
galíciai kormány 2008-ban létrehozta a Krea-
tív Iparágakat Fejlesztő Ügynökséget, amely-
nek feladata többek között, hogy elősegítse a
fejlesztéseket, növelje a versenyképességet,
innovációt, produktivitást és a nemzeti és
54 2014. május
nemzetközi együttműködéseket a kulturális
iparág, művészetek, előadók között, vala-
mennyi régióból. Magyarországon működik a
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a szellemi
tulajdon védelméért felelős kormányhivatal.
Oroszországban létrehozták a Kulturális Po-
litikai Intézetet az Európa Tanács javaslatára,
amely nemzetközileg is aktív szerepet játszik.
Szentpéterváron megalakították a Kreatív
Iparágak Fejlesztő Központját, feladata a
kulturális közintézmények nem kereskedel-
mi vállalkozói kezdeményezéseinek segíté-
se (az üzlet és kultúra határán); képzések,
konzultáció; tanácsadás.
A szervezetek legtöbbje a kreatív iparral kap-
csolatban menedzsment tevékenységet vé-
gez, támogatják a szektort, előmozdítják a
közintézmények versenyképességét és a köz-
és magánszféra együttműködését. Az előbbi-
ek mellett tervező és szolgáltató tevékenysé-
get végeznek; illetve a nemzetközi kapcsola-
tokban nyújtanak segítséget.
Létezik a vizsgált országoknak egy olyan
csoportja, amelyek még a kulturális intéz-
ményrendszer függetlenségének kialakításán
dolgozik, feladata a szféra irányításában a
decentralizáció megvalósítása, a hatékony-
ság érdekében az átláthatóság előmozdítása,
mindez hat a kreatív iparra is.
A történelmi örökség nagy hatással van a kul-
turális politikára, eszközeire és prioritásaira.
Érthető módon a nagy történelmi infrastruktu-
rális örökséggel rendelkező országok priori-
tásai között előkelőbb helyen találjuk meg az
örökségvédelmet, mint az ilyen emlékhelyek-
kel kevésbé rendelkező országok esetében.
Az örökségvédelem elsősorban a turizmussal
kapcsolódik össze, ezen keresztül és ezen túl
pedig a kreatív iparhoz is kapcsolódik.
A programok és modellek keresése közben
érdemes egy másfajta történelmi hagyomány
hatásait is megvizsgálni, a szocializmus múlt-
ját, hiszen a modellváltás szintén hat a kreatív
ipar programokra.
A szocializmus időszakában a kultúra nagy je-
lentőséggel bírt, hiszen ez is az ideológiater-
jesztés egyik fontos eszköze, csatornája volt,
ezért érthető a magas állami költségvetési
55 2014. május
arány, amit kultúrára fordítottak, hogy a tár-
sadalom tagjai széleskörűen hozzáférjenek a
kulturális termékekhez és szolgáltatásokhoz. A
korszakot a centralizáció, intézményesítés és
állami monopólium jellemzi, kulturális ügyek-
ben döntés politikai szempontok alapján tör-
tént, cenzúra és politikai felügyelet alatt. A
célokat pártérdekek határozták meg. Ugyan-
akkor, az állam gondoskodott a klasszikus
vagy a magaskultúra támogatásáról, kulturá-
lis intézmények ellátottságáról és gondozá-
sáról, illetve ezek országos kiépítéséről. A jól
kiépített kulturális hálózat, centralizált admi-
nisztráció és szabályozottság a politikai célok
elérését biztosította. Nem volt forráshiánya a
kulturális intézményeknek,2 aminek hatása,
hogy a társadalom nagy mértékben volt kul-
túrafogyasztó. Mindez magyarázható továbbá
még azzal, hogy kevés egyéb lehetőség volt a
szórakozásra, és a kulturális intézményeknek
2 Lengyelországban például az állami költségvetés 1,25-1,81 százalékát biztosították a szocializmus időszaka alatt a kultúra támogatására, hogy a társadalom minél több tagja férhessen hozzá a kulturális termékekhez és szolgáltatásokhoz. 2011-ben a lengyel kormány az összköltségvetés 0,5 százalékát fordítja ugyanerre a célra. Forrás: http://www.culturalpolicies.net/web/countries.php?pcid=1360 2013.12.29.
volt a legnagyobb lehetőségük az információ
terjesztésére (rádió, televízió, film, nyomtatás
stb.). Ez a magas társadalmi részvétel legtöbb
helyen a nyolcvanas években tetőzött, a rend-
szerváltás után drasztikusan hanyatlott és a
mai napig nem érte el a korábbi szintet.
A szovjet kulturális modell megszűnésé-
vel ezek az országok a rendszerváltás utáni
közvetlen éveket úgy élik meg, mint a kultú-
ra nacionalizációját. Új prioritásokat kellett
találni, megfogalmazni; továbbá a művészek
szerepfelfogásán is változtatni kellett, hiszen
többségük a szabad alkotás korlátozását ne-
hezen megélve korábban ellenálló, defenzív
stratégiát követett, ezek helyett pedig mára
más célok keletkeztek. A civil társadalom fele-
lőssége is megnőtt, átértelmeződött. Néhány
ország (Azerbajdzsán, Örményország) ese-
tében még megoldandó feladat a jogszabá-
lyok kialakítása a kultúra területén, továbbá
a kulturális intézmények privatizációja, vagy
államtól önkormányzati tulajdonba helyezé-
se. A kultúra területén mindig is fontos tulaj-
donos volt az állam (múzeumok, archívumok,
56 2014. május
könyvtárak, operaházak stb.) mégis ezen in-
tézmények igazgatása, a menedzselés kérdé-
se más problémákkal terhes a posztszovjet
országokban. Több ország felismerte, hogy
stratégiát kell kidolgoznia a kultúra fejleszté-
sére (Azerbajdzsán, Örményország), de még
nem készítette el, illetve a kulturális politika
prioritásait még nem határozta meg (Örmény-
ország, Litvánia). A szovjet modell megszűné-
sével lényeges változás, hogy egyre kevesebb
állami forrás jutott az intézmények finanszírozá-
sára, és mivel kulcsszereplőnek tartják a kultúrát
a fejlesztésben, ezért piaci eszközöket és szpon-
zorokat kellett keresniük, vagyis a feladataik is
átalakultak. A változást a kommunikáció robba-
násszerű fejlődése és lehetősége (globalizáció)
változtatta meg, az ideológiai szabadság és a
„nemzeti” megnövekedett hangsúlya a kultúrá-
ban, valamint az európai uniós csatlakozás, illet-
ve ennek lehetősége.
Az Európai Unió hatása a kreatív
ipar programokra
Az Európai Unió fontos értéknek tartja a kul-
turális sokféleséget. 2000 óta használatos az
Európai Unió jelmondataként az „Egyesülve
a sokféleségben”, mely mondat utal a kultu-
rális, a nyelvi és a hagyománybeli különbö-
zőségekre mint értékekre. Az Európai Unió
kultúrával kapcsolatos kezdeményezésein és
támogatásain keresztül eléri céljai teljesítését,
mint az európai egység és az európai tudat
kialakítása, erősítése; az együttműködések
támogatása és a sokféleség megőrzése.
A Maastrichti Szerződés óta az európai uni-
ós kezdeményezések megszaporodtak a kul-
turális területen. A görög kulturális miniszter
Melina Mercouri kezdeményezésére 1985-től
hirdeti meg az Európai Tanács az Európa
kulturális városa programot, amit 1999-ben
változtattak Európa kulturális fővárosa névre.
Az Európa kulturális fővárosa címet egy évig
nyeri el egy – 2000-től akár több – város. A
program lehetőséget biztosít a kulturális élet
és kulturális fejlődés bemutatására és megújí-
tására, európai ismertség növelésére. Ezzel a
lehetőséggel mára Bulgária és Horvátország
kivételével minden tagállam élt, infrastruktu-
rális fejlesztéseket végeztek el, jelentős be-
ruházásokkal programokat és kezdeménye-
57 2014. május
zéseket indítottak el az Európa kulturális
fővárosa projekt hatására. Németország
például a 2010-es esseni Európa kulturális
fővárosa évében egy jelentős, úgynevezett
Ruhr2010 nevű program keretében 53 Ruhr
vidéki várossal és a másik két fővárossal
(Isztambul és Pécs) összefogva, „Change
through culture – culture through change”
jelmondattal hívta fel a figyelmet a kulturá-
lis szféra jelentőségére.
A Lisszaboni Stratégia fejlesztési faktora
a kultúra. Fontos lépés annak felismerése,
hogy a kultúra kapcsolatban van a know-how
befektetésekkel és innovációval. A 2007-es Eu-
rópai kulturális program a globalizálódó világ-
ban (COM(2007) 242) közlemény megállapítja,
hogy a kultúra számos társadalmi, gazdasági
és politikaterületen alapvető szerepet játszik,
éppen ezért kiemelten fontos az európai integ-
rációs folyamatban. A közlemény három priori-
tást határoz meg:
1) ösztönözni a kulturális sokféleséget és a
kultúrák közötti párbeszédet;
2) elősegíteni a kreativitást a növekedést és
munkahelyteremtést célzó lisszaboni stra-
tégia keretében;
3) előmozdítani nemzetközi kapcsolatokat,
amelyben a kultúra alapvetően meghatározó
tényező.
Az Európai Unió felhívta a figyelmet arra,
hogy a fejlesztési politikákban a kultúra sze-
repét erősíteni kell, ez a folyamat 2009-től el-
indult. 2010-ben az Európai Unió elfogadta a
zöld könyvet a kulturális és kreatív iparágak
potenciáljának felszabadításáról, amely-
ben megismerhető az Európai Unió víziója
a kultúra, kreativitás és innováció kibon-
takozásáról a kreatív iparban, arra bíztat-
va a politikusokat, hogy fejlesszék Európa
kreatív iparágait. Az európai kulturális és
kreatív ágazatok 2013-ban az európai GDP
4,5 százalékát tették ki, és az Európai Unió
58 2014. május
munkavállalóinak 3,8 százalékát foglalkoz-
tatták (8,5 millió fő).3
Az Európai Unió a kulturális és audiovizuális
ágazatokat már több mint húsz éve támogatja
például a Kultúra 2000, majd a Kultúra Prog-
ram 2007–2013, továbbá a MEDIA és MEDIA
Mundus (2011–2013) programokon keresz-
tül. Az előbbieket váltotta fel a Kreatív Euró-
pa 2014–2020 program; amellyel az Európai
Unió a korábbiaknál jelentősebb támogatást
kíván nyújtani a filmművészet, televízió, kul-
túra, zene, előadó-művészet, kulturális örök-
ségvédelem területén. Az Európai Uniónak a
támogatással célja, hogy a kulturális és kre-
atív ágazatok az európai munkahelyteremtés
és növekedés valódi motorjaivá váljanak.
Az Európai Unió a kulturális és kreatív ipart
kiemelten kezeli gazdaságélénkítő és munka-
helyteremtő szerepe miatt, mindez pedig stra-
tégiai dokumentumaiban is megjelenik. 2008
második felében elnöklő Németország speci-
ális figyelmet fordított elnökségi tevékenysé-3 Vö. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-11-1399_hu.htm Letöltés ideje: 2013.12.23.
ge alatt a kulturális szférára, rendezett három
nemzetközi konferenciát a kulturális és kreatív
ipar gazdaságélénkítő lehetőségéről, illetve
foglalkoztatásnövelő szerepéről. Spanyolor-
szág az előbbiekkel összhangban 2010-es
elnöksége alatt a kulturális területen három
prioritásra fókuszált: 1) helyi és regionális
fejlesztésben erősíteni a kulturális lehető-
séget; 2) a gazdasági fejlődés és a társa-
dalmi kohézió faktora a kultúra, ezt a szere-
pet erősíteni; 3) digitális kulturális tartalmak
terjesztését elősegíteni.
A kulturális program minden európai uniós
elnökség szerves része. Az elnökségek alatt
mindig rendeznek a széles közönség szá-
mára nyitott nemzeti és nemzetközi kulturális
eseményeket. Minden elnökség alatt lehető-
ség nyílik hivatalos találkozók lebonyolításá-
ra, általában miniszteri szintű eszmecserékig.
1983 óta minden évet az Európai Unió egy-
egy témának szentel, ezekre a témákra a tag-
államok felhívják a figyelmet, párbeszédet és
vitát kezdeményeznek, mind kiemelt fontos-
59 2014. május
ságú szakpolitikákról van szó, amelyek jelen-
tős kihívást is jelentenek. Számos év témája
kapcsolódik a kulturális és kreatív szférához.
1983-ban például a Kis- és középvállalkozá-
sok és kézműipar európai éve volt, 1985-ben
a zene, 1988-ban a mozi és televízió európai
éve következett, 2008-ban a kultúrák közötti
párbeszéd, majd 2009-ben a kreativitás és az
innováció európai évét tartottuk.
Az Európai Unió folyamatosan lehetőségeket
keres és teremt arra, hogy a tagállamok és az
Európai Unión kívüli országok is minél több
szférában működjenek együtt és ismerjék
meg egymást. Szlovénia 2008 első felében,
Lengyelország 2011 második felében elnök-
ségét arra használta fel, hogy nemzetközi
kulturális kapcsolatait építse és megismer-
tesse hazája kultúráját az európai országok-
kal. Lengyelország erre a tevékenység-
re külön programot is létrehozott (Polish
Presidency – Promesa) 20 millió lengyel
zloty költségvetéssel. Lengyelország ezen
túl együtműködést létesített elnöksége
alatt a kelet-európai országok művészeivel
(Azerbajdzsán, Belorusszia, Grúzia, Moldo-
va, Örményország, Ukrajna). Csehország
elnöksége alatt hozta létre Közép-Európa
Kulturális Platformját (Platform „Culture
– Central Europe”), melynek tagjai Auszt-
ria, Lengyelország, Csehország, Magyar-
ország, Szlovákia és Szlovénia. A Platform
célja közép-európai országok információcse-
réjének és részvételének növelése az Európai
Unión belül és kívül egyaránt, továbbá a kö-
zös közép-európai identitás hangsúlyozása
és a művészetekben a kreatív erő szemlél-
tetése. A tagok eddig közel 50 támogatott
projektet hajtottak végre.
Szlovénia komolyan vette elnöksége alatt
a Kultúrák közötti párbeszéd európai évét,
részletes programokkal és költségvetéssel
támogatta annak kibontakozását, amit az
elnöklésben őt követő Franciaország is foly-
tatott. A Kreativitás és innováció európai éve
(2009) nem jelenik meg ennyire határozottan
az akkor elnöklő cseh, és az őt követő svéd
programokban. Magyarország elnöksége
alatt különösen fontos figyelmet szenteltek
60 2014. május
az Európa 2020 hosszú távú stratégia kidol-
gozására és ebben a kultúra helyére, szere-
pére, amelyről konferenciát is rendeztek 2011
első felében. A 2014–2020 közötti időszakban
működő Kreatív Európa program kidolgozása
aktív szakaszába érkezett 2012 első felében a
dán elnökség alatt. Ettől a programtól várják
a gazdasági növekedés, munkahelyteremtés,
innováció és társadalmi kohézió előmozdítá-
sát, a kulturális és nyelvi sokféleség megőr-
zésének és kibontakozásának elősegítését, a
globalizáció és a digitális kor lehetőségeinek
nagyobb fokú kihasználását.
A kultúra területén az Európai Unió az audio-
vizuális és szerzői jogi területen, valamint a di-
gitalizálásban nagy erőfeszítéseket tett, ame-
lyeket kiemelten kezelt a lengyel elnökség és
az őt követő dán is. Ezekben a szakpolitikák-
ban megfogalmazott célokat és közösségi
szinten elért eredményeket nem csak a tagál-
lamok ültetik nemzeti környezetbe, de az Eu-
rópai Unión kívüli országok is felhasználják,
mércének tekintik, igazodnak hozzájuk.
Franciaország felvállalja vezető szerepét a
kulturális és kreatív ipar területén, a kulturá-
lis diplomáciában fontos szereplő, nemzet-
közi intézmények székhelyét adja (Párizs,
Strausburg), nemzetközi kulturális intézmény-
hálózata kiterjedt. Franciaország kulturális és
kreatív ipar területen a nemzeti mellett euró-
pai célokat is megfogalmaz. Dánia, Svédor-
szág és Olaszország szintén hangsúlyozza
szerepét és felelősségét európai színtéren,
ugyanezt hiányoljuk elsősorban Németor-
szág dokumentumaiból.
A nemzeti szakpolitikák tanulmányozásából
megállapítható, hogy néhány országcsoport
nagy hangsúlyt fektetett a kulturális és krea-
tív ipar területén az országok közötti együtt-
működésre, amire az európai uniós tagság is
kedvezően hatott. Közös intézmények, konk-
rét programok valósulnak meg a skandináv
államok között és a balti államok csoportjá-
ban. A 2009–2011 közötti időszakban a balti
országok összefogását minisztériumi szinten
is érvényesítette Észtország, Lettország és
Litvánia kormánya. Litvánia 2012–2014 között
800 ezer litast (LTL) költ évente arra, hogy
61 2014. május
részt vegyen a skandináv és a balti országok
kreatív ipar hálózatában. Megemlíthető továb-
bá a Visegrádi Négyek (Csehország, Lengyel-
ország, Magyarország, Szlovákia) együttmű-
ködése és kulturális alapja, ahol közös prog-
ramok finanszírozására van lehetőség.
Az Európai Unió meghatározó hatással van
a kreatív ipar fejlődésére európai és nemzeti
szinten egyaránt. Az Európai Unió program-
jai, támogatásai kijelölik a fejlesztések és a
lehetőségek irányait, kereteit.
Összegző megállapítások
A kreatív ipar fogalmának meghatározása, illet-
ve a szféra körülhatárolása igen nehéz feladat
és nemzetenként különböző hozzáállással ta-
lálkozhatunk, egy azonban közös: a kulturális
politikák valahogyan viszonyulnak a kreatív
iparhoz. A kulturális politikákról készült úgy-
nevezett COMPENDIUM országtanulmányok
egy folyamatosan frissülő és weben keresztül
elérhető adatbázist alkotnak, és azonos, előre
meghatározott tartalmi struktúrában készül-
nek. Ezek a tanulmányok több fejezetben is
utalnak a kreatív iparra; illetve „A kulturális / kre-
atív iparhoz kapcsolódó politikák és programok”
fejezetben, valamint „A kreativitás és a részvétel”
címszó alatt megkerülhetetlenül is foglalkozniuk
kellett a szerzőknek a témával.
Jelen tanulmány közpolitikai kezdeményezé-
seket keresett és talált, nem vizsgálta a jogi
környezetet vagy a finanszírozási hátteret
(mindkettőt külön fejezetekben tárgyalják az
országtanulmányok), és nem tért ki olyan té-
makörökre sem, amelyekhez szintén fontos
információk találhatók az írásokban, mint példá-
ul a témával kapcsolatos oktatási körkép, vagy a
társadalmi részvétel, digitalizálás és új technoló-
giák használata. Számos jó gyakorlat ismerhető
meg a tanulmányokból, bár kiforrott kreatív ipar
közpolitikai modellt nem találtunk.
Ma még a kulturális politika részeként vizs-
gálhatjuk a kreatív ipar közpolitikai kezde-
ményezéseit, bár a kreatív ipar fogalmának
elterjedése és politikai dokumentumokban
való megjelenése hatott más szakpolitikák-
ra. Több példát találunk arra is, hogy a kre-
atív ipar szektorközi jellege miatt ösztönzött
62 2014. május
intézmények közötti együttműködést, legin-
kább a kulturális minisztérium és a gazda-
sági fejlesztésért felelős minisztérium kö-
zött, illetve az oktatási és tudományos tárca
között. Ez figyelhető meg Észtországban,
Lettországban, Spanyolországban, Svédor-
szágban, ahol külön tanácsot is létrehoztak
a közintézményeken belül a kulturális és kre-
atív iparral való foglalkozásra. A kreatív ipar
növekedése pozitív hatással van az informá-
ciós és kommunikációs technológiákkal fog-
lalkozó iparágakra is, emellett hat a turizmus-
ra (Málta, San Marino, Spanyolország).
A kulturális politikák tárgya az örökségvéde-
lem, művészetek, média és egyre inkább a
kreatív ipar területei. A kreatív ipar nem lép a
kulturális politika helyébe, inkább abból táplál-
kozik. A kulturális örökségvédelem, a nemzeti
hagyományok, a történelem és a szokások, va-
lamint a kisebbségek (etnikai, vallási) kultúrájá-
nak megőrzése fontos érték. A kultúra értéket te-
remt, a kulturális politika alapvető célja ehhez a
megfelelő környezet biztosítása, és a kultúrához
való hozzáférés elérhetővé tétele a társadalom
széles rétegei számára. A társadalom bevo-
nása a kulturális és a kreatív tevékenységek-
be a közre és az egyénre is pozitívan hat, az
egyén fejlesztése a kultúra által kiemelt priori-
tás. A kreatív alkotás kedvező környezetének
megteremtése alapszükséglet a kultúra mű-
ködéséhez. A szabadság, a pluralizmus, a mi-
nőség, az innováció a kultúrában és a kultúra
által, és a kreativitás ezek által tud kibonta-
kozni. A modern társadalmak fontos eleme
a kultúra, amely hozzájárul minden állampol-
gár intellektuális, érzelmi és morális fejlődé-
séhez. A kreatív és értékformáló folyamatok
identitásképzőek, nemzetet összetartóak,
ugyanakkor nemezeteket és generációkat
összekötőek is.
A kreatív ipar szerepe a globális társadalom-
ban felértékelődött. A kreatív iparra jellemző,
hogy az alkotói a kulturális (sokszor nemzeti)
gyökerekből merítenek, szükségük van az ki-
fejezés szabadságára, eredményességükhöz
pedig a globális színtérre, a hálózatosodott
társadalomra. Ez a magas hozzáadott érték-
kel bíró munka, sok más szektort támogat
63 2014. május
(például a turizmust), és létrehoz egy vibráló
és innovatív környezetet, ami hat az emberekre
és az életükre. A tanulmány mindennek a köz-
politikai oldalát kutatta, és talált számos elemet,
ami miatt kijelenthető, hogy létezik támogató po-
litikai elköteleződés a kreatív ipar irányába.
Sok ország kiemelt figyelmet fordít a kreatív
iparra. Ausztria, Csehország, Észtország,
Finnország, Litvánia, Macedónia, Málta,
Nagy-Britannia, Portugália, Románia önálló
dokumentumban is foglalkozik a szféra jövő-
jével, kreatív ipar stratégiát készítenek, illetve
kormányprogramba is beillesztették az elkép-
zeléseket. Túlnyomó többségben jelenleg a
kulturális ipar és kreatív ipar fogalmak össze-
kapcsolódnak, a fenti példáktól eltekintve az
országok inkább együttesen kezelik, semmint
megkülönböztetik őket. A kulturális politika jó
kiindulópontnak bizonyult a vizsgálat szem-
pontjából, mert kapcsolata a kreatív iparral új,
mégis már konkrét célok és feladatok jelen-
nek meg a kulturális szakpolitikában a kreatív
iparra vonatkozóan.
A kreatív ipar programok és politikák elsőd-
leges feladatként a kreatív iparral kapcso-
latban a gazdasági ismeretek elterjesztését
és a vállalkozóiság nagyobb kibontako-
zását nevezik meg, mint kulcsfontosságú
elemet a sikerhez. Nagy hangsúlyt fektetnek
továbbá a nemzetközi kapcsolatokra és jelen-
létre, a kreatív ipar nemzetközi jellege miatt
ennek támogatására.
A nemzeti kreatív ipar programok sok közös
vonással rendelkeznek. Ennek oka leginkább
az lehet, ami a kreatív ipar jellegéből adódik,
vagyis a globális aktivizmus, tehát a közel
azonos kihívásoknak való megfelelés, az in-
fokommunikációs technológiák elterjedése, a
hálózatosodott társadalom igényei. A másik
ok összefügg az elsővel, miszerint nincsenek
nagy időbeni különbségek egyes nemze-
tek között a kreatív ipar kialakulását illetően.
Harmadszor az Európai Unió hatásaira lehet
utalni, hiszen számos európai uniós program,
támogatás és esemény segíti elő a szektor
fejlődését, továbbá a jogi harmonizálás és a
64 2014. május
szellemi tulajdonjogok valamint a digitalizálás
európai uniós szintű prioritásként való kezelése.
Igen erőteljes az Európai Unió elköteleződé-
se a kreatív ipar fejlesztése iránt, ezért nem
meglepő, hogy az Európai Unió szerepe meg-
határozó a korábban említett elemek (straté-
giák, jogszabályok, intézmények, támogatá-
sok stb.) kialakításakor és működtetésekor
a kreatív ipar előtérbe kerülésében, ami nem
csupán a tagállamok, vagy tagjelölt országok
esetében igaz, hanem a többi ország számá-
ra is mintaként szolgál.
Számos pénzügyi forrás áll rendelkezésre a
kreatív ipar fejlesztésére, amelyek legtöbbször
nemzetiek, de léteznek országcsoportok által
működtetett alapok (Visegrádi Alap, balti orszá-
gok összefogása); illetve európai uniós források.
Tartós, konkrét és eredményes nemzetközi
összefogásokra számos példát találunk első-
sorban a skandináv és a balti államok között,
valamint a Visegrádi Négyek csoportjában.
A kreatív ipar új iparág, amely egyre nagyobb
részesedéssel jelenik meg az országok gaz-
dasági mutatóiban, az ezen a területen foglal-
koztatottak száma és aránya növekedést mu-
tat. 42 ország kulturális politikájának tanulmá-
nyozásával az volt a cél, hogy megvizsgáljuk,
vajon van-e és ha igen, akkor milyen politikai
elköteleződés a szféra iránt. Összegzésként
megállapítható, hogy egyre inkább intézmé-
nyesül a szférával való foglalkozás. Bár elfo-
gultság lenne azt állítani, hogy valamennyi
ország elkötelezett a kreatív ipar irányába, de
az magabiztosan leszögezhető, hogy kulturá-
lis politikájuk részét képezi, igaz hol nagyobb
(Ausztria, Dánia, Finnország, Franciaország,
Litvánia, Lettország, Nagy-Britannia, Norvé-
gia, Spanyolország, Svédország), hol kisebb
mértékben (Bulgária, Írország, Lengyelor-
szág, Németország, Örményország, San
Marino, Szlovénia). A gazdasági és a társa-
dalmi fejlődés kitörési pontjaként készülnek
a kreatív iparral kapcsolatos stratégiák, és
valósulnak meg programok.
Pupek Emese a Budapesti Kommunikációs
és Üzleti Főiskola általános rektorhelyettese.
65 2014. május
Jelen publikáció a „VIADUKT – Vizuális anya-
nyelvünk, a digitális technológiák és az új
média hatásai a kreatív iparágakra és a tár-
sadalomra” című, TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-
2012-0050 azonosítószámú pályázat kereté-
ben végzett kutatás eredménye. A támoga-
tás forrása az Új Széchenyi Terv Tudomány-
Innováció alprogramja.
Források jegyzéke
http://europa.eu/rapid/press-release_IP-11-
1399_hu.htm Utolsó letöltés ideje: 2013. 12.2 3.
Compendium of Cultural Policies and Trends
in Europe. http://www.culturalpolicies.net/
web/countries-profiles-download.php Utolsó
letöltés ideje: 2013. 12. 23.
Hartley, JoHn –Potts, Jason –CunningHam,
stuart – Flew, terry – Keane, miCHael – BanKs,
JoHn: Key Concepts in Creative Industries.
London, SAGE Publications Ltd., 2013.
o’Connor, Justin: The cultural and creative
industries: a review of the literature. Leeds,
University of Leeds, 2007.
gattoway, susan – DunloP, stewart: A critique
of definitions of the cultural and creative
industries in public policy. International Jour-
nal of Cultural Policy, Vol. 13, No.1, 2007.