Krisztus és Péter vendégségbenKovács Albert meséje

Egy régi világban Krisztus Urunk szent

Péterrel a földön jártak,mint két koldus kéregettek,házaltakEgy helyre bémentek, s kértek szállást. Azt mondta a szegény ember : Istené a szállás, atyafiak, de sok apró gyermekem van, egyik sír, a másik kiabál, és nem tudnak csendesen nyugodni. Itt a másik házban lakik egy öcsém, az szívesen ad

szállást.

-Elmennek oda az idegenek, ott is kérik a szállást. Azt mondja ott is a szegény ember : - Szivesen adnék, de nekem is két gyermekem van, nem tudnak nyugodni. Hanem itt túl lakik egy öcsém, egészen egyedül van, s ott nem zavarja senki, meghálhatnak.

Oda is mentek, kérték aszállást. Azt mondta a legény : - Istené a szállás, kedvesatyafiak, itt meghálhatnakcsak nagyon szegény

vagyok,nincs amiből ellássam

magukat.Felelte Krisztus Urunk : -Nem baj szegény legény,

vannekünk amit elhasználjunk,csak helyt hálhassunk.

  A szegény legény ágyat vetett az idegeneknek, ő maga elment a lányokhoz a fonóba. Éjszaka hazament a szegény ember, csendesen lefeküdt a padra.

Megvirradt, a szegény legény kicsi ennivalót rendezett elő az idegeneknek. Azok el is használták.

Akkor elmentek az idegenek, ahová esteelőször bémentek volt s kérdi Krisztus

Urunk: - No, te szegény ember, mit kérsz a

szállás utasításáért? - Én nem kérek semmit, bár én is

adhattam volna.- No, ha nem kérsz, én adok, látod azt a

nagyhegyet odaki ? Az oldalában egy sereg

juh, azlegyen a tiéd, élj boldogul, csak tartsd

meg,amit idáig is megtartottál.Odáig a szegény ember istenfélő ember

volt,semmiben módja nem volt, a

szegényeknekvalami alamizsnát méges mindig adott.

Azértmondta Krisztus Urunk, hogy tartsd

meg, amitidáig megtartottál.

Akkor elment a másikhoz, kinek csak kétgyermeke volt. Ott is kérdezte :— Szegény ember, mit kérsz a szállás

utasításért.— Én nem kérek semmit, bár én is adhattam

volna.—   No, ha nem kérsz, én adok. Látod azt a

nagy mezőt idelenn?— Igen. —   Az legyen a teéd, van rajta százhúsz ökör,

azokkal szánts, vess, élj boldogul, csak te es tartsd meg, amit idáig megtartottál.

                                

Akkor elment vissza, ahol szálltak a legényhez: 

- No, te szegény legény, mit kérsz a szállásért?

- Én nem kérek semmit, szüvesen adtam,  amit adhattam.

- No, ha nem kérsz, mi volna neked a legszükségesebb?

- Nekem egy jó társ kéne, olyan, mint én vagyok. Azt mondja Krisztus Urunk :

- Csak egy van olyan fejérnép, mint amilyen te vagy, az is hitelbe férjhez van menve. De hát azért elmenyünk, és megpróbáljuk elhozni.

 

      

El es mentek mind a hármanCsehországba.Elérkeztek egy

hercegfiúhoz,S mondja Krisztus Urunk, hogy ők mi

járatban vannak,Az meg fegyvert ragadott: - Mind keresztüllövöldözlek, úgy se

adom oda a feleségemet.Ekkor azt mondta Krisztus Urunk a

hercegembernek :— No, te állj meg abba helybe.

A herceg úgy megállott abba helybe, egyet

se tudott mozdulni, csak az egy szememozgott. Akkor az asszonyt

megfogták, ésvitték.Mikor jó messze mentek volna, akkor

Krisztus Urunk hátrakiáltott:- Most szaladhatsz feleséged után.

A hercegember megfutamodott,

kereste, tudakolta, de sehol se talált reá.

Maradt enélkül. Hazamentek a szegény

legénylakására, akkor Krisztus

Urunk aleánnyal összekötte a

kezüket,megeskette, és azt

mondta : Éljetek boldogul, Istennekdicséretére, csak tartsátok

megazt, amit idáig es

megtartottatok.

Akkor elbúcsúztak az idegenek, és elmentek.

Két esztendő múlva visszatértek arra ahelyre. Éppen akkor aratás alkalma

volt,kévéket arattak. Akkor azt mondta

Krisztus Urunk Szent Péternek :  

—  

—   Péter, vigyük el ahhoz az emberhez, akinek adtuk volt azt a nagy mezőt és az ökröket.

Akkor a szegény emberből hét esztendő alatt rémítő nagygazda lett.

—   S vigyük el oda a kévéinket, ott es vágunk egy pár kévét, ha adnak.

El es mentek oda. Kérték Isten nevében, legyen szüves egypár kéve alamizsnát adni. Azt felelte a nagygazda :

— Nekem nincsen elhányó kévém, most es kinn van tizenkét szekér gabona, most mindjárt érkeznek haza.

Azt mondta Krisztus Urunk :

—   Ha kévét nem ad, engedje meg, hogy a csűrében, amit gyűjtöttünk, csépeljük ki.

Azt se akarta. De a felesége azt mondta,, hogy ha kévét nem es ad, engedje meg bár csépeljék ki a gabonájukat. Mondja a nagygazda :

- Nem bánom, de jönnek bé a béresek, s

akkorra, ha ki nem csépelitek a szemet,

mindenfélét kisöprök a csűrből. Bevitték a csűrbe a néhány kévét,Kévéknek a fejiket esszerakták, akkorKrisztus Urunk vett egy  gyufát,meggyújtotta. Az kék lángon úgylátszott, mintha égett volna, pedig

egy szálsem égett  el, hanem  a kék lángelválasztotta, errefelé ment a szalma,másik felé a pelyva, harmadik felé a

szem.

 

Menjünk, Péter, kérjünk egy kicsi édes ordát, vaj sajtot, hát hiszen mi adtuk a vagyont neki. - Tessék, bácsika, kóstolják meg, nekünk elég van. Csak édesapám rosszféle, nem ad senkinek.

Elbúcsúztak, s elmentek. Mikor jó messze mentek volna, azt mondja Krisztus Urunk Szent Péternek : - Péter, mit látsz?

Jaj, uram teremtőm, a nagygazdajuhostól kővé vált. Csak az a kicsigyermek, aki nekünk adta a költséget,egy kicsi báránnyal élnek ketten.- No látod, Péter, ott es

megmutattam,hogy adtam, s el es vettem, mert nemtartotta meg, amit parancsoltam.Mondta Szent Péter :- Uram teremtőm, hátha az apátelvetted, akkor vedd el ezt a kicsigyermeket es. Hát ez immár apa

nélkülhogy él meg?- Hadd el, Péter, az Istennek gondja

van arra a kicsikére.

Aztán mentek ők oda, akinek az asszonyt vitték volt. Hát a szegény legény es szép nagy kőházat építtetett, szép lakást. Odamentek, s kértek szállást. Azt mondta az ember :

— Szüveskedjenek béhúzódni.

Akkor a feleségével esszenéztek,

Egyik ment pincébe borért, a másik

a szekrényből vett elő jó falatozni

valót.Asztal mellé ültették, s jólmegvendégelték.  .

Ekkor mondta Krisztus urunk a szegény embernek:

- No látod, te megtartottad, amit hátrahagytamvolt. Én vagyok az, aki neked hoztam ezt azasszonyt.Bátyáidnak es vagyont adtam, de nem tartottákmeg amit parancsoltam, ezért el is vettem. Tűtöket pedig most még megáldlak, éljetekboldogul, Istennek dicséretére.Még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Készítette: Máxem Zalán V.C osztályos tanuló