Post on 31-Jan-2020
Kányádi Sándor
Válogatott versek
Szerkesztõbizottság:
Fekete VinceFerenczes István
György AttilaLövétei Lázár LászlóMirk Szidónia-Kata
Molnár Vilmos
Kányádi Sándor
VÁLOGATOTT VERSEK
Hargita KiadóhivatalCsíkszereda, 2012
A könyv megjelenését támogatta:
Válogatta és szerkesztette:Fekete Vince
Sorozatterv: Léstyán Csaba
© Kányádi Sándor© Hargita Kiadóhivatal
ISBN 978-973-7625-34-2
ARANY JÁNOS KALAPJA
Valami nagy megilletõdöttségszokott erõt venni rajtam,valahányszor ott járok a szalontaiArany János-múzeumban.
Már maga a Csonkatoronyiránt való tiszteletemakkora, hogy jó félnapiizgalomnak elég nekem.
S ilyen tiszteletlenségre hogy adhattammégis fejem, ma sem tudom...Megírom, de az az öreg múzeumõrazért meg ne haragudjon.
Böngészgettem a megsárgultemlékek közt áhitattal.De sokszor pirított reámmár eddig is az a nehányüveggel borított asztal.
De most...(talán mert csak magam voltam)minden elfogódottságtólegészen megszabadultam.
Úgy járkáltam, mint valami,engedtessék e szó: rokon.S derültem a bécsiesen fogalmazottfinom báli meghívókon.
Vajon ment-e el a bálba,s ha elment, hát akadt-e, kit táncoltasson,
5
ékkövekkel cicomázva ment-e vélea jó tekintetes asszony?
S hogy érezhette ott magáta sok fényes udvaronc közt,õ, aki még valamikor
cédulát írt Czégé Mihályhátulsó jobb lábra kesely,fekete mén-csikajáról?
Ott az írás a többi közt,megfakult már – negyvenhétbõl datálódik.Olyan gonddal s szép magyarulírta azt is, mint a Toldit.
Errõl az jutott eszembe,be megtisztulna a líra:egyik-másik kollégám ha versek helyettmarhacédulákat írna.
Tudom, nem volt illedelmese gondolat s helyhez méltó.De, amint már említettem, lehullt rólamakkor minden illem-béklyó.
Szinte ugráltam a lépcsõn,önmagammal kötekedve.Nõttön-nõtt a kedvem s vélebátorságom emeletrõl emeletre.
S hogy fölértem legfölülre,hol a bútorai élnek,alig tudtam ellenállniegy kísértõ párnás széknek.
6
S ott a fogas, s a fogason a kalapja!Molyrágta és por porosul karimáján.Ekkor biztatni kezdett az ördög:Mi lenne, ha fölpróbálnám?
Föl kellene próbálni... föl!„Tárgyakhoz nyúlni!”, de hátha...Én istenem, de jó lenne,ha ez a kalap találna.
Fölpróbáltam. Nyakamig ért.Nagy volt, szörnyen nagy és örök.Néztem, néztem, s még tán el ismosolyodtam:No de sebaj, belenövök.
1955
7
GYERMEKKOR
Hóharmaton mezítláb jártam,ólmos esõben bõrig áztam;éjjel az erdõn, félelmemben,hol sírtam, hol meg énekeltem.
S mindez úgy tûnik – most, hogy emlék –,mintha egy tisztás szélén mennékfütyörészve, hol alkonyatkorõzek ittak ezüst patakból.
1959
8
ELSZABADULT, FUT A LOVAM
Elszabadult, fut a lovam,tapodja a kantárszárat,szûgybe szeget fejjel vágtat;fogjátok meg, ha tudjátok!
Fogjátok meg, kerüljetekelejébe, hogyha mertek. –Húsz esztendeje kiáltozsegítségért ez a gyermek.
Dõlnek a fák; csattog az ég,villog iszonyú baltája.Vágtat a ló, sír a gyermeka holdtalan éjszakában.
1958
9
KÓBOR KUTYA
Elõbb csak háztól házig verték,azután ki a faluból.Most két falu között tétovánhol ide, hol oda lohol.
Bátor kutya volt, eleintemég meg-megkapta a botot.S nézzétek:hogy elgyámoltalanodott!
A madártól is félrerebben,állandó reszketés ina,foga is már csak azért van, hogylegyen mivel vacognia.
Szederjes nyelve vizet keres,megvesz, ha nem talál.Szája két felén undorítónvegyül a könny s a nyál.
Sír. Vonyítana, de azt se mer,hátha meghallja valaki. –Menti a bõrét céltalanul,míg bírják vérzõ lábai.
Menti a bõrét céltalanul.Csak a bõre van, semmi más. –Hol késel,irgalmas vadász!?
1955
10
VIRÁGOKON MINTHA JÁRNÉK…
Virágokon mintha járnék,úgy megyek, akár az árnyék.mint a szellõ, észrevétlenlopom magam a sötétben,fejem egyre lejjebb hajtóneregélek a sáncmarton.A sánc mentén védten-védnek,takarnak a kerítések,nem áll útba a sövény se:– talpamnak jó ismerõse –,réseibõl kengyelt tartvabillent át a túloldalra.Még a hold is cinkostársam,azért les ki olykor-olykor,mutatja, hogy nekem szurkol,nehogy valaki meglásson,ha meglátnak, kibeszélneks az urad jól elver téged.
1952
11
A KÖKÖSI HÍDON
Lassított a vonat a kökösi hídon.Jõdögélt mögöttünk szaporán az alkony,poros köpönyegét félvállra hajítvaföl is kapaszkodott a hátsó kocsira.
Lenn a Feketeügy feketén csillogott,békességes esti harangszót ringatott.Szívem köré apró, fényes tüzek gyúltak:kerestem a parton, kerestem a múltat.
Béhunytam a szemem, hátha úgy meglátnámGábor Áron mestert szürke paripáján.Prázsmár felõl szörnyû por és füst kavargott,s dörögtek a hídfõn a székely harangok.
1955
12
A MI UTCÁNK
A mi utcánk olyan utca,nem is utca, csak fél utca.
Egyik felén füstös, moháscserepekkel három faház.
Átellenben üres kert ésszegydeszkákból rossz kerítés,
három fûzfa, térdig nyesve,vigyázgat a verebekre.
A fûzfáktól kicsit fönnébb,ahol már a végét hinnéd,
érkezvén a mi kapunkba,megszusszan a keskeny utca.
Onnan aztán jobbra kaptat,két kapu és három ablak
útját állja, s mondja: vissza.Nem zsákutca: csak tarisznya.
Nem is módos, inkább szegény(jaj, de nagyon szeretem én).
Innen csak indulni lehet,s aki indul, visszajöhet.
Tisztesség dolgában mindigtanulhat itt, el a sírig.
13
Becsületbõl, akit innentarisznyáltak, azt egykönnyen
nem fogja az élet piszka,mert itt még a sár is tiszta. –
Nem is értem, az a pózna,lenn a sarkon várakozva,
miért nem mer fönnebb lépni,lehet, hogy a fényét félti.
1956
14
HOLTOMIG ISMERETLEN
Mennyit egy maroknyi víz,mennyit egy vonalnyi rajzarcodból fölvillanthat;holtomig ismeretlentsiratok, ha siratlak.
Olykor talán a mállófaldarab nyomán sejlõvéletlen-formált arc vagy;holtomig ismeretlentsiratok, ha siratlak.
Máskor talán egy árnyék,fû-, fa-, vagy virág-játék,az is rád hasonlíthat;holtomig ismeretlentsiratok, ha siratlak.
Földbõl és õszi égbõl,talán fiam szemébõlnaponta, minden percben;siratlak holtomiglan,holtomig ismeretlen.
1964
15
ÖREG KÚT AZ UTCA SZÁDÁN…
Öreg kút az utca szádán,öreg asszony ül a káván.Mint a botja, olyan görbe,beleréved a vödörbe.
Nézi magát, motyog, motyog.Mosolyt próbál – be nagy dolog! –,de a mosoly nem sikerül,abbahagyja kedvetlenül.
Jaj, mert az a félvödör vízégeti, mint eleven tûz.Ég a karja, ég a háta,azért ült le a kávára.
Én istenem, hányadik is!Nincs a kútban most annyi víz,amennyit õ eddigeléhúzott reggel s estefelé.
Ha az a víz egybefolyna,fél falunak elég volna.Nagy tó lenne, talán tenger,elsírt, lenyelt könnyeivel.
Talán ezen, talán máson –tûnõdik az elmúláson.Sokáig élt, nincs más bûne...S ottfelejti magát ülve.
1956
16
MEGROZZANT AZ ÖREG MALOM…
Megrozzant az öreg malom,lassan a víz ellopkodja:elúszik a Nagyküküllõnelsõ csókom szemtanúja.
Viszi a víz a vén malmot,az a lány is már rég asszony,engemet is másnak kell majd,más asszony kell elsirasson.
Korhadóban a malomláb,melynél annyit várakozottfehér lovam, kit azótarég megettek a farkasok.
De más, de más, de más minden!A víz is más medret ásott.De a csókom megõrizték,õrzik szelíd csobbanások.
1958
17
ÕSZI ELÉGIASzékely Jánosnak
Fölszáradt-e vajon a harmataz erdõ alján, vagy dérré változott?Kijár-e még az a magányosõzsuta alkonyatkor a tisztásra,hol delelni szokott a telehold?
Szokásban van-e még a lombokjámbor tereferéje, vagy vacogófélelem, sorvasztó civakodás,ágrólszakadt levelek siráma letta hajdani harmóniából?
Elfogyott a hold. Riadtan fut az õz,gyapjasul magánya.Szûkre húzott szemû éjszaka nézridegen a meddõ mogyorókra s akikericsek mérgezõ csillagaira.
1963
18
TÉLI ALKONY
Nyírfák közé zuhant a nap.Vereslik a nyírfa kérge.Szájuk szélét nyalogatófarkasok gyûlnek a vérre.
Szûggyel törik a nagy havat,árnyaik a völgybe vesznek:borzongatóarabeszkek.
Szûkölnek és vonyítanak,s egymás irhájának esve,széttépik a vérzõ napot:üvöltve száll le az este.
1963
19
HAJNALTÁJT, HAZABALLAGÓBAN
Hajnaltájt, hazaballagóban,régi ismerõs neszeketlibbentett felém a hársfasor:juhok apróztak át a városon.
Egy sereg juh, két csacsi, két csobáns három hatalmas farkashajtószaporázott a szállni lusta,harmat-lucskos hajnali porban,a kopott macskaköveken. –
Meneteltek, mentek némán,ma született gyönge bárányszundított az elöl menõ,öregedõ csobán karján. –
A seregbõl olykor-olykorki-kibõgött szomoránaz anyajuh.
Valahonnan nagy messzirõljöhettek, mert alig-aligvonszolódtak; a kutyák isbágyatagon cammogtak,s a lámpapóznáktövét meg sem szimatolták.
Csak a körmök kopogása,a bocskorok csusszanásaadta tudtul szánni való,gyámoltalan vonulásuk.
20
Néztem õket,s kicsit újra otthon voltama falumban, honnan egyszeregy ilyen szép hajnaltájoncsöndesen kivándoroltam.
Néztem õket,míg az utcafordulónáltovatûntek. –
Aztán csak a gyapjú szagatétovázott a hársak közt,s aprózásuk apró zajahallatszott még, s el-elhalónaz anyajuh bégetése.
És azóta tudom, látom:a vénülõ csobán karjánaz a gyönge, alvó bárány,az volt az én ifjúságom.
1957
21
KÉT NYÁRFA
Én sem volnék, ha nem volnál,ha te hozzám nem hajolnál,te sem volnál, ha nem volnék,ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.Só vagy az én kenyeremben,mosoly vagy a bajuszomon,könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:szeretõm vagy és testvérem.Köt a vérem, köt a véred:szeretõd vagyok s testvéred.
Szellõm vagy, ki megsimogatsz,viharom, ki szerteszaggatsz,szellõd vagyok, ki simogat,viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,én sem volnék, ha nem volnál.Vagyunk ketten két szép nyárfa,s búvunk egymás árnyékába.
1958
22
KÉTSZER KELT FÖL…
Kétszer kelt föl a teleholdegyetlenegy éjszakánkon;kétszer kelt föl a telehold,csak azért, hogy minket lásson.
Háromszor jött el a hajnal,gyémántkulcsa hármat fordult;háromszor jött el a hajnal,s harmadszor is visszafordult.
Két telehold, három fényes,harmatszemû hajnalcsillag,állnak az ég delelõjén,és csak nekünk világítnak.
1963
23
JÓ VOLNA…Magdinak
Jó volna most egy szénaboglyakarjába dõlni, úgy, mint régen,amikor apám megvert, és sírni,kisírni magam lágy ölében.
Vegyülnének hajamba zörgõ,rakoncátlan, tört szénaszálak,a forró könnyeim a boglyaezer ujja közt szétfolynának.
És sírástól fáradt, zokogás rázta,már szinte halni való testtelelaludni a boglya karján,aludni, míg leszáll az este.
1957
24
ÁLOM
Furcsát álmodtam az éjjel:két csikót fogtam kötéllel,két gyönyörû pejcsikót.
Szárközépig érõ fûbennyargalásztam velük, mígnemegyik csikó elfutott.
És a másik, akin ültem,azon nyomban, mint egy istenolyan lánnyá változott.
De otthagytam – most sem értem –,és kergettem egész éjjelazt, amelyik elfutott.
1962
25
FORRÁS ÉS PÁSZTOR
Jót húzott a forrásból,s útnak indult a pásztor.
Útközben sorra elköszönta hegyektõl s a fáktól.
Jött, amerre a kis patak,a jóízû forrásból.
És amint jöttek kettecskén,meg-megálltak egypárszor:
nekihasalt, és jót ivotta patakból a pásztor.
Aztán elváltak útjaik,kétfelé mentek, máshol,
más hegyek, völgyek hajlatánmendegélt már a pásztor:
nekihasalt, és jót ivotta legelsõ forrásból.
1963
26
VÉN JUH AZ ÕSZ
Vén juh az õsz, kolompja egyre halkabb,gyapja gubancos gizgazzal tele,mételyes szemmel baktata hegyrõl lefele.
Hátába keni vérét az égalja;és már senki se tudja, hogya sáros holdat hozza-e két kajlaszarva közt vagy a vizenyõs napot.
1965
27
BÁNTANI ÉN NEM AKARLAK
Bántani én nem akarlak,szavaimmal betakarlak,el-elnézlek, amíg alszol.Én sohasem rád haragszom,de kit bántsak, ha nem téged,az én vétkem, a te vétked,mert akarva, akaratlan,halálom hordod magadban,s a fiammal, akit szültél,halálom részese lettél,és történhet már akármitörténhetõ, e világi,oldhatatlanul köt hozzáde magasztos bizonyosság,világrészek, galaktikáktávolából is mindig rádemlékeztet ez a vétked.Kit szeressek, ha nem téged.
1965
28
EGYSZER MAJD SZÉP LESZ MINDEN
Egyszer majd szép lesz minden,a telet s az õszifélelmet, hidd el,szerelmünk levetkõzi.
Úgy állunk majd a fényben,mint a virágzó ágak,büszkén viseljük szégyennélküli koronánkat.
Sötétben sem kell félnünk,útjaink beragyogjahajdani szenvedésünkvirrasztó teleholdja.
1964
29
TÛNÕDVE ÁLL A FÉRFI
Forró galambvért hullatharmat helyett a hajnal;sunyít a fény a dombon,az akác összerezzen.
Mezítláb megy a gyermekaz ösvény még didergõ,lúdbõrözõ porában,vérzõ sarkától szeplõslesz a behajló fûszál. –
Az ösvény még a régi,és vércseppektõl rozsdásfûszálak hajlanak be;Jézus-vére-fû – mondják.
Tûnõdve áll a férfi,szeme az ösvényt szántja,bizonytalanul kérdi:az én vérem, vagy mégis aMegváltó vére volt?
1964
30
KÉRDÉSEK
Feküdtél-e már késeken,háltál-e jégen meztelen,hagyott-e már úgy el a vér,öntött-e már úgy el a vér,hogy ne hallj, ne láss?
Borult-e rád már óceán,nyelved volt-e már celofán,robbant-e szét már szemgolyód,mint a mélyvízbõl kifogotthalaké?
Voltál-e lábon égetett,tépték-e ki a gyökered,faragták-e a csontodat,millió tonna súly alattnyögtél-e már?
Vertek-e földbe, mint karót,rügyezett-e már két karod,hullattál-e már lombokat,voltál-e üresen maradtfészek a fán?
1967
31
FÁTÓL FÁIG
Fától fáig a sûrûsödõ alkonyatbanfától fáig lopja magát a gyermekÉn istenem csak vissza necsak ne gyalog kellenecsak le ne menjen a nap a tisztásróllegalább a csengettyût hallanám
Meg-megtorpan futásra készenkis szíve mint a mókus szökne bújnaborzongó nyárfalevelek közé dehol vannak már a nyárfák hûtlenülott maradtak a tenyérnyi tallérnyifillérnyi tisztásonVisszafelé majdsörényébe markolok Vágtába jövökcsak addig a vastag bükkig ha mégaz innen számított ötödik fáig
Õznek rókának farkasnak lennibokornak ágnak avarnak lennimadárfészeknek lennimadártojásnak lenninyárfalevélnek lennikakukkhangnak lennicsak lovait keresõ kisfiúnakne lenni
Még két fáig három fáigHallom Nem hallom HallomHa eljutok addig a gyertyánigkatona leszek hajóskapitány leszekfölfedezem Amerikát Amerika iselveszhet de én megtalálom
32
Sörényébe markolokMég egy Még háromPróféta leszek betegeket gyógyítokJézus leszekföltámasztom édesanyámatTovább tovább most már hallom„Áprilisnak bolondjafölmászott a toronybamegkérdezte hány óraFél tizenkettõFölmászott a toronyba”
Most nem hallom biztos állnakjóllaktak már bóbiskolnakHogy a kutyák ennék ki a bendõjükethogy a farkasSírni kéne énekelniéjnek lenninem is lennicsak ne kéne beljebb menni
Jól eljöttem Hol a tisztásMég csak öt fát megyek s akkor„Ördögborda ördögbordamézes lett a mackó orra”
Szól a csengõ most is hallomJól eljöttem Hol a tisztásInnen még visszatalálokMorzsát hintekgallyat töröknevemet a fába vésem
Szól a csengõ most is hallomfolyton hallom hallom régenHallottam az anyaméhben
33
Megvár a napmeg a nyárfákRóka-alkony farkas-éjhaladj tovább fától fáigbiztasd magad kislegény
Rég nem hallod mégis hallodHold világol a tisztásonMár a hold is lemenõbeMorzsáid felcsipegettékgallyaid a fák kinõttékNeved heges hieroglifSzáraz ágon csüng a csengõlovad farkas tépte széjjelDzsungel már az erdõAnyatejHangyatej
Tovább tovább fától fáig„Mézes lett a mackó orrará is szálltak a legyek”
Elszisszent az út alóladNyárfák félelme ülepülthomlokod pólusairaDe csak tovább fától fáigNincs az a film az a magnóvissza ez már nem játszható
Kínálkozó ágakhurkot himbáló filozófusok„C’est la vérité monsieur”„Die letzte Lösung mein Herr”„Fél tizenkettõbolond mind a kettõ”
34
Tovább tovább fától fáigmagad lopvabotladozvaAnyatejHangyatejEcet
1968
JÓ SZÁNÚT, JÓ FEJSZE
Jó szánút, jó fejsze,szán elõtt két szürke.Szálerdõ, egyenes;repül a két deres.Jó csizma, jó ujjas,két legény, két szíjascsíki vagy gyergyói,Küküllõk tájáról,szép Nyikó mentérõlkét idevalósi.Szót ritkán cserélnek,énekkel beszélnek,megnézik félszemre,kéznél-e a fejsze.Nagy havas, nyugalmas,csöndje is hatalmas:akár a jövendõ,hallgat a szálerdõ.Mintha csak hám nélkül,biztató szó nélkül,táncolva, prüszkölvevágtat a két szürke.Átal a nagy erdõn,hegy-völgyek hajlatán,ezer tél havábanfarolva fut a szán.
1969
36
MEZÍTLÁB
Lehúztuk a cipõt is,úgy mentünk, kéz a kézben.Ázott hajad esõvíz-illatát most is érzem.
Tapicskoltunk a sárban;sikolyaidtól bokrosodvafutott a sáncbana sárga patakocska.
– Gyermekkoroddá lennékérted, te kedves.– Te jó, te drága.
Társtalan lép az emléka kármin-köröm pettyestavaszi sárba.
1967
37
TÉLI SZONETT
Megszagol, táncol, két lábra áll,dörzsölõdik, megnyalogat,mint valami kölyök-halál,a felborzolt bundájú fagy.
Védem magam: félszegen hadonászok,irtózattal és ijedt-szelíden,mint akinek hajdani kutyaharapásokemléke sajdul reflexeiben.
Diadallal s megkönnyebbültencsapom be az ajtót orra elõtt,s kezdek levetni magamról mindenlevethetõt.
Hiába a forró fürdõ s a tégla:nyüszít s én vacogva bújok a kanapéra.
1966
38
FÜGGÕLEGES LOVAKRomán Viktornak
Mikor tomporára roggyan a lós két mellsõ lába mint a szolgálókutyáké tört csûddel szinteujjat növesztõ patákkal csügg alás a nyak egyetlen nyerítéssé nyúlvamajdnem lóhossznyira nõaránytalanul kicsire zsugorodikaz amúgy is aránytalan fejaz üreggé válás döbbenetéveldudorítja a szemet a szemgödörmikor hályoggá sûrûsödik az égtorokba csusszan a nyelvs tehetetlen súlya alattheréi szétrobbannakÓ a függõleges lovak fájdalmánálnagyobb csak a tíz ujjbegybenfeszülõ lehet mely tárgyilagosans hangtalan szoborrá gyúrjaa rettenetet
1967
39
NÁDSZÁL
Fölégették a nádast,most pernye és koromés árván maradt árnyakgyászolnak a havon.
Nem zizzen nád a nádhoz,csönd van és nyugalom,csupán egy szál kiáltoza befagyott tavon.
Egyedül egy szál rongyosbefagyott nád rikoltoz;– önmaga váza már –,
vijjog, verdesi véresszárnyát a fényes jéghez,mint egy madár.
1967
40
HÁBORÚ
Behúzódtunk mind a pincébe,kádak és réparakások mögé;lapultunk, szorultunk egymáshoz:legbelül, sõt legalul, a korommalcsúfított, homlokra húzott kendõvelvénített süldõlányok. Odakintmasíroztak, szekerek, ágyúk,tankok dübörögtek: a frontment vagy jött éppen. Valamiolyasféle melegség kezdettszétáramlani bennem, amilyetcsak néha éreztem még, tavasziestéken az internátusi ágyon;s már a városka köhögõkis villanytelepének üteméredübörögtek a hadak odakint;mintha egy másik testetkapcsoltak volna ereimbe: kétforrón szorító comb, két pihegõmell nyomult mind közelebb, közelebb.Vicogtak a lányok, tikkadtanpisszegtek a legények. – Mások isezt teszik, szamár – súgta egy kéz,nem is a ruhám, a bõröm alatt.– Legény vagy te már, szerencséd, hogynem vagyok a sorozó bizottságban –mondta nevetve és szoknyájátegyetlen rántással eligazítvaa fiatal hadiözvegy, mikorkinyílt az ajtó, jelezve, hogy ahadak elvonultak; és a lesütöttszemû, korom-maszatos lányokbûntudatos libasora után
41
eltûnt a pinceföljáróban.Két gyönyörû térdhajlatátóla pince mégsokáig világos maradt.S én részemrõl a háborút megnyertneknyilvánítottam.
1967
T. Á. SÍRJÁRA
Négy szép holló talpig gyászbarászállt a két cserefára.
Tövig égtek a villámok,ragyog újra a magasság,leng a fény a lomb közt, mint akaszák, mikor fölakasztják.
Õsszel aztán a két vén fabronzba önti lenn a hantot;jönnek majd és megcsodálják,mint egy ledöndült harangot.
Farkas üvölt, öltözködneka hollók majd patyolatba;csillagot tart ölelõlegkarjaiban a két nagy fa.
Kívánhat-é ember többet:derékaljnak szülõföldets két cserefa tömött árnyátszemfedõnek.
1966
43
KICSI BEHAJLÓ NYÁRFAGy. Szabó Béla metszete alá
Kicsi behajló nyárfaujját a vízbe mártja,árnyat csipkéz a locska,lépésnyi kis Szamosra.
Ennyi a kép, és pár szálsáson szitakötõ-pár.Ennyi a kép, csak ennyis nem lehet elfeledni.
Hordod életen átala többi aprósággal:édes anyai szókkal,együtt az elsõ csókkal.
Viszed e röpke rajzot.E szelíd kép a pajzsod,miközben lótsz-futsz, térülsz,és minden nappal vénülsz.
Mented, akár az ûzött,majd fáradtan kitûzödvégsõ hazád: magányodfölibe, mint a zászlót.
Aztán csak fekszel, fekszel,arccal a csillagoknak,s a nyár s a víz még egyszerfölötted elsusognak.
1966
44
NYERGESTETÕA néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélõjére is emlékezve
Csíkországban, hol az erdõkzöldebbek talán, mint máshol,ahol ezüst hangú rigókénekelnek a nagy fákon,s hol a fenyõk olyan mélyenkapaszkodnak a vén földbe,kitépni vihar sem tudjamásképpen, csak kettétörve,van ott a sok nagy hegy közöttegy szelíden, szépen hajló,mint egy nyereg, kit viselnemesebeli óriás ló.Úgy is hívják: Nyergestetõ;egyik kengyelvasa: Kászon,a másik meg, az innensõ,itt csillogna Csíkkozmáson.Nemcsak szép, de híres hely is,fönn a tetõn a nyeregbenott zöldellnek a fenyõfákegész Csíkban a legszebben,ott eresztik legmélyebbregyökerüket a vén törzsek,nem mozdulnak a viharban,inkább szálig kettétörnek.Évszázados az az erdõ,áll azóta rendületlen,szabadságharcosok vérelüktet lenn a gyökerekben,mert temetõ ez az erdõ,és kopjafa minden szál fa,itt esett el Gál Sándornak
45
száznál is több katonája.Véres harc volt, a patak isvértõl áradt azon reggel.Támadt a cár és a császárhatalmas nagy hadsereggel.De a védõk nem rettentek– alig voltak, ha kétszázan –,álltak, mint a fenyõk, a harcrettentõ vad viharában.Végül csellel, árulássaldélre körülvették õket,meg nem adta magát székely,mint a szálfák, kettétörtek.Elámult az ellenség isekkora bátorság láttán,zászlót hajtva temette ela hõsöket a hegy hátán.Úgy haltak meg a székelyek,mind egy szálig, olyan bátran,mint az a görög háromszázTermopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,hõstettükrõl nem beszélnek,hírük nem õrzi legenda,dicsõítõ harci ének,csak a sírjukon nõtt fenyõk,fönn a tetõn, a nyeregben,s azért zöldell az az erdõegész Csíkban a legszebben.
1965
46
NOÉ BÁRKÁJA FELÉa Nagy Imre-festmény hátára
Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.A szavakat is. Egyetlen szó,egy tájszó se maradjon kint.Semmi sem fölösleges.
Zuhoghat akár negyvenezer napés negyvenezer éjjel, ha egybuboréknyi lelkiismeret-furdalás sem követi a bárkát.
Mert leapad majd a víz.És fölszárad majd a sár.
És akkor majd a megõrzött,a meglévõ szóból újra-teremthetjük magátaz elsõ búzaszemet,ha már igével élnünktovább nem lehet.
1973
47
ÉRZELMES KÖLTEMÉNY
emlékezzél meg rólam is egyszerte huszonegyedik századiszelíd kecskepásztormíg félkönyökre dõlveegy tisztáson szalonnázol
tudtam egy könyvrevalódûlõ- és határnevets forrásokat melyekbõlha tenger nem isde egy jókora tókicsurgott azótafalvak városokutcák nevét tudtams hidakétföldrészeket jártam be
álltam az ararát lábánála vezúvon s az empire statebuilding tetejénfalut fûthettek volnakézfogásaim szétosztotts kapott melegévelha még idejekorán beéra bioenergetika
emlékezzél meg hát rólam is egyszerte huszonegyedik századiszelíd kecskepásztormikor bicskádat bekattintvanekihasalsz és jót iszola forrásból
1974
48
JÖNNEK HOZZÁM
jönnek hozzám hajnalontaködbe bújva lopakodvajönnek hozzám hajnalonta
honnan jönnek mit akarnakcsontomig ki mért takarnakcsontomig ki mért takarnak
kebelembe rezgõnyárfátkötnek alá árva báránytmért ültetnek rezgõnyárfát
szívem májam mint a gyermekakit ha kell ha nem vernekakit ha kell nem vernek
szívem májam mért szedik kiszívem májam mért szedik kis vetik a kutyáknak enni
kötnék bár egy tiszta gyolcsbaannyit érdemeltem volnakötnék bár egy tiszta gyolcsba
két szememen ki-bejárnakelmenõben meggyaláznakkét szememen ki- s bejárnak
földdel tömik be a számat
1976
49
FEKETE-PIROSleíró költemény, melyet szereztem
a kolozsvári Malomárok és Telefonpalotaközti járdaszigetrõl az ezerkilencszáz-
hatvanas-hetvenes esztendõkben csütörtökés vasárnap délutánonként.
Fekete-piros csütörtökés vasárnap délután– amikor kimenõs a lány –,fekete-piros feketetáncot jára járda szöglete.
Akár a kéz, ha ökölbe kékül.Zeneszó, énekszó nélkül.Egy pár lány, két pár lányfekete-piros feketetáncot jár.
Kolozsvári telefonház,száz az ablak, egyen sincs rács,ki-bejár a világ rajta,de azt senki sem láthatja.
Egy pár lány, két pár lányfekete-piros feketetáncot jár.A magnó surrog így,amikor hangtalan másol.Sír a csizma, síra szédítõ tánctól:tatár öröm, magyar bánat,megszöktették a rózsámat.Ha megnyerte, hadd vigye!
50
Fekete-piros, feketetáncot jára járda szöglete.
Mintha tutajon, billegõn,járnák süllyedõ háztetõn,alámerülõ szigeten,úszó koporsófödelen.
Fejük fölött neon-ág,csupa világ a világ!Ecet ég a lámpában,ecet ég a lám-pá-ban.
Anyám, anyám, édesanyám,gondot mért nem viselsz reám.
Föl-föllobbanegy-egy dallam,– amit talán csak éna botfülû hallhatok,akiben kézzel-lábbalmutogatnak a dallamok, –föl-föllobbanegy-egy dallam,s mint a gyertya a huzatbankialszik.Szamos partján mandulafavirágzik;fekete-piros, feketetáncot jára járda szöglete.
Körbe-körbemajd pörögvemajd verõdve
51
le a földreföl az égreszembenézvesose félre:egy pár lány, két pár lányfekete-piros feketetáncot kár.
Honnan járják, honnan hozták,honnan e mozdulat-ország?
Szétlõtt várak piacáról,csûrföldjérõl, még a sátorvagy a jurtatüze mellõl, röptette föla csípõk, a csuklók, térdekkatapultja?
Vagy régebbrõl, húszezerbõl?Még a nyelv elõtti ködbõlteremti újra – az ösztön?Akár a szemek mandula-metszését az anyaméhszent laboratóriuma?
Honnan járják, honnan hozták?Honnan e mozdulat-ország?S milyen titkos adó-vevõkfogják, folyton sugározván,az egyazon vér és velõhullámhosszán?
Akár a kéz, ha ökölbe kékül.Zeneszó, énekszó nélkül.
52
Egy pár lány, két pár lányfekete-piros-feketetáncot jár.
A magnó surrog így.S amit ha visszajátszol?Koporsó és Megváltó-jászol.
1972
LÓ ÉS LOVAS
föl-fölhorkan a lócimpája ina reszketvadszagot érez
félve lép mint a vakmeg-meghajlik a föld alattazsombékos süppedékes
se kantár se sarkantyúcsak egy sovány kötõféks két elszántan szorító térd
a zubogó patakot hallod-evagy ereidbena vért
ugratni kéneha volna túlsó part
1973
54
KÉPESLAPSzász Endrének
most tél van itt nálunk nagy hó békebelia föld színtjét jó fél öllel megemeli
az éjszakák megannyi mammuthallgatásaz ember mást se tesz napokig csöndet ás
befagyott magányunk jégpáncélja alattdédelgetünk egy-egy piros szemû halat
kaparja kitartóan a tájat a télhatalmas zsilettje a szél
míg bruegheli tökéllyel zúzmarátvirágzik olt mentén a fûzfaág
és átüt mindenen mint tépésen a véra hófehér
1973
55
DALOCSKA
sziszegõ szerelemnovemberi esõkihült ölelésekszalmáján neszezõ
megállt az éjszakafordulni nem akarmindenegy percévelcsontomig kitakar
1973
56
A HÁZ ELÕTT EGÉSZ ÉJSZAKA(reminiszcencia)
a ház elõtt egész éjszakaott állt egy terepjáróégõ féklámpával álltmintha csak éppen akkorérkezett volna minthaéppen indulni akart volnaszellõztettem már lefekvéshezkészülõdve kihajoltamki szoktam nézni mielõttaz ablakot becsuknám ésakkor megláttam égõféklámpával a terepjárótnofene szaladt ki a számontörtént valami kérdezte a feleségemsemmi mondtam csak egy terepjárómiféle terepjáró afféleterepjáró mondtam a függönyt iseligazítva innen is talánlátható mondtam azablak sarkához húzódvainnen a függöny mögülha éppen kíváncsi vagy ránem kell a szemközti háznak ismindent látni mondtamegy kis eltalált odalapulássalha a megfelelõ szöget elkapjukcsukott ablakon át islelátni még a járdábólis egy-két arasznyit befoghata tekintet még örültünk-formais egy picit a fölfedezésnekmert majdnem két évtizede
57
élünk itt a harmadikon ésmostanig még soha nem jöttünkrá hogy milyen aránylagmegfelelõen leleshetünkvajon ott van-e még kérdeztekésõbben már a paplan alóla feleségem hogy ott van-etényleg megnézem ha gondolodmegnézhetem mondtam ott álltégõ féklámpávalmintha csak éppen akkorérkezett volna minthaéppen indulni akart volnaérdekes mondtam éskimentem a fürdõszobábatettem-vettem még garga-lizáltam is mert a torkomis mintha egy kicsitkapart volna vagy mifenemég mindig ott vansuttogta a feleségemegy picit meg is ijedtemahogyan a függöny mögülkisuttogott amikor beléptemmellé szorultam én isés szégyelltük mind a kettenhogy milyen hallhatóanver a szívünk majd elmegyha megunja lefeküdtünkvártam vártam amíg el-alszik az asszonyakkor aztán nagy óvatosanújra az ablakhoz lopakodtamott van-e még kérdezte afeleségem s én zavarombanazt mondtam hogy csak
58
az eget akartamúgy hallottam minthaeleredt volna az esõés nem esik kérdeztenem esik mondtam ésott van-e mégott állt égõ stoplámpávalmintha csak akkorérkezett volna minthaéppen indulni akart volnaott áll most is pedigmár hajnalodik ott állmost is míg ezt a versetkopogom mert mi mástis tehetnék elaludnunkmár úgyis reménytelen
1977
59
MÉG CSAK EZUTÁN
még csak ezután ahogy öregszik a szív a szemmég csak ezután ahogy nehezedik a kéz s amondat egyre több féltenivalóval a háta mögöttegyre sebezhetõbben s mégis tétova nélkülnaponta végsõ lépéseire szánja el magátmég csak ezután még csak ezután csak ezutánkezdõdik a gyötrelmek gyötrelme percenkéntmegmérettetel s önnön kételyeid tisztító-tüzébe vettetel krónikás
1974
60
DAL
elhúzza két konok bivalyha nekitérdepelhetelhúzza két konok bivalyezt a megrakott földet
nekitérdepelt két bivalyegyéletem-halálomnekitérdepelt két bivalyrecseg-ropog a járom
csillagképekké roppanójáromszög járompálcaigésül ami láthatóse füst se köd se pára
csak távolodó szuszogáscsak közeledõ távolgyûrûzõ ostorcsattogáss egy mezítlábas lábnyom
1976
61
VOLNA MÉG
pedig volna mégvolna még valamimondanivalóma nyíló nárcisz-mezõkrõl példáulaz alkonyi szélbenriadtan lobogóhegyi füvekrõla hegyekrõl a folyókrólégrõl és földrõla tengerekrõlaz óceánok alattvergõdõ tûzhányókróla szerelem végtelennapéjegyenlõségeirõlamikor az idõ isellankad mint a patakha szomját oltjabenne a szarvasegyszóval kettõnkdolgáról az emberiségnevében volna mégtalán volna még
1976
62
TÖREDÉK(Mint hómezõn a vadlúd)
mint hómezõn a vadlúdkihûlõ kráterekpárája pár gyerekha mit még hátrahagynunk
volna és lesz kinekmint hómezõn a vadlúdha mit még hátrahagynunkelég ha sejtitek
mint hómezõn a vadlúds kihûlõ kráterekámuló pár gyerekha mit még hátrahagynunk
ha nem is értitekmint hómezõn a vadlúdha mit még hátrahagynunkfakuló képeket
úgy-ahogy összetartószúette képkeretelég ha sejtitekhogy itt mirõl is van szó
1972
63
HALOTTAK NAPJA BÉCSBEN
Befonnak egyszer téged isvalami pompás koszorúbaidegen lesz majd és hidegminden akár e bécsi utcaelgurulsz mint egy villamosutánad felgörbül a vágány
kutyatej páfránytör át a járdán
kit érdekel hogy erre jártál
Oszlopnak vetett háttalhallgattam az ágoston-rendiekfehérre meszelt templomábanhallgattam a rekviemet
Mert a legárvább akinekmég halottai sincsenekbora ecet könnye tormagyertyájának is csak kormaálldogálhat egymagábankezében egy szál virággalmert a legárvább akinekmég halottai sincsenek
Mondják hogy ítéletidõ tomboltösszeért a temetõ s a mennyboltvízszintben állt ösvénnyel az árokegymást se látták a gyászhuszároktoccsantak térdig tövig derékigsenki se látta mégis beszélikés a sírok is mint a leláncolt bárkák
64
táncoló farukat föl-le-föl dobáltákvolt minden egérlyuk gurgulázó korsó
s hogy elúszott volna akkor a koporsó
dunából tengerbeki az óceánradunából tengerbeki az óceánra
úszik a koporsózene a vitorlaúszik a koporsózene a vitorla
Menjen innen kis vörös gömböcrúgott felé a fitos kis kóristalányés wolfgang amadeus mozarta megszégyenítéstõl még vörösebbenkioldalgott az öltözõbõla gnädige frau nem gyõzte várnia kocsi nemsokára visszajönhajolt földig a cseh portásés wolfgang amadeus mozartkilépett az utcáraföltekintett a csillagokraa csillagok épp akkor kezdtekfürödni a fölérkezett muzsikábanés wolfgang amadeus mozartmegtörülgette homlokátés nekivágott gyalog
dunából tengerbeki az óceánraúszik a koporsózene a vitorla
65
Mit szólhat isten amikorheréltek zengik az õ dicsõségétcsupa semleges hang neutrumneutrum neutru-u-um
Mondják sõt írja az histoire de la musiqueencyclopédie de la pléiade egyébkéntkolozsvárott a vasile alecsandri tíz szám alattlakó dr schuller rudi barátom bárkinek akifranciául nem értené szívesen magyarra né-metre vagy románra fordítja azt a részthogy a nagy utazók les grands voyageurs állításaszerint a legistenhátamögöttibb les plus lointainescivilizációk bennszülöttei akik a szomszédostörzs tamtamja iránt is teljesen közömbösek
valánakegyedül mozart zenéje hallatán kezdtékhegyezni a fülük
Fehér templomokbanfehér imádságothej regõ rejtem
fekete templombanfekete imáthej regõ rejtem
fekete templombanfekete imáthej regõ rejtem
fekete templomokbanfehér imádságothej regõ rejtem
66
azt is megadhatjaaz a nagy úristen
Gágogó ludakkalhápogó récékkeltetves csirkékkelvaras malaccal egy-közös tenyérnyi udvarrólalkoholmámorban fogantkoszos kis kölykökserege bámula hangnál sebesebbentovaívelõ gépek egére
szállj le világállj meg világsohase érünk utol
Oszlopnak vetett háttalhallgattam az ágoston-rendiekfehérre meszelt templomábanhallgattam a rekviemet
Dies irae dies illaszórhat szikrát a favillafestve divat a szempilla
megásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelni
az a nap ha mégis eljõlobbot vet égnek a felhõlábon lángol minden erdõ
67
tüzet immár sokat láttunkégõ várost is csodáltunkpoklok poklára is szálltunk
megásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelni
csak a bíró késett eddigbûn bûn alól új bûnt vedliks nem tudhatjuk vajon meddig
tartatunk ítélet nélküls mint bûnhõdtünk azt is végülnem róják-e vissza vétkül
megásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelnimegásni tûz elföldelni
lám a kétség belénk dobbanhihetünk-e vajon abbanmi sem marad megtorlatlan
Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikánnagyvárad szõnyegbombázásakor egy anyánaknégy szép gyermeke maradt a romok alattkettõ négy hat nyolcéves korukban ölték meg õketmondja el minden esztendõben a feleségemamikor idáig ér a naptár-igazítássalez az õ békeverse
poklot miattuk ki reszketaki gyõzött aki vesztett?
bûn a vég és bûn a kezdet
68
Kezdem megszokni hogy a kéznehezen moccan kézfogásraelmarad vidám parolájas a tekintet semmibe néz
még szelídnek indul a szóde már a mondat enyhén karcosés sejteti a riadótmely mindnyájunkra annyi bajt hoz
jó volna kezet rázni isméts a vállat átölelni testvérmielõtt bután el nem esnékmielõtt bután el nem esnél
Én királyom nagy királyomki születtél kolozsvárongyertyámat most érted gyújtomszál virágom néked nyújtom
mennyben s pokolban szószólólégy érettünk közbenjáró
Fölséges uram kendhogyha férkõzésevolna közelébekérje meg odafent
hogy vetne már végeta nagy protokollnakdolgaink romolnaks bizony hogy avégett
s lenne védelmünkrehogy ne kéne nyelvünk
69
féltünkben lenyelnünks önnön szégyenünkre
Küküllõ-angaramaros-mississippiküküllõ-angaramaros-mississippi
hazamegyek hazamár maga se hiszihazamegyek hazamár maga se hiszi
szóródik folyton porlódikél pedig folyton porlódikszabófalvától san franciscóigszabófalvától san franciscóig
Uram ki vagy s ki mégse vagymagunkra azért mégse hagyjajtódon félve kaparász
kis szárnyával e kis fohászgyermeki hangon gügyögetdícsértessék a te neved
Aj miféle népek volnánkszégyentõl mért ég az orcánkmivel vétettünk mi többetmint akár a legkülönbek
vén zsidók ószövetséginyelvével kéne most élnide hallgatunk senki sem merfeleselni az istennel
70
verjed bartók verd a dobotfrakkod szárnya tüzet fogottég a kunyhó ropog a nádtüzet fogott ég a világ
Harmincnyolc éves voltam amikorkrisztina a majdnemhogy meztelenszép stájer lány egy pohár whiskyrehívott engem a singerstrasse sarkánszegény vagyok szívecském s idegenmacht nichts mondta halottak napja vanmegittunk aztán kétszer két feletaz zsuzsanna az szép német leánybécsben lakik tiefengrab utcájánwas für ein gedichtvier jahrhunderte altpiros rózsa tündöklik orcájánszép kaláris tetszik az ajakánkit sok vitéz kíván
szép voltát csudálvánde csak heában szeretik sokanlennék ma néked ingyen a zsuzsannádde gyász a gyász halottak napja vantöbbet szólnom dolgunkról nem szükségcsókot adott kedvesen cuppanósats intett elég ha két schillingethagyok a ruhatárnál
Hallgattam hát oszlopnak vetett háttalaz ágoston-rendiekfehérre meszelt templomábanhallgattam a rekviemet
Volt egy kevéske földünk-kertünkisten elõtt se térdepeltünk
71
üggyel-bajjal de megvalánkpanaszra nem nyílott a szánkfohászra is inkább szokásbóls hogy õrizne meg a kaszástól
Rólam is majd emlékezzélmegvizült hátamon az ingmint a bujdosó kossuth lajosénmikor a törökhöz folyamodottmegvizült hátamon az ingolyan egy beszédet vágtam ki én isrossz lábom a kapunyílásba vetvenehogy becsaphassa az orrom elõttmert akkor oda az egész virrasztáségen volt még ahajnalcsillag amikorodaültem a kapujábanehogy elszalasszam ma ismegvizült hátamon az ingakár a szegény kossuth lajosénfél kezem a kapukilincsen a másikkalbotomat szorongattam mint a torkomata visszanyelt szavakfinomnak kellett lennemkülönben nem érek célts ott rothad a kicsi rossz szénámakárcsak a tavaly a kicsi rosszszénám amit a tagútban kaszáltama tagútban s harmadában amit régebbennagyidõ elleni harangozás fejébena minden háztól kijáró kupabúza mellé ingyen jussolt afalutól a harangozómegvizült hátamon az ingamíg kértem a mérnök uratadna egy fogatot
72
arat a népmindenki a mezõnáll az igaingyen eszik a lóközérdek is hogy az a kicsi rosszszéna födél alá kerüljöna harmada csak az enyéma harmadamajd meglátjuk úgy dél feléhé-te-hé hé-te-hésuhintotta felém a szótúgy dél feléhogy suhant volna válaszul a botde akkor oda a cél a kicsirossz szénám hé-te-hé csavarnilehetett volna az inget a hátamonmint a szegény bujdosó kossuth lajosénott égje el a tûzvagy ott rothadjon ítéletnapig
s már nem is a lábaa botja hozzaaz én hetvenen túliföldig alázottédesapámat
Róla is majd emlékezzélakiért a földre jöttéljézus meg ne feledkezzél
adjad hogy jó véget érjen
de szándékod felõl kérdezd megmielõtt harsonáid megfúvatnád
73
Rikitó rézpetúniákszirmain gyémánt harmatfürdõzõ pufók angyaloktomporára rápall a karnagy
mise és mese csörgedezeltrillázgat a szopránés földöntúli édeninyugalmat balzsamoz rám
párától glóriáspuliszka-óriás
susog a tejsurrog a tejcsobog a teja bársonyosaz édes
csak ennyi kellcsak enni kellcsak ennyi kellaz estiüdvösséghez
mise és mese csörgedezköcsögök cserépfazekakmesszi beszéde hallszik
kérõdzõ kedves bivalyokragondol a tejs megalszik
Tu eºti vãpaie fãrã graide dincolo de matca mumiite vagy a láng a szótalan
74
az áldott anyaméhen túlivilágvégét érintõ angyalokszárnyaitól szoktál kigyúlni
ó itt maradnom adj erõtörökre itt legyek megáldotthol sötéten enyésznek elgyilkos hiábavalóságok
nem tudhatja század se szemoly mélyre nem lát olyan távolhová fészkemre menekítegy tûzpillangó a halálból
Befonnak egyszer téged isvalami pompás koszorúbaidegen lesz majd és hidegminden akár e bécsi utcawie die glocken ihren schall verlorenfelejted hamar minden örömöd
Akarva nem akarvaitt meg kell állanunkvalami eltakartavezérlõ csillagunk
pedig sehol egy felhõnincs egy tenyérnyi foltmás csillag sincs ha feljõegymaga lesz a hold
ormok és tornyok dõlnekegymásra hangtalanminden ránca a földnekkisímul boldogan
75
ki elkezdett bevégeznincs gondunk ezutántalpunk alatt a csöndesgömbölyû óceán
Ahogy a harangok a harangszótfelejtem hamar minden örömöm
bort ide angyalkák az ajtóm elibevilágból válni akarokszabadok közé szállni
Utána már semmi sem következhetcsak a lebegés olyan szegényenakár egy hidrogénatomde megkísérthet még a félszha netán eszükbe jutnaelvenni az egyetlen megmaradtelektronunkat is
így legalábbmegvolna még a remény a tíz-húszmilliárd évnyi jövendõbe vethetõhit a feltámadásravagy valami ahhoz hasonlóra
1976
76
KÖNYVJELZÕAz újfasizmus ellen
van amikor máglyákba gyûjtvefojtogat áldozati füstjeúgy érzed amíg könyvre könyv égmintha agyvelõd pörkölõdnékvan amikor a megmaradtravadásznak mint a ritka vadrabecsöngetnek éjnek évadjánés besurrannak mint a patkányszimatolnak szaglásznak körbemajd polcostól döntik a földreés gyanúsított könyved örvénelhurcol téged is a törvényvan amikor finomabb módjáteszelvén ki nem indokoljákmiért s miért nem mint a zúzáka bebegyelt ocsút bezúzzákmielõtt még világot látnaátpréselik a másvilágravan amikor csak lipve-lopvaelfelejti hozni a postaha merszed volna s tudakoznádpilátusként kezüket mossákvan amikor szemük se rebbencsak ráböknek hogy mi van ebbens mi amabban leszedni mindetátnedvesül a gatyád ingedmegszégyenülten mint a tolvajmaradsz a szennyes kis motyóddalmintha velõdet vették volnaszédelegsz ki a folyosórareszketõ kézzel matarászva
77
fordítva gyújtsz cigarettáras egész életed kesernyéjeharap tikkadt szád szögletébe
1984
METSZET...És darvak szárnya mozdul vállamon
ARGHEZI–DSIDA
nyárvégi tarlón szemelgetõútrakész darvakmarkába fú a szénégetõbajszán megköt a harmat
halkabbra fogják a hars vizekszélük csipkét verkígyózza szívem az õshidegmint egy plasztik-katéter
Dérverten állok egy régi sors befelé növõ szárnyaksajdulnak csontomig amikora darvak égre szállnak
1991
79
K. BARÁTOMNAK
korszerû hõsiesség az enyémvégig merlek kísérni ha nem isa fõtérig de mégiscsak a leg-forgalmasabb európában úgymondanák a bánhofstrasszénkiteszem magam az árgus tekin-tetek s a tán mégárgusabbrejtett kamerák prédájául ésbólintok biccentek a mellettünkelsandító ismerõsök feléle-leintve magamban amindegyre föl-fölnyüszülõfélszet mégiscsak két gyerekés egy asszony többé-kevésbébiztosnak mondhatójövõje jelene sõt múltja demégiscsak alávaló frátervolnék ha még ennyire sefutná a merszbõl ha nem isa fõtérig mosolyogni valósõt nevetséges az én hõsioldaladon-kutyagolásomláttam egyszer mondom útközbenhogy mondjak én is valamitláttam egy hõs ledöntött szobráthányódni a tyúkudvar szemetébenmosolyogni való sõt nevetségesvolt ahogyan a kakas a szobor tetemenvégig parádézott s a le-nyakazott fejre pottyantva egyetkukorékolt mosolyogni valósõt nevetséges volt a hõsrohamra vezénylõ karlendítése
80
ott a tyúkudvar szemetében ámha egyszer majd letiszto-gatják szétesett tagjaits lenyakazott fejétvisszaillesztve méltóhelyre állítják csodálattalnéz föl rá s megilletõdve megy elelõtte az akkori arrajáró
1980
SOR(S)-VERSavagy egy vidéki üdvözítõ
harminchárom sor(s)a
merre hová menjek én innen át- ki- hováis telepedhetnék amikor nekem ittszinte de szinte biztosnak mondhatóhelyem van kicsi székem minden köz-ellátási de közszükségleti sor(s)banszinte barátnak számító ismerõsökhelyzetemünket értõ sor(s)társak közt akik hû-ségesen állnak helyettemis tartják a soro(so)mat ha bizonyosfunkcionális okokból elvégre még a vadállatis ha muszáj szükségét végezni gyá-moltalanul még derülnek-örülnek formais ha sikerrel jár mert attól a kedv isköztudomásúlag mindjárt jobbra somolydulhogy adná ki magát árulásnak venné a sor(s) haegy napon arra kellene ébrednie hogy énis már illa berek nádak erek maradok hátlassacskán araszolgatva elõre elõbbreengedvén az inerciális a tehetetlen-ségi erõnek navigálok havigálok sod-ródom a sor(s)formáló tömegekkel azünnepi alkalmakkor népnekis nevezettekkel napról-napra éjszaka aztánmindenekért ami bennem bennünket értálom(s)írom a sort üdvösségünkemérts azzal a már-már boldog reménnyelszenderülök szentülök le hajnalbahajlón hátha nekem nekünkis juthat valamicske belõle de arra
82
is föl s el vagyok immáron készülve hogy mintannyiszor annyi minden az üdvösség adagunkomis kifogy kifogyhat s éppen az orrom elõttépp amikor rám került (derült) volna a sor(s)
1984
A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE1. részének 9. versére
Ami volt ugyanaz lesz majdés ami történt ugyanaz fog történni...
kiszolgáltatottnak lenni mit jelentkérdezte a kisebbik fiam vacsoraközben a torkomon akadt a falatriadtan nézhettem mert a tizen-harmadik évében járó kisfiú szintebocsánat kérõen kezdte magyarázni hogyaz utcán egy néni meg egy bácsi abácsi káromkodott is a káromkodástértette nehogy elismételd szóltrá az édesanyja te is mindent meghallasz amit nem kellene no perszemondtam csak úgy ide is oda is hát nemti mondtátok hogy kérdezzek meg mindenttõletek amit még nem értek hát perszemondtam megint fölálltam s az utcáraszolgáló nyitott konyhaablakot ösztö-nösen behajtottam majd becsuktamannak rendje és módja szerint afeleségem meg a lépcsõházra szolgálóajtóra vont a tekintetével sebtibenpárnázatot oda is lépett mintha csakarról akarna meggyõzõdni sikerült-eértem már értem ne is magyarázzatok köszmég azt is mondta üvöltötte a bácsi hogy avégén minket is mint a zsidókat köszköszönöm a finom vacsorát megszánt minketbement a szobába mi pedig szótlanultettünk-vettünk a góluszban gettóban élõ
84
családok történelmétõl s no persze acsukott ablaktól hirtelen megáporodottlevegõjû harmadik emeleti konyhában
1984
ELRONTOTT RONDÓAd notam Charles d’Orléans
nulla nulla hatvanöt hetvenhárommint egy tetovált reszketegdeportált mormolom memorizálomaz írógép-szériaszámom
nyilvántartásba vétetettgépem számozott járomillúzióim nincseneknulla nulla hatvanöt hetvenhárom
a szó fölsebzi nyelvemetgellert kap konok számonaz idõ lám kivetkezettemberi mivoltábóla tél s a tavasz egyremegyforrások folyók csermelyekvárnék s nincs mire várnomnulla nulla hatvanöt hetvenhárom
1988
86
ISTEN HÁTA MÖGÖTT
üres az istálló s a jászolidén se lesz nálunk karácsonyhiába vártoknem jönnek a három királyok
sok dolga van a teremtõnekmindenkivel õ sem törõdhetmesszi a csillagmindenüvé nem világíthat
megértjük persze mit tehetnénkde olyan sötétek az estéks a szeretetnekhiánya nagyon dideregtet
elõrelátó vagy de mégisnézz uram a hátad mögé isott is lakoznaks örülnének a mosolyodnak
1985
87
SZÜRKE SZONETTK. L. képeskönyvébe
meg ne tévesszen mosolyomsenkit az égvilágonmagamat rég nem áltatoms tégedet se barátom
de önnön rettegéseimmiért vetitném rátokinkább mosolygok feleimakár a légtornászok
kihunyóban a csillagunkezen a korhadt kupolánfélre nézek a mélybe
isten csodája hogy vagyunkmosolyogjatok vissza rámnincs a csodának vége
1989
88
DÉL KERESZTJE ALATTDél-amerikai véreimnek szeretettel
Invokáció
Nagyasszonyunk hazánk reményetekints a déli féltekérebús nemzeted csekély parányaítélve örök árvaságrazokogva esdmint a pusztában a zsidókathajdan az Úr vezéreld óvjadsegítsd a nyelvben bujdosókats vezesd a vándorénekest
1983
A folyók közt(Entre rios)
1ebbõl a tájból csak a szélaz alkonyi szél ismerõsahogy az útmentén eregéls nekihasal a vizenyõssáncmartoknak de már a sásvagy sáté-féle valamiahogy a szélben dudorásznem olyan mint az otthonifüvek fák nevét nem tudoms az ismeretlen csillagoktekintetével magamon
89
úgy állok itt e délbarokkéjszakában mint akinekmár halottai sincsenek
2megítélsz-e majd istenemkételkedõn is arra vágyomhogy valaki ne földi szemelébe kelljen egyszer állnomne ügynökök ne vámosokmondják persona non vagy gratas vannak miket nem bízhatokse testvérre se jóbarátraitt volna most az alkalominnen szinte egedbe látnitõled volna jó hallanommiként volt s lészen ezutániéletem mert félõ hogy holtanészre se veszed majd hogy voltam
3ki annyi poklot járt a földönhihet-e másvilágibanszörnyû kínok közt nyûgölõdöms az igazi még hátra vannem a halálban még elõtteamelyben részeltetsz urama fölbújtott káinok öklemikor majd arcomba zuhanisten báránya hiába vettedmagadra világ vétkeithiába ha a szeretetnekrózsája hervad s nem viríthiába minden áldozat hakiszemeltél a kárhozatra
90
4s nemcsak engem a nyelvet ismely ezerévig áldva zengettde ha vétkezett volna istekintse érdemét kegyelmedne rostálják ki mint a konkolyta szemenszedettek közüladj rá reményt mint a lecsonkolttestrész szemétre nem kerülén látom itt mi minden sorvadtel néhány évszázad alattbélyegét az elkárhozóknaksüsd rám semmint a hódolatigájában mint nyelve-voltindián legyek hódolód
5fehér pillangók függönyeöleli körül a tüzetvízesés morajlik idemint egy mennyei ütközethalni készülõ öregekarcáról ismert nyugalomsimítja végig a vizets megérinti a homlokomelülrõl kéne kezdenünkde semmit sem felejteniabból mi megtörtént velünks élni élni az édenibûntelenségû elemektársaként örök életet
1984
91
6
1985 karácsony(itthoni változat)
fehér pillangók függönyeöleli körül a tüzethó hull el kellett jönniea se veled se nélküledolyan közömbös mint a holdvagyok ki voltam valahanem érdekel már hogy mi voltne lenni többé ne sohakáromkodáshoz nincs erõmimádkozáshoz nincs imámfekszem patyolat lepedõnmint édesanyám oldalán
valahol mintha valami nyilnavirága csönd álom a szirma
Bogotai bagatellek
1alig mentünk félutcányitelénk állt két mogorva úrhogy beszélünk dörrentek ránkmondtam nekik hogy magyarul
lett erre nagy ribilliókevertem a szót hiábaha nem tudunk spanyolul hátmiért jöttünk bogotába
92
farzsebükbõl pisztoly villants orrunk elõtt bádog-jelvénydadoghattam én a világbármelyik más mûvelt nyelvén
papírt kértek és pattogtakmint a kecskebab a deszkánkaron-markolt a két buzgókonkvisztádor-vérû hispán
ráütöttem a kezükreha szükségük van két rabrane a nyelvünk – öltöttem kia csuklónkat verjék vasba
s káromkodtam egy huszárostettõl aztán békén hagytakde kísértett egész esteárnya a két rémalaknak
az indián szõlõárustanúja a jelenetnekráadott a font szõlõreingyen még egy szép gerezdet
2pompás székesegyházbarokk katedrálisdrágakõbõl rakvabenne az istállószínarany a jászolszelíd-szavú jézusjámborságra intõostorodtól már akufárok nem félnekkelj föl kicsi jézus
93
az arany szalmárólkattintsd el a bentivillany-örökmécsests térdelj ki a templomeresze alá aponcsóban didergõindián vénasszonyalkalmi kis tüzemellé melegedni
1983
KoszorúSimon Bolivar és San Martin emlékének
valaki engem kiszemeltvalamire valamiért
hullatni verejtékemets ha nincs kiút hullatni vért
sorsomat én nem tudhatoma célom is tétova vélt
gyanútlan jöttem mint simona cirénei jõdögélt
vállamra tették cipelemhiába kérdezném miért
van aki röhög s irigyemvan aki ûz van aki félt
hát viszem egy-két stációt
94
a megkorbácsolt krisztusért
s megvetek minden protokolltés minden kincstári babért
a közönyöst a langyosatkiköptem ha nyelvemhez ért
ha utálnak hát szidjanaknem haragszom már semmiért
ó te annyiszor megdaloltszabadság ó te nem remélt
gyolcsoddal hogyha meghaloktörüld le ajkamról a vért
1983
RománcFederico García Lorca elpattant húrjaira
szerezte egy magyar vándorénekes
keresgélt a repülõgépfél szárnnyal a vizet szántvamíg a lagunák közt rálelta parázsló betonsávradomborodott az ég kékjehomorult a földnek zöldjemikor a gép alázökkentfújtatva és dörömbölvehúzta a sok kis cölöpházmaga alá az árnyékátrezegtek mint a bazári
95
fölhúzható bádog-békákföld az éggel kék a zölddelborult össze elalélvaszerelemtõl részegültenbetûzgettem cartagena
delet ilyet soha én mégnapot soha még így égnihol a bokor víz és viskós még a beton is érzékifélórát ha voltam náladmíg egy kisded megszülethetameddig egy ismeretlentelföldelnek elfelednekkísértésbe szédítõbeestem véled szerelembehogy maradjak viskóid köztmindenkitõl elfeledveittam fényed kéked zöldeda géphez gurított létratetejérõl félóráraenyém voltál cartagena
fölszállóban már úgy rémlettvityillóid rezegtetvemindegyikben mintha egy-egyszerelmespár ölelkeznejaj elválnunk miért kellettmagadhoz mért nem öleltélminden évszakom azótahóval borított hideg télegy napodért éjszakádértcserébe mit vágyton-vágyokadtam volna üdvösségemaz örökkévalóságotilyen bolond ki szerelmes
96
érzi hogy a szíve béna
belémsajdult sose látlaktöbbé viszont cartagena
s ittalak még színed fényedamennyi talán elég leszitt a deres kárpátok közta közelgõ öregséghezhol a nap is a tiednekcsak lézengõ halvány másakél és nyugszik emlékeztetaz egyszer-volt ragyogásraó a kéked ó a zöldedkékje zöldje víznek égnekkarib-tenger tüneményea neved is belémégettnem gyógyít ki az idõ semazon kapom magam néhafélhangosan szólongatlakcartagena cartagena
1983
Ha(látomás ember-távlatból)
ha elherdáljuk ezt a kánaánt isha itt se építjük föl avágyva-vágyott új jeruzsálemetha kivágjuk az utolsó erdõket isés önnön hatalmunktól részegültenillatozó eukaliptusz-máglyákkörül karneválozunk
97
majd beomlanak a mikroprocesszorosvakondokok vájta labirintusokvisszanyel mindent a kirabolt föld méheégrekövülnek a szuperszónikusok robbanásaikondenz-felhõk vakítják majd azóceán gyönyörû tükrét s mégkeselyûk se billegnek majd acorcovadón posztoló krisztustehetetlenül széttárt karja közülmár fölmeredni látszó minden idõklegmonumentálisabb koldusbotján
1985
Dél keresztje alatt
az indián és a négertüzet rakni éppúgy térdelmint a hargitán a pásztorszámolni ujjain számolkülönbség ha van az égenitt a göncöl jön föl estefölöttük a dél keresztje
a poncsónak nincsen ujjaritkán telik mégis újrarojtosul a rojtja rongyakigyérül akár a condrakülönbség ha van az égenitt a göncöl jön föl estefölöttük a dél keresztje
egy útmenti fogadóbantalán még boldog is voltam
98
rióból murryba tartóna gitárszót most is hallommás a dallam egy a nótaitt a göncöl jön föl esteodalenn a dél keresztje
ó te istenáldott földrészlenn vagy – a szemem rád fölnézérett banán az újholdadíve akár a sarlónaknézem hosszan vágyakozvaha feljön a göncöl esteszívemen a dél keresztje
1983
99
A CORCOVADO KRISZTUSATaubinger Istvánnak köszönettel
tehetetlen vagy uram nem szállhatsz aláa kápolna-talapzatról apró madarak éshatalmas gépek egyaránt otthonosanfordulnak meg áldástosztóan széttártkarodban nélküled tétován keringenének amadarak elbizonytalanodnának a föl- ésleszálló gépek ott kell posztolnodéjjel-nappal a kivilágított a napsütöttevagy a felhõk takarta vártán bármennyire isszeretnél beülni a hatalmas a csor-dulásig telt stadionba elvegyülni aszurkolók lelkes seregében
de egyszer– beszélik a csodákra fogékony rióiak –egyetlen egyszer egy sorsdöntõnagy mérkõzésen lefordult a tisztagólhelyzetben lévõ csodacsatárlábáról a labda hiábapillantott föl kétszer is nem látott a helyedenott álltál a vesztésre álló csapat kapuja mögött
1985
100
EGY FENYÕFÁRA
fiatalon karácsonyfásanállt a csillagok s önnönillatának áhítatában
férfikorába érve áldónstrázsált mint a Megváltószobra a Corcovadón
zord telek hosszú Golgotájalankasztotta öregedõbenágait pietába
ledöndült és fekszik a tisztaforgácsok gyolcsánlecsupaszítva
1991
101
VANNAK VIDÉKEK
Vannak vidékek
vannak vidékek ahola fölöslegeskutya- s macskakölyköketvízbe ölik vagy eleveneneltemetikde mielõtt még a szemükkinyílt volna
de mielõtt még a szemükkinyílt volna
1974
Elõhang
vannak vidékek gyönyörûtájak ahol a keserûszámban édessé ízesülvannak vidékek legbelülszavak sarjadnak rétjeingyopárként sziklás bérceinszavak kapaszkodnak szavakvéremmel rokon a patakszívemben csörgedez csobogtélen hogy védjem befagyokpáncélom alatt cincogatjeget-pengetõ hangokattavaszok nyarak õszeim
102
maradékaim s õseimvannak vidékek viselemakár a bõrt a testemenmeggyötörten is gyönyörûtájak ahol a keserûszámban édessé ízesülvannak vidékek legbelül
1982
Viseltes szókkal
vannak vidékek ahol a szerelemakár a harmat az árnyékos helyentavasztól õszig õrizgeti magátszerény hasonlat de illik rám s terádfélszeg is mint az iménti asszonáncde idõt-jelzõ mint arcunkon a ránc
vannak vidékek ahová nehezenvagy el sem ér a környezetvédelemkimossák sóid kasza is fenyegetcsupán a harmat táplálja gyökeredtisztások széle északos vízmosásha annak vennéd hát legyen vallomás
vannak vidékek ahol csak úgy lehetmegmaradnunk ha kezemben a kezedés a viseltes szónak is hamva vanha félárnyékban s ha nem is boldoganszáríthat szél és süthet hevet a napmíg a harmatból egy csöppnyi megmarad
1982
103
Indián ének
vannak vidékekahol az énekkiment szokásbólha van is életazt hihetnétekmindenki gyászol
pedig csak védetthelyen az énekvalahol mélyenszunnyad a léleklegjobban féltettgyönge csücskében
vannak vidékekahol a népekcsöndben az ágakjelekkel élnekbeszélni félnekviharra várnak
1982
Cáfolat
vannak vidékek ahol aszerencsésebbek állítólagnévházasság útján amégszerencsésebbek viszontkonvertibilis valutávalválthatók meg az emberi
104
jogok kiáltványában szavatoltama cikkely gyakorlására miszerintbárki bármikor szabadonelhagyhatja hazáját és odabármikor sértetlenül vissza-térhetezek persze csak amolyanrosszhiszemû sõt rosszindulatúmendemondákhasonlatosak azugyancsak állítólagos vám-hivatali túlkapásokrólterjesztett rémhírekhez miszerintmég Anton PavlovicsCsehov mûveinek semadtak menlevelet
1982
Örmény sírkövek
vannak vidékek hova már utatcsak romos templom s régi név mutatörmény-kert zsidó-sor magyar-telekörmények zsidók lakták székelyeks akad még itt-ott ki a néhaihonosokról tud ezt-azt mondani
vannak vidékek ahol csak a hanttudhatja már hogy ki nyugszik alantrégen kikorhadt fejtõl a kereszta zsidók hamvát meg ne itt keresds ki érti már a megmohosodottmárványon az örmény föliratot
105
vannak vidékek hol a sírlapoknégy sarkában finoman faragottnégylevelû lóhere mélyed ésszázadok óta nincs egy repedésesõcsöppöt és harmatcsöppöketgyûjtögetnek az örmény sírkövek
vannak vidékek hol a madaraka temetõben oltják szomjukatha szárazság van vagy éppen aszálya gaz-felverte mohos sírra szálliszik s hálából mikor égre kela holtakért a madár énekel
1982
Oki Asalcsi balladája
vannak vidékek kietlenmessziségekbe veszettenvidékei az õshitnekahová utak nem visznekde eltalál visszarévedbehunyt szemmel is a léleknyomra lel a szó a dallamkötése köt oldhatatlancsángónál is csángóbb érenoki asalcsi nõvéremvéremmel egy vér ki versetkét megyényi népnek szerzettkét megyének két kötetnyiverset s utána letenniváltani a tollat késresztetoszkópra és szikére
106
megmaradni néma társnakhíven ahhoz kit bezártakkuzebáj gerd csöndjét önkéntvállalni de nem az önkénytéleten át hallgatássaldacolni az elnyomássalköldök-nézõ európahonnan is tudhatta volnanem lett belõle botránykõmért nem dalol a votják nõcsak ki érte csak ki éltes két megyényi kicsi népecsak õk tudják csak mi tudjukmég álmunkban is motyogjukel mert hallgatni s gyógyítottmeghódoltat és hódítótéleten át hallgatássalszembeszállt az elnyomássalcsángónál is csángóbb áronoki asalcsi nõvéremkét fényképed csokor versedennyid maradt rám s a merszedhogy legalább a családnakelmondjam a balladádat
1982
Alázuhanó diólevélre(Csoóri Sándornak)
vannak vidékek ahol nyáron isa kút melletti vályú aljánreggelre megszajzik a vízmegköt a színe
107
akár a kiöregedettszavakon az emlékezethorkanva hõköl visszaa gyanútlan kis tavaszi csikópikkelyeket prüszkölveinal anyjához
korai õszthosszú kemény telet csárogvarugaszkodnak tova a csókák
alázuhan az elsõdiólevéls hulltábanhóharmat-verte halántékúférfi válláranehezül: szárnyul
1980
Metszet
vannak vidékek gyönyörûtájak ahol csak keserûlapi tenyészget sanyarúsorsú emberek szomorúszemében alig pislogómindegyre el-ellobbanófakó reménység révedezhogy egyszer mégis vége leszfekete kendõk kalapokpergamen arcok alattuks mint a kezek a térdekenülnek maguk is félszegen
108
a velük rozzant egy-rokonmegszuvasodott padokonülnek akár egy metszetenmexikóban vagy messzi fennvancouver jólápolt gyöpénindiánokat láttam énígy ülni ilyen révedõnreményt már alig rebbenõntérdükre ejtett két kezükaz életünk az életükazért mentem oly messzirebelémdöbbenjen mennyireindiánosodik szemünktekintetük tekintetünkakár egy temetés utántelõ vasárnap délután
1982
109
SÖRÉNY ÉS KOPONYAPoéma két részben két epilógussal
többszöri nekirugaszkodással
Elsõ rész
Harmadnapon már csak sörény és koponyalerágott bordák s a karambolozott csigolyaegymásrafutott véres kis vagonjaiel sem kellett már takarítani
harmadnapon már csak a dögszag s a belekszéttaposott sarából torozó legyeks a szakadék szélén sebtében kirakottzabálás-sürgette anyagcserenyomoks a csönd a tehetetlen lombok szégyenemiért itt kellett megtörténnie
harmadnapon már csak sörény és koponyalerágott bordák s a karambolozott csigolyaüres kötõfékszárat húz a napvégig az erdõn még egy sugaratmint akire önnön halála alkonyulúgy állok olyan vigasztalanuls a dögre settenkedõ farkasokszájuk szélét nyalva lesik hogy zokogok
Hiába siratod magadhiába siratodbeomló vízmosásbeomló homlokod
valaha volt egy tisztásahol sütött a hold
110
hiába siratod magadhiába siratod
a tisztás szélén forrásabból ivott a naphiába siratodhiába siratod magad
moccanatlan az erdõhomályosul a holdbeomló vízmosásbeomló homlokod
Néz a szemgödör foszforeszkálát a korhadt kerítésdeszkánéjszakánként a reves fûzfákmintha nézését utánoznákkutak mélyébõl patakfõkbõltûzbõl vízbõl sûrû ködökbõlmérföldek messzi távolábóleléd kerül utánad lábolesztendõk avas asztagán átnézten-nézve néz
rádmered rádfordulásod semerre sincsenhogy rád ne a gödör tekintsen
Május virágzó cseresznyefáithajnalra araszos hó takartacsatakosan és üvöltvevergõdtél ki az innensõ partraegy árvának született csikóvalés egy kosárnyi kutyakölyökkelnyöszörgött rád a legelsõ reggel
111
aztán a kölyköket vízbeöltékahogyan annak rendje és módjavagy elföldelték mielõtt még aszemük kinyílhatott volnade egyet közülük társulés õrzõül az árva csikónakegy kutyakölyköt életben hagytak
(Legjobb meg se születni a földilakóknak,vagy ha igen, Hádesz kapuján átjutni sietve.)
Véletlennek is mondhatóés mondható gondviselésnekazon a havas hajnalonmiért éppen te születtél megs a kosárnyi kölyök közülhogy alig tíz évet se éljenmért éppen purdét hagyták élves miért hogy farkasok falták fölaz árva csikót vénségéremiért hogy az élve gödörbe-hánytaknyöszörgését még most is hallodjobb lett volna meg sem születnedvagy születéskor meg is halnodmai mã las ºi eu câteodatãîntre un altfel de platãolykor nem bánnám ha részemvolna más elrendelésbenha nem jövök a világraholtomat senki se látjade vágyódtam hogy juthassakrévébe mind a két partnakhogy szülessek s meg is haljakhogy szülessek s meg is haljak
112
Egyszer még tudom fölvonít a holdraérettem vonít majd purdé gyermekkoromfüstszínû drága társa megnyalja lecsüngõvagy már egymásra illesztett kezemkönnyet is ejt hûséges szép szemébõlahogyan én is napokig sirattamtehetetlen oldalvást ugrik szent mihályföldig letakart lova szügyitõls farkát behúzva elindul elõttemõ tudja már hová
Beszélték hatéves se voltamhatévesen a ló rég felnõtts purdé kutyám alól is addigelástak már néhány alj kölykötbeszélik máig is vannak mégnálamnál is öregebb vénekkik hatvan-hetven év elõttrõlmint tegnap történtrõl beszélnekgyakran láttak alkonyok jötténnekivágni a nagy erdõnekvissza vajon most vége-formána régi képek miért jönneks tudják az erdõn félelmembenhol sírtam hol meg énekeltememlékeznek hogy a fehér lóaz öreg is iskoláztatottkétévenként tandíj fejébenmindig ellett egy kiscsikót
Hiába siratod magadhiába siratodbeomló vízmosásbeomló homlokod
113
elvadult rég a tisztásahol sütött a holdhiába siratod magadhiába siratod
és elapadt a forrásaszályosul a naphiába siratodhiába siratod magad
szálig kidõlt az erdõhalálsárga a holdkitakart vízmosásbeomló homlokod
Van amikor a lovakat is besorozzáka tiédet övékké orozzákvan amikor a lovakat is besorozzákés behívták egy nyári napszomorkás esõs reggeléngazdája után rukkoltattákaz akkorra már dérfehéralmásszürkének születettjavakorbeli Öregetígy ismerte máigaz otthoni emlékezet
hinni a fülünknek szemünknekszinte nem mertünk hallva-látvahogy a kapunk grádicskövétföl-fölnyerítve õ kapáljamegszökött mint a katonáksejtvén hogy veszve a hazagéppuskarakasszal a hátánállított be egy éjszakaés folytatta hol abbahagyta
114
mit szemmel láthatón élvezetta dolgos szabad életetde környékezhettem tarisznyát rázvacserkészhettem be mindhiábanapokig meg nekem se állt haelõtte farkasokkal volt vitája
Ha untad a kiégett martotreszelgetni vissza nem tartottnem volt elõtted karám korlátakadály hogy át ne ugornádnem volt az a gyepûvel védetttilos hogy visszafogjon tégedmímelted mintha bóbiskolnáls már családostul ott se voltálholddal felhõvel összejátszvatrappoltatok le a tisztásras mire az örzõk észbekaptaknyoma sem volt a kis csapatnakföl se vette cseled a pásztortudta hogy hajnalhasadáskorott bóbiskolsz a többiekkelegyütt virrad rátok a reggel
Szöktél most is gyepûn általlányoddal és unokáddalhajnali kiruccanásraszöktél most is a tisztásras jöttél volna ahogy szoktáljelentkezni pásztorodnálde ugrásra kész s hörögvehárom farkas fogott közrevicsorogva és hörögvehárom farkas fogott közre
115
Szügy közé a csikót s harcrafordult farral a két kancaszüggyel óvtak farral védtekmint a mai mosógépekdobtárcsája olyan formánmint a helyben forgó orkánúgy forogtak rúgtak döngvedobbant patájuk a földremintha gépágyú szólt volnadübörögve és dobogva
mintha évekig betörtentapostak volna egy-körbenmaguk köré olyan vályútmélyített a hátsó lábukpatkó csattant állcsont reccsenta három vad visszarettentszégyenülten visszaszöktekaz erdõbe honnan jöttek
de a lovak sem idõzteknoha egyelõre gyõztektudták érezték a bestéka kis csikót kiszemeltékreszketõ inakkal sorba-álltak s indultak a csordairányába egyesévela sokszor megjárt ösvényen
Útjuk egy nagy vízmosásonvitt volna át de a háromfarkas közül egyik már avízmosás közepén vártavárva-várta míg a társakkétoldalról harcbaszállnakellenszél fújt szagot késõn
116
vehetett már az én hõsömöregkori farkasvakságszemét hályogok fátylaztáknyerített még egy utolsóts már a szakadék alján volt
Harmadnapon már csak sörény és koponyalerágott bordák s a karambolozott csigolyaüres kötõfékszárat húz a napvégig az erdõn még egy sugarat
Sörényesül az erdõkoponyásul a holdbeomlott vízmosása homlokod
Hold szalmáján bóbiskol a lovamzabszemekké hegyezõdött nyerítésekhullnak elém az éjszakacsillagokkal lyuggatott rostájából
abrakostarisznya formájúfelhõket rázat a széllelpróbálja becserkészni egygazdátlan árnyék de õ
hátracsapja fülét hirtelenfarát veti s az ûrbe röppen azárnyék fejérõl fölrúgottgyermekkori szalmakalap
117
Második rész
Harmadnapon már csak dögszag füst és koromkutya ül mintha még élne az udvarons a pajtában ha még pajtának mondhatójászolhoz kötve egy pernyétõl szürke lónyerítene de már nincs hozzá ereje
valaki odaföntrõl miért nem lövi le
harmadnapon már csak a mûholdak s az úrláthatnák mi történt szemet nekik se szúr
láthatnák a kutyák mind megsüketültekbékésen járkálnak közömbösen ülneksüvíthet a golyó robbanhat az aknabambán bámulnak a leomló falakracsörömpölhet a tank nem ugranak félrebele-belenyalnak a kiomló vérbenyüszítnek ha repeszt vagy ha golyót kapnaknem hallják a kínjuk akárhogy ugatnak
Föl-fölfednek olykor a mûholdas szemekpárszáz csak éppenhogy elhantolt tetemets tömegsírokat miket az ásatók-ra való tekintettel akkor még nem illett látniok
Mai mã las ºi eu câteodatãîntre un altfel de platãnenãscut fiindnimeni nu mã va vedea murind
Dar m-apucã dorul cel mai dorde coasta amânduror
118
sã mã nasc ca sã ºi morsã mã nasc ca sã ºi mor
olykor nem bánnám részem ha nemlétmeg-nem-született ha lennékvolnék boldogabbsenkise láthatná holtomat
de a vágyak vágyát gyújtva fölcsábított az anyaölazzal hogy szül s meg is ölazzal hogy szül meg is öl
Üldögél az ágya szélénmint egy magábaroskadt vénmintha évszázadok ótamintha évezredek ótamintha volna õszülõóriás karonülõbal hüvelykujját szájába dugjamutatóujjával orrát fogjakét könyökét két térdén támasztjajobb keze három ujja közt minthakarmesteri pálca ringnamondvást mondja hajtogatjaa szót szinte szóba fojtvalovak háborújárólvilágháborújáróltud-e a világ kedvesemtud-e a világ édesemilyet még nem látottnem hallott senkisem
Mintha a nap fölkelõbenfölkelõben lemenõbenülne maga vejnemöjnen
119
majd két karját ölbe ejtvemajd arcát tenyérbe rejtvemintha ülne jurta szádánrévülõben egy vén sámánringatózó tevevánkoshajlatában a zsoltárosmint akiért athén árgoszvetélkedett vagy hét városmert minden szent mozdulatbanminden elõzõ is ott vanhunyt pillákkal úgy ül minthaszeme csak befelé nyílnamintha látni amit látottnem kívánná a világothajtogatja mondja mondjaa szót szinte szóba fojtvakutyák háborújárólvilágháborújáróltud-e a világ kedvesemtud-e a világ édesemilyet még nem látottnem hallott senkisem
Vetett a takaró fodrot majd hullámotelõbb csak a feje majd válla is látszottomlott a lepedõ félig a házföldreanyaszült meztelen úgy kelt ki mellõlemintha botticelli varázsolta volnahirtelenjében a gyûrött takarórahosszú dús haját az ölébe eresztvebeállt egy picikét akárha keretbeés úgy is maradt még szemérmesen állvamint aki tudja hogy neki mi dukálnamajd erdõnyi haját vállán átaldobvafogja a jobb keblét gyöngén félmarokbas mintha pufók szellõk fújnák olyan könnyen
120
a motyogó férfi karja közé libbenvele együtt mondjamondja hajtogatjalovak háborújárólvilágháborújáróltud-e a világ kedvesemtud-e a világ édesemkutyák háborújárólvilágháborújáróltud-e a világ kedvesemtud-e a világ édesemilyet még nem látottnem hallott senkisemegy kicsit õszintén egy kicsit módolvalehunyt szemmel lassan homlokon csókoljade nem idõz röppen s már tavaszi zápormuzsikája hallszik a fürdõszobából
Illat-pórázon jött a kávéegy röpke csók s már ment a lánys amerre ment a deres ágakrügyezni kezdtek kibarkáztakaz utca mindkét oldalán
Miért takartad el uram szemérmesenmiért takartad el a mûholdak szeméthisz úgyis látták ujjad rései közthisz úgyis látták ujjad rácsai köztamit akkor látniok még nem illettmiért takartad el uram miértszámon kéred-e a vérontástnem feledkezel-é mega hátrakötözött kezûekrõla nyomorultak jajkiáltásairóla maguk-ásta gödörbe zuhantakrólnem marad-e örökre elfelejtve a szegény
121
nincs-e oda végleg a vetésünkállna-e eléd ítéletrekeltesz-e bennük félelmet uramhadd tudnák meg hogy õk csak emberektöbbezer éves a sirámunk többezeruram te ugye vétkezni iscsak általunk vétkezel
Nem a te kezed volna-e rövidahhoz hogy megsegítsennem a te füled volna-e süketahhoz hogy meghallgassoncsupán a mi bûneink sokaságavétkeink özöne miatt rejtedorcádat elõlünk mindig eluram te ugye vétkezni iscsak általunk vétkezel
Hallgatsz uram hallgatásodelõlünk azt is elásodfülünk hiába vigyázzaásod újabb hallgatásba
Miért takartad el uram szemérmesenmiért takartad el a mûholdak szeméts a nagy becstelenségek idejéna legnagyobb embertelenségek idejénaz egész földgolyó az egészmindenség miért egyetlenszemérmesen lehunyt szem
Hallgatsz uram hallgatásodelõlünk azt is elásodfülünk hiába vigyázzaásod újabb hallgatásba
122
Miért kell a te napodnakmint az éjjeli tolvajnaklopakodva jõni elha az egek mind elmúlnaknagy robajjal beomlanakha elégve fölbomolnaka föld s minden elemekpusztító nagy szándékoddalmiért mint a tolvaj loppalsiess uram te napoddalminél elõbb jõjj jövelaz emberi nemzeteknehogy megelõzzenek
Aknamezõre terelt kondalekaszált lovak szétlõtt oltárégõ erdõk uram e rondafajzathoz mely gyilkol napontabaján enyhítni mért hajolnál
fiad már egyszer meghalt értükeredményét magad is látodgyûlölet a fegyverük vértjükpusztuljanak legyen már végükteremts nélkülük új világot
elég nagy a te mindenségedmentsd ki az innen menthetõt mégoda hová lábuk se léphetkrisztustalan amit beszélekde talán mégis lehetõség
s hadd lõjjék szét mit õk emeltektemplomot gyárat hidat házatgyilkolják egymást népek nyelvek
123
paránya sincs a szeretetneknincs bennük szemernyi alázat
imát is azért imádkoznaköléshez kérik segítségeddicsõségedre ha kik voltaknövényeknek és állatoknaknekik adj örök üdvösséget
1975–2002
LEVÉLTÖREDÉKEK
…Szerény temetést akarok, mert együtt éreztema háborúban
elesett bajtársakkal és a haza nem tért elhurcoltakkal. (…)1. Temetkezési helyem édesapám ölében legyen, a kertben.2. Koszorút se koporsómra, se síromra ne tegyen senki se.3. Temetésem után evés-ivás ne legyen, ennek helyea disznó halála után van, nem az én halálom után.4. Zenekar sem a koporsóm mellett, sem a síromnál
ne muzsikáljon.5. Síromon virág nyíljon…(K. M. utolsó kívánsága arra nézve, hogy milyen legyen
a temetése)Lõjetek sort, ha adódik rá mód – suttogta még
a kórházi ágyon.
Kedves édesapám bocsássa meg jelenlevelemben amiért tegezni merészelemmentségemül egyedül az szolgáljonhogy magam is elmúltam ötvenhároms akit nem láthat soha földi szemmagát a Fönnvalót is tegezemmagát se láthatjuk e Földön már sohanem lesz hozzánk édes többé se mostohaamint egy költõ írta voltnem gyúl ki halvány-furcsa mosolyodvagyogatunk továbbá tudatomhogy a politikában nagy a forgalomegymásnak adják a kilincset és a szótbuzgólkodnak a politikusokhogy mire jutnak tudni nem lehetgyártódnak újnál újabb fegyverekde a békés szándékú végtisztességtevéscéljából öt vaktöltényre és öt
125
kiszolgált puskára sem futottaa szövetséges mint annyiszor viharos-vérestörténelmünk során most is csak mézes-mázos szavakkal etetetts nem küldött fölmentõ sereget
de ne bántsuk az ígérettevõta tegnap még nagyhatalmú tábornok mára ötpuskának s öt vaktölténynek sem volt már urakukoricát szedni küldték el faluraelszomorító volt ahogyan szemlesütvesikertelenségét késõbb elmeséltes te mintha tudtad volna hogy minden igyekezetmeddõ marad ezért a sortüzetmár jóelõre megszegõdtedegy liter pálinkát adtál a tisztelgõnekfalunk egyetlen puska-tulajdonosánakde õ tisztességbõl vállalta bár tudta másnapszinte biztos hogy véglegbúcsút mondhat a vadászengedélynek
Lelked az Úrnak a tiszteletes úgy adta számbahogy aki hívõ szinte megkívántaõt is majd ilyen igéktõl kísérvetegyék föl illés szekeréreés eljött csíkból a testvér felekezetespöröse s mondott köszönetetprédikációba illõ történeteidértbúcsúzóul mibennünk áldottlelkedért elmondtuk együtt a miatyánkotaztán lõttünk ha nem is sort csupánegy puska volt a minden frontok mindkét oldalánelesettekért és a haza sose tértelhurcolt rabokértés érted megboldogult székely közvitézneked tisztelgõn dördült két lövés
126
egyszerû búcsú volt akár egy kézfogáskeménytalálkozásra mondd van-e reménytudom hogy nincs mégis-mégis hiszemhogy az élet valahol végtelens a végtelenben van sok állomásvalamelyiken beérlek bevársz
õrzöm a még coburgból hozottés rámtestált luther arcmását hordozó botodúgy markolok rá ahogyan te szoktáls ha az idõ majd engem is kirostálnyomodra ez a bot vezeta markolása s nem halott kezed
küldött az iskola s volt vagy két szomorúbarátok hozta tisztelgõ koszorúaz illendõség és az alkalomúgy kívánta ha nem a sírodonde ne is messze tõlehervadjanak egy szilvafának dõlve
Szép idõben temettünk s akitszép idõben temetnek annak ittsajnálni valója mondják nem maradtmég a nap is vetett sírodra egy-két sugarat
szép idõ volt sírdogált róza hugom ószép idõ csak hullt volna bár a hónagy télre bõ nyár ahogy mondanádenyhe mosolyra moccantva a száds a szemed sarkából picinyke kismadárröppenne föl a nyár ó ez a nyárnehéz lesz nélkülednagy télre bõ nyár s a szemüvegedarrébb tolnád a kopott asztalon
127
a régiek vallják s itt is azt olvasommutatnád remegõ ujjakkal a kék s pirosplajbásszal aláhúzott újságpapirosrégen-kifakult soraitcsak hullna még lesnél ki egy kicsitreménykedõn s talántán tudva márhogy kertünk végében keres föl ez a nyármeguntam már nagyon az életema fontos az hogy jó termés legyenígy mondanád s a csonka lábadatvetnéd az épnek-látszón átalag
szép idõ csak hullt volna bár a hószállingózva ahogyan szerettesírdogál róza akinek keresztjecsak krisztuséhoz hasonlítható
szép idõ csak hullt volna bár a hó
Azt álmodtam a jó múltkoribanhogy sírod nyitva vanés én gyerekként ülök fönn a körtefáns te a sírszádán ülve nézel föl reámkiáltottál s az álom elhagyottha vele álmodunk nem nyugszik a halottmiért nem nyugodhatsz mi háborít mi bántvagy még onnan is gondod volna ránknetán anyókák tyúkjaira volnaa mennyeknek országa is alapozódvaott is volna szerzõdés beadásahogy te szoktad nevezni harácsköszönd meg ha látnál kóborló törökötköszönd meg a szót mit nyelvünk még tõlük örököltés leszoknunk róla máig sincs alkalom
128
hosszúra nyúlt de mégis folytatomásni addig ástunk ameddig mondtad voltamíg elértük a régi koporsótmég tréfálkoztunk is ahogyan szokásmikor gödröt az ásó nem magának áshabár századunkban van példa s mire nincshogy tréfálkoztak az utolsó percben isvégsõkig viccelõdtekakiket végül a gödörbe belelõttekó mert már irgalom az is ha nem veledásatják meg tulajdon vermedettréfálkoztunk mint abban a híres darabbanmelyet neked többször is fölolvastam
majd elsiklott s megállt a csákánynagyapám koponyáján
Magam akit atyjának szelleme segítsegített véghez vinni amit végbe vittbosszút kin állhatnék azértami bennünket értmeg a kínt kin torolhatomés ha megtorolommit érek azzal ela megtorlás új megtorlást követelrakódik a bûn rakásról rakásras a léleknek végül nem lesz itt maradásalenni vagy nem lenni az ember egymagaeltöprenghet ezen és dönteni jogaám ha többek nevében szól a kérdésnem hajlonghatsz nem roggyanhat a térd ésnem akkor nemesb a lélek ha tûribalsorsa minden nyûgét de legyûrimiként a királyfi a dánnem törõdve hogy mi lesz azutántudom a leckét de királyfi nem vagyok
129
tõröm sincs csak szavakat forgatoka gépezet és az ellenekellenében mit ér háborgó szellemednyugodjál hát békében csöndesenén látod altatókkal mérgezemkábítom magam de hiábanem jön rám az álmok amerikája
azért látogass meg néha úgy ahogya régi-régi õszi hajnalokjöttével jöttél s a szekérderéksarjújába öleltél félálomba mégs künn a mezõn is még félig imettende azért már boldogan lépegettemmosolyod s a kelõ nap sugarábanbúzaszemek cikkantak át a lábamfején s a bokámba nyilazva érzemaz volt az én igazi küldetésema magvetõ elõtt járni a búzaszélethogy kézútja se maradhasson a vetésnekarasznyi se vetetlen hol a gyommegvethetné lábát a parlagon
Te aki úgy vártad s fogadtad a haláltmint a jól megmûvelt szépen elboronáltõszi föld a magotúgy van-e mondd amint megíratott
összebékül-e a halottal a halottvezetõ-e ott is aki itt vezetetteszik-e még ott is egymást a nemzeteknyelv más nyelvet gõgölve bábelivétkünk el a halál sem földeli?
érdemes volt-e vágynod odaátravan-e a halottak szent köztársasága
130
megbékül-e a lélek ha már nincs a testvagy a testinél szörnyûbb kínokat növeszt
s ha szenvedésed mint reméltük véget értmiért láthattuk akkor mondd miértaz értelemnek az élõkével rokonszomorúságát halott arcodon
1983
Ui.Egy ideig még az emlékezetápolja évülõ emlékedetkarban tartja ahogyan mondanádcsaládtagok egy-két volt jóbarátföl-fölidéz és talán néhanapsírodhoz is el- s kijárogatszokásaidat fölemlegetikbeszélnek rólad még egy ideigaztán mint a gazdátlan állatszokásaid is elkószálnak
2000
131
RONDÓ
mint aki üres kötelettart a kezében tétovánnézek egyszerre odalettellovant éveim után
álldogálok és fülelekmintha-mintha még hallanámnem csengettyû szól levelekszél babrál késett balladán
madarai rég nincsenekés nem is lesznek már talántartja az üres fészkeketágai közt a vén platánmint aki üres kötelettart a kezében tétován
1985
132
CSÁNGÓ SIRATÓApokrif
miért kellett meghalnodén édes gyermekemmiért adtad magad kínhalálraolyan fiatalonén édes jézusommiért kellett a kereszten kiszenvednedmiért kellett drága vérednek kiomolniaén szüvem gyökere miértha még a bûnnek a nagyját se tudtaelmosni a te kiomló drága véredha a vétek legkisebb magjából is azótaterebélyes fa növekedettszaporodnak a keresztek erdõinem szûnnek a kínoztatásokérdemes volt-e édes jézusoma világ vétkeiért váltságulmagadat odaadnodszép fiatal életed föláldoznodhitted volna-e hogy csak ösvényt verszcsak utat taposol nekünk a golgotáraérdemes volt-e a te szép fiatal életednéltöbbre tartanod a példamutatást érdemes-ejaj édes gyermekem mégse kellett volnaannyi nyomorúságot a fejedre gyûjtenednem kellett volnamindenegy ember mindenegy vétkétminden nyomorúságátmagadra vennedhogy még a magamval hozott vétkemet ismagadra veddnem kellett volna nemde ha nem vetted volna magadra
133
ha nem vagy a szenvedésben példami értelme lett volnaaz én kicsid életemnekmi értelme jaj
1987
FEHÉRINGES VERSIllyés Gyulának 99. születésnapján
kioktatóm mindig akadtmindig volt ki lefitymáljonerdõn innen erdõn túlnanéleten át álruhásanviseltem a magyarságom
viselem hát mit tehetnékha valaki így akartabizonyára szüksége voltmellesztõk közt egy mindig frissfehéringes közmagyarra
hétköznap is azért jártamfehér ingben azért járokhogy legyen min töprengjenekaz engemet kioktatókaz engemet lefitymálók
ne tudják meg hogy ünnepemvan-e vagy nagy sötét gyász nyomfehér ingem én-álruhámsebemre gyolcs csatáimbannem hódoló harci zászlóm
Mellékdal
amikor e magas egûinnensõrõl átvisz Kháronazt kívánom tengerjárókapitányi sapkájávala túlparton Maga várjon
2001
135
BAJOR ANDOR KÉSEI ELSIRATÁSAHoméroszba kapaszkodva
ki elsirattam annyi jó barátottéged siratni nincsen már erõmcsak illendõségbõl klapanciázokhelyezek néhány szál elõre-gyártotthervadni-se-tudó nájlon-virágotsírhalmodra végtisztességtevõn
miért tagadnám becsapottnak érzemmagamat de magunkat legkiváltbár sejtettük nem hittük volna mégsemhogy megszökhetsz az elsõ résnyi résenhová nekem is készül érkezésems hová megálljt már hiába kiált
földi lakó kinek meg-nem-születnilett volna az eszményi állapota vén vak is emlékszel ezt kesergiboldognak magát nem mondhatja senkimíg a ladik vele az odalentijól-õrzött kapun átal nem jutott
jó negyven évig együtt féldegéltünkmagunkba bízón tudva kik vagyunks bár parádékon nem döngött a léptünkfélvén se félve egyre csak reméltünkakkor is ha évekre elsötétültjövendõbe vezérlõ csillagunk
lassan aztán megfogyva meg is törves görnyedezve egy átoksúly alattprófétánk lett a hét város szülöttjes jöhetett már megkésve-sündörögve
136
a szabadság már csak a bölcs görögregondoltunk s neki adtunk igazat
de mióta a házsongárd göröngyereáddübörgött minden kis rigókora tavasztól késõ õszig egyrekitartóan egymással versenyezveazt fütyüli hogy élni volna jómiért mentél el bandi bandikó
1991–2001
BALLADAAd notam François Villon
több évszakot írtam mint értemakár a befagyott patakciteráztam dermesztõ télbenjeget-pengetõ hangokatkapaszkodtam õszi levélbeóvtam hiszékeny ágakathogy akarata ellenéresenkit se boldogítsanak
aszályban esõért iáztammint a csökönyös szamarakmegvetettem büszkén a lábamnem fogott jó szó jobb falatsem ostorra sem ösztökéreföl nem hagytam az utamathogy akaratom ellenéreengem se boldogítsanak
itt állok öreg donkihótkéntszánalmas hõbörgõ alakkitörlöm szemembõl a sokk-fénytnem napfény mûvi sugarakreflektorok rivaldafényeés azon kapom magamathogy akaratunk ellenéremegintcsak boldogítanak
Ajánlás
jó Herceg mondd mikor lesz végeés lesz-e új a nap alatt
138
és akaratunk ellenéremég meddig boldogítanak
1991
KETTÕS BALLADAAd notam François Villon
az esõ egykedvûen csorogpiszkos állomásépületfeketézõk és tolvajokszámigálják a pénzüketa homlokzatra kent süketbetûknek is szakálla nõttnövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk
lopni erény az boldogulki hazudik a becsületlassan némává szótlanulilyen hosszú áramszünetrég nem volt mondja ki tüzetkér és kacsintva mellbe böknövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk
csak az nem látja aki vakcsak az nem hallja ki süketazt ami van s mit mondanakmázolhatsz öles betûketlevedli minden épülethomlokzatok és gyártetõknövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk
az élet csupa kisbetûs akár bennünk a rémületsemmi sem örökéletûhiába törvény rendeletmert a sok kicsi sokra megy
140
s lesznek fejüket fölszegõknövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk
olcsóbb lett volna s hasznosabbbármilyen drága szemüvegmely a látásra módot adkár volt a gyöngülõ szemekarányában a betûketnagyítgatni jött csõdre csõdnövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk
koncul hiába vettetünkcsillapítani éhüketa millióknak csak velünkideig óráig lehets a szítogatott gyûlöletcsak késlelteti az idõtnövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk
Ajánlás
Felség késõ a szemüvegannak kit elvakít a gõgnövesztik titkon szõrüketmár a hatalmas meszelõk
1986
141
A BUJDOSNI SE TUDÓSZEGÉNYLEGÉNY ÉNEKE
Ad notam Ady EndreD. G. barátomnak mondom
kelendõ a burkusminket még egy rongyosforintra se taksálsenki emberboltos
nem kellünk mi múltnaknem kellünk mi mánakkivált jövendõnekminket itt utálnak
nem kellünk mi testvérsem itten sem ottana nemkellésekbebeleszomorodtam
hitted volna-e hogynyelvpecérnek álljona valamikorikenyerespajtásom
kivel együtt víttunkvettük meg a sáncotakkor még a világgyönyörûnek látszott
lejárt testvér lejártrosszul tarisznyáltakfelezõidejea vén ideáknak
142
kiszikkadt a nádaskigyérült az erdõnem bujdosó lennea nevünk tekergõ
sem inde sem undesemerre az utunkegy-két ezer évetvissza kell butulnunk
kelendõ a burkushát vigyék ha adjákvárjuk mint a holtakaz ítélet napját
1985
143
KUPLÉ A VÖRÖS VILLAMOSRÓLavagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre
holtvágányra döcögött végüla kopott vörös villamoskalauz és vezetõ nélküldöcögött holtvágányra végüla kopott vörös villamos
nem volt rakva virágos néppelbezzeg amikor érkezettbíborló színben sok beszéddelmeg volt rakva virágos néppelbezzeg amikor érkezett
vöröslött de amint utólagutólag minden kiderülbíborát nem a pirkadó napvértõl vereslett mint utólagutólag minden kiderül
mint a görög tragédiábanbelül történt mi megesetta színen csak siránkozás vanmint a görög tragédiábanbelül történt mi megesett
hát sic tranzit gloria mundia dicsõség így múlik elhonnan lehetett volna tudnihogy sic tranzit gloria mundia dicsõség így múlik el
s így állunk ismét mint az ujjunksok hite-volt-nincs nincstelen
144
a magunk kárán kell tanulnunkismét itt állunk mint az ujjunksok hite-volt-nincs nincstelen
s tülekedünk egymásnak esveha jön a volt-már villamossárgára avagy zöldre festvetülekedünk egymásnak esveha jön a volt-már villamos
félre ne értsd a dalom testvérnem sirató csak szomorúnem szeretném ha lépre mennélfélre ne értsd ismét/lem testvérnem sirató csak szomorú
Mellékdal a pótkerekekre
de holtvágányra döcögött-evajon a veres villamoseljárt-e az idõ fölötteés holtvágányra döcögött-evajon a veres villamos
s nem lesz-é vajon visszatérteboldog aki nem éri meghalomra halnak miatta s értemost is s ha lenne visszatérteboldog aki nem éri meg
1992
145
ÉJFÉL UTÁNI NYELV
vannak vidékek ahol avárótermekben éjszakaa félhomály s a bûzfüstjébõl mintha tûzparázslana föl félnomádéjfél utáni nyelv üti föl táborátszitkok jajgatás röpköd ésarany- és kivertfogú röhögésfelkúszik a falon a mennyezetre hágelnyomja a kinti tolató-zakotátelhessenti a riadt mozdonyfüttyögéstnõ és feszül már-már a tetõn ütve réstköpenyed mögül félve ki-kilesszlátomás kísért hogy vajon mi leszmondjuk két-három század év utána szent mihály templom gótikus ablakánlábuk lógázva a szentély serlegétköszöntik egymásra akár csak az elébbleharapván a flaskakupakottestvéreim cigányok igyatokés isznak s amíg gurguláz a szeszki-kilesve fogódzót keresszse péter se máté csak jános van jelenfölvisít egy csecsemõ hirtelenmajd kétmarokra fogja a tömöttelébuggyantott gyönyörû csöcsötszívja mintha szeszt óriásra nõlehunyt pillád alatt a csecsemõaz éjfél utáni nyelv bozontos busaés nagyétvágyú krisztusa
1982
146
SIRÁM
Az útra hagytak istenemS azon se hagynak járniOsztozkodnak a testemenMár a halál kutyái
S a házamon a rokonokA szomszédok de más isSzéthordják hogyha meghalokA fundamentumát is
A lélek is csak hálni járHálni belém a lélekNem félek én attól se márMitõl annyian félnek
Csak mondanád meg istenemMivégre kellett élnemMi célod volt s még van velemIlyen betegen s vénen
1988
147
VAGYUNK AMÍG
vagyunk amíglenni hagynakse kint se bentmint az ablak
ki-kinyitnakbe-becsuknakberendeznekkirakatnak
hol emennekhol amannakdicsekedvemutogatnak
ilyen szörnyekolyan szörnyekbe-bevernekki-kitörnek
kirámolnakbefalaznakvilágtalanvakablaknak
de ha mégislenni hagynakszolgálgatunkmint az ablak
se kint se bentrajtunk részegtekintettelátalnéznek
1969
148
TÁVOLODÓBAN
távolra még ellát a szemde a közeli apróságokmár a betûk is megkívánnakfélkarnyújtásnyi távolságot
és ködösül a távol isheggyel az ég egybemosódikés kezded el-elhagyogatnifontosnak vélt vinnivalóid
süllyedõben emelkedõbenlátod a foszló láthatárt isosztogasd szét amid maradtingyen is átvisz ha ki átvisz
s hátra ne nézz kiket szeretsza maguk útján nem utánadmendegélnek akaszd a fáraüresen maradt tarisznyádat
1996
149
VÉNÜLÕBENZollman Péternek szeretettel
vénülõben mintha a génekegyre jobban emlékeznéneknaponta egy-egy apámtól látottgesztus lát rajtam napvilágot
köhintésem is õt idézis ahogy õ szokott messze nézniúgy nézek a távolba szûkrehúzott szemmel el-elrévülve
úgy rakom keresztbe a lábamahogyan azt csak tõle láttams a mosolyom is mintha benneaz õ mosolya élemedne
félszeg nótáit mondva-fújvaalkalmankint õt élem újrabánatomban és örömömbenkívül-belül õt érem tetten
gorombaságig csupaszítotteddig rejtõzõ szavak szitkokbeszédbeli megtorpanásomföltámasztja a hallgatásom
2001
150
MINT ÖREG FÁT AZ ÕSZI NAP
mint öreg fát az õszi naplemenõben még beragyogés elköszön a szerelem
jöhetnek újabb tavaszokhajthat még rügyet lombokatgyümölcsöt többé nem terem
felejtgeti a titkokatmiket senki sem tudhatottõrajta kívül senki sem
fészke is üresen maradtelhagyták kiket ringatottüresen ing-leng üresen
de boldogan föl-fölsusogha valaki még néhanapgyér árnyékában megpihen
1990
151
KÉTSZER NÉGY SOR
arcom föléd hajlik még egyszerha majd a tengert hallgatodmosolyod gyolcsában temess elmikor a szemed rám csukod
(ugyanez dúrban, késõbbrõl)
akár a profi gyilkosoknyomot ne hagyj úgy ölj meg engema tettes kiléte titoklegyen örökre ismeretlen
1971
152
FELEMÁS ÕSZI ÉNEK
építsd föl minden éjszakaépítsd föl újra s újraamit lerombol benned anappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzeta százszor szétrúgottatszítsd a parazsat nélküledföl újra nem loboghat
nevetségesen ismerõsminden mit mondtam s mondoknehéz nyarunk volt itt az õszs jönnek a téli gondok
már csak magamat benned ésmagamban téged óvlakameddig célja volna mégvelünk a fönnvalónak
1994
153
SZELÍD FOHÁSZ
szelíd fohász az én fohászomfélig könyörgés félig hálahogy nem juttattál s ezután sejuttass engemet szégyenfára
de eljut-e az én fohászomeljuthat-e vajon tehozzádútjaidat úton útfélenszertartások barikádozzák
nem marad-e sziklára hulltmagokként vajon terméketlenmit egy hosszú életen áta jövendõnek elvetettem
tudom sokat eltékozoltamabból mit rámbíztál sokatde azért ne tagadd meg tõlemholtomban se áldásodat
2001
154
VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN
valaki jár a fák hegyénki gyújtja s oltja csillagodcsak az nem fél kit a reménymár végképp magára hagyott
én félek még reménykedemez a megtartó irgaloma gondviselõ félelemkísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyénvajon amikor zuhanokmeggyújt-e akkor még az éntüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegysötétlõ maggá összenyoms nem villantja föl lelkemetegy megszületõ csillagon
valaki jár a fák hegyénmondják úr minden porszemenmondják hogy maga a reménymondják maga a félelem
1994
155
VÉGE FELÉ
1.már valahol a hetedik termen túlnyílnak csukódnak az ajtóks te mindegyre visszalopakodszaz egyre titokzatosabb elõtérbe aholvalamit ottfelejtettél
2003
2.egyre közelebbrõlhallom édesanyámatne félj fiamne félj
2004
3.(a mese vége)
voltam én is legkisebb királyfivolt nekem is fele királyságomvolt nekem is gyönyörûségeskirálykisasszony feleségem
még most is élnékha meg nem haltam volna
holnap is legyek a vendégetekholnap is legyetek a vendégeim
2004
156
TARTALOMJEGYZÉK
Arany János kalapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Gyermekkor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Elszabadult, fut a lovam . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Kóbor kutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Virágokon mintha járnék… . . . . . . . . . . . . . . . 11A kökösi hídon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12A mi utcánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Holtomig ismeretlen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Öreg kút az utca szádán… . . . . . . . . . . . . . . . . 16Megrozzant az öreg malom… . . . . . . . . . . . . . . 17Õszi elégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Téli alkony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Hajnaltájt, hazaballagóban . . . . . . . . . . . . . . . . 20Két nyárfa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Kétszer kelt föl… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Jó volna… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Álom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Forrás és pásztor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26Vén juh az õsz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27Bántani én nem akarlak . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Egyszer majd szép lesz minden . . . . . . . . . . . . . 29Tûnõdve áll a férfi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30Kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31Fától fáig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32Jó szánút, jó fejsze . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Mezítláb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37Téli szonett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38Függõleges lovak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Nádszál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Háború . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41T. Á. sírjára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43Kicsi behajló nyárfa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Nyergestetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
157
Noé bárkája felé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Érzelmes költemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Jönnek hozzám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49Fekete-piros . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Ló és lovas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54Képeslap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Dalocska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56A ház elõtt egész éjszaka . . . . . . . . . . . . . . . . . 57Még csak ezután . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60Dal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Volna még . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Töredék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63Halottak napja Bécsben . . . . . . . . . . . . . . . . . 64Könyvjelzõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77Metszet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79K. barátomnak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80Sor(s)-vers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82A prédikátor könyve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84Elrontott rondó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86Isten háta mögött . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87Szürke szonett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88Dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
Invokáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89A folyók közt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89Bogotai bagatellek . . . . . . . . . . . . . . . . . 92Koszorú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94Románc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95Ha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97Dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
A Corcovado Krisztusa . . . . . . . . . . . . . . . . . 100Egy fenyõfára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101Vannak vidékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102
Vannak vidékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102Elõhang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102Viseltes szókkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103Indián ének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
158
Cáfolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104Örmény sírkövek . . . . . . . . . . . . . . . . . 105Oki Asalcsi balladája . . . . . . . . . . . . . . . 106Alázuhanó diólevélre . . . . . . . . . . . . . . . 107Metszet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108
Sörény és koponya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Elsõ rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Második rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118
Levéltöredékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125Rondó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132Csángó sirató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133Fehéringes vers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135Bajor Andor kései elsiratása . . . . . . . . . . . . . . 136Ballada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138Kettõs ballada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140A bujdosni se tudó szegénylegény éneke . . . . . . 142Kuplé a vörös villamosról . . . . . . . . . . . . . . . 144Éjfél utáni nyelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146Sirám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147Vagyunk amíg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148Távolodóban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149Vénülõben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150Mint öreg fát az õszi nap . . . . . . . . . . . . . . . . 151Kétszer négy sor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152Felemás õszi ének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153Szelíd fohász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154Valaki jár a fák hegyén . . . . . . . . . . . . . . . . . 155Vége felé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
159
Kiadja a Hargita KiadóhivatalCsíkszereda, 2012
A kiadásért felel: Lövétei Lázár László,a Hargita Kiadóhivatal igazgatója
Készült a csíkszeredai Alutus Rt. nyomdájábanFelelõs vezetõ: Hajdú Áron igazgató