Post on 06-Jan-2016
description
Építészet a 20.század 2. felében:modernizmus és posztmodern
1. Modernizmus vagy funkcionalizmus, 40-es évek végétől a 70-es évek
végéig• A II. világháború után a
20-as években (Bauhaus) kidolgozott építészeti elvek maradnak a jellemzők: díszítményektől mentes formák, amelyek a rendeltetéshez (funkcióhoz) igazodnak
• Két nagy építész hat leginkább: az amerikai Frank Lloyd Wright és a francia Le Corbusier
A funkción és a szerkezet összefüggésén alapuló díszítmény
ellenesség: „a kevesebb több”
(Le Corbusier)
Frank Lloyd Wright
• Wright funkcionalizmusát a japán tradicionális építészet hatására is, az épület „ellégiesítésével” és a természeti-emberi környezet harmóniájának megteremtésével próbálja alkalmazni (Vízesés-ház, organikus építészet)
• Háború utáni híres műve a Guggenheim Múzeum New Yorkban
Frank Lloyd Wright: Guggenheim Múzeum, New York, 1946-58
Le Corbusier
• A festőként induló francia művész a modernizmus talán legnagyobb hatású építésze
• Építészet és társadalom, egy tágabb környezet egységének megteremtésére törekedett (urbanisztika: várostervezés)
Le Corbusier tanítványai új városokat teremtettek
Brazília
A lakó és közösségi funkciókat elválasztó város ideája
• Nagy lakósűrűségű, a lakásokat magas házakban (pont vagy szalagházak) elhelyező és a gyalogos és autós közlekedést különválasztó elképzelései a világszerte épített házgyári lakótelepek előképei
Élhetőbb és emberibb építészeti környezet?
• Társadalom jobbító szándékok vezették, pl. gondolt a megnövekedő szabadidő kapcsán a sport és kulturális létesítményekre is
• Elképzeléseit ma már sokan vitatják, a házgyártássá torzult gyakorlat nem jelentett igazi megoldást a jobb emberi életkörülmények megteremtésére
(Le Corbusier: Lakóegység, Marseille)
Le Corbusier alapelvei
• Le Corbusier saját alkotásain szellemesen és ötletesen tudta érvényesíteni építészeti alapelveit:
1. lábakon álló épület
2. tetőkertes
3. szabad alaprajzú
4. szalagablakú
5. szabad homlokzat alakítású
Spiritualitás és fény
• Elképzeléseit nem használta dogmatikusan, ki is tudott lépni belőlük: legszebb alkotása a fantasztikus fényjátékokkal spirituálissá tett szakrális épület, a Ronchamp-i kápolna
Le Corbusier: Ronchamp-i kápolna, 1955
„Függönyfalak”
• A funkcionalizmus elválasztva a homlokzatot a teherhordó szerkezettől lehetővé tette a szabadon alakított homlokzatú, többnyire üveggel borított épületek emelését világszerte
(Mies van der Rohe)
Alvar Aalto
• A finn építész környezethez jól illeszkedő változatos tömegeket használó téglaépítészete hoz változatosságot a beton és üveg uralta modernizmusba („modern regionalizmus”: skandináv iskola)
Alvar Aalto: Községháza, Saynatsalo, 1949-53
Héjszerkezetek
• A vasbeton szerkezetek soha nem látott hatalmas terek lefedését eredményezték
• A puritán formák mellett megjelentek a hajlított felületek is, néha szimbolikus tartalmakat is megjelenítve („konstruktivista barokk”)
(Eero Saarinen: Kennedy repülőtér fogadócsarnoka, New York, 1956-62)
Pier Luigi Nervi: Sportcsarnok, Róma, 1956-57
Tange Kenzo: Olimpiai csarnokok, Tokio, 1964
Brutalizmus
• Az épület súlyosságát kifejező, plasztikai tömegeinek hangsúlyosságát érzékeltető építészeti irányzat a 60-as években
(Louis Kahn: A Pennsylvania Egyetem orvostudományi tömbje, Philadelphia, 1957-62)
Posztmodern építészet„a kevesebb unalmas”
• A 70-es évek végére egyre többen érzik a funkcionalizmus dísztelenségét ridegnek, életidegennek, embertelennek és unalmasnak
• Elítélik a modernizmus sokszor érzéketlen magatartását a környezet iránt
(Frank Gehry: Venice (California, városközpont, 1985-91)
A díszítmények visszatérnek: radikális eklektika:
• A posztmodern szabadon merít a történelmi stílusokból, szívesen alkalmaz szimbólumokat, olykor a populáris művészetek népszerűségétől (giccs) sem idegenkedik
(Charles Moore: Piazza d’ Italia, New Orleans, 1975-80)
Friedrich Hundertwasser: Bécsi (Löwengassei) lakóház, 1980-82
Kései modern
• Szimbólumok helyett az „épületgép” működésének kendőzetlen bemutatása, az addig rejtett vezetékek, csőrendszerek, kiszolgáló egységek díszítő elemmé lesznek, „az épület kívül hordja csontvázát”, kitárulkozik, a technika hatalmát hirdeti
Renzo Piano – Richard Rogers: Pompidou központ, Párizs, 1971-77
Dekonstruktivista építészet
• A konstruktivista építészet szigorú formáit „szétdobálva”, nem kizárólagosan a funkciónak alárendelve, dekoratív elemként használó irányzat
(Bachman Gábor)
Új organikus irányzat
• Antropomorf jellegű szerkezetek, organikus formák, természetes anyagok, ősi szimbolikus tartalmak jellemzik
(Makovecz Imre)
Makovecz Imre: A Művelődés Háza, Sárospatak, 1976-82