ADY ENDRE

AZ ANYÁM ÉS ÉN

Sötét haja szikrákat szórt,Dió-szeme lángban égett,Csípője ringott, a büszkeKreol-arca vakított.

Szeme, vágya, eper-ajka,Szíve, csókja mindig könnyes.Ilyen volt a legszebb asszony,Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,Hogy ő engem megteremjen,Hogy ő engem megfoganjonS aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.Ez az asszony csak azért jött,Hogy szülje a legbizarabb,A legszomorubb fiút.

Ő szülje az átok sarjátErre a bús, magyar földre,Az új hangú tehetetlent,Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,Feketéje a hajának,Töpörödött, béna asszonyAz én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:Nem jár tőle olyan távolSenki, mint torz-életévelAz ő szomorú fia.