LutherróLutherrózsazsaA Ta tai Evan gé li kus Egy ház köz ség hír le ve le, amely az in for má ció áram lást és a lel ki sé get kí ván ja se gí te ni. Ala pít va Urunk 1992. esz ten de jé nek ad vent jé ben.

Kap ják a gyü le ke zet tag jai, Ta ta von zás kör ze té nek evan gé li kus sá ga és az ér dek lő dők. Megjelenés: minden hónap első vasárnapján.Kiadó/Szerkesztő: Fran ko Má tyás ta tai evan gé li kus lel kész TEL./FAX:

Drót pos ta cím: Virtuális újságunk elérhetősége:

Olvasd, linkeld! Vidd el az otthonmaradtaknak! Színesben megtekintheted: http://tata.lutheran.hu/ujsag_hirlevelek.htm

Elgondolkodunk rajta vagy sem: Akenyér Isten egyik legnagyobbajándéka. Az ember számára erő-

forrás (Zsolt 104,4), a létfenntartásánakannyira lényeges eszköze, hogy aki híjá-val van a kenyérnek, az mindennek hí-jával van (Ámósz 4,6). Éppen ezértválasztja Jézus rámutató misztikus jel-ként a kenyeret.

A mindennapi kenyér. Jelképe át-szövi egész életünket. Aki szenved, azkönnyek közötteszi kenyerét, a bű-nösről azt mond-juk, hogy ahazugság kenyeréteszi, a lusta emberpedig a tétlenségkenyerét maj-szolja. A kenyér nemcsak a létfenntartáseszköze, hanem a közösség fenntartá-sára szolgál, azaz arra van, hogy meg-osszuk. Az étkezés közösséget feltételez,modern társadalmunk egyes emberre

lebontott, "szeparált" kalória-felvétellésilányította.

A kenyér az életet jelképező búzábólkészül, mely nemcsak a testi, de a szel-lemi tápláléknak is a jele. A kenyér meg-törése nemcsak Krisztuskeresztáldozatára mutató jel, de a ke-resztény állhatatosság szimbólumává isvált. Amikor Jézus azt mondja a Kísér-tőnek, hogy "Nemcsak kenyérrel él azember..." akkor megerősíti, hogy a test

szükségleténél isvan fontosabb: alélek, az Ige, aSzó kenyere.

Éhes világ-ban élünk. Igazez az anyagi vi-lágra, s a lélek

világára egyaránt. Soha ennyire "nagyfalatokban" nem csillapíthattuk infor-máció-éhségünket, mint manapság, éssoha még ennyire nem voltunk kiéhezvea végső igazságra. Ha csak "kétdimen-

ziós" információval tömjük magunkat,azaz csak itt a földi világ, emberek egy-másközötti dolgairól szólnak híreink,akkor törvényszerűen kielégületlenmarad a lélek. Amennyire különbözik asíkvilág a térvilágtól, olyannyira külön-bözik a földi Isten nélküli lét a mennye-itől, ahol Istennel együtt lehetünk. Netiltakozzunk, szükségünk van a megta-pasztalható dimenziók teljességére, kü-lönben belehervad létünk azanyagvilágba.

Kenyér... a mindennapi. Az élet biz-tosítéka. Nem egyszerűen alapvető élel-miszer, hanem a szimbólumokkirálynője. Jézus mondja: kenyér va-gyok... de felülről jövő! Ha van valami ajelzi a "földit", az anyagvilághoz kötött-ségünket: az a testünk. Szomjazunk éséhezünk... A "mindennapi" pedig nem afentről jövő megfoghatatlan, hanem abúzatáblák gyümölcse, a megfogható,ízlelhető élet: a kenyér. De mi is a ke-nyér?

Atorony talpszelemeneinek gyors elkor-hadása miatt folyamatosan megoldásokat

keresünk, hogy a rendelkezésünkre álló finan-ciális lehetőségek, illetve a tartósság ésszerűegyensúlyát megtaláljuk. Nagy valószínűséggela munkálatokat csak jövőre tudjuk mjad el-kezdeni. (Az alábbi fotón az állapot-felmérés mér-nöki munkájának egy részletét láthatjuk.)

Július második hetében megtartottuk nyári“gyermek-táborunkat” táborunkat. A jól

sikerült három napot most kevesebb em-berrel sikerült “megoldanunk” –, de eztigyekeztünk még jobb szervezéssel pótolni.Köszönet a segítőknek, az átlagon felül tel-jeítőknek külön is: a Sziklai-, és Csizmazia-családoknak... (Felügyelő asszonyunk errőlkészült beszámolója a harmadik oldalon olvasható,mely cikk az “evangelikus.hu” oldalra is felkerült.)

Gyülekezetünk honlapcíme:

“Netpercesek” rovatunkban regge-lenként lelki útravalót találhatsz!

Alkalmainkramindenkit szeretettel

várunk. Jöjjünk,s hivogassunk

másokat is!Erős vár

a mi Istenünk!”

FIFA?

NEM.FIFE!

Alabda most Nálad van!... De miez a FIFE? A FIFE nem más, mint

egy kezdeményezés, ami reménységszerint szeptemberben, “Fiatal Fel-nőttek”* el-elgondolkodó beszélgető-csoportjaként indul(na).

Az, hogy mivé válunk, az Rajtad ismúlik, de hogy mit szeretnénk az mármost világos: rendszeres alkalmat te-remteni azoknak a “18+”-fiataloknak,akik nem csak nagykorúak, de érték-centrikusan gondolkodnak, s szívesenvennék olyanok társaságát, akik őszin-tén beszélgetnek MINDENRŐL, ami azÉLET része: a gyermekkor osztatlanidős

világáról, a hivatás és párválasztás ne-hézségeiről, az egyéni és közösségi életkihívásairól, művészetekről és egyház-ról, egyszóval születéstől és halálig min-denről, sőt még azokról a dolgokról is,amiről csak sejtéseink vannak...

A témákat Ti hozzátok, s a válaszokatközösen keressük. A hét valamelyik nap-ján, egy jóízű tea mellett, lehetőségetadunk/adnánk egymásnak, hogy őszin-tén beszélgessünk örömről és bánatról,elmúlásról, s talán még az örökkévaló-ságról is...

Ne feledd! Létünk minőségét nem avesszük, mert nem árulják sehol, egye-dül mi alakíthatjuk ki magunknak.Ebben a munkálásban szeretnék magamis aktívan részt venni úgy, hogy az izgal-masnak ígérkező beszélgetéseket “mo-derálnám”.

Szóval: FIFE! Az, hogy a labdagurul-e vagy sem, egyedül rajtunkmúlik... A csoport nyílt, nem kell hozzáevangélikusnak lenni, csatlakozni lehetpárban és pár nélkül, két feltétel van: le-gyél nagykorú, s hidd el, hogy értékcent-rikus gondolkodásoddal, véleményeddelnem csak magadat, de másokat is emelnitudsz a lét egy magasabb “minőségére”.

Ha úgy gondolod, hogy ennek a csa-patnak Te is tagja kívánsz lenni, ha ér-dekel ez a “kísérlet”, akkor keress meg,jelezz vissza!

a tatai ev. lelk.

* Magyarázat a “fiatal felnőttek” kategó-riához. “Életünk ideje hetven esztendő,vagy ha több, nyolcvan esztendő, és na-gyobb részük hiábavaló fáradság, olyangyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” Zsolt90,10. Ki tehát a fiatal? Aki még élete elsőfelében van, a Szentírás szerint: 35-40 éveskorunkig fiatalok vagyunk, e fölött márlegfeljebb csak fiatalosak...

Régi ír áldás Legyen időd a munkára

- ez a siker ára. Legyen időd a játékra

- ez az örök ifjúság titka. Legyen időd a nevetésre

- ez a Lélek muzsikája. Legyen időd a gondolkodásra

- ez az erő forrása. Legyen időd az olvasásra

- ez a bölcsesség alapja. Legyen időd, hogy kedves légy

- ez a boldogsághoz vezető út. Legyen időd az álmodozásra

- kocsidat majd egy csillaghozvezeti.

Legyen időd, hogy körülnézz- túl rövid a nap ahhoz,hogy önző légy.

Legyen időd, hogy szeress és Téged isszeressenek

A reformáció 500. évfordulójáravaló készülés jegyében,

a tematikus emlékévek sorában,2014-es esztendő a

“Reformációés kultúra” éve

egyházunkban.

Ahogyan korábban, ennek a mosta-ninak is a szervezője, az istentisz-telettel párhuzamosan megtartott

‘gyermek-bibliakört’ egész éven át önzet-lenül tartó presbiter testvérünk, SziklaiTiborné Kati volt a lelkes koordinátora.

Most – az előző “tábor” lelki eredmé-nyeinek és szervezéstechnikai tapasztalata-ink ismeretében – a legfőbb kérdés azvolt: hány napos legyen a “tábor”? Fel-vetődött ugyanis, hogy a hétfőtől pén-tekig tartó, 5 nap túl hosszú a gyerekekszámára, nem tudnak kellőképpenösszpontosítani a délelőttihittan-foglalkozáson, mégakkor sem, ha a délutánttöbbnyire játékokkal, in-teraktívan, s szabadon vá-lasztott formában,“mozgásgazdagon” töltik.

A tábort megelőzőmegbeszélésen lelkészurunk és a segítők több-sége most a háromnapostábor mellett tette le a vok-sát, mely döntés eredmé-nyeiről, hozadékáról mégbeszélgetünk, de már mostlátjuk, hogy az időtartamrövidsége nem könnyebb-séget, hanem sokkal in-kább nagyobb kihívást jelentett,aminek – hála Istennek, s köszönet lelkes segí-tőinknek – sikerült megfelelnünk.

Július 7-én,egy hétfői napon vettekezdetét a “II. Evangélikus Tatai Hit-tantábor”, 18 gyermek előzetes jelent-kezésével. A legidősebb a frissenkonfirmált Schleier Veronika Izabella,szép emlékezetű Schleier László fel-ügyelő urunk unokája volt, a legfiata-labbak kistestvéreink pedig SzauterBence, és Lakatos Csabi voltak, mind-ketten 4 évesek. A nagy korkülönbségfigyelembevételével a gyerekeket kétcsoportra osztottuk. A reggeli áhitatután a "nagyok" - ca. 10 éves kortól -Frankó Mátyás tisztelendő úr vetített-képes, izgalmas előadásait hallhatták aTízparancsolatról. A hétfői nap mot-tója: A Tízparancsolat/törvény adója,keddi napé: A Tízparancsolat/ törvénymegtartása, végül szerdán: A Tízpa-rancsolat/törvény betöltője volt.

A délelőtti “órák” – melyek egybenaz ismétlés jó keretét is szolgálták – akeresztény értékrendlegalapvetőbb tanításá-ról szóltak, de emellettjutott idő arra is, hogy agyerekek énekeket ta-nuljanak, lelkész urunkgitárkíséretével.

Mindeközben ésezzel összhangban Katinéni (Sziklainé) a kicsik-nek szintén a Tízparancsolat témaköré-

ben a Jézusi kétlegfontosabb parancsolat-ról mesélt: “Szeresd azUrat,teljes szívedből, teljeslelkedből, teljes elmédből,a második hasonlít ehhez,szeresd felebarátodat,mint magadat!” (Természe-tesen a gyerekek életkoránakmegfelelő előadásmódban.)

Délutánonként játékkalés testedzéssel tarkítottkreatív foglal-kozások vártáka gyerekeket. Alegérdekesebb-nek ezek közüla szerda dél-

utáni "kenyérsütés" bizo-nyult. Gyerekek ésfelnőttek óriási érdeklő-dése kísérte azt a professzi-onálisan összeállított,játékos előadást, melyetgyülekezetünk aktív tagjai– a ‘Hulin-házaspár’, Judit és Zsolt –, va-lamint a “kenderkés” Farkas Emőketartottak a kistemplomunk kertjében.Különféle korabeli eszközökkel (kézi-

malom, dagasztóteknő stb.) mutatták beazt a hosszú folyamatot, amelynekvégén az életet adó kenyér az aszta-lunkra kerül. Mindezt tették úgy, hogykicsik és nagyok egyaránt kivehették ré-szüket a ‘munkából’, a gabonamag elve-

tésétől, a dagasztáson át,egészen a szakértő gon-dossággal felfűtött ke-mencébe kerülő, aprókenyerecskék kisütéséig.

Végül szerdán dél-után a gyerekek, kis ün-nepség keretében számotadtak arról, hogy mit ta-

nultak e három nap alatt. A tábort Tisz-telendő urunk áhitatos gondolataival, sközös imádsággal zártuk, hálát adva azegyütt töltött napokért. GyülekezetünkVezetősége nevében itt is köszönöm asegítőknek úgy az előkészületi, mint ahárom nap alatt végzett fáradhatatlan,áldozatos munkáját!

A jó hangulatban, tartalmasan eltöl-tött három nap sok-sok élményével, há-lával a szívünkben, azzal búcsúztunk elegymástól, hogy a gyerekekkel való fog-lalkozásban – ez a vetés reményteli szol-gálata –, melyben elfáradni ugyan lehet,

de belefáradni soha, hiszena szülők és a segítők, vala-mint lelkészünk közös szol-gálatának kezdeményezője,megtartója az a GondviselőÚRIsten volt, akinek hívá-sát meghallva, jövőre is,ugyanitt, ugyanilyen lelke-sedéssel – s talán még többen(!) – találkozhatunk, s fi-gyelhetünk Isten igéjére, sa szolgálat örömében átél-hetjük Istenhez-tartozá-

sunk közösségmegújító szép perceit,óráit..

Grőber Ilona Juditgyülekezeti felügyelő

II. Tatai Evangélikus Hittantábor...Az elvetett reménység beérett gyü-mölcse, a búzaszemekbe zárt érlelőnapsugarak. A felülről jövő éltető fény,milliárdnyi búzaszem-ajándék-csoma-gocskái... az Élet, a mindennapjaink ga-ranciája. Az élet, ami még ma van,holnap véget érhet: kozmikus kataszt-rófa/meteoritok, atomháború, titkos la-boratóriumokból kiszabadult vírusok...Az élet tehát ígéret. Nem több, de nemis kevesebb, mert az ígéretet az Istenadja és Ő be is tartja, amit ígér - "Nemember az Isten, hogy hazudna".

Amennyire szükségünk van a min-dennapi kenyérre, olyannyira szüksé-günk van az Élet Misztériumának

megélésére. Az Élet Titka megnyilvánul,születésben és ha-lálban, szerelembenés művészetekben,szavainkban és al-kotó "munkás" hét-köznapjainkban.

Nyár van, sokhelyütt már arat-nak, a kombájnokfalják a táblákat,szorgalmasan gyűj-tik a megtestesültcsodát, a csokorba kötött fényt: a ka-lászt... Jövőnk ígéretét, az életet fenn-tartó búzaszemeket magtárba/csűrbe

hordják... ebből lesz a mindennapi ke-nyér, s az ünnepi kalács. Ha nincs ün-nepünk, nincs értéke a felhalmozottjavaknak se, ezért ha asztalon a kenyér,adjunk hálát érte... mert a mai hálaa-dásban rajzolódik ki a holnap ígérete.

Magasztalni jó. Hálát adni azért,amiről azt gondoljuk, megszolgáltunkérte. Jóllehet megdolgoztunk a minden-napi kenyérért, "megszolgáltuk", demennyivel jobb az íze, ha Isten kezébőlvesszük azt…

A kenyérnekvaló gabonát sok he-lyütt "életnek" nevezték, hiszen kenyérnélkül nincs élet. Ugyanakkor az is igaz,hogy a kenyér maga is élő. A fejlődés-hez, a megerősödéshez azonban ke-nyérre van szükség, amelyben mindentáperő megtalálható! Ősi magyar sza-vunk ezért nevezi a kenyeret és a ke-nyérnekvalót életnek. Ebben rejlik azősi megtapasztalás is: Istenre olyany-nyira szükségünk van, mintegy falat ke-nyérre...

A mindennapi kenyér előteremtéseépp elég gondot jelent mindenki szá-mára, éppen ezért ha megvan, akkor

nem lehet azember eléggé hálásérte. Az emberektöbbnyire mégisúgy esznek és isz-nak, mintha az avilág legtermésze-tesebb dolga lenneez, s az "csak úgy",munka nélkül isjárna nekik... "Akinem dolgozik, az

ne is egyék!" - tartották a régiek, azaz aközösségi javak fogyasztásáért cserébemindenkinek kötelessége lenne valamit

tenni, dolgozni – a közösségért. A kenyér becsülete az ember becsü-

lete is egyben. Ennek az alapvető élel-miszerünknek a szimbolikus jelentéseipedig messze mutatnak: a megőrölt bú-zaszemek, az egybesült liszt az egységjelképe. A kenyérben minden morzsa a

kenyér része. Ugyanazt a minőségetképviseli vagy kell hogy képviselje...

Az aratás reménységében élni pedignemcsak izgalmas, de megelégítőenszép is. Rácsodálkozni a munkánkonkeresztül az egész teremtettségre önma-gában olyan kincs, amely elismerést, dehálát, s köszönetet érdemel... Ezek a lát-ható kincsei az életnek: Az éles eke, a te-hetség a föld művelésére, ilyen"egyszerű dolgok"... Ahogy Luthermondja: "Mindennapi kenyér, lábbeli,derék feleség, jó gyermek, s szomszé-dok..."

fm

Így imádkoztunk testi és lelkiszükségleteinkért...

Urunk Istenünk! Köszönjük, hogymegtartasz minket, s javaiddal elhalmozol

minket kérésünk nélkül is. Mégis kérünkelégítsd meg a Hozzád fohászkodókat: adj

a megfáradtnak új erőt, a betegnekegészséget, a szomorkodónak új

reménységet, a magányosnak társat, azkönnyelműnek felelősséget, a bűnösnekmegtérést, a kételkedőnek új ismeretet a

Te Szeretetedről. Ámen.